A családtámogató szolgálat tartalmának meghatározása Az esélyegyenlőtlenség a jogegyenlőség egyik legfőbb gátja. Létrehozott konzorciumunk és pályázatunk célja, hogy az esélyegyenlőséget előmozdítsa, ezáltal elősegítse a jogegyenlőséget. Ennek megvalósulása érdekében olyan szolgáltatáshoz kívánjuk pályáztunk megvalósításával hozzájuttatni a fogyatékos családtagot nevelő, gondozó, ápoló családokat, ami növeli mind a család, mind pedig a fogyatékos családtag életminőségét. A társadalmi közös befogadásról szóló közös memorandum (JIM)1 szerint „az esélyegyenlőtlenségek csökkentésében, a kirekesztés enyhítésében kulcsszerepük van a szociális és egészségügyi szolgáltatásoknak. Alapvető feladatok e területen a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzájutás esélyegyenlőségének megteremtése, az intézményes ellátások szolgáltató jellegének erősítése, és a lakóterületen, integrált formában történő ellátásszervezés a szociális és egészségügyi ellátások összehangolásával. Javítani kell a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességű személyek komplex egészségügyi, foglalkoztatási és szociális rehabilitációjának hatékonyságát; biztosítani kell a fogyatékossággal élők és idős személyek részére a tartós gondozáshoz és ápoláshoz való hozzáférés feltételeit” A Nemzeti Cselekvési Terv a Társadalmi Összetartozásért 2004-2006 (NCST) és a Társadalmi Befogadás az Új Tagállamokban a Társadalmi Befogadásról Szóló Közös Memorandumok Összegzése2 egyaránt kiemelik, hogy szükséges a szociális és gondozó szolgáltatások és a személyes segítségnyújtás javítása, illetve a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások területén a fogyatékossággal élő személyek esetében a saját lakókörnyezetben történő segítségnyújtás kap prioritást. Az NCST 2004. évi megvalósulásáról szóló dokumentumából megtudható, hogy ez utóbbi prioritás megvalósítása a támogató szolgálatok hálózatán keresztül történt. Az Európai Unió a szociális szolgáltatások megszervezése során tehát előnyben részesíti azokat a szolgáltatási formákat, amelyek a kliensek otthonukban történő gondozását, ápolását segíti elő. Ez a törekvés összhangban van a deinstitucianalizációs folyamattal, illetőleg a foglalkoztatás növelését célul tűző ugyancsak EU-s dokumentumokkal. I. A családtámogató szolgálat meghatározása: Az otthonukban élő fogyatékos személyek gondozása, felügyelete az ellátott személyek sajátos – speciális – szükségleteihez igazodó támogatás nyújtásával abban az időszakban, amikor a hagyományos szolgáltatások nem vehetőek igénybe (pl. kora esti órákban, hétvégeken) a mindennapi életvitel vezetéséhez, fenntartásához, valamint az életviteli környezetében történő mobilitáshoz. Már itt fontos kiemelni, hogy a családtámogató szolgálat nem egy új típusú szolgáltatási forma, hanem a már működő, a fogyatékos személy otthoni személyi segítését végző szociális alapszolgáltatások és gyermekjóléti alapellátások kisegítő, szubszidiárius tevékenysége, ami nem hátráltathatja az adott szolgáltatások jogszabályban előírt alapfeladatainak ellátását.
