A dél-zalai „sváb” települések német kisebbségeinek történeti és identitás-vizsgálata
Szerző: Hohl Zsófia Eötvös Loránd Tudományegyetem földrajz BSc., 3. évfolyam 2011.
„Koblenz, porosz rajnai kerület földjéről került vármegyénkbe egy hirtelen szőke, iparkodó népcsoport, mely Nagy-Kanizsa környékén, a várostól északra elterülő, javarészben homokos területen hat községet alkotott, u.m. Langviz, HomokKomárom, Német-Szt.-Miklós, Füzvölgy, Korpavár és Obornakot. ” ( Körmendy Pál, 1896.) 1
TARTALOMJEGYZÉK Nagykanizsa környéki települések német kisebbségeinek vizsgálata
1. Bevezetés ...................................................................................................................... 3.o. 1.1. Témamegjelölés ................................................................................................ 3.o. 1.2. A kutatási célterület lehatárolása ....................................................................... 4.o. 1.3. A vizsgált települések jellege ............................................................................ 6.o. 2. A Nagykanizsa környéki német kisebbségek története ............................................ 8.o. 2.1. A térség története a németek betelepítéséig ...................................................... 8.o. 2.2. Az újkori magyarországi telepítések kezdetei ................................................. 11.o. 2.3. Németek telepítése Nagykanizsa környékére .................................................. 13.o. 2.4. A falvak és népességük a betelepítés után ...................................................... 15.o. 2.5. A térség megszervezése és működése a betelepítéstől a 19.század végéig ..... 18.o. 2.6. A svábok asszimilációja a betelepítéstől az 19. század végéig ....................... 19.o. 2.7. A települések 20.századi története .................................................................. 21.o. 2.8. A kisebbség helyzete, az identitás kérdése a 19. század végétől napjainkig .. 25.o. 3. A kérdőíves felmérés ................................................................................................. 30.o. 3.1. A kérdőívezés módszertana, reprezentativitása .............................................. 30.o. 3.2. Identitásvizsgálat a kérdőívek eredményei alapján ......................................... 34.o. 3.2.1. Származásra vonatkozó kérdések ........................................................ 34.o. 3.2.2. Identitással, német kisebbséggel kapcsolatos kérdések ...................... 37.o. 4. Összegzés .................................................................................................................... 44.o. Forrásjegyzék .................................................................................................................. 46.o. Ábrák, táblázatok, térképek jegyzéke ............................................................................. 48.o. Mellékletek ...................................................................................................................... 50.o.
2
1. BEVEZETÉS 1.1. Témamegjelölés A magyar közéletben az utóbbi néhány évben egyre többet hallani a kisebbségi önkormányzatok gyorsan növekvő számáról. Megítélésükkel kapcsolatban azonban a közvélemény meglehetősen szkeptikus, hiszen hogyan jöhet létre egy településen látszólag hirtelen bármilyen nemzeti kisebbség, ha korábban sem a statisztikákban, sem a köztudatban nem szerepeltek. Sokan úgy vélik, ezen kisebbségi önkormányzatok létrejötte mögött kizárólag anyagi érdekek állnak. Dél-Zalában, Nagykanizsa környékén, az 1990. évi önkormányzati törvény hatályba lépése óta eltelt húsz évben 5 községben alakult német kisebbségi önkormányzat, ebből kettő csak a 2010. őszi választások során. Kutatásom témájául ezt a vidéket választottam. Alapfeltevésem volt – ismerve ezeket a településeket – , hogy a kisebbségi identitás esetükben nemcsak az önkormányzatok létrehozását jelenti. Azonban ahhoz, hogy ezt érdemben alátámaszthassam, meg kellett ismernem a települések múltját is: Kanizsa végvára 1600. októberében elesik, s a térség török uralom alá kerül. A vár környékén, és az oda vezető út mentén a falvak lakossága elpusztul. A szóban forgó települések is hosszú időre elnéptelenednek. Az 1700-as évek elején azonban a Rajna-menti Koblenz vidékéről katolikus svábokat telepítenek ide. A betelepítettek nyelvhasználata egészen a XIX. század végéig fennmarad, ennek ellenére a kisebbség a korábbi népszámlálásokban sem jelenik meg markánsan, létezéséről a közvélemény nem tud. A vizsgálatnak tehát már ezen kezdeti szakaszában nyilvánvalóvá vált, hogy a kutatási cél kettős. Egyrészt bemutatni ennek az ismeretlen német kisebbségnek a létezését, – s ezzel felrajzolni egy újabb kicsi, de a múltban vitathatatlanul létező pontot Magyarország etnikai térképére –; másrészt megvizsgálni a mai német kisebbség helyzetét. Ugyanis ha a népszámlálások adataiból indulunk ki, akkor a térségben gyakorlatilag semmi sem indokolja a kisebbségi önkormányzatok létrehozását. Mindkét célterület kutatásához meglehetősen kevés forrás állt rendelkezésre. A zalai „svábokról”1 mindössze egyetlen, történeti jellegű munka született, melyet Balla Lőrinc írt 1997-ben. Ez az anyag remek iránymutatónak bizonyult, azonban alátámasztásaként igyekeztem minél több adatot és korabeli dokumentumot felderíteni a Zala Megyei Levéltárban és a nagykanizsai Thúry György Múzeumban. Az 1960-as években nagyszabású kezdeményezés 1
A Kárpát-medencében elterjedt a török hódoltság után telepített németek „sváb” elnevezése, pedig valódi svábok (Schwabenből, Württenbergből származók) csak Szatmár megyében telepedtek le. (Ács Z. 1984. 177.o.) A dolgozatom témájául szolgáló kis közösség tagjai sem ezekből a tartományokból érkeztek, azonban környezetük máig „sváboknak” hívja őket, ezért magam is használom ezt a kifejezést megnevezésükre.
3
született Zala megye helytörténeti lexikonjának megírására. Ehhez Dr. Kerecsényi Edit, akkori múzeumigazgató vezetésével Nagykanizsán is adatgyűjtés kezdődött a környező településekről. A lexikon végül sosem jelent meg nyomtatásban, de a falutörténeti összefoglalókat a múzeumban őrzik. A falvak történetének kutatásakor ezeket is felhasználtam.2 A kisebbség jelenlegi helyzetének feltérképezése még ennél is nehezebbnek bizonyult, hiszen a népszámlálásokra érdemben nem támaszkodhattam. Úgy véltem, a leghitelesebb képet maguk az emberek adhatják identitásukról és a településekről, ezért kérdőíves felmérést végeztem a községekben. Ez a módszer az etnikai kutatásokban még nem elterjedt, azonban meggyőződésem, hogy napjainkban, amikor a nemzetiségi hovatartozás már nem ítélhető meg egyértelműen a nyelvhasználat alapján, a kérdőíves identitásvizsgálatok szerepe felértékelődik. Kutatási alapfeltevésemben az is szerepelt, hogy a kisebbség létezése és formálódása nemcsak azon embereket érinti, akik a kisebbségnek már most is regisztrált tagjai, hanem a vizsgált falvak valamennyi lakosát. Tanulmányom tagolása is a kettős célrendszernek megfelelően alakul. Rövid bevezetés után a 2. fejezet végigköveti a falvak és a kisebbség történetét a betelepítést megelőző időktől egészen a 21. századig. A 3. fejezet a jelené: reprezentálja a kérdőíves identitásvizsgálat eredményeit, összefüggéseket keres, és alátámasztani igyekszik a kisebbségi önkormányzatok létjogosultságát. A településeken végzett kérdőíves felmérés alapján ismerteti a kisebbségi önkormányzatok megítélését, lehetséges jövőbeli szerepét és feladatait a községek életében.
1.2. A kutatási célterület lehatárolása Dél-Zala német jelleggel bíró települései Nagykanizsától északi-északnyugati irányban a Principális-csatorna völgyében, és az attól nyugatra elterülő szelíd dombságon tömböt alkotnak. A 18. században Homokkomárom, Hosszúvölgy, Fűzvölgy, Magyarszentmiklós, Obornak és Korpavár településekre érkeztek németek. Ma azonban csak Homokkomáromban, Hosszúvölgyön, Fűzvölgyön és Magyarszentmiklóson van lehetőség a német jelleg érdemi vizsgálatára, ezek a települések rendelkeznek német kisebbségi önkormányzattal is. Korpavár tulajdonképp csak 1894-ig vizsgálható, ekkor ugyanis a nála mintegy háromszor népesebb Palint közigazgatásilag hozzácsatolták, s értelem szerint ettől kezdve statisztikai adataik is aggregáltan szerepelnek. 1963-tól Nagykanizsa részévé vált. Obornak esete is hasonló, az
2
A falutörténeti összefoglalók a nagykanizsai Thúry György Múzeum Adattárában találhatók, összeállítójuk Dr. Kerecsényi Edit, azonban sem évszámmal, sem oldalszámmal nincsenek ellátva. A múzeumban jelzetszámot kaptak, ezek alapján hivatkozom rájuk.
4
amúgy is kis lélekszámú községet 1928-ban csatolták Eszteregnyéhez. (Jeney A.-Tóth Á. 1996. 26-27.o.) 1. térkép: A kutatási célterület települései
Az alaptérkép forrása: Dél-Zala turistatérképe, Cartographia 1999.
5
Bár kutatási célterületem elsősorban a fent nevezett négy, tömböt alkotó településre korlátozódik, a teljesség igénye nélkül szót kell ejteni a Nagykanizsától délnyugatra elterülő Szepetnek községről is, mely szintén német hagyományokkal és kisebbségi önkormányzattal bír. Szepetnek népesedéstörténete azonban markánsan elkülönül az északi tömb községeitől, a településen a magyar, német és horvát nemzetiségek is megjelennek. Szepetnek méretéből adódóan mindig teljesen más társadalmi-gazdasági környezetet jelentett az északi tömb aprófalvaihoz képest. Ez napjainkra mit sem változott, ezért ebből a szempontból sem vethető öszsze a többi vizsgált településsel.
1.3. A vizsgált települések jellege A kérdőíves felmérést Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom és Magyarszentmiklós településeken végeztem el. Ezek mindegyike a nagykanizsai kistérségben található, mely Nagykanizsán kívül 26 községből áll. A vizsgált települések a kistérség központi részén fekszenek, a Nagykanizsát Zalaegerszeggel összekötő 74-es főút szomszédságában: 2. térkép: A nagykanizsai kistérség sematikus térképe
A KSH 2008-as adatai szerint Fűzvölgyet 139-en, Hosszúvölgyet 194-en lakták, tehát törpefalvak, míg Homokkomáromot és Magyarszentmiklóst az aprófalvakhoz soroljuk 238, illetve 284 lakossal. A községeket – a legtöbb törpe- és aprófaluhoz hasonlóan – elöregedés jellemzi, ennek mértéke azonban változó:
6
1. táblázat: A települések öregedési indexe 2008-ban állandó népesség 60 év felettiek 0-14 évesek száma (fő) száma (fő) (fő) 139 49 12 Fűzvölgy 238 50 45 Homokkomárom 194 43 24 Hosszúvölgy 284 75 33 Magyarszentmiklós 15898 3490 1998 A kistérség falvai Település
öregedési index (%) 408% 111% 179% 227% 175%
Forrás: statinfo.ksh.hu alapján
Az öregedési index, vagyis a 60 év felettiek és a 0-14 évesek arányának százalékban kifejezett hányadosa Hosszúvölgyön szinte azonos a kistérség falvainak átlagos értékével, de még a 179% is azt jelenti, hogy majdnem kétszer annyi időskorú él a településen mint 15 éven aluli. Magyarszentmiklóson meg is haladja a számuk a gyermekkorúak kétszeresét. Fűzvölgy 408%-os értéke kiugró, a településen 2008-ban négyszer annyi 60 év feletti élt, mint 0-14 éves. Homokkomárom értéke a legkedvezőbb, 111%. A falvak közül csak itt él roma népesség, a gyermekkorúak magas számát az ő nagyobb szaporaságuk magyarázza. Az elöregedés ellenére a falvak népességszáma az utóbbi évtizedben szinte változatlan maradt: 2. táblázat: A falvak népességszámának alakulása 2000-2008. Település Fűzvölgy Homokkomárom Hosszúvölgy Magyarszentmiklós Összesen
A települések népességszáma (fő) az egyes években 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 144 143 141 136 137 134 136 137 139 229 243 231 231 231 226 230 237 238 172 178 198 201 203 196 195 193 194 301 296 286 287 289 282 272 277 284 846 860 856 855 860 838 833 844 855 Forrás: statinfo.ksh.hu alapján
A települések népességszámában csak kisebb fluktuáció figyelhető meg. Fűzvölgy 2008-ban gyakorlatilag tartotta 2000-es népességszámát, Homokkomárom és Hosszúvölgy növelni is tudta. Magyarszentmiklós 2000-hez képest 2008-ban csökkenést mutat, de az utóbbi évek tendenciája itt is pozitív. Ennek a jelenségnek hátterében áll, hogy a települések az utóbbi években szuburbán célpontokká is váltak szép fekvésük, rendezettségük, közösségeik miatt.
7
2. A NAGYKANIZSA KÖRNYÉKI NÉMET KISEBBSÉGEK TÖRTÉNETE 2.1. A térség története a németek betelepítéséig Ez a vidék már a rómaiak korában közlekedésföldrajzi jelentőséggel bírt. Itt haladt keresztül ugyanis a híres Borostyánút, mely két ágra szakadt. A főág Zalalövő, Szombathely, Sopron, Bécs felé haladt tovább, míg a mellékág Nagykanizsa, a Balaton, Aquincum, Kijev irányában futott. A vizsgált térség szempontjából az utóbbi vonal fontos, hiszen a Kanizsa körül akkoriban elterülő hatalmas, mocsaras árteret csak észak felé fordulva Hosszúvölgy– Fűzvölgy–Magyarszentmiklós–Magyarszerdahely irányába kerülhette ki. Mindezt alátámasztja az is, hogy egy 1976-os régészeti kutatások során Hosszúvölgy határában nagy kiterjedésű, kőépület nélküli római település nyomaira bukkantak, s Magyarszentmiklós közelében is korarómai telepet fedeztek fel. Fűzvölgyön még 1940-ben tárták fel egy római castrum és az út nyomait. (Balla L. 1997. 6-11.o.) A népvándorlás kora, majd a magyar honfoglalás és államalapítás időszaka nem bővelkedik írásos emlékben ezzel a vidékkel kapcsolatban. Mindössze annyi feltételezhető, hogy a mai Korpavár, Fűzvölgy, Magyarszentmikós község területén már akkor országút (una magna via) vezetett keresztül Kanizsától Hahóton át. Az utaknak pedig „tartozékai” is vannak: őrhelyek és természetesen az arra lakó emberek. A térségről biztosan tudjuk, hogy már a rómaiak alatt is lakott terület volt, s valószínűsíthető, hogy a Római Birodalom felbomlásával a nem római őslakosság a helyén maradt, és továbbra is ott élt. Írásos emlékek a XIII. századtól állnak rendelkezésre. (Balla L. 1997. 12.o.) A mai Magyarszentmiklós először 1278-ban tűnik fel Szentmiklósi Jakab mester fia, János nevében. Homokkomárom község első írásos említése 1293-ban történt Kamar, Humukcamar alakban. Előtagja a homokos talajra utal. Homokkomárom az Árpádok alatt királyi birtok volt, ahol IV. Béla 1263-ban házat építtetett magának. A község mellett 1360 táján az egyetlen magyar alapítású pálos rend telepedett le. A mai Hosszúvölgy helyén a középkorban nagy valószínűséggel egy Libolcza nevű települést találtunk volna. Obornak első írásos említése 1277-ből való, amikor is IV. László zalai és somogyi nemesekből álló bizottságot küldött ki, hogy a vidékén elszaporodott gonosztevőket kiirtsák. Fűzvölgy meglétére középkori forrás csak közvetetten utal. (Holub J. 1933.) Korpavár jelentőségét és szerepét végig fekvése határozza meg, s egyben ez enged következtetni arra is, hogy folytonosan lakott hely lehetett. A lecsapolás előtti Kanizsa-berekben ugyanis volt itt egy földnyelv, amely hoszszan benyúlt a mocsárba átkelőhelyet hozva létre. (Balla L. 1997. 20.o.)
