A PROTOKLOROFILLID SPEKTRÁLIS FORMÁINAK ELOSZLÁSA SÖTÉTBEN NEVELT BORSÓ HAJTÁSÁBAN, A MEGVILÁGÍTÁS ÉS AZ AZT KÖVETİ SÖTÉT TÁROLÁS HATÁSA A PIGMENT-PROTEIN KOMPLEXEK KIALAKULÁSÁRA A doktori értekezés tézisei
Szenzenstein Andrea
Témavezetı: Dr. Böddi Béla tanszékvezetı egyetemi tanár az MTA doktora ELTE Biológia Doktori Iskola Vezetıje: Dr. Erdei Anna Kísérletes Növénybiológia Doktori Program Programvezetı: Dr. Szigeti Zoltán
ELTE TTK Növényszervezettani Tanszék Budapest 2011
Bevezetés A magasabbrendő növények klorofill bioszintézisének kulcsfontosságú lépése a protoklorofillid (Pklid) – klorofillid (Klid) átalakulás. Ezt a reakciót a fénytıl függı NADPH:
protoklorofillid
oxidoreduktáz
(LPOR;
EC
1.3.1.33)
enzim
katalizálja.
Az enzimreakció sokféle párhuzamos folyamatot jelent, mivel natív állapotban különbözı szerkezető és fotokémiai aktivitású makromolekuláris komplexeket képez. Az enzim alapegysége az apoprotein, a NADPH és a Pklid hármas komplexe, ezek a komplexek pedig monomer, dimer, vagy oligomer állapotba rendezıdnek az etioplasztiszok belsı membránjaiban. A reakció bonyolultságát fokozza, hogy az LPOR-nak izoformái is léteznek; egyes fajokban csak egy, másokban két, az Arabidopsis-ban pedig három izoformát is leírtak. Ezek az izoformák szintézisük, aktivitásuk valamint lebomlásuk szabályozásában is eltérnek egymástól. A szakirodalomban található adatok legnagyobb része sötétben nevelt csíranövények levelein végzett kutatások eredménye, azonban a növények más szerveiben is található klorenchima – etiolált növények esetében proklorenchima. A sötétben nevelt borsó csíranövények
epikotiljának
spektroszkópiai és
ultrastruktúrális
jellemzése
érdekes
újdonságokat adott az etiolált szervek tulajdonságainak és zöldülési folyamatainak leírásában. A borsó, mint kísérleti objektum azért is elınyös, mert a fent említett LPOR izoformák közül csak egyet tartalmaz. Kutatási szempontból nagyon érdekesnek tőnt az epikotilban található Pklid komplexek arányainak nagy variabilitása; ennek leírása, jellemzése hiányzott a szakirodalomból. A zöldüléssel foglalkozó szakirodalom egyik vitatott kérdése, hogy mi történik az LPOR enzimmel az általa katalizált reakció lezajlását követıen. Egyes szerzık szerint a reakció után az LPOR makrodoménjei dezaggregálódnak, az apoprotein, a NADPH és a Klid hármas komplexe azonnal szétesik és az apoprotein lebomlik. Mások szerint viszont a hármas komplex regenerálódik, és több ciklusban is tudja katalizálni a Pklid – Klid átalakulást. A megvilágítás és azt követı sötétben tárolás hatását borsó epikotilok esetében vizsgáltuk. Természetes fényviszonyok mellett a más szövetek takarásában fejlıdött szövetek vizsgálata során kutatócsoportunk rendszerint talált egy sávot a spektrumok klorofillokra jellemzı emissziós tartományában. A hosszú idejő sötétben tárolás ellenére is fennmaradó klorofill komplex kialakulásának körülményeit vizsgáltuk borsó csíranövények levelein.
