A felnõttképzés missziója: aktivitásra ösztönzés

Az aktív idõsödés és a felnõttképzés

A felnõttképzés missziója: aktivitásra ösztönzés Lapszámunk központjában az aktív idősödés áll, mellyel célunk az időseknek szóló prog­ ramok, projektek, tevékenységek és jó gyakorlatok bemutatása. Nem titkolt szándékunk felhívni a figyelmet a méltó időskor fontosságára, mely minden állampolgárt megillet. Az életminőség javítása lehetséges a legkülönfélébb programokban és eseményeken való részvétellel, melyeket a felnőttképzésben tevékenykedőknek ösztönöznünk lehetséges, szükséges és kell is. Az idősek a nyugdíjazás küszöbét átlépve hajlamosak szegregálódni, passzívan élni, mivel kikerülnek a munka világából, s bezárkóznak. Napi rutinjuk megszűnik, emberi kapcsolataik egyre csökkennek, egészségügyi terhek jelennek meg az életükben. Ez egy olyan lassan leépülést hozó folyamat, mely előbbutóbb bekebelezi az egyént: a semmit tevés mind egészségügyi, szociális és kulturális, morális szempontból hanyatlást hoz. Természetesen ez egy általános körképfestés, mely ma hazánkban uralkodik. Ennek ellenére, már számos idős ráébredt az aktív időskor len­ dü­letbe hozó és formában tartó szerepére. Attól ugyanis, hogy az ember korosodik, még képes lehet és képesnek is kell lennie aktivitás kifejtésére, érdeklődnie a világ iránt a maga kissé lassabb, nyugalmasabb módján. Prioritás, hogy továbbra is fontosnak érezze magát ez a korosztály is, melyet mind emberi kapcsolataikban és szakmailag is igényelnek. Ösz­ tönözni kell, hogy tapasztalataikat és tudásukat másokkal megosszák, szociális kapcso­ lataikat ápolják, új ismeretségeket kössenek. Összességében ez azt eredményezi, hogy a test, szellem és lélek hármasának minden eleme kiteljesedhet (vagy legalábbis nem sorvad el) ebben az életszakaszban sem. Ehhez segítenek hozzá a legkülönbözőbb felnőttképzési programok, melyben az élethosszig tartó tanulás kap szerepet. Olyan új készségek és kom­ petenciák elsajátítását szükséges ösztönözni, melyek érdekes és használható tudást adnak számukra. Az ilyen típusú ismeretek a gyorsuló és folyamatosan változó világhoz való alkalmazkodást teszik lehetővé. Mert ami ismeretlen, az félelmetes az ember számára, s ez blokkolja az érdeklődést is. Ezért kell felkelteni azt az alapvető technikai, nyelvi, vagy gyakorlati tudás iránt, mely segítségével új ablak nyílhat meg előttük a világra. A felnőttképzés feladatát az idősek tekintetében abban látom, hogy bíztassuk és ösz­ tönözzük őket a tanulásra, és teremtsük meg a lehetőséget erre. Mert ugyan minden kez­ det nehéz, de ha belekóstolnak a tanulásba, örömmel fogják igényelni a további fejlődést és tudást. A passzivitásból ez egy kifelé vezető út, mely lendületbe hoz, s mintegy új­ jászületve, ismét rácsodálkozva a világ érdekességére, önmaguktól is keresni fogják a lehetőségeket. Rókás Kata társszerkesztõ

2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 1

Az aktív idõsödés és a felnõttképzés

Az elöregedõ társadalom számokban A társadalom öregedése olyan jelenség, mely az utóbbi évtizedekben egyre felerősödő tendenciát mutat. A 65 éven felüliek aránya a jövőben az eddigieknél is erőteljesebben fog növekedni. „2050re Magyarország népességének közel 30 százaléka lesz 65 éves vagy idősebb.”1 Ez a folyamat a születések számának vissza­esésével és a várható élettartam növekedésével hozható összefüggésbe. A tendenciát az öregedési index jelzi, mely az idősebb korosztályok létszámának a gyermekekéhez viszonyított aránya. Hazánkban a várható élettartam jelentősen elmarad az európai átlagtól. Nálunk a fér­ fiak várható élettartama 2008-ban 69,8 év és a nőké 77,8 év volt, tehát nemek szerinti eltérést is megállapíthatunk. Tár­ sadalmi rétegek szerinti megoszlásról is beszélhetünk: mind az iskolai végzettség, mind a végzett munka jellege befolyásolja ezeket. Az, aki magasabb iskolai végzett­ séggel rendelkezik ugyanis, lényegesen hosszabb életre számíthat, mint az alacso­ nyabb végzettségű társa vagy a fizikai munkát végzők. A generációk közötti kapcsolat is meglazult: egyre kevesebb­ szer él egy háztartásban több generáció. „A 65 éves és idősebb népesség egyhar­ mada egyedül él, és 43 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik párjukkal ketten vannak.”2 Az idősek egészségügyi helyze­ tét a következő adatok jelzik: 2004-ben a 65–78 év közöttiek 55%-át korlátozta mindennapi tevékenységében egészség­ ügyi problémája. A társadalom idősekről alkotott képe rendkívül ellentmondásos. A fiatalabb generációk toleránsabbak velük szemben ugyanis, viszont társadalmi elis­ mertségük fokozatosan csökkent az elmúlt évek során. A fiatalabbak kevésbé érzik azt, hogy bele kívánnak avatkozni életük­ be, mely annak is a köszönhető, hogy az idősebbek egyre kevésbé tudják támogatni őket anyagilag vagy más módon. Emel­ lett megállapíthatjuk, hogy az idősek munkatapasztalata leértékelődött az elmúlt időszakban. 3 4 1 2

5

Ezen folyamatok következtében az euró­ pai társadalmak korstruktúrája átala­kult. Az elöregedő társadalmak tér­hódítása, az élet­ tartam meghosszabbodása, és a nyugdíjkor­ határ emelkedése miatt az időskor alsó ha­ tára nem 60, hanem 65 év. Magyarországon 1990-ben a 65 éves és annál idősebb népes­ ség aránya 13, 2 százalék volt, míg 2009-re ez 16,4 százalékra emelkedett. A népesség előrejelzések szerint 2050-re 29,4 százalék, 2060-ra 31,9 százalék lesz ezen számarány. Ez a tendencia hasonlít az Európai Unióban felfedezhetőhöz: a 27 tagállamban 2008-ban 17,1 százalék volt ez az arány, míg 2050-re 28,8. százalékra, 10 évvel később pedig már 30 százalékra becsülik azt. Ezen jelens­égek megnevezésére az öregedési index mellett az időskori függőségi ráta fogalma szolgál. Ez a 65 éves és idősebb népesség arányát jelenti a 15–64 éves kor­osztályhoz viszonyítva. Mindkét mutató erősen megnövekedett az elmúlt években. Míg 1990-ben az időskori függőségi ráta értéke 20%, addig 9 évvel később már 3,8 %-kal több. Az öregedési index értéke rohamosabban nőtt: 64,5%ról 109,9 %-ra. Ez az alacsony termékeny­ séggel hozható összefüggésbe, mivel a fiatalok aránya fokozatosan csökken a tár­ sadalomban. Minden életkori csoportban a nők aránya nagyobb, ami a férfiak magasabb halandóságának a következménye. A várható magyarországi élettartam jóval kisebb, mint az Európai Uniós átlag. 2006- ban a tagál­ lamokban a férfiak születéskor várható élet­ tartama 75,8 év volt, míg hazánkban csupán 69,2 év. A nők esetében az átlag 82 év, s itthon 77,8 év. Az életesélyek társadalmi rétegenként is megoszlanak: iskolai végzettség sze­ rint igen nagy eltérések vannak például a 30 és 65 éves kor közötti elhalálozás valószínűségében.3 Tehát vannak, akik az öregség alsó korhatárát sem érik el, s ez az arány igen jelentős. 2000 és 2004 között az elhalálozási adatok alapján a 30 éves, alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező férfiak várhatóan 57 százaléka, az alapfokú végzettségűek 41százaléka, a középfokúak

Demográfiai portré 2009, Jelentés a magyar népesség helyzetéről. 79. p Demográfiai portré 2009, Jelentés a magyar népesség helyzetéről. 79. p Demográfiai portré 2009, Jelentés a magyar népesség helyzetéről. 82. p Demográfiai portré 2009, Jelentés a magyar népesség helyzetéről 82. p Demográfiai portré 2009, Jelentés a magyar népesség helyzetéről. 85. p

2 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

26 százaléka, és a felsőfokú végzettségűek 15 százaléka várhatóan nem éli meg a 65. életévét. Ezek a számadatok rendkívül ri­ asztóak nagyságuk miatt.4 A 65 éves és idősebb népesség átlagban egyszemélyes háztartásban, vagy párjával él, mivel felnőtt gyermekei vagy unokái önálló lábra álltak. 2004-ben e korcsoport egyharmada élt egyedül, s 40 százalékuk párjukkal kettesben. Jellemző vonás, hogy csupán 3 százalék az, aki többgenerációs háztartásban éli mindennapjait, s ez is legtöbbször kényszer következménye. Az anyagi lehetőségek hiánya, illetve a csalá­ dok felbomlása miatt élnek együtt a fiatalabb generációk szüleikkel. A generációk közötti együttműködés és kapcsolat meggyengült: míg 1986-ban a 60–69 éves háztartásfővel rendelkező háztartások 18 százaléka nem adott és nem is kapott anyagi, vagy egyéb jellegű segítséget, addig 2000-re ez az arány 30 százalékra emelkedett. Az egészségi állapotot mérő mutatók 2004-es adatai a következők voltak: a 65– 78 éves korosztályban 55 százalék volt, akiknek mindennapi életvitelét korlátozta valamilyen betegségük. Ezen adatok az egyén saját elmondásán alapulnak. Súlyos korlátozottságról a korosztály 18 százalé­ ka, enyhéről 21, változó korlátozottságról pedig 16 százalék beszélt.5 A nők körében magasabbak ezek a korlátozó problémák, mely a férfiak magasabb halandóságának tudható be, emellett annak, hogy a nők tu­ datosabban foglalkoznak betegségeikkel, s jobban bevallják azokat. A társadalmi öregedés jelensége rend­ kívüli pénzügyi terheket ró egy társadalomra. A nyugdíjrendszerek fenntarthatósága ug­ yanis megkérdőjeleződik, mert a társadal­ mi kiadások az időskorral összefüggésben megemelkednek. 2006-ban az EU tagálla­ maiban az öregséggel összefüggő szociá­ lis kiadások a teljes büdzsé 40 százalékát jelentették. Ez az arány az elöregedő tár­ sadalom térhódításával növekvő tenden­ ciát mutat, abban az esetben, ha van miből finanszírozni ezeket. Az aktív és inaktív la­ kosság aránya megváltozik, az egészségü­ gyi és szociális ellátó rendszerre nagyobb terheket róva ezáltal. Összefoglalás a Demográfiai portré 2009 című kiadványból

A törvényhozók felelõssége

Éppen kilenc hónap telt el azóta, hogy az alábbi konferenciát megrendezte a Magyar Népfőiskolai Társaság, és amelyről két fiatal – akik szem és fültanúi voltak akkor az eseményeknek – megírta kendőzetlenül a véleményét. Bár kilenc hónap egy emberi élet megszületéséhez elegendő, mi azonban hiba vártunk és cselekdtünk, ennyi idő a népfőiskolák ügyében történő előrelépéshez úgy látszik még mindig kevés Magyarországon. Hiába várunk a törvényesség érvényesülésére? Meddig kell még várni a magyar népfőiskolák negyedszázados újkori történetének megnyugtató alakulására? (Szerk.)

Jó reggelt Magyarország! - A társadalmi felelõsségvállalás szükségességérõl 2011. december 1. én „Törvényen kívültörvényen belül?” címmel került meg­ rendezésre egy szakmai találkozó a népfőiskolai törvény szükségességéről. A tanácskozást a Magyar Népfőiskolai Társaság szervezte, s az esemény helyszínéül a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus székháza szolgált. A tanácsokozás mottója a következő volt: „Mindenki felelős önmagáért, képes­ ségei és lehetőségei szerint köteles az ál­ lami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.” Az idézet Magyarország új Alaptörvényéből való, s jelzi a társadal­ mi felelősségvállalás szükségszerűségét. A népfőiskolák alapeszményét, mely a felnőtt lakosság művelésébe vetett hitben és a számukra szervezett a kulcskompe­ tenciák fejlesztésére irányuló képzésekben valósul meg. A szakmai beszélgetés központjában a népfőiskolák munkájához elenged­ hetetlenül szükséges törvénykezésről volt szó. Ahhoz, hogy a népfőiskolák fent tud­ janak maradni, méltó létjogosultságukat meg tudják őrizni, szükségük van az ál­ lami támogatottságra. A cél az volt, hogy Magyarországon is törvény szabályozza és biztosítsa a népfőiskolák munkáját. Ennek aktualitása azért volt rendkívüli, mert a népfőiskolák létét egyre nagyobb veszély fenyegeti pénz, illetve támoga­ tottság hiánya miatt. A tanácskozást Rét­ helyi Miklós nemzeti erőforrás-miniszter november 5. én Sárospatakon elhangozott előadása előzte meg. A miniszter úr akkor a népfőiskolák jelentőségét hangsúlyozta: „a szabad művelődési, felnőttoktatási forma időtálló és példaadó intézményeként” titu­ lálta azokat. A Nemzeti Erőforrás Minisz­ térium létrehozott egy munkabizottságot, mely a közművelődési terület megújí­ tásán munkálkodik, s ebbe beletartoznak a népfőiskolai szövetségek is. Ezek olyan

bizakodásra okot adó szavak és esemé­ nyek voltak, melyek reményt jelentettek a törvényi szabályozottságra, s arra, hogy a népfőiskolák megerősödhetnek, s újult erővel láthatnak hozzá a közhasznot jelentő képzéshez. A tanácskozáson Veszteg Rozália (a Magyar Népfőiskolai Társaság etikai bizottságának elnöke) elmondta, hogy a népfőiskolák kezdetben megfelelő támogatással rendelkeztek, ösztönző szakmai segítséget kaptak. Ez az 1990es évek közepére megcsappant, for­ ráshiány lépett fel, s az addigi lendület, amely a népfőiskolák életében jelen volt, megtört. Pedig a felnőttek tanuláshoz való hozzáférhetőségét és a nem formális tanu­ láshoz való hozzájutását ösztönözni kell. Ehhez az önszerveződő civil közösségek aktív munkájára van szükség. Összefoglal­ ta azokat a gondolatokat, melyek vélemé­ nyem szerint sarokpontjai a népfőiskolai törvény hiányából fakadó nehézségeknek. Elsőként említette a források elapadását, melynek következménye az eredményes­ ség csökkenése. Szó esett a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény azon bekezdéséről, mely a felnőttképzést folytató intéz­ mények tevékenységét akkreditációtól teszi függővé. A civil szervezeti háttérrel rendelkező népfőiskoláknak az említett feltételt teljesíteni bonyolult és költséges feladat. Így egy rájuk vonatkozó törvény­ ben szerencsés lenne ez alól felmenteni az intézményeket. Végül azt hangsúlyoz­ ta, hogy együttműködést kell kialakítani az ügy mellett elkötelezettekkel és a hatalmi pozícióban lévőkkel a megfelelő érdekképviselet kialakításáért. A Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület képviseleté­ ben Harasztosi Sándor szólalt meg, aki a szervezet elnöke. Véleménye szerint a hátrányos helyzetű térségekben elsősorban a felzárkózató, általános célú képzéseket

kell támogatni. Ezek a kulcskompetenciák fejlesztését célozzák. A résztvevőknek a zökkenőmentes életvezetés és az élet­ ben való boldogulás útját szándékozzák a képzés révén feltárni. Konkrét ajánlást nyújtott be Harasztosi úr a pályázatok­ kal kapcsolatban. Nehezményezte ugya­ nis, hogy egy ilyen tender megszabott időintervallumra vonatkozik. Amint lezárul, mindig kérdés, hogy vajon lesz-e folytatás? (Ami egy sikeres, nagy ered­ ményeket felmutató pályázat esetében központi kérdés.) Tehát egy-egy elkezdett projektnek garanciális folytatását tartaná célravezetőnek. A következő felszólaló Ács Sándorné volt a Mezőföld Népfőiskolai Társaságtól (Hantos). Egy olyan intézménytől érkezett, mely 1992-ben felállított és azóta fenntart egy „gyümölcsöző” ökológiai mintagaz­ daságot, amely a fenntartható gazdálkodás és fejlődés példáját képezi. A tudásalapú társadalom elvárásainak megfelelni csak abban az esetben tudunk, ha a tájékozódás, ismeretszerzés – a minket körülvevőkkel együttműködve – az életünk részévé vá­ lik. Ennek tökéletes helyszíne lehetne a népfőiskola. Másrészt a kulturális értékek megőrzésében és a nemzetközi kapcsola­ tok kiépítésében is kulcsszerepet játszhat, tehát ezeket a dimenziókat is szem előtt kell tartani, mint népfőiskolai funkciókat. Nagyné Kiss Mária (a Jász-NagykunSzolnok Megyei Népfőiskolai Társaság elnöke) hasonló elemeket emelt ki beszé­ dében: együttműködés a felek között, a határon túli kapcsolatok ápolása, valamint ezen feladatok és egyéb tevékenységükhöz szükséges költségvetés garantálása. El­ mondása szerint legjobbnak a fejkvóta alapján kiszámított finanszírozást tartja. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Tár­ saság történetébe is bepillantást nyerhet­ tünk. Ez a népfőiskola 1995-ben jött létre 22 fővel, székhelyük Tata. Létrejövetelük 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 3

A törvényhozók felelõssége

célja, hogy megőrizzék és ápolják Magya­ ry Zoltán szellemi hagyatékát, és újra in­ dítsák a tatai népfőiskolai képzést. Első programjuk az önkormányzati képviselők képzésére irányult, melyet nagy érdek­ lődés övezett. Hallhattunk az 1998-as országos program indulásáról, mely az Országos Szociális Foglalkoztatási kon­ ferencia megvalósítása volt. A 2003-as célkitűzésről, miszerint az intézmény akk­ reditációját véghez kell vinni. Ez sikeres volt, s 5 évvel később megújításra került a felnőttképzési akkreditáció. Szólt az évente megrendezésre kerülő Magyary Konferen­ ciáról, a városban való jelenlétről, mely a Civil Napok és Expo keretében valósul meg. Emellett jelen voltak a Művelődés Hete eseménysorozaton is. Jelenleg saj­ nálatos módon ez a népfőiskola is csökken­ tett költségvetés miatt csupán „mérsékelt üzemmódban” tud tevékenykedni, mely­ nek egyik egyértelmű jele, hogy jelenleg 1 főt tudnak alkalmazni. A konferencia számunkra izgalmas momentuma ekkor érkezett. Pozsgay Imre Történeti hűséggel a népfőiskolák újjászerveződéséről a ’80-as években címmel tartott egy rendhagyó történelem „órát”, illetve az idősebbek számára múltidézést. (A történelmi mozzanatokra csak részben térnénk ki, a mondanivaló érthetősége érdekében.) A nyitó mondatok sorában elhangzott egy kifejezés, melyet személy szerint a népfőiskolák fő jellem­ vonásaként aposztrofálnánk, ez pedig az „értékirányú szemlélet” volt. Ez a két szó balladisztikus tömörségével ragadja meg azt, ami a népfőiskolát megkülönbözteti a szakmabeli egyéb szervezetektől. Ami pe­ dig értéket hordoz, közvetít, azt őriznünk kell. Már a nyolcvanas évek kezdetén, mikor a politikai presszió megenyhült, vi­ lágossá vált, hogy a civil társadalmat újjá kell szervezni. Az alulról szerveződő önte­ vékeny körök fejtik ki helyi szinten a leg­ látványosabb hatást. 1983-tól a Népfront helyet adott olyan mozgalmaknak, mint a faluvédő körök. Az ezt követő években az érdeklődés középpontjába a művelődési házak ügye, valamint a népművelési te­ vékenység került. A kulturális élet szín­ terein is érvényesült a szocialista politika ötéves tervekben meghatározott tervezési tendenciája. Ennek következményeként kényszeresen túlteljesítették a színházak, közművelődési intézmények létesítését, rekonstrukcióját. 1985-ben egy pester­ zsébeti nagygyűlés keretében támogatást szereztek a népfőiskolák számára, amely a nyolcvanas évek végére széles körben 4 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

népszerű mozgalommá nőtte ki magát. A népfőiskolák sikere abban rejlett, hogy az emberek valódi érdeklődést mutattak az intézmény iránt, amely akkor, szinte egyedül­állóan valódi üzenetet hordozott. Az előadások sorban ismertették velünk a jelen helyzetet, valamint a tör­ téneti hátteret. Cserép László, a Nem­ zeti Erőforrás Minisztérium Kulturális Államtitkárságának főosztályvezetője, beszámolójában a jövő eseményeibe enge­ dett betekintést nyerni. A közművelődés elmúlt másfél évéről úgy nyilatkozott, hogy az tetszhalott állapotban volt. A várakozással ellentétben, miszerint konk­ rét fejleményekről kapunk információt, pusztán próbálkozásról, igyekvésről és további pénzmegvonásokról halot­ tunk. A munkamenet akadozására azt a magyarázatot találta, miszerint nincs közös kultúra fogalom, nincs közös jóváhagyott forgatókönyv, ami alapján dolgozni lehet. Egy homályos, elkezdett programkészítésről is említést tett. Majd kulturális és erkölcsi válsággal jellemezte a magyar társadalmat, amely probléma megoldásában komoly feladatot szánt a népfőiskoláknak. Ehhez viszont még a tavalyinál is kevesebb összeggel járult hozzá az állam. Véleménye szerint nem csak monetáris eszközökkel kell a közös­ ségfejlesztés felé közelíteni, ugyanis az államadósság törlesztése minden színtéren megtakarításokat követel. Azt tanácsolta, hogy a közösségeket kell feléleszteni és tűzbe hozni. Az én kérdésem csak annyi, hogy ezt pontosan hogyan is képzelte?(a szerk.) A törvénytervezetről az alábbiakat tudatta: – idézem - „legalább államtit­ kársági szinten el kell fogadtatni”. Várják a szervezetek javaslatait és véleményezé­ seit, megfogalmazása szerint a szakma így tudja prezentálni erejét és hozzáértését. Dr. Szigeti Tóth János az MNT el­ nöke „Törvényen kívül 1988-tól – törvé­ nyességre várva 2011-ben” címmel tartott előadást. Az elnök Karácsony Sándor gon­ dolatát idézte, miszerint a népművelésben más neveli a népet, a közösségi művelődésben viszont az egyén öntevéke­ nyen vesz részt ebben a folyamatban. 1998ban jelent meg a Népfőiskolai Kalauz, melynek megszerkesztése a Népfőiskolai Társaságnak köszönhető. Ez a törvényi előkészítést hivatott elősegíteni, ugyanak­ kor a népfőiskolák nem kerültek be a törvénybe, csak egy paragrafus erejéig. A törvénynek négy területet kell magába foglalnia: a hagyományos közművelődési

tevékenységet, a közkönyvtárak ügyét, a vidékfejlesztést és a népfőiskolákat. Ezek ugyanis a nem formális tanulás színterei, a szociális és társadalmi célok eléréséhez hozzásegítő intézmények, melyek azért fáradoznak, hogy a demokratikus állam­ polgárképzés és művelődés terei fent tud­ janak maradni. Céljuk az alapkészségek fejlesztése, a roma programok megvalósí­ tása, a vidékfejlesztés, a járási szintű tan­ ulói régiófejlesztés, a nemzetközi szakmai kapcsolatrendszer ápolása, és a Kárpátmedencei nemzeti közösség építése. Ezen célok eléréséhez szükségük van az állami támogatottságra, melynek első lépése a törvényi szabályozottság. A tanácskozás fontos részét képezte a népfőiskolai tevékenységhez kapcsolódó szervezetek felszólalása. A cél az volt, hogy javaslatokat, véleményeket hallhas­ sunk egy készülő törvényhez. A hozzászó­ lásra felkért szervezetek a következők voltak: a KALOT Katolikus Népfőiskolai Mozgalom, Lakitelek Népfőiskola, Mag­ yar Népfőiskolai Collegium, Magyar Népfőiskola Társaság és az Örökség Népfőiskolai Szövetség. A KALOT sa­ jnálatos módon nem képviseltette magát a tanácskozáson. A Lakitelek Népfőiskola egy levelet küldött, melyben kifejtették ál­ láspontjukat. Ebben Balázsi Károly bírálta a Magyar Népfőiskolai Társaság munkáját, s kifejtette, hogy távolságot tart annak munkájától. Azt lelassult és megmereve­ dett szervezetnek tartja. Megfogalmazta továbbá, hogy a népfőiskolai mozgalom társadalmi jelentősége nincs elismerve. A következőkben parázs vita alakult ki, ug­ yanakkor a jelenlévők megfogalmazták, hogy nehéz úgy konszenzusra jutni, hogy a másik fél nincs ott, tehát nem tud reagál­ ni. Véleményem szerint a népfőiskoláknak az egymás bírálata helyett sokkal inkább össze kellene fogniuk, ugyanis a végső cél közös. Ez ugyebár a felnőtt lako­ sság nevelése, fejlesztése, a társadalmi felelősségvállalásra való ébresztés. A mód, hogy ezt melyik szervezet hogyan kívánja elérni, okozhat különbségeket, viszont az összefogás és együttműködés építő jel­ lege és ereje nagyobb, mint a széthúzásé. A Magyar Népfőiskolai Collegium szintén nem jelent meg a tanácskozáson. Az Örök­ ség Népfőiskolai Szövetség 2002 óta létező szervezet, melynek székhelye Békéscsaba, s működési területük nemzetközi. A sz­ ervezet a hagyományok őrzését és átörökí­ tését állítja a központba, s ennek a tudásnak a fiatalokkal való megismertetését. Szintén fontosnak tartják a népfőiskolák életében

A törvényhozók felelõssége

a törvényi előkészítést, s készek minden­ fajta együttműködésre a többi népfőiskolai szervezettel. A Magyar Népfőiskolai Tár­ saság nevében Mihályfi Márta szólalt meg, aki a népfőiskolák közötti párbeszéd és együttműködés fontosságát hangsúlyozta.

