FOLIA 1998–99
HISTORICO
N AT U R A L I A
MUSEI
M AT R A E N S I S 23: 253–254
A Dioszeghyana schmidtii (Diószeghy, 1935) a Jászságban (Lepidoptera: Noctuidae) BUSCHMANN FERENC ABSTRACT: (The Dioszeghyana schmidtii (Diószeghy, 1935) in the Jászság (Lepidoptera: Noctuidea)) – Author lets know the first data of the Dioszeghyana schmidtii in the Jászság.
A bagolylepkék Orthosiini fajcsoportjába tartozó Dioszeghyana schmidtii újabb hazai elõfordulásai adatait KOVÁCS (1953, 1965) revíziós munkája óta számos tanulmányban fellelhetjük (lásd irodalomjegyzék). Aktuálisan veszélyeztetett Vörös Könyves lepkefajunk alföldi tenyészésérõl is van tudomásunk, legutóbb pl. Szabóky (szóbeli közlés) Bélmegyeren fedezte fel népes populációját. Jászsági létezése azonban mindezideig nem volt ismeretes. 1998. április 25-én Benedek Balázzsal együtt gyûjtöttünk a Jászberény határában elterülõ, ún. Borsóhalmai-réten, Cucullia chamomillae-k reményében. Helyettük csupán 9 db réti tükrösmolyt (Epiblemma scutulana), 2 db avararaszoló és 2 db bagolylepkét sikerült fognunk a meglehetõsen hûvös éjjelen. Már a gyûjtõhelyen feltûnt, hogy a baglyok egyike nem az Orthosia cruda lesz. Otthon, a Jász múzeumi gyûjteményben a gyanúnkat bizonyítandó, összehasonlítottuk az 1980. IV. 11-én Mátraháza–Mátrafüred között gyûjtött D. schmidtii példányommal; a két állat teljesen azonos volt! A Diószeghyana schmidtii jászberényi elõkerülése annál is inkább meglepõ, mivel a kiválasztott gyûjtõhely egy többszáz hektáros teljesen sík pusztaság, amelyet sok km-en át csupán szántók vesznek körül. Az egész hatalmas réten csak a belvízcsatorna szélén árválkodik néhány nyárfa, illetve a felállási hely Eleagnus angustifolia tövises erdõsávja mellett található pár fiatal Quercus robur példány. Juharnak a térségben nyoma sincs, Acer tataricum pedig a helyhez legközelebb a kb. 15 km-re lévõ jászdózsai Pap-erdõ természetvédelmi területen található; így a valószínûsíthetõ élõhelyétõl ugyancsak jókora távolságra elkóborolt példányról van szó. Valószínûsíthetõ csupán azért, mert a rá következendõ napokban többször is ellátogattam gyûjteni Jászdózsára, azonban a Pap-erdõben az állattal nem találkoztam. Meglepetésemre 1999. IV. 4-én Jászfelsõszentgyörgy határában, egy idõs telepítésû hegyi juharos tölgyesben, majd két nappal késõbb (IV. 6.) az alattyáni Bereki-erdõben ismételten megfogtam. Ennek alapján feltehetõ, hogy a Jászságban többfelé is populáció-izolátumai tenyésznek. A borsóhalmai példány a Természettudományi Múzeum, az utóbbi kettõ a Jász Múzeum gyûjteményében található. Irodalom BALOGH, I. (1967): A Bükk hegység lepkefaunájának kritikai vizsgálata. Fol. Ent. Hung. 20: 521–588 BUSCHMANN, F. (1981): Adatok a Mátra hegység nagylepkefaunájának ismeretéhez. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 7: 65–70. 253
GYULAI, P. és tsi. (1974): Újabb adatok a magyarországi nagylepkék elterjedéséhez. Fol. Ent. Hung. 27/2: 75–83. GYULAI, P. és tsi. (1979): Újabb adatok a magyarországi nagylepkék elterjedéséhez. II. Fol. Ent. Hung. 32/2: 219–227. KOVÁCS, L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. Fol. Ent. Hung. 6: 76–164. KOVÁCS, L. (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. II. Fol. Ent. Hung. 9: 89–140. NÉMETH, L. (1995): A Dioszeghyana schmidtii (Diószeghy, 1935) újabb hazai adata. Fol. Ent. Hung. 56: 140–141. RAKONCZAY, Z. (1990): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest RONKAY, G. et RONKAY, L. (1997): Bagolylepkék II. – Noctuidae II. In: Magyarország Állatvilága, XVI. (megj. alatt) BUSCHMANN Ferenc Jász Múzeum H-5001 JÁSZBERÉNY
254
FOLIA 1998–99
HISTORICO
N AT U R A L I A
MUSEI
M AT R A E N S I S 23: 255–257
Újra megtaláltam a „jászsági borelii”-t! (Lepidoptera: Noctuidae) BUSCHMANN FERENC ABSTRACT: (I’ve found again the borelii of the Jászság (Lepidoptera: Noctuidea)) – In this paper the author publishes the refounding of the Gortyna borelii ssp. lunata in the Jászság: there are three isolated populations mentioned here.
