A BÜNTETŐ ÜGYEKBEN ALKALMAZHATÓ KÖZVETÍTŐI TEVÉKENYSÉG

A Partners for Democratic Change International tagja

A BÜNTETŐ ÜGYEKBEN ALKALMAZHATÓ KÖZVETÍTŐI TEVÉKENYSÉG BEVEZETÉSÉNEK TAPASZTALATAI MAGYARORSZÁGON

- 2008 Budapest

2

A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység bevezetésének tapasztalatai Magyarországon

KUTATÁSVEZETŐ: WAGNER János

JOGI SZAKÉRTŐ: DR. TÖRZS Edit

SZERZŐK: BECK László DR. FLECK Zoltán DR. GYULAVÁRI Ágnes IVÁNYI Klára KÁNYA Kinga DR. NAVRATIL Szonja WAGNER János

Közreműködők: MEDIÁN KÖZVÉLEMÉNY- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET

Szerkesztette: IVÁNYI Klára

ISBN 978-963-06-5622-1

- Készült az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megbízásából -

3

4

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ ................................................................................................................................................................... 9 BEVEZETÉS .......................................................................................................................................................... 22 1. 1. NÉHÁNY SZÓ A KUTATÁSRÓL ....................................................................................................................... 23 1. 2. A kutatás elemei, módszertana ............................................................................................................... 24 1. 2. 1. Jogi háttér elemzése........................................................................................................................................ 24 1. 2. 2. A 2007. év mediációs ügyeinek vizsgálata ................................................................................................... 24 1. 2. 3. A mediációs esetek kimenetelének, illetve a megállapodásoknak a vizsgálata ............................................. 25 1. 2. 4. A pártfogói tapasztalatok felmérése, elemzése .............................................................................................. 25 1. 2. 5. A kezdeményezett közvetítői eljárások vizsgálata, dokumentum-elemzés.................................................... 25 1. 2. 6. Elégedettségvizsgálat ..................................................................................................................................... 25 1. 2. 7. Attitűdvizsgálat .............................................................................................................................................. 26 1. 2. 8. Esettanulmány ................................................................................................................................................ 27 1. 2. 9. Zárótanulmány............................................................................................................................................... 27

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS............................................................................................................................... 28 I. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI MODELLEK............................................................................................................... 28 1. 2. A megtorlás ............................................................................................................................................ 28 1. 3. A megelőzés ............................................................................................................................................ 28 1. 4. A helyreállítás ........................................................................................................................................ 29 1. 5. Büntetés vagy elterelés ........................................................................................................................... 29 II. AZ ÁLDOZAT SZEREPE A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN ............................................................................................. 30 III. A MEDIÁCIÓ, MINT A HELYREÁLLÍTÓ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS MÓDSZERE – ÉRVEK, ELLENÉRVEK ............. 31 IV. A BÜNTETŐJOGI MEDIÁCIÓ INTÉZMÉNYI LEHETŐSÉGEI HAZÁNKBAN............................................................ 33 4. 1. Szakmai és társadalmi közeg.................................................................................................................. 33 4. 2. Nemzetközi elvárások ............................................................................................................................. 36 HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁS, A MEDIÁCIÓ FOLYAMATA .................................................................... 38 I. A BTK. MEDIÁCIÓVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEI .................................................................................... 38 II. A BE. MEDICIÓVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEI ....................................................................................... 39 III. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY, A MEDIÁCIÓ FOLYAMATA ...................................................... 41 IV. A GYAKORLATI ALKALMAZÁSSAL ÉS A JOGÉRTELMEZÉSSEL KAPCSOLATOS DILEMMÁK ............................. 47 4. 1. Bűnhalmazat, több elkövető ................................................................................................................... 48 4. 2. Ténybeli vagy bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, az eljárás mely szakaszában? .................. 49 4. 3. Előkészületi vagy kísérleti szakban maradt bűncselekmények, a jóvátétel egyéb módjai..................... 50 4. 4. A sértett kárának egyéb úton történő megtérülése ................................................................................ 51 4. 5. A terhelt jövőbeni jogkövető magatartásával kapcsolatos ügyészi mérlegelés..................................... 51 4. 6. A felfüggesztés időtartamán túlnyúló teljesítés...................................................................................... 52 4. 7. A közvetítői eljárás eredményességének megállapítása ........................................................................ 53 4. 8. A közlekedési ügyekben alkalmazott közvetítői eljárás dilemmái ......................................................... 54 4. 9. A közvetítői eljárások utánkövetésének kérdései ................................................................................... 55 4. 10. A jogszabályok összhangjával kapcsolatos kérdések ......................................................................... 56 4. 11. A közvetítői eljárás lehetőségének dilemmái magánvádas és pótmagánvádas eljárásokban ............. 56 4. 12. A közvetítői eljárásokkal kapcsolatos tapasztalatok az ítélőtáblák összefoglalói alapján ................. 58 A 2007. ÉV MEDIÁCIÓS ÜGYEINEK VIZSGÁLATA ................................................................................... 60 I. A MEDIÁCIÓ SZEMPONTJÁBÓL LEGFONTOSABB, RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ HÁTTÉRVÁLTOZÓK BEMUTATÁSA.... 60 1. 1. A háttérváltozók alapmegoszlásai......................................................................................................... 60 1. 2 A háttérváltozók kapcsolatai ................................................................................................................... 64 II. A MEGYE VÁLTOZÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI A TÖBBI HÁTTÉRVÁLTOZÓVAL .............................................................. 64 III. AZ ELRENDELÉS JELLEGÉT MÉRŐ VÁLTOZÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI A TÖBBI HÁTTÉRVÁLTOZÓVAL ....................... 68 IV. A MEDIÁCIÓ SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES VÁLTOZÓK BEMUTATÁSA AZ ALAPMEGOSZLÁSOKON KERESZTÜL ÉS A HÁTTÉRVÁLTOZÓK SZERINTI BONTÁSBAN ................................................................................................... 68 4. 1. Sértettek száma ....................................................................................................................................... 69 4. 2. Terheltek életkora, illetve büntetőjogi életkora ..................................................................................... 70

5

4. 3. A terhelt ismerte-e a sértettet? ............................................................................................................... 74 4. 4. Egyéb változók........................................................................................................................................ 75 V. MAKROSTATISZTIKAI ADATOK ....................................................................................................................... 76 VI. ÖSSZEFOGLALÓ ............................................................................................................................................. 84 A MEDIÁCIÓ SORÁN LÉTREJÖTT MEGÁLLAPODÁSOK TARTALOMELEMZÉSE ....................... 87 I. A MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK............................................................................................................. 87 II. A MEGÁLLAPODÁSOK TÍPUSAI ........................................................................................................................ 87 2. 1. Bocsánatkérés......................................................................................................................................... 87 2. 2 Nem anyagi jóvátétel ............................................................................................................................... 88 2. 2. 1. Szimbolikus gesztusgyakorlás ........................................................................................................................ 88 2. 2. 2. A kapcsolat lezárása ....................................................................................................................................... 88 2. 2. 3. Személyes kapcsolat javítása .......................................................................................................................... 89 2. 2. 4. Eredeti állapot visszaállítása .......................................................................................................................... 90 2. 2. 5. Szükséglet-kielégítés ...................................................................................................................................... 90 2. 2. 6. Egyéb .............................................................................................................................................................. 91

