Kiss Lívia Benita1 – Tóth Gergely2 – Nagy Zita Barbara3
A főáramú és az alternatív gazdasági paradigma empirikus vizsgálata kvalitatív technikával The empirical examination of a mainstream economic paradigm and the alternative paradigm with a qualitative technique - research plan with regard to the future
[email protected] [email protected] 1Pannon 2Pannon
Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, Ph.D. hallgató
Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, egyetemi docens
3Pannon
Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, Ph.D. hallgató
„A bizonytalanság jelen van a döntési folyamatban, s nem is annyira azért, mert a jövőre vonatkozik, hanem a múlt miatt […] Jövőnk foglyai vagyunk, mert tőrbe csal a múltunk.” (Dixon, 1986) 1. BEVEZETÉS Miért ezt a témát választottad? - Teszik fel sokan a kérdést, amikor a kutatási terveim felől érdeklődnek. Egyszerű rá a felelet: a világgazdasági válság. A téma aktualitása nem vitatható, hiszen a 2008-as gazdasági válságból még nem lábalt ki a világ, annak ellenére sem, hogy azóta már jó néhány év eltelt. A közgazdászok a jelek szerint nem tudnak úrrá lenni a kialakult helyzeten, holott a problémák előszelét már jóval 2008 előtt érzékelték és látták. Erre tökéletes példa a Minsky-elmélet, amit teljes egészében figyelmen kívül hagytak, holott az világosan végigvezette a válság stádiumait egy, a hatvanas években íródott munkájában (Csiszárik-Kocsir et.al, 2008). Vajon miért nem sikerül nekik a gazdaság helyreállítása? Talán, mert újra a jól kitaposott ösvényen, a régi medrébe akarják visszaterelni? A legutóbbi világválságból állami fogyasztásösztönzéssel tudtunk kilábalni John Maynard Keynes próféciái alapján. A főáramú gazdasági paradigma szerint a növekedésben nem szabad megállni, igaz ez a fogyasztásra, GDP-re, a nagyvállalatok méretére, de legfőképp az egész gazdaságra. Ez a teória jó 200 éve keletkezett már Adam Smith munkássága nyomán 1776-ban, amikor az országokat az általános szűkösség jellemezte. Azonban már más világot és más világban élünk. Ami igaz és jó volt a korábbi időkben, ma már nem biztos, hogy érvényes. Mások a körülmények, a lehetőségek, más értékek és tényezők a meghatározóak. Nyilvánvalóvá válik tehát számunkra, hogy ha csak kis mértékben is, de nem változtatunk a berögzült sémán, akkor nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy nem fogunk tudni úrrá lenni nemcsak a gazdasági válságjelenségeken, hanem még az ehhez társuló ökológiai és társadalmi problémákon sem. A közgazdaságtan történetét, mint minden más fejlődő és ható tudományét, tudományterületét belső diszkussziók és különféle kutatói törekvések, szellemi áramlatok együttlétezése jellemzi. Minden területnek és minden kornak, korszaknak, így a közgazdaságnak, a közgazdaságtannak és annak történetének is megvan a maga
599
uralkodó, azaz mainstream irányzata és képviselői, amely háttérbe szorítja az alternatív, azaz underground irányzatokat és persze azok képviselőt is. Főáramú közgazdaságtan (mainstream, utilitárus-, haszonökonómia, ökonomizmus) A közgazdaságtan, más néven ökonómia, amely eredetileg a háztartás javaival való ésszerű gazdálkodás jelentett, az utóbbi 200 évben tudománnyá, később ideológiává és paradigmává, napjainkra pedig egyfajta kvázi vallásos hitté merevedett, amelynek legfőbb jellemzői a növekedés, a verseny(képesség) és a hatékonyság. A közgazdasági mainstream – ökonomizmus - tehát maga egy paradigma, amelynek tudományát már több mint 200 évre lehet visszavezetni. Alternatív közgazdaságtan (underground, morál-, erényökonómia) Az alternatív közgazdaságtan hívei és követői a hagyományos és főáramú, azaz a mainstream közgazdaságtani szemlélettel és gyakorlattal (profit-maximalizálás, piacok kiterjesztése, önérdek érvényesítése, stb.) szembenálló alternatív gazdasági modellek az embert, a közösséget, a morált, a közjó szolgálatát helyezik az előtérbe. Ezt a két irányzatot kívánom megvizsgálni, sajátos jellemzőiket összevetni a széles palettát nyújtó kutatási módszerek segítségével és alkalmazásával. Kutatásomban először meghatározom hipotéziseimet és