8
A középkor és a koraújkor bonyolult, gyorsan változó bitokviszonyainak ismertetése nem ennek a tanulmánynak a feladata, ezért a továbbiakban csak azokat a csomópontokat és eseményeket emelném ki, melyek a későbbi történések szempontjából fontosak. A települések történetében a legelső jelentős összekapcsolódási pont az 1500-as évek elején rajzolódik ki, amikor is többnyire a Damonyai család birtokát képezték. Damonyai Pétert azonban 1546-ban a török Konstantinápolyba hurcolta, s csak súlyos váltságdíj fejében engedte el. Ennek előteremtése érdekében a család 1547-ben elzálogosítani kényszerült itteni jobbágytelkeit. A XVI. század elején Magyarszentmiklós minden bizonnyal népes falu lehetett, hiszen 1559-ből még halastaváról is van említés. (Hóbor J. 1998. 255.o.) Homokkomárom is ebben az időszakban élte középkori történelmének fénykorát, jelentős település lehetett a Damonyaiak nemesi kúriájával, több halastóval, szőlőhegyekkel. Már akkor is a szőlőművelés volt a település gazdálkodásának alapja. (Hóbor J. 1998. 173.o.) Fűzvölgy meglétére a korabeli források csak közvetetten utalnak: „Damonyai Tamás 1519-ben itteni kúriáját 10 hold földdel s egy réttel a Fűzvölgyben s egy fél jobbágytelket valamint egy szőlőt az Elekerdeje nevű szőlőhegyen eladott”. Arról azonban, hogy ebben az esetben a „Fűzvölgyben” határrészt, vagy lakott területet jelöl-e, nincs egységes állásfoglalás. (Balla L. 1997. 17.o.) Hosszúvölgyről még ennél is kevesebbet tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1357-ben még a Kanizsai család birtoka, 1439-ben pedig Kanizsai Györgynek két lakatlan negyed telke volt itt, tehát kis hely lehetett. 1513-ban elhagyott faluként szerepel. (Hóbor J. 1998 176.o.) Az 1526-os mohácsi vésszel kezdődően egész Magyarországra hosszú, viszontagságokkal teli időszak köszöntött. A török portyák a kanizsai végvár környékén is felütötték a fejüket. 1532-ben a török Bécs ellen indult, s keresztülvonult közben Kanizsán is. Az ország három részre szakadása után a török rablások gyakorlatilag állandósultak, a kanizsai vár megerősítése is sürgetővé vált. A munkálatok 1554-ben kezdődtek meg, kő híján az építőanyag főleg fa és föld volt. (Barbarits L. 1929. 5-6.o.) A török fenyegetettség Szigetvár 1566-os eleste után csak tovább fokozódott, gyakorlatilag megpecsételődött Zala és Somogy sorsa. 1587-ben már Kacorlak község alatt állt a török, kisebb harcok, portyázások mindennaposak voltak a vidéken. (Balla L. 1997. 21.o.) Aztán - ahogy Barbarits Lajos írja 1929-es Nagykanizsa monográfiájában - „a XVII. század első esztendejével megfordult a sors kereke az addig minden ostromot dicsőségesen állott kanizsai vár felett”. (Barbarits L. 1997. 11.o.) 1600. október 22-én 43 napi ostrom után Kanizsa kapitulálni kényszerül a török sereg elől. Ezzel nemcsak a városra, de az egész vidékre teljes súlyával rászakad a török uralom. A törökök még Hahóton túl is mindent feldúltak, az embereket a kanizsai várba hurcolták, lerombolták a
9
templomokat, kolostorokat. Az addig jellemző magas szintű mezőgazdasági kultúra eltűnt a vidékről, a táj elvadult. (Balla L. 1997. 22.o.) Vizsgált településeinket sem kímélte a török, Magyarszentmiklóst 1548-ban teljesen felégették, elhajtották az állatokat is. Az 1570. évi törökdúlás után nem is települt újra, az oszmán uralom alatt végig puszta maradt. Homokkomáromnak is elhalványodott egykori nagysága, a hódoltság alatt lakatlan terület, melyet részben a kanizsai basa használt, de volt keresztény földesura is: a pápai Lőrinte család. (Hóbor J. 1998. 255.o.) Azonban nem is számíthatott volna jobb sorsra ez a vidék, hiszen Korpavár, Szentmiklós, Fűzvölgy közvetlenül a vár felé tartó út mellett feküdtek, Homokkomárom, Obornak, Hosszúvölgy pedig szinte a vár közvetlen szomszédságában, így a portyázó csapatok naponta eljuthattak ide. Homokkomárom és Obornak annyiban talán szerencsésnek mondható, hogy fekvésükből adódóan lakosaiknak egy része a mocsarak, völgyek, dombok közötti sűrű erdőrengetegben menedékre lelhetett. (Balla L. 1997. 22.o.) 1690. április 23-án 90 évi sanyargatás után Kanizsa vára felszabadult a török iga alól, s ezzel új korszak köszöntött a városra és vidékére. Újraindulhatott az élet, persze csak ott, ahol maradtak emberek. Kanizsa felszabadulása után megélénkült a birtokforgalom is. Vizsgált településeink közül Lőrinte János keresztény földesúr 1685-ben Homokkomáromot – Szentmiklós pusztájával és más ingatlanokkal együtt – öregségének gondviselőjére, Pacsay Zsuzsannára hagyományozta, aki azonban hamarosan eladta örökáron a zalaegerszegi Bedő Szabó Mártonnak. Bedő Szabó fiai a többi Lőrinte örököstől is összevásárolták itteni egyéb birtokrészeiket, ezzel a települések területe ismét egy kézben egyesült, s így is cserélt gazdát 1700-ban, amikor – nyílván erőszak és hatalmi poszt jogán – báró Schenkendorf Farkas Kristóf kanizsai várkapitányé lett. Schenkendorf az elnéptelenedett uradalmakat külföldiekkel igyekezett betelepíteni, azonban törekvéseit a Rákóczi-szabadságharc meggátolta. A háborúskodás alatt kifosztották és felégették a majorságot, sőt még a homokkomáromi templomot is. Schenkendorf halála után a birtokot özvegye örökölte, aki ugyancsak megkísérelte betelepíteni Homokkomáromot és a környéken lévő majorokat, mert hiányzott a munkáskéz. Schenkendorfné azonban nem bírta kézben tartani a gazdaságot, folyton mások arattak, kaszáltak földjein, így 1717-ben eladta itteni birtokait 8000 forintért báró Esch Ferenc császári és királyi ezredesnek. (Balla L. 1997. 24-25.o.) Ezzel elérkeztünk a svábok betelepítésének „előestéjére”, ugyanis báró Esch Ferencnek köszönhetően kerültek a mai német kisebbségiek ősei erre a vidékre. Azonban mielőtt ismertetném a báró érdemeit, essen néhány szó általánosságban a németek magyarországi telepítésének kezdeti szakaszáról, melyhez a vizsgált települések története is kötődik. 10
2.2. Az újkori magyarországi telepítések kezdetei Magyarországon a török elleni küzdelem, a Rákóczi-szabadságharc, a háborúkkal együtt járó pusztító járványok komoly népességveszteséget jelentettek. A török kiűzésekor a császári seregek által felszabadított területeket a bécsi udvar új szerzeményének tekintette, s további sorsát az 1688-ban létrehozott Újszerzeményi Bizottságra bízta. Mivel sok korábbi tulajdonos nem tudta birtokjogait igazolni, nagy kiterjedésű termőföld vált a Birodalom tulajdonává. A kor gazdasági életét az a merkantilista szemlélet uralta, melynek alapelve szerint „ahol népesség van, ott pénz is van”. Az udvar kasszája pedig a török, majd a francia és a Rákóczi-szabadságharc ellen viselt háborúk miatt igencsak megcsappant. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az udvar a belső vándorlás révén kibontakozott telepítéssel nem érheti el célját, mivel ekkor csak a már korábban itt élt adófizetők vándorolnak, s ez nem növeli az adóalapot. Így fordult figyelmük a külföld felé, s az ügy fontosságát – igaz, kissé megkésve – az országgyűlés is felismerte: az 1723/103. cikkelyben szorgalmazta a külföldiek telepítését Magyarországra. A telepítések élére azonban nemcsak a kamara, de sok esetben gazdag földesurak is álltak, akiknek többsége az újonnan felszabadított területeken német származású volt. (Ács Z. 1984. 164.o.) Magyarországon, az elpusztult földön elsősorban mezőgazdasági termelőkre volt szükség. Ilyent pedig akkor leginkább a Német-római Birodalomban a Rajna-folyó mente szolgáltatott, melyet a 17. század elején a harmincéves háború (1618-1648), majd a pfalzi (1688-1697) és spanyol (1701-1704) örökösödési háború sanyargatott évtizedeken át a Saarvidéktől Hessenig és Frankenig. A dél-zalai német telepítés történetét feldolgozó Balla Lőrinc kutatásai szerint akkoriban sorozatos természeti csapások, aszály, fagykár pusztította a vidéket. 1708 és 1740 között mintegy 10 alkalommal volt éhínség. A népességre ráadásul súlyosan nehezedett a sok kis egyházi és világi uralkodó, territoriális fejedelem hatalma is. Mindemelett jellemző volt a korban a területen, hogy a parasztbirtokon egyetlen fiú, a legifjabb örökölt, ami a 18. század békésebb viszonyaival beköszöntő nagyobb szaporaság mellett rendkívül megnövelte a kivándorlásra kész emberek számát. (Balla L. 1997. 25-26.o.) Nem csoda tehát, ha ezen a vidéken nem hangzott el hiába III. Károly és a magyar földesurak hívó szava. További meggyőző érv volt a bécsi udvar számára a területtel kapcsolatban, hogy a Német-római Birodalom ezen részének lakossága szinte kizárólag katolikus volt, tehát a kultúra hordozója, a birodalmi vallás igaz híve, aki Magyarországra költöztetve a birodalom támasza lesz majd. A német telepítések már rögtön Buda visszavétele (1686) után megindultak. A kamara arra törekedett, hogy Buda körül megbízható körzet alakuljon ki. A 18.század első felében a 11
Dunántúl, ezen belül is főként a bakonyi, vértesi, budai hegyvidékek és a baranyai-tolnai terület képezte a telepítések fő színterét. A nagybirtokosok mellett az egyházi rendek, a ferencesek és a kapucinusok is segítették a katolikus németek letelepedését. Tolna megyét például nagyobb földesurai, a budai egyetem és a szekszárdi apát népesítették be. Az első német telepesek azonban sok esetben nem voltak elégedettek az itt talált viszonyokkal, ezért továbbálltak vagy visszavándoroltak hazájukba. A németek részben a magyarok által üresen hagyott falvakat ülték meg, részben pedig új településeket alapítottak. (Ács Z. 1984. 169-170.o.) 3. térkép: A svábok betelepülésének területei a Kárpát-medencében
Forrás: www.oelm.at
A térképen is jól kirajzolódnak a telepítés területei, azonban a kis zalai tömb nem szerepel rajta. Ennek okai leginkább a telepítés körülményeiben keresendők, melyeket a későbbiekben részletesen ismertetek. A telepítések első hullámában mindenütt jelen voltak a szegény, kalandvágyó, dologkerülő emberek is. A 18. század második felében azonban a Magyarországra települő németeknek az udvar már nagyon szigorúan előírta, mennyi pénzt hozzanak magukkal, s aki ezt az
12
összeget nem tudta felmutatni, az már a dunai szállítóhajókra sem kerülhetett fel, ezáltal a bevándorlók „színvonala” gyorsan emelkedett. (Ács Z. 1984. 174.o.) A jobbágyok áttelepítését általában hosszadalmas tárgyalás előzte meg, melyben a császár is segítette a magyarországi földesurakat, amikor azok a német fejedelmekhez és birtokosokhoz fordultak. Ilyen császári kérések érkeztek az egyes birodalmi kerületekhez is, s amennyiben nem ütköztek nehézségekbe, csakhamar megjelentek az illető falvakban a császári telepítési biztos emberei, vagy az egyes magyar urak verbuválói, akik próbálták a népet kivándorlásra csábítani. Ennek érdekében mindent megtettek: szabad utazást ígértek nekik a Dunán, egészséges, friss vízben bővelkedő, termékeny földet, szántót, rétet, szőlőt, erdőhasználatot, 200 forintért kész házat, szekeret, ekét, boronát, négy ökröt, két lovat, négy tehenet, három borjút, két sertést és az első termésig teljes élelmet. Ígéreteiket azonban, különösen III. Károly idejében nem mindig tartották be, mivel a földesurak is próbálták visszafogni a kiadásokat. Ennek következtében kezdetben meglehetősen lassan ment a betelepítés. Nagyobb tömegekben, rendezettebb viszonyok között csak az 1720-as években indult meg. A török korszak alatt elvadult magyar föld sok veszedelmet rejtett a jövevények számára, hozzá kellett szokniuk a mocsaras, lázakat okozó éghajlathoz, s amíg ez megtörtént, az első beköltöző nemzedék jelentős hányada betegedett vagy halt meg. (Balla L. 1997. 26.o.) Mivel egyre nagyobb lett a magyarországi kereslet a telepesek iránt, a német földesurak is újragondolták az áttelepülés feltételeit. Kezdetben a császár kérésére eltekintettek az ún. manumissió, az elbocsájtási illeték megfizetésétől, utóbb azonban már rendesen megkövetelték azt a távozó jobbágyoktól, hogy a telepítésből nekik is hasznuk származzon. (Balla L. 1997. 27.o.) 2.3. Németek telepítése Nagykanizsa környékére A Kanizsa környéki németek betelepítésének körülményeiről mindössze Balla Lőrinc és a saját kutatásaim szolgáltatnak információt, melyek megítélésem szerint még sok tekintetben hiányosak, ám a telepítés körülményei el is lehetetlenítik a további pontosítást. Bizonyosnak tűnik, hogy a mai lakosság ősei az akkori Német-római Birodalom 1512ben létrehozott Rajna-vidéki körzetének Koblenz nevű városából, mely a Rajna és a Mosel folyók összefolyásánál fekszik, illetve annak vidékéről kerültek Zalába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kitelepülők származása csak a városra, és közvetlen környékére korlátozható. Ugyanis akkoriban az engedélyezett kivándorlások jóváhagyói között legtöbbször a mainzi érsekség is szerepelt, melyhez Koblenz is tartozott. Elképzelhető tehát, hogy Esch Ferenc toborzói ezt a környéket is bejárták. (Balla L. 1997. 30.o.)
13
Balla Lőrinc munkájából kiderül, hogy a 18. század elején Koblenzben és a környékén hideg nyarak voltak, sok zivatarral, jégesővel, ami ellehetetlenítette az aratást. Továbbá sokszor volt áradás a Rajnán és a Moselen. Mindezen tényezők és a bizonytalan történelmi szituáció egyre nagyobb elégedetlenséget szült, melynek első kifejeződését jelentette, amikor a vidékről 1712-ben nem várt, nagy tömegek nyomultak Magyarország felé, s Ausztria határainak lezárására is kényszerült. Koblenzben ebben az időben az uralkodó választófejedelem megtiltotta az áttelepülést, azonban a Metternich-udvarházban egy titkos toborzóiroda létesült a Magyarországra kitelepülők részére. Az irodát feltételezhetően az ismert Clemens von Metternich herceg, osztrák kancellár nagyapja működtette, aki igyekezett az osztrák érdekeket segíteni, ezért a kitelepülni szándékozóknak menlevelet és útlevelet adott Bécsig. Esch vagy Langwiesen báró, vizsgált településeink akkori földesura, maga is egy régi, nagy német főúri családnak a sarja volt, melynek központját szintén Koblenz vidékén találjuk. Valószínűleg jó kapcsolatot ápoltak a Metternich-családdal, s így a történelmi szálak és egyéni érdekek összekapcsolódásával valósulhatott meg a Koblenz környéki németek Zalába telepítése, melynek legvalószínűbb időpontja 1722. A kivándorlók a Sváb Körzetben gyülekezhettek és indultak tovább MünchenBécs útvonalon Magyarországra, részben hajón, részben lovaskocsikkal a folyók mentén. A betelepülőkről pontos adatokat nem sikerült fellelni, melyben nyilván közrejátszik, hogy a toborzás és az utaztatás is titokban történt, ezért névjegyzék nem is készülhetett. Egy 1940. szeptember 10-én Stuttgartban kelt levélből3 azonban megtudható, hogy Koblenzből Nith, Hohl, Runkel, Kuhlich, Noll, Kling, Weier, Lang, Krimel, Schmidt, Mauer és Müller nevű családok települtek ki. (Balla L. 1997. 28-30.o.) Hosszúvölgyet, Fűzvölgyet és Magyarszentmiklóst kizárólag ezek a telepesek népesítették be, Obornakon és Homokkomáromban a megmaradt néhány lakos mellé települtek. Korpavárra 1722-ben valószínűleg nem történt telepítés, hanem az előbbi településekről költöztek át 1744 után, amikor a helyhezkötöttség megszűnt. Azt, hogy hány család érkezhetett ide az 1720-as évek elején, csak becsülni lehet, de Kerecsényi Edit muzeológus adatai szerint 50-re tehető a számuk. (Kerecsényi E. A 2459-2001.)
3
Balla Lőrincnek kutatásai kezdetén akadtak segítői Németországban, a levél létezését ők derítették fel. Balla nem tér ki a levél részletes ismertetésére, így egész pontosan nem határozhatók meg annak keletkezési körülményei, s az ismertetett nevek forrása sem.
