A csarnokok hő- és füstelvezetésével kapcsolatos előírások gyakorlati megvalósítása során felmerülő aggályok Dr. Balogh Imre Emlékpályázat
Készítette: Mészáros Gábor tű. őrnagy Kecskemét Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS ............................................................................................................2 I. A HŐ- ÉS FÜSTELVEZETÉS JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK RÖVID VISSZATEKINTÉSE .........................................................................................4 II. CSARNOKÉPÜLETEK HŐ- ÉS FÜSTELVEZETÉSE.................................7 1. HŐ- ÉS FÜSTELVEZETÉS KIALAKÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE, ILLETVE A BIZTOSÍTANDÓ NYÍLÁSFELÜLET MEGHATÁROZÁSA ..................................................7 2. A HŐ- ÉS FÜSTELVEZETŐ BERENDEZÉSEK ELHELYEZÉSE ......................................9 3. FÜSTSZAKASZOLÁS ............................................................................................13 III. ÖSSZEGZÉS....................................................................................................14
-1-
Bevezetés
Napjainkban a népesség növekedésével összefüggésben fokozódik az igény a logisztikai központok, ipari-, illetve tárolási célú épületek építésére Közép- és Kelet-európában, köztük hazánkban is. Ezeket az épületeket rendszerint nagy alapterület, nagy belmagasság, valamint pillérvázas építési mód jellemzi néhol hőszigetelt, néhol pedig hőszigetelés nélküli könnyűszerkezetes homlokzati-, tető- és válaszfalszerkezetek beépítésével. Ezen épületek esetében – kiemelten a raktárépületekben, illetve a rendeltetés tekintetében hozzájuk közelálló logisztikai elosztó központokban – a beruházó elsődleges célja a gazdaságossági okokat figyelembe véve, hogy minél kisebb alapterületen, minél nagyobb mennyiségű nyersanyagok, félkész- és kész termékek tárolása váljon lehetővé. Ez azonban a tárolt anyagok fizikai-kémiai tulajdonsága, illetve a tárolás módjának (pl. raklapos, fém-, illetve fa polcos, állványos stb.) függvényében esetenként nagy tűzterheléssel jár. Itt sokszor jogosan merül fel még a beruházó részéről is – a vonatkozó jogszabályi előírásokról nem is beszélve – a hatékony hő- és füstelvezetés, illetve az ehhez mért frisslevegő utánpótlás biztosítása. Vannak azonban olyan esetek (pl. ipari tevékenységek végzéséhez létesített épületeknél, vagy kisebb tűzterheléssel járó anyagok tárolása stb.), amikor bár az épület nagy alapterületű, nagy belmagasságú, mégsem képződhet akkora hő, illetve füst, ami indokolná a költséges hő- és füstelvezető berendezések beépítését. Fölmerül a kérdés: miért nincs döntési lehetősége - természetesen jogszabályi keretek között - egy beruházónak az általa kialakított épület esetében az indokolatlan biztonságtechnikai berendezések (jelen esetben hő- és füstelvezető berendezés) kiépítésének mellőzésére. Tanulmányom célja, hogy a tűzvédelmi engedélyező hatóság-szakhatóság székében ülve megpróbáljak egy kicsit a beruházó fejével gondolkodni, az ő zsebét sajátomnak tekintve megközelíteni a hő- és füstelvezető berendezések kialakításának szükségességét, illetve azok műszaki kialakítását, megvalósítását. Természetesen, eskümhöz híven az emberélet és egészség védelmét, (vagyonbiztonság?) mint a tűzmegelőzési szakterület alapvető célját minden -2-
áron szem előtt tartva. A tanulmányban szereplő, esetenként - tűzvédelmi szemmel - akár eretneknek is nevezhető gondolatok természetesen az épületek megfelelő mértékű, alapvető tűzbiztonságot nyújtó kialakításának meglétét feltételezik. Nem célom, hogy bagatelizáljam a tűzvédelem fontosságát, de szerettem volna egy kicsit az asztal másik oldaláról is belegondolni abba, hogy a hő- és füstelvezetés szükségessége, vagy a hő- és füstelvezető berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények mindig, minden esetben olyan fontosak-e, mint ahogy azt a hatályos jogszabályunk előírja.
