Földtani Közlöny,
Bull, of the Hungarian Geol. Soc.
(1977)
107.
150-167
A Dél-Alföld mezozoikuma Dr. T. Kovács Gábor (6
ábrával
és
5
táblázattal)
Ö s s z e f o g l a l á s : A Dél-Alföldön az u t ó b b i 10 é v b e n m é l y ü l t n a g y s z á m ú m é l y fúrás f o n t o s a d a t o k a t szolgáltatott a m e z o z ó o s r é t e g s o r o k kifejlődésére, elterjedésére és e g y m á s h o z v a l ó kapcsolatára v o n a t k o z ó a n . A t a n u l m á n y célja a m e z o z ó o s üledékeknek az ú j a b b e r e d m é n y e k t ü k r é b e n v a l ó átértékelése. A k é p z ő d m é n y e k elterjedését a h á r o m szerkezeti z ó n á b a n kialakult üledéksorok öves felépítése határozza m e g . N y - o n kizárólag a v i l l á n y i t í p u s ú m e z o z o i k u m ( h é z a g o s triász és jura, v a l a m i n t kréta), K - e n ellenben csak a triász fejlődött ki.
A fúrások számának növekedése — az egyenlőtlen felfúrtság ellenére is — lehetővé teszi, h o g y a neogén üledékekkel kitöltött dél-alföldi medence mezo z ó o s aljzatának üledékképződési, rétegtani és szerkezeti jellegeiről az eddigiek nél p o n t o s a b b földtani képet vázolhassunk fel. E z annyival inkább szükséges, mert erről a területről t ö b b mint e g y évtizede n e m készült egységes szemléletű feldolgozás. A z eddigi feldolgozások a k é p z ő d m é n y e k rendkívül eltérő kor beosztását adják. A részletesebb kőzettani, őslénytani és rétegtani vizsgálatok, egyes minták újravizsgálata, s az elektromos szelvények helyes értelmezése lehetővé teszi a vitatott k é p z ő d m é n y e k ^átminősítését, s í g y a feltételezett ré tegvastagságok megváltoztatását. A D é l - A l f ö l d szerkezetét — a D K - D u n á n t ú l h o z hasonlóan ( W E I N G Y . 1 9 6 7 ) — valószínűleg már a karbonban kialakult és a m e z o z o i k u m alatt továbbfejlő dött, n y u g a t o n É K - D N Y - i , keleten É N Y — D K - i irányú fő szerkezeti vonalak szabják meg. A területen — W E I N G Y . nevezéktanát továbbfejlesztve — há rom szerkezeti zónát lehet elkülöníteni ( 1 . ábra). A fúrásokkal feltárt miskei gránitrög a m ó r á g y i kristályos hát folytatása. Itt m e z o z ó o s rétegeket eddig n e m tártak fel. A délebbre elhelyezkedő Villányi mezozóos ö v , Kiskunfélegy házánál kiékelődik. K e l e t e n a Déli kristályos hát, részben triásszal fedett, prekambriumi—paleozoikumi, m e t a m o r f kőzetekből álló ö v e helyezkedik el. Az e l ő b b i e k e t szögben metsző ö v K - i határa Csongrád—Makó vonalában húz ható meg. Még K - e b b r e az üledékeket (triász, jura és kréta) tartalmazó Bihari m e z o z ó o s ö v e t lehet elkülöníteni. A Déli kristályos hát területén a jura és a kréta üledékek hiányoznak. E z arra enged következtetni, h o g y a terület ekkor — a villányi és a bihari geoszinklinális-ágak k ö z ö t t — olyan k ü s z ö b ö t alkotott, amely a triászban még meg levő kapcsolatokat a m e z o z o i k u m hátralevő részében megszakította. A DélAlföld a kréta-végi m o z g á s o k hatására kiemelkedett. A z újabb üledókképződés a stájer fázis által létrejött süllyedés következtében, a középsőmiocénban in dult meg.
T.
K o v á c s :
A
Dél-Alföld
mezozoikuma
151
1. ábra. A Dél-Alföld szerkezeti vázlata. J e l m a g y a r á z a t : 1. A neogénben kiemelt mélyvonulatok iránya és elnevezése, 2. Szerkezeti vonalak, 3. A vizsgált terület határa, 4. Miskei rög, 5. Ersekcsanád—jánoshalmi rög, 6. Kiskun halas—szanki rög, 7. Madaras—öttömösi rög, 8. Kelebiai rög, 9. Ásotthalmi rög, 10. Szegedi rög, 11. Algyő—ferencszállási rög, 12. Pusztaföldvári—battonyai rög Abb. 1. Strukturelle Skizze des Süd-Alföld (Südteil der Grossen Ungarischen Tiefebene). Z e i c h e n e r k l ä r u n g e n : 1. Richtung und Benennung der im Neogen erhobenen Tiefenzüge. 2. Strukturlinien, 3. Grenze des Unter suchungsgebietes, 4. Die Scholle von Miske, 5. Die Scholle von Érsekcsanád—Jánoshalma, 6. Die Scholle von Kiskun halas—Szank, 7. Die Scholle von Madaras—öttömös, 8. Die Scholle von Kelebia, 9. Die Scholle von Ásotthalom, 10. Die Scholle von Szeged, 1 ] . Die Scholle von Algyö—Ferencszállás, 12. Die Scholle von Pusztaföldvár—Battonya
1. Triász A z alsó- és középsőtriász üledékek a Dél-Alföld szinte egész területén meg találhatók. Szegeden általában a kristályos medencealjzatra v a g y az azt fedő karbon breccsára települnek. A D é l i kristályos hát triász előfordulásai (2. és 3. ábra) keskeny t ö m b ö k r e t a g o l ó d v a helyezkednek el. A Villányi m e z o z ó o s ö v triásza még csak kis fol t o k b a n v a n u g y a n feltárva, mert a fúrások z ö m e a krétában állt meg; a fedő fiatal m e z o z o i k u m alatti általános elterjedése a z o n b a n joggal tételezhető fel. A középsőtriász ismert elterjedése csaknem azonos az alsótriászéval (3. áb ra). A z erózió a középsőtriász d o l o m i t o t néhol mégis teljesen eltávolította. ( E z t észlelhetjük Asotthalmon, Üllés D K - e n és Kiskunhalason a 2. és az É K - 6 . sz. fúrásokban.). E g y e s , a neogénben magasra emelkedő v o n u l a t o k mentén (pl. A l g y ő n , K i s kundorozsmán, Kelebián, Jánoshalmán) a triász teljesen hiányzik (2. és 3. áb ra). A z abráziós tevékenységnek áldozatul esett triász képződmények egy része a helvéti v a g y a tortónai emelet durvaszemű üledékébe h a l m o z ó d o t t át (pl. Szegeden, Kiskunhalason, Miskén). A szürke dolomitban maradt fúrások talpa alatt az alsótriász megléte is feltételezhető (pl. Üllés és T o m p a területén). A szürke dolomit helyenként igen vastag: Mórahalmon 677 m-t haladtak benne, anélkül, h o g y harántolták volna. K e v e s e t tudunk a B á c s b o k o d — M é l y k ú t és a Makó—Hódmezővásárhely vonalában h ú z ó d ó mélyedések triászáról. I t t ui. mélyfúrásokra még alig került
152
Földtani
Közit
i.y,
107.
kötet,
2,
Füzet
2. ábra. A Dél-AlfÖld alsótriáez képződményeinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Alsótriász, 2. Alsótriász hiánya, 3 . Vetővonal, 4. Ferdefúrás, 5. Mélyfúrás Abb. 2. Verbreitung der TJntertrias-Bildungen des Süd-Alföld. Z e i c h e n e r k l ä r u n g e n : 1. Untertrias, 2. Mangel der Untertrias, 3. Verwerfungslinie, 4. Gerichtete Bohrung, 5. Tiefbohrung
3. ábra. A Dél-Alföld középsőtriász képződményeinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Középsőtriász, 2. Középső triász hiánya, 3. Vetővonal, 4. Ferdefúrás, 5. Mélyfúrás Abb. 3. Verbreitung der Mitteltrias-Bildungen des Süd-Alföld. Z e i c h e n e r k l ä u r n g e n : 1. Mitteltrias, 2. Man gel der Mitteltrias, 3. Verwerfungslinie, 4. Gerichtete Bohrung, 5. Tiefbohrung
T.
K o v á c s : . A
Dél-Aljöld
mezozoikuma
153
sor. A H ó d m e z ő v á s á r h e l y - I . fúrás 5 8 4 2 , 5 m-ben még tortónai üledékben állt meg. A triász folytatódását azonban e területeken is feltételezzük. A triász területi elterjedését a 2 . és 3 . ábra, mélységközeit az I. és I I . táb lázat mutatja be. 1.1.
