A Ceauşescu házaspár Nagyváradon Mit jelentett Ceauşescu nyolc látogatása Nagyváradnak? Írta. Cristian Culiciu - Fordította: Orendt Mihály Bihar-kutató
Forrás: Bihoreanul (Facebook) - Link: http://www.ebihoreanul.ro/stiri/ultima-or-31-6/ceausestiila-oradea-ce-au-lasat-in-urma-cele-opt-vizite-ale-lui-ceausescu-facute-la-oradea-128881.html
A Ceauşescu házaspár látogatása Bihar megyében, mindenki örömére!
Elena és Nicolae Ceauşescu „ellenőrző körútja” Bihar megyében. Az előre meghatározott útvonalakat az illetékesek gondosan ellenőrizték. Ezt az „Aro 304” típusú terepjárót külön megrendelésre gyártották számukra. / Fotó: Nicholas Mesesan (fotomesalim.ro). Nicolae Ceauşescu 1965 óta töltötte be a Román Kommunista Párt elnöki, valamint főtitkári funkcióját. 1974-től a Román Szocialista Köztársaság államfői pozícióját látta el. A modern idők leghosszabb ideig szolgáló államfőjeként ismerték. Az „Aranykorban” - mely nevét fémjelezte rendszeres látogatásokat tett a megyékben és a megyeszékhelyeken. Az államfő a következő években látogatott Bihar megyébe: 1966, 1969, 1970, 1976, 1977, 1979, 1982 és 1987. Visszatekintve úgy tűnhet számunkra, mintha látogatásai igazi népünnepélyek lettek volna. A valóság azonban inkább egy bohózatnak felelt meg: látogatásai előtt mindent előre megterveztek, mozgósították a pártaktivistákat, a titkosrendőrséget (Milícia), kivittek több tízezer embert az utcák szélére éljenezni, demonstrálva a világnak a legújabb eredményeket.
A szertatás után
Fotó: Nicolae Meseşan
„Minden munkalátogatását megtervezte, ezek kiemelkedő alkalmakat jelentettek úgy, mint gyárak megnyitása, vagy kiemelkedő gazdasági eredmények méltatása” - emlékezik vissza Nicolae Meseşan, aki az államfő látogatásinak hivatalos fotósa volt. Ceauşescu ’60-as évekbeli látogatásait az ország nyugati részén létesített különböző gyárak megnyitásaira időzítette. Később az 1970-es hatalmas árvíz miatt látogatott újra Erdélybe. 1977-ben újabb látogatást tesz Nagyváradon, ahol Kádár Jánossal a Magyar Népköztársaság elnökével találkozott. 1982-es látogatása során a Függetlenségi Emlékművet leplezi le a város központjában, majd határozatot hoz különböző politikai-közigazgatási intézmények egyesítése terén. Eleinte Ceauşescu Elena nélkül, vonattal érkezett Nagyváradra, a ’80-as évektől viszont már repülőgéppel, vagy helikopterrel érkezik és mindig hitvese társaságában, aki ekkor már Miniszterelnök-helyettesi rangot visel. Ahogy telt az idő, látogatásaik egyre hosszabbak lettek, két-két napot töltöttek a megyében és a megyeszékhelyen is. Munkalátogatásaik előtt a régió és a megye, különböző üzleti egységei nem látott gazdasági fejlődésen mentek keresztül. Érkezésükkor az útszéleken a nagyváradiak „tapsban fürdő tömege” fogadta a házaspárt, végül a város központjában, a Győzelem terén (Piaţa Victoriei - astăzi Piata Unirii (ma Egyesülések tere) népgyűlést tartottak. Ceauşescu egyik legfontosabb látogatása Nagyváradon az 1977. június 16-i kétoldalú találkozó volt, melyen Kádár Jánossal folytatott megbeszélést, a találkozót egy előző napi debreceni megbeszélés is megelőzte. A találkozó titkolt célja a két - szomszédos, baráti - ország közötti romló kapcsolatok helyreállítása volt, Ceauşescu-t nagy ellenszenvvel fogadták. A Román Kommunista Párt megyei bizottságának román nyelvű partiumi napilapja, a Crişana arról számolt be, hogy a város ütőerét képviselő helyeken Románia és Magyarország zászlói helyet vörös lobogók lengtek képviselve mindkét ország vezetőinek egységes ideológiáját. Jól látható helyeken - főképpen Bors felől jövet - plakátokat helyeztek el, melyeken a „Örömmel látjuk!” felirat volt látható.
Ceauşescu és Kádár
Ez az esemény egy nem hivatalos munkalátogatás volt. Két nappal korábban Ceauşescu Debrecenben egy kétoldalú megbeszélése során meglátogatta a város legfontosabb ipari létesítményeit. A román-magyar kapcsolat már ekkor feszült volt, ennek ellenére a propaganda gondoskodott róla, hogy a szimbolikus együttműködés a helyére kerüljön anélkül, hogy Bukarest bárkinek is behódolna. Ezekről az elképzelésekről a Crişana így ír: „/Románnak, magyarnak egy a feladat/ Erős kar, fejében szép gondolat/ Ceauşescu, a Párt és Románia / E három a föld legdrágábbika".