Kiáltvány az idõskorú tanulókért

Dr. Kukorelli István alkotmányjogász, egyetemi tanár „Kezdeményezhet e törvényalkotást szakmai szervezet, ha civil?” címmel tartott előadást. A fenti kérdésre a válasz igen is, meg nem is. A jogi válasz, hogy nem lehetséges, mert képviselők, bi­ zottságok kezdeményezhetnek törvényt. Ugyanakkor mégis, mert ha társadalmi összefogásban, országos népi kezdemé­ nyezésben január 1.-ig 50.000 fő nyújtja be javaslatot, akkor az országgyűlésnek napirendre kell tűznie a törvényt. A cél az, hogy a népfőiskolák ügye jusson el a törvényi intézményesülés szintjére, s ehhez politikai támogatottságra van szükségük. Az alkotmányjogász szerint ma Magyaror­ szágon nincsen közvetlen demokrácia, csupán képviseleti. S ennek az áldozatai a népfőiskolák is. Ezért meg kell nyerni egy frakció vagy képviselő támogatását, s álta­ luk közelebb jutni az elérendő célhoz.

Az AONTAS az az Ír Nemzeti Felnőttképzési Szervezet, mely a tanulási lehetőségek fejlődésének elősegítése érdekében jött létre. Cél­ juk ösztönözni a tanuló társadalom létrejöttét, melyben a minőség a felnőttképzés rendszerének minden szintjén megjelenik a tanulásban és az oktatásban. A hallgatói hálózatok rendszere lehetővé teszi a tapaszta­ latok megvitatását és a tanulás során felmerülő problémák és akadályok leküzdését. Az oktatás és tanulás joga ugyanis mindenkit megillet, és a hozzáférhetőség és minőség biztosítása mellett az igényeknek megfelelő képzési lehetőségeket szükséges létrehozni.

A tanácskozást az MNT elnöke, Dr. Sz. Tóth János zárta. Beszédében megerősítette a konferencia alapgondolatát, miszerint a törvényi előkészítésre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a népfőiskolák fent tudjanak maradni. Ehhez a politikai támogatottságra Réthelyi Miklós minisz­ ter úr személyében bíztak a népfőiskolák. A népfőiskolák feladata továbbá, hogy együttműködést tanúsítsanak egymással, s a közös cél felé összefogva haladjanak. Összességében azt tudnánk elmondani a konferenciáról, hogy a várt eredmények elmaradtak, mégsem volt haszontalan. Sikerült a rendszer újabb gyenge pontjaira rátapintani, amely a szakma tagjainak, il­ letve a politikai résztvevőknek is tanulságos lehet. Az együttműködés reménye minden­ kinél felcsillant, amelyet biazkodunk, hogy megragadnak a szervezetek és egy közös, szebb jövő érdekében jól szervezett össze­ fogásban haladnak tovább. A törvénybe iktatásról már csak annyit szólnánk, hogy az érdemi előrelépést fel nem mutató ügy­ menet talán mindenkit arra ösztökél majd, hogy a közös szándék megvalósításáért az eddigieknél is nagyobb elszántsággal dolgozzanak. Bíztatásként pedig a zárszót Madách Imrére bíznám: „Mondottam em­ ber: küzdj és bízva bízzál!”

1.

Richter Anita és Rókás Kata

A kiáltvány a következő öt elsőbbséget élvező célt foglalja magában:

2. 3. 4. 5.

Az idős tanulók élettapasztalatát el kell ismerni, az információ átadásnak az ő szintjüknek megfelelően kell történnie. Hogyan? Meg kell szüntetni a digitális akadályokat. Finanszírozni és fenntar­ tani szükséges a napi szintű információs (IT) kurzusokat. Információkat kell terjeszteni a tanulási lehetőségekről az idős tanulók körében minden közösségi szinten. Hogyan? A helyi törvényesen bejegyzett szervezetnek (felnőttképzési – tanácsoknak és szolgáltatóknak) biztosítania kell a megfelelő, egyértelmű tájékoztatást az idős emberek tanulási lehetőségeiről és ki kell terjeszteni ezeket az összes egyház, helyi csoport, a helyi újságok, a rádió és az egész­ ségügyi központok segítségével. Biztosítani kell az elérhető, lakóhelyhez közeli kurzusokat az idős tanulók számára. Hogyan? A helyi törvényesen bejegyzett szervezetnek (felnőttképzési - taná­ csoknak és szolgáltatóknak kell biztosítania a helyi eszközöket, a helyszínt, a kurzusokat és az odajutási lehetőséget az idősebb tanulók számára. Külön pénzügyi támogatást kell biztosítani a minőségi felnőtt és közösségi oktatásban az idős tanulók számára. Hogyan? Legyen elkülönített finanszírozás az idős tanulók számára. Az államtitkár tartsa ezt az ügyet szem előtt (kellő felelősséggel és befolyással). Hogyan? Az időseket képviselő államtitkár a kormány tagjaként folyama­ tosan képviselje az ügyet a kormány előtt, és növelje az idős emberekkel foglalkozó szakpolitika szerepét és jogkörét. 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 5

A felnõttképzés és az aktív öregedés

Aktivizáld magad nagyi! - Körkép a felnõttképzési jó gyakorlatokból A következőkben a Magyar Népfőiskolai Társaság által 2008-ban megjelentetett „Esélyt adunk Jó gyakorlatok a felnőttképzésben” című könyvből sze­ mezgetve mutatom be az olyan képzéseket, melyek kifejezetten az időseket célozzák meg, mint célcsoportot. Egész Európában számos szervezet és tagállam elkészítette a jógyakorlat-beszámolóit, melyek az adott országokban működő intézmények tár­ sadalmi élet területén való munkálkodását mutatják be. A könyv megjelenésének ap­ ropója az, hogy itthon is elkészüljön egy ilyen összefoglaló, melynek ötlete 2003ban merült fel. Ekkor ugyanis megjelent egy brüsszeli útmutatás, s az MNT közgyűlésén felmerült, hogy szükség lenne egy ilyen tematikájú összeállításra. Ennek célja, hogy bemutassa azokat a po­zi­tív, előremutató tevékenységeket, melyek a szervezeteken belül folynak, s gyakorla­ taik, tapasztalataik más szakemberek és intézmények számára is rendkívül haszno­ sak. Ennek jelentősége azért kiemelkedő, mert így mások is át tudják venni, tovább tudják fejleszteni a már kialakult gyakor­ latot, és ötleteket tudnak meríteni azok­ ból. A fejlődés kulcsfontosságú eleme ugyanis, hogy a pozitív tevékenységek rendszerezésre és elemezésre kerüljenek, s kitekintsünk „saját házunk udvarából”, egy pillantást vessünk „szomszédainkra”, a már működő szakmai tevékenységeket felhasználva alkalmazzuk, vagy továbbfej­ lesszük azokat. Ezt a megfontolást leg­ jobban a peer review kifejezés (társak áttekintő szemléje) és a peer learning (tár­ sak egymástól tanulása) fejezi ki. 1 A nem formális felnőttoktatást jelentőségét reprezentálja a könyv, mely­ nek kiemelkedő gyakorlatairól olvasha­ tunk benne. Ez a tanulási mód több felnőttoktatási szektorban is érvényesül: legyen szó népfőiskoláról, non-profit szervezetről, munkaügyi központról, felsőoktatási intézményről vagy akár vál­ lalatról. A könyv tematikájában régiók sze­ rint csoportosítva olvashatunk a jó gyakor­ latokról. Az összeállítás nem reprezentatív, nyilván van, ami „kimaradt” a könyvből az

idő és az anyagi keretek szűkössége miatt. A könyv megjelenésének végső célja a nem formális tanulás jelentőségének hang­ súlyozása: az ugyanis az életminőségre, az egészségre pozitív hatással van, s emellett gazdasági, jóléti és szociális hozadékai is vannak. Az élethosszig tartó tanulás rend­ szerében a minőség, az elismerhetőség, a támogatottság és a részvételi arányok növekvő tendenciája a kívánt cél. Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan pozitív példát, gyakorlatot és kez­ deményezést, melynek célcsoportjai az idősek. Ilyen a Tatán megvalósuló Népfőiskolai kurzus történelem témakörben. Ez a Ma­ gyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szer­ vezésében valósul meg, amely 1995 óta létező intézmény. Az előadássorozat témáját tekintve hazánk történelmének leg­ fontosabb eseményeiről és a bekövetkező társadalmi változásokról szól. A kurzus célja az információ átadása mellett a leg­ újabb kutatási eredmények bemutatása, a konzultáció, az együtt gondolkodás, és a történelmi tények tisztázása. 2006. október 3-ától következő év május 8-áig tartott a kurzus, 8 hónapon keresztül kéthetente került megrendezésre 2-2 órában. A kurzus minden korosztály számára nyitott volt, az aktív dolgozók kis száma mellett az idősek részvételi aránya volt a legnagyobb. Isko­ lai végzettség szerint a közép-és felsőfokú végzettségűek vettek részt legtöbben a tanfolyamon. A tematika összeállításánál a korábbi programokon részt vettek véle­ ményét is figyelembe vették, s igyekez­ tek az érdeklődésnek megfelelő témájú kurzust megszervezni. A szakemberek és előadók biztosították a minőség ga­ ranciáját. A tárgyi feltételeket a Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakiskola biztosítja, történelem szaktermük rendelkezésre bo­ csátásával. A visszacsatolást a hallgatók által kitöltött részletes kérdőívek adják. A tanfolyamon a legdominánsabb tanulási forma az előadás, melyet a konzultációk

Magyar Népfőiskolai Társaság: Esélyt adunk,, Jó gyakorlatok a felnőttképzésben. Budapest, 2008, 6.p 2 Magyar Népfőiskolai Társaság: Esélyt adunk, Jó gyakorlatok a felnőttképzésben. Budapest, 2008, 58.p 1

6 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

egészítenek ki. A hatékony és érdekes tanulást az olyan kisegítő eszközök biz­ tosítják, mint a térképek, technikai esz­ közök, vagy a múzeumlátogatás („látóút” a Terror Házába) és az ott tartott óra. Az előadássorozatot egy ünnepélyes oklevél­ átadás zárja. A történelmi tudás megszer­ zése és felelevenítése mellett a hasznos szabadidő eltöltés, a szociális kapcsolatok erősödése, a véleményalkotás képessége, a kritikus gondolkozás jelennek meg, mint elsajátítható kompetenciák. A népfőiskola pályázati forrásokra támaszkodik, a hall­ gatókat kisebb mértékben terhelik anyagi kiadások. Az isztiméri Edelweiss Nemzetiségi Dalkör 1987-ben alakult Kovács István­ né vezetésével. Elsődleges céljaként azt fogalmazta meg, hogy a helyi gyűjtésű népdalokat felelevenítse. Ez hagyományo­ san hangszerkíséret nélküli, melyet hal­ lás után énekelnek, s így örökítik át a következő generációknak. Az isztiméri dalok mellett más magyarországi német dalokat is énekelnek, amiket ma már kot­ tából tanulnak meg. A dalkör tevékenysé­ gének indíttató ereje az éneklés szeretete, a közösség ápolása, a hagyományőrzés, és a német kultúra iránti érdeklődés. Ők ezt így fogalmazták meg: „A hagyományaink énekelve történő őrzése és továbbadása”2 a célunk. Az Edelweiss Junior kórusa olyan fiatalokból tevődik össze, akik egyházi ün­ nepeken szoktak a nagyközönség elé állni. A kórus minden korosztály számára nyitott, a legkisebbektől egészen a hetvenévesekig nagy népszerűségnek örvend. Rendkívül nagy az összetartás a társaságban: együtt ünnepelnek nagy örömmel vagy segítenek egymásnak egy-egy esemény kapcsán. Jelenleg a Dalkör élén Braun Bernadett áll. Tevékenységüket maguknak szervezik, ők maguk gyűjtik a népdalokat is, fellépő ruháikat megtervezik és finanszírozzák. Támogatást a község önkormányzatától, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzattól és a Megyei Önkormányzattól kapnak. Ez a fellépések szállási és utazási költségét fe­ dezi, a többi kiadást a tagok önmaguknak állják. Igen eredményes és sikeres ez a daloló közösség, ugyanis versenyeken szakértők dicsérik őket, előadásukat rend­re hangos tapsvihar zárja, a Magyar Rádióban is szerepeltek, s hanganyaguk

A felnõttképzés és az aktív öregedés

jelent meg. S ami a legfontosabb: igazán szeretettel és élvezettel énekelnek. A siker­ élmény és a közösségben uralkodó szeretet és összetartás az, ami fiatalt és időst egy­ aránt ide vonz. Hatásukra a faluban lét­ rejött egy másik dalkör is, és a nyugdíjas klub néptáncos előadást alkotott. A Bakonykúti-Isztimér Asszonytorna Klub Miklósa Erika magánkezdeményezése és támogatása révén jött létre 2003-ban. Létrehozásának indíttató ereje a rendsze­ res testmozgás elérhetősége és a felhőtlen közösségben való szabadidő eltöltés. A klubba 10 évestől 70 éves korig járnak nők, a kisebbek többet, míg az idősek keveseb­ bet és óvatosabban tornáznak. Kezdetben a Bakonykúti és Isztimér Község Önkor­ mányzata támogatta a csoportot, ma már Erika otthonában vannak a foglalkozások. Az ő elhivatottságának köszönhetően a foglalkozások ingyenesek, ugyanakkor a jövő szempontjából elengedhetetlen lenne egy épület, ahol a sportfoglalkozások megrendezésre kerülhetnének. Nagy az érdeklődés ezek iránt, mert a mozgás öröme és a közösségek jótékony hatása egyre több embert vonz, kortól függetlenül. Az idősek számára ez az egészségmegőrzés mellett programlehetőség is, melyet alkalomrólalkalomra nagyon várnak. Ez önmagában rendkívül előnyös, ugyanis lefoglalják magukat, érdeklődnek a világ iránt és megnyílnak mások felé, tehát „végre tör­ ténik valami”.

kor kiváló hobbira lelhetnek benne, mint­ egy kinyílik a világ előttük újra. A tan­ folyam 180 órás, heti kétszer 1 órában, 4 hónapon keresztül zajlott. A képzés mellett lehetőség nyílt a teleházban a megtanul­ takat gyakorolni, tehát a megszerzett tudás sokkal inkább gyakorlati, mint elméleti jellegű. Ennek megvalósításában a Déldunántúli Regionális Munkaügyi Központ vett részt, mint partner. A résztvevőknek ingyenes volt a képzés, ami rendkívül nagy előnyt jelent, főleg az idős korosztály ese­ tében.

A Györkönyi Teleházban a nyugdí­ jasok számára számítógépes oktatás folyik. Ez egy olyan lehetőség, mellyel az idősek megismerhetik a legalapvetőbb és legegyszerűbb informatikai eszközöket és alapszinten elsajátíthatják ezt a tudást. Első lépésként megbarátkoznak a tech­ nikával: az idősek ugyanis ellenérzéssel és félelemmel viszonyulnak legtöbbször ahhoz, mivel az ismeretlen világ előttük. Ha megszeretik, akkor rendkívül nagy érdeklődést tanúsítanak iránta. Emellett a word szövegszerkesztőt kezelik, mely segítségével leveleket tudnak küldeni akár unokáiknak is, ami elősegíti a generációk közti együttműködést. Az Internet megis­ merésével egy új világ tárul fel előttük: ott­ honról ülve akár „beutazhatják” a világot, rengeteg új és érdekes ismeretet szerezhet­ nek. Az email kezelésével a generációk közti kommunikáció válik egyszerűbbé. A fiataloknak természetes ez, s a technika segítségével kommunikálnak. Az idősek egy része „lemaradt” erről az innovációról, amit ha a maguk szintjén elsajátítanak, ak­

A VOKE Vasutas Művelődési Ház Pé­ csett szintén a nyugdíjasokat és a számító­ gép világát hozza közelebb egymáshoz. 2000-ben, hazánkban elsőként indították el ezt a programot, mely gyakorlatot azóta több intézmény is átvett. Célkitűzéseikben az esélyegyenlőség lehetőségének megterem­ tését fogalmazzák meg. Amennyiben az idősek megtanulják gondtalanul használni ezeket az eszközöket, akkor az információs társadalom kínálta lehetőségekkel élni tud­ nak. Náluk alapképzésben és internetes képzésben vehetnek részt az idősek, értelem szerűen itt is a legegyszerűbb gyakorlati tudás megszerzésével kezdik. A tanfolyamon részt vevők iskolai végzettsége megoszlik: a 8 általános iskolát végzettektől egészen az egyetemi végzettséggel rendelkező idősek is részt vesznek benne. Esetükben is ingyenes oktatásról beszélhetünk, mely a művelődési ház elhivatott munkatársain­ ak köszönhető. A tanulás során interaktív módszerrel dolgoznak: csoportonként mi­ nél kevesebb fővel, gyakorlatokkal, szemé­ lyes magyarázással. Az idős korosztály igé­

nyeihez és sajátosságaihoz alkalmazkodva oktatnak. Ez megfigyelhető a tanfolyam nyelvezetében: érthetően, hétköznapi mó­ don magyaráznak, hogy megértse min­ denki, a szaknyelv használatát és az idegen kifejezéseket igyekeznek elkerülni. Elismert bizonyítványt nem szereznek a hallgatók, viszont új ismereteket igen. 2004- ben a nagy érdeklődésre való tekintettel elindí­ tották a NET-Nagyik Egyesületét, mely a program gyakorlatban való folytatása. Minden kurzus teljes mértékben ingyenes, a Művelődési Ház költségvetéséből finan­ szírozzák azt. Azért, mert véleményük szerint az anyagi vonzattal kevesebben tudnák megengedni maguknak, hogy részt vegyenek a képzésen, mert az idősek vagy hátrányos helyzetűek, fogyatékosok nem rendelkeznek az ehhez kellő biztos anyagi háttérrel. Pályázatok segítségével fejlesztik gépparkjukat. Az Önsegítő Angol Nyelvi Tanulókört az Angyalföldi Vízöntő Pinceklubban tartják. A tanulókör célja a nyelvgyakor­lás, a tudás és az általános műveltség fejlesz­ tése. Kisközösségek alakulnak, melyek jó­ tékony hatással vannak az egyénekre, mert azok aktivizálják magukat. Egész évben működik ez a beszélgető kör, heti 1 alka­ lommal. A munkanélküli­ek, álláskeresők, hátrányos helyzetűek mellett a nyugdíja­ sok az oda járók 30%-át teszik ki. 2002 óta működik a kezdeményezés, mely az önsegí­ tés, önművelődés és közösségi kapcsola­ tok színtereként szolgál. Szerepjátékok, társalgás, filmnézés, szótanulás a körben működő gyakorlat. A tanulókörnek nem sikerült támogatókat találnia, ezért a tisz­ 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 7

A felnõttképzés és az aktív öregedés

A „Holnaptól nekem jobb lesz!” projekt a Szolnoki Főiskola Felnőttképzési Köz­ pontjának égisze alatt működik. A perma­ 8 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

nens tanulás, mint esélynövelésre alkalmas módszer jelenik meg, mind a munkaválla­ lók, mind a munkáltatók szemszögéből. Ez a program egy nyitó konferenciából és ren­ dezvénysorozatból áll. Kerekasztal beszé­ lgetéseket, interjúkat, előadásokat és élmé­ nybeszámolókat szerveznek. A cél­csoportot a Jász-Nagykun-Szolnok megye kistér­ ségeinek lakói képezik, akiknek fel kell hívni a figyelmét arra, hogy az élethosszig tartó tanulás, a felnőttképzés és kompeten­ cia fejlesztés az élet számos területén nagy előnyökkel jár. A munkaerőpiacon való elhelyezkedést vagy annak elvárásaihoz való alkalmazkodást teszi könnyebbé, s ezért az egyénnek képeznie szükséges önmagát. A munkavállalóknak könnyebb visszakerülniük a munka világába ezáltal, s önbizalom növelő, szakképesítés megsz­ erzéséhez hozzásegítő, motivációs, és pá­ lyaorientációs hatásai is vannak. Az idősek számára ugyanúgy nyitottak ezek a börzék,

melyek esetükben ugyan kevéssé a munka világára koncentrálódnak. Ugyanakkor en­ nél a társadalmi csoportnál is szükséges a felnőttkori tanulás, hogy lépést tudjanak tartani a változó világgal. Az Idősek Népfőiskolája a JászNagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaság keretében valósul meg. A megyé­ ben dolgozó nyugdíjas klubok vezetői és aktivistái számára képzést nyújtanak, egyegy időseket érintő témát dolgoznak fel, a nem formális felnőttképzés módsze­reit ismertetik meg, kirándulni mennek és az In­ ternet segítségével szereznek új ismereteket ezen a szakterületen. Azért említésre méltó ez, mert a nyugdíjas klubok létrehozásához és működtetéséhez kellő tudás és tapaszta­ lat szükséges, melyet itt megszerezhetnek. Ennek segítségével, korszerű ismeretek­ kel és kellő szaktudással, elhivatottsággal, az idősek igényeihez és sajátosságaihoz Forrás: http://www.bacskaiakegymasert.eoldal.hu

teletdíj 240  000 Ft/ év, ami véleményem szerint visszaveti az érdeklődőket anyagi okok miatt. Ugyanakkor a nyelv és az ide­ gen kultúra ismerete igen hasznos tudás, mely segítségével nagyobb esély van a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Az idősek esetében a közösségformálás mel­ lett a nyelvismeret utazásra, kapcsolatte­ remtésre ad lehetőséget, melynek egyet­len gátja a fent említett anyagi kiadás lehet. Az Egészségfejlesztő Életmód Kur­ zusok a Heves Megyei Életreform Nép­ főiskola szervezésében érhetőek el. Cél­ juk az egészséges életmód szemléletének népszerűsítése, a tudatos táplálkozásra és az egyén felelősségére egészségével kap­ csolatban felhívni a figyelmet. Így kezükbe vehetik egészségüket, annak megőrzésére hívják fel a figyelmet még a gyógyszeres kezelések és a baj kialakulása előtt. Emel­ lett az idősek életminőségének javítása a cél, melyet a betegségekkel való foglal­ kozással, a pozitív életmódbeli szoká­ sok megtanulásával érnek el. A kurzust évente 2 alkalommal rendezik meg, s an­ nak hossza 16- 18 óra. Ekkor az egyéni konzultáció mellett előadások is elhang­ zanak, a résztvevők gyógynövény túrára indulnak, egészségnapon vesznek részt. A megcélzott korosztály a 20-70 évesek köre, s minden társadalmi rétegből van­ nak érdeklődők. A program finanszírozása támogatásokból történik, mely mind helyi (Eger város és Heves megye), mind orszá­ gos (a Nemzeti Civil Alapprogram) szinten érvényesül. Ezért a résztvevők számára ingyenes a képzés, mely rendkívüli előnyt jelent. A generációk együtt nyilvánítanak véleményt, a kurzus hatására odafigyelnek az egészségmegőrzésre.