a fő célkitűzéseimet, majd kiválasztom, hogy mely kutatási módszerrel, módszerekkel kívánom a kitűzött célokat elérni, megvalósítani. Röviden felvázolom az elvégezni kívánt kutatásom releváns lépéseit. Különös hangsúlyt fordítok a szakirodalmi megalapozottságra is. Végül néhány mondatban összegzem a tanulmányom lényegét és jövőbeli elképzeléseimet, terveimet. A kutatás a bionómia témakörébe tartozik, melynek része a növekedés helyett az egyensúlyra, a méretoptimumra való törekvés; a globalizáció helyett a lokalizáció támogatása; a GDP – melyről az évek során kiderült, hogy számos sebből vérzik (Csiszárik-Kocsir, Szigeti, Medve, 2014), ennek ellenére számos területen, így a centrumperiféria kutatásokban (Borzán 2005, Borzán 2013), a gazdasági sűrűsödések térbeli eloszlásának vizsgálatában továbbra is „mainstream” mérőeszközként tekinthetünk rá (Szabó, 2014; Koppány, Kovács, Szabó, 2014) – mellé az ökolábnyom beemelése (mint tőkemutató); a verseny és a versenyképesség helyett a fejlettebb lét- és közösségi1 formák kooperatív jellegének hangsúlyozása. A kérdéssel összefüggésben azt is fölvethetjük, hogy a nemzetközi szervezetek politikai irányvonalában mekkora szerepet játszik a kulturálisan meghatározó kisebb régiók fenntartása, mint az alapvető identitáshordozó entitások megőrzése (Pintér 2013). 2. FELHASZNÁLANDÓ IRODALOM/VONATKOZÓ SZAKIRODALOM A kutatási téma elméleti megalapozottságához bőségesen áll rendelkezésre szakirodalom. A teljesség igénye nélkül csak az irányzatok legfőbb képviselőit és műveiket nevezem meg. 2.1. Közgazdaságtan Az állampolgárok közösségi együttműködése különösen fontos kérdéskör napjainkban, egyre több olyan kutatás lát napvilágot, mely ezt hangsúlyozza (pl. Reisinger 2012; 2014) 1
600
2.1.1. A főáramú, azaz mainstream irányzat és képviselői A közgazdaságtani főáram külföldi jeles képviselői és fő műveik: Adam Smith (1776): Nemzetek gazdagsága; J.S. Mill (1848): A nemzetgazdaságtan alapelvei; Alfred Marshall (1890): A közgazdaságtan alapelvei; John Maynard Keynes (1936): A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete; Paul Samuelson (1948): Közgazdaságtan. 2.1.2. Az alternatív, azaz underground irányzat és képviselői Modern alternatívok és fő műveik: Ernst Friedrich Schumacher (1973): A kicsi szép; Tomaš Sedlaček (1977) A jó és a rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Streetig; Konrad Lorenz (1973): „A civilizált emberiség nyolc halálos bűne: VIII: a dogmák ereje; W. Harvey Cox (1977): Cities: The Public Dimension; Günter Pauli (2010): Kék gazdaság. „Alternatív” közgazdasági iskolák és újkori szerzők, világi közgazdasági iskolák: Centrum-periféria elmélet (Prebisch 1950, Singer 1950, Wallerstein 1974-től), Fejlődési gazdaságtan (Max-Neef 1992, Sen 1998, Prahalad 2005, Banerjee-Duflo 2011); Környezetgazdaságtan (Pearce 1989, Kerekes 1998, Ayres 1998, Pauli 2010); Ökológiai
közgazdaságtan
(Georgescu-Roegen
1971,
Costanza
1991,
Pataki-Takács
Sánta
2004);
Fenntarthatóság-tudomány (Boulding 1966, Brown 1984-től, Wackernagel 1995). Vallásokból levezethető gazdaságelméletek: buddhista közgazdaságtan , hindu közgazdaságtan, iszlám gazdaságelmélet, keresztény gazdasági tanítás. 2.2. Kutatás módszertan 2.2.1. Tartalomelemzés A kvantitatív tartalomelemzés e módszernek a klasszikus formája, amelyet Ole R. Holsti (Content analysis for the social sciences and humanities, 1969) mellett Bernald Berelson és Klaus Krippendorff (A tartalomelemzés módszertanának alapjai, 1995) képvisel. Az első módszertani könyv (Content analysis in communication research), mely a tartalomelemzéssel foglalkozik, 1952-ben jelent meg és Bernald Berelson nevéhez fűződik. A kvalitatív tartalomelemzés a Barney Glaser és Anselm Strauss-féle (The Discovery of Grounded Theory, 1967) „elméletképzés”-ben (más szóval „megalapozott elmélet”-ben) gyökerezik, de nagy hatással volt kialakulására az ún. „természetszerű vizsgálódás” felfogásmódja is. Hazánkban Antal László (Tartalomelemzés alapjai, 1976) és Lehota József (Marketingkutatás az agrárgazdaságban, 2001) foglalkozott említést méltóan a tartalomelemzés módszerével.