A
Isótriász
A z alsótriász üledékek rétegtani viszonyait a szegedi fúrások tisztázták. A k o r á b b a n permotriásznak minősített k é p z ő d m é n y e k e t ma már az alsótriász két tagozata k ö z ö t t osztjuk meg. A szeizi vöröstarka h o m o k k ö v e s és agyag palás összlete ui. fölfelé zöldes és szürkés kampili agyagpalákba m e g y át, a m e l y e k közé v é k o n y sárgás- v a g y barnásszürke, korai dolomitlemezek ikta t ó d n a k , amelyek mintegy átmenetet alkotnak a közópsőtriász d o l o m i t össz lete felé. A z alsótriász legkeletibb előfordulását, a makó—hódmezővásárhelyi árok szegélyén mélyült, és már a Bihari mezozóos ö v b e sorolható M а к ó - 2 . fúrás tárta fel. Itt a tortónai rétegek alatt 1 4 0 m vastagságban vörösbarna és zöldes szürke agyagpalabetelepüléseket tartalmazó szürke d o l o m i t o t és d o l o m i t márgát harántoltak. A 2 9 2 4 — 2 9 2 9 m k ö z ö t t fúrt mag agyagpalájából Meandrospira tulia (PKEMOLI-SILVA) került elő. A 1 5 s z e g e d i fúrásból 1 1 harántolta át v a g y érte el az alsótriász üledé keket ( I . táblázat). F e k v ő j ü k általában karbon ( ? ) korú metamorfitbreccsa, fedőjük pedig középsőtriász dolomit, délen tortónai konglomerátum v a g y alsópannon márga. B A L O G H K . et al. ( 1 9 7 2 ) szerint valószínű, h o g y a triász lapos pikkelyt, esetleg takarót alkot a kristályospala, és annak a u t o c h t o n kar bonja felett. A z alsótriász anyaga ui. tektonikailag erősen igénybe vett. E z t mutatja a 8 . és 1 2 . fúrásban felismert rétegismétlődés is. A Dél-Alföldön feltárt alsótriász képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens der Untertrias-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld /. táblázat — Tabelle I. Szeged-1 Szeged-2 Szeged-4 Szeged-5 Szeged-6 Szeged-7 Szeged-8 Szeged-10 Szeged-12
2693 2777— 3052— 2696— 2714— 2873280627813024 -
2756 2963 310?: 2703 2810 2910 2837 2804 3137
m m m m m m m m m
Szeged-13 Szeged-14 Mórahalom-1 Üllés D K - 1 Kiskunhalas-2 Kiskunhalas ЙК-6 öttömös-2 lsotthalom-3 Ásotthalom-23 Palics-2 Kelebia-17 Makó-2
2737— 3066— 19493482— 21582033— 13801111— UOO— 10458824870 -
2750 3150 2139 3505 22í>2 2207 1521 1257 1200 1075 1000 5010
m m m m m m m m m m m m
(talp) (ferdefúrás)
(miocénben 2 6 7 8 - 2 6 9 8 m) (középsőtriászban 2986—3002 m) (talp) (talp, ferdefúrás)
(talp) (talp) (talp) (talp)
A szegedi alsótriászból maradványt kimutatni eddig n e m sikerült. A k a m pili rétegeket tarka (vörös, zöld, szürke) agyagpalába ós aleurolitpalába tele pült dolomitmárga, a szeizi összletet tarka k v a r c h o m o k k ő b e települt aleurolit-, agyag- és szericitpala alkotja. A palarétegek gyűrtek, kihengereltek, fényes csúszási lapokkal szeldeltek. A h o m o k k ő zúzott, töredezett, breccsás szerke-
154
Földtayii
Közlöny,
107.
kötet,
2.
füzet
zetű. Mindkét tagozat k é p z ő d m é n y e i t e g y szelvényben, a 2 . fúrás 1 8 6 m vas tagságban harántolt anyagában tanulmányozhatjuk. A z országhatár menti M ó r h a l o m - 1. fúrás dolomitmárgát tartalmazó tarka k o v á s agyagpalát tárt fel 1 9 0 m vastagságban. E z alatt 2 1 3 9 m-től a talpig, 2 3 3 6 m-ig, barnásvörös, helyenként szürkészöld színű k v a r c h o m o k k ő található, m e l y már valószínűleg a szeizit, esetleg részben a felsőpermet kép viseli. Ö t t ö m ö s ö n a 2 . fúrás, a középsőtriász alatt, 1 4 1 m vastagságban harántolta a metamorfitokra települő alsótriászt. A kampili tagozatba sorolható szürkészöld és vörös-lilás árnyalatú szericitpala, dolomitmárga-, anhidrit- és gipszbetelepüléseket tartalmaz. Á s o t t h a l m o n a 3 . és 2 3 . fúrás ü t ö t t meg alsótriászt. E z a 3 . fúrásban 1 4 6 m vastagságban települ a kristályos alaphegységre. Változatos kifejlődésű. Szürkésfehér színű k o v á s h o m o k k ő v e l és konglomerátummal k e z d ő d i k . E z t zöldesszürke agyagpala követi, m e l y dolomitmárga- és d o l o m i t o s mészkőcsí k o k a t tartalmaz. A z összlet felső 1 0 0 m-e tarka k v a r c h o m o k k ő , aleurolitpala és agyagpala sorozatából áll, tetején dolomitbetelepüléssel. A 2 3 . fúrás az alsó triász felső 1 0 0 m-ét d o l o m i t o s betelepülések nélkül fúrta át. E e d ő j e mindkét esetben szarmata üledék. A szomszédos jugoszláviai P a l i c s - 2 . fúrás ha sonló, ősmaradványmentes alsótriászt tárt fel. K i s k u n h a l a s o n két fúrásból került elő biztosan alsótriász k é p z ő d m é n y . A Kiskunhalas-2. fúrás, a helvéti terresztrikum alatt, szeizi v ö r ö s h o m o k k ő r e és aleurolitpalára települve — valószínűleg folyamatos átmenettel — tárta fel a kampilibe sorolható d o l o m i t o s , szericites agyag- és aleurolitpalát. A Kiskunhalas É K - 6 . fúrás t ö b b mint 1 2 0 m-t hatolt bele a tarka színű, anhidrites k o v á s agyagpala és k v a r c h o m o k k ő váltakozásából álló alsótriász összletbe, m e l y az alsó részén inkább h o m o k k ő b ő l épül fel. A 2 0 8 6 — 2 0 9 1 m-es szakaszból m a x . 2 c m vastagságú, anhidrit- és gipszerekkel átjárt mészkő is előkerült. A Kiskunhalas É K - 1 6 . fúrás 2 3 0 4 , 5 — 2 3 1 2 m - é b ő l (a helvéti alatt), fekete aleurolit- és agyagmárgapala került a felszínre. E z t az O G I L laboratórium alsótriásznak határozta meg. U g y a n i d e tartozik a Csongrádtól D-re levő E e 1 g y ő - 1 . fúrás 3 4 2 5 — 3 5 0 0 m k ö z ö t t feltárt fekete, f i n o m h o m o k o s , d o l o mitos márgapala is. Ujabban K e l e b i á n , a K e l - 1 7 . fúrás, a középsőtriász d o l o m i t fekvőjében, közel 1 2 0 m vastagságban harántolt alsótriászt. A szürke d o l o m i t itt lefelé fokozatosan zöldesszürke szericites agyagpalába és a v ö r ö s k v a r c h o m o k k ő b e m e g y át. Ü l l é s e n a D K - 1 . fúrásból v é k o n y , szürke k o v á s (kampili?) agyagpala került elő. 1.2.
К ö z ép s ő t r i á s z
A középsőtriászt kizárólag sötétszürke színű d o l o m i t képviseli. Erre — korjelző ő s m a r a d v á n y o k hiányában — a k ü l ö n b ö z ő szerzők más és más kor besorolást alkalmaztak. í g y pl. az ö t t ö m ö s i d o l o m i t o t BÉKCZINÉ M A K K A . ( 1 9 7 1 ) az alsótriászba sorolta. D A N K V . ( 1 9 6 3 ) a tompái, CSONGRÁDI B - N B ( 1 9 7 3 ) pedig a szegedi d o l o m i t o t felsőtriász korúnak minősítette. Mindezeket B A L O G H K . et. al. ( 1 9 7 2 ) és V Ö L G Y I L . ( 1 9 7 2 ) a középsőtriász anizuszi emeleté be sorolta át. A z anizusziba való sorolásukat a kampili rétegekből v a l ó foko-
T.
