Fazekas István és Antal Olga a veszprémi hazatérésről
A családunk szülőhelye Fazekas István visszatért Veszprémbe, a játékszíni Utazás az éjszakába című tragédiában az apát alakítja. A premiert megnézte a felesége, Antal Olga is, aki szintén a veszprémi társulatot erősítette 1984 és 1995 között. Sokáig nem álltak meg a városban, mert fájt nekik, hogy már nincsenek itt, mondták. Most együtt elevenítették fel az emlékeket.
2012. március. 17. szombat | Szerző: Balla Emőke - Az előadásban egy alkoholista apát alakít. Mennyire viseli meg lelkileg? Fazekas István: - A színész a próbán azzal szenved, bele mer-e nézni a tükörbe vagy sem. Ha bele mer nézni, ha át meri élni az érzéseit, akkor könnyebb. Az életet meg kell élni, de igazán. Ha az ember nem harcolja meg, nem éli meg a konfliktusait, ha nem őszinte sajátmagával, sokkal kisebb lesz az a zsák, amiből elő tudja hívni az érzéseit. Nem kell alkoholistának lenni, hogy az ember eljátssza a szerepet. Érzékeny lelkű embernek kell lenni. - Dömölky János rendezővel korábban már dolgozott a Magyar Televízióban. Fazekas István: - Tévében is, filmekben is, a nyíregyházi színházban rendezett. Nem könnyű ember, de nagyon szereti a színészeket. Számára a színész a legfontosabb. - A fiúkat játszó színészekkel is közel kerültek egymáshoz. Fazekas István: - Olyanok, mintha a fiaim lennének. Nem úgy, mint a fiam, kicsit másképp. Ez az előadás a kapcsolatokról szól, ahogy minden színházi előadás. - A sajtótájékoztatón azt mondta, a színpad soha nem hazudik. Ezt hogy érti? Fazekas István: - Ez Olga mondása volt. - Akkor Olgától kérdezem. Antal Olga.: - A színpad mindent elárul a színészről. Az igazság jön le. Fazekas István: - Ha valaki az életben hamis, a színpadon is az lesz és ez fordítva is igaz. Antal Olga: - Ez nemcsak a színészre, de a rendezőre is vonatkozik. Egy előadásról meg lehet állapítani, kinek a rendezése, magán viseli a stílusjegyeket. Nem véletlen, hogy egy rendező azokkal a színészekkel dolgozik, akiket szeret. Ha egy színházban megszületik valami, az attól van, hogy az emberek értik egymás nyelvét, összhang van közöttük. - Egy társulatban a színésznek nincs lehetősége rendezőt választani.
Antal Olga: - Olyan ez, mint egy szerelem, a színház nem más, mint egy szerelem. Ha szeretsz azokkal együtt dolgozni, akikkel együtt vagy egy darabban, akkor a veszekedés és vita mellett létrejön a csoda, ha viszont nem, ha nincs gyönyörűséges összhang, akkor ez elbukik. Vagy nagyon egymásra hangolódtok és akkor egy csoda lesz vagy elsikkad valahol. Fazekas István: - A közalkalmazotti szerződés nem teszi lehetővé, hogy a színész megválassza a rendezőt.
A színház nem más, mint egy szerelem, mondta Antal Olga (Fotó: Penovác Károly)
- Ön próbálta a szabadúszást. Fazekas István: - Próbáltam. 1983-ban, amikor valójában még nem is létezett. Ebben az esetben mondhatja az ember egy felkérésre, hogy nem ér rá. Értelmes ember nem mondja, hogy nem akarok veled vagy nálad dolgozni, mert esetleg később mégis úgy hozza az élet és nincs szükség arra, hogy megbántson egy másik embert. - Kik voltak azok a rendezők, akikkel szívesen dolgoztak? Fazekas István: - Itt is, Nyíregyházán is jókat dolgoztam Lendvai Zolival, Koltai M. Gáborral, itt annak idején Szigethy Gáborral, Tordy Gézával, Paál Istivel, Tabakovval, Nyíregyházán Hargitai Ivánnal, Tasnádi Csabával, az ottani igazgatóval, Novák Eszterrel bármikor szívesen dolgozom. Te jókat dolgoztál Forgács Petivel, Tasnádi Csabával, itt Kolos Pistával. És
Vándorfi Lacival is voltak jó munkáink. Antal Olga: - Amikor közösen próbálunk valamit, elkerülhetetlen, hogy ne legyenek ütközések. Sőt, az a jó, ha vannak, hiszen abból születik valami. Fazekas István: Én ezzel ebben a formában nem értek egyet. - Rendezővel, színésszel ütközik, vitázik? Antal Olga: - Rendezővel nem. Én nem tartom magamban, amit gondolok, hanem megmondom. Otthon is. De ebből nincs harag, nincs veszekedés, nincs semmi... Fazekas István: - De harag van, veszekedés van, aztán túllépünk rajta. Antal Olga: - Túllépek rajta, belesimulok. Nehéz ember vagyok, van egy dörzsfelület rajtam. Minden próbafolyamatban volt egy kétségbeesős rész, amikor úgy éreztem, nem megy, amikor dühöngtem, hisztériáztam, csapkodtam. Ha ez nincs, nem is lesz