(A dráma bármilyen felhasználásához a szerző engedélye szükséges!) KOZMA BÉLA, 2007 Minden jog fenntartva KOZMA BÉLA EPIKUROSZ KERTJE

1 (A dráma bármilyen felhasználásához a szerző engedélye szükséges!) © KOZMA BÉLA, 2007 Minden jog fenntartva

KOZMA BÉLA

EPIKUROSZ KERTJE Tragikomédia két felvonásban 2007

2 SZEREPLŐK

LEÓ, sajtócézár SZABINA, Leó barátnője OTTÓ, iparmágnás RITA, Ottó felesége KÉRYNÉ, Ottó anyja ALEX, Ottó személyi titkára BÁLINT, költő és műfordító DOBOS, gyárigazgató MURMUR, Leó barátja BARBÁR, Leó barátja

MEGJEGYZÉS Ez az írás a Leó cézár című drámának a szerző által 2007-ben javított változata. A szerző a műnek új címet adott.

3 ELSŐ FELVONÁS

1. kép Kéry Ottó iparmágnás házának társalgója. Nappali fény. (Minden részlet egyenletes megvilágítása.) A díszlet egészen egyszerű és modern. Csupán a színfalak láthatóak, amelyek közepén (mindhárom irányból) bejárati nyílások vezetnek a társalgóba. Ajtókat nem látni. A berendezés mindössze hat görgős és karfás irodai forgószékből áll. A székek enyhe félkörívet alkotnak a nézőtérrel szemben. Öten ülnek a székekben, balról jobbra a következő sorrendben: Dobos, Rita, Kéryné, Bálint és Szabina. A Rita és Kéryné közötti szék üres. Az üres szék és Kéryné széke között nagyobb a távolság, mint a többi szék között. Dobos 41 éves gyárigazgató; Rita 24 éves, magas, szőke szépség, egy kereskedelmi cég igazgatója; Kéryné, aki egyébként Rita anyósa, 65 év körüli, de ennél kevesebbnek látszik: karcsú testalkatú, a haja festett, fiatalos, energikus személyiség; Bálint 30 éves költő és műfordító, a Kéry család barátja; Szabina pedig 23 éves, magas, fekete hajú fotómodell és tévésztár. A szereplők a nézőtér felé fordulva beszélgetnek. KÉRYNÉ Kezdhetjük? DOBOS Folytathatjuk? KÉRYNÉ Még el sem kezdtük… DOBOS Még abba sem hagytuk, csak tartottunk egy nap szünetet. KÉRYNÉ Ne okoskodjon, Dobos úr, inkább mondjon egy szót! DOBOS Minek? Igét vagy főnevet? KÉRYNÉ Amit akar. DOBOS (Szabinára mutat) Ott. KÉRYNÉ Mit mondott? DOBOS Csak mondtam egy szót: ott. KÉRYNÉ Nagyon jó! Ki van ott? DOBOS Szabina, a csábító démon. KÉRYNÉ Vigyázzon, Dobos úr, a kimondott mágikus szavaknak cselekvési értékük van! DOBOS Mi ebben a mágikus? És mi az, hogy cselekvési érték? Csak nem gondolja, kedves Kéryné… KÉRYNÉ (közbevág) Márta. DOBOS Csak nem képzeli, Márta néni, hogy ha kimondom: csábító démon, azzal máris ráugrottam Szabinára? KÉRYNÉ Gondolatban már meg is tette, Pista… bácsi. SZABINA Még jó, hogy csak gondolatban tette a kecske bácsi!

4 DOBOS Szabina, ön először ült le közénk beszélgetni, és mindjárt az első mondatával sikerült megsértenie kényes önérzetemet. (Megigazítja a nyakkendőjét.) SZABINA (gúnyosan) Ó, bocsánat, de nem számítottam arra, hogy ilyen kihívó fogadtatásban lesz részem; általában én szoktam másokat provokálni. KÉRYNÉ Ezt a vitát most gyorsan lezárjuk. Maga jön, Szabina, egy szót kérek! SZABINA Legyen ez egy összetett szó: csokoládétorta. KÉRYNÉ Telitalálat, mivel az is lesz ma uzsonnára… A sütemény azért van, hogy megegyük. (Ritához.) Egy filozófus szerint a képzetek rendje és kapcsolata ugyanaz, mint a dolgok rendje és kapcsolata; de szerinted, Rita, ki lehet-e lépni a folyamatok meghatározott rendszeréből a szabad akarat erejével, vagy ha nem, akkor a képzelet szárnyán? RITA Bár az akarat és a képzelet szabadon mozoghat, a meghatározott keretek zárt rendszeréből nem lehet kilépni. SZABINA Nekem az a véleményem, hogy a kereteket át lehet lépni, ha nem az érzékelés mai eszközeivel, akkor az ősi mágiákkal. Jól mondom, Márta néni? KÉRYNÉ Talán igen, de a mi körünkben szentségtörés ilyet állítani, mert mi a tényszerű érzékelésen és tapasztaláson alapuló józan észben, más szóval a tudományban hiszünk. SZABINA A különböző megközelítések csak látszólag állnak ellentmondásban egymással, és a tudomány is szüntelenül változik, sőt vannak dolgok, amit régen jobban tudtak. DOBOS Ezeket a badarságokat hallani sem bírom. Ha jönne Alex barátom, a filozófia legkiválóbb tudora, ő megmondaná, mi a helyes felfogás ezekről a dolgokról. RITA Igazad van, Pista; maradjunk két lábbal a földön, örüljünk annak, hogy két fülünk van és egy orrunk, és hogy zöld a fű és kék az ég… De leginkább annak örüljünk, hogy barátokkal vagyunk körülvéve. BÁLINT Úgy van! A mi derék szellemi vezetőnk, Alex bácsi szokta idézni azt a nemes gondolatot, miszerint: „Azon dolgok közt, melyeket a bölcsesség a boldog élethez nyújt, nincs nagyobb jó, nagyobb gazdagság, nagyobb öröm, mint a barátság.” (Közben Ottó érkezik balról, és leül az üres székbe. Ottó 40 éves, magas, sportos, arisztokratikus viselkedésű férfi.) OTTÓ Jól mondod, Bálint, hallgassunk a nagy tanítómesterünkre, Epikuroszra. KÉRYNÉ (Ottóhoz) Miért késik Alex? Talán ma is beteg, fiam? OTTÓ Az imént fogadtuk az orvost; már jobban van Alex, azonnal lejön közénk… Mi volt az eddigi téma? KÉRYNÉ Szómágia. OTTÓ Az tilos, minden tilos, ami mágia! KÉRYNÉ Azt sem tudod, hogy az micsoda, és különben is csak kísérleteztünk vele, aztán elkanyarodtunk a témától.

5 OTTÓ Még szép! Rontó erőnek még az árnyékát sem óhajtom eltűrni a házamban, és nagy szerencse, hogy Alex nem hallott semmit. (Alex száguld be a hátsó függönyök közötti nyíláson keresztül egy elektromos működtetésű kerekes székben ülve, és a széksor közepén megáll a „járművével”. Alex 56 éves, de jóval többnek látszik, alacsony, vézna ember, akinek a testét elnyűtte már az élet, de a szelleme friss maradt. Alex combján mindig van egy takaró, amely a testét melegen tarja.) ALEX Jó napot kívánok mindenkinek! Mi az, amiről lemaradtam, barátaim? RITA Szia, Alex bácsi! Csupán a kedvenc filozófusodnak, Epikurosznak az éles eszét dicsértük, aki a tudás forrását az érzékelésben jelölte meg, és azt állította, hogy a következtetéseknek nem szabad logikai ellentmondásban állniuk az észlelés adataival. SZABINA Én azt állítom, hogy a transzcendens hatalmak képesek kiszabadítani az embereket a természeti törvények rabságából, de ehhez együtt kell működnünk ezekkel az erőkkel. ALEX A nagy görög bölcs úgy gondolta, hogy a túlvilági hatalmak az egyes világok közötti határmezsgyéken lakoznak, ott boldogan élnek, és teljesen közömbösek a mi földi viszonyaink iránt. SZABINA Szerintem ezek az erők nagyon is aktívan működnek mellettünk vagy ellenünk. ALEX A fizika és a józan ész cáfolja a különböző dimenziók átjárhatóságának lehetőségét, ezért hagyjuk is ezt a témát, mert csak megzavarja az elménket. Egyébként pedig a derűn, a harmónián és a racionális élvezeteken nyugvó földi mennyország helye itt van a mi baráti körünkben. DOBOS (Alexhez) Egyébként jól vagy, Epikurosz? ALEX Epikurosz nem én vagyok, de az ő szavaival válaszolok: „A gyönyörök nagyságának határa: minden fájdalom kiküszöbölése.” Igen, már jól vagyok. Az ember rendíthetetlen nyugalommal elviseli a megpróbáltatásokat, az ész irányításával megfékezi az indulatokat, a szenvedélyeket és az önző vágyakat, hogy függetleníteni tudja magát a külvilág ártalmaitól, de nem közömbös az élet iránt, mert az életnek pozitív tartalma van. DOBOS Örömmel hallom, hogy felépültél, bölcs barátom. OTTÓ Mit is kezdenék én nélküled, Alex? Ki tudná jobban intézni a személyes ügyeimet? Úgy veszem észre, hogy az injekciós kúra megteszi a hatását… KÉRYNÉ Ön a mi mankónk, Alex, hogy járni tudjunk, ön a látó ember a vakok között. RITA Boldog vagyok, hogy újra egészséges vagy, keresztapám. ALEX No, azért repülni még nem tudok, és járni sem fogok már többé, mióta félig lebénultam, de köszönöm a kedves szavaitokat, barátaim. Az életszeretet a test gyógyítója, a filozófia a léleké; és nem mondok újat: a fájdalomtól és a szenvedélyektől men-

6 tes nyugodt kedélyállapot, továbbá egy kellemes környezetbe, a „kert”-be visszavonult élet számomra a gyönyör forrása. SZABINA Ez szépen hangzik, de ha szabad vitatkoznom, az epikuroszi kert közegébe visszavonult kedélyes életmód nem mindenki számára elérhető: az elemi létfenntartás sokakat taszít küzdelmes, rögös utakra. ALEX Ez is csupán bölcsesség kérdése. Mi valóban elfogadjuk az örömöt és a gyönyört előidéző anyagi javakat, de a bölcs jól tudja, hogy nagy gazdagság a természet törvényeihez alkalmazkodó szegénység. SZABINA Szerintem az emberek ennél többet akarnak: szeretnék kielégíteni a természetes és titkolt vágyaikat, szenvedélyeiket, méghozzá bármi áron, akár bűnös úton is. ALEX Először is: a vágyak közül mindazok, amelyek nem idéznek elő fájdalmat, ha nem elégülnek ki, nem szükségesek; másodszor pedig: nem lehet gyönyörűségesen élni anélkül, hogy értelmesen, szépen és igazságosan ne élne az ember. SZABINA (gúnyosan) Minden tiszteletem az öné, kedves filozófus úr, mert csak a kivételes egyéniség képes arra, hogy az akarat igájától megszabaduljon, és a világ vágyak nélküli, tiszta szemléletébe merüljön, de nem értek egyet önnel, és még egy kicsit sajnálom is, ha megengedi nekem. KÉRYNÉ (feláll) Nem, nem engedjük meg, Szabina, hogy kritizálja és sértegesse a mi szeretett tanítónkat; maga visszaél a vendégjoggal, drágám. Megyek a kertbe, és leiszom magam… málnaszörppel. (Nem megy.) BÁLINT (feláll) Megyek én is, mert megszomjaztam. (Visszaül.) DOBOS (feláll) Én pedig megéheztem. (Szabinának fityiszt mutat.) Ezt neked, csokoládétorta! OTTÓ (Doboshoz) Igazgató úr, ez nem méltó viselkedés; mi itt betartjuk az illemszabályokat: nálunk minden vendég azt mondhat, és azt tehet, amit akar. ALEX Így van: Szabina értelmes, okos hölgy, természetesen lehet más a véleménye, mint nekünk, egyúttal bízom abban, hogy majd idomulni fog hozzánk. DOBOS (magára mutat) Hát csak idomuljon is az igazgató úrhoz! KÉRYNÉ (Doboshoz) Jöjjön, Pista, hív a kert! DOBOS Megyek. Gyere te is, Bálint, mert mindjárt elalszol a székben! BÁLINT (Alexhez) Ugye, nem haragszik, Alex bácsi? (Feláll.) ALEX Dehogy, mindjárt megyünk mi is… BÁLINT Iszom egy kávét, nehogy elaludjak. (Kéryné, Dobos és Bálint kimegy jobbra.) OTTÓ (Szabinához) Örülök, hogy elfogadtátok a meghívásunkat, Szabina, de mi van Leó barátunkkal, ő miért nem jött el? SZABINA Ő is jön, de közbejött neki egy váratlan tárgyalás.

7 OTTÓ Már két hónapja nem járt nálunk a „cézár”, a meseszép kertünket pedig még nem is látta… RITA Milyen cézár? OTTÓ A sajtócézár: Leó. A háta mögött mindenki cézárnak gúnyolja, drágám, és rettegnek tőle, mint Nérótól rettegtek egykor. (Szabinához.) Bocsánat, Szabina, nekem más a véleményem a barátodról; én jóban vagyok vele, kölcsönösen segítjük egymást mindenféle ügyben. SZABINA Tudom, de te meg iparbáró vagy, Kéry Ottó, téged Ottó bárónak csúfolnak, ha nem tudnád. Nyilvánvaló, hogy Leó cézárnak és Ottó bárónak a személyes érdekei egybeesnek; az üzleti-társadalmi életben segítik egymást, de valójában ez az eljátszott barátság a kutya-macska barátsága. OTTÓ Ne mondd ezt, én őszintén kedvelem Leót; ő igazán tehetséges ember, és tudja, hogy mit akar. RITA Vagy kit akar… Nekem fenntartásaim vannak vele szemben, mert én még nem felejtettem el azt a pimasz módszert, ahogyan tavaly tavasszal próbálta megszerezni a „kegyeimet”; hiszen tudjátok: apám kiszolgáltatott helyzetén keresztül merészelt megzsarolni engem. OTTÓ Ah, hol van már a tavalyi orgonaillat! ALEX Ne félj, Rita, én León tartom a szemem, és ígérem, kitöröm kezét-lábát, aztán feltörlöm vele a padlót, még azt is megbánja, hogy élve született, ha csak egyetlenegy hajszálad is meggörbül miatta. RITA (feláll) Imádlak, keresztapám! OTTÓ (feláll) Menjünk, fogyasszuk el az uzsonnánkat! SZABINA (feláll) Kitűnő ötlet! (Hátul bejön Leó. Az öltözéke különleges és tetszetős. Három rózsaszálat fog a kezében: egy pirosat, egy sárgát és egy fehéret. Leó Bálinttal egyidős, tehát 30 éves fiatalember, finom, elegáns modorú, de időnként túlontúl magabiztos fellépésű, intelligens és titokzatos személyiség.) LEÓ Hölgyeim és uraim, rózsaillatú jó napot kívánok! (Szabinához.) Szia, cica, tied a sárga rózsa! (Átadja Szabinának a sárga rózsát.) SZABINA Csaó, Leó!… De miért a sárga? LEÓ Mert ha feldobják fehér, ha leesik sárga… Azért, mert a fehéret Márta néninek szánom. ALEX Vagyis Ritáé a piros? RITA (Leóhoz) Nekem te ne adj piros rózsát, hékás! SZABINA Kapd el, Rita! (Leó feje felett átdobja Ritának a sárga rózsát.) RITA Köszönöm, Szabina. LEÓ (viccesen meghajol Rita előtt) Őszinte tisztelettel csókolom a kezed. RITA Sohanapján, majd ha fagy… SZABINA (Leóhoz) Csókold meg az enyémet!

8 LEÓ Drága Rita, ha fele olyan kedves lennél, mint amilyen szép… RITA Ezt beszéld meg a férjemmel! OTTÓ (Leóhoz) Remélem, csak tréfáltál az imént, barátom; vagy ennyire színtévesztő lettél?… Szervusz, öregem! (Kezet fog Leóval.) LEÓ Szevasz! Az élet rövid és keserű, semmit sem ér humor nélkül. (Alexhez.) Jól mondom, titkár úr? Csapjon a kezembe! (A jobb tenyerét Alex felé nyújtja.) ALEX (rácsap Leó tenyerére) Csak a kötelező udvariasság kedvéért… Légy üdvözölve, Leó, az ízetlen vicceidből pedig nem kérünk! SZABINA (Leóhoz) Mi lesz már, szerelmem? LEÓ (Szabina felé fordul) Így gondoltam én is: legyen tied ez a szép piros rózsaszál, cicám! (Átadja a piros rózsát Szabinának.) SZABINA No, így már egészen más! OTTÓ Gyerünk, beszélgessünk a kertben! Gyönyörködj, Leó, a növényeinkben, virágainkban, lugasainkban; három kertész gondozza a kertünket, még üvegházunk is van, trópusi növényekkel. ALEX Leó, maradj még itt egy percre! RITA (Ottó karjába karolva) Sejtem, mi következik most: Leó beül az iskolapadba… (Rita, Ottó és Szabina kimegy jobbra.) ALEX (nyájasan) Gyere közelebb, Leó, kérdezek tőled valami bizalmasat. LEÓ Kérdezzen, mire kíváncsi? (Közelebb megy Alexhez.) ALEX Gyere még közelebb, és hajolj le egészen közel hozzám!… Úgy, de még közelebb, mert nem akarom, hogy más is hallja! LEÓ (egészen közel hajol Alexhez) Akkor súgja! ALEX Tetszik neked Rita? LEÓ Nagyon tetszik… ALEX Nem kapod meg. LEÓ Biztos benne? ALEX Ez a tied, nesze! (Alex hirtelen nyakon csapja Leót, aki az ütéstől elveszti az egyensúlyát, és térdre esik. A pórul járt Leónak még a fehér rózsaszál is kiesik a kezéből.) LEÓ Ez ügyes trükk volt, öreg… Gratulálok! ALEX (elindul jobbra a kerekes székével) Ezzel a leckével megkezdted tanulmányaidat az iskolámban. Gyere utánam a kertbe, ott folytatjuk a képzést elméleti órával! (Kigurul jobbra.) LEÓ (nevetve feltápászkodik) Majd kiderül, ki kit tanít, te amatőr, te kókler… Még ilyet: megbotlottam a startnál, holott én akarok győzni a végén, méghozzá játszva és nevetve; de csitt, nincs még semmi veszve! (Felveszi a virágot, és kimegy jobbra.) (A színfalak elé mélyvörös függönyöket engednek le a magasból, vagy húznak be kívülről, esetleg fordítva: a falakat távolítják el,

9 melyek mögött függönyök vannak. A székek rendezetlenül bent maradnak; jobbról betolnak egy nagyméretű és hosszúkás asztalt, melynek a lábain szintén görgők vannak, mint a székeken. Ha a falakat távolítják el, akkor az asztal már bent áll a jobb hátsó sarokban. A világítás megváltozik.)

2. kép Leó házának társalgója. Esti (koncentrált) fények. (Ebben a helyiségben később láthatóak és hallhatóak lehetnek különleges megvilágítások, hanghatások és egyéb technikai bravúrok, képi és hangbeli trükkök, függönymozgások stb., amelyek az itt lakó személyek akarata szerint – rejtett irányítással – automatikusan működnek.) Jelenleg mélyvörös függönyök láthatóak a héttérben és kétoldalt. A függönyelemek között mindhárom irányból bejárati nyílások vezetnek a társalgóba. (Ajtókat nem látni.) A berendezés mindössze hat görgős és karfás irodai forgószékből és egy nagy, hosszúkás asztalból áll. Leó két barátja, Murmur és Barbár jön be jobbról. Mindketten félelmetes külsővel rendelkeznek: magasak, széles vállúak, sebhelyes arcúak; Murmur kopasz, Barbár hosszú hajú. Mindketten sötétszürke öltönyt viselnek. MURMUR Leó mondta, hogy nemsokára egy színművet adnak elő ebben a társalgóban. Most figyelj, Barbár: a társalgóra azt mondta: irodalmi szalon. BARBÁR Az mi? Irodalmi szalonnáról még nem is hallottam. MURMUR (legyint) Nem számít. BARBÁR Benevezünk mi is? MURMUR Minek? Van neked egy értelmes gondolatod, Barbár? Még egy szalonképes viccet sem tudsz elmondani. BARBÁR (önérzetesen) Milyen viccet nem tudok én? MURMUR Olyat, ami nem trágár, te ökör. BARBÁR Orrba váglak, ha így beszélsz velem, Murmur! Új vicc nincs a tarsolyomban, és főleg olyan nincs, ami „szalonnaképes”, de azokat eljátszhatnánk, amiket a szakácsnőtől hallottunk tegnap. MURMUR Akkor kezdd el, barátom, én majd kontrázok hozzá! BARBÁR (gondolkodás után) Megvan… A Vadvirág presszó előtt egy rendőrautó és egy mentőkocsi áll, mert meghalt bent egy vendég. MURMUR Akkor valakinek már megszűntek a gondjai. Az is lehet, hogy megölték. BARBÁR Miféle gyilkosság történt a kocsmában?

