Hamarits Júlia Katalin1 Elmélkedés a buddhista etikáról A buddhizmus filozófiai illetve gyakorlatalapú világnézet és vallás. Az időszámítás előtti 6. században jött létre Indiában azoknak az embertömegeknek a körében, amelyek a brahmanizmus által szentesített kasztrendszer elnyomása alatt szenvedésben éltek, és ebből a szenvedésből való kiutat az élettől való elfordulásban látták. Alapítója és legfőbb prófétája Sziddhárta Gautama herceg volt, későbbi nevén Buddha azaz “a felébredt” vagy “a megvilágosodott”, aki valamikor i.e. 560-480 körül élhetett. A legenda szerint egy király fia volt, aki „huszonkilenc évesen családját, feleségét (…) és csecsemő fiát (…) elhagyva az igazság keresésének szentelte életét. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, de nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva a Bódhifa2 alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis megvilágosodottá vált.”3 A Buddha lényege az, hogy tudását a saját erejéből szerezte meg, tehát nem isteni kinyilatkoztatás segítségével, nem szent iratok tanulmányozása révén, s nem is valamely tanítómester tanításával. 4 “Én magam szereztem meg a tudást, ki követőjének nevezzem magam? Nincs tanítóm, én vagyok a senkihez sem mérhető tanító.”5 Tehát a megvilágosodott, magasabb tudatállapotba való eljutás nem egy kívülről kapott kész felvilágosítás, hanem az emberben saját magában lejátszódó hosszú önmegismerési folyamat 1
Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium 11. b osztály
2
A Bódhifa egy szent fügefa, amelynek közvetlen leszármazottja még ma is látható Indiában, a buddhisták
egyik szent helye. 3
Wikipédia, a szabad enciklopédia: „Gautama Sziddhártha”
4
Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás 67. oldal
5
Mahavagga (1, 6, 7) – A „Mahavagga” a Wikipédiában található leírás szerint egy tíz szakaszból álló írás,
amely tartalmaz történeteket a történelmi Buddháról, tanítványainak megvilágosodásairól, és a buddhizmus követői számára fontos szabályokat 1
végeredménye. Az út megtalálása azonban nem lehetséges egyedül, ellenkezőleg, Buddha ezt tanítja: “A helyes nézet mások véleménye és saját elmélkedésünk révén jön létre”. 6 József Attila pedig ugyanezt ezekkel a szavakkal teszi még érzékelhetőbbé, szívbemarkolóan igazzá: “Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”.7 Ezeket a szavakat értelmezve arra a következtetésre juthatunk, hogy szükség van egy külső útmutatásra, egy másik személy segítségére ahhoz, hogy megindulhasson bennünk a gondolkodásban való elmélyülés folyamata, és eldönthessük, milyen irányba induljunk el. Fontos viszont, hogy a választ önmagunkban kell megkeresnünk. Nem másokat vakon követve jutunk el ugyanis a felébredt állapotba, hanem meg kell tanulnunk felismerni a jeleket, meghallgatni másokat, majd saját lényünkre formálni a tanultakat figyelembe véve azt a tényt, hogy minden ember más, ezért az üdvösséget sem ugyanazzal a módszerrel nyerjük el. A Buddha tehát nem üdvözítő, aki megváltja az embereket azok különösebb erőfeszítése nélkül, hanem egy olyan tanító vagy vezető, aki igyekszik megosztani másokkal a tapasztalatait ezzel csupán megmutatva az üdvösséghez vezető ösvényt, amit utána az ő közreműködése nélkül kell majd az útbaigazítottnak végigjárnia. Aztán pedig mindenki maga dönti el, hogy valóban azon az úton kezd-e járni, vagy másikat választ. “Magatoknak kell erőlködnötök, a Tökéletesek csak utat mutatnak8” – mondja az Anguttaranikája 9 elnevezésű buddhista szövegből kiemelt gondolat. Buddhának ez a tanítása arra ösztönzi a követőit, hogy hallgassák meg a bölcsebbek, idősebbek, érettebbek tanácsait és útmutatásait, és olyan hosszú távú következtetéseket vonjanak le belőlük, amelyek későbbi életútjuk során szinte kézen fogva vezethetik őket. 6
Wikipédia, a szabad enciklopédia: „Anguttara-nikája” buddhista szöveg, magyar jelentése: „A Sorjázott
Gyűjtemény” vagy a „Számok Szerinti Gyűjtemény” 7
József Attila: Nem én kiáltok, 1924
8
Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás 68. oldal
9
Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás 276. oldal 2