semmi belőle. Ilyen a habitusom. Fazekas István: - Otthon mindenért meg kell küzdeni. A színházban hat hét próbaidő alatt nekem erre nincs se erőm, se időm. Antal Olga: - Ő diplomatikusabb. Fazekas István: - Nem vagyok diplomatikus, csak nekem a próbaidőszakba ez az ütközés nem fér bele. A harminc év alatt, mialatt a kőszínházban játszom, egyszer próbálkoztam azzal, meddig mehetek el. Ha elkezdek ütközni, engem nem lehet meggyőzni, ebből a szempontból egy cinikus és szkeptikus ember vagyok. Így vagyok az írással is. Leírok valamit, másnap elolvasom és tépem szét. - Miket ír? Fazekas István: - Eredetileg író szerettem volna lenni, nem színész. Próbálkozom, próbálkozom, de nem megy. Írtam verset, novellát, de nem tetszik. Még nem adtam föl. Fordítani jól fordítok, ha publicisztikát, szakcikket vagy kritikát kell írni, megírom, azzal nincs gondom. Színházi példát hozva, a Stúdió K-ban egy évben egy vagy két bemutató volt, ami nem sikerült, egyszer játszottuk és eldobtuk. Ott a negyven perces Csehov 6-os számú kórterem című előadását próbálhattuk három hónapig. Ez azóta is hiányzik és nagyon boldog lennék, ha erre lenne mód. Nekem a négy-hat hetes próbaidőszakba nem fér bele az ütközés. Soha nem szoktam vitatkozni a rendezővel, csak abban az esetben, ha olyasmit kér, amivel etikai szempontból nem értek egyet, ha valami nem vállalható a részemről. - Rendezett is. Fazekas István: - Kétszer, egyszer itt, egyszer Nyíregyházán. Amikor már elég sok ideig vagyok egy színháznál, pár színész elkezd érdekelni, foglalkoztatni. A nyíregyházi Peer Gynt rendezés úgy kezdődött, hogy megismertem Horváth László Attilát, láttam őt Olgával játszani, azt mondtam, ezt a darabot kettőjük viszonyában képzelem el. Annyi szerencsém volt, hogy egész nyáron készülhettem, a szereplőknek odaadtam a példányt, kinek-kinek lelkiismerére volt bízva, készül-e. Olga azt mondta, ha lennék szíves néha hazajönni Norvégiából...
Antal Olga: - Ehhez van hozzáfűznivalóm... Fazekas István: - Volt egy kép bennem, készítettem egy makettet. - Díszletet készít? Van kézügyessége? Fazekas István: - Igen, ügyes vagyok, a csapot is megszerelem. Alig volt a színpadon valami, szeretem az egyszerű díszleteket. Utólag meglepett, hogy ez képzőművészetileg is szép, nem is gondoltam. Antal Olga: - Szerettem volna lefutni a maratont, ami szeptember végén volt. Én az egész nyarat futással, ő Norvégiában töltötte. Elindultam futni kilenckor, hazajöttem fél egykor és nem vette észre, hogy nem vagyok ott, annyira belemerült a Peer Gyntbe. - Veszprémben, Nyíregyházán is többször játszottak együtt. Antal Olga: - Nagyon sokáig, tizenhét évig nem voltunk Veszprémben. Egyszer lementünk Hévízre, átutaztunk, megálltunk itt kávézni az Óváros téren. Most, mikor a társulat ötven éves jubileumi ünnepségére hívott Oberfrank Pali, könny gyűlt a szemembe. Úgy éreztem magam, mint amikor hazajövök. Nem tudom, attól, hogy ennyi év eltelt vagy attól, hogy itt voltunk fiatalok, minden olyan élesen él bennem és minden annyira szép. Akkor az embernek sok mindennel, magával is baja volt, de így, visszatekintve, hihetetlenül szerencsések voltunk. Tizenegy évet töltöttem itt, tényleg csoda volt. Fazekas István: - Sokáig nem álltunk itt meg. Nem akartam megállni, mert fájt. Fájt, hogy már nem vagyunk itt. Antal Olga: - Mint a válásnál, amikor az ember nem akar találkozni azzal, akitől elvált. - Mi volt az oka, hogy elmentek? Antal Olga: - Így alakult az élet, mindenkinek be kell járni a saját útját. Ha visszanézek, csodálatosan szép évek voltak. Fazekas István: - Engem hívtak az Új Színházba, Olga azt mondta, ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni. Itt sok mindennel konfliktusom volt. Azóta rájöttem, az egyik baj az, hogy nem tudok egy helyen sokáig megmaradni, mert a szerelem már nem úgy működik. Először minden tetszik, a pötty is az arcán, de öt-hat év múlva már csak a szemölcsöt látom, bosszantanak azok a dolgok, amik az elején nem. Most már tudom, hogy nem a személyekkel, hanem magammal volt a gond. Mindig hittem abban, hogy lehet és kell társulatot építeni, sokszor azért kerültem konfliktusba, mert nagy erőkkel próbáltam ezen dolgozni. Nem az a lényeg, hogy kiválogatjuk a legjobb színészeket, hanem hogy csinálunk egy csapatot.