A nagy szikibagoly (Gortyna borelii PIERRET 1837, = Hydroecia leucographa BKH.) olyan atlanto-mediterrán lepkefaj, amelynek nyugat-európai nomenklatúrai törzsalakja már kipusztult, a kárpát-medencei populációi pedig önálló alfajt (= ssp. lunata FREYER, 1839) képviselnek. A faj egyike a tápnövény-specialista és endofág életmódjáról nevezetes állatainknak, amely a Berni Konvenció listáján is szerepel; Vörös Könyves, aktuálisan veszélyeztetett és védett, eszmei értéke a 12/1993. KTM-rendelet értelmében 10 000 Ft. Magyarországon kívül csak Béga – Temesvár térségébõl és a herkulesfürdõi Domogled környékérõl vannak adatai. Állítólag Fiume környékén is elõfordult (KÕNIG, 1941), de ismeretes a Balkán-félsziget egyes pontjairól is. A Gortyna borelii ssp. lunata (FREYER, 1839) hazai elõfordulása feltehetõen egykor sokkal összefüggõbb lehetett, ma igencsak sporadikus. Ismert lelõhelyei: Ohat, Újszentmargita, Mezõsas, Bélmegyer, Mártély, de vannak régebbi szórványadatai a bükk-hegységi Kisgyõr és Budapest (Vérmezõ és Budai-hegyvidék széle), valamint Vác környékérõl is (Kovács, 1953, 1955). Ez utóbbiak megléte azonban napjainkra már nagyon is kétséges. A még létezõ populációk ma mindenütt viszonylag kis területû refugiális izolált fragmentumokban – maradvány szikespusztai tölgyesek tisztásain, szikespusztai réteken – tenyésznek. Tápnövényük, a sziki kocsord (Peucedanum officinale) termõhelyéhez erõsen kötõdnek, azt nagyobb távolságra sohasem hagyják el: az állat – különösen a nõstény – nem szeret repülni, a hímek is csak a nõstények felkeresésére aktívak. A lepkék egy nemzedékûek, õsszel – augusztus végétõl október végéig – rajzanak, megfelelõ élõhelyen az egyedszámaik eléggé magasak is lehetnek (RONKAY 1997). A mesterséges fény mindkét ivart erõsen vonzza. A mutatós megjelenésû, barna színérõl és jellegzetes fehér bagolylepke-rajzolati elemeirõl könnyen felismerhetõ nagy termetû lepkefaj jászsági, pontosabban Jászberény környéki létezésére 1975-ben derült fény (BUSCHMANN 1982, 1985). Az akkor felfedezett élõhely azonban a város rohamos terjeszkedése miatt rövidesen felszámolódott, beépítésre került. Ezzel együtt a Gortyna borelii ssp. lunata is eltûnt a környékrõl. Utolsó „találkozásunk” 1981 szeptemberében volt, s bár feltételeztem, hogy az állat a Borsóhalmai-rét igencsak szétszórt Peucedanum officinale állományában fennmaradhatott, ez irányban kutatást nem végeztem. 1992-ben – befejezvén az intenzív Hajta-kutatási programom – kezdtem meg a Jászság más részein is a részletesebb lepidopterológiai és botanikai gyûjtõ–megfigyelõi munkáim. Így jutottam el egyebek között a jászdózsai Pap-erdõ Természetvédelmi Területhez is. 1993. 255
szeptember 11-én õszi lepkefajokat kontrolláló gyûjtést végezni mentem ki az ALMÁDI (1985) által is jelzett Peucedanumos erdõszéli rétre. Kettõ Gortyna borelii ssp. lunata jött a petróleum-gázlámpa fényére. (Ezt a rétet – a védettsége ellenére! – 1997-ben felszántották.) 1997. szeptember 2-án spontán véletlenszerûséggel gyûjtöttem a Jászberény – porteleki út – vasúti töltés közötti egykori, de már jócskán betöltõdött vályogvetõ gödröknél, ahol ugyancsak nagyszámú Peucedanum (officinale, cervicaria és alsaticum együttesen) fordult elõ kis távolságra a gyûjtõhelytõl: itt is megjelent a szóban forgó lepkefaj. Három héttel késõbb (IX. 25-én) megkerült a Zagyva menti Természetvédelmi Területen is. Felmerült a kérdés, hogy az eddig észlelési küszöb alatt maradt példányszám gradációs megnövekedése általi elkóborlásokról, vagy a Peucedanum-ok bizonyos helyváltoztatásával összefüggõen megindult „recens terjedésrõl” lehet-e szó (az állat etológiájának ismeretében elképzelhetõ, hogy bizonyos távolságokon követheti