1 2
2. sz. melléklet a 4/25/2003. számú kormány-előterjesztéshez Brüsszel 2004. június 22. SEC(2004)848
1
II. Szolgáltatás célja: II.1. A fogyatékos emberek és családjuk legyenek képesek a teljesebb életre, a fogyatékosság állapotából eredő hátrányok leküzdésére, terheik csökkentésére. Váljon lehetővé a fogyatékos személy és családja számára a társadalmi életben való minél teljesebb részvétel. Az új, a WHO által 1997-ben közzétett fogyatékos definíciót magyarázva Könczei és Kármán a következőket írják: „Az egészségkárosodás korlátozza a személy aktivitását, ez pedig a társadalomban történő részvételét. […] a fő kérdés […] a részvétel; másrészt […] az egyén feletti összefüggés: a környezet. Így válik egyértelművé a társadalom felelőssége és az, hogy gyakran nem is az állapot, hanem a közeg tesz fogyatékossá.”3 A Kézenfogva Alapítvány kutatása alapján azt is tudjuk, hogy a környezet nemcsak a személyt teszi fogyatékossá, hanem átvitt értelemben, a társadalmi részvétet tekintve a fogyatékos családtagot nevelő, gondozó, ápoló családot is.4 E részcél megvalósítása tehát csak úgy lehetséges, ha elősegítjük a családok és a fogyatékos személyek részvételét a társadalom életében. II.2. A fogyatékos emberek és családjuk részére olyan életminták és hétköznapi életfeltételek elérhetővé tétele, melyek a társadalomban megszokott feltételeknek és életmódoknak a lehető legteljesebb mértékben megfelelnek Mint az számos kutatásból, monográfiából, esetismertetésből közismert, a fogyatékos személyeket nevelő, gondozó, ápoló családok – kevés kivételtől eltekintve – a társadalom peremén, izoláltan élnek. Ezért ezek a családok sokkal jobban rá vannak utalva a szociális, illetve a gyermekjóléti ellátórendszer szolgáltatásaira. Éppen emiatt szükséges, hogy a szolgáltatások minél több szükségletre reagáljanak úgy, hogy közben a családok részéről nem alakul ki egyfajta „szolgáltatásoktól való függőség”. Amint azt az előző pontban említettük, a családtámogató szolgáltatás elősegíti a társadalmi részvétet. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a családtagok (inkluzíve a fogyatékos családtag is!) munkát tudjon vállalni, munka után szórakozni tudjon menni, ha a család megfárad, legyen módja akár néhány napos rekreációra távolabb otthontól. II.3. Segíteni az életfeltételek és életminőség javítását, hogy a fogyatékos emberek mind teljesebb életet élhessenek Ha az előző két pontban foglaltak megvalósulnak, azaz a fogyatékos ember és családja részvétele a társadalomban, a munka világában stb., ezzel életminőségük javul. Az életminőség multidimenzionális fogalom, amely alapvetően a cselekvőképesség szintje és az ebből fakadó elégedettség befolyásol. „A cselekvés eredményeként elégedettséget a másoktól származó pozitív visszajelzések adnak. […] A fogyatékos embernek is szüksége van értelmes tevékenység […] folytatásának lehetőségére. Ezt integrálva, akár a korábbi hagyományos nagy családba, akár a szélesebben értelmezett társadalomba integrálva tudja elérni. Innen kapja mindenki a pozitív visszajelzéseket is, interperszonális kapcsolatai révén.”5
3
Kálmán Zsófia – Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest, Osiris, 2002. 85. p. V. ö. Bass László (szerk.): Jelentés a súlyosan-halmozottan fogyatékos embereket nevelő családok életkörülményiről. Budapest, Kézenfogva Alapítvány, 2004. 5 Kullmann Lajos: A fogyatékos emberek és rehabilitációjuk. In: Katona Ferenc – Siegler János (szerk.): Orvosi rehabilitáció. Budapest, Medicina, 1999. 16. p. 4
2
