A CSÍKOS SZÖCSKEEGÉR (SICISTA SUBTILIS TRIZONA) ÖKOLÓGIAI, TAXONÓMIAI ÉS KONZERVÁCIÓBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA Doktori (PhD) értekezés tézisei Készítette: CSERKÉSZ TAMÁS
Témavezető: Dr. Farkas János, adjunktus, PhD Külső konzulens: Dr. Gubányi András, igazgató, PhD Doktori Iskola: Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskola Doktori Iskola vezetője: Dr. Erdei Anna, egyetemi tanár Doktori Program: Zootaxonómia, Állatökológia, Hidrobiológia Programvezető: Dr. Dózsa- Farkas Klára, egyetemi tanár
Budapest, 2011
Bevezetés és célkitűzések A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona Frivaldszky, 1865) első ismert magyarországi példányát PETÉNYI S. gyűjtötte 1843-ban Tiszaföldvár mellett. Azonban 1936 óta sikeres csapdázásainkig élő példánya már nem került elő Magyarországon. A kutatás legújabb korszakának kezdete, amelyhez már saját munkám is tartozik, az első borsodimezőségi szöcskeegér bagolyköpetes előkerülésének időpontjához köthető, ami ENDESnek (1982) köszönhető. Ezután egy újabb évtizedre volt szükség, hogy átfogó kutatás kezdődjék itt, amelynek célja a kipusztulástól veszélyeztetett csíkos szöcskeegér legjelentősebb, talán utolsó populációjának részletes megismerése. A kutatás kezdeti lépéseként módszeres bagolyköpet-gyűjtésekre került sor 2000-től, amelynek eredményeképpen a mai napig 370 koponyamaradvány került elő 14 lelőhelyről. A kutatás első nagy fordulatát jelentette, amikor kettő, több évig padlásokon pihenő, 1998-ban gyűjtött bagolyköpet-mintából 140 példány szöcskeegér koponya került elő (CSERKÉSZ 2007). Ez a jelenség már a szélesebb szakmai közönség figyelmét is felkeltette. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (mai nevén Vidékfejlesztési Minisztérium) kérésére 2004-ben elkészült, majd elfogadásra került a Szöcskeegér Fajmegőrzési Terv (CSERKÉSZ 2004), amely bár még igen kevés és indirekt módszerrel gyűjtött adatra épült, mégis irányt adott a kutatásoknak, felhívta a figyelmet a védelem fontosságára, valamint már konkrét védelmi javaslatokat is tett. Élvefogási kísérletek 2002 óta történtek a szöcskeegér feltételezett élőhelyén, azonban kellő anyagi források híján nagyobb volumenű csapdázásra nem volt lehetőség. Ezt a helyzetet a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program egy pályázatának (NKFP6-115/2005) elnyerése változtatta meg 2005ben. Az ökológiai kutatások a Bükki Emlőstani Kutatócsoport vezetésével folytatódtak, illetve genetikai vizsgálatok kezdődhettek meg a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Molekuláris Taxonómiai Laborban. A projekt gyors sikert hozott: 2006. június 21-én sikerült megfognom az első szöcskeegeret. Csak remélhetem, hogy disszertációm nem az utolsó trizona-populációt, és annak kipusztulását dokumentálja, hanem a faj megismerése mellett az újbóli elterjedést segítheti elő.
2
Taxonómiai célkitűzések A trizona alfaj kraniometriai leírása, összehasonlítása a többi európai Sicista taxonnal. A Kárpát-medencében élő trizona rendszertani státuszának tisztázása, mintagyűjtés és az anyagi források előteremtése az MTM Molekuláris Taxonómia Laborjában végzendő genetikai vizsgálatokhoz. Az időközben felmerült „lengyel szöcskeegér-kérdés” tisztázása: melyik Sicista faj, vagy alfaj él Lengyelországban? Tehát a trizona önálló faji státuszának alátámasztása, esetleg bizonyítása.
Ökológiai célkitűzések A csíkos szöcskeegér habitat preferenciájának meghatározása. A szöcskeegér élőhelyén található terresztris kisgerinces közösség összetételének leírása. Időjárási indikátorok keresése: a kisgerinces közösség – beleértve a szöcskeegeret is populációdinamikája és az azt befolyásoló időjárási faktorok meghatározása. Indikátorfajok keresése, amelyek populációdinamikája a szöcskeegéréhez hasonló, így alkalmasak annak jelzésére.