-3-
I. A hő- és füstelvezetés jogi szabályozásának rövid áttekintése A hő- és füstelvezetésre vonatkozó követelmények először az MSZ 595 számú szabványsorozatban, illetve a 4/1980. (XI.25.) BM rendeletben jelentek meg a tűzvédelem területén. Ez utóbbival hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat 37.§-a alapján „Huzamos emberi tartózkodásra igénybe vett ipari üzemek és a tárolási épületek, az áruházak - ABC-áruházak kivételével -, valamint a kiállítási csarnokok 1500 m2-nél nagyobb alapterületű helyiségeiben, továbbá ott, ahol azt jogszabály, állami szabvány előírja, a tűzesetek során keletkező hő és füst elvezetéséről gondoskodni kell. Ekkor a hő- és füstelvezetést állami szabványban, vagy a rendelet 8. számú mellékletében foglalt
követelmények
alapján
kellett
kialakítani,
mely
viszonylag
gyakorlatiasan határozta meg (a helyiség tűzterhelése és tűzveszélyességi osztálya alapján) a kialakítani szükséges hő- és füstelvezető geometriai szabad felületét. Ezt a rendelkezést hatályon kívül helyező 35/1996. (XII.29.) BM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat változtatta meg. Az új jogszabály átalakította, illetve kibővítette azon épületek körét, ahol hő- és füstelvezetést kellett kialakítani. Ennek 35.§-a alapján „a huzamos emberi tartózkodásra igénybe vett ipari üzemek, műhelyek, továbbá tárolási épületek, áruházak, kiállítási csarnokok és a nagy forgalmú épületek 1600 m2-nél nagyobb alapterületű helyiségeiben, továbbá ott, ahol azt jogszabály, nemzeti szabvány előírja, a tűzesetek során keletkező hő és füst elvezetéséről gondoskodni kell. A hő- és füstelvezetést nemzeti szabvány szerint kell kialakítani és felülvizsgálni, a tapasztalt hiányosságokat meg kell szüntetni.” Az új rendelet megjelenésével, és ezzel a 4/1980. (XI.25.) BM rendelet hatályon kívül helyezésével (közte természetesen a 8. számú mellékletet is) rendezetlenné vált a hő- és füstelvezetők általános kialakítási követelménye. Bár az ekkor már hatályos MSZ 595-8:1994 szabvány részletes szabályozást adott ebben a témakörben, de csak a csarnoképületekre vonatkozóan. A szabvány alapján tűzvédelmi szempontból csarnok épületnek kellett tekinteni azt a nagy légterű, egyszintes épületet, melynek -4-
• átlagos belmagassága legalább 3,60 m, • tetőtérrel nem rendelkeznek, • az alapterület, illetve a tűzszakasz méretének legfeljebb 25%-a kétszintes (osztószint, galéria). A
szabványok
kötelező
alkalmazásának
eltörlésekor
az
MSZ
595
szabványsorozat szinte teljes egészében, változtatás nélkül bekerült a 2/2002. (I.23.) BM rendeletbe. Ennek megfelelően a szabvány hő- és füstelvezetéssel foglalkozó 8. számú lapja a fenti rendelet 5. számú mellékletének I/8. fejezeteként folytatta pályafutását. A jogszabály alkotók az előírások átemelésekor
annak
tartalmán
nem
változtattak,
így
gyakorlatilag
