A DEBRECENI KOLLÉGIUM 1704. ÉVI TÖRVÉNYEI Tóth Béla
A debreceni kollégium 1704. évi törvényeivel, melyek az 1657. évi írott s az azt megelőző kezdeti törvények után harmadiknak tekinthetők, s keletkezésükkel az iskola történetének írói, sem a monográfusok (Barcsa János, Nagy Sándor), sem mások (Géresi Kálmán, Sinka Sándor), sem a város történetírója (Sz űcs István) nem foglalkoztak kellő figyelemmel, s nem szentelnek a fontosságát megillető figyelmet a kérdésnek, jóformán elsiklanak fölötte .t Mintha Esze Tamásnak lenne igaza, aki ezt írja : A ref. iskolatörténet tapintatosan kerüli az ilyen jelenségek leírását és elemzését, pedig ezek felderítése és megmagyarázása nélkül sohasem fogunk eljutni a kollégixunokban folyó református diákélet megismeréséhez." Pedig a kollégiumi törvények keletkezésének és a diákzendülések történetének vizsgálata bizonyára sok . . . értékes adattal gazdagítaná még tudásunkat"? Tanulmányunk ezt a hiányt szeretné pótolni némileg : célja az 1704. évi törvények létrejöttének, mibenlétének, a benne foglalt változásoknak a megvilágítása .
Az új törvények, akárcsak az 1657-ik éviek keletkezése, a diákok lázongására vezethetők vissza. Ezeknek pedig sem korábban, sem az utóbbi esetben nem csupán alkalmi vagy személyi, hanem, mondhatnánk szerves" okai is voltak. A kollégium ifjúsága, a coetus, ugyanis kezdetben önálló, zárt, önmagát igazgató, saját javakkal (alapítványokkal, adományokkal) rendelkez ő, gazdálkodó szervezet volt.3 Viszont a város, mely a debreceni egyház fölött patronátusi joggal rendelkezett, s ebből folyó jogait, kötelességeit gyakorolta is (lelkészek megválasztása, fizetése, az egyházi épületek fenntartása), ezt a jogát egyre szélesebb körben igyekezett kiterjeszteni a kollégiumra is, melynek fenntartásában (tanárok fizetése, diákok segítése stb.) szin1 Szűcs István pl . így intézi el a kérdést : Az 1658-dik(!) év, június 7-én hozott iskolai törvények 1704-dik évig levén hatályban, ez évben a debreceni tanács Kocsi Csergő Jánost mint superintendenst, továbbá a helybeli predikátorokat és professorokat maga tanácsülésébe meghívón ; Dobozi István akkori bíró elnöklete alatt új iskolai törvények készültek, s azok 1704-dik évben ki is adattak, melyeknek azonban mint nem egyházkerületi gyűlés által alkottáknak - a deákság nagy nehezen vetette magát alája. Ezen 1704-dik évi iskolai törvények divatoztak 1792-dik év ápril 28-ig, midőn" . . . stb. SzGcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme, Db . 1871_ II . k. 925-926. old. 2 Esze Tamás : Egy fejezet a Rákóczi szabadságharc történetéb ől. Könyv és könyvtár, Db . 1964. 79. old. 3 Póriz Pápai Ferenc 1708-ban Lőcsén kiadott szótára pl. így határozza meg a collegium"-ot :: Gyülekezet, Tzéh . Item . Tanuló társaság" .
