A BUJDOS6iK DEBRE~ENBIIN dlveti Gábor
A bujdosó mozgalom az 1664. évi vasvári török-német egyezség társadalmi-gazdasági és politikai következményeiből eredő országos elégedetlenség talaján kibontakozó rendi felkelés bukásában gyökerezett . A magyar főurak az 1663-1664. évi háborút lezáró békeszerződéstől az ország török elnyomás alóli felszabadulását és az állami önállóság viszszanyerését remélték, Valójában a magyar rendek kiiktatásával, közjogi sérelmével egy olyan egyezmény született, amely az ország gazdasági-társadalmi helyzetének további romlását okozta. Újabb magyarországi területek váltak a török hódoltság részévé, fokozódott az ottani lakosság kizsákmányolása . Megnőtt a török katonai portyázások hatósugara . Felduzzasztották a magyarországi német katonaság létszámát . Mindezek a tényezők együttesen jelent ős gazdasági visszaesést okoztak. A főúri irányítású és a török hódoltság szomszédságában élő radikális középbirtokosság által támogatott Wesselényi-féle felkelés a Habsurgokkal történő szakítás mellett döntött, és az önálló magyar államiság kivívását tűzte zászlajára. Az előkészítetlen és belső meghasonlástól terhelt felkelés azonban nemzetközileg elszigetelődött, és döntően emiatt omlott össze szinte kártyavárként . Az 1670. évi Wesselényi-felkelés eseményeit a protestáns Debrecen fokozott érdeklődéssel és szimpátiával figyelte. Erről tanúskodnak az országos történésekre vonatkozó jegyzőkönyvi beírások, azok aggódást és együttérzést sugárzó hangvétele : . . . az mely hirtelen támadot volt az Rebellio oly hamar bomlot, remenseg az leven hogy meg az egyszer az Romai Csaszar ő Felsege gratiat ad nekiek, és az kik Rakoczihoz hajlottak volt is kötelesseg alol fel szabadíttattak, az zaszlok is vissz. szede~tettek. Isn. adgya jo veget enni!"' Ennek látszólag elle~tanond az a tény, hogy Rákóczi Ferenc hadat toborzó hadnagyait a város vezetése elutasította . A város magisztrátusa magatartását emígyen magyarázta : . . . az idegen nemzetség torká ban vagyunk, hogyhogy lehetne ott hadat kiáltani."2 Az ellentmondás arra utal, hogy Debrecen nemzeti és vallási érzelmektől indíttatva vállalto a szolidaritást a felkelőkkel, de tevékenységének irányát erősen behatárolta a három részre szakadt ország hatalmainak magatartása . 1 HBML, IV, A, 1011/a, 17, k, 758, old, 2 Hadtörténeti Közlemények, 1897, 306-307, old,
143
A 13 000 fős Debreceni gazdasági és társadalmi fejlettségénél fogva az alföldi régió centruma a három hatalom ütközési zónájában helyezkedett el: A város gazdasági hatalma azonban nem párosult politikai és katonai erővel, hiszen egyrészt kiszolgálója volt a három hatalomnak, másrészt saját véderővel nem rendelkezett . Debrecen erőssége gazdagágában volt. A vasvári béke megkötése után a térségben állandósult a katonaság jelenléte, melynek ellátása és kiszolgálása a hatalmaknak mindig fontos stratégia) kérdés . Ebből a szempontból Debrecen jelentősége mindhárom hatalom számára kiemelked ő volt. A varos kiterjedt határral rendelkezett, fgy joggal feltételezhetnénk jövedelemforrásai között a mezőgazdaság nagyobb szerepét, mégis ezen a térem a keresked ő-iparos-állattenyésztő gazdasági struktúra az elsadle ges.° A városi lakosság szúk csoportját alkották a kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bíró keresked ők, akik hatalmas vagyon tulajdonosai és a városi vezetés meghatározó személyiségei. A széles tevékenységi kört felölelő, létszámában jelentős és zárt rendszert alkotó céhesipar uralta a környék piacait, termékei országszerte ismertek. orz állattenyésztés pedig a vizsgált időszakban is komoly jövedelemhez juttatta Debrecent . A korabeli mutatók hiányosak ugyan, de a lakossági adózás mértéke képet ad a városlakók jövedelmi viszonyairól : kö2e1 2500 adózó polgár évente 20-30 ezer forinttal járult hozzá a város fenntartásához .5 Hasonlóan a város jövedelmi helyzetét mutatta, hogy a magisztrátus 1660-tót a tö-s röknek 10 000 gurus, az erdélyi fejedelemnek 2500 forint adót fizetett Mindez csak elenyésző része annak a szolgáltatásnak, amellyel Debrecennek a hatalmak rendelkezésére kellett állnia. A Wesselényi-felkelés bukása után a Habsburg-udvar elérkezettnek látta az időt, hogy Magyarországon a jogeljátszás elve alapján abszolutista