Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet Miskolc 2015.
A család helyzetének vizsgálata vallásos közösségben
Konzulens: Dr. Kozma Judit Egyetemi docens Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet
Készítette: Hegedüs András Szociális menedzser szak Miskolc, 2015
Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni Páromnak Bezzeg Dórának és Szüleimnek a sok segítséget, akik végig támogattak a képzés alatt. Köszönettel tartozom Tanáraimnak, különösképpen Kozma Juditnak, aki sokat segített a dolgozat megírásában. Előszó Amikor elkezdtem a szociális menedzserképzést, azért tettem ezt, mert éveken keresztül szolgáltam egyházi hivatásban elesett embereket segítve mind mentálisan mind szociálisan. Jártam a városokat, falvakat, idősek bentlakásos otthonait, idősek klubjait, hajléktalan szállókat, gyerekek és fiatalok átmeneti otthonait, hogy az állami szociális intézményekkel karöltve hathatós segítséget tudjak nyújtani a bajbajutott embereknek. Pont azért kezdtem bele ebbe a képzésbe, hogy ne laikusként, hanem szakemberként, a részletekbe is belelátva, megfelelő szaktudással végezhessem a munkámat. Hiszem azt, hogy semmi nem véletlen és lesz értelme annak, hogy elvégeztem ezt az iskolát. Jelenleg is foglalkozom a szociális munka egy egészen kis szegmensével, a szociális étkeztetéssel, de nyilván, ehhez nem lenne szükségem felsőfokú végzettségre. Terveim között szerepel, hogy létrehozunk egy olyan alapítványt, amivel hasonlóképpen tudjuk segíteni a rászorulókat, mint ahogyan azt lelkészként tettem.
2
Tartalomjegyzék I.
Bevezetés……………………………………………………………………4
II.
A család fogalma, jellemzői………………………………………………...5 1. Családtípusok…………………………………………………………….6 1.1. Nukleáris család………………………………………………………..6 1.2. Többgenerációs család és a nagycsalád………………………………..6 1.3. Egyszülős család vagy családtöredék…………………………….........8 2. Alternatív kapcsolatformák……………………………………………...8
III.
A csoport fogalma, jellemzői…………………………………………........9 1. A csoport fogalma és funkciói …………………………………………..9 2. A csoport kialakulása……………………………………………………9 3. Csoport típusok…………………………………………………………10 4. A csoport fejlődése……………………………………………………..10 5. Csoportnormák …………………………………………………………11 6. A csoportok típusai……………………………………………………..13
IV.
A vallási közösség fogalma, jellemzői…………………………………….15 1. Alapfogalmak…………………………………………………………...15 2. Elméletek……………………………………………………………….16 2.1. A vallás funkciója a társadalomban…………………………………..16 2.2. A gazdaság és a vallás összefüggései...................................................16 2.3. A szekularizáció elmélete…………………………………………….17
V.
A család helyzete a vallásos csoportban…………………………………..18 1. Társadalmi válság…………………………………………………........18 2. A gyülekezet, mint közvetítő sruktúra……………………………........19 3. A keresztény közösség előnyei…………………………………………20 4. A házassági kapcsolat…………………………………………………..21 5. A gyermekek és szüleik………………………………………………...25 6. Kommunikáció…………………………………………………………27 7. Szexuális normák a közösségben………………………………………29 8. Elvárások a közösség felé………………………………………………31
VI.
Összefoglalás,synthesis…………………………………………………...34 Bibliográfia…………………………………………………...…………..39 Melléklete………………………………………………………………41
3
41 I. Bevezetés Társadalmunknak és magának az emberi létnek is véleményem szerint meghatározó pillérje a jól működő család. Sokan sokféleképpen közelítették már meg a család témáját én úgy gondolom, hogy a szociális munka szempontjából is hasznos lehet az a megközelítés, hogy miképpen segíti, illetve hátráltatja egy család optimális működését az, ha egy egyházhoz illetve vallási csoporthoz tartoznak. A statisztikákban előkelő helyet foglal el a válások számában a vallási ellentétek miatt szétbomlott házasságok aránya. Nagyon fontos tehát megvizsgálni véleményem szerint, mivel napjainkban sokkal többen tartoznak valamilyen vallási csoporthoz, mint korábban, hogy milyen módon hat, mint csoport a vallásos közösség a családra és a családban élő egyénekre. A vallási csoportok komoly személyiség formáló erővel rendelkeznek és az általuk képviselt erkölcsi normákhoz való igazodás is nagymértékben át tudja alakítani egy család életét. De nem csupán a pozitív dolgokról van itt szó, hanem arról is, ha a család valamelyik tagja nem akar a vallásos csoport tagjává válni, akkor komoly konfliktusok keletkezhetnek a családon belül a közösséghez tartozás miatt. Szeretném megvizsgálni, hogy mennyiben lehet elválasztani a család normáit a közösség normáitól, amennyiben aktív tagja lett a közösségnek Sok szerző ír arról, hogy az erős család alapja a közös hit és a vallási csoporthoz való tartozás, de nem nagyon találni olyan művet, amely ennek a felvetésnek a kritikáját fogalmazza meg. Tény, hogy semmivel sem jobb a válások aránya a vallásos közösségekben belül, mint azon kívül, tehát valami alapvető probléma lehet, amit szeretnék ebben a dolgozatban megvizsgálni. Ahhoz hogy ezt elérjem, szükségesnek tartom meghatározni a család fogalmát, a csoport fogalmát és ezen belül a vallásos csoport fogalmát és jellemzőit is. Ezután szeretném megvizsgálni azokat a pozitív és negatív hatásokat, amelyek a vallásos közösségekben érhetik a családokat. Dolgozatommal az a célom, hogy akik elolvassák, segítséget kapjanak arra az esetre, ha ilyen közösségekhez tartoznak, hogy a lehető legjobbat tudják kihozni ottlétükből. Ahhoz, hogy ezt elérjem, nyílván tudnunk kell, hogy mit jelent a csoport, a család és a gyülekezet és hogyan kapcsolódnak ezek össze, tehát így építem fel ezt a rövid tanulmányt.
4
II.
A család fogalma, jellemzői1 A család fogalmát egyszerűen a következőképpen lehet meghatározni: a család
különnemű személyekből áll és ez különbözeti meg más csoportoktól, a család tagjai azok akik legalább két generációba tartoznak. A család generációról generációra megújul a születések által, vagyis tulajdonképpen reprodukálja önmagát és nem kívülről érkeznek bele tagok. Természetesen a család a házasságok által bővül olyan személyekkel, akik addig nem tartoztak a családhoz. A családok kutatásával különféle társadalomtudományok foglalkoznak. Az egyik ilyen, amit szeretnék megvizsgálni a néprajzi megközelítés, amely a családok típusait három féle képpen különbözteti meg: a monogám az a család, amely egy férfi és egy nő házasságából jön létre. A Poligám család abban különbözik az előzőtől, hogy a házasságot egy férfi több nővel köti meg, ez azt jelenti, hogy nem egy, hanem több felesége is van. Elég ritkán, de előfordul a poliandrén család típus is, az ilyen családban egy nő házasodik több férfival. Egy másik megközelítés a házastárs megválasztása szerint közelíti meg a kérdést – de ebben az esetben, leginkább a feleség megválasztásáról van szó –az ilyen az endogám házasság, ebben az esetben a házastárs ugyanabból a közösségből, társadalmi csoportból, a mi esetünkben vallási közösségből kerül ki. Az ilyen házassági modell leginkább a természeti népeknél fordul elő, de ahogy említettem, a vallási közösségekben is megfigyelhető. Pont ennek az ellentétjéről beszélünk az egzogám házasságról, ebben az esetben csak más társadalomból választhatnak a házastársat. Egy másik megközelítés a jogi amely
többek között a családon belüli hatalmi viszonyok megoszlását és azoknak
körülményeit vizsgálja. A hatályban lévő jogi szabályozás értelmében azok egyenes ági rokonok, akik egymástól származnak, ilyenkor beszélünk a család magjáról.. Oldalági rokonságról pedig akkor beszélhetünk, ha családi viszonylatban legalább egy közös felmenő rokonuk van. A család, szociológiai értelemben vett csoport egyik jellemzője, hogy minimum két generáció él együtt benne. Ez a megközelítés elsősorban a család szerkezetéből indul ki. Ha a szülők élnek együtt a gyerekekkel, akkor családmagról nukleáris családról beszélünk. Abban az esetben, ha kettőnél több generáció együtt él
1
Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes : Család, gyerek, társadalom 9-
22.oldal
5
beszélünk a nagycsaládról. Családtöredéknek hívjuk azt, amikor az elvált szülő egyedül neveli a gyermekét.2 1. Családtípusok 1.1. Nukleáris család3 „A nukleáris család típusa az ipari forradalom hatására terjedt el, hiszen azzal, hogy a munkahely és lakóhely szétválása miatt megszűnt a család közös termelői egység funkciója,és az iskoláztatás általánossá vált, már nem volt szükséges több generáció jelenléte a családban. Az oldalági rokonok és a generációk is „letöredeztek” a családról és abból csak a mag (nucleus) maradt meg, innét ered a nukleáris család kifejezés is. Családmagnak, vagy nukleáris családnak a szülőket, tehát az apát és az anyát, valamint a gyermekeket nevezzük.” 1.2. Többgenerációs család és a nagycsalád4 „A korábbi évszázadokban – ahogy azt a családtörténeti részben is olvashattuk – a nagycsaládvolt jellemző, amely alatt általában a patriarchális nagycsaládot értették. Ez azt jelentette, hogy a közös őstől származó férfiak együtt éltek feleségeikkel, gyermekeikkel, unokáikkal, azaz többgenerációs családról beszélhetünk. A nagycsalád feje általában a legidősebb férfivolt, vagyis az apa, nagyapa vagy a legidősebb férfitestvér, aki – főleg a korábbi időszakban –korlátlan hatalommal rendelkezett, elűzhette, kitagadhatta, sőt akár megüthette a családtagokat. Tisztelete a családon belül rendkívül nagy volt, például a családhoz tartozó asszonyok, nem szólíthatták meg, jelenlétében nem nevethettek. Ez a nagycsalád a 20. századra megváltozott. A politikai, gazdasági viszonyok változása következtében mind inkább érzékelhetővé vált a női szerep családon belüli átalakulása, a családok méretének csökkenése, a különböző generációk szétköltözése. Ezt a folyamatot erősítette az építkezési szokások átalakulása, az egy-két szobás panellakások megjelenése. 2
Kozma Judit: Kézikönyv szociális munkásoknak :125-126. oldal
3
Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes : Család, gyerek, társadalom: 10.
oldal 4
Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes : Család, gyerek, társadalom: 11.
oldal
6
Napjainkban különbséget kell tenni a többgenerációs és a nagycsalád között. A többgenerációs családok többsége ma elsősorban a szülőkkel együtt élő fiatal házasok, illetve kisebb számban fordul elő az olyan típus, amelyben idős szülő költözik felnőtt házas gyermekéhez rendszerint akkor, ha az idős ember gondozása nem oldható meg másképpen, vagy ha az egyik szülő halála esetén a másik egyedül magára marad. A nagycsaládnak pedig a kettőnél több gyermeket, nevelő családot tartják. A nagy-, illetve többgenerációs családhoz való tartozás számos olyan élménnyel gazdagítja a gyermek szocializációját, melyre nem is számítunk: a gyermeknek egy ilyen családban több lehetősége van szembesülni az együttműködés, a tolerancia értékének átélésére. Egy jól működő nagy-, illetve többgenerációs családban a családtagok több személytől kaphat támogatást, megerősítést; és a családtagok interakciós terepei is jóval bővebbek lehetnek. Mindezen pozitívumok mellett nem szabad elfeledkezni a nehézségekről sem. A több gyermeket nevelő családoknál gyakran megfigyelhető a biztonságot nyújtógazdasági háttér hiánya, az anyagi nehézség, a lakáskörülmények nem megfelelő volta. Természetesen itt is különbséget kell tenni azok között a családok között, amelyek önként és tudatosan vállalják fel a több gyermek nevelését, és biztosítani tudják számukra mind a biztonságot nyújtó anyagi hátteret, mind pedig a szeretetteljes és biztonságot, családi légkört, illetve azok között, akik számára a gyermekvállalás egy anyagi forrási lehetőség. A nagycsaládban sokkal határozottabban jelen van az alkalmazkodás szükséglete, mint a kiscsaládban megfigyelhető, hogy nem mindegy a nagycsaládon belül az sem, hogy hányadik gyermekként született meg: szép példáit láthatjuk némely nagycsaládban annak, hogy az idősebb testvérek korán meg tanulnak gondoskodni a fiatalabbakról, gyakran mély szeretetetés ragaszkodást tapasztalhatunk az idősebb és a fiatalabb testvérek között. A több generáció együttélése során a leggyakrabban a generációk felfogása, életvitele közötti különbségek merülnek fel problémaként. Ennek feloldása komoly kompromisszumra való törekvést feltételez a családtagoktól. Nehézségként merülhet fel, hogy ez az együttélés gyakran kényszerből – lakáshiány, a beteg szülő ellátása miatt – történik meg, a család nem tudatosan és önként vállalja.”
