A DIASZPÓRA VALLOMÁSAI

A DIASZPÓRA VALLOMÁSAI

Nagyvárad 2015

A kiadvány megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta

Tájékoztató jellegű ingyenes kiadvány Szerkesztette:

Sorbán Attila és Derzsi Judit

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României A diaszpóra vallomásai / szerkesztették: Sorbán Attila, Derzsi Judit. – Oradea : Europrint, 2015     ISBN 978-606-8581-19-4 I. Sorbán, Attila (red.) II. Derzsi, Judit (red.) 394(=511.141)(100)

Bevezető helyett A Kultika kulturális portál 2014-ben indult, reméljük, hosszú útjára. Azzal a céllal, hogy irányt keressen a világban szétszórt magyar közösségek felé. Azon magyar közösségek felé, amelyek tudják, vállalják, megélni akarják magyarságukat. Az elmúlt időszakban számtalan közösség, négy kontinens minden tájáról, talált virtuális otthonra oldalunkon, ahová, ha belépünk, egy másik hatalmas világba csöppenünk, a földgolyóbis magyarságának világába. Ugyanakkor ezen közösségek ezidáig csak a világhálón

voltak elérhetők. A Kultika portál most kísérletet tett arra, hogy ezeket a magyar szigeteket olyan helyeken is megismerhessék, ahol az internet használata nehézkes, avagy egyáltalán nincs. Demonstrációs célzattal összeállított, ingyenes, kereskedelemben nem kapható, kísérleti jellegű példányszámban nyomtatott publikációt állítottunk össze, amely remélhetőleg, bár csupán résnyire, de kinyitja az ajtót azok számára is, akik kívül esnek a virtuális galaxison. A szerkesztők

3

Az észtországi magyarok

Az észtországi magyarok többsége értelmiségi foglalkozású. Mivel a legnépszerűbbek az orvosi és az állatorvosi szakok voltak, ezért a legtöbb észtországi magyar végzettségére nézve orvos, ill. állatorvos. Vannak még mérnökök, közgazdászok, programozó mérnökök és bölcsészek. Az észtországi magyarok szétszórtan élnek országszerte, a távolságok viszont itt nemigen gátolják a kapcsolattartást. Ma már a magyarság három generációjáról beszélhetünk. Az

első generáció – az ún. áttelepültek – korhatára a 40. és a 60. év között van. A második és harmadik generáció már itt született s többségük vegyes házasságban. Az első nemzedékhez tartozók követik a magyar hagyományokat, amelynek egyik fontos jellemzője, hogy nyelvtudásuk anyanyelvi szintű. Magyarságát Észtországban mindenki büszkén hirdeti. A legtöbb egyesületi tagot elkíséri észt vagy orosz házastársa a magyar összejövetelekre. Ezek a nem 5

magyar felek tiszteletben tartják társaik nemzetiségét, sőt egyesek közülük még tevékenyebbek is (ez inkább a nőkre jellemző), mint magyar férjük. Külön ügyelünk arra, hogy ezek a magyar nyelvet nem értő emberek jól érezzék magukat közöttünk, ne érezzék magukat mellőzve amiatt, hogy nem tudnak közvetlenül részt venni a társalgásban.

nem volt hiányuk gyermekeinknek, így még ha a nyelvet nem is tanulta meg mindenki tökéletesen, magyarságukat sokan vallják. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni még, hogy a magyar–orosz családokban – érthető módon – a magyar identitás nagyobb tért hódít, mint a magyar–észt családokban, de még itt is sokat számítanak a személyes kapcsolatok. Az egyik magyar édesanya felnőtt fia apja után észtnek jegyeztette be magát azzal az indokkal, hogy ők kevesebben vannak; lánya viszont a magyarsága mellett döntött nagymamájához fűződő erős kötődése miatt.

A második és harmadik generációnál a magyar nyelv gyakorlása már nem föltétlen velejárója a magyar identitásnak. A fiatalok magyar nyelvgyakorlása egyértelműen a családi körülményektől függ, személyes kapcsolatokra épül – tehát azok a gyerekek beszélik anyanyelvünket, akiknek megadatott, hogy rendszeresen és hosszabb időn keresztül lehettek magyar közegben Kárpátalján vagy Magyarországon. Természetesen az sem mindegy, hogy ez a közeg mennyire volt befogadó, ill. hogy miként érezte a gyerek magát, hozzátartozónak vagy idegennek. Szerencsére szerető magyar nagymamákban

A már korábban ezen a honlapon idézett fiatalember szépen fogalmazta meg identitása lényegét: „A magyarok soha nem adják fel gyökereiket. Nem számít az, hogy milyen jól tudja valaki a nyelvet, fő az, hogy érezze, hová tartozik.” (www.angelfire.com/un/emmme)

6

Beszámoljak??? Be-e-e-e!!! Ady Endre Diákkör, Prága

Beköszöntött az ősz („kis”) városunkba, és vele együtt egy újabb szemeszter vette kezdetét, amelyet már nagyon vártunk, hogy a hosszú nyári szünet után újra összeröffenjen a társaság. A szemesztert egy tisztújító gyűléssel kezdtük meg. Elnökünk idén is Václav Krisztina lett, munkáját pedig egy új alelnök segíti majd, Horváth Csaba szemé-

lyében. A gyűlésen köszöntöttük köreinkben az új tagokat, majd a hosszas előtervezés és -szervezés után, az este hátralevő részét a megérdemelt deszítkák mellett töltöttük. Ha már a jobbnál jobb hűsítő habos nedűknél tartunk, a hagyományos hrádekos sörözést idén kellemesebb helyszínre szerveztük, a strahovi kollégisták nagy 7

bánatára. A Restaurace u Vodárny barátságosan fogadta a számukra idegen nyelvet beszélő társaságot és talpraesetten tűrte a nem várt nagyságú embertömeget. Na de, térjünk is rá az avatásra… Ezt az idén nem hagyományos módon sikerült egybekötnünk egy kiváló Tankcsapda-koncerttel. Lukács Laci és bandája ismét nagyot alakított a színpadon. S míg a zenekar a ventillátorok hűsítő szellőjét élvezhette, addig a színpad előtt pogózó, izzadt fiatalok és öregek, kicsik és nagyok őrjöngtek a zene hatására. Nem is

mehetne ez másként egy élő rockkoncerten. A koncert után elnökasszonyunk ismét belebújt az ünnepi talárjába és elmondatta a gólyákkal az esküszöveget, majd alelnökünk, Csabika által jelképesen buksin lettek „simogatva” a Krónikával. Hogy ezt a sokkhatást pillanatok alatt feldolgozhassák, minden egyes elsős az eszméletvesztése után kapott egy józanító korty sört. Ezt követte a napkeltéig tartó mulatás. Erdélyi Ági (www.aed.cz)