Konzervációbiológiai célkitűzések Előfordulási helyek feltérképezése nem csak a Borsodi-Mezőségen, az ismert élőhelyen, hanem a Kiskunságban és a Hortobágyon, tehát a korábbi előfordulási helyeken is. Az állományhanyatlás okainak és az aktuális veszélyeztető tényezők körének feltárása. Cselekvési sor kidolgozása, amely képes a további hanyatlást megakadályozni. Természetvédelmi kezelések módszereinek meghatározására, hatásuk monitorozása. Tehát egy fajmegőrzési program összeállítása és végrehajtásának megkezdése.
3
Módszerek Taxonómia Taxonómiai vizsgálataim alapvetően klasszikus kraniometriai méréseken alapulnak: 6 kraniális és 11 dentális méretet vettem fel. A lemért szöcskeegér-koponyák nagy része a Borsodi-Mezőségről
származik,
valamint
az
MTM
Emlősgyűjteményéből.
A
Lengyelországból származó 42 koponya szintén bagolyköpetből került elő a Lublinihátságból (a lengyelországi gyűjtési helyek listáját lásd: CSERKÉSZ et al. 2009). Kiegészítésképpen ukrán és román Sicista koponyák adatait is feldolgoztam. A morfometriai különbségeket diszkriminancia funkció analízissel vizsgáltam, Mahalanobis távolságok (D2) számításával. Többváltozós Hotelling T2– és Student t–tesztet használtam a taxonok és korcsoportok közötti különbségek tesztelésére. Ökológia és konzervációbiológia Átfogó emlőstani kutatásban egyetlen módszer kizárólagos használata nem célszerű, ezért munkám során több módszert alkalmaztam párhuzamosan. A kutatási területen 2006 és 2010 között márciustól novemberig havonta egy alkalommal csapdáztunk mind a faj megfogására legalkalmasabb szelektív talajcsapdázási módszerrel, mind pedig a terület gyakori kisemlőseinek populációdinamikájáról átfogó képet adó dobozcsapdázási módszerrel. Egy munkaperiódus 6 napot – 5 éjszakát tartott. Műanyag, 20x8x10 cm méretű dobozcsapdákat használtunk egy 7x7-es kvadrátban. Ezen kívül 15 helyen végeztünk talajcsapdázást. A 20 cm hosszú és 10 cm átmérőjű PVC csövekből készült talajcsapdák úgy lettek leásva, hogy a cső pereme a talaj felszínével legyen egy szintben. A csapdázások során befogott egerek közül 5 egyedet különböző időszakokban 2-2 hónapos vizsgálati időszakokban terráriumban tartottam alapvető etológiai megfigyelések céljából. A négy különböző forrásból származó adatokat egy- és többváltozós statisztikai módszerekkel elemeztem populációdinamikai, aktivitási mintázatokat, trendeket keresve. A köpetes előfordulások mennyiségi jellemzésére a relatív gyakoriságot használtam (Ni x 100 / N∑ ahol N∑ az emlős táplálékállatok teljes számát, az Ni az i-edik faj egyedszámát jelöli). A szöcskeegér, a cickányok és a kétéltűek gyakoriságát csapdázási periódusonkénti fogás- és egyedszám, valamint e két paraméter 100 csapdaéjszakára standardizált adatai alapján értékeltem. A tetoválással jelölt gyakori kisemlősök becsült denzitását egyed/ha-ban fejeztem ki a MARK program (COOCH & WHITE 1998) használatával. Az időjárási tényezők szerepét stepwise többváltozós lineáris regresszióval, kanonikus korrespondencia analízissel és 4
Pearson-féle korrelációs koefficienssel vizsgáltam. A szöcskeegér élőhely preferenciáját Ivlev-index segítségével elemzem (IVLEV 1961). A szöcskeegér populációdinamikájának esetében a csapadék szerepét nyolc változó bevonásával vizsgáltam: 1) éves mennyiség és 2) tavaszi mennyiség tekintetében, 3) havi bontásban, 4) csapdázási periódus alatt, 5) a szöcskeegér fogás időpontjában hullott mennyiség, 6) téli átlag hótakaró vastagsága, 7) megelőző év éves mennyisége és 8) megelőző év tavaszi csapadékmennyisége alapján. A hőmérséklet szerepét 1) az éves, 2) a tavaszi és 3) a nyári átlag értékeken keresztül vizsgáltam.