7
1.3. Egyszülős család vagy családtöredék 5 „Egyszülős családról, vagy családtöredékről abban az esetben beszélünk, amikor a szülőegyedül neveli gyermekét. 1970 óta folyamatosan emelkedik az egyszülős családok aránya. Természetesen az egyszülős családdá válás okai között is van különbség: a leggyakoribb a válás miatt esett szét a, de valamelyik szülő halála, vagy már a gyermek születésekor az apa hiánya is vezethet ahhoz, hogy a gyermek egyszülős családban nevelkedjen. Az egyszülős családoknak kisebb százalékát teszik ki az a forma, amikor az apa egyedül neveli gyermekét, hiszen még a mai napig is a bíróság gyakorlata szerint általában az anyának ítélik a gyermekek nevelését és gondozását. Az egyszülős családban nevelkedő gyermekek szocializációjával kapcsolatban joggal felmerülhet a kérdés, vajon mennyire kerül hátrányosabb helyzetbe az egyszülős családban nevelkedő gyermek a teljes családban nevelkedő gyermekkel szemben? E kérdés megválaszolása igen nehéz feladat, hiszen gyakran szembesülünk azzal, hogy a látszólag teljes, de diszfunkcionálisan működő családban nevelkedő gyermek sokkal rosszabb helyzetben van, mint például az édesanyával kiegyensúlyozott, biztonságot közvetítő légkörben élő gyermek. Azonban mégis vannak olyanterületek, amelyek miatt az egyszülős családban élő gyermekek esetleg hátrányos helyzetbe kerülnek.” 2. Alternatív kapcsolatformák a.) Olyan felnőttek közössége, akik együtt alkotnak egy háztartást. b.) Ha a szülök, valamilyen oknál fogva nem tudják gondozni a gyermekeket, akkor átugrik a nevelés egy generációt és a nagyszülők gondozzák, nevelik őket. c.) Egyes közösségek együtt nevelik a gyermekeket, ilyen vallásos csoportok is előfordulnak d.) „Singli” jelenség, ahol a felnőtt egyedül él e.) Az élettársi kapcsolat. f.) Azonos neműek párkapcsolata.
5
Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes : Család, gyerek, társadalom: 12. oldal
8
III. A csoport fogalma, jellemzői 6 1. A csoport fogalma és funkciói - Fogalma: sajátos értékekből és érdekekből megfogalmazódó célokért szerveződő, környezetétől elkülönülő, de azzal kapcsolatban lévő emberi közösség - Funkciója: a tagok (és a környezet) csoporttal szembeni várakozásainak teljesítése 2. A csoport kialakulása Születő, konfliktusokon keresztül fejlődő, bonyolult személyközi viszonyokkal rendelkező, önfejlesztő és produktív rendszer Kialakulás: - szándéktól vezérelt (intézményes, pl. egyesület) - spontán (preszociális, pl. korosztályos baráti csoport) Szükséges: - Megismerkedés, egymás jelenlétének tudata - Fizikai közelség, társas kapcsolatok - Együttműködési hajlandóság - Pozitívabb eredmény, mint az alternatívák - Meghatározza: - Kik a tagok - A csoport hírneve (nagy társ. státuszú csoport, nagy bizalom, nagyobb együttműködés) - Az elvárt tevékenység és annak szintje, minősége - Személy helyzete a csoporton belül - Bizalom: az egyéni erőforrások mennyire tehetők közössé Más csoportoktól való megkülönböztetés (mi és ők: pontos határok, szimbólumok, múlt, hagyományok) - A pozitív csoport tudat kialakulása
6
Pankucsi Márta: Bevezetés a szociológiába 75-86. oldal
9
- Az együttműködés lehetősége Kötelék típusok: - Készen talált - Kelepce - Ragaszkodáson alapuló - Hasznot hajtó 3. Csoport típusok Kvázi (majdnem) csoport - A tagok közös tulajdonságokkal rendelkeznek - Tagok megkülönböztetett egységként szemlélik a csoportot - Célok, érdekek pozitív kölcsönös összefüggéseinek tudata Funkcionáló csoport: - Tagok együttműködése /interakciója - A tagok céljai egymást kölcsönösen feltételezik, elérésére együttesen törekszenek Szervezett csoport - Normarendszer az együttműködésre - Szabályok kialakulása 4. A csoport fejlődése 1. Alakulás 2. Kiforrás 3. Normák kialakulása 4. Működés 5. Megszűnés 1. Alakulás - tájékozódás - Egymás megismerése - A csoport cél megtalálása, mozgatóerő kiderítés 10
- Az együttműködési készség, csoportalkotás lehetősége Jellemzői: - Gyakori kommunikáció - Társas és feladati függés - Vonzalom növekedése a csoport és a feladat iránt - Hit a csoport egyediségében (csoporttudat) Sok időt, önértékelést igénylő időszak, miközben a csoporttal való azonosulás erősödik 2. A kiforrás, a konfliktusok szakasza Jellemzői: - Ismerjük egymást - A feladat miatt túlfűtött viták - A probléma (konfliktusok) megoldáshoz nincsenek eszközök - Rövid távú célok és az elérésük eszközeinek meghatározása - Harc, koalíció, kompromisszumkeresés, - Saját nézetek, a csoporton belüli pozíció tisztázása 3. Normák kialakulása – kohéziós szakasz Jellemzői: - Kialakultak a pozíciók, feladatok - Kialakultak a normák és azt a tagok elfogadták - Külső hatás (norma) nem érvényesül - Érzelmi elégedettség, összetartás, összhang - Egyetértés a célokkal, hatalmi pozíciókkal 4. Működés – a csoport alakítás célja Jellemzői: - Az érdemi munka, a teljesítmény szakasza - Irányítás problémamentes - A munka hatékony - Együttműködés: - Problémamegoldás - Döntés - Tevékenység irányításban 11
- Nézeteltérések hatékony megoldása - Együttműködés a csoportcélokért Pozitív működés, ha az előző fázisok sikeresek. 5. Megszűnés Minden csoport születik, fejlődik (önfejlesztő szervezetek), megszűnik - Ha a csoportcélt elérték - Ha meghatározott ideig működhetett - Ha a tagok elveszítik érdeklődésüket A csoport tudat beépül a személyiségünkbe, ha az együttműködés, támogatás megszűnik, komoly érzelmi hatás. 5. Csoportnormák -
amíg nincsenek normák, a csoporttagok bizonytalanok
-
a munkavégzés előtt kell kitalálni őket
-
a tágabb kultúrkör normáit is figyelembe kell venni
-
amikor új csoportba kerülünk, előzetes elképzeléseink vannak
-
vannak pozitív és negatív normák (mit kell és mit tilos)
-
vannak előíró és leíró normák (leíró pl. megkérdezni a másikat, hogy hogyan telt a hétvégéje)
-
a csoporttagok „felmérésére” is lehet normákat használni
-
a teljesen beszabályozott csoportokat a legtöbben nem viselik el (pl. szekták)
-
a normákat soha nem írják le, csak akkor fogalmazzák meg, ha valaki megszegi őket
-
minden csoportban van 1-2 ember, aki képviseli a normákat
-
megalázás: a gyerekek nem szeretik, ha a tanár nem jegyzi meg a nevüket, vagy óra után nem beszélget velük (de változó, hogy melyik gyerek mit érez megalázónak)
-
az ún. „tipikus értelmetlen kérdések” is normák; jelentőségük, hogy az emberek érezzék, törődnek velük (pl. Kapálgatsz, kapálgatsz?)
-
fontosak a közös élmények (nosztalgia)
-
egyéni életutak + a csoport élettörténete normák
-
ha a normák kialakultak, sokáig maradnak
12
6. A csoportok típusai7 1. a létszám alapján megkülönböztetünk kis és nagy csoportokat. A kiscsoport tagjainak száma 3 és 7 ± 2 fő között van. Minimálisan 3 emberre van szükség ahhoz, hogy csoportról beszélhessünk. A kiscsoport létszámának felső határa 5 és 9 között lehet. A nagycsoportok tagjainak száma minimum 10 fő. 2. egyéni szicoalizációban játszott szerepe jelentőségétől függően Elsődleges és másodlagos csoportok: Elsődleges: melyek meghatározó , azaz elsődleges jelentőségüek az egyén társadalmi lénnyé válása szempontjából. Elsődleges csoport a család mindazok számára, akik családban nőnek fel. Másodlagos csoport: kevésbé jelentősek, másodlagosak a társadalmiasodás szempontjából. 3. formalizált és nem formalizált: formalizált: munkamegosztást írásban rögzítik vagy sem. Nem formalizált: nincs írásban rögzítve, szabályzatában foglalva a működési rendje A család részben formalizált , részben pedig nem az. 4. viszonyítási csoport két formája: összehasonlító és normatív viszonyítási csoport. Összehasonlító: katonaszociológiai kutatások: a nős katonák saját helyzetüket mindig a nőtlen katonáékéval összehasonlítva értékelték. Az emberek többnyire olyan idegen csoportokat választanak összehasonlító csoportként, melyhez képest saját helyzetüket kedvezőtlenebbnek találják. Ritka eset az, amikor nehéz helyzetben lévő emberek a saját helyzetüket egy náluk is rosszabb helyzetben lévő csoportéhoz hasonlítják. " A normatív viszonyítási csoport többnyire azon csoportjaink egyike, melyeknek tagjai vagyunk. A normatív viszonyítási csoport annak a problémának a megoldásában nyújt segítséget, hogy egyszerre több csoportnak vagyunk a tagjai, minden csoportunknak megvannak a sajátos értékei, normái, melyek elvárásokat jelentenek számunkra. Ám a különböző csoportok elvárásai sokszor nem esnek egybe, sőt ellentétesek lehetnek. A normatív viszonyítási csoport az a csoport, melynek normáit a többi csoport normáival való ütközés esetén előnyben részesítjük, követjük.
7
Pankucsi Márta: Bevezetés a szociológiába 75-79. oldal
13
A normatív viszonyítási csoport elvárásainak elsődleges követése azonban nem jelentheti azt, hogy az ember többi csoportjai normáit teljesen figyelmen kívül hagyja, sosem teljesíti. Ha ez bekövetkezik, akkor előbb utóbb a csoportból való kizárást eredményezi. Aki mindennap munka után sörözni megy barátaival, és sorozatosan megtagadja a túlórázást, az nem csodálkozhat, ha a legközelebbi létszámleépítésnél őt küldik el a munkahelyről.