a
csarnoképületekre vonatkozó követelményrendszer ugyanolyan maradt. A 35/1996. (XII.29.) BM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat 2000. évben módosításra került, mely azonban a hő- és füstelvezetés témakörét nem érintette. A rendelet hatályba lépését követő 8 évben azonban a technikai
és
műszaki
alulszabályzottá
–
fejlődés
vált
az
következtében
elavulttá
ekkor
irányadónak
csak
–
és
kicsit
nevezhető
követelményrendszer. Ezt felismerve a tűzvédelmi szakemberek átdolgozták a rendeletet, melynek következményeként a 26/2005. (V.28.) BM rendelettel kiadott újabb módosítás már jóval szélesebb körű szabályzást hozott egyebek mellett a hő- és füstelvezetés világába. Az eddigi irányvonalat tartva konkrét műszaki követelmények kerültek megfogalmazásra. Így meghatározták az építmények minél biztonságosabb kiüríthetősége érdekében a menekülési útvonalak (kiemelten a zárt közlekedők, -lépcsőházak, -átriumok) hő- és füstelvezetésének szükségességét, azok szabad nyílásméretének számítási módját. A hatékonyság növelése érdekében előírásra került az elvezetett légmennyiséggel megegyező mértékű frisslevegő utánpótlás szükségessége, a hő- és füstelvezető berendezések vízszintestől eltérő beépítése esetén használatos, hatásos nyílásfelületre vonatkozó számítási képlet, valamint a mesterséges
hő-
és
füstelvezető
rendszerek
alkalmazásának
általános
követelményei (légmennyiségi váltószám, a ventillátorra és egyéb kapcsolódó
-5-
elemekre vonatkozó tűzállósági követelmények, tűzjelző és a hő- és füstelvezető rendszerek kapcsolata stb.) Ezzel egyidőben a 2/2002. (I.23.) BM rendeletben – bár többször az is módosításra került – a hő- és füstelvezetés csarnoképületekre vonatkozó előírásai nem változtak a szabványt is figyelembe véve, immár 12 éve. Ennek vetett véget a 2008. május 22-től hatályos 9/2008. (II.22.) ÖTM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat, mely egybegyúrta a 35/1996. (XII.29.) BM rendeletben és mellékleteiben, valamint a 2/2002. (I.23.) BM rendeletben foglaltakat. A fenti időponttól a két korábbi rendelet hatályát vesztette. Az új OTSZ-ben megjelentek a különböző kialakítású lépcsőházak, illetve az eddig nem szabályozott talajszint alatti helyiségek hő- és füstelvezetésére vonatkozó részletes követelmények is, valamint pontosításra kerültek az átriumok, menekülésre számításba vett közlekedők mesterséges hő- és füstelvezető berendezéseinek elhelyezésére vonatkozó szabályok. Ez az a rendelet, amely hosszú évek óta, több fórumon vitatott módon a csarnoképület fogalmát is átalakította, elsősorban a minimális alapterület bevezetésével. Jelen
tanulmányban
természetesen
a
jelenleg
hatályos
szabályozással
kapcsolatos gondolataim, felvetéseim szerepelnek, kiemelve a hő- és füstelvezetés széles témaköréből a csarnoképületekre vonatkozó előírásokat.