3. HIPOTÉZISEK ÉS CÉLKITŰZÉSEK 3.1. Hipotézisek Kutatásom két feltevésre alapoztam. Hipotéziseim tehát a következők:
601
601
1. A közgazdaságtan egy tudomány, egzakt társadalomtudomány. 2. Az ökonomizmus egy kvázi vallás, egy hitrendszer, melynek ingatag racionális alapjai vannak. 3.1.1. A közgazdaságtan, mint tudomány Ha megkérdeznénk, hogy mi is az a közgazdaságtan, mindenkinek az jutna először eszébe, hogy egy tudomány. Korábbi tanulmányaim során megtanultam, hogy a közgazdaságtan olyan társadalomtudomány, amely a különbféle javak megtermelésével, azok elosztásával, fogyasztásával és értékelésével foglalkozik, vagyis úgymond az egész gazdasági rendszerrel. Ebben az értelemben tehát valóban mondatjuk, hogy az elmúlt 200 évben egy egzakt tudománnyá fejlődött. 3.1.2. Az ökonomizmus, mint vallás A hagyományos közgazdaságtan elméleti alapjait a XVIII. század végén már Adam Smith (1776) lefektette. A XIX.-XX. században John Stuart Mill, Alfred Marshall, John Maynard Keynes, Paul A. Samuelson kifejlesztették az erre épülő alapmodellt, ami azóta is szinte változatlan. Ez határozza meg a mai kor közgazdászainak is – néhány kivétellel – a gondolkodásmódját, mely már napjainkra eszmévé, ideológiává és paradigmává vált, egyfajta hitrendszerré erősödött. 3.2. Célkitűzések Kutatásomtól azt remélem, hogy hozzájárul a főáramú gazdasági paradigma megértéséhez. Feltárom a legfőbb különbségeket az egzakt közgazdaságtudomány és ennek leképezéseként a társadalom tudatában megjelenő uralkodó paradigma - az ökonomizmus - mibenlétének megértéséhez. A felmerülő hibák esetén az alternatív megoldások kidolgozásához alapul, alapot tudna szolgálni a kutatás. Releváns cél lenne a kooperáció lehetőségének megfontolása, esetleges későbbi létrehozása és kialakítása, valamint a folyamatos kontaktus az eltérő két irányzatot képviselők között. Nem egy új paradigma kidolgozása a cél. Az alternatív közgazdaságtannak nem célja a mostani, uralkodó gazdasági paradigma – az ökonomizmus – leváltása. Nem az alternatív közgazdaságtant és a fenntarthatóságot akarják a helyébe tenni. Csak a határokat kell visszaépíteni az ökonómiába. A lényeg az egyensúly megtalálásában rejlik. Egy olyan optimális pont elérése és kialakítása a cél, amely a közgazdaságtant egészében szolgája, pártatlanul attól, hogy mely közgazdaságtan, mely elveket vall és támogat. Az emberiség fennmaradásának és haladásának szolgálatát szükséges kicsit jobban a figyelem előterébe helyezni. Gondolok itt olyan fontos környezeti, társadalmi, szociális és egyéb tényezőkre is, mint például a környezetvédelem, ésszerű hulladékgazdálkodás és a végtelenségig is folytathatnák tovább a sort. Ha valaki azonban figyelemmel kíséri a médiát, a sajtót, megállapíthatja, hogy egyre több riport, folyóirat, napilap és cikk foglalkozik a fenntarthatósággal, a fenntartható fejlődéssel. Bizony rá kellett jönnünk arra, hogy természeti értékeink végesek, a pazarló életmódunk miatt pedig igen csak fogyóban vannak. Ha majd kifogtunk
602
minden halat, megmérgeztük vizeinket és kivágtunk minden fát, rájövünk, hogy a pénz nem ehető. Akkor viszont már késő lesz. A régi, kiegyensúlyozottnak mondható társadalmi kép is megbomlott. Napjainkban egy olyan rohanó világban élünk, ahol már nem mi irányítjuk az életünket. Nekünk kell alkalmazkodni, mert az ember a maga mivoltában meg szűnik létezni, személytelenné válik. Keynes a gazdaságot mechanisztikusan szemléli. Ez az ami jellemzi és meghatározza a mai közgazdaságtant. Nem lehet mindent elsöprő és maga után utasító cél a növekedés, a hatékonyság és a verseny(képesség). Mindennek van határa, a természetnek is, az emberi tűrőképességnek is. Tehát nem csak gazdasági válságot kell leküzdeni, hanem a hozzá társuló, lassan kibontakozó ökológiai és társadalmi problémákat is meg kell oldani, ha egy kiegyensúlyozott és élhető világban szeretnénk létezni. A jelenben is találunk pozitív példákat, a dél-amerikai fejlődési út a természeti határokon belül, nagyobb elégedettséggel, erős közösségfejlődéssel járó út, amely talán az egész világ számára megfontolandó tapasztalatokat jelent (Szigeti et al. 2013a, Szigeti et al 2013). 