ÜZENET
A CSÉPAI, SZELEVÉNYI, TISZAUGI ÉS TISZASASI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGEK TÁJÉKOZTATÓ VIII. évfolyam, 3. szám; 2010. június- augusztus
Tanévkezdés Véget ért a szünidő és máris elkezdődött egy új tanév. Gyerekekkel beszélgetve úgy láttam, főleg három dolog van ott a kicsi szívekben: öröm, kíváncsiság, meg egy kis félelem. Öröm, sok gyermek már alig várja, hogy elkezdődjön az év és találkozzon osztálytársaival, barátaival a sok nyári élmény megosztása végett. Szülők is várják az iskolakezdést, sajnos rohanó világunkban fellélegzünk, valljuk be őszintén, mindnyájan végre legalább fél napig felügyelet alatt lesz a gyerek, foglalkoznak is vele, na meg délutánra is kap feladatot, így talán nem nyaggatja aput, anyut unalmában, mint egész nyáron. A pedagógusok is örülnek, (amikor nem lehet tudni ki lesz a következő, aki az állását elveszíti) hogy van munkahelyük, öröm az új tanulók megismerése, az új tehetségek felfedezésének lehetősége, a bizonyítási vágy, amit valahol egy lelkiismeretes pedagógus így fogalmazott, “Na menjünk, faragjunk ezekből az emberpalántákból is embert!” Kíváncsiság, hogy mit hoz az új év, milyenek lesznek az diákok, tanulók ha valaki új osztályba került az osztálytársai. Jöttek-e új gyerekek, nem ment-e el valaki? Ki lesz a tanító néni, vagy nagyobbaknál az osztályfőnök? Mi lesz a tananyag? Megállja e a helyét a gyermekem? ...és még sok hasonló kíváncsi kérdés. Az iskolák színes könyveket kapnak újabban, és a könyvekbe bele lehet lapozni, hogy megnézze az ember, mi van bennük, — de az előttünk levő időbe nem lehet. A napokat nem lehet úgy lapozni, hogy megnézzük, mi lesz a jövő héten, meg félévkor, meg az év végén. Az ember óhatatlanul is fél az ismeretlentől. Mennyit kell majd tanulni? Ki milyen szigorú lesz a tanítók, tanárok közül? Nem leszek-e beteg. Milyen erős lesz a verseny? Valaki úgy értesült, hogy az ő osztályukba csupa jeleseket vettek fel. Azok között is van különbség, de ez mikor alakul majd ki? Mennyire kell majd hajtani? Mennyibe kerül a beiskolázás, megállja e a helyét a gyermekem? Lesz e pénz az iskola fenntartásra, kell e embert elbocsátani, eltudják e sajátítani a gyermekek az új anyagokat tőlem, tudok e fegyelmet tartani.... Jó lenne, ha egy hatalmas kéz ott lenne mindig felettünk, s ha szükség van segítségre, segítene. Vagy valaki láthatatlanul mindig jelen lenne, és súgna, ha kell. Jó gondolatokat adna, vigyázna ránk. Egy alkalommal láttam egy kislányt. A tanítás végén várta az apukája az iskola előtt. Ott volt egy útkanyarulat is. Mielőtt az apukájához ment, még át akart szaladni az utca túlsó felére a barátnőhöz valamit odaadni neki. És mivel sietett, nem nézett se jobbra, se balra, és ott jött elé nagy sebességgel egy autó. Ezt a pillanatot kapta el a tekintetem és a hideg végigszalad a hátamon: mi lesz most?! S akkor kinyúlt egy erős kéz, s elkapta a kabátjánál a kislányt úgy, hogy a felső gomb le is pattant és repült, olyan erővel kapta el. Persze az autó is fékezett, de nem tudott volna megállni. Így menekült meg a kicsi, hogy
2.