Eredmények és értelmezésük (A tézisek) A kutatás eredményeként a következő megállapítások tehetők: Taxonómia 1.
Koponyánként 17 felvett méret elemzése alapján kimutattam, hogy morfometria tekintetében a magyar trizona populáció a legkisebb a vizsgált európai Sicista subtilis populációk közül, az ukrán nordmanni pedig a legnagyobb. A S. subtilis koponyák legtöbb mérete Ny-K irányban növekszik (r=0,98; p=0,01).
2.
Diszkriminancia funkció analízis (DFA) alapján a trizona és a nordmanni alfajok morfometriailag teljesen elkülönülnek (méreteik között csak elhanyagolható átfedés tapasztalható). Azonban a nordmanni ellipszise teljes egészében tartalmazza a S. severtzovi pontjait. Így a kraniometriai vizsgálat a trizona önálló faji státuszát alátámasztja, a severtzovi-jét nem (kariotípus alapján lett faji rangra emelve, de az újabb vizsgálatok szerint csak kromoszóma morfológiai eltérés található (SOKOLOV et al. 1987, KOVAL’SKAYA et al. 2000, cf. KOVAL’SKAYA et al. 2011).
3.
Mahalanobis távolságok klaszteranalízise alapján a lengyel csoport a legnagyobb távolságra a nordmanni/severtzovi–csoporttól, legkisebbre a trizona-tól található, amely eredmények a S. subtilis nordmanni-t és a S. severtzovi-t kizárják a lehetséges alfajok és fajok sorából. Így a lengyel populáció a S. subtilis taxonba sorolható, azonban alfaji besorolása a DFA eredményeit alapul véve nem S. subtilis nordmanni, mint azt feltételeztük biogeográfiája alapján, hanem egy morfometriai változata, vagy új alfaja a S. subtilis-nek. Kraniometriailag nagymértékben hasonlít a magyar trizona populációra, így az sem zárható ki, hogy Lengyelországban is a trizona fordul elő.
5
Ökológia 1.
A bagolyköpetből előkerülő szöcskeegerek lelőhelyi adatait térinformatikai rendszerbe helyezve lehetőség nyílt a célzott csapdázásra, amelynek eredményeként 2006-ban sikerült élő szöcskeegeret fogni. Ezt az elkövetkező 5 év rendszeres csapdázása nyomán a mai napig további 84 példány befogása követett.
2.
A különböző élőhely típusokban végzett kísérleti csapdázások kimutatták, hogy a szöcskeegér erős preferenciát mutat útszéli bogáncsosra (Carduetum acanthoidis Felföldy 1942), Px= 0,98, valamint mezei aszatosra (Cirsio lanceolati-arvensis Morariu 1943), Px=0,83. Ezek a szerkezetükben hasonló, magas és sűrű vegetációtípusok száraz időszakban is kellő takarást és védelmet nyújtanak az alapvetően rejtőzködő életmódú szöcskeegérnek.
3.
Ukrajnában a nordmanni alfaj kizárólag a száraz szteppén (M. RUSIN és I. ZAGORODNIUK személyes közlése) fordul elő, tehát mint látjuk az alfajok között élőhely preferenciában megmutatkozó különbség is van.
4.
A terráriumi megfigyelések szerint a szöcskeegerek az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) és a mezei aszat (Cirsium arvense) magjait fogyasztják, ami a gyomos területekhez való kötődésüket részben szintén magyarázza.
5.
Az egér populációdinamikájára a stepwise többváltozós lineáris regresszió alapján az aktuális év tavaszi, valamint az előző év éves csapadékösszegének van hatása (R2=0,988; a modellre vonatkozó ANOVA F értéke 82,8 (p=0,01).
6.
A kedvező környezeti feltételek mellett növekvő szaporodási ráta és csökkenő mortalitás együttesen legalább egy évvel később mutatkozik meg a populációméreten, az alacsony szaporodási ráta miatt elhúzódó visszacsatolás következtében.
7.
Mind a bagolyköpetes, mind a csapdázásos gyakorisági adatokból az következik, hogy a szöcskeegér nagyobb gyakoriságban csak a 650 mm éves csapadékszint feletti éveket követően fordul elő. Hasonló megfigyelésről az ukrajnai populációk esetében is beszámolnak (SELYUNINA 2003).
8.
