A Debreceni Egyetem hallgatóinak alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos attitődjei

XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia

Farkas Éva – Tóth Anikó Panna:

A Debreceni Egyetem hallgatóinak alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos attitődjei

Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Témavezetı: Czibere Ibolya, egyetemi tanársegéd Debrecen, 2008.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés .................................................................................................................................. 4

2. Az alkoholizmus, mint társadalmi probléma bemutatása .......................................... 5 Az alkoholfogyasztás okozta társadalmi károk ................................................................................... 9 Az alkoholprobléma Magyarországon.................................................................................................. 10

3. Szenvedélybetegek ellátása, prevenció, a szociálpolitika válaszai ........................ 12 Alapszolgáltatások ....................................................................................................................................... 12 Szakosított ellátási formák ....................................................................................................................... 15 Az egészségügyi rendszer által biztosított ellátások ...................................................................... 16 Problémák, hiányosságok ......................................................................................................................... 17

4. A kutatás ismertetése .......................................................................................................... 23 4.1. Témaválasztás indoklása .................................................................................................................. 23 4.2. A hallgatók pszichológiai, gazdasági és életkori sajátosságai ............................................. 25 4.3 Kutatási előzmények, konceptualizálás........................................................................................ 30 4.4. A vizsgálat módszertani háttere ..................................................................................................... 32 4.5. Eredmények ........................................................................................................................................... 35 4.5.1. Alkoholfogyasztás ............................................................................................................................ 39 4.5.2. Kábítószerfogyasztás ...................................................................................................................... 46 4.5.3. Az egyetemi mentálhigiénés szolgáltatások ismertsége ................................................... 49 4.5.4. Az alkoholproblémában legérintettebb csoport jellemzői ............................................... 51 2

5. Összefoglalás, javaslatok .................................................................................................... 58 A legfontosabb összefüggések, eredmények bemutatása............................................................. 59 Problémák és megoldási javaslatok ...................................................................................................... 63

Felhasznált irodalmak ............................................................................................................. 66

Mellékletek ................................................................................................................................. 70 A kutatáshoz használt kérdőív ................................................................................................................ 71 A Debreceni Egyetem hallgatóinak egészséges életmóddal, alkoholfogyasztással és drogokkal kapcsolatos attitűdjei - kérdőíves adatfelvétel eredményei – című pilot study ............................................................................................................................................................................. 78 A Debreceni Egyetem 2008. március 15-én érvényes hallgatói létszámadatai ................... 87 Minta hipotézisvizsgálatra ........................................................................................................................ 90

3

1. BEVEZETÉS

Tanulmányunk középpontjában az alkohol- és drogfogyasztás, mint társadalmi probléma áll, vizsgálatunk témájául az ezekkel kapcsolatos attitődöket választottuk. A fogyasztás és a függıség nem csupán egyéni, hanem társadalmi probléma is, hiszen általában a szenvedélybetegek nem csak egészségügyi problémákkal szembesülnek, hanem kirekesztıdnek a társadalomból, a munka világából, az élet valamennyi területérıl. A függıség kialakulása lehet oka és okozata is a kirekesztıdésnek, tehát a társas kapcsolatok minıségi romlása, a függıség okozta fizikai és szellemi leépülés egymást gerjesztı jelenségek. Az alkohol- és drogfüggés hatalmas anyagi és erkölcsi károkat okoz, mind az egyének, mind a társadalom szintjén, ezért minél pontosabb képet kell kapnunk a jelenlegi helyzetrıl, reméljük ehhez kutatásunk is hozzájárul. Az alkoholproblémát nem kezelik súlyának megfelelıen; sem a társadalom, sem a politikusok, sem pedig a szakemberek. Miközben hatalmas károkat okoz a túlzott alkoholfogyasztás, a közvéleményben nem jelenik meg eléggé hangsúlyosan, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen tennünk kell. Sıt, gyakran a média még támogatja is az egészségkárosító magatartásformák népszerősítését. Sajnos, a magyar társadalomban a szenvedélybetegek száma kiemelkedıen magas, társadalmi tudásunk része az az információ, hogy ritka az olyan család, melyet ne érintene. Az

ifjúság

szempontjából.

különösen A

veszélyeztett

középiskolások

csoport

a

szenvedélybetegségek

drogfogyasztásával

kapcsolatban

kialakulása

számos

kutatás

foglalkozott az utóbbi tíz évben, de az egyetemisták, fiatal felnıttek érintettségérıl, attitődjeirıl keveset tudunk, ezért kutatásunk szőkebb tárgyát a Debreceni Egyetem hallgatóinak az alkohol- és drogfogyasztási szokásai, a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos attitődjei, valamint prevencióval kapcsolatos véleménye képezi. Célcsoportunk az életkori sajátosságok, életmód, hirtelen környezetváltozás, a korábbi középiskolai kapcsolatok

4

megszakadása, egy új közegbe való beilleszkedés, teljesítménykényszer okozta stressz miatt méginkább veszélyeztetett. Fontosnak tartottuk, hogy ne pusztán a hallgatók szokásairól szerezzünk információkat, hanem a családjukban, szőkebb környezetükben elıforduló, alkohol- és drogfogyasztási, függıségi trendeket is feltárjuk, hiszen a témával kapcsolatos attitődjeiket ezek a környezeti hatások magyarázhatják. Dolgozatunk

zárásaként

kutatásunk

eredményeibıl

kiindulva

áttekintjük,

hogy

a

szociálpolitika milyen válaszokat adhat problémák kezelésére, mennyire hatékonyak a jelenlegi prevencióval és kezelés-ellátással foglalkozó szolgáltatások, javaslatokat teszünk azok fejlesztésére.

2. AZ ALKOHOLIZMUS, MINT TÁRSADALMI PROBLÉMA BEMUTATÁSA

Az alkohol fogyasztása szinte egyidıs az emberiséggel, az emberi kultúra része. Más korban és más kultúrkörben eltérı funkciókkal bírt ugyan, de mindig része volt a társadalomról szóló diskurzusoknak. Elekes Zsuzsanna Kelemen gondolatait felhasználva foglalja össze az alkoholfogyasztás kezdeteit. (Elekes 2004.) Kezdetben az alkoholfogyasztás szakrális és ünnepi funkciójáról beszélhetünk, ami akár össze is fonódhatott, tekintve, hogy korábban a vallás nagyobb jelentıséggel bírt a társadalmak életében, akár a törzsi társadalmakéban is. Az alkohol az áldozások, illetve késıbb az egyházi szertartások fontos elemeként jelent meg. A XVI. század körül kezdik az emberek az alkoholfogyasztást étkezésekhez kapcsolni. Ennek okaként a korabeli járványokat és a vizek fertızöttségét szokták kiemelni. Ekkor fıként bort és sört fogyasztottak. Ezután lassan a kiegészítı szerepkörbıl étkezés helyettesítıvé „lépett elı” az alkohol, amit nagyban elısegített az eltarthatóság és a szállíthatóság, valamint a tény, hogy nagy az energia tartalma. Egyre elterjedtebbé váltak az alkoholtartalmú italok. A 5

funkciók közül kihagyhatatlan a gyógyító szerep. Voltak idık, amikor a tömény alkoholokat kizárólag a gyógyászatban alkalmazták, például háborúk idején a hadi gyógyászatban. Számos kultúrában az alkoholfogyasztás ma is az ünnepek elengedhetetlen kelléke, a rituálé része. Néhány országban akár napi szinten is fogyasztanak mértékkel alkoholt, például Franciaországban és egyéb mediterrán országokban. Mindezek alapján elmondható, hogy nem minden alkoholfogyasztás okoz problémát az egyénnek és környezetének, nehéz meghúzni a határt a problémás/veszélyeztetı és a biztonságos/egészséges fogyasztás között (már ha létezik egyáltalán ilyen határ). Mi alapján mondhatjuk valakirıl, hogy problémás ivó? Az számít, hogy mikor, hol, egyedül, vagy társaságban iszik? A mennyiséget vegyük alapul? (Nagyivó – heavy drinker vagy szerencsés ivó – lucky drinker?) Aki függı helyzetben van, kényszeresen iszik? Tanulmányunkban szociológiai fogalmat alkalmazunk, tehát „az az alkoholista, akinek életében – családjában, munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása súlyos problémákat okoz.”1 Bár a középkorban nagy mennyiségben fogyasztottak az emberek alkoholt – és egyes források már az ókorból is beszámolnak a túlzott alkoholfogyasztás okoza problémákról -, a fogyasztás társadalmi problémaként való megfogalmazása a XVIII. századra tehetı és „nem csak a fogyasztás igen magas szintjével magyarázható, hanem elsısorban a kapitalizálódással, az ipari társadalmak kialakulásával, amely megnövelte a munkaerı hatékonyságának megırzését (részegen nem lehet dolgozni) a munkáltató és a munkavállaló oldalán egyaránt.”2 Az ivás, illetve az alkoholfogyasztás erkölcsileg helytelen viselkedésnek számít már az 1830as évektıl kezdıdıen. (Elekes 2004.) Észak-Amerikában csakúgy, mint Európában, úgynevezett józansági mozgalmak jelentek meg ekkortól. Tanaikban hangoztatták, hogy morálisan elítélendı az alkoholfogyasztás, aki az erkölcsi normákat be akarja tartani, annak teljes mértékben absztinensnek kell lennie. Ezek a mozgalmak országonként eltérı számban voltak jelen és jelentıségük ugyancsak eltért, azonban történetileg értelmezve a társadalom 1 2

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 515. o. Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2004. 12. o.

6

tagjainak alkoholhoz való viszonyát, megmutatják a társadalom alkoholfogyasztáshoz való hozzáállását. A XIX. századtól az alkoholistára betegként tekintenek, az orvostudomány is elkezd foglalkozni a kezelésükkel. Az 1930-as évektıl kezdıdıen szociológiai kutatások is elindulnak, E. M. Jellinek koncepciója szerint „az alkoholizmus betegség”. (Elekes, 2004.) Ez hatalmas különbséget jelent a korábbi morális felfogáshoz képest, ekkortól az alkoholistára, mint betegre tekintünk – és nem mint bőnösre –, e betegség kialakulása nem pusztán egyéni okokra vezethetı vissza, hanem társadalmi probléma is, így az alkoholista megfelelı kezelése, ellátása is a társadalom felelıssége. Azonban e fogalomhasználat, szemlélet azt is tükrözi, hogy az alkoholizmus kezelése kizárólag az egészségügy feladata. Ez egészen az 1970-es évekig meghatározó volt. Lassan utat törtek más megközelítések is: az alkoholista terminológiát felváltotta a problémás ivó,

mely

arra

utal,

hogy

az

egyénnek

valamilyen

problémája

van,

mely

alkoholfogyasztásából származik. Bruun és munkatársai 1975-ben – Ledermann 1956-os könyve alapján – megfogalmazták az ún. teljes fogyasztási modellt, mely lényege, hogy „a figyelmet nem csak, és nem elsısorban az alkoholbetegre kell koncentrálni, hanem az egész népesség fogyasztási szokásaira”3. Azóta az alkohológia alaptétele, kiindulópontja, hogy „a nagyivás vagy problémás alkoholfogyasztás és a társadalom összes alkoholfogyasztása között összefüggés van”4. Az alkoholfogyasztást szociális kontextusban vizsgálták, az egyén viselkedésére, ivási szokásaira a környezetében élık vélekedése, az adott társadalomban domináns fogyasztási kultúra, a többiek ivási szokásai is hatnak. Ezen elmélet szerint a legcélravezetıbb a kínálat csökkentése. Mások szerint „nem feltétlenül az ivás mennyisége vagy gyakorisága, hanem inkább az ivás módja, kulturális beágyazottsága a meghatározó a problémák kialakulásában”5, akik így gondolják, az ártalomcsökkentést tartják fontosnak.

3

Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2004. 15. o. Uo. 15. o. 5 Uo. 16. o. 4

7

A WHO adatai szerint a világon Európában isznak legtöbbet az emberek átlagosan. Az italok típusát illetıen egységesülés figyelhetı meg, azokban az országokban, ahol korábban a borfogyasztás

dominált,

mint

például

Franciaország

és

Olaszország,

csökkent

a

borfogyasztás- és nıtt a sör- és égetett szesz fogyasztás aránya.6 Ennek ellenére továbbra is megfigyelhetı az északi és mediterrán térségekben tapasztalható alkoholfogyasztástási szokások eltérése. Az északit „száraz” kultúráknak, a mediterránt „vizes” kultúráknak is nevezik, ami azt tükrözi, hogy a száraz kultúrákban az alkoholfogyasztás nem a mindennapok része, magas az absztinencia, ritkán isznak, de olyankor mértéktelenül, ezért magas az alkoholmérgezések, alacsony a májzsugorodásos halálesetek száma. A „vizes” kultúrákban gyakran isznak, de mértékkel és általában csak étkezésekhez. Itt magas a májzsugorodás miatti halálesetek száma, viszont ritka az alkoholmérgezés, kevés az alkohollal kapcsolatos bőncselekmény. „A száraz országokban tehát a viszonylag alacsony egy fıre jutó alkoholfogyasztás az abból eredı problémák nagy számával jár együtt, míg a vizes kultúrákban a nagy mennyiségő alkoholfogyasztás kevesebb problémát hoz felszínre. Eszerint az alkohol problémakénti megjelenése jelentıs mértékben függ a társadalom vizes vagy száraz jellegétıl.”7 A legelterjedtebb megközelítés a száraz-vizes kultúrákat alapul vevı – Room dolgozta ki – de ezen kívül Elekes más kultúrális alapú elméletet is bemutat: „Ulmann megkülönböztet integrált és nem integrált fogyasztási szokásokat. … Pittman szerint az egyes kultúrák az alkoholfogyasztáshoz való viszonyuk alapján az alábbi csoportokba sorolhatóak: absztinens kultúrák, ambivalens kultúrák, megengedı (permisszív) kultúrák, túl megengedı (overpermissiv) kultúrák.” 8

6

Spéder Zsolt: Változások az ezredfordulón. Deviáns viselkedés. In: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 629-640. o. alapján 7 Spéder Zsolt: Változások az ezredfordulón. Deviáns viselkedés. In: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 633. o. 8 Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2004. 17-18. o.

8

AZ ALKOHOLFOGYASZTÁS OKOZTA TÁRSADALMI KÁROK

Az alkoholfogyasztás számos probléma oka lehet az egyén, a családok és a társadalom szintjén: káros a fogyasztó egészségére, bőncselekményekhez, rokkantsághoz, de akár halálhoz is vezethet, számos baleset forrása lehet. Családok gazdasági helyzetének romlásához, az esetleges felbomlásához, az alkoholista szülık gyermekeinek lelki és fizikai sérüléséhez, családból való kiemeléséhez vezethet. Az alkoholistát a társadalom kirekeszti, baráti,

családi

kapcsolatai

fellazulnak,

gyakran

munkanélkülivé

válik,

anyagilag

ellehetetlenül, lecsúszik, életminısége romlik. A szenvedélybetegek kezelése és ellátása költségvetési szinten is érzékelhetı nagyságú tételt jelent, az egészségügyi és szociális kiadások, az igazságszolgáltatás, rendvédelem területén is. Az Országos Alkoholpolitika- és stratégia tervezetben9 részletesen bemutatják az alkoholizmus okozta társadalmi károkat, az egészségi, bőnözési, családi, munkahelyi problémákra vonatkozóan. Az alkohol kimutathatóan egészségkárosító hatású az alábbi betegségek esetében: „emlırák, egyes fej-nyaki tumorok, emésztıszervi daganatok, májrák, coronária-betegség, agyi érbetegségek, májcirrhozis, hasnyálmirigy-gyulladás, alacsony születési súly és méhen belüli növekedési retardáció.”10 Az alkohol miatti halálozási mutatók hazánkban az EU-s átlagnál sokkal rosszabbak, mindkét nem esetében, de a férfiaknál különösen. Ilyen rossz helyzet csak a Szovjetunió néhány volt tagköztársaságában tapasztalható. „Az összes bőnelkövetı csaknem 20%-a (minden ötödik) esetében az alkohol oki tényezıként jelent meg a bőnelkövetés hátterében.”11 A közlekedési és személy elleni ebőncselekményekben meghatározó ok a túlzott alkoholfogyasztás. /A KSH adatai12 szerint 2007-ben 2855 ittasan okozott baleset volt./ Ebbıl fakadóan komoly, akár emberéletet követelı károk is keletkeznek. A családi élet területén az alkoholizmus váláshoz, gyermekek elleni abúzushoz, családon belüli erıszakhoz vezethet. 9

Dr. Buda Béla: Alkoholpolitika- és stratégia tervezet 2006. Országos Addiktológiai Intézet. http://www.eum.hu/hirek-esemenyek/hirek-kozlemenyek/2-sz-melleklet-pdf 10 Uo. 14. o. 11 Uo. 28. o. 12 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl2_05_13i.html

9

Az alkoholizmus a problémák oka és okozata is lehet. Az elızıekben felsorolt problémák esetében a problémás alkoholfogyasztás volt az ok. A társadalomkutatók, szociológusok megfigyelték, hogy az alkoholizmusnak és más deviáns viselkedéseknek gyakran társadalmi oka van. Emile Durkheim Öngyilkosság13 címő mővében bemutatja be azt az összefüggést, hogy olyan társadalmakban, ahol a korábbi normák, a társadalmat szabályozó rendszerek fellazulnak, és helyüket újak még nem foglalják el, rohamosan megnı a devianciák, így az öngyilkosságok száma is. Elmondhatjuk tehát, hogy az alkoholizmus okai nem pusztán az egyénben gyökereznek, a háttérben gyakran társadalmi okok állnak, és hazánkban hatalmas társadalmi károkat okozó problémáról van szó. Kezelése közös felelısségünk, érdekünk.

AZ ALKOHOLPROBLÉMA MAGYARORSZÁGON Az alkohol társadalmi problémaként való jelentkezését hazánkban több szerzı (pl. Elekes, Kelemen, Andorka) évszázazodra visszamenıleg vizsgálta, dolgozatunk terjedelmi korlátai miatt mi csak néhány évtizedre nyúlunk vissza. Magyarországon „elıbb a korábbi eredmények elsorvasztására, majd a mentálhigiénének, mint szemléletnek teljes negligációja következett be a II. világháborút követıen. Ennek következményeit a a nyolcvanas évek TBZ („társadalmi beilleszkedési zavarok” c. tárca közti kutatási fıirány) kutatásai tárták fel, akkor, amikor már a hatalom számára is kezelhetetlenné vált politikai és ideológiai szempontok alapján az ország katasztrofális mentálhigiénés helyzete.”14 Tehát bár jelentıs probléma volt ebben a korszakban is, az egészségügyön kívül nem alakult ki megfelelı ellátások, utánkövetés, nem voltak megfelelıen képzett szakemberek, nem voltak önsegítı csoportok, laikus segítık, az átmeneti és nappali gondozás sem volt megoldott.15 Ez a több évtizedig tartó elnyomás, a problémák szınyeg alá söprése a mai napig rányomja a bélyegét az emberek szemléletére, az ellátórendszerre. 13

Emile Durkheim: Az öngyilkosság. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Kézdi Balázs (szerk.): Iskolai mentálhigiéné – Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadó Alapítvány, 1998. 6. o. 15 Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2004. 18-24. o. 14

10

A rendszerváltás után növekvı problémaként jelentkezett az alkoholfogyasztás. /Az alkoholisták számának mérése problémás, pontos számot nem tudhatunk, de a becslésére többféle eljárás is létezik. A két legelfogadottabb módszer a Jellinek képlet - alkoholisták száma = májzsugordásban elhaltak száma x 0,60 x 144 -, valamint a Ledermann-módszer, mely az egy fıre jutó éves alkoholfogyasztásból határozza meg az alkoholisták számát.16/ A Jellinek-formula alapján a becsült alkoholisták száma 1987-tıl 1993-ig nıtt. A májcirozisban elhunytak száma 3398 fı, míg 1993-ra ez megduplázódott, 6908 fıt jelentett. Az ezekbıl az adatokból becsült alkoholisták száma pedig 489 ezer fırıl 995 ezer fıre nıtt 1993-ra. 17 Ha a magyar népesség egészét tekintjük, akkor egytizedüket veszélyezteti az alkoholizmus. Ilyen számok tudatában joggal mondhatjuk, ki, hogy az alkoholizmus Magyarországon népbetegség, és mint ilyen, megfelelı ellátórendszert kívánna. A hivatkozott tanulmány adatai szerint, bár nı az alkoholizmus következtében elhunytak száma, addig az intézményekben kezelteké csökken, egyre kevesebb a gondozottak aránya. Nıtt a szegénység és százezrek váltak munkanélkülivé, rokkanttá, ezzel párhuzamosan alkohol- és drogfogyasztás is nıtt, a kulturált alkoholfogyasztás visszaszorult. A magyarok egészségi állapota rendkívül rossz, a halálozási mutatók magasak. „Magyarországon a 2001-ben meghalt férfiak 6,7%-ánál, a nıknek 3%-ánál a halál okaként májbetegséget állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy ma 100ezer lakosból 63 májbetegségben hal meg. ... Egyes számítások szerint 1999-ben a 70 év alatti, idı elıtti halálozásokban az alkoholfogyasztásra visszavezethetı halálozások 21%-ot képviseltek. Különösen jelentıs az alkoholos eredető halálozás a 35-64 éves férfinépességben, ahol 1999-ben a halálozások 27%a volt alkoholos eredető. A WHO – egy alábecsültnek tartott – számítása szerint 1990-ben a betegség és rokkantság miatt elveszített életévek 3,5%-a az alkoholfogyasztásra vezethetı vissza.”18 Felmerül a kérdés, ha ilyen sok problémát okoz az alkoholfogyasztás és ennyire jelentıs mértékő hazánkban, miért nem foglalkozik vele a politika, a társadalom?!

16

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 515. o. alapján Béres Csaba dr.: Bevezetés a szociológiába - egyetemi jegyzet. (kézirat) Debrecen 1997. 18 Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2004. 7. o. 17

11

3. SZENVEDÉLYBETEGEK ELLÁTÁSA, PREVENCIÓ, A SZOCIÁLPOLITIKA VÁLASZAI

A szenvedélybetegek ellátása a 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (Szociális törvény) és a 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és mőködésük feltételeirıl címő jogszabályokban került szabályozásra. Ezen jogszabályok, valamint a Tájékoztató a szociális ellátásokról 2008.19 címő kiadvány alapján mutatjuk be az alábbiakban, hogy milyen feltételekkel, milyen segítséget kaphatnak a rászorulók, ellátási formánként. Szociális alapszolgáltatások közül a szenvedélybeteg közösségi ellátása (az alacsonyküszöbő ellátások is ide tartoznak) és a nappali ellátás (a szenvedélybetegek nappali ellátása), a szakosított ellátások közül a szenvedélybetegek otthona, a szenvedélybetegek rehabilitációs intézményei, szenvedélybetegek átmeneti otthona és a szenvedélybetegek lakóotthonai foglalkoznak a szenvedélybetegek ellátásával.