ÜZENET
2010. június - augusztus
egy erős kéz idejében még elkapta. Ilyen erős kézről álmodoznak ám a felnőttek is. Jó lenne, ha egy ilyen vigyázna ránk. Ha egy ilyen vezetne. Ha egy ilyen adná azt, amire szükségünk van. S ha mi már nem boldogulunk, valaki mégis ott lenne mellettünk. De hát nem őrizhet egyikünket sem az apukánk, anyukánk állandóan. Kire számíthatunk akkor? Van egy rész a Bibliában, mely Józsuéről szól. Gondoljuk végig ezt a történetet, pedagógus, szülő és gyermeki szemmel, magunkra ismerünk -e? Mózes halála után Isten úgy döntött, hogy rá bízza a választott népet, vagy is a honfoglalást, Kánaán meghódítását. A történet egy olyan férfiről szól, aki nagyon bátor volt. Egy alkalommal azonban mégis nagyon félt. Akkor félt Józsué a legjobban, amikor Isten az Ő egész népének a sorsát reá bízta. Isten azt mondta: az én egész népemet vezesd ( Szülő – téged bízlak meg egy vagy több gyermek felnevelésével, pedagógus – téged bízlak meg egy egy osztály tanításával ) be ebbe az országba. Milyen országba? Egy olyan országba, amit még megszállva tartottak. Ott nem várták őket tárt karokkal és nyitott kapukkal. Ellenkezőleg: ellenségnek tekintették őket. Józsué megkapja a parancsot: indulj! Körülbelül így beszélgethettek: - S hogyan, Uram? - Úgy, hogy mentek szépen városról városra, beveszitek a várakat. - Na de Uram, azok fel vannak fegyverkezve. Az én népem meg nem szokott a hadakozáshoz. Itt apró gyerekek is vannak, meg visszük a kis motyónkat, mindenünket, amink van. Terelgetjük a kis állatainkat. Nem hadsereg vagyunk, hanem vannak ugyanfegyveres katonák is köztünk, de jön az egész nép is. ( mi nem így vagyunk a feladatok terén, szabadkozunk mondjuk a kifogásainkat ) Ekkor ígér valamit Isten. Ne félj, mert én mindig veled leszek előtted járok. „Ne félj, és ne aggódj tehát, mert az Úr , a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” És ezek lesznek az ország határai... Még be sem tették a lábukat, Isten már mondja, mi lesz az ország határa. Ez lesz a tiétek. Sőt azt mondja: én ezt már a kezetekbe adtam. Ilyenkor szokott az ember rákérdezni: hogy tetszett mondani? Nem egészen értem. Még kívül vagyunk, és Isten már elintézte, hogy a kezetekbe adtam? Azt mondja Józsuénak: menjetek csak nyugodtan. Félelmet oltottam azoknak a szívükbe. Azok már most félnek tőletek. Győzni fogtok. Na, de ki bizonyos ebben? Az, aki elhiszi, hogy Isten igazat mond. Ha Isten azt mondja: ez a tiétek lesz, akkor biztos a miénk lesz. És mikor és hogyan? Azt majd meglátjuk. De ebben bizonyosak lehetünk. Azok már félnek tőlünk? Pedig ők az erősebbek. Na, de ha ők félnek, akkor mi vagyunk nyeregben. Akkor mi fogunk győzni egészen bizonyosan. Isten azt mondja: mindenütt veletek leszek, ahova csak mentek. Itt hangzik el ez a nagyon sokat jelentő mondat: “Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el nem szolgáltatlak ki.” Mintha azt ígérné Isten: nyugodj meg, Józsué, egy láthatatlan, hatalmas kéz ott lesz mindig felettetek, körülvesz titeket és megvéd az ellenségtől. Azon múlik minden, hogy ezt elhiszi Józsué meg a nép vezetői, vagy nem. Ha elhiszik, akkor elindulnak. És elindultak-e? Igen el. Tehát elhitték. Ettől kezdve lépten-nyomon tapasztalták, hogy Isten ígérete igaz. Pedig Józsué szíve is tele volt félelemmel: jaj, Uram, hogy lesz ez az ország a miénk? Jaj, Uram, Mózes meghalt. Eddig mindig tőle kértem tanácsot. Most kitől kérjek tanácsot? S mit mond Isten?