hatalmát kiépítse, és ezzel összefüggésben csapást mérjen a magyar protestantizmusra. A bécsi politika végrehajtói eltörölték a magyar rendi alkotmányt és beszüntették jogi intézményeinek mioködését. E politika további fejleménye a lakosságot megnyomorító adózási rendszer, melyet csak tetéztek a katonai megszállás fokozódó terhei, A protestantizmus ellen fellépő erők - a központi hatalom erőszakapparátusa által támogatva - az erőszakos katolizálás útját választották. Bujdosóknak azokat nevezték, akik az 1670. évi felkelést követő megtorlások és a Habsburg elnyomó intézkedések e161 menekültek . A menekültek debreceni befogadásához kedvező feltételt biztosított a török engedékeny magatartása és az erdélyi fejedelem támogatása . Valójában a bujdosók kedvező fogadtatása mögött hatalmi érdekek húzódtak meg. A bujdosók korában IV. Mehmed szultán figyelmét és katonai erejét két egymást követő nagyobb háború kötötte le : 1672 júniusától 1676 novemberéig zajlath a Lengyelország, majd 1677 márciusa és 1681 feb3 4 5 8
Debrecen története. I. k. (Szerk . : Szendrey István) Debrecen, 1984 . 239. old. Uo, 248, old, Uo, 250, old, Uo . 142., 148. old.
144
ruárja között az Oroszország elleni hadjárat .' Ezért sem a szultán, sem Köprülü Ahmed nagyvezér nem tudta felvállalni a bujdosó had nagyobb arányú fegyveres támogatását, de a felkelők német császár ellenes diverziós eszközként való felhasználásáról nem mondtak le. A nagyvezér gondosan ügyelt a látszat fenntartására, hogy tudniillik természetes szövetségesnek tekinti a felkelőket, de csak olyan mértékben, hogy ne alakulhasson ki konfliktushelyzet a német császárral . Ugyanis a vasvári békeszerződés egyik tétele - mely szerint egyik fél sem támogatja szomszédja belső ellenségeit -, ebben az időszakban is érvényes volt . Erdély vazallus állammá vált, melyet ugyan a török csapatok nem szálltak meg, de mégiscsak viszonylagos volt az önállósága . .A fejedelemség külpolitikailag elszigetelt, belső helyzetére a leromlott gazdaság és a labilis fejedelmi hatalom a jellemző. A magyarországiak a török megért ő támogatásával kerültek erdélyi területekre, a bujdosók kibontakozó németellenes küzdelméhez azonbán Erdély részéről nagyon is a realitásokat tükröző politikai célkitűzések fűződtek . A fejedelemség ugyanis a bujd~osó mozg-alomban, mint az egyetlen és végső lehetőséget ismerte fel hatalmi tényezővé válásához : eszközt külpolitikai tekintélyének viszszaállításához és belpolitikai helyzetének megszilárdításához . Sajátos ellentmondás érvényesült az erdélyi politikát irányítók fejében: egyrészt a bujdosókban látták az elképzeléseik szempontjából kecsegtető lehetőséget, másfelől állandóan szemük előtt lebegett II, Rákóczi György bukásának fenyeget ő réme, a török hatalomtól való félelem. Ebből a kettősségből fakadt az a nagyfakú bizonytalankodás, amely végig meghatározta az erdélyiek magatartását a bujdosókkal szemben, Debrecen függő helyzetéből ered őén egyrészt tudomásul vette a török szultán és az erdélyi fejedelem döntését a bujdosók befogadására, másrészt a jövőre nézve reménykedett azok támogatásában is. A felkelés bukását követően az Erdélybe menekült birtokos nemességhez csatlakoztak azok a társadalmi elemek, amelyek a Habsburg császári udvar abszolutisztikus intézkedései nyomán váltak földönfutóvá . Amíg a bujdosó mozgalom vezető rétegének, a nemességnek számbeli gyarapoaását a kis- és középnemesség csatlakozása eredményezte, addig a tömegbázisát és katonai erejét nagyban növelte a hivatásos katonaság és a jobbágyságból újratermel ődő köates elem" . (fgy a hajdúk, a végváriak és a mezei hadak.) A Debrecenbe menekültek csoportjai a társadalmi hovatartozás szempontjából heterogének, hiszen soraikban a nemesi rend tagjaitól a protestáns lelkészig, mesteremberekt ől a vitézl ő rendig, valamennyi megtalálható. A bujdosók társadalmi összetételét illetően tehát a valóság színes képet produkál . A Habsburg uralkodó a magyarországi felkelést a protestantizmussal kapcsolta össze, mintha a református egyház hívei robbantották volna ki a császári hatalom ellen irányult elégedetlenséget". A rendi felkelés megtorlását a református templomok erőszakos elfoglálása követ7 Magyarország története. 1526-1686 . 1730-1733 . old.
