A család minden tagja számára

NOE Levelek A család minden tagja számára

181-182. Nagycsalád

Télifák Elhullatta leveleit kertek, kertek, erdõk minden fája, Szélnek, télnek vad szigorát egyedül a fenyõ állja. Egyedül a fenyõerdõ nem hódol meg hónak, fagynak: zöldell akkor is, ha a nap sugarai meghervadnak. Fölfogja a hulló havat, a szeleket megakasztja. Sátra alatt menedéket lel az erdõ minden vadja. Hunyorgó nap, pislogó ég gyújt az ágakon gyer tyákat. Szarvas, farkas s a szelíd õz mind egy-egy szép télifát kap. Kányádi Sándor

200 6. december

Vezetõ testületeink munkájából . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 2007. évi programterv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Az apák helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A Régiós Bizottság beszámolója. . . . . . . . . . . . . 5 A közhasznúságról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Miért váljunk közhasznú szervezetté? . . . . . . . . 7 Önkormányzati választások 2006 . . . . . . . . . . . . 7 Helyi szervezeteink életébõl „Mosolyvirág” Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 A Vasúttörténeti Parkban és Egerben jártak az inárcsi nagycsaládosok . . . . . . . . . . . . . . 8 Érdekvédelem „Csapataink harcban állnak”. . . . . . . . . . . . . . . . 9 Felhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Békák a mocsárból. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Otthonteremtés – Fogyasztóvédelem . . . . . . . . 10 Tv-mûsor figyelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 20 éve a családok szolgálatában Mégis itt vagyunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Meghívó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Felhívás – házaspároknak . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 „A NOE nélkül nem történt volna...” . . . . . . . . 13 Fiataloknak Autómentes nap – Mobilitás hét 2006 . . . . . . . 14 Adai emlékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Gyermeknövelde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Tíz gyerekkel a 10 éves Kolping Hotelben . . . 16 Az én történetem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Anya, mesélj! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Gyerekeknek Bimbambó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Tulipáncica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 A meggagzdagodott gazdagember . . . . . . . . . . 22 Karácsonyi készülõdés Adok-Kapok-Napok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Felelõsek vagyunk. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Karácsonyi készülõdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 A visszaesõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Gyerekszáj. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Segíts magadon... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Legfrissebb kedvezményeink . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Hirdetéseink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Legjobb ajándék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Örömhír . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

A 189-es, ingyenesen hívható információs számon tájékozódhattok szocpollal, gázártámogatással, közigazgatási ügyekkel kapcsolatban.

Felelõs szerkesztõ: Dr. Szabó Endre elnök Fõszerkesztõ: Márki László Tipográfia: Corvinus Kiadó – Csupor Dániel ([email protected]) Grafika: Csurgó Erzsébet és Ozsvári Imre Kiadja a NAGYCSALÁDOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Felelõs kiadó: Török Ádám fõtitkár  1056 Budapest, Március 15. tér 8. Tel., fax: 317-4909, 317-4563, 266-7771 NKÖM nyilvt.szám: 2.2/6811/2000 Honlap: www.noe.hu E-mail: [email protected] Félfogadás: szerda 10-16, péntek: 10-13.30, Ebédszünet: 12.00-12.30 A NOE számlaszáma: 11705008-20109369, adószáma: 19024471-1-41 A „Családjainkért” Alapítvány számlaszáma: 11705008-20427799, adószáma: 18011971-1-41 Mindkét számlát a Budapest V. kerületi OTP vezeti. Nyomda: Royal Press Hungary Kft.

A Titkárságon a félfogadás december 18-ától január elejéig szünetel.

Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk! A NOE Levelek 183. számának lapzártája: 2007. január 10.

NOE Levelek 181-182.

Vezetõ testületeink munkájából

Vezetõ testületeink munkájából

gógusokén és az egészségügyben dolgozókén Szabó Endre.

Az október sem hozott pihenést az elnökség életében.

Mint a médiákban láthattátok, se szeri, se száma a sajtómegjelenésünknek. Így tudjuk biztosítani érdekeink és értékeink publicitását.

Megalakítottuk a Civil Összefogást több országos érdekképviselettel (kamarákkal, szakszervezettel és más országos civil szervezetekkel) az érdemi érdekegyeztetés újraindítása, mûködtetése érdekében, összekötõje Szombathy Márta. Ezeknek a társadalmi szervezeteknek a demonstrációit is támogattuk. A diákság gyûlésén beszédet mondott Ráczné Balogh Sarolta és Cser Károlyné, a peda-

Számos szakmai jellegû konferencián, egyéb tanácskozáson, parlamenti bizottsági ülésen vettünk részt, sok kiló elõterjesztést, koncepciót, tervet véleményeztünk, akivel lehetett, tárgyalásokat is folytattunk. E munkákban a szokásos csapat (Cser Károlyné, Dombai Lászlóné, Kormosné Debreceni Zsuzsa, Morvayné Bajai Zsuzsanna, Szombathy Márta) mellett alaposan kivette a részét Szabó Endre és Gyõry Attila is, és Ifkó M. Judit is képviselte megfigyelõként a NOE-t egy konferencián. Ugyanakkor a szokásosnál is kevesebb reményünk van arra, hogy megalapozott észrevételeink, javaslataink meghallgatásra találnak. Mindenesetre az érdekvédõ munkára több elnökségi tag-

Az elmúlt idõszakban a NOE elnöksége több, az Egyesület életében fontos szerepet betöltõ kérdésben hozott határozatot. Az október 4-i elnökségi ülésen döntés született arról, hogy a honlapot 2007. februárjáig megújítjuk. A munkálatok irányításával tagtársunkat, Füzi Pétert bízta meg az elnökség, aki szívesen vállalta a feladatot, és ismertette a megjelentekkel az új honlapra vonatkozó elvi és gyakorlati elképzeléseit. Fontos, eddig megoldatlan kérdés volt a tagegyesületi tagcsaládok tagkártyájának ügye. Az elnökség ezen az ülésén határozatot hozott, hogy 2007. évtõl a NOE tagegyesületeinek tagjai is ugyanazt a mûanyag tagkártyát kapják, mint amit az egyéni tagok. Az októberi elnökségi ülésen elnökhelyettesünk, Vári Ferenc felhatalmazást kapott, hogy a NOE nevében együttmûködési megállapodást kössön a Generali Providencia Egészség Pénztárral, melynek tárgya egy ajánlattétel a NOE tagok számára, amit a tagdíjcsekkekkel együtt postázunk legkésõbb november 30-án. A jelenlegi politikai, gazdasági helyzetben nagy jelentõsége volt az elnökség döntésének, miszerint az egyesület összefog több más civil szervezettel, hogy együttesen lépjenek fel a civileket semmibe vevõ kormányzati politika ellen, és felhívják a figyelmet az érdekegyeztetés teljes

2006. december

hiányára, és megpróbálják kivédeni az ésszerûtlen, családokat megnyomorító kormányzati intézkedések életbe léptetését. November 8-i ülésén az elnökség elfogadta a 2007-es programtervet, aminek azért is van nagy jelentõsége, mert 2007ben ünnepli az egyesület fennállásának 20. évfordulóját. A testület állást foglalt amellett, hogy a NOE elutasítja az együttmûködést a MÁV Biztosító Rt-vel. Beszámoló az október 28-i választmányi ülésrõl: A választmányi ülésen az elnökség beszámolt a nyári ülés óta végezett munkájáról. Dr. Szabó Endre elnök röviden tájékoztatta a megjelenteket az õsz három jelentõs eseményérõl: a szeptemberi demonstrációról, dr. Sólyom László köztársasági elnök úr látogatásáról valamint a szeptember 30-i õszi találkozóról. Szombathy Márta röviden felvázolta az alakuló Civil Összefogást, felhívta a fi-

nak minden szabadideje lényegében rámegy. Ebbõl a szempontból különleges idõket élünk, sok kérdésben kell nagyon gyorsan fellépnünk. A legutóbbi hír szerint például a TB-fizetés szempontjából „potyautasnak” tekintenek számos, több gyermekét otthon nevelõ anyát is!

Sólyom László köztársasági elnök úr Róma – Vatikán – Verona útján elnöki meghívottként a NOE részérõl Cser Károlyné vehetett részt november 5–8. között. Az eltávozott Rábai Zita helyett régi-új munkatársunk a titkárságon Rónai Viktória. A titkárság vezetõje Egyed Éva lett. Morvayné Bajai Zsuzsanna és Szabó Endre

gyelmet, hogy nagy súlyú szakmai szervezetek kívánnak csatlakozni a NOE-hoz annak érdekében, hogy a kormányzat meghallja a civilek szavát, figyelembe vegye javaslataikat a törvényhozás során. Morvayné Bajai Zsuzsanna az érdekvédelmi munkáról számolt be: sajnos nagyon késõn jutnak el a törvénytervezetek anyagi a civil szféra szereplõihez, gyakran 24 óra alatt kell érdemben véleményezni több száz oldalas szakmai anyagokat, ami emberfeletti erõfeszítést kíván az érdekvédelemben dolgozó szakértõktõl. A NOE visszautasítja azokat a vádakat, hogy pártok érveit hangoztatja: a helyzet ennek pont az ellenkezõje: a NOE munkatársai által készített szakértõi anyagokat építik be a pártok saját programjukba, és ezt az egyesület nem tudja befolyásolni. 

3

Vezetõ testületeink munkájából Volt elnökhelyettesünk, Cser Károlyné tájékoztatást adott a HÖOK tüntetésrõl, ahol egyik tagtársunkkal együtt felszólalásra kérték fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon elõvigyázatosnak kell lenni minden NOE vezetõnek, mert egyre erõsödnek azok a politikai hangok, amik a generációkat akarják egymás ellen kijátszani, és ez végzetes következményekkel járhat. Fontos, régóta húzódó kérdés végére tett pontot a választmány: a Fegyelmi és Etikai Bizottság két megüresedett helyére a testület megválasztotta Szilágyiné Bella Margitot, az Orosházi Nagycsaládos Egyesület elnökét és dr. Bibó Irént, a jogsegélyszolgálatban évek óta ténykedõ ügyvédet.

Titkárságunk munkatársa, Latorcai Krisztina tájékoztatta az ülést, hogy hiányoznak bizonyos szigorú számadású iratok. Eltûntek régebbi dolgozók teljes személyi anyagai, pénztári bevételi könyvek is. A Titkárság és a vezetõség megtesz mindent, hogy a helyzetet tisztázza, és az iratokat visszaszerezze. Szabó Endre kért mindenkit, hogy ha bármilyen ötlete, javaslata van a 20 éves évforduló megünneplésével kapcsolatban, az jelezze. Szita Brigitta titkársági dolgozó felhívta a figyelmet a tagrevízió fontosságára: a naprakész, jó tagnyilvántartás elengedhetetlen feltétele a színvonalas ügyintézésnek. Kéri a tagszervezeteket,

hogy ne mulasszák el visszajuttatni az adatfrissítõ lapokat a Titkárságra. Rónai Viktória, pályázati referens kérte a szervezetek vezetõit, hogy tegyenek lépéseket a közhasznúvá válás felé, hiszen rengeteg pályázat esetében ez elengedhetetlen követelmény. Az ülést dr. Szabó Endre elnök zárta le, aki elmondta, hogy az idei NOE-s karácsonyt a XVIII. kerületi Szent Lõrinc tagegyesület tartja, a jövõ évi õszi találkozó megszervezését pedig a Keszthelyi Egyesület vállalta.

2007. évi programterv 2007

Elnökségi ülés

Választmányi ülés

20 éves rendezvények 10. A Házasság Világnapja, a NOE születésnapi rendezvénysorozatának nyitó ünnepsége Pécsett

Egyéb nagyrendezvények

Január

3.

27.

Február

7.

24.

Március

7.

24.

Április

4.

14. Ünnepi Közgyûlés

Május

2.

19. Otthon Segítünk Alapítvány országos találkozója

Június

6.

Július

4.

Augusztus

szünet

Szeptember

5.

Október

3.

November

7.

December

5.

23.

2. Családi nap a régiókban

22.

15. Õszi találkozó Keszthelyen 24. Alapítók találkozója 28. Születésnapi záróünnepség

17. 15. NOE Karácsony Hernádon

Május 15. Nemzetközi Családnap, július 11. Népesedés világnapja, szeptember 20. gyermekek Világnapja,szeptember 30. Népmese Napja

4

NOE Levelek 181-182.

Vezetõ testületeink munkájából

Az apák helye 2006. október 3-4-én részt vettem Helsinkiben „Az apaszerep megváltozása a családokban” címû konferencián. A konferenciát részben az Európai Unió finanszírozta. Akik régebb óta ismernek, azok tudják, hogy régi „bogaram” a külön a fiúkkal való foglalkozás, vagyis a férfias nevelés és a férfias eszmények tudatosítása. Ezek az értékek véleményem szerint „hiánycikkek” társadalmunkban. Eképpen lelkesedéssel készültem a konferenciára, hiszen ezen a téren a családokkal sok jót lehet tenni. Annál nagyobb volt a csalódásom az ott, és általában a Nyugat-Európában uralkodó nézet ismételt megismerése kapcsán. Ugyebár a konferencia címében szerepelt a család szó, de az elõadásokban elvétve foglalkoztak a családdal. Annál több szó esett az apaszerepre való felkészítésrõl,

A Régiós Bizottság beszámolója Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket! A tavaszi közgyûlést követõen az új elnökség egyik elsõ tette volt, hogy a régiókban megkezdett munkát és a régiókkal s rajtuk keresztül a tagsággal történõ kapcsolattartás ügyét külön bizottságra bízza. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy ebben a munkában sokan számítanak rám, s remélem, a meginduló szakmai és közösségépítõ programokon keresztül az együttmûködõ munkatársakkal szolgálni tudjuk Egyesületünk egységét és fejlõdését. A régiós ügy nem tegnap kezdõdött, hanem jó öt évvel ezelõtt, s az egész kezdeményezés alapja az volt, hogy a NOE társadalmi munkában dolgozó elnöksége, vezetõsége egyszerûen fizikailag képtelen személyes kapcsolatot tartani a 160-nál több egyesület és közel kétszáz csoport vezetõivel, és ezt nem is lehet elvárni tõlük. Ma hat régióközpontunk van: Fehérváron, Gyõrött, Inárcson, Orosházán,

2006. december

valamint a párkapcsolaton belüli szerepmegosztásról, az elvált apák helyzetérõl, az apa-gyerek kapcsolatról stb. E témák önmagukban értékesek, de a nagyon nagy baj az, hogy az apákat csupán az egyik rétegnek tekintik (akárcsak az anyákat vagy a gyerekeket). Nem fogják fel, hogy az apának (anyának, a gyereknek) elsõsorban a családban van a helye, és az apaság családi szerepként teljesedik ki! Szerintük tehát nem a családot, hanem az apákat (vagy a nõket vagy a gyerekeket) kell elsõsorban támogatni! Észbontó, nem

tudom mi lesz ebbõl. Az ausztriai Burgenlandban levõ Kismartonban (Eisenstadt) például a gyerekek 30%-a nem

Pécsett és Püspökladányban. A mai napig kialakult helyzetük természetesen tükrözi az elmúlt évek folyamatait, ami az egyes szervezetekben és emberekben lezajlott, s ennek megfelelõen igen heterogén képet láthatunk. Elõttünk állnak az egyéni elkötelezettség és közösségépítés szép példái, másutt a civil kapcsolatok kezelését és a forrásteremtés fortélyos megoldásait csodálhatjuk, megint másutt az adományosztás professzionális és egyúttal közösségépítõ lehetõségei emelkednek ki, s mindenütt remek vezetõi és családos találkozók egész sora. Sajnos hibák következményeivel is számolnunk kell, akár kommunikációs téren az egymás megbecsülésének kifejezése terén, akár például pályázatokkal kapcsolatos ügyetlenségekben. Mindezek mögött nagyon sok önkéntes munkát kell látnunk, elkötelezett embereket, hiszen ha a NOE támogatja is anyagilag a régióközpontokat, az lényegében csak szerény költségtérítés, illetve a személyi feltételekhez való hozzájárulás. Ez egyrészt jó, másrészt kevésbé jó hír. Jó azért, mert így nyilvánvaló, hogy nem egy anyagiakra és pusztán (könnyen manipulálható) érdekekre épített struktúra tart bennünket össze, hanem értékek iránti elkötelezettség. És persze annyiban kellemetlen a hír, hogy ehhez a munkához

osztrák. És nem horvát vagy magyar (ezek a nemzetiségek élnek ott többszáz éve), hanem török. Mert nem szaporodnak a helyiek. Mondhatnánk, hogy az õ bajuk. De nem, a liberális családfelfogás vészes gyorsasággal itthon is terjed annak ellenére, hogy a felmérések szerint Magyarországon a társadalom még mindig igencsak családbarát, azt tekintik még mindig boldog embernek, akinek családja és gyerekei vannak. A nyugati társadalmak többségében ez már nincs így. Higgyétek el, jó volt zaklatott közéletû országunkba visszautazni! Ezeket azért írtam le, hogy érezzétek: NOE-s tevékenységetekkel „fáklyák” vagytok. Ahogyan nagycsaládban éltek, és amit NOE-s közösségetekkel tesztek, az erõsíti a társadalomban a családbarát képet, ami jövõnk egyik záloga lehet. Szabó Endre

igenis szükségünk lenne további forrásokra, hogy jobban meg tudjuk oldani a kapcsolattartást (utazás, telefon stb.), hogy legyenek helyben is stabil, elérhetõ és ügyintézésre szinte bármikor képes munkatársaink, hogy legyen mibõl kifizetnünk az adományszállítást, a nagy találkozókat, a vezetõképzõket. A fentiekbõl következik az elvégzendõ munkánk is: munkatársaink, vezetõink megbecsülése, kímélése és képzése, a közösség és egység építése, másrészt a lehetõségek javítása, a megfelelõ források elõteremtése, együtt, ahogy lehet. A sokféleségünket fontos, hogy elõnyként tudjuk megélni, ezért közös értékeinket újra és újra át kell beszélni, alapvetõ dolgokban egyetértésre kell jutnunk. Melyek ezek a kérdések? A NOE struktúrájára vonatkozóan: a helyi egyesületeknek van-e országos szervezetük, vagy a NOE-nak vannak egyesületei, de az utóbbi esetben hogyan irányítsa õket, ha azok gazdaságilag és jogilag függetlenek? – mindez amellett, hogy igen nagy számú közvetlen egyéni tagságunk van, és országos vezetõink, országos szinten aktív tagjaink jelentõs része is közülük kerül ki. Értékekre vonatkozóan: miben látjuk

5

Vezetõ testületeink munkájából a család, különösen a nagycsalád értékeit? Minden tagcsalád egyformán értékes-e számunkra, azok is, akiket csak adományosztáskor látunk? – nagyon sokféle válasz és gyakorlat létezik ezekre országszerte. Érdekvédelem kapcsán: jó-e az a felfogás, hogy az érdekvédelem az országos egyesület dolga, mi sok helyütt jól elvagyunk a Mikulás-ünnepséggel meg az adományosztással? Miért érdemes a helyi civil életben aktívan részt venni, van-e esélyünk egyáltalán? – ha itt igent válaszol valaki, máris szembesül azzal, hogy szakmai kompetenciákra lesz szüksége. A közösségépítést illetõen: hogyan építsünk közösséget, szervezetet, ha ütemesen csökken az országban a nagycsaládok száma, sõt a családoké is, a szingli életforma terjed, a kényelmesség és az azonnal elérhetõ eredmények tömegeket motiválnak? – ezzel valójában megint az értékrendünknél vagyunk. És természetesen folytathatnánk a kérdéssort.