- Nem maradsz te tanácstalan. Mózesnek kijelentettem az én igémet. Ott van a törvény. Attól el ne térj, olvasd és tanulmányozd éjjel-nappal. Legyen a fejedben és a szívedben is az, amit mondtam eddig, ahhoz tartsd magad. Eszedbe jut egy jó gondolat, helyesen fogsz dönteni. - Na, de Uram, én tapasztalatlan vagyok. Mózes évtizedekig vezette a népet, én meg csak most kezdem. - Nem baj, majd egyre több tapasztalatot gyűjtesz, de nem a tapasztalaton múlik elsősorban, Józsué, hanem azon, hogy én nem maradok el tőled, és nem hagylak el. Ezt kell Józsuénak jól megjegyeznie és a szívébe vésnie. Ha valami baj támad, akkor ez jusson eszébe. Isten megmondta: nem maradok el tőled, és nem hagylak el! És ez így is volt, mert sok baj támadt és sok nehéz helyzetbe került Józsué meg a nép, de újra és újra erre emlékezett. Isten megmondta: nem maradok el tőled, nem hagylak el. Így bátorította Isten mindig Józsuét. Amikor elcsüggedt és csak magára nézett: már megint olyan feladat van, amihez nem értek, ez már megint meghaladja az én erőimet; meg a saját gyenge népére nézett, meg arra az ellenségre, amelyik olyan erősnek tűnt mindig, akkor Isten újra és újra felemelte a fejét. Őreá nézzél! Mit mondott Ő? Nem maradok el tőled, és nem hagylak el. Eddig elmaradt és elhagyott? Nem! Mindig azt tapasztaltuk, hogy ott van és nem hagyott el. Akkor? Holnap vajon Ő már nem lesz Isten? Vagy holnap elfeledkezik rólatok?
2010. június-augusztus
ÜZENET
3.
Újra és újra rászorította Isten, hogy higgyenek. Azt vegyék komolyan, amit Isten mondott nekik. Attól ne térjen el se jobbra, se balra, hanem maradjon meg azon az egyenes úton. Így mentek városról-városra. Hogy vették be a legerősebb várat, Jerikót. Nem ők foglalták el, Isten a kezükbe adta. Láthatták, milyen az, hogy Isten előttük lerombolja a falakat, ők meg besétálnak. Aztán volt olyan, hogy nekik kellett megküzdeniük, de ebben a küzdelemben is Isten erősítette őket, és vitte el előlük az ellenséget. Végül is elfoglalták azt az országot annyira, hogy Józsué utódai a mai napig ott laknak. Isten ennyire igazat mond. Nem maradok el tőled, nem hagylak el! Ezt ígéri a gyerekeknek is most, ennek az új tanévnek az elején, és ezt ígéri mindnyájunknak Isten pontosan tudja, hogy melyikünket milyen terhek nyomasztanak most. Milyen gondok vannak a szívünkben. Mi megoldatlan az életünkben. Mi az, amin állandóan gondolkozunk, de nem jutunk előbbre. Mi az, amitől nem tudunk szabadulni, vagy amitől félünk. Lehet, hogy semmi okunk nincs félni tőle, lehet, hogy minden okunk megvan rá. Akkor is érvényes az Ő ígérete: nem maradok el tőled, nem hagylak el! Az Ő hatalmas keze ott van felettünk. Az Ő szeretete körülvesz. Az Ő igéje világít és mutatja az utat. Csak ettől ne térjünk el se jobbra, se balra! Az apukánk nem lesz mindig mellettünk. Az anyukánkhoz nem kiálthatunk mindig a bajban, hogy anyu… .! De Őhozzá kiálthatunk. Isten mindig hallótávon belül van. Erről számolnak be azok, akik már szoktak imádkozni, és tudnak imádkozni. Nincs olyan helyzet, és ezen a világon nincs olyan hely, ahonnan ne lehetne Istenhez úgy imádkozni, hogy Ő azt meg ne