25
tén jelentős anyagiakkal vett részt. Ez a helyzet állandó feszültséget szült a városi tanács és a coetus között . A diákság féltékenyen vigyázott a maga jogaira, önállóságára, szabadság"-ára, javaira. Az első összeütközés talán a Báthori Gábor adományozta szepesi dézsma körül tört ki, melynek háromnegyed részét a város magának tartotta vissza az iskola költségeinek fedezésére . Még feszültebbé vált a helyzet, amikor az András templom 1564-iki leégése után a város 1626-ban a céhektől az iskola támogatására hagyományosan adományozott összeget a templom építésére akarta fordítani . Ez már nyílt összeütközéshez vezetett, annál is inkább, mert a coetus, mely kezdetben szinte államot képezett az államban (ma talán jogi személynek mondanák), nemcsak hogy ragaszkodott önállóságához, hiszen tagjait pl. igyekezett a városi bíróság hatásköréb ől még főbenjáró ügyben is kivonni, de követeléseit folytonos lázongásokkal, ellenszegüléssel is próbálta biztosítani . Ennek a helyzetnek a megoldását igyekeztek elérni a város és az egyház elöljáróinak egyetértésével létrehozott 1657-i új törvények, melynek legdönt őbb intézkedése a senatus scholasticus", a diákönkormányzat szervének megszüntetése vólt4. De jelzik ezek a törvények azt is, hogy a debreceni egyház lelkészei s a.z egyházmegye esperesei, akik eddig közvetít ő szerepet töltöttek be, s olykor a mérleg nyelvét képezték, a bennük érintett kérdésekben teljesen a város oldalára állottak. Aláírásuk ott szerepel az új törvények alatt.5 Bár volt rá eset, hogy az egyházi elöljáróság ezután is az iskola mellé állt a várossal szemben . Körmendi Péter püspök pl. (igaz, hogy szatmári lelkész volt) 1786-ban, mikor a tanács a diákok bevételébe be akart avatkozni, udvariasan, de határozottan figyelmeztette a tanácsot, hogy e tanárokat illető hatáskörbe 'ne avatkozzon be, ellenkező esetben a zsinat élni fog a maga jogával.6 Az ilyen esetek is mutatják, hogy a feszültség továbbra sem sz űnt meg. Az ifjúság most már régebbi elvesztett jogait is sérelmei között tartotta számon, a tanács pedig az erdélyi fejedelemség megszűntével, mely szintén az iskola patrónusai közé tartozott, s ezt a jogát többször érvényre is juttatta (olykor a várossal szemben), egyre erőteljesebben érvényesítette patronátusi jogát (eljárásában talán az új szabad királyi városi állapot tudata is szerepet játszott) . Ezt mutatja, hogy már olyan, az 1657 . évi törvények körét meghaladó ügyekbe is beleszólt, mint pl. a tankönyvek kiválasztása .'
Ez a helyzet volt az oka, hogy Debrecenben az új század is diákzendülések sorával kezdődött. Itt a közvetlen kiváltó okot valószín űleg maga a városi tanács szolgáltatta, .de mindkét részrő l közrejátszottak a sajátos történelmi körülmények is, amelyekt ől a tanács megrettent, az ifjúság pedig igyekezett őket a maga javára fölhasználni. Az 1703. évi események, melyek a Rákóczi-féle szabadságharcban összegeződtek, már a kezdet kezdetén nyugtalansággal töltötték el a város fennmaradásáért aggódó tanácsot . 1703. július 21-én ezt olvassuk a Senatus et Communitas jegyzőkönyvében 4 Ezeket a körülményeket, eseményeket kitűnően adja vissza. Makkal László : Debrecen mezőváros m űvelődéstörténete c. tanulmányában . In: Debrecen története 1. (Szerk. : Szendrey István) Db, 1984. 589-590 . old. A diáklázadások történetével É. Kiss Sándor is foglalkozott Diákzendülések a debreceni Kollégiumban c. tanulmányában . In: Tanulmányok a magyal nevelésügy XVII-XX . századi történetéből. Bp. 1980. 31-39. old. Előadása azonban csak az események külső szintjén marad, nem hatol azok mélyére. Nem ad semmit a korábban ismert tényekhez . 5 A kollégium régi törvényeit kiadta Békefz Remig: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII . századi törvényei . Bp. 1899. 6 Szűcs L : i. m. II. k. 616. old . Forrása : Tóth Ferenc : Túl a tiszai ref. püspökök élete . Győr, 1812. 144. old . 7 ABmL IV. A. 1011/a, 24. k. 685. old . '26