14
IV.
Vallási közösség fogalma, jellemzői 8
Azon gondolati rendszerek között, amelyek a társadalomnak normákat ajánlanak és a normákat alátámasztó értékeket kínálnak, a vallások a legfontosabbak. A vallásoknak az emberi társadalmakban meglévő fontossága fejeződik ki abban is, hogy a szociológiának meglehetősen elkülönült és intézményesült ága a vallásszociológia.
1. Alapfogalmak Vallás: olyan hit és gyakorlatrendszer, amelynek segítségével valamely embercsoport az emberi élet végső kérdéseivel foglalkozik. Ilyen végső kérdések, amelyekre a vallások válaszokat adnak: Mi az ember életének értelme? Miért van szenvedés? Mi történik az emberrel halála után? Van-e az emberi életnek valamilyen nagyobb célja? A vallásosságnak több dimenziója van. Ezek: -
hit bizonyos vallási tételekben,
-
bizonyos rituálék gyakorlása, bennük való részvétel,
-
vallási ismeretek (pl a Biblia ismerte),
-
vallási élmények,
-
a vallás által előírt erkölcsi normák megtartása.
Az egyház: nagyobb létszámú társadalmi szervezet, a tagság nagyrészt beleszületik, elkülönült és képzett papsága van, továbbá az egyház a tanítást, az intellektuális elemeket hangsúlyozza. A szekta: kisebb létszámú, a tagsághoz egyszeri felnőttkori csatlakozás, megtérés szükséges, többnyire nincs specializált papsága. A felekezet: félúton van az egyház és a szekta között. A felekezet olyan egyház, amely elfogadja, hogy többvallású társadalomban él, toleráns a többi felekezettel szemben.
8
Tomka Miklós: Vallásszociológia, Tankönyvkiadó, 1988.
15
A kultusz: olyan formátlan vallási vagy nem vallási csoportosulást jelent, amely valamely hit vagy rituálé körül alakul ki. Ilyen például a satanizmus és a boszorkányhit. Új vallási mozgalmaknak nevezik a közelmúltban megjelent szekta és kultusz jellegű mozgalmakat. Civil vallás: minden kultúrának vannak olyan elemei, amelyek vallási tartalmúak, mindenki által elfogadottak, de nem kapcsolódnak egy meghatározott egyházhoz. Fundamentalizmus:
fundamentalistának
nevezik
azokat
a
vallási
mozgalmakat,
csoportokat, közösségeket, amelyek erősen ragaszkodnak néhány hittételhez, és ezeket a tételeket hajlamosak ráerőszakolni a tágabb társadalmi környezetükre, a tételektől való eltérést a hitetlenség megnyilvánulásának, eretnekségnek tekintik. 2. Elméletek9 2.1. A vallás funkciója a társadalomban
A vallásszociológia legalapvetőbb kérdése, hogy mi a vallás szerepe a társadalomban. Párhuzamosan azzal, hogy a vallások segítenek az egyes embereknek, hogy el tudjanak tájékozódni a világban, a vallások az egész társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai számára valamilyen közös értelmezési keretet nyújtanak az élet értelméről, az értékekről és a normákról. Elősegíti a társadalmi integrációt, az összetartozás érzését, közösségeket teremtenek, továbbá legitimálják a fennálló társadalmi intézményeket.
2.2. A gazdaság és a vallás összefüggései Nemcsak a vallásszociológiának, hanem az egész szociológiának egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdése, hogy a gazdasági és a tudati viszonyok változása, ezen belül a vallás változása milyen kapcsolatban vannak egymással, melyik az ok és melyik az okozat. Közismert Marx tétele, hogy a gazdasági alap határozza meg a felépítményt, amelyhez 9
Mikonya György: Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról
16
tudati elemeket, ezen belül a vallást is sorolta, bár nem zárta ki a visszahatás lehetőségét. Marx állítja, hogy a vallás a nép ópiuma, azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a vallás és az egyház mindig a fennálló viszonyok megmaradásában érdekelt erők oldalán áll, azokat szolgálja. Max Weber munkásságának jelentős részét alkotják vallásszociológiai művei, amelyekben a nagy vallások hatását vizsgálta a gazdaságra és társadalomra. Ezekben azt mutatta ki, hogy ezek nagyon lényegesen befolyásolták, hogy az adott társadalomban milyen gazdasági rendszer alakult ki, némely vallások hátráltatták, mások elősegítették a modern gazdaság felé irányuló fejlődést. 2.3. A szekularizáció elmélete10 A vallásszociológia másik központi elméleti kérdése a szekularizáció. Az első szekularizációs elméletek szerint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a racionális gondolkodás elterjedésével párhozamosan a vallás fokozatosan elveszíti fontosságát. Újabban a szekularizáción nem annyira a vallás és az egyház eltűnését, mint inkább változását értik. Ilyen folyamatok a következők: 1. A racionális gondolkodás elterjedése. 2.
A
nem
sajátosan
vallási
feladatok
(államigazgatás,
oktatás,
betegápolás,
szegénygondozás, stb.) elvégzésének függetlenülése az egyházaktól. 3. Átalakul az egyházak szervezete, gyengül a hierarchia, erősödik a kis spontán vallási csoportok önállósága.
10
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába
17
V.
A család helyzete a vallásos csoportban
Az elméleti fejtegetések után dolgozatomnak ebben a részében szeretnék foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a vallásos csoportban milyen szerepe van a családnak és milyen hatások érik. A dolgozat terjedelme nem engedi meg, hogy össze lehessen hasonlítani különböző vallásos közösségekben előforduló tendenciákat, így csupán az új keresztény vallási közösségekkel szeretnék foglalkozni, azért is, mert én is ezekben a körökben mozogtam így sok személyes tapasztalattal is rendelkezem. 1. Társadalmi válság A lakóhelyi közösségek komoly válságba kerültek a 20. században, az emberek egyre inkább elszigetelődtek egymástól társadalmunkban a rendszerváltást megelőző időszakban. A vallásos közösségek erősen el voltak nyomva, illetve az azokhoz való tartozás negatív társadalmi megítéléssel járt. A rendszerváltás viszont nemcsak a szabad piacnak, hanem a szabad „vallási piacnak” is utat nyitott. Az új vallási mozgalmak létrejöttét is a családok válsága a lakóhelyi közösségekben, a közösségi élet hiánya és az elszigetelődés generálta. Amikor a családok és társadalom közötti
hagyományos kapcsolat
meggyengült, gondolok például a szomszédi
kapcsolatokra, nagycsaládokra, egyházakra, személyes munkafeltételekre, ezek nyújtottak segítséget a nukleáris családok részére, így a család mint intézmény törékennyé vált. „A család strukturális elszigetelődése magával hozhatta a családi szerepekben, az érzelmi kapcsolatban és a "szeretetteli" minőség terén bekövetkező törést, valamint az oktatási és foglalkozási környezet "felnőtt" szerepeinek elszemélytelenedését”.11 Ebben a helyzetben nyílván az új vallási közösségek, komoly alternatívát tudnak jelenteni az általuk felállított normarendszerekkel, ami sokkal nagyobb boldogságot ígér a szekularizált családmodellhez képest. A különféle mozgalmak melegséggel, normatív rendszereikkel és szilárd tekintéllyel jellemzett alternatív rokonsági rendszereket ígérnek a kamasz és felnőtt híveiknek. A 11
Anthony, Dick, Thomas Robbins és Paul Schwartz (1983): Contemporary Religious Movements and the
Secularization Premise. In New Religious Movements. John Coleman és Gregory Baum szerk. New York: Seabury. 163-174. oldal
18
vallási mozgalmak szolgáltatásokat és támogatásokat képesek nyújtani a családok számára, beleértve a munkahelyet, a gyermekgondozást, az orvosi segítséget, a társadalombiztosítást és a közös értékelkötelezettséget. A gyakorlatban azonban a támogatás csak akkor lehet maradandó, ha a család a mozgalom része lesz. Ha a család egy vagy több tagja ellenáll az ilyen beolvasztásnak, akkor a családra gyakorolt hatás romboló lehet, főleg abban az esetben, ha a mozgalom szigorú, militáns és autoriter12 Az ilyen "közvetítő struktúrák" olyan emberekkel való kapcsolatteremtésre nyitnak lehetőséget, akikkel hasonló vagy közös érzelmeink vannak, és akik sorsával azonosulni tudunk. A közös normák és értékek mentén komoly erkölcsi alapot is nyújthatnak ezek a közösségek a tagjaiknak. 2. A gyülekezet, mint közvetítő sruktúra Az új vallási mozgalmak, gyülekezetek gyakran hatékony közvetítő struktúrák, mivel egyetemes keresztény értékeket, erkölcsi normákat hangsúlyoznak, és ezeket az ideákat "családi" vagy az egész emberre vonatkozó érzelmi és személyközi viszonyok expresszív mintáiba olvasztják be. Az ilyen új vallási közösségek családpótlékká válnak, vagyis helyettesítik bizonyos mértékben a család funkcióját. "A fiatal megtértek úgy tekintenek magukra, mint akik önzetlenül harcolnak a szeretet, a harmónia és a világegység egyetemes eszményeiért egy relativizmussal, cinizmussal és önzéssel átitatott világban". 13 Ezek a közösségek nagy hangon hangoztatják a család válságát, szétesését, a „világi” élet romlottságát és erkölcstelenségét (válás, pornográfia, öngyilkosság, kábítószerek és botrányok), és szembeállítja ezzel az egyház munkálkodását. Ezek nagyon jó célkitűzések is, és ha igazából meg tudnának valósulni a gyülekezetek gyakorlatában és nem csupán elméleti szinten működnének, akkor nagyon komoly előrelépést jelentenének a családi életben. Sajnos azonban a gyülekezetekbe bekerülő egyének és családok hamar megtanulják, hogyan kell megfelelni a csoport által elvárt normáknak, de valóságos változás nem történik az életvezetésükben. Másképpen élnek otthon és más képet mutatnak magukról a közösségben és emellett állandó bűntudat gyötri őket, mert igazából nem tudnak megfelelni a sokszor igen magasra állított normarendszernek. Nagyon sokszor
12
Beckford, James (1979): Politics and the Anti- Cult Movement. In Annual Review of the Social Sciences
of Religion, 3: 169. oldal 190. oldal 13
Anthony és Robbins 1981: 224. oldal
19
előfordul azonban az is, hogy magának a csoportnak a vezetője és annak családja sem felel meg a normáknak, de nyílván nekik még inkább azt kell képviselniük, amit elvár tőlük a csoport egésze. Ebből látszik, hogy az ilyen magas erkölcsi mércékkel rendelkező gyülekezetek, főleg, ha minél nagyobbak, megnyomorítják a tagokat, a magas elvárásokkal, amit saját vezetőik sem tudnak betartani. Akkor válik ez döbbenetté, amikor valamilyen oknál fogva kiderül valakiről, hogy nem a csoport normája szerint él, csak egy szerepet játszott az elvárások miatt. „A fiatalok közvetítő közösségeiként működő vallási mozgalmak fontossága abból ered, hogy képesek legitimálni a személyközi viszonyok és a közösségi érintkezés új mintáit. A mai vallási mozgalmak megtértjei gyakran azt hiszik, hogy egy olyan különleges közösségi típusú társaságot élveznek, ahol a spirituális testvérek közti "szeretetteljes" viszonyok a Jézussal vagy a Szentlélekkel, egy spirituális tanítómesterrel vagy egy immanens misztikus erővel fennálló bensőséges kapcsolat következményei”. 14 Azok a belső békét és kielégülést adó viszonyok, amelyek egy csoport tagjai között kialakulnak, ily módon a mozgalom jelentésrendszerei számára legitimáló "magától érthetődőségi struktúrákat" alkotnak. Ezek pedig szimbolikus misztikát szolgáltatnak, amely növeli a spirituális közösség "szeretetteljes" jellegéből eredő kielégülés érzését. 3. A keresztény közösség előnyei Egy keresztény közösséghez általában azért csatlakoznak az emberek, mert szeretnének egy olyan helyet találni, ahol békességre, megnyugvásra lelnek a hétköznapok forgatagának közepette. Egyfelől valóban ez is lenne egy gyülekezet egyik feladata, másfelől az, hogy elvezesse a tagokat az Istennel való találkozásra. Azonban a gyülekezetbe nem ’vegytisztán’ érkeznek az emberek, hanem hozzák magukkal a mindennapok problémáit, gondjait, a terheiket. Ha minden jól megy, akkor a gyülekezetben az Isten jelenlétében, a testvérek közösségében, meg lehet ezektől szabadulni. Sok esetben viszont a tagok nem tudnak, vagy nem akarnak ezzel a