hallaná. Még ha magunkban mondjuk el, így hangosan nem mondjuk ki, akkor is meghallja. Sőt azt ígéri a Biblia: mielőtt elmondjuk, Ő már érti, mi van a szívünkben. És Ő ki akar venni onnan minden félelmet és szorongást, és ígéri az Ő állandó jelenlétét. Nem maradok el tőled, nem hagylak el sem a tornaórán, sem a matekórán. Sem a tanév elején, sem a közepén, sem a végén. Sem otthon, amikor tanultok, sem, amikor izzadtan dolgozatot kellene írni, és az elején nehezen jutnak eszetekbe a dolgok, s aztán egyszer csak megindul, s mindent szépen, hibátlanul le tudtok írni. Nem hagy el sem az utcán, ahol sok veszélynek ki vagyunk téve, sem a családi körben, ahol azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk. Nem hagy el egészségesen sem, és ha valami betegséget bocsát ránk, még azt is a javunkra fordítja, és valamit megtanulunk belőle. Nem hagy el, és megtanít arra, hogy becsületesen tanuljatok. Megtanít arra, hogy segíthetünk másoknak, és gondoskodik arról, hogy megérkezzék a segítség idejében hozzánk. Isten annyira komolyan vette ezt az ígéretet, hogy nem maradok el tőled, nem hagylak el, hogy az Ő hatalmas kezével egyszer úgy nyúlt utánunk, hogy egy élő személyben, Jézus Krisztusban eljött erre a földre, és ez a Jézus azt ígérte a benne hívőknek, hogy veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Jézus Krisztus az Isten hatalmas keze. Benne lett láthatóvá Isten keze. Őáltala szabadított ki minket a tehetetlenségből, a kétségbeesésből, minden félelmünkből. A Biblia így mondja: a bűnből, a halálból és a kárhozatból. Aki megragadja Istennek ezt a kezét, vagy is aki hisz Jézus Krisztusban, az tudja: semmi oka a félelemre. Ugyanolyan veszedelmek között vezet az ilyen emberek útja is, mint a többieké, de ismerik azt az Istent, aki megígérte, hogy nem maradok el tőled, nem hagylak el. Józsué hitt Istennek, és ez a hit adott neki bátorságot, hogy mégis csak elinduljon. Ez a hit sokszorozta meg az erejét. Ugyanez az Isten mondja most nektek is, mindnyájunknak: Légy erős és kitartó, ne félj, és ne rettegj. El ne távozz a törvénykönyv olvasásától. Tanulmányozd azt éjjel-nappal, és ami meg van írva, aszerint járj, és akkor boldog leszel a te utadon. Dédnagyszüleinktől, nagyszüleinktől, de lehet, hogy szüleinktől hallhattuk a régi szívmelengető történeteket a petróleum lámpa fényénél esténként amikor még nem volt televízió, számítógép a család összeülve olvasták a bibliát, az élet könyvét, jó lenne ezt feleleveníteni, rohanó világunkba család elővenné a Bibliát, megszólalhatna Isten, aztán megszólalnánk mi, elmondanánk neki a panaszainkat, megvallanánk bűneinket, megköszönnénk az ajándékokat, amit kaptunk tőle, és egyre szorosabb lenne ez a vele való kapcsolat, és egyre jobban tudunk bízni abban: ne félj, ne rettegj, légy bátor és erős, mert az Úr mindig veled lesz. Mindig Istenre nézni. Megtanulni folyamatosan imádkozni, megtanulni az Ő igéje szerint járni. Jó lenne, ha ezt az egy mondatot most tényleg meg is tanulnátok. Bevésnénk a szívünkbe is, amit Isten mond Józsuénak: Nem maradok el tőled, nem hagylak el! Annak a Józsuénak mondta, aki egy kicsit tényleg félt ebben a helyzetben, de Isten minden félelemtől megszabadította. Mi is a hitben, félelem nélkül és örömmel indulhatunk az új tanévbe
4.