2. 3. Anyagi és nem anyagi jóvátétel.............................................................................................................. 91 2. 4 Anyagi jóvátétel ....................................................................................................................................... 92 III. ÖSSZEFOGLALÓ.............................................................................................................................................. 92 PÁRTFOGÓI KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSE ........................................................................................................ 95 I. BEVEZETŐ ......................................................................................................................................................... 95 II. MEDIÁCIÓRA VONATKOZÓ SZÁMADATOK A KÉRDŐÍVEK ALAPJÁN................................................................. 95 2. 1. Esetek, megállapodások ......................................................................................................................... 96 2. 2. Mediációs ülések száma egy eljárásban ................................................................................................ 97 2. 3. A megállapodások betartása .................................................................................................................. 98 2. 4. Kreatív megállapodások ........................................................................................................................ 99 2. 5. A teljesítések határideje ....................................................................................................................... 100 III. VÉLEMÉNYEK, A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGE .................................................................................... 101 3. 1. A megállapodások be nem tartása ....................................................................................................... 102 3. 2. Mi nehezítette a mediátorok munkáját? ............................................................................................... 103 3. 3. Mi segítette a mediátorok munkáját?................................................................................................... 104 3. 4. Együttműködés a bíróságokkal, ügyészségekkel .................................................................................. 107 3. 5. Az együttműködések javítása ................................................................................................................ 108 3. 6. Nehézségek a törvényi szabályozásban................................................................................................ 111 3. 7. Ötletek a törvényi szabályozás és az eljárás folyamatának megváltoztatására .................................. 114 3. 8. Szükségletek a hatékony munkavégzéshez ........................................................................................... 118 3. 9 Egyéb észrevételek ................................................................................................................................ 120 IV. ÖSSZEFOGLALÁS.......................................................................................................................................... 123 MEDIÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK ÉS MEGÁLLAPODÁSOK KUTATÁSA A BÜNTETŐÜGYI DOKUMENTUMOKBAN .................................................................................................................................. 125 I. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 125 II. A BÜNTETŐELJÁRÁS FOLYAMATA KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ESETÉN ................................................................. 125 III. A DOKUMENTUM-ELEMZÉS KÉT IRÁNYA ..................................................................................................... 126 IV. A KUTATÁS MÓDSZERTANA ......................................................................................................................... 127 V. AZ ADATFELVÉTEL ÁLTALÁNOS TAPASZTALATAI ........................................................................................ 130 VI. ÁTFOGÓ ISMERTETÉS ................................................................................................................................... 131 6. 1. Elutasított kezdeményezések ................................................................................................................ 132 6. 2. A kezdeményezések elutasításának indoklása ...................................................................................... 133 6. 3. Megállapodásokat tartalmazó ügyek vizsgálata .................................................................................. 134 6. 3. 1. A megállapodások számszerű eloszlása ....................................................................................................... 135 6. 3. 2. A megállapodások eloszlása a bíróságok és ügyészségek között................................................................. 135 6. 3. 3. A megállapodások tartalmi eloszlása ........................................................................................................... 136 6. 3. 4. A mediációs megállapodást tartalmazó eljárások hossza ............................................................................. 137

VII. A MEGÁLLAPODÁSOK KEZELÉSÉNEK HELYSZÍNI SAJÁTOSSÁGAI ............................................................... 141 VIII. A HAT HÓNAPNÁL HOSSZABB ELJÁRÁSOK ELEMZÉSE ............................................................................... 142 IX. ÖSSZEGZÉS .................................................................................................................................................. 143 A SÉRTETTEK ÉS TERHELTEK ELÉGEDETTSÉGI KÉRDŐÍVEINEK ELEMZÉSE ....................... 145 I. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 145

6

- Tartalomjegyzék -

II. A VISSZAJELZŐ KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSÉNEK MÓDSZERE ................................................................................ 146 III. ELŐZETES INFORMÁCIÓK A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRÓL................................................................................. 146 IV. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZŐJE ................................................................................................. 148 V. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐINEK TÁJÉKOZTATÁSA ......................................................................... 149 VI. AZ ELJÁRÁS FOLYAMATÁNAK ÉS EREDMÉNYÉNEK ÉRTÉKELÉSE ................................................................ 150 6. 1. Zavaró körülmények az eljárás folyamán ............................................................................................ 150 6. 2. A közvetítő munkájának értékelése ...................................................................................................... 151 6. 3. Az érdekek érvényesülése a közvetítői eljárás során ........................................................................... 151 6. 4. Egyéb észrevételek ............................................................................................................................... 152 6. 5. Az eljárásra vonatkozó észrevételek .................................................................................................... 153 6. 6. A közvetítő munkájára vonatkozó észrevételek .................................................................................... 153 6. 7. A megállapodásra vonatkozó észrevételek .......................................................................................... 154 6. 8. A résztvevők javaslatai ......................................................................................................................... 154 VII. ÖSSZEGZÉS ................................................................................................................................................. 154 ATTITŰDVIZSGÁLAT - KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS BÜNTETŐ BÍRÓK ÉS ÜGYÉSZEK KÖRÉBEN ................................................................................................................................................................................ 155 I. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 155 1. 1. Feltevések ............................................................................................................................................. 155 1. 2. Módszer ................................................................................................................................................ 155 II. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJA, HATÉKONYSÁGA .................................................................................. 158 III. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS SZEREPLŐI ...................................................................................................... 167 3. 1. A büntető eljárás szereplői ................................................................................................................... 167 3. 2. Együttműködés az igazságszolgáltatásban .......................................................................................... 169 3. 3. A jogszabályok szerepe a döntéshozatalban ........................................................................................ 171 IV. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ............................................................................................................................... 172 4. 1. A közvetítői eljárás megítélése ............................................................................................................. 172 4. 2. Növeli-e a közvetítői eljárás az igazságszolgáltatás hatékonyságát? ................................................. 174 4. 3. A közvetítői eljárás előnyei, hátrányai................................................................................................. 174 4. 4. A közvetítői eljárás környezete............................................................................................................. 177 V. ELÉGEDETTSÉG A SZABÁLYOZÁSSAL ÉS A MEGVALÓSÍTÁSSAL .................................................................... 178 VI. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS HASZNÁLATA A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN – A MEDIÁLHATÓ BŰNCSELEKMÉNYEK ... 180 VII. TÁJÉKOZOTTSÁG A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRÓL ............................................................................................ 185 VIII. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ALKALMAZÁSA ................................................................................................... 187 IX. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ELEMEI................................................................................................................... 191 JOGALKALMAZÓI ATTITŰDÖK A MEDIÁCIÓVAL KAPCSOLATBAN ............................................ 199 I. A VIZSGÁLT MINTA ÁLTALÁNOS ADATAI........................................................................................................ 199 1. 1. Életkor, ítélkezési gyakorlat ................................................................................................................. 199 1. 2. Nemi jellegzetességek ........................................................................................................................... 200 1. 3. Korábbi pozíció, második diploma ...................................................................................................... 200 II. A BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJAI ÉS FELADATAI ........................................................................ 201 2. 1. Megtorló, vagy helyreállító igazságszolgáltatás ................................................................................. 201 2. 2. Megállapítások ..................................................................................................................................... 202 2. 3. Kutatási eredmények ............................................................................................................................ 202 III. A BÜNTETÉSHEZ VALÓ VISZONYULÁS ......................................................................................................... 205 3.1. A büntetési gyakorlat hatékonysága ..................................................................................................... 205 3. 2. Halálbüntetés ....................................................................................................................................... 207 IV. A TÁRGYALÁS FŐSZEREPLŐJE ..................................................................................................................... 208 V. EGYÜTTMŰKÖDÉS ......................................................................................................................................... 209 VI. MEDIÁCIÓ .................................................................................................................................................... 210 6.1. Állítások a mediációról ......................................................................................................................... 210 6. 2. Hatékonyság ......................................................................................................................................... 211 6.3. Mediációs ügyek .................................................................................................................................... 211 VII. A JOGALKALMAZÓK MEDIÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDJEI ................................................................ 212 VIII. A BÜNTETŐJOGI MEDIÁCIÓ LEHETSÉGES DISZFUNKCIÓI ........................................................................... 217 IX. A MEDIÁCIÓ FUNKCIÓJÁRA VONATKOZÓ FELFOGÁSOK ............................................................................... 218 ÖSSZEFOGLALÁS, A KUTATÁS TAPASZTALATAI ................................................................................ 220 MELLÉKLETEK ................................................................................................................................................ 228

7

KI MIT KÖZVETÍT? – JOGÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK A BÜNTETŐ ÜGYEKBEN ALKALMAZHATÓ KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSSAL KAPCSOLATBAN ................................................... 229 I. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 229 II. A LEGFONTOSABB ÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK ................................................................................................. 230 III. ÜGYÉSZI TAPASZTALATOK, IRÁNYMUTATÁSOK .......................................................................................... 231 3. 1. Az Emlékeztető 420/b. pontja ............................................................................................................... 231 3. 2. Az Emlékeztető 420/d. pontja ............................................................................................................... 232 3. 2. 1. Milyen tartalmú beismerő vallomás szükséges? .......................................................................................... 232 3. 2. 2. Az eljárás mely szakaszában kell megtenni a beismerő vallomást? ............................................................ 233

3. 3. Az Emlékeztető 420/e. pontja ............................................................................................................... 233 3. 4. Az Emlékeztető 420/f. pontja ................................................................................................................ 234 3. 5. Az Emlékeztető 420/g. pontja ............................................................................................................... 234 3. 6. Az Emlékeztető 420/k. pontja ............................................................................................................... 235 3. 7. Az Emlékeztető 420/1. pontja ............................................................................................................... 235 3. 8. Az Emlékeztető 539. pontja .................................................................................................................. 236 3. 9. Az Emlékeztető 542. pontja .................................................................................................................. 236 3. 10. Az Emlékeztető 542. pontja ................................................................................................................ 236 3. 11. Az Emlékeztető 542. pontja ................................................................................................................ 237 3. 12. A 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás - Külön eljárások kontra közvetítői eljárás az ügyészség indítványozási gyakorlatában ...................................................................................................................... 238 IV. BÍRÓSÁGI TAPASZTALATOK, IRÁNYMUTATÁSOK......................................................................................... 238 4. 1. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 3/2007. BK véleménye (2007. május 14.) ................. 238 4. 1. 1. A BK vélemény I. pontja .............................................................................................................................. 238 4. 1. 2. A BK vélemény II. pontja ............................................................................................................................ 239