14
Anthony, Dick, Thomas Robbins és Paul Schwartz (1983): Contemporary Religious Movements and the
Secularization Premise. In New Religious Movements. John Coleman és Gregory Baum szerk. New York: Seabury. 194. oldal
20
lehetőséggel élni, és olyan terheket helyeznek egymásra, ami automatikusan konfliktus helyzeteket szül. Néhány területét szeretném a következőkben ezeknek a helyzeteknek megvizsgálni, feltárva a bennük munkálkodó jelenségeket. Először is azt szeretném kideríteni, hogy azokban a közösségekben, ami az egymás felé való szeretet gyakorlására hivatottak, vagyis a gyülekezetekben, hogyan lehetséges az, hogy némelyek ellenségként tekintenek a másikra. Hogyan alakul ez ki, mi a forrása, a mozgatója? Egy gyülekezet, ahogyan a társadalom is a családokból tevődik össze. Mindenkinek, aki egy közösséghez tartozik, van valamilyen családi kötödése is. Valaki házas, valakinek gyermeke is van, olyan is lehet a közösség tagja, aki egyedülálló, de ő is valakinek a gyermeke, testvére és még hosszasan lehet sorolni, hogy az emberek milyen családi kapcsolatokban, kötelékekben élnek. Ezek a kapcsolatok, illetve ezeknek a kapcsoltaknak a minősége nagyon nagy arányban meghatározzák azt, hogy milyen lelki állapotban érkeznek meg az emberek a gyülekezet összejöveteleire, illetve, hogy a mindennapjaikat, milyen körülmények között élik. Mint már azt korábban említettük a gyülekezet olyan, mint egy élő szervezetet és a tagok, akikből felépül. Minden egyes tag belehozza a közösség életébe a saját problémáit, saját örömeit vagy éppen azokat a súlyos terheket, amikben nap, mint nap él. Az emberek életében a családi és rokoni kapcsolatok minősége az egyik legmeghatározóbb a lelki folyamataikban. 4. A házassági kapcsolat Amennyiben hiszünk abban, hogy van Teremtő, akkor láthatjuk, hogy Isten úgy teremtette meg az embert, hogy a legszorosabb, legközelebbi kapcsolatnak az életében a házassági kapcsolatát teremtette. Tehát amikor valaki megházasodik, onnantól nem élhet független életet. Nagyon lazán kezeli a mai társadalom ezt a kérdést, de akár van egyházi házasság kötés, akár nincs, a legszorosabb, Isten szerint elválaszthatatlan kötelék alakul ki ilyenkor két ember között. A válások nagy száma miatt, egyre több a szétszakított lelkű ember a társadalomban és sajnos a gyülekezetekben is. Azt, amit Isten megalkotott a házasságban, nem lehet emberi módszerekkel szétválasztani. Isten gyűlöli a válást, és igazából ennek a hozzáállásnak kellene kialakulni a keresztények látásában is, hogy meg se forduljon a
21
fejükben a házassági konfliktusaik megoldására, hogy elváljanak egymástól. Nem egymást kell meggyűlölniük a házaspároknak, hanem a válást. Egy amerikai tábornok egyszer ezt mondta a háborúról: „Az egyetlen mód, hogy megnyerjük egy háborút, ha elkerüljük”15 Sajnos nagyon sokszor lehet látni, a megromlott házasságokban, hogy a házaspárok háborúban állnak egymással. De ezek olyan csatározások, amiket igazából senki nem képes megnyerni. Mégis egyre inkább fokozódik a harc és úgy állnak egymással szemben a férj és a feleség, mint könyörtelen ellenfelek. Vannak olyan szituációk is, amikor a harc nem látható módon, hanem a felszín alatt folyik, megpróbálják elrejteni mások elől, hogy mi is folyik kettejük között valójában. De ez az ellenségeskedés ugyanolyan valóságos, mintha nyíltan felvállalják, és egyre inkább őrli a feleket és kapcsolatukat, ha pedig ezt nem ismerik fel, akkor végül mindketten belehalnak ebbe lelkileg. Sajnos ezekben a helyzetekben az a legrosszabb, amikor nem hajlandóak sem a férj, sem a feleség beismerni, hogy problémák vannak a házasságukban. Közömbösek egymással szemben, de e mögött a gyűlölet van, ami Isten előtt nem kedves. Igazából az a problémájuk, hogy meggyűlölték egymást, elmúlt a kapcsolatukból a szeretet (agape) és emiatt közömbösek egymás felé és süllyed bele egyre inkább depressziós állapotba a kapcsolatuk. Ez azért is van, mert hatalmas lelki erőt vesz igénybe az, ha megpróbálják fenntartani a látszatát annak, legalábbis a kívülállók felé, hogy minden rendben van közöttük. Nem tud az emberi szív egyszerre két féle érzelmi beállítódással működni. Ahol a harag, a gyűlölet, a kritizálás, a keserűség, a neheztelés, a kiábrándultság, a kétségbeesés vagy a burkolt illetve nyílt ellenségeskedés dominálnak, lehetetlen, hogy a szeretet, a békesség, az öröm, a megbecsülés, a megértés, az előzékenység, a türelem is jelen tudjanak lenni az érzelmekben.
Ha még pislákolnak is ezek az érzések a másikkal szemben, ahogyan
engedjük a negatív érzelmeket elszabadulni, úgy tűnnek el ezek a pozitív érzések egyre inkább a kapcsolatból. A legfontosabb dolog az, hogy ezekben a helyzetekben, ha már kialakultak, őszintén szembe tudjanak nézni a házaspárok a problémákkal. Természetesen a gyülekezetnek is 15
Dr. Ed What és Gloria Okes Perkins: Szerelemről minden házaspárnak 227.oldal
22
egy olyan közegnek kell lenni, ahol a problémákkal mernek foglakozni, és nem azt tartják a megoldásnak, ha nem beszélnek róla, akkor nincsenek is. Nagyon fontos, hogy nem a kialakult negatív érzelmekre kell ilyen esetekben hallgatni, hanem a józanészre, illetve leginkább Isten Igéjére. Ezeket, a konfliktusokat nem lehet érzelmi alapon kezelni. Nem tudja senki magára erőltetni a szeretetet, amikor gyűlölet van a szívében, vagy az örömöt, amikor alásüllyedt a depresszióba. Először is meg kell tudni bocsátani a másiknak, nem érzelmi, hanem akarati döntés: - szabad akarattal, eldöntjük, hogy megbocsájtunk - tudatosan az Isten akaratához szabjuk a viselkedésünket - bízunk Istenben, hogy Ő is munkálkodni fog az elhatározásunkban. „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?”16 Ki kell zárni a viszályt a házasságból, és meg kell tanulni egyetértésben élni a házasságban. Ha megengedjük a viszálykodást, akkor lefolytja a kommunikációnkat, és tönkreteszi a házasságot. „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.”17 Meg tanulni az önuralmat, mert nem attól leszünk erősek, ha egy konfliktus helyzetből minden áron mi akarunk győztesként kikeveredni, hanem attól, hogy meg tanuljuk kordában tartani a negatív érzelmeinket. Legjobb megoldás az, ha nézeteltérésekben mégha igazunk is van, megtanuljuk elengedni a dolgot, mert fontosabb számunkra a kapcsolat, mint az ügy. Ez nem azonos a szőnyeg alá söpréssel, amikor csak nem beszélünk a dologról, hanem teljes elengedést, elfelejtést jelent. Minden helyzetben törekedni kell a nyílt és őszinte kommunikációra. A konfliktusok megoldásának kulcsa a teljes őszinteség. Nagyon fontos, hogy teljes nyíltsággal, félelmek nélkül meg tudjuk egymással osztani azokat a dolgokat, amik bennünk vannak. Ez azokra a dolgokra is vonatkozik, amik nem tetszenek a másikban, ha ezt nem tudjuk kifejezni egymás felé, és csak úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, akkor sem vagyunk őszinték. Ebből aztán keserűség lesz, és rombolja a kapcsolatunkat. 16
Ámos 3:3
17
Példabeszédek 25:28
23
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” 18 A szelíd, higgadt megnyilvánulásokkal is lehet a konfliktushelyzeteket semlegesíteni. Ha higgadtan tudunk szólni, válaszolni, akkor az megnyugtatja a másikat. -
Áldjuk, és ne átkozzuk, aki bajt okoz
-
Legyünk megértőek a társunkkal, próbáljuk meg beleélni magunkat az ő helyzetébe
-
Éljünk harmóniában
-
Ne gondoljuk azt magunkról, hogy jobbak vagyunk
-
Ne legyünk büszkék és önteletek
-
Még a legkisebb dolgokban se fizessünk rosszal a rosszért
-
Figyeljünk a másik igényeire, és tegyük meg azt, ami a másiknak jó
-
Ami rajtunk áll, tegyük meg a házasság békességéért
-
Ne vágjunk vissza, ne támadjunk vissza
-
Legyünk kedvesek következetesen, attól függetlenül, hogy velünk hogyan bánnak
-
Nem szabad megengedni, hogy a gonosz legyőzzön minket, hanem a jóval kell felül kerekedni19
Ami nagyon fontos, hogy sohasem szabad arra várni, hogy majd a másik változzon. Nekünk kell elkezdenünk a szerint élni, ahogyan az Istennek kedves. Ha mind a két fél elkezd ezen munkálkodni, akkor gyakorlatilag automatikusan el kezdenek rendeződni a dolgok és megoldódni a konfliktusok. Isten a konfliktusban keresi a házaspárokat, meg akarja szólítani, meg akarja szabadítani és meg akarja áldani őket. Érdekes megfigyelni azt is, hogy külső nyomás következtében meg tud erősödni a házaspárok közötti összetartás. Ezért fontos, hogy a közös terveket, célokat erősítsük meg bennük, hogy a konfliktus helyzetben ne egymás ellen forduljanak. Forgács József könyvében olvashatunk erről:
18
Példabeszédek 15:1
19
Dr. Ed What és Gloria Okes Perkins: Szerelemről minden házaspárnak 226.oldal
24
„A hétköznapi életben az izgalom egyik leggyakoribb forrása a frusztráció. Ha a szerelmesek azt tapasztalják, hogy akadályok keresztezik az útjukat, hogy anyagi, vallási vagy szülői nyomás hat kapcsolatuk ellen, akkor gyakran szerelmük és kötődésük fokozásával reagálnak.”20 5. A gyermekek és szüleik Egyik legfontosabb dolog, hogy ne veszítsük el gyermekeinkkel kapcsolatban a kommunikációs képességeinket, de ez legalább annyi munkát, ha nem többet kíván, mint egy üzleti tárgyaláson meggyőzni valakit az általunk kínált termékről vagy szolgáltatásról. Itt nem arról van szó, hogy utasításokat adunk a gyerekeknek, hanem sokkal inkább arról, hogy képesek e vagyunk velük leülni és őszintén meghallgatni őket. Ha azt szeretnénk, hogy nyitottak legyenek felénk a gyerekek, akkor meg kell tudnunk teremtenünk az ehhez szükséges nyitott légkört, hogy tudják őszintén elmondhatják a dolgaikat, még akkor, ha azok nagyon problémásak. Nagyon fontos szerepe van az érzelmeink kifejezésének a gyerekek felé a szavainkkal és az érintéseinkkel is. Amíg gyermek kicsi természetesebben öleljük meg őket. De egy tini gyermeknek is nagyon nagy szüksége van az ölelésre, a méltatásra, arra hogy szavakban is elmondjuk nekik, hogy szeretjük őket. Ezáltal fogják megtapasztalni, hogy a családban biztonságban vannak és elfogadják őket úgy, ahogyan vannak. Nagyon rossz, amikor az apa otthon a kemény ’machót’ játssza, és a gyerekekben is ez kép alakul ki az apaságról. De Jézus nem ezt a példát mutatja. Van, amikor keménynek és következetesnek kell lenni, de fontos, hogy el tudjon lágyulni egy apa, és így is ki tudja mutatni a szeretetét. Alázatra is szükség van, hogy tudjuk ápolni a jó viszonyt gyermekeinkkel. „Úgy találtuk, hogy a gyerekek eltávolodnak az olyan otthonoktól, ahol bár a Biblia tiszta igazságát dinamikus törvényként hirdetik, ám a szülőkből hiányzik a melegség és őszinte viszonyulás, amit demonstrálnunk kellene a keresztény hitünkben, hogy az valóságosan hasson a gyermek mindent mérlegelő elméjében.” 21
20
Forgács József A társas érintkezés pszichológiája ( Kairosz) 282.old.
