A BÜNTETŐ SZAVAZÁS ISKOLAPÉLDÁJA
A 2009-es EP-választás eredményének főbb tanulságai
Tartalomjegyzék Rezümé Bevezetés Módszertan Eredmények Jobbikos előretörés A jobbikos előretörés forrásai A részvétel szerepe a fidesz győzelmében Mdf-es siker baloldali településeken Liberális kudarc
3 4 5 6 6 8 11 12 13
2
REZÜMÉ Nem magyarázható pusztán az alacsony részvétellel a Jobbik várakozáson felüli EP-választási eredménye, ám a Fidesz sikere és a szavazási hajlandóság között van összefüggés – állapítja meg a Republikon Intézet elemzése. Vizsgálatunk arra is rámutat, hogy a szélsőjobboldali párt néhány hagyományosan jobboldali település mellett Északkelet-Magyarországon bizonyult a legeredményesebbnek, így több, korábban szocialista fellegvárként jegyzett megyében megelőzte az MSZP-t. Ráadásul a Jobbik az egyetlen politikai erő, amely a 2006-os országgyűlési választás óta – feltehetően mindkét nagy párt rovására – bővíteni tudta bázisát, magyarán az europarlamenti voksolás győztesének tekinthető. Különösen szembetűnő a Jobbik előretörése egyes, erőszakhoz vezető etnikai különbségekkel terhelt településeken, miközben a párt budapesti eredménye elmarad a MIÉP 1998-as fővárosi népszerűségétől. Elemzésünk továbbá megállapítja, hogy megyei jogú városokban mutatott szereplésének köszönheti europarlamenti mandátumát az MDF, amely bár tíz megyében nem lépte át az ötszázalékos küszöböt, átlagon felül teljesített számos baloldaliként elkönyvelt nagyvárosban. Nem úgy az SZDSZ, amely vidéki szavazóinak zömét elveszítette, a legtöbb budapesti kerületben pedig alulmaradt a részben a liberális szimpatizánsokat megcélzó ökopárttal szemben.
3
BEVEZETÉS Hiába a Fidesz várakozásoknak megfelelően fölényes győzelme, az idei EP-választás alighanem a Jobbik megerősödése miatt lesz emlékezetes. A radikális párt nem csupán harmadik erővé vált, de hét – döntően kelet-magyarországi – megyében az MSZP-t megelőzve a második helyen végzett, s országosan is alig 2,5 százalékkal maradt el a kormányzó szocialistáktól. Ha pedig Magyarországot az előző ciklushoz hasonlóan kettővel több, huszonnégy europarlamenti képviselői hely illetné meg, a szélsőjobboldal éppúgy négy mandátumot szerzett volna, mint az MSZP. 1 Elemzésünkben ezért főként a Jobbik térnyerését igyekszünk szemléltetni, a választási eredmények tükrében. Ennek oka, hogy bár a voksolás adataiból aligha következtethetünk a vélhetően jövő tavasszal esedékes parlamenti választás kimenetelére, azok a közvélemény-kutatásoknál precízebb képet adnak az állampolgárok politikai szimpátiájáról. Még akkor is, ha feltételezzük, hogy az utóbbi két országgyűlési választáson megszokottnál mintegy harminc százalékkal alacsonyabb, 36 százalékos részvételi arány az elszánt szavazóbázissal bíró Jobbiknak kedvezett és a Bajnai-kormányt támogató pártokat sújtotta. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a választási hajlandóság önmagában nem magyarázza a szélsőjobb megerősödését: a Jobbikra adott 427 ezer szavazat 65-70 százalékos részvétel esetén is 7-8 százalékos eredményhez elég, ami az utóbbi évtizedben stabilizálódni látszó magyar pártrendszer átalakulását vetíti előre. Kutatásunk továbbá a szavazóinak döntő többségét elveszítő SZDSZ és a történetének legsúlyosabb vereségébe belefutó MSZP szereplésének vizsgálatára is vállalkozik, az egykori koalíciós pártok visszaesése ugyanis éppolyan látványos fejlemény, mint a Jobbik előretörése.
1
A mandátumszámítás szabályai szerint a huszonharmadik képviselői helyet a Fidesz - KDNP, a huszonnegyediket a Jobbik kapta volna.