4. 2. Bíróság elé állítás ................................................................................................................................ 241 4. 2. 1. BK vélemény V. pontja ................................................................................................................................ 241 4. 2. 2. BK vélemény VI. pontja ............................................................................................................................... 241 4. 2. 3. BK vélemény VII. pontja ............................................................................................................................. 242

4. 3. A Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetőjének 2007.El.II.E.1/26. sz. összefoglalója a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálatáról az ítélőtáblák tájékoztatói alapján (2008. január 4.) (a továbbiakban: Összefoglaló)........................................................................................................................ 243 4. 3. 1. Az Összefoglaló I/1. pontja .......................................................................................................................... 243 4. 3. 2. Az Összefoglaló I/1. b) pontja ...................................................................................................................... 243 4. 3. 3. Az Összefoglaló I/2-3. pontjai..................................................................................................................... 244

V. TOVÁBBI, A GYAKORLAT SORÁN FELMERÜLT JOGÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK................................................. 247 5.1. A közlekedési bűncselekmény miatti közvetítői eljárás és a gépjármű felelősség-biztosítási szerződés viszonya ........................................................................................................................................................ 247 5.2. Mikortól kell számítani a büntetőeljárás felfüggesztésének határidejét? ............................................ 247 5.3. Kártérítés vagy jóvátétel, illetve felülbírálhatja-e az ügyész, illetve a bíró a ...................................... 248 megállapodás tartalmát ............................................................................................................................... 248 5.4. Megvalósul-e a terhelt és a sértett egyenjogúsága a közvetítői eljárás szabályozásában?................. 249 VI. ÖSSZEGZÉS .................................................................................................................................................. 249 A MEDIÁCIÓS ELJÁRÁSBAN RÉSZT VETT SÉRTETTEK ÉS TERHELTEK ELÉGEDETTSÉGI KÉRDŐÍVEI ........................................................................................................................................................ 251 VISSZAJELZŐ KÉRDŐÍV - S .......................................................................................................................... 251 VISSZAJELZŐ KÉRDŐÍV - T .......................................................................................................................... 252 IRODALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................................... 253

8

ELŐSZÓ Helyreállító igazságszolgáltatás

A mindennapos zavarokat látva, napjainkban jóformán senki sem elégedett a büntető igazságszolgáltatás

működésével,

a

zavarokat

kutatók,

politikusok

és

közvéleményformálók többféle okra vezetik vissza. A legtöbben megegyeznek abban, hogy a konfliktusok kezelésére létrejött intézmények túlságosan eltávolodtak attól a közegtől, amelyben a konfliktusok maguk keletkeztek. Márpedig a büntetőjog és a büntető igazságszolgáltatás állami monopóliuma nem öncél, hanem garancia arra, hogy a konfliktusban érdekeltek – majd ezen keresztül az egész politikai, társadalmi közösség – számára korrekt módon szolgáltassanak igazságot. X Egyetértek a büntetőjogász Ligeti Katalinnal, aki korábban épp az Élet és Irodalomban írta, hogy a büntetőjognak és intézményeinek nem valamilyen „magasabb igazságosság” megvalósítóiként, hanem célhoz kötötten kell működniük.1 Arra kell törekedniük, hogy az emberek közötti biztonságot és békét is garantálják vagy szükség esetén helyreállítsák azt. Ezért a büntetőjog funkciója szerinte nem pusztán az „igazságosság” megvalósításában jelölhető meg: a büntetőjognak a társadalmi béke

helyreállítása

érdekében

elsősorban

a

bűncselekménnyel

sértett

szabadságjogokat kell megszilárdítania. Ligeti szerint azonban jóvátételt is biztosítania kell a jogaiban megsértett áldozatnak. A büntető igazságszolgáltatásnak úgy kell a konfliktusban érdekelt felek – az elkövetők és a sértettek – számára érthető és értékelhető módon szolgáltatni az igazságot, hogy ezzel maga a norma és annak erkölcsi tartalma erősödjön. Egyúttal pedig, jogállami módon és keretek között prevenciós célkitűzéseket is el kell érnie, azaz hozzájárulnia a hasonló konfliktusok kialakulásának, az ismételt elkövetővé és áldozattá válásnak a megelőzéséhez. Ezeket a célokat a helyreállító igazságszolgáltatás (restorative justice) filozófiájának megvalósításával

1

lehetne

elérni.

Erről

már

többen

értekeztek

a

hazai

Ligeti K. (2005)

9

szakirodalomban.2 Jómagam néhány évvel ezelőtt még csak a közösségben végrehajtható büntetési formákban találtam meg a konfliktusfeloldás érzelmi feszültségeket

levezető

szerepét,

és

ebben

az

összefüggésben

elemeztem

jelentőségét.3 Azóta azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája a meglévő jogintézmények keretei között, azok megőrzése mellett alkalmas a büntetőpolitika megújítására, a szemléletváltásra.4 A helyreállító igazságszolgáltatás ugyanis a büntetőeljáráson belül fűzi szorosabbra a kapcsolatot az etikai és a jogállami büntetésfelfogások között. Az érintett közösség bevonásával törekszik az elkövető és a sértett közötti kapcsolat reparálására, az áldozatnak, illetve a megsértett közösségnek okozott sérelmek csökkentésére és a bűncselekményben megnyilvánuló konfliktus megoldására. Általa a büntetés új értelmet kap, csökken benne a szükségtelen, célszerűtlen megtorló elem, egyidejűleg pedig növekszik a megbüntetés racionalitása, mégpedig az elkövető, a sértett és az érintett közösség számára együttesen.5 Mindez azonban a klasszikus büntető igazságszolgáltatás értékeit, garanciarendszerét nem veszélyezteti. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (GSZT) egy 2002-ben elfogadott dokumentuma szerint a helyreállító igazságszolgáltatás olyan, a bűnözésre kifejlesztett intézményes reakció, amely – amellett, hogy tiszteletben tartja minden érdekelt személy méltóságát és egyenlőségét – a megértésre épít, és a társadalmi harmóniára törekszik.6 Alkalmas arra, hogy a bűncselekményben érintettek kifejezésre juttassák érzelmeiket, tapasztalataikat, céljaikat és megfogalmazzák elvárásaikat. A helyreállító igazságszolgáltatás alkalmas az áldozat által elszenvedett érzelmi, anyagi sérelmek reparálására, biztonságérzetének helyreállítására. Általa a bűnelkövető közvetlenül szembesülhet bűnös cselekményének következményeivel, mivel alkalmat kap arra, hogy feldolgozza felelősségét. Így értelmezhetővé válhat számára a felelősségre vonás, és racionalizálható lesz a büntetés is. Egyúttal az

Nagy F., Vígh J., Kerezsi K., Barabás T., Kiss A.,Görgényi I., Bárándy P. Gönczöl K. (2005). 4 Ugyanerre a következtetésre jutott Kerezsi Klára is (2006). 5 Lásd Hudson, Barbara (2006) 273. old. In: Ivo Hertsen, Tom Deams. 6 Declaration (2002). 2 3

10

érintett közösség előtt is érthetőbbé válnak a bűncselekmény elkövetésének okai és következményei. Ez a fajta büntetőeljárás és az így kiszabott büntetés az érintett közösség tagjai számára is kiengesztelést jelenthet. Különösen akkor, ha az adott bűncselekmény közvetlenül közösségi érdeket sértett. (Ilyen lehet például a közterületek rendjét sértő csoportos garázdaság vagy a természeti környezetet károsító bűncselekmény.) A helyreállító eljárásban folyamatos szakmai ellenőrzés mellett részt vesz a sértett és az elkövető, valamint, ha szükséges, minden más olyan személy vagy a közösség képviselője is, akit a bűncselekmény érintett, akire az hatással volt. A résztvevők az erre a célra kiképzett szakember segítségével közösen keresnek megoldást minden olyan problémára, amely a bűncselekményből származott. A helyreállító eljárás egyaránt lehet mediáció, kiegyezésre törekvő vagy a büntetés módjának, mértékének meghatározására irányuló tanácskozás. A helyreállító eljárásban biztosítani kell a felek egyenlőségét, figyelemmel kell lenni kulturális és szociális helyzetükből adódó eltérő adottságaikra. Az eljárás folyamán meghatározhatják a reparáció, a restitució mikéntjét, kijelölhetik azt a közösségben büntetésként végrehajtott szolgáltatást, amely méltányos és arányos az egyéni és közösségi igényekkel. Sor kerülhet továbbá a résztvevők felelősségének tisztázására, úgy, hogy az egyaránt szolgálja a sértett és az elkövető integrációját. A helyreállító eljárás, amely mindig a hagyományos büntetőeljárásban zárul le, egyébként csak akkor alkalmazható, ha ahhoz mind a sértett, mind az elkövető hozzájárul.