Most már tudom, hogy nem a személyekkel, hanem magammal volt a gond, mondta Fazekas István (Fotó: Penovác Károly)
- Az önök idejében csapat volt. Olyan színészek játszottak a veszprémi társulatban, akiket a nézők ismertek, szerettek. Fazekas István: - Ez így van. A legnagyobb probléma, hogy az a fajta műhely jellegű munka, amiben én élnék, Magyarországon egy vagy két színházban lehet, a Katona József Színházban vagy Kaposvárott. Külső tényezők mindig beleszólnak és csak úgy lehet változtatni, hogy ezek a csapatok szétesnek. - A nyíregyházi társulatnak 2004 óta tagjai. Fazekas István: - Éppen most jöttünk el, nem tudjuk fenntartani a kétlakiságot. Szentendrén lakunk, Nyíregyházára ingáztunk. Nem kilométerben sok, hanem fizetni kell a ház a rezsijét, a színészházat, az utazást. Ez sok. - A színház egyezteti önöket? Fazekas István: - Ha tud. De ha én vagy Olga szinkronizál Pesten, akkor nem. Veszprémbe könnyű leérni, Nyíregyházára nehezebb. Antal Olga: - Nem beszélve arról, hogy közel van a Balaton.
Fazekas István: - Nagyon sokszor elterveztük, ha eljön egy nyugalmasabb élethelyzet, akkor veszünk valahol a Balaton környékén egy lakást vagy egy házat. Most az a legújabb terv, hogy bérlünk egy lakást és onnan járunk majd a Balatonra. - Említette a szinkronizálást. Sokan innen, a hangjukról, a szinkron szerepekről ismerik önöket. Antal Olga: - Számomra kicsit nevetséges, hogy eljátszottam a világirodalom nagy szerepeit és amikor megcsináltam egy-két sikersorozatot, akkor lettem ismert. Fazekas István: - A gyerekünk azt mondta neked, a Vészhelyzet a pályád csúcsa... Veszprémben viszont tudták, ki vagy. Van egy történetem: a Váévnél vettünk cserepet, és mikor megtudták, kik vagyunk, adtak még tíz százalék kedvezményt. Komolyan mondom, elsírtam magam. - Ez igazi elismerés. Fazekas István: - Ilyesmivel nem gyakran találkozik az ember. Amikor a Katona József Színház Veszprémben játszotta A revizort, másnap elmentem a Volák abc-be, megkérdeztem a pénztáros hölgyet akiről tudtam, hogy jár színházba , tetszett-e az előadás. Jó volt, jó volt, mondta, de mi a mi színészeinket jobban szeretjük. Vidéken nemcsak engem ismernek meg, én is megismerem a nézőket. Tudom, hogy melyik bérletbe járnak, némelyikről azt is, hol szoktak ülni. Ez egy olyan személyes kapcsolat, ami Pesten nincs. Ez az, amiért nem szeretek Pesten élni bár kétszer is próbáltam. - Nyíregyházán is éveket töltöttek. Mi köti önöket oda és mi Veszprémhez? Fazekas István: - A gyerek Pesten született, de valójában veszprémi gyerek volt. Most, hogy ennyi év után eljött a bemutóra, bejárta a színészházat és emlékezett mindenre. Antal Olga: - Az én szívem mindig Veszprémbe húzott. Mint egy házasságban, dúltam, fúltam és amikor elváltunk, nagyon fájt. Veszprémben itthon vagyok. Nyíregyházán sosem éreztem ezt. Ami hiányzik, az a gyerekekkel való foglalkozás: tavaly elvégeztem a drámapedagógiát, drámapedagógia órákat tartottam, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek, szakmunkástanulóknak, romáknak. Reggel fél nyolckor a Rómeó és Júlia jeleneteit játszottuk, ez úgy hatott a gyerekekre, mint egy közös terápia. A színház gyógyít. Kimondatja veled azt, ami benned van és felszabadulsz. Fazekas István: - Ez hiányozni fog, ott is megszerettük a társulatot. Ezt leszámítva nem kötődtünk, itt viszont helyek vannak, amiket ismerünk. Veszprém a családunk szülőhelye. Antal Olga: - Ez nagyon jó fogalmazás, ez a családunk szülőhelye. Ebbe a családba beletartoznak a barátok is, akikkel azóta is jóban vagyunk. Fazekas István: Amikor még nem volt kötelező, létrehoztunk egy gazdasági társaságot Rancsó Dezsővel, Varga Szilviával, Illyés Robival. Ez egy csapat, tizenkilencedik éve vagyunk együtt, ilyen nincs a szakmában. Amikor szanaszét voltunk az országban, akkor is összejöttünk évente egy többnapos együttlétre és ez máig így van. http://www.naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20120316_fazekas_istvan_esantal_olga