K o v á c s :
A
Dél-Alföld
155
mezozoikuma
zatos kifejlődés mellett a mecseki és az észak-magyarországi triász hasonló korú képződményeihez való hasonlóságuk indokolja. A dolomit S z e g e d e n az 1., 2., 3., 6., 8., 9., 12. és 13. fúrásban található meg. A 9. fúrásban közel 200 m vastagságú. A z 1. fúrásban pedig 100 m vas tagságban magfúrással harántolták. F e k v ő j e alsótriász pala és h o m o k k ő , fedő je pedig többnyire tortónai durvatörmelékes összlet, délen alsópannon márga. E z a fehér dolomiterekkel hálózott sötétszürke dolomit — erős utólagos tek tonikai mozgások következtében — breccsává morzsolódott. A z 1. fúrás 2627—2629 m mólységközében Glomospirella sp-t tartalmaz. E g y e s v é k o n y csiszolatokban mészalga-szerű metszetek is láthatók. Ö t t ö m ö s ö n a 2 . fúrásban — az alsótriász és a kréta rétegek k ö z ö t t — t ö b b mint 200 m vastagságban mutatható ki a sötétszürke, breccsás szövetű, kalciteres dolomit. E n n e k felső részéből BÉRCZI I. és BÉRCZINÉ M A K K A . (1969) kovaszivacs maradványokat említ.
A Dél-Alföldön feltárt középsőtriász képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens der Mitteltrias-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld II. Szeged-1 Szeged-2 Szeged-3 Szeged-6 Szeged-8 Szeged-9 Szeged-12 Szeged-13
2584— 2693 2697— 2777 2738— 2895 2696— 2714 2 7 1 2 - 2806 3 2 5 5 - 3432 2923— 3024 2538— 2737
Mórahalom-1 Mórahalom-2 M6rahalom-3 Mórahalom-4 öttömös-2 Tompa-1 Tompa-l/a Tompa-2 Tompa-6 Algyő-29 Ollés-14 Ollés-16 Kelebia-17 Kiskunhalas ЙК-15 Forráskút-2
1272— 1949 m 1427— 1468 m (talp) 1273— 1298 m (talp) 1309— 1424,5 m (talp) 1171— 1380 m 390— 483,5 m (talp) 387— 409 m (talp) 461— 512 m (talp) 484— 493,5 m (talp) 3 5 0 2 - 3631 m (talp) 2229— 2238 m (talp) 2 2 6 0 - 2350 m (fúrás alatt) 861— 882 m 1 8 8 3 - 1925 m (talp) 2925— 2990 m (fúrás alatt)
táblázat -
Tabelle II •
m m m (talp, ferdefúrás) m m m m ( 2 9 8 6 - 3 0 0 2 m között alsótriász) m ( 2 5 5 7 - 2 5 9 4 m között miocén)
T o m p á n az 1., l/a., 2. és 6. fúrásban érték el a dolomitot, d e egyik fúrás ban s e m harántolták át. Eedője minden esetben szarmata korú dolomitkon glomerátum. Ide sorolható az
A 1 g y ő-29.
fúrás
— B É R C Z I I. és BÉRCZINÉ M A K K A .
(1969) által helvéti-alsótortonnak tartott — sötétszürke, breccsásodott d o lomitja is. A z ú j a b b fúrások Kelebia, Üllés, Mórahalom, Forráskút és Kiskunhalas te rületén tárták fel a szürke dolomitot. A K e l e b i a - 1 7 . fúrás, a szarmata alatti, sötétszürke, k o v á s dolomitot átfúrva alsótriász üledékbe jutott. Ü 11 é s e n a tortónai rétegeket elsőként átharántoló 14., és az ezt követő 16. fúrás érte el a breccsás dolomitot. M ó r a h a l m o n mind a 4 fúrás megütötte a d o l o m i t o t , de csak a 1. fúrás harántolta át 677 m vastagságban. K i s k u n h a l a s o n az É K - 1 5 . fúrás, az alsópannon alatt, szürkésfehér, breccsásodott d o l o m i t b a jutott. A z üllési terület szomszédságában mélyült Forrás k ú t - 2 . fúrás szintén elérte a dolomitot.
156
Földtani
Közlöny,
107
kötet,
2.
füzet
2. Jura Jura k é p z ő d m é n y e k a Dél-Alföldön kizárólag a Villányi mezozóos ö v É-i részén találhatók. E d d i g két n a g y o b b előfordulásukat tárták fel. Szálban álló, világosszürke mészkövet értek el a Sükösd—Jánoshalma—rémi és a Kiskun halas—harkakötönyi fúrások (4. ábra). Ezeket szegényes ősmaradványtarta lom jellemzi. Ezzel szemben a környező, miocén üledékekben található jura kavicsok gazdag, szintezésre alkalmas mikrofossziliákat zárnak magukba. A Déli kristályos hát területén jura sem szálban, sem a miocénbe áthalmozva nem található. Feltehető ellenben jelenlétük a B á c s b o k o d — M é l y k ú t vonalá ban h ú z ó d ó mélyedés kréta üledékei alatt.
4. ábra. A Dél-Alföld jura képződményeinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Jura, 2. A jura hiánya, 3. Vető vonal, 4. Mélyfúrás Abb. 4. Verbreitung der Juraablagerungen des Süd-Alföld. Z e i c h e n e r k l ä r u n g e n : 1. Jura, 2. Mangel dea Jura, 3. Verwerfungslinie, 4. Tiefbohrung
A villányi jurához való kapcsolatukat a liász hiányára alapozzuk; a dél alföldi jurát c s a k a dogger és a maim képviseli. A m a i m rétegeket azonban egyetlen fúrás sem harántolta át; a d o g g e r jelenlétét csak a helvéti alaptör melék d o g g e r mészkőkavicsai sejtetik. A dél-alföldi m a l m o t vastag feltehetően t ö b b száz méteres hézagmentes mészkőkifejlődés jellemzi. A titon lerakódása után a Dél-Alföld nyugati része is szárazulattá vált. A nyílt sekélytengeri mészkő a korábbi munkákban igen eltérő korbesoro lást k a p o t t . A jura területi elterjedését a 4. ábra, megütési mélységeit a I I I . táblázat mutatja b e .
T.
K o v á c s :
A
Dél-Alföld
mezozoikuma
157
A Dél-Alföldön feltárt jura képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens der Jura-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld III. táblázat — Tabelle Kiskunhalas È K - 9 Kiskunhalas Ë K - 1 1 Kiskunhalas É K - 1 9 Kiskunhalas ÉK-22 Harkakötöny-4 Harkakötöny-5 B.ém-5 K.ém-7 Jánoshalma-8 Sükösd-2
2.1. Középső-
és
1883,5— 2215,5 — 1870,5— 2248,0— 1825,0— 1911,0— 579,0— 346,0— 622,0— 635,0 —
2124,0 2224,5 1890,0 2313,5 1962,0 1950,0 581,0 803,0 643,5 678,0
m m m m m m m m m m
III.
talp) (talp) (fúrás alatt) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp)
felsőjura
A felsőjurát l e g n a g y o b b ( 4 5 7 m ) vastagságban a R é m - 7 . fúrásban tárták fel. A mészkő világos sárgásszürke, helyenként vörös-, szürke és barnafoltos, kalciteres. Vékonycsiszolatából Frondicularia sp., Crinoidea- és Echinoideatöredékek kerültek elő. Ide sorolható a R é m - 5 . fúrás világos barnásszürke m é s z k ö v e is. Jánoshalmán a felsőjura csak a 8 . fúrásból ismert. A szürkéssárga mészkő Frondicularia sp.-t tartalmaz. A S ü k ü s d - 2 . fúrás barnásszürke m é s z k ö v é b e n ő s m a r a d v á n y nem v o l t kimutatható. A jura lepusztult anyaga a szomszédos fúrásokban megtalálható, belőlük korjelző ő s m a r a d v á n y o k kerültek elő. A M i s k e D - l . fúrás ( 5 9 8 — 1 3 4 9 m ) helvéti kavicsanyagában dogger és m a i m korú k ő z e t d a r a b o k vannak. A z 1 1 0 0 — 1 1 0 8 , 5 m közötti szakasz egyik titon mészmárga kavicsából Calpionella Calpionella
elliptica alpina
C A D I S C H és LORENZ
,
került elő. Találtak t o v á b b á e g y kimmeridgei mészkőkavicsban Saccocoma-t, Globochaete alpina L o R E N Z - e t és Eoihrys alpina L o K E N Z - e t is. (A d o g g e r kallovi emeletét a barnásszürke mészkőkavicsokban tömegesen található R a diolariák jelzik.) A R é m - 1. fúrás tortónai konglomerátumának ( 3 4 9 , 5 — 3 5 0 m ) egyik titon kavicsából ugyancsak kimutatható volt a Calpionella Globochaete
alpina alpina
L O B B N Z és a LOBENZ.