ALAPSZOLGÁLTATÁSOK 1. Közösségi ellátások közé a pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek részére nyújtott közösségi alapellátást, valamint a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbő ellátás soroljuk. Ezen ellátások keretében a klienseket lakókörnyezetükben segítik, ami hozzájárul önálló életvitelük fenntartásához. Az ellátás célja a folyamatos szociális és mentális gondozás, a meglevı képességek megtartása és fejlesztése, a kliens egészségügyi állapotának figyelése, nyomonkövetése. Nagyon fontos, hogy ezek a közösségi ellátásokban dolgozó szociális szakemberek együttmőködjenek a kliens háziorvosával, kezelıorvosával is, valamint minden olyan szolgáltatóval, hivatallal akivel a beteg kapcsolatban áll, hiszen a munka csak így lehet igazán hatékony. “A közösségi szolgáltatások általános jellemzıje a környezeti erıforrások intenzív igénybevétele, így a professzionális segítık mellett nagyban támaszkodhatnak a

19

Tájékoztató a szociális ellátásokról. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium kiadványa, 2008. http://szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=15116

12

szolgáltatók az érintett környezetére, önkéntesek bevonására. Struktúrája rugalmas, könnyen reagál a közösségben megjelenı problémákra.”20 A közösségi ellátásokat tehát a kliens a lakókörnyezetében veheti igénybe, közösségi formában. Nagy elınye, hogy az egyént nem emeli ki környezetébıl, úgy kaphat segítséget, hogy lakóhelyet, életteret nem kell változtatnia. Szintén pozitívum, hogy az ellátás ingyenes és az önkéntesség elvén alapul. Szenvedélybetegek

részére

alacsonyküszöbő

ellátás

keretében

ártalomcsökkentı

szolgáltatásokat biztosítanak, ami azt jelenti, hogy próbálják a szerfogyasztás okozta egészségügyi és szociális károkat minimalizálni, illetve krízishelyzetben beavatkoznak. “Az alacsonyküszöbő kifejezés arra utal, hogy a szolgáltatást végzık nem támasztanak magas követelményeket az igénybe vevıkkel szemben, a szolgáltatás igénybevételének szinte nincs feltétele.”21 Az alacsonyküszöbő ellátások igénybevétele önkéntes, ingyenes, lakóhelytıl függetlenül, anonim módon igénybevehetı. Az alacsonyküszöbő ellátást térben és idıben akkor biztosítják ahol és amikor arra szükség van. Ha éppen egy éjszakai bulin veszélyezteti a fiatalokat a kiszáradás a diszkódrogok miatt, akkor ott osztanak vizet vagy épp adnak elsısegélyt (ez az ún. Partiszerviz szolgáltatás), de ilyen akár a kihelyezett tőcsere automata vagy a mobil tőcsere busz is. Szenvedélybetegek közösségi ellátását 69, alacsonyküszöbő ellátást 36 szervezet biztosít22 jelenleg az országban. Pozitív dolog, hogy a közösségi ellátások rendszerszemléletetőek, fejlesztendı területnek a szakemberek a családtagok még jelentısebb bevonását, valamint a szakemberek továbbképzését, a közösségi ellátások számának növelését, és a szélesebb körő tájékoztatást tartják.23

20

Kozma Judit (szerk.): Szakmai ajánlás - A közösségi ellátás pszichiátriai betegek részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest, 2008. 21 Kun Gábor: Irányelvek a szenvedélybeteg-ellátás területén. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, 2007. július 11. http://www.ndi-szip.hu/Controls/DownloadNews.aspx?attId=0bcabaaa-c3f3-4002-9047-ef3bd0088afc 22 A „Támogató szolgáltatást, a közösségi ellátást és az alacsonyküszöbű szolgáltatást működtető szolgáltatók befogadása és állami támogatása” címmel kiírt pályázat nyertesei. 23 Berényi András – Koller Éva – Szentkatolnay Miklós: Körkép a magyarországi szenvedélybeteg ellátásról, ahogyan a kollégák látják. In: Berényi András (szerk.): Kísérletek a szenvedélybetegek közösségi ellátásának

13

2. A szenvedélybetegek nappali ellátása keretében segítik a kliens hivatalos ügyeinek intézését, igény szerint meleg élelmet biztosítanak, szabadidıs programokat szerveznek, segítik a szakellátáshoz való hozzájutásukat, munkába állást, életvitelre vonatkozó tanácsadást biztosítanak, lehetıvé teszik a tisztálkodást és a mosást. Fontos szakmai elv a túlgondozás elkerülése, tehát a meglevı képességekre kell alapozni, nem szabad helyette megoldani feladatokat. A klienst aktív, önmagáért felelısséget vállalni képes személyként kezelik, a segítségnyújtás csak az egyén szükségleteinek, állapotának megfelelı mértékben történhet. “A nappali megnevezés arra utal, hogy adott helyiségben napközbeni ellátásokat nyújt szenvedélybetegek részére. Fontos, hogy ezek a szolgáltatások a kliensek széles köre számára legyenek elérhetıek, és a szenvedélybetegségbıl adódó sokrétő problémára egyéni megoldások megtalálását segítse elı. Az önkéntességre és a segítı programokra épülı ellátás rehabilitáló, reintegráló hatása a nyitott, mindenki számára igénybe vehetı szolgáltatásokkal érhetı el, mert az így kialakuló látogatói kör révén non-direkt módon támogatható, kialakítható mindazon készség, viselkedés mely szükséges a korábbi, vagy a jelenleg reálisan elérhetı kis-, lakóközösségbe való betagozódáshoz. A nappali ellátás rehabilitáló, reintegráló hatása mellett nem kisebb jelentıségő a szolgáltatás preventív hatása, hiszen az egyéni szükségletekre alapozott hosszabb távú szociális és mentális gondozással, az életvitel, életvezetés segítésével, a személyiség fejlesztésével, a közösség erejével megelızhetı, hogy az addiktív problémával küzdı egyre inkább a függıség állapotába kerüljön.”24

kialakítására Magyarországon – Módszertani segédlet. Forrás Lelki Segítők Egyesülete, Debrecen, 2006. 152166. o. 24 Dr. Szemelyácz János (et. al.): Szenvedélybetegek részére nyújtott szolgáltatások – Nappali intézmények a szenvedélybetegek szociális ellátásában. 2007. 3-4. o. http://www.szmi.hu/files/images/file/standard/SZENNAP_rev.doc

14

SZAKOSÍTOTT ELLÁTÁSI FORMÁK 1. A szenvedélybetegek otthona: a szomatikus és mentális állapotot stabilizáló, illetve javító kezelést igénylı, önálló életvitelre idılegesen nem képes személyek gondozását végzi, ha kötelezı intézeti gyógykezelésre nem szorulnak. Szenvedélybetegek otthonában a KSH adatai25 szerint 2007-ben 2176 ellátott volt. 1993 óta, amikor 676 fı volt az ellátottak száma, folyamatosan nıtt a kliensszám, mint láthatjuk azóta több mint háromszorosára nıtt. 2. A pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye: azt a 18. életévét betöltött pszichiátriai, illetve 16. életévét betöltött szenvedélybeteget látja el, aki rendszeres vagy akut gyógyintézeti kezelésre nem szorul és utógondozására nincs más mód. A gondozottak részére képzési, munka jellegő vagy terápiás foglalkoztatást szerveznek és elıkészítik a családi és lakóhelyi környezetükbe történı visszatérésüket. 3. Szenvedélybetegek átmeneti otthonában az a személy helyezhetı el, akinél szakorvosi szakvélemény alapján szenvedélybetegség került megállapításra, és ellátása átmeneti jelleggel családjában vagy lakókörzetében nem oldható meg; 4. A rehabilitációs célú lakóotthon tizennégy szenvedélybeteget befogadó intézmény, amely az ellátást igénybevevı részére életkorának, egészségi állapotának és önellátása mértékének megfelelı ellátást biztosít. Gyakori probléma, hogy a szenvedélybeteg a kezelés, ellátás után visszaesik. “Az ellátásban résztvevı szakemberek több, mint fele szerint a beteg visszaesését az okozza, hogy a beteg ugyanabba a környezetbe kerül vissza, újra bekerülhet a régi társaságba (ivócimborák, drogos társak, szipusok stb.). A család nem változik, illetve nem tudja kezelni az új helyzetet (nem tudják elfogadni, hogy a beteg meggyógyult, továbbra is betegként kezelik. A gyógyult szenvedélybeteget a társadalom is elıítéletekkel fogadja, stigmatizálja és diszkriminálja. Éppen ezért a visszatérık nehezen vagy egyáltalán nem találnak munkát, s így anyagi

25

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl2_04_10i.html

15

gondokkal küzdenek.”26 Probléma, hogy nem megfelelı az utógondozás, már ha egyáltalán van.

AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER ÁLTAL BIZTOSÍTOTT ELLÁTÁSOK Amint láthatjuk igen sokféle szociális ellátás létezik. De nem szabad elfeledkeznünk a szenvedélybetegek ellátásának másik fı biztosítójáról, az egészségügyi rendszerrıl sem. “A problémás ivók és alkoholbetegek kezelési, gondozási és rehabilitációs programjait az egészségügyi ellátórendszerben az egészségügyi alapellátás, a járóbeteg-szakellátás, a fekvıbeteg-ellátó osztályok, a rehabilitációs profilú ellátó egységek végzik.”27 Tehát az egészségügyi rendszer, valamint a rendszerváltás óta a civil szervezetek és egyházi szereplık is jelentıs szerepet vállalnak az alkoholbetegek, az alkoholprobléma kezelésében, valamint hazánkban is megjelentek az önsegítı csoportok, alternatív kezdeményezések (pl. AA, az Anonim Alkoholisták közössége). A Forrás Lelki Segítı Egyesülete a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával 2006-ban kutatást végzett, 88, a szenvedélybetegek ellátása területén dolgozó különféle végzettségő

(családgondozó,

szociálpedagógus,

pszichiáter,

gyógypedagógus,

addiktológus,

szociális

asszisztens,

mentálhigiénés ápoló,

szakember,

szociális

munkás)

szakembereket véleményét kérdezték az intézményrendszerrıl. A szenvedélybetegek egészségügyi ellátásával kapcsolatban a válaszadók véleménye: “A szenvedélybetegek osztályos ellátása túlságosan medikalizált, azaz elsısorban a gyógyszeres terápiás formára szorítkozik, éppen ezért a betegeknél a gyógyszerfüggıség veszélye is fennáll. Kevés intézményben van osztályos ellátás, a kórházak sok esetben telítettek, kevés férıhellyel rendelkeznek.

Kevés

a

szakember,

így

a

meglevık

túlterheltek.

A

különféle

szenvedélybetegségek kezelése nem szeparáltan történik. Az utógondozás sok esetben elmarad, vagy hiányos. A “gyógyult” szenvedélybetegek közül sokan visszaesnek.” A kórházi 26

Berényi András – Koller Éva – Szentkatolnay Miklós: Körkép a magyarországi szenvedélybeteg ellátásról, ahogyan a kollégák látják. In: Berényi András (szerk.): Kísérletek a szenvedélybetegek közösségi ellátásának kialakítására Magyarországon – Módszertani segédlet. Forrás Lelki Segítők Egyesülete, Debrecen, 2006. 159. o. 27 Buda Béla dr.: Alkoholpolitika- és stratégia tervezet 2006. Országos Addiktológiai Intézet. http://www.eum.hu/hirek-esemenyek/hirek-kozlemenyek/2-sz-melleklet-pdf 48. o.

16

kezelést nem tartják hatékonynak. Mintegy 43%-uk szerint érdekkülönbség van az intézmények és a betegek között, hiszen a beteg érdeke, hogy minél hamarabb meggyógyuljon, visszaintegrálódjon családjába, komplex ellátást kapva, gyógyultan térjen haza. Ezzel szemben a kórház érdeke, hogy hosszabb, ezáltal hatékonyabb kezelést nyújtson, izolálja a beteget és rövid, gyors gyógyszeres terápiát kapjon a kliens. Az említett kutatásban megkérdezett szakemberek egynegyedének semmilyen, felének pedig csak ritka kapcsolata van a pszichiátriai és addiktológiai gondozókkal. Más egészségügyi- és szociális

intézményekkel

drogambulanciák,

(családsegítı

ideggondozók,

szolgálatok,

háziorvosok,

gyermekjóléti

önkormányzati

szociális

szolgálatok, osztálya,

rehabilitációs intézmények) a válaszadók többsége, 70%-a gyakran lép együttmőködésre.28 A szenvedélybetegség önmagában és következményeiben egyaránt tekinthetı szociális és egészségügyi problémának egyszerre. Ennek megfelelıen e két szféra együttmőködésére van szükség a probléma kezelésében. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a különbözı területeken dolgozó, más szemlélető szakemberek képesek legyenek az összefogásra, és a kliensek komplex, valódi segítséget nyújtó szolgáltatásokat kaphassanak. Az ellátások kapcsán elmondható, hogy többségük korrektív, a már kialakult problémát kezeli. Véleményünk szerint a prevenciós szolgáltatásokra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, amelyek a tájékoztatásra, a lelki segítségnyújtásra, az egészséges életmód népszerősítésére és a társadalmi integráció elısegítésére irányulnak.

PROBLÉMÁK, HIÁNYOSSÁGOK A Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai alapján 2007-ben 14039 drogbeteg kezelt volt. 12

intézményben, 260 ágyra volt drogterápiás otthonokban szerzıdés. 25 illegális szer okozta közvetlen haláleset történt. 14 szervezet mőködtetett tőcsere programot, Metadon fenntartó

28

Berényi András – Koller Éva – Szentkatolnay Miklós: Körkép a magyarországi szenvedélybeteg ellátásról, ahogyan a kollégák látják. In: Berényi András (szerk.): Kísérletek a szenvedélybetegek közösségi ellátásának kialakítására Magyarországon – Módszertani segédlet. Forrás Lelki Segítők Egyesülete, Debrecen, 2006. 152166. o.

17

kezelés kilenc helyen történt az országban. A tárgyévben 4667 visszaélés kábítószerrel bőncselekmény miatt indult eljárás zárult le.”29 Vitathatatlan, hogy fontos a kezelés, az ellátások biztosítása, kezelés, de látnunk kell azt is, hogy ha jobbá tesszük az ellátásokat, attól a probléma még megmarad. Ezekbe az ellátásokba, kezelésekbe ugyanis azok kerülnek be, akik esetében már súlyos gondokkal küzdenek.30 Természetesen felelısségünk, hogy segítsük ıket, de még hatékonyabb, jobb lenne a korai megelızésre, a prevencióra, egészségnevelésre nagyobb figyelmet fordítanunk. Hazánkban a büntetı igazságszolgáltatás és az egészségügyi és szociális ellátórendszer kábítószerrel összefüggı költségeit, a költségvetési kiadásokat 2005-ben 9611-10788 millió forintra becsülik. /A társadalmi költségek becslésére még nincsenek adatok./ 1. ábra A kábítószerrel összefüggı költségvetési kiadások 2005-ben (becslés)

Forrás: http://www.drogfokuszpont.hu/?lang=1&pid=172 „A hazai kábítószerrel összefüggı költségvetési kiadások az összes költségvetési kiadás 0,11 %-át teszik ki, ami az éves GDP 0,05 %-a. A költségek mintegy negyede kerül az egészségügyi és a szociális ellátás területén felhasználásra, a költségvetési kiadások további mintegy háromnegyed része a büntetı igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik. Ezen szempontok 29

http://szmm.gov.hu/main.php?folderID=13565&articleID=40823&ctag=articlelist&iid=1 alapján Buda Béla dr.: Alkoholpolitika és stratégia tervezet 2006. Országos Addiktológiai Intézet. http://www.eum.hu/hirek-esemenyek/hirek-kozlemenyek/2-sz-melleklet-pdf 47. o. alapján 30

18

alapján összehasonlítható

hazánk

és

más

EU

tagállamok

kábítószerrel

31

összefüggı költségvetési kiadásainak szerkezete.” 2. ábra

A kábítószerrel összefüggı költségvetési kiadások szerkezete (2005)

Forrás: http://www.drogfokuszpont.hu/?lang=1&pid=172 A fenti táblázat alapján megállapítható, hogy más Európai Uniós tagállamokhoz viszonyítva hazánkban, akár a kiadások költségvetésen belüli arányát, akár a kiadások GDP-hez viszonyított arányát tekintjük, relative alacsonyak a kábítószerrel összefüggı kiadások. Az összes ráfordításról pedig elmondható, hogy a bőntetı igazságszolgáltatás aránya magas, háromszor annyi pénzt fordítunk rá, mint az egészségügyi és szociális jellegő ellátásokra, szolgáltatásokra. /Érdekes összehasonlítani a skandináv országokkal, ahol éppen fordított ez az arány. Az is figyelemreméltó, hogy Hollandiában, ahol legalizálták a drogok jelentıs csoportját milyen hatalmasak a költségvetés drog-promléma kezelési kiadásai./

31

http://www.drogfokuszpont.hu/?lang=1&pid=172

19

Ezt tükrözi az a szemléletet is, mely hazánkban még mindig jellemzı: az illegális drogok kínálatának csökkentése, a bőnüldözés nagy szerepet kap, míg a valódi problémák megoldására, a függıség megszüntetésére és leginkább prevencióra még mindig kevés idıt, energiát és pénzt fordítunk. Maguk a kábítószer-problémával foglalkozó szakemberek32 is túlzónak tartják a rendırségi beavatkozások és kiadások ekkora túlsúlyát: “A megkérdezettek szerint a drogprobléma kezelésében, csökkentésében elsısorban az egészségügyi ellátórendszernek majd az iskolának van legnagyobb szerepe. A válaszadók erre a két területre költenének a legtöbbet, míg a rendırségi felderítés és a kutatások, felmérések készítése lényegesen kisebb hangsúlyt kapott.”33 Tekintsük végig milyen terveink, stratégiáink vannak az alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatban! A drogprobléma kezelésének legfontosabb dokumentum a Nemzeti Drogstratégia. A kábítószer

elleni

küzdelmet,

a Nemzeti

Drogstratégia

megvalósítását

a Nemzeti

Drogmegelızési Intézet (NDI), a minisztérium háttérintézményeként koordinálja. Győjti, rendszerezi és publikálja a legfrissebb adatokat, szakmai irányelveket fektet le, segíti a drogprevenciós és egészségfejlesztı programok megvalósulását, támogatja a Kábítószer Egyeztetı Fórumok helyi szintő munkáját. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium évente megjelenteti a „Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrıl” c. kiadványt, melyben bemutatják mi történt az utóbbi évben a drogmegelızés területén, a magyar Kábítószer Adatgyőjtı és Kapcsolatartó Központ adatai alapján. A Nemzeti Drogstratégia végrehajtásában, megvalósításában résztvevı intézmények, költségvetési és közkiadások ismertetése mellett megtudhatjuk e dokumentumból, hogy 32

A debreceni Kábítószer Egyeztető Fórum tanulmányt készített 2006 végén. A városban működő, a kábítószer-problémához valamilyen módon kapcsolódó intézmények dolgozóival készítettek interjút, illetve töltettek ki kérdőívet. A helyzetértékelő és problémafeltáró vizsgálat célja a helyi erőforrások inkonzisztenciájának feltárása volt. Ebben az egységben 273 kérdőív került kiosztásra, ebből 233 érkezett vissza (85,3%).

33

Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről 2007. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai kiadványsorozata, Budapest 2007. 63. o. http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=15339

20

milyen kutatások, publikációk születtek, milyen attitődformálási programok, események voltak az elmúlt évben. Ezután a megelızés, a kezelés-ellátás, és a kínálatcsökkentés eredményeit ismertetik. Ahogyan a fenti ismertetésbıl is látszik a Nemzeti Drogstratégia34 megvalósításának támogatására kialakult egy intézményhálózat, vannak szakmai céljaink, irányelvek, erkölcsi, szakmai és anyagi támogatás a beavatkozáshoz. Lássuk, hogyan jelenik meg az alkoholprobléma ebben a stratégiában: már az elején leszögezik, ennek a stratégiának a középpontjában az illegális kábítószerek állnak, „noha jól ismert, hogy az alkoholfogyasztás és a dohányzás okozta problémák társadalmi szinten súlyosabb egészségügyi, közegészségügyi következményekkel járnak, továbbá a nem-tiltott szerek használata (pl. szerves oldószerek) is komoly aggodalomra ad okot Magyarországon a fiatalok között.” A döntést azzal indokolják, hogy a szervezett bőnözés elleni küzdelem kulcsfontosságú, a nemzetközi egyezményekben erre kötelezettséget vállaltunk, illetve a drogkérdés változásának dinamikája más, mint a több száz éves múltú alkoholfogyasztásé és a dohányzásé, akár éveken belül is radikális változások lehetnek. Ezért a stratégiában az illegális drogok kérdése áll középpontban, míg az alkohol-probléma csak marginálisan jelenik meg, többnyire csak a politoxikománia kapcsán említik meg, illetve helyi szinten kezelendı problémának tartják. Ez az érvelés számunkra érthetetlen, elfogadhatatlan. Úgy gondoljuk, hogy a társadalom számára az illegális szerek fogyasztása mellett a legális egészségkárosító, függıséget okozó alkohollal is fel kell vennünk a harcot, a probléma kezelése ugyanolyan, vagy talán még fontosabb feladat. Természetesen nem lenne semmi probléma, ha az alkoholprobléma kezelésére, illetve a megelızésére hasonló stratégia és annak megvalósítását biztosító infrastruktúra létezne. Azonban jelenleg Magyarországon mégcsak nincs is elfogadott alkoholpolitikai stratégia. Az Országos Addiktológiai Intézet készített 2006-ban egy Alkoholpolitika- és stratégia

34

Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására. 2000. http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=315

21

tervezetet35, de annak elfogadására már nem került sor. Sıt, 2008. május 1-jei hatállyal az Országos Addiktológiai Intézetet megszüntették. /Ugyan jogutóddal, a módszertani, kutatási, adatgyőjtési és monitoring feladatok Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ keretei között, a gondozási feladatokat az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben zajlanak tovább, de jelentıs mértékő szakmai létszám és óracsökkentésre került sor./ Több száz szakember emelte fel a hangját a döntés ellen, nyílt levélben kérték az egészségügyi minisztert a döntés megváltoztatására. Egy sokatmondó részletet idézünk levelükbıl: “A lakosság közel 10%-a küzd jelentıs alkoholproblémával, a nikotin-függıség pedig nem csak a felnıttek körében elterjedt, hanem jelentıs növekedést mutat a serdülık körében is. A WHO becslése szerint az országok GDP-jének 3-6 %-ára tehetıek az addiktológiai problémák társadalmi kárai. Ez az összeg Magyarországon 600-1200 milliárd forint. Évrıl évre nı az illegális szerek kipróbálásának aránya is a fiatalok között. Mindezeket összevetve közvetlenül vagy közvetve szinte a teljes lakosság érintett vagy veszélyeztetett az addiktológiai problémákban. Hazánk jelenleg rendelkezik Nemzeti Stratégiával a kábítószer-probléma visszaszorítására, de Alkohol Stratégiával, illetve átfogó Addiktológiai Stratégiával nem, holott a Kormány 2007-ban kifejezte azon szándékát, hogy kb. 100 000 fıvel kívánja csökkenteni alkoholbetegeink számát. Ez olyan jelentıs vállalás, amelynek megvalósítása a stratégiai elvek kialakítása, a terület szakmai és financiális megerısítése nélkül nehezen kivitelezhetı.” 36 A magyarok többsége, a válaszadók nagy része (57%-a) is úgy gondolja, hogy az államnak jelentıs szerepet kell vállalnia az alkoholprobléma kezelésében.37

Feltehetjük a kérdést: mi van annak a hátterében, hogy az alkohol-kérdés mégis ennyire elhanyagolt? Beletörıdtünk a helyzetbe, hogy több tízezer magyar állampolgár így éljen? A drogfogyasztás rövidebb távon fejti ki káros hatását, ezért nem érzékeljük akkora problémának az ivást? Vagy már olyan tömegeket érint, hogy a magyar társadalomban a 35Dr.