-6-
II. Csarnoképületek hő- és füstelvezetése
1. Hő- és füstelvezetés kialakításának szükségessége, illetve a biztosítandó nyílásfelület meghatározása A 9/2008. (II.22.) ÖTM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat (továbbiakban: OTSZ) 5. rész I/9. fejezet I. cím alatti része rendelkezik a tűzvédelmi szempontból
csarnoknak minősülő épületekben,
illetve azon épületek legfelső szintjén kialakítandó hő- és füstelvezető rendszerek kialakításának követelményeivel, ahol a mennyezet egyúttal tetőfödém vagy fedélhéjazat. Mit is nevezünk jelenleg csarnoképületnek? Az OTSZ 5.rész I/4. fejezet 3.8.1. pontja
alapján
tűzvédelmi
szempontból
csarnoképületnek
tekinthető
a
rendeltetéstől függetlenül minden egylégterű, földszintes (legalább tűzgátló módon elválasztott pincével rendelkező), padlás- és tetőtér nélküli épület, melynek átlagos belmagassága 3,6 méternél, alapterülete 800 m2-nél nagyobb, és az épület vagy a tűzszakasz alapterületének legfeljebb 25%-a kétszintes (osztószint, galéria). Hol kell a csarnoképületekben hő- és füstelvezetésről gondoskodni? Az OTSZ előírása
alapján
a
csarnoképületek
800m2-nél
nagyobb
alapterületű
helyiségeiben, valamint ott, ahol jogszabály, vagy a tűzvédelmi szakhatóság előírja. Felvetődik a gondolat: csarnoképület 790m2-es alapterületű helyiségében (vagy akár 500m2-t is írhattam volna) nem lehetséges olyan anyagok tárolása, melyek égése során nagy mértékű hő, illetve nagy mennyiségű füst keletkezik? No, de ne szaladjunk ennyire előre. Az OTSZ szerint csarnoknak minősülő épületek hő- és füstelvezetésének céljára biztosítandó hatásos - illetve geometriai - nyílásfelület számítási metódusa ezen új, összetett rendeletben sem változott meg, az a korábbiakban - mintegy 14-15 éve - megszokott módon történik. A füstszakaszban kialakítandó hő- és füstelvezető berendezés hatásos nyílásfelülete függ a füstszakasz - mely természetesen lehet egy helyiség is – rendeltetésétől (pl. ipari funkció esetén), -7-
vagy a benn tárolt anyagok tulajdonságától (pl. tároló, raktári funkció esetén), az épület építészeti tulajdonságai közül a számítási belmagasságtól, valamint az ehhez mért füstmentes levegőréteg magasságától. Kérdezem én: vajon mindegye, hogy egy adott anyagból egy adott helyiségben (tűz- illetve füstszakaszban) mekkora mennyiséget tárolnak? Természetesen nem, hiszen mint tudjuk a megengedett legnagyobb tűzszakasz méretének meghatározásánál is számít a tűzterhelés értéke, az oltóvíz biztosítás idejének meghatározásáról, a csarnok esetleges acél tartószerkezeteinek védelem nélküli alkalmazhatóságáról, vagy a létesítményi tűzoltóság kötelezettségének megállapításáról nem is beszélve. Vajon a hő- és füstelvezetés szabad nyílásméretének meghatározásakor mindegy a benn tárolt anyagok mennyisége? (A fűtőértéket azért nem említeném itt, mert - gondolom – az OTSZ 5.rész I/9. fejezet 2. táblázatában szereplő méretezési csoportok a tárolt anyagok ezen tulajdonságát veszik figyelembe) Azoknak csak a fajtája számít? A hő- és füstelvezetés szükségességét, és annak műszaki követelményeit figyelembe véve mindegy, hogy az adott raktárban pl. gumiból mennyit tárolnak? Szerintem nem annyi hő, illetve fűst szabadul fel, ha pl. 10 tonnát vagy 1000 tonnát tárolunk ebből az anyagból. Úgy