Cél tehát, hogy a családtámogató szolgálaton keresztül a fogyatékos ember minél több pozitív visszajelzést kaphasson, illetve az, hogy családtagjai (vissza)térve a társadalomba szintén feltöltekezhessenek a pozitív visszajelzések adta energiával, ami újítólag hat a család életére. II.4. Segíteni a családban történő együttélés feltételeinek javítását, a családtagok ellátó képességének fokozását Amint az szintén közismert a fogyatékos gyermek születése, illetőleg egyik családtag megrokkanása súlyos traumaként érinti a családokat. A családok többségében megváltoznak a hagyományos szerepek, a családon belüli prioritások eltolódnak. Nemegyszer a fokozott lelki megterhelés a családok felbomlását eredményezi.6 Emellett megjelenik a szülői kompetencia elvesztése, illetve az inkompetencia érzése a fogyatékos családtag nevelésével, gondozásával, ápolásával kapcsolatban. Ezért cél, hogy a szülői kompetenciákat az ellátó, nevelő, gondozó és ápoló készség fokozása érdekében a családtámogató szolgálat munkatársa is – együttműködve és összhangban a családdal dolgozó többi szociális szakemberrel – erősítse. II.5. Elősegíteni a fogyatékos személy, illetve családtagjának munkaerő-piaci reintegrációját Ez a részcél összhangban van Európa Tanács 1995. évi No.R(95)2. sz. ajánlásával, miszerint alapvető cél a munkaerőpiac zavarmentes működése a lehető legmagasabb foglalkoztatási szint elérése érdekében. Ez konkrétan azt jelenti, hogy támogatni kell – többek között – azok foglalkoztatását, akik hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon, vagy kiszorultak onnan. Az EU 2010-re azt a célt tűzte ki célul, hogy a tartósan munkanélküliek 25%-a vegyen részt valamilyen aktív munkaerő-piaci intézkedésben. Ismerve a Kézenfogva Alapítvány jelentését, ez a cél nagy mértékben érinti a fogyatékos személyeket, de az őket körülvevő családokat egyaránt. III. A családtámogató szolgálat munkáját rendező szakmai-módszertani elvek A családtámogató szolgáltatás céljainak kifejtése során már implicite és explicite egyaránt utaltunk alapvető szakmai-módszertani elveket. III.1. Normalizáció elve Mint minden korszerű szociális szolgáltatásnak – különösen, ha az a fogyatékosokat érinti – arra kell törekednie, hogy a szolgáltatást igénybevevők számára olyan életmintát és hétköznapi életfeltételeket tegyünk elérhetővé, amelyek a társadalom megszokott feltételeinek és életmódjának a lehető legnagyobb mértékben megfelelnek. Ismerve a fogyatékos családtagot ápoló-gondozó családok életkörülményeit, egyértelmű, hogy a családtámogató szolgálat révén a normalizációs elv téziseit ki kell terjesztenünk a család nem fogyatékos tagjaira is, azaz lehetővé kell tenni a szolgáltatás igénybevételével a minél teljesebb társadalmi részvételt. III.2. Kiegészítő jelleg elve A családtámogató szolgálati szolgáltatás nem helyettesíteni kívánja a szociális és gyermekjóléti rendszerben meglévő szolgáltatásokat/intézményeket, nem egy új és önálló 6
Bővebben erről: Kálmán Zsófia: Bánatkő. Budapest, Bliss Alapítvány, 2004.
3
szolgáltatásként kíván belépni a szolgáltatások rendszerébe, hanem a már meglévő szolgáltatások kapacitásait kívánja bővíteni. III.3. Szükségletközeli ellátás elve A szociális gondoskodásnak ott kell megjelennie és olyan mértékben, ahol és amilyen mértékben maga a szükséglet jelen van. Ezért szükségszerű a családtámogató szolgálati szolgáltatás megszervezése előtt problématérképet, szociális diagnózist készíteni. III.4. Rugalmasság, átláthatóság és kiszámíthatóság elvei A családtámogató szolgálati szolgáltatásnak egyszerre kell stabil kereteket biztosítania a családok számára, valamint rugalmasan alkalmazkodnia a családok, az egyes családtagok esetenként gyorsan változó körülményeihez és a családtámogató szolgálati szolgáltatás során felhalmozódó tapasztalatokhoz a módszertani tevékenység révén. A családtámogató szolgálati szolgáltatás olyan, a