Buda Béla: Alkoholpolitika és stratégia tervezet 2006. Országos Addiktológiai Intézet. http://www.eum.hu/hirek-esemenyek/hirek-kozlemenyek/2-sz-melleklet-pdf 36 Tiltakozás az Országos Addiktológiai Intézet bezárása ellen. Nyílt level, 2008. március 13. http://elolanc.hu/index.php?Itemid=3&id=10076&option=com_content&task=view 37 Attitudes towards Alcohol – Special Eurobarometer. European Commission. 2007. 16. o.

22

mértéktelen alkoholfogyasztás nem is számít már devianciának? Az állam ellenérdekelt a beavatkozásban, hiszen az alkohol- és dohánytermékek után hatalmas bevételekhez jut, jövedéki adóként? Valószínőleg mind szerepet játszik. Magyarországon még mindig nem a preventív, hanem a korrektív szemlélet dominál. Nem gondokodunk hosszú távon, nem számít az emberek életminısége, a sok tízezer alkoholfüggı beteg és családjuk helyzete. /Meg kell jegyeznünk nem csak róluk, hanem a pszichiátriai betegek kezelésérıl is lemondott a társadalom, 2008ban bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI) is./

A

fent

bemutatott

társadalmi

probléma

egy

szeletére,

az

egyetemi

hallgatók

alkoholfogyasztási szokásaira vagyunk kíváncsiak, arra, vajon mennyire súlyos problémaként jelenik ez meg az életükben a bemutatottakhoz képest.

4. A KUTATÁS ISMERTETÉSE 4.1. TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA

A drogfogyasztás és az alkoholizmus társadalmunkban komoly probléma, ezért a társadalommal foglalkozók számára mindenképpen vizsgálandó és kezelendı. Különösen fontos, hogy bizonyos veszélyeztetett célcsoportok alkohollal és egyéb szerekkel kapcsolatban milyen attitődöket mutatnak, de vizsgálandó az is, hogy ezen célcsoportok társadalmi kapcsolataiban milyen változások következnek be függıség kialakulása miatt. A fogyasztás és a függıség nem csupán egyéni, hanem társadalmi probléma is, hiszen általában a szenvedélybetegek

nem csak egészségügyi

problémákkal szembesülnek, hanem

kirekesztıdnek a társadalomból, a munka világából, az élet valamennyi területérıl. A függıség lehet oka és okozata is a kirekesztıdésnek. Tehát a társas kapcsolatok minıségi romlása, a függıség okozta fizikai és szellemi leépülés egymást gerjesztı jelenségek, így vizsgálatunk relevanciája megkérdıjelezhetetlen. Elsısorban a fentiekkel indokoljuk, hogy a 23

szenvedélybetegségekkel kapcsolatos attitődöket vizsgálunk a Debreceni Egyetem hallgatói körében. Vizsgálatunkkal arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kutatott populációban, az egyetemisták körében komoly problémát jelent a túlzott mértékő alkoholfogyasztás, és e jelenség meglétét szeretnénk empirikus adatokkal alátámasztani. Azért fontos ez számunkra, mert úgy véljük, az ellátórendszer kevesebb hangsúlyt fektet az alkoholprobléma kérdésére, mint az indokolt lenne. Az egyetemünkön a prevenció jelentıségét felismerték, mellyel a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés program foglalkozik. Véleményünk szerint kutatásunk eredményei számukra is új információkat hordozhatnak a hallgatók alkohollal- és droggal kapcsolatos attitődjeirıl. Vizsgálatunk témájául tehát a droggal és alkohollal kapcsolatos attitődöket választottuk egyetemista populáció körében vizsgálva, míg kutatásunk szőkebb tárgyát a Debreceni Egyetem hallgatóinak alkohol- és drogfogyasztási szokásai, a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos attitődjei, valamint prevencióval kapcsolatos véleménye képezi. Fontosnak tartottuk, hogy ne pusztán a hallgatók szokásairól szerezzünk információkat, hanem a családjukban, szőkebb környezetükben elıforduló, alkohol- és drogfogyasztási, valamint függıségi trendeket is feltárjuk, hiszen a témával kapcsolatos attitődjeiket ezek a környezeti hatások magyarázhatják. Gyakornokként, önkéntesként személyesen is részt vettünk a Program munkájában, így a vizsgált populáció, az említett társadalmi probléma és az erre irányuló eddigi megoldások némiképp ismertek számunkra. A Mentálhigiénés Program a hallgatókkal napi kapcsolatban van, az egyetemen irodát mőködtet, munkatársaikhoz akár konzultáció keretében, vagy kötetlenül is fordulhatnak a fiatalok az egyetemi bulikban kortárssegítıkhöz. Tapasztalataink szerint a drog- és alkoholfogyasztás a hallgatók jelentıs részét közvetlenül vagy közvetve érinti, problémákat okoz számukra. Sajnos a magyar társadalomban a szenvedélybetegek száma kiemelkedıen magas, társadalmi tudásunk része az az információ, hogy ritka az olyan család melyet ne érintene. Célcsoportunk az életkori sajátosságok, életmód, hirtelen környezetváltozás, a korábbi középiskolai kapcsolatok megszakadása, egy új közegbe való beilleszkedés, teljesítménykényszer okozta stressz miatt méginkább veszélyeztetett.

24

4.2. A HALLGATÓK PSZICHOLÓGIAI, GAZDASÁGI ÉS ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAI A hallgatók egy rendkívül veszélyeztetett célcsoportot alkotnak, különösen nagy az alkoholilletve a drogfogyasztás kockázata. Sokan vannak közöttük, akik ebben a korban távolodnak el az otthonuktól és új, eddig nem tapasztalt helyzetekkel kerülnek szembe. Ilyen szituációkban segítségül hívhatják a szereket, ezzel kiegészítve probléma megoldási stratégiáikat. Bojda Bea Az ifjúsági életszakasz és oktatási környezet c. tanulmányában a felsıoktatás hallgatói rétegének pszichológiai jellemzéséhez nyújt támpontot. Az egyetemisták vizsgálatakor az egyéni adottságokat, az életkori jellemzıket (önállósodás, önkipróbálás, cselekvésorientáltság), a tanuló státusszal járó dolgokat (egyetemhez kötött élet, beilleszkedés, az egyetemi szokásrend elsajátítása, a hiearchiában elfoglalt hely), valamint az „összetársadalmi meghatározottságokat (mint a gazdasági-politikai helyzet, társadalmi osztály és réteghelyzet, konkrét szocio-kulturális jellemzık)“38 egyaránt figyelembe kell vennünk. A hallgatók jelentıs része a posztadolens életszakaszban van. A szociológusok a posztadoleszcencia fogalmat a fiatal felnıttkorra használják, amikor az egyén már nem gyermek, de még nem is igazán felnıtt. Vaskovics László: A posztadoleszcencia szociológiai elmélete39 c. tanulmányában mutatja be ezt az életszakaszt, melyben a fiatal felnıttek szülıktıl való leválása megkezdıdött, de még nem ment végbe minden területen. A leválás jelenti a jogi értelmeben vett leválást, az elköltözést, kirepülést a fészekbıl, anyagi függetlenedést, az önálló döntéshozást. Az egyetemisták biológiailag érettek, jogilag felnıttek, de anyagilag még nem önállóak, nem önfenntartóak. A poszt-indusztriális társadalmakban a képzés idıszaka kitolódik, és a fiatalok egyre késıbb vállalnak munkát. Erikson a fejlıdés nyolc szakaszát különböztette meg, ezek a csecsemıkor, gyerekkor, óvodáskor, iskoláskor, serdülıkor, fiatal felnıttkor, felnıttkor és idıskor. A fejlıdési szakaszok végén megbomlik a korábbi egyensúly, ami “szomatikus, pszichés és szociális problémákkal jár, ezt nevezzük krízisnek, de szükséges ahhoz, hogy a további fejlıdés bekövetkezhessék. A fejlıdési krízis fordulópont, sorsdöntı életszakasz, az alkotóerı és/vagy 38 Bojda Bea: Az ifjúsági életszakad és oktatási környezet. . In.: Murányi István (szerk.): Drogfogyasztók felsőfokon. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program, Debrecen, 2004. 6. o. 39 Vaskovics László: A posztadoleszcencia szociológiai elmélete, Szociológia Szemle 2000/4.

25

a meghasonlottság forrása a nagyfokú sérülékenység, de az óriási fejlıdési lehetıségek idıszaka is egyben. A krízisben ható motivációs erık vezetnek el a krízis megoldásához, amelynek eredménye, "nyeresége" egy újabb tudás, az identitás újabb eleme, a fejlıdés magasabb szintje.”40 A fejlıdési kríziseken kívül beszélhetünk akcientális, vagy esetleges krízisekrıl is. E pszichológiai elmélet alapján az egyetemistákat akár a serdülıkorba, akár a fiatal felnıttkorba tartozónak is tekinthetjük. Nagy részük valójában éppen a két korszak között váltást éli át, fejlıdési krízisben van. A serdülıkor végén, de akár a fiatal felnıttkor elejébe átnyúlóan41 a legfontosabb kérdés amire választ keres az egyén a „Ki vagyok én?”. Ez az identitáskeresés a nemi identitás, a vallási, világnézeti elkötelezıdés, a pályaválasztás területén is megjelenik. A felnıtt szerepekhez való viszony megváltozik, a vágyakat, elképzeléseket összhangba kell hozniuk a valósággal. “A serdülıkor után a fiatal felnıttkort az intimitás krízise jellemzi. Az intimitásra való képesség azt jelenti, hogy a személy saját identitása elvesztésétıl való félelem nélkül tud közeli kapcsolatokban részt venni. Amennyiben a személynek nem sikerül intimitást elérnie kapcsolataiban, elszigetelıdik (izolálódik).”42 Erik Erickson fejlıdéslélektani elméletét – az emberi fejlıdés nyolc szakasza, életkori krízisek – felhasználva 2001-ben Abby Wilner és Alexandra Robbins bemutatták43 a életkezdési/kapunyitási pánikot (angolul Quarter-life crisis). A magyar kifejezést Horváth Tünde pszichológus használta elıször, épp végzés elıtt álló egyetemistákat vizsgálatával kapcsolatban. A kapunyitási pánik a fiatal pályakezdıket, általában magas iskolai végezettségőeket érinti. A hosszas tanulás után azzal szembesül a hallgató, hogy munkatapasztalat nélkül nehezen talál állást, esetleg nincs is szükség tudására a 40

Gyöngyösiné Kiss E. – Oláh A.(Szerk.) 2007. Vázlatok a személyiségről. A személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest: Új Mandátum, 227. o. 41 Az identitás megszilárdulása akár a harmincas évek végéig is eltarthat, és még azután is lehetnek változások benne. ’Kézdy Anikó: Fejlődési krízisek vizsgálata egyetemisták körében. In.: Puskás-Vajda Zsuzsa (szerk.): Felsőoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon. Feta Könyvek 2., Budapest, 2007.’ alapján 42 Kézdy Anikó: Fejlődési krízisek vizsgálata egyetemisták körében. In.: Puskás-Vajda Zsuzsa (szerk.): Felsőoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon. Feta Könyvek 2., Budapest, 2007. 50.o. 43 'Quarterlife Crisis, the Unique Challenges of Life in your Twenties c. könyvükben (Penguin Group Inc., 2001.)

26

munkaerıpiacon – például a túlképzés miatt -, olyan szakmát választott, ami valójában nem is érdekli. Míg egyesek megküzdenek ezzel, új területek felé nyitnak, szakmát váltanak, mások céljaikat elvesztik, kiégnek. A posztadolens korú fiatalok számára biológiai szempontból a reprodukció a teljesítendı elvárás, azonban napjaink társadalma mást vár el. Egyfelıl gazdasági megfontolás, hogy a fiatalok elıbb arra törekednek, hogy egzisztenciát teremtsenek, és csak azután vállalnak gyermeket. Másfelıl pedig egy vélt, de egyre inkább valósnak tőnı gazdasági elvárásnak tesznek eleget, emiatt nem engedelmeskednek az elsıdleges biológiai elvárásoknak.44 A leválás elıtti pánikhoz hozzájárul a munkaerı-piacra való belépés bizonytalansága, a munkahelyek instabilitása. A probléma másik pólusa viszont, hogy mielıtt a „saját lábára állna” a huszonéves olyan elvárásokkal szembesül, melyek elengedhetetlennek tartják az álomállást, a magas fizetést és a sikeres pályafutást. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a saját pályafutását illetıen naiv és irreális elképzelései vannak. Nehéz mindezeknek eleget tenni, és a magas elvárások miatt nagyobb a kudarc esélye is. Kutatók szerint a kapunyitási pánik által veszélyeztetett generáció legnagyobb problémája a türelmetlenség, hiszen nem vagy csak ritkán képesek alulról elkezdeni karrierjük építését, egybıl a legmagasabb életszínvonalat akarják elérni.45 Mivel a legtöbb fiatal hasonlóan vélekedik a siker elérésének kérdésérıl, és a némiképp cinikus „add Uram, de azonnal” attitőddel jellemezhetı hozzáállásuk, állandó versengı szemlélet uralkodik körükben és a munkaerı-piacon egyaránt. Ez pedig természetesen szorongást okoz a fiatalokban. Az egyetemre kerülı fiatalok számos kihívással néznek szembe, egyrészt be kell illeszkedniük gólyaként egy új közegbe, meg kell tanulniuk a tanulmányi ügyintézés menetét, kollégiumban, albérletben kipróbálják az önálló élet nehézségeit – bár sokan még a szülıkkel élnek, legalábbis hétvégén hazajárnak, kettıs státuszban vannak –, anyagilag nem függetlenek általában. Míg egyes hallgatók a szülık bıkező támogatását élvezik, mások a tanulmányok 44

Szvetelszky, idézi Horváth Tünde: Pályzakezdés előtt. A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a felsőoktatásban. In.: Puskás-Vajda Zsuzsa (szerk.): Felsőoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon. Feta Könyvek 2., Budapest, 2007. 137-153. o. http://www.feta.hu/publikaciok/FETA_2_belivek_composite_gray.pdf 45 Higgins, idézi Horváth 2007.

27

mellett diákmunkával próbálják a minimális megélhetéshez szükséges javakat elıállítani. A vizsgák, a kurzusok sikeres teljesítése nagy terhet, kihívást jelenthet, sokan nem tudnak megfelelni és összeroppannak a terhek, irreális elvárások súlya alatt. “Garbner tanulmánya szerint a serdülık környezete által támasztott teljesítményre irányuló elvárások, ehhez kapcsolódóan a fiatalok irreális megfelelési vágya az iskolában, a családban és a kortárscsoportban – egy kiégéshez hasonló közvetítı folyamat eredményeként - szerepet játszanak a drogfogyasztói magatartás kialakulásában. A környezetbıl érkezı nyomás következtében

rejtett

vagy

nyílt

depresszió,

dohányzás,

alkohol

és

drogabúzus

veszélyeztetettség alakulhat ki. … a túlzott elvárások az iskolai és iskolán kívüli teljesítményt is gátolhatják, amely folyamatban öngyógyító jelleggel kerül sor a szerhasználatra. … a nem megfelelı szintő célkitőzések okozzák a legjelentısebb nyomást. A problémahelyzet kialakulásában nem csak az iskolai képzésen belüli teljesítmény-felmutatás fontos tényezı. A diákok az izolációtól félnek, különösen az anyához főzıdı viszonyukban.”46 De vajon milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a fiatalnak, hogy ellen tudjon állni a drog kísértésének? Pék Gyızı a drog és magatartás összefüggéseit vizsgálta, megállapította, hogy több dolog is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki ellen tud állni a drogoknak, mint például a magabiztosság, önbizalom, jó kommunikációs képesség, jó konfliktuskezelési képesség, harmonikus személyiség, relaxációs módszerek alkalmazása, és ahogy azt már több kutatás is bizonyította maga a vallásosság is fontos protektív tényezı47.

A közösségi védıháló szerepe is kiemelkedıen fontos megelızı tényezı lehet. Az aktuális életszakaszban jelentkezı kihívásokra az egyén megküzdési, ún. coping stratégiákat dolgoz ki. „A fiatalok többsége a nehézségek ellenére pszichopatológiai reakciók nélkül képes az átállásra.”

48

Ezt mi is elfogadjuk, nem szeretnénk a hallgatók életét drámaian bemutatni,

nagyon sokan sikeresen küzdik le a fent bemutatott akadályokat, megerısödött, egészséges felnıttként hagyják el az alma matert, életük legszebb éveinek emlékével. Mégis szociális szakemberként figyelmünk középpontjában a nehézségekkel küzdık, egészségkárosító 46

Kiss István – Lisznyai Sándor: A függőség háttértényezői a felsőoktatásban. Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület, Budapest, 2003. 12. o. 47 Pék Győző: Drog és magatartás. In.: Murányi István (szerk.): Drogfogyasztók felsőfokon. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program, Debrecen, 2004. 54-59. o. 48 Kiss István – Lisznyai Sándor: A függőség háttértényezői a felsőoktatásban. Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület, Budapest, 2003. 10. o.

28

magatartásba sodródó fiatalok állnak. Az egyetemista populációban veszélyeztetı tényezık lehetnek a már bemutatott életkori krízisek, az, hogy ez a függetlenedés, leválás, önkipróbálás idıszaka. Az individualizmus, magabiztosság, a kortárscsoport hatására, az új barátok közé való beilleszkedés megkönnyítése érdekében sokan kipróbálják a legális, és illegális szereket is. A fiatalok egészségmagatartásában fontos szerepe van az attitődöknek és a szociális képzeteknek, mint például a társas sztereotípiáknak is. Az egyénnek van egy kialakult képe azokról, akik valamilyen egészségkárosító magatartást végeznek, és ez befolyásolja döntésüket, megéri-e a kockázatot, hogy ık is így tegyenek. Gyakran túlbecslik (túlbecslés, vagy overestimate) az alkohol- és drogfogyasztást társaik körében, feltételezik, hogy nagyon sok fiatal iszik, drogozik, vagy éppen dohányzik, és ezáltal pozitív attitőd alakul ki bennük ezekkel a viselkedésekkel szemben. „Mindenki csinálja, ez normális, miért ne tenném?”49 Ezt az elképzelésüket a társadalom és a média tovább erısíti. Bár ahogy már bemutattuk az alkoholfogyasztás hatalmas károkat okoz mind az egyén, mind pedig a társadalom szintjén a közvélemény mégis keveset foglalkozik az alkoholfogyasztás negatív következményeivel. Rengeteg az alkoholista, mégsem beszél senki problémáról. Mintha a magyar társadalom nem is tekintené deviáns viselkedésnek az alkoholfogyasztást, elfogadottnak, az élet velejárójának tartanák – különösen felnıtt férfiaknál – a mértéktelen alkoholfogyasztást. A média pedig egyenesen azt az üzenetet közvetíti a fiatalok felé, hogy igyál, ez divatos, trendi, laza viselkedés, ha iszol bulizás közben te leszel a társaság középpontjában, körülrajonganak a többiek, „menı” vagy. Az alkoholos italok reklámjaiban mindig mosolygó, társaságban ivó, jókedvő, jólöltözött huszonéveseket látunk. A bulik plakátjain az elıadók nevénél nagyobb betőkkel csak az aktuális italakciók szerepelnek... A családjukban is azt látják, hogy jó dolog, sıt, szinte már-már kötelezı inni minden ünnepségen. A felnıtté válás elismerése is, ha egy fiatalt alkohollal kínálnak. /A fiatal felnıtt pedig iszik, nehezen elért felnıtt identitását ezzel próbálja igazolni önmaga és környezete elıtt./

49

Pikó Bettina – Keresztes Noémi – Bak Judit: Egészségtudatos attitűdök kialakítása serdülőkorban: szociálpszichológiai megközelítés. In: Kopp Mária (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008. 497-504. o. alapján

29

Tehát senki, semmit nem tesz az ellen, hogy a fiatalok elkezdjenek rendszeresen inni, sıt, még támogatják is ıket ebben.

Úgy gondoljuk, hogy az egyetemisták körében különösen fontos lenne ezen magyar „hagyomány” megtörése, a szemléletformálás, az egészségmagatartás fejlesztése, hiszen a hallgatókból a jövı értelmiségi rétege, sıt pedagógusai lesznek. Nem mindegy, hogy ık, mint leendı mintaadók hogyan élnek. A felnıtté válás elıtti utolsó – vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a fiatal és felnıttkor közé ékelt – életszakaszban vannak, különösen fontos, hogy itt, amikor még lehet, beavatkozzunk.

4.3 KUTATÁSI ELŐZMÉNYEK, KONCEPTUALIZÁLÁS Míg a középiskolás korosztály drogfogyasztásával kapcsolatban hazánkban is rengeteg kutatás történt, addig a hallgatói rétegrıl szinte semmit nem tudtunk. Ezért volt nagy elırelépés, hogy a Debreceni Egyetemen már 2001. óta a Mentálhigiénés Program keretében egyetemi drogstratégiát alakítottak ki és érvényesítenek (prevenció, ártalomcsökkentés, alacsonyküszöbő szolgáltatások) azóta is. Ennek megalapozásául a 2000-es évek elején több kutatás50 is készült a hallgatók droghasználatával kapcsolatban, melyeket a Mentálhigiénés Program önálló kötetben is megjelentetett. A korábbi vizsgálatok tapasztalatait felhasználva, az új technikai eszközöket kihasználva indítottuk el survey vizsgálatunkat, hogy a jelenlegi helyzetrıl átfogó képet kaphassunk. Annak érdekében, hogy a hallgatók számára értelmezhetı kérdéssort állítsunk össze, és szakmailag elemezhetı adatokat nyerjünk, egy kisebb volumenő, de friss felmérés adatait elemeztük, Berényi András mentálhigiénés szakember, szakpszichológus és Juhász Béla

50

Bojda Bea: Ifjúsági életszakasz és oktatási környezet, Szentkatolnay Miklós: Drogmegelőzés a felsőoktatásban, Pék Győző: Drog és magatartás, Murányi István: Egyetemisták és drog – kutatási előzmények, Szentkatolnay Miklós: Fókuszcsoportok és drog, Pék Győző: Élmények, mikro-grammatika, védőfaktorok, Murányi István: Egyetemisták, drog és társadalom

30

Szilárd

addiktológus

segítségével.

A

lekérdezés

2007.

október-december

között,

célcsoportunk körében 306 fıs mintán történt. Ez az adatfelvétel elsısorban „pilot study”-ként szolgált, hogy a késıbbi, nagyobb volumenő kutatás esetleges nehézségeire, módszertani problémáira felkészüljünk. A téma intim jellegébıl adódóan a mérés ténye51, a személyes lekérdezés problémát okozhat ugyan, de mégis inkább a késıbbi konceptualizálás és a mérhetıvé tétel miatt volt hasznos az elızetes adatfelvétel.

Összefoglalóan annyit

mondhatunk el a „pilot study” gyakorlati hasznáról, hogy rávilágított a pontosabb konceptualizálás jelentıségére, valamint arra, hogy a válaszadóknak egyszerő, tökéletesen érthetı kérdéseket kell feltennünk. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy már a vizsgálat elején meghatározzuk, hogy a kutatás során alkalmazandó fogalmakhoz milyen jelentést rendelünk. Fıbb fogalmaink az attitőd, drog, alkohol és társadalmi távolság.