8

A Victoriai Magyar Társaskör

A Victoriai Magyar Társaskör (a továbbiakban Társaskör) 1966-ban alakult. Létrehozása idején viszonylag kevés, de lelkes tagot számlált. A helyi magyarság létszáma elég alacsony volt, s a közösségnek elég kevés gyakorlata volt egy igazán eredményes szervezeti élet kialakításához, amihez a pénzügyi hiányosságok is hozzájárultak. Emellett a lakosság egy része Kanada és az anyaország különböző területeiről érkezett a városba, s időbe került amíg életképes szervezetté nőtte ki magát. Ezektől eltekintve, szép eredmé-

nyeket ért el pár év leforgása alatt. Bekapcsolódott a helyi társadalmi életbe, részt vett kulturális rendezvényeken, fesztiválokon, tánccsoportot ala­kított, hallatott magáról és a magyar hagyományokról. Ma büszkén elmondhatjuk, hogy a Társaskör, országos viszonylatban is, szervezeti és kulturális téren virágkorát éli. Modern felszerelésekkel rendelkező központja teljes mértékig kielégíti a közösség kívánalmait. Vizsgáljuk meg azonban a Társaskör jelentőségét a kanadai magyarság keretén belül, melynek alakulásában a victoriai magyarok 9

is szerepet játszottak. A magyarság kanadai története 1886-ban kezdődött, amikor egy kis csoport megérkezett az amerikai Pennsylvaniából, és letelepült Manitoba és a későbbi Saskatchewan déli részén. Az évek múlásával új csoportok érkeztek nagyobb hullámokban, százezret kitevő tömeget alkotva. Ma, a Canada’s Peoples c. enciklopédia adatai szerint, 250 000 lélek vallja magát magyar származásúnak. Ez a kulturális és társadalmi szempontból összetett népréteg az ország különböző részein telepedett le, s az élet eltérő ágazataiban vállalt szerepet. Nagyrészük, mint Dr. Dreisziger Nándor történész kifejti a Canadian Encyclopediában megjelent es�széjében, az óhazából, valamint az akkori Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Romániából érkezett, mely országokban kisebbségben élt. Az elmúlt tizenegy évszázadon át a magyarok uralták a Kárpát-medencét, más nemzetiségi kisebbségekkel együtt. Az első világháború előtt a kedvezőtlen gazdasági fejlődés következtében, valamint a hathatós gazdasági reformok hiánya és a nyomasztó ki-

sebbségi problémák következtében a magyarok százezrei hagyták el az országot. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukása után Magyarországot feldarabolták. Az azt követő gazdasági és társadalmi hanyatlás újabb tömegek kivándorlását eredményezte az anyaországból és az utódállamokból. A kanadai országos statisztikai adatok szerint a magyar bevándorlók négy nagy hullámban érkeztek Kanadába. 1914 előtt 8000 lélek vándorolt Kanadába. 1925 és 1930 között közel 26.000. 1948– 1952 között 12.000, 1956–1957ben 37.500 menekült telepedett le az országban. Azt követően többezer magyar választotta Kanadát új otthonául. Az 1914 előttiek nagy része paraszt származású volt. A két világháború között érkezők vegyes származásúak, a második világháború utániak közép és felső osztálybeliek voltak, az ’56-osok főleg fiatal növendékek, magas egyetemi tanulmányokkal és technikai szakmával rendelkezők voltak. Demográfiai szempontból fiatal férfiak dominálták a beérkezőket. Az első csoport többsége a prérividéken telepedett le. Saskat10

chewant egy időben Kis Magyarországnak nevezték. Az utánuk érkezők azonban kis és nagyobb városok felé orientálódtak, s a húszas évektől közép-kanadai városokban telepedtek le. Ma a magyarok fele Ontarióban, s 5 közül 4 személy városokban él. A korábban érkezettek főleg mezőgazdaságban, bányászatban és erdészetben találtak alkalmazást, míg az 1945 utániak túlnyomó része szakképzettekből és iskolázottakból tevődött ki. Az országos jólét idején a magyarok viszonylagos jómódban éltek, a recessziós évek viszont őket is sújtották. A nagy depresszió idején tekintélyes részük munkanélkülivé vált, elvesztette földjét, üzleti vállalkozásait. Ma nagy részük kényelemben, sokuk jómódban él. Brit Columbia első magyarjai a XIX. század végén érkeztek, s a tartomány északkeleti részén telepedtek le, ahol bányászatban, mezőgazdaságban és az erdőiparban találtak megélhetést. Nagyobb csoport 1925 után érkezett, s Abbotsford, Armstrong, Prince George és Vancouver vidékén telepedett le. A második világháború után szintén nagy csoport jött B.C.-be, s egy

részük Vancouver szigeten alapított új otthont. Victoriában, mint említettük, 1966-ban megalakították a Társaskört, mely az évek folyamán egyre aktívabb szervezetté vált. Célja a magyar nyelv és hagyományok ápolása. Ennek érdekében nyelvtanfolyamot működtet fiatalok és felnőttek számára. Irodalmi köre egy évtizeden át havi összejöveteleken ismertette az egyetemes magyar és kanadai magyar irodalom alkotásait. A Búzavirág elnevezésű tánccsoport hosszú évtizedeken át képviselte a sziget magyar tánckultúráját a Nyugat-Kanadán át rendezett táncfesztiválokon. A Társaskör kéthavonta megjelenő kiadványa, Mi Újság Nálunk?, majd Szigeti Magyarság, s ismét Mi Újság Nálunk? címmel foglalkozik a társasköri, a kanadai és az egyetemes magyar irodalmi és társadalmi eseményekkel, melyeket az utóbbi évek folyamán internetes úton oszt meg a világ bármely részén élő olvasóival. Hasonló szerepet játszik a Társaskör világhálós állomása. A szervezet rendszeresen részt vesz a Folk Fest és a Saanich Fair évi rendezvényein. A kanadai magya11

rok többsége római és görög katolikus, de vannak szép számmal más felekezetűek is, a protestáns felekezetűek közül kálvinista, presbiter, luthe­ránus, egyesült változatok, s zsidó vallásúak. Bár Victoriában nincs magyar templom, rendszeres havi szolgálat folyik katolikusok részére. A magyar egyházak Kanada-szerte jelentős társadalmi és kulturális szerepet töltenek be, nyelviskolákat, nőegyleteket s más csoportokat tartanak fenn. A magyarok társadalmi és egészségügyi szervezeteket hoztak létre, hogy az elszigetelődést megelőzzék. Ezek közé tartozott a Kanadai Magyar Szövetség, a Széchenyi Társaság, a Rákóczi Alapítvány. Szinte minden kanadai városban működik magyar társaság, köztük a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület, a Nanaimói Magyar Kulturális Szövetség, a Kanadai Magyar Mérnökök Egyesülete, a Kanadai Magyar Írók Szövetsége, a Hungarian Studies Association of Canada. Százötven éves történelmük folyamán a kanadai magyarok több mint 400 újságot és egyéb sajtókiadványt, rádió- és

TV-adókat hoztak létre, közülük jó pár 50–60 éves szolgálatot is meghaladott (Kanadai Magyar Újság, Magyar Élet, Kanadai– Amerikai Magyarság, Hungarian Studies Review). A vancouveri Tárogató, a Szigeti Magyarság, a Kapocs több mint három évtizede műlödik. A magyar nemzetiség jól megállta a helyét Kanadában. Él Albertában magyar származású búzabáró, s nemzetközi díjat nyert állattenyésztő. Torontóban milliárdos aranybányász és Nobel-díjas vegyész. Kitüntették magukat a tudományok különböző ágazataiban, leprakutatásban, sztresszelméletben. A múlt század végén kevés olyan intézmény létezett a felsőoktatásban és kutatásban, amelyben magyarok ne képviseltek volna bennünket. Munkásságukért magas kitüntetésekben részesültek. Victoriában is él nem egy személy, aki olyan elismerésben részesült, mint a Royal Society of Canada, Tudományos Akadémia tagsága, s Erzsébet Királynő Emlékérme. Miska János (www.hungariansocietyofvictoria.org)

12

Miért az idei volt az eddigi legjobb táborunk?