10 MURMUR Öngyilkosság: egy ember italba fojtotta a bánatát. (Nevet.) Azt hallottad, haver, hogy az öreghegyi építkezésen egy ősember csontjaira bukkantak? BARBÁR Tényleg? És kit gyanúsítanak a megölésével? MURMUR Téged, Barbár, te őslény… Jó, jó, elég a tréfálkozásból, rendezzük el a székeket! (Murmur két széket bal oldalra gurít, Barbár pedig négyet a hátsó függönyök elé görget.) BARBÁR És ahhoz mit szólsz, hogy a dán dogom újságot olvas? MURMUR Tudom. BARBÁR Kitől tudod? MURMUR A német dogom mondta. BARBÁR Hazudsz, Murmur, nincs is kutyád! (Iszonyú női hangon, pöszén.) És mi van a macskáddal, drágám? Ma egész délután háztetőről háztetőre rohangászik, csak nem kergült meg az a csacska macska? MURMUR (női hangon, raccsolva) Ugyan, szívem, délelőtt kiheréltettem a kandúrt, és most mondja le az esti randevúkat. BARBÁR Á, szerintem ezzel a műsorral elmehetünk a fenébe, meg aztán ebben a házban úgysem értékelik a humort. MURMUR Dehogy lépünk mi fel, komám; hamarosan egy profi pantomimtársulat fog itt szerepelni, de ne kérdezd meg, hogy az milyen, mert azt pontosan én sem tudom. Leótól hallottam a nevét a művészcsoportnak: Othello Company. BARBÁR Csak nem külföldiek? Beszélik egyáltalán a nyelvünket? MURMUR Nem, csak mutogatnak. BARBÁR Micsoda kompánia, én ebből nem kérek… És mit adnak elő? MURMUR A Canterburry meséket. BARBÁR (meglepődik) Nocsak, mesejáték lesz? MURMUR Erotikus mese lesz… tizennyolc éven felülieknek. BARBÁR És kik lesznek a nézők? MURMUR Mindössze két néző lesz: Leó és a barátja, Bálint. Itt fognak ülni. (A bal oldalon levő két székre mutat.) BARBÁR Ilyen fontos ember ez a Bálint? MURMUR Nem fontos, de jó „alany” lesz… BARBÁR Arra gondolsz, amire én gondolok? MURMUR Pontosan arra… (Egyik kezének ujjait elhúzza a torka előtt.) BARBÁR Így már értem… Jó, akkor menjünk a francba! MURMUR Azért nem is volt olyan rossz a produkciónk… BARBÁR De nem ám! (Barbár és Murmur balra kimegy, aztán Bálint és Leó jön be hátul.) BÁLINT (körülnéz) Ez milyen helyiség? De furcsa!

11 LEÓ Ez a „Boszorkányszalon”. Itt irodalmi műsorokat és koncerteket rendezek hetente egyszer vagy kétszer; mára például számodra tartogatok egy meglepetést. BÁLINT Nekem? Nem túlzás ez, Leó? LEÓ Már hogy volna ez túlzás? A barátom vagy, kedvellek, sőt szeretlek is, Bálint. BÁLINT Szeretsz? Ne hozz engem zavarba, te hibbant; egy normális férfi nem mond ilyent egy másik normális férfinak. LEÓ (szemrehányóan) Tényleg? Te másfél évig kerültél engem; amikor mégis találkoztunk valahol, nem álltál szóba velem. Pedig nagyon hiányoztál… BÁLINT Rögtön elsírom magam! LEÓ Tulajdonképpen miért neheztelsz rám? BÁLINT Emlékeztetlek rá, hogy miattad vesztettem el az állásomat. LEÓ Ez igaz, mert szembefordultál velem. BÁLINT És miattad vesztettem el Ritát is. LEÓ Ez viszont nem igaz, merthogy nem is volt a tied. BÁLINT Egy napig az enyém volt… LEÓ Még fél napig sem, és néhány gyenge csókon kívül nem is történt más. BÁLINT De te még azt is irigyelted tőlem, mivel magadnak akartad megszerezni Ritát. LEÓ Akarta a nyavalya! Nekem már akkor is Szabina volt a barátnőm. BÁLINT De milyen barátnőd? Eladtad Braun Petinek. LEÓ Csak kölcsönadtam neki, de hamarosan visszajött hozzám, még mielőtt Braun meghalt, mert szeret engem, és én is szeretem őt. BÁLINT Lenyűgöző! LEÓ Kérdezek tőled valamit: van jelenleg barátnőd? BÁLINT Jelenleg nincs. LEÓ És mikor volt? Ah, bocsáss meg… Ha akarod, neked is kölcsönadom Szabinát; élvezd a társaságát, amíg nem találsz jobbat. BÁLINT Köszönöm, de most közölted, hogy Szabina szeret téged, márpedig mit kezdjek én egy olyan nővel, aki nem engem szeret? LEÓ Nekem volna néhány ötletem, megsúgjam? Azt nem mondhatod, hogy csúnya, igaz? Azt sem mondhatod, hogy buta vagy műveletlen: csak úgy falja a könyveket a szépség. Húszezer kötetből válogathat a könyvtáramban. Mostanában az okkult tudományokkal foglalkozik. BÁLINT Talán éppen ez a bajom vele: nem tetszik a mentalitása. Olyan furcsán beszélt és viselkedett délután a kertben, és ezen kívül is van benne valami taszító. Alex bácsinak sem nyerte el a tetszését… De térjünk vissza kettőnkre: mondd, mit akarsz te tőlem?

12 LEÓ A barátságodat szeretném újra elnyerni. BÁLINT Nem tudom, őszintén beszélsz-e. LEÓ Szomorúvá teszel, ha kételkedsz a barátságom tisztaságában; és jegyezd meg, te kőszívű gyermek, hogy a szeretetnek két oldala van: tudnunk kell adni, de tudnunk kell fogadni is. BÁLINT Rendben van: készen állok alávetni magamat a „baráti szeretetednek”, különben elfogadtam volna a meghívásodat? LEÓ No, végre megtört a jég! (Különleges kézmozdulatokkal kezet fognak, majd röviden megölelik egymást.) Mi van veled, mesélj! Azt tudom, hogy felhagytál az újságírással… BÁLINT Igen, mivel voltál szíves kirúgni a szerkesztőségből, amikor főszerkesztő-helyettes lettél. LEÓ Nem én rúgtalak ki, hanem Braun, a főszerkesztő, mivel el akartad csábítani a barátnőjét, Ritát. BÁLINT Te is kivetetted a hálódat Ritára, úgyhogy értékelném, ha Rita nevét nem vennéd a szádra… Egyébként már örülök annak, hogy Rita nem Braunt és nem engem választott, hanem Ottót, a legkülönbet, mert vele boldognak látom. Rita férje rendkívüli ember. LEÓ Rendkívül gazdag és intelligens, mint én… BÁLINT Nem az számít, hogy mennyi pénze van az embernek, hanem az, hogy mennyire gazdag a szívében és a fejében. Ottó kedves, jellemes, becsületes, valamint jóindulatú, nemes lelkű és segítőkész. LEÓ (öntelten) Mintha rólam beszélnél… BÁLINT Ottó segíti a szegényeket, az elesetteket, tagja a „páholynak” is, de ez titok. LEÓ Tudom, hisz én is páholytag vagyok. „Egyetlen cél és vigasz a szenvedésben a tudatos jócselekedet.” BÁLINT (leül) Ne hazudj! Ottó megsúgta nekem, hogy te csak szerettél volna bejutni közéjük, de rád nem tartottak igényt… LEÓ Mert nem vagyok erkölcsileg teljesen tiszta? BÁLINT Senkinek sincs bizonyítéka ellened, de azt én is tudom, hogy Braun Péter főszerkesztő úr rejtélyes halálának bűnügyi felderítésében egy ideig utánad is szimatoltak a nyomozók. LEÓ Csak tanúként hallgattak meg. BÁLINT Mindenesetre a ki nem mondott gyanú sötét árnyékkal vonta be dicső múltadat. LEÓ Ugyan már, az nem lehet gyanú alapja, hogy a tragikus eset után én lettem a főszerkesztő a lapnál, hiszen ez természetes: én következtem a rangsorban. BÁLINT Két hónap múlva már te lettél a tulajdonosa az újságnak… LEÓ Aztán még többnek is… Bálint, akarsz az egyik lapom főszerkesztője lenni? BÁLINT Köszönöm, nem. (Feláll.) Egykori főnökünk, Braun Peti holttestét egy városszéli kiserdőben találták meg. A földbe ásták el, de egy arrafelé sétáló férfi kutyája kiszimatolta. A kutya

13 nyüszítve kaparta a talajt, a gazdája is vájta a földet; végül előkerült a hulla. LEÓ De jól tudod! BÁLINT A meztelen testen szadista kínzások nyomai voltak láthatóak. LEÓ És mi volt még különös rajta? BÁLINT Hiányzott a feje. LEÓ Akkor honnan tudták meg, hogy ki volt az áldozat? BÁLINT Ne játszd a hülyét… Éppen a te újságodban olvastam, hogy DNS-vizsgálattal egyértelművé vált a holttest azonosítása. Braun Péter az eltűntek listáján szerepelt, ezért azonnal gondoltak rá is a nyomozók, miután megtalálták a hullát. LEÓ Más furcsaság is volt a holttesten? BÁLINT Más is volt, de azt inkább ne bolygassuk, mert annyira szörnyű… LEÓ Förtelem és gyalázat… Tényleg az a legjobb életfelfogás, amit Alex bácsi tanácsolt ma délután a világ szörnyűségei ellen: „Lathe biószasz!” – elrejtőzve élj! BÁLINT Ez Epikurosz jelmondata volt, Alex bácsi azt szokta mondani: „Cselekedj úgy, mintha Epikurosz látná!” LEÓ (mesterkélten) Én úgy irtózom mindenféle erőszaktól, hogy komolyan mondom, ki sem fogok mozdulni a biztonságos kis kunyhómból, legfeljebb a biztonságos kis kertecskémbe… Ha legközelebb nappal jössz, megmutatom neked a kertemet is: nem kell szégyenkeznem Ottóval szemben. BÁLINT Ide figyelj, Leó: „Jobb neked, ha biztonságos nyugalomban szalmán pihensz, mintha aranyágyad és bőséges asztalod van, de lelki nyugtalansággal teli.” LEÓ Az is baj, hogy jómódban élek? És mire célozgatsz folyton? Ártatlan vagyok, mint a ma született bárány; azaz mégsem: egy bűnt valóban elkövettem, mégpedig éppen veled szemben. BÁLINT Kíváncsian hallgatlak. LEÓ Együtt jártunk gimnáziumba és egyetemre, igaz? BÁLINT Igaz. Példás magaviseletű, eminens diák voltál, akit mindannyian szerettünk és tiszteltünk. Emlékszem, mindig hozzád fordultam segítségért, ha nem tudtam megoldani egy feladatot, és te mindig segítettél, mert te olyan jó voltál. LEÓ Jó voltam? A gimnáziumban egymás mellett ültünk az iskolapadban. Volt neked egy különleges és értékes tollad, igaz? BÁLINT Igen, a püspök úrtól kaptam, mert megnyertem a Katolikus Heti Újság verspályázatát… Meg is áldotta a tollat. LEÓ Én loptam el. BÁLINT Nem hiszem, te nem tehettél ilyent. Elvesztettem, valószínűleg kiejtettem valahol… LEÓ Itt van. (Előveszi a belső zsebéből a tollat.) Visszaadom. BÁLINT Csak megtaláltad, aztán elfelejtetted visszaadni, ugye? LEÓ Nem, elloptam tőled. Azért kellett, mert a püspök úr megáldotta.

14 BÁLINT (magához szorítja Leót) Te elveszett bárány, örülök, hogy megkerültél… Szükséged van rám, és én segítek neked. LEÓ Bocsáss meg nekem! BÁLINT Megbocsátok… Ha eljársz közénk, meg fogsz tisztulni közöttünk. Holnap is ott leszünk a kertben. LEÓ Ott leszek én is… BÁLINT Úgy legyen, kedves barátom! (Szétválnak az ölelésből, aztán Bálint elteszi a tollat.) LEÓ (leül a bal oldalon levő két szék egyikére, a hátsóra) Úgy tudom, profi költő lettél. BÁLINT Az túlzás. Verseket írok, de műfordításból élek. Mint tudod, Ottó állást szerzett nekem abban a minisztériumban, amelyikben ő államtitkárként dolgozott; aztán amikor Ottó – Alex bácsi tanácsára – befejezte a politikai pályafutását, akkor én is eljöttem onnan. Azóta szépirodalommal foglalkozom. LEÓ Irigyellek érte. Majd rendezünk itt egy irodalmi estet a műveidből a legjobb színészek előadásában. BÁLINT Ó, köszönöm… LEÓ Mondd, miért rendes ennyire Ottó? Lehet, hogy csak azért ilyen segítőkész, mert haszna van belőle? BÁLINT Te mindent az önzésen alapuló érdekviszonyok mentén feltételezel, holott létezik az önzetlenség, az emberbarátság útja is. Nézd, Ottó az egyik gyárának igazgatójává tette a munkanélküli Dobos Pistát, mert kiderült róla, milyen kiváló képességei vannak; Ritát az egyik kereskedelmi cégének igazgatásával bízta meg; továbbá magához vette személyi titkárnak Rita keresztapját, az értelmiségi, ámde hajléktalan Alex bácsit, akitől mi bölcsességet és lelki békét kapunk. Engem ez a példás család barátjának tekint, sűrűn átjárok hozzájuk; szerencsére a közelükben lakom. Kéry Ottó mindenkinek segít, de nem annyira balek, mint gondolod: előbb-utóbb mindenki azt kapja tőle, amit megérdemel. LEÓ Nekünk még egy „normális” vitánk sem volt Ottóval… BÁLINT Hát ne is legyen! (Bejön Szabina a hátsó függönyök között, amelyek egyébként egy-másfél méternyire vannak szétnyitva. Erotikus fehérneműben látható, a lábán magas sarkú papucs, a kezében korbács. Szabina egy kissé eljön a függönyöktől, és a karjával ünnepélyesen a nyílás felé mutat: azt jelzi, hogy itt vannak a művészek, kezdődik az előadás.) LEÓ Ülj le mellém, Bálint, kezdődik az előadás! (Bálint leül Leó mellé. Szabina Bálinthoz lépdel, megáll előtte, majd a korbácsot Bálint nyaka köré tekeri. Aztán kilép a papucsából, és Bálint ölébe ül, de úgy, hogy a két lábfejét a szomszédos székben ülő Leó combjára helyezi. Így már inkább fekszik, mint ül, amennyire ezt a szék karfái lehetővé teszik. Mindhárman a hátsó függönyök közötti nyílás felé néznek. Ezután megváltozik a színpadkép.)

15 3. kép Ottó házának társalgója másnap délután. Nappali fény. A függönyök helyett újra falakat látni, a falak közepén pedig bejárati nyílásokat. Mind a hat szék hátul sorakozik, az asztal már nincs a színpadon. Kéryné és Dobos jön be balról, majd hátul Rita és Ottó is belép. Dobos Kéryné fülébe súg valamit, Kéryné felnevet. KÉRYNÉ Hagyja már abba, menjünk vissza Bálintékhoz, és igyunk egy jó erős kávét! DOBOS Én ma rummal kérem, Mártika, helyesebben szimpla kávét dupla rummal, és külön-külön. KÉRYNÉ Ahogy tetszik, maga rosszcsont! DOBOS Behörpintem a szeszt, aztán szólok Lilinek, Mártika ügyes kezű komornájának, hogy masszírozza meg a hátamat, mint a múltkor. KÉRYNÉ Ügyes keze van, és fiatal is, igaz? Megmasszírozom én a hátát, Pista, de vesszővel, ha nem hagyja békén a komornámat… Vagy pedig kérje meg a kezét! BÁLINT Még mit nem! Inkább agglegény maradok, ha egy kis dögönyözésnek ilyen nagy az ára. KÉRYNÉ Jól van, maga huncut, majd beszélünk Lilivel, ha csak egy svédmasszázsról van szó. DOBOS Csakis egy svédről, de meztelenül! (Dobos és Kéryné kimegy jobbra.) OTTÓ Milyen remekül elszórakoztatják egymást, de hát mi mást tehetnének? Tudják, hogy Alex napsugaras szellemének fényéből ma nem részesülhetnek. RITA És mi sem sütkérezhetünk benne… Ehelyett egy csúnya sötét felhő takarja el a fény és derű forrását, a napot; sőt már le is ereszkedett közénk a kertbe, úgy hívják: Leó. OTTÓ Neked üldözési mániád van… Menjünk vissza a kertbe, meglátod, süt a nap, azúrkék az ég; együnk egy fürt szőlőt, dőljünk hátra a fotelekben, és gondoljunk a bárányfelhőkön csücsülő angyalokra! RITA (a hasára teszi a kezét) Gondoljunk például erre az angyalkára, aki leköltözött ide az égből. Kérlek, ezt el ne áruld Leónak! OTTÓ Ahogy óhajtod… RITA Egyelőre senkinek se beszéljünk a mi édes titkunkról… Tudod, amikor a szerencse bekopog az ajtón, be kell engedni, de nem szabad felverni a házat, mert esetleg meggondolja magát, és elmegy máshova. OTTÓ Nem ismerek rád, babonás lettél? Mitől félsz?

16 RITA Boldog vagyok veled, de az ember akkor is szorong, ha boldog, mert attól tart, hogy ennek a szent állapotnak bármikor, akár egy röpke pillanat alatt is vége lehet. OTTÓ Ne aggódj, a mi boldogságunk kizárólag kettőnkön múlik, és hidd el, senki sem veheti el tőlünk azt, ami a mienk. (Megérinti Rita hasát.) RITA Senkinek se adjunk támadási felületet, mert nem tudhatjuk, mikor, miért és ki részéről indul el a szerelmünk elleni féktelen irigység és gyűlölet. OTTÓ Úgy látszik, a másállapot tényleg más állapot… Már értem, hogy miért változtál meg ennyire. RITA Az éjjel Csipkerózsa meséjéről álmodtam. (A kert felé mutat.) Már nem is mondom ki a nevét, de az a kígyó – a tizenharmadik javasasszony képében – megátkozta a kisdedet, és az átok beteljesedett. Borzalmas volt: az én kisbabámat sújtotta az átok; aztán hirtelen én lettem Csipkerózsika, az ujjamat megszúrta az orsó, és megkövültem száz évre. OTTÓ Aztán felébredtél… Ne félj, javasasszonyok, boszorkányok és varázslók nincsenek, vagy ha vannak is, nem rendelkeznek bűverővel. RITA Jól van, ezt én is tudom. (Leó és Bálint jön be jobbról. Leó egy szőlőfürtöt csipeget.) LEÓ (Ottóhoz) Kitűnően érzem magam nálatok, de hallom, elmarad az agytorna… OTTÓ Majd akkor lesz, ha Alex teljesen felépül. Javaslom, bontsunk fel egy finom bort a kertben, gyertek! LEÓ Nagyszerű ötlet, de beszélhetnénk előtte egy bizalmas üzleti ügyről? BÁLINT Vagyis négyszemközt? Akkor minek hívtál be, Leó? RITA Gyere, Bálint, ne zavarjuk őket! Különben hogy vagy? Sakkozol velem? BÁLINT Szívesen, de szégyellem, hogy mindig megversz. RITA Ha hagyod magad, meg is verlek! (Rita és Bálint kimegy jobbra.) LEÓ Kedves édesanyádnak az az ötlete támadt, hogy Alex úr nélkül is üljünk le egy könnyű szellemi tornára, és ma én vezessem azt… OTTÓ Alex nem szívesen adja át másnak a gyeplőt, de énrajtam nem múlik… Milyen üzleti ügyről kívánsz beszélni velem? LEÓ Tulajdonképpen nem is üzletről van szó, hanem őróluk: akik az előbb kimentek innen… OTTÓ De titokzatos vagy Leó! Ki vele: mit nem hallhat a feleségem és a barátom? Nekem nincsenek titkaim előttük. LEÓ De nekik vannak előtted… OTTÓ Márpedig nincsenek… Úgy látszik, csak neked vannak titkaid.

17 LEÓ Van egy, amit megosztanék veled, ha egyelőre köztünk maradna… (Ottó igent bólint.) Én most kártyalapokat osztok le, de jegyezd meg: aki felfedi a lapjait, elveszti a játszmát. OTTÓ Nekem nincs félnivalóm, ezért megígérem, hogy nem árulom el másnak a titkot, de ne rejtélyeskedj tovább, beszélj! LEÓ Nem fogod elhinni, amit most mondani fogok… OTTÓ Akkor ne mondd! LEÓ Csak azért avatlak be a titokba, mert a barátom vagy, neked tudnod kell róla… OTTÓ Rendben van, halljuk hát! LEÓ Ugye, Bálintot szolid, tisztességes barátodnak tartod? OTTÓ Nála becsületesebb embert nem ismerek. Oly vakon megbízom benne, mintha a testvérem volna… De mért kérdezed? LEÓ Persze, gyakran jár ide… OTTÓ Majdnem mindennap… Azért jár hozzánk, mert szeretjük, és ha kihagy egy napot, akkor hívjuk. LEÓ Nem, nem kell őt hívni, jön ő hívás nélkül is naponta, és tudod, miért? Mert szerelmes Ritába. OTTÓ Nem hiszem. LEÓ És ez fordítva is fennáll. OTTÓ Ezt még annyira sem hiszem, nevetséges vagy. LEÓ Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de nem baj; te csak figyelj, nyisd ki a szemed és a füled, én majd bizonyítok! OTTÓ Ha nem ígértem volna titoktartást neked, most egyszerűen megkérdezném tőlük, hogy mi az igazság… LEÓ És gondolod, hogy beismernék, ha sárosak? Ne légy naiv, ember! Türelem, ki kell várni a fejleményeket! OTTÓ Nekik mindent elhinnék, de neked nem biztos. LEÓ Bálint nálam járt tegnap este… OTTÓ (közbevág) Tudom, említette. LEÓ De azt biztos nem említette, hogy én az ő testi-lelki jókedve érdekében több gyönyörű művésznőt hívtam meg, hogy válaszszon közülük egy „játszótársat”, és tudod, mit válaszolt? Hogy hagyjam békén a lotyókkal, mert ő szerelmes Ritába. OTTÓ (idegesen) Nem hiszem, nem hiszem, és nem hiszem! Mit mondott még? LEÓ Sajnálom, hogy elkeserítelek, de Rita viszonozza… OTTÓ Testi kapcsolat is van közöttük? LEÓ Erről nem akart Bálint beszélni, de ez nyilvánvaló. OTTÓ Nagy ég, szakadj le rám!… Jól van, Leó, szabad kezet adok neked a bizonyításban, de ha nem sikerül igazolnod az állításodat, ha kiderül, hogy hazudtál, akkor vége a barátságunknak, és nagyon meg fogod bánni, hogy engem merészeltél lóvá tenni. LEÓ Két perc múlva megkezdem a bizonyítási eljárást Leó módra: bonyolult lesz, de eredményes. Te csak figyelj és hallgass; ha együttműködsz velem, napfényre kerül az igazság. OTTÓ Rád bízom magam: hallgatok, mint a csuka. (Jobbról bejön Kéryné és Dobos, aztán Rita és Bálint is belép.)