Elsıként tárgyalandó az attitőd fogalma: "Az attitődök olyan értékelı beállítódások, viszonyulási minták, amelyek a múlt tapasztalatait foglalják egybe. Magukba foglalhatnak érzelmi reakciót, véleményt, de választási preferenciát is (Weber, 1992). Az attitődformálásnak az a legfontosabb célja, hogy a múlt tapasztalataiból kiindulva, azokat hasznosítva tudjuk cselekvési döntéseinket meghozni. Ez a tanulási folyamat azonban nem passzív; sokszor mi magunk keresünk olyan információt, amely meglevı attitődjeinket erısíti. A magatartás és az attitődök között kétirányú kapcsolat van: kölcsönösen alakítják egymást."52 Az attitőd mellett a drog illetve az alkohol pontos konceptualizálása is elengedhetetlen. Alapvetıen drognak és alkoholnak tekintünk minden olyan szert, amit a vizsgálatunk alanyai annak tekintenek. Nem orientáltuk ıket, hiszen arról, hogy mi az alkohol, mindenki kellı társadalmi tudással bír, droggal kapcsolatban pedig mindent drognak tekintettünk, amit a válaszadóink is. Fontos kutatásunkban, hogy ne csak a hallgatók személyes érintettségét vizsgáljuk, hanem a családjaikra vonatkozóan is feltárjuk az alkohol és drogproblémák elıfordulását. 51

A válaszadók esetleg nem mernek őszintén beszélni függőségükről, fogyasztási gyakoriságukról nem beszélnek őszintén 52 Pikó Bettina: Dohányzás serdülő- és ifjúkorban: az attitűdöktől a magatartásig, forrás: http://www.behsci.sote.hu/nok/w_dcikk3.htm

31

Véleményünk szerint a szerekkel kapcsolatos attitődökre a családi érintettség, illetve a közvetlen környezetben elıforduló alkohol és drogproblémák is hatással vannak. Emiatt úgy véltük, hogy a fogyasztással és függıséggel kapcsolatos toleranciát sajátos módon vizsgáljuk, a Bogardus-féle társadalmi távolság skálát vettük alapul. A tolerancia értelmezését vizsgálatunkban az alkohol és drogfogyasztás, illetve függıség elfogadására, megértésére vonatkoztattuk. A társadalmi távolság esetünkben azt jelentette, hogy az alkohollal és droggal kapcsolatos állapotok és tevékenységek elfogadására úgy kérdeztünk rá, hogy azokat a hallgató környezetében lévı személyekhez kötöttük, és e tevékenységek, illetve állapotok elfogadásának mértéke volt fı kérdésünk. Feltételezzük, hogy minél közelebbi személy alkohol- és drogfogyasztásáról van szó, annál kevésbé toleráns az egyén.

4.4. A VIZSGÁLAT MÓDSZERTANI HÁTTERE Vizsgálatunk kezdetén néhány fıbb kutatási kérdést fogalmaztunk meg a hallgatók attitődjeire, érintettségére, a prevenciós programok ismeretére és igényeikre vonatkozóan.

Kutatási kérdéseink az alábbiak voltak: • Hogyan viszonyulnak a Debreceni Egyetem hallgatói az alkohol- és drogfogyasztáshoz általában? • Mennyire érintettek a Debreceni Egyetem hallgatói az alkohol- és drogfogyasztásban illetve alkohol- és drogfüggıségben közvetlenül? • Mennyire érintettek a hallgatók az alkohol- és drogfogyasztásban illetve alkohol- és drogfüggıségben közvetve, környezetük révén? • Mennyire ismert a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program a hallgatók körében, és mennyire ismertek szolgáltatásaik? • A hallgatóknak milyen igényeik vannak a mentálhigiénés szolgáltatásokkal kapcsolatban? Kutatási kérdéseinket kiegészítettük néhány hipotézissel, az imént ismertetett dimenziókat némiképp kiegészítve. Hipotéziseink alapjául elsısorban már meglévı helyi és országos kutatások valamint az elızetesen elkészült „pilot study” eredményei szolgáltak: 32

• A nemek között különbség figyelhetı meg az alkoholfogyasztás gyakoriságát illetıen. • A férfiak fiatalabb korban próbálják ki az alkoholt elıször, mint a nık. • A kortárscsoport jelentısége nagy az alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos attitődöket illetıen. • Az intézményes segítség igénybevétele helyett a hallgatók problémák felmerülése esetén inkább a szők környezetükben lévıktıl igyekeznek segítséget kérni. • A társadalmi távolság csökkenésével csökken a hallgatók környezetében lévı személyek... o lerészegedésével kapcsolatos tolerancia o alkoholfüggıségével kapcsolatos tolerancia o drogfogyasztásával kapcsolatos tolerancia o drogfüggıségével kapcsolatos tolerancia.

A drogfogyasztással kapcsolatos kutatások Magyarországon többnyire epidemiológiai jellegőek és általában survey típusúak. Vizsgálatunkban mi is ezt a módszert választottuk. A téma intimitása miatt úgy gondoltuk, hogy a válaszadóink nyíltabban vállalják véleményüket, ha az anonimitást a szakmai etikán túl a technika is garantálja. Önkitöltıs, interneten kitölthetı kérdıívekkel történt az adatfelvétel, melyet a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program hivatalos honlapján tettük hozzáférhetıvé. Az internetes lekérdezés elınyeinek és hátrányainak mérlegelése után választottuk ki a kutatási módszerünket, alkalmasnak találtuk az empirikus adataink összegyőjtéséhez. Az internetes lekérdezés lehetıvé tette a teljes körő mintavételt, a megkeresés az egyetem egységes tanulmányi rendszerén keresztül történt, felhívás keretében. A populáció 27468 fıt jelent53, a válaszadók száma 2422 fı. Ez közel 9%-os válaszadási arányt jelent. Személyes megkeresés, sıt még postai visszaküldés esetén is magasabb ez az arány, azonban ennek ellenére a téma és a populáció jellege egyaránt indokolja módszerválasztásunkat. A populációt olyan egyének alkotják, akik számára elérhetıek az információs társadalom lehetıségei, így véleményünk szerint nem idegenkednek az internetes kérdıívektıl.

53

2008. március 15-ei adatok szerint.

33

A kérdıívek kitöltési aránya személyes lekérdezés esetén a legmagasabb, a postai úton kiküldötteké alacsonyabb, és talán legkevésbé interneten keresztül válaszolnak. Internetes lekérdezés esetén számolnunk kell azzal, hogy aki nem érdekelt a témában valószínőleg nem nyitja meg azt a lapot ahol a kérdıív található, ugyanakkor, ha mégis, akkor ennek a kitöltése kevesebb idıt vesz igénybe, mint mondjuk egy kérdezıvel történı lekérdezés esetén. Emiatt viszonylagos sikernek tekinthetjük a közel 9%-os arányt, ami azt jelentheti számunkra, hogy fontos társadalmi kérdések iránt fogékonyak az egyetem hallgatói. Valószínőleg a kitöltık között kisorsolt nyeremények (mp3 lejátszó, könyvutalvány, pólók) is motiválták a válaszadókat, továbbá az, hogy érdekes, a fiatalok számára fontos kérdéskörben kérdeztük a véleményüket. Hozzájárult a viszonylag magas visszaküldési arányhoz, hogy az egyetemi elektronikus tanulmányi rendszeren keresztül mindenkihez eljutott felhívásunk. 40 kérdésbıl álló kérdıívünk három nagy kérdésblokkra osztható. Ráhangoló kérdések alkotják a kérdıív elsı blokkját, ennek különösen nagy a jelentısége a tudatmódosító szerekkel kapcsolatos témában, hiszen egy „in medias res” kezdéssel zavarba hozhatjuk a megkérdezetteket. Ezután a hallgatók alkohol- és drogfogyasztási szokásaival, attitődjeivel kapcsolatosan találhatóak kérdések, majd demográfiai változók, végül pedig a Mentálhigiénés Programmal kapcsolatos ismereteikrıl kérdeztük ıket. Többnyire zárt kérdésekkel dolgoztunk, csak az igazán indokolt témakörök esetében kértük arra válaszadóinkat, hogy bıvebben fejtsék ki véleményüket. Kérdıívünk kérdéseit elıre meghatározott dimenziók mentén csoportosítottuk. A dimenziók a következıek: szocio-demográfiai dimenzió; érintettség dimenziója; attitődök, tolerancia, társadalmi távolság dimenzió; illetve a segítıkkel kapcsolatos attitődök. A szokásos bı, szociológiai vizsgálatokban használt szocio-demográfiai háttérváltozóktól némiképp eltérıen az általunk használt változók köre szőkebb.54 Érintetettség dimenziójában arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadó kipróbálta-e az alkoholt, drogokat, vagy van-e a környezetében, aki alkalmi vagy rendszeres droghasználó, mit gondol a környezetében megjelenı fogyasztásról, függıségrıl. Attitődök, tolerancia, társadalmi távolság mentén azt kérdeztük, hogy a hallgató mit tart drognak, 54

szenvedélybetegségnek,

egyáltalán

betegségnek

tekinti-e

az

alkohol

A mintavételből adódóan a nem volt az a háttérváltozó amelyet használtunk az elemzés során.

34

és

drogfogyasztást, illetve a környezetében elıforduló függıséggel vagy szerfogyasztással kapcsolatban milyen attitődökkel rendelkezik. Segítıkkel kapcsolatosan az egyetemi segítı szervezet ismertségére, a hallgatók által igénybe vett vagy veendı szolgáltatásokra kérdeztünk rá, illetve arra, hogy szerektıl függı társának a hallgató maga miként segítene, ha segítene.

4.5. EREDMÉNYEK A következıkben empirikus vizsgálatunk azon eredményeit mutatjuk be, amelyek dolgozatunk szempontjából fontosak.55 Kiemeljük azokat a problémaköröket, amelyek felhívják figyelmünket az ellátó rendszer hiányosságaira, illetve a prevenciós szolgáltatások igényére. Annak ellenére, hogy dolgozatunk elsıdleges céljához nem tartozik hozzá a válaszadók alapvetı jellemzıinek ismertetése, mégis fontosnak tartjuk a késıbbi összefüggések megértése miatt. Megkeresésünkre 2422 válaszadó töltötte ki internetes kérdıívünket, többségében nık. (72,3%) A populációban a nık és férfiak aránya némiképp másként alakul. 2008-ban az elsı féléves egyetemi adatok szerint a hallgatók 60%-a volt nı és 40%-a férfi. Mivel az internetes és önkitöltıs kérdıívek reprezentativitása gyakorlatilag semmilyen szempontból nem biztosított, így nemek szerint súlyoztuk a mintánkat. Mintánk fontos jellemzıje továbbá az állandó lakóhely. Válaszadóink többnyire városiak, faluban illetve községben mindössze egyötödük él. A megyeszékhelyiek és a kisebb városok lakói azonos arányban vannak jelen mintánkban. (37,5%) A fiatalokra vonatkozó társadalmi trendek ismeretében, a hallgatók családi állapotával kapcsolatban arra számítottunk, hogy többségében hajadon illetve nıtlen válaszadóink lesznek. Az eredmények igazolták várakozásainkat, 71% az arányuk. Ennek az lehet az oka,

55

Vizsgálatunk eredményei rendkívül sokrétűek, így különböző szempontú elemzések tárgya lehet a továbbiakban, azonban most elsősorban azokat az összefüggéseket emeljük ki, amelyek az intézményes rendszer hiányosságaira hívják fel a figyelmet.

35

hogy egyetemista populációnkban többségében nappali tagozatos hallgatók vannak, így feltételezhetı volt, hogy mintánkban is tükrözıdik ez. 56 Nappali tagozatos hallgatók esetében a házastársi kapcsolatban élés nehézkesebb, fıként kollégisták esetében. Sajnálatos módon azonban nincsenek adataink erre vonatkozóan, így az iménti gondolatok csak feltételezések. A válaszadóinkról való alapvetı információink közé tartozik életkoruk. Mivel a megkeresés során nem vettük figyelembe, hogy valaki levelezı tagozatos vagy nappali tagozatos, az átlagéletkor alakulása mindenképpen informatív. A levelezıs hallgatókról ismert, hogy többségében idısebbek, mint a nappalisok. Mintánkban az átlagéletkor 24,5 év. A mintavételbıl adódóan a kar illetve a szak nem alkalmas arra, hogy háttérváltozóként kezeljük, hiszen a témával kapcsolatos attitődök valamint a téma iránti érdeklıdés határozza meg alapvetıen, hogy kik azok, akik az email-en történı megkeresés után „veszik a fáradtságot”, hogy válaszoljanak. Vizsgáltunktól keresztmetszeti eredményeket vártunk, célunk az volt, hogy leírjuk az aktuális trendeket. Elsısorban nem oksági kapcsolatokat kerestünk, így az elemzés során fıként leíró statisztikai módszerekkel vizsgáltuk adatainkat. A válaszadók jellemzıi közé tartozik a tanulmányi eredmény. Tekintve, hogy vizsgálatunkban problémákra, probléma megoldási stratégiákra illetve devianciákra vonatkozóan tettünk fel kérdéseket az egyetemi eredmény megkerülhetetlen. Oka és okozata is lehet a szerekhez való fordulásnak így indokolt kérdésünk. Hozzá kell azonban tenni, hogy vizsgálatunk keretei nem alkalmasak arra, hogy feltárjuk a tanulmányi eredmény és az alkohol- illetve drogfogyasztás közötti kapcsolatot, azonban egy késıbbi vizsgálatunk témájául szolgálhat. Válaszadóinkról elmondható, hogy a tanulmányi eredményüket jónak értékelik, hiszen inkább jó vagy jó eredménnyel több, mint felük büszkélkedhet.57 Vizsgálatunk központi változócsoportja a lelki problémák kezelése mentén kialakított dimenzió. Fontosnak tartjuk, hogy gondok esetén kikhez fordulnak a hallgatók, sıt egyáltalán megosztják-e másokkal vagy egyedül próbálják meg megoldani. 56Mintánkban

azonban a tagozatot vizsgáló változó esetében nagy válaszhiányról beszélhetünk, 60% az arányuk, ezen felül azonban a válaszolók 72%-a nappali tagozatos. 57 Aggregáltan értelmeztük az inkább jó és jó válaszokat. E két opció közül valamelyiket a válaszadók 52,7%-a jelölte meg.

36

A társadalomban uralkodó trend szerint megnıtt a kortárscsoport hatása a fiatalokra, elsısorban ez szolgál vonatkoztatási csoportként számukra. Ebbıl adódó feltételezés, hogy az életükben megjelenı nehézségek esetén a kortárscsoport tagjainak segítségét kérik leginkább. Ezt támasztják alá eredményeink is. A „Lelki gondjaid esetén kihez fordulnál?” kérdésre legtöbben a barátot jelölték meg. Több mint 2/3-uk fordul(na) barátjához lelki problémák esetén.(71%) A hallgatók barátai többnyire kortársai is, így látható, hogy milyen erıs a kortárs csoporthoz való kötıdés válaszadóink között.

3. ábra “Ha lelki gondjaid lennének kihez fordulnál?”

Az imént tárgyalt jelenség létét mutatja az is, hogy a barátok után a partnerhez való fordulás a leggyakoribb. A válaszadóink több mint fele jelölte meg ezt a válaszlehetıséget (is). (53%) A fiatalok partnert többnyire a saját életkori csoportjukból választanak maguknak, így ez is azt mutatja, hogy lelki gondok esetén kortársaikban bíznak leginkább. A nemek között mutatkozó eltérések közül érdemes kiemelni, hogy magasabb a férfiak körében azok aránya, akik egyáltalán nem kérnének segítséget. Ezt magyarázhatja az a férfiakkal kapcsolatos sztereotípia, miszerint a férfi ne mutassa ki az érzelmeit, a férfi legyen erıs, míg a nık gyengesége elfogadható. Így ennek megfelelve lelki problémáikat egyedül próbálják megoldani. A kortárscsoport jelentıségének növekedése kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy vajon milyen a kapcsolatuk társaik többségével. Az eredmények azt mutatják, hogy a többségnek jó vagy 37

nagyon jó a kapcsolata a társaival. (81,7%) Tehát válaszadóink esetében szociábilis fiatalokról beszélhetünk. Ez látszólag arra is utalhat, hogy a drogokhoz illetve alkoholhoz fordulás motivációi elsısorban nem az antiszocialitásból erednek, nem abból, hogy konfliktusaik vannak a társaikkal. Figyelembe véve azt, hogy több választ is megjelölhettek a válaszadók és nem kellett rangsort felállítaniuk sem, alacsonynak tőnhet a szülıkhöz fordulók közel 50%-os aránya. A családi kapcsolatok jelentıségének térvesztése is napjaink jelensége, ennek tényleges meglétét mutatja az is, hogy a válaszadók kisebb része, nem egész 1/3-a jelölte meg a testvéreket ennél a kérdésnél, így ez is alátámasztja, hogy jobban bíznak a fiatalok a kortársaikkal kialakított kapcsolatokban problémák esetén. Onnantól kezdve, amikor egy gyermek a közoktatásba belép, megnı az iskolában töltött idı, a kortársakkal töltött idı, a család, mint szocializációs ágens némiképp jelentıségét veszítette napjainkban, leginkább a kortárscsoporttal szemben. Ha tágabb társadalmi kontextusban vizsgáljuk, akkor talán a családdal töltött kevesebb idı, a család csökkenı szerepe okozhatja azt, hogy a barátokat elınyben részesítik lelki problémák megoldásában. A fiatalok alig több mint 10%-a jelölte meg a pszichológust. Ebbıl az eredménybıl arra következtethetünk, hogy még mindig nem vagyunk elég nyitottak arra, hogy lelki problémáinkkal szakemberhez forduljunk. Ez nagyon fontos tény a helyi és egyetemi mentálhigiénés, prevenciós szolgáltatások szempontjából, hiszen szolgáltatásaik alapvetıen ilyen jellegőek, így ennek tudatában kell megpróbálni ezeket a gátlásokat feloldani a fiatalok között. A magyar társadalomban az ilyen jellegő szolgáltatások igénybevétele stigmatizál, emiatt az emberek nincsenek túl nagy bizalommal iránta. Ha valaki pszichológushoz, pszichiáterhez jár, azt már betegnek tekintik, megbélyegzi környezete, így nem csoda, ha inkább saját magukban, vagy esetleg szőkebb környezetük segítségével próbálnak megoldást találni, és a professzionális segítségnyújtókra nem számítanak. Érdekes, az iménti adattal összevetni a következı változót. Bár mindössze 10% mondta, hogy lelki problémái esetén pszichológushoz fordulna, ezzel szemben közel 18%-uk már járt szakembernél lelki gondok miatt. Közel kétszeres az arány. Felvetıdik a kérdés, hogy esetleg a már kapott szolgáltatással való elégedetlenség okozza-e, hogy most kevesebben kérnének segítséget szakembertıl, vagy más okai vannak. Ennek megválaszolására nem 38

alkalmasak jelen kutatásunk keretei, azonban a késıbbiekben mindenképpen érdekes kutatási témájául szolgálhat egy mélyebb, interjús vizsgálatnak.

4.5.1. ALKOHOLFOGYASZTÁS

A hallgatók alkoholhoz való viszonyának vizsgálata során elsıként az alkoholfogyasztás gyakoriságát kell tárgyalnunk. A mintánk tulajdonképpen három domináns csoportra osztható.

1. számú táblázat Alkoholfogyasztás gyakorisága százalékban a teljes mintán belül58 Százalék Mindennap

1,7

Hetente

30,3

Havonta

30,7

szinte soha

29,8

Egyéb

7,6

Egyaránt 30% körüli a heti és havi rendszerességgel alkoholfogyasztók aránya, és ugyanennyi azoké, akik szinte sosem. E megfigyelés magyarázatait két irányból közelíthetjük meg. Egyfelıl jó eredménynek számít, hogy a hallgatók közel egyharmada szinte sosem fogyaszt alkoholt. Másfelıl azonban problémákat vet fel a szintén közel egyharmadnyi „hetente” válasz. Egyetemista populáción vizsgálódva nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hetente vagy akár hetente többször rendeznek „egyetemi bulikat”, így aki minden héten elmegy ezekre, és ott fogyaszt alkoholt, az szigorúan értelmezve valóban hetente iszik alkoholt. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy az emberek többnyire nem vallanak be ilyen „rossz szokásokat”, többnyire még maguknak sem, így aki megjelölte a „hetente” választ,

azok

nagyrészénél

ténylegesen

beszélhetünk. 58

Hiányzó válaszok aránya 0,6%.

39

létezı,

(túl)gyakori

alkoholfogyasztásról

Válaszadóink átlagosan 15-16 éves koruk körül próbálták ki az alkoholt. Megjegyzendı, hogy ez viszonylag magas életkor, hiszen a középiskolások alkoholfogyasztását felmérı kutatásokban inkább a 14 éves kort jelölték meg átlagosan a fiatalok elsı alkoholfogyasztásuk idıpontjaként59. Az alkohollal kapcsolatos attitődök elemzése során felmerül a kérdés, hogy válaszadóink mit gondolnak általában az emberek ivási motivációiról. Több választ is megjelölhettek a válaszadók arra a kérdésre válaszolva, hogy szerintük „miért isznak az emberek alkoholt?”. Közel 70% azoknak az aránya, akik egyetértenek azzal, hogy azért fogyasztanak alkoholt, mert jól akarják érezni magukat. Nem egészen 50% ért egyet azzal, hogy azért isznak az emberek alkoholt, mert problémáik vannak és meg akarnak feledkezni róla. Ezeken túl fontos kiemelni, hogy több mint 40% azoknak az aránya, akik egyetértettek azzal, hogy a társadalom tagjai nem akarnak kilógni a sorból, és az alkoholt fogyasztó társaságuk miatt isznak. Ez összefüggésbe hozható a korábban bıvebben tárgyalt kortárscsoport jelentıségével, hiszen többnyire saját korosztályunk tagjai alkotják baráti körünket. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos tolerancia logikailag összefügg azzal, hogy az emberek milyen legitim okok, motivációk esetében tekintik elfogadhatónak az ivást. Gyakran használt módszer, hogy megkérdezik a minta tagjait, elfogadható-e, ha valaki örömében iszik, illetve elfogadható-e, ha valaki bánatában iszik. Válaszadóink többen tartják elfogadhatónak, ha valaki valamit „ünnepel” vagy ha valami nagy öröm éri és emiatt iszik. 74%-uk tartja öröm esetén elfogadhatónak az alkoholfogyasztást, míg bánat esetén mindössze 44%-uk. Úgy tőnik, abból az alkalomból, hogy megünnepeljünk valamit inkább elfogadott inni, mint problémák felmerülése vagy esetleg bánat esetén. Gyakori a családokban, hogy nagyobb családi összejövetelekkor, születés esetleg évforduló ünneplése alkalmából a család aprajanagyja kortyolgatott, sok családban még a legapróbbaknak is megengedik (engedték), hogy belekóstoljanak az alkoholba. Talán ebbıl ered, hogy válaszadóink majd’ háromnegyede fogadja el, ha valaki örömében iszik. Az alkoholhoz való viszonyulást mutatja az is, hogy az alkoholt drognak tekintik-e. A válaszadók több mint fele nem tekinti drognak. (59%) A hallgatóknak a kérdıív kitöltése elıtt

59

Lásd például: dr. Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála: A magyarországi középiskolások alkohol- és drogfogyasztása. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a130.pdf

40

nem adtunk pontosan konceptualizált drog fogalmat, így mindenki saját fogalomkészletébıl merítve értelmezte a kérdést. Különösen emiatt emeljük ki, hogy negyven százalék drognak tekinti az alkoholt is. A közbeszédben a drog szó negatív többlettartalommal telített, így azok a hallgatók, akik drognak tekintik, valószínőleg negatívabban viszonyulnak hozzá. Vizsgáltuk a hallgatók alkoholfogyasztáshoz való viszonyát, ha nem ık a fogyasztók, hanem tágabb vagy közvetlen környezetükben lévık. Vélekedésünk szerint a tolerancia mértékét meghatározza a válaszadó és a kérdésben szereplı személy társadalmi távolsága. A toleranciát sajátos módon vizsgáljuk, a Bogardus-féle társadalmi távolság skálát vettük alapul. A társadalmi távolság esetünkben azt jelentette, hogy az alkohollal és droggal kapcsolatos állapotok és tevékenységek elfogadására úgy kérdeztünk rá, hogy azokat a hallgató környezetében lévı személyekhez kötöttük, és e tevékenységek, illetve állapotok elfogadásának mértéke volt fı kérdésünk. Feltételezzük, hogy minél közelebbi személy alkohol- és drogfogyasztásáról van szó, annál kevésbé toleráns az egyén. Arra kértük a válaszadókat, hogy az iskolában használatos módszerrel egytıl-ötig osztályozzák, mennyire tudják, illetve tudnák elfogadni, ha a felsorolt személyek lerészegednének. Azért választottuk ezt a módszert, mert a válaszadók számára érthetı ez az „osztályzási” rendszer, számunkra pedig jól értelmezhetıek a kapott skála-átlagok.