21
Ken Anderson, a Ken Anderson Films elnöke
25
Az hogy törvényeket és szabályokat fektetünk le, semmiképpen nem tudja helyettesíteni, a család meleg, szerető légkörét. Azokban az otthonokban, családokban, ahol jó hangulatban, nevetéssel tudnak eltelni a közös étkezések, ahol szabadon meg tudnak nyilvánulni a gyermeki bolondságok, természetesen a megfelelő korrekciókkal, ott a gyermekek meg tudják tapasztalni a hitben rejtőző valóságos szeretetet. Fontos, hogy szánjunk időt a minőségi együttlétre, ahol beszélgetünk, közösen játszunk. A tv előtt közösen eltöltött órák természetesen nem ebbe a kategóriába tartoznak. Ha mindezt meg tapasztalják otthon a gyerekek, akkor nem fognak elmenekülni a kereszténységtől, hanem egyre növekvő vágy lesz bennük, hogy ezt a saját életükben ők is meg tudják majd valósítani. „Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”22 Sokszor jelenthet problémát és okozhat konfliktus helyzetet az, amiről a ebben a részben a Biblia beszámol. Egyrészről el kell döntenünk, miután megtértünk, hogy mik az életünkben a fontossági sorrendek. Nagyon fontos dolog a család és nem szabad elhanyagolni a családi, rokoni kapcsolatokat, sőt ápolni kell azokat. Azonban nem lehet fontosabb például egy vasárnapi ebéd a távolban lakó rokonsággal, mint az Istentisztelet. Természetesen előfordulhat, hogy az Istentisztelet helyett egy családi rendezvényen veszünk részt, de ez ne válhat tendenciává. Jézus ebben a részben éppen tanít, az Isten országának dolgaival foglalkozik, amikor megjelennek a helyszínen a közvetlen hozzátartozói. Valahol voltak és keresték Jézust, őke ezek szerint nem hallgatták a tanítást. A legfontosabb dolog pedig, ha keresztényének vagyunk,
az
Isten
beszédével
való
foglalkozás,
annak
hallgatása,
olvasása,
tanulmányozása. Jézus is ebben mutatott példát, és ebből akarták kizökkenteni őt a családtagjai. Jézus határozottan kifejezi, hogy azok az Isten családjának a tagjai, akik 22
Máté 12:46-50
26
hallgatják és meg is cselekszik az Atya akaratát. Ezzel nem utasította el a családtagjait, csak a prioritásokra hívta fel figyelmet. Minket sem szabad, hogy az Úr követésében megakadályozzanak a család terhei, kihívásai, kötelezettségei. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”23 Ha Isten országát keressük, és az Ő dolgaiban foglalatoskodunk, akkor meg fog adni minden szükséges erőt, bölcsességet, anyagi javakat, amik által tudunk gondoskodni a családunkról. Nyílván keresztények között ezt egyszerűbb megértetni a hozzátartozókkal, de ha felemás kapcsolatokban ez még bonyolultabbá válik, hiszen a gyülekezetbe nem járók nehezen értik meg az ezt a fajta hozzáállást a dolgokhoz. Mégis bízni kell Istenben, hogy az így kialakult konfliktusokban Isten az úr és nála van a megoldás, ha engedelmeskedni tudunk az Ő beszédének. Ezen a ponton érdemes kicsit jobban foglalkozni a kommunikációval, annak a lehetőségeivel, hiszen sokszor ott akadnak el a konfliktusaink megoldásai a rokoni kapcsolatainkban, hogy rosszul vagy egyáltalán nem kommunikáljuk le a történteket. 6. Kommunikáció Mit is jelent valójában az, hogy jó a kommunikáció?24 A jó kommunikációt a következőképpen lehet meghatározni: beszéd, meghallgatás, megértés, cselekvés. A szó görög megfelelője a ’koinonia’, aminek a jelentése közösség, az egymással való kapcsolat. A kapcsolatokban az első számú okozója a konfliktusoknak a kommunikáció hiánya. Sokan nem ismerik ezt fel, és úgy gondolják, hogy valami egészen más a problémáiknak az oka. Két fő oka van, ami okozhatja a kommunikációs nehézségeket, az egyik az önzés, a másik pedig a büszkeség. Ha ezeken sikerül felülkerekedni, akkor a kapcsolatainkban fennálló nehézségek nagy részén is sikerül úrrá lenni.
23
Máté 6:33-34
24
Billy Joe Daugherty: Erős Család 155-161.oldal
27
„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”25 Nagyon kell figyelni arra, hogy a beszédünkben milyen szavakat használunk. Ha mérges, rossz, pusztító, megsemmisítő szavakkal próbáljuk leuralni a másikat, akkor ezek nagyon le tudják húzni a körülöttünk lévő embereket. Nem szabad úgy beszélnünk, hogy azzal ellenségeskedést szüljünk vagy rosszakaratúak, illetve rossz hírbe hoznak másokat. Isten akarata az, hogy úgy beszéljünk egymással, hogy az a másik épülésére legyen. „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” 26 Ahhoz, hogy folyamatosan nyitott tudjon maradni egymás felé a kommunikáció, a legjobb mód, ha kölcsönösen meg tudunk egymásnak bocsátani. Ha nem tudnak a felek a konfliktusokban megbocsátani egymásnak, akkor előbb vagy utóbb teljesen meg fog szűnni közöttük a kommunikáció. El kell kezdeni lerombolni azokat a falakat az életünkben, amiket a sérelmek építettek fel a másik felé és el kell kezdeni a nyílt, őszinte kommunikációt. Ezáltal a családunkban is helyreállhatnak és megszilárdulhatnak a kapcsolataink. Elengedhetetlen egy keresztény életében az Istennel való kommunikáció. Ez nem csak abból áll, hogy megszólítjuk Őt az imáinkban, hanem várjuk, hogy szóljon hozzánk, és meg is hallgatjuk Őt. Ha zt jól el tudjuk sajátítani, akkor az emberekkel való kommunikációnk is sokkal jobbá válik. „A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.”27
25
Efezus 4:29
26
Efézus 4:31-32
27
Zsidó 3:16
28
A görög eredetiben és az angol fordításban is a ’kommunikáció’ vagyis a ’koinonia’ szó szerepel. Ehhez azonban erőfeszítéseket kell tenni, és áldozatokat is kell hozni, nem jön magától a jó kommunikáció. A kommunikáció valójában egy folyamat, és nem csupán szavakkal
és
beszéddel
lehet
kommunikálni,
hanem
tulajdonképpen
mindig
kommunikálunk. Nem tudunk nem kommunikálni. „A kommunikáció az empatikus maghallgatása és megértése annak, amit a másik közölni próbál. A kommunikáció megnyílás a másik személye felé, a magad megosztása a másik személlyel, még akkor is, ha ez sebezhetőséget jelent.”28 Csupán azért kerülni a kapcsolatokat, mert félünk attól, hogy valaki megmondja nekünk az igazat nem érdemes. El lehet mondani még a fájdalmas igazságokat is őszinte szeretetben úgy, hogy az a másiknak nem rombolására, hanem épülésére lesz. A másik fontos feladatunk ezzel kapcsolatban, hogy meg kell tanulnunk elfogadnunk is ezeket a számunkra talán fájdalmas, de építő kritikákat. „A kommunikáció fontos része a kapcsolatnak. Ez az a híd, amely két különböző embert összehoz. Ahol a kommunikáció elkezdődik, ott a frusztráció befejeződik”29 Kommunikációs szakemberek szerint tulajdonképpen 6 féle üzenet jön létre egy beszélgetés alatt: -
Az, amit mondani akarunk
-
Amit tulajdonképpen mondunk
-
Amit a másik fél hall
-
Amit a másik fél hallani vél
-
Amit a másik fél mond azokról, amit neki mondtunk
-
Amit gondolunk arról, hogy a másik fél mit gondol arról, amit mondtunk
7. Szexuális normák a közösségben A vallási csoportokban intézményesített szexuális normákat, úgy tűnik, széles körű egyetértéssel támogatják, noha alkalmanként megsértik őket. "Azt, ami a külső megfigyelő 28
Billy Joe Daugherty: Erős Család 160.oldal
29
Billy Joe Daugherty: Erős Család 161.oldal
29
számára az egyén szigorú korlátozásának tetszik, a karizmatikus tekintély az egész és teljes személyiség kialakulására szolgáló lehetőséggé alakítja" A szexuális normák támogatása sok csoportban erősebb más csoportnormák, például a munkamegosztásra és a jövedelmi egyenlőségre vonatkozó normák támogatásánál. 30 Miként Aidala munkája is jelzi, az új vallási mozgalmaknak a nemi szerepek bizonytalanságára adott "ideológiai" válasza gyakran együtt jár az abszolutista, szexista és patriarchális modellekbe hátrálással, amelynek a majdnem fundamentalista csoportokban a férjek kizsákmányoló vagy sértő előjogait felerősítő "vének" vagy "pásztorok" a képviselői. Az ilyenfajta kizsákmányolás egyaránt előfordul az egy guru köré gyűlő csoportokban és a terápiás csoportokban. Érdemes felhívnunk a figyelmet egy újabb kutatásra, amely a nők, éspedig részben ellenkulturális és feminista múlttal rendelkező nők részvételével foglalkozik világosan strukturált patriarchális nemi normákat mutató konzervatív új vallási mozgalmakban, mint amilyenek az ortodox zsidó és haszidikus csoportok31 és a karizmatikus típusú kisegyházi fundamentalista keresztények. 32 Egy, a közelmúltban végzett kutatás eredményei, amely a fiataloknak a deviáns vallási mozgalmak elhagyására vagy a bennmaradásra vonatkozó döntéseit vizsgálta, azt "sejtetik, hogy a kultuszbeli tagság a család szétesésének sem nem oka, sem nem okozata".33 Wright adatai azt mutatják, hogy "a megtértnek a családjával szembeni megelégedettsége nem kapcsolódik közvetlenül a (mozgalombeli) tagsághoz". Sem a megtértet a családjához fűző korábbi merevebb kapcsolat, sem a megtért által leírt, a szüleihez fűződő rugalmas viszony nincs különösebb összefüggésben azzal, hogy a megtért személynek az új vallási mozgalomban való tagságát milyen szinten utasítják el a szülők, azaz "a szülői helytelenítés nem a megromlott szülő- gyerek viszony eredménye"34. A tagsággal való 30
Aidala 1985: 293. oldal
31
Davidman, Lyn (1988): Women's Search for Family, Community, and Roots: A Traditional Religious
Solution to a Contemporary Dilemma. In Jewish Studies. 78-86. oldal 32
Rose, Susan (1987): Women Warriors: The Negation of Gender in a Charismatic Community. In
Sociological Analysis, 48(3): 245-258. oldal 33
Wright, Stuart A. (1986): Dyadic Intimacy and Social Control in Three Cult Movements. In Sociological
Analysis, 23. oldal 34
Wright 1986: 22. oldal
30
szülői egyetértés alkalmasint egybeesett az új vallási mozgalomban maradás melletti döntéssel. Más esetekben a szülői helytelenítés a családjukkal fennálló szoros viszonyról beszámoló megtértek esetében sem indított a kilépés melletti döntésre.