14
2.4. A falvak és népességük a betelepítés után A letelepedés után újraindult az élet, a települések nevükben is újjászülettek. Az Esch család előneve (Langweisen) után kapta a mai Hosszúvölgy a Langwies nevet, Fűzvölgyet Freywis névre keresztelték, mely a régi németben szabad, megváltott rétet jelentett. A korábbi Szeglakszentmiklós lakosai származását hangsúlyozandó Németszentmiklós lett. (Hóbor J. 1998. 176.o.) 1744-ben Mária Terézia a kanizsai javak részeként gróf Batthyány Lajosnak (16961765), adományozta Homokkomáromot, s vele együtt a többi falut is. A Batthyány-Strattmanág a terület legfőbb birtokosa maradt egészen 1848-ig. (Kerecsényi E. A 2408-2001) Batthyány gróf megerősítette jogaikban a falvak lakóit, 1744-től szerzett vagyonukkal szabadon rendelkező, szabad költözésű jobbágyok voltak. A települések ekkor gyors fejlődésnek indultak. A gróf kitisztíttatta a halastavakat és csatornákat, friss halállományt telepített, svájci tehenészetet és fácánoskertet létesített, tervszerű vadgazdálkodást vezetett be. Erdőírtás révén kibővítették és újratelepítették az egykor szebb napokat is látott komáromi szőlőhegyet. 1753-as források már arról számolnak be, hogy sok az eladó bor a településen, és Kanizsa város a kocsmáltatáshoz innen volt kénytelen beszerezni azt. (Hóbor J. 1998. 174.o.) Talán ezen intézkedéseknek is köszönhető, hogy a népnyelvben egyesek Batthyány gróf nevéhez, s az 1740-es évekhez kötik a svábok betelepítését. Tény, hogy az 1722-es időpont csak valószínűsíthető, és fennáll annak a lehetősége, hogy a telepesek néhány évvel később érkeztek, vagy esetleg több hullámban. Az azonban semmiféle érvvel vagy adattal nem támasztható alá, hogy Batthyány Lajos telepítette volna be őket. A majorság központja Homokkomárom lett. 1744-re a településen a török időkben elpusztult templom helyén új épült, melynek alapkövét még Esch Ferenc tette le 1722-ben, befejezni azonban csak Batthyány tudta. 1747-ben Kanizsáról ferencesek érkeztek a helységbe, innentől kezdve a környező sváb települések mind Homokkomárom filiái is lettek. (Hóbor J. 1998. 174.o.) A települések népességéről a legkorábbi adatok 1757-ből állnak rendelkezésre. A falvak területén ekkor végeztek a betelepítés után először népességösszeírást, melynek megrendelője az egyház volt. A következő hiteles adatok 1771-ben születtek, szintén egy hasonló összeírás alkalmával.
15
3. táblázat: A vizsgált települések népességszámának alakulása az 1757. és 1771. évi népességösszeírás alapján Település Fűzvölgy Hosszúvölgy Homokkomárom Magyarszentmiklós Obornak Korpavár Összesen
Családok száma 1757-ben 1771-ben 29 17 33 23 29 20 38 27 9 6 2 9 140 102
Lakosságszám (fő) 1757-ben 1771-ben 147 124 197 158 126 95 201 190 49 41 9 52 729 660
Forrás: Ördög F. 1992. 698-745.o. alapján
Látható, hogy 1757-ben összesen 140 család élt a településeken. Ennek ismeretében kétségbe vonható a fent közölt adat, mely szerint 1722 körül mindössze 50 család érkezett ide. A betelepülés utáni bizonytalan körülmények közepette, amikor ráadásul betegségek is tizedelték a lakosságot, nem valószínű, hogy óriási családalapítási kedv jellemezte volna a közösséget. Nagy valószínűséggel tehát az 1720-as években is több mint 50 család élt itt. 1757-re annak ellenére, hogy Homokkomáromban volt a majorság központja, a mai Magyarszentmiklós fejlődött a legnépesebb településsé, amit Hosszúvölgy és Fűzvölgy követett. Homokkomáromban az átlagos családnagyság is elmaradt a többi településétől, hiszen míg 1757-ben 29 családra Fűzvölgyön 147 lélek jutott, addig Komáromban ugyanennyire csak 126. Ennek oka abban keresendő, hogy a majorsági központ valamelyest „polgárosultabb” jelleget ölthetett, iparosok is megjelenhettek a faluban, akiket kisebb szaporaság jellemzett, mint az egyszerű parasztságot. Emellett pedig az 1771-es összeírásból az is kiderül, hogy 8 családot urasági szolgák, cselédek, és a plébánia alkalmazottai tettek ki. 1757 és 1771 között Korpavár kivételével mindenhol a népesség csökkenése figyelhető meg. Korpavárra valószínűleg csak röviddel 1757 előtt érkezett 2 család, ezért ott az élet csak a két összeírás között kezdett beindulni, ez magyarázza a növekedést. A többi településen azonban a családok helyzetének stabilizálódása történhetett, csökkent a létbizonytalanságuk, így a családot sem kellett már úgy „túltervezni”, kevesebb gyermeket vállaltak. A népességösszeírások nemcsak a fenti statisztikai adatokkal szolgálnak, de rögzítik a településeken élők nevét, életkorát, rokoni kapcsolatait is. Ezeket vizsgálva feltűnik, hogy bár a fent említett nevek – melyek a Koblenzből feltételezhetően kitelepülőket jelölik – mindegyike megtalálható, mellettük még legalább 10-15 másik, egyértelműen német eredetű név van jelen. Ennek ismét többféle magyarázata lehet. Előfordulhat, hogy csak a ténylegesen Koblenz városából kitelepülők neve került elő 1940-ben, és hozzájuk csatlakoztak még a vá-
16
ros környékéről. Azonban talán közelebb állunk a valósághoz, ha nem fogadjuk el, hogy az ismert névlista teljes. Harmadik lehetőségként pedig érdemes számba venni azt az eshetőséget is, hogy a betelepülés több hullámban zajlott, s az ismert nevek, csak az egyik csoport tagjaihoz tartoztak. A települések népességszámának további alakulásáról 1870-ig, az első népszámlálásig, nehéz megbízható adatokat gyűjteni, körülbelül húszévente állnak valamilyen forrásból rendelkezésre: 4. táblázat: A települések népességszámának alakulása 1757-1890 A települések népességszáma (fő) év 1757 1771 1785 1802 1828 1851 1870 1880 1890
MagyarHomok- HosszúszentFűzvölgy komárom völgy miklós 201 147 126 197 190 124 95 158 250 176 134 205 260 180 n.a. 240 378 354 169 369 399 275 234 305 410 252 310 362 391 293 314 382 392 356 343 423
Korpavár 9 52 84 n.a. 119 130 150 126 138
Obornak Összesen 49 41 52 n.a. 92 60 68 65 65
729 660 901 n.a. 1481 1403 1552 1571 1717
Forrása: Ördög F. 1992. 698-745.o., Jeney A.-Tóth Á. 1996. 116-227.o., és Kerecsényi Edit A 2459-2001., 2420-2001, 2408-2001.
A táblázatból kirajzolódik, hogy 1771 és 1890 között – nyilván kisebb átmeneti fluktuációk mellett – a települések népessége fokozatosan gyarapodott. Különösen nagyarányú a bővülés a 18. és 19. század fordulójától. 1802 és 1828 között Magyarszentmiklós, Fűzvölgy és Hosszúvölgy majdnem kétszeresére növelték lakosságszámukat. Homokkomáromban igazán csak az 1820-as évektől kezdődhetett a bővülés, de 50 év itt is elég volt ahhoz, hogy a lakosok száma megduplázódjon. Korpavár és Obornak már láthatóan nem tud lépést tartani a többi településsel. A "népességrobbanást" minden bizonnyal a korszakot általánosságban is jellemző nagyobb természetes szaporodás és a lassan növekvő születéskor várható élettartam generálja. Ehhez adódik még hozzá, hogy térségünkben az 1800-as évek elejére alakul ki a falvak között valamiféle munkamegosztás, formálódik ki a gazdaság jellege. A falvak bekapcsolódnak Zala megye életébe, a létfeltételek stabilizálódnak. A korábban tapasztalt népességkülönbségek is kiegyenlítődnek, Homokkomárom, Hosszúvölgy, Fűzvölgy és Magyarszentmiklós a 19. század végére egyaránt 350-400 lelket számlál.
17
2.5. A térség megszervezése és működése a betelepítéstől a 19.század végéig A térségben a gazdálkodás módját a természeti környezet erősen befolyásolta. A terület ugyanis jórészt homokos, Hosszúvölgy és Homokkomárom között még a holocén melegszáraz mogyoró időszakából származó homokformákat is lehet találni. Ez a homokos talaj értelemszerűen nem igazán kedvezett a növénytermesztésnek, a jobb minőségű földek pedig szinte kivétel nélkül az uradalom, nem pedig a jobbágyok tulajdonában voltak. A települések fekvése és kiterjedése szintén fontos a gazdálkodás szempontjából. Fűzvölgy sík területen fekszik, határa vizenyős lehetett, melyen fűzfák nőttek, erre utal az 1800-as évek végén felvett neve is. A község határa szűkös, szántóföldje és rétje alig volt, legelőjét pedig a bérlők elvették, ezért a lakosok a szomszédos határokban kényszerültek maguknak legelőt bérelni. Homokkomárom határának nyugati felét főleg szőlőhegyek borítják, míg a keleti sík területen erdő, legelő, és nagyon kevés szántó található. Hosszúvölgy lankás vidéken terül el. (Hóbor J. 1998. 173-174.) 1860 után határa két alkalommal is gyarapodott (összesen mintegy 200 hold legelővel), nagyrészt Homokkomárom rovására. Magyarszentmiklóst a zalaegerszegi országút szegélyezi, határa szintén szűkös, lankás és sík területei vannak, eddig terjeszkedett a kanizsai berek. Szántója és rétje kevés, legelőjét a bérlők kisajátították. (Kerecsényi Edit A 24592001.) Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a településeken már a betelepítéstől kezdődően nem a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés és a szőlőművelés vált dominánssá. Az uradalmi birtokokon elsősorban birkát, a jobbágyok pedig szarvasmarhát és sertést tartottak. A sertéstartásnak a környező, makktermő erdők kedveztek. A szőlőművelés jelentősége hagyományosan nagy a térségben. A homokkomáromi szőlőhegyen nemcsak a komáromiaknak, de a többi falu lakójának is volt birtoka, ezért viszonylag jó módban éltek. Borukat, terményeiket és jószágaikat a nagykanizsai piacon és vásárokon könnyen tudták értékesíteni. (Kerecsényi Edit A. 2420-2001) Még a polgári korban is elsősorban a falvak legelőit, szőlőhegyeit, állattenyésztését dicsérték, azonban a lakosok évtizedeken át keményen dolgoztak azon, hogy a homokot termővé tegyék. Ezt igazolja Körmendy Pálnak 1896-ban Zala megye milleniumi évkönyvében megjelent írása is, melyben a következő áll: „Gazdasági viszonyaikra nézve felemlithetem, hogy az a föld, melyre állandó fészküket rakták, legnagyobb részben futó-homok volt; kitartó szorgalom kellett ahhoz, hogy ezt a terrenumot termővé tegyék. De az a fáradtságot nem ismerő igyekezet, mely a svábságnak ma is kiváló tulajdonsága és az okszerü gazdálkodás: jövedelmezővé tette a homokterületet. Ennek köszönhető, hogy a megkötött homoktalaj produktuma jóság és mennyiség tekintetében – talán semmivel sem áll alatta a Dunántul legkövérebb humusza termékének.” (Körmendy P. 1896. 124.o.) 18
Már az 1750-es évek közepétől találunk a településeken eleinte kevesebb, majd egyre több kisiparost is, így kőművest, kovácsot, asztalost, bognárt, kádárt, szabót, cipészt. Homokkomáromban uradalmi téglaégető, pálinkafőző és a mészárszék is jövedelmezett. Magyarszentmiklóson működött az uradalom útmenti vendégfogadója,
1767-ben pedig a
Batthyányak, valamint Schuttneckt János és József serfőzőmesterek között serfőzésre is történt megállapodás. (Hóbor J. 1998. 256.o.) A homokkomáromi uradalmi központban 1744-ben felépült templom ferences szerzeteseinek 1747-es feljegyzései szerint németül prédikáltak a környező sváb falvak népének, valószínűleg egészen 1848-ig. 1774-re felépült a római katolikus plébániaház és ferences zárda. A települések lakói 100%-ban római katolikus vallásúak voltak, s ez az arány napjainkig sem változott érdemben. (Kerecsényi Edit, A. 2408-2001.) 1770-ben a térségben a homokkomáromi tanító oktatta a gyerekeket. Fűzvölgynek már 1836-ban saját iskolája volt, ahol magyar és német nyelven oktatták a tanulókat. Magyarszentmiklóson először 1837-ből, Hosszúvölgyön 1892-ből van feljegyzés saját iskoláról. (Balla L. 1997. 124-125.o.) Az oktatást szintén kiemeli Zala megye milleniumi évkönyve is: „Ami a kanizsa-vidéki svábság tanügyi viszonyait illeti, dicsérettel kell megemlékeznem arról, hogy ők a népoktatás fontosságát belátván, iskolákról idejekorán gondoskodtak. A homokkomáromi, fűzvölgyi és németszentmiklósi községi iskolák a régmúltban is jó hírnévnek örvendtek.” (Körmendy P. 1896. 123.o.) A jobbágyok jogaival kapcsolatban már ismert, hogy 1744-ben Batthyány Lajos megerősítette azokat, azonban a későbbiekben ezek a jogok megnyirbálásra kerültek, mert Mária Terézia idején már a falvak lakói közönséges úrbéresekként szerepeltek. Az idő előrehaladtával viszont a jobbágyi kötöttség egyre csökkent és az 1848-as szabadságharc eredményeként meg is szűnt a hűbéri teher. Virágzó kisgazdaságok jöttek létre. 1848 után uradalomról nem beszélhetünk, de a Batthyány-Strattman hitbizomány tulajdonosként egészen 1945-ig jelen marad a területen. (Balla L. 1997. 70.o.) 2.6. A svábok asszimilációja a betelepítéstől az 19. század végéig Fentiek ismeretében a legfontosabb kérdés talán az, hogyan zajlott a betelepítettek integrációja Zala megyében, mennyire volt erős az asszimiláció. Ennek mérése ismét csak nehéz feladat, hiszen nemzetiségi adatok az 1880-as népszámlálástól kezdődően állnak rendelkezésre. Ráadásul akkoriban – a mai gyakorlattal szemben – a népszámlálás anyanyelvi szempontból mérte fel a kisebbségeket, kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés, csa-
19