gondolom tehát, hogy nem csupán a helyiség alapterületét és pl. tárolási funkció esetén csak a benn tárolt anyagok fajtáját szükséges figyelembe venni a hő- és füstelvezetés kialakítására vonatkozó kötelezettség, vagy a hatásos nyílásfelület meghatározásakor, hanem inkább a maximálisan kialakuló időleges-, vagy esetleg az épületszerkezetekben lévő éghető anyagokat is figyelembe vevő számított tűzterhelést. Így talán elkerülhető lenne az az ellentmondás, hogy egy 790m2-es alapterületű, viszonylag nagy (pl. 8 méteres) belmagasságú helyiségben a jogszabályban foglaltak szerint nem kell hő- és füstelvezetést biztosítani, míg egy 810 m2-es alapterületű, 3,6 méteres belmagasságú helyiségben – ahol a helyiség térfogatát (első esetben: kb. 6300 m3, második esetben: kb. 3000 m3) figyelembe véve ugyanabból az éghető anyagból az előzőtől jóval kisebb (a példánál maradva kb. fele annyi) mennyiségben tárolhatnak – szükséges legyen a hő- és füstelvezetés kialakítása. Ha alacsonyabb tárolási egység párosul nagyobb alapterülettel, a tűzterhelés -8-
értéke 1 m2-re vetítve – így a keletkező hő és füst mennyisége – kisebb lesz, mint a kisebb alapterület, de magasabb tárolási egységek esetén. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy a füstmentes levegőréteg mértéke a tűzterheléssel együtt fontos momentum. Hozzáteszem, hogy ezt a fajta megközelítést - még ha nem is konkrétan a csarnoképületekre vonatkozóan - a 4/1980. (XI.25.) BM rendelet 8.számú melléklete már elindította. Véleményem szerint azt nem eltörölni, hanem a kor változásait figyelembe véve továbbfejleszteni, aktualizálni kellett volna. 2. A hő- és füstelvezető berendezések elhelyezése Az OTSZ előírása alapján a csarnoképületekben 1600m2-ként füst szakaszokat kell kialakítani, mely a meghatározott hatásos nyílásméret arányos növelése mellett 2000m2-ig emelhető. Szintén előírás, hogy a meghatározott hatásos nyílásfelület mérete a füstszakasz méretétől nem függ, azaz nem interpolálható. A fenti gondolatot továbbszőve vajon ugyanazon tárolást folytatva, két egymás melletti füstszakaszban miért szükséges pl. egy 200 m2-es füstszakaszban ugyanakkora nyílásfelületet biztosítani, mint egy 1600 m2-esben? Arról nem is beszélve, hogy előfordulhat olyan eset is, melynél e miatt a hő- és füstelvezetőkre vonatkozó elhelyezési követelményeket éppen a kis füstszakasz méret miatt nem lehet betartani. (OTSZ 5. rész I/9. fejezet 3.6.4. pont: „Két hőés füstelvezető közötti távolság legalább akkora legyen, mint a kettejük nagyobbik oldalméretének, vagy átmérőinek összege. A hatékony elvezetés érdekében közösségi funkciójú tűzszakaszban 200m2-ként, míg egyéb esetben 300m2-ként legalább egy hő- és füstelvezető berendezést kell kiépíteni. Az egymástól, vagy a tető szélétől és a falaktól mért távolság legfeljebb 20 méter legyen.”) Mit lehet hő- és füstelvezetésnek tekinteni? A közelmúltban egy részben bértárolással foglalkozó logisztikai vállalkozás azzal fordult a tűzoltósághoz, hogy szeretné kapacitását növelni. Ennek érdekében szeretne bérelni egy már meglévő, kb. 50 évvel ezelőtt épített -9-