18 KÉRYNÉ Ízlett a szőlőnk, Leó? LEÓ Finom volt, Márta néni, ezentúl ide fogok járni magukhoz szőlőt csipegetni. KÉRYNÉ Akkor kezdhetjük a tréninget? (Ottóhoz.) Mit szólsz hozzá, fiam? (Elveszi Leótól a szőlőcsutkát, és továbbadja Ottónak.) OTTÓ Egyetértek, és pompás ötlet, hogy Leó vezesse. (Továbbadja a szőlőcsutkát Ritának.) RITA Én nem örülök ennek, de legyen úgy, ahogy akarjátok. (Átadja a csutkát Bálintnak.) BÁLINT Szerintem Alex bácsit nem lehet hibátlanul helyettesíteni, még ha Leó is tanár úr. (Átadja a csutkát Dobosnak.) DOBOS Szerintem Leó úr annyit ért a filozófiához, mint ez a szőlőcsutka. (Az egyik bejárati nyíláson kidobja a szőlőcsutkát.) KÉRYNÉ Én bízom alkalmi mesterünk szellemi felkészültségében. (Minden szereplő megfog egy széket, és előre, a színpad közepére görgeti, enyhe félkörív-alakzatba.) OTTÓ Majd kiderül, hogy van-e némi bölcsesség Leó fejében, vagy csak az önbizalma határtalan. Mindenesetre Alexnek ne említsük a kísérletet! KÉRYNÉ (Leóhoz) Ide az én helyemre üljön, Leó, középre, én majd kiülök a szélre! (Mindannyian leülnek. A székek között egy-másfél méter a távolság. Az ülési sorrend balról jobbra: Dobos, Rita, Ottó, Leó, Bálint és Kéryné.) LEÓ Ma nem filozófiával, hanem pszichológiával fogunk foglalkozni. KÉRYNÉ (meghökken) Pszichológiával? Nagyszerű, ez még érdekesebb tárgy, mint a másik! OTTÓ (Ritához) Úgy van. Legalább jobban megismerjük egymás titkait, valódi énjét. RITA Ez szokatlan felfogás részedről, hiszen eddig a személyi szabadság védelmét hirdetted, amelybe az intim titkok, magánügyek is beletartoznak. OTTÓ Nocsak, nocsak… DOBOS Az én kényes pszichémbe ne nyúlkáljon kontárkéz! LEÓ Nos, hölgyeim és uraim, kezdhetjük? (Szünet.) Helyes. Nézzenek előre, a távoli semmibe, nézzenek, de ne lássanak; kapcsolják ki a külvilágot, és kizárólag az én barátságos hangomra figyeljenek! Márta néni, menni fog? KÉRYNÉ Mint a sicc! LEÓ Hagyják el magukat, ne gondoljanak semmire! DOBOS Az nekem nem fog menni… Folyton a nőkön jár az eszem. (Nevet.) Főleg a fiatal, bögyös bombázókon. OTTÓ Több komolyságot kérek, barátaim! Folytasd, Leó! LEÓ (egyhangúan beszél) Figyeljünk a légzésünkre! Légzésem teljesen nyugodt, nem kell mélyeket lélegezni. Figyeljünk a szí-

19 vünkre! Szívem szabályosan dobog, melegség áramlik a szívemhez. Figyeljünk a homlokunkra! Homlokom kissé lehűl, kellemesen hűvös. A gondolatokat hagyom elsuhanni, a képeket hagyom elsuhanni, nyugodt vagyok, nem gondolok semmire. A szívem dobog, a légzésem egyenletes, a homlokom hűvös, az agyam tiszta. (A többiekre néz.) Jól van, mindenki átéli ezt a kellemes érzést, Bálint már majdnem alszik. Mindenkit elfog az álmosság, lassan mindenki álomba zuhan. Nagyon nehéz a szemhéjuk, lecsukódik a szemük. (Leó kivételével mindenki becsukja a szemét.) Úgy alszik mindenki, hogy közben az én hangomat figyeli, az álomban is kapcsolatban marad velem, és azt teszi, amit én mondok; csak akkor ébred majd fel, amikor én határozott parancsot adok a felébredésre. (Bálintnak lecsuklik a feje.) Testük elernyed, egyenletesen lélegeznek, a homlokuk hideg, az agyuk tiszta, a fejük nehéz. (Kérynének és Ottónak lecsuklik a feje.) Végtelenül boldognak érzik magukat, csak azt hallják és érzékelik, amit én mondok és parancsolok. (Ritának lecsuklik a feje; Leó feláll, és Doboshoz megy.) Dobos úr csak félig alszik, ez nem elég! Nyissa ki a szemét, Dobos úr, nézzen a szemembe! (Dobos Leóra néz, Leó pedig mindkét kezével többször is Dobos szeme felé suhint, ezzel delejezi őt.) Alszik, nagyon gyorsan elalszik; mélyen alszik, nagyon mélyen! (Dobosnak lecsuklik a feje.) Jól van, ön is átadja magát az akaratomnak; addig fog aludni, amíg parancsot nem adok a felébredésre. (Ottó és Rita elé áll.) Ottó, te hamarosan fel fogsz ébredni! Felemeled a fejed, kinyitod a szemed, rám nézel. (Ottó Leóra néz.) Friss leszel, amikor magadhoz térsz; most pedig ébredj fel! (Ottó magához tér.) Minden rendben? OTTÓ (kótyagosan) Igen, de mi történt? LEÓ Még nem történt semmi, de most figyelj! Te már ébren vagy, a beszűkült tudatod ismét kitágul. OTTÓ Igen, mindent látok és hallok. LEÓ (Ritához fordul) Rita, most hozzád beszélek! Nézz rám! (Rita felemeli a fejét, és Leóra néz.) Te csalsz, látom a szemeiden, hogy nem alszol… RITA De nem ám! Én nem fogom alávetni magamat az akaratodnak, még ilyen gyerekjátékban sem… Igen, tettettem magam, csaltam, de nem leszek a játékszered! OTTÓ (Ritához) Ez a játék a valódi énünk feltárását szolgálja, ez is egy lehetséges módszer az eltitkolt problémák feltárásához, ha vannak ilyenek. RITA Nincsenek ilyenek… Leó azt keresi, ami nincs is, és csak szórakozik velünk. Én ezt visszautasítom. OTTÓ Igazad van: aki nem óhajt részt venni ebben a játékban, az nem vesz részt benne, legfeljebb gyanúba keveri magát. RITA Milyen gyanúba? Mit akarsz ezzel mondani, Ottó? OTTÓ Semmit, drágám, azt teszel, amit akarsz, de engem hagyj szórakozni! Folytathatod, Leó! LEÓ No végre! Most figyeljetek mind a ketten!

20 RITA (Leóhoz) Ébreszd fel őket, te sarlatán! LEÓ Én sarlatán? Akkor ezt nézd meg, Rita! (Kérynéhez megy.) Hogy van, Márta néni? Nézzen rám, kérem! KÉRYNÉ (Leóra néz, majd akadozva beszél) Jól vagyok, jól érzem magam. LEÓ Mondja, kedves Márta néni, tud úszni? KÉRYNÉ Mint a vöcsök! LEÓ Akkor ússzon! Itt van előttünk egy széles folyó; ezt kellene átúszni, mert a túloldalon Dobos úr várja önt egy csokor virággal. Kérem, ússzon! KÉRYNÉ Már úszom is! (Lassú mozdulatokkal, kis köríveket húzva, mellúszásban úszik a széken ülve.) RITA Szégyelld magad, Leó! Hogy teheted ilyen nevetségessé az anyósomat? OTTÓ Á, nem árt anyámnak egy kis testedzés… RITA Csak nehogy begörcsöljön a vízben a lába! OTTÓ Ne féltsd te őt, tíz éve még a Zürichi-tavat is átúszta. LEÓ (Doboshoz megy) Nézzen rám, Dobos úr! Hallotta az iménti beszélgetéseket? DOBOS (bambán Leóra néz) Nem. LEÓ Helyes. Ön most egy farmon van. Sokféle állatot lát. Ön most valamelyik állat bőrébe bújik, vagyis azonosul vele. Megtörtént? DOBOS (szaggatottan mondja) Én most egy állat vagyok. LEÓ Egy nagyon szimpatikus állat, igaz? DOBOS Igaz. LEÓ Akkor szólaljon meg azon a nyelven, amelyen ez az aranyos állat beszél! DOBOS Nem, nem akarom! LEÓ Olyan nincs… Most háromig számolok, azután sikerülni fog. Egy… kettő… három. Tessék! DOBOS (felemeli a fejét) Kikirikí! LEÓ Ez az, éppen erre számítottam… A kakas büszkén kukorékol; hangosabban szeretném hallani a hangját! DOBOS (hangosabban) Kikirikí! LEÓ Kitűnő, de ezt a csirkéknek és a tyúkoknak is hallaniuk kell! Még egyszer, rajta! DOBOS (egészen élethűen) Kikirikí-í! LEÓ Most felmegy a szemétdombra, mert ön a baromfiudvar ura, a szemétdomb tetején pedig az egész állatfarm nagyura. Nagy taréjú kakas úr, ön most kapirgálni fog a szemétdombon; tapsra kezdje! (Egyet tapsol.) Tessék! (Dobos lefelé nézve kapirgálni kezd az egyik lábával, majd a másikkal is, aztán teljesen felemeli a fejét.) DOBOS (tökéletesen, teljes hangerővel) Kikirikí-í! (Ezután lefelé nézve tovább kapirgál.) LEÓ Jól van, kapirgáljon tovább, de csak akkor kukorékoljon, amikor szólok! (Visszaül a helyére.)

21 OTTÓ (Leóhoz, nevetve) Te, ez bámulatos! Ha nem látnám és hallanám, nem hinném el, hogy ez létezik, és állítom, hogy Pista most éli át életének legboldogabb pillanatait. RITA Felháborító ez az otromba tréfa! LEÓ Most bármi történik is, ne tegyetek semmit! (Bálint felé fordul a székével.) Hozzád beszélek, Bálint! Emeld fel a fejed, nézz rám! Hogy érzed magad? BÁLINT (Leóra néz) Jól vagyok. LEÓ Kit látsz? BÁLINT Téged. LEÓ A többieket is látod. Ottó néz téged, de nem lát, mert alszik, nincs tudatánál. Rita ébren van, ő figyel téged; ha tennél valamit, csak ő tudna róla. Most boldognak és felszabadultnak érzed magad, bátor és magabiztos vagy, az ösztöneid felszínre törnek. Bálint, felszólítalak arra, hogy tedd azt, amire leginkább vágysz, amit leginkább szeretnél megtenni. BÁLINT (fojtottan beszél) Ehhez fel kell állnom… LEÓ Akkor állj fel, és cselekedj a vágyad szerint! Tessék! (Bálint lassan, bágyadtan feláll, majd Ritához lépeget. Gyengéden megsimogatja Rita arcát. Rita zavarában feláll, erre Bálint magához öleli, és ajkon csókolja. Ezután Rita gyorsan kibújik Bálint öleléséből.) RITA (tenyerével eltakarja a száját) Mit tettél, Bálint, te szerencsétlen?! OTTÓ (csípősen kifakad) No, ezt élvezet volt látni, most már mindent értek! RITA Nem értesz semmit, Bálint most nincs magánál… OTTÓ A szememnek se higgyek? (Hirtelen Alex gurul be a kerekes székével a hátsó falak nyílása között; elviharzik a bal oldalon ülő szereplők háta mögött, majd Dobos előtt megáll.) ALEX (szigorúan) Mi folyik itt? Te kukorékoltál, Pista? Még az emeleten is hallottam, azért jöttem le a lifttel! Márta, maga mit művel ott? Semmi válasz? Akkor tudom már, ez itt egy hipnotikus mágia. Leó, ezért te vagy a bűnös, de a többiek is azok! RITA (lelkesen) Adj nekik, keresztapa! ALEX Leó, azonnal felkelted őket, és mindannyian elhagyjátok a társalgót! Majd adok én nektek mágiát, bitang csibészek, taknyosok! (Kigurul hátul.) LEÓ (Doboshoz) Mit szól ehhez a kakas? DOBOS (felemeli a fejét) Kikirikí-í! LEÓ (feláll) Jól van, elég, a komédiának vége! (Bálint felé fordul.) Bálint, te most felébredsz, mert így parancsolom! (Tapsol egyet.) Már ébren is vagy, ülj le a székedre! (Bálint nem találja a székét, de Rita segít neki; aztán Rita viszszamegy a saját székéhez. Mind a ketten leülnek. Eközben Leó Doboshoz megy.)

22 RITA (Ottóhoz) Félreérted a helyzetet, Ottó, Bálint nem tehet semmiről. OTTÓ És persze te sem… LEÓ Dobos úr felébred, mire háromig számolok: egy, kettő, három! Nézzen rám! Hogy érzi magát? DOBOS (magához tér) Egy kicsit kókadtan, de ha magát meglátom, mindig ökölbe szorul a kezem… LEÓ Emlékszik valamire? DOBOS Miért, mi történt? Leültünk a székbe, aztán elaludtam. LEÓ (Bálinthoz megy) Bálint, te sem emlékszel semmire? BÁLINT (álmosan) Én? Mire kellene emlékeznem, történt valami? OTTÓ Á, nem történt semmi, aludtál, mint a tej… BÁLINT Akkor jó, de mindjárt elalszom megint! LEÓ (Kérynéhez megy) Jól van, Márta néni, már elérte a túlsó partot, kérem, ne ússzon tovább! (Kéryné abbahagyja az úszómozgást.) Ébredjen fel, Márta néni! (Egyet tapsol.) Most! KÉRYNÉ (felébred, majd a többiekre néz) Mi van, mit néztek, mit csináltam? OTTÓ (élcelődve) Hogy mit? Átúsztad a Zürichi-tavat hosszában, oda-vissza kétszer. KÉRYNÉ Az már régen történt, fiam, és nem hosszában, hanem keresztben, nem oda-vissza, hanem csak oda, és nem kétszer, hanem egyszer. LEÓ (leül) Hölgyeim és uraim, a tanórának vége, pedig szerettem volna még Dobos urat feleltetni… DOBOS Még mit nem! Én nem tudom, mi történt velem, de úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. BÁLINT (ásítva) Én sem bírom ébren sokáig… KÉRYNÉ Én meg éhen nem bírom sokáig; gyerünk ki a kertbe, együnk valamit! RITA (gúnyosan) Íme, Leó mágus gyógyító kezelésének „jótékony” hatása: felér egy lórúgással. OTTÓ (feláll) Jól van: uzsonnát mindenkinek! Anyámnak dupla étel, Pistának dupla rum, Bálintnak dupla kávé, nekem dupla bor dukál. Tarts velünk, Leó! LEÓ Örömmel, de csak akkor, ha viszonozhatom a meghívást. (Mindannyian felállnak, és a széküket a hátsó falak elé görgetik. Eközben is beszélgetnek.) OTTÓ Viszonozhatod… Mikorra gondolod? LEÓ Holnap délután négykor mindenkit szeretettel várok szerény hajlékomban, kivéve a titkár urat, aki úgysem méltányolná a meghívást. OTTÓ Köszönjük, elfogadjuk, és természetesen Alex nélkül megyünk. RITA Ez nem jó ötlet, őt nem illik kihagyni semmiből!

23 OTTÓ Leó barátom meghívását nem utasíthatjuk vissza, Alex pedig még nem épült fel teljesen. Ha megkérdezné, hogy hova megyünk, akkor majd füllentünk neki valamit. LEÓ (Kérynéhez) Szabad a karját, Márta néni? KÉRYNÉ Micsoda megtiszteltetés! (Doboshoz.) Mit szól ehhez, Pista? Jöjjön maga is, karoljon belém a másik oldalról! (Leó, Kéryné és Dobos egymásba karolva kimegy jobbra, Bálint is utánuk kullog.) RITA Drága szerelmem, én nagyon félek a holnaptól… OTTÓ (teátrálisan) „Imádkoztál az este, Desdemona?” RITA Én nem vagyok Desdemona, te pedig nem vagy Othello, Leó viszont született Jago. OTTÓ (szelíden) Ne félj, ha nincs félnivalód, édesem! RITA Tőled nem is félek, mert nincs miért, majd este megbeszélünk mindent… (Kisétálnak jobbra.)

4. kép Leó házának társalgója másnap délután. Jelenleg nappali világosság, majd később lassan vöröslő és kéklő alkonyati fények. A berendezés ezúttal is a szokásos hat székből és a görgős lábú asztalból áll. Az asztalon három gyertya. Balról Barbár, jobbról Murmur jön be. Most is sötétszürke öltönyt viselnek. BARBÁR Láttam, már bejöttek a vendégek, előbb még a kertben teázgattak, eszegettek… MURMUR Leó megmutatja nekik a házat; roppant élvezettel teszi ezt: felvághat. BARBÁR Vacsorázni is itt fognak? MURMUR Itt bizony. (Jobbra mutat.) Mármint itt, az emeleti ebédlőben, a „Mediterránban”. A szakácsnő reggel óta serénykedett, két olasz szakács segített neki. Tizenöt fogásból áll az étrend, a legdrágább edényekből három inas fogja felszolgálni az olasz és francia fogásokat. (Jobbról bejön Szabina.) SZABINA Csaó, barátaim! (Csend.) Köszönni ki fog, pribékek? MURMUR Ma már köszöntünk neked, Szabina… SZABINA Akkor köszönjetek még egyszer! (A bal karját egy kicsit felemeli.) MURMUR Úrnőm a sorsom ura és parancsolója. (Mélyen lehajolva megcsókolja Szabina bal kezét.) BARBÁR Úrnőmet soha el nem árulom. (Ő is megcsókolja Szabina bal kezét.)

24 SZABINA No, így már egészen más… Én vagyok a sorsom ura, én vagyok a sorsom vezére. (Murmurhoz.) Jelentést kérek az előző éjszakáról! MURMUR Szokásosan történt minden: este kocsival áthajtottunk az öreg kastélyba, lementünk a kastély pincéjébe… BARBÁR (közbeszól) Én itt őriztem Szabina álmát. MURMUR A szertartás rendben lezajlott, aztán hajnalig mulattunk… Az új lány beavatása a Mester által megtörtént. A novíciát a Magiszter stigmával megjelölte, és a testi-lelki fejlődéséhez nevelőtanárt kapott, aki azonnal kezelésbe vette. SZABINA Helyes. Gurítsuk középre a székeket a vendégek számára! Enyhe félkörívben legyenek! (Középre görgetik a székeket, közben beszélgetnek.) MURMUR Ha szabad érdeklődnöm, Szabina, hogy halad Bálint úr felkészítése a „misztikus egyesüléshez”? SZABINA Bálint rálépett egy új útra, anélkül, hogy tudna róla. Szabad akaratát már elveszítette, amióta ismét a bűvkörünkbe került. Most már nem menekülhet attól, hogy boldoggá tegyen minket, és persze saját magát is… BARBÁR Én a burkolt beszédet nem szeretem, de szóljatok, ha rám is szükség lesz a tervek végrehajtásában. SZABINA Majd szólunk, Barbár, tudjuk, hogy brutális karmaid közül senki sem menekülhet… A fecsegésnek vége, menjetek őrködni: most már senkit se engedjetek be! MURMUR Igenis, értettük! (Murmur és Barbár kimegy balra, aztán Bálint jön be hátul. Bálint virágmintás inget visel, zakóját a kezében fogja.) BÁLINT Itt vagyok, Szabina! Azt mondtad a kertben, hogy valami fontosat szeretnél közölni… SZABINA Így van… A többiek merre járnak? BÁLINT Előbb még a második emeleten, a könyvtárszobában csevegtek… Ha arról van szó, hogy be akarsz hálózni, mint tegnapelőtt éjszaka, akkor az nem fog sikerülni. SZABINA Miért, talán nem volt jó hancúroznod velem? Tegnap reggel még azt mondtad, hogy ekkora gyönyörben sohasem volt részed. BÁLINT Tegnap reggel óta már megbántam, és teljesen kikészültem, mert összetörtél testileg-lelkileg. Braun Petit is verted? SZABINA Naná! Ő is mazochista volt, mint te. Az emberek vagy mazochisták, vagy szadisták. (Simogatja Bálintot.) Ha akarod, ma éjszaka is itt maradhatsz velem a szobámban, és ha akarod, ma is megkorbácsollak… Vagy inkább kényeztesselek? BÁLINT Könyörgöm, ne izgass! SZABINA Ne ellenkezz az ösztöneiddel, szépfiú, engedd át magad a természetes vágyaidnak! BÁLINT Jól mondod, szépségem, beleőrülök a testi vágyakozásba… (Simogatni kezdi Szabinát.)