ládban használt nyelv alapján nem. Anyanyelv szempontjából az 1880-as és az 1890-es népszámlálás alapján a következő kép rajzolódik ki: 5. táblázat: A német anyanyelvűek számának és arányának alakulása az 1880. és 1890.évi népszámlálás alapján Népesség Település (fő) Fűzvölgy Hosszúvölgy Homokkomárom Korpavár Magyarszentmiklós Obornak Összesen:
293 382 314 126 391 65 1571
Német Arányuk Német Arányuk anyaaz össz- Népesség anyaaz össznyelvűek lakosságon nyelvűek lakosságon száma belül száma belül (fő) (%) (fő) (fő) (%) 1880 1890 28 356 13 9,6% 3,7% 28 423 0 7,3% 0,0% 11 343 1 3,5% 0,3% 5 138 2 4,0% 1,4% 1 392 0 0,3% 0,0% 1 65 0 1,5% 0,0% 1717 74 16 -
Forrás: Jeney A.-Tóth Á. 1996. 116-227.o. alapján
1880-ban mindössze 74, 1890-ben pedig 16 német anyanyelvűt írtak össze 1500 feletti népességszám mellett. Az érték kétségkívül elenyésző. Azonban nem állítható, hogy kihalt volna a német nyelv a településekről. Kérdőíves felmérésem eredményei, melyek a későbbiekben részletesen ismertetésre kerülnek, egyértelműen igazolják, hogy a településeken még az 1920-as, 1930-as években is éltek emberek, akik bírták a német nyelvet, és családjukban használták. Amögött, hogy az 1880-as és 1890-es népszámlálás alkalmával (és a későbbiekben) szinte senki sem vallotta magát német anyanyelvűnek, sokkal inkább az asszimiláció állhat, mint az, hogy egyáltalán nem ismerték volna a nyelvet. Milyen okai lehettek a beolvadásnak, az azonosulásnak, s ez milyen eseményekben öltött testet? A teljeség igénye nélkül hoznék fel néhány indokot és példát! A 19. század végén adott egy 6 településből álló, ha az akkora már leszakadó Korpavárt és Obornakot nem számítjuk, akkor négytagú tömörülés, ami meglehetősen belterjes, a falvak lakói leginkább egymás között házasodnak, a gyermekek felnőve sem hagyták el településüket. Az itt élők, bár ismerik múltjukat, valamilyen szinten még használják nyelvüket, és őrzik szokásaikat, de megélhetésüket lassan kétszáz éve ez a föld adja. Sajátjukként gondozzák, művelik, felvirágoztatják ezt a tájat. Egzisztenciát teremtettek maguknak a környéken, ezt jól mutatja, hogy 1896-ben a milleniumkor külön kis fejezetet kapnak Zala megye könyvében. Ekkor Körmendy Pál azt írja: „Zalavármegye szívesen engedte ringatni áldott földjén a horvát, német és vend fiuk bölcsőjét, szívesen adott kenyeret a nem magyarnak. Ez is egyik
20
oka, hogy az idegen nyelvü testestől-lelkestől magyarrá lett: vagy hogy azzá legyen, talán csak egy-két évtized munkájába került. (…) Az iskola falai közül kikerült gyermek szívben, lélekben magyarrá vált már évtizedek előtt, - ugyannyira, hogy ma az uj nemzedék azt sem tudja, hogy a német szó hol terem. De nemcsak magyarul, hanem magyarán is beszél a sváb és talán egy csöppet sem nagyítok, ha azt állítom, hogy beszél oly tisztán mint a leggyökeresebb magyar.” (Körmendy P. 1896. 123.o.) S valóban, Zala megyét a nemzetiségi megkülönböztetés sosem jellemezte, így nem csoda, ha a betelepülők részeseivé kívántak válni annak a területnek, ahol őket olyan szívesen, és nagy megbecsüléssel fogadták. Ez a folyamat azonban hosszú idő alatt nyelvhasználatuk elvesztéséhez vezetett. A magyar nemzethez való kötődésüket jól példázza, hogy áttelepülésük után alig több mint 100 évvel, a községekből 47-en önként jelentkeztek a haza védelmére az 1848-49-es szabadságharcban. (Árkovics I. et al. 1992. 315-364.o.) Ugyanakkor kirajzolódik egy másik magatartásforma is, mely az előbbivel nem összeegyeztethetetlen, de kétségkívül ellentétes irányú. A települések lakói ragaszkodtak a „sváb” lelkülethez és életvitelhez, családjaikban nem igazán kívántak keveredni a magyarokkal, ezt az adóösszeírások névjegyzékei alátámasztják. További példaként szolgál hagyománytiszteletükre és büszkeségükre a nevükhöz való ragaszkodás. A községi adóösszeírások vizsgálatakor lettem figyelmes arra, hogy 1826-ban magyar tükörfordításban jegyezték le hivatalos okmányokra az 1824-ben még németes írású neveket. (Így lett két év alatt a Hohlà Odvas, a Hauzmanà Házi, a Fukszà Róka, a Staudà Bokor, a Klingà Csöngető (!), a Pesztà Pesti(!), és még sorolhatnám…) A magyaros névváltozatot azonban senki sem volt hajlandó elfogadni. Magyar átiratú lejegyzésük még évtizedekig folytatódott, majd az 1840-es évektől a németes írásmód a hivatalos dokumentumokba is kezdett lassan visszaszivárogni, nyilván az összeírók is tapasztalták, hogy kezdeményezésük haszontalan, és ebbe szerencsére belenyugodtak. Ennek köszönhetően az 1800-as évek elején szereplő nevek 70-80%-a ma is jelen van a településeken. (Zala Megyei Levéltár IV.9/b)
2.7. A települések 20.századi története Vizsgált településeinket az 1890-es népszámlálásig lehet együtt kezelni, hiszen 1894ben Palint hozzácsatolták Korpavárhoz, majd 1963-tól Palinnal együtt Nagykanizsa része lett. Ennek következtében 1894-től sem népességi, sem nemzetiségi adatai nem használhatók fel érdemben. Obornak még önálló település, azonban szerepkörében semmiféle változás nem áll be az 1890 és 1928 közötti csaknem 40 évben, továbbra is a térség legkisebb, legelszigetel-
21
tebb falva. Ezen okokból, a 20. században kutatásom tárgyát már kizárólag Magyarszentmiklós, Fűzvölgy, Hosszúvölgy és Homokkomárom települések képezik. A települések népességszámának alakulásánál talán semmi sem tükrözi jobban a 20. században lejátszódó folyamatokat: 6. táblázat: A települések népességszámának alakulása a népszámlálások adatai alapján 1890-2001 év 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001
Magyarszentmiklós 392 418 446 441 463 430 480 438 392 365 334 300
A települések népességszáma (fő) HomokFűzvölgy komárom Hosszúvölgy 356 343 423 324 332 423 329 353 383 309 383 430 306 418 410 311 376 411 307 429 416 261 404 354 243 371 305 213 317 293 164 218 220 145 247 167
Összesen 1514 1497 1511 1563 1597 1528 1632 1457 1311 1188 936 858
Forrás: www.nepszamlalas.hu alapján
Az 1800-as években jellemző népességnövekedés a századfordulót követően mérséklődött. Ha a négy település összesített népességszámát nézzük, akkor 1890 és 1960 között – kisebb nagyobb fluktuáció mellett – 1500 fő körül mozgott. Azonban az összesített adatok elfedik a települések közötti lényeges különbségeket. Fűzvölgyön 1890 óta gyakorlatilag folyamatosan csökken a lakosság száma, az 1950-es évekig csak szép fokozatosan, majd egyre gyorsuló ütemben. Az 1949 és 2001 közötti fél évszázadban megfeleződött a népességszám. Homokkomárom népessége 1930-ig egyértelműen nőtt, majd a II. világháború alatt elérte első mélypontját, amiből ugyan még az 1949-es adat tanúsága szerint a település kilábalt, azonban az 1950-es évektől Homokkomáromban is erőteljes csökkenés jelentkezett. Különösen nagy a zuhanás 1980 és 1990 között, amikor a falu népességének egyharmadát vesztette el 10 év alatt, 101 főt. Hosszúvölgyön ugyancsak hasonló folyamatok játszódtak le, itt 1960 és 2001 között feleződött meg a népesség. 40 év alatt a falu lakossága több mint 150 fővel lett kevesebb. Magyarszentmiklós némiképp kivételt képez a községek között. A falu – a II. világháború okozta népességszám-csökkenés kivételével – az 1950-es évek elejéig folyamatosan, és dinamikusan növelte lakosságszámát, s bár a 20. század közepétől itt is a népesség fogyása figyelhető meg, a csökkenés nem volt olyan nagy arányú, mint a többi településen, feleződés-
22
ről nem beszélhetünk. Az 1949-es népszámlálás alkalmával kimutatott maximum érték (480 fő) 2001-ig is csak mintegy harmadával csökkent. Emögött elsősorban a település kedvező közlekedésföldrajzi adottságai állnak. Hiszen míg a többi falu – főként Homokkomárom – távolabb esnek a Nagykanizsa és Zalaegerszeg közötti fő közlekedési útvonaltól, addig Magyarszentmiklós a 74-es út mellett fekszik, és Nagykanizsa lényegesen könnyebben elérhető mint a többi településről. A vázolt népesedési folyamatok mögött számos befolyásoló tényező húzódik meg, melyeket a teljesség igénye nélkül vázolnék. A 20. század békés időszakként köszöntött a térségre is, a családokat még mindig magas gyermekszám, és viszonylagos jólét jellemezte. Az I. világháborúban – a falvakban állított emlékművek névsorai alapján – a 4 falu összesen 69 embert vesztett el, azonban a háború a térséget közvetlenül nem érintette, mondhatjuk, hogy életét drasztikusan nem befolyásolta. A falvak lakossága gyarapodott, így egyre nagyobb problémát jelentett a községek szűkös határa, amelynek nagy része még mindig a Batthyány-Strattman hitbizomány tulajdonában volt. Kevés föld állt rendelkezésre, amelyen a gazdák mezőgazdasági tevékenységet folytathattak. A kis gazdaságok a nagybirtok szorításában éltek. Az I. világháborút követően országos szinten jelentkező társadalmi nyomásra, 1924-ben földosztást hajtottak végre. Ennek elsődleges célja ugyan az elszegényedett nincstelenek megsegítése volt, azonban kis mértékben vizsgált településeinket is érintette. Valamennyi településen éltek néhányan, akiknek sem házuk, sem házépítésre alkalmas területük nem volt, valamint ennél nagyobb számban olyanok, akiknek törpe- és kisbirtoka kiegészítésre szorult. (Balla L. 1997. 107.o.) Az Országos Földrendező Bizottság 1925-ben az igénylők házhelyhez és földbirtokhoz juttatását közérdekből megvalósítandó földbirtok-politikai célnak ismerte el, de konkrét intézkedéseik csak nagyon szűk réteget, a házhellyel és mezőgazdasági földdel egyáltalán nem rendelkezőket érintették, a törpebirtokosok földigénye továbbra is fennmaradt. (Balla L. 120.o.) Az 1930-as években a települések népességszáma stagnált, a születéskor várható élettartam lassú emelkedése és vele párhuzamosan a csökkenő gyermekszám valószínűleg viszonylag stabilan tartották a lakosságszámot, nagyarányú beköltözésről pedig nem lehetett szó, hiszen a területet így is kismértékű földhiány jellemezte, a térség eltartóképessége maximumához közelített. A II. világháborúban – szintén a települési emlékművek tanúsága szerint – a falvak összesen 44 lelket vesztettek, azonban ez a háború jóval nagyobb „sokkot” jelentett a térség és a lakosság számára, mint az előző. A ma is élők elmondása szerint szünetelt az iskolai oktatás, a lakosság óvóhelyeket alakított ki magának, általános volt a félelem és a bizonytalanság. Bár az 1930-as és az 1941-es népességadatok között nincsen jelentős különbség, valószínű, hogy a 23
11 éves időköz nagyobb ingadozásokat fed el. A háború kitöréséig lassú emelkedés, majd a háború alatt nagyobb mértékű csökkenés valószínűsíthető, melyet a háborút követően Magyarszentmiklós és Homokkomárom példáján jól bizonyíthatóan egyértelmű népességnövekedés követett. 1945. március 15-én, a II. világháború végén az Ideiglenes Nemzeti Kormány ismét földreformot rendelt el, mely szerkezetileg a térségben pozitív irányban változtatta meg a falusi gazdálkodás összetételét. 1945. után csökkent az 1-5 kataszteri holdon gazdálkodók aránya, és ezzel párhuzamosan nőtt a 6-10 kataszteri holddal rendelkezőké. Azonban – különösen az újonnan földhöz juttatottak esetében – a termelési eszközök hiánya erősen korlátozta a gazdálkodást. Ezen az újonnan létrehozott gépállomásokkal szerettek volna segíteni, de ez akkorra már a politika számára csak másodlagos volt, hiszen ezek a törekvések inkább a termelőszövetkezetek szervezésének az előkészítését jelentették. (Balla L. 1997. 121.o.) A községbe 1945. április 1-jén értek a szovjet csapatok, innentől kezdve kissé más világ kezdődött. A második világháború után a megélhetési viszonyok is kezdtek átalakulni, a fiatalok egyre növekvő számban jártak Nagykanizsára dolgozni a gyárakba, az építőiparba. 1965-re az ipari foglalkoztatottak aránya már 40% körül mozgott a vizsgált falvakban. Emellett természetesen a mezőgazdasági kistermelés is fontos megélhetési forrás maradt. A települések 1959-től lettek termelőszövetkezeti községek. 1962-ben a fűzvölgyi Zrínyi Tsz. egyesült a
hosszúvölgyivel,
majd
1969-ben
a
magyarszentmiklósival,
és
1971-ben
a
homokkomáromival. Kiemelendő, hogy ez az egység a rendszerváltozás után sem szűnt meg, ma is a fűzvölgyi Agrár Zrt. fogja össze a falvak határában zajló mezőgazdasági termelést. (Hóbor J. 1998. 137.o.) A településeken a 20. század folyamán nem sikerült a mezőgazdasági jelleget semmivel sem ellensúlyozni, s ez a növekvő elvándorláshoz nagy mértékben hozzájárult. Az idő előrehaladtával a fiatalokat egyre kevésbé vonzotta a falusi gazdálkodás, folyamatosan és fokozatosan jelentkezett az elöregedés. Ez, és az 1900-as évek második felétől formálódó általános népesedési trendek vezettek a települések népességszámának drasztikus csökkenéséhez. A 20. századi infrastrukturális beruházások általánosságban kielégítették a kor igényeit. Az 50-es évekre mindegyik község szilárd burkolatú úttal rendelkezett, és autóbuszközlekedéssel Nagykanizsa irányába. A népességfogyás szomorú következményeként az osztatlan községi iskolák sorra adták át a felső tagozatot más környékbeli településeknek, majd a 70-es évekre teljesen megszűntek.