(Főszerk . : Pach Zsigmond Pá1.)
Bp. 1985.
145
tea . . . az persecutio valóban grassal az szegény hazaban, mit Isten büntetlen el ne sDenvedgyen."s Debrecen jegyzőkönyvének írója 1671 . október 16-án adott hírt arról, hogy özv. Rákóczi Györgyné fiával, Ferenccel kiüldöztette a pataki református főiskoláról a professzorokat és a diákságot, az egyházi javadalmait pedig lefoglaltatta.'° A patakiak Debrecenben töltötték a telet, közöttük Pósaházy János és Buzinkay Mihály tanárokkal .' A pataki kántort az imaháznál alkalmazta a város vezetése . A patakiak 1672 februárjában értek Somlyóra, a debreceniek pedig sokat fizettek a váradi pasának, hogy békességes passusok lehessen ." 12 Debrecenbe 1673 . szeptember elején ért el a lelkészek üldözésének a híre : Szepesvármegyéből kiutasították őket, Pozsony környékén pedig még a hitüket megfakadóktól is elvették javaikat .l3 Debrecen város jegyzője októberben a kassai evangélikus templom Szent Mihály napi erőszakos elvételéről írt .~4 Ismert, hogy a templom lelkészét Kabai Gellértet Debrecen tanácsa alkalmazta a városba~n.'S A városi jegyző könyv 1675 . január 24-i bejegyzéséb ől tudjuk, hogy a családtagjaikkal együtt Debrecenben lakó lelkészeket az erdélyi fejedelem rendelte be országába. l° Hasonlóan színesítették a Debrecenbe menekültek társadalmát a német elől elbujdosott mesteremberek csoportjai . A Kállóból kivándorolt mesteremberek befogadásával a debreceni magisztrátus 1674 . július 23 án foglalkozott, amikor engedélyezte, hogy ai' lakatos és kovács céh úgy kezelje őket, mint igazi céhbeli atyafiakat ." A török szultán az Erdély és a Partium irányába húzódó és haddá szerveződő bujdosók részére Bihar, Békés, Heves vármegyéket, az erdélyi Szilágyságot és Közép-Szolnokot biztosította szállásnak .'e A korabeli forrásokban leggyakrabban Bihar vármegyét és Debrecen városát említik, mint a bujdosók fő szálláshelyét. A szálláshely ilyen területi centralizáltságának több oka van : 1 . Debrecen, mint ipari és kereskedelmi centrum, a katonaság ellátá~sa szempontjából nagyjelentő ségű, és a Tiszán inneni régióban ilyen vonatkozásban egyedülállóan gazdag . 2. Bihar és Debrecen felől könnyebben megközelíthető volt Várad és Erdély - mint szövetséges terület -, de mégiscsak kellő távolságban a német főerőktől. 3. A túlzott szétszóródás elkerülése önvédelmi okokkal magyarázható, ezért a katonák csoportokban és egymáshoz közel telepedtek le. 8 Benczédi László : Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685) . Bp. 1980. 54-56. old. 9 HBML. IV. A. 1011/a. 18. 4. 370. old. 10 Uo, 186, old, 11 Szűcs István : Szabad királyi Debrecen város történelme . Debrecen, 1872. II. k. 440, old, 12 Teleki Mihály levelezése. (Szerk . : Gergely Sámuel) Bp. 1913. VI. k. 61. old. (A továbbiakban 1 : TML) 13 Uo, 504-505, old, 14, HBML, IV, A, 1011/a, 18, k, 577, old, 15 Zoltai Lajos : Debrecen a török uralom végén, A város háztartása 1662-1692, Bp, 1905, 52, old, 16, HBML, IV, A, 1011/a, 18, k, 877, old, 17 Uo, 784, old, 18 Török - magyarkori állam - okmánytár (Szerk. : Szilády Aron és Szilágyi Sándor) Pest, 1871 . VII . k. 402. old. (Továbbiakban : 1. : TMAO.)