25 SZABINA Ragadd meg a pillanat gyönyörét! A jelen nyújtotta gyönyörre kell törekedni, mivel a múltbeli öröm már nincs, az eljövendő pedig bizonytalan. BÁLINT Jó, megadom magam: legyünk együtt ma éjszaka is, de aztán vége… SZABINA Benne vagy? Szeretnéd? BÁLINT Nagyon… szeretném… SZABINA Én pedig nem, te ostoba! (Ellöki Bálintot magától.) Meg sem közelíted Leót, és még unalmas is vagy! BÁLINT (felcsattan) Igen? Mindössze ezt akartad közölni, te cafka?! De bolond voltam… már megint! SZABINA Egy titokba szeretnélek beavatni. Az imént Ritával sétálgattam a kertben, és… BÁLINT (belekotyog) Tudom, láttam. SZABINA Rita évek óta barátnőm; ő nem ismeri a titkaimat, én viszont annál jobban ismerem az övéit. Szóval rólad beszélgettünk. Ne félj, nem árultam el neki a kalandunkat. BÁLINT (legyint) Nekem mindegy… És miről csacsogtatok? SZABINA Arról, hogy Rita kedvel téged. BÁLINT Tudom, ennyi az egész? SZABINA Többet is mondott: nemcsak kedvel… BÁLINT Hanem? SZABINA Hanem titokban szeret is… Te vagy az álma, szüntelenül rád gondol. BÁLINT Az lehetetlen… Ugye, most szórakozol velem? SZABINA Nem, komolyan beszélek: Rita szerelmes beléd. BÁLINT (ujjongva) Ez fantasztikus, ez, ez… gyönyörű, ez csodálatos!… Jaj, de mit tegyek? SZABINA Én mondjam meg neked? Kezdeményezz! BÁLINT Kezdeményezzek? De hogyan? Ottó levenné a fejemet. SZABINA Ha gyáva vagy, nem érdemled meg Ritát, ha elszalasztod a lehetőséget, boldogtalan leszel, amíg csak élsz. BÁLINT Ottó a barátom, a mentorom, nem tehetek vele ilyet. SZABINA Akkor szenvedj, te szerencsétlen bolond! BÁLINT Jól van, figyelni fogom Ritát, hogy mikor ad jelet. SZABINA Azt hiába várod, ő annál gőgösebb, fegyelmezettebb… Nem, neked kell először lépned, neked kell megvallanod az érzelmeidet. BÁLINT Majd kitervelem, mit tehetnék. SZABINA Aki csak tervezget, nem jut messzire. (Fülel.) Úgy hallom, már itt vannak a többiek; sok szerencsét, vágj bele! (Hátulról bevonul Leó, Kéryné, Dobos, Rita és Ottó. Leó fekete öltönyben feszít, Rita fehér kisestélyiben jelent meg. A többiek is roppant elegánsak.) LEÓ Ez az első emeleti társalgó. Azért ilyen egyszerű, hogy semmi se vonja el a figyelmet magáról a társalgásról. KÉRYNÉ Jé, ezek a székek éppen olyanok, mint minálunk!

26 SZABINA Mit szól a kilátáshoz, Márta néni? KÉRYNÉ (a nézőtér földszintje felé mutogat) Pompás! Igazán fenséges látvány az a sok fa, bokor; és ott van a szökőkút is, amott meg a japánkert a tóval, a szigettel és a fahíddal. Itt lent, a közelben pedig ez a sok szép virág, milyen aranyosak, mosolygósak! DOBOS (a nézőtérről nézve jobbra mutat) És ott mi van? SZABINA Ott van a nagyebédlő, ott fogtok ma vacsorázni. DOBOS Miért, te nem vacsorázol velünk, cicababa? SZABINA Nekem most el kell mennem, mert fellépésem lesz egy divatbemutatón. Sajnálom, de ezt a munkát már nem mondhatom le. RITA Megértelek, Szabina, néhány évig én is felléptem divatbemutatókon. SZABINA Érezzétek jól magatokat, jó estét, sziasztok! (A köszönések közben kimegy hátul.) KÉRYNÉ Viszontlátásra, Szabina! LEÓ (kedveskedve) Szia! Aztán nehogy elcsábítsanak! OTTÓ Jól van, eleget húztuk az időt, kezdjük el végre, Leó! LEÓ Nagyszerű, foglaljunk helyet! Abban a sorrendben üljünk, mint nálatok! (Leülnek a székekre; a sorrend balról jobbra most is a következő: Dobos, Rita, Ottó, Leó, Bálint és Kéryné.) DOBOS (Ottóhoz) Remélem, nem velem kívántok foglalkozni. OTTÓ Ezt Leó tudja, de ha téged választ, mi azt is támogatjuk, mert segíteni szeretnénk neked, hogy fel tudd dolgozni a különböző lelki sérüléseidet. DOBOS Ohó, ez tévedés, nekem nincsenek problémáim! OTTÓ Nincsenek? Majdnem másfél évvel ezelőtt, azon a napon, amikor megismertelek, a következőket mondtad nekem: „Nézze, uram, engem kölyökkorom óta vert az élet. Én nagyrészt állami gyermekotthonban nevelkedtem, aztán megjártam a börtönt, a zárt osztályt, a poklot, és néha a mennyországot is; csak anyám szeretett, amíg élt, a drága.” Akkor én azt válaszoltam neked, hogy egy briliánst fogok csiszolni belőled. Azóta is csiszolgatlak, de még mindig nem vagy tökéletes. DOBOS Az már nem is leszek soha, és nem kell mindent elhinni, amit mesélek. KÉRYNÉ Látja, Pista, itt kezdődnek a problémák magával: öszszevissza hazudik nekünk. RITA Ne bántsuk Pistát, én biztos vagyok abban, hogy minden elbeszélése csupán képzelődés. LEÓ Dobos úr „képzelgéseiről” én is tudnék idézni, mivel éppen akkoriban, amit Ottó említett, a hajléktalanokról írtam egy riportsorozatot, amelyben a mi Pista barátunk is helyet kapott. OTTÓ Erre a cikksorozatra én is pontosan emlékszem. Idéznék belőle, ha megengeded, Leó. LEÓ Megtisztelsz vele. (Bálint Ritára kacsingat, amit Ottó észrevesz.)

27 OTTÓ Te mit csinálsz, Bálint? BÁLINT Miért, mit csinálok? OTTÓ Ritára kacsintottál. BÁLINT Én? Én nem is tudok kacsintani. OTTÓ Dehogynem, láttam. BÁLINT Ja, csak belement a szemembe valami, de már ki is jött. (Megdörzsöli a szemét.) OTTÓ (Dobost idézi) „Anyám prostituált volt, apám strici.” DOBOS Szép kis család, mondhatom! OTTÓ (Dobost idézi) „Apámat én nem is ismertem. Mielőtt megszülettem, ő átszökött a határon, mert sok pénzzel tartozott sok embernek. Ha visszajönne, és tudnám, ki az, kiherélném.” DOBOS Igazad van, megérdemelné az öreg… OTTÓ Nem az én apámról van szó, hanem a tiedről! DOBOS Ja, ő is megérdemelné. OTTÓ (Dobost idézi) „Mielőtt disszidált, eladta anyámat egy másik stricinek, «Csótánynak», aki anyám élettársa és parazitája lett. Engem kétéves koromban állami gondozásba adtak, tízévesen nevelőszülőkhöz kerültem. Közben anyám életében több strici is váltotta egymást, végül megunták őt, mert elhasználódott, egyre kevesebb hasznot termelt.” KÉRYNÉ Szörnyű, mennyire meghatározza az ember sorsát, hogy milyen családba születik. OTTÓ (Dobost idézi) „Rendszeresen látogatott anyám, de én gyerekfejjel még semmit sem tudtam az ő életéről. Harmincnyolc éves volt, én pedig tizennyolc, amikor végre magához vett engem. Szerettük egymást, nagyon… De hiába költöztünk el máshova, hat év múlva utolért minket anyám múltjának kegyetlen hullámverése: megtudtam az igazságot, amit egy kivénhedt kurtizán mesélt el nekem, bár ne tette volna… Három napomba telt, mire megtaláltam Csótányt. Ő persze nem tudta, hogy én ki vagyok; akkorra már elitta az eszét, a börtönt is megjárta, velejéig aljas volt, undorodtam tőle.” BÁLINT (Dobost idézi ő is) „A bizalmába férkőztem, fél napig itattam, aztán fél napig ütöttem. Az egyik kocsmából ki, a másikba be… Aztán késő este már majdnem kinyírtam: addig vertem, amíg mozgott.” RITA (Doboshoz) Én ebből egy szót sem hiszek el; Pista, te egy légynek sem tudsz ártani! (Dobos lehajtott fejjel némán sír.) OTTÓ (Dobost idézi) „Csótány nyomorék lett, négy év múlva halt meg; anyámmal egy évben.” BÁLINT (Dobost idézi) „Anyám negyvennyolc éves volt akkor, de hatvannyolcnak nézett ki… Már csak fél évem lett volna hátra a börtönbüntetésemből, de nem jött látogatni többé.” OTTÓ (Dobost idézi) „Már korábban sejtettem, hogy baj lesz, mert egyre csak fogyott… Valami női betegség vitte el: tumor.”

28 DOBOS (magához tér) Nem, nem így történt! Az egyik stricije, „Colos” ölte meg… Én kikészültem lelkileg és idegileg, egy pszichiátrián kezeltek két évig. RITA Nekem az a gyanúm, hogy másképp történt minden. LEÓ Nos, hölgyeim és uraim, javaslom, ismerjük meg az igazságot. KÉRYNÉ De hogyan? DOBOS (rettegve) Mit óhajt velem tenni, Leó úr? LEÓ Hipnotikus álomban újra át fogja élni a múltjának történéseit, és ebben az öntudatlan állapotban a színtiszta valóságot fogja elrebegni nekünk. DOBOS Nem, azt már nem! Alextől tudom, hogy mit műveltem hipnózisban: kapirgáltam és kukorékoltam. LEÓ Rendben van, nem erőltetem a hipnózist, viszont ajánlok mást: idézzük meg az édesanyját, mondja el ő, hogy mi történt. DOBOS Ezt hogy érti? Ő már régen meghalt… LEÓ De a szelleme megidézhető, ha ön is akarja. DOBOS Hogy akarom-e? Nem is tudom. Ez veszélyes, nem? KÉRYNÉ Nem szeretne találkozni az édesanyjával, Pista? DOBOS Szeretnék, de egy kicsit félek a megrázkódtatástól. (Felfelé néz.) Hallod ezt, mama? Gyere le az égből, és öleld meg fiadat! LEÓ Remek! Akkor üljük körbe az asztalt, de előbb hozzuk ide gyorsan! (A szereplők felállnak, hátramennek az asztalért, majd középre gördítik. Az asztal hosszabbik oldala látható a nézőtérrel szemben. A hat széket az asztal köré gurítják. Leó meggyújtja az asztalon levő gyertyákat.) KÉRYNÉ Jaj, mi lesz itt! Ez olyan izgalmas, hogy már most borsódzik a hátam! BÁLINT Legalább történik valami, már majdnem elaludtam. LEÓ (megáll az asztal jobb végénél) Velem szemben üljön Dobos úr, ide jobbra üljön Márta néni és Bálint, velük szemben pedig Rita és Ottó! (Mind a hatan leülnek az asztal körül. Tehát a nézőtérrel szemben Kéryné és Bálint ül, Kéryné a bal oldalon, Bálint a jobbon; Kérynével szemben Rita ül, őmellette Ottó; a jobb oldali asztalvégen Leó foglal helyet, a másikon Dobos.) KÉRYNÉ Úgy látom, most ugyanolyan sorrendben ülünk körben, mint előbb ültünk félkörben. (Mély lélegzetet vesz.) Kezdhetjük, Leó! LEÓ (prédikáló hangon) Először is: mondjunk el magunkban egy rövid fohászt, de összetett kézzel, csukott szemmel. Most vaksötétben lebegünk, de apró fényeket látunk a fekete éjszakában. (Most a nézőtéri hangfalakból – hangfelvételről – szólal meg Leó hangja. Természetesen ekkor nem beszél a színpadon.) Sötétségen keresztül vezet az út a csillagok felé… A természetfölötti világ ellentétes tükörképe a mi világunknak, és mindegy, hogy melyik a

29 fény és melyik az árnyék, mert a kettő egy tőről fakad, tehát a kettő egy és ugyanaz. Szövetkezzünk a túlvilággal a mágia által! (Itt újra élőszóban beszél.) Vessünk keresztet imánkra! (Mindenki keresztet vet. Leó a bal kezével vet keresztet, és az alsó pontról kezdi.) KÉRYNÉ Ámen. LEÓ Nyissuk ki szemünket, nézzünk a szemben ülő társunk tekintetébe! Kezünket tegyük tenyérrel lefelé az asztalra, érintsük össze ujjainkat a mellettünk ülők ujjaival, vagy akár meg is foghatjuk egymás kezét. (A szereplők láncszerűen megfogják egymás kezét. Aztán olyan hangot hallunk, mintha függöny gördülne függönysínen, azt érzékeltetve, hogy a társalgót a ház lakói elsötétítik. A függönygörgők hangjával egyidejűleg megváltozik a világítás. A nappali, szórt fény helyett a koncentráltabb esti világítás jelenik meg. A fény az asztal felett összpontosul, ettől kifelé jelentősen gyengül. Később füstgomoly fog betekeredni a színpadra.) KÉRYNÉ Izzad a kezem az izgalomtól, elnézést kérek. DOBOS Nyugalom, izgalomra csak nekem van okom. LEÓ (átszellemült hangon, jól hallhatóan) Csukjuk be szemünket, koncentráljunk! Láncszerűen összekapcsolódó kezünkön, ujjunkon keresztül átadjuk egymásnak az energiánkat. Bal kéz felől kapjuk az erőt, jobb kézen át továbbadjuk társunknak; ő is továbbítja a mellette levőnek, így a kör bezárul. Mindenki érzi az energiámat? (Nagyon lassan forogni kezd az asztal a szereplőkkel együtt.) KÉRYNÉ Érzem, valósággal bizsereg a vérem. LEÓ Az agyveleje is bizseregjen! Érezze a szuggesztív hatóerőt, amelyet kisugárzok magamból! KÉRYNÉ Érzem, érzem, hogy friss vér tódul az agyamba! RITA (kétségbeesetten) Fekete vér, fekete vér mocskolja a szívem! LEÓ Most megfordul az energia iránya: jobbról jön, balra halad, a delejes erő körbejár. (Újra a nézőtéri hangfalakból beszél.) A titokzatos világ nem képes ellenállni a megismerés bátorságának, s fel kell tárnia előtte magasságait és mélységeit… De gondoljunk arra is, hogy közös akarattal sikeresebben létesíthetünk kapcsolatot a misztikus erőkkel. DOBOS Én csak arra bírok gondolni, hogy egyre inkább szédülök. (Az asztal forgása idáig tartott. A jelenlegi helyzete megegyezik a forgás előtti helyzetével.) LEÓ (élőszóban) Az a jó, de el ne ájuljon! Nyissuk ki szemünket! Azt akarjuk, hogy Dobos úr édesanyja megjelenjen közöttünk. (Doboshoz.) Úgy tudom, Rózsa a keresztneve… DOBOS Igen. Honnan tudja? LEÓ Megidézünk téged, Rózsa; fiad hív, hallgasd meg szavát! (Doboshoz.) Beszéljen hozzá, Pista!

30 DOBOS Hallasz engem, mama? Látsz engem? Gyere, szólítalak, beszélgessünk! LEÓ A túlvilág sajátosságának megfelelően Rózsika asztrálteste a fényhez hasonló hullámokból áll. Ez a hullámvilág térben és időben azonos helyet foglal el a mi világunkkal, de mégis egy másik téridőben létezik, amelyet mi kizárólag a mágikus hatóerőn keresztül érzékelhetünk. Rózsika viszont mindent észlel, és bármikor át tud lépni a túloldalról az innenső oldalra. (Szünet.) Nos, hölgyeim és uraim: Rózsika már itt van közöttünk… KÉRYNÉ Jaj! RITA (reszkető hangon) Honnan tudod, Leó? LEÓ Érzem a jelenlétét. KÉRYNÉ Én is érzem, rögtön elájulok! LEÓ Ne reszkessenek, kérem, a szellem nekünk nem árthat; akármit látnak vagy hallanak, őrizzék meg higgadtságukat! (A fény hátul is kigyullad, majd kialszik, aztán máshol villan fel, majd ott is megszűnik. A függönyök itt-ott enyhén hullámzanak.) DOBOS Itt vagy, mama? Szólalj meg, válaszolj, kérlek! LEÓ Ha szavakkal nem tudsz válaszolni, adj jelet! (Egy hangos koppanás hallatszik az asztal közeléből, de mintha felülről jött volna a hang.) DOBOS Te vagy az, mama? (Két koppanás hallatszik felülről.) DOBOS Szia! Örülök, hogy újra itt vagy velem, tizenhárom éve nem találkoztunk. Mondj valamit! (Felülről egy üvegharang megkoccantása hallatszik.) DOBOS (felfelé néz) Szeretsz még, mama? (Felülről üvegharangjáték különös, túlvilági dallama hallatszik.) DOBOS (félig feláll) Én is szeretlek, te fenséges angyalka az égben! LEÓ Üljön vissza, Dobos úr, és vigyázzon: ne engedje el a kezeket! DOBOS (visszaül) Gyere, simogass meg, édes… (Az asztal feletti fénycsóvában foszforeszkáló, csillogó „fényszemcsék” jelennek meg, amelyek lefelé hullnak.) KÉRYNÉ Érzem, hogy Rózsika a kezemet simogatja. RITA Én is érzem: forró a keze. DOBOS Érzem, hogy az arcomat cirógatod, mama… Cirógass még! (Szünet.) Most miért ütöttél meg? Adtál egy kis pofont; alig éreztem, de mégis fáj, a lelkemnek fáj… Itt akarsz hagyni? Ne menj el, kérlek! (Hátul, a bejárattól balra felgyullad a fény, és ott egy bizonyos ponton kidudorodik a függöny. Egy ember sejthető a függöny mögött. Egy kicsit előrébb jön az alak, így már felismerhető egy nőnek a formája és a melldomborulata. Ő Szabina, de ezt Leó kivételével a többiek nem tudják. A szereplők a döbbenetes jelenséget nézik.) RITA Nézzétek, kiröppent a szalonból Rózsika néni!

31 KÉRYNÉ Ott van, ott van a függöny mögött! DOBOS (elengedi a többiek kezét, és a függönyhöz megy) Látom, hogy ott vagy, ne hagyj itt engem! KÉRYNÉ Ne menjen oda, mert még baja eshet! (Dobos a függönyön keresztül meg akarja ölelni a nőalakot, de az hátralép a függönytől. Dobos tétován forgolódik.) DOBOS Ne menj még el, mama, én jó fiad vagyok! (Hátul kialszik a világítás, bal oldalon pedig felgyullad. Most itt domborodik ki a függöny.) KÉRYNÉ Nézze, Pista, ott van a másik függönynél! DOBOS Látlak, mama, várj egy kicsit! OTTÓ Gyere vissza, mert csalódni fogsz! (Dobos a függönyön keresztül átöleli a nőalakot, aki egy darabig hagyja ezt, sőt még vissza is öleli Dobost.) DOBOS De jó újra átölelni téged! Érzem, hogy te is ölelsz… Hiányoztál… Ne menj még el! (A nőalak kibontakozik az ölelésből, és hátralép a függönytől. Dobos ismét tétován forgolódik, aztán felemeli a függönyt, de látja, hogy senki sincs ott. Ezután ennél a függönynél is megszűnik a világítás.) LEÓ (Doboshoz) Mondtam, hogy baj lesz, ha megszakad a kezek lánca… DOBOS (visszamegy az asztalhoz, és leül) Legalább megöleltük egymást, mielőtt elment. (Újra megfogja Kéryné és Rita kezét.) LEÓ (Doboshoz) Mindketten tévedtünk: mégsem ment el az anyja. (A hátsó függönyök felé néz.) Ott áll a hátul, középen. RITA Honnan tudod, Leó? Én nem látok semmit. LEÓ Én sok gyakorlással olyan fejlett szintre jutottam, hogy látom és hallom a szellemlényeket. RITA Hogyhogy, beszélnek is? LEÓ Hát persze! Az előbb például azt mondta Rózsa, hogy közvetlen módon szeretne beszélgetni a fiával. (A hátsó függöny felé beszél.) Jól van, Rózsa, ennek is megtaláljuk a módját… (Szünet.) Most Rózsika idejön, és megáll a fia mögött. DOBOS (lehajtja a fejét) Mama a nyakamat masszírozza. Nagyon… jólesik. RITA (Leóhoz) Ha valóban látod őt, akkor írd le, hogy milyen ruhában van! LEÓ Ruhájának az anyaga is rezgő hullámokból és plazmaporból álló túlvilági fluidum, éteri szubsztancia, nincs is rá megfelelő szó. Rózsika egy térdig érő pongyolában van, amely alól kilátszik a hálóinge. KÉRYNÉ Már én is látom Rózsikát, és a hangját is hallom! LEÓ Szerintem adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy Márta néni testébe szállva, élő emberi hangon beszéljen a fiához. OTTÓ Hogyan? Mit akarsz művelni az anyámmal, Leó? LEÓ Megmondom, mit fogunk tenni: Márta néni szelleme és lelke átmenetileg el fogja hagyni a testét, az üres testet pedig Ró-

32 zsika szelleme és lelke fogja elfoglalni; így Márta néni testének hangképző szerveivel tud majd Rózsika beszélgetni a fiával. (Kérynéhez.) Márta néni, hunyja be a szemét! KÉRYNÉ (becsukja a szemét) Igen, parancsoljanak velem! LEÓ Figyeljen, kérem! Most az ön szellemét és a lelkét magában foglaló asztrálteste kiszáll a biológiai testéből. Érzi a változást? KÉRYNÉ Igen, érzem, amint kiszállok a testemből… LEÓ Jól van, a szétválás rendben megtörténik. Az asztráltest nem szakad el teljesen a fizikai testtől: egy láthatatlan, rugalmas szalag tartja őket összeköttetésben. Márta néni már a saját teste mögött áll. (Leó Dobos mögé néz.) Kérlek, Rózsa, vedd birtokba az öntudatlan földi testet! (Szünet.) A légiesen könnyű delejes anyag elfoglalja a médium szervezetét. Márta néni öt lépésről figyeli az eseményeket, Rózsika pedig mindjárt megszólal. KÉRYNÉ (Doboshoz) Szervusz, fiam, hogy vagy? DOBOS Szia, te hogy vagy? KÉRYNÉ Hát szerinted hogy lehetnék? DOBOS Jól nézel ki… Nyisd ki a szemed, mama! KÉRYNÉ (kinyitja a szemét) Te is jól nézel ki, fiam. DOBOS De furcsa, hogy nem őszes a hajad, talán fested? KÉRYNÉ Te viszont nem változtál semmit. DOBOS Már leszoktam az alkoholról, csak ritkán iszom… KÉRYNÉ De akkor sokat… Én mindent tudok. DOBOS Milyen jó fogni a kezed! KÉRYNÉ Nekem is jó… Mondd, Pista, mikor lesz már unokám? Már negyvenegy éves vagy. DOBOS Még nem késő… Mióta gyárigazgató lettem, szinte tapadnak rám a nők. KÉRYNÉ Nem kellesz te a nőknek, mert komolytalan vagy. DOBOS Akkor megkomolyodom: feleségül veszem Mártika fodrásznőjét, Annát. KÉRYNÉ Kellesz is te Annának! Neki már komoly vőlegénye van, ha nem tudnád. DOBOS Jó, jó, akkor lesz valaki más… Már kiszemeltem magamnak a titkárnőmet, Brigit. LEÓ (Kérynéhez) Bocsánat, hogy közbeszólok, kedves Rózsa, de a fiaddal komoly lelki eredetű bajok vannak, ezért arra kérünk, hogy segíts nekünk feltárni az okokat. KÉRYNÉ (továbbra is csak Dobost nézve) Én tényleg utcalány voltam, a fiamat állami gondozásba adtam… Sajnálom, Pista, ne haragudj! DOBOS Nem haragszom, mama… KÉRYNÉ Ezért van a fiam lelki sérülése, és egy másik dologtól is, amit nem árult el soha senkinek… OTTÓ Mi az a titok? KÉRYNÉ A fiam már majdnem mindent elmesélt az életéről maguknak, de van, amit elhallgatott.