A felsőjura másik elterjedési területe Kiskunhalas—Harkakötöny környé kén v á l t ismertté. A z ú j a b b K i s k u n h a l a s É K - i fúrások^ a tortónai ré tegek alatt, ősmaradvánnyal igazolt felsőjurát tártak fel. A z É K - 9 . , É K - 1 L , É K - 1 9 . és É K - 2 2 . fúrás szürke, sötészürke m é s z k ö v e m a i m korú. A z É K - 9 . fúrás 2 0 0 3 , 5 — 2 0 0 6 , 5 m közti mészköve igen sok Radiolariát tartalmaz. A Vil lányi-hegység m a i m rétegeiben gyakori Gadosina sp. pedig majdnem minden magmintában előfordul. A 2 1 2 0 — 2 1 2 4 m-es szakasz m é s z k ö v é b ő l Pithonella ovális ( K A U F M A N N ) került elő. E hosszú fajöltőjű alak alapján a z o n b a n hely telen lenne annak bezáró kőzetét alsókréta k o r ú n a k minősíteni, mint ezt M E S Z É N A B . ( 1 9 7 5 ) tette. A z ősmaradvány-tartalom egyébként szegényes; az É K - 1 1 . fúrás mészkövében mikrofossziliát n e m is találtak. A Kiskunhalas-9. fúrás mészkőbreccsája (MESZÉNA B . 1 9 7 5 ) pedig tortónai alapbreccsának te kintendő. 3 Földtani Közlöny
158
Földtani
Közlöny,
107.
kötet,
2.
füzet
A H a r k a k ö t ö n y - 4 . és 5 . fúrás csaknem teljesen ősmaradvány-men tes barnásszürke mészköve is ide sorolható; mindössze a 4 . fúrásból került elő Frondicularia sp., Nodosaria sp., Dentalina sp. és Echinodermata váztöredék. A z E r e s z t ő - 4 . fúrás 1 9 9 9 — 2 0 2 9 m közti m e z o z ó o s anyagú, faunamentes breccsája, amit JUHÁSZ A . ( 1 9 6 6 ) alsóliász korúnak tekintett, az újravizsgálat tükrében helvéti alapbreccsának minősül. A m i o c é n pszefitek ezen a területrészen is n a g y számban tartalmaznak felső jura kavicsokat. H a r k a k ö t ö n y fúrásaiból sok dogger és m a i m k o r ú kőzetdarab került elő. A z 1. fúrás ( 1 9 5 0 — 1 9 7 3 m ) és 2 . fúrás ( 2 0 5 5 — 2 0 5 5 , 5 m ) magmintája radiolarit és mészmárga kavicsaiban tömegesen található kallóvi emeletre utaló Badiolaria. A 3 . fúrás 2 4 8 1 — 2 4 8 5 , 5 m-es szakaszában Calpionella alpina L o R E N Z - t tartalmazó titon mészkőkavics fordul elő. A K i s k u n h a l a s - 1 . fúrás tortónai és helvéti konglomerátumában, illetve breccsájában sok a m a i m korú kavics. A z 1 0 9 0 , 5 — 1 1 0 6 , 5 m és 1 1 3 0 , 5 — 1 1 4 3 , 5 m k ö z t i titon mészkőkavicsokból Tintinnopsella carpathica, Calpionella elliptica CADISCH, az 1 1 5 5 — 1 1 6 7 , 5 m és 1 3 0 3 — 1 3 0 6 , 5 m közti titon márgából és mészmárgából Calpionella alpina L O R E N Z , Calpionella elliptica CADISCH; az 1 1 7 3 — 1 1 7 5 m közti kimmeridgei m é s z k ő b ő l Lombardia sp. Badiolaria-k és Globochaete sp. került elő. A 3 . fúrás tortónai mészkőkavicsai is ( 1 1 1 8 , 5 — 1 1 2 8 m és 1 1 5 9 , 5 — 1 1 6 3 m ) , a Tintinnidae m a r a d v á n y o k és Aptychus alapján, a lepusztult felsőjurát jelzik. T á v o l a b b r a is megtalálható az áthalmozott felsőjura. S z á n k o n több fúrásból, pl. a 3 2 . fúrás mészmárga és mészkőkavicsaiból ( 2 0 2 7 — 2 0 2 9 m és 2 1 3 8 — 2 1 3 9 m ) Calpionella elliptica CADISCH és Calpionella sp. került elő. N e m tartjuk elfogadhatónak a 2 . fúrás anyagának liászba való besorolását ( B A LÁZS E . 1 9 7 3 ) . A 4 7 . fúrás szenon konglomerátuma titon és kimmeridgei mészkőkavicsokat tartalmaz. 2 3 5 5 — 2 3 5 7 m közti szakaszából Calpionella alpina L O R E N Z , Calpionella elliptica CADISCH, Globochaete sp. és tömegesen Lombardia arachnoidea v o l t kimutatható. K i s k u n f é l e g y h á z á n az 1. fúrás ( 2 7 4 3 — 2 7 4 4 , 5 m ) k ö z é p s ő m i o c é n konglomerátumából Tintinnopsella carpathica-t, Badiolaria-t és Globochaete alpina-t tartalmazó titon mészkőkavics került elő. Solt vadkerten a 3 . és a 8. fúrás tortónai, illetve helvéti törmelékes összletének Tintinnopsella carpathica és Eadiolaria-t&TtaAm& lepusztult felső jurát jelez. A Soltvadkert É - l . fúrásnak — a Mecseki m e z o z ó o s ö v b e tartozó — világos-vörös m é s z k ö v e már szálban álló. E z sok titon és kimmeridgei foraminiferát tartalmaz. E b b e az ö v b e esik a K i s k ő r ö s - 1 . fúrásnak a mecseki liászszal azonosított rétegsora is.
3. Kréta K r é t a korú k é p z ő d m é n y e k a Dél-Alföldön kizárólag a Villányi mezozóos ö v b e n találhatók. E g y e s fúrásokban bőségesen jelentkező (korjelző) ősmarad v á n y o k alapján mind az alsó-, m i n d a felsőkréta kimutatható. A z alsókréta előfordulása Pusztamérges—Öttömös—Eresztő környékére, a felsőkrétáé vi szont Csávoly—Madaras és Csikéria területére terjed ki. Ö t t ö m ö s ö n meg m a r a d t foszlányok alakjában a felsőkréta szintén megtalálható. A z ismer tetett előfordulásokon túl, a kréta kifejlődése a B á c s b o k o d — m é l y k ú t i mélye-
Т.
К
о V á с s:
A
Dél-Alföld
mezozoikuma
159
désben is feltételezhető. A Déli kristályos hát területén a kréta hiányzik. Lepusztult törmelékét is csupán az öttömösi terület szomszédságában mélyült Üllés É N Y - 2 . fúrás tortónai kavicsaiból ismerjük. K r é t a korú vulkáni k é p z ő d m é n y e k e t nem ismerünk. Flis fáciesű felsőkréta jelenlétét az újravizsgálat n e m igazolta. A D A N K V . (1963) és m á s o k által flis fáciesűnek tartott üllési durvatörmelékes rétegek ui. — a szegedi és az újabb üllési fúrások alapján — a tortónai emelet transzgressziós összletéhez tar toznak. A z alsókréta üledékképződés a barrémi emeletben indult meg, s a nyílt sekélytengerben, az albai emelet végéig, márga- és mészkőrétegsor keletkezett. A z orbitolinás mészkő és mészmárga mikrobiofáciese a Villányi-hegység F Ü L Ö P J. (1966) által kimutatott apti-albai kifejlődésével egyezik meg. Mivel a fúrá sok z ö m e nem jutott ki az összletből, vastagságuk ismeretlen. A z alsókréta végével itt is erős hegységképződés indult meg, ami teljes kiemelkedéshez vezetett. A felsőkrétában, a villányi-hegységi v i s z o n y o k t ó l eltérően; az üledékképző dés újabb megindulása rögzíthető. A csávolyi, madaráéi, csikériai szenon üledékek összefüggő medencében keletkeztek, és képződésük idején, valószí nűleg jelentős vastagságban, n a g y területeket borítottak b e . Mai elterjedésük a z o n b a n — különösen az öttömösi területen — az utólagos lepusztulás következtében, szigetszerű. A felsőkréta üledékei a transzgressziós törmelékes összlettől kezdve, a partközeli mészkő-, és a parttól távolabbi, sekélytengeri márga-mészmárgakifejlődést is m a g u k b a foglalják. A kréta végétől a miocénig tartó szárazföldi periódus az egész Dél-Alföld területén hatalmas lepusztulást okozott. A kréta területi elterjedését az 5. és 6. ábra, vastagsági viszonyait а Г 7 . és V . táblázat mutatja b e .