A csapadék mennyisége által irányított populációdinamika elsősorban a sivatagi, félsivatagi, jellemzően száraz területen élő kisemlős fajokra jellemző (e.g. BEATLEY 1976, FICHET-CALVET et al. 1999, SHENBROT & KRASNOV 2001). Tehát a szöcskeegér populációdinamikájának ezen sajátossága is arra utal, hogy a faj a száraz ukrán-orosz sztyeppékről származik, innen hozta magával a száraz területek fajaira jellemző csapadékfüggő populációdinamikát.
6
9.
A terület terresztris kisemlős közösségében a gyakorisági mintázatok tekintetében korrelációt a szöcskeegérrel éves szinten a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és az erdei cickány (Sorex araneus) mutat a stepwise többváltozós lineáris regresszió szerint (R2=0,98; F=82,8; p=0,013). A barna ásóbéka állománynövekedése szintén mutatja a szöcskeegérre jellemző egy éves válaszidőt, melynek oka e faj esetében is az elhúzódó szaporodási ciklus. Az egyéb kisgerinces fajokkal végzett vizsgálatokból az a következtetés vonható le, hogy a gyakori barna ásóbéka és az erdei cickány jó indikátora lehet a szöcskeegér populációdinamikájának.
10. A barna ásóbéka és a szöcskeegér gyakorisága között havi szinten is szignifikáns a korreláció (r=0,71; p=0,0002), miközben a cickánynál ilyen mélységben vizsgálva csupán egy szerényebb marginális korrelációt találtam (r=0,32; p=0,08). Szintén marginális, de negatív (r=-0,34; p=0,07) összefüggés mutatkozik éves szinten a mezei cickány (Crocidura leucodon) esetében. 11. Fogságban tartott egyedek aktivitására a stepwise többváltozós lineáris regresszió szerint a maximális nappali hőmérséklet és az aktív időszak alatt mért maximális légnyomás gyakorol hatást (R2=0,34; F=6,06; p=0,006). A terráriumi vizsgálat szerint a csapadékkal együtt járó lehűlés az egereket a földalatti fészkükben tartja, majd az ezt követő enyhülés növeli az aktivitást. Az időjárás szinkronizálhatja az egerek egyedi aktivitását. E megfigyelés részben magyarázza a terepen észlelt hullámzó fogási eredményeket, a csoportos fogásokat, de nem magyarázza a „nyári álmot”, amelyet egy alkalommal sikerült megfigyelni fogságban tartott példánynál.
Konzervációbiológia 1.
A kutatás során megismert, a szöcskeegér által preferált környezeti paramétereket különböző térképi adatbázisokkal térinformatikai rendszerbe ötvözve modelleztük a szöcskeegér lehetséges előfordulási térképét. Ezek alapján a szöcskeegér Magyarország keleti síkvidékein általánosan elterjedt lehetett, valamint potenciálisan a Dunántúl több síkvidékén is előfordulhatott foltszerűen. Leggyakoribb minden bizonnyal a Hortobágyon és a Kiskunságon volt.
2.
A historikus előfordulási adatokat és a modellezett előfordulási térképet felhasználva készített egykori elterjedési terület rekonstruált térképén végzett területszámítás szerint 1926-ig az ország mai területének 55%-án élhetett szöcskeegér, 51.037 km2-en. Mára minden bizonnyal csak a Borsodi-Mezőség 100 km2-es területén fordulhat elő, az 1926 7
előtti terület 0,2%-án, amiből mindössze 5,5 km2 az ismert élőhelyek kiterjedése. Mindez az jelenti, hogy korábbi elterjedési területének több mint 99%-áról kipusztult. 3.
A külföldi és hazai vizsgálatok eredményeinek összesítése után arra következtethetünk, hogy a trizona alfaj Világállományának 100%-a a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben található. E terület általános elmaradottsága, elszigeteltsége az ok, hogy a faj utolsó populációja itt maradt fenn, semmi egyéb környezeti, természeti, táji vagy területhasználati okot nem sikerült azonosítani, semmi egyéb nem teszi egyedivé a területet.
4.
A gyomvegetáció borítása és az éves átlag szöcskeegér gyakoriság között szignifikáns pozitív összefüggést találtam (r=0,91; p=0,02). Így mind a természetes folyamatok, mint a csapadékhiány miatti fokozatos kiszáradása a területnek, mind az antropogén hatások – a helytelen területkezelés (kaszálás, szárzúzás, túllegeltetés) – miatt csökken a faj állománya.