csarnoképületet, melynek ez idáig ipari és tárolási funkciója is volt már. Sokat tapasztalt üzletemberként azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy adjunk arra vonatkozóan neki előzetes véleményt, hogy a tárgyi épület tűzvédelmi szempontból megfelel-e az általa elmondott anyagok nagy mennyiségű (és az anyagok tulajdonságát figyelembe véve nagy tűzterheléssel bíró) tárolására, illetve amennyiben szükséges, milyen átalakításokat kell elvégeznie, hogy tűzvédelmi szempontból megfeleljen az épület az előírásoknak. A helyszínen szemlét tartva kicsit elbizonytalanodtam, mikor megláttam az egyébként tűzvédelmi szempontból csarnoknak minősíthető épület tetőfödémét. Ez az épületszerkezet ugyanis keresztirányban kb. 6 méterenként elhelyezett, vasbeton gerendákra támaszkodó vasbeton panelekből állt. Ami az érdekes volt benne, hogy minden harmadik ilyen gerendaközben az épület teljes szélességében műanyag, nem nyitható bevilágító felületek voltak elhelyezve. Mivel az épület raktár helyiségének alapterülete 800 m2-t meghaladta, közöltem a vállalkozóval, hogy itt bizony hő- és füstelvezetést kell kialakítani. Ezt azonban nagyon félve mondtam ki, mert már előre láttam, hogy milyen kérdéssel fordul vissza hozzám. Nem tévedtem. Visszakérdezett: a felülvilágítók nem vehetők figyelembe hő- és füstelvezetésre? Hiszen mindketten tudjuk, hogy egy tűz esetén a keletkező és ott felgyülemlő hő néhány percen belül kiolvasztja azokat, természetes hő- és füstelvezetést biztosítva a helyiségnek. Ugyanez a gondolat vetődött bennem is fel, mikor megláttam a felülvilágító felületet. Közöltem azonban vele, hogy a jelenleg hatályos OTSZ elég részletesen leírja a hő- és füstelvezetésekre vonatkozó elhelyezési és műszaki követelményeket. Ez előbbivel nem is volt semmilyen baj, hiszen a már feljebb általam leírt 300m2enként biztos van felülvilágító, de a műszaki követelmények… Hát igen. Az OTSZ-ben megfogalmazott hő- és füstelvezetőkre vonatkozó műszaki követelményei legalább nyílászárót, de inkább kupolát feltételeznek. Mondtam neki, hogy nincs mit tenni, a felülvilágítók helyére az OTSZ-ben foglalt, már feljebb leírt metódus szerint meghatározott nyílásmérettel (hatásos nyílásméret, átfolyási tényező és beépítési szög figyelembe vételével) rendelkező, minősített hő- és füstelvezető kupolák beépítése szükséges, javasoltan a felülvilágítók - 10 -
helyére. Eszembe jutott egy esetleges kivétel, melyre hivatkozva mentesülne az épület a hő- és füstelvezetéstől. Az OTSZ 5.rész I/9. fejezet 3.1.3. pontja alapján nem kell hő- és füstelvezetőt létesíteni többek között olyan épületekben, ahol a fedélhéjalás hőszigetelés nélküli (hidegtető) és az olyan anyagból készül, melynek a tűzzel szemben nincs számottevő ellenállása E<15, valamint az épületben álmennyezet vagy a teret felülről lezáró egyéb szerkezet nem kerül beépítésre. Ennek a követelmények a felülvilágító tökéletesen megfelel, azonban ott a vasbeton, ami nem. Kár. Vajon sikerült meggyőznöm ezt a vérbeli üzletembert a szerintem is teljesen felesleges kiadásról? Nem hiszem. Bár nincs információm róla, de van egy olyan érzésem, hogy eláll az üzlettől. Rosszabbik esetben többet nem jelenti be üzletkörének bővítési szándékát, tűzvédelmi kérdésben nem kér tanácsot, hanem saját szakállára megvalósítja terveit, és tűzoltóságunk csak akkor szembesül a tényekkel, ha tűz üt ki a bérelt telephelyen. Addig viszont milliós nyereséget hoz a vállalkozónak