A felnõttképzés és az aktív öregedés

alkalmazkodva létre lehet hozni egy- egy időseknek szóló programot, projektet. A Bajai Nyugdíjas Szabadegyetem a környéken élő nyugdíjasok és érdeklődők ismereteinek bővítését és szabadidejük hasznos eltöltését tűzte ki célul. Előadások formájában előzetes érdeklődési felmérés­ sel szervezik programjaikat. A kirándulá­ sok mellett nyelvi képzések, ismeretátadás formájában oktatnak. A tandíj félévente 500 Ft, vagy alkalmanként 100 Ft, mely összeg alacsony mértéke lehetőséget te­ remt többeknek a részvételre. A Tízen-Egyért projekt keretében a Bácskaiak Egymásért Közhasznú Egyesü­ let szervezésében olyan embereket fognak össze, akik betegségből kikerülve a min­ dennapi életbe kerülnek vissza. Mind betegek, mind érdeklődők számára nyitot­ tak a havi rendszerességgel megrendezett klubok, csoportok, programok, ingyenes szűrővizsgálatok. Több egyesület és klub együttműködése ez, ahol a közös cél a betegségek megelőzése és kezelése, az ál­ lapot és a lelki trauma enyhítése. A tanfolyamok mindegyike az ön­ nevelés és önművelés területére tartoznak.

Az új ismeretek szerzését célozzák meg, melynek számos pozitív hozadéka van. Hosszabb távon az egészség megőrzésére is jó hatással vannak ezek, mert az idős is hasznosnak érzi magát, a felesleges­ ség érzése csökken. Az isztiméri dalkör idős tagjai például műtét után „szalad­ nak” vissza a közösségbe. A számítógépes képzéseknek köszönhetően informatikai ismereteik bővülnek, mintegy „kitárul a világ”, rengeteg információhoz juthatnak hozzá. Ennek előnye, hogy magányosság érzésük (mely az idősek esetében gyakran előfordul az egyedüllét miatt) csökken. Kapcsolataikat az Internet segítségével is tudják ápolni, a közösségi lét erősödik az informatikai társadalom segítségével. Új ismeretségek szövődnek a képzésen, csa­ ládi kapcsolataik erősödnek (az unokákkal könnyebb a kapcsolattartás és van miről beszélgetni). Életminőségüket fejlesztik a képzések, mivel új lehetőségeket nyitnak meg előttük. Emellett a hivatalos ügyeik elintézésében a számítógép is segítségükre szolgál, nagyobb magabiztosságot szer­ eznek. A szabadidejüket hasznosan töltik el, törődnek egymással és érdeklődnek má­ sok iránt. A tevékeny időskor nem csupán utópia, hanem életmód, mely mindenki

számára elérető kell, hogy legyen. Európa elöregedő társadalom, egyre kevesebb lesz a fiatal munkavállaló (a következő 30 évben az Európai népesség 24 év alatti korosztálya 15%-kal fog csökkenni3). En­ nek következménye a nyugdíjkorhatár felemelése, s ezért az időseknek olyan képzéseket kell szervezni, melyek lehetővé teszik a munkaerőpiacon való talpon mar­ adást. Aktív időskorról kell beszélnünk, ösztönözni kell őket, hogy részt vehess­ enek az egész életen át tartó tanulásban, ahhoz hogy képességeiket kiaknázzák, s foglalkoztathatók legyenek. Éppen ezért a nekik szóló tanulási lehetőségeket ki kell terjeszteni, s a fent bemutatott jó gyakor­ latokat minél szélesebb körben alkalmazni vagy hasonló célkitűzéssel újakat létrehoz­ ni. Mert az emberhez méltó életet az idősek számára is biztosítani kell. Bár legtöbb­ ször nehezebben kaphatóak a képzésekre és programokra, mint a fiatalok, de amint ráéreznek a tanulás és programokon való részvétel ízére, újult erővel, korukat meg­ hazudtolva tanulnak és tevékenykednek. Összeállította: R. K.

3

Magyar Népfőiskolai Társaság: Esélyt adunk, Jó gyakorlatok a felnőttképzésben. Budapest, 2008, 228. p 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 9

A törvényhozók felelõssége

Paladin önképzéssel a hátrányok leküzdéséért A hátrányos helyzetű idősek aktív tanu­ lásának elősegítése projektnévvel futott a PALADIN program, melynek tapaszta­ latait a „Memorandum az önbizalomról és a méltó idős korról” címmel (Self- ef­ ficacy and Worthy Old Age Memorandum) megjelent összefoglaló tartalmazza. A téma azért érdekfeszítő, mert a 2012es év az Európai Unióban Az aktív idősödés európai éve és a generációk közötti szolidaritásé. A társadalom fejlettségi szintje az idős állampolgáraihoz való hozzáállásában (is) tetten érhető. Nekik ugyanis több veszél­ lyel kell megküzdeniük: beszéljünk akár a társadalmi elismertség és „hasznosság” vagy a jövedelem csökkenéséről, a szociális kapcsolataik leépüléséről, vagy az egészsé­ gügyi hanyatlásról. Tény, hogy „az 50 év feletti munkaképes polgárok egy része az újonnan csatlakozott államok többségében nem talál állást magának”1, tehát a fent em­ lített kockázatok felerősödnek. Az idősek munkalehetőség hiányában a felesleges­ ség érzésével kell, hogy megküzdjenek, mely mellett a létfenntartás problematikája is megjelenik. Ez deprimáló, mely beteg­ ségek kialakulásához és a szociális élet leépüléséhez vezethet, s a boldog, nyu­ godt, ugyanakkor társadalmilag hasznos és élvezetes időskor álma végleg szertefoszlik. Ugyanakkor egy ellentmondással is foglal­ koznunk kell, mely az alábbi problema­ tikából fakad. A nyugdíjkorhatár időbeli ki­ tolására irányuló tendencia figyelhető meg, ugyanis a társadalom csökkenteni igyekszik azon kötelességét, hogy idős állampolgárait eltartsa. Emellett 50 év felett egyre csök­ kennek az esélyek a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, melynek hosszútávon negatív következményei vannak. Az elmúlt két évtizedben rohamos tech­ nológiai fejlődés vette kezdetét, melyhez a munkavállalónak (legyen az idős vagy fiatal) alkalmazkodnia kell, ha a munkaerőpiacon meg kívánja őrizni versenyképességét. Az

új tudás és ismeretek iránti igény megnőtt, s azok elsajátítása életminőség javító hatással bír. Az idősek az új készségek és kompe­ tenciák elsajátításával a változó világ aktív és hasznos részesei lehetnek, akik tapasz­ talataikat felhasználva képesek a fiatalabb generációval együttműködve dolgozni. Ez a korcsoport a legaktívabb az önképzési lehetőségekben való részvétel tekinteté­ ben, ugyanakkor érdemes külön figyelmet szentelnünk a hátrányos helyzetűekre. Ide tartoznak azok a személyek, akik egyedül élnek, távolság miatt nem tudnak részt ven­ ni a képzőközpontok programjain, alacsony jövedelemmel vagy iskolai végzettséggel rendelkeznek, illetve az információ nem jut el hozzájuk. A PALADIN projekt célja, hogy az idősek önképzési lehetőségeit támogassa, ennek érdekében létrehoztak egy öt elemből álló mércét, aminek a célcsoport önirányí­ tási képesség felmérése volt a célja. Mind az öt elem a társadalom működésében kulcsfontosságú szerepet tölt be, s az ezek­ ben való fejlődés pozitív hozományokkal bír. A program az 50 év felettiekre és az alacsony végzettséggel rendelkezőkre fókuszál, s 670 ember képezi a mintavé­ tel nagyságát, akik Görögország, Spany­ olország, Magyarország, Svájc, Málta és Portugália állampolgárai. Az első elem az állampolgári tuda­ tosság, s a vizsgált országok eredményeiből kiderült: Portugália állampolgárai azok, akik „magabiztosabban járnak el állam­ polgári hozzáállásuk és viselkedésük tekintetében”2. Emellett azok az idősek, akik társadalmilag aktívak, politikai ese­ mények iránt is fogékonyak, valamint

Albertina L. Oliveira, Dombi Gábor et al: Memorandum az önbizalomról és a méltó idős korról 1.p 2 Albertina L. Oliveira, Dombi Gábor et al: Memorandum az önbizalomról és a méltó idős korról 3. p 1

10 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

szívesen nyújtanak segítséget másoknak és jótékonykodásra is hajlamosak. Tehát a társadalom kohéziós ereje nagyobb, az aktivitás és felelősségvállalás irányába mozdít a társadalmi tudatosság. Az oktatás területén a vizsgált országok közül Magyarország és Portugália bi­ zonyultak a legeredményesebbnek, ugyanis ezek idős állampolgárai veszik leginkább kezükbe saját tanulásuk ügyét. Úgy tekin­ tenek az oktatásra, mint életminőséget javító lehetőségre, mely értékkel bír. A vizsgált személyek kisebb része kétségek­ kel áll az oktatás és képzés életminőséget befolyásoló volta előtt. Az egészség témakörében azt vizs­ gálták, hogy mennyire magabiztosan foglal­koznak saját egészségük ügyével. E faktor esetében Portugáliában és Mál­ tán a legkiemelkedőbbek az eredmények, me­lyet Magyarország, Svájc és Spanyol­ ország követ. Itt az egészséges életvitel, annak elősegítése és megőrzése, a mozgás és étkezés voltak a fő témakörök. Az aktivitás- munkavállalás elemben Portugália és hazánk idősei a legtudatosab­ bak és eredményesebbek, ugyanis ők nagy önbizalommal és lelkesedéssel vesznek részt a szakmai, önkéntes vagy akár szabadidő eltöltési, kulturális tevékeny­ ségekben. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett e terület kapcsán, s az idősek igen érintettek, érdeklődőek, fejlődésre hajla­ mosak e téren. A pénzügyek területén Spanyolország és Görögország állampolgárai kevésbé, míg Svájc, hazánk és Portugália lakosai nagyobb tudatossággal és önkontrollal rendelkeznek. Az idősek legfőbb problé­ maként az alacsony jövedelmet nevezték meg, ugyanakkor a takarékoskodással és gondos felhasználással sikerül ezt a problémát áthidalniuk. Az önképzés fon­ tossága a fejlődés lehetőségében áll, ugyanis az egyén felfedezi azon ké­ pességét, hogy egész életen át képes

Generációváltás

a meg­újulásra, az új ismeretek szerzésére. Az önképzési készségek felismerése és el­ sajátítása kiváló táptalaját képezik az egész életen át tartó tanulásnak. Tekinthetjük ezt életmódnak, mely a permanens tanulást és fejlődést hozza magával. Ezzel motiválja az egyént, autonómiára és értelmes gon­ dolkozásra sarkallja, céltudatossá és ki­ tartóvá teszi. Hatására és eredményeképpen kialakul a tanulás iránti igény, érdeklődés és motiváció. Ehhez önirányításra van szüksége az egyénnek, mely alacsonyabb iskolai végzettség esetében kisebb fokú, tehát a hátrányos helyzetűekre külön fi­ gyelmet kell fordítani e téren. Az Internet adta lehetőségek kiaknázása igen fontos a tanulás terén, mert a hátrányos helyzetűek esetében a tanuláshoz való hozzáférést teszi könnyeb­bé. Emellett olyan költség hatékony és elérhető tanulási forma ez, mely könnyen az ismeretszerzés szolgálatába állítható.   A PALADIN pro­ jekt kutatási ered­ ményeinek tükrében javaslatokat tettek a teendőkre vonat­ kozó alapelvekkel kapcsolatban, me­ lyek a következők. Az idősek önbecsülését és hasznosság érzését támogatni szükséges, mely a tudatosságfejlesztő programok ösztönzése révén érhető el. Ennek hosszú távú ered­ ménye a társadalmi kohézió elősegítése, amely a generációk közti együttműködéssel és munkakapcsolatok ösztönzésé­ vel segíthető elő. Az 50 év felettieket sarkallni kell arra, hogy felvegyék a ver­ senyt a folyamatosan változó világgal, s új ismereteket sajátítsanak el. Az egész életen átívelő tanulást, és az önképzési lehetőségeket ezért támogatni szüksé­ ges. Ennek egyik lehetősége az online képzésben megvalósuló tutor jellegű segítség. Ezen törekvések, melyek az önszerveződésen alapulnak, mind a szabadidő, a munkavállalás és a képzés területeit érintik. A kutatásból kiderült, hogy az idősek életében mind a tudatosság, oktatás, egészség, aktivitás-és munkavál­ lalás, valamint a pénzügy is fontos szerep­ pel bír, s ezen területeken a készségeik fej­ lesztése pozitív eredménnyel hat ki egész életükre, s személyiségükre egyaránt. Rókás Kata A Memorandum magyar nyelven hozzáférhető: http://projectpaladin.eu/wpcontent/uploads/2012/01/HU.pdf

Ebben a lapszámunkban is folytatjuk a fiatalok, egyetemi és főiskolai hallgatók írásainak közlését, amelyek illeszkednek a lapunk fő tematikájához, vagyis az aktív öregedés kérdéskörével foglalkoznak, és amelyeket jó szívvel ajánlunk olvasóink figyelmébe.

„Négy generáció találkozása”

– egy finn kezdeményezés bemutatása Felnõttképzési politika, lokális és regionális kulturális tanulási terek az Európai Unióban – ANDM-124(L)

1. Bevezetés Dolgozatomban internetes források alapján mutatom be az „Életút és gene­ rációk” projekten belül megvalósuló „Négy generáció találkozása” kampányt. Finnországban azelőtt is komolyan foglal­ koztak az aktív idősödéssel, hogy azt az Európai Unió tematikus évének választot­ ta 2012-ben. Például 2009 és 2014 között nagyszabású programot valósítanak meg az időskorúak egészségmegőrzésére, va­ lamint azzal összefüggésben mentális „jóllétük” előmozdítására és a minden­ napokban való boldogulásukra koncent­ rálva. A téma részletes bemutatásához elsősorban finn nyelvű anyagokat használ­ tam fel, mert angolul csak a projekt fő paramétereiről találhatók adatok. Minda­ zonáltal ahol lehetséges, feltűntettem az angol nyelvű hivatkozást is.

2. Az „Életút és generációk” projekt A részletesebben bemutatásra kerülő „Négy generáció találkozása” kampányt felölelő „Életút és generációk” kutatási és fejlesztési projekt a különböző generációk közti viszonyokat, illetve azok feszültsé­ geit megtárgyalva igyekszik lehetőségeket teremteni a generációk közti szakadék szűkítésére. Elsődleges céljuk elősegíteni az idős emberek pszicho-szociális jólé­ tét és társadalmi részvételét a generációk közti együttműködés és kölcsönhatás fokozásával. Ennek érdekében adatokat gyűjtenek és elemeznek arról, hogy a különböző generációkba tartozó em­ berek miként tagolják saját életútjuk, hogyan határozzák meg saját helyüket a nemzedékek láncában, valamint hogyan viszonyulnak önmagukhoz, a fiatalabb 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 11

Generációváltás

és az idősebb gene­rációkhoz. A projekttel továbbá élén­kíteni szeretnék a párbeszédet a gene­rációk közti feszültségről, valamint az együttműködés lehetőségeiről. Emellett támogatják a generációk közti mindenféle aktivitást és a közösségek indítványait.

3. A kampány koordinálása Az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évét Finnországban a Szociális és Egészségügyi Minisztérium (Sosiaali- ja terveysministeriö), vala­ mint a Foglalkozás- egészségügyi intézet (Työterveyslaitos) koordinálja. A 2011 és 2013 között zajló „Életút és gene­ rációk” projekt részeként a „Négy gene­ ráció találkozása” kampány tervezése és megvalósítása kiterjedt együttműködés eredménye. A főszervező Idősek jólétéért központi szövetség1 mellett a következő szervezetek vesznek részt tevékenyen a munkában: Időskorúak kutató és szolgál­ tató intézete, a Helsinki Egyetem képzési és fejlesztési központja, Lappeenrantai Műszaki Egyetem, Jyväskyläi Egyetem, Martta szövetség, Fiatal Finnország tár­ saság, Tanuló Finnország rt., Finn szülők szövetsége, Finn veteránok sportegyesüle­ te. A kampányt a RAY2 finanszírozza.

4. A kampány bemutatása 4.1. Általános információk A „Négy generáció találkozása” kampány jelmondata: ha az életkor elválaszt, a cselekvés egyesít. Ennek megfelelően a programmal igyekeznek előmozdítani a nemzedékek közti pozitív érintkezést, va­ lamint az ehhez kap­csolódó tevékenysé­ geket és közösségek létrejöttét. A kampány arra buzdítja a kü­lönféle fórumokat, szer­ vezeteket – intézményeket, települé­seket, iskolákat, kulturális szer­vezeteket, cégeket és magánszemélyeket –, hogy szervezze­ nek a generációkat összehozó eseményeket, valamint megfelelően kommunikálják is azokat másoknak. A kampányt koordináló szövetség három fő célt tűzött ki. Elsőként növelni szeretnék a generációk közti érintkezést, és ennek pozitív hatását a tár­

sadalmi közbeszéd részévé kívánják tenni. Igye­keznek gyarapítani és láthatóvá tenni a generációkat összekapcsoló eseményeket az európai témaév ideje alatt. Emellett törekednek az eredményesen megvalósult rendezvények és együttműködési formák elterjesztésére. A kampány három mindennapi, gya­ korlatias téma köré szerveződik, melyek közös tulajdonsága, hogy összehozzák az embereket. A tavaszi időszak témája az étkezés, a főzés és a hozzá kapcsolódó hagyo­mányok. Nyáron a sport kerül a középpontba, az ősz pedig a kultúráé. A kampány lényeges sajátossága, hogy nemzedékek helyett generációkról beszélve a családon kívülre is ki akarja terjeszteni a gondolkodást. (Az egyes generációkat körülbelül 10 éves korkül­ önbséggel számítják.) Fontos az, hogy a különböző korú emberek attól függetlenül is összejöjjenek, hogy rokonok-e vagy sem. Például az önkéntes tevékenységek és hobbik körül képződő hálózatokról azt lehet megállapítani, hogy azok különös­ en hatékonyak az emberek jóléte szem­ pontjából. Ezek bizalmat generálnak az olyan kisebb és szűkebb csoportokon túl, mint a család, így még annál is erősebben csatolják az embereket a társadalomhoz. 4.2. Kiemelt témák Gasztronómia és hagyományok – az ét­ kezést szemlélhetjük úgy is, mint kellemes szociális eseményt, ami összehozhatja a különböző korosztályokat. A hagyományok közösséget teremtenek és segítenek meg­ érteni, hogy honnan jöttünk. Az eltérő kultúrájú és életkorú emberek sokféle tudást adhatnak át egymásnak, ezért min­ den finnt arra buzdítanak, hogy szervezzen saját multigenerációs gasztronómiai ta­ lálkozót otthon, kirándulások alkalmával, éttermekben, szabadidős klubokban vagy akár a munkahelyen – és ossza meg mind­ ezt a kampány Facebook oldalán, (amit ed­ dig 731-en kedveltek). Mozgás – a sport kampánytémaként április végén vette kezdetét a generációk közötti szolidaritás napján (április 29.) rendezett karnevállal, aminek a helsinki városháza adott otthont. A karneválon különböző szervezetek szavakkal, képek­

A kampány rövid bemutatása a szervezet honlapján: http://www.vtkl.fi/fin/ajankohtaista/index. php?nid=233 2 Voltaképpen ez a Finn Szerencsejáték Zrt., ami a finnországi játékgépek és kaszinók kizáróla­ gos működtetési jogát birtokolja. A 98 tagszervezetből álló állami vállalat teljes bevételét az egészségügyi és szociális ágazatra (pl.: egészségügyi és szociális szervezetek, háborús veteránok támogatása) fordítja. 3 Az időbank közösségépítő programról bővebben lásd angolul: http://www.aikaparantaa.net/in­ dex.html 1

12 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

kel és műhelymunkákkal népszerűsítették a mozgást. Emellett élőkönyvtárat szer­ veztek, ahonnan különböző életkorú embere­ket lehetett „kikölcsönözni”, így a személyes kontaktus által lehetőséget teremtetve az előítéletek eloszlatására. A sportolás fontosságának hangsúlyozása kiemelt jelentőségű az idősek körében is, mivel a testmozgás javítja a hangulatot és kiváló lehetőség a más emberekkel való együttlétre. Kultúra – a kultúra mindenkié és meghatározó tényezője a jólétnek. A generációk közös kulturális tevékenyke­ dése sok helyen fejleszthető, az óvodák­ ban, iskolákban, népfőiskolákon éppúgy, mint a múzeumokban, könyvtárakban, művelődési házakban, vagy akár szín­ házakban. Szeptember végétől a kampány részeként megrendezik a „Négy generáció dalai” nevű eseményt különböző korok és korosztályok énekeivel. 4.3. Konkrét események A kampány honlapján folyamatosan bővül a buzdítás nyomán kezdeményezett ren­ dezvények, programok, együttműködések listája. A március eleji 18 esemény száma május elejére 47-re gyarapodott, augusztus végén pedig már 88 kezdeményezés talál­ ható a honlapon. A teljesség igénye nélkül, inkább a sokszínűségre törekedve ezek közül mutatok be néhányat. Az idő gyógyít (folyamatosan működő tevékenység Helsinkiben és környékén): az időbank elve alapján működő hálózat azon­ nali emberi támogatást és törődést kínál tag­ jainak – legyenek azok bármely korosztály képviselői. Az időbankban mindenki munká­ ja, ideje és segítségigénye egyenértékű, azaz minden szolgáltatás értéke azonos, senki ideje nem ér többet a másikénál.3 A falu nagymamája és nagypapája (folyamatosan működő tevékenység Finnország különböző részein): a Manner­ heim gyermekjóléti liga 2008 óta szervez speciális képzéseket olyan időskorúaknak, akik önkéntesként dolgoznának gyerekek­ kel. A falu nagymamája, illetve nagypapá­ ja képzésen részt vett önkéntesek például mesét olvasnak fel óvodákban, iskolák­ ban, napközikben, barkácsolnak, vagy kirakós játékot játszanak a gyerekekkel. A fiataloknak ez azért jó, mert egy felnőtt csak rájuk figyel és velük foglalkozik, az idősek pedig hasznosan és szórakoztatóan töltik el szabadidejüket. Sok gyereknek nincs rá módja, hogy saját nagyszüleivel legyen, így az ún. falunagyik lehetőséget teremtenek nekik, hogy megismerked­ hessenek az idősebb generációval. Így a