társadalom szolidaritásán is alapuló szolgáltatás, amely az érintettek számára átlátható, működése kiszámítható. Azaz a szolgáltatásra lehet számítani, tervezni, a szolgáltatást végző személy, illetve az őt foglalkoztató szervezet pedig biztonságot nyújt mind a fogyatékos személy, mind pedig a család többi tagja számára. III.5. Közös munka elve A közös munka nem csupán a közvetlen munkatársakkal való együttműködésre korlátozódik, hanem mindazokra kiterjed, akik a fogyatékos személy (és családja) sorsának rendezésében aktív szerepet töltenek be. Így természetszerűen a családtámogató szolgálati szolgáltatásnak, illetve szolgálatnak együtt kell tudni működnie a társszolgáltatásokkal. A közös munka a családtámogató szolgáltatás esetében új jelentést is kap: a szolgáltatónak a fogyatékos személlyel és családtagjaival is együtt kell tudni dolgozni. III.6. Hálózati működés elve A hálózatok a földrajzi közelség vagy az infrastruktúra (vagy más dolog) előnyeit kihasználó, egymással együttműködő intézmények, illetve ezekhez kapcsolódó szolgáltatókból állnak. Az ilyen rendszerek képesek lehetnek az együttműködők számára a magas színvonalú szolgáltatások garantálására. A hálózatok kialakítása lehet vertikális vagy horizontális. A vertikális hálózati rendszerben az intézmény köré szerveződnek az egyéb, szakmai munkát kiszolgáló intézmények, szolgáltatások. A horizontális hálózatok esetében az intézmények/szolgáltatások együttműködnek valamilyen jól meghatározott közös cél érdekében. A hálózati működés alatt a társadalom működésének hálózat jellegű felépítését is értjük. A társas életben azokat az embereket, akiknek ezernyi barátja, ismerőse van, több mint az átlagembereknek, összekötőknek vagy centrumoknak nevezzük. A családtámogató szolgáltatást végzőknek ilyen összekötő vagy centrum szerepet kell betölteniük, amihez megfelelő tudás, személyiség és kapcsolati tőke szükséges. III.7. Fenntarthatóság elve A családtámogató szolgálati szolgáltatás csak abban az esetben szervezhető, ha maga szolgáltatás az adott településen hosszú távon fenntartható, a maguk a szolgáltatások a kezdeti, kiépítési szakaszt követően nagyobb fejlesztési támogatások nélkül, „pusztán” a humánerőforrás finanszírozásával is fennmaradnak. Kerülni kell ugyanis azokat a szolgáltatásokat, szolgáltatási elemeket, amelyeknek rövid távú hatásai vonzóak ugyan, de hosszú távon már nem tarthatóak fenn. A fenntarthatóság elve ebben az értelemben nem csupán szakmai-módszertani elv, hanem egyben szakmai-etikai elv is.
4
III.8. Szektorsemlegesség elve Mint minden gyermekjóléti és szociális alapellátást, a kialakuló családtámogató szolgálati szolgáltatást is elláthatják önkormányzati szolgáltatók, civil szervezetek, egyházi szervezetek, szociális vállalkozók. A közös munka elvéből következően az is elképzelhető, hogy például a gyermekjóléti szolgálat koordinálása mellett az effektív családtámogató szolgálati szolgáltatást egy civil szervezet nyújtja. III.9. A teljes körű hozzáférés elve Ami másnak, az átlagnak is elérhető, azt elérhetővé kell tenni mindenki, különösen a legnehezebb sorsú emberek számára is A hiány és lefedetlenség ugyanis alapvetően relatív, „egyenlőtlenségi”, „méltánytalansági” probléma. A fentiekből következik, hogy a teljes körű hozzáférés szakmai-módszertani, ellátásszervezési alapelv. Ez a lefedettség, a különböző szolgáltatók által nyújtott, ám egymást nem zavaró, egymást ki nem záró ellátása. IV. A családtámogató szolgálat feladatai: A szakmai-módszertani alapelvekből következően (különösen a közös munka és a hálózati működés elvére tekintettel) a családtámogató szolgáltatást végző szociális szakember feladatainak meghatározása egyúttal a