Irodalmi áttekintés Zárvatermık esetében a Pklid – Klid átalakulás reakcióját a fénytıl függı, LPOR enzim katalizálja (Griffiths 1975; 1978; Apel et al. 1980), a Pklid D győrőjében a 17. és 18. szénatom közti kettıs kötés redukcióját segíti. (Munkámban mindvégig ezt az enzimet tanulmányoztam, ezért a továbbiakban az egyszerőbb POR rövidítést használom a megjelölésére.) Ezzel szemben más fotoszintetizáló szervezetek – mint a nyitvatermık (a ginkgo kivételével; Skribanek et al. 2008), harasztok, mohák, algák, cianobaktériumok – sötétben is képesek klorofillt termelni, mivel a POR mellett egy fénytıl független enzimet is tartalmaznak, amit a szakirodalomban DPOR-ként jelölnek. A DPOR enzim csak funkciójában azonos a fénytıl függı aktivitásúval, attól genomikai kódolásában, molekuláris szerkezetében, alegység összetételében és katalitikus mechanizmusában is eltér (összefoglaló: Masuda and Takamiya 2004). A POR enzim legnagyobb mennyiségben az etioplasztisz prolamelláris testeiben (PLB) fordul elı, de megtalálható a protilakoidokban (PT) is (Dehesh and Ryberg 1985). Az irodalomban megtalálható számos adat ellenére nem tekinthetı tisztázottnak, hogy milyen tényezık befolyásolják az etiolált, majd megvilágított szövetekben levı POR enzim stabilitását. Leírták a POR enzim megvilágítást követı proteolitikus lebomlását (Kay and Griffiths 1983; Forreiter et al. 1990). A POR enzim szubsztrátjaival és termékeivel alkotott komplexeinek a proteázokkal szembeni érzékenységét is tanulmányozták (Reinbothe et al. 1995). Eredményeik szerint a komplexet nem alkotó PORA protein gyorsan lebomlik a kloroplasztiszból származó fehérje kivonat hozzáadásakor. A PORA-Klid komplex érzékeny, a plasztisz proteázai lebontják. Ezzel szemben a szubsztrátokkal, azaz Pklid és NADPH molekulákkal alkotott komplexek ellenállónak bizonyultak a proteázokkal szemben. Ezek szerint a kialakuló termék, a Klid destabilizálja a POR fehérjét, annak teljes proteolitikus lebomlását írták le. Feltételezték, hogy a POR-specifikus proteáz megjelenése fény-függı folyamat lehet, ami a kloroplasztisz kialakulásával van kapcsolatban. Más munkákban viszont regenerálódási folyamatokat írtak le, ezeknek több típusa ismert. Az egyik változat szerint egyetlen fényfelvillanás átalakítja a POR aktív helyén levı Pklid molekulát Kliddé, ezzel párhuzamosan a NADPH oxidálódik. A képzıdı Klid elhagyja az enzim aktív helyét, ami így egy új Pklid molekulát tud kötni, elsısorban azok közül, amelyek a POR oligomerhez kapcsolódtak az aktív helyen kívül. Ezzel egy idıben a NADP+ redukálódik, vagy lecserélıdik új NADPH-ra (Heyes et al. 2008). A POR több megvilágítási ciklusban is stabil marad, így a fotoaktív komplex az említett módon számos ciklusban képes