Ezt

az

érintettek

a

helyreállító

eljárás

bármely

szakaszában

visszavonhatják. A megállapodásnak, a kiegyezésnek önkéntes alapon kell létrejönnie.

A

helyreállító

eljárásban

tett

beismerést

a

hagyományos

büntetőeljárásban nem szabad az elkövető ellen bizonyítékként felhasználni. Ha a helyreállító eljárás eredménytelenül végződik, haladéktalanul folytatódnia kell a hagyományos büntetőeljárásnak. De a büntető hatóságoknak ebben az eljárásban is érvényesíteniük kell a helyreállító igazságszolgáltatás legfontosabb elveit az elkövetővel, a sértettel és az érintett közösséggel szemben egyaránt.

11

Az eljárásban létrejött megállapodás meghiúsulásáról késedelem nélkül értesülnie kell a helyreállító igazságszolgáltatásért felelős intézménynek és a büntető hatóságnak. A megegyezés hiánya vagy meghiúsulása azonban a büntetés kiszabása során nem értékelhető az elkövető terhére. A helyreállító igazságszolgáltatás programját (eljárását) a büntető igazságszolgáltatás bármely szakaszában alkalmazni lehet. Éppúgy elrendelheti azt az ügyészség, a bíróság vagy a büntetés-végrehajtási bíró. A GSZT említett dokumentuma meghatározza a büntetőeljárás hagyományos menetétől

való

eltérésnél

alkalmazott

elveket

és

bemutatja

e

szemlélet

megvalósításához nélkülözhetetlen formákat is. Azokat, amelyeket a büntető hatóságok az eljárás bármely szakaszában és elvileg bármilyen bűncselekmény esetében alkalmazhatnak. A bíróságnak a sikeresen végződő helyreállító eljárásban megszületett és teljesült egyezséget, ígéretet, megállapodást a kiszabott büntetésben is honorálnia kell, hiszen ezek felhasználásával reálisabbá válik a büntetés céljának megvalósulása. Bűn azonban nem maradhat büntetlenül. Az állam büntető hatalmát nem váltja ki a helyreállító eljárás, inkább csak új szempontokkal egészíti ki. A kisebb jelentőségű bűncselekmény elkövetőjével szemben sem maradhat el a társadalmi rosszallás kifejezésre juttatása, még akkor sem, ha a helyreállító eljárás a megállapodás teljesülésével eredménnyel végződött. E nélkül ugyanis kiürül a büntetőjogi

felelősség,

vagy

összemosódhat

a

polgári

jogban

alkalmazott

kárhelyreállítással. A büntető igazságszolgáltatásnak erős és világos jelzéseket kell adni arról, hogy az általa pönalizált magatartásformákat elítéli, azokat olyan negatív megnyilvánulásoknak tekinti, amelyek nem maradhatnak következmény nélkül. Megbánásra, bűntudatra, jóvátételre senki nem kényszeríthető, de ha erre hajlandónak mutatkozik, akkor ezt a rendszernek honorálnia kell. A megbüntetés „élményére” (penitential burden) azonban minden elkövetőnek szüksége van ahhoz, hogy visszanyerje teljes jogú tagságát a társadalom közösségében. Az út a bűnhődéstől, az ezt kiegészítő megbánástól, az integrációhoz nyújtott társadalmi segítség igénybevételén át vezethet a „megbocsátáshoz”.7

7

Duff, R. A. (2001).

12

A büntető igazságszolgáltatás akkor valósítja meg a helyreállító filozófiában meglévő lehetőségeket, ha az eljárásokban a szükségesség és arányosság, valamint a méltányosság elvei maradéktalanul érvényesülnek. A büntetőjog és a helyreállító igazságszolgáltatás elveivel egyaránt ellentétes lenne például az, ha azzal fejeződne be a büntetőeljárás, hogy a tehetős elkövető a bűncselekmény miatt kiszolgáltatott helyzetbe került sértettnek csak az okozott kárt téríti meg. Az egyenlő elbánás elvét sértené az, ha az anyagi kártérítésre szociális helyzeténél fogva képtelen elkövetőt éppen

emiatt

zárnák

ki

a

helyreállító

eljárásból.

A

bűncselekmény

következményeivel ugyanis neki is szembesülnie kell. Egyébként a sértett és az érintett közösség kiengesztelésére az anyagi kártérítésen kívül más reparációs módszerek is alkalmazhatóak, így például a természetbeni szolgáltatás vagy a bocsánatkérés. Ha pedig a helyreállító eljárás célja mégis leegyszerűsödik az anyagi javakban kifejezhető károk reparálásra, akkor úgy tűnhet, mintha a helyreállító igazságszolgáltatás a hagyományos és általában költségesnek ítélt büntetőeljárás csupán pertakarékos alternatívája lenne. Ez pedig minden politikai vagy jogalkalmazói sandaság nélkül könnyen megtörténhet. Ma még a bűncselekménnyel okozott kár megállapítása, elismerése, esetleges megtérítése önmagában igen jelentős eredmény a sértett számára. A sértett a mai büntető igazságszolgáltatási gyakorlatban kiszolgáltatott helyzetben van. Hagyományosan rossz ugyanis az eljárásjogi helyzete, gyakran kerül a hatóságok előtt megalázó helyzetbe. Kárának megtérülésére a büntető perek elhúzódása, az esetleg megítélt kár megtérítésére a bürokratizált rendszerben alig számíthat. A helyreállító igazságszolgáltatás nem a hagyományos büntető igazságszolgáltatás alternatívája, amint azt Nils Christie norvég kriminológus írja.8 Nem olyan konfliktusokat

kezel

ugyanis,

amelyeket

az

állam

az

igazságszolgáltatási

monopólium birtokában „ellopott” volna az érintett felektől, és a társadalmi béke helyreállítása érdekében azokat a jogos tulajdonosoknak vissza kellene szolgáltatnia. Ha a helyreállító eljárás intézményét a bűncselekmények elkövetőivel szemben alkalmazzák, akkor az továbbra is az állami büntető igény érvényesítését jelenti. A helyreállító eljárás Bárándy Péter értelmezése szerint nem más, mint „a büntető 8

Christie, Nils. (1977).

13

eljárásban ellentétesen polarizált felek (a sértett és az elkövető) önkéntes vállalása alapján a büntetőeljárásból ideiglenesen kiágazó, mediátor által vezetett folyamat, amelynek az eredményét a büntetőhatóság az alapeljárásba visszacsatolva, a bűnösség megállapításánál vagy a büntetés kiszabásánál alapvető szempontként veszi figyelembe”.9 A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiáját és eljárási formáit nem sajátította ki a büntető igazságszolgáltatás. Jelentős gyakorlati tapasztalatok halmozódtak fel arról, hogy az emberi kapcsolatok számos nem bűncselekményekben végződő konfliktusa jól kezelhető ezekben az eljárásokban. A helyreállító filozófiát és eljárást eredményesen alkalmazzák például az iskolai és azon kívüli kortárscsoportokban, a településen belüli vagy szomszédsági környezetben keletkezett konfliktusok békés megoldására,

valamint

a

kisebbségi

és

többségi

kultúrák

feszültségeinek

feloldására.10 A helyreállító filozófiához és az ennek alapján kidolgozott eljáráshoz egyes szakértők komoly reményeket fűznek a nemzetközi konfliktusok egy részének feloldásában is.11 Ezeknek az eljárásoknak a széles körű, hatékony alkalmazása elvezethet olyan kedvező fordulathoz, amelyben megfontolható lesz az enyhébb mértékben veszélyes, kisebb tárgyi súlyú cselekmények dekriminalizálása, hiszen konfliktusfeloldásként a büntető igazságszolgáltatás is csak végső eszközként vethető be. A helyreállító igazságszolgáltatás hívei nem akarják „legyőzni” a hagyományos büntetőeljárást,

még

csak

háttérbe

sem

akarják

szorítani,

hanem

annak

garanciarendszerében, azt megőrizve, inkább a büntetőpolitika megújításáról, a szemléletváltozásról gondolkodnak.12 Minden helyreállító eljárás célja a megegyezésre törekvés. Megegyezés akkor jöhet létre, ha az ellentétes érdekű felek meghallgatják egymás érveit, majd azokra tekintettel keresik a megoldást. Az ellentétes érdekű, de egymással együttműködésre kész felek közreműködésével kialakított kompromisszumról van tehát szó. A felek a

Bárándy P. (2007). Herczog Mária (2003). 11 Cristie, Nils (2004). 12 Kiss, A. (2006). 9