. . .mit cselekedjünk ilyen extremitásokban? hogy magunkat opponáljuk, nincsen erőnk reá, sem fegyverünk, sem k őfalunk, mezőben minden marháink, javaink, ha fegyverkezni kezdünk, elvesztünk."$ S ett ől kezdve az 1703-1704. évi jegyzőkönyvek tele vannak a külső-belső nyugtalanság jeleivel s a veszélyek elhárítására tett intézkedésekkel (pl . a ráczság" közeledésének hírére, 1704. május 5., július 14.). Esze Tamástól tudjuk, hogy már 1703-ban egy Rákóczihoz készülőd ő szabadcsapat állott Debrecen alatt.9 Ladányi Sándor pedig azt írja, hogy a kuruc Esze Tamás és Szász András már a felkelést megelőzőleg is levelezésben álltak a kollégium ifjúságával". Szász Andrásnak egy Sámuel nev ű szolgája elhozta Rákóczi brezáni kiáltványát is a kollégium diákjainak.t° Az ifjúság Rákóczi iránti vonzódásáról, sőt a seregébe állásáról, mind Barcsa János, mind Esze Tamás olykor túlzott állításokat is megkockáztatnak.tt Ehhez járult még az, hogy a tanuló ifjúság száma a többi református kollégium (Várad, Pápa, Sárospatak) megszűnése, üldözése következtében is egyre emelkedett . A tanárok száma viszont nem volt kielégít ő. Ezt a helyzetet mérte fel a tanács, mikor 1704. február 2-án így intézkedett : A' Scholában szükséges lévén a tanítás és vigyázás, feles (ma= sok) a Deákság, a Collegiumok az hazában mind elpusztultanak, ide gyűlnek minden fel ől : ezért Professzorságra Academiákbul mostan lejött becsületes, iffjak Debreczeni Herczeg János és Kecskeméti György úr[ak] hívattatnak ."t 2 Úgy látszik, a tanács e helyzetben els ősorban a belső tűzfészkek eloltására gondolt, ezek közt is elsőként a kollégiumi ifjúság lecsendesítésére, fegyelmi rendjének megerősítésére. A dolog azonban egyel őre visszafelé sült el : a diákok az intézkedésekre fellázadtak . Ennek első nyoma ugyancsak a városi jegyzőkönyvben olvasható, július 2-ről. . . , a Collégiumbeli Gregarius Coetus rebellalt pártot ütött és Tisztek (ma : kötelességük) Professorok és Tanács ellen étszakának idején conspirálván bizonyos punctumoknak statuálása végett, melyyeket acceptálni nem akarnak." Július 23-án pedig így folytatódott az ügy : A Scholabeli Iffjúság a felső napokban némelly Punktumok eleikbe való szabásán felzendülvén s conspirálván mégcsendesedett ugyan, mindazáltal, hogy Tiszteket értsék, a Törvényeket el olvastattuk előttök, az Auditoriumban jelen lévén mindnyájan T. Praedica.tor és Professor Uraimék is, a Nemes Tanácsnak és Communitásnak' öregeivel együtt ."ts Mindezekbő l világosan követhet ő, hogy a kezdeményező a tanács volt bizonyos punctumok"-nak az ifjúság elé adásával, melyeket az elfogadhatatlanoknak tartott, s az az amúgy is nyugtalan helyzetben rebellált", fellázadt . Az események további folyásáról abból a terjedelmes levélb ől van tudomásunk, melyet a tanács 1704. augusztus 24-én a kollégiumi ifjúsághoz (iuventuti scholasticae) intézett, s melyben az egyház vezetőségével egyetértésben elrendeli az új iskolai törvények végrehajtását . Ebből mind a lázadás okairól, mozzanatairól, mind a tanács határozott állásfoglalásáról pontosan értesülünk. A levélben azt írják, hogy az ifjúság legközelebb ennek a Collegiumnak világos Articulusai ellen nem tudatik micsoda 8 HBmL IV . A. 1011/a , 25 . k. 645. old. Debrecen magisztrátusát ettől kezdve az egészidő alatt nagyfokú óvatosság s az ezzel járó ingadozás jellemzi . Egyetlen elv vezeti őket, a város megtartása a nehéz időkben, jövőjének biztosítása. L. Szendrey István : Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban . In : HBmL$ I. (Szerk . : Gazdag István) Db . 1974 . 9 Esze Tamás: A református Esze Tamás. Bp . 1941 . 11 . old. 10 Ladányi Sándor : II . Rákóczi Ferenc pedagógiai és művelődéspolitikai törekvései stb., Theológiai Szemle 1978 . 162. old. 11 Barcsa János: A tiszántúli reformátusok a kuruc korban . Debrecen, Prot . Lap. 1906 . 680-681 . old. szerint, a debreceniKollégium diákjai közül sokan lettek kurucokká, a Series Studiosorumban felvanjegyezve, ki esett el a trencsényi vagy máscsatákban" . 680. old. A Seriesben ilyesminek nyoma sincs. 12 HBmL IV. A. 1011/a. 25 . k. 721. old. 13 Uo . 811., 816-817. old.