2. számú táblázat A lerészegedés elfogadása Elfogadási átlag a teljes mintában HALLGATÓTÁRS

3,51

CSOPORTTÁRS

3,45

BARÁT

3,12

PARTNER

2,1

CSALÁDTAG

1,72

OKTATÓ

2,23

LAKÓTÁRS

2,92

SZOBATÁRS

2,82 41

Két érdekes jelenséget figyelhetünk meg. Egyrészt azt, hogy a legkevésbé közelálló hallgatótárstól a legközvetlenebb családtagig csökken a lerészegedés elfogadásának átlaga, kevésbé toleránsak. Az egyes osztályzat azt jelentette, hogy egyáltalán nem tudja elfogadni az adott személy lerészegedését, az ötös osztályzat pedig, hogy teljesen el tudja fogadni. Ebben az osztályzási rendszerben a hallgatótárs lerészegedésével szembeni tolerancia a legmagasabb, átlagosan 3,51. A legalacsonyabb elızetes vélekedéseinkkel egyezıen a családtag lerészegedésével szembeni elfogadás, mindössze átlagosan 1,72 az ötfokú skálán.

4. ábra “Mennyire tudnád elfogadni ha valaki a te jelenlétedben lerészegedne?” – nemenként

A nemeket külön tekintve elmondhatjuk, hogy a férfiak a környezetükben lévı említett személyek lerészegedésével kapcsolatban toleránsabbak, tolerancia átlaguk szignifikánsan magasabb, mint a nıké.60 A nemek sajátosságából adódóan feltételezhetı lett volna, hogy a nık toleránsabbak, azonban tekintve, hogy a férfiak inkább fogyasztanak alkoholt, ennek ellenkezıje is. Az eredmények alapján tehát az mondható el, hogy a hallgatótárstól egészen a szobatársig minden személy részegségét a férfiak tolerálják jobban.

60

Az átlagok összehasonlítása során anova tesztet kértünk, melynek szignifikancia értéke minden személy esetében 0,05 alá esett.

42

A másik érdekes jelenség, hogy bár kollégisták illetve albérletben lakók tulajdonképpen több idıt töltenek szobatárs illetve lakótárs társaságában, azonban a család, a partner és a barát társadalmilag közelebb áll válaszadóinkhoz, ezért kevésbé fogadják el lerészegedésüket. A viszonylag alacsony átlagpontok azt mutatják, hogy a lerészegedést nem tartják elfogadható állapotnak, bárkirıl is legyen szó. Hasonló módszerrel igyekeztünk feltárni az alkoholfüggıséggel kapcsolatos attitődöket a hallgatók körében. A tolerancia alacsony, a hallgatótárson kívül mindegyik említett személy esetében kettı alatti átlagokról beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy nem tartják/tartanák elfogadhatónak, ha környezetükben bárki alkoholfüggı lenne. A nemek közötti tolerancia különbség itt is megfigyelhetı, azonban az átlagkülönbség partner és családtag esetében nem szignifikáns.61 5. ábra “Mennyire tudnád elfogadni, ha alkoholfüggı lenne…?” – nem szerinti bontásban

61

Az átlagok összehasonlítása során a családtag esetében az anova-teszt szignifikancia eredménye: 0,264, partner esetében 0,91. Így a nemek között az elfogadási átlagok eltérését illetően nem beszélhetünk szignifikáns kapcsolatról, azonban a többi személy esetében megfigyelt trendbe beleillenek ezek az eredmények is.

43

Az alkoholfüggıséget egyértelmően betegségnek tekintik válaszadóink, 95%-uk vélekedik így. Ez azért fontos, mert attól kezdve, hogy valamit betegségnek tekintenünk elfogadjuk, hogy külsı segítség bevonásával lehet megszüntetni, meggyógyítani, stb. Ugyanakkor ehhez az is hozzátartozik, hogy az egyén felelıssége betegség esetén kisebb, hiszen nem pusztán gyengeségrıl beszélünk, ha valaki nem tudja abbahagyni a rendszeres alkoholfogyasztást, hanem egészségügyi illetve mentális betegségrıl, amit orvosok, gyógyszerek, egyéb szakemberek és eszközök segítségével lehet megoldani. Különösen fontos azt is vizsgálni, hogy milyen okokat tartanak elképzelhetınek a rendszeres alkoholfogyasztásra. Válaszadóink több mint kétharmada úgy véli, hogy az emberek azért fogyasztanak rendszeresen alkoholt, mert problémáik vannak, és ezekrıl így próbálnak meg megfeledkezni. (77%) A kémiai függıség 48% szerint oka a rendszeresen alkohol fogyasztásnak.

3. számú táblázat Az emberek rendszeresen alkoholt fogyasztanak, … (százalékban) férfiak

nők

mert jól akarják érezni magukat

29

18

a teljes mintában 22

mert nem akarnak kilógni a társaságból

17

19

19

mert nem tudják elfogadni magukat

36

32

34

73

80

78

47

45

46

18

8

12

mert problémáik vannak és feledkezni róluk mert kémiai függőség alakul ki

meg

akarnak

más okból

Mindkét nem esetében, így a teljes mintában is a problémákról való megfeledkezés a legdominánsabb. Kvázi probléma megoldási stratégiaként kerül itt szóba a rendszeres alkoholfogyasztás, hiszen a válaszadók szerint ezzel próbálnak az alkoholisták megfeledkezni a problémáikról.

44

Rendszeres alkoholfogyasztás kapcsán felmerül a kérdés, hogy ennek a problémának a megoldására milyen probléma megoldási stratégiákat tartanak mőködıképesnek a hallgatók. Válaszadóink úgy vélik, hogy elsısorban családi és baráti segítséggel hagyható abba a rendszeres ivás, majd ezt a két megoldást követi a rendkívüli önfegyelem és kitartás. A válaszadók kétharmada úgy véli, hogy családi segítséggel megoldódhatnak az alkoholisták függıségi problémái. (66%) A baráti segítséget is fontosnak tartják, a válaszadók 60%-a szerint segítségükkel megszőntethetı az addikció. Fontosnak tartják az önfegyelmet is ebbıl a szempontból, hiszen közel felük, 49%-uk mondta, hogy abbahagyható a rendszeres ivás önállóan, nagy önfegyelemmel. Itt kiemelendı, hogy nem a társas kapcsolatokat tartják fontosnak, hanem az egyén saját személyiségét és akaratát. Ezen felül azonban az is elmondható, hogy a többségük még mindig az orvosi felügyelettel egybekötött elvonókúrákban látja az alkoholról való leszokás egyik leghatásosabb lehetıségét. (52%) Kiemelendı, hogy nem örökké létezı, és megoldhatatlan problémának tekintik az alkoholizmust, hiszen mindössze másfél százalékuk válaszolta azt, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás sosem abbahagyható. Ez azért különösen figyelemreméltó, mert a hallgatók egyötödének családjában van olyan, aki napi rendszerességgel fogyaszt alkoholt. Tehát érintettek családi környezetük miatt az alkoholizmus problémájában, hiszen ha azt a definíciót fogadjuk el, hogy akkor beszélünk alkoholizmusról, ha a rendszeres fogyasztás az egyénnek vagy környezetében bárkinek problémát okoz, akkor azt mondhatjuk, hogy válaszadóink ötöde számára probléma az alkoholizmus. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha a hallgatók alkoholt fogyasztanak, akkor változik-e viselkedésük. Ötfokú skálán kellett osztályozniuk az iskolában használatos módszerrel, mennyire értenek egyet egy - egy állítással. Egyes jelentette, hogy egyáltalán nem ért egyet, ötös pedig, hogy maximális mértékben egyetért. Leginkább a társas kapcsolatok létesítésével kapcsolatban érdemes az eredményeket vizsgálni. Nyitottabbá és nyíltabbá teszi válaszadóinkat saját bevallásuk szerint az alkohol, így tulajdonképpen

szociális

kapcsolataik

létesítéséhez

és

a

kapcsolatok

nyíltságának

megtartásához járul hozzá az alkohol a válaszok szerint leginkább. Azonban ki kell emelni, 45

hogy a kijelentéssel való egyetértést miszerint „könnyebb nyitottan viselkedni másokkal”, átlagosan ötfokú skálán a viszonylag alacsony 3,68-ra értékelték. Ez azt jelenti, hogy mivel ez a legmagasabb átlagértéket kapott kijelentés, így az alkohol „pozitív” hatásaival kevéssé értenek egyet.

4.5.2. KÁBÍTÓSZERFOGYASZTÁS

Dolgozatunk

szempontjából

elsısorban

a

túlzott

alkoholfogyasztás

problematikáját

alátámasztó eredményeinkre kell a hangsúlyt fektetni, azonban mind a szakmai, mind pedig a közéleti diskurzusokban együtt jár a kábítószer- és alkoholfogyasztás, függıség, így mintánk kábítószerrel kapcsolatos attitődjeinek rövid bemutatása elengedhetetlen.

6. ábra A kábítószert kipróbálók aránya a válaszadók között

A válaszadó hallgatók több mint egyötöde válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy próbált-e már valamilyen kábítószert. Ez meglehetısen magas szám, hiszen azt mutatja, hogy minden ötödik válaszadó került már kapcsolatba drogokkal.

46

A “Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetrıl 2007”62 országos adatai alapján elmondható, hogy a 18-64 éves korosztály, tehát a felnıtt népesség 9,3%-a fogyasztott valaha illegális szert. A legelterjedtebb a kannabisz-származékok fogyasztása, ezt követi az ecstasy, az amfetamin és a hallucinogének. A budapesti iskolások, fiatalok 22,7%-a fogyasztott már tiltott szert. Tehát mintánkban a magyar felnıtt népességhez képest többen próbálták ki már a kábítószert, de a fıvárosi fiatalokhoz képest nem tapasztalunk jelentıs eltérést. Debrecen is nagyvárosnak számít Magyarországon belül, sajnos itt is megfigyelhetı az a tendencia, hogy „rohamosan növekszik a fiatalkorúak aránya a drog-érintett populációban. Egyértelmően kijelenthetı, hogy a droghasználat kialakulása egyre fiatalabb életkorra tehetı”63. A drogfogyasztók száma Debrecenben folyamatosan emelkedik, a drogok egyre könnyebben elérhetıek, növekedett 2005-2006 között az ambuláns kezelésre kerülık száma is, ugyanakkor nı a rendıri-, ügyészi eljárás alá kerülı drogfogyasztók száma, ezzel a pártfogói felügyelet alá kerülık aránya is. A viszonylag magas kipróbálókkal ellentétben azonban alacsony, alig több mint 1% a kábítószert rendszeresen használók aránya – megjegyzendı, hogy nagyon nagy volt a válaszhiány ennél a kérdésnél. Szerhasználat szempontjából elmondható, hogy a marihuána a leggyakrabban használt drog Debrecenben, és különösen célcsoportunk, az egyetemi hallgatók körében is – bár ennél a kérdésnél nagy volt a válaszhiány. Ezt a fiatalok veszélytelen szernek tartják, mert eleinte nem tapasztalják a függıséget és a pszichés tüneteket, melyek a hosszú távú használat során alakulnak ki. „A marihuánát az amfetamin-származékok- speed, extasy követik, ezek között intravénás használók is elıfordulnak, de az intravénás használat mértékérıl nincsenek megbízható adataink. Kialakult egy szerhasználati minta Debrecenben, amibe belefér a marihuána és az amfetamin származékok, de óvatosabbak a heroinnal. Gyakori az illegális szerek legális 62

http://szmm.gov.hu/main.php?folderID=13565&articleID=40823&ctag=articlelist&iid=1 63 Varga Éva és Veressné dr. Gönczi Ibolya: Problémafeltáró vizsgálat fókuszcsoportos adatgyűjtés Debrecen város droghelyzetének feltárásához c. kézirat. 2007.

47

szerekkel történı kombinációja. A politoxikománia jelensége az illegális drogcsoportokon belül és legális szerekkel való kombinációjukban is felerısödött.” 64 Ez a jelenség országosan is megfigyelhetı, gyakran a legális és illegális szereket egyszerre használják: “A fiatalok körében továbbra is kannabiszt fogyasztanak a legtöbben, azt az alkohol gyógyszerrel történı fogyasztása, az orvosi recept nélküli nyugtató/altató fogyasztás, a

patron/lufi

használat,

a

LSD/hallucinogének követik.”

szipuzás,

majd

az

ecstasy,

az

amfetaminok

és

az

65

A hallgatók drogfüggıséggel kapcsolatos attitődjét tükrözi, hogy 84%-uk segítene kábítószerfüggı társának, hogy leszokjon róla. Ez magas számnak tőnik, azonban érdemes mélyebben a kérdés mögé tekinteni. Erre az eldöntendı kérdésre egyszerő volt igennel válaszolni, azonban következıkben nyitott kérdés segítségével kérdeztünk rá, hogy ha segítenének, akkor milyen módszerekkel illetve hogyan. Ezek véleményünk szerint szemléletesebbek. Meglepı válaszokat kaptunk, kifejezetten sokan próbálnának erıszakos eszközökkel segíteni. Gyakori volt a „megpofoznám”, „megütném”, „megverném” válasz, vagy ennek akár durvább megnyilvánulásai. Azt gondoljuk, hogy jól tükrözi ez a válaszadóink drogfüggıséghez való negatív hozzáállását. Ezt támasztja alá a környezetükben lévı kábítószerfogyasztókkal és függıkkel kapcsolatos toleranciájuk is. Azt, hogy a hallgatók mennyire toleránsak a környezetükben lévı kábítószer fogyasztókkal és kábítószerfüggıkkel, azonos módszerekkel vizsgáltuk, mint alkoholt fogyasztók és alkoholfüggık esetében. Itt a tolerancia fogyasztás és függıség esetében is, és gyakorlatilag minden említett személy esetében rendkívül alacsony. Az ötfokú skálán az átlagértékek egyhez közelítenek. A kábítószer fogyasztással és kábítószer függıséggel kapcsolatos érintettséget sajnos nem sikerült megfelelıen mérnünk, hiszen nagy a válaszhiány azon kérdések esetében amelyek ezt a problémakört tárgyalják, optimistán azt mondhatnánk, hogy nem érintettek a problémában, ezért nem válaszoltak, azonban attól tartunk, hogy nem errıl van szó.

64 Varga Éva és Veressné dr. Gönczi Ibolya: Problémafeltáró vizsgálat fókuszcsoportos adatgyűjtés Debrecen város droghelyzetének feltárásához c. kézirat. 2007. 65 Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről 2007. http://szmm.gov.hu/main.php?folderID=13565&articleID=40823&ctag=articlelist&iid=1

48

A kábítószer fogyasztás hatásait illetıen a fiatalok azzal értettek leginkább egyet, hogy „ha kábítószert fogyasztok, akkor elfelejtem gondjaim, problémáim”. Ötfokú skálán, amelyen az 1 az egyáltalán nem értek egyet, az 5 pedig a teljes mértékben egyetértek válaszokat jelentette, az egyetértés átlagosan 2,88 volt. Azonban ki kell itt is emelni, hogy rendkívül nagy, közel 70% a válaszhiányok aránya.

4.5.3. AZ EGYETEMI MENTÁLHIGIÉNÉS SZOLGÁLTATÁSOK ISMERTSÉGE Vizsgáltuk a Debreceni Egyetem hallgatóinak a szenvedélybetegségekkel, drog- és alkoholfogyasztással kapcsolatos érintettségét, illetve az egyetem által mőködtetett mentálhigiénés- és prevenciós programok, szolgáltatások ismertségét is. Kedvezı a mentálhigiénés szolgáltatást mőködtetık szempontjából, hogy a válaszadók közel 80%-a hallott már a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Programjáról. Ez azt mutatja, hogy megfelelı a program reklámja, a szervezet létezése az „egyetemi köztudatban” van. Azonban azt, hogy a konkrét lehetıségek és szolgáltatások mennyire ismertek ebbıl a változóból nem derül ki. Éppen ezért megkérdeztünk a Programmal kapcsolatban két fontos dolgot. Az egyik ezek közül, hogy a ténylegesen meglévı projektek, tréningek, valamint foglalkozások közül melyek ismertek és melyek kevésbé. Az eredmények azt mutatják, hogy a Mentálhigiénés Filmklub és a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Napok az a két program, illetve programsorozat amelyek a legtöbb válaszadónk ismer. Módszertani szempontból fontos megjegyezni, hogy minden, a Mentálhigiénés Program által szervezett tréninget, programot, általuk mőködtetett portált valamint egyéb szolgáltatást felsoroltunk. Mindössze arra voltunk kíváncsiak, hogy ismerik-e az adott programot. Kiemelendı, hogy nem volt korlát, többet is megjelölhetett az egyetemista, így ennek ismeretében érdemes az adatokat feldolgozni. Nem volt olyan program, amit a válaszadók több, mint fele ismert volna. Ez azért rendkívül érdekes, mert míg magát a szervezetet sokan ismeri, a konkrét rendezvényeiket jóval kevesebben. A legismertebbek, a Filmklub és a Mentálhigiénés Napok, közel felük ismeri, 49

míg a harmadik legismertebb dolog a program internetes portálja a www.lelkiero.unideb.hu. Ezt közel egyharmaduk ismeri. Véleményünk szerint nagyobb hírverésre lenne szükség egyegy új ”megmozdulás” kapcsán, illetve a Program, hallgatók közötti népszerősítésére. Ennek eltérı eszközei állnak a vezetık rendelkezésére, ezért fontos megvizsgálni ezen eszközök jelentıségét illetve gyakorlati hasznát. Mérési módszerünk ebben az esetben hasonlított az ismert programoknál alkalmazotthoz. Az összes olyan fórumot felsoroltuk, ahol a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program hirdeti vagy hirdetheti magát, és arra voltunk kíváncsiak, hogy melyikben vagy melyik segítségével ismerték meg a programot, honnan hallottak róla. A hallgatók számára az információ forrása többnyire az internet illetve az etr. Akarvaakaratlanul hozzájutnak a program felhívásaihoz, melyeket általában az egyetem egységes tanulmányi rendszerének segítségével küldünk ki a hallgatók saját email-címére. Szórólapokat és plakátokat ezzel kapcsolatban közel negyedük figyelemmel kísér (19,3%, 24%). Ezen eredmények tárgyalása során érdemes arról szólni, hogy a jövıben melyek azok a területek, amelyek a program ismertségét fokozhatják. Úgy véljük az egységes tanulmányi rendszer a továbbiakban is alkalmas lesz a hallgatók elérésére, azonban a figyelemfelkeltéshez a szórólapok és plakátok hatékonyabb kihasználását kell megcélozni. A válaszadó hallgatók négyötöde szerint szükség van arra, hogy az egyetemen szó essen a kábítószer fogyasztás káros hatásairól illetve annak megelızésérıl. Ez némiképp megerısíti az egyetemen folytatott mentálhigiénés munka szükségességét, hiszen látható, hogy a hallgatók részérıl is megvan az igény preventív jellegő szolgáltatásokra. Rákérdeztünk ugyanakkor, hogy a hallgatók szerint melyek azok a megelızési módszerek, amelyek szerintük a leghatásosabban gyızik meg a fiatalokat arról, hogy ne használjanak kábítószereket. Több választ is megjelölhettek, és a választások számát sem limitáltuk. Legtöbben, 58% úgy véli, hogy a gyógyult szenvedélybetegekkel való beszélgetés a leghatásosabb módszer.

50

4. számú táblázat A leghatásosabb meggyızési módszerek százalékban Gyógyult szenvedélybetegekkel való beszélgetés Szabadidős programok szervezése Szakemberek beszámolói Filmvetítés a kábítószer fogyasztás hatásairól Önismereti tréningcsoport szervezése Értelmiségi modul Információközlés egyetemi honlapokon és hírlevelekben Készségfejlesztő tréningcsoport szervezése

58 19 35 40 19 17 10 18

A szakemberek beszámolóit és a témában készült filmek vetítését is hasznosnak tartják, úgy vélik megfelelı meggyızési eszközök lehetnek.