Generációváltás

pótnagyszülők át tudják örökíteni a hagyo­ mányokat, kézműves tudásukat és más értékes kulturális tradíciókat. Az önkéntes nagyszülővé válás feltétele, hogy az illető részt vegyen a Mannerheim gyermekjóléti liga oktatásán. A néhány órás alapképzésen az önkéntesség alapelveit veszik át, majd olyan témákkal ismerkednek meg, mint a modern gyermekjátékok vagy a média­ nevelés. Minden önkéntes maga döntheti el, hogy ezután milyen gyakran látogatja a gyermekcsoportokat.4 Veterán hadirokkantak és felső tago­ zatos fiatalok találkozása (2012. május 4 – 11. Seinäjoki): a Veterán hadirokkan­ tak szövetségének dél-pohjanmaai köre 6 találkozót szervez veteránotthonokban. A kezdeményezés célja, hogy a fiatalok tapasztalati információkkal gazdagodjanak a háborús időkről úgy, hogy látogatásuk­ kal változatosságot és pezsgést visznek a veteránok mindennapjaiba.5 Segítség a házi feladatban (folyama­ tosan működő tevékenység Helsinkiben és környékén, valamint Közép-Uusi­ maa területén): a projektben önkéntes csoportvezetők segítenek az iskolásko­ rúaknak házi feladatuk megírásában. A kiscsoportokban leginkább bevándorló gyerekekkel foglalkoznak, de az ajtó min­ den érdeklődő előtt nyitva áll. Az önkén­ tesekkel szemben nem elvárás a korábbi csoportvezetői vagy oktatási tapasztalat, a legfontosabb követelmény, hogy elhivatot­ tak legyenek a kisiskolások ösztönzésére és megbízható felnőttként legyenek jelen. A csoportvezetői feladatokat különböző korú önkéntesek látják el, egyetemisták­ tól egészen a nyugdíjasokig. A projektet szervező Finn Vöröskereszt helsinki és uusimaai köre speciális képzések szervezé­ sével nyújt támogatást a segítőknek. Régi idők dalos játékai (2012. február 1 – december 31. egész Finnország terül­ etén): a Kantele egyesület 20 dalos játékos est megrendezését tervezi a 2012-es év folyamán, melyeken a régi idők énekes játékait tanítják meg a gyerekeknek. Az eseményekre egyaránt várják a kisgyerme­ keket szüleikkel, valamint az idősebb gen­ eráció képviselőit, akiknek az este énekei saját gyermekkorukat idézik. Az össze­ jöveteleket ének-zene tanárnak készülő egyetemisták vezetik. A mi vidékünk (2010. október 27 – 2012. április 30. Uurainen): a közös­ ségi művészeti projekt keretében fiatalok örökítették meg képekben a helyi képzőés szolgáltatóközpont időseinek fontos he­ lyi tájakat és emlékeket. Történetek és dolgozatok a

kézművességről (2012. április 1 – május 15. Kelet-finnországi Egyetem savonlin­ nai kampusza): a Kézműves kultúra című kurzus keretében tanárnak készülő egy­ etemisták kutatják a közeli környezetük­ ben található régi kézműves munkákat, az azokról sokat tudó idős emberekkel inter­ júkat készítve. Bocsa verseny (2012. november 3. Jär­ venpää): a bocsa mindenki számára akadá­ lytalanul játszható golyójáték. A törődés hetében megrendezésre kerülő versenyen a fiatalok kihívják a nyugdíjas szervezeteket, hivatalnokokat, valamint a szociális és egészségügyi szervezetek képviselőit. A versenyt a helyi szülői hálózat együtt sz­ ervezi a järvenpääi ifjúsági parlamenttel. A törődés hete olyan helyi tematikus rendez­ vény, aminek idején különféle eszközökkel igyekeznek a törődést és az együtt tevéke­ nykedést a közbeszéd tárgyává tenni. A boldogságnak nincs kora (2012. ápri­ lis 18. Jyväskylä): az egynapos rendezvény az európai uniós témaév csúcseseménye a Közép-Finnország régióban. A helyi egyetem aulájába 25 kiállítót hívtak meg, akik segít­ ségével lehetőség nyílik megismerkedni a nyugdíjasok jólétét támogató szolgáltatások­

kal és közösségi aktivitásokkal. A nap célja bemutatni, hogyan segíti a generációk közti együttműködés az aktív idősödés folyamatát, s miként ösztönzi az időseket a különböző kezdeményezésekben való részvételre.

5. Összefoglalás A dolgozatom témájának választott kampányt az Európai Unió hivatalos hon­ lapján az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve keretében megvalósuló kezdeményezések között találtam. A március elején Finnországra keresve megjelenő programok között ez volt a legnagyobb időintervallumot felölelő projekt. A kampány egyik feltűnő sajátossága, hogy szinte teljes mértékben az állampolgárok, valamint különböző szervezetek önszerveződő munkásságára épít. Ugyan támogatást nyújt új ötletek megvalósításához, de egyik legfőbb cé­ lja láthatóvá tenni az olyan tevékenységi formákat, amelyek már sajátjai a finn tár­ sadalomnak az idősek aktivitását illetően. Mácsai Anita

Felhasznált irodalom A bemutatott kampányhoz kapcsolódó honlapok: • „Életút és generációk” projekt: http://www.ikapolvet.fi/in-english • „Erő az időskorban” program: http://www.voimaavanhuuteen.fi/en/frontpage/ • „Négy generáció találkozása” az Európai Unió hivatalos honlapján: http://europa.eu/ ey2012/ey2012main.jsp?catId=975&langId=en&mode=initDetail&initiativeId=40&in itLangId=en • „Négy generáció találkozása” Facebook oldala: https://www.facebook.com/neljan.pol­ ven.treffit A kampányban említett szervezetek és intézmények angol nyelvű honlapjai: • Fiatal Finnország társaság (Nuori Suomi ry., Young Finland Association): https://www.nuorisuomi.fi/in_english • Finn szülők szövetsége (Suomen vanhempainliitto, Finnish Parents’ League): http://www.vanhempainliitto.fi/in_english • Finn veteránok sportegyesülete (Suomen veteraaniurheiluliitto): http://www.svu.fi/ • Helsinki Egyetem képzési és fejlesztési központja (Koulutus- ja kehittämiskeskus Pal­ menia, • Palmenia Centre for Continuing Education): http://www.helsinki.fi/palmenia/english/ index.htm • Idősek jólétéért központi szövetség (Vanhustyön keskusliitto, The Central Union for the Welfare of the Aged): http://www.vtkl.fi/fin/in_english/ • Időskorúak kutató és szolgáltató intézete (Ikäinstituutti, The Age Institute): http://www.ikainstituutti.fi/in+english/ • Jyväskylä Egyetem (Jyväskylän yliopisto, University of Jyväskylä): https://www.jyu.fi/en • Lappeenrantai Műszaki Egyetem (Lappeenrannan teknillinen yliopisto, Lappeenranta University of Technology): http://www.lut.fi/en/lut/Pages/Default.aspx • Martta szövetség (Marttaliitto, The Martha Organization): http://www.martat.fi/in_english/ • RAY (Raha-automaattiyhdistys): https://www.ray.fi/en/ray/ • Tanuló Finnország rt. (Oppifi oy.): http://oppi.fi/ 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 13

Generációváltás

Aktív idõsödés az önkéntesség tükrében itthon és Angliában Köztudott, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb és legidõszerûbb ügye a kontinens elöregedése és az ezzel kapcsolatos problémák és kihívások kezelése, megoldása. A most születõ generációknál a várható élettartam folyamatosan nõ, egyre tovább élnek az emberek és az Európai Unió felismerte, hogy erre a változásra reagálni kell. Nagyon fontos, hogy ma már az időskor nem azt jelenti, mint amit jelentett néhány évtizeddel ezelőtt, mert az emberek több­ sége aktívan akarja megélni az időskori éveket. A nyugdíjkorhatár folyamatos emelésének tendenciája, a lifelong learn­ ing tudatos fejlesztése és menedzselése azt eredményezi, hogy lehetőség nyí­ lik aktív, minőségi életre időskorban is. Az Európai Unió országaiban próbálják egységesen kezelni és menedzselni ezt a helyzetet, de természetesen hatalmas különbségeket fedezhetünk fel az egyes országok között. Kedvenc példám Nagy-Britannia, ahol magam is hét évig éltem és alapo­ sabban megismerhettem az idősek élet­ körülményeit, lehetőségeit. Nekem az volt a legszembetűnőbb különbség, hogy Angliában rengeteg az aktív, munkát, önkéntes munkát végző nyugdíjas. Ritka az olyan, hogy valaki teljesen kivonná magát a közösségi életből, a társadalmi létből. Egy londoni kórház munkatár­ saként bepillantást nyertem egy önkéntes szervezet, a League of Friends minden­ napjaiba, ahol életkortól függetlenül végeztek önkéntes munkát az emberek, különböző célokkal és motivációkkal. Az alkalmazottak mindegyike önkéntesként, egy árva fillér (bocsánat, penny) el­ lenszolgáltatás nélkül dolgozott, a büfé egészen jelentős profitját pedig félévente valamilyen jótékony célra fordították (ottjártamkor a gyermekosztály részére vettek néhány plazma tv-t, korszerű számítógépet). Készítettem interjút idős önkéntesekkel a kórházban, mert arra voltam leginkább kíváncsi, hogy mi motivál egy akár 80 felett járó embert arra, hogy önkéntes munkát végezzen. A motivációs okok egyénenként vál­ Bartal-Kmetty 2010 17p.

1

14 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

toznak, de általánosan kijelenthető, hogy az önkéntes munka egy kiváló lehetőség arra, hogy a nyugdíjasok aktívak marad­ janak, valami jót tudjanak cselekedni és ezáltal fontosnak, hasznosnak érezhessék magukat. Mikor megkérdeztem az inter­ júalanyomat, hogy miért nem dolgozik inkább rendes munkaviszonyban, pén­ zért, hiszen az önkéntességért semmilyen ellenszolgáltatás nem járt, mosolyogva csak azt válaszolta, hogy egyrészt nin­ csen szüksége külön bevételre, másrészt nem hiányzik már neki a kötöttség, a „muszájból való dolgozás”, a kötött és kényszeres beosztás. Nagyon érdekes dolog az, hogy Ang­ liában külön lehet választani az önkéntes munka két nagy csoportját. Egyrészt létezik a volunteer work, ez közelít leginkább a magyar nyelvben értelmezett önkéntes munkához, másrészt van a community work, azaz a nálunk kevésbé ismert közösségi munka. A közösségi munkának is hatalmas a szerepe az ak­ tív időskor meg­élésében, a különböző közösségi házakb­an rengeteg idős ember végez ilyen jellegű munkát azért, hogy tegyen valamit közvetlen környezetéért, a helyi társadalomért. Ha az aktív időskor kérdéskörét az önkéntesség szemszögéből bon­ colgatjuk, akkor sajnos azt tapasztal­ hatjuk, hogy Magyarországon nagyon gyermekcipőben jár még ez a fajta munkavállalás, életmód, hozzáállás stb. Az önkéntes munka elismertsége és fej­ lettsége általánosan véve is fényévnyi távolságban van a szigetországban tapasz­ talható színvonaltól, és ez külö­nösen jellemző az idősek, öregek önkéntes munkában való szerepvállalására. Bartal Anna Mária és Kmetty Zoltán kutatásából kitűnik, hogy Magyar­országon minimá­ lis az idősebb korosztály részvétele az

önkéntes munkában. „Életkori csoportok szerint a minta többségét (63 százaléka) a 18-45 éves korosztály alkotta. Ez azt mutatja, hogy a kutatásban résztvevő önkéntesek mintája fiatalabb volt, mint a korábbi kutatások önkéntes-mintái. A fiatalabb és középkorú korosztályok hasonló arányban végeztek önkéntes munkát: a minta 22 százaléka volt 18-25 éves, 20 százaléka 26-35 év közötti, míg 21 százaléka 36-45 éves, valamint 16 százaléka 46-55 éves, 14 százaléka 56-65 éves és csak 7 százaléka 66 év feletti.”1 Ez azért is megdöbbentő, mert az önkéntes munka egy kiváló lehetőséget teremt arra, hogy az idősebb korosztály aktív maradhasson, fontosnak érezhesse magát. Persze ne legyünk naivak, ve­ gyük figyelembe azt a tényt is, hogy a magyar nyugdíjasok jelentős hányada végez valamilyen fizetett munkát, mert a kapott nyugdíj nem elegendő a megélhe­ téshez. Míg Angliában teljesen átlagos­ nak és normálisnak mondható az, hogy egy nyugdíjasnak nincsen szüksége extra bevételre a nyugdíj mellett, addig Ma­ gyarországon ez nem igazán jellemző. Az pedig teljesen érthető, hogy egy nyugdí­ jas, ha szüksége van egy kis pluszpénzre, akkor nem fog önkénteskedni, hanem fizetett munkát fog végezni. A demográfiai változást meglehetősen borúlátóan látják hazánkban, pedig nem kellene ennyire negatívan hozzáállni a problémához. Nekem nagyon szimpati­ kus az, ahogyan az Európai Unió közelíti meg a kérdést és egy olyan lehetőségként fogják ezt fel, amely megoldást jelenthet számos jelenlegi gazdasági-társadal­ mi kihívásra. Nem rettegni kell egy előre látható jövendőbeli problémától, hanem arra fel kell készülni, proaktí­ van cselekedni és alkalmazkodni a szi­ tuációhoz. Egy társadalom fejlettségét az bi­ zonyítja a legjobban, hogy miképpen bánik az idősebb polgáraival. E szem­ pontból nem látni jelentős különbséget az észak- és nyugat- európai államok között, viszont ezektől merőben más az idősödők és idősek társadalmi be­ fogadottsága (kirekesztettsége) Dél- és

Generációváltás

Közép-Európában. „Az újonnan csatlakozott államok többségében az 50 feletti munkavállalók jelentős része nem, vagy alig talál magának munkahelyet, s a nyugdíjasok (végzettségtől függetlenül) reménytelenül állnak a társadalommal szemben. Jövedelmük megcsappan, társadalmi elismertségük csökken, bármilyen hasznot hajtottak a közösségük számára; a munkahelyeik elhagyásával kapcsolati hálóik szétzilálódnak. Aktivitásuk terei, tudásuk hasznosításának pályái drámaian beszűkülnek. A médiában az életük csupán nyugdíj-, szociális és egészségügyi kérdéssé degradálódik. Látható, hogy a cégek jelentős részének nem jelentenek piacot, a reklámok e tájon nem nekik szólnak. A modern technológiák piacán érdekeltek közül sokan elkerülik ezt a társadalmi csopor­ tot, annak ellenére, hogy ez lehetne a piacnövelésük legegyszerűbb útja, de figyelmet kellene arra fordítaniuk, hogy a gyorsan változó technológiákat a minőség-orientált, megfontoltan döntő korcsoportok számára elfogadtassák.” 2 Ha a generációk közötti szolidaritást vizsgáljuk, akkor szintén nagy különbsé­ geket tapasztalhatunk Anglia és Magyar­ ország között. A generációk közötti különbségekből adódó problémák és nézetkülönbségek sokkal jobban és ered­ ményesebben vannak kezelve Angliában, mint hazánkban. Ha a különböző korcso­ portok képviselői nem tudnak közös nevezőre jutni, akkor az hátrányosan érin­ ti mindegyik felet. Ennek a felismerése kulcskérdés ahhoz, hogy a különböző gene­rációk harmonikusan és egymást segítve tudjanak együtt élni, tanulni, dolgozni stb. Szerencsére pozitív példák­ kal hazánkban is találkozhatunk: „Négy tizenéves, kamasz fiatal – az ELTE Radnóti Gyakorló Gimnáziumból – segíti az idős korosztályt a Budapesti Művelődési Központban, hogy eligazodjon az információs szupersztrádán. Öt alkalommal, összesen 15 órában próbálták meg 2 3

http://www.infoter.eu http://www.intergeneracio.hu/2012/02/13/ dikok-tantjk-a-nagyikat-a-budapesti-mu­ velodsi-kzpontban/

összefoglalni azokat a lehetőségeket, melyek megkönnyítik az információk közötti eligazodást, célirányosabbá téve a böngészést. Az összeállított témaköröket a Nagyik érdeklődése mentén alakították a fiúk (receptkereső oldalak, gasztro­ blogok, videok, Skype használat, híroldalak), hogy ezzel is közelebb hozzák a korosztály­hoz a számukra nehezebben fogyaszt­ható technikai lehetőséget.”3 Tehát van rá példa, hogy a generációk képviselői együttműködnek és segítik egymást- miért nem lehet ezt szélesebb körben elterjeszteni? Semmi másra nin­ csen szükség, mint egymás kölcsönös tiszteletére, elfogadására és sok-sok türelemre. Azt is fel kell ismerni, hogy az egyes generációk tagjai függnek a többitől, saját fejlődésük, jólétük, bol­ dogságuk érdekében is muszáj megte­ remteni az összhangot. Az önkéntes munka szintén egy kiváló lehetőség lenne a generációk közötti problémák kiküszöbölésének, ahogyan azt Angliában is tapasztaltam, a különböző korcsoportok tökéletesen együtt tudnak működni és segíteni tud­ ják egymást. Tapasztalatom szerint Ang­ liában az önkéntes szervezetek nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy az egyes kor­csoportok képviselői megfelelő arányban legyenek jelen egy-egy be­ osztásban, s ha együtt dolgoznak, akkor kiváló lehetőség mutatkozik arra, hogy az idősebbek átadják tapasztalataikat a fiataloknak, segítsék őket taná­csaikkal, míg a fiatalok – nagyobb fizikai mun­ka­ bírásuknak köszönhetően – abban tudják ezt viszonozni, hogy a nehezebb fizikai munkát ők végzik el. Az is hozzátar­ tozik az igazsághoz, hogy az önkéntes

munka sokkal jobb adminisztrációval rendelkezik Angliában, mint itt­hon. Min­ den egyes munkahelyen jelenléti ívet vezetnek az önkéntesekről is, ami később visszanézhető, ellenőrizhető. Ennélfogva egy önkéntes munkakörben eltöltött időszak hiteles és elfogadott, releváns munkatapasztalatként fogható fel. Az idősebb generáció képviselői pedig, akik általában vezetői-irányítói pozícióban vannak, hiteles referenciát nyújthatnak a fiatalabbaknak a későbbi munkakere­ sésük során. Természetesen Angliában nem csak az önkéntes munka területén járnak előttünk, ha a generációk közötti szoli­ daritás vonatkozásában vizsgálódunk, hiszen az angol társadalom egészét tekintve sokkal demokratikusabb, el­ fogadóbb és befogadóbb, mint hazánk. Az egymás iránti türelem és értő fi­ gyelem sokkal maga­sabb szinten áll, mint Magyarországon. Az önkéntesség csak egy kis szelete a nagy egésznek, de úgy gondolom, hogy ha ezen keresz­ tül vizsgáljuk a két országbeli különb­ ségeket az aktív időskor és generációk közötti szolidaritás területén, akkor tökéletes helyzetképet festhetünk. Sze­ mélyes véleményem ettől függetlenül az, hogy a két ország közötti lemaradás behozható lenne megfelelő politikai in­ tézkedésekkel, a társadalmi attitűd és az egyes emberek hozzáállásának megvál­ toztatásával; hosszútávon mindenképpen profitálnánk abból, ha egymást jobban elfogadnánk és kölcsönösen nagyobb tiszteletet mutatnának a különböző kor­ csoportok képviselői egymás iránt. Bodó Péter

Egyéb fontos kutatások, publikációk, háttéranyagok: • „Demográfiai portré, 2009 http://mek.oszk.hu/08400/08430/08430.pdf • Idősebb munkavállalókkal kapcsolatos politikák http://mek.oszk.hu/06900/06908/06908. pdf • Saját művelődési otthonunk  http://mek.oszk.hu/09400/09417 • Szociális védőháló a régiókban, KSH, 2008 http://mek.oszk.hu/06400/06432/06432. pdfAldestam, Gunnar - Löfgren, Mikael: A népoktatás pedagógiája  http://mek.oszk. hu/01800/01815Bácskay Andrea et al.: Időskorúak Magyarországon, KSH, 2004  http:// mek.oszk.hu/06200/06265 (Szerkesztők) 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 15

Generációváltás

Aktív idõsödés európai éve: tények, célok és prioritások

Európa napjainkban jelentős demográfiai változások színtere, melyek jelentős ki­ hívások elé állítják a jelen és a jövő kor társadalmát egyaránt. Miközben a világ népessége nő, Európa népessége egyre idősödik, és csökkenő tendenciát mutat. Az európai munkaképes korú lakosság száma csökken, míg a 60 év feletti népes­ ség száma gyors növekedésnek indult, mintegy évi kétmillió emberrel. Ennek oka, hogy a háború utáni demográfiai rob­ banás generációinak nagy csoportja elérte a nyugdíjkorhatárt. Az Európai Unió átlag­ életkora jelenleg körülbelül 40 év, 2060ra ez vélhetőleg 47-re fog emelkedni. 2010-re az Unió tagállamaiban az 55 évet betöltöttek és felettiek népességi aránya az 1990-ben jegyzett 25%-ról 30%-ra nőtt, mely mutató 2060-ra elérheti a 40%-ot. Ezek a tények szükségessé teszik a szo­ ciális ellátórendszer átstrukturálását, a nyugdíjrendszer és az egészségügyi hálózat átszervezését, hiszen a többletkiadásként jelentkező segélyek és támogatások a tagállamok költségvetésének átgondolását igénylik. Emellett a fogyó munkaerő miatt az Unión kívüli országokból érkező mig­ rációs hullámmal is számolni kell. Tehát az Európai Unió munka­ erőpiacának egyre inkább szembe kell néznie a társadalom elöregedésével, a glo­ balizáció kihívásaival és a gyors technoló­ giai fejlődéssel is. Emellett új kihívásként a szociális és gazdasági válság következ­ ményeivel is, s ezért szükséges a jelenlegi munkarendszer átgondolása és az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételé­ nek elősegítése. A társadalomban a fenti okok miatt új struktúrákra és megközelí­ tésekre van szükség, mert alkalmazkodni szükséges az idős munkavállalók egyre 16 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

növekvő számához, és lehetővé tenni számukra, hogy továbbra is aktívan jelen lehessenek a munkaerőpiacon. Foglalkozni kell továbbá az idős munkavállalókat érő negatív kulturális attitűdökkel, valamint az életkorból adódó hátrányos megkülönböz­ tetéssel is. Az idősödés rengeteg lehetőséget is rejt magában. Az idei év az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, mely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy a társadalomnak értékelnie kell idős tagjait. Az aktív időskor azt jelenti, hogy az évek múlásával még jobban használjuk ki a munkahely, az otthon, vagy a társadalom adta lehetőségeket, hogy továbbra is tevé­ keny életet éljünk- s ehhez lehetőségeket kell biztosítani. Az Egészségügyi Vi­ lágszervezet definíciója szerint az aktív öregedés olyan folyamat, mely az életkor előrehaladtával is hozzájárul az egészsé­ ges és biztonságos életvitel kialakításához. Ez lehetővé teszi az egyén számára a tár­ sadalomban való aktív részvételt, hogy igényeik és képességeik szerint megvaló­ síthassák vágyaikat, miközben biztonság­ ban élnek. Ez az idősek fizikai, szociális és mentális egészségének optimalizálását jelenti, hogy aktívan, hátrányos megkülön­ böztetés nélkül vehessenek részt a tár­ sadalomban, minőségi és független életet élve. Másrészt egy olyan társadalom meg­ teremtését is, mely a generációk közötti egyenlőségen és kommunikáción alapul, minden fél részéről szolidaritást meg­ követelve a másik iránt. Az Európai Uniós tagállamoknak a fen­ ti célok eléréséért törekedni kell az aláb­ biakra: 1.Az aktív időskor támogatására a foglalkoztatásban: javítani kell az idősebbek munkavállalási lehetőségeit és munkakörülményeit. Ez az idősebb munkavállalók egészségi állapotához és szükségleteihez való igazodást is jelenti. 2.Az aktív időskor támogatására a társadalomban a szakembereknek és az önkénteseknek össze kell fogniuk. Az önkéntesség lehetőségét az idősek számára is lehetővé és elérhetővé kell tenni, mellyel elkerülhető társadalmi elszigeteltségük. 3.Az egészséges időskori életmó­ dot és életvitelt támogatni szükséges: a

lakókörnyezet, az infrastruktúra, az infor­ matikai alkalmazások és a közlekedés al­ kalmassá tétele révén. Az önálló életvitelre ösztönzés a tudatos egészségmegőrzésre és a megelőzésre koncentrál. Növelni kell az egészséges életévek számát, segíteni megelőzni a másoktól való függést, mely az idősek önállóságát idézi elő. 4.A nemzedékek közötti szolidaritás fokozására ösztönözni szükséges a gene­ rációk közötti együttműködést. Az Európai év célja a figyelemfelkel­ tés, a tájékoztatás, valamint a bevált gyakorlatok terjesztése. A szakpolitikai döntéshozók és érdekelt felek ösztönzése prioritás, hogy az aktív idősödéssel kap­ csolatos konkrét célok mellett kötelezzék el magukat, és tevékenyen segítsék azok megvalósulását. Az év keretként szolgál annak tudatosítására, hogy mind az idősek, mind a fiatalok egyaránt fontos részei a társadalomnak. A már bevált gyakorla­ tokat azonosítani és terjeszteni szükséges a politikai döntéshozók és érdekelt felek bevonásával, így előidézve a fokozottabb szolidaritást és együttműködést a gene­ rációk között. Az érdekeltek köre széles: a nemzeti, regionális és helyi hatóságok,a munkaadók és a szakszervezetek, az üzleti szektor,a civil társadalmi szervezetek, a kutatók, önkéntesek körét foglalja magába. A foglalkoztatás, szociális hely­ zet, családpolitika, oktatás és képzés, egészségügyi és szociális szolgáltatások, lakhatás, közlekedés, szabadidő és állami infrastruktúra területén kell ösztönözni az aktív időskor megvalósulását. Mindez együttesen segíthet a szükséges változások kialakításában és az innovatív megoldások megtalálásában, melyek minden generáció számára fenntarthatóak és igazságosak. Az aktív öregedés népszerűsítésére az Európai Bizottság 2011-ben felérte a tagállami, regionális és helyi szintű köz­ igazgatási szerveket, a civil társadalmi szer­vezeteket, valamint a munkaadók és a munkavállalók szervezeteinek képviselőit, hogy kötelezzék el magukat az aktív időskorral kapcsolatos konkrét fellépések és célok mellett, azért hogy a 2012-es eu­ rópai év alatt kézzelfogható eredményeket lehessen felmutatni. Szarvas Anita