8. Elvárások a közösség felé Egy felmérés alapján, amit 4 nagy európai országban készítettek, érdekes megfigyelni, hogy milyen elvárásaik vannak a fiataloknak a kereszténységgel szemben: „A 18-25 év közötti európai fiatalok azt gondolják, hogy a keresztények kellőképpen jelen vannak a társadalomban, legfőbb feladatuk a világbéke megteremtése és a szegénység elleni küzdelem. A francia keresztény napilap, a La Croix francia, angol, német, olasz és brit fiatalok közt végezett felmérésében arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyennek látják a fiatalok a keresztényeket saját országukban. Az európai fiatalok 61 százaléka szerint a keresztények „kellőképpen láthatóak” a társadalomban. A válaszokból az derül ki, hogy az európai fiatalok többsége „békés viszonyban van az egyházakkal” - idézi a francia lap Jérôme Fourquet- t, a közvéleménykutató igazgatóját, aki hozzáteszi: ez valójában nagyfokú közömbösséget is jelenthet. Az európai fiatalok átlagosan 49 százaléka úgy gondolja, hogy minden vallás egyenlő, és 50 százalékuk azt vallja, hogy a kereszténység üzenete és értékei ma is aktuálisak. Az átlagos európai fiatalnak ugyanakkor kevésbé az értékek, inkább a tettek számítanak. Azt szeretnék, ha az egyházak a fontos ügyekben itt és most cselekednének. A fiatalok szerint a hívőknek leginkább két dologgal kellene foglakozniuk: a világbékével (44%) és a szegénység elleni küzdelemmel (46%). A britek körében egy harmadik szempont is megjelent: az egyház legyen ott az élet legfontosabb pillanataiban. A felmérés markáns különbségeket is megállapít a négy ország fiataljai közt: míg a spanyol fiatalok minden más országhoz képest fontosabbnak gondolják a szegények felkarolását, addig a franciák a kultúrák és vallások közti dialógusra érzékenyebbek, az olasz fiatalok pedig az oktatásban és a családi értékek hangoztatásában számítanak jobban az egyház tevékeny részvételére.”35
35
http://mindennapi.hu/cikk/egyhaz/cselekvo-egyhazat-itt-es-most/2011-08-08/5887 2015-03-28.4.40
31
Rick Lawrance ’A fiataloknak való gyülekezet’ Pásztorbot magazinban megjelent írásában közli egy kérdőíves felmérés eredményét. Ezek a felmérések, azért fontosak, mert annyira erős a világ vonzása a fiatalok felé, hogy azt csak egy jól működő, a fiatalok számára vonzó gyülekezeti élettel lehet ellensúlyozni. Természetes nagyon nagy szükség van arra is, hogy a keresztény fiatalokban kialakuljon a megfelelő Istennek odaszentelt élet, de óriási konfliktus helyzetben vannak nap, mint nap a gúnyolódások és kiközösítések miatt. Ha a gyülekezetben otthonra találnak, jól érzik magukat, akkor meg van a megfelelő ellensúly a nap, mint nap őket érő negatív behatásokkal szemben. A felmérés alapján az alábbiakat tartják fontosnak százalékos arányban a gyülekezet életben a megkérdezett fiatalok: 1.
Barátságos légkör, ahol önmagad lehetsz: 73%
2.
Tartalmas kapcsolatok a fiatalokkal: 70%
3.
Olyan lelkész, aki megérti és szereti a tizenéveseket: 59%
4.
Érdekes prédikációk, amik fontos kérdésekkel foglalkoznak: 53%
5.
Lelki növekedés megtapasztalása: 51%
6.
Szórakoztató, vidám programok: 51%
7.
Jó zene és dicsõítés: 50%
8.
Tartalmas kapcsolatok a felnőttekkel: 36%
9.
Több lehetőség a vezetésre, tanításra és szolgálatra: 36%
10. Dinamikus, magas színvonalú, szórakoztató szolgálatok: 21%36 Ebből a felmérésből kitűnik, hogy a fiatalok olyan közegre vágynak, ahol otthon érezhetik magukat, ahol nem kell képmutatóskodniuk, hanem önmaguk lehetnek. Nagyon fontosak számukra a velük egykorúkkal való jó kapcsolat. Sajnos nagyon sok problémát okoz az, mikor megpróbálunk a fiatalokra viselkedési normákat ráerőltetni, és ezért meg tanulnak viselkedni, de folyamatosan el kell fojtaniuk, azt, ami igazából munkálkodik bennünk. Szeretetre és elfogadásra vágynak a vezető részéről is. A tinik, amúgy is nagyon lázadnak minden ellen, amit szüleik generációja képvisel. Ezért ez egy hatalmas konfliktus, hogy a keresztény szülők gyermekei, szüleik hite ellen is fellázadnak sokszor és nyílván a világi dolgokba menekülnek. Ezért fontos, hogy ne törvényeket állítsunk mérceként az életükbe,
36
http://www.merenyi.baptist.hu/index.php?m=4568 2015-03-28. 4.52
32
hanem törekedni kell arra, hogy valóságosan megtapasztalják a szeretetünket, az elfogadásunkat még akkor is, ha butaságokat tesznek.
33
VI.
Összefoglalás
Dolgozatomban, habár a téma sokkal nagyobb terjedelmet igényelne, megpróbáltam felvázolni a családnak a gyülekezeti életben elfoglalt helyét. A gyülekezet, hasonlóképpen működik a többi csoporthoz, illetve közösséghez. Nagyban befolyásolja az, hogy kik hozták létre, nyílván az alapfelvetés az, hogy Isten és az emberek iránti feltétlen szeretet és segíteni vágyás hozza létre az ilyen közösségeket. Sajnos a motívumok nem mindig ennyire tiszták, és ez megjelenik aztán a tanításokban, a csoportdinamikában és természetesen a közösség tagjainak életében így a családok életében is. Az ilyen közösségek nagyon komoly normákat fogalmaznak meg és akik ezeknek nem felelnek meg azokat a csoport előbb utóbb kiveti, vagy saját maguk távoznak. A családok életében igen komoly kríziseket hozhatnak létre ezek a csoportnormák, főleg azok erkölcsi tartalma. Ha egy közösség igazán befogadó, akkor nem a tetteket nézi elsősorban, hanem az embert. Sajnos a tökéletességre való törekvés, amit „szentségmozgalomnak” neveznek keresztény vallási körökben, erősen rányomjanak a bélyegét a családokra is. Egy ember nem tud tökéletes lenni, nem tud hibátlanul élni, mert a különböző élethelyzetekben nem a csoportnorma szerinti válaszokat fogja adni, hanem a saját lelkiismerete, a saját belátása szerint fog cselekedni. Amennyiben ez nem felel meg a gyülekezet tanításainak, és nem tudja kellőképpen leplezni, akkor retorziókra számíthat. Ez azonban azt okozza, hogy egyre kevesebb az őszinteség és a nyíltság a kapcsolatokban és sokan mutatnak magukról egy teljesen más képet, mint akik valójában. Mindez természetesen a családok életébe is begyűrűzik és nagyfokú elmagányosodás tapasztalható a családi kapcsolatokban. Ha nincs meg a házastársak, illetve a szülők és gyermekek közötti feltétlen elfogadás, akkor igaz együtt, de mindenki a saját kis szigetén él. Nagyon szépek és jónak tűnnek a kereszténység által kínált ideák, de amennyiben és tapasztalataim szerint igen sokszor ezek betartatása egyfajta kegyetlenséggel társul, akkor nem beszélhetünk másról csak egy erős vezető, illetve vezetők által uralt csoportról. Nyílván a felkínált jutalom reménye, ami maga az örök élet illetve az örök kárhozat elkerülése, nagymértékben és igen hosszú ideig kötelékben tudja tartani az embereket. Véleményem szerint az a jó ilyen közösség és az a jól működő család is, ahol bár le vannak fektetve a szabályok, de a szabályok (normák) előtt van az ember, a házastárs, a szülő, a gyermekek. Ami még nagyon fontos, hogy tudja mindenki, hogy hibázhat, de hibái
34
ellenére elfogadják és szeretik. Így sokkal könnyebben tud formálódni, változni az ember, ha érzi, hogy körbeveszi őt az elfogadás és a szeretet, természetesen meg kell lennie benne a változás iránti vágynak és törekvésnek. Ha megfelelő módon vannak kezelve a gyülekezetekben a családok és a családon belül is az egyének, akkor valóban tud mindez egy olyan előnyt jelenteni, ami a szekularizált társadalomban nem található meg. De itt szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint nem a vallás az, ami nyújtani képes azt a többletet, mert a vallásos rendszerek semmivel sem jobbak más emberekre erőltetett ideológiáknál. Egyéni véleményem az, hogy a feltétel nélküli „agape” szeretet képes átformálni közösségeket, családokat, egyéneket sőt egész társadalmi berendezkedéseket is, de ennek semmi köze a vallások által kreált doktrínákhoz, erkölcsi szabályrendszerekhez és közösségi normákhoz. Ezen fejtegetésemből nyílván az tűnhet ki, hogy inkább vagyok híve a spontán káosznak, mint a jól bevált fegyelemnek. De én úgy gondolom, amit már az előbb le is írtam, hogy a feltétel nélküli szeretet, a kölcsönös elfogadás, a megértés, a tisztelet, hogy a másikat különbnek tartjuk magunknál, rendelkezik akkora erővel, hogy a káoszból rendet tud teremteni. Nyilván, mint minden csoportnak, egy keresztény közösségnek is szüksége van kialakított normákra, ahhoz, hogy működni tudjon. Nekem viszont meggyőződésem, hogy egy közösség és egy család működését önmagában az ilyen szigorúan lefektetett szabályok nem tudják garantálni és működtetni sem. Nyílván, ahogy a dolgozatomban írtam is erről létezik egy olyan kapcsolat, ami mindezeken felül áll, de ez már hit kérdése. Személyes meggyőződésem, hogy Isten létezik és Ő mindenen felül áll és a vele való személyes kapcsolat, tud elég erőt, belátást nyújtani ahhoz, hogy az emberi korlátainkon át tudjunk lépni. Sajnos a vallás ezt a kapcsolatot nem tudja helyettesíteni, sőt egy hamis biztonságérzetben tartja az embereket és egyfajta felsőbbrendűség érzést is biztosít a „kívülállókhoz” képest. Végeredményben elmondhatjuk, hogy akkor nyújt többletet és pozitívumokat egy család életében egy gyülekezethez való tartozás, ha megmarad az egyének szabadsága a döntéseikben és van lehetőségük arra, hogy elronthassanak dolgokat. Ha a közösség abban tudja őket segíteni, hogy látva a korlátaikat változzanak, akkor olyan erős támaszhoz
35
jutnak, ami egy elszigetelődött család számára nem elérhető. Viszont ha a szabályokkal, a közösség vallási törvényeivel elnyomják a családokat, megnyomorítják a bűntudat által a lelküket, abban az esetben nagy károkat tud okozni egy ilyen közösségbe való járás. Synthesis I tried to outline the place of the family occupied in the congregation life in my theses although the topic would demand a much bigger extent. A congregation works simirlarly to other groups or communities. It has been had a big affect on who founded it. The basic proposition is that God and the unconditional love for people and desiring to help them create the communities like these. Unfortunately, the motives are not always so much clear and it appears in teachings, the group dynamics next and of course in the life of the members of the communities, in this way in the family life. The communities like these formulate very serious norms. Anybody, who are not equal to these will be shut out by the groups sooner or later or they are leaving voluntarily. These group norms and mainly their ethical content may create serious crises in the families’ life. It does not look at the acts primarily if a community is really recipient, but the human beeings. Unfortunately, aiming for the perfectness – called a „ holiness movement” in Christian religious circles – it impresses its stamp strongly onto the families. A man can not be perfict, can not live without making mistakes because he or she will not give answers according to the group norms in different situations but will act according to their own conscience and discretion. If it is not equal to the congregation teachings and the person can not conceal it duly may count on retorsion on them. This causes increasingly less and less sinserity and openness in the contacts. Unfortunately, many people show a totally other picture about themselves as they are really. All this is spiraling into the families’ life and intense desocialisation can be experienced in the family relationships. If there is not the unconditional acceptanse between the parents and children they will live together but everybody will be on an own little island. The ideas offered by the Christianity appeare good and they look beautiful but if they join uniform cruelty and it happens many times in my opinion we may not talk about something else but only a strong leader or leaders who dominate the groups. Opening the hope of the offered reward which is eternal life itself or avoidance of eternal damnation can keep people largely in a tie for a long time.