27
vakmerő ségtül és gonosz indulattul viseltetvén a mostani idők[nek] forgásában becsúszott és nagy erőben gyakorlott alkalmatlanságok[nak], insolentiáknak megorvoslására és el távoztatására igen szükséges, hasznos a régi scholai törvényeknek világosítására szolgáló, a Tekintetes Professor Uraimék és az egész Scholasticus Senatus által maturo iudicio decernáltatott a nemes Tanácstul revideáltatott némely statútumoknak] régi praxis szerint pro notitia et observantia a Collegiumban szokott helyre való felfüggesztésének alkalmatosságával magokat egyben ütvén tilalmas conventiculumo~ kat csináltasak, rendetlen tumultusokat indítottanak, ártalmas seditiókat fovealtanak egyben esküdtesek - s követeik által megtagadták a statumok elfogadását, sőt azokkal ellenkező »sok effrenis licentiára mutató, maguktól compilalt - punctumokat adótt s azokhoz makacsul ragaszkodott ."ra A huzavona azonban, melynek során, mint a levélből kiviláglik, az ifjúság ismételten megújította követelését, sőt a patrónusokat (ezen a Tanács tagjai értend ők), a Bírót s kiváltképpen Professor Uraimékat bölcstelen szókkal illették, sértegették", emezek viszont minden jóakaratra méltatlan"-nak s a Collegiumbul való extirpatióra méltó"-nak ítélték a tumultuálókat - másfél hónap után a hivatalosok győzelmével végződött, a revideált" s a Scholának állapottyához képest accomodáltatott" törvényeket additis addendis, amputandis amputatis, immutandis immutatis", újabb rendben" leírták, s az egész ifjúság előtt publikálták, amely nem tehetvén mást, némi renitenskedés után, miután vezetőiket a kollégiumból kizárták (ezek neveinek helye üresen maradt a levélben), praescribalt" esküvel kötelezte magát a függésre", a tumultuatióktul, seditióktul" való tartózkodásra, sőt azok revelatiójára" (id őben való bejelentésére). Így születtek meg 1704. augusztus 12-én Debrecen város tanácsának ülésében Dobozi István bíró elnöklete alatt Kocsi Csergő János püspök, a prédikátorok és professzorok jelenlétében az új törvények, melyeket nyomtatásban is kiadtak, s amelyek lényegükben, némi kiegészítésekkel 1792-ig megszabták a kollégiumi élet kereteit. Az új törvényeket teljes egészükben közlő' Békefi Remig szövegének végén írja, hogy ezek kéziratban a kollégiumi levéltárban, egyetlen nyomtatott példányuk pedig a könyvtárban található . Ma csak az előbbi van meg TREL II. 26.a/l.k. jelzet alatt.
Hogy az ismert helyzet és az általa kiváltott aggodalmak, törekvések hozták létre az új törvényeket, a fentebb előadottakon kívül ezeknek mind bevezető, mind befejező soraiból kitűnik . Mint a törvényhozók a bevezetésben mondják, a korábbi törvényeket nem tartják elégségesnek az ifjúság féktelenségének, kihágásainak, excessusainak megakadályozására, még kevésbé megelőzésére, s azok egyébként sem felelnek meg az iskola korabeli helyzetének (moderno statui), azért tartották szükségesnek kiigazításukat, kiegészítésüket .ls A zárószavak közt pedig ezt olvassuk : Ezeket a törvénycikkeket, mint előre bocsátottuk, a kihágások megelőzésére és elkerülésére, a jó rend és az ingadozó fegyelem helyreállítására, fenntartására s az ifjúságnak a tudományokban s az erkölcs terén való megfelelő irányítására igen szükségeseknek, hasznosaknak és alkalmasaknak tartván scholae nostrae -civibus ac incolis, superioribus atque inferioribus docentibus et discentibus" (iskolánk polgárainak és lakóinak, az. alsó és felső fokozat tanítóinak, tanulóinak) állandó érvénnyel mihez tartás végett (observanda) .,approbamus" (jóváhagyjuk), ratificamus" (érvényesítjük), ex14 TREL II . 26 . b. 1. 15 Békefi R . : i. m. 127. old. 28