146
4. A cetatrum körüli kisebb területen történ ő elhelyezkedést hadászati megfontolások is iladokolták, többek között a had gyors egyesítése és mozgatása . A bujdosó had egységei, különösen a téli kvártélyozás idején szétszóródva a kije~lö~lt körzetben, a lakosság terhére tartotta fenn magát . A tisztek családjainak debreceni bentlakására vanatkozáan elszórtan találhatók adatok. Többen házat szereztek a városban, mint például Balku Pál és 'Jaksó DéAes,' 9 vagy ,I~,atházy Gergely és Monay Pál kuruc tisztek,° mások bérelt lakásban éltek. Baxa István L673 februárjában a a beteg feleségével Debrecenben lakott, és meglehető sen elégedetlen volt az ottani szállásával.z' Elkeseredettsége pedig a biztonságos bentlakás hiányából fakadt. Érdemes még megemlíteni Apafi Mihály 1676. december 14-i írását, amelyben utasította Teleki Mihályt, hogy a végbeli magyarok kérésére gondoskodjon családtagjaik elhelyezéséről és biztonságos bentlakásukról. A város védelméxiek hiánya miatt érthet ően nem biztonságos a debreceni szálláshely, igy például 1673. június végén a böszörményi hajdúk csalogatták ki és lőtték meg Deák Jánost.z3 1675-ben a bujdosók vezetői panaszkodtak Teleki Mihálynak, hogy október 28-án a labanc a debreceni utcákon ejtette fogságba Rostor János kállai katonát, majd ugyanez történt Kiss Mihály és Szepesi Mihály hadbeliekkel .z4 1675 decemberében Strassoldó német generális hadának debreceni beszállásakor Vay 1~dámot, Recskn Györgyöt, Takaró Mátyást, Patay Jánost, Tokai Nagy Andrást, Kocsónyás Boldizsárt, Mérges Gergelyt, Kiss Ferencet, Kiss Pétert, Török Jánost, Pápay Jánost és sokan másokat tartóztattak le a megszállók, javaikat pedig elkobozták. Családjaikat sokan még idejében kimenekítették, de Kállai Fényes István nótárius verses krónikájából tudjuk, hogy Nagy And~rásné~t Debrecenben Páter Józsa találta meg, és rabként vitte m-agával Tokajba. A debreceni jegyző könyv tanúsága szerint 1676-tan gyakoriak voltak a kuruccal kapcsolatos bíráskodási ügyek. Két esetben is azzal vádoltak meg debreceni embereket, hogy a kurucok lakta házra irányították a labanc katonákat, és emiatt a kurucokat kár értea Egri Mihály október 30-án hiába követelte vissza Erdely István lakatostól a javításra leadott puskát, mert előzőleg a -labancok erőszakkal elvitték.2' 19 20 21 22 23 24 25 26 27
Zoltai Lajos : i, m, 51, old, A Debreceni Diarium (Közli : Csűrös Ferenc) Történelmi Tár, 1910, 63-64, old, TML, Bp, 1913, VI, k, 432-433, old, A bujdosók levéltára 1670-1688 . (Szerk. : Deák Farkas) Bp. 1883. 158 . old. (Továbbiakban 1. : BL.) TML, Bp, 1913, VI, k, 475, old. BL, 31, old, Kállai Fényes István : Debrecen városának s az oda menekült számos magyaroknak a német császári hadak általi kegyetlen sanyargattatása és kiraboltatása az 1675-dik évi december havában, (Közli : Révész Imre) Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1871, 573-584 . old. Zoltai Lajos : i. m. 55 . old. HBML, IV, A, 1011/a, 19, k, 165,, 223-224, old, Uo. 232 . old.