4
MÓDSZERTAN Elemzésünk célja, hogy az EP-választás eredményét értelmezze: segítsen megérteni a választási részvétel és a pártok szereplése közötti összefüggést, és a szavazatok megoszlásának területi sajátosságait. Nem célja viszont az eredmények megmagyarázása, vagyis hogy azokat a kormányzati teljesítménnyel, kommunikációs hibákkal, az időjárással vagy más exogén változókkal hozza összefüggésbe. Megelégszünk az adatokból kiolvasható következtetésekkel, s a küldetés lehetetlensége miatt nem akarjuk kitalálni, mi járhatott a választók és különösen a választástól távolmaradók fejében. Meggyőződésünk, hogy egy demokráciában csak azok akaratával számolhatunk, akik részt vesznek a választásokon, s így szavazatukkal alakítják a politikát. Így – noha elfogadjuk, hogy az alacsony részvétel a politikai elit tevékenységéről mondott ítélet is lehet – terméketlensége okán nem avatkozunk abba a vitába, amely az alig több mint egyharmados választási hajlandóság fölemlegetésével kísérli meg bagatellizálni a jobboldal győzelmét. Ez már csak azért is megkérdőjelezhető eljárás, mert a hazai részvételi arány alig marad el a huszonhét uniós állam 43 százalékos átlagától és magasabb a térségbeli országokban tapasztaltnál. Ugyanakkor a részvételi arányok különbözősége okán vizsgálatunkban a friss eredményeket a 2006-os parlamenti választáson mértek mellett az öt évvel ezelőtti EP-választás adataival is összevetjük. A Jobbik megerősödésének vizsgálatakor pedig az 1998-as országgyűlési voksolást is szem előtt tartjuk, hiszen szélsőjobboldali párt legutóbb akkor lépte át a parlamenti küszöböt.
5
EREDMÉNYEK JOBBIKOS ELŐRETÖRÉS Az EP-választás a Fidesz elsöprő győzelmét hozta: az ellenzéki párt mind a húsz megyében, mind a huszonhárom megyei jogú városban és Budapest mind a huszonhárom kerületében az élen végzett – ráadásul úgy, hogy a fővároson kívül csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét. Úgy véljük, ezen nemigen akad elemeznivaló. Azonban ha összevetjük a 2006 tavaszán megszerzett listás szavazatok számát az europarlamenti választás végeredményével, beláthatjuk, hogy bár a Fidesz győzött, a Jobbik a június hetedikei voksolás nyertese. Az 1,7 millió szavazót elvesztő szocialisták visszaesése mellett a nagyobbik ellenzéki párt több mint hatszázezer, az SZDSZ pedig közel háromszázezer korábbi szimpatizánsát nem tudta mozgósítani, s még az MDF is közel 120 ezerrel kevesebb voksot gyűjtött, mint három esztendeje. A Jobbikra viszont három és félszer annyian szavaztak, mint 2006-ban, amikor a MIÉP-pel közösen indult. 2 1. táblázat: A pártok országgyűlési és EP-választási eredményének összehasonlítása
Fidesz – KDNP MSZP Jobbik MDF SZDSZ
2006. I. forduló 2 272 979 2 336 705 119 707 3 272 831 351 612
2009
Változás
1 630 163 502 487 427 121 153 343 62 402
- 642 816 - 1 734 218 307 414 - 119 488 - 289 210
Számszerűen: három év alatt több mint háromszázezer ember pártolt át a radikálisokhoz úgy, hogy Csurka Istvánéknak ezúttal már az ajánlószelvények összegyűjtése sem sikerült. Ráadásul tízezrek szavaztak első ízben a szélsőjobbra – a MIÉP 1998-as parlamentbe jutásakor ugyanis kevesebb, mint 250 ezer szavazatot szerzett. A Jobbik szavazótábora amúgyis más képet mutat, mint a legjobb eredményeit Budapesten és környékén elérő Magyar Igazság és Élet Pártjáé annak idején. Az alábbi táblázat azon megyék szavazati arányait hasonlítja össze, amelyekben tizenegy éve a MIÉP illetve idén júniusban a Jobbik a legerősebb volt.