Véleményem szerint ahhoz is kell egy bizonyos szellemi és lelki érettség, hogy az ember megfogadja mások tanácsát, legyen az kritika vagy csak egy egyszerű jó tanács, ugyanis az embernek le kell tudnia vetkőzni túlzott egoizmusát ahhoz, hogy szembenézzen hibáival. Az első lépés tehát szerintem az, hogy meghallgassuk, mérlegeljük, majd elveink figyelembevételével megfogadjuk vagy elutasítsuk azokat az útmutatásokat, amelyeket kaphatunk barátainktól, szüleinktől, tanárainktól, de akár ellenségeinktől is. Visszatérve a Buddha kilétére, a leírtakból kiderül, hogy ő nem isten, még csak nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki pontosan úgy ki van téve a megöregedésnek és a betegségeknek, mint bárki más és élete a halállal véget ér. Különbözik azonban a többi embertől abban, hogy felhagyott minden elvakultsággal és szenvedéllyel, és szellemi és emberi tökéletessége következtében olyan csodás erők bontakozhattak ki benne melyek másokból hiányoznak.10 A buddhizmus alaptanítása az, hogy a földi élet szenvedés. A szenvedés azonban nem a külső körülményekből, hanem belülről fakad, és oka az élethez való ragaszkodás és a be nem teljesült álmok miatti elégedetlenség valamint a tudatlanság. Ez alatt Buddha azonban nem az intellektuális szegénységet, hanem azt a szellemi vakságot értette, amelynek okozója a mohó és túlzott mértékű vágy és sóvárgás. A megoldás tehát a buddhizmus tanítása szerint a tudatlanságból való kilépés, vagyis a vágyak megszüntetése, amelynek eredményeként bekövetkezhet a szenvedéstől való megszabadulás: a nirvána. A nirvánába való eljutás Gautama Buddha jellemzése szerint a tökéletesen nyugodt tudat állapota, egy olyan átható boldogság, amely felszabadít a vágyakozás, a harag és egyéb kínzó állapotok (klésák) alól. Ezt az állapotot tükrözi a Buddha-szobrok jól ismert arckifejezése: a befelé figyelő csukott szem, és a belül látottak által keltett titokzatos mosoly.
10
Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás 68. oldal 3
A buddhizmus tanítása szerint világi vándorlásunk akkor ér véget, amikor az élet akarására irányuló vágy (a „trisná”) és a szenvedélyek egyaránt megszűnnek. A buddhista hagyományok szerint ugyanis ez utóbbiak, vagyis a szenvedélyek azok, amelyek fennmaradása az újjászületést vagy újra-megtestesülést, ismertebb szóval a lélekvándorlást (a „szamszárát”) fenntartják. Buddha megvilágosodása utáni első tanításai közé tartozik a négy nemes igazság, melyben meghatározta a szenvedés fogalmát. Kimondta, hogy a szenvedésnek van oka és vége, végül pedig állította, hogy van egy út, amely a szenvedés megszűnéséhez vezet. Ez utóbbi három fő részt tartalmaz: az erényességet, az elmélyülést és a bölcsességet. Mindhárom erény eléréshez oda kell figyelnünk tetteinkre és azok súlyára. Az erényesség lényege ugyanis az, hogy ne tegyünk kárt sem másokban sem pedig önmagunkban, sem külsőleg azaz testileg, sem pedig belsőleg azaz lelkileg. Itt - ahogy más pontokon is párhuzamot vélhetünk felfedezni Buddha és Jézus Krisztus keresztény tanai között, hiszen a kereszténység által hirdetett legfontosabb erény is embertársaink tisztelete és szeretete. Buddha életfilozófiájának lényege, hogy mindig van választási lehetőség: mindig lehet máshogy dönteni, és minden döntésünknek megvan a következménye. Az életben mindenki tapasztalta már, tapasztalja vagy majd még tapasztalni fogja ezt az olykor fájdalmas, de mégis igazságos törvényszerűséget: minden tettünknek súlya van. Az életünk jó és rossz döntések, tettek és különböző véletlenek összességéből tevődik össze. Van, ami csak úgy megtörténik velünk, de van, amit mi irányítunk, alakítunk. Az ember ezért nem érez soha teljes elégedettséget saját sorsával kapcsolatban, mert minden mulandó és világunk valamennyi jelensége átmeneti, vagyis nem állandó. Az ember élete során fokozatosan szembesül azzal a ténnyel, hogy semmi sem tart örökké. Egyszerűen minden véget ér, elmúlik egyszer. Minden. Az érzéseink, a tetteink, a tárgyaink és minden, amit érzékszerveinkkel felfogunk, egyszer már nem lesz többé.