ÜZENET
2010. június - augusztus
Nyári események összefoglalása írásokban, képekben Cserey András újmiséje Csépán és Szelevényen Egy papi hívatás története dióhéjban. Olyan családban születtem, amely 10 éves koromban felbomlott. Két édes lánytestvérem van. Édesanyámmal és húgaimmal Nagymamámmal költöztünk Budapestre. Addig több városban éltünk, úgymint Komárom, Sopron, Szombathely és Cegléd. Már kora gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy életünknek egy igazi célja "...Dómine, non sum dignus..." lehet, Istennek szolgálni úgy, hogy alkalmasak legyünk az ... És mégis! örök boldogság elérésére. Ez a gondolat valóban végig kísért egész életem során. Gimnáziumi évek alatt az esztergomi ferenceseknél kispapjelölt voltam, de az utolsó diák nyaramkor igen szerelmes lettem húgom barátnőjébe. Ezért nem mertem vállalni a cölibátussal járó papi hivatást. Így lettem elektroműszerész, majd 10 évi gyári munkásévek után mentem szakoktatónak majd technika és fizika tanárnak. Ekkor már megnősültem és három lányunk született. Negyvenhárom éves voltam, mikor az Újember hetilapban olvastam, hogy II. János Pál pápa egy Ausztrál nagypapát pappá szentelt. Ekkor dobbant meg ismét a szívem, hogy „András neked sem lehetetlen még pappá lenned.” Későn, ötven éves koromban derült ki, hogy nyitott gerinccel születtem. Ezért leszázalékoltak. De miután megtanultam ezzel fogyatékosságommal élni, mertem vállalni újabb munkákat. Ekkor kerültem a Ferencesek budai központjába sekrestyésnek. Miután feleségem többször is kijelentette , hogy nem akar hozzám jönni (egyházi házasságot nem volt velem hajlandó kötni), így az érseki bíróság semmisnek mondta ki a mi együttlétünket. Ezért el is váltunk, és a két nagyobb leány velem jött. A legkisebb lányom is 16 évesen kopogtatott és kérte hogy vegyem magamhoz , mert egyáltalán nem jön ki az Édesanyjával. Így mind a három leányom az én hajlékomból mentek férjhez, Tőlük van összesen tíz unokám. Máriabasnyőre szerveztek zarándokutat, amin megürült egy hely, betegség miatt. Ez történt 1999. augusztus 15-én. Erre kaptam lehetőséget, hogy én menjek. Ott történt, hogy amíg néztem hogyan készülnek az oltár körül a kapucinus szerzetes pappá szentelésére, egyszer egy hangot hallottam: „ Te is ott lehetnél!” Sámuel története jutott azonnal eszembe, mire válaszoltam, hogy igen hallom szavad Mennyei atyám, de ha ez így igaz akkor nekem életgyónást kell most végeznem, hogy el tudjak indulni erre az útra. A következő pillanatban egy kapucinus testvér ment volna előttem, mire megszólítottam és érdeklődtem, hogy testvér, vagy pap? Mire a válasz az volt: „Péter vagyok”.Mire mondtam Neki, hogy nekem pedig életgyónást kell tennem. Erre megfogta a karomat és bevitt a rendház oratóriumába és ott meggyóntatott. Először úgy gondoltam, hogy ferencesnek kell lennem. Ezért elindultam ezen az úton, de Isten addig vezetett, míg megértettem, hogy nem elég elfogadni a meghívást, hanem teljes egészben Istenre kell bízni életemet. Hagyni , hogy oda kerüljek ahová Ő szánt. Így lett teljes az életem. Kikerültem a ferencesektől négy év után, és egy év Karmelita rendházban töltött és után kerültem a váci egyházmegyébe, ahol dr. Beer Miklós megyés püspök úr 2009. június 20-án áldozó pappá szentelt. Szentelésemkor azonnal három falu plébániai kormányzójának nevezett ki a Püspök úr. Ezzel a kinevezéssel kaptam meg azt a lehetőséget, hogy Isten országát tudjam a magam gondolatai szerint, de a püspöki utasításnak megfelelően egyre jobban vezetni, növelni.
ÜZENET
2010. június-augusztus
5.