A bujdosók korának debreceni eseményeit vizsgálva három nagyon foxtos témakör kiemelése indokolt, amelyek Debrecen bujdosókhoz való viszonyában döxtő mozzaxatok: 1 . 1670. augusztus közepén Spork és Csáki Ferenc császári tisztek hiába követelték Debrecentől a városba menekült rebellis főrendűek" elfogását és kiadatását . A magisztrátus az erdélyi fejedelem kiváltságle velének felmutatásával védekezett. Vagyis olyan erőket vélt maga mögött felfedezni, akik a magyarságot ért sérelmek orvoslásában, perspektivikusan halalmi tényezőkké válhatnak. Ebben az időszakban nem valami extrém álláspontról volt szó, hiszen ,1672-ben, a Habsburgokkal s~embeni országos elégedetlenség talajára a magyar társadalom szinte várta a megváltó erőt, amely a német elnyomást megszünteti, .Debrecen városának vezetése a bujdosók befogadása során elgondolkodhatott egy jövőképen, amely összeköti a város sorsát a felkelő Magyarország sikeres küzdelmével, Vagyis eszerint a város további gazdagodásának feltétele valósul meg a Habsburgok hatalmának felszámolásával, egy független államiságú Magyarország megteremtésével . Az 1672 augusztusától novemberéig zajló hadművelet fontosabb eseményeiről a Debrecen városi jegyzőkönyv együttértő tájékoztatása is erre utal: Az magyarok Tokajt, Kallot, Onodot, Patakot obsi~dealtak, szathmari nemetek ki ütöttek az magyarokban le vagtak Isten ne engedgye büntetlen."~ Majd a novemberi fejezetben .szomorúan és csapódottan nyugtázta, mint eseményt, a magyarországi hadak menekülését, a tiszai átke1ésl.~° A németellenes offenzíván részt vett magyarországi had szétszéledt, korábbi szálláshelyére vonult vissza . Az ,1672. évi támadás során tehát az átütő erej ű siker elmaradt. A nyári hadműveletekhez a török nagyvezér és az erdélyi fejedelem jelentős katonai támogatást nem adott. Debrecen lakóinak vallási és nemzeti érzelmeitől átszőtt jövőképe tehát egyelő re szertefoszlott, és felújultak félelmei, hagy a kuruc hadak debreceni szállása miatt továbbra is ki lesz szolgáltatva a német katonaság zaklatásainak . 2. A bujdosók és Debrecen kapcsolatának fokozatos elhidegülése a sikertelen hadművelet után teljesedik ki, az ellentmondásos helyzet miatt. Az ellentmondás abból fakad, hogy a török és az erdélyi fejedelem kényszeríti a debrecenieket a bujdosók ellátására, a városbeliek viszont tartanak a németek bosszújától . 1672. december 4-én Bánffy Dénes erdélyi tanácsúr jelentette a fejedelmének, ahogy a debreceniek írásos utasítását kérik, melynek alapján nem kötelesek (befogadni a magyar országi szegény bujdosó és hadakozó embereket ." A fejedelmi tanács tagjainak az volt az állásfoglalása, hogy a debreceniek kérését nem szabad teljesíteni. Különösen Bánffy Dénes és Bethlen János képviselték ezt az álláspontot. Bethlen János a fejedelemnek arról írt, hogy a kitörést" nem a Debrecenben tartózkodó közönséges rendek" fogják végrehajtani, hanem az Erdélybe menekült magyarországi főrendűek. Másrészt amennyiben a németek a város mellé szállnak, az erdélyi fejedelem maga nem tudja megaka~dá~lyozni város kifosztását, ezért Debrecen város tanácsának kötelessége a budai és a váradi törököket értesíteni a németek szán28 HBML . IV . A. 1011/a. 17 . k. 801. old. 29 HBML, IV, A, 1011/a. 18 . k. 389, old, 30 Uo, 404. old,
148