24
A római katolikus lakosság hitélete hagyományosan aktív a térségben, ennek köszönhetően Fűzvölgyön 1980-ban, Magyarszentmiklóson 1992-ben saját templomot építettek. Homokkomárom kapcsán külön ki kell emelni, hogy 1990-ben a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség telepedett meg a községben. Homokkomárom a környék egyházi életének központja lett, de napjainkban ez a szerepe is kezd elhalványodni. A térség életében jelentős elismerésnek számított, hogy a homokkomáromi szőlőhegy, melyet a falvak évszázadok óta töretlenül nagy becsben tartanak, 1997-ben elnyerte a „borvidék” címet. (Hóbor J. 1998. 175.o.) 2.8. A kisebbség helyzete, az identitás kérdése a 19. század végétől napjainkig Ismerve a 20. század meghatározó eseményeit, felmerül a kérdés: ebben a zavaros, jórészt hanyatló időszakban, milyen szerep jutott a kisebbségi létnek és a kisebbségi identitásnak. A fentiekben 1890-ig ismertettem a települések nemzetiségi adatait. Az 1900 és 1990 között a KSH által végzett 10 népszámlálás alkalmával anyanyelvi szempontból minden esetben, nemzetiség szerint azonban csak alkalmanként vették számba a kisebbségeket. Ezek eredményeinek táblázatba foglalásától eltekintenék, ugyanis a mind a német anyanyelvűek, mind a német nemzetiségűek regisztrált maximális száma ebben az időszakban 2 fő volt. (1949-ben Fűzvölgyön.) Ennek hátterében az a nyilvánvaló ok áll, hogy a településeken az 1930-as évekre teljesen megszűnt a német nyelvhasználat. Ezt továbbvezetve, állíthatnánk, hogy ezzel a kisebbségi közösség is megszűnt létezni, befejeződött az asszimiláció. Ennek megcáfolására hoznám fel Kerecsényi Edit muzeológus 1960-as évekből származó, saját tapasztalatain alapuló feljegyzéseit, melyet a szóban forgó 4 település lakosságáról készített. Kerecsényi Edit kiemeli, hogy e falvak között továbbra is élénk a kapcsolat, szívesen házasodnak egymás között, s a lakosságban élénken él még származásuk emléke. A környező magyar falvaktól még a század elején is egyértelműen elkülönültek, annak ellenére, hogy már az öregek is alig tudtak valamit németül. Polgárosultabbak voltak, házaikat is jóval korábban kezdték el téglából építeni. (Kerecsényi Edit A. 2408-2001.) Kétségtelen, hogy ezek a feljegyzések is „puha” adatok, melyeket nem tudunk eseményekkel vagy számokkal alátámasztani. Az is tény, hogy az 1930-as években a náci ideológia erősödésével, mely a német nép felsőbbrendűségét, nagyságát hangsúlyozta, lehetőség kínálkozott ezen közösségek nemzeti ébredésére, ez azonban elmaradt. Ezzel összefüggésben az is elgondolkodtató, hogy az 1930as években, amikor a németek átfésülték egész Közép-Európát, hogy bármiféle nemzetükbelit találjanak, jelenlegi ismeretem szerint úgy tűnik, nem terelődött a figyelmük ezen kicsi közösségre. Ezen tények ismét csak azt támasztanák alá, hogy a falvakban – legalább 70 éve – semmiféle német identitásról nem beszélhetünk már. 25
A rendszerváltozás azonban fordulatot hozott. Az 1990. évi LXV. törvény (a helyi önkormányzatokról) , és az 1993. évi LXXVII. törvény (a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól) rendelkezett a kisebbségi önkormányzatokról. Zala megyében az első német kisebbségi önkormányzatot Szepetnek községben hozták létre az 1994-es választások alkalmával. (www.vasmegye.hu) Mint azt már a bevezetőben jeleztem, Szepetnek szintén német hagyományokkal bír, azonban vizsgált településeinktől több szempontból elkülönül. Néhány mondatban most mégis említést érdemel, mivel úgy vélem, például szolgált a vizsgált települések számára. Szepetnek Nagykanizsával szomszédos település, tőle délnyugatra fekszik. Egész történelme során sokkal jelentősebb település mint Homokkomárom, Fűzvölgy, Hosszúvölgy vagy Magyarszentmiklós. Püspöki tulajdon volt, majd a veszprémi egyház birtoka, Károly Róbert heti vásárt engedélyezett itt, 1519-ben mezővárosként jelölték. Az 1500-as évek végéig a Kanizsai család birtoka, azonban a török portyák hatására átengedték a királynak. Szepetnek a török uralom alatt ugyanazt a kálváriát járta, amit már a többi település esetében ismertettem. A hódoltság után horvátokat és magyarokat telepítenek ide, majd a terület 1744-ben szintén Batthyány Lajos tulajdonába kerül. A gróf 1760 táján güssingi uradalmából hozat ide németajkú lakókat, nevezetesen Szent Elek, Hidegkut, Királyfalva, Patafalva, Neustift, Kukumér, Németsároslak és Orbánfalu helységekből. Szepetneken a színes etnikai keveredés miatt sokkal nagyobb jelentősége volt a nyelv és az identitás őrzésének. (Egyed F. A. 167/68.) 1880-ban a település 2240 lakója közül még 1034 vallotta magát német anyanyelvűnek, ami valamivel több mint 46%. Ez az arány azonban itt is gyorsan csökkent, a 20. század közepére elérte a 0%-ot. (Jeney A.-Tóth Á. 1996. 284-285.o.) Az 1990-es népszámlálás szerint az 1626 lakosból csupán egy fő német anyanyelvű, annak ellenére, hogy a településen napjainkban is élnek családok, akik között otthon használatos a német nyelv. Ez a jelenség is jó példa arra, hogy a statisztikai adatokban nem mindig bízhatunk, hiszen az anyanyelv és az identitás nem feltétlenül ugyanahhoz a nemzetiséghez köti az egyéneket. 1994-ben ezen a településen jött létre tehát az első zalai német kisebbségi önkormányzat, melynek példáján az északi tömb lakosai is újraértékelték az identitás kérdését. 1995-ben Magyarszentmiklós, Homokkomárom, Fűzvölgy és Hosszúvölgy felvették a kapcsolatot egykori származási helyükkel, Koblenzcel. Ez volt az első esemény, mely részükről valamiféle történelmi kötődést, etnikai összetartozást fejezett ki. A sokat idézett szerzőt, Balla Lőrincet is ekkor kérték fel, hogy írja meg a települések németekhez kapcsolódó történetét. A tanulmány 1997-re készült el, amikor Fűzvölgy kezdeményezésére nagyszabású rendezvény keretében ünnepelték meg a svábok betelepítésének 275. évfordulóját. Az 1998. évi 26
önkormányzati választások alkalmával pedig Fűzvölgyön is megalakult a német kisebbségi önkormányzat. (www.valasztas.hu) A 2001-es népszámlással újabb fordulópont következik be, hiszen a kérdezőbiztosoknak már nemcsak az anyanyelvről, a nemzetiségről, hanem a nemzetiségi, kulturális értékekhez való kötődésről, a családi, baráti környezetben használt nyelvről is lehet nyilatkozni. A népszámlálás a következő eredményt hozta: 7. táblázat: A 2001. évi népszámlálás nemzetiségi adatai a vizsgált településeken
Település Fűzvölgy Hosszúvölgy Homokkomárom Magyarszentmiklós Szepetnek
népességszám
magát német anyanyelvűnek vallók száma
fő
fő 144 167
magát német magát a német a népességnemzetisé- nemzetiséghez hez viszonyígűnek vallók kötődőnek tott arányuk5 4 száma vallók száma fő fő % 0 7 26 18,1% 1 9 32 19,2%
247
0
0
0
0,0%
300 1790
0 2
0 27
0 66
0,0% 3,7%
Forrás: www.nepszamlalas.hu alapján
Látható, hogy az anyanyelv és a nemzetiség tekintetében továbbra sem állt be változás, ami megítélésem szerint pozitív, hiszen így nem érheti a településeket az a vád, hogy mesterségesen generáltak maguknak kisebbségi lakosokat. A „nemzeti ébredés” nem az anyanyelvűség vagy a német nemzetiség valótlan vállalásával, hanem „kulturális ébredéssel” jelentkezett. Fűzvölgy és Hosszúvölgy településeken a magukat német nemzetiséghez kötődőnek vallók aránya a lakosság mintegy 20%-át tette ki. Számszerűsítve ugyan ez még mindig csak 58 főt jelent, de ez a néhány tucat ember jelentős változást indított el a térség életében. Visszatekintve ezekre az évekre biztosan állítható, hogy a kisebbségi ügy nemcsak azokat érinti, akik „felvilágosultak” annyira, hogy származásukról és hovatartozásukról alkotott véleményüket nyíltan felvállalták, hanem a vizsgált települések valamennyi lakóját, tehát Szepetnek nélkül több mint 800 embert. Ezt bizonyítja a kisebbségi önkormányzatok megalakításának 2002-ig érvényes gyakorlata is. Az addig érvényes választási szabályok szerint ugyanis valamennyi választópolgár dönthetett arról, hogy támogatja-e a azok létrehozását és jelöltjeit. A kisebbségi választás eredményességéhez 50 érvényes szavazatra volt szükség, mely a települések népességszámához viszonyítva nem mondható kevésnek. 1998-ban a fűzvölgyi, 2002-ben pedig a magyarszentmiklósi kisebbségi önkormányzat megalakulásakor a minimálisan szükséges 4
A nemzetiség, a kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődés, az anyanyelv, a családi, baráti közösségben beszélt nyelv válaszlehetőség legalább egyike szerint 5 magukat a német nemzetiséghez kötődőnek vallók aránya a települések összlakosságán belül
27
szavazatok többszöröse támogatta a szervezetek létrejöttét, tehát nemcsak az a néhány ember, aki a népszámlálásokban megjelenik. (www.valasztas.hu) A 2006-os önkormányzati választásoktól kezdve változott a kisebbségi voksolás gyakorlata, az önkormányzatok megalakulásáról és képviselőiről csak azok dönthettek, akik előzetesen nyilatkoztak kisebbségi kötődésükről, és felvételt nyertek a kisebbségi névjegyzékbe. 2006-ban továbbra is csak Szepetnek, Fűzvölgy és Magyarszentmiklós községekben tartottak kisebbségi önkormányzati választást, 2010 őszén azonban valamennyi vizsgált településen. Nézzük, hogyan alakult a kisebbségi névjegyzékben szereplők száma az összes választópolgár számához képest: 8. táblázat: A 2006. és 2010. évi önkormányzati választások alkalmával választásra jogosultak száma és aránya a településeken év
Település
Fűzvölgy Magyarszentmiklós Szepetnek Hosszúvölgy Homokkomárom
2006 2010 kisebbségi arányuk az kisebbségi arányuk az összes összes névösszes névösszes választó- jegyzékben választó- választó- jegyzékben választópolgár polgár szereplők polgárhoz szereplők polgárhoz száma száma száma képest száma képest fő fő % fő fő % 118 35 118 37 29,7% 31,4% 232 1372 -
39 107 -
16,8% 7,8% -
241 1388 113
61 105 37
25,3% 7,6% 32,7%
-
-
-
168
36
21,4%
Forrás: www.valasztas.hu alapján
Szepetnek részletes elemzésétől ez esetben is eltekintenék. Látható, hogy a két időpont között mindössze két fővel változott a kisebbségi névjegyzékben szereplők száma, ez csak megerősíti azt a feltételezést, hogy a faluban a német kisebbség stabilan létezik, mára az ébredési folyamat tulajdonképp lezajlott. A statisztikai adatok szerint Fűzvölgyön sem bővült már jelentősen a kisebbség, Magyarszentmiklóson azonban a két időpont között a kisebbségi választáson voksolásra jogosultak száma 39-ről 61-re változott, azaz 22 fővel növekedett. Ez a település összes választópolgárára vetítve mintegy 10%-os növekedést jelent (16,8%-ról 25,3%-ra). Figyelemre méltó, hogy Hosszúvölgyön rögtön az első kisebbségi választás évében 30%-feletti a kisebbségi névjegyzékben szereplők aránya az összes választásra jogosulthoz képest. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban fontos szempont még, hogy milyen a környékbeli elismertségük. Ennek bemutatására jó példa, hogy amikor 1994-ben a kisebbségi 28
törvény végrehajtásaként Vas megyében 8 településen: Kőszeg, Szentgotthárd, Szombathely, valamint Alsószölnök, Kiszsidány, Pornóapáti, Rönök és Vaskeresztesen létrejöttek a kisebbségi önkormányzatok, Szepetneket is csatlakozásra buzdították, létrehozva így a Vas és Zala megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségét. A Zalában formálódó kisebbségeket később is minden fenntartás nélkül fogadták a szervezetben, egyenjogú tagként kezelik őket annak ellenére, hogy a vasi településeket élő nyelvhasználat és hagyományok jellemeznek, míg ugyanez Zalában kevéssé mondható el. (www.vasmegye.hu) Ebből is látszik, hogy napjainkban az etnikai identitás megítélése és elfogadása nem követ egyértelmű szabályokat. Gerner Zsuzsa „A magyarországi német nyelvi szigeteken bekövetkezett nyelvi váltás objektív és szubjektív okairól” című tanulmányában a következőket írja: „Az etnikai identitás objektív megnyilvánulásai mellett vannak belső aspektusok, amelyek véleményt, érzelmeket, szubjektív beállítottságot tükröznek. Közéjük tartozik az egyén önmagáról kialakított képe, az etnikumról alkotott kép és az etnikumra vonatkozó ismeretanyag egésze, az etnikai csoporttal szemben érzett elkötelezettség.” (Gerner Zs. 2007. 165.o.) Gerner Zsuzsa azt is megjegyzi, hogy míg az idősebb generációk szerint a legfontosabb identitásképző szerep a dialektusoknak jut, s aki nem beszél egyetlen magyarországi német dialektust sem, az nem tekinthető magyarországi németnek, addig a fiatalabb generációk identitáskoncepciójában a kisebbségi nyelv ismeretét pótolja a német származás, illetve a német kulturális értékekhez kötődés. (Gerner Zs. 2007. 165.o.) Valamelyest ismerve a vizsgált települések életét, magam is úgy gondoltam, hogy az identitás megítélésekor nem támaszkodhatok csak a „kézzel fogható”, számokkal leírható adatokra, hanem a közösség tagjainak érzéseit kellene valamelyest felderíteni. Ennek módszeréül választottam a kérdőíves felmérést, amelynek eredményeit a következő fejezet ismerteti.
29
3. A KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS 3.1. A kérdőívezés módszertana, reprezentativitása A kérdőívek szerkesztésekor követtem Héra Gábor és Ligeti György Módszertan – A társadalmi jelenségek kutatása, valamint Earl Babbie A társadalomtudományi kutatás gyakorlata című munkájában megfogalmazott elveket és formulákat. A kutatás lehetséges módozatai közül az önkitöltős kérdőívezést választottam. Válaszadói célcsoportnak a 15 év feletti lakosságot jelöltem ki, mivel úgy véltem, ők tudnak érdemi válaszokat adni a kérdésekre. A települési önkormányzatokkal előzetesen egyeztetve felhívásokat küldtem szét a községekben, majd minden lakoshoz eljuttattam a kérdőíveket. Visszagyűjtésükben az önkormányzatok segítségemre voltak, a lakosoknak csak településük polgármesteri hivatalába kellett visszajuttatni a kérdőíveket. Az űrlapok 5 nagyobb egységből épültek fel (1.melléklet). Az első alapadatokra kérdezett rá, így nemre, korra, családi állapotra, iskolai végzettségre, jövedelemforrásra. A másodikban származásra vonatkozó kérdések szerepeltek, a harmadikban pedig a településükről kérdeztem a válaszadókat. Ezt követték a negyedik rész kérdései, melyek kifejezetten az identitással, a német kisebbség megítélésével és a kisebbségi önkormányzatok feladataival voltak kapcsolatosak. Végül a levezető 5. részben Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom és Magyarszentmiklós községek összetartozásáról kértem ki az emberek véleményét. A mintavételt kutatásom esetében csak annyiban befolyásoltam, hogy kizártam a válaszadásból a 15 év alatti lakosságot. Az így létrejött csoportban azonban minden elemzési egység ugyanakkora eséllyel kerülhetett be a tényleges mintába, hiszen az embereken múlt, hogy válaszaikkal segítik-e munkámat. Ezen körülmények a szakirodalom szerint megfelelnek a véletlen mintavételi eljárás kritériumainak. (Héra G.- Ligeti Gy. 2005. 64-65.) Ebből következően pedig a minta akár reprezentatív is lehet. Earl Babbie a következőképp ismerteti a reprezentativitás fogalmát: „egy minta akkor reprezentálja azt az alapsokaságot (akkor reprezentatív arra az alapsokaságra nézve), amelyből vették, ha a minta összesített jellemzői jól közelítik a sokaság ugyanezen összesített jellemzőit. Nem szükséges, hogy a minta minden tekintetben reprezentatív legyen; a reprezentativitás a konkrét kutatás szempontjából fontos jellemzőkre korlátozódik.” (Babbie, E. 1995. 205.o) Saját kutatásom reprezentativitásának megítélésére a települési és a mintabeli mutatók közül a nemek arányát, és a korcsoportos népességarányt vetettem össze. Bár a reprezentativitás nem függ össze feltétlenül a válaszadók arányával, azonban jelen esetben ennek ismertetését is elengedhetetlennek tartom, mivel a nemek és kohorszok arányának kiugró eltérései is erre vezethetők vissza:
30
9. táblázat: A kérdőívek becsült kitöltési aránya az egyes településeken
Település Fűzvölgy Homokkomárom Hosszúvölgy Magyarszentmiklós
15 éven felüliek A kérdőívet kitöl- A kérdőívet kitölszáma 2008-ban tők száma tők becsült aránya (fő) (fő) (%) 127 22 17% 193 15 8% 170 53 31% 251 82 33%
Forrás: statinfo.ksh.hu és a kérdőívek adatai alapján
A településeken élő 15 év felettiek számáról 2008-as adatok állnak rendelkezésre, ezért a kitöltési arány csak közelítőleg becsülhető. Annyi bizonyos, hogy meglehetősen nagy különbségek rajzolódtak ki a válaszadási hajlandóságban a települések között. Míg Magyarszentmiklóson és Hosszúvölgyön 30 % feletti kitöltési hányadról beszélhetünk, addig ez az érték Homokkomáromban a 10%-ot sem éri el, Fűzvölgyön pedig valamivel 15% felett mozog. Ez még nem jelenti azt, hogy a minta nem reprezentatív. A nemek szerinti megoszlás összehasonlítása azonban már sejteti a reprezentativitás mértékét: 10. táblázat: 15 év feletti férfiak aránya a mintában és a 2001-es népszámláláskor 15 év feletti férfiak 15 év feletti férfiak aránya a 2001. évi aránya a kérdőíveket Település népszámláláskor kitöltők között (%) (%) 50,0% 50,0% Fűzvölgy 40,3% 46,7% Homokkomárom 46,2% 39,6% Hosszúvölgy 45,5% 46,3% Magyarszentmiklós
Eltérés (%) 0,0% 6,4% -6,6% 0,8%
Forrás: www.nepszamlalas.hu és a kérdőívek adatai alapján
A településekről nemek szerinti korcsoportos népességadatot csak a 2001-es népszámlálás biztosít. Az azóta eltelt csaknem tíz évben változhattak a nemek közötti arányok, ezért ez a reprezentativitási becslés is csak mérsékelten megbízható. Fűzvölgyön a férfiak két eseménykor mért arányának különbsége 0%, azonban ez nagy valószínűséggel puszta véletlen. Homokkomáromban és Hosszúvölgyön az eltérés mértéke 6% körüli, melyet Homokkomáromban magyarázhat az is, hogy csupán 8%-os volt a kitöltési arány. Ugyanezen logikát megfordítva indokolható a magyarszentmiklósi kis eltérés (0,8%) azzal, hogy ebben a községben dolgozhattam a legnagyobb mintával. A reprezentativitás azonban a férfiak arányának összevetésével még csak nagyon óvatosan becsülhető, ezért választottam további indikátorként a korcsoportok népességen, illetve mintán belüli arányának összevetését: 31
11. táblázat: Az egyes korcsoportok 2001-es arányának összevetése a kérdőíves mintáéval A 15 év feletti korcsoportok aránya a 2001. évi népszámláláskor és a kérdőíves mintában (%) Fűzvölgy
Település korcsoport
Homokkomárom
nép-
Hosszúvölgy
nép-
Magyarszentmiklós
nép-
nép-
számlálás kérdőív eltérés számlálás kérdőív eltérés számlálás kérdőív eltérés számlálás kérdőív eltérés
15-24 év
11,36
11,52
0,00 -11,52
13,10
5,66
-7,44
14,12
13,41
-0,70
25-34 év
11,36
18,18
6,82
28,80
0,00 -28,80
12,41
11,32
-1,09
15,69
12,20
-3,49
35-44 év
14,39
18,18
3,79
16,23
20,00
3,77
18,62
13,21
-5,41
15,29
14,63
-0,66
45-54 év
14,39
9,09
-5,30
12,04
6,67
-5,38
16,55
13,21
-3,34
19,22
14,63
-4,58
55-64 év
12,88
18,18
5,30
13,09
33,33
20,24
19,31
22,64
3,33
10,98
17,07
6,09
65-74 év
21,97
13,64
-8,33
9,95
26,67
16,72
11,72
22,64
10,92
13,73
12,20
-1,53
75-84 év
11,36
18,18
6,82
6,81
13,33
6,53
6,21
9,43
3,23
9,80
9,76
-0,05
2,27
4,55
2,27
1,57
0,00
-1,57
2,07
1,89
-0,18
1,18
6,10
4,92
85+ év
0,00 -11,36
Forrás: www.nepszamlalas.hu és a kérdőívek adatai alapján
32
A kohorszok arányainak összevetésekor is meg kell jegyezni, hogy az adatok a 2001es népszámlálásból származnak, tehát frissnek nem tekinthetők, de ebben az esetben ez kisebb problémát okoz, hiszen a falvak korszerkezetében nagyobb változás nem állt be az utóbbi években. A korcsoportok arányának összevetése már jóval árnyaltabb képet ad, mint a nemeké. Fűzvölgyön, Homokkomáromban és Hosszúvölgyön egyaránt nagy az eltérés a 15-24 év közötti korosztályban, annak köszönhetően, hogy ezeken a településeken nem sikerült a legfiatalabbakat megfelelő arányban válaszadásra bírni. Homokkomáromban a minta reprezentativitása a 11. táblázat alapján már egyértelműen megkérdőjelezhető, a faluban a 35 év alatti korosztályban óriási negatívum, míg az 55 és 75 év közöttiben jelentős pozitívum mutatkozik. A válaszadók korszerkezete tehát nem egyezik a település korszerkezetével, a kérdésekre jóval nagyobb arányban válaszoltak időskorúak a település lakosságában képviselt arányuknál. Fűzvölgy és Hosszúvölgy esetében is láthatók kiugró értékek, bár már jóval szerényebbek, mint Homokkomárom esetében. Esetükben is tapasztalható egyfajta eltolódás az idősebb kohorszok irányába. Mivel Fűzvölgyön a válaszadási hajlandóság is viszonylag alacsony volt (17%), ezért az itteni mintát sem nevezném reprezentatívnak. A legreprezentatívabb minta kétségkívül Magyarszentmiklósé, ahol a 15 év feletti lakosság egyharmada kitöltötte a kérdőívet, ráadásul a válaszadók koreloszlása is jól tükrözi a falu egészét. A fenti megállapítások szem előtt tartása a kérdőívek kiértékelésénél mindvégig szükséges. Az ismertetett tények előre vetítik, hogy a települések közötti összehasonlítások nem konkrét tényeket, csak trendeket vázolnak fel. Ugyanakkor a települések hasonló társadalmi összetételéből kiindulva, és ismerve a magyarszentmiklósi minta megbízhatóságát, a településen megfogalmazott vélemények esetenként akár mind a négy vizsgált községre általánosíthatók.