Generációváltás

Aktívan az élet harmadik harmadában, avagy a népfõiskolák szélesedõ szerepvállalása a „ráncosodó” Európában -Az idõsödés lehetõségei„ Cselekvő részesei szeretnénk lenni annak a társadalomnak, mely egész életében emberszámba veszi az embert, így öreg korára is ember tud maradni.” Simon de Veauvuirt1 Az idősekben (teljesen jogosan- a szerk.) fel­ merülhet az a kérdés, hogy 70-80 évesen mi­ lyen szerepet is töltenek be a társadalomban. A társadalom egyre inkább értékeli azt, és egyre értékelnie is kell, amit az idősebb em­ berek adni tudnak. Az aktív időskor is tartogat még értékeket: munkahelyen, családban és a társadalomban is. A tevékeny időskor a tár­ sadalom használatára válhat. Ezért lett 2012 Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, mely az Európai Unió által meghirdetett kampányév. A kezdemé­ nyezés azt a célt szolgálja, hogy rámutasson, milyen értékes is az idősek hozzájárulása a tár­ sadalomhoz. Jobb lehetőségeket kell teremteni számukra, nagyobb elismertséget szerezni az idősebbek társadalomban betöltött szerepének, és kedvezőbb feltételeket teremteni nekik. A kérdés az, hogy a bennünk rejlő értékeket, te­ hetséget tudjuk-e gyümölcsöztetni, akár a kor előrehaladtával is. Az aktív idősödés lényege, hogy az évek előrehaladásával, egyre többet hozzunk ki magunkból, ne pedig kevesebbet. A cél, hogy az idősebb nők és férfiak tevékeny­ sége fokozódjon az élet minden területén, s a képzésben, önképzésben egyaránt. Ezáltal jobb eséllyel lennének jelen a munkaerőpiacon, az önkéntességben, s így a teljesebb élet megélé­ séhez jutnak közelebb. A méltóság ki kell, hogy járjon mindenkinek- kortól függetlenül! Az Eu­ rópai év célja továbbá ösztönözni a fiatalokat, hogy az egészségben és méltóságban átélt idősödés követendő érték. (Irta: Bátori Zsófia) Különböző kultúrákban az öregkor mástmást jelent. A keleti kultúrákban a meditá­ lást és elmélkedést, a nyugati kultúrákban jellemzően a lehetőségek kiélését és keresé­ 1

Dr. Nagy Andor: Médiagerontagógia. Mé­ dia az arany életkorban, az élet harmadik harmadában

sét, rosszabb esetben az egészségügyi gon­ dokat és a napok túlélését. A tradicionális kínai társadalomban az időseket bölcseknek tekintik Elismerésük jeléül ma is úgy nevezik őket, hogy „előbb születettek”. Az öregkort szokták a harmadik életszakasznak is nevez­ ni. Ransch­burg Jenő egy televíziós műsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy –„Ez az a gene­ ráció, amely tele van élettapasztalattal, ame­ lyet szívesen ad át a következő generációnak, hogy ne saját kárán tanuljon.” Ez a generáció építette fel az országot a II. világháború után, mégis sokak számára csak terhet jelentenek. Amikor öregedésről beszélünk, tudnunk kell, hogy nem csak naptári évekről van szó. Az öregedéssel együtt járnak olyan sajá­ tosságok, mint: tompulnak az érzékszervek, csökken a testi erő, az alkalmazkodási képes­ ség, veszteségek jelentkeznek az emberi kapcsolatokban, csökken az anyagi biztonsá­ gérzet, megjelenik az önállóság elvesztése, a tehetetlenség. Az egyedüllét, a magány szin­ tén súlyos problémát okoz. Az öregedés sok­ féle lehet. Vannak funkciók, amik korfüggők, ilyen például az agyi kapacitás. Meghatározó azonban a környezet hatása, úgy mint a szo­ ciális környezet, rokoni, baráti- és munkakap­ csolatok, neveltetés, iskolázottság. Az elkerülhetetlen változásokra fel kell készülni. Tudatosítani kell azt a tényt, hogy a tétlenség, az inaktív életmód gyorsítja az öregedést. Megfelelő miliőben akár az idős egyén fizikai teljesítőképességének csök­ kenésével is képes a tevékeny életre. Ők azok, akik ott ülnek a Mindentudás Egyeteme című előadásokon, vagy beiratkoznak a „Te is kattints rá Nagyi!” tanfolyamra, mert tud­ ják, hogy haladni kell a korral, ami idős lé­ tükre is lehetséges. A résztvevővé vagy hall­ gatóvá vált idős emberek egyetértettek abban, hogy a szellemi tevékenység, és ezzel az agy működtetése fiatalítja a lelket, csökkenti az öregedéssel járó keserűséget. „Az élettelen dolgok sajátja, hogy használat közben az állaguk romlik, pusztul, amíg az élő szervezetnek az a sajátossága, hogyha nem foglalkoztatják, akkor romlik az állaga és idővel pusztul.” Szentgyörgyi Albert Fel­

merül a kérdés, hogy az egyén felelőssége-e kizárólag, hogy „jól gazdálkodjon” munkaere­ jével (s így azt hosszan meg tudja őrizni), vagy ebben a társadalomnak is van felelőssége? Véleményem szerint s társadalomnak élhető feltételeket kell teremtenie és ösztönöznie az egyént, ugyanakkor annak személyes felelősségvállalása elengedhetetlen (-a szerk.). Az életmódnak van még óriási szerepe, amit viszont alapvetően meghatároz a végzett munka jellege. Az egészségmegőrzésben óriási szerepe van az egészséges életmód­ nak. Az életstílust pedig alapvetően határozza meg a végzett munka jellege, hiszen az ahhoz kapcsolódó társadalmi és anyagi megbecsül­ tség alakítja ki a pszichés, illetve az anyagi biztonságérzetet. A fizikai egészségmegőrzés lehetősége is nagymértékben, ha nem alapvetően determinált az iskolai végzettség által. Kutatások és felmérések eredményekép­ pen mára általánossá vált az a megállapítás, hogy pozitív kapcsolat áll fenn az egészségi állapot és az iskolai végzettség között, ugyanis a magasabb iskolai végzettség­gel bírók egész­ ségi állapota általánosságban jobb, mint az alacsonyabb végzettségűeké. Lényeges, hogy a munkaéletpálya során fejlődjön a munkavállaló, hogy a fizikai megterhelést az idő előrehaladtával csökken­ teni tudja, sőt lehetőség szerint az kiváltható legyen. Ez azonban csak folyamatos képzéssel – önképzéssel valósítható meg. A magasabb kvalifikáltságot kívánó munka munkaerő-piaci értéke is nagyobb, így az anyagi biztonság az egészséges életmódban, közvetetten pedig a mentális egészség megőrzésében is sokat segít. A munkaerőpiac diktálta feltételek folyama­ tos változásában nagyobb eséllyel kerüli el a munkanélküliséget a képzett munkavállaló, il­ letve a munkavállalói aktív életszakasz minél hosszabb ideig történő fenntartása is a változó igényekhez való alkalmazkodási képességen alapul. A felnőttkori tanulás ugyanakkor az egyén foglalkoztathatóságának javítása mel­ lett az életminőséget érintő egyéb dimen­ ziókat (egészség, kultúra, család, személyes kapcsolatok, hobby stb.) is szolgálja. Nagy Csilla 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 17

Az MNT tagszervezeteinek programjaiból

Az idõsek és a Magyary Népfõiskola programjai A tatai népfőiskola 1995-ben Magyary Zol­ tán nevét vette fel több ok miatt. A kiváló közigazgatás tudósnak nem csak szak­ mai munkássága volt hatással a város és a megye életére, de a népfőiskola elődjét is ő indította útra 1940-ben. Az említett okok miatt az alapító tagok között számosan voltak, akik a közigazga­ tásban dolgoztak, de az első tanfolyamunk, amely az önkormányzati képviselőket volt hivatva felkészíteni feladataikra, már nagyszámú idősebb érdeklődőt vonzott a programra. Ez a tendencia a későbbiek során is folytatódott, különösen, amikor elindult a történelmi sorozatunk, és kialakult annak állandó hallgatói köre. Hasonló jelenséget tapasztaltunk az egészségügyi program indítását követően is. Itt is többségében voltak az idősebb korosztály tagjai, és ez napjainkban is jellemzi az összetételt. Még inkább egyértelművé vált meghatározó sz­ erepük, amikor a Városi Nyugdíjasklub vezetésével együttműködve szervezetünk sorozatot az Európai Unió működéséről. Egyébként is jellemző, hogy a két szervezet tagsága között van „átjárás”, ami abból a régi hagyományból is táplálkozik, hogy a művelődési házban a kollégák még a rend­ szerváltás előtt megszervezték a nyugdíja­ sok népfőiskoláját, amely igen sikeresen működött mintegy húsz esztendeig. Népfőiskolánk gyakorlatára jellemező, hogy sokféle programot szervez – e tan­ folyamokon, ritka kivételtől eltekintve – az idősebb generáció tagjai mindig képviselte­ tik magukat. Így volt ez a számítógép kezelői- és a nyelvtanfolyamoknál egy­ aránt. Részvételük nagyságrendjét ma már az is indokolja, hogy a tagságunk száma is folyamatosan nőtt, ma már meghaladja a 150 főt, s közöttük szintén nyugdíjas kor­osztály dominál. Szakmai törekvéseinket mutatja, hogy már 2003-ban elnyertük az akkreditált felnőttképző szervezet minősítést. Nyelvtanárunk így foglalja össze szak­ mai tapasztalatait: „Ezért örvendetes, hogy pár éve a tatai Népfőiskolán is lehetőség van jó körülmé­ nyek között, magas színvonalon nyelvet ta­ nulni felnőttek számára kortól függetlenül, az átlagos árakhoz képest olcsóbban. Angol nyelvtanárként 2008-ban kerültem a Mag­ 18 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

Nagy az érdeklődés a történelem iránt yary Zoltán Népfőiskolai Társasághoz, és idáig csak pozitív tapasztalataim vannak. Diákjaink 17 éves kortól vesznek részt különböző szintű tanfolyamokon, és mind­ nyájan nagyon lelkesek.” Egyik hallgatónk, aki szorgalmas hall­ gatója volt a történelmi sorozatnak, de az angol társalgási klubbot is látogatta, így foglalja össze véleményét – aki egyébként már 80 éves elmúlt: „Számomra jelentős felismerés volt, hogy milyen fontos és milyen hasznos az élethosszig tartó tanítás és tanulás az em­ berek gondolkodásának alakításában és fej­ lesztésében, társadalmi méretekben. Azok az önkéntes közreműködők, akik ezen a területen szervezik és irányítják a mozgal­ mat, minden elismerést megérdemelnek.” A hallgatóságunk véleményét folyama­ tosan figyelemmel kísérjük, minden tan­ folyam végén kérjük, hogy véleményezzék a programot, az előadókat és mondják el javaslataikat, amit hasznosítani fogunk. A következőkben ezekből álljon itt egy csokorra való a leírt hallgatói véleményekből. „Örülök, hogy részt vettem a pro­ gramokon, mert olyan ismeretekhez ju­ tottam, amihez különben nem jutottam volna, és ha tudok valamit tenni a szűkebb környezetemért, akkor ahhoz sokat tudtam meg.” (Környezet- és természetvédelmi program – 1999) „Örülök, hogy egyrészt ma létezhet, létezik a Magyary Zoltán Népfőiskolai

Társaság, másrészt annak a munkának, amelyet Keresztesi Jóska és kollégái vé­ geznek – eredményekkel!” (Önkormányzati képviselők EU-s képzése – 2000) „Véleményem szerint a már működő kisebbségi önkormányzatok képviselői részére is tanulságos volt ez a tanfolyam. Javaslom később is a program megszervezé­ sét.” (Kisebbségi Akadémia – 2002) „Kiválóan sikerült, élvezetes előadásokat hallottunk, a történelmet kicsit más szemszögből is megismerhettük, hiszen a tanítás is egy fejlődési folyamaton esett át.” (Történelmi sorozat – 2003) „A történelem sorozat zárásaként „látó­ úton” voltunk Budapesten, ahol hasznos is­ mereteket gyűjtöttünk a Corvinus Egyetem és az Eötvös Kollégium működéséről. Ka­ tona Tamás történész vezetésével sétáltunk a Vár-negyedben; láttuk már korábban is, de más dolog a történész szemével látni… Megcsodáltuk az I. kerület gyönyörűen restaurált Városháza épületét. A díszterem­ ben vehettük át a tanfolyam oklevelét – a hölgyek kézcsók kíséretében. A névsor vé­ gén legutoljára kaptam meg az oklevelet, fájdalomdíjként kettő kézcsókkal! Ilyen kedves epizódokra gondolok jó szívvel… ’amíg élek én’.” (Történelmi sorozat – 2006) Feltehetően az előzőekben elhangzott vélemények is inspirálták az elnökséget, hogy megszületett az „Év Tanára” elis­ merés, amelyet a hallgatói szavazatok

Az MNT tagszervezeteinek programjaiból

alapján ítélünk oda 2008-tól minden évben, és igen rangos névsor állt össze. És most hallgattassék meg a másik fél is, amint szokták volt mondani. Néhány előadói (tanári) véleményt is idézünk. “A névadó Magyary Zoltán professzort az elméleti, és gyakorlati közigazgatási munkássága korának nagy magyarjai közé emelte, és a nemzetközi mezőny élére he­ lyezte. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság nagy segítséget ad ahhoz, hogy a névadó példája is vezérelje a közigazgatási jelenünk jobbítását és jövőbeni továbbfej­ lesztését.” (Tata, 2007. évi Magyary kon­ ferencia, Verebélyi Imre, a Magyar Köz­ igazgatási Kar elnöke) „Igyekezzetek a városnak jólétén, és könyörögjetek az Úrnak, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek”! (Jeromos 20:7) A békesség, a boldogság, az elége­ dettség, a jólét a családban kezdődik, és a városban folytatódik. Az a nép, az a nem­ zet lesz boldog, amelyben boldog családok, és boldog városok lesznek!” (Tata, 2007, Dr. Márkus Mihály, püspök-lelkipásztor, a Népfőiskola alapító és tiszteletbeli elnöke) „Örömmel jövök minden alkalommal a Népfőiskola felhívására, hogy megtartsam az előadásomat. Kellemes és érdeklődő társaság jön el az előadásokra. Köszönöm a lehetőséget, hogy Tatáról és a kutatásaim­ ról beszélhetek.” (Tata, 2008, Körmendi Géza, ny. igazgató, történész, helytörténeti kutató) „Köszönöm a meghívást. Isten áldása kí­ sérje a Népfőiskola munkáját, hogy segítsen tanítványnak maradni egész életünk során.” (Tata, 2008 - Gáncs Péter, evangélikus püspök, Déli Egyházmegye) Befejezésül kicsit hosszabb idézet következik dr. Kőszeghy Miklós tanár úrtól, aki először kapta meg az „Év Tanára” elis­ merést. „…És persze a Népfőiskola. Már második éve abban a szerencsében van részem, hogy kéthetente egy zsúfolt osztályteremnyi ember hajlandó meghallgatni az ókori közel-keleti vallástörténetről szóló előadásaimat. Mindig további munkára serkent, amikor látom, hogy nem tudok elég korán érkezni a Jávorka előtti parkolóba: már szállingóznak a „diákjaim”, akik közül igen sokan a szüleim lehetnének. Szerencsés ember vagyok, mert Keresztesi Jóska bátyám jóvoltából belekóstolhattam a népfőiskolai életbe, s remélem, még sokáig dolgozhatom vele együtt olyan diákokkal és olyan diákokért, akiket már tényleg csakis a puszta érdeklődés ültet újra az iskolapadba.” Válogatta és szerkesztette: Keresztesi József (elnök, szakmai vezető)

20 éves a Nõk életmód népfõiskolája Nagyrábén

A Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület a településen egy kulturális közösségfejlesztõ folyamat eredményeként 1991-ben alakult meg, 33 taggal. Ma 55 fõs közhasznú civil szervezet. 2000-ben a Teleház indításával kibõvült az egyesület tevékenysége a településen élõ különbözõ korosztályú lakosság számára nyújtott szolgáltatások által. Az 1989-ben elindított közösségfejlesztõ folyamat inspirálta a közösségi élet erõsödését. Így jött létre a Nõk életmód népfõiskolája is. „Nagyrábén ha csütörtök, akkor népfőiskola…..” A Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesü­ let kezdeményezésére indult el települé­ sünkön a 20. éve működő népfőiskola, illetve a népfőiskola jellegű kurzusok szer­vezése. A programok megvalósítása során a művelődési ház infrastrukturális hátteret jelent ma is. A kurzusok résztvevői nők, 50-80 éves korúak, heterogén társadalmi réteget képviselnek. Tagjaink voltak ko­ rábban és részben jelenleg is azok: a könyvtáros, a pedagógus, a vállalkozó, a 8 osztályt végzett háztartásbeli, a nyugdí­ jas, a Gyes-en lévő. Ősztől-tavaszig, októbertől-áprilisig hetenként ugyan­ azon a napon vannak az összejövetelek kb. 15-18 alkalommal. Majd családi

vetélkedővel, országjáró kirándulással, szalonnasütéssel, kenyérlángos sütéssel, tanúsítványok átadásával zárul a kurzus. A vetélkedőkön a férjek mellet sok gye­ rek, unoka és nagymama is részt vett. Az összejöveteleken lehetőség nyílt az előadások mellett párbeszédre, vitára is. A hallgatók baráti találkozókon cserélik ki tapasztalataikat a szomszéd település – Földes – népfőiskolás asszonyaival. Az eltelt időszak bizonyítja ennek a közösségi művelődési formának a személyiségfejlesztő, hatékony ismeret­ elsajátító szerepét. Helyi társadalmi igényt kielégítő tanulási-szórakozási lehetőség. A település egyfajta szervező erejét jelenti ez az érdek nélkül szerveződött közösség. Mindig fontosnak tartottuk, 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 19

Az MNT tagszervezeteinek programjaiból

hogy az elkezdett folyamat ne szakadjon meg. Kerestünk forrásokat, az új formát és tartalmat a megváltozott társadalmi körül­ mények között. Évről-évre csatlakoztunk a Művelődés hete, a tanulás ünnepe országos rendezvénysorozathoz. A Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület adta ki, – a Népfőiskolai közösség tagjai gyűjtötték és szerkesztet­ ték, a Nagyrábéi ízek – Ahogy elődeinktől tanultuk c. receptes könyvet, melynek igen nagy sikere volt és van jelenleg is. A család szerepének, szerkezetének a változása sok megoldásra váró kérdést, problémát vetett fel. Új életritmust, tempót kellett felvenni a gyermekeknek és alkal­ massá kellett tenni családokat – elsősorban az anyákat - a gyermeknevelés bonyolulttá vált feladatára. Fel kellett készíteni a nőket új szerepeik betöltéséhez. A sok éve elin­ dult kezdeményezés, a népfőiskolai forma, jó lehetőség a pozitív életmódbeli szemlélet kialakítására, egy új típusú életmodell be­ mutatására. Választ adhat a moder­nizációs társadalom kihívásaira. Célunk volt a csoportépítés a közösségfejlesztés segítsé­ gével. Népfőiskolai programunkkal az új évezred társadalmában való eligazodáshoz segítséget nyújtottunk egy különböző kor­ osztályú, különböző képzettségű csoport számára. A népfőiskola a felnőttképzés egyik aktív formája, mellyel eredménye­ sen lehet felkészíteni egy közösség tagjait. Lehetővé teszi az élethosszig tartó tanulás gyakorlását. A résztvevők igényei alapján és a java­ solt témákból, közösen állítjuk össze a végleges tematikát. Egy-egy témában a legkiválóbb előadókat hívtuk meg. Eh­ hez a kezdetek óta segítséget nyújtott az ÁNTSZ Hajdú-Bihar megyei Intézetének vezetője, valamint munkatársa Dr. Ben­ kéné Kiss Valéria. És meg kell említenem segítőként Koczok Tamásné Juditot, az akkori Kölcsey Ferenc Közművelődési In­ tézet képviselőjét. Kapcsolataink alakulása a kezdetek óta fontos számunkra. Tagjai vagyunk az országos Magyar Népfőiskolai Tanács­ nak, a Megyei Népfőiskolai Egyesület­ nek. Szakmai rendezvényeiken, konfe­ renciáikon, képzéseiken rendszeresen részt veszünk. Kapcsolatot tartunk a szomszé­ dos népfőiskolai egyesületekkel: Földes­ sel, Báránddal, Berettyóújfaluval, és a ha­ táron túli közösségekkel. Évek óta kapcsolódtunk a Megyei Népfőiskolai Egyesület „Művelődési hete - tanulás ünnepe” rendezvénysorozatához. 20 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

Az MNT tagszervezeteinek programjaiból

Nagyrábén Regionális népfőiskolai kon­ ferenciát rendeztünk. A népfőiskolai kurzusainkon a következőkről hangzottak el előadások: a főzés fortélyai, az egészséges élet­ mód, egészségnevelés, prevenció, gyer­ meknevelés, mentálhigiéne, illemtan, viselkedés kultúra, különböző betegség csoportok, a mozgás fontossága, alter­ natív gyógymódok, a nők társadalomban betöltött szerepe, a család szerepe, az ünnepek szerepe a család életében, a művészetek szerepe az egyén életében, irodalom, történelem, EU-s ismeretek, informatika, virágkötészet, kozmetikai tanácsadás, dramatikus játék. Szervez­ tünk honismereti, konfliktuskezelési, sze­ mélyiség- és egészségfejlesztő tréninget. Baráti „szomszédolások” keretében évek óta a földesi népfőiskolás asszony klub tagjaival találkoztunk, majd ez kiegészült a nagyszalontai Sinka István Kézműves Kör Egyesület és a nagyváradi Tibor Ernő Galéria tagjaival. Kitekintettünk a világ országaiba, onnan látogatókat fogadtunk. Színházlátogatásokon vettünk részt. A kurzusok befejezéseként családi, egészség­ ügyi vetélkedőt rendeztünk. Kirándulá­ saink alkalmával hazánkkal és az ország számos gyönyörű tájával ismerkedtünk meg, több alkalommal voltunk a határon túli Nagyváradon, Nagyszalontán is. Az eddig eltelt évek alatt a népfőiskolai kurzu­ saink átfogó témakörei voltak: a szülők, gazdaasszonyok népfőiskolája; lányok asszonyok nagymamák népfőiskolája; életmódprogram az ezredfordulón; lét­ kérdések az ezredfordulón; nemzedéktől nemzedékig – családi népfőiskola; – a táguló világ; nők a változó világban; élet­ 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 21

Az MNT tagszervezeteinek programjaiból

mód és művelődés a XXI. században; tanulás, életmód és művelődés a XXI. Században. Az eltelt évek alatt közel 100-an vettek részt a kurzusokon. Volt aki a kezdetektől tagja volt a közösségnek, többen elmaradtak, majd újabb tagok jöttek közénk.