Nyári tábor Tiszajenőn. Már több alkalommal vettem részt a tiszajenői hittanos táborban, mint táborlakó, de most sokkal izgalmasabb volt, mert mint „kisebb testvér” (segítőként) lehettem jelen a tábor életében. Kihívás és felelősség egyben, megtudok e felelni az elvárásoknak, és felelősség, tudok e növekedni alázattal, szolgálatban és hitben. A tábor augusztus 9-13-ig tartott, Csépáról és Tiszasasról 12-en mentünk sátortáborozni. Lelki témája a hétnek a Bibliából vett Jézus beszélgetése a szamáriai asszonnyal (Jn 4,5-42), története volt, kommunikáció és kapcsolatok témakörhöz kapcsolva. A mindennapi szentmisék, előadások és színdarabok mellett egy napot töltöttünk el a tiszakécskei strandon. Éjszakai akadályversenyt is rendeztünk, ami egy kicsit próbára tett bennünket, de utólag jó emlékeink vannak róla. Színesítette programjainkat a sport és kézműves délután, valamint nagyszerű tanúságtételeket hallhattunk fiatal előadóktól a párkapcsolatokról. Egy nap a „Magyarság” jegyében telt el, a kunszentmártoni hagyományörző klub fiataljai korhű ruhákban, korhű fegyverekkel bemutatót tartottak, melyeket a táborlakók is kipróbálhattak. Sokat beszélgettünk, jó volt találkozni a régi táborlakókkal, és új arcokkal, a nyíregyházi Kamilliánus nővérek segítő mosolygós szeretetével, akik már több alkalommal megtisztelték táborunkat. Már nyugodtan mondhatjuk, hazajönnek közénk. Két napra szíve Dénes atyát is visszahúzta hozzánk, előző hetekben adott helyet a pilisi plébánián a DélDunás fiatalok régiós táborának. Meglátogatott bennünket Farkas László atya az egyházmegye ifjúsági referense, Szegedi László sülysápi atya, és a záró tábortűzre, ami vendégeink szerint igen színvonalas volt Széles László tószegi atya is eljött. Táborzáráskor koncertet adott Gável András. Azt hiszem, az idei táborról mindenki jó emlékekkel tért haza ! Vár a „ Tisza” mindenkit, jövőre találkozunk! Egedi Marianna csépai táborlakó
...pihenés túra után...
Vidám percek a tábortűznél....
ÜZENET
6.
2010. június - augusztus
Hitet és reményt a keresőknek Gyakran előfordul, hogy felnőttek, fiatalok felfedezik, hogy Isten létezik; felfedezik Krisztus tanításának vagy a Katolikus Egyháznak szépségét, erejét, s szeretnének maguk is Jézus követőjévé válni: szeretnének megkeresztelkedni, elsőáldozáshoz járulni. Hasonlóan gyakori, hogy olyan szülők, akiket korábban nem vonzott a kereszténység vagy eltávolodtak attól, egyszerre találkoznak Jézussal, s szeretnék nagyobbacska gyermekeiket is vallásosan nevelni. Ismét máskor házasságra készülő fiatalok szeretnének megkeresztelkedni, elsőáldozáshoz járulni. Mi az útja, ha felnőttek, fiatalok, gyermekek szeretnének megkeresztelkedni, elsőáldozáshoz, bérmáláshoz akarnak járulni? Egyesek azt szeretnék, hogy mihelyst ők pl. a keresztséget kérik, a lelkipásztor azonnal szolgáltassa ki azt. Esetleg hivatkoznak arra, hogy az ő gyermekkorukban vagy egy másik plébánián szó nélkül vagy kis előkészítéssel megkereszteltek, elsőáldozáshoz engedtek valakit.