A régiós bizottság egy nyári alakuló ülés után az érdemi munkát egy dobogókõi vezetõi tréningen kezdte meg szeptemberben, ahol elõadások és beszélgetések keretében felidéztük a NOE történetének kezdeteit, az eddigi fejlõdés útját, áttekintettük hihetetlenül szerteágazó tevékenységünket, s volt szó az aktuális érdekvédelmi helyzetrõl, hogy sajnos, ma a politikában nincs napirenden sem a családügy, sem a demográfia. Összefoglaltuk – egyelõre a magunk számára vezérfonalként – mûködésünk kívánatos alapvonásait: – helyezzünk nagy hangsúlyt a személyes kapcsolatokra, – a szervezetben végzett munka legyen családbarát (ne menjen a saját családunk rovására), – legyünk hitelesek (szakmailag és életvitelünkben is), – maradjunk egységben: sokszínûségünket társadalmi, szociális, pártszimpátia, felekezeti stb. téren értéknek tekintjük, tudjuk, hogy kölcsönö-

sen egymásra vagyunk utalva, – a felettes szervezet ne zaklassa, hanem támogassa a "kisebbet", hogy az minél több feladatot önmaga meg tudjon oldani, – belsõ életünk legyen demokratikus, együttmûködõ, békés, – törekedjünk az egyszerûségre.

A közhasznúságról

Adományozásnál a szervezet (egyesület) közhasznúsága az adományozó (magánszemély vagy cég) számára is igen elõnyös, mert adókedvezményt és/vagy költségként való elszámolhatóságot érvényesíthet anyagi-, ill. tárgyi adományai után.

séges iratok elkészítésének). Kérhettek segítséget egy másik, már közhasznúvá vált egyesülettõl (ld. Farnady Judit írását) és/vagy Rónai Viktóriától a Titkárságon (70/612-1237).

Tisztelt Egyesületek! A legutóbbi választmányin is, a legutóbbi elnökségin is nyomatékosan mondtam, hogy „vagy pályázunk, vagy megdöglünk” (bocs’, de így rövid és érthetõ). A pályázatok többsége pedig közhasznú szervezetek számára kerül kiírásra. Jelenleg a NOE 163 tagegyesülete közül körülbelül 50 közhasznú és 4 kiemelten közhasznú. A még nem közhasznú 109 Egyesületet kérjük (javasoljuk, segítjük), hogy induljon el a közhasznúsággá válás (rögös) útján, az újonnan alakuló egyesületek vezetõinek külön felhívjuk a figyelmét, hogy lehetõség szerint rögtön alakuláskor szerezzék meg a közhasznú fokozatot. A közhasznú jogállás megszerzésének feltételei az 1997. évi CLVI. közhasznúsági törvény II. fejezetében találhatók.

6

A közhasznúsági fokozat megszerzése iránti kérelmet az egyesület székhelye szerint illetékes városi, ill. megyei bíróságnál, Budapesten a Fõvárosi Bíróságnál lehet kérelmezni. A közhasznúság legfõképpen szigorúbb számadási kötelezettséggel, évente egy közhasznúsági jelentés összeállításával és annak közzétételével jár. A közhasznúsági törvény. III. fejezete kifejti a közhasznú szervezet mûködésére és gazdálkodására vonatkozó szabályokat.

S hamarosan folytatjuk a munkát: Gárdonyban mintegy harmincan leszünk együtt, hogy egyrészt a civil-önkormányzati együttmûködésekrõl tanuljunk, másrészt megbeszéljük életünk aktuális kérdéseit (néhányat a fentiek közül is), s hogy ápoljuk hagyományainkat, a 20 éves NOE szellemi örökségét. Dabóczi Ferenc a régiós bizottság elnöke 

Lépésrõl lépésre leírjuk, elmondjuk, megküldjük postán, e-mailben, faxon, hogy mit kell tennie egy már mûködõ civil szervezetnek (Egyesületnek), hogy közhasznúvá váljék. Tegyétek, mert létfontosságú már most is, de a jövõben még inkább. Ismétlem: vagy pályázunk, vagy megdöglünk. Tagtársi és fõtitkári üdvözlettel: Török Ádám

„Hogyan csináljuk” kérdéssel lehet fordulni jogászhoz (de az pénzbe kerülhet, és nem feltétele a beadványhoz szük-

NOE Levelek 181-182.

Vezetõ testületeink munkájából

Miért váljunk közhasznú szervezetté? Kedves Egyesületvezetõk! Bizonyára valamennyien tudjátok, hogy az egyesületek mûködhetnek közhasznú, kiemelkedõen közhasznú vagy nem közhasznú minõsítéssel. A közhasznúság az egyesületeknél is ugyanazt a követelményt jelenti, mint az alapítványoknál (politikasemlegesség, nyilvánosság, szigorúbb adminisztráció stb.) Fontos: ha az egyesület közhasznú, a céljaihoz illeszkedõ, másodlagos gazdasági tevékenység nem veszélyeztetheti az egyesület cél szerinti tevékenységét!

A mai civil környezetben mindenképpen jó, ha a szervezetek közhasznú minõsítéssel rendelkeznek. Ez több okból is fontos lehet. A pályázati kiírások többsége ma már úgy szól, hogy arra csak közhasznú szervezetek pályázhatnak. Ez részben igaz az egyik legnagyobb Ma-

Önkormányzati választások 2006 Az õszi önkormányzati választásokon egyesületünk jelöltjeként, ill. támogatottjaként 53-an indultak. 4 településen, Orosházán, Pomázon,

gyarországon elérhetõ pénzalapra, a Nemzeti Civil Alapra (NCA) is. Szakmai kollégiumokhoz csak közhasznú minõsítéssel rendelkezõ szervezetek nyújthatnak be pályázatot! A regionális kollégiumokhoz minden szervezet pályázhat, elsõsorban mûködési támogatásra. Sajnos a NOE szervezeteinél továbbra is nagyon alacsony aktivitás mutatkozik e téren, melyen mindenképpen javítanunk kell!

További fontos érv, amely alátámasztja, hogy miért is legyünk közhasznú szervezetek. Ez pedig az állami/önkormányzati feladatátvállalás témaköre. „A kormányzat civil kapcsolatok fejlesztésének irányelvei (2006-2010) között” c. anyagban nagy hangsúlyt kap a kötelezõ feladatellátás, valamint a civilkormányzati együttmûködés kérdése. Ezen felül egyre több települési önkormányzat is kihelyezi kötelezõ vagy nem kötelezõ, de önként felvállalt feladatait civil szervezetekhez. A feladat átvállalásnak feltétele a közhasznú minõsítés, ami garantálja az átlátható mûködést, mely feltétele a hatékony, minõségi szolgáltatásnak.

Szarvason és Tiszavasváriban listát állítottak helyi szervezeteink. Az egyesület minden jelölt részére egy központilag készült, a NOE-t bemutató szórólapot biztosított. Az egyéni bemutatkozást (igény szerint) ki-ki maga szervezhette, csekély anyagi támogatás mellett. Eredmények: Polgármester lett: Laczy Károly

Inárcs

Képviselõk lettek: Gazdag György Dr. Tóth Gáborné

Felsõpakony Pomáz

Néhány adat érdekességképpen a végére. Magyarországon jelenleg 60 000 szervezet van bejegyezve, melyek közül 23 000 szervezet rendelkezik közhasznú minõsítéssel, és ezek közül is csupán 6 000 szervezet vállal át feladatokat az államtól, önkormányzatoktól.

Hogyan legyünk közhasznúak? A közhasznúságra és az egyesületekre vonatkozó törvények, rendeletek összegyûjtését elvégeztük, ezek megtalálhatók a www.szena.hu honlapon, a régiós iroda címszó alatt. Amennyiben szükségetek van segítségre, tapasztaltok átadására akár a közhasznúsággal, akár a civil-önkormányzati együttmûködéssel kapcsolatban, keressetek bennünket elérhetõségeinken, szívesen állunk rendelkezésetekre! Szeretettel, a NOE Közép-Dunántúli Régiós Iroda munkatársai nevében: Farnady Judit

Csékeyné Bálint Márta Dankó Pál Gombár Györgyné Tóthné Nácsa Irén Vári Ferenc

Sóskút Szarvas Szarvas Tiszavasvári Kondoros

Tudomásunk van arról is, hogy néhány NOE-tag valamely párt színében indulva jutott mandátumhoz. Részükre a NOE nem nyújtott támogatást. Bízunk abban, hogy minden megválasztott jelöltünk eredményesen képviseli majd családjaink érdekeit a képviselõ-testületekben! Sok sikert kívánunk nekik!

2006. december

7

Helyi szervezeteink életébõl

Egy nagyon sikeresnek, népszerûnek mondható egyesületi eseményünkrõl szeretnék minden NOE-tagnak beszámolni! A Mosolygó Õsz Kulturális Napok keretében, amelyet második alkalommal rendeztünk meg az idén, hagyományteremtõ szándékkal, Egyszer volt... címmel népmesemondó- és ábrázoló versenyt hirdettünk. Erre a debreceni és a vonzáskörzetéhez tartozó összes óvoda, általános iskola meghívót kapott. Izgatottan és szervezetten készültünk a nagy esemény lebonyolítására, amely nagyon népszerûnek bizonyult, hiszen rajzokból több mint 300 érkezett, mese-

mondásra 49 jelentkezõnk volt. A zsûriben helyi, debreceni általános iskolák pedagógusai voltak nagy-nagy segítségünkre. Állandó gyûléseink helyszíne, a Széchenyikerti Református Egyházközség „Mindenki Otthona” Közösségi Háza túl kicsinek bizonyult, így Jenei Zoltán tiszteletes úr engedélyével birtokba vettük a templom további termeit is. 2006. október 28-án a rendezvényre érkezõket útbaigazítottuk, a mesemondók sorszámot kaptak, és amíg várakoztak, szomjukat, éhségüket csillapíthatták kis büfénkben. Majd két helyiségben elkezdõdött a mesemondó verseny, amely a zsûri értékelése alapján rendkívül színvonalas volt, bizonyítja ezt a sok odaítélt különdíj, oklevél, emléklap. (A népmese-ábrázoló verseny bírálatát idõközben a zsûri már elvégezte, a beküldött munkákból kiállítást szerveztünk, amelyet a szünetekben min-

denki kedvére nézegethetett.) Az ünnepélyes eredményhirdetésre 12 óra után került sor, amelyen öröm volt látni a kipirult, izgatott, kíváncsi arcokat. Senki nem távozott üres kézzel, így az elégedettség tetõfokra hágott. Elhatároztuk, hogy ezt a programunkat mindenképpen megismételjük jövõre is. Aki nem hiszi, járjon utána! A versenyzõk megajándékozásában a következõ cégek, intézmények támogattak bennünket: AQUATICUM Mediterrán Élményfürdõ Debrecen, Vojtina Bábszínház, Apolló Mozi, Cinema City Debrecen, Hangyaboly Játszóház, FÕNIX Rendezvényszervezõ Kht., RÉGIÓ Játék Nagykereskedés, Piremon Kft., Tóth Könyvkereskedés. Szuszikné Medgyesi Zita egyesületi titkár, pogramszervezõ



A Vasúttörténeti Parkban és Egerben jártak az inárcsi nagycsaládosok A Pest Megyei Önkormányzat nyertes pályázatának köszönhetõen Egyesületünk részt vett az õszi találkozón a Vasúttörténeti Parkban, és meglátogatta az Egri Nagycsaládos Egyesületet Szeptember 30-án ötvenen busszal utaztunk Pestre. A nép csak özönlött, a nagycsaládosok ellepték a parkot, várakozáson felül sokan voltunk. A gyerekek csapatostól megmásztak minden megmászható mozdonyt. Megismerkedhettünk „õsrégi” közlekedési eszközökkel, kipróbálhattuk, utazhattunk rajtuk. A csodálatos idõ – hétágra sütött a nap – csak növelte a jó hangulatot. A központi színpadon egész nap programok, vetélkedõk zajlottak, a különbözõ szolgáltatások közül kedvükre válogathattak a családok pénztárcájukhoz mérten. Dél tájban sokan már a fûre telepedve várták a hatalmas kondérban fõtt finom gulyáslevest. Október 28-29-ét Egerben és Szilvásváradon töltöttük 53 fõvel. Több mint százan jöttünk össze a Bartakovits Béla Megyei Mûvelõdési Központban, ahol az egri nagycsaládosok nagy szeretettel várták kis csapatunkat. Az egyesület bemutatkozása után a Tekergõ Együttes szórakoztatott bennünket gyönyörû dalaival, majd a Szederinda néptánc együttes

8

nagycsaládos fiataljai kaptak viharos tapsot. Az egri nagycsaládos gyerekek bábjátékkal készültek a tiszteletünkre, melynek a címe „Kire ütött ez a gyerek?” Mindenki nagyokat derült az elõadás során, hisz gyerek és felnõtt szembe találta magát azokkal a mondásokkal, történetekkel, amit maga is átélt. Amíg a Közép-Magyarországi Régió egyesületeinek vezetõi ismerkedtek, tapasztalatokat cseréltek, addig a családok megtekintették a Marcipán Múzeumot és a Minaretet. A Szervita Rendházban elköltött ebéd után adományokat osztottunk szét a családok között, jókat beszélgettünk, ismerkedtünk, majd elindultunk, hogy meghódítsuk az egri várat. A kapunál jó hír fogadott bennünket, mert nem hogy harcolni nem kellett, még belépõt sem kellett fizetnünk. Vígan kapaszkodtunk felfelé, kedves, fiatal idegenvezetõnk tolmácsolásában ismerkedtünk a vár történetével, és meglátogattuk az 56os kiállítást is. Mindig megrendítõ élmény visszacsöppeni a régmúlt idõkbe. Estefelé kisvasúttal körbejártuk Eger utcáit, ellátogattunk a Szépasszonyok Völgyébe, kóstolgattuk Eger híres borait. Vasárnap SzilvásváradSzalajka völgy megtekintése volt a fõ célunk.

Ekkor már kicsit csepergõs volt az idõ, így kisvasúttal mentünk fel a tóig, onnan pedig gyalogosan sétáltunk tovább. Megmásztuk az õsember barlangjához vezetõ csúszós utat, csodáltuk az õszi levélhullást (fantasztikus volt), fényképeztünk. Az elõre megrendelt finom ebéd után, a hazafelé vezetõ úton kidõltek a családok, bóbiskoltunk, azután még egy jót beszélgettünk a búcsúzásig. Hatalmas élmény volt a három-, négy-, öt-, hatgyerekes családoknak együtt utazni, kirándulni, ismerkedni hazánk nevezetességeivel, a gyerekeknek jókat játszani stb. A közös ebédek is fantasztikusak voltak, hisz egy nagycsalád nem engedheti meg magának, hogy étteremben ebédeljen. Krizsán Sándorné

NOE Levelek 181-182.

Érdekvédelem „Csapataink harcban állnak” Mostanában a következõ ügyekben kell érdeket védenünk: – vizitdíj és kórházdíj – még 100 Ft se legyen kiskorú gyermekek, anyasági vagy ápolási ellátáson levõk és eltartott nagykorú diákok, valamint idõs nyugdíjasok, rokkantak, tartósan betegek és regisztrált munkanélküliek esetében, a dobozdíjra is terjedjen ki a rászorultsági engedmény; – az anyasági vagy ápolási ellátásra már NEM jogosult és egyáltalán minden eltartott nagykorú családtag után (ha nem rendelkeznek tanulói jogviszonnyal) a minimálbér után kellene 9 %-os járulékot fizetni az egészségügyi ellátás (vizitdíjas!) igénybe vételéhez – pedig a járulékfizetõ eltartó azért fizet jövedelemarányos járulékot, hogy abból szolidaritási alapon másoknak is jusson: úgy gondoljuk, ebbõl elõször az õ eltartottjait illesse meg az ellátás, és csak a maradékból másokat – ez a javaslat egyúttal a házasság és a család felelõsségi és anyagi alapjait kérdõjelezi meg; – elõrehozott nyugdíj mellett – függetlenül az eltartottak számától – a minimálbérnél nagyobb munkajövedelem

szerzése tilos lenne (a tõkejövedelem vagy bérbeadásból származó jövedelem már senkit nem zavarna) – pedig aki kellõ szolgálati idõt is fel tud mutatni, meg legalább két gyereket felnevelt, az mindent megtett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer fenntartásáért, nem rajta kellene a port elverni a finanszírozási gondokért; – tandíj – a közoktatásban ne legyen, a felsõoktatásban se legyen, de ha mégis lesz, egy családból egyidejûleg legfeljebb egy gyerek után kelljen tandíjat fizetni, legalább akkora tanhitelt lehessen felvenni, mint a tandíj plusz a megélhetési költségek, és itthoni munkavégzés esetén ez az adósság csökkenjen, kellõ idõ után, ill. legalább három gyermek esetén múljon is el; – megszüntetni javasolják az alanyi jogon járó ingyenes tankönyvellátást (tudjuk, messze nem az még így sem) nagycsaládosok és gyermekeiket egyedülállóként nevelõk esetében – ezzel is a gyermekszegénység elleni harc fokozódna vajon?;

jogokat akarnak adni az élettársaknak is, pedig a regisztrált párkapcsolatra már ki van találva a házasság intézménye (és még elválni sem sokkal nehezebb, mint élettársként, anyagilag azonban az élettársi kapcsolatnak vannak nagyobb kockázatai, különösen azóta, hogy házastársak is köthetnek egymással vagyonjogi szerzõdést egyiküknek vagy mindkettejüknek korlátlan felelõsségû vállalkozásban való részvétele esetére vagy egyéb okokból is); – nem egyeztetnek, vagy ha mégis, az látszategyeztetés, vagy nemigen vesznek belõle figyelembe bármit is – össze kellett fognunk a nagy országos társadalmi szervezetekkel (egyelõre még elég sokan nem csatlakoztak, bíznak benne, hogy nekik egyenként mégis sikerül), hátha együtt nagyobb súlyt képviselünk.