10

14

helyreállító eljárásra saját jól felfogott érdekük vagy meggyőződésük alapján önként vállalkoznak. Az elkövető nemcsak a védekezését adhatja elő, hanem más érveket is. Olyanokat, amelyek a konfliktus kialakulásában, bűnös megoldásában szerepet játszottak és az eredményes megegyezés céljait szolgálhatják. Az eljárás keretében így számára is megvilágosodhatnak a saját tettének okai, a sértett és más érdekeltek elmondásából pedig megismerkedik, illetve szembesül tettének következményeivel. Átélheti például azt, hogy erőszakos cselekedetével a rablás áldozatát az egész havi megélhetésétől fosztotta meg, és ezért börtönbe kerülhet. Egyáltalán nem biztos, hogy az új mozzanatok megrázzák, vagy kialakítják benne az eddigi életmódjának megváltoztatására irányuló szándékot, akár csak tettének megbánását is, de mindezekre nagyobb az esély, mintha át sem esik ezen a procedúrán. Ha viszont bekövetkezik a kedvező fordulat, akkor a kialakult beilleszkedési elképzeléseihez segítséget kaphat az őt támogató – esetleg az eljárásban is részt vevő – szűkebb közösségtől, családjától, tanáraitól. Az is lehet, hogy külső szakszerű segítségre nyílik esélye, például kezelésre, gyógyításra, szakképzésre vagy munkahely megszerzésére. Az eljárásban való részvételét leginkább az motiválhatja, hogy a létrejött megegyezést az ügyészség vagy a bíróság az ő javára kedvező módon ítélheti meg a bűnösség megállapításánál, illetve a büntetés kiszabásánál. A sértett (áldozat) és az érintett közösség érdekeltté válhat a megegyezésben, mert az ehhez vezető eljárástól remélheti érzelmi, anyagi sérelmeinek orvoslását, oldódhat a szorongása, növekedhet a biztonságérzete. Érzelmi feszültsége is csökkenhet, mert az eljárásban megismerheti a másik fél, az elkövető magyarázatát, és abból talán az elkövetés szubjektív okait is képes lesz megértő módon feldolgozni. Ez a momentum is nyitottabbá teheti a megegyezésre, a jóvátétel elfogadására. Ebben az eljárásban fokozottan érezheti az őt támogató közvetlen közösség szolidaritását, és nagy eséllyel kiderülhet az is, hogy a bűncselekmény következményeinek feldolgozásához milyen intézménytől milyen támogatásra tarthat igényt. Módja van arra is, hogy a jóvátétel módját és mértékét befolyásolja.

15

A helyreállító eljárásban kialakuló megegyezés új lehetőségeket tárhat fel a bíróság által alkalmazható szankciók kiválasztásában is. Új megvilágításba helyezheti például a környezetkárosító bűncselekményekért kiszabható büntetéseket. A sértett közösség

képviselője

a

megegyezést

a

megkárosított

termőtalaj

teljes

rekultivációjához kötheti, a levegőt szennyező elkövetőtől azt kérheti, hogy az adott környezetben fákat, erdőt telepítsen. A tömegközlekedési eszközöket, a közterületet rongálók esetében pedig a sértett közösség szakértő képviselője elég pontos támpontokat adhat a megegyezésre irányuló tárgyaláson ahhoz, hogy milyen munka vagy

természetbeni

szolgáltatás

szükséges

és

arányos

az

okozott

kár

helyreállításához, a megsértett közösség kiengeszteléséhez. A futballhuligánok vandál cselekedetei új megvilágításba kerülhetnek a helyreállító eljárásban, ha az érintett sportkör képviselőjének a közreműködésével alakulna ki a jóvátétel és a kiengesztelés módja. Ő közvetíthetné egyébként az érintett közösség, a klub számára a

helyreállító

eljárásban

hasznosulhassanak

a

szerzett

hasonló

tapasztalatokat

cselekmények

is,

úgy,

megelőzésében.

hogy

azok

Megegyezés

alakulhatna ki az erdőtulajdonosok képviselője és az erdőt pusztító fatolvajok között is: az elkövetők vállalhatnák az adott erdő szakszerű felügyelet melletti karbantartását, az erdőtulajdonosok pedig a „bizalomvesztésig” jogot biztosítanának a szükséget szenvedők számára a rőzse rendszeres összegyűjtésére. Az előbbiekből következően a megegyezést csak az ügyészség vagy a bíróság szentesítheti

akkor,

amikor

megkapja

(visszakapja)

a

helyreállító

eljárás

dokumentumait. Ezek és egyéb iratok felhasználásával megállapítja a büntető felelősséget, kifejezi a társadalom rosszallását, adott esetben kiszabja a büntetést és ennek keretében élhet a korlátlan enyhítés lehetőségével. A helyreállító eljárásban született megállapodás tartalma és az ennek értelmezéséhez nélkülözhetetlen tények, érvek a bűnösség megállapításánál és a büntetés kiszabásánál a súlyosítási tilalom előírása szerint hasznosíthatóak. A bíróság a terheltet a megállapodás teljesítésére kötelezheti, és – a pártfogó felügyelet elrendelése mellett – ennek megfelelő magatartási szabályokat határozhat meg.

16

A Btk. Általános Részének kodifikációja során az áldozati jogok érvényesítésével egyenrangú és deklarált célkitűzés volt a büntetőjogi szankciók eddiginél nagyobb mérvű differenciálása. A Kodifikációs Bizottság a szankciók kialakításánál arra törekedett, hogy a büntetőjog lehetővé tegye a bűncselekmény-adekvát reakciókat. Ennek érdekében a bűncselekményt és a büntetést a lehető legszorosabban össze kell kapcsolni, és arra kell törekedni, hogy az alkalmazandó szankciók típusa, súlya, szigora jobban illeszkedjen a szankcionált deliktum súlyához, jellegéhez és az elkövető személyi körülményeihez. A bűncselekmény-adekvát szankcionálás megkívánta a szabadságelvonással nem járó új szankciótípusok bevezetését is. Ezek azonban nem lehetnek azonosak az enyhe büntetéssel. Egy több éves foglalkozástól és járművezetéstől való eltiltás és a sértett kompenzációja például lényegesen súlyosabb joghátrányt jelenthet az elkövető számára, mint egy rövid tartamú, végrehajtandó

szabadságvesztés

vagy

jelentős

pénzbüntetés.

Az

új,

szabadságelvonással nem járó szankciók bevezetése nem jelenti azt, hogy a börtönbüntetés feleslegessé válna. A legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel – a súlyos erőszakot megvalósítókkal, a szervezett bűnözői hálózat vezéralakjaival – szemben azonban a jövőben is szigorú büntetést kell alkalmazni.13 A helyreállító szemlélet nem állhat meg a börtön bejáratánál. Az erre vállalkozó elítélt számára még a börtönben is lehetővé kell tenni a helyreállító eljárást, azt, hogy szembesüljön tettének következményeivel. Ekkor azonban már nem a konkrét sértettel, áldozattal, hanem a tágabb közösség képviselőivel együtt tehetne kísérletet a megállapodásra, a kiengesztelésre. Az eredményes kísérlet az elítélt feltételes szabadon bocsátását mérlegelő eljárásban lenne honorálható, vele egyetértésben további követelmények lennének számára előírhatók a feltételes szabadság tartamára elrendelt pártfogó felügyelet idejére. Ez a program ma már Belgium valamennyi börtönében működik, és az eredmények bíztatóak.14 Amint az a korábbi fejtegetésekből is kiderül, a helyreállító igazságszolgáltatásnak igen sokféle értelmezése van, és ennél még több a benne lévő lehetőség. A sokak által „ernyő-filozófiának” nevezett szemléletből bőven meríthetők olyan megoldások, 13 14

A Btk. Ált. Részének szakmai tervezete (kézirat, 2008. július) Aertsen, I. (2006).

17

amelyek alkalmasak lennének a büntető igazságszolgáltatás mára kialakult súlyos deficitjének csökkentésére. Ez lehetőséget teremtene a politikusok és kihívást a büntetőpolitika alakítói és alkalmazói számára. A helyreállító igazságszolgáltatás egy új

stratégia

vezérelve

megteremtésében.15

Ettől

is a

lehet

a

szemlélettől

közbizalmon egyesek

a

alapuló

közbiztonság

hagyományos

büntető-

igazságszolgáltatás garanciarendszerét féltik. Nézetem szerint azonban nem a meglévő rendszer meggyengítéséről, hanem annak megerősítéséről van szó. Általa ugyanis növekedhet a büntetőpolitika társadalmi támogatottsága, hosszú távon pedig helyreállhatna az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. 2007. januárja óta nálunk is van lehetőség a helyreállító igazságszolgáltatás szemléletének megfelelő mediáció alkalmazására a büntető ügyekben. Ez a kiadvány az első év gyakorlati tapasztalatait foglalja össze. Bemutatja a 2006. évi CXXIII. törvény által megteremtett, a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői eljárás jogintézményét, annak fogadtatását és működését. Számba veszi a jogalkalmazók tapasztalatait, a közvetítői eljárásba bevont büntető ügyek, elkövetők és sértettek jellemzőit.