a tápnövényét). Esetleg eddig más helyeken és rossz idõpontban végeztem a lepkefaj rajzási idejében a gyûjtéseim? A választ az 1998-as év adta meg! 1998 áprilisában Mester Árpád fiatal biológiatanárral „felfedeztük” az alattyáni Bereki-erdõt, s az erdõ közepén az õsi szikes-erdei rétet, tele Peucedanum officinale-val (a Zagyvaholtággal körülölelt keményfás liget élõvilágáról egy másik tanulmányban számolunk be). Ekkor dõlt el, hogy a nyár folyamán feltérképezem magamnak a környékbeli Peucedanum-os helyeket. Augusztus 15-én a Borsóhalmai-rét Ágói-patakhoz közeli részén lámpáztam. Meglepetésemre megjelent egy hím Gortyna borelii ssp. lunata is! A fent említett Bereki-erdõben az õsz folyamán három alkalommal fordultam meg (IX. 23., X. 12. és 18.), mindhárom alkalommal találkoztam a szóban forgó lepkefajjal. Úgy tûnik, hogy e viszonylag háborítatlan helyen elég életerõs populációja tenyészik (fiatal természetvédõ barátaimmal, a jászberényi Élõvíz Természetvédelmi Egyesület tagjaival – a terület egyéb fontos természeti értékeire is tekintettel – már benyújtottuk védelmi javaslatunkat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságához). Szeptember 27-én a Hajta nagykátai részéhez tartozó Erek-köze néven ismert területrészt vizsgáltam meg. Az állat itt is megkerült! Ez utóbbi helyen a hazai
Nagy szikibagolylepke (Gortyna borelii lunata) 256
mikrolepidoptera-faunára új faj is elõkerült, az Agonopteryx putridella DEN. et SCHIFF. nevû molylepke, amely szintén a Peucedanum officinale-n fejlõdik ki. A felsorolt adatok nyomán megállapítható, hogy a Gortyna borelii ssp. lunata (FREYER 1839) bagolylepke a Jászságban jóval szélesebb körben elterjedt, mint azt az eddigi Peucedanum officinale-hoz kapcsolódó ismereteim alapján sejtenem lehetett. Eddig négy különbözõ, egymástól átlag 10–15 km távolságokra levõ helyen találtam rá. Ez részint bizonyítja a hajdanvolt, még jóval a vízrendezések elõtti összefüggõbb areát, részint az egymástól ma már meglehetõsen izolált populációk nagyfokú veszélyeztetettségére világít rá. Ugyanakkor felveti annak lehetõségét is, miszerint minden egyéb kisebb-nagyobb számú Peucedanum-os reliktum állományban – amelyek szikes vagy szikesedõ kötött talajokon tenyésznek – még (akár az egész Alföldön is!) elõfordulhat e nevezetes lepkefaj.
Irodalom ALMÁDI, L. (1985): Adatok az Észak-jászság flórájához. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 10: 25–30. BUSCHMANN, F. (1982): Adatok Jászberény és környéke nagylepkéinek ismeretéhez. Fol. Ent. Hung. 35/1: 255–268. BUSCHMANN, F. (1985): Jászberény és környékének lepkevilága: Macrolepidoptera – Nagylepkék. Jászsági Füzetek/16. KOVÁCS, L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. Fol. Ent. Hung. 6: 77–184. KOVÁCS, L. (1955): The occurence in Hungary of Hydroecia leucographa BKH., with new data on its life hystori. Acta zool. Hung. 9: 89–140. KÖNIG, F. (1941): A Hydroecia leucographa BKH. Új lelõhelyei a Bánságban – Neue Fundorte von Hydroecia leucographa BKH. Im Banat. Fol. Ent. Hung. 6: 48–63. RAKONCZAI, Z. (1989 szerk.): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó Budapest. RONKAY, L. (1997): Nemzeti Biodiverzitás-Monitorozó Rendszer VII. Lepkék. Pp. 62–63. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. BUSCHMANN Ferenc Jász Múzeum H-5001 JÁSZBERÉNY
257
FOLIA 1998–99
HISTORICO
N AT U R A L I A
MUSEI
M AT R A E N S I S 23: 259–260
A Hecatera cappa (Hübner, 1809) ismételt magyarországi elõfordulása (Lepidoptera: Noctuidae) BUSCHMANN FERENC ABSTRACT: (The reappearance of the Hecatera cappa (Hübner, 1809) in Hungary (Lepidoptera: Noctuidea)) – The publication relates the reappearing of the Hecatera cappa in Hungary.