S. ábra. A Dél-Alföld alsókréta képződményeinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Alsókréta, 2. Az alsókréta hiánya, 3. Vetóvonal, 4. Mélyfúrás Abb. 5. Verbreitung der Unterkreide-Bildungen des Süd-Alföld. Z e i c h e n e r k l ä r u n g e n : 1. Unterkreide, 2. Mangel der Unterkreide, 3. Verwerfungslinie, 4. Tiefbohrung
3*
160
Földtani
Közlöny,
107.
kötet,
2.
füzet
6. ábra. A Dél-Alföld felsőkréta képződményeinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Felsőkréta 2. A felsőkréta hiánya, 3. Vetővonal, 4. Mélyfúrás Abb. 6. Verbreitung der Oberkreide-Bildungen des Süd-Alföld. Z e i c h e n e r k l ä r u n g e n : 1. Oberkreide, 2. Man gel der Oberkreide, 3. Verwerfungslinie, 4. Tiefbohrung
A Dél-Alföldön feltárt alsókréta képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens der Unterkreide-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld IV. táblázat — Tabelle IV Öttömös-2 öttömös-3 Öttömös-4 öttömös-5 öttömös-7 Öttömös-8 öttömös-9 Öttömös Ny-1 Pusztamérges-1 Pusztamérges-2 Pusztamérges-3 Ereszt6-1
1007,01540,0— 1326,0— 1441,0— 1404,01352,01598,0— 1007,0686,0— 637,0 — 654,0— 1973,0 —
1171,0 2200,0 1359,0 1500,0 1500,0 1400,0 1617,5 1250,0 693,8 650,0 657,0 2049,5
m m m m m m m m m m m m
(talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp) (talp)
A Dél-Alföldön feltárt felsőkréta képződmények megütési mélysége Tiefe des Anstossens der Oberkreide-Bildungen durch Bohrungen im Süd-Alföld V. táblázat — Tabelle V. Osávoly-1 Öttömös-3 Madaras-3 Madaras-5 Csikéria-1 Osikéria-5
3.1.
1038,0— 1587,5 m (talp) 1433,5— 1540,0 m 430,0 — 469,4 m (talp) 448,0— 600,4 m (talp) 670,0— 682,4 m (talp) 556,0— 690,0 m (talp)
Alsókréta
Csak O t t ö m ö s ö n és ban feltehetően j ó v a l krétában álltak meg, barrémi, az apti és az
Pusztamérgesen mutatkozik. Területi elterjedése azon n a g y o b b , hiszen D-en, ahol a fúrások általában felső az alatt alsókrétát is várhatunk. Ősmaradványaiból a albai emelet volt kimutatható.
T.
K o v á c s :
A
Dél-Alföld
mezozoikuma
161
O t t ö m ö s ö n a 2 . , 3., 4 . , 5., 7., 8., 9 . és N y - 1 . fúrások tártak fel alsó krétát. E z t egyedül a 2 . fúrás harántolta át, a t ö b b i alsókrétában állt meg. F e d ő j e a 3 . fúrásban felsőkréta, a 2 . , 4 . , és 5 . fúrásban alsópannóniai, a 7., 8., 9 . és a N y - 1 . fúrásban pedig szarmata üledék. A 2 . fúrásban az alsókrétát sötétszürke, fekete, kalciteres, mészkőbetelepüléses mészmárga, márga és agyagmárga képviseli, ami alatt triász k é p z ő d m é n y e k következnek. A z összehasonlító vizsgálat nem igazolta M E S Z É N A B . ( 1 9 7 3 ) azon feltevését, h o g y e rétegsor a triász rétegek fölött, üledékes brecscsával kezdődik. E z t mi tektonikus breccsának tekintjük. K Ő V Á R Y J . ( 1 9 6 9 ) , BÉRCZINÉ M A K K
A.
(1971)
és
MESZÉNA B .
(1973)
e g y é b k é n t ezen
összlet
egészét liász korúnak tartja. A z előkerült ő s m a r a d v á n y o k (Frondicularia sp., Lingulina sp., Ophthalmidium sp., Nodosaria sp., sok Radiolaria, sok Crinoidea) azonban nem kor jelzők; így a k é p z ő d m é n y az apti-albai emeletbe is besorolható. A z alsókréta l e g n a g y o b b vastagságban a 3 . fúrásban ( 1 5 4 0 — 2 2 0 0 m) van feltárva, anélkül, h o g y átfúrták volna: Összletét sötétszürke, fekete, kalciteres mészkő alkotja, felső részén mészmárgával, amelynek ősmaradványai K Ő V Á R Y J . ( 1 9 7 1 ) szerint albai-cenoman átmenetet képviselnek: Textularia chapmani LALICKEK Olomospira charoides (JON. et Р А В К . ) Dorothia fïliformis (BERTHELIN) Marginulina inaequalis Rss. Virgulina minuta CTJSHMAN Spiroplectammina sp. Gaudryna sp. Trochammina sp. Qavelinella sp. Lamarckina sp.
E z alatt, 2 1 2 0 m-ig, szerinte az albai emelet következik: Archaeolithothamnium Orbitolina sp. Dictyoconus sp. Spiroplectammina Valvulina sp. Lenticulina sp. Textularia sp. Lamarckina sp. Müiolina-'k Echinoidea-tüske Echinoidea-vázrész
sp.
sp.
A legalsó szakasz K Ő V Á R Y szerint az apti emeletet képviselheti: Olomospira sp. Spiroplectammina Textularia sp.
sp.
A z összlet egészét BÉRCZI I . és BÉRCZINÉ M A K K A . ( 1 9 6 9 ) az albai emeletbe, később BÉRCZINÉ M A K K A . ( 1 9 7 1 ) az apti-albai emeletbe sorolták, ő k még a fentieken kívül Orbitolina Cuneolina Pithonella Ticinella
c f . conoidea sp. sp. sp.
GBAS.
Földtani
162
Frondicularia é s Bulimina
Közlöny,
107. kötet,
2.
füzet
sp. sp.
jelenlétét is kimutatták. A z Elte Földtani Tanszék munkatársai ( 1 9 7 4 ) a 3 . fúrás szóbanforgó összletéből újabb ősmaradványokat határoztak meg, amelyek alapján az összlet — a BÉRCZINÉ M A K K A . ( 1 9 7 1 ) által feltételezett hármas taglalás lehetőségének elejtésével — a barrémi —albai emeletekbe osztható be. 1739—1743 m : 1843 — 1846 m : 1925—1927 m : 2112—2115 m : 2197—2200 m :
Orbitolina s p . , Acicularia sp. Orbitolina s p . , Guneolina sp., Brachiopoda, Bryozoa Orbitolina lenticularis LAMAKOK, Archaeolithothamnium sp. Orbitolina beremendensie, Orbitolina lenticularis LAMAUCK, Guneolina sp.
A 4 . , 5., 7., 8. és 9 . fúrásban sötétszürke, fekete, kalciteres mészkő és mész márga képviseli az apti-albai emeletet. Pl. a 7. fúrásból az alábbi mikrofauna került elő: Orbitolina conoidea GEAS. Orbitolina a f f . concava ('LAMABCK) Spiroplectammina anceps Rss. Epistomina carpentari (Rss.) Hedbergella sp. Globigerina sp. Ticinella sp. Vagimdinopsis sp. Ammodiscus sp. Lagena sp.
OrbitoUnákat a t ö b b i fúrásból n e m sikerült u g y a n kimutatni, azonban a sok bentosz foraminifera (főleg Miliolina), és a 8. fúrásban előforduló Guneolina sp. és Hedbergella sp., a 9 . fúrásban levő Guneolina sp. apti-albai kort v a l ó színűsítenek. Helyesbítenünk kell azonban M E S Z É N A B . ( 1 9 7 3 ) azon megállapítását, mi szerint a 7. és 9 . fúrás krétája breccsát is tartalmaz. E z ui., már a tortónai rétegekhez tartozik, krétából áthalmozott kavicsaival együtt. A z Ö t t ö m ö s N y - 1 . fúrás szürke, sötétszürke, kalciteres, f i n o m h o m o k o s márga, mészmárga és mészkő váltakozásából álló összletónek ősmaradványai (Ophthalmidium sp., Frondicularia sp., Involutina sp., Lenticulina sp., Lingulina sp., Nodosaria sp., Textularia sp., Globochaete, Radiolaria, sok Grinoidea váztöredék) n e m korjelzők. A z előbbiekéhez hasonló kifejlődésük miatt e fúrás kőzeteinek K Ő V Á R Y
J. (1971)
és M E S Z É N A B . ( 1 9 7 3 )
által a liászba v a l ó b e
sorolását alsókrétára helyesbítjük. E k é p z ő d m é n y e k n e k a liászba való sorolá sát e g y é b k é n t az Elte Földtani Tanszéke ( 1 9 7 4 ) is megkérdőjelezte. U g y a n c s a k albai korúaknak tartjuk P u s z t a m é r g e s e n az 1 . és 3 . fúrás
alján
JUHÁSZ
feltárt
és M A J Z O N L . ( 1 9 5 9 ) ,
Á.—CSONGRÁDI
B.-NÉ—MATYÓK
CSIKY I.