Teljeskörű

hatékonysági

vizsgálat

és

részletes

attitűd-vizsgálat

eredményét foglalja össze. A kutatók a 2007-ben elrendelt 2451 esetet, azaz az összes közvetítői eljárást alaposan megvizsgálták, és meggyőző érvekkel bizonyítják, hogy e jogintézménynek nálunk van jövője. A biztató eredmények a közvetítőként eljáró pártfogó

felügyelők

felkészültségének,

munkastílusának,

elhivatottságának

köszönhetőek. A mediációs gyakorlat első évének közvetlen tapasztalataival a második kötetben élményszerűen is megismerkedhet az olvasó. Ott ugyanis tizenegy szakértő értékeli saját mediációs gyakorlatát huszonnégy esettanulmányban. Izgalmas és értékes olvasmány a magyar mediáció első évét bemutató szakmai anyag. Az új lehetőségek számbavétele, a megvalósult reformok átfogó értékelése különösen fontos feladat most, amikor a büntetőjog reformjának kivételes pillanatait éljük. Elődeink a XIX. század fordulóján hasonló helyzetben fogékonyak voltak az újra, és vállalkoztak a büntetőpolitika reformjára. Meggyőződésem, hogy nem elég büszkén

15

Gönczöl K. (2005).

18

visszatekinteni rájuk és arra a korszakra, amelyben alkottak, hanem követni kell a példájukat, hiszen most is itt az alkalom az alaposan megfontolt reformra.

Budapest, 2008. augusztus

Gönczöl Katalin Az OBmB elnöke

19

Források:

Aertsen, I. (2006) The intermediate position of restorativ justice: The case of Belgium. In Institutionalizing Restorativ Justice. Ed.: Aertsen I., Deams, T., Robert, L., Willan Publishing. Barabás T. (2004) Börtön helyett egyezség? KJK – Kerszöv. Bárándy P. (2007) A közvetítői eljárás büntető ügyekben (megjelenés alatt) Christie, Nils. (1977) Conflicts as property. British Journal of Criminology 17/1: 1-11. Cristie, Nils (2004) Peace or Punishment. In: Crime, Truth and Justice. Edt: Gilligan, G. and Pratt., J., Willan Publishing. Duff, R. A. (2001) Punishment, Communication and Community. Oxford University Press: 109-112. old. Gönczöl K. (2005) A szolgáltatott igazság. Élet és Irodalom. Görgényi I. (2006) Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben. HVG Orac. Herczog Mária (szerk.) (2003) Megbékélés és jóvátétel. Család, Gyermek, Ifjúság Könyvek. Hudson, Barbara (2006) Balancing the ethical and political: normativ reflection on the institutionalization of restorativ justice. In: Hertsen, I., Deams, T., Robert, L.: 273., Willan Publishing. Johnstone, G. (2002) Restorativ Justice. Cullompton: Willan Publishing. Kerezsi K. (2006) Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája, Complex.: 162. Kiss A. (2006) A közvetítői eljárásról. Kriminológiai Tanulmányok 43.: 261. Ligeti K. (2005) A humánus büntetés. Élet és Irodalom. Nagy F. (1993) Jóvátétel mint konfliktusfeloldó büntető igazságszolgáltatás egyik formája. Kriminológiai Közlemények 48. 20

Vígh J. (1998) A kárhelyreállító (restorativ) igazságszolgáltatás. Magyar Jog. 6. Vígh J. (2003) A kárhelyreállító igazságszolgáltatás eszközei a hazai büntető igazságszolgáltatás rendszerében. Jogelméleti Szemle, 2.

Dokumentumok: Declaration of the Basic Principles on the use of Resotrative Justice Programmes in Criminal Matters, annexed to the resolution 2002/12 by the Economic and Social Council (ECOSOC/2002). Recommendation No. R. (99) 19 on the Mediation in Penal Matters and Explanatory Memorandum. Council of Europe Publishing, 2000.

21

BEVEZETÉS

Hazánkban 2007. január elsejétől, a közvetítői eljárás bevezetésével nyílt meg a lehetőség a büntetőügyek sértettjei és az elkövetők közötti mediációra. A mediáció olyan alternatív konfliktuskezelési módszer, amelynek során a vitás felek egy kívülálló semleges harmadik személy segítségével jutnak egyezségre, amely egyezség mindkét fél számára elfogadható megoldással zárul. A mediáció az utóbbi évtizedekben terjedt el a legkülönbözőbb területeken, hazánkban eddig elsősorban kisebbségi, oktatási, családügyi, munkaügyi konfliktusok kezelése során alkalmazták, illetve vannak próbálkozások arra, hogy a módszer meghonosodjon többek között az üzleti világban vagy az egészségügyi ellátórendszer szereplői között is. A mediáció alkalmazását az igazságszolgáltatásban a jogszabályi környezet 2007. január elsejétől tette lehetővé, ami a korábbi, elsősorban a tettesre, illetve az elkövetett bűncselekmény megtorlására irányuló szemléletet kitágította, ráirányítva a figyelmet a sértett igényeire és szükségleteire is. A közvetítői eljárást a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvény (továbbiakban Bktv.)16 szabályozza, alkalmazását pedig a Büntető Törvénykönyv (továbbiakban Btk.)17 és a büntetőeljárásról szóló törvény (továbbiakban Be.)18 egyes rendelkezései teszik lehetővé. A jogszabály alapján az öt év szabadságveszténél nem súlyosabban büntetendő, egyes személy elleni, vagyon elleni, valamint közlekedési bűncselekmények esetén van lehetőség mediációra, felnőtt és fiatalkorú tettesek ügyében. A közvetítői eljárás igénybevételének feltétele, hogy a felek azt önkéntesen igényeljék, a cselekménynek legyen sértettje, és az elkövető a tettét beismerje. Feltétel az is, hogy az elkövető ne legyen különös vagy többszörös visszaeső, és ne álljon szabadságvesztés büntetés vagy próbaidő hatálya alatt a cselekmény elkövetésekor. Nincs mód mediációra, ha a bűncselekmény halált okozott. Arról, hogy az adott ügyben mediációra kerüljön sor, az ügyész vagy az első fokon eljáró bíró dönt, a közvetítést pedig az Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelői végzik. A módszer bevezetését nagy érdeklődés előzte meg, elsősorban a mediációs szakemberek, valamint az Igazságügyi Hivatal munkatársai körében. Az érintettek a mediáció megjelenését az igazságszolgáltatásban olyan paradigmatikus változásnak tekintették, amely alapjaiban változtathatja meg a büntetés és a jóvátétel megítélését, egymáshoz való viszonyát, valamint a sértett és az elkövető helyét, szerepét a büntetőeljárás során. Az Igazságügyi Hivatal számára korlátozott idő és pénzügyi keret állt rendelkezésre, hogy felkészüljön a feladatra. 2006 folyamán a Hivatal a Partners Hungary Alapítvánnyal19 pályázati együttműködésben hatvan pártfogó felügyelő mediációs képzését valósította meg. A 2007. január 1-jén munkájukat megkezdő mediátorok számára a Hivatal által kialakított ún. mentori rendszer nyújt szakmai támogatást, segítséget.