5.
Különbség mutatkozik azonban a visszatelepülés tekintetében: a szárzúzásos élőhelykezelés után legkorábban 26 hónap elteltével jelentek meg újra élőhelyükön kimutatható számban az egerek. Ha megfelelő csapadék utánpótlás nyomán ismét növekszik a borítottság a nem kaszált területeken, akkor viszonylag gyorsan, 3-4 hónap elteltével megjelennek ismét az egerek.
6.
A populációt jelenleg elsősorban az veszélyezteti, hogy a pontos elterjedése továbbra sem ismert, így előfordulhat, hogy nagy denzitású élőhelyek semmisülhetnek meg a nem megfelelő területhasznosítás miatt. A szöcskeegér ma feltételezett egyetlen élőhelyén, a Borsodi-Mezőség védett területein már rövidtávon csökkenteni kell a növénytermesztésre használt területek arányát, és a hagyományos, mozaikos szerkezetű gyepgazdálkodást kell előnyben részesíteni. A mérsékelt intenzitású legeltetés az egyik feltétele a szöcskeegér fennmaradásának.
7.
A trizona-nak csupán egyetlen populációja ismert, így kijelenthető, hogy a csíkos szöcskeegér Magyarország egyik legveszélyeztetettebb, a kipusztulás közvetlen közelében sodródott állatfaja.
8
Irodalomjegyzék BEATLEY, J.C. 1976. Rainfall and fluctuating plant populations in relation to distributions and numbers of desert rodents in southern Nevada. Oecologia 24: 21–42. COOCH, R. & WHITE, G. 1998. MARK A gentle introduction. < http://www.bio.sfu.ca/ cmr/mark > CSERKÉSZ T. 2004. A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) fajmegőrzési program. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal, Budapest. 17 p. CSERKÉSZ T. 2007. High relative frequency of Sicista subtilis (Dipodidae, Rodentia) in owlpellets collected in Borsodi-Mezőség (NE Hungary). Fol. Hist. nat. Mus. Matr. 31: 173–178. CSERKÉSZ T., KITOWSKI, I., CZOCHRA, K. & RUSIN, M. 2009. Distribution of the Southern birch mouse (Sicista subtilis) in East-Poland. Morphometric variations in discrete European populations of superspecies S. subtilis. Mammalia 73(3): 221–229. ENDES M. 1982. Kishortobágy tervezett Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánítást megelőző élővilág kutatása. Kutatási jelentés. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. 16 p. FICHET-CALVET, E., JOMAA, I., BEN ISMAIL, R. & ASHFORD, R.W. 1999. Reproduction and abundance of the fat sand rat (Psammomys obesus) in relation to weather conditions in Tunisia. J. Zool. 248: 15–26. IVLEV, V.S. 1961. Experimental ecology of the feeding of fishes. Yale University Press, New Haven. 302 p. KOVAL’SKAYA, YU.M., TIKHONOV, I.A., TIKHONOVA, G.N., SUROV, A.V. & BOGOMOLOV, P.L. 2000. New geographical localities of chromosome forms of southern birch mouse (subtilis group) and description of Sicista severtzovi cimlanica subsp. n. (Mammalia, Rodentia) from the middle Don river basin. Zool. Zh. 79: 954–964. KOVAL’SKAYA, YU.M., ANISKIN, V.M., BOGOMOLOV, P.L., SUROV, A.V., TIKHONOV, I.A., TIKHONOVA, G.N., ROBINSON, T.J., VOLOBOUEV, V.T. 2011. Karyotype Reorganisation in the subtilis Group of Birch Mice (Rodentia, Dipodidae, Sicista): Unexpected Taxonomic Diversity within a Limited Distribution. Cytogenet. Genome Res. Published Online: January 5, 2011. SELYUNINA, Z.V. 2003. Centuries old dynamics of number of mouse-similar rodents in the Black Sea Biosphere Reserve. Vestnik zoologii 37(2): 23–30. SHENBROT, G. & KRASNOV, B. 2001. Rodents in desert environment: Is density dynamics really correlated with annual rainfall fluctuations? – In: Prakash, I. (ed). Ecology of Desert Environments (A Festschrift for Prof. J.L.Cloudsley-Thompson on his 80th Birthday). Scientific Publ., Jodhpur: 405–421. SOKOLOV, V.E., KOVAL’SKAYA, YU.M. & BASKEVICH, M.I. 1987. Review of karyological research and the problems of systematics in the genus Sicista (Zapodidae, Rodentia, Mammalia). Fol. Zool. 36: 35–44.