4
Bármi, amit érzékelünk nem fogható fel a sajátunknak, tehát a buddhista filozófia szerint valójában nincs olyan hogy “én” vagy “enyém”. Éppen ezért, mert semmit nem birtoklunk, nem szabad kötődni semmihez. Hiszen amit nem birtokolsz, ahhoz hogyan is kötődhetnél? Nem? Sajnos a tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy néha ahhoz kötődünk a legjobban, ami nem a miénk, vagy a miénk volt és már elveszítettük, vagy ha nem a miénk, nem is volt és soha nem is lesz az. Az ember természeténél fogva olyan, hogy tartozni akar valahova, kötődni valamihez vagy valakihez, ezáltal nehéz elszakadni vágyainktól, vagy legalábbis visszaszorítani őket. A mai átlagember számára szinte elképzelhetetlen, hogy vágyak nélkül éljen, ugyanis a fogyasztói társadalom elvárásai, a reklámok “Vedd meg! Vedd meg!” szlogenjei és a felgyorsult életmód szinte megköveteli, hogy egyre többet és többet akarjunk mindenből, ami hasznos és mindenből, amit soha nem fogunk használni. Egy idő után már akkor is új dolgokra vágyunk, amikor mindenünk megvan már, amire szükségünk van, vagy valaha szükségünk lehet. Véleményem szerint a legfontosabb az lenne, hogy megtaláljuk a középutat legyen szó bármiről: például vágyak hajszolásáról, vásárlásról, elvárásokról stb. A buddhizmus egyik legfőbb tanítása a középút vagy más néven a nem-végletesség gyakorlása, azaz az önsanyargatás és a végletes érzéki örömök közötti középső út. Buddha a korai életét meghatározó fényűző pompával gyökeresen szemben álló aszketikus önsanyargatása során jött rá arra, hogy a szenvedést nem úgy lehet megszüntetni, hogy fájdalmat okozunk magunknak, de nem is úgy hogy halmozzuk az élvezeteket, hanem úgy, hogy a végletektől tartózkodva az “arany középúton” járunk. Végül a nemes nyolcrétű ösvényre térek ki, Buddha szerint ugyanis ez a legfontosabb gyakorlat a megvilágosodás eléréséhez. A buddhisták ezeknek a tanításoknak az intelmeit arra használják, hogy a jelenségek tiszta természetét meglássák, megszabaduljanak a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki, valamint érzelmi csalódásoktól. Buddha e tana a négy nemes igazság negyedik pontjának felel meg. A nyolcrétű ösvény részei a helyes megértés, 5
elhatározás, beszéd, cselekvés, életmód, törekvés, koncentráció és meditáció. Ha követjük az ösvényt, egy új erényes életmódot fedezhetünk fel, melynek segítségével közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is. A körülöttünk mókuskerékként pörgő világban alig jut időnk egymásra: “Mindenki siet, mindenki megy. Mindenki senkije mindenkinek.” – énekli a Magashegyi Underground a Metróhuzat című számában. És milyen igaz. Elhaladunk egymás mellett az utcán csak magunkkal foglalkozva és észre sem vesszük a másikat. Ha néha akár csak egy percre megállnánk és hallgatnánk a csendet, a zajokat; néznénk a tömeget vagy a kiürült utcákat, észrevennénk, hogy mennyi szépség van körülöttünk, amire eddig fel se figyeltünk. Aki látta, soha nem felejti el az Amerikai szépség című film bámulatos jelentét a világ összes szépségét megtestesítő, a szélben egy téglafal előtt hangtalanul, tehetetlenül kavargó fehér nejlonszatyorral. Csak egy kis belső csend: és már halljuk is magunkat, a másikat, egymást. Ha őszinte akarok lenni - és az leszek, mivel aki ismer, az tudja, hogy ez egy nagy erényem és talán hibám is egyszerre - akkor ennek az elmélkedésnek mindenképpen a végére kívánkozik, hogy én nem vagyok hívő. Ez alatt azt értem, hogy semmilyen vallási irányzat vagy felekezet nem áll hozzám igazán közel. Ennek ellenére viszont a buddhizmus tanainak a tanulmányozásával eltöltött néhány nap alatt rájöttem, hogy amilyen bonyolultnak és átláthatatlannak tűnik, olyan kézzel fogható, hasznos dolgokat tanít. Ugyanúgy, mint a többi vallás, szinte megmagyarázhatatlan kérdésekre próbál választ adni, olyanokra, mint például, hogy mi a szenvedés, mi a halál, miért vagyunk itt, mi a szenvedés oka, mit lehet tenni ellene. A buddhizmus igazságait tanulmányozva tehát sok minden megerősödött illetve átértékelődött bennem annak ellenére, hogy én magam nem „gyakorlok” semmilyen vallást. Úgy érzem, hogy fontos gondolatokkal gazdagított ez az elmélkedés, aminek a legfontosabb lényegét végül ezzel az idézettel tudom a legtömörebben kifejezni: “Lásd csak, az a finomság, amit te észre sem veszel, az a legértékesebb. Bizony ebből a finomságból jön létre 6
ez a hatalmas fügefa. Tudd meg, hogy ehhez az értékes finomsághoz hasonló ez az egész világmindenség. Ehhez hasonló a létezés.(…)”11.i
11
Téchy Olivér: Buddha - Cshándógja upanisad VI. 12. 1-3. 7
2016.01.10. 20:53:00
i
Felhasznált irodalom:
Téchy Olivér: Buddha (Gondolat Budapest, 1986) Diana & Richard St Ruth: A Zen Buddhizmus (Kossuth Kiadó Budapest, 2000) Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás (Gondolat Kiadó, 1975) Vallástörténeti Kislexikon (Kossuth Könyvkiadó, 1973) A Wikipédia alábbi szócikkei: -
„Gautama Sziddhárta”
-
„Anguttara-nikája”
-
„bódhifa”
-
„Mahavagga”
8