Az idei edzőtáborunkat július 14–19. között tartottuk Kiscsőszön, Kovács Norbert „Cimbi” és felesége, Gaschler Beánál. Kiscsősz a Somló-hegy közelében található kis település, ahol Cimbi vezetésével virágzik a hagyományok őrzése, ápolása. Már az is nagy élmény volt, hogy pár napra ki-

szakadhattunk a városi stresszből és ilyen szép és nyugodt környezetben lehettünk. A tábor elején már korábban tanult táncokat (bonchidai, szatmári, buzai és dél-alföldi táncokat) gyakoroltuk, ezt követően Linczenbold Maximilien és Szabó Rubinka tánctanárok keze 13

alatt folytatódott az oktatás, akik magyarbődi és szlovák táncanyagot hoztak nekünk. Abban a szerencsében volt részünk, hogy mind a próbákon, mind az esténkénti mulatságok, táncházak alatt élő muzsikára táncolhattunk, amiről Nagy Albert és bandája gondoskodott. A felnőtt táborozókhoz a hétvégére csatlakoztak a Szivárvány gyermek tánccsoport apró tagjai is, szüleikkel együtt. A kicsiknek Bors Erika tanított táncokat, éne-

keket, mondókákat és játékokat. A próbák izzasztóak, kemények voltak, de eredményesek: esténként a tanultakat már szabadon tudtuk táncolni a táncházban. Sokunknak nagyon megtetszettek a magyarbődi táncok. A november 28-i gálánkon már láthatnak belőle egy kóstolót! Szerző: Wiener Ungarischer Kulturverein Délibáb, 2015. október 18. (www.wukv.at)

14

A berlini estek története

A legtöbb intézményt valamilyen felsőbb döntés alapján hozzák létre, alapítják. Léteznek azonban olyanok is, amelyek maguktól születnek, működnek és az évek során, mintegy automatikusan, intézménnyé növik ki magukat. Ez utóbbi kategóriába tartozik a Berlini Szalon. A kezdetben vala Nyugat-Berlin és az itt élő Balla házaspár. Bálint szociológusként a Technische Universität professzora volt, egyben az EPMSZ vezető-

ségi tagja, felesége, Waltraud gyerekorvos és -pszichiáter. Bálint éveken keresztül nagy erőfeszítéssel és önfeláldozással ápolta a kapcsolatot a magyarországi és a határon túli magyar értelmiségiekkel. Rendszeresen volt az onnan jövők segítségére, hogy meghívást kaphassanak a szocializmusban akkoriban politikailag szigetként kezelt és lehetőleg elkerült Nyugat-Berlinbe. Fáradozását gyakran siker koronázta. Úgy érezte, hogy az idekeveredett szellemi potenciállal 15

nemcsak barátilag lenne jó eszmét cserélni, hanem gondolataikat a Nyugat-Berlinben élő magyarok számára is hozzáférhetővé kellene tenni. Az indító lökést talán Kányádi Sándor és Sütő András 1971-es nyugat-berlini látogatása adta, akiknek a charlottenburgi könyvtár helységeiben rendezett író-olvasó találkozót. Innen már csak egy lépés volt, hogy a továbbiakban saját otthonába hívjon meg vendégeket a vendégekre. Ebből az évek során haladó hagyomány lett. Eleinte nem volt benne tudatos rendszeresség. Ha megfordult arra érdemes ember Berlinben, akkor összegyűltünk „rá” Bálintéknál. Az előadók gyakran a nyugat-berlini DAAD vagy a Wissenschaftskolleg ösztöndíjasai voltak. Általában évente kétszer voltak/vannak a Szalon-estek. A bővülő kör miatt – és mert magam is bekapcsolódtam az EPMSZ munkájába – egy idő után megosztottuk a rendezvényeket egymás között: a nyári Bálintéknál, a téli nálunk volt. Végül teljesen átvettem a Szalont: 2002 óta a programok nálunk zajlanak. A német

egyesülés után a korábbi, kizárólag nyugat-berlini magyar kör kibővült, ami számunkra gazdagodást, egyben változást is jelentett. Manapság a berlini magyar kulturális kínálat sokkal szélesebb és gyakran nehézséget okoz a programkonkurencia elkerülése. A szalon sokéves eseménysorozatából számomra hallatlanul érdekes volt pl. a találkozás Hegedűs Andrással. Hivatalos kiközösítése előtt hallgattam nála szociológiát az akkor még Marx Károly Közgazd.tud. Egyetemen, tehát voltak személyes emlékeim róla. Érdekes bepillantást kaptunk tőle a magyar kapitalizálódási folyamatba, és a hivatalosan nem létező ellenzék magánlakásokon működő „Szabadegyetemébe”. Hendi Ilmától hallottam először az antropozófiáról. Költői felolvasóestje lírai magánbeszélgetésbe ment át, amely a résztvevők létszámától függetlenül váratlan, meghitt, intim élményem. Politikailag legizgalmasabb összejövetelünk Bedő Iván, akkor kelet-berlini magyar rádiótudósító estje volt. Diplomata-útlevéllel szabadon mozoghatott, ezért nem 16

volt különleges, hogy meghívhattuk. A specialitást a történelem biztosította, ugyanis az előadás meghirdetése és létrejötte között omlott le a berlini fal. Aktuálpolitikai élő riportot kaptunk kibővítve az újságok által nem propagált magyar részletekkel. (Pl. a Fekete Doboz munkatársai is gyakran megfordultak náluk. Hol csak tusolni, hol csomagot hagytak ott a következő jelentkező számára. Bedőék sose kérdezték az illető kilétét.) Nagyon féltem a Kurtág-esttől. Ő volt az egyetlen előadónk, aki elzárkózott az előzetes beszélgetés elől, így a program lefolyását sem lehetett vele egyeztetni. Van-e zongora – csak ezt akarta tudni. Van, de csak pianínó és nagyon régi, frissen hangoltan is rossz – üzentem. Nem baj, minőség mindegy, csak legyen – volt a viszontüzenet. Megtanultam tehát az életrajzát, amit az üdvözlés során elmondtam, majd várakozva helyet foglaltam. Ezek után nejével leültek az erre az alkalomra a szalonba átvitt és ott felhangolt, de így is pocsék hangminőségű pianínó mellé és elkezdtek játszani. 20 perc

Bach-adaptáció után Kurtág egyedül folytatta. Elmagyarázta zeneszerzői koncepcióját, annak keresztmetszetét zongorán demonstrált példákkal alátámasztva. Szünet nélkül, szinte vég nélkül, a nem szakpublikum pedig tátott szájjal hallgatta. Kurtág alapvetően zenepedagógus, és ez azonnal érződött, ahogy le tudta kötni hallgatóságát. Gondolom, Kodály lehetett ilyen a maga korában, esetleg Bartók. Lenyűgöző élmény volt, és még most is hallgatnánk, ha felesége nem akart volna egy idő után hazamenni. Talán az átlagtól eltérőként említhetem a két zenetudományi előadást, amelyek során nem magyarok foglalkoztak magyar vonatkozású zenei, ill. irodalmi témával. Különösen izgalmasnak bizonyult Simone Hohmaier német nyelvű estje Bartók elfelejtett örökségéről. Szintén más jellegű, de annál érdekesebb volt a „gyűjtők estje”, amikor a német filmgyártás magyar szereplőiről volt szó. A németül zajló estek másik fénypontja Oplatka András könyvbemutatója volt az 1989-es határnyitásról. A főleg németeknek izgalmas ese17