2 3
A választási adatok forrása minden esetben a www.valasztas.hu oldal. A MIÉP-pel közösen.
6
2. táblázat: A MIÉP egykori és a Jobbik jelenlegi szavazótáborának összevetése
Budapest Pest Hajdú-Bihar Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Jász-Nagykun-Szolnok
MIÉP 1998 8,84% (82 645) 7,82% (33 664) 6,74% (13 861) 4,7% (15 039) 6,07% (8 606) 3,63% (6 199)
Jobbik 2009 12,59% (75 914) 16,63% (59 024) 17,1% (24 600) 22,88% (42 011) 20,17% (17 594) 19,02% (18 806)
Mint látható, a MIÉP-nek több olyan megyében nem sikerült elérnie a parlamenti küszöböt, ahol a Jobbik most kiugróan szerepelt, a fővárosban azonban a kétszeresnél kisebb a különbség a két párt szavazataránya között. Másképpen fogalmazva: amíg Budapesten június hetedikén mintegy hétezerrel kevesebben voksoltak a Jobbikra, mint 1998 tavaszán – magasabb részvétel mellett – a MIÉP-re, addig több kelet-magyarországi megyében megháromszorozódott a szélsőjobboldali szimpatizánsok száma. Borsodban például a korábbi tizenötezer helyett negyvenkétezren választották a radikálisokat. Hiba lenne azonban agrárpártként gondolni a Jobbikra, az ugyanis nem ott a legerősebb, ahol annak idején az FKGP. Míg Torgyán József kisgazdapártja Békés, Bács-Kiskun és SzabolcsSzatmár-Bereg megyében volt a legnépszerűbb, addig a Jobbik az ország legszegényebb, etnikai ellentétek szabdalta északkeleti részében. 3. táblázat: Az FKGP egykori és a Jobbik jelenlegi szavazótáborának összevetése
Békés Bács-Kiskun Szabolcs-Szatmár-Bereg Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Jász-Nagykun-Szolnok
FKGP 1998 20,4% (34 085) 20,06% (44 005) 19,53% (41 803) 13,26% (42 428) 12,5% (17 734) 16,35% (27 877)
Jobbik 2009 16,56% (16 397) 12,41% (17 869) 18,49% (26 030) 22,88% (42 011) 20,17% (17 594) 19,02% (18 806)
A fenti táblázat azt mutatja, hogy a Jobbik nem csupán a szavazatok számát, de azok arányát tekintve is jócskán elmaradt a kisgazdák 1998-as szereplésétől például Békésben és BácsKiskun megyében. Ezzel szemben Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves területén – a mintegy húsz
7
százalékkal alacsonyabb részvételi arány dacára – ugyanannyi szavazatot kapott, mint az akkor a jobboldal választási győzelmét biztosító FKGP fénykorában. Ez pedig arra enged következtetni, hogy Magyarországon valóban új harmadik erő született. Egyszersmind világos, hogy a szélsőjobb megerősödését nem lehet kizárólag az alacsony részvételi aránnyal magyarázni, hiszen az öt évvel ezelőtti EP-választáson közel azonos számú leadott szavazat mellett a MIÉP mindössze 2,35 százalékot szerzett (miközben a Jobbik nem indult). A választási hajlandóság és a Jobbik szereplése közötti szoros összefüggést cáfolja az is, hogy a radikális párt az országosan a harmadik legaktívabb Pest megyében is több szavazatot kapott az MSZP-nél, míg Békésben és Baranyában, ahol a részvételi arány nem érte el az egyharmadot, elmaradt a szocialistáktól. A JOBBIKOS ELŐRETÖRÉS FORRÁSAI A fentiek ismeretében a legizgalmasabb kérdés, hogy kik a Jobbik szavazói. Ám mert e tekintetben a szavazólapok nem igazítanak el, csak feltételezéseink lehetnek. Mint az alábbi táblázat mutatja, a Jobbik két régióban, Észak-Magyarországon és az ÉszakAlföldön nőtt az MSZP fölé. Vagyis részben azokon a területeken, ahol a szocialista párt korábban a legeredményesebb volt. Ez a 2006-os MSZP-szavazók tekintélyes hányadának a Jobbikhoz pártolására utal, noha a radikálisok bizonyára a Fidesztől is csábítottak el szimpatizánsokat. (A nagyobbik ellenzéki párt az észak-alföldi régióban jobban, Észak-Magyarországon szokás szerint gyengébben szerepelt az országosnál.) 4. táblázat: A Jobbik és az MSZP EP-választási eredményének összehasonlítása régiónként
Régió Észak-Magyarország Észak-Alföld Közép-Magyarország Dél-Alföld Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl
Jobbik
MSZP
21,41% 18,1% 14,09% 13,6% 13,37% 11,39% 11,03%
18,99% 14,49% 19,6% 15,71% 17,82% 14,11% 16,89%
Különbség a Jobbik szempontjából 2,42% 3,61% -5,51% - 2,11% - 4,45% - 2,72% - 5,86%
A Jobbik hét megyében (Borsod-Abaúj-Zemplénben, Hajdú-Biharban, Hevesben, Nógrádban, valamint Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) szerzett több voksot, mint a kormánypárt. Közülük Borsodban és Hevesben az MSZP a 2006-os országgyűlési választáson tizenkét százalékot vert a második Fideszre, utóbbi megyében mind a hat egyéni választókerületet megnyerte, de Jász-Nagykun-Szolnok nyolc körzetéből is csupán egyben veszített, Borsodban pedig a listás szavazatok több mint felét begyűjtötte. Ezért nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy ezekben a megyékben a Jobbik főként az MSZP rovására erősödött meg. Ezt igazolja az alábbi ábra is, amely a szocialisták országgyűlési választási szereplését veti össze a Jobbik idei eredményeivel, illetve a június hetedikén a Jobbikra és az MSZP-re adott szavazatok összegével.
8
60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00%
Zala
Veszprém
Vas
Tolna
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Somogy
Pest
Nógrád
Komárom-Esztergom
Jász-Nagykun-Szolnok
Heves
Hajdú-Bihar
Győr-Moson-Sopron
Fejér
Csongrád
Békés
Bács-Kiskun
Baranya
Budapest
0,00%
Borsod-Abaúj-Zemplén
10,00%
MSZP 2006 Jobbik 2009 MSZP + Jobbik 2009
Látható, hogy a görbék szinte „együtt mozognak”: a szocialisták három évvel ezelőtti sikermegyéi közül a Jobbik Borsodban és Hevesben húsz százalék fölötti eredményt ért el az EP-választáson, és alig maradt el ettől Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az MSZP előnye a baloldali fellegvárak közül csak Baranyában és Komárom-Esztergomban tartott ki, ám húszszázaléknyinál több szavazatot Budapest mellett csak utóbbiban kapott a Göncz Kinga vezette lista. A Jobbik ráadásul olyan megingathatatlanul balosnak hitt településeken is felülkerekedett, mint amilyen Ózd. A borsodi iparvárosban 33 százalékot szerző radikális párt helyben alig tíz százalékkal maradt el a Fidesztől és tízet vert a szocialistákra. Pedig ugyanott 2006 októberében – két héttel Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének megismerése után – a szocialista polgármester a szavazatok több mint hatvan százalékát begyűjtve múlta felül fideszes riválisát, alig magasabb szavazói hajlandóság mellett. A települési szavazatarányokat áttekintve egyértelmű a Jobbik előretörése egyes, etnikai feszültségekről elhíresült kelet-magyarországi városokban és falvakban. A szabolcsi Rakamazon és Tiszavasváriban negyven százalék feletti eredménnyel végeztek az élen radikálisok. Közel negyven százalékot szerezve nyert a Jobbik Tiszalökön is, amely a közelmúltban feltehetően etnikai indíttatású gyilkosság helyszíne volt. Az országos átlagnál jobban szerepelt a szélsőjobboldali párt Nagycsécsen és Tatárszentgyörgyön, ahol a feltételezések szerint ugyancsak rasszista okból gyilkoltak meg romákat. Előbbi településen húsz, utóbbiban közel tíz százalékkal többen szavaztak a Jobbikra, mint a szocialistákra. Ugyancsak a szavazatok negyedét gyűjtve lett második a szélsőjobboldali párt Pátkán, ahol feltehetően polgárőrök dobtak Molotovkoktélt romák lakta házakra, valamint Galgagyörkön, ahol cigány családok otthonára lőttek rá ismeretlenek. E településeken az MSZP mindössze tíz százalék körüli eredményt ért el. Hasonló volt a helyzet Kiskunlacházán, ahol egy tizennégy éves kislány ismeretlen tettesek általi meggyilkolása kapcsán a polgármester roma erőszakról beszélt, és Olaszliszkán, amely azóta etnikai villongások helyszíne, hogy a faluban két és fél éve cigányok meglincseltek egy férfit, amiért az autójával elsodort egy helybéli kislányt, aki azonban nem sérült meg.