36
In my opinion we can talk about that good community and a well working family as well where although the rules are laid down the man, his wife and their children have priority in front of community norms. What is very important to know for everybody tath they may make mistakes but they are accepted despite their mistakes and everybody like them. In this way a person can be formed and
chanched
much more easily if he feels the
accaptance and the affection surround him. The desire for the change and endeavour have to turn up in him naturally. If the families and idividuals inside the families are handled on a suitable manner in the congregations all this can really mean such benefit that can not be found in a secularized society. I would like to lay down firmly that it is not the religion which is able to give that surpluse because the religious systems are better with nothing than ideologies forced on other people. My individual opinion is that the „agape” love is able to trasform communities, families, individuals, whole social settlements indead. We must know that the doctrines created by religions, ethical rule systems and the communities norms are absolutely different. It may be clear from this explication of mine opening that I am rather faithful for the spontaneous chaos than well working discipline. I believe in - as I mentioned before - the love, the mutual accaptance, the uderstanding, the respect that we keep the others better than we are may have such size of power that they can create order from the chaos.
Apparantly, as every group, a Christian community need developed norms to let them be able to work. My conviction is on the other hand such strictly laid down rules can not guarantee and run these communities’s and family’s function neither. Obviously, such a contact is beyond all these exists as I wrote about earlier in my theses, but this is the question of faith. My personal conviction is that God exists. He is above us being beyond everything. The personal contact with him is able to give us enough strength and discernment that let us be able to step over our human bars. Unfortunately, the religion can not subtitute that contact indead. It keeps people in a false sense of security and proves a kind of superiority compared to the outsiders. As a result we can say that belonging to a congregation provides a surpluse and advantages in families’ life if the inviduals’ freedom in their decisions remain and they have got 37
opportunities to be allowed to ruin things. If a community can help them in that - seeing their bars- in order to change then they are given such strong suppert that an isolated family can not be riched. On the other hand if the families are oppressed by the rules or the religion norms of the communities and their souls are paralysed by guilty conscience going to a community like this it can cause big demages in that case.
38
Bibliográfia Aidala, Angela A.: Social Change, Gender Roles, and New Religious Movements. In Sociological Analysis. (1985). Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába (Osiris Kiadó, Bp. 1997). Anthony, Dick, Thomas Robbins és Paul Schwartz: Contemporary Religious Movements and the Secularization Premise. In New Religious Movements. John Coleman és Gregory Baum szerk. New York: Seabury. (1983). Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára (Budapest: Akadémiai kiadó, 1994). Barczy Magdolna – Szamos Erzsébet: „Mediare necesse est” (Budapest: Animula, 2000). Bartus László: Fesz van ( Budapest: Szerzői Kiadás, 1999). Biblia. Biblia Téka CD-Rom (Arcanum Adatbázis Kft.). Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes : Család, gyerek, társadalom ( Budapest: Bölcsész Konzorcium, 2006 ). Mediáció. Az egyezségteremtés művészete (Budapest: Partners Hungary Alapítvány, [1996]) /Partners füzetek; 4./. Cole, Michel – Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan (Budapest, Osiris 2006). Csia Lajos: Bibliai lélektan (Budapest: Százszorszép, 1994). Daugherty, Billy Joe: Erős Család (Budapest: Hit Gyülekezete, 1995). Dilow, Linda: A társ… Feleségek könyve (Budapest: KIA, 1991). Eckhoff, Torstein: ’A közvetítő, a bíró és az adminisztrátor a viszályrendezésben’ in. Jog és szociológia szerk. Sajó András (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1973) Eggerichs, Emerson: Szeretet & tisztelet (Budapest:Új Spirit, 2011). Finzel, Hans: A vezetők tíz leggyakoribb hibája (Budapest: KIA, 2001). Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája ([Budapest]: Kairosz, [2004]). Griffin, Em: Szerezzünk barátokat & becsüljük meg őket!(Budapest: Harmat, 2002). Göncz Kinga-Geskó S. Herbai I.: Konfliktus-kezelés civil szervezetek számára (Budapest: Partners, 1998). Kardos Ferenc: Kapcsolatügyeleti mediáció (Budapest: Kapcsolat alapítvány, 2000). Kozma Judit: Kézikönyv szociális munkásoknak ( Budapest: Szociális Szakmai Sövetség, 2002). Kozma Judit: Látlelet a megváltásról ( Budapest: Wesley János, 2014).
39
Lovas Zsuzsa–Herczog Mária: Mediáció avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés (Budapest: Múzsák, 1999). Mac Arthur, John: Biblikus lelkigondozás (Budapest: Jó hír, 2005). Mikonya György: Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2012). Pankucsi Márta: Bevezetés a szociológiába (Miskolc: Bíbor Kiadó, 2004) Rose, Susan: Women Warriors: The Negation of Gender in a Charismatic Community. In Sociological Analysis, (1987). Spéder Zs.: Gyermekvállalás és a párkapcsolatok átalakulása. (In Társadalmi riport 2004. Tárki 2004.)137-152. Séra László: Általános pszichológia (Pécs: Comenius Bt., 2001). Tomka Miklós: Vallásszociológia, Tankönyvkiadó, 1988. Wheat, Ed és Gloria Okes Perkins: Szerelemről minden házaspárnak (Budapest, KIA, 2000). Weiss, Helmut: Lelkigondozás, szupervízió, pasztorál-pszichológia (Kolozsvár: Exit, 2011). Worthington, Everett L.: Lelkigondozói ABC (Budapest: Harmat, 2003). Wright, Stuart A. (1986): Dyadic Intimacy and Social Control in Three Cult Movements. In Sociological Analysis. (1986).
40
Mellékletek Fogalmak37 Agapé: az önzéstől mentes viszonzás igénye nélküli szeretet: „szeretlek, mert szeretlek.” Család: különnemű, legalább két generációhoz tartozó személyek csoportja, amely reprodukálja önmagát. A tagok egymáshoz való viszonya vérségi vagy házassági / együttélési kapcsolaton alapul. A család meghatározó szerepet tölt be a társadalom fenntartásában, a tapasztalatok, szerepek és normák közvetítésében, a nevelésben. Család funkciói: a társadalmon belül ellátandó, folyamatosan változó feladatokra irányuló tevékenység, amely befolyásolja a családok tevékenységrendszerét, egész kultúráját, normaés értékrendszerét. A család támogató funkciói: tagjaikat egyedként kezelik, személyes érdeklődéssel fordulnak hozzájuk, nyelvükön szólnak, elvárásaik nyíltan közlik, teljesítményüket megértően minősítik, jutalmaznak és büntetnek, s roppant érzékenyek az egyének személyes szükségleteire (G. Caplan szerint). Családi életciklus modell: hogy a család folyamatosan megújítja önmagát azért, mert olyan változások, fontos események történnek vele, melyek alakítják a családban lévő kapcsolatokat, érzelmi viszonyokat (Hill és Rodgers szerint) Családi életre nevelés: egyik legfontosabb feladata a szülői hivatásra való nevelés, előkészítés a leendő gyermekek gondozására. Családi életre való alkalmasság: a felnőtt képes a számára megfelelő pár megtalálására, vele szoros kapcsolat kialakítására, családalapításra és a gyermekek harmonikus felnevelésére. Családi rendszer: olyan egység, amelynek jól felismerhető, egyedi sajátosságai, meghatározott működésmódja, szabályai vannak. A család nyílt, dinamikus rendszer, amelyben a környezet felé való nyitottság jelenik meg. Családlátogatás: a szülővel való kapcsolattartás formája, melynek főbb céljai a szülők megismerése, érzelmi megerősítése a szülői szerepben, érdeklődésük felkeltése az iskolai 37
Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes : Család, gyerek, társadalom 58-62. oldal
41
ügyek iránt. Családmag: nukleáris család: két generáció együttélése. Családok átmeneti otthona: az otthontalanná vált szülő kérelmére a családok átmeneti otthonában együttesen helyezhető el a gyermek és szülője. Családsegítés: célja a családok szociális és mentálhigiénés helyzetének figyelemmel kísérése, a családban jelentkező működési zavarok és problémák megszüntetése érdekében végzett szociális, életvezetési, mentálhigiénés tanácsadás és családgondozás. Demográfiai utánpótlás: a magyarországi lakosság egyedszám változásának növekedése a születések számával. Deviancia: a társadalmilag elfogadott magatartási és erkölcsi normák megsértése. Diszfunkcionálisan működő család: a család nem látja el funkcióit Egészségügyi szolgáltatók: a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, Az egészségügyi szolgáltatókhoz két nagy csoport tartozik ide: a védőnői szolgálat és a gyermek-, háziorvosi hálózat Egzogám házasság: más társadalomból választható a házastárs. Egyenesági családtörténeti kutatás: a legkorábbi ismert felmenőtől kezdődően kutatjuk fel a további generációkat kiterjesztve valamennyi ágra. Egyszülős vagy töredékcsalád: egy szülőből és gyermek(ek)ből álló család. Az együlős családdá válás okai a válás, vagy a szülő halála, vagy a nők házasság nélküli gyermekvállalása. Elsődleges szocializáció: e folyamat során a társas környezettel való interakcióban a gyermek elsajátítja az alapvető pszichológiai funkciókat, például a kognitív, verbális, szociális készségeket, illetve erkölcsi normákat. Ezeket a gyermek általában azonosulás útján megtanulja, internalizálja, ezáltal identitásának alapjává válik. Színtere rendszerint a család. Endogám házasság: a házastárs ugyanabból a társadalomi rétegből való. Erósz: a szerelem és a szexuális vágy istene a görög mitológiában. Rómában Cupidóként vagy Ámorként tisztelték. Gyökössy Endre a testi szerelem lelkibb oldalaként definiálta. Ez tartja 42