mény iránt érdeklődők publikumszáma rekordot döntött. Személy szerint nekem sokat jelentett a fiatal történésszel, Gaál Enikővel folytatott beszélgetés, aki a magyar emigráció történetével foglalkozott. Kérdésemre, hogy 27 évesen és anyaországi magyarként, tehát nem „érintettként” miért kutat olyat, ami tapasztalataim szerint az óhazában a kutyát sem érdekel, meglepő választ kaptam: hollandiai ösztöndíjas éve során került kapcsolatba a Hollandiai Mikes Kelemen Körrel. Ott találkozott először nyugaton élő magyarokkal, akik nemcsak egyszerűen külföldre szakadtak, hanem ott magyar értelmiségi létben élnek, értéket hoznak létre. Rájött, hogy a nyugatra távozottakat az otthonmaradottak egyszerűen leírták. Magyarországon akkor még

szinte semmit nem tudtak ezekről az értékekről, amelyek felkutatását Enikő feladatának tekintette. Az jelenkori migráció aktualitását igazolta a „< 35 – Nyugati magyar jelenlét fiatal szemszögből” kerekasztal-beszélgetés itt élő diplomás fiatalokkal. Úgy a rég ittélők, mint a fiatalok számára újat nyújtott a másik csoport léte, mibenléte. Az igényt a színvonalas Szalon-rendezvények iránt legkézzelfoghatóbban Parti Nagy Lajos estjén éreztem, amikor 50 érdeklődő tisztelt meg bennünket egy csak magyarul zajló esten, noha aznap 4 párhuzamos magyar vonatkozású esemény volt a városban. Ez természetesen kötelez, egyben biztatást ad. Pompéry Judit (www.ungarn-in-berlin.de)

18

A burgenlandi Csörge zenekar

Új magyar népzenei együttes alakult az Őrvidéken. A zenekar a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 2014 tavaszán indult projektjének, a népzeneoktatásnak a diákjaiból verbuválódott és a „Csörge” nevet kapta. A csörge elnevezés a töpörtyű (kiolvasztott szalonna maradványa) Nyugat-Dunántúlon és az Őrvidéken elterjedt változata. Nemcsak azért választották ezt a nevet a zenészek, mert mind-

annyian szívesen fogyasztják a csörgét, hanem hangutánzó szó lévén, utal muzsikájuk hangulatára. Az együttes a burgenlandi magyar népzenei hagyományok és dalkincs ápolását tűzte ki céljául. A különböző korú tagokat a magyar zene iránti szeretet köti ös�sze. Minden pénteken az őriszigeti evangélikus gyülekezet termében, vagy a községi teremben gyűlnek 19

össze, és nagybőgőn, brácsán, hegedűn, ütőgardonon vagy dudán játszanak. Ekkor a szombathelyi Boglya zenekar vezetői, a Földesi házaspár foglalkozik egyenként a „diákokkal”. Földesi Rózsa és János a burgenlandi magyar népzene szakavatott ismerői, már két CD-lemezük is megjelent hasonló néven a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolájánál. Az őrvidéki zene különlegessége az egyedi dallam- és szövegvilágában rejlik, az együttes jelenleg a Gaál Károly gyűjtése alapján rendelkezésre álló dalokat dolgozza fel. A tagok azt szeretnék, hogy muzsikájukkal másoknak is örömet szerezzenek és olyan zenekarrá fejlődjön az együttes, amely autentikus magyar hangszereken és őrvidéki muzsikával tudja majd kísérni

fellépésein a BMKE magyar néptáncegyütteseit. 2015. április 11-én és 12-én Őriszigeten a kétnapos népzenei műhelyfoglalkozáson is bemutatkoznak, majd annak zárásaként a többi résztvevővel közösen koncertet adnak. A magyar népzene iránt érdeklődők népcsoporti hovatartozástól függetlenül bármikor bekapcsolódhatnak az oktatásba. Előismeret nem szükséges, felnőttek és gyermekek (7 éves kortól) a BMKE felsőőri székházában a 03352/38489-es telefonszámon jelentkezhetnek. A magyar népi hangszerek oktatását 2015-ben a „Burgenland zenél” című rendezvénysorozat keretében a Burgenlandi Népdalközpont által a Tartományi Kormány finanszírozza. (www.bukv.at)

20

Beszéljük meg…

Magyarnak lenni Csehországban… Tudjuk, tudatosítjuk, hogy a valós életben mit is jelent ez?

Törvény és a társadalom szempontjából semmi gond. Bárki szabadon lehet magyar, magyarellenesség a csehek körében – a mindenütt létező kivételektől eltekintve – nincs. Miután döntő többségünk szülőföldjén, Szlovákiában, vagy ha úgy tetszik, Felvidéken ez másképpen van, hát elmondhatjuk,

hogy magyarnak lenni Csehországban jó. Ez az érem egyik oldala, de nézzük meg a másikat is. Csehországban a magyarok szórványban élnek, számottevőbb, szervezettebb magyar közösségekről csak Prágában, részben pedig Brünnben és Ostraván lehet be21

szélni. Szervezeteink közül csak a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége fejt ki tevékenységet országos szinten is. A többi szervezet munkája gyakorlatilag Prágára korlátozódik. Főleg a CSMMSZ működése biztosítja azt, hogy országos szinten a rendszerváltás utáni negyedszázad alatt kialakult egyfajta magyar társadalmi élet Csehországban. A legnagyobb korlát az, hogy népesebb és gazdaságilag erősebb magyar háttér sehol sincs az országban. Itt megint Prága a kivétel, ahol a magyaroknak rendelkezésükre áll a magyar állam diplomáciai képviselete, kulturális intézete is. Ilyen körülmények között magyar iskolára, vagy legalábbis magyar nyelvoktatásra nemigen van lehetőség. Nagy sikernek mondható, hogy Prágában a helyi lehetőségeket kihasználva egyfajta oktatás azért mégiscsak van. A csehországi magyarok többsége vegyes nemzetiségű házas-

ságban él, a gyerekeknek csak egy töredéke tud magyarul, s magyar öntudatuk legalábbis hiányos. A magyar szülők többsége – az okok most mellékesek – sajnos nem tanítja meg gyermekeit saját anyanyelvére, ami jövőnkre nézve meghatározó hatással van. Magyar gyerek nélkül nincs magyar jövő Csehországban. Miután a szlovákiai magyarok bevándorlása is csökkenő tendenciát mutat, nem véletlen, hogy összlétszámunk csökken. Nyilvánvaló, hogy a tényeket tovább lehetne sorolni, de erre most nincs hely. Azonban már ebből is látszik, hogy magyarnak lenni, és főleg annak megmaradni, Csehországban nem könnyű, komoly plusz munkát jelent az életben. Mindenkinek magának kell eldöntenie, vállalja-e. Én azt mondom, megéri. Aligha van szebb érzés, mint amikor az unokának esténként magyarul lehet mesélni… Kokes János (www.csmmsz.org)

22

Az Erdingi Magyarok története 2002–2012

2002 őszén véletlenek folytán ismerkedett meg egymással néhány fiatal magyar édesanya. Rövid idő elteltével egyre többen lettünk, és decemberben már körülbelül nyolcva­nan vettünk részt az első vagy alapító Mikulás-ünnepségen. A nagyrészt fiatal, kisgyermekes családok többsége a kilencvenes évek végén, illetve a 2000-es évek elején érkezett Németországba, Erdingbe és környékére munkavállalóként, mások pedig házasságkötés útján kerültek ide. Mert a szerelem nem ismer határokat... 2003 óta évi 5–6 alkalommal vannak szervezett rendezvényeink. A következő programok ad-

nak alkalmat a közös találkozókra, ünneplésekre: október 23., Mikulás vagy karácsony, farsang, március 15., anyák napja, tanévzáró. 2008 óta már többször töltöttünk egy-egy családi hétvégét az Alpokban, ahol kellemes, szabad környezetben ápolhatjuk, fejleszthetjük közösségünket, annak „testi-lelki jólétét”. Ezenkívül több kisebb csoport szervez összejöveteleket: ba­ bamama reggelik, mamavacsorák, papafoci, bemutatók, társasjátékestek, színvonalas előadások gyermeknevelésről, egészségmegőrzésről. Már kétszer szerepelt nálunk egy híres magyarországi bábszínész csoport is. 23