dékáról és fenyegetőzéseikről.3' Bánffy Dénes véleménye szerint a debrecenieknek meg kell parancsolni, hogy fogadják jóakarattal a városban meghúzódni szándékozó bujdosókat . Ami a németektől való fenyegetettséget illeti, az a véleménye, hogy a németek kerülik a török császárral való összeütközést, ezért Debrecent sem fogják megtámadni,~;2 Az erdélyi tanácsurak és a fejedelem válasza a probléma megoldásának halogatása volt . Fenyeget ő helyzet alakult ki 1674 szeptemberében, amikor a német had átkelve a Tiszán, e hó 26-án Böszörmény mellett szétverte a török-kuruc csapatokat . Debrecen lakóinak körében a csatában elveszí tett szekerek és emberek miatti bánkódásnál erősebb volt a félelmük a németek közelebb kerülése miatta A debreceniek német szemszögből való megítélését, a velük szemben foganatosított intézkedések okait és mibenlétét frta le Barkóczi István, a kelet-magyarországi labanc katonaság ezredese 1674, november 25-én, Böszörményben kelt levelében. Barkóczi értesülése szerint a 2500 fős kuruc had négy kapitányság alatt Debrecenben kvártélyozik, ahonnan nap mint nap nyugtalanítja a németpártiakat . Barkóczi arról is értesít, hogy a Böszörményben tartózkodó Schmidt generális a magához rendelt debrecenieknek megparancsolta, hagy a rebelliseket" valamilyen farmában küldjék ki a városból különben nem engedélyezi a szabad járásukat és kereskedésüket német területen. Barkóczi szerint a megoldás nyitj a a váradi török, aki a debreceni jobbágyaik" német megleckéztetését látva, majd csak kiutasítja Debrecenb ő l a nem kívánatos rebelliót" . Ezért a magyarokat a debreceniekkel együtt ellenségként kell kezelni, pusztítani és kifosztani, ahol csak lehet. Schmidt császári főkapitány Kállóban kelt jelentésében értesítette Strassoldó kassai f őkapitanyt, hogy a kurucok -kirabolják a környéket, és a rablott holmikat Debrecenbe hordják. A jelentésben megvádolta Dobozi István debreceni főbírót, hogy a kurucok fenti tevékenységéről nem adott tájékoztatást . A bécsi haditanács 1675 . június 12-én utasította Spankau generálist, hogy 'Debrecent, mint a bujdosók fészkét", vagy alattomban gyujtogatókkal, vagy nyilvánosan erőszakkal pusztítsa el. Spankau ugyanez év nyarán meghalt. A Spankaut felváltó gróf Strassoldó Károly fels ő-magyarországi generális gyorsan és főképpen titokban összegyűjtött német-horvát-magyar hadával Kassáról kivonult, Nánás mellett egyesült Schmidt, Barkóczi István, Fekete Lázár csapataiva1, 35 A védtelen Debrecen december 5-i megszállásának indokai az öthatezres had parancsnokának a váradi pasához címzett levelében találhatók meg, amely teljes mértékben megfelelt Schmmdt korábbi jelentésében foglaltakkal . Debrecen egyszerre védtelen várossá, a német bosszú áldozatává vált . Hiábavalónak bizonyult a gazdag ajándék, a had teljes ellátása, a 31, 32 33 . 34 :35
TMÁO, Pest, 1871, VII. k. 134-135. old, Uo, 154-155, old, TML, Bp, 1913 . VI, k. 634, old, TMAO, Pest, 1871, VII, k, 290-292, old, Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705 . Bp. 1887-88, I, k, 130131, old. 36 Erdélyi országgyűlési emlékek (Szerk, : Szilágyi Sándor) Bp, 1883, XVI, k, 234 . old .
149
zsákmányéhes katonaság erő szakkal összegyűjtötte a kurucok és főleg a lakosság értékeit, és 17 napi élősködés" után a zsákmánnyal megrakodva vonultak el . A németek által kikövetelt hadisarc összege 80 000 forint volt,3' nem beszélve az, okozott kár nagyságáról, amelynek értéke felbecsülhetetlen. Strassoldó Tiszán inneni akciójának célkitűzései, Debrecen kifosztása, az erődemostráció, a bujdosók és támogatóik megfélemlítése, maradéktalanul megvalósultak . Hogy mégiscsak lehetséges volt Debrecen 1675 . decemberi német megszállása, az a fentiekben vázolt török politika következménye volt . A váradi pasa nemcsak a harc számára kétséges kimenetele miatt - az egyesült német had 5-6 ezer katonából állt - tartózkodott a katonai konfrontációtól, de megkötötte kezét a török-német béke fontosságát hangsúlyozó szultáni parancs is. A pasa érdemi intézkedések helyett mozgósította a végbeli török hely őrségeket, majd Huszain agát a vezérhez küldte és várta annak további parancsát.