Helyezzétek át a templomot! Látogatásaik attraktivitását mindig a végére hagyták, mégpedig a Győzelem téren megtartott "nemzetgyűlést". A teret egy második világháborús emlékmű uralja, amelynek oldalain két ágyú látható, az obeliszket a szovjet katonák emlékére emelték. Nagyvárad volt az egyike azon kevés városoknak, ahol Ceauşescu egykori magyar történelmi épületek között tartotta meg beszédeit, nagy általánosságban inkább az újonnan épített területeken, valamint a polgári központok által épített kommunista rezsim épületeit kedvelte. Nagyvárad központját három templom köti össze: Egy ortodox katedrális a Holdas templom, a Szent-Miklós görög katolikus székesegyház (az ’50-es években, - amikor a görög-katolikus egyházat törvényen kívül helyezték (1947) - átadták az ortodoxoknak) és a római-katolikus Szent László templom. Az emelvény és az ágyukkal díszített obeliszk, - ahonnan az államfő a Váradiakhoz szólt és ahol a kísérete és a város többi méltóságai gyülekeztek, - eltörpült a templomok tornyainak fensége mögött. A helyzetet nem sokáig volt tolerálva. A Szent László templom 50’-es és a ’60-as években javasolt elköltöztetése a térről - 1982-es látogatását követően - aktuálissá vált. Ebben az évben avatták fel ugyanis - a Ceauşescu házaspár jelenlétében – a Függetlenségi Emlékművet, közismertebb nevén a „Petreuş testvérek”-et, az új városközpont első elemét, ahol a jövőben a beszédeket fogják tartani. Az áthelyezés tervei felkorbácsolták a kedélyeket. „Szerették volna a templomot kerekeken a Függetlenség utca régi épületeinek helyére szállítani (n. r. - azon a helyen most mélygarázs épül éppen), de a város magyar közössége ennek ellenállt. A templomban tüntetéseket szerveztek és készült egy memorandum is, emlékszik vissza Nagyvárad akkori főépítésze Viorica Zărnescu.
Viorica Zărnescu, Nagyvárad akkori főépítésze
Végül a szándékot elvetették, egyes építészek rámutattak, hogy az áthelyezés nem etnikai szempontból történt volna, inkább azért, hogy a tér váljon szellősebbé, valamint, hogy az államfő itt tartózkodásai során beszédet tudjon mondani a Városháza erkélyéről bármilyen akadály nélkül, anélkül, hogy látványát bármi is eltakarná a sokadalom elől.
Az 1987-es utolsó látogatása Az legjobb útvonal kidolgozása érdekében több észrevétel is született. A város tömbházait, - mely érintette a látogatás útvonalát – gondosan leellenőrizték, azokat pedig, akik potenciális veszélyt jelentettek a diktátor számára a Titkosrendőrség (Securitate) és a Polgárőrség (Miliţie) megfigyelés alá vette. A Bihar megyei Országos Levéltárában őrzött dokumentumokból kitűnik, hogy minden variánshoz készítettek becslést az útvonal szélén tartózkodó emberek számáról, akik asszisztálnak és részt vesznek a diktátor fogadásán. „- A gyárak raktáraiban voltak elhelyezve a zászlók, a transzparensek és a portrék. Minden hasonló esemény alkalmával teherautókon szállították a helyszínre, majd kiosztották közöttünk jegyzi meg a népgyűlések egyik kényszerített résztvevője. 1987-ben az elnöki oszlop Szentandrás felől érkezett a városba, ahol a Ceauşescu házaspár egy Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet látogatott meg éppen, ezt követően Városháza felé vezető útra (ekkor még Leontin Sălăjan utca volt a neve, az egykori kommunista generális után) tértek, innen a Köztársaság útján haladtak tovább a szállásuk felé, ami a Munkásparkban (Parcul Muncitorilor, ma: Parcul Brătianu) volt. Egy másik kedvelt, ugyanakkor „klasszikus” útvonala volt a Március 6 útja (Calea 6 Martie, - ma Dacia Boulevard), az Aluminium gyár, a Decebal úton át az Înfrăţirea szerszámgépgyár felé, majd a Vörös Hadsereg útján át (egykor: Armatei Roşii, ma: Armatei Române) a Mérnöki egyetem felé (Institutul de Subingineri). Mellesleg minden látogatásukkor ezt a három objektumot látogatták.
„A kijelölt útvonalon minden aknafedelet leellenőrizték, az elnöki Aro elő két nyitott jármű haladt, egyikben én fotóztam, a másikban pedig a filmkészítő videós, aki mindent vett”. - meséli Nicolae Meseşan.