regenerálódni (Franck et al. 1999). Egy másik lehetıség a 655 nm-en emittáló oligomer komplex gyors, néhány másodperces regenerálása a Pklid formák átalakulásával. A különbözı Pklid formák közt dinamikus egyensúly feltételezhetı (Kahn and Nielsen 1974; Böddi and Franck 1997; Kósa et al. 2005), amit az etioplasztisz belsı membránjainak fluiditása tesz lehetıvé. Ismert egy lassú regenerációs folyamat is, melynek során a PT membránokban levı monomer Pklid formák áthelyezıdhetnek a POR aktív helyére (Schoefs et al. 2000). Mindezeknek a folyamatoknak az elıfeltétele, hogy a POR enzim a reakció után intakt maradjon. A sötétben fejlıdı csíranövények megvilágítása esetén figyelembe kell venni, hogy fényérzékenyek, fıleg azok, amelyekben a nem fotoaktív Pklid formák dominánsak. Ezekben a Pklid fotoszenzibilizátorként mőködik, szinglet oxigén képzıdését váltja ki (Böddi et al. 2005; összefoglaló: Reinbothe et al. 1996). Etiolált levelekben a PLB-ben a makrodoménekbe való rendezıdés gátolja a fotooxidációt (Armstrong et al. 2000), mert a PLB rendszerében kellı mennyiségő NADPH raktározódik. A szár eredető szervekben, így az epikotilokban is csak kevés és kismérető PLB fordul elı (Böddi et al. 1994; McEwen et al. 1994; Skribanek et al. 2008), a NADPH szint is alacsony, a Pklid-ek pedig fıként monomer állapotúak (Böddi et al. 1994; 1998; McEwen et al. 1994; Skribanek et al. 2000; 2008). Az etiolált borsó epikotilokban már nagyon kis intenzitású fény a Pklid molekulák részleges degradációját okozza (Böddi et al. 2005). Az erıs fénnyel (500-600 µmol m-2 s-1) megvilágított etiolált borsó
epikotil
középsı
régiójában
szinglet
oxigén
termelıdik,
aminek
hatására
lipidperoxidáció, ennek következtében pedig turgor vesztés lép fel és irreverzibilis görbülés figyelhetı meg (Erdei et al. 2005; Hideg et al. 2010). Szuperoxid és hidrogén-peroxid keletkezését mutatták ki a megvilágított epikotilok középsı régiójában, sıt a sötétben beinjektált hidrogén-peroxid is itt váltott ki görbülést. Az etiolált növények spektrumainak vizsgálata során az elsıdlegesen jellemzı Pklid mellett a klorofill elıfordulása is gyakori. Erre magyarázatot jelenthet az, hogy a sötétben csíráztatott növények esetében az embrió még fényen alakul ki, így a sejtjeiben kloroplasztiszok vannak. A csírázás során a sejtosztódásokkal azután ezek a kloroplasztiszok átjuthatnak olyan sejtekbe is, amelyek már sötétben képzıdnek. Ezt alátámasztja a fokozatos felhígulás, amit a borsó epikotilok esetében láttunk: az epikotil alsó régióiban van klorofill, feljebb azonban eltőnik (Böddi et al. 1999). Hasonló folyamat mehet végbe a természetbıl begyőjtött, majd sötétben hajtatott rügyekben (Solymosi et al 2006), ágakban (Skribanek et al. 2000) illetve a termésekben (Solymosi et al. 2007) is. A merisztematikus szöveteik fényen kezdenek fejlıdni, majd bezárulnak, más szövetrétegek fedésébe kerülnek.
Mindezek alapján munkánk céljául tőztük ki az etiolált borsó csíranövényekben található Pklid formák biológiai variabilitásának tanulmányozását 77 K fluoreszecencia emissziós spektrumaik statisztikai elemzésével. Célunk volt az epikotilban található POR enzim stabilitásának és regenerációjának tanulmányozása erıs fénnyel történt kifakítás után. Munkánk harmadik részében a fényt kapott, majd hosszú ideig sötétben tárolt szervekben található 675-682 nm-es fluoreszcencia emissziós maximumú klorofill forma elıfordulását és kialakulásának körülményeit vizsgáltuk.