– gázár- és távfûtés-támogatás – rengeteg kisebb kérdést kellene finomítani, összességében talán jobb lesz, mint az eddigi rendszer;

Közben azért jönnek az egyéni-családi gondok-bajok is, amelyeknek megoldását erõnkhöz mérten igyekszünk segíteni. Ha konkrét jogszabályra van szükségetek, ha jogosultsági problémában szorultok tájékoztatásra, az egész országból INGYENESEN (önmagában, elõhívó nélkül) hívható a 189-es számon Szombathy Márta elnökségi tag.

– a házasokkal lényegében azonos

Morvayné Bajai Zsuzsanna

Felhívás Nehéz idõszak következik, egyes elemei már ismertek: járulékok, áfa-emelés, ártámogatások, kedvezmények csökkentése, emelkedik az energia, a közlekedés, az élelmiszerek, a szolgáltatások, szinte mindennek az ára. Nyíltan tandíjassá válik a felsõoktatás, gondok vannak a közoktatásban is, plusz vizitdíj, orvosság dobozdíj, kórházi napidíj és még számos részletmegszorítás is igencsak elképzelhetõ. Egyre többen süllyednek le a napi megélhetési gondokkal küzdõk közé, egyre nagyobb verseny várható a segélyekért.

2006. december

Emiatt különösen felerõsödhet a szembenállás a különféle rétegek, csoportok között, ami akár erõszakos cselekményekké is fajulhat, de mindenképpen megkeseríti a máshova elköltözni sem tudók életét. Ez mindenképpen elkerülendõ. Vigyázzunk! Õrizzük meg józanságunkat, mindig aszerint cselekedjünk, hogy az adott helyzetben mi teheti jobbá az életet. Fogjunk össze, és segítsünk más bajba jutottakon is – együtt könnyebb. Helyi vezetõinknek fel kell készülniük arra, hogy tõlük is segítséget kérnek. Mint

a médián keresztül is látjátok, „csapataink harcban állnak”, vagyis sok fronton harcol a vezetõség az Egyesület nevében a családokért. Arra kérjük egész tagságunkat, hogyha bármilyen segítségre lenne szükségünk, akkor mindnyájunk érdekében „ugorjatok”. Ugyanis legfõbb fegyver az érdekvédelemben az adatok, tények halmaza, és ehhez Rátok szükség lehet. Helyi vezetõinket kérjük, figyeljék a vezetõségi listát e tekintetben is.

9

Érdekvédelem

Békák a mocsárból A Nagycsaládosok Országos Egyesületének brekegése A 100 lépés utáni Új Egyensúlyozás, meg a Gyermekszegénység Elleni Program kormányzati megvalósítása A Kis család Kis Anyuka – hátrányos helyzetû borsodi községben – özvegyen neveli két iskolás gyermekét. Családi pótlék, árvaellátás és özvegyi nyugdíj címén összesen havi 93 000 Ft jövedelmük van. Kis Anyuka még közmunkához sem jut már évek óta, hiszen arra nagyobb szükségük van azoknak, akik még árvaellátást és özvegyi nyugdíjat sem kapnak. Ezzel a jövedelemmel azonban éppen meghaladják a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság jövedelemhatárát, és az új rendszerben már az anya külön sem kerülhet be a rendszeres szociális segélyre jogosultak közé, hiszen a gyermekek jogán járó ellátások is beszámítanak. Ha Kis Anyukának nem lennének gyermekei, természetesen, továbbra is jogosult lenne rendszeres szociális segélyre, és nem csökkentek volna a bevételeik. Már csak az a kérdés, hogy a kiskorú gyermeknek a saját létfenntartása rovására is kötelessége-e eltartania a szülõjét. Hiába szóltunk, másképp kellene, azt állítják: így lett igazságosabb a segélyezés

Otthonteremtés Fogyasztóvédelem Kedves Tagtársak! – A korábbi NOE Levelekben olvashattátok, hogy mennyire szívünkön viseljük a panelépületben élõ családok helyzetét, fõleg a távfûtési díjjal kapcsolatos gondjait, csökkentési lehetõségét. Kértünk Benneteket, hogy munkánkhoz adjatok adatokat a tényleges fûtési számláitokkal kapcsolatosan. Ennek ellenére

10

Kisék a kötelezõ fizetnivalók teljesítése után otthoni étkezésre naponta 1 200 Ft-ot – fejenként akár 400 Ft-ot is – költhetnek. Ebbõl igazán nem lehet gond a késõbbi – 150 ezer forintos – tanárképzõs tandíjra is (az étkezésre hármuk rendelkezésére álló napi 1 200 Ft-ból mindössze 417 Ft-ot) megtakarítani, hogy az igen tehetséges nagyobbik gyerek fõiskolára mehessen. És ha a kicsi is ilyen tehetséges, akkor Kis Anyuka kétszer ennyi tandíjat is fizethet ám. Hiába szóltunk, másképp kellene, azt állítják: az oktatásügy ilyen reformja növeli az esélyeket Most azonban ebbõl a fejenkénti napi 400 Ft-ból kellene vizitdíjat, gyógyszert, szemüveget, sõt, ha nagy a baj, kórházdíjat is fizetniük, valahányszor például tüdõgyulladás akar lenni a vírusos influenzából. És mert hárman vannak, háromszor annyi ilyen díjat kell fizetniük, mintha Kis Anyukának nem lennének gyermekei. Viszont – mert mindenben lehet jót találni, csak akarni kell, de nagyon – Kis Anyukának mindössze fele annyi ilyen díjat kell fizetnie, mintha nem kettõ, hanem – horribile dictu – öt gyermeke lenne. Sõt, örüljön, ha nem számít potyautasnak, és nem kell külön egészségbiztosítási járulékot is fizetnie. Doktor Néni meg sem könyörülhet Kis Anyukán, mert ha receptet vagy beutalót ír, annak a Rendszerben nyoma van, tehát, neki el kell számolnia a Kis Anyukáékat

sajnos alig kaptunk visszajelzést. A helyi egyesület- és csoportvezetõket most külön is kérjük, segítsék összeállítani és összegyûjteni az adatokat, és jó lenne, ha együttesen küldenétek el hozzánk. Megismételjük a kért adatokat: – Város megnevezése: – Lakás alapterülete (m2): – 2006. évi távfûtési költség (melegvíz nélkül, de ha nem tudjátok szétbontani, akkor a melegvízzel együtt, de ezt jelezzétek), lehetõleg legyen benne téli-nyári adat: – Véleményetek, hogy elégedettek vagytok-e a távfûtéssel, van-e és ha van,

vitathatatlanul terhelõ vizitdíjjal, receptírási díjjal vagy kórházdíjjal. Persze, Doktor Néni megteheti, hogy nem kér vizitdíjat, de be kell könyvelnie és szépen meg is kell fizetnie az adót utána. Ellenben Kis Anyukáék – pénz hiányában – úgysem mennek el orvoshoz minden szíre-szóra, hiszen a gyógyszert úgysem tudnák kiváltani, és a kórház is rengetegbe kerülne, ahova – pénz hiányában a társadalmi szolidaritásnak hála – életveszélyes állapotban mégis bekerülhetnek. Így azután a Kis család gyermekei bizonyára kevesebbe kerülnek majd a (csak nem miattuk?) szorult helyzetben lévõ állami költségvetésnek – ugyanis aligha érik meg a felnõttkort. Pláne nem munkaképesen. Hiába szóltunk, másképp kellene, azt állítják: az egészségügy ilyen reformja szolgálja a népegészségügyi programot és a társadalmi igazságosságot Viszont itt az ideje, hogy Kis Anyuka komolyabb ingatlanadót is fizessen ama úri passziója után, hogy – igaz, még szegény férjével – a gyerekeknek is akkora lakás-alapterületet tudtak biztosítani, ami majdnem el is éri a fogva tartottak számára elõírtat. Ha pedig nem tudja fizetni, sebaj, majd elárverezik, és mehet a híd alá gyerekestül. Hacsak a lakáspiaci vállalkozók és a bankok is fel nem lázadnak. Vajon az ingatlanadó ötletével kapcsolatban számít-e majd, amit mondunk? Morvayné Bajai Zsuzsanna

mi a legfõbb problémátok ezzel kapcsolatban. (Rövid választ kérünk!) Szeretnénk világosan látni a téli magas fûtési költségeket, valamint azt is, hogy nyáron mennyi a rendelkezésre állási állandó költség, amit a fûtéstõl függetlenül kell fizetnetek.

NOE Levelek 181-182.

Érdekvédelem

– Az Épületfenntartási K+F Alapítvány az épületek felújításával és az energiatakarékossággal kapcsolatban ingyenes lakossági tanácsadó szolgálatot mûködtet. Elérhetõségei: 1061 Budapest, Paulay E. u. 6. Tel/fax.: 1-268-0574; e-mail: [email protected] Ismerjük és ajánljuk az Alapítványt, sok esetben tárgyaltunk már velük. Telefonon elõzetesen egyeztetett idõpontban építész, gépész, gazdasági, jogi, statikus és elektromos kérdésekben adnak tanácsot. Az Alapítvány archívumában megtalálhatók az országban felépült panelépületek nagy részének fontosabb mûszaki adatai, tervei. A magunk részérõl nagyon örülnénk, ha egy-egy panelfelújításról – amelyben résztvesztek – kapnánk Tõletek tájékoztatást. – Több család arról értesített minket,

Tv-mûsor figyelés Köztudott, hogy a tv-t állandóan szidjuk, mégis elképesztõ adatokat hallunk arról, hogy mennyi órát töltünk a képernyõ elõtt. Nem is beszélve a gyerekekrõl. Bár rengeteg idõt elrabol tõlünk, sokszor mégsem építi, hanem rombolja egyéniségünket. A teljesség igénye nélkül néhány rövid gondolatot szedtem pontokba a tv ártalmairól. • Rombolja a közösséget. Nem játszanak, beszélgetnek a családtagok, hanem külön-külön ülnek a képernyõ elõtt (talán még külön készülék elõtt is). • Az agresszió és a szabados szex hatása egészen nyilvánvaló. Kevésbé feltûnõ, ezért még alattomosabb annak az életszemléletnek bemutatása és átélése, ami teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A szappanoperák illúzióiba éli bele magát a nézõ, s ha az életben nem azzal talál-

2006. december

hogy panellakásukban – a termosztatikus fûtési szabályozószelepen kívül – fûtési költségmegosztót szereltek be. Azóta vita van a házban a lakók, a közös képviselõ és a hõszolgáltató között egyrészt a kalkulált fûtési költségek, másrészt a leolvasások miatt. Könnyen belátható, hogy más fûtési díjat hoz ki a költségmegosztó – azonos lakásalapterület mellett – egy déli tájolású, közbensõ emeleti elhelyezkedésû lakás esetében, mint egy északi tájolású, végszekcióban és a tetõ alatt elhelyezkedõ lakásnál. Amennyiben ezeket a körülményeket a számítások során nem veszik figyelembe, akkor joggal érezheti a lakó igazságtalannak a díj megállapítását. Ezekben a kérdésekben is fordulhattok a nagy tapasztalattal rendelkezõ Alapítványhoz. – Az energiaárak drasztikus növekedése miatt újból megnõ a fa- és/vagy széntüzelésû kályhák „becsülete”, sok család egyenesen rákényszerül az olcsóbb fûtésre. Ezért kérünk Benneteket, hogy lehetõségetek szerint segítsétek azokat a családokat, akik nem képesek kályhát venni. Ha van átadható kályhátok, cserépkályhátok, és helyben a családoknak nincs rá szüksége, tegyetek be hirdetést a következõ NOE Levelek következõ számába, ez biztosan nagy segítséget jelentene egy-egy családnak!

– Újból szeretnénk felhívni a figyelmeteket arra, hogy tartsatok rendszeres kapcsolatot a helyi Családsegítõ- és Gyermekjóléti Szolgálattal, és felmerülõ problémáitoknál kérjétek az õ segítségüket is. – Többen kérdezték, hogy lakáskorszerûsítésre is megkapható-e a fél szocpol, mivel sem építkezni, bõvíteni, sem cserélni nem akarnak. Van megfelelõ lakásuk, csak felújításra szorul, és sajnálják elveszteni a szocpol igénybevételi lehetõséget. Válaszunk: Lakáskorszerûsítésre sajnos nem vehetõ igénybe szocpol. – Egy család jelezte, hogy használt házat vett, és rövid idõ után a ház hirtelen, egy nap alatt megrogyott, lakhatatlanná vált. A négy gyermekkel együtt ki kellett költözzenek. Az eladó elzárkózik minden további tárgyalástól. Nagy tanulság, hogy minden ingatlanvétel elõtt szakemberrel meg kell vizsgáltatni az ingatlant. A család hosszan elnyúló és kétséges kimenetelû, drága pereskedés elé néz. – Most folynak a gázártámogatással kapcsolatos hivatalos egyeztetések. Biztosak lehettek abban, hogy lehetõségeinken belül minden erõnkkel érdekeiteket védjük.

kozik, csalódott lesz. Vagy a „szörnyalakú”, „többéletû” mágikus figurák teszik félelmetessé a világot.

s aggályainkat összesítve adjuk be az ORTT-nek.

• Talán a legsúlyosabb ártalom a fogyasztásra való nevelés. A reklámok azt harsogják, hogy ha mindent megszerzünk magunknak, akkor leszünk boldogok. Valóban, mivel emberi kapcsolataink silányak vagy nem léteznek, máshol kell keresnünk a boldogságot: fogyasztunk, vásárolunk. Ettõl még kevesebb idõnk, energiánk marad kapcsolataink ápolására, tehát még többet fogyasztunk. Kell-e ennél jobb a fogyasztói társadalom haszonélvezõinek?

Dombai Mária építési tanácsadó

Kérek mindenkit, aki teheti, hogy egyesületvezetõjével egyeztetve vállaljon egy kis részt ebbõl a munkából. Gyermekeinkrõl, nemzetünkrõl van szó! Egyéni tagok a régióvezetõkkel vagy velem is egyeztethetnek. Higgyétek el, csak tömeges megmozdulással érhetünk el bármit is! Székely Kamilla [email protected] 70/635-1813

A NOE az értékek felmutatójaként mûködik, s ez jelenti az értéktelenség elleni harcot is. Különösen féltjük gyerekeinket, akiket délután otthon felügyelet nélkül bombázhatnak különbözõ mûsorokkal. Ezért január 1-jétõl három hónapig du. 14-21 óra között és a hétvégén egész nap feljegyzéseket készítünk arról, amit nem szeretnénk látni,

11

20 éve a családok szolgálatában Kedves Tagtársaim! A NOE 20. születésnapjának megünneplésével kapcsolatban már jelentek meg elõzetes hírek. Mostantól kezdve az ünnepi esztendõ hírei külön rovatban olvashatók. Húsz év a történelemben nem nagy idõ. Nekünk azonban igen. Egy generáció nõtt fel azóta. A legszemléletesebben huszonéves gyerekeink mutatják. Mi is történt? Egy életformáját tekintve kisebbség összefogott, hogy értékeit megmutassa, és érdekeivel együtt megvédje. Milyen egyszerû egy mondatban leírni! És mi mindent, sikert, kudarcot takar! Az egész történetünket átszövi a MÉGIS. Annyi minden szól és tesz az értékeink és érdekeink ellen. MÉGIS itt vagyunk, újak jönnek. A magyar társadalom egyik legnagyobb civil szervezetévé, Közép-Európa legnagyobb családszervezetévé lettünk. Megtartottuk a középen állásunkat, és próbáljuk erõnk szerint tenni mindazt, ami a családok javára van. Van mit ünnepelnünk. Együtt ünneplésre, emlékezésre, a jövõ tennivalóihoz való erõgyûjtésre hívunk most mindnyájatokat. Kísérjétek figyelemmel az eseményeket, vegyetek részt minél több ünnepi rendezvényen! Legyetek kezdeményezõk a saját közösségetekben! Mindnyájatoknak szép ünnepi esztendõt kívánok szeretettel Benkõ Ágota

Meghívó a NOE 20 éves fennállását ünneplõ rendezvénysorozat megnyitó ünnepségére Szeretettel várunk mindenkit február 10-én, szombaton a Házasság Világnapjának megünneplésére, mely Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermébe (Pécs, Széchenyi tér 11.) Program: 9.00 A Belvárosi Templomban (Dzsámi, Széchenyi tér) misét celebrál Bíró László katolikus családreferens püspök 10.00 Ünnepi megnyitó, köszöntõk 10.30 Kopp Mária elõadása ,,Életközösség-házasság-család a XXI. században – utópia vagy az egyetlen kiút?” címmel 11.30 Jubiláló házaspárok köszöntése 12.00-13.00 Ebéd 13.00-14.00 Házaspárok vallomásai a házasságról 14.00-15.00 Kiscsoportos beszélgetések: házaspárként is jelek vagyunk a világban. A program ideje alatt gyermekek számára vetítés, kézmûves-foglalkozások lesznek. Nagyobbak számára fakultatív lehetõségként: korcsolyázás (kölcsönzési lehetõség van), az AkváriumTerrárium megtekintése, városnézés vezetõvel, a világörökségi helyszínek, Székesegyház megtekintése. A résztvevõk számára állóbüfét biztosítunk. Igényelhetõ: ebéd: gulyásleves, pogácsa 450 Ft, szállás a Puskin téri kollégiumban felnõttnek 1 860 Ft, gyereknek 1 660 Ft áron. Kérjük, hogy a költségeket a Szentlõrinc-Ormánság Takarékszövetkezet 50700114-16103487 számú bankszámlájára utaljátok! Jelentkezés legkésõbb január 15-ig az alábbi címen. Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesület 7635 Pécs, Középdeindoli u. 66. További információ kérhetõ: Varga Éva 72/233-077 az esti órákban, vagy az [email protected] e-mail címen.