33 OTTÓ (türelmetlenül) Mit nem mondott még el? KÉRYNÉ Azt, hogy megölt engem… a fiam. LEÓ Bocsánat, jól hallottuk? Megismételnéd, ha lehet? KÉRYNÉ Ne haragudj, Pista, hogy újra kimondom: megöltél engem. DOBOS Miért hazudsz, mama? Ez nem igaz! (Az asztalra ájul.) KÉRYNÉ Sajnos, ez az igazság, de én nem haragszom rád, mert az anyád vagyok. Nekem most mennem kell, isten áldjon, fiam! (Becsukja a szemét.) LEÓ (Kéryné mögé néz) Márta néni, vegye birtokába a testét! (A többiekhez.) Mindenki visszanyeri a szokásos tudatállapotát, a szeánsznak vége. Engedjük el egymás kezét! (Kérynéhez.) Nyissa ki a szemét, Márta néni! (Doboshoz.) Ébresztő, Dobos úr! (Rita feláll, és élesztgeti Dobost, aki gyorsan magához tér.) RITA Kelj fel, Pista, a lidérces álom véget ért! DOBOS (a kezét nézegeti) Anyám nem mondott igazat: az én kezem tiszta… RITA Nyugodj meg, tudjuk, hogy te nem tehettél ilyet! DOBOS (Kérynéhez) Mit tettem én, anyám? KÉRYNÉ Én Kéryné vagyok, Márta; mit akar tőlem? RITA Az édesanyád már elment, a szeánsznak vége! DOBOS (Kérynéhez) Ja, bocsánat, Márta! LEÓ Mire emlékszik, Dobos úr? DOBOS Mindenre emlékszem, de amit hallottak, azt el ne higygyék, kérem! OTTÓ (feláll) Megnyugtatlak, Pista, hogy én már régen tudok rólad mindent. Vagy azt hiszed, hogy kineveztelek volna igazgatónak, ha nem néztem volna utána a múltadnak? RITA Ezt eddig nem is mondtad, és…? OTTÓ A fentebb elhangzott intézmények irattáraiban átnéztem a Pistát érintő összes anyagot… RITA És? OTTÓ És egyértelműen kijelenthetem: Pista erkölcsileg teljesen tiszta, sohasem volt büntetve. RITA Hála istennek, drágám! Ugye, én megmondtam!? OTTÓ Pista minden nehézség ellenére színjeles tanuló volt az általános iskolában, és a szakközépben is. Aztán műszaki egyetemen tanult, matematikus mérnöki diplomát szerzett, majd doktorált is. Zseniális tanulmányokat írt. Tudjátok, miért járta keresztülkasul a világot? Mert a világ legrangosabb egyetemeire hívták előadásokat tartani. Aztán ez a sikeres pályakezdés huszonnyolc éves korában hirtelen megszakadt, eltékozolta a tehetségét; és jól álcázta magát. RITA (Doboshoz) Nahát, Pista, ezt mind elhallgattad előttünk? Tudd meg, hogy büszke vagyok rád! KÉRYNÉ (feláll, és kezet nyújt Dobosnak) Hiszen maga lángész; gratulálok, mérnök úr!

34 DOBOS (feláll, és kezet ráz Kérynével) Ugyan már, ez semmiség! Íme, doktor Dobos, a meglepetések embere! (Megöleli Kérynét, aztán Ritát is.) OTTÓ De azt is el kell mondanom, hogy Pistát az édesanyja halála után két évig egy elmegyógyintézet zárt osztályán kezelték. Szerencsére a betegségéből – majdnem teljesen – kigyógyították. Az említett két év azonban az én számomra az emberi és a szakmai kvalitásait nem befolyásolja. DOBOS Köszönöm, Ottó, jólesnek a szavaid. (Megöleli Ottót.) LEÓ (feláll) Elnézést az ünneprontásért, de Dobos úr múltját én is kinyomoztam, és én más végeredményt kaptam. Beszéltem az egykori barátaival, ismerőseivel, sőt még az ellenségeivel is. Megmondom, miért lett ideg- és elmebeteg: azért, mert gyilkolt. Azért ölte meg az édesanyját, mert gyűlölte benne a prostituáltat, és azért nem tudták rábizonyítani a bűntény elkövetését, mert hamis tanúk igazolták az alibijét. A valódi gyilkos helyett az a bizonyos Colos ül börtönben, mert a tisztelt bíróság egy kissé melléfogott… RITA Nem hiszek neked, minden szavad hazugság! LEÓ Egy másik alkalommal Rózsika elmondaná a részleteket is… DOBOS (Ottóhoz) Én szeretném ezt: szembesítsetek vele még egyszer, és akkor majd kiderül, hogy ártatlan vagyok. OTTÓ (Doboshoz) Rózsikát Colos fojtotta meg, húsz évet kapott érte; de ha akarod, Pista, ha ez megnyugtat téged, én nem bánom, idézzük meg még egyszer az édesanyádat. LEÓ Jól van, ezt megbeszéltük. Javaslom, kezdjünk el vacsorázni. Gyertek! Függöny

35 MÁSODIK FELVONÁS

1. kép Előjáték a függöny előtt. A helyszín: valahol a városban, az időpont: vasárnap délután. Balról bejön Rita a függöny elé. Egyszerű utcai ruha van rajta. Türelmetlenül járkál fel-alá. Valakit vár, a karóráját nézi. Jobbról érkezik Murmur. RITA Maga az? Megismerem: tegnap láttam Leónál a kertben. Időnként felbukkant, aztán mindig eltűnt. MURMUR Igen, én Leó barátja vagyok; köszönöm, hogy eljött, csak egy percig tartom fel. RITA Mit óhajt? A telefonba azt mondta, hogy élet-halál kérdéséről van szó, és ne áruljam el senkinek, hogy felhívott… MURMUR Most pontosítok: az ön életéről vagy haláláról van szó. RITA Ne ijesztgessen; kérem, beszéljen! MURMUR A barátom megbízásából jöttem. Most bármit hall, rejtse mélyen magába, mert ha bárkinek elmondja, önnek csupán egy napja van hátra… RITA Borzalmas álmom volt az éjjel, talán ez válik valóra?… Mondja, mit akar tőlem Leó? MURMUR Legyen a felesége! RITA Megőrült? Nekem már van férjem. MURMUR Az nem számít, mert mi ezt a házasságot nem ismerjük el. Nekünk más törvényeink, más szertartásaink vannak, ezért a mi szertartásunk szerinti esküvő lesz az igazi, az érvényes. Három nap gondolkodási időt kap. RITA Értem. Mondja meg Leónak, hogy amit üzent, arról senkinek sem beszélek, de ha belepusztulok is, a felesége nem leszek. Megértette? MURMUR Meg. A választ este a barátomnak személyesen átadom. Minden jót, hölgyem! (Elindul jobbra.) RITA Várjon! Szabina tud a terveikről? MURMUR Nem, nem tud… És öntől se tudja meg! (Újra elindul.) RITA (félre) Úristen, sejtettem az álmomból, hogy végem! (Murmur jobbra megy, Rita balra. Szétnyílik a függöny.)

2. kép Ottó házának társalgója. Nappali fény. Hátul és kétoldalt falak láthatóak, melyek között három irányból vezetnek bejárati nyílások a társalgóba. A hátsó falak előtt négy karfás és görgős irodai

36 forgószék sorakozik. A társalgó közepén két irodaszékben két szereplő ül: Ottó és Bálint. Ottó zakót vett fel az inge fölé, Bálint mellényt. OTTÓ Mi újság van kint a kertben? BÁLINT Pista már újra elemében van: egymás után issza a whiskyket. Azt mondta, reggel alig bírt felkelni az ágyból, még szerencse, hogy ma vasárnap van, ezért nincs semmi dolga. OTTÓ Nagyon megviselte a tegnapi szellemidézés, megértem, hogy összeroppant lelkileg. Egyébként velünk jött a délelőtti misére, aztán velünk is ebédelt. (Kis szünet.) Tegnap nagyon kitett magáért Leó, igaz? BÁLINT Ő ilyen. Mindene a flancolás, mert mindenkinél többre tartja magát. Tulajdonképpen nem is értem, mit akart elérni a fényűző, zenével aláfestett vacsorájával. Annyit ettem, hogy majdnem kiokádtam. OTTÓ Mondtam, hogy nem kell mindent elfogyasztani, hát ki tud tizenöt fogást végigenni? BÁLINT Pista és én. De Pista jobban járt: ő tényleg kihányta. OTTÓ Pista nem az ételtől hányt, hanem az italtól: összeivott mindenfélét. BÁLINT A nagybőgőt is összetörte… OTTÓ Mert ilyen féktelen volt a kedve. BÁLINT (nevetve) A bőgővel táncolt, közben csókolgatta, majd ütötte-verte, végül ráesett, és még jobban összetörte… OTTÓ Mert senki sem akart táncolni vele, még anyám sem: látta, mennyire részeg. Te viszont sokat táncoltál Ritával, folyton lekérted tőlem. BÁLINT Leóval nem volt hajlandó táncolni Rita, velem viszont azért táncolt szívesen, hogy ezzel is Leót pukkassza. OTTÓ Nagyon elbűvöl téged mostanában Rita, tegnapelőtt még csókolóztatok is… BÁLINT Tessék? Miről beszélsz, Ottó? OTTÓ Nézd, Bálint, jobb az egyenes beszéd: tegnapelőtt megcsókoltad a feleségemet, ő pedig hagyta… Igaz, hogy te hipnózisban voltál, de… BÁLINT (közbeszól) De én nem emlékszem semmire! OTTÓ (feláll) Akkor elmondom, mi történt. Leó felszólított, hogy tedd azt, amit leginkább szeretnél megtenni; és te mire vágytál leginkább? Csókolózni Ritával. BÁLINT Ha így volt, bocsáss meg! Rita mit mondott? OTTÓ Védett téged. Válaszolj őszintén: mit érzel Rita iránt? BÁLINT Kedvelem és tisztelem, de semmi több. OTTÓ Akkor felhatalmazlak arra, sőt egyenesen megkérlek rá, hogy udvarolj neki. BÁLINT Udvaroljak neki? Nem, én nem vagyok ilyen galád. Nekem a barátság szent dolog, nem sértem meg hitvány szerelemmel.

37 OTTÓ Voltaképpen nem izgat, hogy te mit érzel iránta, engem az érdekel, hogy ő mit érez irántad. BÁLINT (feláll) Á, most már értelek: próbára akarod tenni. OTTÓ Úgy van. Azt mondják, hogy korsót és asszonyt ne tégy próbára, mert összetörnek, de én mégis megkockáztatom… BÁLINT Mert bizonyosság kell? Megértelek… És meddig mehetek el…? Úgy értem, mely pontnál álljak meg az akcióban? OTTÓ Semmilyen pontnál, elmehetsz a végsőkig is. BÁLINT Számíthatsz rám. OTTÓ Ha meg tudod szerezni, a tied. BÁLINT Nekem adod? OTTÓ Vidd magaddal, még meg is köszönöm neked! Inkább egyedül legyek, mint egy hitszegővel. BÁLINT Te szereted őt, egyáltalán? OTTÓ Persze. Mindenre képes lennék érte, de csak akkor, ha szeret. Ezért kell nekem a bizonyosság. BÁLINT Igazad van, én is ezt tenném a helyedben. OTTÓ A többiek előtt a teljes diszkréciódat kérem. BÁLINT Természetesen. OTTÓ Jó, akkor menjünk vissza a többiekhez! (Kimennek jobbra. Néhány másodperccel később Ottó visszajön Leó társaságában.) LEÓ Éppen befelé jöttem, mert szeretnék veled négyszemközt beszélni. OTTÓ Én meg veled akarok… Rögtön meg is kérdezem: tulajdonképpen mit kívánsz a szeánszozással elérni? LEÓ Bálint és Rita vallomását akarjuk kicsikarni, vagy nem? Nézd, a különös mágiákkal az abban részt vevők személyiségének szétverése a célom, mégpedig azért, hogy a konok hallgatásukat megtörjem. Eddig csak azért foglalkoztam Pistával, hogy Bálint és Rita ne fogjon gyanút. Pista titkait holnap kivesézzük, azután már a másik kettő következik. Még egy-két szeánsz, és a madárkáink dalolni fognak. OTTÓ Értem. Foglaljunk helyet! (Leülnek.) Vizsgáljuk meg az eddigi eredményeket! Bálint megcsókolta Ritát, de öntudatlanul tette… LEÓ Ez nem mentség. OTTÓ Nézzük a másikat: tegnap Bálint többször is Ritára kacsintott. Ezt én jól láttam, bár ő tagadta. LEÓ Mondok egy rosszabbat: én azt láttam, hogy Rita kacsintott Bálintra. OTTÓ Lehet, hogy csak hülyéskedtek… LEÓ Csak azok hülyéskednek így egymással, akik igen bizalmas kapcsolatban állnak… De minek is beszélek neked, úgy látom, minden lepereg rólad! OTTÓ Körültekintő vagyok, mert a boldogságom a tét, és nemcsak az enyém, hanem Ritáé is.

38 LEÓ (a zakója egyik zsebéből fényképeket vesz elő, majd átadja Ottónak) Értem. Akkor nézd meg ezeket a fényképeket! OTTÓ (nézegetni kezdi a fényképeket) Mik ezek? Ezek is úgynevezett bizonyítékok? LEÓ (feláll, és Ottó háta mögé megy, onnan nézi ő is a képeket) A bizonyítékokat tegnap délután és este készítette titokban a legjobb fotósom. OTTÓ Jó, nézzük! (Szünet.) Ezen a képen a garden party résztvevői, vagyis mi vagyunk láthatóak a kertedben. Mind a heten rajta vagyunk. LEÓ Tovább! OTTÓ Ezen csak Rita és Bálint látható. Egymás mellett ülnek az asztal végében. Egymásra nevetnek. Na és? (Alulra teszi a képet.) Itt ugyanők egymás limonádéjából isznak szívószálon keresztül. Ez még semmi, barátom… LEÓ Lapozz tovább! OTTÓ Ezen a képen Rita és Bálint sétál kettesben a kertben. (Lapoz.) Ezen is… (Lapoz.) Meg ezen is… Leó, mit akarsz ezzel? Én sohasem tiltottam, hogy beszélgessenek. Ez a képsorozat: mese habbal. LEÓ Nézd meg a következőt! OTTÓ Itt kézen fogva sétálnak… Ez azért már tényleg sok! LEÓ Hiszel a szemednek? OTTÓ Látom, látom, de lehet, hogy ez csupán egy pillanat műve volt, és nem ismerjük az adott szituációt sem. LEÓ Most a vacsora utáni jelenetek következnek. OTTÓ (belenéz a képekbe) Ezeket a képeket honnan fotózta az embered? LEÓ Kívülről, a kertem fáiról… Az ebédlő függönyét nem húztuk be, emlékszel? OTTÓ Te róka!… Persze, teleobjektívet használt a fotósod. (Kedélyesen.) Nézzük! Itt Rita és Bálint táncol. (Lapoz.) Ezen a képen Bálint Rita mellét markolássza. A kis pimasz! (Lapoz.) Itt a tánc közben Bálint Rita fenekét fogdossa. A kedves jó barát! Mi jöhet még? Pedig én is ott voltam, és nem láttam semmit… LEÓ Nézd csak tovább! OTTÓ (lapoz) Itt már Rita simogatja Bálint fenekét. Undorító! (Lapoz.) Ezen Rita megcsókolja Bálint arcát. Hát ilyenek ezek a pajkos gyerekek… LEÓ (türelmetlenül) Csodálkozom a türelmeden, én a helyedben lecsapnék rájuk… A következő három kép a lényeg. Éjfél előtt a megfigyelt párocskánk kiment a teraszra levegőzni. Itt nem égtek a lámpák, de az ebédlőből kapott egy kis fényt a terasz. OTTÓ Miért, mi történt? (A következő fényképre néz.) LEÓ (a képre nézve) Úgy látom, csókolóznak. OTTÓ Csókolóznak. (Dühösen meglobogtatja a képet.) Megvan a bizonyíték!… A kígyók!… Ez rettenetes!…

39 LEÓ Őszintén sajnálom, Ottó, de szembe kell nézned a szomorú ténnyel. OTTÓ (az utolsó két képet is megnézi) Nocsak, ez nagyon érdekes. Csók itt, csók ott; iá, röf-röf és kutykurutty… LEÓ Hogy? Mi van? OTTÓ Hogy mi van? Ezen a három képen van valami furcsa, ami nem hagy nyugodni. A többit már vissza is adom, mert nem érdekelnek. (Három kivételével visszaadja Leónak a képeket.) LEÓ Miért, mi nem tetszik azon kívül, hogy a feleséged csókolózik a barátoddal? OTTÓ Nézd meg jobban: Bálint arca két képen egyáltalán nem látszik, és Ritáé is csak félig-meddig. LEÓ De hiszen ez érthető, hiszen csókolózás közben az ajkak összeérnek… OTTÓ Ezt még én is tudom, de azon csodálkozom, hogy a profi fotósod miért nem vette le azt is, amikor a park felé fordultak. LEÓ Tudod, milyen fárasztó mutatvány órákig egy fán ülni? OTTÓ Ezen a képen látszik ugyan a férfi arca, de sötét árnyékot vet rá a nő haja. Sem Ritát, sem Bálintot nem lehet felismerni. LEÓ De mit kívánsz még? Bálint virágmintás ingét megismered, nem? OTTÓ Igen, azonban ilyen ruhája másnak is lehet. Nem ritka a fehér női ruha, de a virágmintás férfiing sem rendkívüli. LEÓ Mit akarsz ezzel mondani? Nekem nincs virágmintás ingem. OTTÓ Látod, a gyanúmat te mondtad ki: ezek a fotók utólag is készülhettek. LEÓ Csak nem gondolod, hogy én vagyok a képeken? OTTÓ Azt nem állítom, de a fotókon bárki lehet, beállítás kérdése az egész. LEÓ Rita szőke haja is jól látszik… OTTÓ Meg lehet oldani parókával. LEÓ Most haragszom rád, mert kételkedsz minden szavamban és tettemben… Visszakaphatnám a képeket? OTTÓ Egyelőre nem… Majd holnap szakemberrel megvizsgáltatom; világosabbá tesszük és kinagyítjuk a részleteket. LEÓ Ahogy óhajtod, de aztán kérj bocsánatot! OTTÓ Ha igazad lesz, bocsánatot kérek, és meg fogom köszönni a fáradozásodat is. (Előveszi az irattárcáját a zakója belső zsebéből, szétnyitja, beleteszi a fényképeket; aztán visszateszi a tárcáját a helyére.) LEÓ Mondd csak: hol van most Rita? OTTÓ Kapott egy telefonhívást, aztán elrohant. Nem kérdeztem tőle, hogy hova megy, majd nyilván elmondja később. Gyere, menjünk a kertbe! (Elindulnak jobbra.) LEÓ Örömmel hallottam, hogy ma „agytréning” is lesz.