4. KUTATÁS MÓDSZERTANA 4.1. Tartalomelemzés 4.1.1. A tartalomelemzés definíciója és fő jellemzői A kutatás széles módszer-arzenáljából a tartalomelemzést választottam ki, mint fő kutatási módszert. A tudományos igényű tartalomelemzés viszonylag új a társadalomtudományok módszereinek palettáján. Alkalmazása csupán az utóbbi két évtizedben vált ismertté hazákban. Ez az elemzési technika rögzített kommunikációk mennyiségi és minőségi analízisét teszi lehetővé. Irányulhat olyan forrásokra, amelyek a múlthoz kapcsolódnak, de napjaink írásos anyagaival is foglalkozik. Nem korlátozódik le a nyílt és nyilvánvaló tartalmak feltárására és elemzésére, hanem a látens összefüggéseket is igyekszik feltárni. A definíciót illetően még nem született konszenzus a tudományág jeles képviselői között. „Tartalomelemzésnek nevezzünk minden olyan eljárást, amelynek során közlemények, üzenetek törvényszerűen visszatérő sajátosságai alapján módszer és objektív eljárással olyan következtetéseket vonunk le, amelyek a közleményekben nyíltan kimondva nincsenek, de az üzenet megszerkesztettségének, azaz kódolásának a módjából kiolvashatók, s esetleg más eszközökkel, más módon (nem tartalomelemzéssel) nyert adatok segítségével megerősíthetőek, igazolhatók.” (Antal, 1976) Berelson (1952) megfogalmazásában: „A tartalomelemzés egy olyan kutatási módszer, amelynek célja, hogy a kommunikáció manifesztált tartalmát objektíven, szisztematikusan és kvalitatív eszközökkel írja le.” Krippendorff (1995) bírálta Berelson definícióját, mivel szerinte nem egyértelmű a megfogalmazása. „A tartalomelemzés olyan kutatási technika, amelynek segítségével adatokból a kontextusaikra vonatkozóan megismételhető és érvényes következtetéseket vonhatunk le.” Ezek alapján tehát a tartalomelemzés olyan kutatási eljárás, amelynek segítségével a szövegadatokból, olyan következtetéseket tudunk levonni, amelyek a közleményekben nyíltan nincsenek kimondva, de a szövegek
603
603
szerkezetéből, az elemek együttes előfordulásából és azok törvényszerűen visszatérő sajátosságaiból ki tudjuk olvasni. Legfőbb pozitív jellemzője, hogy nem költséges és időigényes eljárás. Kockázata nincs, mivel nem avatkozik be a jelenségekbe, folyamatokba. A kutatás szakaszolható, ezáltal lehetővé teszi a csak hosszabb időszak alatt lezajló események vizsgálatát is. Hátránya viszont, hogy csak rögzített kommunikációkon végezhető az eljárás. Meghatározott lépések egymásutániságából áll. 4.1.2. A tartalomelemzés két formája A tartalomelemzésnek két formáját különböztetjük meg: kvantitatív és kvalitatív. A két módszer eljárásaiban, adatelemzési algoritmusaiban helyenként sok hasonlóságot mutat. Jelenleg a nemzetközi tudományos életben a kvantitatív és a kvalitatív megközelítés integrálásának korszakát éljük. Az 2. táblázat a kvantitatív és a kvalitatív tartalomelemzés összehasonlítását szemlélteti:
Forrás: Juhász Valéria (2007)
604
5. A MEGVALÓSÍTÁS FOLYAMATA 5.1. Alapvető feladatok A kutatás során meghatározom az ökonomizmust, mint uralkodó paradigmát. A legszűkebb értelmezésének kialakítását egészen kevés, de ’nagyhatalmú’ kulcsszó azonosításával végzem el. Az ökonomizmus 3 fő jellemzője: a növekedés, a verseny(képesség) és a hatékonyság. További kulcsszavak lehetségesek: profit maximalizálás, globalizáció, verseny, önérdek, fenntarthatóság stb.. A kulcsszavak meghatározását követően idősoros elemzéssel feltárom ezek és alternatíváik használatát a közbeszédben, elsősorban nyilvános vállalati dokumentumokban, mint például a fenntarthatósági jelentésekben. Ehhez természetesen szükség van egy teljes szöveges adatbázis felállítására, amit, ahogy már említetem nyilvános vállalati és egyéb gazdasági dokumentumokból (pl. tudományos folyóiratok: Közgazdasági Szemle, HVG, Új Európai Gazdasági Magazin, Trade Magazin, Piac és Profit, Wall Street Journal stb.; valamint napilap cikkek: Napi Gazdaság Online stb.) állítok össze. Az azonosított kulcsszavak statisztikai elemzésére (szószámlálgatás, gyakoriság elemzés) is sort kerítek közel 5001000 dokumentum szövegében. Egy kisebb mintán mélyebb elemzést is végzek, hogy feltárjam a kontextusokat és levonjam a következtetéseimet. 