Anyag és módszer Vizsgálatainkhoz sötétben csíráztatott (etiolált) borsó (Pisum sativum L. cv. “Zsuzsi”) csíranövényeket használtunk. Az egyes Pklid formák eloszlását és biológiai variabilitását a csíranövények epikotiljának alsó, középsı és felsı régiójában illetve a csúcsi levelekben vizsgáltuk. 77K fluoreszcencia spektroszkópiai méréseket végeztünk, a kialakított spektrum adatbázist statisztikai módszerekkel (átlag és átlagtól való átlagos abszolút eltérés függvények alkalmazásával) valamint Gauss komponensekre történı bontással értékeltük. A POR stabilitását és a megvilágítást követı sötétben tárolás alatt lezajló regenerációs folyamatokat az epikotil középsı régiójában 77K fluoreszcencia spektrumok mérésével, a pigment tartalmak meghatározásával, poliakrilamid gélelektroforézissel és ehhez kapcsoltan Western blot módszerrel valamint elektronmikroszkópos vizsgálatokkal tanulmányoztuk. A hosszú idıtartamú sötétben tárolás során is fennmaradó klorofill forma kialakulását levelekben vizsgáltuk, 77K fluoreszcencia spektroszkópiai méréseket alkalmaztunk.
Eredmények Eltérı
korú
borsó
csíranövények epikotiljainak különbözı szegmenseiben
hasonlítottuk össze a Pklid komplexek (spektrális formák) arányait, és új statisztikai módszert vezettünk be a biológiai variabilitás bemutatására. Az átlag spektrum Gauss komponensekre bontása igazolta a korábbi eredményeket: a borsóra a 629, 636, 644 és 655 nm-es emissziós maximumú Pklid formák jellemzıek. A levelek és az epikotilok, valamint az epikotilok felsı, középsı és alsó régióinak és a különbözı korú növényeknek a spektrumait külön adatcsoportokba foglalva az átlagtól való átlagos eltérés abszolút értékébıl számított spektrum analízisével információt kaptunk az egyes Pklid formák biológiai variabilitásáról is, ami a natív szövetminták tanulmányozásához ad értékes viszonyítási alapot. A legnagyobb
variabilitást a 636 nm-es emissziós maximumú forma adta. A legnagyobb variabilitást az epikotilok középsı régiójában találtuk, ez a régió különösen nagy fényérzékenységet is mutatott. A POR stabilitását tanulmányoztuk: erıs fehér fénnyel kifakítottuk a borsó epikotilban a pigmenteket, majd sötétben történı inkubálás után vizsgáltuk a rendszer regenerációs képességét. A folyamat során nyomon követtük a spektrális tulajdonságok, a pigment tartalom és a POR enzim mennyiségének valamint a plasztiszok ultrastruktúrájának változásait. Annak ellenére, hogy a megvilágítás hatására pigmentek csaknem teljesen eltőntek a mintákban (0ºC-on ez a folyamat gyorsabb volt) és a PLB-k szétestek az etioplasztiszokban, a POR fehérjének mintegy 50%-a kimutatható volt. Meglepı módon, elıször a fotoaktív oligomer, 655 nm-nél emittáló Pklid komplex regenerálódott, ezzel párhuzamosan a PLB-k is megjelentek. A rövidebb hullámhosszú formák regenerációja sokkal lassabb volt. Mindebbıl arra következtettünk, hogy a POR fehérje jelentıs része a borsó epikotiljában akkor is stabil maradhat, ha a pigment és a NADPH nem kapcsolódik hozzá. Ráadásul ezek a fehérje alegységek megırizhették azt a geometriát is, ami az oligomerekké rendezıdéshez volt szükséges, így az újonnan szintetizálódott monomer Pklid molekulák be tudtak lépni ezek aktív központjaiba, és regenerálni tudták a 655 nm-es komplexet. Másik lehetıség, hogy a monomer POR fehérje alegységek felvéve a regenerációban keletkezett monomer Pklidet és NADPH-t a PLB membránlipidjei hatására azonnal aggregálódtak. A sötétben vagy más szövetek által árnyékoltan fejlıdött szövetek fluoreszcencia spektrumában gyakran egyetlen éles emissziós sáv figyelhetı meg 675-684 nm között. Több növény különbözı szervében mutattuk ki ezt a sávot. Etiolált borsó leveleiben néhány órás megvilágítását követıen 12 napig sötétben továbbnevelve kísérletesen is elı tudtuk állítani ezt a komplexet, ami feltételezésünk szerint a klorofill-a speciális, raktározott formája.