A diktátor haragja Ebben az időben egyes dokumentumok és pletykák szerint, Ceausescu szorgalmazta a városrendszerezés felgyorsítását, különösen az utolsó beszédét követően, melyet az Egyesülések terén mondott: "Olyan ideges lett hirtelen, amikor meghallotta, hogy hátul az emberek vidámak, nevettek és kártyáznak, hogy a Megyei Könyvtár mögötti területet (n.r. - a görög katolikus Egyházmegye központja), azonnal le is bontatta volna." - mondta el az egyik résztvevő a találkozón. Ebben az Egyesülések terének térségben - a Sucevei és a Decebal utca közötti térségben ekkor tudva a lebontásról - többnyire "falusiak" és cigányok jutottak lakáshoz, talán épp ezért történhetett, hogy az említett térséget könnyedén le is bontották. A helyi hagyomány és legenda úgy tartotta, hogy Ceausescu felesége, Elena tiltakozását fejezte ki egy tömbház kinézetét illetően, amely az aradi úton volt található, vörös téglabetétekkel, a balkonokon zöld üvegkorláttal hasonlítottak Magyarország zászlajára.
Utószó Hogy „A nép legszeretettebb fiának” a hatóság megmutassa hűségét és elhivatottságát, nagy tömegeket mozgósítottak meg Nagyváradon is, hogy jelentsenek az utakon keresztbeállt gépkocsikról és a tüntetésekről. 1987-ben például - iskolákból és gyárakból tanulókat és munkásokat - kb 50.000 embert vezényeltek ki, kötelezve őket, hogy álljanak az utak szélén a tűző napon és tapsoljanak. A Ceauşescu házaspár mentsvára ekkor már csak a pionírok, a nemzeti öltözetekbe bújtatott fiatalok és a Hazafias Gárda különítményei volt. Ezek különböző helyeken tartottak „művészi pillanatokat”, sportrendezvényeket. A vállalatok és az egyetemek dísztermeit, iskolák és tömbházak homlokfalait a házaspár portréival díszítették, ezen felül zászlók, szőnyegek, sálak és plakátok tartalmazták a következő szlogeneket: „/Becsületünk, büszkeségünk / Ceausescu Románia/". Csaknem három évtizeddel a kivégzés után ma már tudjuk, hogy a diktátor és "baljóslatú feleségének" tevékenysége a kommunista rezsim bukásának kezdetét jelentette, ugyanakkor az sem titok, hogy ezzel kezdetét vette egy túlzott és szokatlannak tűnő költségvetés kialakulása. Sok nap telt el már azóta, hogy kimentünk az utcára vezetőinknek tapsolni, rutinszerűen menekülve, okot találva arra, hogy szocializálódjunk, miért ne tennénk most szemrehányást nekik - nyilvánvalóan halkan - hisz azok is mi voltunk, akik kisebb-nagyobb szükségből, de éljeneztünk nekik…
ÜDVÖZÖLJÜK! Látogatások A kommunista államfők látogatásai lehetett az Gheorghe Gheorghiu-Dej, vagy akár Nicolae Ceausescu is, ünnepi pillanatokat hozott a települések életébe. Az államfők számára a megyei önkormányzatok pihenőhelyül szolgáltak, ahova időnként mindig vissza-visszatértek. A helyi pártaktivisták számára ezek a látogatások jó alkalomnak bizonyultak, hogy bemutathassák a régiók eredményeit, a lakosok számára pedig arra, hogy az üzletekből beszerezhessék azokat a tartós élelmiszereket, melyek amúgy hiányoztak a boltokból és nem utolsó sorban lehetőséget, hogy átadhassanak egy-egy petíciót a limuzinban ülőknek.
A titkosrendőrség testőrségének keretösszegeiről csak annyit, - még mielőtt a naiv szerző feltenné a kérdést egy elvtársaknak - hogy „még ők sem ismerték az ország valódi helyzetét”. A Securitate költségvetési adatait titkolták még a pártaktivisták elől is.
HASZNOS ÉS ÉLVEZETES Relaxáció a vadászatokon
Nicolae Ceauşescu megszállottan szenvedélyes vadász volt. Nem csak nagyvállalatok látogatása végett jött Bihar megyébe, hanem azért is, hogy hódolhasson vadászszenvedélyének. Vasile Crisan volt az egyike azoknak, akik megszervezték az államelnök vadászatait, és aki megszólal a „Vadászaton Ceauşescu-val” c. kiadványban. 1975-ben egy három napos bályoki vadászaton Ceauşescu tucatnyi vaddisznót lőtt ki. Azonban ezzel véres étvágya nem volt kielégítve, „annak érdekében, hogy további trófeákhoz juthasson a völgyekben tölcséreket alakítottak ki, hogy a vaddisznókat ezek az elnök felé tereljék” – mesélte Vasile Crişan. Az elnök mindennek ellenére sem volt elégedett, szemrehányást tett magánál az Erdészeti Felügyelőség vezetőjénél, Nicolae Noja-nál is, miszerint a vadászat nem megfelelően szervezett. 2005-ben Ion Ţiriac mágnás vadászterületén hajtással egybekötött vadászat megrendezésére került sor, ahol VIP meghívottként az egykori teniszező Adrian Năstase is részt vett. A szervezett vadászaton Nastase a korábbi miniszterelnök a számláján 23 trófeát tudhatott magáénak. Ellentétben Ceauşescuval Nastase nem volt boldogtalan ... VÉGE