anélkül, hogy a - kétséges - tűzvédelemi előírások betartására egy fillért is költött volna. De, hogy nem a jogkövető magatartásra ösztönöztük az egészen biztos! Összegezve. Miért nem vehető figyelembe olyan, az OTSZ-nek megfelelő elosztásban, megfelelő méretben kivitelezett, megfelelő hó- és szélterhet elviselő felülvilágító természetes hő- és füstelvezetésnek, aminek nincs számottevő ellenállása a tűzzel szemben? Azt természetesen szem előtt kell tartani, hogy amennyiben a felülvilágító égve csepegő anyagú, a csepegést megfelelő anyaggal fel kell fogni, vagy a tárolás módját kell úgy megválasztani, hogy az égve csepegő részek ne tudjanak tüzet okozni. De ez még mindig jóval kisebb költség, mint a felülvilágítók egy részének minősített hő- és füstelvezető kupolákra történő cseréje. Véleményem szerint tehát megfelelő szabályozással a felülvilágítók is figyelembe vehetőek lehetnének hő- és füstelvezetés céljára. (Működésüket a hasadó felületekhez lehetne hasonlítani. Ezen természetes hőés füstelvezetések „működésük”-et követően nem állnak vissza eredeti pozíciójukba, így használatuk után cserére szorulnak. Ennek költsége azonban sok esetben jóval kedvezőbb, mint kupolák beépítése). - 11 -
És ezek után még egy kis adalék. Külföldi országokban ismereteim szerint egy kicsit másképpen működik a tűzvédelmi engedélyezés. Ott az engedélyezésbe jelentős szerepet kapnak a biztosító társaságok. Nekik szívük joga, hogy egy beruházás esetén – melynek befejezése után a beruházó velük kíván biztosítási szerződést kötni az ingatlanra vonatkozóan – meghatározzák azokat, a hatályos jogszabályokkal nem ellentétes, sőt azoktól sok esetben szigorúbb feltételeket, melyek teljesülése esetén az épület számukra megfelelőbb kockázattal rendelkezik. Itt tehát a tűzvédelmi szabályozás egy elengedhetetlen, minden esetben megtartandó alsó határt szab meg. Ezen felül pedig az ingatlan biztosító részéről kedvezőbb besorolásáért megy a küzdelem. Ennek során a beruházó eldöntheti, hogy neki megéri-e egy kedvezőbb, rendszeres kockázatviselési összeg érdekében a tűz elleni biztonságot növelő plusz intézkedéseket megtenni, vagy sem. Itt szeretném újra megemlíteni, hogy természetesen ilyen döntési lehetőséghez egy beruházó csak onnantól kezdve juthat, miután a tervezett épület eleve megfelel olyan „minimális” tűzvédelmi előírásoknak, melynek teljesülése esetén biztosított a benn tartózkodó személyek élete, egészsége, illetve
a
beavatkozó
tűzoltók
tűzvédelmi
szempontból
biztonságos
munkavégzése. Összegezve tehát egy bizonyos garantált biztonsági szint felett legyen lehetősége a beruházónak eldönteni - jelenleg a hő- és füstelvezetés kialakítására szűkítve a kört - hogy a hő- és füstelvezetés négyes céljából (a benn tartózkodók menekülési feltételeinek, és a tűzoltás feltételeinek biztosítása, az épületszerkezetek, illetve a benn tárolt anyagok védelme) a két utolsó nem teljesülését, mint kockázati tényezőt, bevállalja-e vagy sem. Véleményem szerint jogos volna egy olyan igény, hogy a beruházó eldönthesse, az általa kialakított épületszerkezet, vagy a benn tárolt anyag ér-e annyit neki, hogy jelentős összegért az épületben hő- és füstelvezetést, csarnok esetében pedig ehhez
képest
kétszeres
mértékű
frisslevegő
utánpótlást
alakítson
ki.