„Kell egy ház…”

Befejezésül szeretnék idézni Mojz­ esné dr. Székely Katalin beköszöntőjéből, a 15 éves jubileumunkra 2007-ben írt soraiból: „V a n k ö z ü n k e g y m á s h o z… Mondhatják ezt a nagyrábéi asszonyok, akik 15 éve hetente rendszeresség­ gel összejönnek és találkoznak ismert és elismert emberekkel, korábban fel nem tett kérdésekkel, új élményekkel, tudománnyal, művészettel, irodalom­ mal, színházzal, testkultúrával, eddig ismeretlen tájakkal, megyebeli sorstár­ saik hasonló törekvéseivel – és persze egymással. Évente egyszer engem is meghívnak. Ez nekem nagy élmény: továbbadni a tudásom és természetesen tanulni tőlük. Amit tesznek, nagy dolog szolidaritás hiányos világunkban, amikor a közös­ ségek meg-meglazulnak és gyakran hiány a szeretet, a biztonság, az egész­ ség – szóval a legfontosabb értékeink. A szeretet hiánya gyengíti a szolidaritást, biztonság híján bizalmatlanság terem, és egészség híján nincs teljes élet. Mé­ gsem őrizzük ezeket. Ráadásul a falu még ma is messze van a várostól, főleg a fővárostól egy eléggé hátrányos térségben. Ezt a távolságot csökkentheti egy ilyen civil szerveződés is. Kell hozzá egy igénykeltő, jó értelemben vett klasszi­ kus „népművelő asszony”, aki hagyo­ mányos kulturális értékrendjével képes modern elképzeléseket megvaló­ sítani. Kellenek az igényes nagyrábéi asszonyok is ehhez, az ő nyitottságuk, humoruk, kíváncsiságuk, meleg szívük, jó ételeik. Ezek mellett már csak cse­ mege a sok termékeny vita és jóízű beszélgetés, meg a sok nevetés.” Alakulásunk 20. éves évfordulóját szeretnénk emlékezetessé, ünnepé­ lyessé tenni. A Megyei Népfőiskolai Egyesület Debrecenhez kapcsolódunk a „Művelődés Hete a tanulás ünnepe” c. rendezvénysorozatukhoz. Józsa Kálmánné programvezetõ 22 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

A Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület augusztus 28-án nagyszabású, népes rendezvényt szervezett a volt megyeházán, ahol országgyűlési képviselő, megyei közgyűlési alelnök és polgármester érdeklődő jelenléte mellett, nagyváradi vendégek társaságában zárták a Második esélyt c. TÁMOP programot amit egy most kezdődött ugyancsak TÁ­ MOP támogatású program, a családsegítő népfőiskolai munka indítása követett. A nap fénypontjának mégis az alapkő letétel eseménye bizonyult. A Bihari Népfőiskola eljutott oda, hogy saját épületet épít magának a város szívében. Ez a “Kell egy ház” program nevet viseli. A telek helyén eddig egy kocsma állt. Ez mindenképp szim­bolikus jelentőségű. Bővebben: www.biharinepfoiskola.hu

Európai áttekintés

Irány Bécs!

Az idõs tanuló és a felnõttoktatás európai perspektívában 2012. május elején előkészítő szervezés után tanulmányút keretében látogattunk el Bécsbe. A Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Vitéz János Karának I. és II. és III. év­ folyamos hallgatói közül a legjobban tanu­ lók vehettek részt a projektben. Így Szigeti Tóth János tanszékvezető segítségével, 15 diák és 3 tanár ment az utazásra. Olyan kivételes alkalom adódott ugyanis, hogy a 41 ország szakmai szervezeteit magába tömörítő Európai Felnőttképzési Szövetség ott tartotta évi közgyűlését. Ez földraj­zi és közlekedési szempontból elérhetővé tette, hogy a szervezet munkájával és a közgyűlés keretében szervezett konferencia témájával megismerkedhessünk. Az esemény hely­ színéül a Bécsi Európa Ház szolgált: A 3 napos kirándulás alatt találkozót szerveztünk a Forum Katholischer Erwa­ chsenenbildung in Österreich-el, megis­ mertük az osztrák katolikus felnőttoktatási szervezetek tevékenységét. Részt vettünk az Európai Felnőttképzési Szövetség (Der Eu­ ropäische Verband für Erwachsenenbildung (EAEA) közgyűlésén és Az idős tanuló és a felnőttoktatás európai perspektívában c. szakmai konferenciáján. Tekintve, hogy lapszámunk témája az aktív időskor köré szerveződik, így én a tanulmányút és prog­ ramok azon részeit emelem ki, melyek eh­ hez kapcsolódnak.

„Idõsek- tudnak- szabad nekikakarnak” Első programunk az Osztrák Katolikus Felnőttoktatás Fóruma volt, ahol Hubert Petrasch úr (az intézmény igazgatója) és Ingrid Pfeifer (munkatárs) fogadott min­ ket. Előadást tartottak a szervezetről és programjaikról. A hálózatban több, mint 60 szervezet van, és több, mint 30.000 rendezvényt rendeznek évente. Személyi­ ségfejlesztési, teológiai, spirituális és szo­ ciálpolitikai képzésekkel foglalkoznak. Az osztrák felnőttképzési piac egyik legsikere­ sebb szereplője, melyet 1997-ben alapítot­ tak. 2010-ben már 63 tagintézménye volt: köztük 15 képzőház, 9 képzőműhely, 9 házastársi és családi képzési intézmény, 9 nőképző intézmény, 4 akadémikusok számára, 2 munkavállalóknak, 15 egyéb szakintézmény (pl.: katolikus szociális aka­ démia, teológiai képzőhely).

Diplomás továbbképzést szerveztek az idősek számára, mely 2012. szeptemberétől 2014. júniusáig tart. A tanfolyam „Idősektudnak- szabad nekik- akarnak” címmel indult. Olyan témaköröket dolgoznak fel, mint a felnőttképzés didaktikája és mód­ szerei; csoport dinamika és folyamat; inter­ jú és viselkedéstechnika; programtervezés és szervezés; az időskori élet biológiai, pszic­hológiai és szociális folyamatai; az idős képzés alapjai; táncok és játékok; „agyfitness”; keresztény emberkép; idősek tisztelete; spiritualitás az idős korban. A képzésen belül tanfolyami blokkokat hoztak létre, melyek plenáris, csoportos, és egyéni munkákat is magukban foglal­ nak. Az e-learning módszert sikeresen alkalmazzák, így a távolság sem okozhat problémát a tanulásban, melyet az elvégzett két év után diploma megszerzése követ. A jelentkezés feltétele egy befejezett képzés vagy több éves szakmai gyakorlat. A hall­ gatóknak saját önerőre is szükségük van: a felvétel 30€, a beiratkozási díj 80€, a diplomavizsga díja 290€. Bár ott az idősek is biztosabb anyagi háttérrel rendelkeznek, valószínűleg a képzés anyagi vonzata nem mindenki számára teszi lehetővé az abban való részvételt. Ugyanakkor rend­ kívül sokszínű tevékenységet folytatnak és képzési kínálatukból mindenki megtalálja a magas színvonalú, érdeklődését leginkább felcsigázó oktatást.

Grundtvig Díjátadó ünnepség Részt vettünk az Európai Felnőttképzési Szövetség Grundtvig Díjátadó ünnepsé­ gén, melynek szerda este az Európa Ház adott helyszínt. A konferencia és a díjátadó apropója, hogy 2012 az aktív idősödés és

a nemzedékek közötti szolidaritás euró­ pai éve. Ennek egyik fő célkitűzése több lehetőség létrehozása az időseknek, mely az aktív időskorra sarkallja őket. Ennek fon­ tos pontja az idősek foglalkoztatása mellett a társadalmi részvételük ösztönzése, és az önálló életvitel elősegítése. Az idősek, az­ zal, hogy minél tovább a munkaerőpiacon tudnak maradni, aktív sze­repet töltenek be a társadalomban. A munka világának életminőség javító hatása van, s mind az egészségre, és a szociális életre pozitív ha­ tással bír. Az idősek és fiatalok egymástól tanulhatnak a munkafolyamatok során, tudásukat és képességeiket egymás által bővíthetik, s így az egyik társadalmi cso­ portnak nem kell kiszorítania a másikat a munkaerőpiacról. A kultúrák közötti párbeszéd a nemzetközi kapcsolatok ki­ aknázásával és a szervezetek közös tevé­ kenységével valósítható meg. A média fel­ használásával érhetőek el ezek a célok, s ez által életre szóló barátságok köttet­hetnek. Ezek a célkitűzések azért fontosak, mert Eu­ rópa elöregedő társadalommal rendelkezik, s egyre kevesebb fiatal kénysze­rül majd el­ tartani egyre több idős embert. Éppen ezért, amennyire csak lehetséges, nekik is munkát és a munkalehetőségekkel teli értelmes életet, és élhető feltételeket kell teremteni. Minden évben sor kerül a Díjátadó ünnep­ ségre, melyen egy-egy szer­vezetnek elis­ merést adnak kiemelkedő munkájáért. A Grundig-díj átadóján elsőként díjazott projekt, az európai kategóriában a Vándorló történetek és generációk („Moving stories and Generations”) címre hallgató német szervezésű együttműködés volt, mely a generációk közötti párbeszédre hívja fel a figyelmet. A nők, idősek, isko­ lás gyerekek és az bevándorlók kaptak 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 23

Európai áttekintés

kiemelt szerepet, akik saját történeteik és élményeik megosztásával vettek részt a programban. 7 különböző országból érkező 9 partner álmodta meg ezt a projektet, akik között a médiában aktív személytől kezdve felnőttképzési szakértőn át egyetemi tanár is volt. Célkitűzésük, hogy az idős és fiatal polgárok figyelmét a generációk közötti együttműködésre felhívják. Egymás közti kommunikációra és kapcsolatra van szük­ ség, melyet együttélés, párbeszéd, a tapasz­ talatok megosztása segíthet elő. Az első lépés a generációk közötti, közös médiahasználati és médiaismereti oktatás volt, amely önbizalmat, biztonságot és alapvető ismereteket nyújt. Emellett a kapcsolatok kiépülését is elősegítette a projekt. Az elsajátított készségeket a gya­ korlatban is alkalmazták: játékok segítsé­ gével dolgoztak. A különböző életkorúak együtt készítettek hanganyagot, útbaigazí­ tást, mely elvezeti a hallgatót egy adott találkozóhelyre. A konkrét eredményeken kívül a generációk közötti kapcsolat is ja­ vuló tendenciát mutatott. A programról részletesebben itt olvashat: http://www. eaea.org/index.php?k=118513, www.cross­ talk-online.de/. A második díjazott a Tajikistan-i Ázsiai Időskori Központ (Central Asian Geron­ tology Center (CAGC) Fazekas Korong című programja lett, amelynek a nevében Kamalova Saodat mondott köszönetet. Tevékenységükkel az Európán kívüli kat­ egóriában nyertek. Rendkívüli szociális élet folyik az intézményben, ahol fitnesz klub, egészségmegőrzés, éneklés, szemi­ náriumok, kézműves foglalkozások, és a művészetterápia számos más ága valósul meg a mindennapokban a pszichológiai, kémiai, fizikai, történelmi tudás átadása mellett. A konferenciára magukkal hoztak néhány terméket, amit ott készítettek, s büszkén mutatták be azokat. Az intézmény­ ben az oktatás másodlagos cél, prioritásként az aktivitásra ösztönzés és a közösségek életminőségének emelése jelenik meg. Jól érzik magukat, miközben hétköznapi tudá­ sukat bővítik, szabadidejüket hasznosan töl­ tik el, élvezik a mindennapokat. Bővebben az intézményről itt olvashat: http://www. helpage.org/where-we-work/eastern-eu­ rope-and-central-asia/tajikistan/.

Konferencia az idõsebb tanulókról A konferencia megnyitásaként a főelőadást az Osztrák Népfőiskolai Szövetség főtitkára Dr. Gerhard Bisovsky tartotta, aki a felnőttoktatás, illetve az idősebbek képzésé­ nek stratégiáiról beszélt. Megkülönböztetett 24 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

korosztályokat, melyek az alábbiak. A közép­ korúak (50-60 évesek), akiknek oktatásában a hangsúlyt a készségek fejlesztése kapná. Kiemelte, hogy alaposabb tájékozottságot a média segítségével lehetne adni. A nyugdíjas korosztály esetében (60-75 évesek) készsé­ gfejlesztésre van szükség a technikai esz­ közökkel, ez felzárkóztatást és a társadalmi részvétel növelését is jelenti. A korosodó (75-85 évesek) körében a fő cél a független­ ség fenntartása, illetve olyan tevékenysé­ geket kínálni számukra, amiben szívesen részt vesznek. Az öreg (85 felettiek) számára az lenne a legfontosabb, hogy a mindennapi életben helytálljanak, tehát számukra ilyen programokat kell létrehozni. A „senior polgárok” számára olyan tár­ sadalmi összefogásra van szükség, mely a beilleszkedést, az életfeltételek javítását cé­ lozza meg. A diszkriminációt csökkenteni szükséges, felelősségteljes magatartással viseltetni irántuk, és őket is erre ösztönözni. A szociális, térbeli és fizikai infrastruktúrát fejleszteni kell, hogy a szolgáltatások közül szabadon választhassanak. Bisovsky az oktatást olyan központi kérdésként fogalmazta meg, ami az élet minden területére hatással bír. Így az egész­ ségre, a társadalomra, tehát mind egyéni, mind társadalmi vonzata is létezik. Ebben a folyamatban az élethosszig tartó tanulás szerepel, mely az idősek esetében lakó­ hely­hez közeli képzések létesítését jelenti. A minőségbiztosítás mellett az oktatók türelme, szaktudása, idősek jellemzőihez való alkalmazkodása szükséges. A kulcskompetenciák fejlesztése az idős kor­ osztály számára fogódzkodót jelent: értelmes, magabiztos és felkészült életet és magatartást. Ebben segíthet a nyelvta­ nulás, természettudományi ismeretek bővítése, alapvető technikai ismeretek, ta­

nulni tudás, kulturális tudat és társadalmi felelősségvállalás. Az előadásában halhattunk egy nem­ zetközi fejlesztési programról is, amelyben az osztrákok is részt vettek. Az U.N.I.C. program a Megérteni az idősebbek igé­ nyeit – A módszerek fejlesztése és újak ki­ alakítása címet viselte (Understanding the Needs of older people, Improving methods and Creating new ones ~ U.N.I.C). Eb­ ben olyan feladatok kaptak helyet, mint megérteni, hogy mire van szüksége az idős generációnak, és megtalálni az új utak kivitelezését. A program 2009-ben jött létre Ausztria, Magyarország, Olasz­ ország, Németország, Anglia, Finnország és Románia csatlakozásával. Az idősebb embereknek különböző igényeik vannak az oktatás terén, így megfelelő választékot kell biztosítani. Tudatosítani kell, hogy ők éppúgy hasznos és értékes tagjai a tár­ sadalomnak. A személyiségfejlődés életük részét képezheti, ösztönzőleg hat rájuk, s élvezetes. A kurzusok előnye, a „jól érzem magam életérzés”, szociális kapcsolatok kialakulása, élettapasztalataik megosz­ tása, jókedvvel való tanulás, a változtatás lehetősége. További információ: http:// unic.learning-partnership.eu/pages/project. php?lang=EN.

A fiatalok számának csökkenése A második előadó Veronika Remisova volt, aki az Európai Unió Bizottságának Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának képvisele­ tében A felnőttoktatás és az idősebb tanulók európai perspektívában (Adult education and older learners from European pers­ pective) címmel tartott előadást. Betekin­ tést nyerhettünk az Európa országok felnőttoktatásába, az idősek foglalkoztatásá­

Európai áttekintés

ba, láthattuk az országok felnőttoktatásban való részvételi hajlandóságát grafikonok és adatok segítségével. Ezek alapján megál­ lapíthatjuk, hogy 1990-ben háromszor annyi fiatalkorú élt, mint 65 év fölötti idős ember, s ez a folyamat erősödni fog. Így 2060-ra a két korcsoport aránya szinte meg fog egyezni. Ezért olyan jelentős az idősoktatás minőségének és lehetőségeinek kiaknázása. 2010-ben a felnőttoktatásban résztvevők 15.9%-a 25 és 34 éves közötti személy volt, míg az időseb korosztálynak csak a 4,5 %-a vett részt a felnőttoktatásban. Tehát az idősebb és fiatalabb korosztály esetében is ösztönözni szükséges a tanulást. Előre láthatólag 2020-ra kialakul egy jól fejlett tanulási lehetőség, mely az idősekre koncentrál. Mindezt annak érdekében, hogy elősegítsük az aktív, önálló, és az egészsé­ ges öregedést. Az oktatás során megszer­ zett tudás és tapasztalat, hasznos társadal­ mi és kulturális tőke a társadalom egésze számára. Prioritás az alapvető ismereteket elsajátítása, társadalmi befogadás növelése, az aktív polgárság fejlesztése, a kulturális elkötelezettség, az egészség és jólét bizto­ sítása. Lezárásképpen a Grundtvig Prog­ ram feladatát mutatta be. A felnőttoktatás minőségének és hozzáférhetőségének javí­ tása által a program hozzájárul ahhoz, hogy a felnőtt tanuló teljes értékű, aktív tagja le­ hessen a társadalomnak, bővüljenek a más kultúrákról szóló ismeretei, életminősége, és munkaerő-piaci esélyei javuljanak. Ezt ún. többoldalú projektek, hálózatok és tanulási partnerségek kiépítésén keresztül valósítják meg. Ezt önkéntesek bevonásával végzik, akiknek száma 2009-ben 43 projektben 450 volt, egy évvel később 63 projektben már 643, 2011-ben 67 programban 740. Te­ hát a társadalmi szerepvállalás fontossága határozottan növekedett. Az önkéntesek 73%-a nő, az átlagéletkor 63 év, elsősorban nyugdíjasok. Megállapíthatjuk, hogy a lehetőségek megteremtésével szívesen él­ nek tehát a nyugdíjas korosztály tagjai is.

Galéria séta a projektek körül A konferencia egyik programja során az országok és szervezetek bemutatták saját tevékenységüket és programjaikat, melye­ ket röviden alább ismertetek. Ezt galéria séta formájában tették: minden intézmény standot állított fel, ahol rengeteg szóró­ anyaggal és válaszokkal várták az arra nyi­ tottakat. Az Ír Nemzetközi Felnőttoktatási Szövetség (AONTAS) az időskori tanulási hálózatát jellemezte, melyben az időskorú tanulni vágyóknak lehetőségük nyílik igé­

nyeik hangoztatására. Olyan találkozókat szerveznek, ahol az úgynevezett „Senior Learner”-ek kifejthetik véleményüket, igényeiket az időskori tanulás jobbá té­ telével kapcsolatban. Bővebben erről a www.aontas.com oldalon olvashat. A finnországi Project Active Seniors az észak-keleti régióban, Kainuu térségében élő idősek aktív tanulását kívánja megvaló­ sítani. Ez a térség a városoktól nagyon távol helyezkedik el, az elszigeteltség akadályozza az aktív időskorúakat. Továb­ bi információ: http://activeseniors.fi/2010/ honlapon. A portugál VIDA szervezet a PALA­ DIN projekttel rukkolt elő (Promoting Active Learning and Ageing of Disadvan­ tage Seniors). Ez nagy segítség az erőtlen, hátrányos helyzetű idős embereknek, hogy önmagukat fejlesszék. A PALADIN öt prioritása az aktivitás (foglalkoztatottság, vagy önkéntesség), egészség, pénzügyek, állampolgárság, tanulás (formális vagy in­ formális) ösztönzése. Ausztria az ÖJAB (Osztrák Fiatal Dolgozók Szervezete) és az Europahaus Burgerland közös munkáját, a „Globális tanulás generációk közötti párbeszéddel” eredményeit mutatta be. Ez kisebb projek­ tekben szerveződött az idős otthonokban. További információk a programról: http:// www.oejab.at/site/de/bildungeuropaeza/ globaleslernen. Franciaországban az Európai Intergen­ erációs Tanulási Hálózatban (ENIL) folyt egy projekt, melyet Francoise GrudlerMayolet koordinátor mutatott be. Célja az intergenerációs tanulás elősegítése és tá­ mogatása egy egységes európai hálózatban, mely megkönnyítené a fenntartható ötletek, gyakorlat és szakértelem cseréjét. További információ a www.enilnet.eu honlapon. A szerb projekt, az „Elderly in Serbia” az ott élő idősekről alkotott kép megváltoz­ tatására, valamint a létező diszkrimináció csökkentésére jött létre. Tevékenységük a következőkre fókuszál: tudatos kampány az idősekről kialakult kép megváltoz­ tatására; támogatni az aktív idősödést; erősíteni a generációk közötti párbeszédet és népszerűsíteni az élethosszig tartó tanu­ lást.

Intézménylátogatások Bécsben A tanácskozás soron következő programja a bécsi népfőiskolák és más felnőttoktatással foglalkozó szervezetek kis csoportokban történő meglátogatása volt. Mi, diákok is részt vettünk ezen, mely helyszíneket rövi­ den ismertetnék.

Az ÖJAB Haus Neumargareten- hoz tett kirándulásunk kapcsán betekintést nyerhettünk, hogyan is élhet együtt idős és gyermek. Az intézményben idősek gondozása és ellátása mellett egy óvo­ da is működik. Sőt, nem ritkaság, hogy nagymama és unoka együtt látogat ide. A kirándulás kapcsán körbe vittek minket az épületben, előadással készültek. 250 idős lakónak biztosítanak szállást, ellátást, és elhivatottságuknak köszönhetően a fizetési nehézségekkel küzdő lakóikat sem küldik el, a költségek megspórolása érdekében inkább önkénteseket toboroznak. Az egyik diáktársam így írt erről: „Érdekesnek talál­ tam, hogy pont az óvodás gyerekek és az idősek kerültek az intézmény fókuszába. Furcsálltam, hogy két ilyen távol álló gene­ rációt hoznak össze, de rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobban megértik és elfogad­ ják egymást, mint gondoltam.” További információ http://www.oejab.at/site/de/ seniorinnen/intergenerativeprojekte linken. A Továbbképző Akadémia (WBA, The Academy of Continuing Education) volt a következő helyszín. 2007-ben alapították a „TA” rendszert, mely a pedagógusok kvali­ fikáltságára és végzettségének akkredi­ tációjára szolgál. A már megszerzett vég­ zettségüket elismeri a rendszer, a hiányzó készségek elsajátításában nyújt segítséget. A TA az osztrák felnőttképzés számára fe­ lállít egy mércét és segíti annak professzio­ nalizálódását. A rendszer önmagában nem kínál képzéseket, viszont elismeri az Ausz­ tria-szerte különböző intézetek által kínált képzéseket. Célcsoportjaik az ausztriai és azon kívüli egyének, akik az oktatás négy fő szakmai területét érintik. A szak- és nem szakiskola menedzserei, felelősei, tervezői és szervezői pozícióban lévő szakmabéliek, tanárok, tanácsadók és könyvtárosok. Emellett célcsoportok a felnőttképzési intézmények, melyek szeretnének a TA ál­ tal akkreditált képzéseket kínálni. A WBA bizonyítvány megszerzéséhez gyakorlati jellegű szakmai tapasztalatra, kompeten­ ciákra, sikeres vizsgára van szükség. A TA minőségbiztosítási feltételeket teljesít. Lényeges jellemzője, hogy a formális és informális úton szerzett kompetenciákat is elismeri. További részletek: http://www. wba.or.at/english/about_us.php. Az Uránia az osztrák felnőttoktatás egyik legrégebbi intézménye, mely 1897ben alapult meg az Alsó-Ausztriai szakmai szövetség támogatásával. A modellt a ber­ lini Urániáról vették. 1898-ban színházként is üzemelt, előadóteremmel, csillagvizs­ gálóval, kiállítási térrel. A Nemzeti tanul­ mányi hivatal szerepét töltötte be, s Bécs­ 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 25

Európai áttekintés

ben elsőként a legújabb technológiákat alkalmazta, mint a projektor, némafilm és hangosfilm a felnőttképzésben. 1910-től a Duna mellett, jelenlegi helyén várja az érdeklődőket az Uránia. Sok híres pro­ fesszor, művész és szakértő, mint Einstein vagy Thomas Mann tartottak itt előadást. Az első nemzetközi csillagász találkozónak is helyszínéül szolgált. 1945-ben elpusz­ tult az épület, majd az azt követő években olyan új tevékenységek teréül szolgált, mint a bábszínház, vagy az oktatási pro­ gramok. Ma az általános oktatás mellett, történelem, szociológia, művészettörténet, irodalom, politológia alkotja a képzés terü­ leteit. A bécsi Uránia számos tanfolyamot kínál a szakképzés, az idegen nyelvek, a fényképezés, a zene, testnevelés és a művészetek területén. A 2012/13-as évben a fő hangsúly a tudományon és a széleskörű ismeretterjesztő előadásokon van. A látoga­ tás során felmásztunk az épület tetején ta­ lálható egykori csillagvizsgálóra, ahonnan pazar látvány nyílik a városra. További részelek a http://www.vhs.at/vhsurania. html oldalon.