4.5.4. AZ ALKOHOLPROBLÉMÁBAN LEGÉRINTETTEBB CSOPORT JELLEMZŐI A következıkben egy alminta jellemzıit szeretnénk bemutatni. Ez a csoport, akik napi és/vagy heti szinten fogyasztanak alkoholt, a legérintettebbek az alkoholprobléma, az alkoholizmus kérdésében. Az alábbi információkat azért tartjuk fontosnak, mert a célcsoport és attitődjeiknek ismerete elengedhetetlen a megfelelı stratégiák kialakításához. Az egyetemi hallgatók alkoholfogyasztása kapcsán joggal merül fel annak tanulmányi eredményre gyakorolt hatása. Bár hatást nem célunk vizsgálni ebben a dolgozatban, azonban fontos megjegyezni, hogy míg a teljes mintában és az alkoholt szinte sosem fogyasztók között a válaszadók több mint 60% értékeli tanulmányi eredményét inkább jónak vagy jónak, a gyakran ivó hallgatók esetében ez alig több mint 50%. Azt, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás vagy a rosszabb tanulmányi eredmény volt elıbb nem tudjuk megmondani, ahogy azt sem, hogy melyik hat melyikre, sıt egyáltalán van-e hatása. Az a trend figyelhetı meg azonban, hogy a gyakran és rendszeresen alkoholfogyasztó hallgatók tanulmányi eredménye némiképp rosszabb. Pozitívnak értékelhetı eredmény, hogy a teljes mintában tapasztaltnál kicsivel többen fordulnának lelki gondok esetén szakemberhez. (A teljes mintában 10%, a gyakran ivók között 13%) Ez azt mutatja számunkra, hogy az igazán érintett csoportban némiképp 51

nagyobb a hajlandóság a pszichológustól való segítségkérésre. A magyar társadalom sajátosságából adódik a bizalmatlanság a segítı szervezetek és szolgáltatások felé. Továbbá azt is meg kell említenünk, hogy az intézményekkel való kapcsolatba lépés stigmatizáló lehet. Ha egy problémával kerülnek szembe az egyének és külsı segítséget kérnek, akkor problémásnak, adott esetben betegnek bélyegzik. Ezek együttesen eredményezhetik a segítı szervezetekkel, szakemberekkel és intézményekkel szembeni bizalmatlanságot. A heti és/vagy napi rendszerességgel ivó válaszadóink lelki problémák esetén elsısorban a barátokhoz, majd a partnerhez és a szülıkhöz fordulnának, az arányok nem térnek el a teljes mintában tapasztalttól. Nincs ez így a kipróbáláskori átlagéletkort illetıen. Míg a mintában 15 és 16 év között próbálták ki átlagosan az alkoholt, a heti vagy napi rendszerességgel fogyasztók átlagosan 15 éves koruk elıtt. Más kutatásokkal összehasonlítva azonban mégis azt mondhatjuk, hogy ez magasabb, mint az azokban tapasztalt átlagéletkor. Azonban az alkoholt szinte soha nem fogyasztók átlagosan 16 éves koruk után próbálták ki az alkoholt. Összehasonlítva a két szélsıséges csoportot elmondható, hogy a gyakran ivók korábban „kezdték”. Alkoholfogyasztás motivációi kapcsán úgy vélik gyakran alkoholt fogyasztó válaszadóink, hogy az emberek leginkább azért isznak, mert jól akarják érezni magukat. (84%) Ez a teljes mintában is hasonlóképpen alakul, azonban mintha a gyakori fogyasztók körében kevésbé hatna a közösséghez tartozás vágya. 25%-uk gondolja, hogy alkoholfogyasztási motiváció lehet, hogy nem akarnak kilógni a sorból, míg a teljes minta 40%-a gondolja így, az alkoholt nem fogyasztó hallgatóknál ez az arány pedig még magasabb, 60%. Rendszeres alkoholfogyasztás kapcsán azonban a fı vélt motivációk a következık. Míg fogyasztás kapcsán általában kevesekben merült fel a problémákról való megfeledkezés vágya, a rendszeres ivási motivációk között ez áll az elsı helyen, mind a teljes mintában, mind pedig a gyakori fogyasztók között. (Mindkét esetben 70% fölötti.) Az alkohol, mint drog kérdésében eltér a most elemzett csoport a teljes mintától. Míg a teljes mintának közel két harmada tekinti az alkoholt drognak, addig az alkoholt gyakran fogyasztóknak csak mindössze alig egyharmada. A drog szó pejoratív többlettartalommal 52

telített, így feltehetıen ebbıl adódik, hogy a napi és/vagy heti fogyasztók némiképp szembesülve problémájukkal, többségében nem tekintik drognak. Mivel a drog rossz, és az alkohol nem drog, így az alkoholt sem tekintik rossznak. Az ilyen, és ehhez hasonló eszmefuttatások kognitív disszonancia megszüntetésére irányuló folyamat, redukció eredményei is lehetnek, de erre vonatkozóan nem tehetünk pontos megállapításokat, ezek csak vélekedések. A társadalmi távolság csökkenésével csökken az említett személyek lerészegedésével kapcsolatos tolerancia napi és/vagy heti ivók esetében is, csakúgy, mint a teljes mintában. Azonban fontos kiemelni, hogy az alkoholt gyakran fogyasztó hallgatók elfogadási átlagai magasabbak minden személy lerészegedése esetén. Az alkoholfüggıséget illetıen azonban nincs eltérés. Részegség esetén elfogadóbbak ugyan a gyakori fogyasztók de a függıséget ık sem tolerálják, ezesetben elfogadási átlagaik egyaránt olyan alacsonyak, mint a teljes mintában. A napi és/vagy heti ivók több mint 90%-a tartja az örömöt legitim indoknak az alkoholfogyasztásra, ez a teljes mintában 77%. Ez a különbség megfigyelhetı a bánat, mint elfogadható motiváció esetén is, hiszen a kiemelt csoportban ez 64%, míg a teljes mintában 44%. Látható tehát, az öröm és a bánat élmény egyaránt legitimálja az alkoholfogyasztást a gyakori fogyasztók között, feltehetıen ezzel is erısítve azt, hogy saját alkoholfogyasztásuk elfogadott. Az alkoholt szinte sosem fogyasztók között, sem az öröm sem a bánat nem tekinthetı legitim indoknak, hiszen egyik esetben sem éri el az „igen” válaszok aránya az 50%-ot. Szerintük tehát sem örömélmény sem bánatélmény esetén nem elfogadott alkoholt inni.

Az alkoholfüggıséget betegségnek tekintik, akár a teljes mintában, az arányok is hasonlóak. Nincs tehát eltérés e tekintetben a „függık” és az összes válaszadó között, egyformán érzik az a probléma súlyát.

53

7. ábra "Szerinted betegnek kell-e tekinteni az alkoholfüggıt?"

A rendszeres alkoholfogyasztási motivációkat illetıen is megegyeznek az eredmények a teljes mintában tapasztalttal, hiszen a problémákról való megfeledkezést jelölték meg legtöbben. Ez azért bír nagy jelentıséggel, mert, ahogy már korábban említettük ez egy kvázi problémamegoldás a válaszadók szerint, egy nem túl kedvezı probléma-megoldási stratégia. 5. számú táblázat A rendszeres alkoholfogyasztás abbahagyható … (százalékban) önállóan, nagy önfegyelemmel 58 önsegítı csoport segítségével 36 családi segítséggel 63 baráti segítséggel 65 ambuláns orvosi ellátással 23 elvonókúra segítségével 53 pozitív példákból okulva 22 a kiváltó problémák megoldásával 46 sosem lehet abbahagyni 2 halál közeli élmény hatására 27 teljes egzisztenciavesztés miatt 9 családtagok vagy barátok elvesztése miatt 17 egyéb módon 11

54

A rendszeres alkoholfogyasztás megszüntetésére irányuló lehetıségek közül a baráti segítséget, a családi segítséget, valamint az önállóságot, nagy önfegyelmet jelölték meg legtöbben. Ez azért érdekes, mert bár úgy gondolják, hogy az alkoholfüggıség betegség, mégsem elsısorban azokat a lehetıségeket emelték ki, amelyek segítségével egy beteg meggyógyítható. Az elvonókúrát alig felük jelölte meg, míg az ambuláns orvosi ellátást mindössze egynegyedük. Ez is talán az imént tárgyalt bizalmatlanság számlájára írható, de ezek csak sejtések. Érdekes összehasonlítani, hogy míg a rendszeres ivási motivációk közül kiemelkedett a problémákról való megfeledkezés vágya, addig a kiváltó problémák megoldása csak alig több mint 40%-uk szerint segítene abbahagyni a rendszeres alkoholfogyasztást. A gyakori alkoholfogyasztás megértéséhez elengedhetetlenül szükséges annak ismerete, hogy a fogyasztók környezetében találhatóak-e olyan személyek, akik ugyanilyen problémával küzdenek. A naponta ivó hallgatótárs és barát, elıbbi a válaszadók közel 20%-ánál fordul elı, utóbbi 15%-uknál, más jelentéssel bír számunkra, mint a naponta ivó családtag. Elıbbiek az azonos szenvedéllyel bíró kortárscsoportot képviselik, akinek viselkedése nem feltétlenül vált ki negatív hozzáállást válaszadónkból, azonban utóbbi, az alkoholista családtag sokkal inkább. Negatív példaként szolgál a válaszadók egyötödénél, ezzel együtt ık maguk is rendszeres és gyakori fogyasztókká váltak. Érdemes azonban itt megjegyezni, hogy az alkoholt szinte soha nem fogyasztó fiatalok egynegyedének családjában fordul elı napi ivó, tehát magasabb arányban, mint a napi és/vagy heti ivók családjában. Az összefüggés mindkét esetben adódik. Mindkét csoport családjából hozza a rossz mintát, azonban ez az alkoholt szinte soha nem fogyasztók esetében protektív tényezıként szolgálhatott, míg a gyakran alkoholt fogyasztók valószínőleg ezt a rossz mintát sajátították el. A napi és/vagy heti alkoholfogyasztás kapcsán joggal merül fel bennünk, hogy ez bizony a mindennapi élet több alrendszerében is problémát okozhat. A gyakori ivás gazdasági és családi életre gyakorolt hatását nem mértük jelen vizsgálatunkban, azonban megkérdeztük, hogy a túlzott alkoholfogyasztás miatt érte-e ıket baleset vagy sérültek-e meg. Közel egyötödük veszélyeztette már saját egészségét túlzott alkoholfogyasztás miatt, ami

55

véleményünk szerint megerısíti azt, hogy az ilyen mértékő fogyasztás a korábban elfogadott definíciónk66 szerint alkoholizmus. A napi és/vagy heti ivó fiatalok szerint elsısorban a társas érintkezést könnyíti meg az alkohol számukra. Arra kértük válaszadóinkat, hogy ötfokú skálán osztályozzák, az iskolában használatos módszerrel, hogy mennyire értnek egyet a kijelentéseinkkel. A legmagasabb egyetértési átlag a „ha alkoholt iszom, könnyebb nyitottan viselkedni másokkal” állítás esetében volt. Ötfokú skálán a 3,83-as érték viszonylag magasnak számít, hiszen egyértelmően arra utal, hogy az alkoholt pozitívnak értékelik, hiszen a skála közepétıl a magasabb érték felé helyezkedik el. Pozitív azonban, hogy a többi kijelentés, mint az „… agresszívebbé válok másokkal szemben” vagy az „örömtelibb a szex” esetében háromnál alacsonyabb értékeket kaptunk, ami azt jelenti, hogy inkább nem értenek egyet vele. Kiemelendı azonban, hogy bár a rendszeres ivás motivációi közül a problémákról való megfeledkezést jórészük kiemelte, mégis kevéssé értenek azzal egyet, hogy „ha alkoholt iszom, elfelejtem gondjaim problémáim”. E kijelentés esetében az egyetértés átlaga 2,83. Ugyan nem arra kérdeztünk rá, hogy ı miért fogyaszt rendszeresen alkoholt, de feltételeztük, hogy saját motivációi alakítják elsısorban a válaszát. Ebbıl kiindulva tehát úgy tőnik, hogy bár azért isznak, hogy a problémákról megfeledkezzenek, ez többnyire nem sikerül. Korábban bemutatott eredmény, hogy nagyobb hajlandóságot mutatnak a pszichológushoz való fordulásra a gyakori ivók, mint azt a teljes mintában tapasztaltuk. Ehhez kapcsolódik, hogy közel 20%-uknak van már tapasztalata pszichológussal, pszichiáterrel kapcsolatban. Némiképp ellentmondásos, hogy kevesebben fordulnának szakemberhez, mint akik eddig már igénybe vettek ilyen jellegő szolgáltatásokat, ennek miértjére nem tudunk választ adni, azonban elképzelhetınek tartjuk, hogy az esetleges rossz tapasztalatok okozzák ezt. A napi és/vagy heti rendszerességgel alkoholt fogyasztó fiatalok egyértelmően a legérintettebb csoportot jelenti, ami az alkohol negatív hatásait illeti, azonban ki kell emelni, hogy magas körükben azok aránya, akik már kipróbáltak valamilyen kábítószert, kétötödük válaszolt igennel az erre vonatkozó kérdésre. Ezzel szemben a rendszeres

66

Miszerint „az az alkoholista, akinek életében – családjában, munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása súlyos problémákat okoz” (Andorka 2003.)

56

fogyasztók aránya jóval alacsonyabb, alig 4% körükben. Az alkoholt nagyon ritkán, szinte soha nem fogyasztó válaszadók körében már a kipróbálók aránya is nagyon alacsony, mindössze 8%. Úgy tőnik, hogy a tudatmódosító szerek használatával illetve kipróbálásával kapcsolatban elutasítóbbak, és ezzel együtt ık kevésbé veszélyeztetettek a függıséget illetıen. Korábbi vizsgálatok alapján feltételeztük, hogy a gyakrabban ivók között elsısorban férfiakat találunk. Ez a mi mintánkban is tapasztalható, kétharmad – egyharmad az arány a férfiak javára. Haladva a gyakran ivó fiatalok szocio-demográfiai háttérváltozóinak számbavétele során elmondható, hogy családi állapotukban és lakóhelyükben nem különböznek a teljes minta jellemzıitıl. A leginkább érintett csoport 80%-a hallott már a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Programjáról, és elsısorban az egységes elektronikus tanulmányi rendszeren és e-mail-en keresztül. Ez lehet továbbra is az a fórum, aminek segítségével elérhetıek ezek a fiatalok. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mely programokat, rendezvényeket ismerik a fiatalok. Ezek közül különösen kiemelendı az Ariadné-fonala, a Mentálhigiénés Filmklub és a Mozgótárs szolgálat, hiszen ezek azok a szolgáltatások, amelyek a függıséggel küzdı fiataloknak segíthetnek a leszokásban. Ezek ismerete körükben nem tér el sem a teljes mintában tapasztalttól, sem pedig az alkoholt szinte soha nem fogyasztóktól.

57

5. ÖSSZEFOGLALÁS, JAVASLATOK

Dolgozatunkban a drog- és fıként a túlzott alkoholfogyasztás társadalmi hatásait tárgyaltuk. Arra törektünk, hogy felhívjuk a figyelmet az okozott társadalmi károkra és az erre adott nem megfelelı szociálpolitikai válaszokra. Ennek eszközéül a 2422 fıs mintán készített survey vizsgálatunk eredményeit használtuk, melynek alapsokaságát a Debreceni Egyetem hallgatói képezték. Alkohol- és drogfogyasztási szokásaikat, a prevenció kérdéséhez való hozzáállásukat, valamint a drog- és fıként az alkoholfüggıséggel kapcsolatos közvetett és közvetlen érintettségüket, attitődjeiket vizsgáltuk interneten kitölthetı kérdıív segítségével. Az egyetemistákat életkori sajátosságaikból (posztadoleszcencia, leválás, fejlıdési krízis, stb.) adódóan különösen veszélyeztetett csoportnak tartjuk a szenvedélybetegségek kialakulásának szempontjából, így releváns kutatási probléma érintettségük a droghasználatot és a túlzott alkoholfogyasztást illetıen. Eredményeinkbıl kiderül, hogy a válaszadó hallgatók majd’ egyharmada közvetlenül érintett a túlzott alkoholfogyasztásban, mert ık napi vagy heti gyakorisággal fogyasztanak alkoholt, egyötödük pedig közvetetten érintett, mert 20 %-uk családjában naponta alkoholt fogyasztó családtag van. Tanulmányunk központi problémáját, miszerint a magyar társadalomban jelenlévı probléma a túlzott alkoholfogyasztás, alátámasztják a - meglévı kutatások adatain túl - saját eredményeink is, így az erre adott szociálpolitikai válaszok vizsgálata is indokolt. Véleményünk szerint a társadalmi intézmények nem kezelik súlyának megfelelıen a kérdést, ezért dolgozatunk zárásaként - kutatásunk eredményeibıl kiindulva - áttekintjük, hogy a szociálpolitika milyen válaszokat adhat ezen problémák kezelésére, mennyire hatékonyak a jelenlegi prevencióval és kezeléssel-ellátással foglalkozó szolgáltatások, valamint javaslatokat fogalmazunk meg azok fejlesztésére.

58

A LEGFONTOSABB ÖSSZEFÜGGÉSEK, EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA

Kutatásunk eredményeit elsısorban hipotéziseink szempontjából kellene értékelnünk, azonban a dolgozat lényegi vonásait és célját szem elıtt tartva némiképp más nézıpontból kell szemlélnünk azokat. Természetesen elvégezzük feltevéseink ellenırzését, azonban leginkább azokat emeljük ki, amelyek az alkoholproblémával kapcsolatos prevenció fontosságára, és az ellátórendszer hiányosságára hívják fel a figyelmet. Azt feltételeztük korábbi helyi és országos vizsgálatok alapján, hogy a férfiak hamarabb próbálták ki elıször az alkoholt, mint a nık.

8. ábra “Hány évesen próbáltad ki elıször az alkoholt?”

Hipotézis vizsgálatunk eredménye, hogy a férfiak átlagéletkora a kipróbáláskor 14,91 év, míg a nıknél 15,72. Ez a különbség szignifikáns67, feltevésünket igazoltuk. Nem újszerő eredmény, azonban mindenképpen fontos lehet egy jövıben prevenciós stratégia kialakításához. A

nemek

különbözısége

mentén

kialakított

következı

hipotézisünk

az

alkoholfogyasztás gyakoriságára vonatkozott. Eredményeink szerint a férfiak gyakrabban 67

Az anova teszt szignifikancia értéke 0,00., mellékleteként megtekinthető a hipotézis tesztelése

59

isznak, mint a nık68, illetve a gyakoribb fogyasztást kifejezı kategóriákon belül nı a férfiak aránya. Ez azt jelenti, hogy míg a mindennap fogyasztók 80%-ban férfiak, addig a nagyon ritkán ivó, „szinte soha” kategóriát megjelölık ugyanilyen arányban nık.

9. ábra Az alkoholfogyasztás gyakorisága nemenként

Számunkra ez azt mutatja, hogy a leginkább veszélyeztetett csoportot többségében férfiak alkotják, és ezt mind az ellátórendszernek, mind pedig a prevenciós szolgáltatásoknak figyelembe kell vennie. A férfi fogyasztóknál tehát nagyobb a kockázata komolyabb probléma kialakulásának. További kutatások tárgya lehet e kiemelkedı fogyasztásbeli nemenkénti eltérések okainak feltárása. A kortárscsoport jelentıségének kérdése némiképp összetett. Generációs sajátosság a kortárscsoport megnövekedett jelentısége a fiatalok életében, ezért adódik, hogy alkoholhoz (és droghoz) való viszonyukat is befolyásolhatja. A mi nézıpontukból elsısorban az alkohollal kapcsolatos attitődök érdekesek, így erre koncentrálunk. Vizsgálatunk keretei és az alkalmazott módszer egyaránt alkalmatlanok ennek a hatásnak a vizsgálatára, mindössze arra 68

A Chi-négyzet próba szignifikancia értéke 0,00.

60

törekedtünk, hogy kimutassuk azt, ebben a témakörben is létezı jelenség a kortárscsoport nagy jelentısége. Ezt a hipotézisünket több változó mentén vizsgáltuk, bizonyítása során elsısorban nem statisztikai módszereket használtunk, sokkal inkább egy bizonyos logika mentén értelmeztük az eredményeinket. Végigmenve a kérdıív kérdésblokkjain, szinte mindenhol találhatunk olyan változókat, amelyek bizonyos szempontból e kortárscsoporttal kapcsolatos feltevésünket támaszthatja alá. Nem szeretnénk korábban bemutatott eredményeinket ismét értékelni, csupán összefoglalni azokat. A hipotézist támasztja alá, hogy a válaszadóink lelki gondok esetén leginkább barátjukhoz, barátaikhoz fordulnának, majd pedig partnerükhöz. Többnyire a saját korosztályunkból választjuk ki ezeket a hozzánk közelálló személyeket, ezért tartjuk a feltevésünket igazoló eredménynek. Némiképp magyarázatra szorul, azonban mindenképpen ehhez kapcsolódik, hogy válaszadóink közel fele gondolja azt, hogy azért fogyaszt valaki alkoholt, mert nem akar kilógni a sorból. Mivel az a közösség, amellyel szórakozni járnak a fiatalok, általában hasonló korúakból áll, így ez a válasz egyértelmően jelzi a kortársak, mint vonatkoztatási csoport jelentıségét. A csoporthoz tartozás, a közösségbe integrálódás igénye tehát hipotézisünkkel

összecseng,

miszerint

a

kortárscsoport

jelentıséggel

bír

az

alkoholfogyasztási szokások befolyásolását illetıen. A gyakran ivó hallgatók környezetében lévı gyakran ivó hallgatótársak és barátok beleillenek az iménti gondolatmenetbe, a hasonló szenvedéllyel rendelkezı barátok és kortársak hozzájárulhatnak egy szenvedélybetegség kialakulásához, vagy hozzájárultak korábban a már meglévı betegség megjelenéséhez. A társadalmi távolság csökkenésével járó tolerancia csökkenésére vonatkozó hipotézist igazoltuk. Azt is kimutattuk, hogy szignifikáns különbség van a nık és férfiak között a környezetükben lévı személyek alkohol- és drogfogyasztásával, valamint alkohol- és drogfüggıségével kapcsolatban. Az az eredmény rajzolódott ki, hogy a férfiak toleránsabbak, mint a nık, minden említett személy és mind a négy kérdés esetében.69 69

Az említett személyek listája: hallgatótárs, csoporttárs, barát, partner, családtag, oktató, lakótárs, szobatárs. A kérdések: Mennyire tudnád elfogadni az alábbi személyek lerészegedését? Alkoholfüggőségét? Mennyire tudnád elfogadni ha jelenlétedben kábítószert fogyasztana ….? Mennyire tudnád elfogadni ha kábítószerfüggő lenne….?

61

Dolgozatunk szempontjából az alábbi hipotézis vizsgálata a legérdekesebb, miszerint az intézményes segítség igénybevétele helyett a hallgatók problémák felmerülése esetén inkább a szők környezetükben lévıktıl igyekeznek segítséget kérni. Hipotézisünket igazolja azt, hogy bár több lehetıséget is megjelölhettek válaszadóink, mégis mindössze 10%-uk mondta, hogy lelki problémái esetén pszichológushoz fordulna. Ismerve a magyar társadalom hozzáállását, akár elégedettek is lehetünk ezzel az aránnyal, azonban rendelkezésünkre áll egy másik információ is, miszerint a válaszadók 18%-a már járt szakembernél lelki gondok miatt. Ez azt jelenti, hogy közel kétszer annyian jártak már pszichológusnál, pszichiáternél, mint akik jelenleg ezt megtennék. Ennek oka lehet következetlen válaszadás, de a szolgáltatással való elégedetlenség is. Mindenesetre az adatokból kiderül, hogy inkább barátaikban, partnereikben bíznak problémák felmerülése esetén, mintsem szakemberekben. Hipotézisünknek

látszólag

ellentmond,

hogy

az

alkoholizmus

megoldását

az

intézményesült elvonókúrában (is) látja a válaszadók több mint fele. Több választ is megjelölhettek, és leginkább az egyéni megoldásokat, a család és barátok segítségül hívását tartják megoldásnak a válaszadók, de ezek mellett sokan jelölték meg az elvonókúrát is. Azonban a pszichológus, pszichiáter, és az ambuláns orvosi kezelés, ami szintén az ellátórendszert képviseli, nem volt túl népszerő, így bizonyos szempontból igazolja ez a változónk a hipotézist, bizonyos szempontból pedig ellentmond neki. Azonban mindenképpen informatív, fıként az ellátórendszerhez való viszony szempontjából.

62

PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK

Az eredményeink alapján a hallgatók nagy része érintett az alkohol és drogfogyasztásban. Egyharmaduk heti rendszerességgel fogyaszt alkoholt, és egyötödük családjában van alkoholista. Fontosnak tartjuk tehát a megfelelı segítségnyújtást, az egyetemi mentálhigiénés szolgáltatásokat. Ahhoz, hogy a problémával küzdı fiatalokat elérjék ezeket, a népszerősítésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, és a hallgatók aktivizálásra kell törekedni. Az egyetemi mentálhigiénés tevékenység fejlesztését két irányból kell folytatni. Egyrészt a hallgatók meglévı érdeklıdésére építve a népszerő szolgáltatások, mint például a Mentálhigiénés Filmklub, Egyetemi Mentálhigiénés Napok hagyományát meg kell tartani, ezek reklámozására nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Másrészt fontos, hogy a jelenleg tapasztalható némi bizalmatlanságot a hivatalos segítıkkel (az egyetemen ingyenesen elérhetı pszichológus, szociális szakemberek, helyi ellátórendszer) kapcsolatban csökkentsük és ezzel együtt a hallgatóknak több információt nyújtsunk. Erre válaszaik alapján igényük is van, úgy gondolják fontos, hogy szó essen az egyetemen a drogprevencióról. Nem szabad azonban az alkoholproblémáról sem megfeledkezni, a túlzott fogyasztás káros hatásaira is fel kell hívni a figyelmet.