Következtetések 1.
A
Pklid
formák
mennyisége
és
egymáshoz
viszonyított
arányai
szerv-
és szövetspecifikusak. Az etiolált borsó csíranövények levelei és epikotilja nagyon különböznek ebbıl a szempontból. A levelekben a formák arányai kevésbé változnak a növény korával, mint az epikotilban. Az epikotil felsı régiójában a Pklid formák arányai a levélére emlékeztetnek. Az epikotil középsı régiójában legnagyobb a Pklid formák biológiai variációja; különösen a 636 nm-es forma arányváltozásai jelentısek. A két rövid
hullámhosszú forma (629 és 636 nm-es emissziós maximummal) arányai szoros korrelációt mutatnak. Az alsó epikotil régió a kis pigmenttartalom miatt csak kis változatosságot mutat, viszont itt a (feltehetıen az embrióból származó) klorofill jelenlétét mutató sáv is gyakran megjelenik. Mindezek miatt javasoljuk az átlag spektrumok tanulmányozása mellett az átlagtól való átlagos abszolút eltérés függvénnyel elıállított spektrumok vizsgálatát, amely lehetıvé teszi, hogy megismerjük a spektrumok sávjainak biológiai variabilitását is. 2.)
A borsó epikotil középsı régiója a monomer Pklid formák dominanciája miatt nagyon
alkalmas a fotooxidációs stresszreakciók tanulmányozására: megvilágítás hatására fıként a Pklid kifakul. 3.) sıt
A POR apoprotein a fotooxidációs folyamatokban nem, vagy csak kismértékben sérül, az
enzim
alegységei
megtartják
vagy
újraépítik
eredeti
szupramolekuláris
kölcsönhatásaikat. Emiatt a Pklid sötétben történı regenerációja során a de novo szintetizálódó Pklid molekulák elıször oligomer POR-komplexekbe épülnek be, tehát a fotoaktív 655 nm-es forma regenerálódik, a rövid hullámhosszú formák regenerációja ennél jóval lassabb folyamat. 4.)
A fotodegradáció az etioplasztiszok belsı membránrendszerében is reverzibilis
változásokat okoz: a prolamelláris testek szabályos membránszerkezete a pigmentek kifakulását elıidézı fény hatására szétesik, sötétben történı regeneráltatás során újra kialakul. Ezzel párhuzamos a 655 nm-es oligomer Pklid forma jelenléte vagy hiánya. 5.)
Olyan növényi szervekben és szövetekben, amelyek más szövetek takarásában
differenciálódnak, természetes fényviszonyok között is kialakulnak Pklid formák, de nagyon gyakran mellettük klorofill is jelen van. Ez a klorofill csak egyetlen emissziós sávot adó formába
rendezıdik,
amelynek
maximuma
675-682
nm
között
van.
E formát mesterségesen is elı lehet állítani, ha etiolált csíranövényeket néhány órás megvilágítás után több napig sötétben tárolunk. Ez a forma feltehetıen egy raktározott klorofill komplex, szerkezete és biológiai szerepe további kutatásokat igényel.