12

NOE Levelek 181-182.

20 éve a családok szolgálatában Kedves Házaspárok! Házasságotok hosszú évei alatt bizonyára voltak szép, emlékezetes, de ugyanúgy nehéz, válságos pillanatok is, melyeket szeretettel, hûséggel legyõzve, kapcsolatotok megerõsödött. Ha szívesen megosztanátok ezeket az élményeket másokkal, hiszen egymás példáján tanulunk, írjátok le ezeket az élményeket egy, maximum két A/4-es oldal terjedelemben. A kis írásokat, tanúságtételeket a Házasság Világnapján rendezett ünnepségünkön közétesszük, a legjobbakat a NOE Levelekben megjelentetjük. A fiatal házaspárokat különösen biztatjuk írásra, hiszen a Ti életetek még zajosabban zajlik, a gyermekek érkezése, otthonteremtés, munka összeegyeztetése nem könnyû feladat! Bizonyosan Ti is sokszor oldottatok meg nehéz helyzeteket, egymást erõsítve. Az írásokat az alábbi címre várjuk január 20-ig: Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesület 7635 Pécs, Középdeindoli u.66.

Varga Éva

,, A NOE nélkül nem történt volna...” mottóval történeteket kérünk a 20. születésnapra Ha nincs a NOE, nem találkozom azzal a tizenegy gyereket nevelõ nyírségi szülõpárral, akiket nem tudok elfelejteni, s ha valaki értékzavarba ,,H kerül, róluk kezdek mesélni... Ha nincs a NOE, nem jönnek létre a Családtalálkozók, melyek olyanok voltak nekem, mint egy vitamintabletta, hosszú idõre adtak kapaszkodót, megint csak azzal, hogy nagyszerû emberekkel találkoztam... Ha nincs a NOE, nem tudom meg, mi az az igazi civil kurázsi, civil magatartás. Nem hiszem el, hogy igenis lehet más-más élethelyzetû, hitû, társadalmi és szociális helyzetû embert azonos érdekek mentén összefogásra bírni... Ha nincs a NOE, nem látok ennyi vagány, értékõrzõ, közösségi szellemiségû gyereket, akik egészen más értékek mentén élnek, mint a ,, mekdonaldszok” törzsvendégei... Ha nincs a NOE, nem olvasom Hírlevélrõl Hírlevélre az örömhíreket. Nem tapasztalom meg, hogy elég elolvasnom, hogy egy várakozó családba megint egy kisgyerek érkezett – és máris elönt a derû, a tettvágy, az érzés: érdemes... És még folytathatnám...” Folytassák, folytassátok hát a felsorolást, írjátok le a történeteket, hogy kinek mit hozott a NOE személyes életében, közösségben, eseményekben, találkozásokban, eredményekben... Különösen örülnénk, ha fiatalok is írnának! Schäffer Erzsébet Kedves NOE-tagok és barátaik! A NOE huszadik születésnapjára készül egy egyéni hangú, szerkesztett kiadvány. Ennek a terjedelme korlátos, de minden beküldött írást eredetiben megõrzünk, és egy nagy kötetbe kötjük õket, ami a Titkárságon olvasható lesz. Ide várjuk az írásokat ([email protected]) , vagy a NOE címére (1056 Budapest, Március 15. tér 8., a borítékra kéretik ráírni: Születésnap). Terjedelem: legfeljebb két A/4-es oldal Beküldési határidõ: 2007. február 28.

2006. december

13

Fiataloknak

Autómentes nap Mobilitás hét 2006 Gondoljuk és reméljük, hogy sokan éltek aktív környezetvédõ életet, és közösségetek munkáját is áthatja ez a szemlélet. Nemhiába az alapszabályunkban is benne van a környezeti nevelés, Zsombok Gyuriék sem hiába szorgalmazták évekig a szelektív hulladékgyûjtést a családi napokon. Biztosan jó páran résztvevõi voltatok országszerte ennek a környezetvédelmi rendezvénynek. Mi viszont nem csak résztvevõi, hanem évek óta önálló rendezõi is vagyunk a ferencvárosi programoknak. Az önkormányzat nálunk nem írta, írja alá a csatlakozási kartát, és a kezdetben közös rendezvény „ránk maradt”. Ennek hivatalos, pozitív hozadéka, hogy az illetékes minisztérium tevékenységünkön keresztül a NOE-t is mint aktív résztvevõ szervezetet tartja számon. Ezért gondoltuk, hogy megosztjuk veletek tapasztalatainkat. A Mobilitás hét 5 napján (mi ennyit tudtunk vállalni a 7-bõl) kb. 120 gyereket – napközis csoportokat a környezõ iskolákból – foglalkoztattunk 1-2 órán keresztül a Nagyvárad téri közös helyiségünkben, illetve az elõtte lévõ lezárt utcarészen és a környezõ hulladékszigeteken. Voltunk ehhez húszan felnõttek, szülõk és egyetemisták, jó pár apró gyerekkel. Volt, aki két-

Adai emlékek Augusztus 8-án délben indult el 7 fõbõl álló kis csapatunk Adára, a II. Vajdasági Közösségi és Családi Életre Nevelõ Ifjúsági táborba. A határon kb. egyórás izgatott útlevél-szorongatás után átjutva, 5 óra felé érkeztünk meg az üdülõközpont sátortáborába, ami a Tiszához közel, az uszoda mögötti területen volt felállítva.

14

szeri, volt, aki háromszori, ötszöri helytállással. Volt, aki egyetemrõl jött, volt, aki éjszakai mûszakba ment, volt, aki gyerekestõl „idevonatozott” vidékrõl, hisz a mi csoportunkhoz tartozik, volt, aki az otthoni elõkészítést vállalta. Volt, aki innen ment a kis gyerekeiért, aztán elhozta õket is. Voltak gyerekek, akik idejöttek a mama után… És voltak nagy gyerekek, akik átvállalták a hétköznapi terhek egy részét, hogy a szülõk domborítsanak. Ez utóbbi sem elhanyagolható. Egy kivétellel mindig el tudtuk mondani a gyerekeknek, mit, miért teszünk. Meséltünk Noé bárkájáról a régvolt özönvízre emlékezve és az állatvilág megóvására gondolva. De özönvíz, árvíz most is van, és a mi életünktõl sem független sem az elõidézés, sem a segítségnyújtási lehetõsége. A kövirózsa ültetéssel és a növényvédelemmel együtt próbáltuk tudatosítani, hogy az idõjárás megpróbáltatásait – ha a tõlünk telhetõt megtettük – módunk van kiállni, kibírni, hisz nem puhány legények vagyunk. Többek között egy parányi növényt vittek hát haza a gyerekek, ami szimbolizálta a növényvilág alkalmazkodóképességét az ember mûvéhez és a miénket a hétköznapok kihívásaihoz. Az ünnepi jutalomtortát a szakadó esõben is elzarándokolt másodikos osztálynak ítéltük. Egyik nap persze már az elsõ öt perc alatt leizzadtunk a gyerekseregtõl, és pillanatnyi kétségünk sem maradt, hogy pedagógusként vagy számítógépesként könnyebb-e dolgozni mostanság. (A miértek messzire vezetnek, nem ide tartoznak, de hisszük, hogy mindannyiunkat érintenek, legalább az elgondolkodás erejéig.) Pályázati pénzbõl beszereztünk egy mûanyagprést, aminek nagy sikere volt, és

talán pár gyerekben elültette a szelektív hulladékgyûjtési szándék csíráját. „Kishercegi gondolatokkal” festett-homokos üveget töltöttünk, hogy észben tartsuk, az emberen múlik, mennyi területet sivatagosít el, ha csak a pillanatnyi szerzésre figyel. Elfogyott minden készletünk, kevésnek bizonyultak a kimosott féldecis üvegek, de valószínû nem azért, mert az iszákos-mentõk is mindenkit jobb útra térítettek. Konzervdobozból alapanyagpótlásért természetesen biciklivel mentek a bátor lányok, asszonyok. (Ugye milyen jó, hogy van hulladékudvar?) A támogatási pénzbõl vett alapanyagokat pedig igyekeztünk úgy beosztani, hogy legyen mivel megtölteni ne csak a terményes üveget, de az élelmiszerre vágyók ruhacsomagját is. A biciklis ügyességi versenyek mellett egyik legsikeresebb állomás a különbözõ „talajokon” való mezítláb lépkedés volt. Mi a legkisebbeknek gondoltuk, hogy érdekes lehet csukott szemmel kitalálni: avaron, sóderen, dugókon vagy diókon lépkednek, de a tizenévesek sem akartak hazamenni ennek kipróbálása nélkül. Lehet, hogy rendezvényünk kevésbé látványos, mint sok más helyen, de nem szeretnénk összekeverni a fejekben a környezetvédelem ügyét a koncertekkel, táncbemutatókkal, minimális teljesítményért való jutalomosztó reklámkampányokkal. Az ajándékba kapott pólóknak és biciklis fényvisszaverõknek nagyon örültek a gyerekek, legalább annyira, mint a saját készítésû csillagképnek, társasjátéknak, ceruzatartónak stb. Adja Isten, hogy a fényvisszaverõk legyenek a gyerekek védelmére, a gyerekek pedig õrizzék meg a saját készítésû használati tárgyak megbecsülését! Akkor már nem tevékenykedtünk hiába, ha csak egy ilyen gyerek is találtatik a megmérettetéskor.

A délutáni adai városnézés alkalmából megnézhettük a freskóiról méltán híres pravoszláv templomot is. Az esti ismerkedési játékok során több-kevesebb sikerrel igyekeztünk megjegyezni mind a 60 gyerek nevét, akik Kishegyesrõl, Adáról, Moravicáról, Oromról, Orosházáról, Gyõrbõl és Csongrádról jöttek. Megpróbáltuk bemutatni városunkat és magunkat is. A katonás takarodó és a reggeli ébresztõ után torna következett, mert biztosra akar-

tak menni a vendéglátóink, hogy tényleg felébredünk. Ezután már teljesen frissen támadhattuk meg a foci- és a röplabdapályát.

a Ludotéka Csoport családjai

Délután hajóztunk a Tiszán, sõt: a bátrabbak megpróbálkozhattak a hajó kormányzásával is. Este hatalmas partin mérhettük össze „Mondjam vagy mutassam?” tudásunkat, ahol (miért is szerénykednénk?) egy vegyes, de többnyire csongrádi csapat nyert.

NOE Levelek 181-182.

Fiataloknak Másnap remek elõadást hallhattunk Szénási Oszkártól, akitõl megtudhattuk, mennyit ér egy ember (fizikailag: pár vödör víz, 1 lapát szén stb., lelkileg érzések, gondolatok, indulatok tömkelege). Délután csobbantunk az adai uszoda jéghideg vizében, fogunk vacogtatásának hangerejét összemérve és a fókák hidegtûrõ képességét csodálva. Este az érdeklõdõk egy kis séta után a gát tövében kialakított kifutópályára értek, ahol a legbátrabbak (én is) kipróbálhattuk a motoros sárkányrepülést. Aki még ezt is mosolyogva élte túl, azt az Adai Repülõs Egylet tiszteletbeli tagjává fogadta. A következõ nap rövid utazás után Zentára érkeztünk, ahol a városnézésen megtekinthettük a Múzeum népi mesterségeket (halászat, kékfestés, agyagozás) bemutató tárlatát. A délutáni divatbemutató igencsak próbára tette kreativitásunkat és kézügyességünket is, mivel papírból, levelekbõl, termésekbõl, más természetes anyagokból nekünk kellett megtervezni és elkészíteni is a megálmodott modellt, amit

A gyereknevelésrõl nem könnyû írni. Különösen nehéz írni többgyermekes szülõk számára, akik „profik” ezen a téren. Bár sok a tapasztalatunk, mégis tele vagyunk kétségekkel, vajon tényleg jó úton járunk-e. Nem követünk-e el jóvátehetetlen hibákat? Nem szeretnénk magas lovon ülve osztogatni a jó tanácsokat, mondván ez a tuti módszer, ha másként gondolod, nem teszel jót gyermekeidnek. Csupán megosztunk néhány gondolatot abból, amit megéltünk. Ez megerõsíthet: de jó, mások is hasonlóan csinálják. Elgondolkoztathat, talán ez nálunk is jó lenne, kipróbáljuk. De juthatunk arra a következtetésre is: mi egészen másként látjuk, mégis szépen élünk.

2006. december

egyik manökenünk be is mutatott. És láss csodát, a csongrádi ifjabb csapat ismét remekelt! Elsõ helyezést ért el fûzfaszoknyás, dióleveles tujaékszeres hawaii-lányával. Azt hiszem, büszkék lehetünk rájuk! Bakos Adolf pszichológus függõségrõl szóló elõadása után hasznos információkat kaptunk a pályaválasztásról is. Ebédre megkóstolhattuk a híres szerbiai katonababot. Az adai Vadaspark meglátogatása során majmot, pónit simogattunk, madarakban gyönyörködtünk, és szoros barátságot kötöttünk a bölénnyel, amely a finom falatokért legszívesebben egyik gyermekünket is körbenyalta volna. Majd esti programunk, a „Hogyan vészeljük át az esõt anélkül, hogy beáznánk?” címû ügyességi és leleményességi vetélkedõ következett. Reggel már a nap is kisütött Krizsán Vilmos: A család megtartó erejérõl szóló elõadására. Közben a felázott röplabdapá-

Amiben bizonyára mindannyian egyetértünk: a legfontosabb gyereknevelési elv a szeretet. Az okos, a megbízható, a figyelmes, a gondoskodó és az elfogadó szeretet. Ha ezt meg tudjuk adni, vagy legalábbis erre törekszünk, jó úton járunk. A helyes módszer (mint a fa a gyümölcsérõl) arról ismerszik meg, hogy kiegyensúlyozott gyermekeket és kiegyensúlyozott szülõket eredményez. Egyszerre mind a kettõt. A kiegyensúlyozott szülõk tudnak kiegyensúlyozott hátteret, családi fészket teremteni, ahol minden családtag jól érzi magát. Családjaink hasonlítanak a különbözõ fákhoz, egyik a napfényt, másik a bõséges csapadékot, egyik az erõs, másik az enyhe metszést kedveli… Nagyon különbözõek lehetünk, mégis mindannyian kutatjuk, keressük, hogyan nõ a mi „fánk” a legjobban. A következõ oldalakon egy négygyermekes édesanya az elsõ évekrõl szerzett tapasztalatait osztja meg velünk: A szülõ is ember! … és házastárs! … és esetleg több gyereknek is szülõje! A természetben minden észszerûen lett megalkotva. A csecsemõk is, hogy mellettük

lyán tovább zajlott a nemzetközi tábori kupa. Ördög Róbert (saját bevallása szerint nevével ellentétben lelkész) a párválasztásról, érzelmekrõl tartott elõadást. Este fellobbant némi gázolaj segítségével a hatalmas tábortûz, éjszakába nyúló éneklés és daltanulás vette kezdetét, majd a fájó búcsú, cím- és telefonszámcsere következett. Másnap kora hajnalban indultunk vissza. Fáradtan, de élményekkel, emlékekkel gazdagon tértünk haza. „Megyünk jövõre is!” – hangzott el az óhaj. Reméljük, meg is valósul! Georgiádes Márta „Bölcsõ” Nagycsaládosok Csongrádi Egyesülete Mindannyiunk nevében köszönjük a vendégfogadó Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének a tábor rendezõjének és Krizsán Vilmos elnök úrnak a meghívást.

szüleik a többi rájuk váró feladattal is meg tudjanak birkózni tartós kimerültség, idegösszeomlás valamint a férj és a többi gyerek elhanyagolása nélkül. Persze, amikor megérkezik a várvavárt édes, gyámoltalan jövevény, õ kerül a család életének középpontjába (minden idegünk, ösztönünk efelé hajt minket) – egy ideig. Azután az életet próbáljuk visszaterelni a régi kerékvágás felé, hiszen pirinyó emberkénknek is azzal tesszük a legjobbat, ha kiegyensúlyozott családban, szeretõ testvérek között cseperedhet. Amikor olvassuk a kismamáknak szóló lapok pszichológusainak tanácsait, az az érzésünk, elsõgyermekes anyukák számára írták vagy olyan többgyermekes anyukáknak, akik mellett segítõk hada áll, akik élelemmel, tiszta lakással, a nagyobbakkal való foglalkozással segítik a kismamát. Ha nincs ilyen haderõ, az anyuka sokszor õrlõdik: ha nem a tanácsok szerint cselekszik, nem gondos, szeretõ anya. Ha megfogadja a tanácsokat, akkor máshol nem tud helyt állni. Egy szomszédasszony mondta: „Nem vállalunk harmadik gyereket. Egyszerûen nem tudnám harmadszor végigcsinálni, hogy a gyerek kétéves koráig minden éjjel többször kell kelnem. A férjem azt mondta, nem viselné el, ha még egyszer két évig olyan kifacsart lennék, mint a mosogatórongy, és nem lenne egy nyu-

15

Fiataloknak godt estéje sem. A nagyszülõk sem bírják már, ha kimerülök, rendszeresen rájuk bízzuk a gyerekeket. Örülök, hogy túl vagyunk az elsõ éveken.” A legtöbb családban sokat van távol a férj, és emellett nincs külsõ segítség. Nálunk is ez a helyzet, ami „rákényszerített”, hogy gyermekeinket – a kicsit és a nagyobbakat is – következetesen úgy neveljük, hogy az átlagos hétköznapi terhektõl ne roskadjunk össze, többnyire derûsek, kiegyensúlyozottak és szeretõek tudjunk maradni. Természetesen vannak nehéz pillanatok, amiket nem spórolhatunk meg, de úgy érezzük, nem csupán szerencse dolga, hogy milyen a gyermekünk. Rajtunk is sok múlik.