2003 szeptemberétől működik magyar óvoda Erdingben egy óvónő és tanítónő képesítésű édesanya vezetésével. Tanévenként 30 alkalommal másfél órát töltenek együtt a gyerekek. Az óvodai foglalkozásokon a gyerekek az évszakokhoz kapcsolódóan tanulnak magyar énekeket, verseket, mondókákat, ismerkednek néphagyományunkkal, népszokásainkkal. A 2006/2007-es tanévtől heti egy, tanévenként 30 alkalommal magyarórára is járhatnak az Erdingben és környékén élő kétnyelvű gyermekek. Az órák 90 percesek. A magyar iskola célja a diákokban tudatosítani kétnyelvű énjüket, annak előnyeit a világ és azon belül az Európai Unió „színpadán”, származásnyelvünk, kultúránk megőrzése, ápolása, valamint a környezetünkben élők felé való közvetítése. Az Erdingi Magyarokat a kezdetek óta anyagilag és erkölcsileg támogatja a Müncheni Magyar Katolikus Misszió – Merka János plébános személyében –, mely segítséget tisztelettel köszönünk. Városunknak, Erdingnek is köszönettel tartozunk. Rendezvényeinket kulturált kö­ rül­ mények között tarthatjuk, találkozóink helyszíne

a „Johanneshaus”, mely az Erdingi Szent János Katolikus Egyházközösség közösségi háza. Néhány alkalommal, az időpontok ütközése miatt más helyet keres(t)ünk és kap(t)unk, mint pl. az Erdingi Evangélikus Egyházközösség, illetve az Erding-Kletthami Szent Vince Katolikus Templom vagy az Erdingi Népfőiskola termeit. Az óvodai foglalkozásainkat a „Zentrum der Familie” kényelmes termeiben, iskolai óráinkat pedig a „Grüner Markt” Általános Iskolában és az Anne Frank Gimnáziumban tarthatjuk. Kü­ lön köszönetet szeretnénk mondani a fenti intézmények vezetőinek és/ vagy kapcsolattartóinak, akikhez bármikor, bármilyen problémával bátran fordulhatunk, segítségükre számíthatunk. Az Erdingi Magyarok nem hivatalosan bejegyzett szervezet, nincs szerződésben foglalt szabályzata. Íratlan szabályok alapján működik (a hangsúly a működik szón van), mert fontosnak tartjuk származásunk büszke vállalását, gyökereink ápolását, mindezt második hazánkban, Németországban, jó példát mutatva az integrációra és nem az asszimilációra. (www.erdingi-magyarok.de) 24

A venezuelai Magyar Ház rövid története

Az 1947–50 között Venezuelába kivándorolt magyarok első gyülekezőhelye és otthona egy bérelt villa (Quinta Mauraco) volt, majd a kicsiny, de lelkes csoport 1952-től egy tágasabb otthonba költözött; az Avenida Los Castaños-on, Los Chorros negyedbe, Caracas keleti részébe. Az újonnan érkezettek felismerték az összetartás szükségességét, ezért egymás után alakultak meg az egyesületek a több mint

3000 főre növekedett kolóniában. 1950-ben alakulnak meg a cserkészcsapatok, majd a Magyar Református Közösség és a Magyar Katolikus Közösség. 1952-ben megalakul a Lorántffy Zsuzsanna Protestáns Nőegylet és 1954-ben a Szent Erzsébet Katolikus Nőegylet. 1951–52-re tehetjük annak az akciónak a dátumát, amely a Magyar Ház (hivatalos nevén: Centro Cultural y Social Venezolano-Húngaro) megalapításához 25

vezetett. A kezdeményezés ebben az esetben is a volt katonatisztek érdeme, akik kezdettől fogva ös�szetartottak, kölcsönösen segítették egymást és később, 1955-ben hivatalosan is megalakították a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét. (MHBK). Tizenkét magyar, akiket később csak mint a „12 apostol”-t emlegettek, felvállalt egy állandó anyagi segítséget, amely lehetővé tette a Magyar Ház működését. A 12 alapító névsora (Betegh Gábor adatai szerint): Dózsa Zsigmond, Vid László, V. Somogyváry Mátyás, Sziklay Ödön, Lázár László, Muraközy Ádám, Muraközy Bálint, Bandl Ferenc, Dr. Fröhlich Lajos, Láng Imre, Dolányi Tibor és Szűcs András. Megjelenik 1955-ben a „Caribi Újság”, a kolónia magyar nyelvű újságja, 1957-ben megalakult az első tánccsoport és beindult a magyar óvoda is. Az 1956–57-es bevándorló hullám közel 5000 főre növelte a kolóniát és ugyanakkor megnövelte igényeit is egy saját otthon megépítésére. Ennek tudatában öt, tehetősebb magyar megalakí-

tott egy részvénytársaságot „Casa Cultural Venezolano-Húngara S.A.” elnevezéssel, és ugyanakkor lefektette annak anyagi alapjait. Ennek az öt honfitársunknak nevét ma is olvashatjuk a Ház falában elhelyezett emléktáblán: Heidekker Lajos, Dr. Kertész Tivadar, Dr. Kezes Béla, Morvai József és Dr. Vladár Pál. Több mint 160 magyar család vett részvényeket, és 1965. dec. 20án egy 1648 m2 telek megvételére kerülhetett sor Caracasban, a Los Chorros negyedben, Avenida Álvarez Michaud #4 cím alatt. Az alapkövet, mely magyar honból hozott földet tartalmazott, az 1968. március 15-i ünnepély alkalmából helyezték el. Magyar szakemberek önzetlen munkájával elkészültek a Ház tervei és az impozáns épületet 1969. január 19-én ünnepélyesen felavatták. Temeshy Aladár és Gyömrey Kornél építészek, Füves István statikus, Pálházy Albin épületgépész, Muraközy Bálint és Hibján Géza művezetők, valamint Fülöp József és Szotyory Nagy Tibor vállalkozók nevét kell itt kiemelnünk, de külön elismerést érdemel Dr. 26

Kertész Tivadarné, Edit is, aki minden nap önkéntesen felügyelt a munka menetére és minőségére. Az épület magva egy nagyméretű terem és annak karzatai, színpaddal és ornamentális lépcsőkkel. Ide csatlakozik az italozó, konyha, házmesterlakás és mellékhelyiségek. Az udvar igen szűkös, de 16 év óta használhatunk egy nagy szomszéd telket is, mely a fiataloknak, cserkészeknek játékteret ad és parkolási lehetőséget nyújt a rendezvények alkalmából. A részvénytársaság (RT) mint tulajdonos egy szimbolikus összegért bérbe adta az épületet a „Centro Cultural y Social Vene­zolanoHúngaro”-nak, röviden a Magyar Háznak, elhatárolva ilyen módon a tulajdonost és a haszonélvezőt és önzetlenül lemondva a befektetés nyereségi lehetőségeiről. A Magyar Ház kidolgozta működésének Alapszabályait, amelyet az Alakuló Közgyűlés elfogadott, majd az 1971. május 2-i Rendkívüli Közgyűlés ezen Alapszabályokat megerősítette és hivatalosan spanyol nyelven iktatta. Az Alapszabályok a magyar nyelv és kultúra fenntartását, a