Mit mond a Katolikus Egyház? Amikor valaki megkeresztelkedik - hasonlóan ha áldozik vagy bérmáláshoz járul - ,azt jelzi, hogy új életet akar élni, Jézus törvényei szerint a keresztények közösségében. Isten ehhez adja a maga erősítő és megszentelő-felszentelő segítségét, kegyelmét. Az Egyház meghív minket, • hogy vegyük komolyan Istent és az Egyházat, akinek a szentség vételével átadjuk életünket, • hogy vegyük komolyan önmagunkat, döntésünket: és ha igent mondunk Istennek, akkor azt éretten, felkészülten mondjuk ki. Vagyis az Egyház azt mondja: Aki a szentségekhez járul, annak jól fel is kell készülnie erre: hogy a szentség ne csak szép ünnepség legyen, hanem valóban az élet átadása Jézusnak, az Egyháznak. (Egyházi Törvénykönyv 843/2. kánon; vö.840. kánon) Az elmúlt évszázadokban Európa országaiban a társadalom és az egyes emberek életét átszőtték a vallási ünnepek, szokások. Természetes volt, hogy a megszületett gyermeket megkeresztelték, a kisiskolást elsőáldozáshoz vitték, a nagyobbakat bérmáláshoz. Ekkoriban azonban a gyermekek számára természetszerűen biztosítva volt a vallásos környezet, a vallásos nevelés a családban és a társadalomban. A mai világban a vallás helyzete más. Sem a társadalom, sem a család nem biztosítja automatikusan a keresztény nevelést. Így a Katolikus Egyház hangsúlyozottabban kötelességének érzi, hogy legyen segítségére a szentséget kérőknek a kereszténység elmélyítésében; s azok egy komoly felkészülés után járuljanak a keresztséghez vagy más szentséghez.... (Készült: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia dokumentuma alapján)
Szeretettel hívok és várok minden érdeklődő felnőttet, aki szeretne megismerkedni a katolikus hittel és vallással, ill. aki szeretne részesülni a Katolikus Egyház szentségeiben (keresztség, elsőáldozás, bérmálkozás, házasságkötés, házasságrendezés). I. Találkozó: szept. 30-án (csütörtök) 18.30-kor a csépai plébánián. II. Találkozó: okt. 7-én (csütörtök) 18.30-kor szintén a csépai plébánián. Érdeklődni és jelentkezni a következő telefonszámom lehet: 0656-323-155, vagy e-mail-ben:
[email protected]. Lengyel Zsolt plébános
2010. június-augusztus
ÜZENET
Anyakönyvi hírek Kereszteltek
Szelevény Bárkai Zsolt és Juhész Éva gyermeke Zsolt
Elhunytjaink
Csépa Szvoboda Mihályné szül:Szilágyi Mária ( élt 74 évet) Mező Ferencné szül: Dunai Ilona (élt 97 évet) Kiss József Jánosné szül: Szira Ilona (élt 63 évet) Cseh István (élt 53 évet) Szombathelyi Hajnalka Gizella (élt 62 évet) Ajtai Sándor (élt 53 évet) Horváth Lajos (élt 55 évet) Kolompár Nándor (élt 24 évet) Fialka Istvánné szül: Maszlag Veronika ( élt 67 évet) Szanda Jánosné szül: Korponai Krisztina (élt 78 évet) Rontó Jenőné szül: Vincze Erzsébet (élt 88 évet)
Tiszaug Lingurár Józsefné szül: Lingurár Ilona (élt 51 évet)
Tiszsas Nemes Józsefné szül: Gyömbér Mária (élt 87 évet)
Szelevény Csonka Lászlóné, szül: Vitéz Éva Mária (élt 60 évet) Sáradi István (élt 66 évet) Sárik István (élt 70 évet) Petró Mátyás Tibor (élt 59 évet) Bogyó András (élt 84 évet) Bánkúti László (élt 81 évet) Szabó János (élt 48 évet) Sütő László (élt 69 évet) Hegedűs Antalné szül: Dudás Rozália (élt 76 évet)
7.
ÜZENET
8.
2010. június - augusztus
Gyereksarok
Nyári élmények képekben....
Vetélkedő a kunszentmártoni hittanosokkal
:....Nóóóra
Kis csapat a tősfürdői strand előtt...
segíííítesz....
...a füst elszáll az emlék megmarad....
...mozi
a vége, fuss el véle...
Ü Z E N E T Felelős kiadó: Lengyel Zsolt plébániai kormányzó Kérjük, ha valakinek van az egyházközösség épülésére szolgáló írása, cikke, akkor szíveskedjék eljuttatni a plébániára a további számok összeállításához! Cím: Római Katolikus Plébánia, Csépa, Rákóczi út 9. Tel./Fax.: 56/323-155 Honlapunk: www.csepa.vaciegyhazmegye.hu