Csak nyugi-nyugi-nyugi… Hogyan lehet nyugalomról és kiegyensúlyozottságról beszélni, amikor sír a baba?! Hiszen kezdetben sokat sír, majd egész nap sír. De miért sír a baba? Mert jobbhoz volt szokva. Viszonylagos nyugalomhoz, éles fény, hang nem zavarta,

Tíz gyerekkel a 10 éves Kolping Hotelben Tavasszal az alsópáhoki Kolping vezetõsége úgy döntött, hogy megnyitásának 10 éves évfordulóján vendégül lát egy tízgyerekes családot a NOE tagjai

16

emésztési zavarai nem voltak, ruha nem dörzsölte, sebes popsi nem okozott fájdalmat, nem fázott, nem volt melege, nem volt éhes vagy túl jóllakott. Hogyan segíthetünk neki? Úgy, hogy nagyon-nagyon szeretjük, és ezt a tetteinkkel is kimutatjuk. Mivel nem tudja megfogalmazni, mi bántja, odafigyelünk rá, és a kellemetlenségeit megszüntetjük, ha ez lehetséges. Nem lehet minden sírásra az a válasz, hogy megetetjük vagy ölbe vesszük. Ezek mellett fontosnak tartottuk, hogy viszonylagos nyugalmat teremtsünk a picur köré, hiszen a pocakban ehhez volt szokva. A kis panellakásunkba harmadikként érkezõ baba számára is készítettünk barátságos, nyugodt kuckót. A lakás többi részén zajlott az élet, zúgtak a gépek, a testvérek játszottak, énekeltek, veszekedtek…, nem követeltük meg, hogy lábujjhegyen járjanak. Viszont a baba kis helyére senki nem rohanhatott oda, hogy kénye-kedve szerint fölkapja, fülébe ordítson, agyonszeretgesse, szájába dugdosson valamit, csörgõt rázzon, cuppogjon… Ha aludt, így védtük drága álmát, és nem zavarta meg senki, ha elmélyülten nézegette parányi ujjacskáit vagy próbálgatta a fordulást, egyéb mozgásokat. Hagytuk, hogy tudja egyedül elfoglalni magát. Meggyõzõdésünk, hogy már ekkor megalapozzuk azt, hogy késõbb mennyire tud elmélyedni valamiben, vagy mindig új ingerekre vágyik. Az örökös történés szinte elkábíthatja a babát, hiszen számára egy megszokott sarokban is annyi újdonság és megfigyelnivaló van. A rengeteg történést nehéz befogadnia és feldolgoznia. Késõbb ehhez a nyüzsgéshez hozzászokik, lételemévé válik, nem tud meglenni nélküle. Vannak, akik azt mondják, hogy a nyugalomban nevelt gyerek késõbb nem

bírja elviselni a nyüzsgést. Mi épp az ellenkezõjét tapasztaltuk: ahogy a baba ételben is elõször pépeset kap, lassanként adagoljuk neki a rágósabbat, így adagoljuk neki lassanként, hogy egyre többet vesz részt a család zajos életében. Gyenge idegrendszere megerõsödik – nem tépázódik meg. Ellenben az ideges gyereket, akinek rendszeresen megzavarják a pihenését, játszását, a legkisebb apróság is könnyen kiborítja egyensúlyából. A baba nem játékszer a családtagok számára. Vannak rokonok, akik megsértõdnek, ha nem kaphatják ki a kicsit az ágyból, ahogy kedvük tartja, és aztán – ha megunták a babusgatást – csodálkoznak, milyen nyûgös szegény. Persze vannak gyerekek, akiket akár nyugalomban, akár nyüzsgésben nevelnek, semmi sem tudja kizökkenteni lelki békéjébõl. õk a szerencsés kivételek. A legtöbb gyerek azonban nem ilyen.

közül. Fényképes bemutatkozó leveleket vártak, hogy a pályázó családok közül majd kisorsolnak egyet. Sajnos, illetve a mi szerencsénkre csak ketten – egy debreceni család és mi – küldtük el a bemutatkozó levelet Alsópáhokra. Ezek után a szálloda úgy döntött, hogy mindkét család a vendége egy általuk választott hétvégén péntektõl vasárnapig. Eleinte mi sem igen hittünk a dologban, pláne nem mondtuk a kisebb gyere-

keinknek, hisz hívtak már minket ebédelni a Népstadionhoz és … A mai profitorientált világban nem a legtöbb vendéget hozó idegenvezetõt, legtöbb ágyat foglaló utazási iroda vezetõjét vendégelik meg, hanem minket, akik nem tartozunk a fizetõképes célcsoportba?! Mégiscsak létezik önzetlen jóság?! Ámulatunk a helyszínen fokozódott. Kedvesen, barátságosan fogadtak bennünket, azt érezhettük: vártak, gyümölcs

Hamit, mami! A picurkát igény szerint tápláljuk, ez fontos a tejtermelõdés szempontjából is. Viszont azt is tudjuk, hogy nem csak akkor sír, ha éhes. Ha fél órával ezelõtt evett és sír, biztosan nem éhes, más a baja. Egy ismerõs anyuka az igény szerinti szoptatáson azt értette, hogy mindig megetette a babát, ha sírt, így szinte egész nap szoptatott, még a baba egyéves kora körül is. Nem is akar több gyermeket – mondja – ha ezzel jár. (a következõ számban folytatjuk) Sallainé Karikó Éva

NOE Levelek 181-182.

Fiataloknak az asztalon, állatfigurás mézeskalácsok a gyerekeknek. És ahogy körülnéztünk, volt minden, még az is, amire otthon nem is gondoltunk volna: bili, WC ülõke, gyerekágy, babakád, pelenkázó, külön a mi lakrészünkben. És lassan kiderült, hogy nem csak ott, hanem az egész szállodában mindenütt. (Pelenkázó asztal volt az uszoda melletti férfi öltözõben is!) Az étteremben minden asztalnál etetõszék, a svédasztalnál külön a kicsiknek forralt víz, tej, kakaó, bébiétel, turmix, fõzelék, tejbegríz és nagyobbaknak is minden földi jó a lazactól a dinnyéig. A wellnessben szakember segítette a gépek használatát, a kicsiket csak a csúszdásgolyós mászókával tudtuk kicsalni a vízbõl, ami pezsgett, bugyogott, masszírozott. Kik voltak az üdülõtársaink? Kéthárom gyerekes fiatal szülõk hancúroztak gyerekeikkel „Bobo-országban”. Bobo a szálloda kabalaállatának, egy megelevenített hatalmas szürke vízilónak a neve, akiért minden kisgyerek rajong, ölében ülve mesét hallgat, és vele együtt kézmûveskedik. Bobó-ország pedig egy játékparadicsom, külön óvodai és bölcsõdei szobával. Szóval zömében kisebb gyerekek voltak, fiatal szülõkkel, egy-két nagyszülõvel és jónéhány kedves, idõsebb német házaspár. A mi korosztályunkból senki. Középiskolás, egyetemista gyerekeink korosztályából pár fiatal. Mégsem lógtunk ki. Nem bámultak meg, mikor leültünk az asztalhoz. Mi is csúszhattunk a golyósban, evezõpadozhattunk, szaunázhattunk, és cserélhettük legkisebb gyerekünk pelenkáját feltûnés nélkül. Szégyenlõsebb nagy gyerekeink is érezhették, hogy jó nagycsaládosnak lenni, „nem égõ” az õ szóhasználatukkal mondva. Témáztak rajta, melyiküknek köszönhetõ, hogy ott lehettünk? A legkisebbnek, hisz õ a tizedik, vagy annak, aki megírta a pályázatot, vagy a harmadiknak, akivel nagycsaládos lett a

Az én történetem Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gömbölyû „lány-pontocska” (a felnõttek petesejtnek hívják). Messzi földrõl jöttek hozzá a kérõk, vagyis a

2006. december

család, vagy mindegyiküknek, hisz bárki hiányozna, nem lennének elegen. Örömmel láttuk, hogy sok kismama volt, többen várták a harmadik gyereküket. Gondolkoztunk is a meleg, barátságos légkör lehetséges okain. Akikkel együtt voltunk, azok szintén családok voltak, méghozzá gyerekeikre figyelõ családok. (Ott akkor, mindenképpen.) Vagy pedig többévtizedes házassági múlttal élõ idõs párok. A sok luxus kényeztetés mellett tehát a családban, a családbarát társaságban, a gyerekre szavazók között éreztük jól magunkat. Jöttünk, láttunk, gyõztünk, mint gyerekeink oklevele hirdeti a rajzversenyrõl. Életre szóló élményeket szereztünk és sok jó ember élményét, új, továbbvivõ gondolatokat. Lehet, hogy elõször és utoljára voltunk. Ki tudja. Akit a munkahelye el tud juttatni ide, örüljön neki,

akinek üdülési csekkjébõl futja, annak jó szívvel ajánljuk, de valószínû, legtöbbünknek nem adatik saját zsebbõl ez a lehetõség. Magunknak, magunk között kell valami hasonlót teremtenünk.

futkorászó, farkincás „fiú-pontocskák” versenyezve, ki méltó arra, hogy elnyerje kegyeit. Õ kiválasztotta közülük a legerõsebbet, a legjobbat, a leggyorsabbat. Úgy megszerették egymást, hogy eldöntötték, soha nem akarnak egymástól elszakadni, ezért olyan szorosan összebújtak, hogy a két pontocska már nem is

kettõ volt, hanem egy. A jó Isten meglátta, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást, gondolta, egy kislányt formál belõlük. Így is lett. Ebbõl az összebújt pontocskából lettem én. Egy kényelmes, barátságos lakosztályban nõttem, növekedtem, ami vízzel volt teli, és lubickolhattam benne ked-

Mégegyszer köszönjük Baldauf Csaba – négygyermekes kiscsaládos (õ így írta alá) – igazgatónak és munkatársainak, hogy megtapasztalhattuk, mi a nagybetûs vendéglátás és vendégszeretet. Pálinkás László Ui. Vasárnap este itthon vettük észre, hogy autónk elsõ rendszáma elveszett. Talán a parkolóban esett le, ha nem útközben. Kevés reménnyel, de telefonáltunk. Kedden délelõtt hívtak: Megtalálták! Csütörtökön jön Pestre egy kocsi, majd telefonálnak.

17

Fiataloknak vemre. Bár egymagamban voltam, még könyveim, játékaim sem voltak, mégsem unatkoztam. Kíváncsian hallgatóztam, mert egy ismeretlen világból hangokat hallottam. Egyre kíváncsibb lettem, vajon kinek lehet ilyen kedves hangja. Közben lakosztályom egyre szûkösebb lett. Alig volt már helyem pancsolásra. Már egy jólesõt nyújtózni sem tudtam, mindig falba ütköztem. Kintrõl is egyre többet hallottam: ki kellene már bújnia ennek a gyereknek, már 42 hete beköltözött. Egy kicsit még féltem a kimeneteltõl, mert hogy kint mi vár rám, nem tudtam, de bent még a szûkös körülmények ellenére is jó. 1992. szeptember 2-án éjfél körül mégis elszántam magam, és erõsen kopogtatni kezdtem, hogy ki akarok bújni. Anyukám nagyon megörült ennek, azt hitte, néhány óra múlva már a kezében tarthat engem. Én azonban újra elbizonytalanodtam. A szobám fala egyre jobban szorongatott, ki akart engem penderíteni. Sõt egyszer valami szúrós nemtommivel a lakosztályom falát kiszúrta egy galád doktor bácsi, így az én jó kis langyos vizem is kifolyt mind egy cseppig. Erre megsértõdtem: dehogy akarok én ilyen világra jönni, ahol ily kegyetlenül bánnak velem. De aztán egyre többet hallottam anyukám sóhajtozásait, és ráadásul szegény úgy elfáradt, hogy minden porcikája remegett. Nagyon megsaj-

Anya, mesélj! – Anya, mesélj! – rimánkodik, eseng a csemete, és én mesélek. Estelente, reggelente, delente. És délelõtt és délután. Lázas éjjel és lábikragörcsös hajnalban. Iskolába menet a villamoson. Már szinte törzsközönségünk van a négyesen. A bátyja és nõvérei is nagy mesefogyasztók voltak, de ez a kis kései ivadék mindegyiken túltesz. Már-már mérgezõ a dózis, – legalábbis nekem. Ugyanis berekedek. A szemfájást már meggyógyítottam, fejbõl mesélek. Úgyis csak az az igazán izgalmas, amiben õ maga is szerepel. András herceg, Andorjás király, Andris vitéz vagy Andorjás-Bokrétás, vagy csak úgy, mezei Andrisként. De úgy csillog a szeme, amikor õ maga is felbukkan a

18

náltam, így 1992. szeptember 4-én hajnalban 1 óra 55 perckor világra jöttem. Nem volt ám ez olyan egyszerû. Olyan úton kellett járnom, ahol a madár se jár. Sehol egy kitaposott ösvény. Egy szûk alagútban nekem magamnak kellett utat törnöm. Alig kaptam levegõt, ezt valami csipogó szerkentyûk is jelezték, ezért apukám azt a feladatot kapta, hogy anyukám szájához friss levegõvel (oxigénnel) telt maszkot tartson. Hajam és fejem búbja már az alagút kijáratához nyomult, apukámat ez olyan kíváncsivá tette, hogy elfelejtkezett a maszkról, csak engem nézett. A maszk így anya orrára csúszott, ettõl aztán egyáltalán nem kapott levegõt. A doktor bácsi végül egy ollóval kiszélesítette a kijáratot, és végre megérkeztem. Köszönöm anya és apa, hogy megszülettem, hogy veletek vagyok már tizennégy évesen. Egy 14 éves kislány története

Míg jöttöd várom Rád gondolok, te csöppnyi ismeretlen, ki élsz már, bár még nem vagy a világon, ki vagy már, noha lényed még titok, éber valóság s mégis félig álom –, rád gondolok, míg jöttöd várva várom.

mesémben, hogy apró csillagszórók sziporkáznak tõle a szívem tájékán. – Anya, valami nagy baj legyen! – kéri hétágra sütõ mosolygással, mert persze ebben természetesen az is benne van, hogy a bajt majd legyõzi András vitéz, a sárkányfejek porba hullnak, a boszorkányok megjavulnak és tündérré változnak, a világ rendje helyreáll, nem is lehetne másként! És gyönyörû, megkérdõjelezhetetlen hite életet lehell az én sebzett, ezernyi gondban vergõdõ bizalmamba is, és nem is tudni már, kinek használ jobban a mese, neki vagy nekem? De néha megbicsaklik az anyai türelem is, mint például a minap, amikor még este tízkor sem akart aludni. Holott nyolckor lefektettük. – Csönd legyen! Elromlott a mesegép! – mondtam már-már haragba hajló szigorral a hangomban.

Ha sejtenéd, mi ez a néhány óra! Ha sejtenéd, mi nékünk és neked! Ez az, mikor már nem embrióra tekintünk rád – már ember a neved! Ember, ki a fejlõdés kezébõl átvette már a talentumokat – Szobor, mely várja fölszakadni leplét, még ki nem mondott zengõ gondolat. De hát mit tudhatsz errõl, te kisember! Csak én csodálom lám az életet, én ujjongok fel, hogy már él az ember, amikor még meg sem született! Él, él az ember, még mindenek elõtte az anyakönyvbe írnák a nevét – túl minden szürke földi valóságon – félig való csak, félig édes álom – él az ember! Körötte õs setét. Sötét az õrzõ anyaméh sötétje, az idõ méhének õsmelege – öröktõl fogva abban él a lélek: az Isten hasonmása, gyermeke – Csodás titok! – E zengõ égi titkot, csöpp ismeretlen, köszönöm neked! A bizonyosságot, hogy él az ember, amikor még meg sem született! A születés nem kezdete a létnek, csak bizonyossága annak, hogy vagyunk, megmutatjuk magunkat: íme, élek! és hogy tovább élhessünk – meghalunk. Kiss Jenõ

– És ha beledobnak egy puszit, akkor elindul? – fúrta a nyakamba pisze orrát a kis holdkóros. És rögtön az arcomra is cuppantott néhányat. Azóta játsszuk azt a játékot, hogy én is zsarolok. A mese kellõs közepén összeszorítom a szám: elromlott a mesegép! És András vitéz kacagva nyom egy puszit azon testrészemre, amelyik a legközelebb van hozzá. Hogy újrainduljon a mesegép. Persze õ sem marad adós a huncutsággal. A vasárnap esti mesét már nagyon álmosan hallgatta. – Kapok puszit? – kérdeztem a mese vége felé. De õ hamiskásan a fal felé fordult: – Elromlott a puszigép! – mondta, és álomba merült. Gál Magdolna

NOE Levelek 181-182.