Mûhelymunkák, vitabeszélgetések A zárónapon műhelymunkák következtek, melyben előre megadott témákhoz aján­ lásokat készítettünk. A gondolatébresztő előadást Leif Emil Hansen tartotta. A két szervezet, melynek égisze alatt folytat­ ták munkájukat: az OWN (Older Workers int he Nordic countries) és az NVL (The Nordic Network for Adult Learning). Mint az köztudott, Európára jellemző az aktív öregedés, mint demográfiai tendencia. Ez­ zel a változással kívánnak lépést tartani a szervezet tagjai, és erős, szükségletorien­ tált irányelvekkel előállni. Említés esik az élethosszig tartó tanulás népszerűsítéséről, a társadalom idősebb tagjainak (45 felet­ tiek) karrierépítéséről, mely ma már elengedhetetlen része a fenntartható társadalomnak. Az OWN tagja a NVL hálózatának, amelyet a Miniszterek Északi Tanácsa (Nordic Council of Ministers) támogat. A szervezet az idősebb dol­ gozók foglalkoztathatóságát és az elérhető lehetőségeket kutatja a munka és a tanulás területein. A tanulmány megállapította a tényt, hogy az északi népek magasan az eu­ rópai átlag felett járnak az élethosszig tartó tanulás, és az időskori munkaerő-piaci aktivitás mutatóiban. Azonban alacsony a részvételi arány az idős korúak körében. Annak reményében tanulnak, hogy ez által megtarthatják munkájukat, amíg nyugdíj­ ba nem vonulnak. A rugalmas tanulás és 26 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

a karrier-fejlesztés kellene, hogy kapja a hangsúlyt. Kiderült az is, hogy legtöbb­ ször a munkavállalók és munkaadók azok, akik lebeszélik a tanulni vágyókat. Célzott méréseket javasoltak az időskorú dolgozók igényeinek feltérképezésére az élethosszig tartó tanulás (LLL) és a kar­ rierépítés területén. Szerintük egy ilyen LLL oktatási program magasabb részvételi arányt eredményezne, úgy, mint Dániában. Egy diáktársam így ír erről: „Az előadás nagyon meggyőző volt, azonban ez a kér­ dés leginkább a fejlett, jóléti társadalmak­ ban lehet probléma. Nem kérdőjelezem meg a téma fontosságát, azonban magyar­ országi hátteremből kiindulva; tudva, hogy az idősekben kevés a hajlandóság arra, hogy nyugdíjas éveiket tanulásra vagy még több munkára fordítsák, nem tartom ma elsőrendű vitatémának orszá­ gunkat tekintve. Azt gondolom remélni tudjuk csak, hogy egyszer eljön az idő, mikor mi is hasonlóan magas élethosszig tartó tanulásban való részvételi aránnyal, a népfőiskolák kiemelkedő színvonalú működésével és országos ismeretségével / elismertségével büszkélkedhetünk, s tartha­ tunk konferenciát az idősödő társadalom művelődésére összpontosító igényeinek kielégítéséről.” A pozitív változás elindult, egyre több képzés elérhető, ugyanakkor sok időre és előrelépésre van még szükség itthon. Részletesebben a http://www.eaea. org/index.php?k=118516 tájékozódhat.

Világkávéház A konferencia utolsó napján ezen a prog­ ramon vettünk részt, ahol különböző asztaloknál lehetett más-más témákról beszél­getni, melyek szorosan kapcsolód­ nak a felnőttoktatáshoz, és az idősek aktivi­ tásának ösztönzéséhez. Itt lehetőség nyílt arra, hogy bárki elmondhassa a saját véle­ ményét, amelyeket továbbítanak majd az EAEA szervezetéhez. Ötleteket gyűjtöttünk a globális tanulás, az életminőség emelése, a finanszírozás, aktív állampolgárság té­ maköreiben. A technológiák kérdésével is foglalkoztunk, a generációk közötti ta­ nulás témája, és a kiútkeresés a hátrányos helyzetűek esetében is felmerült. A prog­ ram végén az asztalvezetők bemutatták, hogy milyen megoldási javaslatok, ajánlá­ sok születtek az adott témákban. Egy diáktársam, Tóth Noémi így fogal­ mazott a konferenciáról vélekedve: „Érde­ kes volt látni, hogy mennyire aktívak és tanulni vágyóak a szakmában dolgozók. Engem személy szerint meglepett, hogy 60 év felett jobban kezelték az ipad-ot mint sok

fiatal, és második vagy harmadik nyelvként tanult angolt probléma nélkül, folyamato­ san beszélték.” A konferencián elhangzott több fon­ tos megállapítás, melyek közül a cikk terjedelmessége miatt néhányat emelnék ki, mint fontos alappilléreket. Az idősek életminőségének javítása kiemelkedő, melynek egyik eleme lehet az élvezetes és hasznos szabadidő eltöltés. Ehhez külön­ féle programok szükségesek, melyek az új ismeretek szerzését teszik lehetővé, ezáltal a változó világhoz való alkalmazkodást segítik elő. Meg kell teremteni az igényt az idősekben, hogy felfedezzék, hogy a vi­ lág számos lehetőséget tartogat magában, s nem csupán a húszéveseknek! Az idős kornak nem kell a tunyaságot jelente­ nie, igenis aktív tevékenység is lehet az. A folyamatosan változó világ az idősek számára ismeretlennek, s ez által ijesztőnek tűnhet. Ugyanakkor energia befektetéssel megtanulhatják azt, hogy melyek azok az ismeretek s szolgáltatások, (Internet, mo­ biltelefon, fényképezőgép, utazás, múzeu­ mi látogatások, kirándulások) melyek megkönnyítik s élvezetesebbé teszik hét­ köznapjaikat, s a világ egy új oldala nyílik meg előttük. Erre a tudásra a generációk közötti kommunikáció is rávilágíthat, mert ha képesek az idősek és fiatalok együttműködni, akkor egymástól, egymás által tanulhatnak. Az idősek tapasztalata és a fiatalok lendülete együtt tökéletesen kiegészíti egymást, mely segítségével a munkaerőpiacon kiemelkedő eredmé­ nyeket lehetne létrehozni a két erőforrás (az idős és fiatal) kooperációja által. Ezek azok a feladatok, jó gyakorlatok, melyeket hazánkban szem előtt kell tartanunk az an­ dragógia területén belül, melyek a fejlődés irányát meghatározhatják. Rendkívül segítőkész volt a közeg és nagyon örültek nekünk, fiataloknak. A konferencián az ott kitűzött egyik cél, ami a generációk közti párbeszéd és együttműködés megvalósí­ tása, aktívan érvényesült véleményem sze­ rint. A tanulmányút résztvevői Kecskeméti Áron, Strázli Viktória, Jezerszky Viktória, Dávid Gergely, Tolnai Beáta, Szinovszki Dóra, Kósa Nikolett , Nagy Zsófia , Kara Noémi , Bedőházy Laura , Tóth Noémi, Gyebnár Krisztina, Rókás Kata, Mattya­ sovszky Dóra, Nagy Georgina voltak. Kísérők Dr. Fekete József és Sófalvi Henri­ ett, szakmai vezető Dr. Szigeti Tóth János. A cikket írta és a diákok beszámolói alapján szerkesztette Rókás Kata.

Európán kívül

Kína és a szociális munka A szociális szakma szempontjából is az utóbbi évtized talán legizgalmasabb jelen­ sége Kínához köthető. A kínai gazdaság hal­ latlan megerősödése, hiszen ma már a világ gazdasági szempontból második legerősebb állama, sőt az Egyesült Államok számára is (gazdasági, pénzügyi) javaslatokkal élő nagyhatalma a kommunista gazdaságpoliti­ ka mellett felnövő, neoliberális kapitalizmus térnyerése következtében állt elő. Azonban a nyilvánvaló sikerek nem szüntették meg és nem szorították vissza a Kína belső társadal­ mi feszültségeit. Egy külső szemlélő számára a korábbi időszak szinte egységesnek tűnő társadalmában ma már mindinkább transzpa­ renssé válnak a növekvő társadalmi különb­ ségek. A társadalomszerkezet modernizációs problémáinak kezelésére Kína kénytelen nyugati, elsősorban angolszász megoldá­ sokat vizsgálni, értékelni és a leszűrhető tapasztalatokat hasznosítani, hiszen az a paradox hely­zet állt elő, hogy (persze leegyszerűsítve) egy egalitárius kommunis­ ta kormányzatnak kellene nem diktatórikus módon a kapitalizmus generálta problémákat megoldania. Természetesen ezért felgyor­ sultak a társadalomkutatási programok, a politikai vezetés részéről zöld utat kapott a szociális munka, mint szakma, amely ebben a társadalomban, európai szemmel koráb­ ban szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ez a munka nem azt tűzte ki célul, hogy anatómia alapossággal tárja az olvasó elé a ma létező kínai szociális munka fejlődésének minden lépcsőfokát. Sokkal inkább a paradoxnak tűnő téma felvetése volt a cél, amely egzo­ tikus volta színesítheti a tárgykörről alkotott gondolatokat. Kínában már a kommunizmus előtt is volt néhány próbálkozás a szociális munka gya­ korlati alkalmazására, illetve képzési formák kialakítására. Tulajdonképpen a szakma professzionalizációjának első időszakában, vagyis már az 1920-as években érkezett ide egy csapat amerikai misszionárius, és megállapították, hogy fontos lenne a szo­ ciális szolgáltatások bevezetése. Peking­ ben, egyetemi keretek között 1922-ben így az amerikaiak kezdték el tanítani szociális munkát. 1925-ben létrejött a Szociálpolitika és Szociális Munka Minisztériuma. Az alig egy-két helyen létező képzőintézményekben angol nyelven történt a szociális munkás képzés, alapvetően a klinikai szociális mun­ ka előtérbe helye­zésével.1 1926-27-ben, az

antikolonialista mozgalom idején, már kínai oktatók (professzorok) a vidéki területeket is be szerették volna vonni a szociális képzés­ be, ezért már Sanghaj és Peking mellett a belső területek némelyikén is megjelent egyegy iskola. A második világháborús japán invázió alatt, ismét Pekingre szűkült az oktatás, főként iskolai szociális munka tartalommal, amely kiegészült a háborús áldozatok és csa­ ládjaik számára nyújtott szolgáltatások taní­ tásával, beleértve a terápiás megoldásokat is. Azaz a klinikai és a katasztrófa helyzetek­ ben végzett szociális munka, mint szakmai terüle­tek is már szerves részei a képzésnek, sőt a kisebbségi csoportok számára is bizto­ sítottak szociális szolgáltatásokat. 1949 után megszűnt a szociális képzés és munkavég­ zés minden formája. A szakemberek jó része emigrált. Célállomásként Hong Kong, Taj­ van, illetve az Egyesült Államok emelhető ki. A népi kommunák, közösségek kellett, hogy felvállalják az idősek fogyatékosok problémáit. A maoista Kína ortodox kom­ munizmusának ideje alatt, és még utána is vagy egy évtizeden keresztül – egészen az 1989. április 14-én kezdődő Tienanmen téri megmozdulás leveréséig – szóba se került a szociális munka végzésének lehetősége. A Kínához tartozó területeken (Tajvant nem számolva ide) gyakorlatilag egyedül Hong Kong egyetemein történt szociális munkás képzés,2 mégpedig angolszász alapokon, építve az angol bérleti szerződés során ki­ alakult infrastrukturális lehetőségekre. (A

bérleti korszakban jött létre a Hongkongi Technológiai Egyetem, a Politechnikai Egye­tem, a Hongkongi Baptista Egyetem, Hongkongi Kínai Egyetem, a Hongkongi Városi Egyetem3). A brit fennhatóság ideje alatt ezek a képzések „átemelték” az északamerikai, az angol és ausztrál szociális munka tudás­anyagát, elfogadták az Etikai Kódexét, gazdag intézményi kapcsolatokat alakítottak ki, és komoly szakmai hatást fej­ tettek ki a Csendes-óceáni térségre.4 A „Dan Wei” a nyitott ajtók politikája az 1980-as években nyitotta meg a piacgazdaság egyes elemei előtt a kaput, ezzel mintegy hivatalo­ san is lehetőséget adott a kapitalista szellemi termékként számon tartott szociális munka előtt is. 1987-ben Sanghajban került megren­ dezésre az Ázsiai-csendes-óceáni régió Tár­ sadalmi Munka Konferencia, amely felhívta a figyelmet arra, hogy Kína nem tengerparti területein is fontos lehet a szociális munkavé­ gzés. Az 1988-ban megalakult a Szociá­ lis Munkások Kínai Szövetsége (CASW) amely 1992-től már a Szociális Munká­ sok Nemzetközi Szövetségének (IFSW) tagszervezeteként működött.5 2006-tól a kínai belügyminisztérium több elismerés­ ben kívánta részesíteni a szociális területen dolgozókat és magát a szociális munkát is. 2007-ben a Pekingi Egyetem Szociológia Tanszéke létrehozta a Szociális Munka Ok­ tatás Kínai Szövetsége (CASWE) nevű sz­ ervezetét, amely koordinátori szerepet kívánt betölteni a szakma adaptálásában és elterjesz­ tésében. Ezekben az években mintha már

ttp://bit.ly/mSaiZo Hong Kong Baptist University http://www.hkbu.edu.hk Faculty of Social Sciences http://www.hkbu.edu.hk/sosc/Bull0207.pdf Department of Social Work http://www.hkbu.edu.hk/sosc/sowk/ City University of Hong Kong Department of Public and Social Administration http://www. cityu.edu.hk/sa/ Department of Applied Social Studies http://ssweb.cityu.edu.hk/ Lingnan University Department of Cultural Studies http://www.ln.edu.hk/cultural/ The Chinese University of Hong Kong Department of Social Work http://www.cuhk.edu.hk/ swk/ The Hong Kong Polytechnic University Department of Applied Social Sciences http://www.polyu.edu.hk/~apss/ The Hong Kong University of Science and Technology Division of Social Sciences http://www. ust.hk/~websosc/ The University of Hong Kong Department of Social Work & Social Administration http://www. hku.hk/socwork/hksw/index.htm 3 Kapcsolatok: University of Houston and Sheffield Hallam University (SHU) http://www.admo. cityu.edu.hk/programme/1303 4 http://www.alumni.sydney.edu.au/?sid=965&gid=1&pgid=1221&cid=2876&ecid=2876&ciid= 9979&crid=0 1 2

2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 27

Európán kívül

lázasan keresték volna a annak feloldását, hogy hogyan lehetne megtartani a nagyon ala­csony színtű, de univerzális szociális ellá­ tásokra épülő viszonylagos társadalmi békét, megőrizve a politikai hatalmat és beren­ dezkedést, ugyanakkor kihasználni a szinte megállíthatatlanul terjedő piacgazdaság által generált gazdasági térnyerést. Lehet, hogy a legkisebb közös többszörös, ebben a gordi­ uszi csomóban a szociális munka? Azt lehet mondani, hogy az egyik konferencia követte a másikat, de iga­zi, társadalmi megmérette­ tésnek még nem volt kitéve a szociális munka. (Csak 2007. augusztusa és októbere között legalább három nagyobb nemzetközi konferencia tárgyalt különböző szakmai kérdésekről)6. A szakma létjogosultságának igazi próbája sajnos egy katasztrófához köthető. A 2008. május 12-i szecsuani föld­ rengésben majdnem kilencvenezer halálos áldozat és közel négyszázezer sérülés tör­ tént. Közel ötmillió ember vált hajlékta­ lanná. Rendkívül komoly ellátási, szociá­ lis és mentális problémákkal volt muszáj szembenézni7. Több körzetben kormányel­ lenes légkör alakult ki, melynek enyhítésére küldött pszichológusokat a katasztrófa által sújtott lakosság nem fogadta el. Ekkor a Hong Kong-i politechnikai és baptista egy­ etemek szociális munkás oktatói és hall­ gatói projekteket dolgoztak ki és futtattak le a rengés által sújtott területeken az élhető élet helyreállításra. Több mint 1000 egye­ temi oktató és hallgató dolgozott több mint 20 projektben.8 A hallatlan szívóssággal végzet munkájuk eredményeként (hiszen a mai napig is tart a kataszt­rófahelyzetben végzett szociális munkás vonatkozások feldolgozása) a maradék helyi lakosság befogadta, elfogadta és megsze­rette őket. Szakmai beszámolóik alapján a szakma szerinti szociális munkavégzés csak annyi­ ban sérült, hogy kénytelen voltak elfogadni egy–egy teát, ami egyébként persze nem volt „szabályos” mert a szociális munká­ sok szolgáltatása ingyenes. Tehát a nem­ zetközi szakmai anyagoknak meg kell ta­ lálni a helyi (kínai) adaptációját. Mivel a kínai minisztériumok is szorosan felügyel­ ték a kármentést, hamarosan megszületett 7 8 5 6



9

12 10 11

egy belügyminiszteri pozitív visszajelzés magáról a szociális munkáról, majd minisz­ terelnöki támogatást is kapott. Korábban már kiderült, hogy a szakmai orientáció angolszász, döntően Észak-amerikai. Ezt a helyzetet felismerve, vélhetően a szélesebb látókör kialakítása miatt az európai tapasz­ talatokkal is szerették volna ismeretanya­ gaikat bővíteni. 2009-ben a China-Europe Forum 2009. keretében már olasz, belga, angol, francia, norvég, spa­nyol, dán és lit­ ván felsőoktatási intézmények professzorai – pekingi, Hong Kong-i professzorokkal és kormányzati képviselőkkel rendeztek kon­ ferenciát.9 A főbb megállapításokat fen­ tebb már olvashattuk, az igazi meglepetés azonban az a bejelentés volt, hogy 2010ben Hong Kong megrendezi a szociális munka első világkonferenciáját. Három nemzetközi és nyolc helyi szervezet kon­ zorciuma (számos támogató szervezettel együtt) elsőként a világon, több mint 2000 szakember részvételével (egyetemi oktatók, orvosok, szociális tervezők, döntéshozók) 2010 június 10-14 között10 Kelet és Nyugat találkozását valósították meg. A konferen­ cia során a jelenkor társadalmi kérdésekhez illeszkedő szociális munka elméleti és gya­ korlati kérdéseinek megvitatására, valamint a fejlődési irányainak az évtized végéig való meghatározása került sor.11 Ezzel a lépéssel Kína formálisan a szociális munka fejlődésének egyik meghatározó állama lett. Arról nem is beszélve, hogy 2011-re 58 MSW képzést szeretnének indítani, vala­ mint a kormányzati célkitűzésekben szere­ pel mintegy hárommillió minősített szociá­ lis munkás kiképzése az évtized végéig.12 A konferencián történtekre visszatérve három nagy témakört nevesítettek:

2. Társadalmi befogadás és részvétel té­ makörökben • Oktatás és élethosszig tartó tanulás, A társadalmi mobilitás és eszközeinek fej­ lesztése • Foglalkoztatás, migráns munkavállalás és a tisztességes munka • A szegénység felszámolása és a szociális biztonság • Sokszínűség átfogó befogadása • Devianciák és függőség • Erőszak, a bűnözés és az emberkereske­ delem

1. Az életpálya. Kihívások és aktualitások a témakörben • Gyermekjólét • A serdülőkor és ifjúsági fejlesztések • Család és házasság • Nők és nemek kérdései • Aktív öregedés és hosszú távú gondozás • Mentális egészséggel kapcsolatos kér­ dések

Az említett konferenciák tanulságai szerint a kínai szociális munka előtt jelenleg három nagy kihívás van. 1. Hogyan lehet a nyugati elméleteket a kínai sajátosságokhoz igazítani? Mi a leg­ jobb módja annak, hogy gyakorlati szociális munkát a konfuciánus hagyománnyal és a kommunista rendszerrel egyeztetni lehes­ sen? 2. A professzionális szociális munkának mi a szerepe Kína társadalmi problémáinak kezelésében? Hogyan tudja megtalálni az egyensúlyt a szociális munka ellenőrzése kapcsán a kínai állam? Hogyan teremthet­ nek munkahelyeket a szociális munkával kapcsolatos területen, mivel azok jelenleg nem léteznek? 3. Hogyan tudnának adekvát szociális munka kutatásokat végezni – mert a kutatá­ sok jelenleg a szociológiai jellegűek, de ez

http://www.cncasw.org/cncasw/gywm/ http://www.socialwork.hku.hk/people/staff/index.php?id=20070820170926 http://www.unicef.org/infobycountry/china_newsline.html http://www.eassw.org/bulletins/CHINA-%20EUROPE%20Report%20of%202009%20meeting. pdf http://www.eassw.org/bulletins/CHINA-%20EUROPE%20Report%20of%202009%20meeting. pdf www.hkcec.com.hk http://www.swsd2010.org/en/about.html http://www.eassw.org/bulletins/CHINA-%20EUROPE%20Report%20of%202009%20meeting. pdf

28 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

3.A fenntartható környezet témakörökben • A globalizáció, a népesség mozgalom és gazdasági instabilitás • A tartós egészségügyi, szociális kezelés meghatározói és egyenlőtlenségek • Katasztrófák. Management és környe­zet­ változás • Shelter, ház és városi / vidéki lakosság át­ telepítése • Közösségfejlesztés, Természetvédelmi és megőrzése (fizikai, szociális, kulturális) • Emberszeretet, vállalati szociális fele­ lősség, partnerség, társadalmi tőke és a civil társadalom • Felhasználók részvétel és Self-help moz­ galom • A jóléti finanszírozás és tervezése • A tanítás, tanulás és gyakorlat integrálása a szociális munka oktatásban • Őshonos és kulturális „érzékenyítő” gya­ korlat • A szakmai elkötelezettség és értékek be­ folyása és érdekképviselet • Tudásmenedzsment, modell építése és té­ nyeken alapuló kutatási metódusok • Szociális innováció és technológia