hibemus" (kibocsátjuk), extradamus" (kiadjuk) authoritate nostra et sora patronatus" stb. Pecsét, aláírás : Posalaki (sic) János városi esküdt (ő volt az egyik városi JegYző)~ t6 A bevezetésben fel vannak sorolva a megalkotók : a város főbírája, a szenátorok, .a két jegyző és az egész nagy tanács (communitas), valamint azok, akik a megalkotott törvényeket" tudomásul vették : Kocsi János superintendens,adebreceni tractusok esperesei s a város lelkészei. Az irat végén pedig valamennyiük neve a rektorokévá] együtt ott szerepel aláírás formájában . Az új törvénysorozat egy, az 1657-ikével egyező rövid Lex generalis" után három Leges specialis"-nak címzett szakaszból áll. Az első a tanárok (restores), valamint a tanítók (praeceptores) kötelességeit írja elő, a második a tanulók iskolai életét szabályozza, a harmadik pedig viselkedésüket körvonalazza részletesen, végül esküformulák zárják . Mint az eddigiékből is láttuk, a továbbiakból pedig expressis verbis kitűnik, az új törvények legjelentősebb vonása az, hogy minden hatalmat a patrónusokra, azaz a város vezetőire ruháznak . A kollégium tanárai, tanítói tisztelettel, engedelmességgel tartoznak a fentebb felsorolt elöljáróknak (Leg . spec. IL, art. IIL). Csak a patrónusok és az egyház lelkészei által jóváhagyott tananyagot adhatnak elő, a teológiai és filozófiai előadásokban s más tantárgyakban az általuk approbált tankönyveket használhatnak (Leg . spec. II/IIL).t~ A diákok felvétele is az ő jóváhagyásukkal történik (Leg. sp. II/VII). A jelentkezőnek lelkészi ajánló levelet kell hoznia, a patrónusoknak be kell mutatkoznia (insinuator), s csak ezután indulhat meg a rendes felvételi eljárás, melynek végén a rektorok és a patronátus képviselőinek jelenlétében a törvények aláírása után elkötelező kézadással (stipulata manu) felveszik a tanulók sorába (Leg. spec. II/L). Természetesen a törvényeket is csak a patrónusok és a lelkészek beleegyezésével lehet megváltoztatni (Leg. spec. I/XL). Tehát : patrónusok itt, patrónusok ott, még a kisebb jelentőségű törvénycikkekben is : A kollégium teljesen a városi vezetőség kezébe került.
A bevezetésnek és a záradéknak az excessusokra, tumultuációkra vonatkozó megállapításait, kifogásait s az ellenük való védekezés módjait főleg a Leges spec. III/ XV-XVII. szakaszai foglalják magukba. Közülük az első az előző törvény szavaival kezdődik, vagyis hogy a diákok az iskola tanítóival szemben semmiféle joggal vagy jogszolgáltatással nem rendelkeznek, ellenkezőleg : ők tartoznak nekik engedelmesBéggel . A továbbiakban az 1657. évi törvénynek a senatus scholasticus"-ról szó kijelentése ismétlődik : pepitus tollatur", ami azt jelzi, hogy az előző rendelkezést nem hajtották végre, legalább is nem teljesen. - Ha valaki a rektorok intézkedéseit sérelmesnek tartaná, a szenioron s más tisztségviselőkön át a magisztrátushoz fellebbezzen . Aki e rendelkezés ellen vét, s az iskola elöljáróit megsérti, azt mint rágalmazót (diffamator) és rosszindulatú árulkodót (delator) megvesszőzés után ki kel] zárni. Aki pedig az iskola vezetőinek (patroni, senior diocoeseos, ministri et alü convocati", ezek voltak az új törvény aláírói) határozatát nem hajtanák végre, adassék a városi hatóság kezébe s büntettessék érdeme szerint (iuxta meríts). Erélyes eszközökkel védik az új törvények (Leg . spec. III/IX-XIL) a polgárságot, 16 Figyelemre méltó a befejezés szép latin fogalmazása (az egész egy remekül felépített körmondat), a jogi fordulatok precíz használata, ami egyébként az egész szövegre jellemző. 17 A város már az új törvényt megelőzően is beleszólt a tankönyvek ügyébe . 1700. március 28: in Congr. et Senatu" Komáromi György, Ajtai András Bika Samuel adjungáltatnak a Nemes Tanács mellé, hogy a Scholáb [an] mellyik Teológus, Author taníttassék Pra~edicator s Professor Uraimékkal discutiallyák." HBmL IV. A. 1011/a , 25. k. 685. old.