Gyerekeknek

Bimbambó Bimbambó volt az elsõ harangvirág, amelyik kidugta a fejét a földbõl. Roppant kíváncsi volt. Addig mocorgott a magocskában, amíg az egyszercsak elpattant, fölhasadt, és Bimbambó jószagú, finom morzsalék közt találta magát. Szívott és nõtt, szívott és nõtt, lefele is és fölfele is. Még fehér száracskájával tört fölfele, nem törõdött vele, hogy kicsit horzsolta a föld, szúrta a sziklatörmelék. Hatalmas igyekezettel élire fordított egy óriási, négymilliméteres kavicsot, a szélesebbik sarkát ügyesen megkerülte, és haladt tovább. Közben gyökereivel erõsen ölelte a földet, hogy majd egyszer el tudjon szakadni tõle, és kiszínesedhessen az álomból a fénybe. Mesemanó történetesen a közelben aludt egy õzlábgomba alatt. Tehette: éppen dél volt, ebédeltek a gyerekek, senki fülébe sem kellett mesét súgnia. Csorbóka sárga tányérkája volt a kispárnája, oroszlánfog levele a takarója. Olyan jóízûen szuszorgott, hogy a szorgos hangyák is halkabban szedték arra jártukban a hat lábukat, de még a szél is szellõvé csitult, ahogy meglátta, és elejtette a tavalyi bábakalácsot, amivel fütyörészve labdázott a tisztáson. Igen ám, de a bábakalács addig gurult a fûben, míg éppen a Mesemanó bokájához ütõdött, és jól megszúrta. Mesemanó fölszisszent, de még mindig álmában meg akarta vakarni a bokáját. Csakhogy akkor meg a kezét szúrta meg a bábakalács bogáncsa! Erre aztán a Mesemanó kinyitotta mind a két ragyogó szemét, – és a Szélnek még a lélegzete is elállt a csodálkozástól: ugyanis a Mesemanónak szivárvány lakott mind a két szemében! Ha valakire a pillantását rávetette, annak a szívében azonnal izegni-mozogni kezdtek az óriások, törpék, sárkányok, huszonnégy fejtõl lefelé, és hétmérföldes csizmát kezdett húzni Erõs János, meg a piros lajbiját gombolgatta Babszem Jankó, – hogy a toporzékoló táltosokról ne is beszéljek! Hát még ha valakinek a fülébe súgott valamit! Az aztán tényleg úgy érezhette, mintha mûködõ csillagszóróval csiklandoznák a fülét! A Szél azonnal az óriási lucfenyõ legalsó ágára ült, és azt gondolta, hogy na, most aztán jól kifújja magát, elõször is eltünteti az

Tulipáncica Selymes a tavasszal együtt született, hófehér kiscicaként. Gazdája, az ötéves Vicu boldogsága leírhatatlan volt. Selymes cumiból kapta az édes tejecskét, és Vicu ágya mellett aludt egy babaágyban, majd amikor azt kinõtte, egy fonott kosárban. Vicu simogatta, becézgette, takarított utána, Selymes a kisujját szopta a kislánynak, mielõtt elaludt. Az árván maradt kiscica mégis valami kielégíthetetlen sóvárgással a szívében járt–kelt a lakásban és néha az udvaron. Mindent megszaglászott, megnyalta a havat, belehemperedett a kiszórt hamuba, mert az jó melegnek tûnt, és még a vízben pan-

2006. december

árulkodó bábakalácsot, aztán meglátjuk, mi fog történni! Mert hogy itt valami készül, azt érezte. Ilyen szivárvány-tekintettel muszáj, hogy valami csuda dolog következzék, de hogy mi a manó, az bizony erõsen fúrta a Szél oldalát, – vagyis hát fúrta volna, ha lett volna neki. A szélcsend kedvezõ pillanat volt, Bimbambó már érezte, hogy csak egy kevéske morzsa van a feje fölött, és valami melengetõ, varázslatos újjászületés vár rá néhány perc múlva. Különleges, simogató sugarak derengõ homálya burkolta be, csókolgatta, és õ izgatottan nõtt tovább. Sápatag levélkéjével még egy nagy nekirugaszkodás, és hopp, íme, elszakadt a földtõl! Kihajtott! Kihajolt a rögbõl, és bontogatni kezdte elsõ leveleit, s közben érezte, hogy belezöldül a gyönyörségbe, hogy egy aranyló, önnön magából záporozó fényforrás ragyog a feje fölött, és valami különleges táplálékkal etetiitatja, és hogy ez maga a fény, maga az élet! Sóhajtott, és csordultig az örömtõl megállt egy pillanatra, hogy körülnézzen, kivel tudná megosztani a boldogságát. A Mesemanó elfeledte elõbbi bosszúságát, és odafordult Bimbambóhoz: – Isten hozott! A Szél is közelebb lopakodott, megcirógatta a friss-zöld arcocskát, és halkan suttogta: – Nini! Egy újszülött! – A kis virág kecsesen meghajtotta magát, és megkérdezte: – Hová érkeztem? Kedvelik itt a harangvirágokat? – Ó, hogyne! – mosolyodott el a Mesemanó. – Még meséket is mondanak nekik! Bimbambó kicsit zavarba jött: – Én kérem szépen még nagyon tudatlan vagyok, és nem ismerek egyetlen mesét sem. – Kicsit gondolkodott, aztán halkan folytatta. – Sõt, azt sem tudom, mi az a mese. – Hát persze! – ugrott talpra Mesemanó! – azért vagyok én a világon! Mindig, mielõtt elalszol, én fogok mesét mondani neked! – És ahogy szivárvány szemével rápillantott, Bimbambó máris megérezte, hogy a szíve közepén egy kis bimbó sarjad, egyelõre még láthatatlanul. A Szél, Mesemanó meg Bimbambó jó barátok lettek. Az esti csöndben a tisztáson meséltek a kis harangvirágnak arról a világról, amelybe érkezett. De mindenki meghallgathatja, akinek olyan mocorgós szíve van, mint Bimbambónak. A Mesemanó akkor boldog, ha meséket súghat a fülünkbe.

csolás ellen sem volt túl nagy kifogása. Ez a tavasz elég hûvös volt, és még áprilisban is hullott egy kis hó. Vicu és Selymes az udvaron hancúroztak, amikor nagymama így kiáltott nekik a virágoskertbõl: – Vicukám, gyere, nézd meg, kibújtak a tulipánok! – és valóban: a hó alól kis zöld levélhegyek kandikáltak. Nagymama elkotorta a centis havat, meg a tavalyi leveleket. – Nagyi, nem fagynak meg? – kérdezte Vicu aggodalmaskodva. – Nem, a kora tavaszi virágok elbírnak egy kis fagyot! – nyugtatta unokáját a nagymama. Vicu azonban nem bízott ebben, és este, mielõtt lefeküdtek volna Selymessel, hóna alá kapta a babatakarót, kiscicástul kiosont a kertbe, majd gondosan betakarta a tulipánokat. Ez így ment pár napig, aztán jó meleg lett, a tulipánok már olyan nagyok voltak, hogy nem is lehetett volna

19

Gyerekeknek õket egy babapléddel lefedni. De Vicu és Selymes eztán is nagy figyelemmel kísérte a bimbózó növényeket. Selymes még néha éjjel is kiugrott a kertbe a nyitott ablakon át, és szaglászta a bontakozó virágokat, hempergett a friss fûben, és ijedten futott vissza, ha egy nagy cserebogár elröpült fölötte. Egyik nap a hajnali világosság csábította egy kis felfedezõútra, Vicus még aludt ágyacskájában. Selymes kilopakodott, és égnek tartott farkincával, hangtalanul lépkedett a reggeli hûvösségben. Egy méretes vöröshangya cipelt valamit a kerti úton, a cica érdeklõdve szemlélte. Aztán egyszer csak ott találta magát a virágágyás elõtt, és szeme–szája elállt a csodálkozástól: A TULIPÁN KINYÍLOTT! Vörös szirmai hamvasan tárultak a nap felé, kelyhe mélyén fehér öbölben ragyogtak a porzói. Olyan kecses és szikrázóan szép volt, hogy a kiscica szíve belésajdult. Õ is megnyalta a szõrét, de nem volt megelégedve az eredménnyel. Beleszagolt a tulipánba, sárga lett az orrocskája, és egy hatalmasat tüsszentett. A tulipán beleremegett. Selymes megriadt, és beszaladt a házba. Bebújt Vicu mellé az ágyba, és reszketett. Befúrta kerek fejecskéjét a kislány álla alá, és addig-addig mocorgott, míg az fölébredt. „Gyere, gyere ki a kertbe!” – mondta neki cicául, és Vicus még beszélte ezt a nyelvet. Gyorsan belebújt a papucsába, és követte a kismacskát. Rögtön észrevette a tulipánt, és õ is áhítatosan bámulta. „Én ilyen tulipán szeretnék lenni!” – miákolta Selymes, és Vicu kacagva fölkapta a kiscicáját: – Te is ilyen gyönyörû vagy, Selymes! Gyere, a nagymama már vár a kakaóval! De Selymes nem érte be ennyivel. Minden idejét a tulipánnál töltötte, hátával meg-megsimogatta a virág merev leveleit. Figyelte, ahogy a tulipán kinyílik meg becsukódik, és már nagyon várta, hogy Vicu óvodába menjen, mert nem volt kedve vele játszani. Egyszer nagymama észrevette, és elzavarta: – Sicc, Selymes, letöröd a tulipánokat! – sértõdötten bújt el a diófára, ahonnan jól lehetett látni a virágágyást. Egyik délután vihar készülõdött. Vicu ebéd utáni álmát aludta, Selymes meg a diófán csücsült. Egyszer csak villámszerû suhogást hallott, valaki fényfehér köddel borított be minden kis virágot és fûszálat, és neki is azt suttogta a szívén keresztül: – Bújj be, Selymes a házba, jön a nagy szél! – de Selymes még sosem látott ilyet, és még elég kicsike volt ahhoz, hogy fölismerje az angyalt a kertben. Hozzálapult az ághoz és feszülten figyelt. És különben is: mi lesz az õ tulipánjával? A füvek, virágok és fák egyre ringóbb táncot jártak a szél ütemére, és Selymes látta, hogy az angyalok kisimítják ráncaikat, és nem engedik lekonyulni a gyönge virágokat. Már le–lecsapott egy-egy esõpászta, a villámok is felcikáztak, Selymes félt, de nem moccant. A kertet egész angyalfelhõ borította már, a föld szomjasan itta a vizet. A kiscica nem tudta tartani magát a himbálódzó ágon, hát egy óriási ugrással a sûrû angyalságba ugrott, egyenesen a tulipánja mellé. „Tulipán akarok lenni!” – sírta keservesen a virág körül hömpölygõ lénynek, de a viharban elveszett gyönge miákolása. Kimeresztette hát pici karmait, és belepofozott a nagy ködbe: „Kérlek, segíts! Tulipán szeretnék lenni!” – és a nyomaték kedvéért ázott farkincájával is megpaskolta a porzó párát! A vihar csobogásában és csattogásában is lehetett hallani egy csilingelõ kacagást, egy üveggyöngyök pergésére emlékeztetõ pendülést, és a kiscica érezte, hogy valami forró borzongás fut végig rajta, testestül-lelkestül egy óriás mosolyban érezte magát: – „Hát legyél! Majd meglátod.” – hallotta még a szívén keresztül, s aztán csönd lett: odaért a kertbe a vihar szeme. Minden rezzenéstelenül állt egy pillanatra, és min-

20

denek bámulták a hófehér tulipánná változott kiscicát. Selymes meg akart moccanni, el akart szaladni, de nem bírt. Végignézett magán, és észrevette a történteket. Fölujjongott: „Tulipán vagyoook!” De sok ideje nem maradt az örvendezésre, mert a vihar tovaszáguldott, és máris azon kellett igyekeznie, hogy össze ne törje magát, szét ne cincálják szirmait az esõcseppek. Az angyalfelhõ õt is óvta, de a Tulipáncicává vált Selymesnek még nem volt gyakorlata a virágságban. A zivatar után hatalmasat aludt a Tulipáncica. Társai már régen kinyíltak a hajnal elsõ sziporkáira, és rosszallóan ingatták kelyhüket. Szólni nem szóltak, mert a tulipán tapintatos fajta, de azt gondolták magukban: – Micsoda macskatermészet! Aludni a napon! Tulipáncica végre fölriadt egy hangos kutyaugatásra. A kerítés mellett két vizsla acsarkodott egymással. Cicaösztönei azt súgták, szaladjon föl egy fára, de érezte: nem engedelmeskednek a lábai. Ahogy jobban körülnézett, eszébe jutott a tegnap. „Hát persze, hiszen nincs is lábam!” – riadt meg egy pillanatra. De aztán látta, hogy nincs veszélyben, kihúzta magát, széttárta kelyhét, eligazgatta porzóit és bibéjét, és szenvedélyesen itta magába a napot. „Fantasztikus! – gondolta – Hiszen ez a reggeli! Sõt, ez lesz az ebéd, meg a vacsora is! Micsoda barbár dolog kakaót inni!” Rámosolygott kedvencére, a piros tulipánra, az meg kedvesen biccentett egyet a szirma hegyével. Mámorosan élvezte a tulipánságot. Ezalatt a házban mindent tûvé tettek az elveszett Selymes miatt. Vicu reggel késõn ébredt, sietve elvitték az oviba, de mi lesz, ha hazajõve keresi a macskáját? Nagymama elhessegette ezt a gondolatot. Bizonyára megijedt a vihartól, elbújt valahová, majd elõkerül! Kitette a tányérjába a tejet, néhányszor elkiabálta a nevét hangos ciccegésekkel, de aztán kiment a piacra. Selymes háborítatlanul tulipánkodhatott. Egyelõre nem is észlelt semmit a keresõhadjáratból, önfeledten élvezte a boldogságát. Ragyogott a fényben, ringattatta magát a szellõvel, nagyokat fotoszintetizált. Estére Vicut már nem lehetett tovább hitegetni. Rájött, hogy sem a szülei, sem nagyi nem tudják, hol lehet a kiscica. Kétségbeesetten sírni kezdett. Kiállt a gyerekszoba ablakába és zokogott: – Selymes, Selymes, gyere haza! – így kiabált ki az alkonyatba. Ahogy ment lefelé a nap, Tulipáncica kissé magához tért a gyönyörûségbõl, megmozgatta tagjait, érezte, hogy kicsit zsibbad már a hagymája, hiába, õ egy pillanat alatt lett virág, nem hosszú ideig fejlõdött azzá! Aztán egyszer csak meghallotta Vicu keserves hívogatását, és összefacsarodott a szíve. De nem volt mit tenni, hát lassan bezárta a kelyhét, és nagy nehezen elaludt. A kislány is álomba sírta magát. Tulipáncica másnap nagyon korán ébredt. Elsõ gondolata az öröm volt, a második a szomorúság. De elhessegette magától: „Vicu majd megnyugszik, nekem meg jogom van önmagammá válni!” – és ha lett volna szemöldöke, szigorúan összehúzta volna. Ágaskodott, pipiskedett, szerette volna a tegnapi boldogságát újraélni, de sehogy se sikerült. Pedig a nap ugyanúgy sütött, és szirmai ugyanolyan hibátlan hamvas–fehéren ragyogtak. Csak akkor engedett benne egy kicsit az önvád, amikor Vicu elment óvodába. A nap eltelt valahogy, este nagymama meglocsolta a kertet, a Tulipáncica teleszívta magát, csak úgy ropogtak a levelei. Aztán elaludt. Azt álmodta, hogy Vicuval játszik a gyerekszoba szõnyegén. A következõ nap hasonló volt az elõzõhöz, a délelõtt csendesen folyt, de nagyi ebéd után hazahozta Vicut az óvodából. Vicu

NOE Levelek 181-182.

Gyerekeknek szomorúan járt-kelt a házban, de már nem sírt. Amikor elmúlt a forróság, nagymama kézen fogta, és kivezette a kertbe, egyenesen a fehér tulipánhoz. – Nézd csak, Vicukám, ez a fehér tulipán most nõtt a kertünkben, hogy megvigasztaljon téged! – és nagyi rámutatott a Tulipáncicára. Vicu ellenségesen nézett elõször, de aztán egyre csodálkozóbban. A Tulipáncica fehérbõl mind rózsaszínûbbé változott, annyira, amennyire csak el tud pirulni egy fehér tulipán. Vicu gyerekszeme kutatóan fúródott a tulipán arcába, egyre inkább úgy érezte, hogy hasonlít a virág valakire. Tétován odanyúlt, hogy megsimogassa, akkor rájött, hogy a tulipán Selymesre emlékezteti, és Vicu sírva beszaladt a házba. A Tulipáncica magára maradt éjszakára. Már a többi tulipán sem érdekelte, még a tûzvörös sem, becsukta a kelyhét, legszívesebben visszabújt volna a hagymájába. Leszállt a kertre a harmat, a tulipán csukott koronáján úgy pergett a sok csepp, mintha sírna. Egyszerre halk léptek nesze riasztotta fel! Már sötét volt a házban, mindenki aludt, mégis Vicu közeledett. Fehér hálóingecskéjében olyan volt, mint egy éjszakai tündér. Odaült a fehér tulipán mellé. Egy darabig csak hallgatott, és a telehold fényénél bámulta a virágot. – Hogy lehet? Mondd, tényleg te vagy? Vagy csak nagyon hasonlítasz? – és megint kihullott a könnye a kislánynak. – Ne sírj! Én vagyok! – súgott vissza a Tulipáncica, és a fehér sziromleveleken Vicu látni vélt egy rózsás orrocskát, két világító zöld szemet. – Téged elvarázsoltak?! Ki tette? – Vicu szeme haragosan villogott. – Nem, nem. Én akartam – vallotta be a Tulipáncica szomorúan. – De hát miért? Miért? – Vicu kérdése olyan fájdalmasan csengett, hogy a tulipán egészen belehervadt. De aztán összeszedte magát, és elmondta a szívében megszületõ vágyat, és azt is, mi történt a viharban. Vicu nagyon elgondolkodva hallgatta, a végére egészen megnyugodott. – És most mi akarsz lenni? Tulipán – vagy cica? – Nem tudom – sírta el magát most a tulipán – legszívesebben, legszívesebben mindkettõ. – De hát az lehetetlen! – felelt Vicu. – Egyszer el kell döntened! – Tudom – hajtotta le a kelyhét bûntudatosan a Tulipáncica. – Tudom. – Én majd mindig idejövök hozzád, jó? Így is szeretlek. – odahajtotta arcát a tulipánhoz, aztán halkan belibbent a házba. Anya és nagyi csodálkozva látták, hogy Vicu többé nem keresi Selymest, hanem a kertben üldögél csöndesen a fehér tulipán mellett. Azt, hogy mit beszélgettek, nem hallották. A felnõttek már ritkán tudnak tulipánul és gyerekül. De hogy Vicu továbbra is gondterhelt, nagyi látta. Ám hiába kérdezett bármit, Vicu csak rázta fürtös fejecskéjét. A kislány tudta, hogy Selymes döntött már, szívesen visszaváltozna kiscicává, csak nem tudja, hogyan. És ezt Vicu sem tudta. Lassan véget ért a tavasz, a többi tulipán mind elhervadt, lehullottak a szirmaik, visszahúzódtak a földbe.