5.2. A tartalomelemzés folyamata és lépései A kvantitatív tartalomelemzés a szavak gyakoriságára és együttes megjelenésére épít a különböző szöveg korpuszokban. Az egységben érintjük a kérdés dinamika oldalát és a nagy adathalmazokból a megfelelő minták kiválasztását, valamit az elemzési egység kérdését is. Az adott szöveg előzetesen megállapított kategóriák (kategória-szótár) szerinti mennyiségi elemzése. A tartalomelemzés során feltárjuk a szövegekben az egyes szavak megjelenésének gyakoriságát, illetve azok egymásba kapcsolódásának formáit. Az elemzés során a manifeszt, azaz nyilvánvaló tartalmak mellett vizsgáljuk a szövegben megbújó rejtett összefüggéseket is. Krippendorff (1995) a tartalomelemzést 7, egymástól elkülöníthető részre osztotta, melyek a következő sorrendet követik: 1. adatkészítés, 2. egység meghatározás, 3. mintavétel, 4. adatrögzítés, 5. adatredukció, 6. következtetés, 7. elemzés. 5.2.1. Adatkészítés Az adatok feljegyzett, rögzített szimbólumok, melyeknek sokféle formája lehet és jelentésük is csak sajátos helyzetben válik nyilvánvalóvá. Az adat elemi ismeret. Az adat tények, fogalmak olyan megjelenési formája, amely
605
605
alkalmas emberi eszközökkel történő értelmezésre, feldolgozásra, továbbításra. Az adatokból gondolkodás vagy gépi feldolgozás útján információkat, azaz új ismereteket nyerünk.
Fontos, hogy ezek az adatok mindig
információhordozók és reprezentatívak legyenek a vizsgált jelenségre vonatkozóan. 5.2.2. Egység meghatározás A kutatás megtervezésekor fontos szempont, hogy mit tekintünk elemzési egységnek. Az elemzési egységek azok az egységek, amelyeket - avégre, hogy megkapjuk az összes ilyen egység leírását, vagy hogy megmagyarázhassuk a köztük lévő különbségeket - megfigyelünk és leírunk. A kutatás során tanulmányozandó személyek és dolgok kijelölése az elemzési egység (vagy a vizsgálati alapegység) megadását jelenti. Ugyanakkor az elemzési egység elkülönítendő azon összességtől (aggregátumtól), amelyre általánosítunk. Az elemzési egység meghatározása alapvető feladat. Az elemzési egységeknek három típusa ismert: -
mintavételi,
-
adatrögzítési,
-
kontextuális egység.
A mintavételi egység: a célcsoportnak, a sokaságnak azok az elemei, amelyek közül a mintavételi folyamat során választunk. Magában foglalják a sokaság elemeit és a mintát ebből vesszük. Az adatrögzítési egység: a rögzített tartalmak szintje, leggyakrabban a szavak tartoznak ide. Az elemzés alapját jelentik és a mintavételi egységeken belül az információt együttesen tartalmazzák. A kontextuális egység: az adatrögzítési egységeket építik fel. Körvonalazzák az adat részleteit, amit meg kell vizsgálni annak érdekében. hogy az adatrögzítési egységeket jellemezni tudjuk. 5.2.3. Mintavétel Mintavétel: az adott kutatási cél szempontjából releváns szövegek kiválasztása. Itt gyakorlatilag ugyanazokat a mintavételi alapelveket követhetjük, mint a kérdőíves kutatások során. A mintavétel módjának megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy melyik a vizsgálat céljához legjobban illeszkedő elemzési egység. Nagy terjedelmű szövegállományból úgy kell mintát venni, hogy az tükrözze a teljes közlemény sajátosságait. Mintavétel típusai a következők lehetnek:
606
-
véletlen mintavétel,
-
szisztematikus mintavétel,
-
rétegzett minták,
-
klaszteres mintavétel,
-
változó valószínűségű mintavétel.