a patrónusokat, lelkészeket, tanárokat a diákság külső támadásai ellen is . A tumultusok megelőzése érdekében minden fegyvert le kell adni a Kollégiumban, ahol azt kijelölt helyen meg őrzik. Ha valakinek útra vagy más alkalomból szüksége van rá, kérje el a hivatalos ő rz őtől (a conservatore publico - ezen világi s nem kollégiumi szervet kell érteni), de azután újból szolgáltassa vissza. Tartózkodni kell a lerészegedéstől, borivástól. Tilos lármát csapni, zajongani, a polgárokat zavarni . A fegyverviselés, verekedés már főbenjáró bű nnek (capitale flagitium) számít. Ezek elkövetőit ki kell zárni s a városi hatóságoknak átadni (III/IX.). Tilos a patrónusok, lelkészek, tanárok ellen lázadást szítani, reájuk gyalázkodó szavakat mondani, róluk gúnyverseket írni. Ezek a szakaszok nagyrészt ott szerepelnek már az 1657-i törvényekben, de itt szigorúbb formában jelennek meg : caeditor, eicitor" . Csupán a XII. art . végén mutatkozik némi enyhítés, mely szerint a kisebb vétségeknél a büntetést arányosan mérsékelni kell. A törvény előírja arektorok, azaz a felsőfokú tanítók (rectores seu supremi docentes) kötelességeit és jogait is .t$ Kötelességük a tanítás mellett a belső igazgatás (Leges sp: I/VIIL, IX.). Jogaikat jelent ősen leszűkíti, pl. a felvétel dolgában, valamint új törvények, rendelkezések kiadásában . A diákok viszont csak az ő engedélyükkel mehetnek rektorfákra (Leg. spec. I/VIIL), s az idevonatkozó szakasz az egyes egyházaknak is megtiltja az engedéllyel nem rendelkező tanítók fogadását . Ugyancsak ők osztják szét a tanítványokat a préceptorok között . Nyilván ezek is régebbi visszaéléseket igyekeznek megakadályozni . Ugyancsak szigorúbb s körültekintő bb törvények írják elő a szenior, a kontraskriba, cantorok, collegák megválasztását, e tisztségekre alkalmas személyek kiválasztását . A szeniort, kontraskribát eddig az ifjúság választotta, s valamelyik rektor erősítette meg hivatalában . Most ehhez valamennyi rektor hozzájárulása szükséges . Ugyanez a helyzet a tantorok" és collegák" (az alsóbb osztályok tanítói) esetében is. A tanulók viselkedésére vonatkozó törvények is (De moribus studiorum) olykor annyira részletezők, konkrétak, hogy szinte nyomon lehet követni belőlük a korábbi vétségeket, kihágásokat . Ilyenek pl . az istentiszteleteken, temetéseken való viselkedést előíró rendkívül aprólékos szabályok (Leg. sp. II/VIL) . Ezek ugyan ott szerepeltek már az 1657. évi törvény 1659. évi kiegészítésében,t 9 de itt sokkal szigorúbb, részletező bb formában jelennek meg. Megszigorítja a törvény a tanulók cenzusát is. A tanulni nem akaró vagy nem képes diákokat el kell távolítani az iskolából, még pedig mint mondja, a tanítóvá leendő k színvonala érdekében : a tanulásra alkalmatlanokat s a rájuk bízandó iskolák irányítására nem képeseket el kell küldeni" (I/XIL). Az idők változásával felmerülő új jelenségek is helyet kapnak az új törvények sorában . Tilos pl. az épületben a dohányzás (dohanizzare) még pedig a tűzveszély elkerülése végett (III/XXIL) . Ehhez kapcsolódik rögtön, hogy az ifjúság vegyen részt a városban keletkező tüzek eloltásában, mégpedig iuxta antiquam praxim", vagyis a régi gyakorlat szerint (III/XXIIL) . Tehát a diákok már korábban is végezték ezt a fontos teendőt. A III/XXVII . pont óvja a diákokat a kártyák festésétől, melyet a készítők, mint kiderült, többnyire pénzkeresés céljából végeztek társaik vagy esetleg városbeliek számára, esetleg adománygyűjtés végett.2° 18 Hivatalosan tehát még mindig a rector" elnevezés járja, csak udvariasságból szállítják őket professoroknak. 19 Békefa R ., i. m. 114. old . ZO $rdekes, hogy a festegetés ez időben mennyire lábra kapott a kollégiumban . Mutatja pl . a neutralisták naplója, melyben szinte minden év díszes festett címlappal kezd ődik.,De érdekes e szempontból a szenior álta11708-tál vezetett halotti anyakönyv előzéklapja s elsS lapja is .