40 OTTÓ Igen, Alex már sokkal jobban érzi magát, nemsokára lejön, és már kezdjük is… (Kimennek a kertbe. Nem sokkal később Alex közeledik hátulról a kerekes székével; körülnéz, majd lassan jobbra gurul. Ekkor balról bejön Rita, és Alex után szól.) RITA Alex bácsi! Keresztapa! ALEX (megfordul a kerekes székével) Szervusz, Rita, gyere, menjünk ki a kertbe! RITA Még ne! ALEX Még ne? Valami baj van? RITA Kérlek, beszélgessünk! ALEX Örömmel… Az előbb lenéztem az erkélyemről, de nem láttalak a kertben, aztán bekopogtam a szobádba, de nem válaszoltál… RITA Egy kis időre el kellett mennem. (Kitalál egy indokot.) Képzeld, keresztapa, mi történt… Anyám felhívott, mert hirtelen pénzzavarba került; én azonnal autóba ültem, és kisegítettem szorult helyzetéből. ALEX Ez szép tőled… RITA De nem anyámról szeretnék beszélni: rólam van szó. Kétségbe vagyok esve, válságban vagyok. Most segíts, ha tudsz! ALEX Ne szomoríts el, beszélj, virágszálam! RITA Rettenetes álmot láttam az éjszaka. ALEX Meséld el, kérlek! RITA Hatan ültünk Leó társalgójában. Mind a hatan egy sorban ültünk, szorosan egymás mellett, előttünk volt Leó mágikus asztala. A kert felé fordulva ültünk az asztalnál, az üvegfalon keresztül néztünk kifelé a tájra. Csodálatos a panoráma: előttünk a kert, a kert végétől domboldal kezdődik, és azon túl is dombok és dombok, erdők és erdők… A dombok felett ragyog a nap, kék az ég, mindössze néhány felhőcske úszik az égen. ALEX Idáig gyönyörű, mintha nálunk lettetek volna… RITA Elbűvölő napsütéses délután, két órával naplemente előtt… Ekkor megfogtuk egymás kezét. ALEX Már sejtem a rosszat: Leó delejes kezének gonosz fluiduma… RITA Közös áhítattal szemléltük a szép természetet, hozzá rebegtünk költői imákat… De hirtelen megváltozott az idilli kép: egyre gyorsabban száguldoztak az égen a felhők, és összevissza futkostak. ALEX Fekete mágia vette kezdetét. RITA Addig gyűltek és kavarogtak a fekete felhők, míg elnyelték a ragyogó napkorongot. Éji sötétben villámlott az ég, dörgött a mennybolt… És mindez egy perc alatt történt. ALEX Leó sötét misztériumának gonosz művészete… RITA Ezután Leó beszélt, a következőket mondta: „A legnagyobb művészet a fekete mágia démoni költészete. Ahogy létezik a világosság misztériuma, úgy létezik a sötétségé is. A jó és a

41 rossz egy tőről fakad, a fény és az árnyék egy és ugyanaz; a negatívum a pozitívum másik oldala, aspektusa; a negatívum a Mindenható akarata, tehát a Mindenható maga.” ALEX Ez minden nézet legrosszabbika. Folytasd, édes angyalom! RITA Éreztük, tudtuk, hogy valaki megjelent a szobában: egy félelmetes, láthatatlan, sötét hatalom… A hideg futkosott a hátamon. ALEX A pokol hercege volt, igaz? RITA (bólint) Ránk telepedett a démon, már annyi erőnk sem volt, hogy elengedjük egymás kezét, pedig én megpróbáltam, de nem sikerült. ALEX Irtóztató! RITA Leó megkérdezte: „Miért jöttél, Fekete Herceg? Talán kell neked valaki közülünk?” Ekkor két asztalkoppanás hallatszott. Erre Leó végigkérdezett öt nevet, de nem jött semmi válasz. Utoljára az én nevemet hagyta Leó: „Rita kell neked?” – kérdezte. Ekkor két asztalkoppanást hallottam. Forgott velem a világ. ALEX De szerencsére álom volt csupán… RITA Az volt a legfurcsább, hogy ezután azonnal elmúlt a förgeteg, és újra kisütött a nap. De hiába süt most is a nap, a lelkemben vihar tombol. ALEX A delejes álmokat a tudat alatti szorongások okozzák, de nyugodj meg: a szorongások mindössze indokolatlan félelmek. RITA Alex bácsi, én valóban félek, Leótól félek. Úgy érzem, a puszta jelenlétével is sarokba szorít. ALEX Értem. Bízd rám magadat: te térj ki a szörnyeteg útjából, én majd megütközöm vele. RITA (leül) Köszönöm, keresztapa, fantasztikus vagy! ALEX De ahhoz, hogy segíthessek, tudnom kell, hogy mit csináltatok tegnap délután négytől éjfélig. Először azt mondtátok nekem, hogy pecázni mentek. „De ilyen ruhában?” – kérdeztem. Aztán meg azt mondtátok, hogy egy kerti mulatságra készültök. RITA Az utóbbi az igaz. ALEX De kinél voltatok? Leónál? RITA Nála. Azért nem mondtuk meg, mert megtiltottad volna… Különben én nem szívesen mentem oda, de a férjemet el kellett kísérnem. ALEX Rád nem is haragszom… Mit csináltatok? RITA Szeánszoztunk. ALEX Borzasztó! Sokszor kifejtettem, hogy a lelki nyugalom szempontjából kockázatos dolgokat kerülni kell… Mi történt? RITA Leó megidézte Pista régen elhunyt édesanyjának szellemét, aki azt állította, hogy Pista megölte őt. ALEX Íme Leó mágikus bűvészkedése: amit ti valóságként éltetek át, azt ő belétek szuggerálta. Szegény Pista barátom; itt az ideje, hogy az ő érdekében is közbelépjek. Köszönöm, Rita, hogy őszinte voltál.

42 RITA (feláll) Majd este részletesebben is elmesélem a tegnapi eseményeket. (Jobbról bejön Kéryné és Dobos, aztán Ottó, Leó és Bálint.) DOBOS (Kérynéhez) Olyan szívesen síelnék, panaszkodik a százlábú, de mire felcsatolom a léceimet, elmúlik a tél. (Nevet.) KÉRYNÉ (Doboshoz) Pistike, ne húzd a macska farkát! DOBOS Én csak fogom, ő húzza! ALEX (derűsen) Látom, jó a kedvetek; no akkor üljetek le egy kis agytornára, kedveseim! (A szereplők Alex széke mellé gurítják a székeket, a szokásos alakzat szerint.) LEÓ (Kérynéhez) Ezúttal kiülök a szélre, Márta néni üljön középre! KÉRYNÉ Ön a vendég, ahogy óhajtja… (Balról jobbra a következő sorrendben ülnek le: Dobos, Rita, Ottó, Alex, Kéryné, Bálint és Leó.) ALEX Ki tudja, mi a művészet? KÉRYNÉ A művészet szépség. ALEX És mi a szép? BÁLINT Szép az, ami tetszik. ALEX És mi tetszik? OTTÓ Ami különlegesen szép. ALEX Például mi különlegesen szép? RITA Például a szivárvány. ALEX Azért szép a szivárvány, mert különleges? DOBOS Nem, a szépség vonzó. ALEX Tehát a szépség különleges és vonzó. Mint például? DOBOS Egy szép nő. ALEX Remek! A végeredmény tehát arra a kérdésre, hogy mi a művészet, ez jött ki: egy szép nő. Nem, a művészetnek lehet egy szép nő is a tárgya, de a szép nő valójában természeti szépség. Merthogy az ember is a természet része. A görög Plótinosz szerint a természeti szépség, amely a szépre vágyó ember szemléletéből jött létre, maga is szemléletre vágyik. DOBOS (viccesen) Ezt mondom én is: a szép nő tetszeleg, mert tudja, hogy nézik. BÁLINT Szerintem bennünk él a szépség, és nem rajtunk kívül, tehát ami kívül van, az csupán az eszmény tárgya, megjelenési formája. ALEX Máshogy mondva: mind a művészi, mind a természeti szép egyaránt a szellem visszatükröződése az anyagon. Mi a műélvezet, Leó? LEÓ Plótinosszal válaszolok: „A műélvezet nem egyéb, mint a szellem világából származó léleknek a tárgyon talált szellemi mozzanat feletti öröme.” ALEX Látom, felkészült vagy… (A többiekhez.) A műélvezet nemesebbé érleli a szellemet és a lelket, viszont az érzéki örömök mértéktelen élvezete káros hatású a lelki harmóniára. A féktelen

43 kicsapongás beteggé tesz, és a gyönyört keltő idegek, receptorok folyamatos ingerlése a kéj rabszolgájává alacsonyít le. DOBOS (harsány öngúnnyal) Akkor én egy beteg rabszolga vagyok! (Nevet.) ALEX Neked mi a véleményed, Leó, a gyönyörök optimális élvezetével kapcsolatban? LEÓ Ha megbotránkoznak is rajta, én a hedonista filozófusok korlátlan gyönyörimádatával értek egyet. ALEX (megvetően) Akik nemcsak hirdették a gátlástalan önzést, hanem annak szellemében is cselekedtek, mondván, hogy nincs a természetben igazságos vagy elvetendő erkölcs, és meg kell ragadni az örömöt, bármely piszkos forrásból származik is. RITA Pfuj, ez felháborító arcátlanság! ALEX A barátságot csakis az általa nyerhető haszon eszközeként becsülték. BÁLINT Pfuj, ez vérlázító pimaszság! LEÓ Egy pillanat! Nekem a barátságról elveim vannak. ALEX Konkrét elveiket aszerint váltogatják, hogy mikor mi eredményez nekik hasznot, örömöt. A hedonisták azt vallották, hogy inkább kell a viszonyokat magunknak, mint magunkat a viszonyoknak alárendelni. KÉRYNÉ Nahát, Leó, helyes ez a nézet? LEÓ Mielőtt szétszednek ebben a vallatószékben, hadd mondjam el, hogy… De minek is védekezem? Egy nagy költő azt írta, hogy minden gyönyör a bűnben van; továbbá: „A természetes perverzitás, ez a primitív és ellenállhatatlan erő okozza, hogy az ember állandóan és egyidejűleg gyilkos és öngyilkos, gonosztevő és hóhér.” ALEX Neked is ez a véleményed? LEÓ Én csupán töprengek az ember valódi természetén. RITA Jobb, ha te nem is gondolkozol! Az aljas gondolatok szülik az aljas tetteket. LEÓ (mézesmázosan) Akiből így sugárzik a gyűlölet felém, az szeret is, mert nincs gyűlölet szeretet nélkül, nincs háború béke nélkül, nincs harag megbocsátás nélkül. RITA Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni. LEÓ Aki így beszél, az szorong. A szorongás az önbizalom és a biztonság hiánya. Senki nem hisz önmagában addig, amíg valaki más nem hisz benne… Én hiszek benned. OTTÓ Kikérem magamnak, hogy Rita biztonságát, amit megkap tőlem, elvitasd, és elég neki, ha én hiszek benne. RITA Köszönöm, drága férjem, ez jólesett. (Leóhoz.) Leó, tele van a szíved gőggel és hitványsággal, mégis olyan szeretetre vágysz, amit nem kaphatsz meg soha… LEÓ Akkor megszerzem erőnek erejével. RITA Amit erőszakkal szerzel meg, az már nem ugyanaz, mint ami annak előtte volt: az már nem ér semmit.

44 LEÓ Ez igaz… Ezért szeretném, ha a mennyei manna önként és dalolva hullna az ölembe. RITA A manna nem esik akárki ölébe… KÉRYNÉ Ti miről beszélgettek? Érti ezt valaki? RITA Ó, csupán egy kis erkölcsi vitánk volt… ALEX Tudjátok, mi a legfőbb erkölcsi parancs? Az, hogy ne ártsunk senkinek, és ártalmat se szenvedjünk. LEÓ Sajnos, nem áll módunkban úgy élni, hogy ne ártsunk senkinek. Ahhoz, hogy elérjünk valamit, át kell gázolnunk a vetélytársainkon. ALEX Az emberek tökéletlensége miatt az optimális társadalmi forma nem valósítható meg; azonban az okos és erényes ember a külvilág ártalmai elől egy kellemes kertbe vonul vissza, hogy ott rokonai és barátai között csendes derűvel kedvére mulasson. KÉRYNÉ Milyen kár, hogy még egy parányi kert, egy kis nyugodt sziget sem érhető el sokak számára! ALEX Ez igaz, de mi nem vagyunk érzéketlenek a szociális problémák iránt. OTTÓ Rendszeresen folyósítunk jelentős összegeket a szociális segélyszervezetek számára. ALEX (nyájasan) Merre jártatok tegnap, gyermekeim, és mivel töltöttétek a temérdek időt? (Csend.) Éjfél után értetek haza. KÉRYNÉ Hosszasan vacsoráztunk. ALEX Hosszasan? És hol? OTTÓ Leónál. ALEX Pompás! Az nem baj, hogy hosszasan vacsoráztatok, de miért nem mondtátok meg nekem, hogy kihez mentek? RITA Attól tartottunk, hogy nem fogsz elengedni… ALEX De ma sem mondtátok, hogy kinél voltatok tegnap. KÉRYNÉ Nem mertük, Alex… RITA Ne haragudj ránk, keresztapa! LEÓ (felháborodva) Egy pillanat, pillanat! Micsoda beszéd ez, hát büdös vagyok én? DOBOS (csúfolódva) Csak alig jobban, mint én… ALEX Mára is terveztek valamit? (Ottóra néz.) Mert ha igen, akkor én is ott szeretnék lenni. OTTÓ Igen, ma is megyünk Leóhoz. Este. RITA De jó, hogy velünk tartasz, keresztapa, különben én nem is mennék! LEÓ (színlelve) Én is szeretném, ha eljönne a titkár úr… ALEX Köszönöm a meghívást! És mi lesz a program? LEÓ Csak egy könnyű társalgás, aztán egy könnyű vacsora. ALEX (mindenkit végignézve) Értem. Megköszönném, ha vázolnátok ennek a „laza csevegésnek” a vezérfonalát. (Csend.) Mert gondolom, lesz egy központi témátok, sőt úgy sejtem, még cselekedni is fogtok valamit. (Csend.) Tehát ki lesz az a bátor, aki elárulja, hogy mi lesz a valódi program? DOBOS Édesanyám megidézése.

45 ALEX Igen? Sejtettem, hogy rosszban sántikáltok. (Hümmögve töpreng.) Jó, jó, nem bánom, legyen szeánsz, mert erre most én is kíváncsi vagyok… (Felemeli a mutatóujját.) De ha mégsem tudnék jelen lenni, akkor nem szeánszozhattok; megértettétek, gézengúzok? DOBOS Igen, megértettük, nélküled nem hajtunk a tilosba! ALEX Ezt megbeszéltük, gyertek uzsonnázni a kertbe! (Jobbra kezd gurulni a kerekes székével.) LEÓ (feláll) Nekem már mennem kell, ha nem haragszanak. Viszontlátásra! ALEX Minden jót, este találkozunk… (Félre.) Te amatőr! (Mindenki feláll, Alex kigurul jobbra.) OTTÓ (kezet fog Leóval) Mindannyian ott leszünk, szervusz! KÉRYNÉ Viszontlátásra, Leó! (Leó hátul kimegy, a többiek a hat széket a hátsó falak elé gurítják, majd Ottó kivételével a jobb oldali kijárat felé mennek.) KÉRYNÉ (Ritához) Kíváncsi vagyok, eljön-e Alex… RITA Nagyon szeretném, ha nem esne vissza a betegségébe. OTTÓ Rita, állj meg egy szóra, kérlek! RITA (visszamegy Ottóhoz) Parancsolj, Ottó! (Dobos, Bálint és Kéryné kimegy jobbra.) OTTÓ Szeretnék megkérdezni tőled valamit. (Előkapja a zakója belső zsebéből az irattárcáját.) És őszinte választ várok. (Kétfelé nyitja az irattárcáját, ránéz, de a fényképek nincsenek ott.) Hát ezek hova tűntek? Pedig ide tettem… (Újra benyúl a zsebbe.) Itt sincs. Hát ez hihetetlen! RITA Mit keresel? OTTÓ Ide, az irattárcámba tettem, de nem találom… RITA Talán elvesztetted… OTTÓ Az lehetetlen. A zakómban volt a tárcám, a zakóm pedig mindvégig rajtam volt. (Visszateszi a tárcáját.) Már rájöttem, mi történt; de nagyon meg fogod ezt bánni, Leó! Kétszer is összeütköztünk „véletlenül” a kertben… RITA Mi baj, drágám? OTTÓ (zavartan) Nincs semmi baj, csak… izé… csupán meg akartalak lepni… egy színházi előadással. A tárcámba tettem két színházjegyet, de elvesztettem. RITA Mi köze van ehhez Leónak? OTTÓ Ja, ő adta a jegyeket. RITA Ne bosszankodj, legfeljebb majd máskor megyünk színházba, és különben is átok ül azon, ami tőle származik. (Elindulnak a kert felé.) OTTÓ Igazad van, talán jobb is így… (Önkéntelenül, fennhangon.) Hát nem lóvá tett az ördögfajzat! RITA Tessék? OTTÓ Semmi, semmi… (Egymásba karolva kimennek.)

46 3. kép Leó házának társalgója, a „Boszorkányszalon”. Esti megvilágítás. Hátul és kétoldalt függönyök, melyek között három irányból vezetnek bejárati nyílások a társalgóba. A székek a hátsó függönyök előtt sorakoznak, az asztal a jobb hátsó sarokban áll. Leó és Murmur jön be jobbról. Leó most fekete öltönyt visel. LEÓ Mindjárt megérkeznek a vendégek. MURMUR Hányan jönnek? LEÓ Öten vagy hatan. Barbár hol van? MURMUR Az őrszobában figyeli a monitorokat. Törpe is vele van. Mint láttad, ragyog az ebédlő a tisztaságtól, és frissen vágott virágok illatoznak a vázákban. (Hátul bejön Barbár.) BARBÁR Megérkeztek a vendégek, Leó. Két kocsival jöttek, beálltak az udvarra. LEÓ Köszönöm, lemegyek eléjük. BARBÁR Az inasok már fogadják őket. LEÓ Nekem is fogadnom kell őket. Hányan jöttek? BARBÁR Öten. LEÓ Öten? Ezek szerint Alex úr mégsem jött el? BARBÁR Az ki? LEÓ A szellemi vezetőjük, egy kerekesszék-filozófus, egy béna guru. No, figyeljetek rám: ha mégis megérkezne később, akkor feltétlenül engedjétek be! BARBÁR Mivel száguldana ide, kerekes székkel? LEÓ Dehogy, a Kéry klán sofőrje hozná ide autóval. BARBÁR Értem: a sofőr lent fog várni, a gurut pedig felhozzuk a lifttel. LEÓ Vág az eszed, mint a borotva. Legyetek udvariasak vele! BARBÁR Megmotozzuk? LEÓ Semmiképpen! Ő a család kedvence, mit, kedvence? Ura, kiskirálya. BARBÁR Jól van, finoman bánunk vele, mint egy porcelánbabával. LEÓ Szerintem már nem fog idejönni, mert különben együtt érkezett volna a többiekkel. Biztos beteg. Én azt sem bánnám, ha már haldoklana… Lemegyek a vendégekhez. Őrködjetek, fiúk! (Kimegy hátul.) MURMUR (Leó után szól) Figyelünk, Leó! BARBÁR Várj, Murmur! Szeretnék megtudni valamit. Észrevettem, hogy Leó és Szabina között mostanában egyre nő a feszültség… MURMUR Jól látod: Szabina féltékeny. Eddig azt hitte, hogy Leó csak „szórakozni” óhajt Ritával, ámde rájött arra, hogy másról

47 van szó: szerelmes belé. De vigyázz, ebben a házban életveszélyes bármit is tudni! BARBÁR Ugyan már, én nem félek senkitől, mesélj! MURMUR Jó, de tartsd a szád! Hallottam, amikor Szabina azt mondta Leónak: „Nem tűröm, hogy Ritát szeresd! Ha elpártolsz tőlem, megbosszulom a hűtlenségedet!” BARBÁR Mire Leó? MURMUR Mire Leó azt felelte: „Hallgass és tűrj! Minden úgy lesz, ahogy én akarom, és ne merj engem fenyegetni, mert nagyon ráfizetsz!” BARBÁR Alakul a sztori, alakul… És mi kinek a pártjára állunk, ha elfajulnának a dolgok? MURMUR Természetesen az erősebbikére… Mert tanuld meg, barátom: ha mindig az erősebb fél pártjára állsz, te is mindig győztes leszel… Gyerünk őrizni a házat! (Murmur és Barbár kimegy balra. Néhány másodperccel később hátul bejön Kéryné és Dobos, majd mögöttük Rita és Ottó, végül pedig Bálint és Leó.) KÉRYNÉ (Doboshoz) Eltévednék ebben a hatalmas házban, ha nem kísérne senki, ez a szalon pedig ugyanolyan nyomasztó hely, mint tegnap. DOBOS (viccet mesél Kérynének) Egy hajótörött idegen területen kerül partra. Sokáig bolyong az őserdőben. Végre elér egy falut, és legelőször egy akasztófát pillant meg, amelyen egy áldozat csüng. „Istennek hála – kiált fel –, civilizált országba kerültem!” (Nevet.) Mondok egy másik viccet, ha nem untatom, Márta. „Nagy nap ez a mai – súgja a hóhér az akasztófa alatt álló elítéltnek –, ez lesz a századik akasztásom.” „Jó magának – válaszolja a halálraítélt –, nekem csak az első.” (Nevet.) LEÓ Értem én az akasztófahumorát, Dobos úr! (Az asztalra mutat.) Ha felkészült a ceremóniára, már akaszthatjuk is… DOBOS Kit? Engem? Csak lassan a testtel, nem kell úgy kapkodni! BÁLINT Intézzük el minél előbb az aktust, mert már kezdek éhes lenni! Elnézést, Pista, most én vicceltem. OTTÓ A vacsora még ráér, előbb fejezzük be, amit tegnap elkezdtünk! KÉRYNÉ Vágjunk bele, a mindenségit! (Doboshoz.) Maga is jobban jár, Pista, ha minél előbb túlesik rajta. LEÓ Majd beszappanozzuk a kötelet, hogy ne fájjon… DOBOS Köszönöm, nem is tudom, hogyan háláljam meg a jóságukat… KÉRYNÉ Uraim, középre hoznák az asztalt? OTTÓ (az asztal felé megy a férfiakkal együtt) Hú, de belejöttél, anyám! RITA Álljatok meg, hagyjátok ott az asztalt, ahol van! OTTÓ Miért, mi baj van, Rita? RITA Nem vagyok hajlandó ahhoz a bűvös asztalhoz leülni!