A holomediterrán-kisázsiai faj 1947-ben jelent meg Magyarországon. Behatolását követõen KOVÁCS (1953, 1956) a Budai-hegységbõl, Szentendrérõl, valamint a Garadna-völgybõl (?!) publikálta. JABLONKAY (1974) Leányfalun, Dunaújvárosban, a budai Pálvölgyben és a Széchenyi-hegyen gyûjtötte. SZEÕKE (1987) inotai elõfordulását említi (leg. Nyírõ M. 1963. VI. 15–18.). Egyéb konkrét adatát az irodalomban nem találni, de Kovács (1958) szerint a Duna–Tisza-közén többfelé is fogták („…az ország középsõ részén mindenütt elõfordul.”). Ronkay készülõ Noctuidae II. füzetében úgy számol be a Hecatera cappa HBN-rõl, mint a száraz és meleg sziklagyepek, valamint bokorerdei tisztások egyes helyeinek egykor „gyakori” állatáról, amely a hatvanas évek végétõl ismét teljesen eltûnt hazai faunaterületünkrõl. 1998. december 30-án gyûjteménylátogatáson voltam ifj. Kovács Kálmánnál Kisújszálláson. A kialakulóban lévõ néhány száz példányos gyûjtemény Noctuidae-anyagában azonnal szemet szúrt a szóban forgó lepkefaj egy példánya. Fiatal kollégám kérdésemre elmondta, hogy e számára teljesen ismeretlen lepkét úgy emlékszik a város szélén, az ún. Kis-réten fogta – nappal (bizonyára a növényzetbõl zavarhatta fel)! Gyûjtési adata: Kisújszállás, 1996. VI. 24., leg. Kovács K. Miután tájékoztattam az állat „kilétérõl” és faunisztikai jelentõségérõl, elkértem, és a Jász Múzeum lepkegyûjteményében helyeztem el. A példány gyûjtési adatából két esetre lehet következtetni: 1. A faj nem tûnt el teljesen Magyarországról, csupán közel három évtizedig a populációs példányszáma mindvégig az észlelési küszöb alatt maradt: ez azért valószínûtlen, mivel tápnövénye, a Consolida regalis országos gyakorisága idõközben már többször is lehetõvé tette volna gradációját úgy, hogy az intenzív gyûjtõmunkák révén, illetve az országos fénycsapdahálózat valamelyik állomásán bizonyára befogásra került volna! 2. A lepke ismételt megjelenésének bizonyítékával állunk szemben – hasonlóan pl. a Pandoriana pandora L. és más lepkefajokhoz, melyeknek areája az elmúlt évek szárazabbmelegebb idõjárása következtében az elõzõ évtizedekhez képest megint jóval északabbra tolódott. Ez utóbbi eshetõségre kívánom a lepkészkollégák figyelmét ráirányítani: érdemes lesz nyomon követni, vajon újabb recens terjedésnek leszünk-e tanúi, vagy csak véletlenszerû, egyedi megjelenéssel állunk szemben?!
259
Irodalom JABLONKAY, J. (1974): Lepkegyûjtõ tevékenységem tapasztalataiból (Lepidoptera). Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 2: 45–66. KOVÁCS, L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. Folia Entomologica Hungarica 6: 77–184. KOVÁCS, L. (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. Folia Entomologica Hungarica 9: 89–140. KOVÁCS, L. (1958): Die Veranderungen is der Gross-Schmetterling-fauna von Ungarn seit dem Erscheinen der Fauna Hungariae bzw. des Schmetterlingsbuches von AbafiAigner. Fol. Ent. Hung. 11: 133–188. SZEÕKE, K. (1987): Lepkészeti kutatások a Keleti-Bakonyban. Folia Musei Hist.-nat. Bakonyiensis 6: 119–122. RONKAY, G. et RONKAY, L. (1997): Bagolylepkék II. – Noctuidae II. In: Magyarország Állatvilága, XVI. (megj. alatt). BUSCHMANN Ferenc Jász Múzeum H-5001 JÁSZBERÉNY
260