Úgy

gondoljuk,

hogy

az

egyetemisták

körében

különösen

fontos

a

szemléletformálás, az egészségmagatartás fejlesztése, az ismeretek átadása azért is, mert a hallgatókból a jövı értelmiségi rétege, sıt pedagógusai lesznek. Vizsgálatunk megerısítette azt a feltételezésünket, hogy a kortárssegítık nagyobb mértékő bevonása célravezetı lehet. A hallgatók körében a kortárscsoport jelentısége nagy, bíznak hallgatótársaikban, szívesen fordulnak hozzájuk segítségért. Jelenleg mőködı szolgáltatás ez, és a jövıben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni ezen önkéntes és speciálisan felkészített fiatalok bevonására. Jó kezdeményezésnek tartjuk a buliszervíz (Mozgótárs Szolgálat) szolgáltatást is, melyet a Debreceni Egyetem mőködtet és minden Campus Partyn jelen vannak a szakemberek és kortárssegítık. Nagy elınye, hogy akárcsak más alacsonyküszöbő bemutatott ellátásokhoz hasonlóan a probléma jelentkezésének helyén nyújtanak segítséget, ingyenesen, névtelenül –ezáltal kevésbé stigmatizáló – igénybevehetı szolgáltatásokat. 63

A hallgatók között vannak alkoholisták és drogfüggık, akik aránya statisztikailag nem jelentıs, azonban a szolgáltatásoknak leginkább ıket kellene elérniük. Ezek az egyetemisták valószínőleg a helyi szociális és egészségügyi rendszerben sem kérnek/kapnak segítséget, mivel távolság van köztük és az intézmények között. Ezért úgy gondoljuk a fiatalok körében még több alacsonyküszöbő, megkeresı ellátásra van szükség.

A szenvedélybetegség önmagában és következményeiben egyaránt tekinthetı szociális és egészségügyi problémának egyszerre. Ennek megfelelıen e két szféra együttmőködésére van szükség a probléma kezelésében. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a különbözı területeken dolgozó, más szemlélető szakemberek képesek legyenek az összefogásra és a kliensek komplex, valódi segítséget nyújtó szolgáltatásokat kaphassanak. Az egészségügyi és szociális szakemberek “kétharmada nem tartja megfelelınek a szenvedélybetegek ellátására létrejött intézményrendszert. Az elégedetlenség okai a legtöbb esetben hasonlóak voltak: kevés a szakember, a szakemberek védelme nem biztosított (szupervízió), elavult szemléletmód (túlságosan medikalizált), nem megfelelı, nem hatékony módszerek alkalmazása, intézmények együttmőködésének hiánya, kevés addiktológiai osztály mőködik, kevés a férıhely, hiányos, nem megfelelı a rehabilitáció, a fiatal (18 év alatti) szenvedélybetegek ellátása megoldatlan, a körülmények és az anyagi támogatás nem megfelelıek. Az intézményrendszer javítását célzó javaslatok is elıfordultak, néhány ezek közül: védett munkahelyek létesítése, további nappali intézmények létrehozása, több anyagi támogatás, együttmőködések kialakítása, férıhelyek számának növelése, utógondozás fejlesztése.”70 Az ellátások kapcsán elmondható, hogy többségük korrektív, a már kialakult problémát kezeli. Véleményünk szerint a prevenciós szolgáltatásokra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, amelyek a tájékoztatásra, a lelki segítségnyújtásra, az egészséges életmód népszerősítésére és a társadalmi integráció elısegítésére irányulnak. Vitathatatlan, hogy fontos a kezelés, az 70

Berényi András – Koller Éva – Szentkatolnay Miklós: Körkép a magyarországi szenvedélybeteg ellátásról, ahogyan a kollégák látják. In: Berényi András (szerk.): Kísérletek a szenvedélybetegek közösségi ellátásának kialakítására Magyarországon – Módszertani segédlet. Forrás Lelki Segítők Egyesülete, Debrecen, 2006. 153154. o.

64

ellátások biztosítása, de látnunk kell azt is, hogy ha jobbá tesszük az ellátásokat, attól a probléma még megmarad. Ezekbe az ellátásokba, kezelésekbe ugyanis azok kerülnek be, akik esetében már súlyos gondokkal küzdenek. Természetesen felelısségünk, hogy segítsük ıket, de még hatékonyabb, jobb lenne a korai megelızésre, a prevencióra, egészségnevelésre nagyobb figyelmet fordítanunk, illetve az ellátórendszert oly módon átalakítani, hogy a megelızésre, a korai kezelésre koncentráljon. Más Európai Uniós tagállamokhoz viszonytva hazánkban, akár a kiadások költségvetésen belüli arányát, akár a kiadások GDP-hez viszonyított arányát tekintjük, relative alacsonyak a kábítószerrel összefüggı kiadások. Az összes ráfordításról pedig elmondható, hogy a bőntetı igazságszolgáltatás aránya magas, háromszor annyi pénzt fordítunk rá, mint az egészségügyi és szociális jellegő ellátásokra, szolgáltatásokra. Ezt tükrözi az a szemlélet is, mely hazánkban még mindig jellemzı: az illegális drogok kínálatának csökkentése, a bőnüldözés nagy szerepet kap, míg a valódi problémák megoldására, a függıség megszüntetésére és leginkább megelızésre még mindig kevés idıt, energiát és pénzt fordítunk. A drogprobléma kezelésében az egészségügyi és szociális ellátórendszernek, valamint fiatalok esetében az iskolának van a legnagyobb szerepe, ezért a kiadásoknak is ezzel arányosan kellene alakulniuk. Szemléletváltásra is szükség van, a közvéleménynek, médiának, szakembereknek az alkoholizmust valódi súlyának megfelelıen kell kezelniük. A magyarok többsége, európai uniós vizsgálatok eredményei szerint, úgy gondolja, hogy az államnak jelentıs szerepeket kell vállalnia az alkoholprobléma kezelésében. Ezzel szemben a Nemzeti Drogstratégiában az alkoholkérdés csak marginális szerepet tölt be, ezért úgy gondoljuk erre szükség lenne, fontos lenne az alkoholizmus elleni küzdelem szakmai és anyagi megerısítése.

65

FELHASZNÁLT IRODALMAK Andorka Rudolf: A deviáns viselkedés szociológiája. Gondolat Bp. 1974. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Aula Bp. 1992. Aszmann Anna (szerk.): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. 2003. http://www.hbsc.org/countries/downloads_countries/Hungary/Hungarian_NationalReportDec03.p df Berényi András – Koller Éva – Szentkatolnay Miklós: Körkép a magyarországi szenvedélybeteg ellátásról, ahogyan a kollégák látják. In: Berényi András (szerk.): Kísérletek a szenvedélybetegek közösségi ellátásának kialakítására Magyarországon – Módszertani segédlet. Forrás Lelki Segítık Egyesülete, Debrecen, 2006. 152-166. o. Béres Csaba dr.: Bevezetés a szociológiába - egyetemi jegyzet. (kézirat) Debrecen 1997. Bojda Bea: Ifjúsági életszakasz és oktatási környezet. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. Nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 6-28. Buda Béla dr.: Alkoholpolitika- és stratégia tervezet 2006. Országos Addiktológiai Intézet. http://www.eum.hu/hirek-esemenyek/hirek-kozlemenyek/2-sz-melleklet-pdf Bugán Antal: Drogprevenció – avagy az egészséges társadalmi alkalmazkodás segítése. In: Münnich Ákos szerk. (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól. ELTE Eötvös Könyvkiadó, Budapest. 237-243. o. Csukonyi Csilla és Münnich Ákos: A „kábítószer kipróbálásának” vizsgálati mintája és mintavételi eljárása. In:Münnich Ákos szerk. (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól. ELTE Eötvös Könyvkiadó, Budapest. 11-17. o. Csukonyi Csilla és Münnich Ákos: A társas támasz, a proszociális viselkedés és a társas felelısség kapcsolata a kábítószer-fogyasztó viselkedéssel. In: Münnich Ákos szerk. (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól. ELTE Eötvös Könyvkiadó, Budapest. 123-139. o. Csukonyi Csilla, Máth János és Münnich Ákos: A kábítószer-fogyasztásra hajlamosító ill. azt akadályozó tényezık egy modellje. In:Münnich Ákos szerk. (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól. ELTE Eötvös Könyvkiadó, Budapest. 221-237. o. Durkheim, Emile: Az öngyilkosság. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet, Budapest, 2004. Elekes Zsuzsanna: A drogfogyasztás elterjedtsége és a fogyasztásra ható társadalmi tényezık iskolában tanuló fiatalok körében. Demográfia, 2005. 48. évf. 4. szám 345-374. http://demografia.hu/Demografia/2005_4/Elekes%20Zsuzsa_tan.pdf 66

Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála: Drogok és fiatalok, Középiskolások droghasználata, alkoholfogyasztása és dohányzása az évezred végén Magyarországon. 1999. http://portal.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/tarsadalomtudomanyi/mki/files/63/ESPAD99_IS Mkotet.pdf Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála: Középiskolások drogfogyasztása 2003-ban Budapesten. Helyzetkép és tendenciák. Addiktológia 2003, 3-4, pp. 275-304. http://portal.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/tarsadalomtudomanyi/mki/files/61/ESPAD_200 3_BP.pdf Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála: A 11-12. évfolyamos középiskolások alkohol- és drogfogyasztása Budapesten 2004-ben. Addiktológia 2004, 3, 308-330. o. http://www.addiktologia.hu/article_pdf/68.pdf Fedor György: A kábítószer-fogyasztás vizsgálatának alapvetı kérdései. In:Münnich Ákos szerk. (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól. ELTE Eötvös Könyvkiadó, Budapest. 17-37. o. Ferenczi Zoltán M.S.: Drogprevenció, pedagógus, iskola. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003. Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára (szerk.): A deviancia szociológiája – Szöveggyőjtemény. A Szociális Szakképzés Könyvtára sorozat, Bp. 1996. Horváth Tünde: Pályzakezdés elıtt. A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a felsıoktatásban. In.: Puskás-Vajda Zsuzsa (szerk.): Felsıoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlıdése a 21. század kezdetén Magyarországon. Feta Könyvek 2., Budapest, 2007. Kézdi Balázs (szerk.): Iskolai mentálhigiéné – Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadó Alapítvány, 1998. Kézdy Anikó: Fejlıdési krízisek vizsgálata egyetemisták körében. In.: Puskás-Vajda Zsuzsa (szerk.): Felsıoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlıdése a 21. század kezdetén Magyarországon. Feta Könyvek 2., Budapest, 2007. 49-69. o. Kiss István – Lisznyai Sándor: A függıség háttértényezıi Tanácsadás Egyesület, Budapest, 2003.

a felsıoktatásban. Felsıoktatási

Király Zoltán: Milyen szociológiai háttértényezık és környezeti hatások húzódhatnak meg a kábítószer kipróbálása mögött? In:Münnich Ákos szerk. (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól. ELTE Eötvös Könyvkiadó, Budapest. 37-59. o. Kozma Judit (szerk.): Szakmai ajánlás - A közösségi ellátás pszichiátriai betegek részére. FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest, 2008. Kun Gábor: Irányelvek a szenvedélybeteg-ellátás területén. Nemzeti Drogmegelızési Intézet, 2007. július 11. http://www.ndi-szip.hu/Controls/DownloadNews.aspx?attId=0bcabaaa-c3f34002-9047-ef3bd0088afc Murányi István (szerk.): Drogfogyasztók felsıfokon. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program, Debrecen, 2004. 67

Murányi István: Egyetemisták, drog és társadalom. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 129-219. Murányi István: Egyetemisták és drog – kutatási elızmények. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 63-77. Münnich Ákos (szerk.): A kábítószer kipróbálásának okairól – az egyetemi hallgatók körében végzett vizsgálatok alapján. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003. Paksi Borbála: Drogok és felnıttek. A tizennyolc év feletti lakosság drogfogyasztása és droggal kapcsolatos gondolkodása az ezredfordulón, Magyarországon. L’Harmattan, Budapest, 2003. http://portal.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/tarsadalomtudomanyi/mki/files/58/Drogok_felno ttek.pdf Paksi Borbála-Demetrovics Zsolt: A magyarországi iskolai drogprevenciós programok jellemzıi. Nemzeti Kutatás Fejlesztési Program (1B/0001/2002) http://www.okm.gov.hu/letolt/drogprev_cd/html/glossary.html#T312 Pék Gyızı: Drog és magatartás. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. Nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 48-63. Pék Gyızı: Élmények, mikro-grammatika, védıfaktorok. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. Nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 108-129. Péley Bernadette: Beavatási rítusok az iskolában. In.: Iskolai mentálhigiéné – Tanulmányok, szerk.: Kézdi Balázs, Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 1998. 33-45. Pikó Bettina: Dohányzás serdülı- és ifjúkorban: az attitődöktıl a magatartásig. http://www.behsci.sote.hu/nok/w_dcikk3.htm Dr. Sipos Kornél (szerk.): Drogmegelızés az iskolában. Nyomdaipari Kft. Szekszárd, 1995. Spéder Zsolt: Változások az ezredfordulón. Deviáns viselkedés. In: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 629-640. o. Dr. Szemelyácz János (et. al.): Szenvedélybetegek részére nyújtott szolgáltatások – Nappali intézmények a szenvedélybetegek szociális ellátásában. 2007. 3-4. o. http://www.szmi.hu/files/images/file/standard/SZEN-NAP_rev.doc Szentkatolnay Miklós: Drogmegelızés a felsıoktatásban. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 28-48.

68

Szentkatolnay Miklós: Fókuszcsoportok és drog. In: Drogfogyasztók felsıfokon. Szerk.: Murányi István. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program Iroda, Rexpo Kft. nyomdaüzme, Debrecen, 2004. 78-108. Varga Éva és Veressné dr. Gönczi Ibolya: Problémafeltáró vizsgálat fókuszcsoportos adatgyőjtés Debrecen város droghelyzetének feltárásához. Kézirat, Debrecen, 2007. Vaskovics László: A posztadoleszcencia szociológiai elmélete, Szociológia Szemle 2000/4. Veér András-Nádori Gergely-Erıss László: Alternatív drogstratégia. Animula Kiadó, Budapest. 2001. A drogmegelızés nemzetközi trendjei http://www.drogfokuszpont.hu/dfp_docs/?id=prevencio_nemzetkozi_trendjei.pdf Attitudes towards Alcohol – Special Eurobarometer. European Commission. 2007. Az Európai Unió kábítószer-ellenes cselekvési terve (2005-2008) http://www.drogfokuszpont.hu/dfp_docs/?id=EUDrugsActionPlan_HU.pdf Az Európai Unió drogstratégiája 2005-2012 http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=329 Death due to alcoholic abuse, by gender Standardised death rate by 100 000 inhabitants http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1996,39140985&_dad=portal&_schema=P ORTAL&screen=detailref&language=en&product=REF_TB_health&root=REF_TB_health/t_hea lth/t_hlth/t_hlth_cdeath/tps00140 EMCDDA: A kábítószer-probléma Európában Éves Jelentés 2007 http://www.drogfokuszpont.hu/dfp_docs/?id=ar_hu_2007.pdf Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrıl 2007. http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=15339 Kábítószer-használat az Európai Unióban: jogalkotási megközelítések http://www.drogfokuszpont.hu/dfp_docs/?id=illegalis_kabszer_jogalkotasi_hu.pdf Kézikönyv drog-prevenciós beavatkozások tervezéséhez és értékeléséhez http://www.drogfokuszpont.hu/dfp_docs/?id=drogprevencio_kezikonyv.pdf Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=315 Tájékoztató a szociális ellátásokról. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium kiadványa, 2008. http://szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=15116

69

MELLÉKLETEK

• A kutatáshoz használt kérdőív • A Debreceni Egyetem hallgatóinak egészséges életmóddal, alkoholfogyasztással és drogokkal kapcsolatos attitűdjei - kérdőíves adatfelvétel eredményei – című pilot study • A Debreceni Egyetem 2008. március 15-én érvényes hallgatói létszámadatai • Minta hipotézisvizsgálatra

70

A KUTATÁSHOZ HASZNÁLT KÉRDŐÍV /Eredeti online formában: a http://www.lelkiero.unideb.hu/e107_plugins/survey/survey.php?3 linken érhetı el/

Kedves Látogató!

Kutatást végzünk a drog- és alkoholfogyasztási szokásokkal, attitődökkel kapcsolatban. Kérjük segítsd munkánkat az alábbi kérdések megválaszolásával! A válaszadás önkéntes és nevet sem kell megadnod. A válaszadók között értékes nyereményeket sorsolunk ki (mp3 lejátszó, könyvutalvány, póló). Amennyiben szeretnél résztvenni a nyereménysorsolásunkon a kérdıív végén add meg az e-mail címed!

1. Hogyan ítéled meg a tanulmányi teljesítményed az utóbbi egy évben? 1. Rossz 2. Inkább rossz 3. Közepes 4. Inkább jó 5. Jó 6. Már nem tanulok 2. Mennyi volt az átlagod az utolsó félévben? (amennyiben még tanulsz) ………………. 3. Ha lelki gondjaid lennének kihez fordulnál? 1. Nem személyesen kérnék segítséget (telefonon vagy interneten) 2. Pap vagy lelkész 3. Pszichológus 4. Oktató 5. Egyetemi hallgatótárs 6. Rokonok (nagyszülı és unokatestvérek) 7. Barát 8. Szülı(k) 9. Testvér 10. Partner 11. Egyéb 12. Egyáltalán nem kérnék segítséget 4. Milyennek ítéled meg a kapcsolatodat társaid többségével? 1. Nagyon jó 2. Jó

71

3. Közepes 4. Inkább rossz 5. Rossz

5. Milyen gyakran iszol alkoholt? 1. Minden nap 2. Hetente 3. Havonta 4. Szinte soha 5. Egyéb 6. Hány évesen próbáltad ki elıször az alkoholt? ……………………. 7. Szerinted miért fogyasztanak az emberek alkoholt? 1. Mert jól akarják érezni magukat 2. Mert nem akarnak kilógni a társaságból és mások is csinálják 3. Mert nem tudják elfogadni magukat 4. A kíváncsiság hajtja ıket 5. Mert problémáik vannak és meg akarnak feledkezni róluk 6. Mert finom 7. Más okból 8. Az alkoholt drognak tekinted-e? 1. Igen 2. Nem 9. Mennyire tudnád elfogadni ha valaki a te jelenlétedben lerészegedne? (Osztályozd az iskolában használatos módszerrel, 1-5-ig, az 1-es jelentse, ha nagyon nem tudod elfogadni, az 5-ös pedig, ha nagyon el tudod fogadni!) Hallgatótársad Csoporttársad Barátod Partnered Családtagod Oktatód Lakótársad Szobatársad 10. Mennyire tudnád elfogadni, ha alkoholfüggı lenne: (Osztályozd az iskolában használatos módszerrel, 1-5-ig, az 1-es jelentse, ha nagyon nem tudod elfogadni, az 5-ös pedig, ha nagyon el tudod fogadni!) Hallgatótársad Csoporttársad Barátod Partnered Családtagod Oktatód Lakótársad Szobatársad

72

11. Szerinted elfogadható ha valaki bánatában iszik? 1. Igen 2. Nem 12. Szerinted elfogadható ha valaki örömében iszik? 1. Igen 2. Nem 13. Szerinted betegnek kell-e tekinteni az alkoholfüggıt? 1. Igen 2. Nem 14. Szerinted miért kezd el valaki rendszeresen alkoholt fogyasztani? 1. Mert jól akarják érezni magukat 2. Mert nem akarnak kilógni a társaságból és mások is csinálják 3. Mert nem tudják elfogadni magukat 4. Mert problémáik vannak és meg akarnak feledkezni róluk 5. Mert kémiai függıség alakul ki 6. Más okból 15. Szerinted hogyan hagyhatja valaki abba a rendszeres alkoholfogyasztást? 1. Önállóan nagy fegyelemmel 2. Önsegítı csoport segítségével 3. Családi segítséggel 4. Baráti segítséggel 5. Ambuláns orvosi ellátással 6. Elvonó segítségével 7. Pozitív példából okulva 8. A kiváltó problémák megoldásával 9. Sosem lehet abbahagyni 10. Halál közeli élmény hatására 11. Teljes egzisztenciavesztés miatt 12. Családtagok vagy barátok elvesztése miatt 13. Egyéb 16. Van olyan aki naponta fogyaszt alkoholt a környezetedben? 1. Senki 2. Hallgatótársad 3. Csoporttársad 4. Barátod 5. Partnered 6. A családtagod 7. Oktatód 8. Lakótársad 9. Szobatársad 17. Történt-e Veled vagy miattad baleset, sérülés túlzott alkoholfogyasztásodból adódóan? 1. Igen 2. Nem

73

18. Mennyire igazak Rád az alábbi állítások, amikor alkoholt fogyasztasz? (1-5) (Ha nem fogyasztasz, akkor hagyd ki ezt a kérdést!) Könnyebb nyitottan viselkedni másokkal Könnyebb a társaddal/partnereddel az érzéseidrıl és problémáidról beszélni Kevésbé érzed magad gátlásosnak a szexuális életben Örömtelibb a szex Általában agresszívebbé válsz másokkal szemben Elfelejted problémáid és gondjaid 19. Próbáltál már valamilyen kábítószert? /Ha erre a kérdésre nem a válaszod, folytasd a 23. kérdéssel!/ 1. Igen 2. Nem 20. Milyen kábítószert próbáltál? …………………………………… 21. Használsz-e valamilyen kábítószert? 1. Igen 2. Nem 22. Milyen kábítószert használsz? …………………………………… 23. Mennyire tudod elfogadni ha valaki a te jelenlétedben kábítószert fogyaszt? (Osztályozd az iskolában használatos módszerrel, 1-5-ig, az 1-es jelentse, ha nagyon nem tudod elfogadni, az 5-ös pedig, ha nagyon el tudod fogadni!) Hallgatótársad Csoporttársad Barátod Partnered Családtagod Oktatód Lakótársad Szobatársad 24. Mennyire tudnád elfogadni, ha kábítószer függı lenne: (Osztályozd az iskolában használatos módszerrel, 1-5-ig, az 1-es jelentse, ha nagyon nem tudod elfogadni, az 5-ös pedig, ha nagyon el tudod fogadni!) Hallgatótársad Csoporttársad Barátod Partnered Családtagod Oktatód Lakótársad Szobatársad 25. Szívesen segítenél kábítószerfüggı társadnak azért, hogy abbahagyja a rendszeres kábítószerfogyasztását? 1. Igen 2. Nem

74

26. Hogyan segítenél? ………………………………………………. 27. Van olyan aki naponta fogyaszt kábítószert a környezetedben? 1. Senki 2. Hallgatótársad 3. Csoporttársad 4. Barátod 5. Partnered 6. Szülı vagy testvér 7. Lakótársad 8. Szobatársad 28. Mennyire igazak Rád az alábbi állítások, amikor kábítószert fogyasztasz? (1-5) /Ha nem fogyasztasz erre a kérdésre ne válaszolj!/ Könnyebb nyitottan viselkedni másokkal Könnyebb a társaddal/partnereddel az érzéseidrıl és problémáidról beszélni Kevésbé érzed magad gátlásosnak a szexuális életben Örömtelibb a szex Általában agresszívebbé válsz másokkal szemben Elfelejted problémáid és gondjaid 29. Találkoztál már a környezetedben olyan emberrel, aki bőncselekményt követett el azért, hogy kábítószerhez jusson? 1. Igen 2. Nem 30. Szükségesnek tartod, hogy az egyetemen a kábítószer megelızésrıl essen szó? 1. Igen 2. Nem 31. Szerinted melyek ennek leghatásosabb módszerei? 1. Gyógyult szenvedélybetegekkel való beszélgetés 2. Szabadidıs programok szervezése 3. Szakemberek beszámolói 4. Filmvetítés a kábítószerfogyasztás hatásairól 5. Önismereti tréningcsoport szervezése 6. Értelmiségi modul 7. Információközlés egyetemi honlapokon és hírlevelekben 8. Készségfejlesztı tréningcsoport szervezése 32. Amennyiben van a családodban olyan személy akire az alábbi állítás igaz, mennyire tudod ezt a viselkedését, szokását elfogadni? (1-5) Cigarettázik, cigarettázott Rendszeresen sok alkoholt fogyaszt(ott) Öngyilkosságot kísérelt meg Sok nyugtatót vagy altatót szed(ett) Lelki problémákkal orvoshoz jár(t) Kábítószert használ(t)

75

33. Elıfordultak-e Veled az alábbiak? Valamilyen lelki problémám miatt pszichológusnál, pszichiáternél jártam 1. Igen 2. Nem Alkohollal kapcsolatos problémám miatt pszichológusnál, pszichiáternél jártam 1. Igen 2. Nem Alkohollal kapcsolatos problémám miatt kórházban feküdtem 1. Igen 2. Nem Droggal kapcsolatos problémám miatt pszichológusnál, pszichiáternél jártam 1. Igen 2. Nem Droggal kapcsolatos problémám miatt kórházban feküdtem 1. Igen 2. Nem Alkohollal kapcsolatos problémám miatt rendırségi ügyem volt 1. Igen 2. Nem Droggal kapcsolatos problémám miatt rendırségi ügyem volt 1. Igen 2. Nem 34. Nemed? 1. Férfi 2. Nı 35. Családi állapotod? 1. Hajadon/nıtlen 2. Nıs/férjezett 3. Élettársi kapcsolatban él 4. Elvált 36. Amennyiben a Debreceni Egyetem hallgatója vagy, milyen karra jársz? 1. ÁJK 2. ÁOK 3. ÁVK 4. BTK 5. EK 6. FOK 7. GYTK 8. HPFK 9. IK 10. KTK

76

11. MK 12. MTK 13. NK 14. TTK 15. ZK 37. Milyen típusú az állandó lakhelyed? 1. Község 2. Kisebb város 3. Megyeszékhely 4. Fıváros 38. Hallottál már a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Programjáról? 1. Igen 2. Nem 39. Hogyan szereztél tudomást a Mentálhigiénés Programról? 1. Szórólap 2. Plakát 3. A Mentálhigiénés Program honlapja 4. Egyetemi honlap 5. E-mail 6. Rádiómősor 7. Telefon 8. Kiadvány 9. Ismerıs 10. Értelmiségi modul 11. Egyetemi Élet 12. ETR 13. Egyéb 40. Kérjük jelöld be, hogy melyik szolgáltatásról, programról hallottál már! 1. Ariadné fonala 2. www. lelkiero.unideb.hu portál 3. Mentálhigiénés Filmklub 4. Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Napok 5. Kortárs segítı képzés 6. Mentálhigiénés Szakkönyvtár 7. Mozgó társ szolgálat a Lovardában 8. Támpont Iroda 9. L-Ego 10. Álláskeresési ismeretek értelmiség modul 11. Fogyatékosság vagy speciális szükséglet? c. értelmiségi modul

Köszönjük a válaszadást!