5.2.4. Adatrögzítés Az adatokat mindig olyan formában célszerű rögzíteni, hogy azok lehetővé tudják tenni az adatfeldolgozást. Kódolás és kategóriák A kódolás az a folyamat, amelynek révén a nyers szövegadatokat módszeresen nagyobb egységekbe soroljuk és így lehetővé tesszük a tartalom valóban lényeges leírását és összefüggéseinek feltárását. A közlemények igen nagy számú elemeit – szavak, mondatok – viszonylag kevés számú elemre, kategóriára csökkentjük. A kategóriák száma lehetőség szerint kellően szűk kell, hogy legyen a megfelelő adatredukció érdekében. A kódolás során a kódolási egységeket előre megállapított kategóriákhoz soroljuk, viszont a kvalitatív tartalomelemzés esetén a kódolás nem előre meghatározott kategóriák szerint történik, hanem ezek a kategóriák az elemzés folyamatában alakulnak ki. Ebből adódik, hogy a kategóriáknak két típusát különböztetjük meg: az előre meghatározott kategóriákat és a vizsgálat során kibontakozó kategóriákat. A kategóriaalkotásnak is megvannak a maga szabályai. Kódolási egységek A kódolási egységek meghatározása két szempontból is lényeges előkészítő feladat. Az egységek meghatározásával válik egyértelművé, hogy a kitűzött kutatási cél miként és milyen alapegységeken keresztül vizsgálható. A kódolási egység a mintavételi eljárást lényegesen befolyásolja. Nem elég meghatározni, hogy milyen kategóriák szerint osztályozzuk, milyen kategóriákhoz soroljuk a szavakat, mondatokat, kijelentéseket. Azt is el kell dönteni, hogy milyen természetű, milyen terjedelmű egységeket kódolunk majd a kategóriába. Különböző kódolási egységek lehetnek. 5.2.5. Adatredukció A számítógépes tartalomelemzésnél használatos módszer. Az eredeti adatok rendszerezettebb, szűkebb adatcsoportokba való tömörítését jelenti. Az adatredukció tehát az a folyamat, ami az eredetei adatokat jobban kezelhető alakban összefoglalja, miközben a lehető legtöbb eredetei részlelet igyekszik megtartani. 5.2.6. Következtetés és elemzés A kapott eredmények részletes elemzése, az adott kutatási célokkal összefüggésben a szöveg alapján következtetések levonása, az előzetes hipotézisek megválaszolása. A kódolt tartalmakat itt dolgozzuk fel, itt vizsgáljuk meg az egyes előfordulási gyakoriságok számát egy-egy adott kódkategória esetében, vagy két, sőt több kód együttes előfordulását. Itt a nem jelenlévő fogalmak is felszínre kerülnek (látens tartalom). Egyrészt, mivel minden kód valamilyen jelentést szimbolizál, két-három kódnak az együttes előfordulása „jelentéstöbbletet” hoz létre, amely nem volt benne az eredeti szövegben, másrészt itt már fontos tartalmi mutatóvá válhat valaminek a hiánya is. A tendenciaszerű együttes előfordulások a szövegben törvényszerűségekre engednek következtetni, amelyek értelmezhetővé válnak. Ha viszont egy dokumentumban nem szerepel egy olyan kód (által jelzett fogalom), amelyet ott elvárnánk – mert pl. korábbi hasonló dokumentumokban mindig szerepelt –, akkor egy
607
607
nem jelenlevő tartalomra, rejtett, látens mozzanatra bukkantunk, amely esetleg éppen „sokatmondó hiánya” miatt lehet meghatározó. A tartalomelemzés gyakorlata igen széles körben alkalmazza az egyes elemzési technikákat. Ezek a következők: a gyakoriság-elemzés, a változók közötti relációk elemzése, az imázs- vagy a portré-elemzés, a kontingenciaelemzés, a klaszterálás, Az elemzési lehetőségek az internetes kommunikációval jelentősen nőttek, mivel az elérhető adatforrások száma megsokszorozódott. 5.3. Elemző szoftverek A tartalomelemzés ma már szinte csak automatizált formájában ismert. Számos szoftverprogram áll rendelkezésre az elemzés elvégzésére. Megkülönböztethetünk szövegelemző szoftvereket és tartalomelemző szoftvereket. A szövegelemző programok olyan eszközök, melyek segítséget nyújtanak a kutatónak a rendszeres, rendezett munkához, de a jelenségek magyarázata, a kódolás az elemzőre marad. A tartalomelemző szoftverek a kódolás folyamatában nyújtják a legtöbb segítséget. A forgalomban lévő szoftverek közül a magyar szakirodalomban viszonylag kevésre van utalás a tartalomelemzéssel végzett kutatásokban. Csakúgy, mint az adatokban és eljárásokban, a szoftverekben is alapvetően kétféle programcsomagot kínálnak a fejlesztők, vagy ezek kombinációit: az egyik a kvantitatív kutatásokhoz nyújt segítséget, a másik a kvalitatívhoz. Hazánkban a kutatási beszámolókból úgy tűnik, hogy az ATLAS/ti és a NUD*IST programokat használják többen, azonban két másik szoftvert is említést érdemel. 