2006. december

Vicu szívszakadva futott minden reggel a Tulipáncicához, mindig azt hitte, nem fogja viszontlátni. Szorgosan öntözgette a tövét, még a kiskapájával meg is kapálta, de a tulipán kérte, hogy hagyja abba, mert még megsérül a hagymája. Lassan ráncosodni kezdtek a szirmai Tulipáncicának, és érezte, hogy nem sokáig bírja már. Beszélgetni sem volt kedvük, csak hallgattak. Akkor jött újra egy nyári zápor. Vicuval nem lehetett bírni, erõnek erejével ki akart rohanni a kertbe, hogy egy vödörrel leborítsa a tulipánt, mert biztosra vette, hogy ez a vihar végez vele, olyan gyönge volt már szegény. De akárhogy rúgkapált, nem engedték ki, csak az ablakból nézhette, mi történik. De Vica úgy sírt, hogy alig látta a leereszkedõ angyalködöt, amirõl a Tulipáncica mesélt. A könnyfátyolon át látott valami áramló fehérséget világítani. Látta, hogy eltûnik benne a tulipán, el az egész kert, és reménykedni kezdett, ahogy véget ért a vihar, gumicsizmában kibotorkált a kertbe, – és ott látta a földön heverni a fehér tulipánt. Egészen alélt volt már, alig hallotta a szavát. – Törj le a száramról, és vigyél be a szobádba! – suttogta. – Nem, akkor meghalsz! – súgta vissza Vicu. – Másként nem lehet – felelte a tulipán, és kérlelõn nézett a kislányra. De az ijedten ágat keresett, mellészúrta a földbe, fölemelte a tulipánt, és gyöngéden hozzákötözte, hogy ne a sárban feküdjék. Napokig esett az esõ. Vicu mégis mindig kiment a tulipánhoz. A tulipán már alig pihegett. – Törj le! Törj le! – kérlelte halkan. – Nem bírom megtenni! – sírta Vicu és kisujja hegyével simogatta a tulipánt. – Isten Veled – sóhajtotta a tulipán. – Ha lehet, jövõ tavasszal gyere ki hozzám! – Tarts ki! – kérlelte a kislány. – Holnap hátha. – Már nincs holnap. Az angyal azt mondta, csak így lehet. De megértelek. – Gyere be kislányom az esõbõl! – kiáltotta nagymama Vicunak. S mivel a kislány nem mozdult, utánament. Hirtelen mozdulattal letörte a tulipánt, kézen fogta unokáját, és így szólt: – Bevisszük a vázába a virágodat, ne fázz meg itt nekem ezért a hervadt tulipánért! – és ellentmondást nem tûrõen bevitte mindkettõjüket a házba. A kislány bénult szívvel tûrte a behurcoltatást, szomorúsága mélyén már talán nem is pislákolt remény. Hagyta, hogy megfürösszék, ágyba dugják, csak az éjjeli szekrényén kókadozó tulipánt bámulta mereven. Nem akart elaludni. Azt gondolta, átvirrasztja az éjszakát, az utolsót a barátjával. Ült az ágyában, kezét összekulcsolta a térdén, és már hang nélkül motyogta: – Szerbusz, Selymes, szerbusz, jövõ tavasszal. Talán mégis elaludt egy percre? Talán mégsem bír egy óvodás olyan sokáig fönn maradni? Nem tudom. De ahogy az elsõ hajnali fénysugár bekukucskált az ablakon, különös dolgot látott. A fehér ágyacskában ott szuszogott egy barnafürtös kislány, karjában egy hófehér kiscicával, amelyik összegömbölyödve aludt a biztonságos melegben.

21

Gyerekeknek

A meggazdagodott gazdagember Egyszer volt egy gazdag ember. Annyi pénze volt, mint égen a csillag. Egy diófából faragott, veretes ládában õrizte, naponta számlálgatta, és szíve repesett a boldogságtól, ha újabb fényes érmét tehetett beléje. Pénzecskéit simogatta, dédelgette, kedves szóval becézgette: Gyarapodjatok szentjeim, sokasodjatok! A ládája csordultig volt, de a szíve olyan üres volt, egyetlen lélek sem lakozott abban, még egy teli pelenkás, inci-finci gyerekecske sem. Gondosan vigyázott üresen kongó szívére is, nehogy befészkelje oda magát valaki, mert jaj, Isten tudja, mi történhet akkor vele! Még szóba sem állt senki emberfiával, nehogy esetleg valakinek eszébe jusson, hogy pénzt kérjen tõle. Esténként boldogan hajtotta álomra a fejét, mert biztos volt abban, hogy egész életében – sõt még azon túl is – gondtalanul élhet. Az egyik éjjel álmot látott. Azt álmodta, hogy meghalt. Parádés temetést rendeztek tiszteletére. Elégedett volt, amikor látta, hogy pénzes ládikóját is (végrendelete szerint) melléje temetik. Jól jön majd odaát...! – gondolta. Látta, hogy nincs egy ember sem, aki megsiratná. Sebaj! – legyintett rá magában. – Az a lényeg, hogy jó dolgom lesz majd a másvilágon. A temetés után a túlvilágon találta magát. A dúsan megrakott asztalokról hófehér pendelyes angyalkák osztogatták a sülteket, pástétomokat, ínycsiklandó pecsenyéket, habos tortakölteményeket. Node nem ingyen ám, aprópénzzel fizetni kellett érte! Még a koszos kis utcakölykök is csak úgy cipelték a jobbnál jobb finomságokat. Eljött az én igazi boldogságom! – mondta magának emberünk. – Itt minden olyan olcsó, a pénzem elég lesz még az örökkévalóság végéig is! Az asztalhoz sietett. Már sorolta is az egyik angyalkának, mi mindent kér. Az angyalka egy szép tálcára rakott mindent és kérte a fizetséget. A gazdag ember elõvett egy aranypénzt és az angyal

markába nyomta. Az angyalka jól megnézegette, még a foga közé is bevette, ráharapott és kezét széttárva azt mondta: – Sajnos, ez a pénz nem jó! A gazdag ember elõvett egy másikat. Az sem felelt meg. Harmadikat. Az sem jó. Végül az idegességtõl remegõ kézzel egyenként az angyalka tenyerébe nyomta az összes pénzt, de a válasz mindig ez volt: Ez sem jó! – De hát miért nem jó, a teringettét, a legjobb aranyból készült valamennyi. Itt valami tévedés történt, kérem a felettesét! Az angyalka ismét széttárta kezét és azt mondta: – Uram, sajnálom, de rossz hírrel szolgálhatok. Nálunk csak annak a pénznek van értéke, amit egyszer elajándékoztak valakinek. – Hogy beszélhet ilyet, mikor a faluvégi szegényember is, akinek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, sõt még eggyel több, még õ is lakomázik ehelyt?! Nem volt annak egy garasa sem, hogy másoknak osztogasson. – Azt a cseppet, amije volt, osztogatta a gyerekeinek. No meg a szíve gazdagsága, abban soha nem szûkölködött. Az minálunk a legértékesebb valuta. – válaszolta az angyal. Erre a gazdag ember felébredt. Egész teste verejtékben úszott. Folyton az angyal szavai jártak a fejében. Most aztán mitévõ legyen?! Kiment az utcára. Arra jött egy mezítlábas. Emberünk erõt vett magán, legyõzte kapzsiságát, és a zsebébe csúsztatott egy aranyat. Nem kellett soká várnia, jött egy másik is, harmadik is, sõt... A ládikóban egyre kevesebb pénz lett, a szívébe pedig egyre többen beférkõztek. Elõször egy teli pelusos, inci-finci gyerekecske, aki a háza elõtt gyakran sertepertélt törpi motorjával, amikor a gazdag ember kezébe nyomta félig elmajszolt kifli csücskét. Hát, így gazdagodott az egyszeri gazdagember. Gál Magdolna meséi

Adok-Kapok-Napok Közeleg a karácsony, Jézus születésének, a szeretetnek az ünnepe. Kinek mi, lehet választani ízlésünk szerint. Bárhogy is nevezzük, nagyon megváltozott ez az ünnep a kezdetek óta: Az istállóban született Gyermeket napjainkban pazar, csillogó-villogó kirakatok üdvözlik. Az Esthajnalcsillag helyett villódzó utcai neonfények ragyognak. Az angyalok karának lágy, megnyugtató dala helyett titkos, kísértõ hang kígyózik a levegõben: Fogyassssz! A pásztorok és háromkirályok helyett, akik útra keltek, hogy köszöntsék a Gyermeket és ajándékkal hódoljanak elõtte, az emberek is útra kelnek manapság is, hogy ajándékozzanak, ki örömmel, ki kénytelen-kelletlen. Hosszú, végeláthatatlan sorokban zarándokolnak a bevásárló szentélyekbe, hogy feltöltsék – nem lelküket, hanem – bevásárlókosaraikat. Itt hódolnak istenük elõtt, amely számtalan alakban megtalálható, többek közt házimozi, orrszõr-vágógép, Jakuzzi képében rejtõzik. És legtöbbjük szívében, lelkében mindeközben nem az ünnep öröme készülõdik, hanem a stressz lesz egyre elviselhetetlenebb, hogy aztán az ajándékozások lezajlása után csak a fáradtság tompasága, az üresség maradjon benne. … Titkos forrásokból megtudtam valamit: a kis Jézus még meg sem született, de az emberek már keresztelõre készülnek. A Karácsonyt akarják átkeresztelni. Új neve így hangzik majd: Adok-KapokNapok. Egy olvasónktól

22

NOE Levelek 181-182.

Karácsonyi készülõdés

Felelõsek vagyunk Nem csak magunkért és a szûkebb családunkért. Ma történt. A Keletinél útbaigazítást kért tõlem egy idõs parasztasszony. Tiszta kék szeme volt, fáradt arca, sok szoknyája, fejkötõje és berliner kendõje nagykabát helyett. A vágóhídra igyekezett és a csokigyárba, hogy olcsóbban vásároljon húst és szaloncukrot karácsonyra. Gyerekkoromból ismerõs fonott háti volt a hátán. Beszédbe elegyedtünk. Kibújt belõlem az eredeti szakmám, és a földmûvelésre tereltem a szót. Szomorú és reménytelen lett az arca. A földeken nem érdemes dolgozni – mondta –, mert a külföldi nagy bevásárlóközpontokban mindent olcsóbban vehetnek az emberek, mint az õstermelõtõl. Csupa ráfizetés, parlagon hagyott földek, kertek, munkanélküli emberek a falujában, valahol Aszód környékén. Egy földmûvelési hagyomány és kultúra veszik el.

Karácsonyi készülõdés A gyerekek számára nagyobb az öröm, ha õk is kivehetik részüket a karácsonyi készülõdésbõl. Érdemes hát például olyan díszeket is a fára akasztanunk, aminek elkészítésénél õk is segédkeznek. Minden háztartásban megtalálható alapanyagból készül a só-liszt gyurma, amelyet aztán számtalan dologra használhatunk. Hozzávalók: – finomított, apró szemû só – ugyanannyi liszt – szükség szerint víz. Az összekevert liszthez és sóhoz annyi vizet adunk, hogy jól formázható tésztát kapjunk. A karácsonyi mézes süteményeknél használt formákkal figurákat készítünk, amelyekbe vagy már ilyenkor beletesszük a fonalat, vagy lyukat fúrunk a formákba, hogy száradás után legyen mibe fûznünk az akasztókat. A vállalkozó kedvû gyerekek azonban saját maguk is készíthetnek különbözõ figurákat, amelyek 2-3 napi száradás után kifesthetõk. Aki nem

2006. december

A földekért járadékot ígérnek, perceken belül idegen kézbe kerülnek. Mindezt nagyjából tudom, tudtam a híradásokból. Most viszont szívszorítóan szembesültem vele. Belém döbbent: felelõs vagyok én is. Szólnom kell. Ha nem akarjuk, hogy ki tudja milyen minõségû és eredetû élelmiszereket együnk, ha nem akarjuk, hogy a föld idegen kezekbe kerüljön, akkor nagyon tudatosan ügyelni kell arra, hogy csak magyar termékeket vásároljunk. Tudom, csábító a külföldi termék alacsonyabb ára. De gondoljuk meg, hogy a holland, német stb. mezõgazdaságot akarjuk-e támogatni, vagy a saját, igen jó minõségû gyümölcseinket akarjuk-e fogyasztani? A minap járta be az internetet a figyelmeztetés, hogy veszélyben van a Szobi szörp, mert a környékbeli gyümölcs helyett kínai gyümölcsbõl készíti a Rauch a szörpöket, gyümölcsleveket.)

szeretne a festéssel bíbelõdni, az a begyúrt tésztát kisebb részekre osztva keverhet temperát az alapanyagba, s ezek után állíthatja össze a különbözõ színekbõl saját karácsonyfadíszeit. Ugyanezt a só-liszt gyurmát karácsonyi ajándékok készítésére is használhatjuk. Nagyszülõk számára például kedves ajándék lehet, ha unokájuk kéznyomatát kapják meglepetésként. A fent leírt recept alapján összeállított tésztából ilyenkor kistányérnyi, kb. 1 cm vastag kör formát nyújtunk, amibe aztán gyerekünk belenyomja a tenyerét. Lyukat fúrunk a tésztába a szalag számára, majd pálcikával a lenyomat alá odaírjuk a gyerek nevét és korát. Ezt a nagyobb gyerekek maguk ki is festhetik, más színnel a lenyomatot és mással a feliratot. Évek múlva is jó látni az azóta már felnõtt gyerek keze nyomát, sõt, idõrõl idõre elkészítve azt, jól nyomon követhetõ a növekedésük. Ha minden alkalommal más és más színt használunk a festéshez, a lenyomatok sora vidám díszként színesítheti a lakást. Akár a fenyõre, akár ablakba készíthetünk papírból is díszeket. Különbözõ színû és vastagságú kartonokból vágjunk ki a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódó figurákat (például fenyõfát, harangot, angyalt, csillagot), amit aztán színben hozzáillõ fonalra, szalagra akasszunk fel. Ha az angyalokat hurkapálcák végére kötjük, s azt a plafonról lelógatjuk, akkor például

Mindnyájunkat elfoghat a tehetetlenség érzése. Olyan nagy gazdasági hatalmakkal állunk szemben, hogy nincs esélyünk ellenük. Ámde gondoljunk csak a Danone esetére, amikor a Gyõri Keksz került veszélybe. A Danone-termékek bojkottálása eredménnyel járt. A Danone meggondolta magát. Csak ilyen módon van esélyünk a magyar termékek megmentésére. Tudatosan kerülni a külföldi termékeket (a nagy üzletekben is fel kell tüntetni a származási helyet) és szilárdan hinni abban, hogy az a kicsi, amennyit a mi vásárlásunk jelent, az is számít. Számít, ha sokan teszünk így. A felelõsségünk még az is, hogy az effajta meggyõzõdésünket ne rejtsük véka alá, mondjuk el másoknak is! Járjunk piacra, ne bevásárlóközpontba vagy plázákba!!! Benkõ Ágota

a gyerekszobát mobilokkal díszíthetjük, amelyek már a legkisebb légmozgásra is meglibbennek. Egész kicsi babák számára elviselhetõbbé, szórakoztatóbbá válhat a pelenkázás napi többszöri mûvelete, ha van mit nézegetni. Kicsit nagyobbak már meg is tudják azt fújni, s övék az öröm, hogy valamit maguk hoztak mozgásba. Ha az ablakra ragasztjuk a kivágott formákat, így az utcáról õk maguk is jól láthatják, hogy melyik a szobájukhoz tartozó ablak. Az adventi idõszak, a készülõdés jó alkalom arra, hogy gyerekeinkkel közös élményeink legyenek, hogy beszélgessünk az eljövendõ ünneprõl, számba vegyük szeretteinket, s megéljük az együttlét örömét. Játszva ügyesedhetnek, festhetnek, formázhatnak, vághatnak, s karácsonyeste büszkék lehetnek arra, hogy valamivel õk is hozzájárultak az ünnephez. Ezekben a napokban, hetekben azokat a történeteket olvassuk fel számukra, amelyek a karácsonyhoz kapcsolódnak, s meséljük el nekik saját gyerekkori élményeinket. A karácsonyi készülõdésben ne feledkezzünk meg ezekrõl az együtt töltött órákról, legyen idõnk rájuk, hiszen éppen miattuk történik mindez. Péterfi Rita

23

Karácsonyi készülõdés

A Karácsonyi ünnepséget ebben az évben a Nagycsaládosok Szent Lõrinc Egyesületével közösen Budapesten szervezi a NOE. A helyszín a vadonatúj Pestszentimrei Sportcsarnok Budapest harmadik legnagyobb sport és kulturális csarnoka. (a XVIII. kerület megközelíthetõ Kõbánya-Kispestrõl a 82-es és a 182-es busszal)

Az ünnepséget 2006. december 17-én, vasárnap 10 és 14 óra között tarjuk. A mûsorban lesz mesemondó, bábjáték, karácsonyi zene, valamint ajándék is a gyerekeknek. Érdeklõdni lehet a következõ elérhetõségeken: e-mailen: [email protected] faxon: 061-291-3653, vagy mobilon: 06/30/992-5866 vagy 06/20/397-7443

A visszaesõ Úgy látszik, én már csak ilyen vagyok. Könnyen esek szerelembe. Most éppen Erdélybe lettem szerelmes. Remélem, ez is olyan tartós lesz, mint amilyenrõl nemrég Ciki? címû írásomban olvashattatok. Mindössze 110 km-re lakom Nagyváradtól. Számtalanszor el is jutottam ebbe a csodálatos (valamikor még csodálatosabb) városba, sõt, egyszer a Bihari-hegységben is kirándultam egy jót, s még a Mátyásszobrot is láthattam a Funar által feldúrt Kolozsvárott, de Székelyföldre idén jutottam el elõször. Életre szóló élményekkel tértem haza. Egy éve ilyentájt egy utazási vállalkozó ajánlatát elfogadva csoportot szerveztem diákjaim körébõl, s egy-két hét alatt össze is állt a csapat. Gyönyörû helyekre jutottunk el. Igaza volt öcsémnek: „Tiszta Alpok, csak nem tiszta!” Hát igen! Egy nemrég Erdélybe férjhez ment kolleganõm mesélte, hogy olyan, mint környezetvédelem vagy környezetgazdálkodás, szinte ismeretlen fogalom arrafelé. A legkedveltebb szemétlerakó-hely a patak… Egyesületünk évek óta zászlajára tûzte a környezetvédelmet. A NOE Leve-

24

lekben számos cikket olvashattunk már e témában. Jó lenne megtalálni a felvilágosítás és egyéb együttmûködés lehetõségeit, hogy tényleg „Tiszta Alpok” lehessen ez a hely! Fantasztikus élményben volt részünk kirándulásunk harmadik napján. Gyergyószárhegyen a kolostor papja, egy 80 körüli idõs ember kerek-perec „eligazított” minket. Rövid kikérdezés után megimádkoztatta a társaságot. Közösen kezdtük a Miatyánkot, majd néhány szó után õ kiszállt. Amikor a végére értünk, elmondta, hogy nemrégiben egy budapesti orvoscsoport nem tudta folytatni a megkezdett imát… Az elsõ teszten átmentünk. Következett a feddés: a tavaly decemberi népszavazás miatt kaptunk hideget-meleget. Talán most éreztem elõször, mi az a kollektív felelõsség. Kicsit rosszul éreztük magunkat, akik értettük, mit jelent a sokszor, különféle hangszínnel megismételt „Szegény Magyarország!” mondat. Késõbb mégis örültem neki, mert este a szálláshelyen egy remek beszélgetés kerekedett a gyerekekkel e témában. Elõször nem értették, miért mondta a pap bácsi Magyarországot szegénynek, mikor ott sokkal nagyobb szegénységet tapasztaltak.