9
Hogy ezeken a településeken a Jobbik mindkét nagy párt kárára gyarapodott, nyilvánvaló. A Fidesz Tiszalökön például húsz százalékkal gyengébb eredményt ért el, mint országosan. Ugyanakkor aligha véletlen, hogy a radikálisok a hasonló konfliktusoktól lényegében mentes Vas megyében szerepeltek a legrosszabbul, a szavazatok kevesebb mint tíz százalékát megszerezve, miközben a Fidesz 68,37 százalékot gyűjtve éppen itt volt a legeredményesebb. Mint ahogy figyelemreméltó az is, hogy a Jobbik egyetlen dunántúli megyében sem előzte meg a Nyugat-Magyarországon általában alulteljesítő szocialista pártot. Vagyis a radikális pártok azokon a területeken tudott akár a Fidesz, akár az MSZP rovására kirívóan megerősödni, ahol mindennaposak az etnikai konfliktusok. Nem meglepő ugyanakkor, hogy a Jobbik két hagyományosan jobboldali megyei jogú városban – Debrecenben és Hódmezővásárhelyen – is az MSZP előtt végzett. Sokkal inkább árulkodó, hogy Miskolcon alig két, Nyíregyházán pedig mindössze egy százalékkal kapott ki a szocialistáktól. Jelzésértékű az is, hogy a kormánypárt kizárólag a budapesti és a megyei jogú városokban élő polgároknak köszönhetően nem szorult a Jobbik mögé, noha harminc százaléknál magasabb szavazati arányt egyetlen nagyvárosban sem ért el. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy míg a fővárosban és a huszonhárom megyei jogú városban a szocialisták mintegy kilencvenezer szavazattal többet szereztek, mint a Jobbik, a kisebb városokban és a községekben, ha kevéssel is, de Morvai Krisztináék voltak sikeresebbek. Vagyis utóbbiakban az MSZP lett „a harmadik erő”. 5. táblázat: A Jobbik és az MSZP EP-választási eredménye településtípusonként
Budapest és a megyei jogú városok MSZP 252 574 20,79% Jobbik 161 726 13,31% Városok Jobbik 135 689 16,5% MSZP 135 252 16,45% Községek Jobbik 129 798 15,18% MSZP 114 781 13,42%
Összességében a Jobbik választási eredményét látva elmondhatjuk, hogy a párt néhány ismerten jobboldali település mellett Északkelet-Magyarországon bizonyult a legerősebbnek. S mivel a korábban az MSZP által uralt, etnikai és szociális különbségek jellemezte régiókban előretörése együtt járt a szocialisták meggyengülésével, a radikálisok szimpatizánsai között alighanem számos korábbi baloldali szavazó is megtalálható. Ugyanakkor a Dunántúlon hasonló méretű átrendeződés nem történt, sőt, az MSZP a főváros mellett éppen az ország délnyugati részén őrizte meg leginkább a Jobbikkal szembeni előnyét.
10
A RÉSZVÉTEL SZEREPE A FIDESZ GYŐZELMÉBEN Mint említettük, a Jobbik várakozáson felüli EP-választási szereplése nem magyarázható pusztán a 36 százalékos részvételi aránnyal. Valószínű viszont a Fidesz győzelmének mértéke és a részvétel közötti összefüggés. Ugyanis noha a szavazási hajlandóság Budapesten volt a legmagasabb, s a szocialisták itt érték el a legjobb eredményt, a rendre jobbra húzó budai kerületekben mintegy húsz százalékkal többen voksoltak, mint a Józsefvárosban vagy Csepelen. Mint az alábbi táblázat is jelzi, a fideszes vezetésű I., II. és XII. kerületben a részvétel alig maradt el a hatvan százaléktól, míg a legalacsonyabb választási hajlandóságot mutató városrészekben épphogy meghaladta a 35 százalékot. Utóbbiakban pedig a Fidesz és az MSZP közötti különbség nagyjából tíz százalékkal csekélyebb a Budán mértnél. 6. táblázat: A Fidesz és az MSZP EP-választási eredménye közti különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb részvételi arányú budapesti kerületekben
Kerület XII. II. I. XX. VIII. XXI..