frissen a sexust, hogy ne váljon unottá: „Szeretlek, mert ilyen vagy”. Filia: az érzelemmel telített baráti, szociális szeretet: „Szeretlek, mert társam vagy.” Genetikai anyag: a szüleinktől örökölt gének összessége, az abban kódolt, teljes genetikai információmennyiség, amelyet felmenőinktől öröklünk. /Lásd: családfa/ Genogram: családfa, melynek segítségével feltárhatjuk nemzedékek – más szóval generációk – egymás közötti kapcsolatát. Gyermekbántalmazás (abúzus): a gyermekkel való rossz bánásmód, amely magában foglalja a fizikai, és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéni kizsákmányolás minden formáját. Gyermeki jogok: 1989-ben New Yorkban jelent meg a „Gyermekek jogairól szóló egyezmény”, melyet Magyarország 1991-ben iktatott törvénybe. Ez a dokumentum foglalta össze azokat a jogokat, melyek minden gyermeket alapvetően megilletnek. Gyermekkor- és családtörténet: a neveléstörténeti kutatásokon belül a 20. században kialakult kutatási irányzat, melynek legfőbb célja a különböző történeti korok családjának és a benne élő gyermekek nevelésének – oktatásának, a róluk alkotott vélemények, nézetek összefoglalása. Hátrányos helyzetű gyermekek: az adott gyermek, illetve tanuló közösség átlagánál rosszabb családi és társadalmi környezetben, helyzetben él. Hospitalizmus: Spitz által leírt fejlődési zavar, melynek lényege az, hogy az anya nélkül felnőtt gyerekek fejlődésükben elakadtak, súlyosan visszaestek. A személyreszóló gondoskodás, szeretetkapcsolat hiánya vezet oda, hogy a gyerekek elsivárosodhatnak, beszűkülhetnek érdeklődésükben, kapcsolataikban. Iskolai fogadóóra: az egyes tanulókkal kapcsolatos valós oktatási, nevelési kérdések megbeszélésének színtere. Iskolaszék: a közoktatási intézmény működésében érdekelt csoportok együttműködésének előmozdítására
létrejött
szervezet,
amely
a
szülők,
a
nevelőtestület
és
az
intézményfenntartó azonos számú képviselőiből áll. Meghatározott esetekben döntési, illetve egyetértési jogot 43
gyakorol; véleményt nyilváníthat az intézmény működésével kapcsolatos valamennyi ügyben, továbbá javaslattétellel élhet minden lényeges kérdésben. Játszma: Eric Berne szerint a játszmák pótlék jellegű, egyéni haszonért játszott, manőverjellegű viselkedések. Kettős kötés: előfordulhat, hogy szándékaink ellenére mást közlünk a nem-verbális csatornán mint amit a verbálison tettünk, és a gyermek aszerint cselekszik, a nem-verbális közlést tartja igaznak. Koevolúció: együttfejlődés, azaz a család tagjai kölcsönhatásokra épülve közösen fejlődnek a családon belül. Koindividuáció: a családon belüli egyéni fejlődés Lelki immunitás: az immunitás biológiai értelemben a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet jelenti. A lelki folyamatokban is ellenálló képességre kell szert tennünk személyiségünk egészséges fejlődéséhez. Ennek elsődleges formálódása a családban történik. Maslow motivációs elmélete: Abraham Maslow szerint a motívumrendszerek hierarchikus elhelyezkedésűek: legalsó szinten áll a fiziológiai (1.), majd a biztonság iránti (2.), ezt követi a szociális (3.), negyedik helyen a megbecsülés iránti és legvégén az önmegvalósítás iránti igények. Szerinte a magasabb szintű motívumok akkor válnak érvényessé, ha az alacsonyabb szintek ki vannak elégítve. Mindezekben a családi környezet szerepe meghatározó. Másodlagos szocializáció: e folyamat során az egyén elsajátítja a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt viselkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges kompetenciákat. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelyei: iskola, kortárscsoportok, média. Matriarchális család: anyajogú család, melyben a családtagok fölötti hatalmat a legidősebb házas nő, vagy az anya gyakorolja. 44
Műanya-szituáció: Harlow által végzett kísérlet, melynek során kétféle műanyát szerkesztett: az egyiket szőrös anyagból, a másikat fémrácsból. A kutatás eredményeiből arra lehet tehát következtetni, hogy lényeges mozzanat a testközelség, a testi kapcsolat, amit a szőranya jobban biztosít meleg „testfelületével”, mint a fém. Nagycsalád: kettőnél több gyermeket nevelő család. Normatív krízis: a családi élet fejlődésében megjelenő újabb feladatok. Oktatási jogok miniszteri biztosa: az Oktatási Minisztérium keretein belül működik, a szülő, a diák, az iskola és a pedagógus egyaránt fordulhat hozzá kérdéseikkel, észrevételeikkel, javaslataikkal, minden oktatást érintő üggyel. Osztályfőnök: az a pedagógus, aki az igazgató megbízása alapján, pedagógiai vezetőjeként alapvető szerepet játszik egy bizonyos számú tanuló, azaz egy oszt. iskolai életének szervezésében. Paranormatív krízis: azok a krízisek, amelyek nem vártak, nem természetesek: például a válás, a különböző krónikus betegségek, a munkanélkülivé válás, a migráció, a természeti vagy társadalmi katasztrófák, a mobilitás, az egzisztenciális veszteség és a nagyobb pszichikus trauma. Patria potestas: atyai hatalom, az ókori Rómában a családfő élet-halál ura volt, feltétlen hatalommal rendelkezett a család minden tagja felett, akár meg is ölhette gyermekeit. Patriarchális család: apajogú család, ami azt jelenti, hogy a család legidősebb férfitagja rendelkezik a családdal, a vagyonnal, irányítja a családtagok munkavégzését, felügyeli őket. Poliandrén család: az a család, amelyben egy nő több férfival házasodik. Poligám család: az a család, ahol a házasságot egy férfi több nővel köti. Pszichoszexuális fejlődés: a születéssel kezdődő pszichés / lelki-szellemi/ fejlődés egyik fő vonala, amely a párválasztási érés során, viselkedési készségeket alakít. Ezek a készségek teszik majd lehetővé az egyes ember számára, optimális esetben, a társadalom fajfenntartásiutódnevelési folyamataiba való harmonikus beilleszkedést. Rejtett érzelmi elhanyagolás: Bowlby nevéhez fűződik. Ekkor a gyermek és környezete között emocionális félreértés tapasztalható. Az anyának van bizonyos elvárása a gyerek reakcióival 45
szemben, a gyermek azonban ritkán felel meg egészen ennek, és emiatt az anya türelmetlen lesz, elégedetlen, a gyerek pedig daccal reagál, hiszen neki is vannak elvárásai. Egyikük sem kap megerősítést, mindketten csalódnak a másikban, ez a csalódás azonban nem tudatos. Reprodukció: utódok létrehozása, gyermek/gyermekek születése a családban. Személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatás: a gyermekvédelmi alapellátáshoz tartozó szolgáltatás, melynek fő területei a családsegítés és a hátrányos és veszélyeztetett gyermekekkel való szolgáltatás. E feladatokat a Családsegítő és a Gyermekjóléti Szolgálat végzi el. Szexus: testi szerelem. Az emberi szexualitás célja nemcsak a szaporodás, hanem az örömszerzés is. A szexualitás egymás teljesebb megismerését segíti elő: „Szeretlek, mert enyém vagy.” Szocializáció: egész életen át tartó folyamat, melynek során az egyén bevezetődik egy adott társadalomba, miközben kialakítja személyes identitását. Szociometria: a rokonszenvi választások feltárása csoportban.Kidolgopzója: Jacob Levy Moreno Szociogram: vizsgált társas mező vázlata, a társas mezőt alkotó kapcsolatok térképe (Lásd szociometria ). Szülői értekezlet: a szülő-iskola közötti kapcsolat hagyományos formája, évente 2-3 alkalommal osztályszinten, ritkábban iskolai szinten szervezik. Teljes populációkutatás: a családtörténeti kutatás egyik típusa, ilyenkor egy adott család valamennyi ágát és oldalágát megpróbáljuk feltárni, azaz azokat a családtagokat gyűjtjük össze, akik egy közös őstől származnak. Tenyérreflex/fogóreflex: Moro által megfogalmazott reflex: a csecsemő tenyerét megérintve a 4-5. hónapig az újszülött ujjaival átfogja a megérintő tárgyat. Többgenerációs nagycsalád: kettőnél több generáció együttélése. Válás: a házasság jogilag történő megszüntetése. Szinte mindig hosszan elhúzódó folyamat, melyben két embernek belsőleg is el kell szabadulnia egymástól, hogy újra nyitottá váljanak önálló életük folytatására. Veszélyeztetett gyermek: az a gyermek, akinek a testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését a 46
családi környezetében valamilyen tevékenység, mulasztás vagy más körülmény, illetve helyzet zavarja, gátolja vagy megakadályozza. Házasságkötések, válások38 Magyarországon miközben a házasságkötések száma visszaesett a válások aránya folyton nőtt: Házasságkötés Válás 1990 66 405
24 888 38%
2001 44 000
25 960 59%
2004 43 791
24 638 56%
2007 29 000
17 690 61%
E válások száma Magyarországon a századforduló óta mintegy húszszorosára, 1948-1996ig is kétszeresére emelkedett. Mit takarnak ezek a számok? Közelebb visz bennünket a válaszhoz egy adat: Magyarországon 2007-ben 29 000 házasságot kötöttek és 17 690 bomlott fel. Ez az arány kézenfekvőnek tűnhet: a házasságoknak kb. 61%-a felbomlik. Valójában az eredményt több szempont módosítja; elsősorban az, hogy e házasságkötések egy része (évenként változóan 13-20%-a) elváltak újraházasodása¼ Célravezetőbb az a módszer, amely az egyes naptári években kötött házasságokat mint csoportokat különkülön vizsgálja, s kiszámítja, hogy az adott időpontig az egyes csoportokhoz tartozó 1000 házasságból hány ért véget válással. Azt mondhatjuk, hogy a ma, hagyományos módon megkötött házasságoknak mintegy 60%-os esélyük van arra, hogy válással végződjenek.
38
Klinger, 1996. Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1999.
47
Magyarországon elismert egyházak, vallási felekezetek39 A a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény Melléklete szerint az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek a következők (27, tételesen): 1. Magyar Katolikus Egyház 2. Magyarországi Református Egyház 3. Magyarországi Evangélikus Egyház 4. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 5. Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante) 6. Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség 7. Budai Szerb Ortodox Egyházmegye 8. Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus 9. Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház 10. Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye 11. Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus) 12. Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete 13. Magyarországi Baptista Egyház 14. HIT Gyülekezete 15. Magyarországi Metodista Egyház 16. Magyar Pünkösdi Egyház 17. Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház 18. Erdélyi Gyülekezet 19. Hetednapi Adventista Egyház 20. Magyarországi kopt ortodox egyház 21. Magyarországi Iszlám Tanács: 1. Magyar Iszlám Közösség 2. Magyarországi Muszlimok Egyháza 22. Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete 39
2011. évi CCVI. törvénya lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáró
48
23. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 24. Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország 25. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza 26. Magyarországi Jehova Tanúi Egyház 27. Buddhista vallási közösségek: 1. Tan Kapuja Buddhista Egyház 2. Buddhista Misszió Magyarországi Arya Maitreya Mandala 3. Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség 4. Magyarországi Chanbuddhista Egyház 5. Gyémánt Út Buddhista Közösség.
49