Venezuela–Magyarország viszony ápolását tűzte ki céljául. Kikötötte, hogy a Magyar Háznak nyerészkedési célok nélkül, a tagok önkéntes adományaiból kell működnie. Megszabta, hogy tagja lehet minden vene­ zuelai magyar és a tagságról nyilvántartást kell vezetni. Legfelsőbb szerve, a Közgyűlés, egy két évre szóló mandátummal rendelkező 15 tagú Választmányt nevez ki, és a kinevezettek maguk között választják meg a tisztségeket: elnök, titkár, pénztáros, gondnok és jegyző. Minden évben legalább egy Közgyűlést kell összhívni, és a Választmány havonként vagy sűrűbben kell hogy összegyűljön. A Választmány ügyel az Alapszabályok betartására, felelős a Ház gazdálkodásáért és működéséért. Az elnök egyben a Ház jogi képviselője is. Ilyen alapokra helyezve, végleges otthonában működik a Magyar Ház 1969-től napjainkig. Minden magyar szervezetnek otthont nyújt, egyeseknek külön termekben, másoknak a terem és a színpad használatával, és elmondhatjuk, hogy a Magyar Ház minden 27

magyarnak második otthona. Az otthon jelleghez hozzájárultak azok a csodálatos díszítő munkák, mint a karzatok faburkolatának elkészítése, a magyaros mintákkal díszített vitrálok és a tető művészi kiképzése, mely Piralla Zoltán építészmérnök vezetésével és több fiatal lelkes segítségével készült el. A tetőn Nagy-Magyarország térképét és a Hiszek egy sorait a vármegyék címerei veszik körül, beborítva az egész mennyezetet, kiváltva minden hozzánk látogató csodálatát. Látogatóink közül egy nevet ki kell emelni: Mindszenty hercegprímás 1975-ös rövid ittléte óriási jelentőségű volt, áldását, bölcs tanácsait vallási különbség nélkül minden magyarnak osztotta. Határozott kérésére alakult meg a Venezuelai Magyar Kataszter Bizottság mely azóta is sikeresen működik, nemcsak az adatok gyűjtésével, de egy Magyar Telefonlista időnkénti kiadásával elősegíti a kolónián belüli kommunikációt is. Göncz Árpád köztársasági elnök, egy magyar parlamenti küldöttség és Jeszenszky Géza külügyminiszter látogatásait kell

még megemlítenünk. Több neves magyar művész is megfordult a színpadunkon, mint például Szeleczky Zita, Páger Antal és Vaszary Piroska. A Magyar Házban dolgozzuk ki minden évben a szervezetek összehangolt programját, órarendjét, mely megengedi a harmonikus együttműködést és lehetővé teszi a Ház bérbeadását egy-egy estére, ami elengedhetetlen bevétel a költségeink fedezésére. Az önkéntesen felajánlott tagdíjak mellett a kolónia asszonyainak nagysikerű magyaros ebédei adnak még anyagi alapot, mert minden hónap első vasárnapján más-más szervezet rendez és főz egy ebédet, és a bevétel nagy részét a Ház fenntartására adományozzák. Idén először otthonról, a Miniszterelnöki Hivataltól is kaptunk valamennyi pénzbeli segítséget. A Ház jelenlegi Választmányában a többség fiatal, ami arra a reményre ad okot, hogy van jövője a Magyar Háznak és még sokáig nyújthat otthont a vene­zuelai magyarságnak. (www.lamoszsz.org/ VENEZUELA.html) 28

Magyar könyvesbolt New Yorkban

Zsédely Tímeával és Mikkyvel, New York egyetlen magyar nyelvű könyvesboltjának tulajdonosaival East Village-i üzletükben beszélgettem. A közvetlen, barátságos házaspár 2010 óta nem csupán Manhattan és a közvetlen régió magyar lakosságát látja el, de az Egyesült Államok egész területére vállal szállítást és újságelőfizetést. A Tízezer Lépés Magyar Könyves-

bolt hamarosan új helyre költözik, így a tulajdonosokat árufogadás és csomagolás közepette, dobozok között kérdeztem a bolt múltjáról, jelenjéről és a jövőbeli tervekről. Ott tartózkodásom ideje alatt fiatal, kisgyermekes magyar család érkezik. Olvasnivalót keresnek a kicsik számára. Alig lépnek ki a boltból, máris újabb vásárló érkezik. Ő a szüleinek visz rejtvényújságokat. A harmadik látogató nem vásá29

rol, viszont híreket hoz a szintén a környéken található Key Bar esti programjával kapcsolatban. „Ez így működik a manhattani magyarok között. – mondja Tímea. – A hírek száj­ról szájra terjednek.” Közben Mikky is befut a Newark repülőtérről a legfrissebb budapesti szállítmánnyal. Tímea először a múltról, azokról a végzetszerűnek tűnő eseményekről mesél kettejük életében, amelyek végül a jelenhez vezettek. Mikky már Amerikában született, de ’56-os menekültek gyermekeként, magyar közegben nőtt fel. Tanulmányait hétvégi magyar iskolával egészítette ki, cserkészkedett, szépen beszéli nyelvünket. Édesapja, Zsédely Miklós ügyvéd, politológus, a New York-i magyar kulturális és politikai élet meghatározó személyisége volt. Mikky magyarságát szintén szívvel-lélekkel megélve, mindig is érdeklődött a gyökerei iránt. A ’70-es évek eleje óta rendszeresen látogatott Magyarországra. Tímeával egyik látogatása során, a budapesti Írók Könyvesboltjában ismerkedett meg. Ekkor még nem tudhatták, hogy a sors hamarosan újra összehozza őket. Tímea

magyar–esztétika–pszichológia szakon végzett Pécsen. Amikor elindult New Yorkba 2001-ben, utolsó éves volt pszichológia szakon és a doktorija írásán dolgozott éppen. „Úgy éreztem – emlékezik vissza a mosolygós, törékeny házigazda –, hogy szükségem van a szélesebb látókörre. Meg akartam tapasztalni, hogyan működik a kultúra ’a világ fővárosában’ és a magyar kultúra átadása az országhatáron kívül. New York különösen izgatta a fantáziámat. Elindultunk hát a nyári vakáció elején három csoporttársammal. A US Camp szervezésében Manhattanbe jöttünk és a Columbia Egyetem kollégiumában kaptunk szállást az első éjszakára. Aztán szállás- és munkakeresés indult, mint mindenki másnál. A három hónap lejárta után úgy döntöttem, hogy még nem megyek haza, meghosszabbítottam a vízumomat. Az utolsó egyetemi évemet és a doktorimat New Yorkból fejeztem be, és közben egyre többet mozogtam az itteni magyar körökben. Mikkyvel is újra felvettük a kapcsolatot. Barátságunk szerelemmé erősödött és hamarosan összeházasodtunk.” 30