33
3.2. Identitásvizsgálat a kérdőívek eredményei alapján 3.2.1. Származásra vonatkozó kérdések A települések mai lakosságának és identitásának meghatározásához elengedhetetlen megvizsgálni, hogy a települések milyen mértékben jelentenek „belterjes” közösséget, vagyis lakosaik milyen arányban születtek arra a helyre, ahol jelenleg is élnek, és milyen arányban leszármazottai az 1700-as évek elején ide telepített németeknek. A lakosok származása a következőképp alakul: 12. táblázat: A lakosok származásának az összes válaszadóhoz viszonyított aránya az egyes településeken Település Fűzvölgy Hosszúvölgy Homokkomárom Magyarszentmiklós
jelenlegi lakhelyére született (%) 63,7 54,7 66,7 67,1
nem a jelenlegi lakhelyére született (%) 36,3 45,3 33,3 32,9
Forrás: települési kérdőívek
Az adatok meglehetősen beszédesek. A kérdőívek alapján Hosszúvölgy kivételével a települések mai lakosainak kétharmada születésétől kezdve itt él, vagy ide született és rövidebbhosszabb megszakítás után visszaköltözött. A fennmaradó egyharmad részt a „beköltözők” teszik ki. Ők alapvetően két okból érkeztek a településekre: házasság, párkapcsolat, család révén, vagy a falusi környezet, a vidék vonzotta őket ide. A beköltözés irányát is érdemes megvizsgálni: 1. ábra: Nem a településekre születettek származási megoszlása 7,3%
a válaszadók részaránya (%)
100% 90% 80%
37,5%
4,2% 4,2%
18,5%
20,0% A másik három sváb falu valamelyikéből
70% 60% 50%
25,1%
40%
80,0%
74,2%
30% 20%
91,7%
Egyéb környező községből Nagykanizsáról és egyéb településről
37,5%
10% 0%
lgy
s m lgy kló i áro vö ú m m t z o F ss kk zen Ho mo ars o y g H Ma vö űz
település
Forrás: települési kérdőívek
34
Látható, hogy már kevéssé áll fenn Kerecsényi Edit azon korábbi megállapítása, miszerint a települések lakói előszeretettel házasodnak egymás közt. Bár a „beköltözők” között Fűzvölgyön 37,5%-ot tesznek ki a többi sváb faluból származók, Magyarszentmiklóson és Hosszúvölgyön arányuk nagyon csekély. A homokkomáromi mintában meg sem jelennek, ez azonban a minta reprezentativitási foka miatt nem jelenti azt, hogy Komáromban egyáltalán ne élnének egykori fűzvölgyiek, hosszúvölgyiek vagy magyarszentmiklósiak. Az egyéb környező községekből (Bocska, Magyarszerdahely, Kacorlak, Zalaszentbalázs, Hahót) származók szintén képviseltetik magukat a településeken. A földrajzi közelség, a lazuló települési kötelékek, az iskolák körzetesítése mind segítették a velük való keveredést. Az ábra harmadik csoportját a Nagykanizsáról és egyéb településekről (zalai és nem zalai egyaránt) származók adják. A kérdőívekből kitűnt, hogy Zala megyén kívülről származók csak nagyon elenyésző számban élnek ma a településeken, ezért nem is képeztem belőlük önálló csoportot. A nagykanizsaiak és egyéb zalaiak aránya körülbelül fele-fele. Összegezve a származási adatokat, két magatartásforma rajzolódik ki. Az első a szülőfaluhoz való ragaszkodás, melyet jelez a jelenlegi lakhelyre születettek magas száma. Tovább erősíti ezt, ha a szülők származását is felfedjük: 13. táblázat: Saját és szülői származási arányok az összes válaszadóhoz képest településenként Fűzvölgy jelenlegi lakóhelyére született (%) édesapja is innen származik (%) édesanyja innen származik (%)
Homokkomárom
Hosszúvölgy
Magyarszentmiklós
63,6
66,7
52,8
65,9
45,5
66,7
49,1
46,3
22,7
26,7
52,8
47,6
Forrás: települési kérdőívek
A mostani lakóhelyükre születettek szülei között is magas, a legtöbb esetben 50% feletti arányban találunk olyanokat, akik maguk is az adott településen éltek születésüktől kezdve. Az édesanyák esetében előforduló kisebb részarányt magyarázza, hogy a korábbi évtizedekben bevált gyakorlat volt, hogy a házasságkötés után a fiatalok a férj családjához, az ő falujába költöztek. A táblázat igazolja, hogy az erre a vidékre, ezekbe a falusi közösségekbe születettek nem szívesen változtatnak lakhelyet, ha más településről házasodnak, akkor is szívesen térnek vissza szülőfalujukba. Ez átvezet már a másik magatartásformába, hiszen a más településekről beköltözők jelentős része ide házasodott nő és férfi. Ugyanakkor a térségben jelentkező demográfiai folyamatok, az elöregedés következményeként, egyre több ingatlan szaba-
35
dul fel ezekben a szűkös határú községekben. Nagykanizsához való közelségük, a táj, és a közösség révén pedig az utóbbi években egyre inkább szuburbán célponttá is válnak a falvak. Ezt támasztja alá, hogy a nem ide születettek származási megoszlásában magas a nagykanizsaiak és egyéb településről származók aránya, de a települések egészét nézve még nem túl jelentékeny. Ezeknél is informatívabb, ha a településen élők nevét vizsgáljuk. A fentiekből ismert, hogy a 18. században Nith, Hohl, Runkel, Kulik, Noll, Kling, Weier, Lang, Krimmel, Schmidt, Maurer, Müller nevű, német származású emberek nagy valószínűséggel éltek itt. Ezen kívül ugyan előfordulnak még a községekben németes hangzású nevek, de azok eredetéről semmilyen forrásból nem értesültem. Vizsgálatom tárgyának így csak a fenti 12 családnevet választottam. Különösen hatékonnyá teszi a vizsgálatot, hogy ezek a nevek a térségben csak a vizsgált településekhez kötődően jelennek meg. A kérdőívek a következő eredményt adták: 2. ábra: A feltételezhető 18.századi névjegyzékben szereplő nevek előfordulása a települések mai lakóinak családjában Előfordul-e az Ön családjában a Nith, Hohl, Runkel, Kulik, Noll, Kling, Weier, Lang, Krimmel, Schmidt, Mauer, Müller nevek valamelyike? 80,0 válaszadók részaránya (%)
70,0
saját neve
60,0
szülők között előfordul
50,0
nagyszülők között előfordul dédszülők között előfordul
40,0
tágabb rokonságban előfordul
30,0
nem fordul elő
20,0 10,0 0,0 gy völ Fűz
l úv ö ss z o H
gy
m lós áro mik m t o n e kk rs z mo gy a Ho a M
település
Forrás: települési kérdőívek
Az utolsó oszlopok minden település esetében a „nem fordul elő” kategóriát jelöli. Ennek részaránya az össze válaszadón belül Fűzvölgyön 27%, Hosszúvölgyön 34%, Homokkomáromban 47%, míg Magyarszentmiklóson 39% körül mozog. Ezeket az értékeket elfo36
gadva is még meglehetősen meggyőző adatokhoz jutunk. Hiszen közel 300 évvel a betelepítés után a települések lakosságának átlagosan kb. 35%-a állítja, hogy a fenti nevek egyáltalán nem fordultak elő a családjában. Ennél is beszédesebb, ha a „saját neve” kategóriát vizsgáljuk az egyes falvakban. Fűzvölgyön a válaszadók több mint 50%-a nyilatkozott úgy, hogy az ő neve is egyike az említett 12-nek. Hosszúvölgyön ez az érték valamivel 40% alatt marad, Magyarszentmiklóson és Homokkomáromban pedig 25% körül mozog. Általános tendencia, hogy ha felfelé haladunk a családfa szintjein, akkor tovább növekszik a nevek előfordulási gyakorisága. Fűzvölgyön a nagyszülőket és a dédszülőket is figyelembe véve majdnem eléri a 70%-ot, ami nagyon magas érték. Hosszúvölgyet, Homokkomáromot és Szentmiklóst is vizsgálva feltűnik, hogy értékeik a korábban élt generációk esetében szinte azonosak, 50% körül mozognak. Ezek, illetve a származási arányok ismeretében, úgy hiszem, elég pontosan becsülök, ha azt állítom, a vizsgált települések mai lakosságának 60-65%-a biztosan leszármazottja az ide telepített Koblenz környéki németeknek. Ebből következően örökösei kultúrájuknak, akik annak tiszteletére, ápolására és felélesztésére jogosultak, identitásuknak lehet valós létalapja, ezért kötődésük vizsgálata is érdemi eredményeket hozhat.
3.2.2. Identitással, német kisebbséggel kapcsolatos kérdések A kérdőívben feltettem a népszámlálásokban is szereplő nemzetiségre vonatkozó kérdéseket. A népszámlálásokhoz képest meglepő eredmények születtek: 14. táblázat: A kérdőívben vallott nemzetiségi hovatartozás a településeken az összes válaszadó %-ában Település Fűzvölgy Homokkomárom Hosszúvölgy Magyarszentmiklós
német (%) 59,1 66,7 52,8 28,0
magyar (%) 68,2 93,3 79,2 89,0
egyéb (%) 4,5 0,0 0,0 1,2
Forrás: települési kérdőívek
A 2001. évi népszámláláshoz képest, amikor a magukat német nemzetiségűnek vallók részaránya a települések népességén belül nem érte el az 1%-ot sem, a kérdőíves mintában 50% feletti értékek is szerepelnek. Ezeket természetesen a kérdőívezés körülményeinek megfelelően kell kezelni. Homokkomárom 66,7%-os értéke a kicsi minta miatt nem feltétlenül mérvadó, Fűzvölgy és Hosszúvölgy adatai azonban elgondolkodtatóak. Fűzvölgyön a magu-
37
kat német nemzetiségűnek vallók aránya majdnem elérte a 60%-ot, ráadásul úgy, hogy a magyar nemzetiségűek aránya itt a legalacsonyabb, a 70%-ot sem éri el. Tehát nagy számban vannak a mintában olyanok, akik a „Mely nemzetiséghez tartozónak érzi magát?” kérdésre – melyre több válasz is együttesen megjelölhető volt –, kizárólag a „németet” jelölték be. A fűzvölgyi értékek ezek ismeretében nagyobb eséllyel tükrözik a valóságot. A hosszúvölgyiről körülbelül ugyanezt lehet elmondani. A legreprezentatívabb minta, a magyarszentmiklósi, az előbbieknél jóval szerényebb részarányt adott a magukat német nemzetiségűnek vallókkal kapcsolatban. A nem egészen 30%-os érték láttán talán a fűzvölgyi és hosszúvölgyi 50% feletti is irreálisnak tűnhet. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a 2001-es népszámláláskor csak Fűzvölgy és Hosszúvölgy településeken volt kimutatható bármiféle kötődés a német nemzetiséghez és kultúrához, akkor logikusnak tűnhet, hogy ezek a községek most is magasabb értéket produkáljanak mint Magyarszentmiklós. Ezt támasztja alá a kérdőív „Mely nemzetiség kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődik?” kérdésére adott válaszok kiértékelése is. 15. táblázat: A kérdőívben vallott nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés a településeken az összes válaszadó %-ában német (%)
magyar (%)
egyéb (%)
Fűzvölgy
63,6
72,7
9,1
Homokkomárom
46,7
100,0
6,7
Hosszúvölgy
50,9
86,8
1,9
Magyarszentmiklós
31,7
92,7
1,2
Forrás: települési kérdőívek
A nemzetiségi hovatartozás esetében ismertetett adatokhoz képest a kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés tekintetében alig tapasztalható változás. Homokkomárom adatai talán racionálisabbak, azonban elgondolkodtató, hogy a településen a kérdőív szerint mintegy 15%-kal többen vallják magukat német nemzetiségűnek, mint ahányan a német kulturális értékekhez és hagyományokhoz kötődnek. Ebből is látszik, hogy a településen a közgondolkodásban még nem igazán forrt ki az identitásról alkotott kép, a település ennek tekintetében még jelentős lemaradásban van a másik három községhez képest. Fűzvölgy, Hosszúvölgy és Magyarszentmiklós tekintetében megmaradt az előző kérdésnél tapasztalt sorrend. Ennek kapcsán két dolgot kell megjegyezni. Először is azt, - a fentebb ismertetett tények is erre engednek következtetni –, hogy a német identitás vállalásában és kihangsúlyozásában Fűzvölgy áll az élen a vizsgált községek közül. Itt alakult a legkorábban kisebbségi önkor-
38
mányzat, innen indult a „nemzeti ébredés” a vidéken. Másrészt Magyarszentmikós adatai kapcsán ki kell emelni, hogy a település lélekszámában körülbelül kétszer nagyobb mint Fűzvölgy és Hosszúvölgy, ezért itt az arányszámok mögött több személy jelenik meg. További adalék az identitás kérdéséhez, hogy a települések lakói egyáltalán ismerik-e lakóhelyük németekhez kapcsolódó történetét. Az erre adott válaszok is alátámasztanak egyes fenti megállapításokat. A települések közül Fűzvölgyön a válaszadók 91%-a, Homokkomáromban, Hosszúvölgyön és Magyarszentmiklóson pedig 72-74%-a vallotta, hogy tisztában van a települések történetével. Fűzvölgy magas értéke itt is szembetűnő. A többi faluban tapasztalt 70% körüli érték pedig jól összevethető a betelepített németek leszármazottainak 6065%-os feltételezett részarányával. A becslés megerősítést nyer általa. Kutatási alapfeltevésemben azt feltételeztem, hogy az identitás létezése, vállalása és hangsúlyozása nemcsak azok ügye, akik a német kisebbségi önkormányzatok tagjai, hanem a települések valamennyi lakóját érintheti. (A becsült 60-65%-ot feltétlen.) Ezt támasztja alá, hogy mindegyik faluban a válaszadóknak csak alig 40%-a volt regisztrált tagja a német kisebbségnek. Tehát számos válaszadó nemzetiségi hovatartozásban és kulturális kötődésben annak ellenére németnek vallotta magát, hogy a kisebbségi választójegyzékben nem szerepel. Ez a jelenség úgy vélem, nemcsak a kérdőívre, de a falvak társadalmának egészére is igaz. Az anyanyelvűség tekintetében biztosra véltem, hogy nem akad majd válaszadó, aki német anyanyelvűnek vallja magát, ebben a kitöltők igazoltak is. Azonban a nyelv kérdését nem kívántam ezzel lezárni. Megítélésem szerint a jövőben nagy jelentősége lehet, hogy a településeken hányan beszélnek legalább valamilyen szinten németül, hiszen testvértelepülési kapcsolatok, kisebbségi szervezetek és rendezvények révén egyre több német anyanyelvűvel találkozhatnak a lakosok. Homokkomárom magas átlagéletkorú mintájában senki sem nyilatkozott úgy, hogy beszél németül. Fűzvölgyön a válaszadók 14%-a, Hosszúvölgyön 15%-a, Magyarszentmiklóson 21%-a rendelkezett valamilyen szintű nyelvismerettel, melyet kivétel nélkül valamilyen oktatási intézményben vagy nyelvtanfolyamon sajátított el. Ezek az arányok bár nem nevezhetők aprófalvak kapcsán alacsonynak, azonban a jövőbeli sikerek szempontjából mindenképp növelendők. A nyelvhasználat kapcsán a kisebbség történetét feldolgozó fejezetben már szerepelt, hogy a falvakban az 1920-as, 1930-as években vette át a német nyelv szerepét véglegesen a magyar, ezután már ha éltek is emberek, akik bírták a német nyelvet, azt sem otthon, sem a hétköznapokban nem használták. Ennek alátámasztására a kérdőívben is szerepelt kérdés:
39
3. ábra: A nyelvhasználat meglétének vizsgálata a településen élők családjában Használta-e családjában bárki otthon a német nyelvet?