~e Debrecen és a bujdosók kapcsolatában a fordulópontot kétségtelen, a város német megszállása és kifosztása jelentette, amikor bizonyossá vált a debreceniek által már korábban is többször hangoztatott német veszély. A város lakóinak döbbenten kellett tapasztalnia a németek erőszaktételét, Debrecen kirablását, miközben egyik hatalom sem sietett segítségére. Az 1676 áprilisában a Portáról Debrecenbe hazatért Komáromi István és Pósa~laki István csak a török ígéretét tolmácsolta, amely szerint a budai pasa a német császárnál panasszal fog élni.39 Valójában hiábavalónak bizonycolt Debrecen vezetőinek minden erőfeszítése az okozott kár megtéríttetésére . 3. A bujdosó kor kezdetén Debrecennek többirányú terhelést kellett vállalnia. Egyrészt adóznia és egyéb szolgáltatásokat teljesíteni főleg a végbeli töröknek, kisebb mértékben Erdélynek, másrészt rendelkezés re kellett állnia a bujdosó katonák ellátásában. A város, egyáltalán Bihar vármegye terheinek megsokszorozódása, beárnyékolta a bujdosók irányában kialakított - kezdetben pozitív - kapcsolatot. Mindaddig nem lehetett probléma, amíg a kuruc katonák ellátásuk során meg tudták fizetni a lakosság hadbeli szolgáltatásait. Csakhogy a katonaság fizetése az erdélyi fejedelem részér ől akadozott. ,Az erdélyi fejedelem fizetési nehézségeire jó példa az 1675 . október végi eset, amikor a debreceniekhez fordult hatezer forint 'kölcsönért, hogy a rendelkezésére álló tízezer forintot kiegészítve, a hadat kifizethesse .4° A magyarországi had ellátatlanságából egyértelműen lehet következtetni a hópénz hiányára. A bujdosók leveleikben állandóan sürgették a fejedelmet a pénz küldésére. Ha tehát minősíteni kellene a helyzetet, inkább alkalmi jellegű pénzügyi támogatásról lehetett szó, mint rendszeresen fizetett hópénzről. Fő leg az erdélyiek híradásaiból tudjuk rekonstruálni az irreguláris, fegyelmezetlen had egyik - a bujdosók és Debrecen kapcsolatára negatívan ható - fontos jellemzőjét, amely a prédálásban nyilvánult meg, A fosztogatásból élő katonaság nemkívánatos volt a töröknek és az erdélyieknek egyaránt, ezért közelükbe sem engedték őket. Erdély tanácsurai szi37 Zoltai Lajos i, m. 56-57. old. 38 BL. 246-247. old. 39 HBML, IV . A, 1011/a, 19, k, 98, old, 40 TML . Bp . 1916 . VII. k. 74 ., 82-83. old.
150
Ború 1675 nyokkal kóborló tötték ta szági őket. receni megyéből. meg hogy nák désüket nak nehezed ő súlyosbította, maguk a pedig tartására ő hadiadó recent. . . . őképen segítséggel tegyenek ellátását har hatalom hagyták emellett
.
űj-
.41
ő
ői
őrségbe,
őtt őképpen
ől
. .
.43
. .
:
ől ő
."44
ő
őt
felélését", .
*** (~sszegzésképpen fejedelem űzései metellenes csolatának őbb A tén a ők szempontjából, Abban sók A ő szakának Thököly-felkelés következménye függésben kifosztásával. 41 42 43 44
.
.
.
1871. . . .
.
.
.
.
.
.
.
. . őnek űnt
ője
őszakolt ő je, ől .
. .
. .
.: .
.
.
.
. . a
HIDING INSURGENTS IN DEBRECEN Gábor Ulveti In this study the author surveys the changes in the relationship between Hungarians insurgeng against Habsburg oppression and the town of Debrecen making considerable sacrifices to provide for them in the period from 1670 to 1878. At the beginning, this relationship was filled with deep national and religious compassion and can definitely described as positive. But after the unsuccessful military operations in summer of the year 1675, a gradual disaffection ensued between the town and the insurgent troops, which was a direct consequence of the decline of the movement's impact, the hardly tolerable demands of the military and harrassment, by German imperial troops retaliating against the town which had given help to hiding insurgents . These factors were substantially contributed by the indifference of Turkish and TRANSYLVAIVIAN authorities as far as the heavy burdens and weak defences of the town were concerned . After 1678, at the time of the Kuruts insurrection led by count Imre Thököly this relationship turns into hostility, which fact is deeply rooted in the historical events of the hiding" period treated in thic study .