48 OTTÓ De hiszen az egyik asztal olyan, mint a másik! RITA Akkor máshogy mondom: nem ülök le olyan asztalhoz, amelyiknél Leó is helyet foglal. LEÓ Köszönöm a bókot, drága hölgyem! OTTÓ (Ritához) De akkor hogyan fogjuk meg egymás kezét a szeánsz alatt? RITA Sehogyan. Senkivel sem vagyok hajlandó kezet fogni egy olyan láncban, amelyiknek az egyik láncszeme Leó. LEÓ Ez már, állítom, beteges gyűlölet! OTTÓ Rendben van, legyen úgy, ahogy Rita akarja: üljünk le kézfogás nélkül, és az asztaltól távol. Leó, lehetséges így is szeánszozni? LEÓ Az ezoterikus tudás birtokosának semmi sem lehetetlen, ráadásul a mai körvezető igazán érti a dolgát, művésze a metapszichikának. (A négy férfi a hat széket középre gördíti.) OTTÓ Leó, még nem is kérdeztem: Szabina miért nincs itthon? LEÓ Elutazott külföldre, egy divatbemutatóra. OTTÓ Értem. Sajnálom, hogy Alex sem lehet velünk, mert hirtelen ismét rosszabbodott az állapota. LEÓ (színlelve) Milyen kár! Aggódom érte. OTTÓ Mi legyen az ülésrend, Leó? LEÓ Javaslom, most üljünk szabályos félkörben, én szélen, Márta néni középen, és forduljunk egymás felé egészen. (Leülnek a szereplők. Most szabályos félkör a széksor alakzata. Az ülésrend balról jobbra: Dobos, Rita, Ottó, Kéryné, Bálint és Leó. A távolság oldalirányban egy-másfél méter közöttük, de középen, Ottó és Kéryné között két-három méter. A szereplők a székeikkel szembefordulnak egymással. A világítás központi fénycsóvája felülről a félkör középpontjára irányul.) LEÓ Helyezkedjünk el kényelmesen. Alkarunk a karfán, figyelmünk a belső hangokon. (Kis szünet.) Álomban, jógagyakorlatokban és szeánsz alatt is hasonló benyomások érnek minket, mint amilyenek majd a túlvilágon fognak történni velünk. RITA (közbeszól) Az életünk bizonyos pontokon olyan, mint az álom: belekerülünk valamibe, függetlenül attól, hogy akarjuk-e, vagy sem. LEÓ Kérlek, ne szólj bele! (Folytatja.) Csukjuk be szemünket és koncentráljunk a feladatra! (Itt a nézőtéri hangfalakból szólal meg Leó hangja, ezért most nem beszél a színpadon.) Akaratunk erejétől függ a megidézendő személlyel való kapcsolat lehetősége és intenzitása. Transzállapotban hallhatjuk azokat a hangokat, melyeket másként nem hallhatnánk, és láthatjuk azokat a képeket, melyeket egyébként nem láthatnánk. KÉRYNÉ Imát nem mondunk ma? BÁLINT Kulcsoljuk imára kezünket! Most én mondok, idézek egy röpke imát, amely így szól: „Minden élet teljességet követel, de ez a totalitás egység nélkül széjjelhull. Testünk, lelkünk és szel-

49 lemünk egyes részeiből áll össze a forma, és csak ott csillan fel a lényeg, az élet villáma, ahol ez a forma egységet alkot.” LEÓ (élőszóban) Vessünk rá keresztet, a szemek még mindig lehunyva! (A szereplők – Rita kivételével – keresztet vetnek. Leó a bal kezével vet keresztet, az alsó pontról kezdve.) KÉRYNÉ Ez miféle ima volt? Ámen. LEÓ Gondolkodásmódunk az ellentétpárok ütköztetése révén működik. Azért van meleg, mert van hideg is, azért van fény, mert van sötétség is, azért van szeretet, mert van gyűlölet is. Ha nem létezne rossz, akkor jó sem létezne többé. A jó és a rossz ugyanannak a dolognak kétféle felfogása, sarkítása. RITA Mit akarsz ebből kihámozni? Ne mosd össze a jót és a rosszat, illetve ne állítsd a feje tetejére a dolgokat! LEÓ A dilettáns ehhez nem ért. (A hangfalakból beszél.) Nyilvánvaló, hogy ha van evilági élet, akkor van másvilági is. Szellemünk és lelkünk túlvilági eredetű, testünk csak hitvány földi salak. Halálunkkal az asztráltestben tovább élő szellem és lélek visszatér a saját világába, a szellemvilágba, ahogyan a földi test is visszatér az eredeti anyagába, a porba és hamuba. (Újra élőszóban.) Szólítalak, Dobos István… DOBOS (közbevág) Igen! LEÓ (folytatja) …édesanyja, Rózsa; lépd át a két világ közötti határvonalat, jelenj meg közöttünk! DOBOS Ne ijesztgessen, Leó úr! LEÓ A túlvilági lélek akár vizuális formában is megjelenhet előttünk, de ahhoz minden belső energiánkat és különleges érzékünket mozgósítanunk kell… Koncentráljunk! (A függönyök közelében különös fények villannak fel, a függönyök itt-ott hullámzanak.) DOBOS Erősen koncentrálok. LEÓ Mit érez, Dobos úr? DOBOS Érzem és tudom, hogy a mama már itt van közöttünk. KÉRYNÉ Én is érzem… Futkos a hideg a hátamon. BÁLINT Nekem is borsózik a hátam: a szellem itt van a szobában. LEÓ Remek, a megidézés sikerült. Nyissuk ki a szemünket! DOBOS (felfelé nézve) Szia, mama, gyere, beszélgessünk! (Felülről egy üvegharang megkoccantása hallatszik, kétszer.) KÉRYNÉ Jó estét, Rózsika! Szeretettel üdvözöljük baráti társaságunkban. DOBOS Szeretsz még, mama? Gondolsz néha rám? (Felülről üvegharangjáték különös, túlvilági dallama hallatszik.) RITA (megkönnyebbülten) Hála istennek, ez nem a Fekete Herceg gonosz muzsikája! (Megijed.) Vagy mégis? Lehet, hogy ezzel téveszt meg a démon? DOBOS Semmi kétség: szeret engem az angyalka az égben! Kérlek, mama, ereszkedj le közénk!

50 (A szereplők előtti fénysugárban foszforeszkáló, csillogó szemcsék hullnak lefelé. Egy kis idő elteltével abbamarad csillogás, és a szereplők a szemükkel már a szellemet keresik a helyiségben.) RITA (oldalra néz) A ragyogás mögött árnyék lapul. BÁLINT Mosd meg az arcodat a fényben! KÉRYNÉ Hova tűnt, Rózsa? BÁLINT Eltűntél, tündér?… A versemben azt írom: „A hold kacagja kínom, a napot visszasírom.” Elnézést! DOBOS Itt vagy, mama? Válaszolj, kérlek! NŐI HANG (Szabina elváltoztatott hangja a szereplők közeléből) Itt vagyok, fiam! DOBOS De hol itt? Hol vagy, mama? NŐI HANGOK (hang a közelből) Itt vagyok, Pista. (Távolabbról.) Itt vagyok, fiam. (Aztán a hangfalakból visszhangzik.) Itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok. (A nézőtéri hangfalak külön-külön is megszólalnak.) Anyád vagyok, Rózsa. (Máshonnan.) Hozzád jöttem. (Máshonnan.) Itt vagyok, Pista, szeretlek. (Több pontról felelgetnek egymásnak a női hangok. Egy hang a bal oldali függöny mögül.) Szervusz, Pista! (Egy másik hang a jobb oldali függöny mögül.) Hozzád jöttem. (A hátsó függöny mögül Szabina hangja.) Itt vagyok, fiam! (Végül újra a bal oldali függöny mögötti hang.) Itt vagyok, szeretlek! (A hasonló tónusú női hangok megszólalásai közben fények is felvillantak a megszólalás helyén. Jelenleg az asztal felett és a bal oldalon levő függönynél világítanak fénysugarak. Ez a függöny most egy helyen kidomborodik egy női alaktól.) DOBOS (feláll) Ez fantasztikus, mama… LEÓ Üljön vissza a helyére, Pista! DOBOS (a függöny felé beszél) Gyere közelebb, kérlek, beszélgessünk! (Visszaül.) (A nőalak hátralép a függönytől, erre itt kialszik a fény. Aztán a hátsó függönyök közepére világít egy fénycsóva, oda, ahol a bejárati nyílás van. Ezután belép egy viszonylag idős, azazhogy egy idősnek látszó hölgy. Ez a nő Szabina, aki Dobos anyjának maszkírozta magát. Az arcát fehérre púderezte, az ajkát pirosra rúzsozta, a fejére őszes parókát tett, ahogy azt egy idősebb szellemhölgy kinézete megkívánja. Szabina egy fehér színű, térdig érő és hosszú ujjú hálóinget visel, amely feltűnően régimódi. Nos, a döbbenettől lebénult társaság felé közeledik, tekintetével a távolba néz, végül megáll a széksor közepén, Ottó és Kéryné között.) SZABINA (furcsa hangon) Jól van, beszélgessünk, fiam! DOBOS Nem hiszek a szememnek, lehetséges ez, mama? SZABINA Akartátok, hogy megjelenjek, hát itt vagyok. Az a test, amit láttok, pusztán az egykori testem átmeneti megjelenítése, káprázata; úgy bújtam bele, ahogy ebbe a hálóingbe is, amely szintén anyagtalan semmi, mármint földi értelemben. DOBOS Eláll a lélegzetem az ámulattól, ez egyszerűen maga a csoda… Megérinthetlek, megölelhetlek?

51 SZABINA Nem tudnál, fiam, csak a levegőt ölelnéd. RITA Akkor hogyan tud beszélni, Rózsika néni? SZABINA (géphangszerűen beszél) Ti juttattátok el magatokat az önhipnózis segítségével a megváltoztatott tudatállapotnak arra a szintjére, hogy megérthessétek a szellemvilág hangjait. LEÓ Térjünk a lényegre! Kérlek, idézd fel nekünk, Rózsika, hitvány földi életednek utolsó óráit! DOBOS Kérem, legyen kíméletes az édesanyámmal! SZABINA (továbbra is a távolba nézve) Akkor már halálos beteg voltam, már kifejlődött bennem a rák, de titkoltam a fiam előtt. DOBOS Ez így volt. Csak később tudtam meg, hogy nem akartál befeküdni a kórházba. SZABINA Minek, hogy megoperáljanak? Az már felesleges lett volna. DOBOS Hogy csillapítsák a fájdalmadat… SZABINA Én a fájdalommal mindig együtt éltem… Tehát aznap délután meglátogatott Pista, és nagyon összevesztünk. Persze részeg volt, mint mindig. DOBOS Aznap én nem voltam nálad. A barátnőmmel és a barátaimmal születésnapi ünnepséget tartottunk a lakásomban, és egy szórakozóhelyen is. LEÓ Egy szomszéd látta magát bemenni a bérházba… DOBOS Ahol az anyám lakott? Kettő pedig Colost látta. SZABINA Pista felhánytorgatta, hogy én állami gondozásba adtam őt. Egyre inkább felhergelte magát, begurult, és végül az én drága egyetlen fiam megfojtott. DOBOS Miért mondod ezt? Ez egyszerűen nem igaz! SZABINA Tudom, hogy nagyon megbántad, amit tettél, bűntudat gyötör, de én megbocsátok neked, mert szeretlek. DOBOS De nem úgy volt, ahogy mondtad: téged az egykori „strigód” fojtott meg. Akkor már tíz év telt el azóta, hogy megszabadultál tőle, de Colos valakitől megtudta a lakcímedet, és azt is megneszelte, hogy van egy kis félretett pénzed; márpedig kellett neki a steksz. Aznap felkeresett téged, te beengedted, és megtörtént a baj. Először kölcsön akart kérni, aztán már követelte a lóvét, de mivel te nem adtál neki, fenyegetőzött, végül pedig fojtogatott; addig fojtogatott, amíg volt benned szusz. Így történt, mama. LEÓ Nem Colos tette, hanem maga… DOBOS Colos az ujjlenyomatait is otthagyta! LEÓ Maga is otthagyta! DOBOS Én sűrűn jártam anyámhoz… Nem és nem: én nem vagyok anyagyilkos! (Kezével eltakarja az arcát.) SZABINA (megértően) Nem baj, fiam, nem akartál te ilyet tenni; szinte véletlenül történt az egész, és úgyis meghaltam volna egy hónapon belül. DOBOS Ne beszélj így, mama! Ne kínozz, kérlek!

52 (Alex viharzik be hátulról a kerekes székével. Elhalad a bal oldalon ülő szereplők háta mögött, és megáll a széksor bal szélén, Dobos jobb oldala mellett.) ALEX (nagy hangerővel) Mi ez itt, nyavalyás csibészek? Megmondtam, hogy nélkülem nem szeánszozhattok! LEÓ (mérgesen) Hát mégis eljött, Epikurosz? Mégsem beteg? Unatkozott? RITA De jó, hogy eljöttél, keresztapa! DOBOS (leveszi a kezét az arcáról) Meggyógyultál, Alex? ALEX (Szabinára néz) Ki ez a nő? DOBOS Az anyám. KÉRYNÉ Rózsika. ALEX (Szabinához) Igen? Maga Rózsika? Csak nem a túlvilágról tetszett érkezni, asszonyom? DOBOS De igen, pontosan onnan… ALEX Nem téged kérdeztelek, Pista! SZABINA Kérem, én szellem vagyok, és már megyek is vissza a szellemvilágba. ALEX Nem megy sehova! DOBOS Hagyd elmenni az anyámat, barátom! ALEX Nem megy sehova! SZABINA Mit akar tőlem? Mi már végeztünk itt éppen. ALEX Nem megy sehova! DOBOS Kérlek, hagyd elmenni, Alex! ALEX Majd később elmehet, de előbb nézzük meg, ki is ez a nő valójában… DOBOS Ne okoskodj, ő az anyám, mint már mondtam. ALEX Vagy valaki más… (Szabinához.) Vegye le a parókáját, hölgyem! KÉRYNÉ Megőrült, Alex? Ki akarja kitépetni Rózsika haját? ALEX Megismétlem: vegye le a parókáját, Rózsa! SZABINA Nincs mit levennem. (Alex kivesz a combtakarója alól egy pisztolyt, majd látványosan a feje fölé emeli, végül Szabinára irányítja a csövét.) KÉRYNÉ (felsikolt) Mit akar azzal, Alex? DOBOS Teszed azt le! Ne bántsd az anyámat, te! (Fel akar állni.) ALEX (Dobosra fogja a pisztolyt) Te maradj ülve, és fogd be a szád, amíg szépen mondom! LEÓ Mit képzel maga, ember?! ALEX (Leóra irányítja a pisztolyt) Maga is maradjon ülve, és maga is kussoljon! (Szabinára fogja a pisztolyt.) Utoljára parancsolom, Rózsa: vegye le! SZABINA Soha! (Alex Szabina feje fölé lő. A lövés óriásit szól.) DOBOS (felordít) Ne, ne lőj, te vadállat! KÉRYNÉ Hasra! Feküdj hasra!

53 ALEX (higgadtan, de erélyesen) Maradjanak ülve! (Szabinához.) Másodjára fejbe lövöm, ha nem engedelmeskedik! (Balról beront Murmur, jobbról pedig Barbár; mindkettőjüknek pisztoly van a kezében. Kétoldalt megállnak, és mindketten Alexre céloznak. Alex továbbra is Szabinára fogja a fegyverét. A feszültséget Leó oldja fel: kézmozdulattal távozásra inti a barátait.) LEÓ Ezt már elhibáztuk, barátaim… Menjetek vissza a helyetekre, és köszönöm! (Murmur és Barbár kimegy.) ALEX (Leóhoz) Helyes! Maga néha úriember is tud lenni, én viszont csak néha nem vagyok az. (Szabinához.) Háromig számolok, hölgyem: egy, kettő… SZABINA Jó, legyen, ahogy akarja, maga tetű! (Leveszi a parókáját, és hátradobja.) ALEX (gúnyolódva) De hiszen magának gyönyörű fekete haja van, Rózsika, drága! Most pedig vegye le a hálóingét is! DOBOS Ne, azt ne! Könyörgöm, ne! (Eltakarja az arcát a kezével.) ALEX Csend legyen, barátom, tudom, hogy mit teszek! SZABINA Maga egy vén kéjenc! (Lassan megfogja a hálóingét.) Maga mer erényről prédikálni!? ALEX Igyekezzen!… Gyorsabban, mintha élne!… (Szabina kibújik a hálóingéből, és hátradobja. Csak egy aprócska bugyi van rajta.) BÁLINT Szép, nagyon szép… DOBOS (alig mer odanézni) Ez maga a csoda, ilyen szép alakot még nem is láttam! Mama, ezt hogy csináltad? ALEX És most nézzétek meg ezt a hölgyet! Olyan gyönyörű, mint egy szépségkirálynő. Nézzétek a tökéletes alakját, nézzétek a duzzadó mellét! Így nézne ki Rózsika? Nem, így még húszéves korában sem nézhetett ki. BÁLINT (felkiált) Persze, mert ő Szabina! ALEX Ez bizony így van… Ezt előbb nem találtátok ki? BÁLINT Nekem már átvillant az agyamon. ALEX Köszönjük a fellépést, elmehet, Szabina! (Elteszi a pisztolyt.) SZABINA (pukedlizik) Örültem a szerencsének… (Félre.) Maga féreg! (Kimegy hátul.) OTTÓ (Leóhoz, dühösen) Lebuktatok, szélhámosok! (Feláll.) Menjünk, ide többé nem tesszük be a lábunkat! (Leó és Alex kivételével mindenki feláll.) És te sem jöhetsz mihozzánk! Egyfolytában hazudtál nekem, becsaptál, lóvá tettél; ezt nem bocsátom meg! LEÓ De megmondtam neked előre, hogy mi a taktikám; talán félreértetted, Ottó, megmagyarázom… OTTÓ Ne mondj már semmit, végeztünk egymással! RITA Egy szót se többet, gyerünk! (A vendégek a hátsó kijárat felé indulnak.)

54 DOBOS (fügét mutat Leónak) Ezt neked, fityfiritty, metapszichika! LEÓ (Rita felé fordul) Kérlek, Rita, maradj még egy percre! (Rita rá sem néz.) Jól van, most menj, de amit üzentem, azt fenntartom, mert tőlem nem szabadulsz, te átkozott szuka! (Visszafordul a nézőtér felé.) Te gyönyörű, te hideg szépség, te Jégkirálynő, imádlak, ameddig csak élek; csodállak, örökké szeretlek! (A vendégek már elmentek, Leó lesújtva görnyed össze a székében.)

4. kép Ottó házának társalgója másnap délután. A székek hátul sorakoznak, és természetesen az asztal már nem látható. Ottó és Bálint áll a színpadon. Ottó egy kis virágcsokrot fog a kezében, Bálint mobiltelefonon felhív valakit. BÁLINT (beleszól a telefonba) Szia, Rita! (Hallgat.) Igen, most érkeztem, nincs még itt senki rajtam kívül. (Hallgat.) Te is most jöttél haza? (A karórájára néz.) Rita, lejönnél a társalgóba? (Hallgat.) Hogy miért? Hát csak úgy… Mert szeretnék veled beszélgetni. (Hallgat.) Nem, én nem megyek most fel, inkább gyere le te, úgyis nemsokára kezdődik az agytorna. (Hallgat.) Remek, akkor itt várlak! (Elteszi a mobiltelefont.) OTTÓ Rajta, barátom, most mutasd meg, milyen férfi vagy! Udvarolj neki, tedd a szépet, ahogy megbeszéltük, de ne izgulj nagyon, mert azzal mindent elrontasz! BÁLINT Ne izguljak, ne legyek zavarban, amikor minden szavamat hallani fogja a férje, vagyis te? OTTÓ Ezzel ne törődj, úgy vedd le a lábáról, mintha én máshol tartózkodnék. BÁLINT És meddig mehetek el az udvarlásban? OTTÓ Ameddig tetszik, akár a legvégső pontig is… BÁLINT Meg is csókolhatom? OTTÓ Tied a csókja, tied a szerelme… Mindent tegyél meg, amit bírsz! BÁLINT Számíthatsz rám. OTTÓ (átadja Bálintnak a virágcsokrot) Ezt a kis virágcsokrot ne felejtsd el átadni neki! Az imént szedtem a kertben. Akkor hát, itt leszek a fal mögött, sok sikert, barátom! (Kimegy balra.) BÁLINT Kösz, igyekszem; csak ne izgulnék annyira! (A csokor átadását gyakorolja.) Virágot a virágnak, virágot a virágnak… (Hátul bejön Rita.) RITA Szia, Bálint! BÁLINT (a csokrot a háta mögé rejti) Szia, Rita! Hogy vagy? RITA Köszönöm kérdésedet… Mit rejtegetsz a hátad mögött?

55 BÁLINT Egy kis ajándékot, egy kis figyelmességet. (Maga elé emeli a csokrot.) Neked szedtem… kint a kertben. RITA (meglepődve) Nekem? És milyen alkalomból? BÁLINT Csak úgy… RITA Csak úgy nem szoktak a férfiak virággal bókolni a nőknek, annak mindig van valami oka. BÁLINT Az ok magától értetődő: virágot a virágnak… RITA Nahát, hogy te milyen aranyos vagy, Bálint! Mindig is kedveltelek, és ezután még jobban foglak… Mire vársz még, átadnád a csokrot? BÁLINT (reszkető hangon) Örömmel, drága gyönyörű csillagom! (Átadja Ritának a csokrot.) RITA Köszönöm, de mik ezek a bizalmaskodó jelzők, te csacsi? BÁLINT Ha nem mondtam volna még, imádlak, amióta ismerlek, sőt: már annak előtte is csak rólad ábrándoztam. RITA Mi ez a szirupos szöveg? BÁLINT Miért? Talán baj, ha feltárom a szívem? RITA Előbb még örültem ennek a virágcsokornak, de a vallomásoddal együtt már nem is tetszik. Ne tedd tönkre a barátságunkat, mondd, hogy csak tréfa volt ez az ömlengés! BÁLINT (tűzbe jön) Dehogy tréfáltam! Imádlak, drágám, szeretlek, szépségem! RITA Ha ezt hallaná a férjem… BÁLINT Kit érdekel a férjed; engem szeress, nem bánod meg! RITA Halkabban, Bálint, még meghallja valaki! BÁLINT Nem érdekel, ha meghallják. RITA Kettévág téged a férjem… BÁLINT Én négyfelé vágom őt. RITA De bátor lettél! Szerencséd, hogy korrekt vagyok: nem mondok el neki semmit. BÁLINT Ne félj tőle, valld be neki, hogy szeretsz! RITA Dehogy vallom! BÁLINT Akkor valld be nekem! RITA Te nem vagy normális! BÁLINT Nem bizony! Akkor hát reménykedhetem? RITA Nem, soha! Most már utállak, te béka! Miből gondoltad, hogy szerelemmel szeretlek? BÁLINT (leforrázva) Szabina mondta, hogy titokban szeretsz. RITA (bosszúsan) Szabinát se lássam többé! Nesze, itt van a csokrod! (Bálinthoz vágja a csokrot.) Menj haza, és átkozd a vakmerőségedet! Elérted vele, hogy elvesztettél egy szép és őszinte barátságot. (Balról bejön Ottó.) OTTÓ (vidáman) Puszi, Rita! Mindent hallottam a fal mögött; ha tudnád, milyen boldoggá tettél… RITA (megütközve) Te hallgatóztál? Milyen szokás ez közöttünk? Szégyelld magad!