a válaszadók részaránya (%)
90,0 80,0 70,0 Igen, a szülők közül
60,0
Igen, a nagyszülők közül
50,0
Igen, a dédszülők közül
40,0
Igen, a tágabb rokonságban
30,0
Nincs tudomásom róla
20,0 10,0 0,0 vö Fűz
lgy
lgy
m lós áro m ik t n om e k z k o rs gya Hom Ma
vö szú s o H
település
Forrás: települési kérdőívek
Homokkomáromban a kérdést megválaszolók 80, Magyarszentmiklóson 62, Fűzvölgyön és Hosszúvölgyön egyaránt 41-41%-a felelt úgy, hogy családjában nincs tudomása bármikor is létező nyelvhasználatról. Szülők között csak Hosszúvölgyön és Magyarszentmiklóson jelzett nyelvhasználatot a válaszadók kevesebb mint 5%-a, akik mind időskorúak voltak. A nyelvhasználat megléte láthatóan a nagyszülők és dédszülők között, valamint a tágabb rokonság körében mutatható ki. Ezen emberek pedig valóban a 20. század első évtizedeiben haltak meg, s velük együtt a nyelv is elveszett. Gyermekeik, ha ismerték is valamelyest a nyelvet, a szülők halála után egymás között már nem használták. Nyelvhasználat kérdésében is Fűzvölgy produkálta a legmagasabb értéket, a válaszadók 40%-ának dédszülei, és valamivel több mint 20%-ának nagyszülei beszéltek még németül. Magyarszentmiklóson és Hosszúvölgyön ezek az értékek egyaránt 20% körül mozognak. A kérdőív identitással, kisebbséggel, kisebbségi önkormányzattal foglalkozó részének végén arra kértem az embereket, értékeljenek néhány megállapítást aszerint, hogy mennyire értenek egyet vele. Ebből szerettem volna képet kapni arról, a települések lakói hogyan gondolkodnak saját identitásukról és kisebbségükről:
40
4. ábra: A válaszadók véleménye identitásukról, kisebbségükről az egyes településeken Értékelje 1-től 5-ig terjedő skálán, mennyire ért Önt egyet az alábbi megállapításokkal! (1 jelentése: egyáltalán nem ért egyet, 5 jelentése: teljes mértékben egyetért)
a településen élők ismerik múltjukat, és büszkék rá a német identitás felvállalása fontos a közösség jövője szempontjából ma is jelen van a "sváb" lelkület, rendszeretet a kötődés vállalása mögött kizárólag anyagi érdekek állnak a német jelleg kihangsúlyozását semmi sem indokolja 1,00 Fűzvölgy
1,50
2,00
Hosszúvölgy
2,50
3,00
3,50
Homokkomárom
4,00
4,50
5,00
Magyarszentmiklós
Forrás: települési kérdőívek
Az első megállapításra „a településeken élők ismerik múltjukat, és büszkék rá” hasonló értékelés érkezett, mint amit már korábban a válaszadók saját magukkal kapcsolatban is megvallottak, vagyis többnyire ismerik múltjukat, és büszkék is arra. A falvak válaszadói között a legnagyobb egyetértés abban mutatkozott, hogy a német identitás felvállalása fontos a közösség jövője szempontjából. Tehát a települések lakói tisztában vannak azzal, hogy saját érdekükben kell tovább erősíteniük identitásukat és a települések közötti kapcsolatokat. A legkiugróbb értékek a „ma is jelen van a „sváb” lelkület, rendszeretet” megállapítás kapcsán születtek. Magyarszentmiklós és Fűzvölgy lakói 4,5 feletti átlagot produkáltak ezzel kapcsolatban, Homokkomárom és Hosszúvölgy értékei alig haladják meg a 3,5-öt. Ez az eredmény meglátásom szerint kifejezetten jól reprezentálja a falvakban uralkodó gondolkodásmódot. Fűzvölgyön és Magyarszentmiklóson a rendszeretet bárkinek rögtön szembetűnhet, s ezt a lakók legtöbbször csak egyszerűen „sváb erénynek” titulálják. Ennek kapcsán úgy vélem, a jövőben is Fűzvölgy és Magyarszentmiklós lehet a térség motorja. Végül kíváncsi voltam, hogyan gondolkodnak a válaszadók azzal kapcsolatban, hogy „a kötődés vállalása mögött kizárólag anyagi érdekek állnak” és „a német jelleg kihangsúlyozását semmi sem indokolja”. A két hasonló kérdésre hasonló válaszok is születtek, településenként döntően 2,5 körüli értékekkel. Ebből valamiféle bizonytalanságra következtethetnénk, mintha a falvak lakói sem tudnák igazán megítélni, mi is áll identitásuk vállalása mögött. Azonban a településekre átla-
41
golt értékek nagy különbségeket fednek el. Minden községben létrejött egy kisebb „ellentábor” – döntően a beköltözők között –, akik nem látnak semmiféle alapot a nemzeti ébredezés mögött, illetve azt kizárólag anyagi előnyszerzésnek ítélik. Velük szemben áll egy népesebb tábor, akik határozottan kiállnak identitásuk és nemzetiségi kötődésük mellett. A két csoport válaszainak átlagolásából születtek a 2,5 körüli értékek az utolsó két megállapítás kapcsán. Bárhogy is ítéljék meg a lakosok településük német kisebbségét és kisebbségi önkormányzatát, azok már léteznek, s minden lakosnak az érdeke, ha minél hatékonyabban és hasznosabban működnek. Zárásul tehát válaszokat vártam arról, mit tartanak a kérdőívek kitöltői a jövőben a kisebbségi önkormányzatok fő feladatának: 5. ábra: A kérdőívet kitöltők véleménye a kisebbségi önkormányzatok jövőbeli feladatairól Mi lehet a jövőben a német kisebbségi önkormányzatok elsődleges feladata? a válaszadók részarány (%)
100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 Hagyományok őrzése, felélesztése
Nyelvismeret fejlesztése
Német testvértelepülési kapcsolatok létrehozása
Homokkomárom
Kulturális programok szervezése
Magyarszentmiklós
Hozzájárulás a jobb életminőség megtermtéséhez
Hosszúvölgy
Együttműködés a többi település német kisebbségi önkormányzatával
Fűzvölgy
Forrás: települési kérdőívek
A négy települést együtt tekintve a legkiugróbb szavazatszámot a „hagyományok őrzése, felélesztése”, illetve az „együttműködés a többi település német kisebbségi önkormányzatával” kapta. Azonban ezen kérdések fontosságának megítélésében is jelentős különbségek vannak az egyes települések között. Míg a fűzvölgyi válaszadók több mint 90%-a vélte úgy, hogy a kisebbségi önkormányzat jövőbeli feladata lenne a hagyományok őrzése, addig a homokkomáromiaknak csak kb. 55%-a. Az együttműködés fontosságát minden településen felismerték a válaszadók, ebben a kérdésben Magyarszentmiklós értéke „lóg ki” kicsit a sor-
42
ból, azonban a település kiemelkedik a kulturális programok szervezésével kapcsolatban. Ez szorosan összefügghet azzal, hogy Magyarszentmiklós német kisebbségi önkormányzata évente többször szervez színvonalas programokat a települések lakói számára. A német testvértelepülési kapcsolatok létrehozását, és ezzel valamelyest összefüggésben a nyelvismeret fejlesztését bár esetenként a válaszadók jelentős hányada jelölte meg, ezen célok ennek ellenére másodlagosnak ítélhetők a kérdőívek alapján. Ennek okaként hozható fel, hogy a térségben előbb szükség van a kisebbségek elismertetésére, köztük kooperáció megvalósítására, kulturális programok rendszeressé válására, és a hagyományok további felélesztésére ahhoz, hogy nemzetközi kapcsolataik is elismertek lehessenek majd. A jövőbeli célok kapcsán a legkevesebb voksot a „hozzájárulás a jobb életminőség megteremtéséhez” kapta. Ez is igazolja, hogy a kisebbségekről, önkormányzatokról gondolkodók számára elsődlegesen, sőt másodlagosan sem az anyagi előnyök számítanak.
43
4. ÖSSZEGZÉS Megismerve a települések történetét nyilvánvalóvá vált, hogy Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom, Korpavár, Magyarszentmiklós és Obornak a múltban szorosan összefonódtak egymással. Újkori történelmük során először a Damonyaiak birtokaként kapcsolódtak öszsze, együtt érintette őket a török uralom, az elnéptelenedés, együtt lélegeztek fel 1690-ben Kanizsa felszabadulásakor, majd területük Schenkendorf Kristóf és Esch Ferenc kezében összpontosult. Megkérdőjelezhetetlen köteléket jelentett számukra az 1722-es német betelepítés, melynek körülményei méltó folytatását képezik a térség viharos történetének. Több véletlen egybeesésre volt szükség ahhoz, hogy ma a falvak német kötődéséről, kisebbségeiről beszélhessünk. Hiszen egyidőben lépett fel Magyarországon munkaerőhiány és jelentkezett népességfelesleg a Német-római Birodalomban a Rajna mentén, valamint sikerült a Koblenz környéki áttelepülési tilalmat kijátszani Esch Ferencnek kapcsolatai révén. A sváboknak Zalában – részben a Batthyány-család, részben a saját érdemeként – rövid időn belül sikerült biztos pozíciót és egzisztenciát kialakítani, mely máig körüllengi a „sváb” falvak lakosságát. Korpavár és Obornak a vidéken fokozatosan háttérbe szorult, majd a települések a 20. században közigazgatásilag is leváltak a „sváb tömbről”. A lakosság identitásának alakulásáról nagyon korlátozott számban álltak rendelkezésre adatok, mivel a német anyanyelv gyorsan háttérbe szorult, majd az 1930-as évekre teljesen eltűnt. Azonban végigkövetve a favak 20. századi történetét, megismerve a korabeli leírásokat, s látva a jelenlegi eseményeket, alátámasztott a kisebbség német kötődésének folyamatos létezése. A rendszerváltozás nagy fordulatot hozott, hiszen a szintén német hagyományokkal bíró Szepetnek példáján a vizsgált települések lakói is rádöbbentek, hogy kötődésük vállalásának és kihangsúlyozásának immár szervezeti keretei is lehetnek. Ennek következményeként jött létre 1998-ban Fűzvölgyön, 2002-ben Magyarszentmiklóson, 2010-ben pedig Homokkomáromban és Hosszúvölgyön a német kisebbségi önkormányzat, s indult el a falvakban egyfajta nemzetiségi revitalizáció, melynek megalapozottságát igyekeztem kérdőívezéssel felderíteni. Az eredmények azt mutatták, hogy Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom és Magyarszentmiklós ma is meglehetősen „belterjes” közösségek, a jelenlegi lakóhelyükre születettek átlagos aránya 60% feletti. Emellett becsléseim szerint a települések mai lakosságának 60-65%-a nagy valószínűséggel leszármazottja a majdnem 300 évvel ezelőtt betelepített németeknek. A kérdőívek alapján előre láthatóan a 2011-es népszámlálásban a kisebbség minden eddiginél markánsabban meg fog jelenni. A lakosok saját megítélése szerint az itt élő emberek – attól függetlenül, hogy a kisebbségnek regisztrált tagjai-e – ismerik múltjukat, büsz44
kék rá, és úgy vélik településeik ma is kitűnnek a térségben azáltal, hogy jelen van a sváb lelkület és rendszeretet. A fentiek alapján a községek, s bennük a kisebbségek jövőképe pozitívnak mondható, azonban a falvaknak - saját érdekükben - kapcsolataik erősítésén kellene munkálkodniuk. Egységük és egymásra utaltságuk a 20. században fokozatosan gyengült, külön körjegyzőségbe szervezték őket, tehát igazgatási funkcióik is szétváltak. A német kisebbségek „ébredése” azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom és Magyarszentmiklós szerves egységet képeztek a múltban, melynek felélesztése jövőbeli érdekük is, hiszen a törpe- és aprófalvak kooperációja, esetlegesen szervezetbe tömörülése, nagyobb szabadságot biztosít a kis költségvetésű önkormányzatoknak mind beruházások indítása, mind programok szervezése terén. A kérdőívek válaszadói megfogalmazták, hogy ezen folyamatban különösen fontos szerepe lehet a német kisebbségi önkormányzatoknak. Dolgozatom esettanulmány, mely fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a kisebbségi önkormányzatok nem ítélhetők meg egységesen, hiszen az ország különböző pontjain másmás társadalmi és gazdasági feltételek mellett jönnek létre és működnek. Kis lélekszámú településeken ha van is létalapjuk, az legtöbbször ismeretlen. Ezért a jövőben átfogó kutatásukra és rendszerezésükre lenne szükség.