Elképzelhetőnek tartom, hogy például egy fémmegmunkálást végző vállalkozás - melynek gépeiben, azok anyaga miatt egy esetleges tűz nagyon kis(?) (hidraulika olaj) kárt okoz - vezetője eldönthesse, hogy a 800 m2-nél nagyobb - 12 -
ipari helyiségében alakítson-e ki hő- és füstelvezetést, ha neki az épületben okozott tűzkár arányosan nem okoz akkora veszteséget, mint amennyi költséggel jár a hő- és füstelvezető kupolák beépítése. 3. Füstszakaszolás Az OTSZ 5.rész I/9. fejezet 3.4.1. pontja alapján egy csarnoképületben a füstszakaszok mérete nem haladhatja meg az 1600 m2-t. Kivételt hő- és füstelvezető geometriai nyílásfelületének növelése melletti füstszakasz méret növelés jelent, mely azonban csak 2000m2-ig lehetséges. Kritériumként került meghatározásra még az is, hogy a füstszakasz egyik mérete sem lehet nagyobb 60 méternél. Ez az előírás már több, mint 14 éve mit sem változott. Pedig azóta sok minden más lett. Nőttek a fogyasztói igények, melyek az épülő csarnokjellegű épületek méreteinek növelésével is járnak. Vajon ez az előírás még mindig időszerű? Vajon negatív értelemben számít-e, ha egy füstszakasz mérete pl. 16 x 100 méter, vagy 40 x 40 méter? Az alapterület ugyanakkora. A hő- és füstelvezetőket a fentiekben már leírtak szerint a füstszakaszban 200m2ként, illetve 300m2-ként el kell helyezni, így egy ilyen, a példában szereplő méretű füstszakaszban is az egyenletes elosztás garantált. Sokszor csak azért kell kettő helyett három vagy négy füstszakaszt kialakítani egy 1600-3200 m2 alapterületű helyiségben, mert egyik, vagy esetleg mindkét oldalmérete nagyobb, mint 60 méter. Ennek a mérethatárnak véleményem szerint nincs gyakorlati jelentősége. Annak azonban már inkább van, hogy egy ilyen ok miatt, figyelembe véve a nyílásméretek interpolálásának tiltását, 50%-kal, vagy akár 100%-kal is növekedik a beépítendő hő- és füstelvezetők mérete. Ez esetenként véleményem szerint- indokolatlanul tetemes plusz költséget ró a beruházókra, csupán jogszabályi kötelezés miatt, ami ráadásul az épület tűzvédelmi helyzetét jelentős mértékben nem javítja.
- 13 -
III. ÖSSZEGZÉS A megfelelő helyen, megfelelő kritériumok szerint kialakított hő- és füstelvezetés sok esetben - akár éles tűzeseteket, akár tűzmodellezést veszünk figyelembe - jelentős mértékben hozzájárulnak az épületek tűzbiztonságához. Bár tanulmányomban csak egy konkrét példával foglalkoztam, biztos vagyok benne, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló problémával szinte minden tűzmegelőzési területen dolgozó kolléga találkozott már. Talán többel is. Ezt alapul véve úgy gondolom, hogy a csarnoképületek hő- és füstelvezetésének szabályozása átgondolásra érett. Ennek során talán érdemes lenne a régi, esetenként a jelenleginél gyakorlatiasabb szabályozást (lásd a hő- és füstelvezetés szükséges nyílásfelületének 4/1980. (XI.25.) BM rendeletben foglalt, tűzveszélyességi osztályra és tűzterhelésre alapuló meghatározási metódusa) egybegyúrni a hatályos jogszabály bevált részeivel, majd átültetni azt a csarnoképületekre. Azt gondolom, - egy kicsit a beruházó oldaláról is szemlélve a hő- és füstelvezető berendezések kialakításának szükségességét, és az azokra vonatkozó követelményeket, - lehetnek szép számmal olyan esetek, melyek során nem hagyhatók figyelmen kívül a gazdaságossági szempontok még a hatályos tűzvédelmi jogszabályokban sem. Ez a jelenlegi világgazdasági válság kellős közepén különösen nagy hangsúllyal bír. Üzenete lenne a kompromisszumra törekvésnek, és elősegítené az önkéntes jogkövetésre való hajlandóságot. Azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy a tűzvédelmi racionalizálás, vagy ha tetszik, helyenként spórolás, nem válhat az emberi egészség vagy akár az emberi élet veszélyeztetőjévé.
- 14 -