Irodalomjegyzék Apel K, Santel HJ, Redlinger TE and Falk H (1980) The protochlorophyllide holochrome of barley (Hordeum vulgare L.). Isolation and characterization of the NADPH:protochlorophyllide oxidoreductase. Eur J Biochem 111: 251-258 Armstrong GA, Apel K and Rüdiger W (2000) Does a light-harvesting protochlorophyllide a/bbinding protein complex exist? Plant Science 5: 40-44 Böddi B, Franck F (1997) Room temperature fluorescence spectra of protochlorophyllide and chlorophyllide forms in etiolated bean leaves. J Photochem Photobiol B: Biol 41: 73-82 Böddi B, Kis-Petik K, Kaposi AD, Fidy J, Sundqvist C (1998) The two spectroscopically different short wavelength protochlorophyllide forms in pea epicotyls are both monomeric. Biochim Biophys Acta 1365: 531-540 Böddi B, Lindsten A, Sundqvist C (1999) Chlorophylls in dark-grown epicotyl and stipula of pea. J Photochem Photobiol B 48: 11-16 Böddi B, Loudeche R and Franck F (2005) Delayed chlorophyll accumulation and pigment photodestruction in the epicotyls of dark - grown pea (Pisum sativum). Physiol Plant 125: 365-372 Böddi B, McEwen B, Ryberg M, Sundqvist C (1994) Protochlorophyllide forms in non-greening epicotyls of dark-grown pea (Pisum sativum). Physiol Plant 92: 160-170 Dehesh K, Ryberg M (1985) The NADPH-protochlorophyllide oxidoreductase is the major protein constituent of prolamellar bodies in wheat (Triticum aestivum L.). Planta 164: 396-399 Erdei N, Barta C, Hideg É, Böddi B (2005) Light-induced wilting and its molecular mechanism in epicotyls of dark-germinated pea (Pisum sativum L.) seedlings. Plant Cell Physiol 46: 185-191 Forreiter C, van Cleve B, Schmidt A, Apel K (1990) Evidence for a general light-dependent negative control of NADPH-protochlorophyllide oxidoreductase in angiosperms. Planta 183: 126-132 Franck F, Bereza B, Böddi B (1999) Protochlorophyllide- NADP+ and protochlorophyllide- NADPH complexes and their regeneration after flash illumination in leaves and etioplast membranes of dark-grown wheat. Photosynth Res 59: 53-61 Griffiths WT (1975) Characterization of the terminal stages of chlorophyll(ide) synthesis in etioplast membrane preparations. Biochem J 152: 623-655 Griffiths WT (1978) Reconstitution of chlorophyllide formation by isolated etioplast membranes. Biochem J 174: 681-692 Heyes DJ, Menon BRK, Sakuma M, Scrutton NS (2008) Conformational events during ternary enzyme-substrate complex formation are rate limiting in the catalytic cycle of the light-driven enzyme protochlorophyllide oxidoreductase (POR). Biochemistry 47: 10991-10998 Hideg E, Vitányi B, Kósa A, Solymosi K, Bóka K, Won S, Inoue Y, Ridge RW, Böddi B (2010) Reactive oxygen species from type-I photosensitized reactions contribute to the light-induced wilting of dark-grown pea (Pisum sativum) epicotyls. Physiol Plant 138: 485-492
Kahn A, Nielsen O (1974) Photoconvertible protochlorophyll(ide)633/650 in vivo: a single species or two species in dynamic equilibrium? Biochim Biophys Acta 333: 409-414 Kay SA, Griffiths WT (1983) Light induced breakdown of NADPH- protochlorophyllide oxidoreductase in-vitro. Plant Physiol 72: 229-236 Kósa A, Márton Zs, Böddi B (2005) Fast phototransformation of the 636 nm-emitting protochlorophyllide form in epicotyls of dark-grown pea (Pisum sativum). Physiol Plant 124: 132142 Masuda T and Takamyia K (2004) Novel insights into the enzymology, regulation and physiological functions of light-dependent protochlorophyllide oxidoreductase in angiosperms. (Review)Photosynthesis Research 81: 1-29 McEwen B, Sundqvist C and Younis S (1994) Protochlorophyll(ide) forms in hypocotyls of darkgrown bean (Phaseolus vulgaris). Physiol Plant 90: 396-407 Reinbothe C, Apel K, Reinbothe S (1995) A light-induced protease from