2006. évi CXXIII. törvény a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről (Bktv.). 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.), 36. §, 107. §, 342. §. 18 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (Be.), 221/A. §, 224. §, 114/A. §, 215. §, 272. §, 459. §, 485/C. §. 19 A Partners Hungary Alapítvány 1994-ben jött létre, elsősorban a demokratikus átalakulással együtt járó konfliktusok megelőzése és kezelése céljából. A Partners Hungary eredeti célja az volt, hogy az együttműködés, konfliktuskezelés új, nálunk sokszor még ismeretlen módszereit használja, oktassa, széles körben elterjessze az országban. Az Alapítvány a nemzetközi Partners for Democratic Change International hálózat tagja. 16 17

22

- Bevezetés -

A közvetítői eljárásra utalt ügyek számát az első évben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kb. ötszázra becsülte, bizonytalan volt, hogy az ügyészek és a bírák milyen mértékben fogják e jogintézményt alkalmazni. A mediáció aztán a kezdeti várakozásokat messze felülmúló ügyszámmal, illetve sikerességgel indult el: a 2007-es évben 2451 terheltet érintően kezdeményeztek közvetítői eljárást. A vártnál nagyobb esetszám nagy munkaterhet ró a pártfogó felügyelőkre, akik korábbi feladataik mellett bonyolítják a közvetítői eljárásokat. Többek között ez is indokolta, hogy 2008. január 1-jétől a mediátorok köre bővült: a közvetítői eljárást már az Igazságügyi Hivatallal - pályázat útján - közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd is lefolytathatja.20

1. 1. NÉHÁNY SZÓ A KUTATÁSRÓL A közel egy év alatt sok tapasztalat gyűlt össze a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásával kapcsolatosan, és számos kérdés merült fel a hatékony folytatás elősegítése érdekében. 2008 tavaszán a Partners Hungary Alapítvány az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megbízásából kutatást végzett abból a célból, hogy feltárja és elemezze a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység bevezetésének eddigi tapasztalatait Magyarországon. A kutatás során abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a mediáció a büntetőeljárásban érintettek érdekeit szolgálja, társadalmi és gazdasági szempontból hatékony új eszköze a büntető igazságszolgáltatásnak. A kutatást megelőzően a módszer hazai alkalmazásával kapcsolatban azt vártuk, hogy az esetek jelentős részében az elrendelt közvetítői eljárás lehetőségét kihasználják majd a felek, alacsony lesz a visszautasítás aránya. Úgy gondoltuk, hogy a közvetítői eljárás mindkét fél érdekeit szolgálja, ezért lényegesen nem lehet magasabb a sértettek körében az elutasítók aránya. Az eljárás során születő megállapodásokról azt feltételeztük, hogy azok mindkét fél számára elfogadhatóak lesznek, mindenki számára az ügy megnyugtató megoldását, lezárását jelentik. Ebből következően gondoltuk úgy, hogy az érintettek mind a megoldással, mind pedig a folyamattal elégedettek. Feltételeztük, hogy olyan kreatív megoldások születnek, amelyek a felek valódi, a folyamat során feltárt igényeire reflektálnak, túlmutatva a puszta büntetésen, illetve jóvátételen, növelve a folyamatban részt vevők elégedettségét. Ilyen megoldásokra a büntetőeljárás során nincs lehetőség, hasonló ítéletek meghozatalára a bíróságoknak nincs módja. Az előzetes elvárásokat meghaladó, viszonylag magas ügyszám ellenére azt gondoltuk, hogy a mediáció sokkal szélesebb körben is alkalmazható lenne. Azt feltételeztük, hogy az ügyészek, bírák valószínűleg a kisebb súlyú, egyszerűbbnek ítélt esetekben élnek a közvetítés lehetőségével, nem használják ki a törvény által biztosított kereteket sem. Azt is valószínűsítettük, hogy a jóvátétel fogalmát sokszor a kártérítéssel, teljes kártérítéssel azonosítják, és nem minden esetben élnek a tevékeny megbánás adta egyéb törvényi lehetőségekkel. Az előzetesen rendelkezésre álló adatok azt jelezték, hogy a mediációs esetek területi eloszlása is nagy különbségeket mutat. Úgy gondoltuk, ennek okait elsősorban a bírák, ügyészek közvetítéssel kapcsolatos attitűdjében kell keresni, illetve a rendelkezésükre álló információ mennyisége, minősége is nagyban befolyásolhatja a mediációra kerülő ügyek számát és típusát.

20

A Bktv. 3. § (1) bekezdése teszi lehetővé, hogy ügyvéd is közvetítői eljárást folytasson le.

23

A kutatás arra kereste a választ, hogy a büntetőjogi mediáció első éve során összegyűlt tapasztalatok, a rendelkezésre álló adatok vajon alátámasztják-e fenti hipotéziseinket. Szerettük volna megtudni, mi a létrejött mediációs esetek jellemzője, mi a megállapodás létrejöttének valószínűsége, mi történik ezekkel a megállapodásokkal, hogyan használják azt a büntetőeljárás folyamatában. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a kezdeményezett esetek hány százalékában jön létre közvetítői eljárás, és mik az okai az eljárás esetleges elutasításának. Választ kerestünk az attitűddel kapcsolatos elképzeléseinkre is: mit gondolnak a bírók, ügyészek a közvetítői eljárásról? A kutatás tárgya a mediáció, mint helyreállító igazságszolgáltatási eszköz alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata volt, a hazai jogszabályi lehetőségek, és a 2007. január 1. óta kialakuló gyakorlat tükrében. A kutatás nem vizsgálta a helyreállító igazságszolgáltatás tágabb alkalmazási lehetőségeit. 1. 2. A kutatás elemei, módszertana 1. 2. 1. Jogi háttér elemzése A kutatás részét képezte a vonatkozó jogszabályi háttér vizsgálata abból a szempontból, hogy a jogi környezet mennyiben segíti elő a közvetítői eljárás minél szélesebb körű és hatékonyabb alkalmazását, illetve a jogalkotó szándéka, valamint a mediáció módszerében rejlő lehetőségek a gyakorlati alkalmazás során mennyiben tudnak érvényesülni. Vizsgáltuk azt is, mennyiben koherensek a rendszer feltételeit megteremtő, illetve annak folyamatát szabályozó jogszabályok, a jogi környezet mennyiben teremti meg az egységes alkalmazási gyakorlat lehetőségét. A jogi háttér elemzése során megvizsgáltuk a mediáció alkalmazása kapcsán született hivatalos ügyészi és bírói iránymutatásokat, illetve dr. Törzs Editet kértük fel arra, hogy a témában egy önálló dolgozatot készítsen el a kutatás részeként. Tanulmányunk harmadik fejezetében foglalkozunk egyrészt a mediáció intézményének működtetésére vonatkozó jogszabályok bemutatásával, illetve összefoglaljuk a bírói és ügyészi iránymutatások, valamint Törzs Edit elemzésének legfontosabb tapasztalatait, dilemmáit. Törzs Edit önálló dolgozatát tanulmányunk mellékletében adjuk közre. 1. 2. 2. A 2007. év mediációs ügyeinek vizsgálata A kutatás során feldolgoztuk az Igazságügyi Hivatal által összegyűjtött, 2451 ügyre vonatkozó, Excel alapú elektronikus adatbázis adatait, ezek alapján elemeztük az eddig közvetítői eljárásra utalt ügyek jellemzőit (terheltek, sértettek adatai, a közvetítői eljárás jellemzői, a mediátorok szerepe). Tekintettel arra, hogy a tetemes mennyiségű feldolgozott adathalmaz egy részéből a minket foglalkoztató kérdésekre releváns válaszok nem születtek, így tanulmányunkban csak azokat a táblázatokat és elemzéseket tesszük közzé, amelyek valóban alkalmasak következtetések levonására.21 A valamennyi táblát és a teljes elemzést tartalmazó önálló tanulmány letölthető a Partners Hungary honlapjáról.22 Az adatbázis feldolgozását és elemzését Koltai Júlia végezte.

Mivel az Igazságügyi Hivatalban a mediáció első évében még nem volt egységes gyakorlat a különböző adatok gyűjtésére, ezáltal bizonyos kérdések megválaszolására rendelkezésre álló információk nem voltak elegendőek és így nem voltak alkalmasak arra, hogy abból következtetéseket lehessen levonni, összefüggésekre lehessen rávilágítani. 22 www.partnershungary.hu 21