30
Mindezek mellett sok törvény szó szerint került át az előbbiből, mint az Békefi Remig kiadványából s annak bevezetéséből megállapítható. Nem ismétli pl. az 1704-es törvény a kisebb tisztségviselőkre (oeconomus, explorator, lotor, vigil, a collatiók vezet ői) vonatkozó szakaszokat, vagyis azok változatlanul érvényben maradnak, mint pl. a tanulók elbírálásánál láttuk (I/XIL) . Szigorúbb a latin beszéd előírása, a disputációk lefolytatásának rendje (II/XIIL) : a bőbeszédű előadót pl . a rektor félbeszakíthatja, s a ha az nem hallgatna rá, tiszteletlenségéért 50 dénárral kell büntetni . Több esetben jelentős eltérést mutat az új törvény a régihez képest szóhasználat tekintetében is, ami egyrészt a város, másrészt a kollégium megváltozott viszonyaiból következett . Az előző törvény oppidani" szava helyett itt mindenütt civitatenses"-t olvashatunk, ami a szabad királyi városi rangból következik ; a scholae cívis" helyett pedig a studiosi" jelenik meg a diákönkormányzat megszűnésének jeleként (pl. Leg . spec. III/IX .), s a tanulókat sem in communitatem" veszik fel, ami a coetust jelentené, csupán in gremium et societatem scholae", vagyis az iskola kebelébe és társaságába (Leg. sp. II/IL). Kitűnik az új törvények szigorúsága a nyelvtani formák alkalmazásában is. Ahol pl. az 1657-es törvény egyszer ű felszólító vagy éppen kijelentő módot alkalmazott, itt a latin nyelv szigorú parancs" elnevezésű igealakjaival találkozunk . (Mintha a törvényeket nemcsak az aggódás, a rend megbontóitól való félelem diktálta volna, . de némi bosszúvágy is : kellett ez nektek?".) A kollégium története a 18. század folyamán (1792-ig) e törvények által megszabott mederben folyt, csupán néhány, a felmerülő szükségletek megkívánta kiegészítéssel bővítve, pl. a különböző kisebb tisztségviselő k (calefactor, janitor) a curator mendicantium, neutralistarum kötelességei, a bibliothecára, a publicusokra vonatkozó törvények, a ruházattal kapcsolatos rendelkezések, s a kollégiumban szükségessé vált. alkalmazottak (főző-, sütőasszonyok) eskümintái stb?1
Az ifjúság a már korábbi időkben is kipróbált secessióval (kivonulás) fogadta az. új törvények kihirdetését. Mint a városi jegyzőkönyvnek augusztus 24-i bejegyzésében (25 . k. 822.1.) olvassuk : A Scholabeli Deákság az elmúlt pénteken - - bennük 105 elment Böszörmény felé, már némellyek főnek vissza kérvén gratiat és bé fogadtatást, deputáltatnak ezért a Carrarák Perillusztraciójára Curator Egyházfi item Ajtai András Király Mihály Uramék, maga pedig véghez vigyék"?z E rendelkezés végrehajtásáról nem olvashatunk a jegyzőkönyvekben, de a tanács állhatatossága meghozta gyümölcsét : az ifjúság lecsendesedett, s a tanítás folytatódott. A helyzetet szemléletesen mutatja az a levél, melyet egy Hadházi István nevű diák intézett a városi tanácshoz visszafogadása érdekében : Illustres ac G[ene]rosi D[omi]ni Patroni a Celeberrimi Patres et Fautares W[e]ne[ran-]dissimi! Jól emlékezhetik k[egye]Im[e]tek az mostani emlékezetes Iffiuságnak fel háborodásárúl és emiatt sokaknak k[egye]lm[et]ek Atyai gondviselése és gratiája alól való kimaradásárul : mellyek közül enis magamat egyiknek, és nem vétek nélkül valónak aktom lenni ; de mivel ke[gye]I[me]tek Atyai volta sokaknak szakadását idegen szemmel nem nézhette ; hanem ugyan azon Atyai Favorában és gondviseléséh[en] sokan recipiáltattanak Melly szerint én is alázatosan reménkedem klmetek mint bizodalmas Patronos . 21 Békefi R . : i . m . 134-149 . old . 22 HBmL IV. A . 1011/a. 25 . k . 822.
old .