kompetenciahatárok kijelölését is szolgálják. A családtámogató szolgáltatást végző szakember A fentiek értelmében a családtámogató szolgáltatást végző szakemberek feladatai a következőek: IV.1. Felügyelet a fogyatékos ember otthonában A fogyatékos ember otthonában nyújtott szolgáltatás – ahogy ez a családtámogató szolgálat meghatározásából következik. Az otthon nyújtott szolgáltatások csökkentik a kiszolgáltatottság érzetét már csak azáltal is, hogy a fogyatékos személy az általa megszokott tárgyi környezetben van, nem kell máshoz alkalmazkodnia „pusztán” ahhoz, hogy az őt gondozó családtagok helyett valaki más végzi el körülötte a legalapvetőbb segítő tevékenységet. Az otthoni segítségnyújtás során a biztonság fokozható azáltal is, hogy törekedni kell arra, hogy ugyanahhoz a családhoz, fogyatékos személyhez lehetőleg ugyanaz(ok) a segítő szakember(ek) járjanak ki. IV.2. Gondozás, alapápolás Alapvető, hogy a gondozási és ápolási tevékenység nem lehet szakápolási tevékenység. Már ennek deklarálásával jelezzük a családtámogató szolgálat, illetve a szolgáltatást végző munkatárs kompetenciáját. A gondozási-alapápolási teendők ennek ismeretében a következőek: – személy körüli teendők; – helyzetváltoztatás – hosszabb megbízatás esetén a helyváltoztatásban való segítés; – egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése, a változások rögzítése, szükség esetén egészségügyi szakember szolgáltatásainak segítségül hívása; – higiénés feladatok ellátása (fürdetés, mosdatás, tisztába tétel, öltöztetés); – gyógyszerelés – kizárólag az orvosi előírások alapján – egyéb alapápolás
5
IV.3. Szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítése – kísérés Ez a feladat két részfeladatot tartalmaz. Az egyik a hozzáférés segítése, a másik pedig a kísérés. A kísérést nem a klasszikus gyógypedagógiai értelmében használjuk ehelyütt.7 A hozzáférés segítése magában foglalja a családtámogató szolgálat szakmai PR tevékenységét, azaz azt, hogy a családtámogatás lehetőségéről, feltételeiről a helyi szokásoknak megfelelően tájékoztatják a település lakosságát. A hozzáférés elősegítésébe be kell vonni a társszakmák képviselőit, különösen az egészségügyi szolgáltatókat (háziorvos, védőnő, szakorvosok stb.). A szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítésének egy másik értelmezése szerint a családtámogató szolgáltatást nyújtó segít más szolgáltatások igénybevételekor. Felkutatja a lehetőségeket, és a jogosultsági feltételek ismeretében segíti a családot, a fogyatékos személyt a szolgáltatás igénybevételekor. Ez a kísérés. Tehát a kísérés ebben az esetben a fizikai kíséréstől kezdve a szolgáltatás igénybevételének sikerességének „ellenőrzéséig” terjed. IV.4. Izoláltság enyhítése, családi életvitel támogatása A fogyatékos személyt nevelő, gondozó, ápoló családok nagy fokú izolációban élnek a társadalomban, de mégis távol a társadalomtól, az emberi közösségektől. Ennek negatív következményei fokozottan terhelik a fogyatékos személyt. A családtámogató szolgáltatás feladata ebben a tekintetben az izoláció enyhítése, az elzártság oldása. Fontos, hogy a segítő végig szakember kell, hogy maradjon. Tudatnia kell a családdal, hogy mi az az időkeret, amíg a rendelkezésükre áll, s mettől kezdve nem. Magyarán a szolgáltatást végző nem válhat valamiféle társadalom által finanszírozott családi baráttá. IV.5 A család segítő kapcsolatrendszerének kialakítása, fenntartása Közismert, hogy a fogyatékos személyeket nevelő, gondozó, ápoló természetes segítő kapcsolatrendszere a fogyatékos családtag megszületésével, illetve az egyik családtag fogyatékossá válásával megváltozik, tipikusan beszűkül. Első lépésben ezért a még meglévő természetes segítő