Hírek

nem azonos szociális munka metodikájával – azaz, hogyan építse tovább Kína a tár­ sadalomkutatási stratégiát?13 Jelenleg felismert problémák (csak felsorolásszerűen és természetesen nem Hong Kong vonatkozásában) az alábbiak: Az okta­ tás és munkavégzés fejlődése /fejlesztése nem racionális. Hiányzik az oktatás és a helyszíni ellenőrzés infrastruktúrája. Gyenge a szak­ mai kontroll. Az MSW programok jelenleg sok önköltséget tartalmaznak. A gyakorlat szűk területre szorítkozik. Állami intézmé­ nyek, (gyártott) közösségek kérdése. A be­ ágyazott függőség és az érzékelt verseny ellentéte. Nem létezik civil társadalom, csak kvázi-civil szervezetek vannak. A „beépített” államapparátustól való függés, nincs au­ tonómia. A szociális munka még nem hivatás. A szociális változás szembekerül a szociális kontrollal. A szakmai identitás kialakítása során gyakran morális dilemma merül fel. A honosítás nagyon hiányos (értékek, elmé­ letek és gyakorlat). A helyi, hagyományos szociális megoldások és a külföldi elméletek között befejezetlen a vita. A mítosz helyett a szakszerűbbé és tudományos alapokra való helyezést kellene előtérbe helyezni. A vizs­ garendszer kérdése. Az őshonos gyakorlat fi­ gyelmen kívül hagyásának problematikája. 14 A jövő kérdései: Mivel a 1980-as évektől a szociális munka területén Hong Kong fontos szerepet játszott a kínai szociális munka fejlesztésé­ ben: mi az, ami történt és mi lenne a jó? Mi­ lyen szerepet kellene a Hong Kong-i szociá­ lis munkatársaknak betölteni? Mit kell még tenni? Mit szeretnének valójában elérni? Milyen lesz tíz-húsz év múlva a viszony a

szociális munka - és Kína között? Átemelje a nemzetközi elméleteket Kínába, vagy a régi megoldásokat próbálja meg továbbfej­ leszteni? Melyek a ma még képlékeny kínai integrált szociális munka jellemzői? Hogyan ne kerüljön ezen a téren Kína „imperialista” csapdába, különösen ha úgy látja, hogy va­ lami nem teljesen „helyes”?15 A kérdések jórészének tárgyalására is­ mét nemzetközi fórumon kerül majd sor. Stockholm várja 2012. július 8-12 között meghirdetett konferencián16 a szociális szakma kiválóságait, oktatóit, hallgatóit. E konferencia témaköreiben szerves folytatása Hong Kong tematikájának.17 Mindeközben saját kérdéseink is megfogalmazódhatnak. Lehet-e minőségi szociális munkát végezni a szakmai Etikai Kódex nélkül? Van-e esélye, értelme a magyar–kínai szociális dimenziójú kapcsolatépítésnek? Van-e, lesz-e (kínai tí­ pusú) negyedik út? Mi az, amit következte­ tésként vonhatunk le Kína – szociális munka iránti érdeklődéséből? … Az előző gondolatok megírását követő év során Kína egyre határozottabban vázolta elképzeléseit. 2012. május 08-án megjelent a Polgári Ügyek Minisztériumának vezetője, Li Liguo Xinhua nyilatkozata megerősítette a korábban már megszellőztetett, európai szem­ mel grandiózusnak tűnő képzésfej­lesztési

tervet, mely szerint a pillanat­nyilag létező kétszázezres szociális munkás létszámot hal­ latlan ütemben fejlesztenék a következő nyolc évben. Ennek ütemezéséről is olvashatunk, miszerint 20l5-ig évente hetvenötezer, majd 2016-2020 között ez a szám évi százkilencve­ nezer fővel növekedne. Így hozzávetőlegesen egymillió – négyszázötvenezer szakember képzését irányozta elő a Kínai Kommunis­ ta Párt Központi Bizottsága – tizenkilenc minisztériumi szervezet és a Polgári Ügyek Minisztériumával egyeztetésével. Néhány mondat megjelent a képzés infrastruktúrájára vonatkozóan is. Ezek háromszáz új képzési központ létrehozását irányozzák elő. A hatal­ mas szám nem minden részletében kifejtett metszete ötven saját -nemzeti jellegű és nyolc­vanezer olyan magánképzés beindítását, támogatását jelentik, melyekben regisztrált, (kvalifikált) szociális munkás képzése az célkitűzés.18. (Korábbi ismereteim szerint a regisztrált szociális munkás kategória az an­ golszász képzésekből kikerülő szakemberek nemzetközi szintű regisztere amely lehetővé teszi e nyilvántartásban lévők más országok­ ban való alkalmazhatóságát.) Így azután persze további kérdések is felmerülhetnek de a fenti szándékok mindenképpen elgon­ dolkodtatóak. Tordai Vilmos

http://www.eassw.org/bulletins/CHINA-%20EUROPE%20Report%20of%202009%20meeting. pdf 14 http://web.swk.cuhk.edu.hk/uploads/news_events/multiple_snapshots_of_the_development_ of_china_social.pdf 15 http://web.swk.cuhk.edu.hk/uploads/news_events/multiple_snapshots_of_the_development_ of_china_social.pdf 16 Social Work Social Development 2012: Action and Impact” 17 http://www.swsd-stockholm-2012.org/ 18 http://www.chinadaily.com.cn/business/2012-05/09/content_15249093.htm 13

„A felnõttképzés minden európai uniós tagállam, így Magyarország számára is fontos…” Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár beszéde Heribert Hinzen professzor úr kitüntetése alkalmából (elhangzott 2012. június 8-án az Emberi Erőforrások Minisztériumában) Tisztelt Heribert Hinzen Professzor úr, kedves Vendégeink! Nagy öröm számomra, hogy Köztársasági Elnök úr nevében átadhatom a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét Heribert Hinzen professzor úrnak, aki az oktatás, és ezen belül is a felnőttképzés terén ért el jelentős eredményeket Magyarországon. Heribert Hinzen úr három évtizedes, a felnőttoktatás elméleti és gyakorlati problémáját kutató és vizsgáló munkássága mellett sikere­ sen járult hozzá a felnőttoktatás magyarországi meghonosításához. 1996 és 1999 között a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi

Együttműködési Intézetének Budapesti Projektirodáját vezette. Te­ vékenysége azonban nemcsak a felnőttoktatás gyakorlati elterjeszté­ sére, a magyarországi felnőttoktatási intézmények korszerűsítésére terjedt ki, hanem az andragógia magyarországi megerősödését és szaktudományos elfogadottságát is elősegítette. Az andragógia, vagyis a felnőttképzés tudománya nemcsak önművelést, önképzést jelent, hanem magába foglalja a képzés meg­ szervezését is az oktatási rendszer keretei között. A felnőttoktatás fejlesztése lehetőséget teremt arra, hogy a társadalom képzése, az önképzés ne érjen véget a közép- és felsőfokú tanulmányok befe­ jeztével, a kialakuló intézményrendszer pedig biztosítja minden ál­ lampolgár számára a további tanulás lehetőséget. A felnőttképzés minden európai uniós tagállam, így Magyaror­ szág számára is fontos, hiszen az Élethosszig Tartó Tanulás prog­ 2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 29

Hírek

ramja olyan európai uniós irányelv, amely gyermekkortól időskorig támogatja a tanulást. Az új törvény értelmében már 3 éves kortól bevonják a kisgyer­ mekeket az intézményes nevelésbe, a fiatalok pedig a közép- és felsőfokú tanulmányaik befejeztével nem kerülnek ki véglegesen az oktatási rendszerből, a felnőttképzési intézményeken keresztül könnyen visszatérhetnek az iskolapadba. Az új szakmák és képességek elsajátítása felnőttkorban csök­ kenti a munkanélküliséget, mivel az ilyen képzésben részt vevők könnyebben találnak új munkát, könnyebben érvényesülnek a munkaerőpiacon. A felnőttképzés az új felsőoktatási törvénnyel összekapcsolva jelentősen javíthatja az ország versenyképességet. A felnőttképzés társadalmi, szociális szempontból is kiemelt fontosságú, hiszen olyan fórumokat és emberi kapcsolatokat teremt, amelyek a kölcsönös tiszteleten és egymás teljesítményének elis­ merésén túl erősítik a közösségbe vetett bizalmat. Tisztelt Heribert Hinzen Professzor úr! Magyarországi munkássá­ ga elismeréséül kérem, fogadja tisztelettel a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Engedje meg, hogy elsőként gratulál­ jak Önnek ehhez a megtisztelő címhez és bízom benne, hogy a tu­ domány és az oktatás területén, Magyarország és az egyetemes em­ beri értékek gyarapítása érdekében végzett kiemelkedő munkássága másoknak is követendő példát jelent.

A tanító szerepben többnyire azt a pedagógust képzeljük el, aki tanítványaiban az alapvető képességeket igyekszik kialakítani, miközben személyiségüket saját, otthoni környezetükben is megis­ merve próbálja azt az értékesebbnek tartott viselkedésformák irányába terelgetni. Ez mindig közvetlen, empatikus, együttműködő és a fejlődést folyamatosan értékelő attitűdöt feltételez. Egyszerű, mégis döbbenetesen nagyszerű képekben tárja elénk ezt a folyama­ tot Sütő András az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című köte­ tében, amelyben arról ír, hogy unokája hogyan sajátítja el a szavak birodalmát és hogyan válik azok nagyfejedelmévé. A tanár szavunk hangrendje – a tanítóhoz viszonyítva – ko­ morabb, komolyabb, a tudományos eredmények közvetítésének távolságtartóbb magatartását feltételezi. Ebben is benne van a tanuló személyiségének megismerése, adekvát fejlesztése, de egyre kevés­ bé értjük alatta például a szocio-kulturális és szocio-ökonomikus kontextus teljes megismerését. Az oktató fogalmunkat a szakmák tartalmának a közvetítésére, illetve az egyetemi oktatásban szereplő pedagógusok megjelölésére kötöttük le. Itt a racionalitás a meghatározó, a döntésképes tudás­ ra való felkészítés az iránymutató. Kiss György, a Stockholmban működő Karolinska Intézet kutatója néhány évvel ez előtt adta ki Szilárd Leó tízparancsolata című kötetét, amelynek első parancso­ lata így szól: Gondosan elemezd a dolgok közötti összefüggéseket és az emberi magatartás mozgatórúgóit, hogy tudd, mit teszel! Ha az itt említett fogalmak keretei között szeretném értelmez­ ni Heribert Hinzen professzor úr magyarországi tevékenységét, egyrészt a szűkösség másrészt a tágasság problémájába ütköznék. Ezért – kompromisszumként – mindhárom tartalmának együttes jelentésével próbálom jellemezni szerepét. Azok, akik közvetlen jelenlétét, attitűdjeit, előadásait, köteteit, terveit és határokon átívelő hatásait ismerjük – azt gondolom – ebben egyetértünk. Egy latin nyelvű diák-regula szerint a mesterek választják meg a tanítványaikat. Egy klasszikus egyetemen ez az út valószínűleg járható volt. Ma egyre inkább azt látjuk, hogy a rendkívül gyorsan változó világunkban a tanítványok jelölik meg mestereiket. A dol­ gok természetéből adódóan ez az aktus csak retrospektív lehet. A mai ünnepélyes alkalommal a felterjesztő kar oktatói Heribert Hin­ zen professzor urat Mesterükké nyilvánítják. Dr. Kocsis Mihály Egyetemi docens Pécsi Tudományegyetem

„...a döntésképes tudásra való felkészítés az iránymutató! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Heribert Hinzen Professzor Úr! Tisztelt Megjelentek! Kitüntetés-átadó ünnepségünkön köszöntöm a megjelenteket. A felterjesztők – a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara, illetve szenátusa – nevében megkülön­ böztetett tisztelettel köszöntöm Heribert Hinzen professzor urat, a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Intézete dél-kelet ázsiai regionális igazgatóját, a Magyar Köztársaság Középkeresztjének kitüntetettjét. Heribert Hinzen professzor úr kitűnő ismerője, segítője, több eset­ben katalizátora a magyarországi felnőttoktatás mindennapi gyakorlatának. Eddigi itthoni szerepe nehezen lenne összefoglalható egyetlen fogalommal vagy jelzős szerkezettel. A magyar nyelvben a tanulási folyamatot meghatározó személyközi viszonyok irányító szerepének megjelölésére több fogalommal rendelkezünk. 30 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

„Különösen örvendetes …, hogy a népfõiskolák fogalmát újratanulták a feledékeny magyarok” Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Heribert! Tisztelt Magyar és Német Vendégek! Megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Népfőiskolai Tár­ saság nevében és valamennyi felnőttoktatással foglalkozó szervezet nevében köszönthetlek abból az alkalomból, hogy a Magyar Köz­ társasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta az ál­ lamelnök, s indokinai kiküldetésed ellenére sikerült megszervezni a személyes megjelenést. Emlékszem, amikor először találkoztunk Berlinben egy népfőiskolán szervezett nemzetközi munkamegbeszélésen, amit az európai felnőttoktatási szaklapok folyóiratok együttműködéséről te szerveztél.

Gyász

Amikor kineveztek Budapestre a magyar-német projekt iroda vezetőjének, közös barátunk  Jakob Horn azt mondta, hogy egy di­ namikus fiatalembert szeretne maga helyett Budapesten, mert az jót tesz nekünk. Heribertnek pedig állítólag azt mondta, hogy jó hely lesz Magyarország számodra, mert egy modell ország. Minden el­ lentmondással, fejlődési törekvéssel, jellemzővel rendelkezik, ami a csatlakozó közép-európai országok körében is jelen van és ez fontos tapasztalat lesz a számodra is. Így is lett, legalábbis a magam olda­ láról és a magyarok oldaláról így látom, a sok-sok kölcsönösséget. Sokat köszönhet a magyar felnőttoktatás a DVV Internationalnak. Így a Magyar Népfőiskolai Társaság is. Kezdettől fogva egy plat­ formon voltunk a felnőttoktatás koncepcióját tekintve, vagyis a szé­ lesebb körű, s nem csak a szűk – s pláne elmaradott – szakmai képzés fontosságát hangsúlyoztuk. Ez az elmúlt 15-20 évben sem változott a mai napig, csak még inkább igazunk lett. A DVV International munkája a személyeden keresztül ablakot nyitott a világra, a magyar felnőttoktatás számára és számomra is. Sokat tanultam a munkata­ lálkozóinkból, amelyek hetente rendszeresen sorra kerültek. Jócskán tanultam a szervezőkészségedből, a koncepciózus felfogásodból, a menedzsment magas szintű műveléséből, a következetességből, és a munkabírásból. Néha nem volt könnyű követni a tempót,  de sok haszonnal járt, hiszen a rövid idejű itt tartózkodás alatt hihetetlenül sok program valósult meg és sok projekt csak később fejeződött be, amikor te már a DVV igazgatói kinevezést megkaptad és visszatértél Bonnba. Nem tudom, hol tartanánk ma, ha abban a tempóban és ha­ tékonysággal maradni tudtál volna legálabb két további időszakot? Különösen örvendetes a számomra, hogy a népfőiskolák fogalmát újratanulták a feledékeny magyarok, hiszen a kommu­ nizmus kezdeti időszakában nálunk betiltották a fogalmat is. Míg a II. világháborút követően Németország egyik alapintézménye a Volkshochschule lett a felnőttoktatás terén. Örömmel mondom, hogy most napirenden van a népfőiskolák jogilag is megalapozott intézményesítése nálunk is. Meg kell említenem, a magyarországi  tevékenységet követően több mint négy évig az Európai Felnőttképzési Szövet­ ség  vezetőségében módunk volt szorosan együttműködni. Sok szakmai hasznot húztunk a korábbi együttes munkából, hiszen a nemzetközi vezető testületben, vitákban, egy szólamban tud­ tunk „muzsikálni” és hatékony nemzetközi kezdeményezéseket tettünk, amelyek európai és globális szinten is hozzájárultak a felnőttoktatás fejlődéséhez. Emlékszem 2004-ben kínai delegáció érkezett a franciaországi közgyűlésünkre és már 2006-ban aktív közreműködéseddel Pekingben globális felnőttoktatási konferenciát szerveztünk közösen a kínai minisztériummal.  Most ez a példa és kitüntetés, a személyes példád különösen fon­ tos a német-magyar európai partnerségről és baráti együttműködésről szóló szerződés aláírásának 20. évfordulóján. Ez a barátság és együttműködés több száz éves múltbeli gyökerekre tekint vissza és reméljük a következő évszázadokban is stratégiai jelentőségű lesz, legkevesebb Közép-Európában. De ez az együttműködés igazán a személyes, hatékony, bizalomteljes, intenzív szakmai együttműködésen keresztül valósulhat meg. Kedves Heribert a te közreműködésed ilyen volt, köszönet érte. Példát mutat mindazoknak és másokat is bátorít a német felnőttoktatásban, a magyar-német együttműködés fontosságára, és fejlesztésére. Ez a kitüntetés ennek is elismerése. Őszinte szívvel gratulálok a népfőiskolák, a TIT  és a magyar felnőttoktatási  szer­ vezetek nevében. Dr. Szigeti Tóth János tanszékvezető egyetemi docens, A Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke Az Európai Felnőttképzési Szövetség volt elnöke

Amikor a távlatokat néztük bizakodó volt1

Az MDF II. országos gyûlése, Dr. Berky Ferenc György jobbról az elsõ Tisztelt Gyászoló Gyülekezet Rokonok, Barátok, Kollégák, Ismerősök Vigaszt nyerni jöttünk ma, bánatunk enyhítésére abból az alkalomból, hogy eltávozott földi körünkből Dr. Berky Ferenc György – a mi Feri bácsink. Nehéz és megtisztelő feladat hárult rám, hogy sokak nevé­ ben – akik nem lehetnek itt, röviden megemlékezzek róla és erősítsem mindnyájunk hitét abban, hogy eltávozása óta is jó úton jár és járul az Úr színe elé, miközben szelleme, lelke közöttünk, velünk marad, míg nem követjük őt ahová eltávo­ zott, hogy újra találkozhassunk. Szűk családi körben történő búcsúztatásának napja egybe­ esett a Magyar Népfőiskolai Társaság közgyűlésével, ahol az ország minden részéből összegyűlt közösségünk ülésezett. Gyer­tyagyújtással kezdtük, s a rövid megemlékezést, néma fel­ állás közben hallgattuk végig. A mi több mint negyedszázados kapcsolatunk egyik fejezete, hogy Feri bácsi 1988-tól 2009-ig az alapítástól szinte végig a szervezet felügyelő bizottságának önzetlen és nélkülözhetetlen elnöke volt tisztsége szerint. De csak megválasztott tisztsége szerint, mert rangja és hivatása alapján mesterünk, irányítónk, atyai útmutatásokban kifogy­ hatatlan tanítónk volt. Kapcsolatunk nemcsak erre és más szervezeti viszonyokra korlátozódott, hanem szoros, testvéri barátság kötött össze bennünket. Megismerkedésünk az élet csodálatos ajándéka lett - senkit sem kirekesztve a hasonló viszonyból . S még ha távol is voltunk egymástól fizikailag, sosem szakadtak meg Elhangzott 2012 július 1-én a fóti evangélikus templomban tartott gyászmisén

5

2012/2 Magyar Népfõiskolai Társaság 31

Gyász

A krakkói repülõmúzeumban

Badacsonyõrsön

közöttünk a „gondolati fonalak”. Én egyik szellemi atyámként, ő egyik lelki fiaként kezelt, ami a közelséget illeti, miközben ele­ mi szükségletté vált számunkra az állandó eszme- és vélemény­ csere. A magyar nyelv szépen mondja: egy húron pendültek. Ez az egy húron pendülés nem mások vagy valami ellen szólt, hanem valamiért és valakikért. Sokszínű zene volt, zsongító mu­ zsika egymás szívének. Csiszoltuk egymást, de a végén állandó, s egymás álláspontjában megdöbbentő egyetértésre találtunk min­ dig. Ez páratlan élvezetet és támaszt nyújtott. A virtuális létezés­ ben szinte alig voltunk meg hosszabban egymás nélkül, s mérce volt számomra: „na Feri bácsi most te mit mondanál erre?” Vagy ő: „miért nem jössz már, hogy kibeszéljük ezt is?” Ám a távolból is kísérő árnyai voltunk egymásnak, s alig vár­ tuk, hogy ki is bonthassuk a nehezedő bugyrot, ami közben fel­ gyülemlett bennünk a dolgok folyásáról. Ez a lélektől lélekig tartó egyezés és összhang, ragaszkodás, keresés az egyik legszebb harmónia a földi botorkálás keservesen hosszú útja során. Szellemi atyámtól sokat tanultam. Új és ismeretlen dolgokat, a létező tudás megerősítését, az elbizonytalanodás leküzdését, a tanácstalanságban az eligazítást, az elkeseredésben a vigaszt, a gyengeségben a bátorítást, az visszavonhatatlan hibában a bele­ nyugvást, a tévedésben a megbocsátást és az útbaigazítást. Nem volt az életnek egyetlen kérdése sem, amit tabuként ne érinthettünk volna. Akik ismerték, mind tudják, hogy mérnökként kreatív, alkotó ember volt és „homo faber” azaz csináló emberként is egészen másként gondolkodott, mint egy bölcsész, ahogy ő gúnyolódva mondta ránk és környezetbe ahová került ti „lateinerek”. Ami annyit tesz, értelmiségi pályán működő, latinos műveltségű gya­ korlatiatlanok, és nem élelmesek. Feri bácsi széles látókörű és műveltségben igen sokszínű tudású, kivételes személyiség volt. Vitapartner volt bármiben és mindent követett és mindenről tudott, ami fontos, naprakészen. Életének 91. évében halt meg, s az utolsó hónapokban friss szellemi állapotban követette az eseményeket. Ha valamiről esetleg mégsem hallott, azt gyermeki érdeklődéssel volt képes figyelni. A gyermeki alatt azt értem, hogy senki nem tudja olyan tágra nyitni a szemét, s általa a befogadásban az egész lényét, mint egy gyermek. Mindent követett, ami új és lényeges. Persze szerelme pld. a tör­ 32 Magyar Népfõiskolai Társaság 2012/2

ténelem volt, és az ország sorsa, egyrészt a tanult történelem, mert az iskoláira igen büszke volt, de nem kevésbé a megtapasztalt história, hiszen egy olyan évszázadban élt, amelyben az orosz hadifogságtól, a rákosi rendszeren át a kádári üldöztetésig, s a „rendszerváltásig” sokféle helyeztet, átváltozást élt meg, s élt túl. Ma sokat beszélünk arról, hogy léteznie kellene a magyar polgárnak. Egyelőre úgy lá­ tom, nehezen formálódik ki érett alakja. Ő valóban polgár volt, ami azt jelenti, hogy a maga erejére, szorgalmára és tudására bízta magát és a munkában és az alkotásban, a függetlenségben látta a legfőbb értékeket és az önmegvalósítási lehetőséget. Ezért utasított vissza közéleti posztokat is és nem vállalt szerepet olyan politikai meghívásokban sem, ahol teljesíthetetlennek vélte a fentebb vallott értékeket. Számvetést készített évente és élete vége felé többször napirendi téma volt: nézzük csak mi is volt az életem értelme? Hát mi is foglalkoztatta az egész gondolkodásában, a szíve legbensőjében? A haza és a nemzet sorsa. Semmit sem tartott előbbre, mint a magyarság jövőjét és ehhez a Teremtő segedelmét és a magunk erejének növelését. „ A haza minden előtt” ez volt lé­ nyének legfontosabb mozgatórugója, mégpedig a keresztényi öku­ menizmussal, az istenhittel szoros egységben. Ez adta számunkra is és másokkal fönntartott kapcsolatában is azt vezérlő csillagot, amely értelmet adott életének és törekvéseinek. Az aggodalomra sok okunk van ma is! Amikor hosszú vitáink végén a távlatokat néztük, s ő már személyesen többször elköszönt a földi léttől, alapvetően igen bizakodó volt. Hangsúlyozom, a táv­ latok, a Teremtő és a sors sugallata szerint. Ebben nagyon hittünk és hiszünk ma is. Együtt. Köszönöm a Jó Istennek, hogy hosszú évtizedeken keresztül együtt lehettünk és ezt most másként tovább folytathatjuk. Mert eszmecseréink befejezhetetlenek, csak egy szakaszuk zárult le, azzal, hogy fizikailag már nem ölelhetjük meg egymást sem ta­ lálkozáskor, sem elköszönéskor. A kölcsönös lelki áramlatokban kifürkészhetetlen, titkos találkák tovább folytatódnak. Velünk marad, együtt maradunk, amíg ez nekünk megadatik. Kedves Feri Bácsi Isten veled a legközelebbi találkozásig. Fót, 2012. július 1. Szigeti Tóth János