Részvétel 59,64% 59,04% 56,28% 37,75% 36,04% 35,49%
Fidesz – KDNP 54,39% 53,08% 54,84% 47,29% 49,48% 44,83%
MSZP 17,47% 18,32% 15,94% 24,56% 20% 25,08%
Különbség 36,92% 34,76% 38,9% 22,73% 29,48% 19,75%
E tendencia országosan is megfigyelhető: amíg Vas és Győr-Moson-Sopron megyében az átlagosnál magasabb részvétel mellett a Fidesz bő ötven százalékot vert a szocialistákra, a legpasszívabb kelet-magyarországi megyékben a két párt közötti különbség tizenöt százalékkal kisebb. Az összefüggés érvényességét korlátozza azonban, hogy az aktivitási toplista harmadik helyén álló Pest megyében a Jobbik átlagon felüli szereplése miatt a differencia éppúgy negyven százalék körüli, mint Baranyában, ahol a választásra jogosultak kevesebb mint egyharmada szavazott. 7. táblázat: A Fidesz és az MSZP EP-választási eredménye közti különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb részvételi arányú megyékben
Megye Vas Győr-Moson-Sopron Pest Baranya Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok
Részvétel 38,95% 38.39% 38,03% 32,6% 32,18% 30,94%
Fidesz – KDNP 68,37% 64,48% 56,71% 59,94% 57,36% 53,35%
MSZP 13,31% 14,34% 15,03% 18,21% 18,49% 17,76%
Különbség 55,06% 50,14% 41,68% 41,73% 38,87% 35,59%
Mindezt egybevetve is úgy véljük, óvatlanság volna elfogadni azt a szocialista párti politikusok részéről elhangzó tézist, hogy aki otthonmaradt, a változatlanságra – végső soron tehát a kormánypártra – szavazott. Mert bár tény, hogy a baloldaliként elkönyvelt megyékben és fővárosi kerületekben az átlagosnál alacsonyabb volt a részvétel, több mint 1,7 millió MSZP-szavazó eltűnését ez aligha magyarázza.
11
MDF-ES SIKER BALOLDALI TELEPÜLÉSEKEN Ráadásul meglehet, hogy egy részük nem is tűnt el. Erre enged következtetni, hogy az MDF – amely minden megyei jogú városban és az összes megyében a negyedik helyen végzett – a Budapesten és a nagyvárosokban elért eredményének köszönheti, hogy sikerrel vette az ötszázalékos küszöböt. Ugyanis amíg a párt a számára hasonló végeredményt hozó öt évvel ezelőtti europarlamenti választáson még hét, ezúttal már tíz megyében maradt el az ötszázalékos küszöbtől, a huszonhárom megyei jogú város közül azonban csak Kaposváron nem érte el azt június hetedikén, Budapesten pedig mindenütt teljesítette. 8. táblázat: Az MDF EP-választási eredménye településtípusonként
Budapest és a megyei jogú városok 77 761 6,4% Városok 40 798 4,96% Községek 34 891 4,08%
Különösképpen szembetűnő a – kisebb városokban és községekben leadott szavazatokat tekintve öt százalék alatt maradó – demokrata fórum megerősödése a baloldaliként elkönyvelt megyeszékhelyeken. A párt 2004-ben még az egyaránt inkább jobboldali vagy „billegő” városnak számító Veszprémben, Győrött, Szekszárdon, Kecskeméten és Zalaegerszegen szerepelt a legjobban, ezúttal azonban Sopron mellett csupa korábban balos többségű nagyvárosban: Szegeden, Dunaújvárosban, Nyíregyházán és Tatabányán, ráadásul mindenütt hét százalék körüli eredménnyel. A tendencia egyértelmű, hiszen a legutóbbi európai parlamenti választáson az MDF Szeged kivételével a fentiek egyikében sem érte el a küszöböt, sőt, a mindkét alkalommal sereghajtó Kaposvár mellett éppen ezekben a nagyvárosokban szerepelt a leggyengébben. Így – és mert a Fidesz minden érintett városban sikeresebb volt, mint öt esztendeje – okkal feltételezhetjük, hogy a demokrata fórum részben a Bajnai-kormányt támogató egykori koalíciós pártok kárára erősödött. Mindez pedig vélhetően egybevág az MDF szándékával, amely a korábbi szocialista pénzügyminiszter, az SZDSZ-szel is kacérkodó Bokros Lajos listavezetői szerepeltetésében is megnyilvánult.