kapcsolatok megerősítése a feladat, majd annak feltárása, hogy kiket veszített el a család azt követően, hogy családjukban fogyatékos személyt nevelnek, gondoznak, ápolnak. Ennél a lépésnél a családtámogatást nyújtó szakember – a szolgáltatás eseti jellegéből következően – nem vállalhatja az elveszített kapcsolatok revitalizálást, illetve a veszteség okozta trauma feldolgozását, hanem a problémát észlelve, jeleznie kell a megfelelő szakembernek. IV.6. Biztonság fokozása A biztonság fokozása egyrészről jogi kérdés. A szociális jogok közül a legfontosabb a szociális biztonsághoz való jog, amely a társadalombiztosításhoz és a szociális és egészségügyi segítségnyújtáshoz való jogot tartalmazza. Ide tartozik az egészséghez való jog vagy az egyes sérülékeny társadalmi csoportokat védő jogok, a kulturális jogokhoz tartozik az oktatáshoz való jog és a szűkebb értelemben vett jog a kultúrához.8 A családtámogató szolgáltatást nyújtó célzott és tervezett tevékenységével mindehhez hozzájárul. A biztonsághoz, a személyi biztonsághoz való jogot a szabadsághoz való joggal társítja a szakirodalom és a jogrendszer, azaz személyes szabadságától nem lehet senkit önkényesen megfosztani. Ez tehát egy fizikai értelmezése a biztonsághoz való jognak.9 7
A pedagógiai kísérést röviden Hatos Gyula szócikke foglalja össze. Lásd:
. [2005-07-15] 8 Kardos Gábor: A gazdasági, szociális és kulturális jogok néhány sajátossága. In: Magyar Tudomány, 2003/10. alapján 9 Sári János: Alapjogok. Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 80.o. alapján
6
Még mielőtt a fogyatékos személy és családja a gyermekvédelmi, illetve a szociális szolgáltatók látókörébe kerülne, csorbulhat a biztonsághoz való joga. Az alapszolgáltatásban nem részesülő fogyatékos esetében akkor csorbul ez a jog, ha a közösségeit gyakran (nem önkéntesen, nem jószántából) kényszerül megváltoztatni, ha családi életében gyakoriak a változások, ha a magántanulói jogviszonyba kényszerüléssel a kortárs (referencia) csoporttal való kapcsolata meglazul. Mindezek a gyermek marginalizálódásához, társadalomból való kiilleszkedéséhez, pontosabban a társadalomba való be-nem-illeszkedéséhez vezethetnek. A fogyatékos személy biztonsághoz való joga természetesen a szak-, illetve szakosított ellátásokban is sérülhet. Ki kell emelni a biztonság tárgyalásakor a személyi állandóságot, amit a családtámogató garantálhat. A szakemberek fluktuációja esetén ugyanis a bizonytalansági tényező okozza a biztonsághoz való jog sérülését. A fluktuáció miatt a kritikus helyzetbe kerülő fogyatékos személy nem tud segítő kapcsolatot létesíteni, nem tud senkihez sem kötődni a szakemberek közül. A munkatársak fluktuációjának nemcsak a fizikai tényezői akadályozzák meg a kapcsolat kialakulását, hanem a biztonságos kötődés hiányának pszichés tényezői is. A kapcsolatok megszakadásával az ismételt csalódások következményeként elveszítik a másik emberbe vetett bizalmukat és a biztonságot nyújtó kötődés lehetőségét. Csorbul a biztonsághoz való jog akkor is, ha a fogyatékos személy nem részesül szükségleteinek megfelelő nevelésben, gondozásban, ápolásban. IV.7. A fogyatékos családtag családon belüli magatartásának segítése azáltal, hogy a szülő, hozzátartozó izoláltságát enyhítjük A fogyatékos személy biztonságának fokozása mellett jelentős a családtagok biztonságának fokozása is. Az izoláció, a társadalmi kirekesztettség sokrétű, egzisztenciális fenyegetettséggel terheli a családokat. A családtámogató szolgáltatás azt is közvetíti a családok felé, hogy bármi történjék is velük, az otthonukban élő fogyatékos családtag még rövid időre sem marad ellátatlanul. Ugyanakkor a szolgáltatást nyújtó mint összekötő, centrum