barley plastids degrades NADPH: protochlorophyllide oxidoreductase complexed with chlorophyllide. Mol Cell Biol 15: 6206-6212 Reinbothe S, Reinbothe C, Apel K and Lebedev N (1996) Evolution of chlorophyll biosynthesis- the challenge to survive photooxidation. Cell 86: 703-705 Schoefs B, Bertrand M, Funk C (2000) Photoactive protochlorophyllide regeneration in cotyledons and leaves from higher plants. Photochem Photobiol 72: 660-668 Skribanek A, Apatini D, Inaoka M, Böddi B (2000) Protochlorophyllide and chlorophyll forms in dark-grown stems and stem-related organs.- J Photochem Photobiol B: Biol 55: 172-177 Skribanek A, Solymosi K, Hideg É and Böddi B (2008) Light and temperature regulation of greening in dark-grown ginkgo (Ginkgo biloba). Physiol Plant 134: 649-659 Solymosi K, Bóka K, Böddi B (2006) Transient etiolation: protochlorophyll(ide) and chlorophyll forms in differentiating plastids of closed and breaking leaf buds of horse chestnut (Aesculus hippocastanum). Tree Physiology 26: 1087-1096 Solymosi K, Vitányi B, Hideg É, Böddi B (2007) Etiolation symptoms in sunflower (Helianthus annuus) cotyledons partially covered by the pericarp of the achene. Ann Bot 99: 857-867
Az értekezés alapját adó publikációk
Referált folyóiratban megjelent: Szenzenstein A., Kósa A., Solymosi K., Sárvári É., Böddi B. (2010) Preferential regeneration of the NADPH: protochlorophyllide oxidoreductase oligomer complexes in pea epicotyls after bleaching. Physiologia Plantarum 138(1): 102-112 (IF 3.067) Szenzenstein A., Kósa A. and Böddi B. (2008) Biological variability in the ratios of protochlorophyllide forms in leaves and epicotyls of dark-grown pea (Pisum sativum L.) seedlings (A statistical method to resolve complex spectra). Journal of Photochemistry and Photobiology B: Biology 90: 88-94 (IF 1.919) Konferencia közlemények: Böddi B., Solymosi K., Kósa A., Szenzenstein A., Vitányi B., Hideg É.(2007) The occurrence of native monomer protochlorophyllide forms and their physiological roles. Photosynthesis Research 91(2-3): 207 (IF 2.193) 14th International Congress of Photosynthesis, Glasgow, 22nd - 27th July, 2007. (poster) Böddi B., Solymosi K., Kósa A., Szenzenstein A., Hideg É. (2007) Native complexes of NADPH: protochlorophyllide oxidoreductase and their photo-activities. 7th International Conference on Tetrapyrrole Photoreceptors in Photosynthetic Organisms, Kyoto, Japan, 9th-14th December, 2007. (poster) Szenzenstein A., Kósa A. and Böddi B. (2007) Statistical method to resolve fluorescence emission spectra measured from dark-grown pea seedlings. Regional Biophysics Conference, Balatonfüred, 21-25. August, 2007. (poster) Kiadvány: Book of Abstracts: Poster Abstracts: 46., p:116 Szenzenstein A., Solymosi K., Bóka K., Böddi B. (2006) Plasztisz –differenciálódás in vitro kultúrában létrehozott burgonya (Solanum tuberosum L.) mikrogumókban. XII. Magyar Növényanatómiai Szimpózium Sárkány Sándor emlékére, 2006. június 22-23. (elıadás) Kiadvány: Mihalik E. (szerk.) JATE Press., Szeged, p. 62-66.
Doktori témán kívüli publikációk – referált folyóiratban elfogadott cikk: Darkó É., Fodor J., Dulai S., Ambrus H., Szenzenstein A., Király Z. and Barnabás B. Improved cold and drought tolerance of doubled haploid maize plants selected for resistance to prooxidant tert-butyl hydroperoxide. Journal of Agronomy and Crop Science (2010 IF 1.952) Article first published online : 18 JUL 2011 – konferencia kiadvány: Szenzenstein, A., Darkó, É., Gáspár, L., Obert, B., Barnabás, B. (2009): Kloroplasztisz fejlıdés az androgenezis során kukoricában. XV. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest 2009. március 17. (poszter) Kiadvány: Hagyomány és haladás a növénynemesítésben. (Szerk.: Veisz, O.), pp.: 467-471