TJraimnak s'Atyaimnak nem nézvén alá való voltomat, hogy a' klmtk Atyai Patrociniuma és kegyes Favora alat továbrais maradhassak, hogy ebben a veszedelmes idő ben minden Atyai gondviselését és bene volentiáját nagy alázatossággal meg köszönhessem és minden engedelmességre Továbbra is ajánlhassam magamat. G[ene]rosor[txm] D[omi]nlórum] Patronor[um] ac Clariss[imorum] Patrtun humillimus Cliens Stephanus Hatházi Dat[tun] die 14 7bris (septembris - tőlem) Anno] 1704."z3 A kollégiumban a tanítás, ha nagy zökkenőkkel is (az öt ízben való menekülés), az egész szabadságharc alatt folytatódott, s munkája Rákóczi er őteljes támogatását is élvezte. De ez már egy másik tanulmány tárgya. College laws of 1704 Béla Tóth
The 18th century of the Calvinist College in Debrecen began with the student-rebellion of 1704 . Its root grew in the conflict between the town and the College thathad existed from very early times and were not completely terminated by the laws of 1657 either . Its direct cause lay in the efforts ~f the town administration to forestally any greater excesses by the students in the annoying situation that accompanied the beginning of the Rákóczi War of Independence . The announcement by the new "punctum"-s, acknowledged also by church leaders, the priest ~of the superintendency in Transtibiscia, by the ministers in Debrecen and by the dean of the tract in Transtibiscia as well as thedirectorate of town lead by the chiefjustice István Dobozi, was answered by the disobedience of the youth : the posters declaring the new laws were turn off the walls and the magistrates and professors were abused with "wiseless" words. The town council, however, did not retreat. In its session on the 12th August 1904 the new laws got their finalforms and came into force; this fact was announced to collegeyouth in the council's stillexisting letter on the 24th of August . The new laws were based on the framwork of those of 1757 . Their greatest novelty was that the patronate right of the town over the school was finally and clearly formulated, meaning that the independence of the old coetus was almost completely eliminated. Nothing was allowed to happen in the school's life, any more without their knowing about it . They made decisions regarding the admission of pupils (teachers had already been selected and paged by them before) and they also wntrolled, through a selected curator, the internal life of the institute and even the selection of authors and books on which the lectures were based. Another feature of the laws was that they were much more detailed than the former ones, they also treated new phenomena and were, first of all, more rigorous . Their sanctions, for example, always used the form "strict order", coming from Roman laws. They certainly narroved the scope of activities of the main pupil-officials at school, the senior and the contrascribe and of the "sedes scholastica", directed by them . From this time on, that last organization the school and with milder delicts only. More severe cases had to be brought before the town council. The youth tried to defend itself, by the secession they had applied before, on the 24th of August, but the council did not make concessions and school life slowly consolidated. After this time until changes and newly declared laws in 1792, these laws determined, with minor modifications, the school life . The laws of both 1657 and of 1704 are seriously deficient in that, besides determining the external frames of teaching, do not even mention its contents and methods. 3axoutt Kortnezuu 1704 zoda Ssna Tom
XVIII aex ,qna Aeópegeacxoit pet~ophtaTCxofi xonner~ aa~anca soccra~eM crygenros a 1704 rouy . Kopxg sroro yxoAstr s cy~ce~rsyioutne c catKOro aa~tana aanpsUxet~ie npo~ope~ast Mexcz;y xonnerxe~ g ropoRCxaM cose~rotK, xoropbie xe 6striH ycxpaaeara s saxoaatvm 1657 roAa, a HenocpeRCTSetixo~ npx~ofi sroro somte~st nocnyxa~tna ra Aexrem,aoczt> pyxoso,gnrene~ ropoRa, xoTOpa$ ór~tna xanpasneaa aa xo, ~roóat cpC,r{E sottayto~c asne~t, conposoxcRato~xx saYano 23 HBmL IV. A: 1011/1-1608-1766.
32