5.3.1. ATLAS/ti szoftver A program egyszerre jeleníti meg a szöveget, illetve a képernyő oldalán a hozzátartozó kódokat. Az automatikus kódolási funkcióján túlmenően, mely megjelöli az adott szavak különböző formáit vagy adott szókategóriákat tartalmazó szövegrészeket, mi magunk is végezhetjük a megjelölést, így feltárhatjuk a mélyebb összefüggéseket is. A program a megjelölt szövegeket külön állományba tudja exportálni, illetve kimenetként a kódolási folyamat eredményét statisztikai formában is előállítja. A program az automatikus tartalomelemző funkciója a programnak egy automatikus kódolás, mely során a kutató által megadott kódokat, vagy egy kiválasztott kódolási séma alapján a program visszakeres szövegrészeket egy vagy több dokumentumban. Megadható a visszakeresett szövegrészek nagysága (szó, sor, mondat stb.). 5.3.2. A MAXqda szövegelemző program A szoftver úgynevezett projektekkel dolgozik. Ezek a munkalapok tartalmazzák a szövegeinket, a kódokat, az emlékeztető megjegyzéseinket, a változóinkat, a kódolt szövegek összesített táblázatát, amelyeket attribútumokként (attributes) tárol a fájlon belül, és amelyekből statisztikai jellemzőkhöz is juthatunk. A különböző funkciók: a szövegben való keresés, a kódolás folyamata és a memóírás lehetősége azonos felületen
608
jelennek meg. Itt olvashatjuk az azonos kódolású szövegeket, illetve kódok együttes előfordulásából nyert szövegegységeket is, amelyekhez a program analitikai funkciójának segítségével juthatunk. A MAX.QDA2 változata két fontos kiegészítést is tartalmaz. Az egyik a MAXDictio alprogram, amely szógyakoriságok és relatív gyakorisági mutatók összeállítására alkalmas, a másik pedig a Visio Tools, amelynek segítségével egyszerű ábrákat készíthetünk az eredmények szemléltetésére. 5.3.3. Google Labs Ngram Viewer Talán már sokan hallottak arról, hogy a Google hatalmas digitális könyvtárat épített ki, több millió könyv digitális változatát készítve. Természetesen ezek között az angol nyelvűek dominálnak, de más nyelvek is szép számmal előfordulnak. Ennek a könyvtárnak érdekes, hasznos és vicces felhasználását teszi lehetővé a Google Labs Ngram Viewer nevű alkalmazása. Nem kell mást tennünk, mint beírni több szót vesszővel elválasztva, majd ezt követően megadni, hogy milyen dátumok között keresünk és már láthatjuk grafikonokon, hogy az adott kifejezések említése miként alakult az évek során a digitalizált könyvekben. Akár az ősnyomtatványokig is visszamehetünk a keresésben. Megadhatjuk az is, hogy milyen nyelvű könyvek között keresünk, valamint azt, hogy mennyire simítsa el a program a görbéket. A megkapott diagramot elmenthetjük, vagy megnézhetjük egyes korokra bontva, hogy melyik könyvekben emlegették az általunk megadott szavakat. 6. ÖSSZEFOGLALÁS A felállított hipotézisek - miszerint a közgazdaságtan egy egzakt társadalomtudomány, valamint az ökonomizmus egy hitrendszer - megalapozzák kutatásomat. A legfőbb célkitűzéseimet lefektettem, amik irányt adnak a további kutatási munkámhoz. A vizsgálat eredményes elvégzéséhez a legjobban illeszkedő kutatási módszerrel – vagyis a tartalomelemzéssel – a megvalósítás folyamatát részletesen felvázoltam. A szükséges szakirodalmat a témához kapcsolódón, még most így a kutatás korai fázisában a teljesség igénye nélkül felsoroltam. A legnagyobb feladat azonban még ezután következik: a tényleges kutatás megvalósítása. Remélem, hogy mihamarabb ismertetni, prezentálni tudom az elvégzett kutatás eredményét és hasonló érdeklődéssel olvassák, esetleg hallgatják majd az erről készült mélyreható és eredményes tanulmányomat. Gondolataimat David Hume ide illő, 1777-ben megfogalmazott idézetével zárnám: „Hiszen bármit is mondjon erről az ember, a jövő minden bizonnyal megcáfolja majd, az utókor pedig elveti. Olyan hatalmas változások következtek be már az emberi dolgokban, s oly sok minden látott napvilágot, ami ellentétes a régiek várakozásaival, hogy lehetetlen nem gyanítani: a jövőben is minden megváltozik.”