56 OTTÓ Ne haragudj, de muszáj volt ezt tennem. Tudod, valaki megpróbálta elhitetni velem, hogy te… De inkább nem is fejezem be a mondatot, annyira aljas. RITA Ki mert rágalmazni engem? OTTÓ Vajon ki volt? Megmondjam, vagy kitalálod? RITA Leó! OTTÓ Ő. RITA (kifakad) Mikor fogok már megszabadulni tőle? Ez rettenetes, már minden éjjel róla álmodom. BÁLINT Akkor én már megyek is… Sajnálom, Rita, ami történt. Szervusztok! OTTÓ Várj, Bálint, nem haragszunk rád! RITA De igen, én haragszom rá… Megsértett. OTTÓ Ne haragudj rá, Bálint csak egy naiv poéta. (Bálinthoz.) Juj, ez csak kicsúszott a számon… A legjobb barátom vagy, Bálint! (Ritához.) Egyébként ő nem tehet semmiről, én kértem arra, hogy játssza el a hősszerelmest. RITA (Bálinthoz) Ez igaz? Vagy ez csupán Ottó mentőötlete? BÁLINT (hebegve) Igaz. Én csak azért tettem… Vagyis hát… Hogy meggyőződjünk… a hűségedről. RITA Jó, megbocsátok nektek, de többé ne játsszatok velem! OTTÓ Boldog vagyok, hogy kiálltad a próbát… RITA Soha többé ne kételkedj bennem! OTTÓ Soha… Én nem is kételkedtem igazán a hűségedben, de talán megért egy próbát… Sajnálom, komisz voltam, ne haragudj, édesem! (Bálinthoz fordul.) Bálint, kérem a virágot! (Elveszi a csokrot Bálinttól, majd Ritának nyújtja.) Fogadd el, drágám, ezt a csokrot: virágot a virágnak! RITA (nem veszi át a csokrot) Ezt a szöveget ma már hallottam, alig két perce, ráadásul a virágokat Bálint szedte. BÁLINT Ez majdnem igaz, de Ottó szedte… RITA (átveszi a csokrot) Köszönöm, Ottó; menjünk ki a kertbe! OTTÓ Várj, Rita, mit álmodtál megint Leóról? RITA Egy misztikus, gonosz erő közeledett felém. Leó szelleme volt, meg akart ölni. Próbáltam elmenekülni tőle, de hirtelen előttem termett, és tárt karokkal várt. Megfordultam, és újra rohantam, rohantam egy szakadék felé; fel akartam repülni, de nem tudtam; ő utolért, rám ugrott, és magával rántott a mélybe. Szörnyű volt, megsemmisültem. OTTÓ Ne félj, Leóval már minden kapcsolatot megszüntettünk; ígérem, többé nem fog zaklatni téged. BÁLINT (hősködve) Ne félj, Rita, én is megvédelek Leótól! RITA Rendesek vagytok, de én jobban ismerem Leót, mint ti: ő olyan ragadozó, aki sohasem engedi el az áldozatát. OTTÓ Majd meglátjuk! BÁLINT Majd meglátjuk! RITA Jól van, kedveseim, menjünk ki! Gyere, Bálint, nem haragszom már; gyere, gyere, angyalom!

57 (Mindhárman kimennek jobbra. Ezután függönyökre cserélik a színfalakat a szokásos módon. A világítás megváltozik.)

5. kép Leó házának társalgója, ugyanaznap, este. A székek ugyanott sorakoznak, az asztal most mindegy, hogy bent van-e, vagy nincs. Balról bejön Szabina. Vonzó öltözéket visel. Manökenlépésekkel járkál, pózol, tetszeleg magának. Néhány másodperc múlva Murmur jön be hátul. MURMUR Hívtál, Szabina? SZABINA (hízelegve) Mint jó barátot hívtalak, kedves Murmur. Milyen izgalmasan elbűvölő még a beceneved is: Murmur; mintha azt mondanám, gyere, cicám, megsimogatlak, te csak dorombolj nekem… MURMUR Mit parancsolsz, úrnőm? SZABINA Te a magad ura vagy, kandúrom. MURMUR Alázattal várom parancsaidat, kedves Szabina. SZABINA Este hétkor valaki felhívta Leót, ettől ő egészen megváltozott, teljesen tűzbe jött. Kérdeztem tőle, hogy ki hívta, de nem árulta el. Azt hazudta, hogy egy külföldi üzletfelével fog tárgyalni egy halaszthatatlanul fontos ügyben. Megfürdött, megborotválkozott, felvette a kedvenc ruháját, és magamra hagyott. Azt mondta, nem tudja, mikor jön haza, lehet, hogy már este tízkor, de lehet, hogy csak éjfélkor. MURMUR Miért izgat ez téged? Leónál ez rendszeres dolog: jön egy hívás, és ő megy… SZABINA Amikor fürdött, megnéztem a mobiltelefonjában, hogy ki hívta fel hét órakor. Mit gondolsz, ki volt? Megmondom: Rita. MURMUR Csak nem vagy rá féltékeny, szépséges úrnőm? SZABINA (idegesen) De még mennyire!… És mit képzel magáról Leó, neki mindent szabad? MURMUR Nyugodj meg, Szabina, nem tudjuk, mi áll a dolgok hátterében, és az is lehet, hogy Leó igazat mondott. SZABINA Nem, nélkületek ő nem megy üzleti megbeszélésre. A jelekből ítélve Rita hívására indult el Leó, és ha nem érkezik haza két órán belül, akkor az azt jelenti, hogy sikerült neki szép szóval vagy fenyegetéssel elérnie a célját, azaz behálóznia Ritát. MURMUR Úgy gondolod, hogy akkor együtt töltik az éjszakát? SZABINA Igen, együtt töltik az éjszakát, mégpedig Leó titkos belvárosi lakásában. Tudom, hogy ő ezt a Cervantes utcai luxuslakást néhány kivételes üzleti tárgyalás és számtalan szerelmi légyott helyszíneként tartja fenn. MURMUR Ha azok a falak beszélni tudnának! Óh, bocsánat, Szabina!

58 SZABINA Bármi történik is, én befejezek vele minden kapcsolatot, mert érzem, hogy ő Ritát szereti, engem pedig csak megtűr és kihasznál… De nem, engem nem lehet csak úgy büntetlenül megcsalni, legalábbis érzelmileg nem… Meglehet, hogy ma éjjel bosszút állok rajta: egy picinyke acélgolyó sóvárog Leóra… MURMUR (kissé meghajol) Megtisztelő számomra, hogy megosztod velem a gondolataidat. SZABINA Bálint, az a balek, félórája felhívott. Mindjárt megérkezik. MURMUR Elkapjuk a grabancát? SZABINA Nem, Bálint már nem érdekel minket, futni hagyjuk a kis senkit. MURMUR Mit kívánsz tenni, Szabina? SZABINA Ma éjszaka átköltözöm a Szarvas-patak menti öreg kastélyba. Az már az én tulajdonom, mert Leó – egy könnyelmű pillanatában – megvette nekem. Velem jöttök, barátaim? MURMUR Mennyit fizetsz a hűségünkért, úrnőm? SZABINA Amennyit Leó, még többet is… MURMUR Az a kastély szinte lakhatatlan, és a pincéje tele van mocsokkal és vérrel… SZABINA Még ma éjjel kisikáljuk a pincét, és eltüntetjük minden nyomát a bűnnek. Szerintem néhány óra alatt végzünk is vele. A szobákat pedig, meglátjátok, lakályossá tesszük egy hét alatt. Jövőre teljes egészében felújíttatom az épületet, már megvan rá a pénzem. MURMUR Jól van, majd meglátjuk, mit tehetünk érted. (A hátsó bejáraton Bálint jön be, mögötte Barbár is belép.) BÁLINT Szia, Szabina! SZABINA Helló, Bálint! Mit óhajtasz tőlem? BÁLINT Haragszom rád! Miért hazudtad azt nekem, hogy Rita szerelmes belém? Az átverésed miatt nagyon megszégyenültem. SZABINA Azért füllentettem, hogy megelőzd Leót Rita elcsábításában, de hiába, te csak egy álmodozó bolond vagy… BÁLINT Ne gúnyolódj, ne sértegess! Ritát nem lehet Ottó mellől elcsábítani, mivel egyedül őt szereti. Én megpróbáltam, de csúnyán felsültem. SZABINA Engem csak az érdekel, hogy kit szeret Leó. Nem, rosszul mondtam, most már az sem érdekel. Az anyjával szórakozzon! Figyelj, Bálint, van egy kérdésem: mi történt a mai agytorna után? BÁLINT Az agytorna után Ottó, Rita, Alex bácsi és Dobos Pista félrevonult tanácskozni, de hogy miről, azt nem is gyanítom. SZABINA No ez az! Ki tudja, miről döntött az agytröszt? A Kéry család akaratának súlya van ebben a városban. BÁLINT Van egy másik ügy is, amelyet Leóval szerettem volna megbeszélni. SZABINA Mondhatod nekünk is, talán mi is segíthetünk…

59 BÁLINT (komolyan) A következő áldozati szertartáshoz szeretném felajánlani nektek a testem… SZABINA Honnan tudsz te ilyen cselekményekről? BÁLINT Alex bácsi mondta, hogy bizony léteznek ilyen extrém dolgok… Neki sokan jelentenek mindenféle titkos információt, ennélfogva ő mindent tud, ami a városunkban történik. Természetesen az előbb említett szándékomat nem árultam el neki. SZABINA Már vártuk tőled ezt a nemes felajánlást. Tehát ilyen rituális gyönyörűségre, ilyen csodálatos és fennkölt elmúlásra vágysz? És miért? BÁLINT Felkínálom magamat Ritáért cserébe… SZABINA A királynő helyett a parasztot vegyük le? BÁLINT Vegyétek le a parasztot, de hagyjátok uralkodni a királynőt! SZABINA (indulatosan) Nem kellesz nekünk, paraszt, takarodj a királynődhöz! És Rita sem kell, őt sem ismerjük többé! Alex bácsinak pedig azt üzenem, hogy felejtsen el mindent, amit rólunk hallott! Te pedig, ha még egyszer a szemem elé kerülsz, nem úszod meg élve! BÁLINT (boldogan meghajol) Bocsánat, ezer bocsánat, és köszönöm a jóságodat, kedves Szabina! Minden jót, drága Szabina, és önöknek is, mélyen tisztelt uraim! (Kimegy hátul.) SZABINA Mit szóltok ehhez, barátaim? MURMUR Mit szólnánk? Te vagy az úrnőnk, várjuk a parancsaidat. SZABINA A parancsaimat? Csak egy kérdésem van hozzátok: akartok szeretkezni velem? MURMUR (meglepődve) De Szabina, ezt komolyan kérdezed? SZABINA Akartok, vagy nem? BARBÁR Akarunk, Szabina! Megdöglök a testedért, te céda, és imádlak téged, te páratlan szépség! SZABINA Nagyszerű, ezt kívántam hallani tőletek, perverz vadállatok… Akkor gyertek fel a lakosztályomba, most rögtön! MURMUR Örömmel, Szabina! (Szabinával az élen kimennek hátul.)

6. kép Ottó házának társalgója másnap délután. Nappali világosság. Hat szereplő ül enyhe félkörív-alakzatban: Alex kerekes székben, középen, a többiek öt irodai forgószékben. (A hatodik szék hátul árválkodik.) Az ülési sorrend balról jobbra a következő: Dobos, Rita, Ottó, Alex, Kéryné és Bálint. ALEX Ottó, hogyan foglalnád össze az epikuroszi bölcsesség fő vonásait?

60 OTTÓ A világ rendjének megértéséből származó fölényes nyugalom, a külső eshetőségtől való függetlenség, az egyszerűség, a részvét, a szolgálatkészség, a hasonló gondolkodásúakkal való barátság ápolása az epikuroszi bölcsesség fő vonásai. ALEX Nagyszerű! Ezen erények megszerzése a hatalmunkban áll. Majdnem minden tőlünk függ, mivel az akaratunk szabad. DOBOS Ahogy mondani szokták, fejben dől el minden. ALEX Helyes! Rita, mi a szerepe az akarat szabadságának az életünk irányításában? RITA Szabad akarattal irányítjuk életünket, így formáljuk magunkhoz a képlékeny sorsot. A boldogság magában az emberben rejlik, és az ember akaratától függ. ALEX Úgy van, merthogy nem a végzet határoz meg mindent, az ember relatív szabadsággal bír. Epikurosz filozófiája és etikája arra irányult, hogy kiragadja az embert az akarattalan sorsszerűség bilincséből. A helyes cselekvés feltétele a helyes erkölcsi szemlélet. Bálint, milyen ismeretnek kell korlátoznia a cselekvés szabadságát? BÁLINT Az igazság ismerete a helyes cselekvés pótolhatatlan feltétele. ALEX Igen. Az igazság feltárásához egyebek mellett a tudomány is segít. A görög bölcs a tudomány hasznát abban látja, hogy a természetben működő erők ismeretével megszabadulunk a titokzatos erők miatti aggodalomtól. Márta, milyen törvényszerűség uralja a természetet? KÉRYNÉ A természetet az okság szigorú törvényszerűsége uralja. ALEX Pontosan. Epikurosz etikája a babonák ellen irányult. Ezek a babonák, tévhitek, magyarázta, megalázzák méltóságában az embert. Te is így látod, Rita? RITA Természetesen így… Ha megszabadulunk a lelket béklyóba verő félelemtől, megnyílik előttünk a boldogsághoz vezető út. OTTÓ A boldogsághoz vezető utat meg kell tisztítani a különböző akadályoktól. ALEX Jól mondjátok, gyermekeim, mert a jelen és a jövő nincs teljesen a hatalmunkban, viszont nem áll teljességgel a hatalmunkon kívül. (Kis hatásszünetet tart, közben egyenként végignézi a többieket.) Hallgattátok a híreket a rádióban? Esetleg láttátok a televízióban a déli híradót? OTTÓ (egykedvűen) Igen, én igen. BÁLINT (szárazon) Igen, én egész délelőtt a rádiót hallgattam. KÉRYNÉ (tényszerűen) Én meg a tévét néztem. RITA (hidegen) Engem a vállalati irodámban azért hívott fel a férjem, hogy kapcsoljak be egy rádiót, és hallgassam meg a híreket.

61 DOBOS (csípősen) No de kérem! Itt mindenki csak szórakozik napközben? Én dolgozom, én igazgatom a gyárat, nekem nincs időm rádiót hallgatni… Miért, mit mondtak a hírekben? ALEX Éjjel három órakor egy mulatóból hazatérő ifjú látott egy különös autót a társasházi lakása előtt. Az autó első ablaka ugyanis át volt lőve. OTTÓ (folytatja) A fiatalember odament az autóhoz, hogy megnézze, mi történt. RITA (folytatja) Az autó első ülésein egy férfi feküdt jobbra dőlve, ámde úgy feküdt, mint egy zsák krumpli. ALEX (folytatja) Az ifjú jobban megnézte a mozdulatlan férfit, és ekkor látta meg, hogy az illető homlokát egy golyó ütötte át. DOBOS Hogyhogy senki nem hallotta a lövést? RITA Nyilván hangtompítót használtak a pisztolyhoz. DOBOS Nem lehet, hogy öngyilkosság történt? ALEX Az áldozatnál nem találtak fegyvert, helyesebben, találtak, de az benne volt az autó kesztyűtartójában. DOBOS És melyik utcában történt a gyilkosság? RITA A Cervantes utcában. DOBOS És ki volt a szerencsétlen áldozat? ALEX (rövid csend után) Leó. DOBOS (szenvtelenül) Leó? Nocsak, Leó volt? Én nem sírok érte. Vagy talán létezik olyan ember, aki sajnálja őt? RITA (fagyosan) Ha Leót is anya szülte, akkor csak az anyja, de lehet, hogy még ő se… DOBOS Mit mondtak még a hírekben? OTTÓ A rendőrségnek nem volt nehéz megállapítania, hogy ki volt az áldozat, hiszen Leó igazolványait is megtalálták, és az autó is az övé volt. Egyébként Leót is anya szülte, valószínűleg ő azonosította hivatalosan a fiát a boncteremben. ALEX Mivel az áldozat sajtócézár volt, a média lecsapott a hírre. A tévé déli tudósításában láthattuk, hogy az újságírók erősen faggatták a rendőrségi szóvivőt, aki még azt is közölte, hogy az orvos szerint a halál a késő esti órákban állt be… Más szavakkal: akkor adták le a halálos lövést a gyér forgalmú mellékutcában. RITA Feltehetően egy lépésben elhaladó autóból lőttek rá a gyanútlan Leóra. OTTÓ Szerintem, figyelembe véve a gyilkosság végrehajtásának módját, a tettest – vagy tetteseket – igen nehéz lesz megtalálni; úgy vélem, hogy ez aligha lehetséges. Az egyetlen tárgyi bizonyíték a bűncselekményhez használt pisztoly volna, de azt a gyilkos nyilván örökre eltüntette. ALEX Mindenestre a rendőrség megindította a nyomozást emberölés gyanújával, ismeretlen tettes ellen. KÉRYNÉ (ijedten) Szentséges ég!… Már bocsánat, de akkor valószínűleg hozzánk is eljönnek majd kérdezősködni, hiszen ki fog derülni, hogy Leó többször is járt nálunk az elmúlt napokban.

62 OTTÓ Nálunk hiába szimatolnának, mert nekünk ehhez a mocskos ügyhöz semmi közünk sincs; igaz, barátaim? DOBOS Igaz. Nekünk ehhez semmi közünk… RITA (gunyorosan) Leót én nem is ismertem… Ki volt az az ember? ALEX Nekünk egy kis senki… OTTÓ Igaz, hogy egyébként a fél ország ismerte a tévéből, én személyesen is, de nekem ő már csak egy rossz emlék. KÉRYNÉ Borzalmas dolgok történnek manapság, inkább beszéljünk másról! ALEX Igaza van, Márta… Sokan meghalnak, de az élőknek élniük kell, mert megy tovább az élet. Epikurosz is úgy tartotta, hogy az élet értelme maga az élet. Az emberi élet célja a tartós boldogság elérése. Az örömteli boldogság a léleknek azon állapotában rejlik, amely nem lépi át a természet megszabta határokat. Az életet nem a szüntelen tivornyák és dáridók, nem a túlfűtött nemi élet, nem a gazdag asztal kínálta mértéktelen lakomák teszik örömtelivé, nem, mert a boldogság állapotát a mértéktartó bölcsesség teremti meg. KÉRYNÉ Ha tehát azt állítjuk, hogy a legfőbb cél a gyönyör, akkor olyan állapotra gondolunk, amikor az ember nem érez fájdalmat a testében és nyugtalanságot a lelkében. ALEX Úgy, ahogy mondja, kedves Márta. Örömmel tapasztalom, milyen kitűnően megtanulta a leckét. RITA (ünnepélyesen) Drága keresztapám, és ti, többiek! Nagy tisztelettel szeretném egy percre átvenni a szót. Az előbb azt hallottuk, hogy az élet értelme maga az élet. Igen, így van, de az életet nemcsak élni kell, hanem tovább is kell adni, mert ez is a természet parancsa… Arról is beszélt Alex bácsi, hogy nem szabad félni a babonáktól… Én már nem félek, és különben is a szeretteim között vagyok, egy szó mint száz: van egy fontos bejelentenivalóm számotokra. TÖBBIEK (egyszerre és egymás után) Halljuk! Halljuk! RITA (kitörő örömmel) Ha minden a legnagyobb rendben lesz, ha nem jön közbe semmi baj, jövő tavasszal a Kéry család bővülni fog: megszületik a kisbabám… Igen, igen, anyai örömök elé nézek, kisbabám lesz, kisbabám lesz! KÉRYNÉ (feláll, és Ritához megy) Rita, rubintos csillagom, áldjon meg az ég, és áldja meg a születendő unokámat is a megváltó Jézus Krisztus! (Rita is feláll, és Kérynével jobbról-balról arcon csókolják egymást. A többiek is – Alex kivételével – felállnak, és Ritához mennek. Kéryné visszamegy a székéhez, és leül.) OTTÓ Végtelenül boldog vagyok, és rajongva imádlak, gyönyörű feleségem! (Ajkon csókolja Ritát, és leül.) DOBOS Örülök én is, és remélem, egészséges lesz a gyermek! Talán még nekem is lesz egyszer… (Megcsókolja Rita arcát, és visszaül a helyére.)

63 RITA Remélem, minél előbb, Pista… BÁLINT (viccelődik) Most legalább feltűnés nélkül megcsókolhatlak… RITA De csak arcon, nehogy félreértsék! BÁLINT Szívből kívánom, hogy legyen a gyermek olyan okos, mint az apja, és olyan szép, mint az anyja! (Kétszer arcon csókolja Ritát, aztán ő is leül.) RITA (Alexhez) Kedves keresztapám, tudom, hogy neked is van egy jó szavad… ALEX Nem egy, hanem kettő: szeretlek, Rita! Gyere, hajolj le hozzám! RITA (lehajol Alex arcához) Boldogan! ALEX Nincs nagyobb öröm számomra, mint boldognak látni téged. (Megcsókolja Rita arcát.) RITA (megcsókolja Alex homlokát) Köszönöm, Alex bácsi. ALEX Drága keresztlányom, ha ezt az örömhírt az édesapád, az én legjobb barátom is megélhette volna… RITA Mindent lát apám a mennyből, és ő is nagyon boldog! (Visszaül a helyére.) ALEX Kedves gyermekeim, a mai agytornának ezennel vége. KÉRYNÉ Elmegyünk majd az esti misére? ALEX Természetesen elmegyünk, mert attól, hogy mi Epikurosz bölcs tanítását követve élünk, nem jelenti azt, hogy nem vagyunk hithű és jámbor keresztények… Testvéreim az Úrban, éljünk békében, egészségben és harmóniában! RITA Úgy legyen!… Az életnek mennie kell tovább, és az élet megy tovább… ALEX Most kimegyünk a kertbe, elfogyasztjuk könnyű uzsonnánkat, és nem engedjük magunk közé a nyugtalan külvilág számtalan gondját-baját, átkát és gonoszságát; és borozva vígan egymás közt, kellemes dolgokról gondtalanul cseverészünk. RITA (a nézők felé) Ezer csók mindenkinek! Függöny