9
A dolgozat témájában készült publikációk jegyzéke Könyvfejezet Cserkész T. 2007. Csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis Pallas, 1773). In: Bihari Z., Heltai M. & Csorba G. (szerk.). A magyarországi emlősök atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest: 155–156. Közlemények Aczél-Fridrich Zs., Cserkész T., Hegyeli Zs., Sugár Sz. & Péter D. Előzetes adatok Szenéte (Gyergyói-medence) környékének kisemlősfaunájához. Kézirat. Cserkész T., Estók P. & Práger A. 2004. A magyar csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona Petényi, 1882). Összefoglaló. Állattani Közlemények 89(1): 3–16. Cserkész T. 2005. Bagolyköpetekből származó erdeiegér (Sylvaemus subgenus, Rodentia) koponyamaradványok összehasonlító kraniometriai vizsgálata: a fajok elkülönítése és a korcsoportok szerepe. Állattani közlemények 90(1): 41–55. Kovács Zs. E. & Cserkész T. 2005. A Hevesi-sík kisemlős faunája bagolyköpetek vizsgálata alapján. Folia historico-naturalia Musei Matraensis 29: 195–202. Cserkész T. 2007. High relative frequency of Sicista subtilis (Dipodidae, Rodentia) in owlpellets collected in Borsodi Mezőség (NE Hungary). Fol. Hist. nat. Mus. Matr. 31: 173–178. Cserkész T. & Gubányi A. 2008. New record of Southern birch mouse (Sicista subtilis trizona) in Hungary. Folia Zoologica 57(3): 308–312. IF 2008: 0,53 Cserkész T., Gubányi A. & Farkas J. 2008. Distinguishing Mus spicilegus from Mus musculus (Rodentia, Muridae) by using cranial measurements. Acta Zool. Hung. 54(3): 305–318. IF 2008: 0,52 Cserkész T., Kitowski, I., Czochra, K. & Rusin, M. 2009. Distribution of the Southern birch mouse (Sicista subtilis) in East-Poland. Morphometric variations in discrete European populations of superspecies S. subtilis. Mammalia 73 (3): 221–229. IF 2009: 0,59
10
Egyebek Cserkész T. 2004. A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) fajmegőrzési program. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal. Budapest: Pp. 17. Cserkész T & Gubányi A. 2006. A csíkos szöcskeegér. Természet Világa. 137. évf. 11. sz. 2006. december Gubányi A. & Cserkész T. 2007. Kisemlősök – Egy szelíd ragadozó, a csíkos szöcskeegér. Vadon. Cserkész T., Török H.A., Farkas J., Bodnár M. & Seres N. 2010. Második csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) fajmegőrzési program. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal. Budapest: Pp. 17. Bírálat alatt. Cserkész T. 2011. Fejezetek az európai szöcskeegér kutatások legújabb eredményeiből. 1. rész: A rejtőzködő Hungarikum: a csíkos szöcskeegér ökológiai vizsgálata Magyarországon. Élet és Tudomány. Nyomtatás alatt.
Absztraktok Cserkész T. 2003. A Sicista – Murinae kompetíciós hipotézis. 6. Magyar Ökológus Kongresszus, Előadások és poszterek összefoglalói, Gödöllő: 64. Cserkész T. & Bakó B. 2005. A csíkos szöcskeegér fajmegőrzési program. III. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Eger. Cserkész T., Gubányi A., Estók P., Farkas J. & Horváth Gy. 2006. The status of the endangered Hungarian Southern Birch Mouse (Sicista subtilis trizona) in Hungary. 1st European Congress Of Conservation Biology, 22-26 August 2006 – Eger, Hungary Cserkész T., Gubányi A. & Kiss V. 2007. Long-term monitoring of Hungarian Birch Mouse (Sicista subtilis trizona). V. European Congress of Mammalogy. Hystrix It. J. Mamm. Supp. p: 76. Cserkész T. & Gubányi A. 2007. Conservation of Sicista subtilis trizona. Let the weed spread? V. European Congress of Mammalogy. Hystrix It. J. Mamm. Supp. p: 75.
11