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM/IRODALMI ÁTTEKINTÉS
609
609
Antal, L. (1976): Tartalomelemzés alapjai. Bp., Magvető Kiadó 15.o. Borzán, A. (2005): Centrum és periféria regionális szintek a magyar-román térszerkezeten belül. In: Glück R, Gyimesi G (szerk.) Évkönyv 2004-2005 II.: Környezetvédelem, regionális versenyképesség, fenntartható fejlődés c. konferencia előadásai. Pécs: PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, pp. 87-95. Borzán, A. (2013): Komplex mutatók alkalmazhatósága a térszerkezeti kutatásban. In: Beszteri Béla (szerk.) A felfedező tudomány. Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Győr Paper borzan_anita.pdf. Berelson, B. (1952): Content Analysis. New York, Free Press 18p. Csiszárik-Kocsir, Á., Elek, E., Fodor, M., Varga, E. (2008): Financial Stability and Instability presented by the example of sub-prime crisis, MEB 2008 – 6th International Conference on Management, Enterprise and Benchmarking, Budapest, 2008. május 30.-31., Budapesti Műszaki Főiskola, p. 253.-261., http://kgk.uniobuda.hu/sites/default/files/21_Csiszarik.pdf, letöltve: 2013.05.02. Csiszárik-Kocsir, Á., Szigeti, C., Medve, A. (2014): What are the after-effects of the global crisis in the East and in the West? – facts based on the Hungarian and German macro data before and after the crisis, Multidisciplinary Academic Conference on Economics, Management and Marketing in Prague 2014, 2014. december 5.-6., MAC-EMM 2014, MAC201412077 Juhász, V. (2007): Egy internetes honlap, az iwiw szegedi felhasználóinak szociolingvisztikai vizsgálata, különös tekintettel a nemre és a korra. Doktori értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Program Koppány, K., Kovács, N., Szabó, D. R. (2014): A Győri Járműipari Körzet ágazati aggregált teljesítményének becslése: (Estimation for the sectoral aggregated output of the Automotive Regional District of Győr) In: Resperger Richárd (szerk.) Makrogazdasági döntések - hálózati szinergiák: Programfüzet és előadáskivonatok (Macroeconomic Decisions - Network Synergies). 135 p. Konferencia helye, ideje: Sopron, Magyarország, 2014.11.12 Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó Krippendorff, K. (1995): A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Bp., Balassi Kiadó 22.o. Lehota, J. (2001): Marketingkutatás az agrárgazdaságban, Mezőgazda Kiadó Kft. Pintér, T. (2013): A nyugat-balkáni országok identitása és az Európai Unióhoz való csatlakozásuk. Tér-Gazdaság-Ember, 2013/1, 105-117.
Reisinger, A. (2012): Társadalmi részvétel helyi, területi és európai uniós szinten. Róbert Péter (szerk.) "Magyarország társadalmi-gazdasági helyzete a 21. század első évtizedeiben" A 2011. június 15.-i Kautz Gyula Emlékkonferencia válogatott tanulmányai. Széchenyi István Egyetem, Győr. 267–279. o.
610
Reisinger, A. (2014): Local governance or government – do the Hungarian local governments involve citizens and civil organisations in decision-making? – NISPAcee (ed.) Government vs. Governance in Central and Eastern Europe: From Pre-Weberianism to Neo-Weberianism?: Presented Papers from the 22st NISPAcee Annual Conference. CD kiadvány. Szabó, D. R. (2014): Policentrikus Magyarország: Problémák és lehetséges stratégiák. Kulturális és társadalmi sokszínűség a változó gazdasági környezetben. International Research Institute, Komárno. pp. 18-25. Szigeti, C., Borzán, A., Farkas, Sz. (2013a): Alternative indicators: can socio-economic advancement be measured? Tér-Gazdaság-Ember 1:(3) pp. 88-102 Szigeti, C., Farkas, Sz., Borzán, A. (2013b): Fejlődés latin-amerikai útja néhány alternatív indikátor alapján. A jövő farmja. Az LV. Georgikon Napok publikációi (online). Keszthely: Pannon Egyetem, Georgikon Kar, 2013. pp. 245-256.
611
611