12
LIBERÁLIS KUDARC Az MDF-fel ellentétben a liberális párt döntően a budapesti és nagyvárosi kudarca miatt bukott el június hetedikén. Az SZDSZ öt éve két, a 2006-os országgyűlési alkalmával pedig már tíz megyében maradt el a parlamenti küszöbtől, ezúttal azonban csak Budapesten és Pest megyében ért el két százalék feletti eredményt. Ennél is nyilvánvalóbb kudarc, hogy amíg a 2004-es europarlamenti választáson a párt mind a huszonhárom megyei jogú városban megugrotta a küszöböt, most a legjobb eredményt hozó Érden is csupán 2,63 százalékot szerzett. Ráadásul a legutóbbi EP- és országgyűlési választáson még 12 százalék felett teljesítő SZDSZ Budapesten is öt százalék alatt végzett. Különösen fájdalmas lehet a liberálisok számára, hogy nemcsak a 2006-os eredményükhöz képest veszítették el budapesti szavazóik négyötödét, de az öt évvel ezelőtt hasonló részvételi aránnyal megtartott szavazáskor is közel 3,5-ször annyian voksoltak rájuk, mint június hetedikén. 9. táblázat: Az SZDSZ fővárosi szereplése a 2004-es és a 2009 európai parlamenti, illetve a 2006-os országgyűlési választáson
2004 2006. I. forduoló 2009
Szavazatszám 87 482 124 887 26 907
Szavazatarány 12,85% 12,28% 4,46%
Árulkodó továbbá, hogy amíg a stabilan jobboldali I., II. és XII. kerületben az SZDSZ hat százalék feletti eredményt ért el, Józsefvárosban és Ferencvárosban, korábbi sikereinek helyszínén a küszöb alatt maradt. Így a Lehet más a politika és a Humanista Párt listája ezekben a városrészekben és a legutóbbi két választás alkalmával szintén tizenöt százalék körüli liberális szavazatarányt produkáló VI. és VII. kerületben is megverte az SZDSZ-t – sőt, épp e négy kerületben, valamint Újlipótvárosban és a Várnegyedben gyűjtötte a legtöbb szavazatot. Bizonyára összefüggésben azzal, hogy az ökopárt és a bázisát adó zöldszervezetek épp a belvárosi kerületekben – vagy épp az LMP legerősebb megyei jogú városának számító Pécsett – bontogatták szárnyukat. Ám ha akad is példa a két párt közötti „szavazócserére” (az ormánsági Drávapiski SZDSZ-ből kizárt polgármesterének településén például a leadott 37 voks több mint felét az LMP szerezte, ami arányait tekintve az ökopárt legjobb eredménye), az SZDSZ térvesztését nem érdemes a Budapesten a liberális pártnál háromezerrel, országosan pedig tizenháromezerrel több szavazatott gyűjtő LMP „nyakába varrni”. Egyrészt mert a két pártra együttesen is csak 56 ezren voksoltak a fővárosban, ami kevesebb mint a fele a három évvel ezelőtt az SZDSZ-t választó budapestiek számának, másrészt mert a két listára adott szavazatok aránya országosan nem éri el az öt százalékot. Vagyis az SZDSZ akkor sem jutott volna ismét europarlamenti képviselethez, ha minden LMP-szavazó inkább a liberálisokat választja, ami pedig illuzórikus feltevés.
13