– Mi indította el benned a könyvesbolt létrehozásának gondolatát? – Nagyon hamar tudatosult bennem, hogy a kortárs magyar irodalom, illetve a tudatos kortárs európai kulturális gondolkodásmód hiányzik a New York-i magyarok életéből. A magyar értelmiség – köztük igazán tehetséges írók, költők – elszigetelve, gyakran depresszióba süllyedve élnek. A magyar közösség nem tud számukra megfelelő kibontakozási teret biztosítani. Tanulmányaim befejezése után a Blue Danube könyvesboltban dolgoztam, tanítottam, magánórákat adtam. Munka mellett megpróbáltam minél jobban megismerni a New York-i magyar közösséget. Látogattam a Magyar Ház, a nagykövetség, a magyar templomok által szervezett programokat és azt tapasztaltam, hogy a magyar alkotók elszigetelten, önnön erőből, minden háttérsegítség nélkül próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel. Mikkyvel úgy gondoltuk, hogy szükség lenne egy központra, ahonnan az alkotók elindulhatnak, ahol követhetik az eseményeket, hirdethetik kiál-

lításaikat, alkotásaikat. 2007-ben megszületett a Trans Art Area honlapja és az azonos nevet viselő alapítvány. Nemzetközi szinten gondolkodtunk. A Trans Art Area hídként hivatott működni az anyaország és a külföldön élő magyar művészek és művészetek iránt érdeklődők között. A fogadtatás minden elképzelésünket felülmúlta. A honlap sikere tudatosította bennünk, hogy a könyvesbolt létszükséglet az emigrációban élő magyarok számára. A virtuális téren kívül szükség van egy valódi, fizikális térre is, ahová a magyar kultúra szerelmesei bármikor betérhetnek. Első könyvesboltunkat 2008-ban nyitottuk a New Jerseyben található, magyarok által aránylag sűrűn lakott Cliftonban. – Honnan ered a Tízezer Lépés elnevezés? – A névválasztás Mikkyt dicséri. Az Omega együttes Tízezer lépés című dala ihlette. Tízezer lépés. Ez a két szó mély értelmet hordoz, számunkra több szinten is. Tízezer lépés nagy távolság egy vándor számára. Számunkra azt jelenti, hogy nagyon messze vagyunk a szülőföldtől. Tízezer lépés 31

megtétele fárasztó küzdelem, de mi talpon vagyunk a nehézségek ellenére is. Azonkívül a lépésről lépésre koncepcióban hiszünk a leginkább. – Miért nem Manhattanre esett a választás? – A Blue Danube könyvesbolt ekkor még javában működött. Nem akartunk felesleges konkurenciát, és Cliftonban nagy szeretettel fogadtak minket. A szomszédos városban, Passaicban működő magyar hentesüzlet tulajdonosával jó barátságban voltunk. Hívott minket, mondván, Jerseyben régebben mindig működött magyar könyvesbolt. Hamar kialakult a vevőtáborunk. A hétvégi magyar iskolákkal szintén nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. A közeli New Brunswickból is rengeteg vásárlónk volt. Egy dolgot nagyon hamar megtanultunk: magyar szót, kultúrát nem lehet hitelesen terjeszteni elitista módon. A külföldi magyar könyvesboltban egy polcon kell megférnie a Danielle Steel-könyveknek Eszterházy Péterrel. Meg kell értenünk, hogy a magyar nyelvre fordított Danielle Steel egészen mást jelent a hazájától távol élő magyarnak, mint ott-

hon. A Füles magazin rejtvényei, a Nők Lapja és Steel sorai New Yorkban felértékelődnek, hisz az otthont, az anyanyelvet jelentik. Az emigrációban élő magyarokat egyetlen dolog köti össze, életkortól, végzettségtől, érdeklődési körtől függetlenül, és ez a magyar nyelv, mely kapocs ösztönösen működik. Szintén meglepő tapasztalat volt számomra, hogy az emigrációban élő magyar értelmiségi – a könyvesbolt forgalma alapján – nem olvas többet magyar nyelven, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkező, szintén emigráns honfitársa. Meg kellett értenem, hogy a magyar nyelven való olvasás kulturális szabályai sokkal tágabb keretek között értelmeződnek a határokon kívül. A mi feladatunk a magyar nyelv közvetítése mindkét fél számára. A könyvnek, a kultúrának mindenkihez el kell jutnia. Pszichológusként különösen érdekesnek bizonyul a magyar orális és gasztronómiai kultúra tanulmányozása. Azok a magyarok, akik a gyermekkorukból biztos magyar ízemléket hoznak magukkal, az emigrációban is keresik a magyar ízeket. Meglepő módon az otthoni 32

ízek utáni vágyódás és a magyar nyelv iránti vágyódás összefonódik. Az anyanyelven olvasó külföldi magyarok szinte valamennyien ragaszkodnak a hazai ízekhez, és ez fordítva is igaz. – Éreztek különbséget a New York-i és a New Jersey-i emigránsok magyarságtudatában? – Igen. A magyar közösségek szinte mindig erősebbek a kisebb városokban. A Jersey-i magyarok sokkal összetartóbbak, mint a New York-iak. Manhattan hatalmas, rengeteg lehetőséggel, végtelen választékkal. A manhattani magyarok szemében a magyar programok gyakran leértékelődnek. A Magyar Ház ugyanezzel a problémával küzd. Manhattan kínálatával nehéz versenybe szállni. Hiába emelkedik a színvonal, hiába a jobbnál jobb programfelhozatal, a megszokott látogatókon kívül roppant nehéz újakat bevonzani. – Melyik korosztály a legaktívabb olvasó? – Az amerikai magyar tinédzserek az identitás változására gyakran a magyar nyelv elutasításával válaszolnak. Asszimilálódni, nem kilógni a sorból. Számukra

ez a vezérgondolat. Még azok a tizenévesek is, akik amúgy szeretnek olvasni, inkább angolul olvasnak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a rohanó világban nem könnyű lelassítani a fiatalokat a magyar nyelvű könyvekkel. Anyanyelvünk jóval bonyolultabb, ös�szetettebb, mint az angol nyelv. A tinédzserek a könnyebb utat választják. Ezen a ponton léphet közbe a tudatos szülő, aki irányítja a fiatalt. A könyvesbolt forgalmára lefordítva: ifjúsági könyvekből adjuk el a legkevesebbet. Szerencsére, a magyar lelkületű szülőknek köszönhetően, rengeteg gyerekkönyv fogy hatéves korig. Úgy tapasztaljuk, hogy a 30-as, 50-es generáció tagjai – akik még papírkönyvön nőttek fel és számítógép nélküli gyermekkoruk volt – a legaktívabb olvasók. Az ’56-os magyarok közül szintén sokan nem tartották szinten a nyelvtudásukat, ebből fakadóan a magyar nyelvű irodalmat már régen feladták. Beszélni még úgy-ahogy tudnak, de olvasni már évtizedek óta nem olvasnak magyarul. A kortárs magyar írók közül gyakran egyetlen nevet sem tudnak megemlíteni. Gyakran 33