G. ( 1 9 6 3 ) ,
(1969),
DANK V.
valamint
(1963),
MESZÉNA B .
( 1 9 7 3 ) által a triászba sorolt sötétszürke mészkőrétegeket is, amelyek fedője alsópannon, ő s m a r a d v á n y o k csak a 3 . fúrásból kerültek elő (Textularia sp., Quinqueloculina sp., Nonion s p . ) ; ezenkívül az 1. fúrás mészkőrétegei tártai-
T.
K o v á c s :
A
Dél-Alföld
mezozoikuma
163
máznak sok Crinoideát. Alsókrétába sorolásukat tehát csak a kó'zettani ha sonlóság indokolja. A 2 . fúrásban feltárt szürke, barnásszürke, márga és mészmárga v é k o n y csiszolatától Gümbelina sp., Globigerina sp. és Tintinnopsella carpathica került elő. D A N K V . ( 1 9 6 3 ) a Gümbelinák alapján e rétegek felsőkréta korára gondolt. Ezzel szemben a Tintinnopsellák a kréta legaljára, v a g y jura-kréta átmenetre utalnak. E r e s z t ő n a z l . fúrásból (a tortónai rétegek fekvőjéből) 1 9 7 3 — 2 0 4 9 , 5 m k ö z ö t t szürkésbarna üreges, kalciteres, helyenként mikrobreccsás, ooidos mészkő került elő. K Ő V Á R Y J . ( 1 9 6 5 ) e b b ő l az alábbi alsóliász korúnak vélt mikrofaunát határozta meg; Mészalgák Textularia sp. Frondicularia sp. Nodosaria sp. Robulus sp. Ophthalmidium sp. Rotalia sp. Quinqueloculina sp. Miliolina Echinoidea-tVLske és -vázaelem
A z Elte Földtani Tanszék munkatársai ( 1 9 7 4 ) , azonban a 2 0 4 0 — 2 0 4 9 , 5 m k ö z ö t t i magfúrás m é s z k ö v é b ő l barrémi-albaira utaló Acicularia sp-t m u t a t t a k ki. Alsókréta rétegek áthalmozott darabjai t ö b b helyütt (Miskén, R é m e n , K i s kunhalason, Szánkon, Eresztőn, H a r k a k ö t ö n y b e n ) kimutathatók a helvéti és tortónai durvatörmelékes összlet kavicsai k ö z ö t t . E z e k a kavicsok igen sok bentosz-foraminiferát és szivacstűt tartalmaznak ugyan de ezek p o n t o s a b b kormeghatározásra n e m alkalmasak. Mindössze az Ö t t ö m ö s - 9 . fúrás kréta kavicsaiból került elő Orbitolina sp. és Hedbergella sp. V é l e m é n y ü n k szerint az E r e s z t ő - 4 . és H a r k a k ö t ö n y - 2 . fúrások — M E S Z É N A B . ( 1 9 7 3 ) v é l e m é n y é v e l szemben — n e m érték el az alaphegységet, hanem m e z o z ó o s , főleg alsókréta anyagú, helvéti breccsában fejeződtek b e . 3.2.
Felsőkréta
Szenon üledékeket Madarason, Csikérián, újabban pedig Ottömösön és Csávolyon tártak fel. A fúrások t ö b b s é g e a felsőkrétában állt meg, azt csak Ottömösön fúrták át. Fefője általában miocén v a g y alsópannon. L e g n a g y o b b vastagságban Csávolyon a bádeni rétegek alatt, 1 0 3 8 — 1 5 8 7 , 5 m k ö z ö t t észlelték, m e l y 1 4 8 0 m-ig mészköves, ez alatt aleuritos-márgás fáciesű. Mindkét kőzet világosbarna, szürkésfehér és szürke színű, szilánkos törésű. G a z d a g ősmaradványai K Ő V Á R Y J . ( 1 9 7 2 ) szerint a maestrichti alemeletre utalnak: Archaeolithothamnium sp. Olobotruncana stuartiformis DALBIEZ Olobotruncana marginata (Rss.) Olobotruncana arca (CTJSHMAN) Olobotruncana stuarti ( D E LAPPABBNT) Olobotruncana bulloides VOGI.BR Olobotruncana contusa (CTTSHMAN)
164
Földtani
Közlöny,
107.
kötet,
2.
füzet
Olobotruncana linnaeana (D'ORB.) Olobotruncana conica (WEITE) Oloborotalia micheliniana (d'ÓRB.) Stensiöina pommerana BROTZEN Orbitoides media (CI'ABCHIAC) Archaeoglobigerina cretacea (d'ÓRB.) Pithonella sphaerica (KAUFMAN) Pithonella ovális (KAUFMAN) Calcisphaerula innominata BONÉT Spiroplectammina baudouiniana (D'ORB.) Peussella maestrichti LIPNIK. Gyroidinoides turgidus (HAGENOW) Ataxophragmium varvabile (D'ORB.) Pseudosiderolites heracleae ARNI Buliminella gracilis VASSIL. Buliminella angusta VOLESCH. Buliminella laevis (BEISSEL) Anomalina cornplanata Rss. Anomalina santonica AKIMEC Gümbelina globulosa (EHRENBERG) Gümbelina globulifera (Rss.) stb.
A z Ö t t ö m ö s - 3 . fúrásban — az alsópannóniai rétegek alatt — közel 100 m vastagságban észlelt szürke, világosszürke, kalciteres, h o m o k o s mész márga, aminek felső része finomszemű, karbonátos h o m o k k ő csíkokat is tar talmaz, a k ö v e t k e z ő Foraminiferák alapján, feltehetően ugyancsak a szenonba tartozik: Olobotruncana sp. Globorotalides sp. Pullenia sp. Spiroplectammina sp. Calcisphaerula sp. Gümbelina sp.
Ezeket az ő s m a r a d v á n y o k a t csak az újra vizsgálat tárta fel. E z az oka annak h o g y bezáró rétegeiket BÉBCZINÉ M A K K A . (1971) az alsókrétába, még korábban pedig a bádenibe sorolta. M a d a r a s o n az 5. fúrásban feltárt zöldes- és barnásszürke, kalciteres. h o m o k k ő - és konglomerátum-betelepüléses agyagmárga, márga, mészmárga és mészkő szenon korát már C S I K Y G. (1963) és D A N K V . (1963) is helyesen álla pította meg. Foraminiferái : Olobotruncana stuarti ( D E LAPPARENT) Olobotruncana arca (CUSHMAN) Olobotruncana conica (WHITE) Gümbelina sp. Stensiöina sp. Heterostomella sp. Vemeullina sp.,
a campani-maestrichti alemeletre utalnak. H a s o n l ó kőzettani megjelenése alapján ugyancsak felsőkréta korúnak mi nősítjük a szomszédos 3. fúrás korábban liászba sorolt, Brachiopoda- és Ammowites-töredékeken kívül Olomospirella sp.-t és Trocholina sp-t tartalmazó szürke, sötétszürke agyagmárga-, mészmárga- és mészkőösszletet is.
T.
K o v á c s : .