Bizonyára érdekes lehetett családi körben elmondott élménybeszámolóm, mert egy hónappal hazaérkezésem után újból kint voltam egy hosszú hétvégére rokonaimmal. Bözödújfalu olyan hely, ami már nem szerepel a térképeken, hiszen a diktátor 1989-ben elárasztotta. Az egykori faluról már csak a tóból kimagasló templomtorony árulkodik. Elsõ utamon mint turistalátványosság érintett meg. Másodszor az emberi sorsok, az, hogy vannak olyanok, akik nem tehették meg, hogy máshova költözzenek, s évtizedek múltán is egykori falujuk mellett, a hegyoldalban épített viskóikban tengetik életüket. Nagyon megfogott a látvány, s az, hogy kéregetõ, iskolát soha nem látott gyerekek hogyan tudtak örülni egy-egy szendvicsnek, csokinak. Ekkor határoztam el, hogy ha az Isten éltet, missziót kezdek ezen a helyen. Ennek jegyében november 1-jén adománnyal látogattuk meg a tó partján élõ családokat. Iskolámban gyûjtést hirdettem: „Egy diák – egy csoki” címmel. Szép mennyiség gyûlt össze ruhából, édességbõl, játékból, mellyel teletömtük autónkat, s nem minden nehézség nélkül (egy kis vita a román vámosokkal) célhoz értünk.

NOE Levelek 181-182.

Karácsonyi készülõdés A 4 éves kislány arcáról – általam soha nem látott – öröm sugárzott, amikor meglátta azt a piros kiscsizmát, amit aztán semmi nyalánkság kedvéért nem volt hajlandó elengedni. Régen mondom, de most igazán tapasztaltam, hogy

adni a legjobb dolog a világon. Kívánom, mindenki tapasztalja meg az örömszerzésnek ezt a módját. Erre kitûnõ alkalom lehet egy régi NOE-s hagyomány ápolása. Karácsony közeledtével igen sok segítségkérõ levél szokott érkezni a Titkárságra. Az igényeket a központ nem tudja egymaga kielégíteni, ezért a nevükben kérem, hogy azon tagegyesületeink és tagjaink, akik fel tudják vállalni egyegy csomag összeállítását és eljuttatását szerencsétlen sorsú családoknak, jelezze ezen szándékát a Titkárság dolgozóinak.

Gyerekszáj Mit szerettek legjobban a karácsonyban? Hát persze hogy a sok ajándékot, és hogy nagyon szép díszes, ünnepi a lakásunk! Hogy sokat készülünk rá. Mindennapra kapunk feladatot. Tegnapra pl. azt kaptam, hogy kérés nélkül segítsek valakinek. És minden nap a feladat mellett az adventi zsákocskában egy mézeskalács is van. Szentestére elõadással készülünk. Izgulok, hogy jól sikerüljön. Szeretek ajándékot készíteni is. Szeretem díszíteni a fát. És az éjféli misét. Meghitt és titokzatos minden. Az a legjobb, hogy akkor vakáció van, .és hogy olyan mosolygós mindenki. Együtt a család, és lehet otthon jókat játszani apuékkal is. És, hogy sokkal több idõnk van egymásra. Advent elsõ vasárnapján kitesszük az üres betlehemi barlangot. Abba tesszük a lyukasztóval készített papírcsillagokat, amiket "jóságokért" kapunk. Vasárnaponként bele teszünk egy-egy bárányt, szamarat, ökröt, végül a jászolt. Mire a kis Jézuska karácsonykor megszületik, szép hely várja.

Van-e valami, amit nem szerettek a karácsonyban? Az anyura mindig ilyenkor jön rá a takarítás, tök ideges, hogy nem lesz kész. A barátainak persze olyan szépen mondja, hogy nem ez az ünnep lényege… Én sajnálom a csúnya fenyõfákat, akik senkinek se kellettek. Én azt nem szeretem a karácsonyban, hogy olyan gyorsan véget ér, és egy egész évet kell rá várni, hogy megint eljöjjön, és hogy a nagy szeretés is véget ér a karácsonnyal együtt. Én azt nem értem, hogy a Jézuska épp hogy megszületett, fekszik a jászolban, és máris rohangálnia kell, hogy szállítsa azt a rengeteg ajándékot. Hogy tudja elolvasni a leveleket, amit írunk neki? Ja, az angyalok felolvassák neki! (Körkérdés 1. és 4. osztályos gyerekeknek. A válaszokat nem szerkesztettük)

2006. december

25

Kedvezményeink

Segíts magadon, ... és a NOE-t is segíted vele! Egyesületünk évek óta keresi a lehetõséget arra, hogy az egyre szûkülõ állami támogatás ellenére fenn tudja tartani mûködését. Tagdíjbevételünk a folyamatos emelés ellenére mûködési költségeinknek csak kisebb hányadát teszi ki. Most egy olyan lehetõséget találtunk, amely nemcsak a szolgáltatónak, hanem a tagságnak és közvetve az egyesületnek is elõnyös lehet. Egy nagycsaládban fokozott mértékben jelentkeznek az egészség megõrzésével, helyreállításával kapcsolatos kiadások. Nem mindegy tehát, hogy az egyébként is kiadásra kerülõ összegek után érvényesíthetjük-e a kb. 25 %-os adókedvezményt. Bátorítunk tehát Titeket, hogy vegyétek igénybe e kínálkozó lehetõséget, mellyel elsõsorban Ti jártok jól, ugyanakkor nem titok, hogy egy megállapodás alapján minden (e körben) belépõ tag után a NOE adomány-támogatásban részesül. Az elnökség nevében: Vári Ferenc elnökhelyettes

Budapest, 2006. november

A fenti ajánlást remélhetõleg minden tagunk olvasta már. Egyéni tagjaink jövõ évi tagdíjcsekkjeikkel együtt megkapták az üzleti ajánlatot. Tagegyesületeink is valószínûleg kiosztották tagjaiknak a megküldött EP anyagot. Kérünk mindenkit, hogy a jelentkezési lapokat december 31-ig szíveskedjetek visszaküldeni a belépési díj befizetését igazoló szelvény fénymásolatával együtt. Ez alapján tudjuk érvényesíteni szerzõdéses jogainkat. Együttmûködéseteket köszönjük!

Legfrissebb kedvezményeink CSIKI-BEGE AUTOPLAZA Kft. 1039. Budapest, Pünkösdfürdõ u. 52-54.  886-5656 www.csikibege.hu A NOE tagjai jogosultak az Autoplaza bérautóparkjában levõ családi autók (FIAT Doblo Family – 7 fõs és FIAT Multipla – 6 fõs) 50%-os tarifával, valamint személyautóinak és kisbuszainak és kisteherautóinak 10%-kal csökkentett tarifával történõ bérlésére. A bérlésekre egyébként a mindenkor érvényes bérleti kondíciók érvényesek. A NOE tagjai gépkocsivásárlás esetén a gyári garancián túl, +1 év megváltható Csiki-Bege Garanciát kapnak térítésmentesen – készpénzre nem váltható. A NOE tagjai az Autoplaza szervizének munkadíjából az 5 évesnél fiatalabb autók javításakor 10% kedvezményre, az 5 év feletti autók munkadíjából pedig 30% kedvezményre jogosultak. Az Autoplaza autómentõ szolgálata térítésmentesen szállítja be (75 km-es határig) a NOE tagjainak meghibásodott autóját, ha a javítást és a baleseti kárügyintézést az Autoplaza szervizében rendelik meg.

CAMPUS CLUB Utazási Iroda (1066 Budapest, Jókai u. 30.)  354-0191 www.utazas.info Érvényes NOE igazolványra 10% kedvezményt adnak saját szervezésû útjaik árából.  JÉGTERASZ Westend Tetõkert 1069 Budapest, Váci út 1-3. www.jegterasz.hu A NOE tagjai 2006. október 27. és 2007. március 15. közötti szezon alatt minden hétfõi, keddi és szerdai napon 30%, az egész szezon alatt pedig 15% kedvezményt kapnak a belépõjegy árából. Kivételt képeznek ez alól a munkaszüneti napok és az iskolai szünetek napjai, amikor is állandó 15%-os kedvezményben részesülnek a NOE tagkártyával rendelkezõk. A kedvezmény más kedvezménnyel nem vonható össze.  LONDON STÚDIÓ KFT. www.londonstudio.hu  385-0177 Érvényes NOE igazolványra 20% kedvezményt adnak a csoportos lakossági tanfolyamok árából.

26

NOE Levelek 181-182.

Hirdetéseink A Fenomén Divatház meglepetéssel készül az ünnepekre! Az ünnepek közeledtével a Fenomén Divatház olyan akciós ajánlatokat kínál vásárlóinak, mely már önmagában is ajándéknak tekinthetõ, de hogy még kellemesebb legyen a vásárlás, decemberben minden vásárló, aki arany, ezüst vagy bronz hétvégén vásárol a divatházban ajándékot kap! Sõt! December 9-10-én – „ezüst hétvégén” – az elmúlt évek népszerû gyakorlatához hasonlóan forró teával, lángossal vendégeli meg minden vásárlóját. További akciót is hirdet a Fenomén Divatház: decembertõl minden vásárló gyûjtõfüzetben gyûjtheti a kedvezményre jogosító pecséteket. Minden betelt füzet egyszeri kedvezményt jelent, mellyel a Fenoménban a Téli Vásár akciós áraiból 2007. február 28-ig további 10% kedvezményre jogosult minden beváltó! A gyûjtõfüzet részleteirõl valamint aktuális akciókról további információt a Fenomén Divatházban vagy a www.fenomen.hu weboldalon találhatnak! A Fenomén Divatház akcióival valóban Boldog az Ünnep! Boldog Karácsonyt Kívánunk! Fenomén csapat

2481 Velence, Kis köz 4. Nyitva tartás: egész évben www.familiafirma.hu Jelentkezni lehet: 213-7585 30/267-5351 A Velencei-tónál, Velencén, gyönyörû természeti környezetben várjuk az Erdei Iskolába, valamint az Apartmanházba érkezõ gyerekeket és a pihenni vágyó felnõtteket. Üdülési csekk elfogadóhely! A nagycsaládosok egyesületének tagjai (igazolványuk felmutatása esetén) 10% kedvezményt kaphatnak a szállásdíjból. Elhelyezés: A vendégházban 6 apartmanban max. 40 fõ helyezhetõ el. Az elszállásolt személyek száma 1-8 fõ lehet apartmanonként, amelyekhez külön konyha és fürdõszoba is tartozik. Lehetõség van egy közös helyiség használatára is, amely különbözõ közös foglalkozásokra, étkezésekre is alkalmas. Ágynemû 250 Ft/garnitúra. Részvételi díj: – 1 apartman (max. 8 fõ) 8 500 Ft/nap – 1 lépcsõház (3 apartman, max. 20 fõ): 25 000 Ft/nap – a teljes vendégház (6 apartman, max. 40 fõ): 49 000 Ft/nap üdülõhelyi adó (18 év feletti vendégeknek): 375 Ft/nap/fõ Szolgáltatások: gépkocsi-parkolásra alkalmas zárt udvaron szabadtéri foglalkozások, grillezés lehetõsége. A településen orvos, gyógyszertár, posta, élelmiszerbolt és szabad strand található.

Hirdetéseink Homok, sóder, murva, beton, termõföld szállítását 5 tonnáig vállalom Budapesten, NOE- tagoknak 5% kedvezménnyel!  20/956-5720 Kovács Árpád e-mail: [email protected] web: http://teherfuvarozas.uw.hu Plasztikai Sebészet. Dr. Jánky György plasztikai sebész rendel: hétfõ, csütörtök: 15-19 h. Vállalom, hogy a legalább egy éve NOE-tag, 3 vagy többgyermekes, érvényes tagsági igazolvánnyal rendelkezõ szülõk – csak 5-12 év közötti -, elálló fülû gyermekét vagy gyermekeit térítésmentesen megoperálom, ha igényli és alkalmas a mûtétre. 1114 Budapest, Bartók Béla út 1., 365-8633; 20/934-8778 E-mail: [email protected] Mûködõ színes tv és egy 14"-os monitor, valamint egy javításra szoruló HP 520 nyomtató elvihetõ.  387-3942 Lukács Egy négy- és egy háromgyermekes család kér ruhanemût, plédeket, függönyöket, porszívót, vasalót, edényeket, számítógépet.  20/355-0605 vagy 20/346-0830 Négygyermekes család kér számítógépet és fotelágyat. Csak jelképes összeget tudunk fizetni.  30/597-6048

2006. december

Fuvarvállalás! Titkárságon leinformálható NOE-tag, 14 köbméteres kisteher-gépkocsival, Budapestrõl.  70/316-1533; 395-1217 Sziráki Imre Eladók bükk színû (újszerû állapotban) Faktum RS minõségi bútorok: sarokgardrób-szekrény, keskeny nyitott polcos szekrény, pelenkázóvá alakítható, alacsony, ajtós szekrény + a hozzávaló pelenkázólap, valamint fehér színû ifjúsági (átlagos állapotú), kétajtós, akasztós-polcos, 2 nyitott polcos, íróasztalos elem, és komód.  410-8322, este Lakásfelszámolás miatt (csak NOE-tagoknak!) eladó: 1 db Whirlpool mikrosütõ, 1 db burgonyaszelet sütõ, 1 db újonnan áthúzott és rugózott sezlon, valamint 50x35x22 cm-es akvárium, álvánnyal 1000 – 1000 Ft-ért, 1 db ágynemûtartó 500 Ft-ért és 60x30x30 cm-es terrárium 500 Ft-ért.  789-9472 Eladó egy fekete színû, orosz pianínó 130 000 Ft-ért.  20/968-8867 Kovács Attiláné Ötgyermekes család háti hordozót vásárolna 8 hónapos gyermekének.  70/380-2679

27

Életünkrõl Limpimpi mesél a barátságról címû mesekönyv árkedvezménynyel megvásárolható a szerzõtõl. Igényes kivitelezésû, gazdagon illusztrált könyv tanulságos történettel. Személyes vásárlásnál 990 Ft/db (1-9 db), 900 Ft (10 db-tól). Postai utánvétnél 850 Ft/db + postaköltség. Cím: Budapest, Baross u. 36. III. 2. (Kálvin térnél) Telefon: 20/537-5155, 1/266-8052. E-mail: [email protected]

Legjobb ajándék

Karácsony éjjelén Az angol szerzõ gyönyörûen illusztrált képeskönyvének lapjain Jézus születésének története elevenedik meg. A könyv megvásárolható a könyvesboltokban 1980 Ftért, a Harmat Kiadó könyvesboltjában (1114 Budapest, Bukarest u. 3.) NOE-tagkártyával 15% kedvezménnyel. A kedvezmény a kiadó minden kiadványára vonatkozik. A könyv kedvezménnyel postán is megrendelhetõ a fenti címen, a december 15-ig beérkezõ megrendelések postaköltségét átvállalja a kiadó.)

– Én karácsonyra pisilõs fiúbabát kértem. – Nekem van már ilyen babám, sõt még többet is tud: járni, beszélni, kakilni is. Sõt, még etetni is lehet. – ??? – Hát a kisöcsém.

Örömhír Örömmel tudatjuk, hogy április 9-én megszületett ötödik gyermekünk, László! Nagy-nagy örömmel fogadták testvérei: Gergely, Zsófia, Anna és Balázs. Gubányi László és Gubányiné Ravasz Margit, Szécsény.

A gyáli Micimackó és barátai Csoport örömmel adja hírül, hogy a közelmúltban két baba is született náluk: augusztus 8-án Géczi Huba, október 22-én pedig Loga Ákos.

Augusztus 23-án 11.00 órakor, Budapesten megszületett az ötgyermekes Forgó Edit tagtársunk 3. unokája. Barnabás és Anna után, 4.000 grammal és 52 cm-rel egészségesem megszületett Sára, Sáfrány Dániel és Rabi Gabriella kisbabája, szülei, nagyszülei és testvérei örömére. Sok szeretettel gratulálunk az új nagycsaládnak!

28

Hírül adjuk, hogy szeptemberben – szülei Török Mónika és Németh István, valamint testvérei: Krisztián, Viktor és István nagy örömére – megszületett Németh Márk. Szeptember 2-án, 8.10 perckor, 3.000 grammal és 50 cm-rel megszületett, volt vezetõségi tagjaink, Marton László és felesége, Marika 2. unokája: Lacika. Szívbõl gratulálunk ifjabb Marton Lászlónak és feleségének, Zsíros Tündének! Jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!

Tisztelt és Kedves Mindnyájan! Örömmel értesítelek, hogy nagy áldásként 13. unokánk november 21-én hajnalban megszületett – Török Júlia. Tagtársi és fõtitkári üdvözlettel: Török Ádám (4 gyermek édesapja)

Kedves Mindenki, örömmel jelentem, hogy november 24-én hajnalban megszületett – a sorban a hatodik – unokám, Szabó Luca. Avvakumovits György elnökségi tag

Örömmel értesítelek benneteket, hogy nekem is megszületett a 2. unokám, Boglárka lányom és Christer Johansson kisleánya: Ella Franciska. Göteborgban (Svédország), szeptember 21-én 13.05 perckor látott napvilágot, 3.500 grammal és 51 cm-rel. Az édesanya és kisbabája egészségesek. Szendi Horváth Edit „Bölcsõ” Nagycsaládosok Csongrádi Egyesülete

NOE Levelek 181-182.