szerepet is viselő személy segít a családtagoknak újra bekapcsolódni a társalom „vérkeringésébe” azáltal, hogy a rendelkezésére álló kapcsolati tőkét megosztja a családtagokkal. IV.8.Jelzés a társszakmáknak Mivel a családtámogató szolgáltatás szubszidiárius jellegű, igénybevétele nem feltétlenül rendszeres, a szolgáltatást végző szociális szakember nem feltétlenül áll napi kapcsolatban a családdal, ezért szükséges, hogy a családtámogató szolgálat munkatársa jelezze a konkrét szakápolást, családgondozást és egyéb teendőket végző szervezetek munkatársai felé V. A családtámogató szolgálat célcsoportja: Minden fogyatékos ember életkori megkötés nélkül, tehát csecsemőkortól egészen a halálig, súlyossági foktól és fogyatékossági típustól függetlenül. A célcsoport meghatározásakor figyelembe kellett venni, hogy fogyatékos gyermek megszületésekor, illetve a fogyatékosság tényének kiderülésekor a családra – mint arról már esett szó – rendkívül nagy lelki megterhelés nehezül. Magának a fogyatékosság tényének feldolgozása, a különféle orvosi rehabilitációs programokban való részvétel, majd pedig a korai fejlesztésekre való eljutás felőrli a családok mentális és materiális tartalékait. Ebben a periódusban lehet talán a családtámogató szolgálat feladata a legintenzívebb.
7
VI. A családtámogató szolgálat helyszíne A szüskégletközeli ellátás elvéből következően, továbbá az uniós elvárásoknak megfelelően a családtámogató szolgáltatás tevékenységének színtere a fogyatékos ember otthona, illetve a fogyatékos ember és családja életviteli környezete. VII. A jelenleg már családtámogató szolgáltatást is nyújtó szolgáltatások Jelenleg jogszabály adta lehetőségénél fogva a bölcsőde, a házi gyermekfelügyelet, a támogató szolgálat és a házi segítségnyújtás azok a szolgáltatások, amelyek a fogyatékos személy számára saját otthonában nyújtanak a segítséget. VIII. A családtámogató szolgáltatás módja A szolgáltatást ellenszolgáltatásért kapják a családok, melynek mértéke a szolgáltatás támogatásának mértékétől és a család szociális helyzetétől függ. El kell érni, hogy a lehető legtöbb család kedvezményesen, vagy ingyenesen kapja a szolgáltatást. IX. A szolgáltatás időtartama, rendszeressége A családtámogató szolgáltatás kiegészítő jellegéből adódóan – mint arról már esett szó – a szolgáltatást vállalók alapfeladatainak teljesítését követően kerülhet sor, ugyanakkor a fogyatékos családtagot gondozó, nevelő családok igényeihez, szükségleteihez igazodva. A szolgáltatást tehát hétköznap reggel 6 és este 10 óra között lehetne igénybe venni, és csak indokolt esetben lehetne igényelhető más időpontban, például hétvégén. A szolgáltatás tehát mind rendszerességét, mind időtartamát tekintve alkalmazkodna a család, a fogyatékos személy szükségleteihez. X. A családtámogató szolgáltatást végző szakemberekkel kapcsolatos elvárások A családtámogatást végző szakemberrel kapcsolatos elvárások – Problémaérzékenység – Megfelelő attitűd (pl. tevékenységét ne a sajnálat vezérelje) – Alkalmazkodóképesség – Jó kommunikációs készség – Együttműködési készség – Önálló feladat végzése – Alapvető szociális ismeretek – Alapvető egészségügyi ismeretek – Alapvető fogyatékosügyi, illetve gyógypedagógiai ismeretek A szolgáltatást szociális, illetve egészségügyi alapvégzettséggel rendelkező szakemberek végezhetnék, akik a családtámogató szolgálatra kidolgozott továbbképzést elvégezték. Azonban nem szükséges felsőfokú végzettség megléte. Elfogadott alapvégzettségek tekintjük: – Általános ápoló és asszisztens; – Gyógypedagógiai asszisztens; – Szociális asszisztens; – Szociális gondozó és ápoló és bizonyos feltételek esetén a – gyermekgondozói, nevelői és nevelőszülői végzettséget.
8