77

A DEBRECENI EGYETEM HALLGATÓINAK EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDDAL, ALKOHOLFOGYASZTÁSSAL ÉS DROGOKKAL KAPCSOLATOS ATTITŰDJEI KÉRDŐÍVES ADATFELVÉTEL EREDMÉNYEI – CÍMŰ PILOT STUDY - kérdıíves adatfelvétel eredményei – Készítette: Farkas Éva és Tóth Anikó Panna

A téma relevanciája egyértelmő, hiszen mind az alkohol, mind pedig a drogok megjelennek a hétköznapi diskurzusokban is, továbbá a korcsoport problémában való érintettsége szintén fontos kérdés. A Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program és a Lelkierı Egyesület felismerve ezeket egy vizsgálatot kezdeményezett a hallgatók körében, amelyet ún. „pilot study”-nak tekinthetünk, hiszen egy kimunkáltabb, sokrétőbb és szignifikáns eredményeket hozó kutatás alapját képezheti a közeljövıben. Legfontosabb vizsgálati dimenzióink a következıek voltak: 1. 2. 3. 4.

A hallgatók és a drog – érintettség, attitődök A hallgatók és az alkohol – érintettség, attitődök Segítıhöz fordulásra való hajlandóság Tájékozottság a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban

Az, hogy ismerjük a hallgatók helyzetét, problémáit, attitődjeit elengedhetetlen egy jó drogprevenciós munkához, illetve a már szenvedélybeteg hallgatók eléréséhez, segítéséhez. Míg a középiskolás korosztály drogfogyasztásával kapcsolatban hazánkban is rengeteg kutatás történt, addig a hallgatói rétegrıl szinte semmit nem tudtunk. Azonban a Debreceni Egyetemen már 2001. óta a Mentálhigiénés Program keretében egyetemi drogstratégiát alakítottak ki és érvényesítenek (prevenció, ártalomcsökkentés, alacsonyküszöbő szolgáltatások). Ennek megalapozásául a 2000-es évek elején több kutatás (Bojda Bea: Ifjúsági életszakasz és oktatási környezet, Szentkatolnay Miklós: Drogmegelızés a felsıoktatásban, Pék Gyızı: Drog és magatartás, Murányi István: Egyetemisták és drog – kutatási elızmények, Szentkatolnay Miklós: Fókuszcsoportok és drog, Pék Gyızı: Élmények, mikro-grammatika, védıfaktorok, Murányi István: Egyetemisták, drog és társadalom) is készült a hallgatók droghasználatával kapcsolatban, melyeket a Mentálhigiénés Program önálló kötetben is megjelentetett. Ezeknek a kutatási anyagoknak a tapasztalataira támaszkodva és Berényi András útmutatásával készítettük el az elemzést. A próbavizsgálat survey módszerrel történt. A kérdıív összeállítása és lekérdezése során alapvetıen nem szociológiai szempontokat vettünk figyelembe, a vizsgálat pszichológiai aspektusa sokkal dominánsabb; ezért az elemzés során elsısorban nem többváltozós statisztikai módszerekkel dolgozzuk fel az adatokat, figyelmünket sokkal inkább a pszichológiailag érdekesebb adatok és a mögöttük lévı lehetséges magyarázatok felé fordítottuk.

78

A válaszadók kiválasztása nem valószínőségi mintavétellel történt, egyszerően elérhetı alanyokat kérdeztünk. Ez a módszer nem biztosít reprezentativitást, de a vizsgálat próba jellege miatt alkalmasnak tartottuk a minta vételére. Fıként a bölcsész hallgatók véleményére voltunk kíváncsiak. 306 fıs mintánk nagyobb része (72%-a) tartozik a BTK hallgatói közé. Fontosnak tartottuk, hogy a válaszadó hallgatóink milyen tanulmányi eredménnyel büszkélkedhetnek. Az adatokból az látszik, hogy a jobb tanulmányi eredményő hallgatók kerültek a mintába, hiszen rendkívül jó tanulmányi eredményőek a megkérdezett válaszadók, 80%-os vagy ennél magasabb eredménnyel kétharmaduk rendelkezik. A vizsgálat fı profilja a hallgatók alkoholhoz illetve drogokhoz való viszonya, de az egészséggel, egészséges életmóddal kapcsolatos kérdéseket is feltettünk nekik. Az egyetem elıtti egészségi állapotukra vonatkozó kérdésre többnyire pozitív válaszokat adtak. A „jó” vagy „nagyon jó” válaszokat kummulatívan értelmezzük, így azt mondhatjuk, hogy 80%-uk választotta az említett opciók valamelyikét. A kérdıív tartalmazott kérdést a válaszadóink családjának összetételére. Többnyire teljes családban élnek, mindkét szülıvel és testvérrel, testvérekkel. Ezt a kérdéskört, néhány másikhoz hasonlóan némileg másképp kell érinteni, hiszen elképzelhetı, hogy már régen nem otthon, hanem albérletben laknak és az állandó lakóhelyén lévı családjával csak felszínesen tartja a kapcsolatot. Pontosabb kérdések, és jobban körülhatárolt családfogalmak alkalmazandóak a késıbbiekben. Segítıhöz fordulásra való hajlandóság A válaszadók 86%-a mondta, hogy jó vagy nagyon jó a kapcsolata a társaik többségével, ez az arány akkor magas különösen, ha még a „közepes” választ választókat is megvizsgáljuk. Arányuk 11,2%, ami azt jelenti, hogy közepesnél rosszabb kapcsolata a társaival csak néhány százaléknak van. 1. ábra Milyen a kapcsolatod társaid többségével? 2% 1% 11% 26%

Nagyon jó Jó Közepes Elégséges Nem válaszolt

60%

79

Lelki gondokkal kapcsolatban a fiatalok elsısorban az anyához majd második helyen a partnerhez fordulnának (anya 76,5%; partner: 54%). Viszonylag kevesen fordulnának az egyházhoz, illetve elég kevesen kérnék a papok vagy lelkészek segítségét, mindössze 17,3% fordulna hozzájuk. A hallgatók közel 85%-a nem járt még lelki problémái miatt pszichológusnál, 15 százalékuk viszont már volt ami igen magas arány. 2. ábra Elıfordult-e veled, hogy lelki problémáid miatt pszichológusnál voltál?

10%

1%

5%

Nem, soha Igen, az elmúlt évben Igen, régebben Nem válaszolt

84%

Az alkohol és drogproblémák sem egészségügyi sem pedig törvényi problémákat nem okoztak eddig válaszadóinknak, ezt is mutatja, hogy meglehetısen jó társadalmi körbıl történt a mintavétel.

A hallgatók és az alkohol – érintettség, attitődök

A vizsgálat egyik fı kérdéseként a hallgatók jelenlegi alkoholfogyasztására voltunk kíváncsiak, ami az alábbi eredményeket hozta.

80

3. ábra

Milyen gyakran szoktál alkoholt fogyasztani?

1% 5%

Soha nem iszik

3% 5%

Minden nap vagy majdnem minden nap

33%

Hetente 3-4 alkalommal 19% Hetente 1-2 alkalommal Havonta 1-3 alkalommal Ritkábban mint havonta Nem válaszolt 34%

Szociológiai szempontból az alacsony elemszám miatt korántsem olyan informatív a táblázat, mint pszichológiai szempontból. Azt láthatjuk, hogy 8% azon hallgatók aránya, akik rendszeresen fogyasztanak alkoholt, és a fogyasztás gyakorisága is elgondolkodtató. Ez az egyik kérdés, ami a legtöbb problémát vetette fel a késıbbieket illetıen. Az alkoholfogyasztást nem konceptualizáltuk megfelelıen. A válaszadók számára nem volt egyértelmő, hogy az alkoholfogyasztás alatt mit értenek a kérdezık. Egyesek számára rendszeres alkoholfogyasztásnak számít, ha egy héten kétszer elfogyaszt a barátaival egy-egy sört, míg elıfordulhat, hogy mások csak a nagyobb mértékő italozást tekintik alkoholfogyasztásnak. A következı változó egy meglepı eredményt mutat. A kérdés arra vonatkozott, hogy a megkérdezettek környezetében van-e valaki aki rendszeresen fogyaszt alkoholt. Azt mutatja a változó megoszlása, hogy a hallgatók 74,1%-ának környezetében a rendszeresen alkoholt fogyasztó személy egy hallgatótársa. Érdekes kérdés, hogy ez annak köszönhetı-e, hogy nem volt konceptualizálva a rendszeresség fogalma, vagy valóban ilyen nagy a probléma a hallgatók között? Míg a hallgatók jó része, azt mondja, hogy nem fogyaszt rendszeresen alkoholt, addig közel háromnegyedük környezetében van aki ezzel a problémával küzd. Az is kérdés tehát, hogy kiket tartanak a válaszadók a környezetükbe tartozónak? Csak a családjukat? Barátaikat is? Nem bagatelizálják-e el a hallgatótársaik, vagy pont családtagjaik alkoholfogyasztását, vagy nem erısítik-e fel? Fontos és érdekes lenne megvizsgálnunk egy következı kutatásban, hogy a hallgatók mit gondolnak, mi az alkoholizmus, mi számít rendszeres fogyasztásnak. 81

Arra vonatkozóan kérdeztük a hallgatókat, hogy mennyire tudják elfogadni bizonyos személyek alkoholfogyasztását. Az adatok azt mutatják, hogy ahogy csökken a társadalmi távolság a válaszadó és a környezetében lévık között, úgy csökken a toleranciájuk is. A kérdést 1-10ig terjedıen kellett megválaszolniuk, ahol az egyes a teljes elutasítás a 10-es pedig az elfogadás. A családtagok lerészegedéséhez a hallgatók 70%-a viszonyul 4-es vagy annál kisebb értéknek megfelelı elfogadással. A barát, a csoporttárs és a hallgatótárs lerészegedése esetén egyre nı az elfogadás. Ez nagyon fontos és jelentıs dolog, további vizsgálatok izgalmas kérdéseit veti fel: Vajon miért van ez így? Minél közelebb áll hozzájuk valaki annál jobban féltik az egészségét? Vagy a család egységéért aggódnak? Nem tudnak egy szenvedélybeteggel együtt élni? Aki nem áll közel hozzájuk annak a problémája nem is érinti meg annyira ıket? Érdekes, hogy a hallgatók úgy vélik, hogy öröm esetén inkább megengedett az alkoholhoz nyúlni, mint ha problémái vannak az embernek. A feldobott hangulat esetén az alkoholhoz fordulást a válaszadók 55,1%-a fogadja el. Az alkalmak kérdését ki kell még fejteni, mert nem mindegy, hogy buliban iszik valaki hetente háromszor, mert fel van dobódva, vagy évente kétszer születésnapján és névnapján koccint egyet. Tehát a következı kérdıívünk összeállításánál ezekre az árnyalatokra jobban fogunk koncentrálni. 4. ábra Ha valaki nagyon ki van borulva elfogadható, hogy alkoholhoz nyúl?

46%

Nem 54%

82

Igen

5. ábra

Ha valaki nagyon fel van dobva elfogadható, ha alkoholhoz nyúl?

Igen Nem Nem válaszolt

Az alkoholfüggıség betegség a válaszadóink szerint, 84%-uk tekinti betegnek ıket. De számunkra az az igazi kérdés, hogy a maradék 16% mit gondol errıl a kérdésrıl. Rájuk kell a jövıben fókuszálnunk, megtudni mi a véleményük. Más emberek alkoholproblémáinak megoldásában segítıkésznek bizonyultak válaszadóink, közel 90%-uk segítene társának, hogy az abbahagyja az alkoholfogyasztást. Ez is felvett további kérdéseket, például, hogy hogyan segítenének leküzdeni az alkoholizmust? A hallgatók átlagosan 15 éves korukban próbálták ki az alkoholt. Ki kell még bontatnunk, hogy mit jelent számukra a kipróbálás? Ez a korai életkor azért érdekes, mert a kutatások szerint, azok közt akik fiatalon kipróbálták az alkoholt, drogokat, azok közt gyakoribb lesz a függık aránya. Ahogy az alábbi ábra is mutatja az alkoholizmus kialakulásának okaként elsısorban a problémák elfedését tekintik (50,7%), de a negatív kortársnyomást is jelentıs befolyásoló tényezınek tekintik (22,5%), és a függıség kialakulása ami miatt nem tudják abbahagyni a rendszeres alkoholfogyasztást a hallgatók szerint.

83

6. ábra Miért kezd valaki rendszeresen alkoholt fogyasztani?

Negatív kortársnyomás 8%

Szociális helyzet 23%

Genetika 5%

Személyiség probléma Hibás minta

50% 0% 10%

1%

Céltalanság

1%

Kultúra

2%

Problémák elfedése Nem válaszolt

Ezzel összhangban az alkoholisták meggyógyításának kulcsát a probléma felismerésében látják. (47% választotta ezt.) A feléjük nyújtott segítséget is fontos tényezınek tartják az alkoholizmusból való kigyógyulásban. Az alkoholfogyasztás okainak a hallgatók több lehetıséget jelöltek meg. Azon túl, hogy a válaszadók közel 70%-a „mert jól akarják érezni magukat” lehetıséget jelölte, az is érdekes, hogy 21% a társasági integráció elısegítıjének tartja. Ez összefügghet azzal, hogy a negatív kortársnyomás is hangsúlyt kapott a korábbiakban. Ennél a kérdésnél több lehetıset is választhattak, 71% választotta a problémák elfedését az alkohol fogyasztás okaként.

A hallgatók és a drog – érintettség, attitődök

A kábítószerrel kapcsolatos problémákat a lelki gondokhoz hasonlóan az anyával beszélnék meg elsısorban, de jórészük a partnerben és a barátban is meglehetısen bízik. A válaszadók kábítószer használattal kapcsolatos attitődjeit az alábbi ábra mutatja. Bár a kábítószer, mint olyan nincs pontosítva, de mégis jó eredmény, hogy a válaszadók közel fele szilárdan állítja, hogy sosem fogja kipróbálni. Azonban ez az eredmény néhány dolgot elrejthet. Némileg 84

fogadkozásnak tőnhet, hogy sosem fogja kipróbálni a drogokat, erre a kérdésre is választ kaphatunk egy mélyebb vizsgálatban.

7. ábra

Szerinted ki fogod próbálni a kábítószert? 2%

1%

1% Már kipróbáltam

2% 26% 19%

Soha nem fogom kipróbálni Nem valószínő, hogy kipróbálom Valószínő, hogy kipróbálom Biztosan ki fogom próbálni Helyzettıl függ Nem válaszolt

49%

Tájékozottság a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban

A fiatalok véleménye a kábítószerrel kapcsolatos tájékoztatásról megosztott. A válaszadók közel fele tartja megfelelınek, míg másik felük (48,4%) elégedetlen és úgy gondolja, hogy a hallgatók nem jutnak elég információhoz a kábítószerekkel kapcsolatban. Ez nagyon rossz arány. A fiataloknak több információval kellene rendelkezniük a kábítószerekkel kapcsolatosan, a Mentálhigiénés Program számára ez jelzés értékő lehet: igenis szükség van a munkájukra, sıt még több tájékoztató és drogprevenciós tevékenység végzésére.

85

8. ábra A fiatalok kapnak elég információt a kábítószerrıl?

1%

Nem 48% 51%

Igen Nem válaszolt

Összefoglalás

A kutatás, mint „pilot study” eredmények, tanulságok: - mielıtt újabb kutatást végzünk nagyon fontos a kérdések pontosítása, finomítása, a fogalmak konceptualizálása - az érdekes, meglepı eredmények mélyebb szintő vizsgálata szükséges (pl. Miért nem fordulnak segítıhöz? „A társadalmi távolság növekedése és a tolerancia a szenvedélybeteggel kapcsolatban” összefüggés vizsgálata. )

86

A DEBRECENI EGYETEM 2008. MÁRCIUS 15-ÉN ÉRVÉNYES HALLGATÓI LÉTSZÁMADATAI

87

88

89

MINTA HIPOTÉZISVIZSGÁLATRA Hipotézis: Nullhipotézis: a nem nem befolyásolja azt az életkort, amikor a fiatalok kipróbálják az alkoholt, tehát egyik nem esetében sem mondhatjuk, hogy fiatalabb korban próbálják ki. Alternatív hipotézis: a nemek között eltérés van, a férfiak korábban próbálják ki az alkoholt. /Az alternatív hipotézist a kisebb mintán készült pilot study eredményei alapján fogalmaztuk meg, de számos egyéb kutatás71 is arra enged következtetni, hogy a férfiak fiatalabb kortól, rendszeresebben, nagyobb mennyiségben fogyasztanak alkoholt, mint a nık./

Tesztelés: A hipotézis vizsgálatához SPSS statisztikai programot használtuk. Két változó szerepel ebben a hipotézisben, a nem és a kor, amikor kipróbálták az alkoholt. A nem nominális mérési szintő (alacsony), a kor arányskála (magas). A nem kétértékő, vagy más néven dummy változó, hiszen csak két értéket vehet fel (férfi vagy nı). A nem magyarázhatja a kipróbáláskori életkort, így a nem a magyarázó változó, a kor a függı változó. Alacsony mérési szintő magyarázó- és magas mérési szintő függıváltozó esetén használható módszerek az alábbiak lehetnek: t-próba, u-próba és szóráselemzés (anova). Mérési szintek és az összefüggések mérése:72 Nominális A függı változó

Nominális Ordinális

Intervallum/ Arányskála

Kereszttáblák Khí-négyzet Lambda Kereszttáblák Khí-négyzet Lambda

Átlag t-próba ANOVA

71

A független változó Ordinális Kereszttáblák Khí-négyzet Lambda Kereszttáblák Khí-négyzet Lambda Gamma Kendall-féle tau Sommer-féle d Átlag t-próba ANOVA

Intervallum/ Arányskála

Korreláció Pearson-féle r Regression R

Például Dr. Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála: A magyarországi középiskolások alkohol- és drogfogyasztása (http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a130.pdf), Münnich Ákos (szerk.): A kábítószer kipróbálásának okairól – az egyetemi hallgatók körében végzett vizsgálatok alapján. Eötvös Kiadó, Budapest, 2003. 72 Forrás: Earl Babbie: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 506.

90

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a magyarázó változó kategóriáin belül a függı változó átlagértékeinek eltérését a véletlen okozza-e. Amennyiben a nullhipotézis igazolódik, akkor nincs kapcsolat a változók között, és a véletlen okozza. Ha a nullhipotézist elvetjük, akkor van kapcsolat a két változó között. Mivel átlagok összehasonlításáról van szó, ezért az Anova elemzési módszert választottuk, méghozzá az alábbi parancssorral: analyze --> compare means --> means. A means parancscsor párbeszédablakában az opciók közül kiválasztottuk az anova table and eta lehetıséget, mert ennek segítségével tudjuk statisztikailag vizsgálni a hipotézist. A megkérdezettek 94,7%-a válaszolt erre a kérdésre azok közül akik visszaküldték a kérdıívet, a válaszhiány 5,3%. A válaszadók átlagéletkora az elsı alkoholfogyasztáskor, nem szerinti bontásban Neme: Férfi Nı Összesen

Átlag

N 90 6 13 71 22 77

14,91 15,72 15,40

Szórás 2,532 2,412 2,492

A tábla azt mutatja, hogy hány évesen próbálták ki átlagosan az alkoholt a válaszadók, nemenkénti bontásban. ANOVA Table Sum of Squares Hány évesen próbáltad ki elıször az alkoholt? * neme:

Between Groups

Within Groups Total

Mean Square

Df

F

Sig.

(Combined) 352,825 13773,87 3 14126,69 8

1

352,825

2275

6,054

58,275

2276

Az Anova-teszt szignifikancia értéke 0,000, ami azt jelenti, hogy az eredmény szignifikáns, tehát a két változó függetlenségét kimondó nullhipotézist elvetjük. /Az SPSS alapbeállított megbízhatósági szintjét alkalmaztuk, ezért a szignifikancia szint 0,05, tehát ez alatt szignifikáns, felette nem szignifikáns az eredmény./ Ez alapján elmondható, hogy a nem kategóriáiban az átlagéletkor elétérése nem a véletlennek köszönhetı. A fent bemutatott módon tehát statisztikailag igazoltuk, hogy a nem befolyásolja a kipróbáláskori életkort, mégpedig úgy, hogy a fiúk fiatalabb korban próbálják ki az alkoholt. 91

,000