érezzük úgy, hogy a könyvesboltunk feladata elsődlegesen nem a könyvterjesztés, hanem a népművelés. – A New Jersey-i siker ellenére visszatértetek Manhattanbe. Miért? – Valahol mindig úgy éreztem, hogy New Yorkban akarok könyvesboltot nyitni. A Blue Danube bezárt. Az itteni magyar közösség hívott, jöjjünk vissza. Az lehetetlen, hogy Manhattannek ne legyen magyar könyvesboltja. Az az igazság, hogy ha nincs magyar könyvesbolt, annak éppen ugyanolyan hírértéke van, ha nem erősebb, mint annak, amikor van. Szomorú tény, hogy a manhattani könyvesbolton kívül már csak a torontói létezik. A londoni magyar könyvesbolt régen bezárta kapuit. Ez azt jelenti, hogy nincs igény rájuk. Itt még szükség van ránk, s azt is büszkén állíthatom, hogy a manhattani magyar olvasók egyre tudatosabbak választásaikban és nemcsak, ami a könyveket illeti. Van egy fiatal lány, rendszeres vásárlónk. Itt élt már egy jó ideje New Yorkban, amikor egy nap besétált. Elmesélte, hogy tudott a

boltunkról a Facebook-oldalunkon keresztül. Figyelemmel kísérte a programokat, de nem volt pénze vásárolni. Most, hogy jobb állást kapott, vásárolni jött. Azt szeretné, hogy az ő pénze is hozzájáruljon a könyvesbolt fennmaradásához. Az itteni magyarok egy része misszióként éli meg a vásárlást, hisz tudják, hogy a bevétel legnagyobb hányada Magyarországra, a kiadóhoz, meg a terjesztőhöz folyik vissza. A fennmaradó ös�szeg pedig minket tart életben. A könyvesboltba véletlenül besétáló amerikaiak pedig meglepve tapasztalják, hogy kicsi hazánknak saját könyvesboltja is van New York Cityben. A tájékozott amerikaiak annak is tudatában vannak, hogy a magyar nép okos, rengeteg Nobel-díjast termelt ki. – Hogyan alakult a manhattani indulás? – Nagyon jól. Az East Village vonzza a művészlelkeket. Az új könyvesboltunk pincehelyisége rengeteg ötletnek adott életet és teret. A gyerekprogramokon kívül folytattuk az önismereti beszélgetéseket is, de a legnagyobb meglepetés a színházunk létrejötte 34

volt, 2011-ben. Egy nap besétált a számomra teljesen ismeretlen Galambos Lilla operaénekesnő, és arra kért, hogy rendezzünk neki egy előadóestet a könyvesboltban. Az egy alkalomból három roppant sikeres előadás lett, és Lilla később színészeket is szeretett volna a műsorhoz. A toborzáshoz tőlem kért segítséget. Hamar összejött egy kis létszámú, de roppant lelkes csapat. Lilla azóta hazautazott, de mi együtt maradtunk. Az első saját előadóestünkre kortárs írók alkotásaiból válogattam, és azt kellett tapasztalnom, hogy a manhattani magyaroknak – beleértve a színészeimet is – gyakran fogalmuk sincs a kortárs magyar művészetről (Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Gyukics Gábor, Tóth Krisztina). Az előadásnak ennek ellenére hatalmas sikere volt. A társulat maradt, sőt egyre többen lettünk. Megalakult a Pilvax Players, amelynek jelenleg kb. 20 független tagja van. Valamennyi színészünk, drámapedagógusunk, zenészünk önkéntes alapon jelentkezett és vesz részt az alkotómunkában. A bevételt díszletekre, jelmezekre költjük. A könyvesbol-

tunk – legnagyobb örömünkre – egyre inkább hasonlít az eredeti, kulturális központ gondolatához. Tavaly két előadásunk volt, idén három lesz. A Magyarországról érkezett, New Yorkban szerencsét próbáló színészek számára a Pilvax Players dobbantó lehet, és mi örömmel vállaljuk fel ezt a szerepet, mert valljuk, hogy a magyar színészeknek éppúgy vannak esélyei New Yorkban, mint az amerikai fiataloknak. A magyar színészek számára a Pilvax Players tagjának lenni kreditet jelenthet. Jelenleg a legnagyobb problémánk a színházzal és a könyvesbolttal kapcsolatban egyaránt a támogatás hiánya. Már leraktunk annyit az asztalra, hogy komolyan belefoghassunk a marketingbe, amely rengeteg időt és energiát igényel. A legkisebb is számít. Bizonyára emlékeztek, valószínűleg sokan láttátok is a Menjek vagy maradjak? című dokumentumfilmet. A két főszereplő, Mirjam és Attila szintén törzsvásárlónk. A stáb a könyvesboltban is forgatott, de nem gondoltuk volna, hogy sikerül bekerülnünk a kész dokumentumfilmbe. Az alkotók nagyon 35

rendesek voltak, és egypercnyi anyagot összevágtak az itt forgatott anyagból. Ez a röpke perc is segített. Rengeteg érdeklődő jött és hivatkozott a dokumentumfilmre. – A jelenlegi költözködés, a helyszínváltás szintén az új koncepció része? – A pincehelyiségünket a Sandy hurrikán okozta áradás tönkretette, és azóta sem tudtuk az egészséges környezetet visszaállítani. Az alagsor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Számunkra is bebizonyosodott és élő valósággá vált a New York-i tény, miszerint Manhattanben a pince sem lakásként, sem kulturális, sem szórakoztató egységként nem üzemeltethető hosszútávon. Itt csak felfelé lehet építkezni. Az East River, az Atlanti-óceán közelsége földrajzilag nem kedvez a New York-i pincéknek, és mindez átvitt értelemben is igaz. New Yorkban bátran ki kell állni, magabiztosnak kell lenni, láthatóan és hallhatóan alkotni, különben elvész az ember. A kelet-európai jellegű, gogoli, kissé paranoiás, pinceklub stílusú, rejtett bunkerből való építkezés és alkotás itt kevésbé találja

meg a közönségét. Persze az sem lehetetlen. Manhattanben meg kell tanulni egy egészen másfajta mentalitást. Ha elbújsz, senki nem keres, ha nem emeled fel a hangod, senki nem hall meg. Számunkra a legfontosabb alapszabály a kezdetek óta a függetlenség és szabad szelleműség. A politikai, vallási hovatartozás nem állhat a kultúra terjesztésének útjába. Törekszünk arra, hogy a könyvesbolt választéka valamennyi társadalmi réteget, valamennyi irányvonalat kielégítse. A nyár folyamán egy utcával arrébb költözünk, egy másik épületbe, ahol horizontálisan terjeszkedünk. Készen vagyunk a változásra, a fejlődésre. A könyvesbolt életének második szakasza lezárul és elkezdődik egy új. A szívügyünk egy új Magyar Negyed létrehozása itt, az East Village-ben. Jelenleg a könyvesboltunkon kívül még két jól menő magyar vállalkozás is működik a környéken. A közelben található a méltán népszerű magyar származású tetoválóművész, Caesar szalonja. Egy utcányira tőlünk pedig a két debreceni fiú által 2001-ben nyitott, roppant népszerű szórakozóhely, a Key 36

Bar várja a látogatókat. Minden esélyünk megvan rá, hogy kialakulhasson egy új, lendületes Little Hungary. Ezen dolgozunk. Timivel és Mikkyvel abban állapodtunk meg, hogy néhány hónap múlva újra találkozunk, már az új helyen. Addig is, minden New Yorkban és a környéken élő magyarnak, valamint Manhattanbe látogató turistának javaslom, látogasson el a Tízezer Lépés Magyar Könyvesboltba. A manhattani magyar könyvesbolt fennmaradása, a magyar nyelv és kultúra megőrzése és terjesztése az országhatáron innen és túl, minden magyar számára missziós feladat. (www.tinkmara.com)

37

Tartalomjegyzék Bevezető helyett ......................................................................... 3 Az észtországi magyarok ............................................................ 5 Beszámoljak??? Be-e-e-e!!! .........................................................7 A Victoriai Magyar Társaskör .................................................... 9 Miért az idei volt az eddigi legjobb táborunk? ........................... 13 A berlini estek története ............................................................. 15 A burgenlandi Csörge zenekar ................................................... 19 Beszéljük meg… ......................................................................... 21 Az Erdingi Magyarok története 2002–2012 .............................. 23 A venezuelai Magyar Ház rövid története .................................. 25 Magyar könyvesbolt New Yorkban ............................................. 29

39