45
FORRÁSJEGYZÉK Felhasznált irodalom: Ø Ács Zoltán (1984): Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Kossuth Kiadó, Budapest, 329 o. Ø Árkovics Istvánné – Csomor Erzsébet – Molnár András – Oláhné Szakály Gabriella (1992): Az 1848-1849-es szabadságharc zalai honvédeinek névtára. In: Zalai Gyűjtemény 33. A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 (szerk.: Molnár Adrás), Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg 259-421.o. Ø Babbie, Earl (1995): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 704 o. Ø Balla Lőrinc (1997): Új Hazában. Fejezetek Fűzvölgy, Homokkomárom, Hosszúvölgy, Korpavár, Magyarszentmiklós és Obornak történetéből. Községi Önkormányzat, Fűzvölgy, 238 o. Ø Barbarits Lajos (1929): Nagykanizsa. A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Budapest, 394 o. Ø Egyed Ferenc (1934): Szepetnek és Rigyác községek története. Kézirat. Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 167-68. jelzetszám Ø Gerner Zsuzsa (2007): A magyarországi német nyelvi szigeteken bekövetkezett nyelvi váltás objektív és szubjektív okairól. In: Tájak, tájegységek, etnikai kisebbségek KözépEurópában (szerk.: Kupa László), B&D Stúdió, Pécs, 157-167.o. Ø Héra Gábor – Ligeti György (2005): Módszertan – A társadalmi jelenségek kutatása. Osiris Kiadó, Budapest, 371 o. Ø Dr. Holub József (1933): Zala megye története a középkorban. 3. kötet: A községek története. Kézirat. Halis István Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjtemény, Nagykanizsa, (számozatlan) Ø Hóbor József (1998): Zala megye kézikönyve. 2.kötet. CEBA Kiadó, Budapest, 553 o. Ø Jeney Andrásné – Tóth Árpád (1996): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. Zala megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 418 o. Ø Kerecsényi Edit (196?): Fűzvölgy. In: Gyűjtés Zala megye helytörténeti lexikonjához. Falutörténeti összefoglalók. Kézirat. (szerk.: Kerecsényi Edit), Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 2408-2001. jelzetszám
46
Ø Kerecsényi Edit (196?): Hosszúvölgy. In: Gyűjtés Zala megye helytörténeti lexikonjához. Falutörténeti összefoglalók. Kézirat. (szerk.: Kerecsényi Edit), Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 2420-2001. jelzetszám Ø Kerecsényi Edit (196?): Magyarszentmiklós. In: Gyűjtés Zala megye helytörténeti lexikonjához. Falutörténeti összefoglalók. Kézirat. (szerk.: Kerecsényi Edit), Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 2459-2001. jelzetszám Ø Körmendy Pál (1896): A Nagykanizsa-vidéki németek. In: Zalavármegyei évkönyv a milleniumra (szerk.: Halis István – Hoffman Mór), Fischel Fülöp, Nagy-Kanizsa, 123124.o. Ø Községi adóösszeírások (Conscripitio dicales) 1823-1843. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, IV.9/b. jelzetszám Ø Ördög Ferenc (1992): Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei. II. kötet: Névtár. MTA Nyelvtudományi Intézet és Zala Megye Önkormányzati Közgyűlése, Budapest-Zalaegerszeg, 880 o. Felhasznált honlapok: Ø http://statinfo.ksh.hu ·
http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp?query=testquery&lang=hu
Ø www.nepszamlalas.hu ·
http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_1_0.html
·
http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_11_0.html
·
http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_4_2.html
·
http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_4_1.html
Ø http://www.oelm.at ·
http://www.oelm.at/?page_id=164
Ø http://www.valasztas.hu ·
http://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/471/471_0_index.html
·
http://www.valasztas.hu/onkstat/onkkezd.htm
·
http://www.valasztas.hu/onkval2002/so02/ered_ind.htm
·
http://www.valasztas.hu/onkval2006/hu/10/10_0.html
Ø www.vasmegye.hu ·
http://www.vasmegye.hu/cgibin/redaction/page.cgi?session=&db=vasmegye&page=kisebbseg/nemet&&table=st atikus&ID=15 47
ÁBRÁK, TÁBLÁZATOK, TÉRKÉPEK JEGYZÉKE
Ábrák jegyzéke Ø 0. ábra (borító): Sváb asszony és kislánya 1920 körül Forrás: családi fotó
Ø 1. ábra: Nem a településekre születettek származási megoszlása Forrás: települési kérdőívek
Ø 2. ábra: A feltételezhető 18. századi névjegyzékben szereplő nevek előfordulása a települések mai lakóinak családjában Forrás: települési kérdőívek
Ø 3. ábra: A nyelvhasználat meglétének vizsgálata a településen élők családjában Forrás: települési kérdőívek
Ø 4. ábra: A válaszadók véleménye identitásukról, kisebbségükről az egyes településeken Forrás: települési kérdőívek
Ø 5. ábra: A kérdőívet kitöltők véleménye a kisebbségi önkormányzatok jövőbeli feladatairól Forrás: települési kérdőívek
Táblázatok jegyzéke Ø 1. táblázat: A települések öregedési indexe 2008-ban Forrás: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp?query=testquery&lang=hu alapján
Ø 2. táblázat: A falvak népességszámának alakulása 2000-2008. Forrás: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp?query=testquery&lang=hu alapján
Ø 3. táblázat: A vizsgált települések népességszámának alakulása az 1757. és 1771. évi népességösszeírás alapján Forrás: Ördög Ferenc (1992): Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei. II. kötet: Névtár. MTA Nyelvtudományi Intézet és Zala Megye Önkormányzati Közgyűlése, BudapestZalaegerszeg, 698-745.o. alapján
Ø 4. táblázat: A települések népességszámának alakulása 1757-1890 Forrás: Ördög Ferenc (1992): Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei. II. kötet: Névtár. MTA Nyelvtudományi Intézet és Zala Megye Önkormányzati Közgyűlése, BudapestZalaegerszeg, 698-745.o.; Jeney Andrásné – Tóth Árpád (1996): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. Zala megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 116-227.o.; Kerecsényi Edit (196?): Magyarszentmiklós. In: Gyűjtés Zala megye helytörténeti lexikonjához. Falutörténeti összefoglalók. Kézirat. (szerk.: Kerecsényi Edit), Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 2459-2001. jelzetszám; Kerecsényi Edit (196?): Fűzvölgy. In: Gyűjtés Zala megye helytörténeti lexikonjához. Falu-
48
történeti összefoglalók. Kézirat. (szerk.: Kerecsényi Edit), Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 2408-2001. jelzetszám; Kerecsényi Edit (196?): Hosszúvölgy. In: Gyűjtés Zala megye helytörténeti lexikonjához. Falutörténeti összefoglalók. Kézirat. (szerk.: Kerecsényi Edit), Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, Adattár A. 2420-2001. jelzetszám alapján
Ø 5. táblázat: A német anyanyelvűek számának és arányának alakulása az 1880. és 1890.évi népszámlálás alapján Forrás: Jeney Andrásné – Tóth Árpád (1996): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. Zala megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 116-227.o. alapján
Ø 6. táblázat: A települések népességszámának alakulása a népszámlálások adatai alapján 1890-2001 Forrás: http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_1_0.html alapján
Ø 7. táblázat: A 2001. évi népszámlálás nemzetiségi adatai a vizsgált településeken Forrás: http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_11_0.html alapján
Ø 8. táblázat: A 2006. és 2010. évi önkormányzati választások alkalmával választásra jogosultak száma és aránya a településeken Forrás: http://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/471/471_0_index.html és http://www.valasztas.hu/onkval2006/hu/10/10_0.html alapján
Ø 9. táblázat: A kérdőívek becsült kitöltési aránya az egyes településeken Forrás: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp?query=testquery&lang=hu és a kérdőívek adatai alapján
Ø 10. táblázat: 15 év feletti férfiak aránya a mintában és a 2001-es népszámláláskor Forrás: http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_4_2.html és a kérdőívek adatai alapján
Ø 11. táblázat: Az egyes korcsoportok 2001-es arányának összevetése a kérdőíves mintáéval Forrás: http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/20/data/tabhun/4/load01_4_1.html és a kérdőívek adatai alapján
Ø 12. táblázat: A lakosok származásának az összes válaszadóhoz viszonyított aránya az egyes településeken Forrás: települési kérdőívek
Ø 13. táblázat: Saját és szülői származási arányok az összes válaszadóhoz képest településenként Forrás: települési kérdőívek
Ø 14. táblázat: A kérdőívben vallott nemzetiségi hovatartozás a településeken az összes válaszadó %-ában Forrás: települési kérdőívek
49
Ø 15. táblázat: A kérdőívben vallott nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés a településeken az összes válaszadó %-ában Forrás: települési kérdőívek
Térképek jegyzéke Ø 1. térkép: A kutatási célterület települései Az alaptérkép forrása: Dél-Zala turistatérképe, Cartographia, Budapest, 1999.
Ø 2. térkép: A nagykanizsai kistérség sematikus térképe Ø 3. térkép: A svábok betelepülésének területei a Kárpát-medencében Forrás: http://www.oelm.at/?page_id=164
50
MELLÉKLETEK 1. melléklet: A fűzvölgyi kérdőív KÉRDŐÍV – FŰZVÖLGY Kedves Fűzvölgyi Lakos! Hohl Zsófiának hívnak, Magyarszentmiklóson lakom. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen ebben az évben írom a szakdolgozatomat, melynek témája a zalai megyei sváb települések, köztük Magyarszentmiklós, Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom. Ehhez szeretném most minden 15. életévét betöltött fűzvölgyi segítségét is kérni! Az alábbiakban egy kérdőívet talál, benne személyes, valamint származásra, a településre, a német kisebbségre, a sváb falvakra vonatkozó kérdésekkel. A válaszadás név nélkül történik, és körülbelül 10-15 percet vesz igénybe. A kutatás eredményessége érdekében kérem, válaszaiban kizárólag saját véleményének tolmácsolására törekedjen! Ahol egyéb utasítás nem jelzi, ott csak egy válaszlehetőség jelölhető meg! A kitöltött kérdőívet legkésőbb november 2-áig szíveskedjen visszajuttatni a települési önkormányzathoz! Segítségét előre is köszönöm! I. Személyes kérdések 1) Neme:
5) Megélhetését mi biztosítja? (több válasz is adható)
o Férfi o Nő
o Dolgozik, jövedelmet biztosító tevékenységet végez
o Gyermekgondozási
2) Kora: …… év
ellátásban (gyes, gyed, gyet) részesül
o Nyugdíjellátásban részesül (öregsé-
3) Családi állapota:
gi, rokkant)
o Nőtlen / hajadon o Házas o Elvált o Özvegy
o Munkanélküli járadékban részesül o Egyéb segélyben, támogatásban részesül
o Magánszemély
(házastárs,
szülő
stb.) tartja el 4) Legmagasabb iskolai végzettsége: II. Származásra vonatkozó kérdések
o Be
nem fejezett általános (elemi) iskola
6) Mióta él Ön a településen?
o 8 osztályos általános (elemi) iskola o Polgári iskola o Szakmunkásképző o Szakiskola o Érettségit adó szakközépiskola o Gimnázium o Technikum o Főiskola o Egyetem o Egyéb,éspedig: ……………………
o Ide születtem, azóta folyamatosan itt élek
o Ide születtem, majd hosszabb meg-
szakítás után felnőttként költöztem vissza
o Nem ide születtem, de még gyermekként költöztem ide
o Nem ide születtem, már felnőttként költöztem ide A 7., 8. kérdést, csak akkor válaszolja meg, ha település NEM a szülőfaluja. Amennyiben igen, folytassa a 9. kérdéssel!
51
7) Honnan származik Ön?
10) Honnan származik az édesapja?
o Magyarszentmiklósról o Hosszúvölgyről o Homokkomáromból o Egyéb környező településről (Bocs-
o Innét, a faluból o Magyarszentmiklósról o Hosszúvölgyről o Homokkomáromból o Egyéb környező településről (Bocs-
ka, Magyarszerdahely, Kacorlak, Zalaszentbalázs, Hahót)
ka, Magyarszerdahely, Kacorlak, Zalaszentbalázs, Hahót)
o Nagykanizsáról o Egyéb Zala megyei településről o Egyéb Zala megyén kívüli telepü-
o Nagykanizsáról o Egyéb Zala megyei településről o Egyéb Zala megyén kívüli telepü-
lésről
lésről
8) Milyen céllal választotta a települést lakóhelyéül? (több válasz is megjelölhető)
III. A településsel kapcsolatos kérdések
o Családját követte, hozzájuk költö-
11) Mi motiválja Önt abban, hogy a településen éljen? (több válasz is adható)
zött
o Házasság/ párkapcsolat révén került
o Családi, rokoni kapcsolatok o Baráti kapcsolatok o Munkalehetőség o A tájnak, természeti környezetnek a
ide
o A falusi környezet, a vidék vonzotta o Munkalehetőség miatt költözött ide o Könnyebb megélhetés miatt költö-
vonzereje
zött ide
o Egyéb,
o Jó
ellátási, szolgáltatási körülmények (szociális, egészségügyi)
éspedig:
……………………….
o Kedvező szabadidő eltöltési lehetőségek
9) Honnan származik az édesanyja?
o Egyéb,
o Innét, a faluból o Magyarszentmiklósról o Hosszúvölgyről o Homokkomáromból o Egyéb környező településről (Bocs-
éspedig:
..………………………. 12) Milyen erősen kötődik Ön az alábbiakhoz? Értékelje 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol 1 a leggyengébb, 5 a legerősebb kötődést jelenti! Ø Rokonokhoz, barátokhoz: 1 2 3 4 5 Ø Tájhoz, földhöz, környezethez 1 2 3 4 5 Ø Közösséghez 1 2 3 4 5 Ø Lakáshoz/ házhoz 1 2 3 4 5 Ø Települési hagyományokhoz 1 2 3 4 5
ka, Magyarszerdahely, Kacorlak, Zalaszentbalázs, Hahót)
o Nagykanizsáról o Egyéb Zala megyei településről o Egyéb Zala megyén kívüli településről
52
13) Mennyire jellemzők az Ön településére az alábbi megállapítások? Értékelje 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol 1 jelentése: egyáltalán nem jellemző, 5 jelentése: teljes mértékben jellemző! Ø
Ø Ø Ø
Ø Ø Ø Ø Ø Ø
o Román o Ukrán o Magyar o Egyéb,
éspe-
dig:………………………
Befogadó a település 1 2 3 4 5 Vendégszerető a lakossága 1 2 3 4 5 A település bíztató jövő előtt áll 1 2 3 4 5 A település gyorsan fejlődik 1 2 3 4 5 A település lakossága gyorsan fog csökkenni 1 2 3 4 5 Összetartó a közösség 1 2 3 4 5 A település rendezett, tiszta 1 2 3 4 5 A település biztonságos 1 2 3 4 5 A település ideális hely családalapításhoz, gyermekneveléshez 1 2 3 4 5 A település gondoskodik lakosairól 1 2 3 4 5 A települési szolgáltatások magas színvonalúak 1 2 3 4 5
16) Ismeri-e Ön települése németekhez kapcsolódó történetét?
o Igen o Nem 17) Tagja-e Ön települése német kisebbségének?
o Igen o Nem 18) Anyanyelve-e Önnek a német?
o Igen o Nem 19) Beszél-e Ön németül?
o Igen o Nem Amennyiben nem beszél németül, folytassa a 21. kérdéssel a válaszadást!
IV. Identitással, német kisebbséggel kapcsolatos kérdések
20) Hol tanulta Ön a német nyelvet? (több válasz is megjelölhető)
o Otthon, a családban o Külföldön sajátította el o Általános vagy középiskolában o Főiskolán, egyetemen o Magántanárnál, nyelvtanfolyamon o egyéb úton, éspedig:
14) Mely nemzetiséghez tartozónak érzi magát? (több válasz is megjelölhető)
o Cigány o Horvát o Német o Román o Ukrán o Magyar o Egyéb,éspedig:…………………
………………….. 21) Van-e tudomása/emléke arról, hogy családjában bárki használta otthon a német nyelvet? (több válasz is megjelölhető)
15) Mely nemzetiség kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődik? (több válasz is megjelölhető)
o Igen, a szülők közül o Igen, a nagyszülők közül o Igen, a dédszülők közül o Igen, a tágabb rokonságból valaki o Nincs tudomásom róla
o Cigány o Horvát o Német 53
V. Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Homokkomárom, Magyarszentmiklós összetartozására vonatkozó kérdések
22) Előfordul-e az Ön családjában a Nith, Hohl, Runkel, Kulik, Noll, Kling, Weier, Lang, Krimmel, Schmidt, Mauer, Müller nevek valamelyike? (több válasz is megjelölhető)
25) Értékelje 1-től 5-ig terjedő skálán, mennyire ért Ön egyet az alábbi megállapításokkal! 1 jelentése: egyáltalán nem értek egyet, 5 jelentése: teljes mértékben egyetértek. Ø A települések földrajzilag szorosan összetartoznak 1 2 3 4 5 Ø A településeket összeköti a közös sors, történelem 1 2 3 4 5 Ø A települések elkülönülnek a környező többi településtől 1 2 3 4 5 Ø Az itt élő emberek jelentős része ismeri egymást 1 2 3 4 5 Ø Az itt élők közös érdekekkel, célokkal rendelkeznek 1 2 3 4 5 Ø A települések hasonló problémákkal küzdenek 1 2 3 4 5 Ø A problémák megoldásában együtt kellene működniük 1 2 3 4 5 Ø A települések kezdeményezhetnének közös beruházásokat 1 2 3 4 5 Ø A települések rendezhetnének közös programokat 1 2 3 4 5 Ø A német kisebbségi önkormányzatoknak fontos szerepe lehet a kapcsolatok elmélyítésében 1 2 3 4 5
o Igen, az én nevem is ezek egyike o Igen, a szülők között o Igen, a nagyszülők között o Igen, a dédszülők között o Igen, a tágabb rokonságban o Nincs tudomásom róla 23) Értékelje 1-től 5-ig terjedő skálán, mennyire ért Ön egyet az alábbi megállapításokkal! 1 jelentése: egyáltalán nem értek egyet, 5 jelentése: teljes mértékben egyetértek. Ø Ø
Ø Ø Ø
A településen élők ismerik múltjukat, és büszkék rá 1 2 3 4 5 A német (sváb) identitás felvállalása fontos a közösség jövője szempontjából 1 2 3 4 5 A településen ma is jelen van a sváb lelkület, rendszeretet 1 2 3 4 5 A német kötődés vállalása mögött kizárólag anyagi érdekek állnak 1 2 3 4 5 A német jelleg kihangsúlyozását a településen semmi sem indokolja 1 2 3 4 5
24) Ön szerint mi lehet a jövőben településén a német kisebbségi önkormányzat elsődleges feladata? (több válasz is megjelölhető)
Kedves Válaszadó! Ön a kérdőív végére ért! Köszönöm szépen, hogy válaszaival segítette munkámat, és bízom benne, hogy ezzel településeink életkörülményeinek javításához, jövőbeli sikereihez is hozzájárult! A kérdőívvel kapcsolatos bármilyen kérdését és észrevételét szívesen fogadom a következő elérhetőségeken: Ø e-mail:
[email protected] Ø telefon: +3670/4212525 Minden jót, jó egészséget kívánok Önnek! Hohl Zsófia ELTE, földrajz BSc. szakos hallgató
o Hagyományok őrzése, felélesztése o Nyelvismeret fejlesztése o Német testvértelepülési kapcsolatok létrehozása
o Kulturális programok szervezése o Hozzájárulás a jobb életminőség megteremtéséhez
o Együttműködés a környező települések német kisebbségi önkormányzataival
Magyarszentmiklós, 2010. október 25.
54