A
Dél-Aljöld
mezozoikuma
165
E g y e s szerzők a Madaras-1. fúrás alsó szakaszában is liász kifejlődést láttak, A szálben állónak vélt mezozóos üledék a z o n b a n csupán a paleozóos csillám palára települt helvéti alaprétegek feltehetően felsőkréta a n y a g ú kavicsaiból származik. Csikérián az 5 . fúrásban szürke, világosszürke, helyenként barnás zöldes, vörös-foltos agyagmárga, márga és mészmárga váltakozik finom-, k ö z é p és durvaszemű h o m o k k ő v e l . Alján k v a r c k o n g l o m e r á t u m helyezkedik el. A z összletből kikerült: Olobotruncana
stuarti
Olobotruncana
arca
Olobotruncana
contusa
Olobotruncana
Gümbelina
( D E
LAPPARENT)
(CUSHMAN) (CUSHMAN)
linnaeana
(D'ORB.)
sp.
campani-maestrichti k o r t sejtett. A z 1. fúrás fehéresszürke, zöldesszürke, ő s m a r a d v á n y m e n t e s agyagmárga- és márgarétegekben f e j e z ő d ö t t b e . CSIKY G. ( 1 9 6 3 ) e rétegeket a miocénbe sorolta. V é l e m é n y ü n k szerint a z o n b a n helye s e b b ezeket is a felsőkrétába helyezni. A szomszédos s z a n к i területen is feltárták a szenon rétegeket. A 4 7 . fúrás 2 1 8 1 — 2 3 5 7 m k ö z ö t t fúrta meg. A rétegsor titon k a v i c s o k b ó l álló konglo m e r á t u m m a l indul, majd kalciteres agyagmárga, márga és aleurolitba m e g y át. A z itt kimutatható Globotruncanák szintén a campani-maestrichti alemeleteket jelölik. Á t h a l m o z o t t felsőkréta k é p z ő d m é n y e k , a terület miocén rétegeiben alig m u t a t h a t ó k ki. A z Üllés É N Y - 2 . fúrás tortónai durvatörmelékes szaka szának ( 2 0 3 9 — 2 0 4 4 m ) egyik kavicsából Olobotruncana arca (CUSHMAN)-t h a t á r o z t a k meg.
Irodalom — Literatur B A L Á Z S E.—JTJHÁSZ A . — M A T Y Ó K I. ( 1 9 7 0 ) : Magyarország medencebeli triász időszaki képződményei. OGIL Műszaki Tudományos Közleményei, p. 3 6 — 4 2 . B A L Á Z S E . ( 1 9 7 3 ) : A szanki szénhidrogénmező rétegtani, ősföldrajzi és szerkezeti viszonyai. OGIL Műszaki Tudomá nyos Közleményei. 1 0 . , pp. 7 — 1 7 . B A L L Á K . ( 1 9 6 5 ) : Az üllési kutatási terület mélyföldtani ismertetése. Földt. Közi. 9 5 . pp. 1 9 0 — 1 9 7 . B A L O G H K . et al. ( 1 9 6 7 — 1 9 7 4 ) : Éves jelentések az OKGT részére végzett munkákról. Szeged. J A T E . B A L O G H , K . — K Ő E Ö S S Y , L . ( 1 9 6 8 ) : Tektonische Karte Ungarns im Masstabe 1 : 1 0 0 0 0 0 0 . Acte Geol. Acad Sei. Hungaricae. 1 2 . pp.
255—262.
B A L O G H К . ( 1 9 7 3 ) : A dél-alföldi neogén transzgressziós rétegsorok üledékjegyei. Földt. Közi. 1 0 3 . , pp. 2 5 1 — 2 6 9 . B E N D E F Y L . ( 1 9 G 8 ) : Adatok a Pannóniái-masszívum belső szerkezetének ismeretéhez. Földr. Közi. 9 2 . , pp. 2 8 9 — 3 1 3 . BÉRCZI I. ( 1 9 7 1 ) : Üledékföldtani vizsgálatok az ásotthalmi szénhidrogéntároló szerkezet alsótriász és felsőmiocén képződményein. Földt, Közi. 1 0 1 . , pp. 3 8 0 - 3 9 5 . B É R C Z I N É M A K K A. — BÉRCZI I. ( 1 9 6 9 ) : A szegedi medence pannonnál idősebb üledékes képződményei. A K Ü jelentés. BÉRCZINÉ M A K K A. ( 1 9 7 1 ) : A bácskai paleo-mezozőos rögvonulat folytatása az öttömösi területen. Földt. Közi. 1 0 1 . , pp.
26-33.
C S I K Y G. ( 1 9 6 3 ) : A Duna—Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szánhidrogénkutatások tükrében. Földr. Közlem. 9 3 . , p p . . 1 9 — 3 5 . CSONGRÁDI В . - N É — J U H Á S Z Á . — M A T Y Ó K I. ( 1 9 7 0 ) : Magyarország medencebeli alsókréta üledékes és magmás képződ ményei. OGIL Műsz. Tud. Közi. pp. 4 3 — 4 9 . D A N K V . ( 1 9 6 3 ) : A délalföldi neogén medencék rétegtani viszonyai és kapcsolatuk a délbaranyai és jugoszláviai terü letekhez. Földt. Közi. 9 3 . , pp. 3 0 4 — 3 2 4 . D A N K V . ( 1 9 6 4 ) : A délalföldi kőolaj- és földgázkutatások története, eredményei és kilátásai. Bány. Lapok. 9 7 . , pp.
775-788.
D A N K V . ( 1 9 6 5 ) : A délalföldi neogén medencerészek mélyszerkezeti viszonyai és kapcsolatuk a dél-baranyai és jugo szláviai területekkel. Földt. Közi. 9 5 . , pp. 1 2 3 — 1 3 9 . D A N K V . ( 1 9 6 6 ) : Szeged környéki szénhidrogénkutatások. Bány Lapok. 9 9 . , pp. 1 2 2 — 1 3 2 . D A N K V , — B Á N Á. ( 1 9 6 6 ) : Az algyői kőolaj- és földgázelőfordulás földtani viszonyai és termeltetésének elvei. Földt. Kutatás. 1 9 6 6 . évi különszám, pp. 1 — 2 5 . D A N K V . — B O D Z A Y I. ( 1 9 7 0 ) : A magyarországi potenciális szénhidrogén készletek fejlődéstörténeti háttere. OKGT. pp. 1 — 2 4 . E L T E Földtani Tanszék, ( 1 9 7 4 ) : A z alföldi és DK-dunántúli jura-kréta időszaki képződmények és azok fejlődés történetének viszgálata kőolajföldtani szempontból. OKGT adattár.
Földtani
166
Közlöny,
107.
kötet,
2.
füzet
F Ü L Ö P J. (1966): A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei. Geo!. Hung. Ser. Geol. 15., pp. 1 — 131. F Ü L Ö P , J. (1971): Les formations jurassiques de la Hongrie. М А И Évkönyv. 54., pp. 31—46. JUHÁSZ Á . (1965): Adatok a Duna—Tisza köze metamorf és magmás medencealjzatának ismeretéhez a soltvadkerti és miskei fúrások alapján. Földt. Közi. 95., pp. 375 — 381. JUHÁSZ A . (1966): Szánk és környékének harmadidőszaknál idősebb földtani képződményei. Földt. Közi. 96., pp. 427—435. JUHÁSZ Ä . (1968): A magyarországi flis. Földt. Közi. 98., pp. 374 — 380. JUHÁSZ Á . (1969): Magyarázó Magyarország paleozóos és mezozőos képződményeinek 500 ООО-es fedetlen földtani térképéhez. Metamorf és mélységi magmás képződmények. OKGT. jelentés. JUHÁSZ Á . — C S O N G R Á D I B . - N E — M A T Y Ó K I. (1969): Magyarország szénhidrogénkutató fúrások által feltárt jura képződményei. OGIL Műsz. Tud. Közlem. p. 13—16. JUHÁSZ Á . — C S O N G R Á D I B . - N É (1969): Magyarország szénhidrogénkutató fúrások által feltárt felsőkréta képződmé nyei. O G I L . Műsz. Tud. Közi. pp. 3 3 - 3 6 . JUHÁSZ Á . (1960—1972): Laboratóriumi fúrási jelentések kőzettani vizsgálatokról. O K G T . adattár K E B T A I G Y . (1957): A magyarországi medencék és kőolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földt. Közi. 87., pp. 383—394. K E K T A I G Y . (1960): A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 1945 —1960-ig. Föld. Közi. 90., pp. 406—418. T. K O V Á C S G. (1970): A kiskundorozsmai mélyfúrások földtani és olajföldtani eredményei. Szeged, kézirat. T. K O V Á C S G. (1971): Soltvadkerti mélyfúrások földtani eredményei. Földt. K u t . 14., 1 - 2 . , pp. 1 — 5. T. K O V Á C S G. (1975): A Duna—Tisza köze déli részének miocén képződményei. Földt. Közi. 105., pp. 220—236. K 6 R Ö S S Y L. (1959): A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. Földi Közi. 89, pp. 115—124. K Ö R Ö S S Y L. (1963). Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi. 93., pp. 153-172. K Ő V Á R Y J. (1968): Mikropaleontoiőgiai vizsgálatok a hazai kőolajkutatásban. Földt. Közi. 98., pp. 47—54. K Ő V Á R Y J. (1958—1975): Laboratóriumi fúrási jelentések mikroplaeontológiai vizsgálatokról. O K G T . adattár. M A J Z O N L. (1966): Foraminifera-vizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest. M A J Z O N L. (1956—1959): Laboratóriumi fúrási jelentések mikropaleontoiőgiai vizsgálatokról. O K G T . , adattár. M E S Z É N A B. (1973): Az öttömösi szénhidrogén-kutatási terület földtani felépítése. OGIL Műsz. Tud. Közi. 10., pp. M E S Z É N A В . (1975): Kiskunhalas környékének mélyföldtani virzonyai. OGIL Műsz. Tud. Közi. SCHEFFER V . (1963): Adatok a Vardaridák és a Bánáti árok felszínalatti vonulatainak követéséhez a Kárpátmedencé ben. Földt. Közi. 93., pp. 2 8 6 - 3 0 3 . SOMFAI A . (1968): A z algyői szénhidrogéntároló szerkezet földtani felépítése. Szeged, kézirat. S Z A L A Y A. (1969): A szegedi medence metamorf kristályos képződményeinek ásvány-kőzettani, geokémiai feldolgo zása, N K F Ü jelentés. SZEPESHÁZY K . (1966): A kristályos aljzat fontosabb típusai a Duna—Tisza köze középső és déli részén. M A F I É v i Jel. 1966. pp. 2 5 7 - 2 6 5 . SZEPESHÁZY K . (1973): A Kárpátok és az Alföld metamort képződményeinek kapcsolatai. Alt. Földt. Szemle. 3., pp. 5 - 5 8 . SZÉLES M . (1958—1975): Laboratóriumi fúrási jelentések makropaleontológiai vizsgálatokról. O K G T , adattár. SZUROVY G. (1948): A Nagy Magyar Alföld földtörténeti és nagyszerkezeti vizsgálata. Földt. Közi. 78., pp. 206— 216. TRÓCSÁNYI G. (1970): A Nagyalföldön végzett szeizmikus mérések és azok eredményeinek ismertetése 1957. évtől 1968. évig. Földt. Kut. 1., pp. 46—53. V Á N D O R F I R . (1968): Az alföldi szénhidrogénkutatások legújabb eredményei. Földt. Közi. 98., pp. 67—75. VÁNDORÉT R . (1970): Alföldi szénhidrogénkutatásaink jelenlegi helyzete és feladatai. Magyar Geofizika. 4—6., pp. 131 — 138. V É G H S.-NÉ et al. (1974): A Nagyalföld triász képződményeinek szénhidrogén prognózisai. E L T E Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék. Jelentés. V Ö L G Y I L. — B A L L Á K . — S U B A S. (1969): A z ásotthalmi kutatási terület földtani zárójelentése. N K F Ü , jelentés. V Ö L G Y I L. — B A L L Á K . — S U B A S.—OSALAGOVITS I . (1970): Magyarország szénhidrogén telepei. Algyő. OKGT., Buda pest. W E I N G Y . (1967a): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezeti egységeinek összefüggései az óalpi ciklusban. Földt. Közi. 97., pp. 2 8 6 - 2 9 3 . W E I N G Y . (1967b): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete. Földt. Köz!. 97., pp. 3 7 1 - 3 9 5 . W E I N G Y . (1969): Ujabb adatok a Villányi-hegység szerkezetéhez. Földt. Közi. 99., pp. 47—59.
Das Mesozoikum des Süd-Alföld (Südteil der Grossen Ungarischen Tiefebene) 67.
Die (GY.
man Die
Kovács
Struktur des Süd-Alföld wurde — ähnlich wie die des Südostteilsv o n d a n u Transbien
WEIN 1967) — durch vermutlich bereits i m K a r b o n entstandene u n d i m
weiter aber
T.
entwickelte
N W — S O im
uns
durch
Hauptstrukturlinien
bestimmt, die
im
Westen
Mesozoikum
N O —SW,
im
Osten
gerichtet sind. D i e N o m e n k l a t u r v o n GY. WEIN weiterentwickelnd interessierenden
Bohrungen
Kristallinrückens
von
Gebiet
erschlossene Mórágy
dar.
drei
tektonische
Granitscholle Die
südlich
Zonen
v o n Miske davon
kann
unterscheiden ( A b b . 1).
stellt
gelegene
die Fortsetzung Mesozoikumzone
des von
Villány keilt sich bei Kiskunfélegyháza aus. I m Osten befindet sich die z u m Teil m i t Trias bedeckte, lichen
aus präkambrischen-paläozoisehen
Kristallinrückens. Weiter
unterscheiden,
die
aus
Trias-,
nach
Jura-
Osten
und
Metamorphiten lässt
sich
die
bestehende Zone Biliarer
Kreideablagerungen
des
Süd
Mesozoikum-Zone
besteht.
I m
Räume
des
T.
K o v á c s :
A
Dél-Alföld
mezozoikuma
167
Südliehen Kristallinrückens können keine Jura- und Kreideablagerungen angetroffen werden. U n t e r - u n d M i t t e l t r i a s - A b l a g e r u n g e n sind fast i m g a n z e n R a u m des S ü d - A l f ö l d v o r z u f i n d e n . D i e U n t e r t r i a s ist d u r c h S a n d s t e i n e (Seiser S c h i c h t e n ) u n d D o l o m i t m e r g e l (Campiler Schichten), die Mitteltrias (Anis) durch D o l o m i t e vertreten, die v o n einer kontinuierlichen Sedimentation zeugen. I n d e n i m N e o g e n e r h o b e n e n Tiefenzügen fehlt j e d o c h die Trias v o l l k o m m e n ( A b b . 2. und 3). Juraablagerungen sind uns bis jetzt nur aus zwei grösseren V o r k o m m e n in Nordteil der M e s o z o i k u m - Z o n e v o n Villány bekannt. Hier haben die B o h r u n g e n v o n Sükösd — Jánoshalma—Rém und Kiskunhalas—Harkakötöny ( A b b . 4) anstehende, hellgraue K a l k s t e i n e m i t einer z i e m l i c h a r m e n Fossilführung erreicht. ( D e m g e g e n ü b e r sind in d e n Jurageröllen der diese K a l k e u m g e b e n d e n Miozänablagerungen zur stratigraphischen Horizontierung geeignete Mikrofossilien reichlich zu finden.) Unserer Meinung nach fehlt der Lias, u n d nur der D o g g e r und M a l m sind vertreten. Malmschichten w u r d e n j e d o c h durch keine B o h r u n g durehörtert w o r d e n ; das Vorhandensein des D o g g e r s lassen seinerseits nur die Kalksteingerölle des helvetischen Basisdetritus vermuten. Kreideablagerungen k ö n n e n ausschliesslich in der M e s o z o i k u m z o n e v o n V i l l á n y ange troffen werden. D a s V o r k o m m e n der Unterkreide umfasst die U m g e b u n g v o n Puszta mérges— Öttömös—Eresztő, das der Oberkreide den R a u m v o n Ö t t ö m b ö s , Csávoly, Madaras u n d Csikéria. Vulkanite v o n kretazischem Alter sind uns keine bekannt. Das Vorhandensein v o n einer Oberkreide v o n Flysch-Fazies wurde durch die Neuuntersuehung nicht bewiesen. D i e Unterkreide-Sedimentation b e g a n n in der Barreme-Stufe, u n d bis E n d e A l b ent stand eine Mergel- u n d Kalksteinschichtenfolge. D i e Mikrobiofazies des Orbitolinen-Kalks t e i n s u n d - K a l k m e r g e l s s t i m m t m i t d e r v o n J . FÜLÖP ( 1 9 6 6 ) n a c h g e w i e s e n e n A p t - A l b Ausbildung des Villányer Gebirges überein. In der Oberkreide, i m Gegensatz zu den im Villányer R a u m bestehenden Verhältnissen, k a m es z u einer neuen Sedimentation, die m i t einer Transgression einsetzte. D i e S e n o n a b lagerungen v o n Csávoly, Madaras u n d Csikéria zeugen v o n e i n e m z u s a m m e n h ä n g e n d e n S e n o n z u g i m U n t e r g r u n d d e r T i e f e b e n e . D i e r ä u m l i c h e V e r b r e i t u n g d e r K r e i d e ist in A b b . 6 u n d 6 d a r g e s t e l l t . D i e T e u f e n , wo d i e e i n z e l n e n B i l d u n g e n a n g e s t o s s e n w u r d e n , s i n d i n Tabellen I bis V a n g e g e b e n . Unter der W i r k u n g der spätkretazischen orogenetischen B e w e g u n g e n erhob sich der R a u m des Süd-Alföld auf lange Zeit über die Meeresoberfläche u n d w u r d e den Prozessen der D e n u d a t i o n unterzogen. Eine neue Sedimentation erfolgte erst i m mittleren M i o z ä n .