24

- Bevezetés -

1. 2. 3. A mediációs esetek kimenetelének, illetve a megállapodásoknak a vizsgálata Megvizsgáltuk azt is, hogy ténylegesen hány megállapodás született 2007-ben a mediációs eljárások során, azok mennyiben teljesültek, illetve a sikertelen közvetítői eljárások közül melyekben, mi volt a sikertelenség oka. A megállapodások tartalomelemzésével arra kerestük a választ, hogy milyen igényekre milyen megoldásokat dolgoznak ki az érintettek, az egyszerű anyagi kártérítésen túl milyen szerepet játszik a megbánás és a jóvátétel. Megvizsgáltuk, hogy milyen formái vannak a nem anyagi, szimbolikus jóvátételnek, jellemzően mely ügyekben, milyen feltételekkel kerül sor a jóvátétel e formájára. A kérdés megválaszolásához a rendelkezésre álló dokumentumok elemzésére, illetve a mediátorok körében adatszolgáltatásra, kérdőíves elemzésre került sor. A tartalomelemzés során 300 megállapodást vizsgáltunk. 1. 2. 4. A pártfogói tapasztalatok felmérése, elemzése A kutatás során fontosnak tartottuk megismerni a mediációt végző pártfogó felügyelők tapasztalatait, véleményét az új intézmény működéséről, esetleges javaslataikat arról, hol látják szükségét változtatásnak akár a jogi környezet, akár a gyakorlati munka szervezése, lebonyolítása szempontjából. A pártfogó mediátorok véleményét nagyon fontosnak tartottuk megismerni, hiszen közvetlen tapasztalataik sokat segíthetnek a közvetítői eljárás továbbfejlesztésében. A kérdőíves felmérés során az Igazságügyi Hivatalnál dolgozó 77 mediátortól összesen 52 önkéntesen és anonim módon kitöltött kérdőívet kaptunk vissza, ami egy közösen (három fő által) kitöltött kérdőív miatt 54 mediátor véleményét tükrözi. A kérdőíven egyrészt a mediációra vonatkozó számadatokról kértünk információkat, másrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy a mediáció első egy évében mi volt az, ami munkájukat segítette, hogyan értékelik a módszert, milyennek tartják annak alkalmazhatóságát, milyen a kapcsolatuk az együttműködő jogalkalmazó szervekkel. A felmérés tapasztalatairól tanulmányunkban Wagner János és Iványi Klára készített összefoglalást. 1. 2. 5. A kezdeményezett közvetítői eljárások vizsgálata, dokumentum-elemzés A kutatásnak ebben a részében arra kerestük a választ, hogy mi a sorsa a kezdeményezett közvetítői eljárásoknak? Ki a kezdeményező, ki kéri a közvetítői eljárást? Azt is vizsgáltuk, hogy a kezdeményezések hány százalékában jön létre valóban közvetítői eljárás, illetve, ha nem jön létre, akkor annak mi az oka? Milyen arányban utasítják el az eljárást a sértettek, illetve az elkövetők? Az is vizsgálatunk tárgyát képezte, hogy amennyiben az érintett felek (sértett vagy elkövető) kezdeményezését követően mégsem jön létre a közvetítés, akkor mely intézmény milyen indoklással utasítja el a közvetítői eljárás lefolytatását. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a létrejött megállapodásoknak mi a sorsa a büntetőeljárás folyamatában, mennyire élnek a bíróságok a tevékeny megbánás, mint a büntetés korlátlan enyhítésének eszközével. Ebben a szakaszban 426 mediációs megállapodás és kezdeményezés vizsgálatára került sor, amelyeket a bíróságok, ügyészségek aktái közül választottunk ki. A dokumentum-elemzés tapasztalatairól tanulmányunkban Kánya Kinga, a Partners Hungary Alapítvány munkatársa írt összefoglalót. 1. 2. 6. Elégedettségvizsgálat Az Igazságügyi Hivatal önkéntes válaszadás alapján gyűjtötte a mediációban részt vevő felek visszajelzéseit. Ezeknek a kérdőíveknek a feldolgozása során arra kerestük a választ, hogy a résztvevők mennyire elégedettek az eljárás folyamatával és eredményével,

25

mennyiben szolgálta az a valós igényeiket. Kérdéseinkre a kérdőívek feldolgozásával, elemzésével kerestük a választ. Valamennyi, az Igazságügyi Hivatal által gyűjtött kérdőívet megvizsgáltunk. 2007-ben 893 sértett, és 877 terhelt töltött ki elégedettségi kérdőívet. Tartalomelemzésre az Igazságügyi Hivataltól összesen 1660 kérdőívet kaptunk meg (793 sértett és 867 terhelt által kitöltött kérdőívet). A kérdőívek elemzéseit, az elemzés tapasztalatait tanulmányunkban Kánya Kinga ismerteti. 1. 2. 7. Attitűdvizsgálat Az attitűdvizsgálat során arra kerestük a választ, hogy a bírók és ügyészek hogyan viszonyulnak a közvetítői eljáráshoz, illetve mit tudnak magáról a módszerről, milyen információk állnak rendelkezésükre. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon azokban a megyékben, ahol viszonylag magas az elrendelések száma, illetve azokban, ahol az átlagnál alacsonyabb, vajon mi okozza az eltérést, a megyékben működő jogalkalmazók attitűdje és az elrendelés gyakorisága között van-e összefüggés. Mint azt már fentebb említettük, azt feltételeztük, hogy azokon a helyeken több az elrendelt mediációs esetek száma, ahol a bírók, ügyészek pozitívan viszonyulnak az eljáráshoz. Kérdőíves vizsgálatunk során azt elemeztük, hogy a sok, illetve a kevés közvetítői eljárást elrendelő megyékben mi a különbség a büntető szakemberek attitűdjében. 2007 végéig 2451 elrendelő határozat érkezett az Igazságügyi Hivatalhoz, ebből 1529 határozat érkezett az ügyészségtől, 922 a bíróságtól. A vizsgálatba három olyan megyét vontunk be, ahol magas a közvetítői eljárások száma, és három olyat, ahol ez a szám alacsony, valamint bevontuk a mintába Budapestet is. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet (Medián) közreműködésével összesen 202 ügyész és 99 bíró személyes kérdőíves megkérdezését végeztük el a hat megyében és a fővárosban. A bírókat, ügyészeket a városi bíróságokról, ügyészségekről választottuk ki. A felmérés adatait egyrészt feldolgozta a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Partners Hungary Alapítvánnyal közösen, másrészt egy önálló kutatói csoport23 is. A Medián és a Partners vizsgálatának és elemzésének fókuszában a sok, illetve kevés mediációs eljárást elrendelő megyék jogalkalmazóinak attitűdjében feltételezett különbségek állnak, míg a másik kutatói csoport egyéb háttérváltozók mentén vizsgálja inkább a kérdést (életkor, szakmai tapasztalat, stb.), sok esetben a bírók és ügyészek közötti attitűdkülönbségekre fókuszálva. Mindkét kutatói csoport foglalkozik azzal, hogy vajon hazánkban a jogalkalmazói attitűdben inkább a megtorló, vagy a helyreállító szemlélet dominál, illetve az ügyészek, bírák hogyan fogadták a mediáció intézményének bevezetését, milyen pozitív, illetve negatív tapasztalataik vannak annak eredményességéről. A két tanulmány egymástól függetlenül készült. Az elemzéseket külön fejezetben tesszük közzé jelen kötetben, önálló tanulmányként. Az attitűdvizsgálat előkészítő munkálatai kapcsán szeretnénk köszönetet mondani Dr. Fleck Zoltánnak, Dr. Gyulavári Ágnesnek, Dr. Jeles Juditnak és Dr. Kerezsi Klárának, akik külső munkatársként segítséget nyújtottak a kérdőív összeállításában, tapasztalataikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a kérdőív igazi szakmai együttműködés keretében készüljön el, és ezzel a lehető legjobban szolgálja a kutatás céljait. Külön kiemelve szeretnénk köszönetet mondani Fellegi Borbálának, a kérdőív összeállításában nyújtott magas színvonalú szakmai segítségéért. Ugyancsak szeretnénk köszönetet mondani Kerezsi Klárának, amiért egy korábbi, a helyreállító igazságszolgáltatással foglalkozó 2006-os kutatásának egyik kérdésblokkját jelen kutatásunk rendelkezésére bocsátotta.

23

Dr. Navratil Szonja, Dr. Gyulavári Ágnes, Dr. Fleck Zoltán, ELTE, Jogtudományi Kar.

26

- Bevezetés -

1. 2. 8. Esettanulmány A kutatás keretében egy esettanulmány-kötet is készült, mely az első évben lezajlott mediációkból tartalmaz valós, feldolgozott eseteket, természetesen nagyon ügyelve a titoktartás követelményeire. Az esettanulmányokat Dr. Kertész Tibor mediátor, az IH mentora, egyben Partners Hungary Alapítvány munkatársa, valamint a pártfogó mediátorok (Árkiné Erős Rita, Bak Zoltánné, Bíró Balázs, Illés Veronika, Kovács Krisztina, Póli Róbert, Sebestyén Gabriella, Dr. Schiszler Zsolt, Sipos Istvánné, Sitkei Zoltán, Szikora István, Virághné Végvári Ágota) készítették. Az esettanulmányok egy külön kötetben kerülnek megjelenésre. 1. 2. 9. Zárótanulmány A fent ismertetett kutatások, elemzések alapján elkészített résztanulmányokat, illetve egyes témákban azok összefoglalását kívánjuk közreadni jelen tanulmányunkban. A tanulmány célja a büntető igazságszolgáltatás szereplőinek tájékoztatása a büntető ügyekben alkalmazott mediáció bevezetésének első tapasztalatairól, illetve a mediátorok belső továbbképzésének előmozdítása, jogszabályi, módszertani ajánlások megfogalmazása.

27

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

I. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI MODELLEK A történelem folyamán a különböző társadalmakban többféle igazságszolgáltatási rendszert alkalmaztak. Ezek elsősorban annak mentén különböztethetők meg egymástól, hogy az egyes eljárások mennyiben fókuszálnak kizárólag az elkövető személyére, illetve az elkövetett bűncselekmény megtorlására, vagy a bűncselekményt egy olyan konfliktusként közelítik meg, amely során a sértett érdekei és szükségletei is megoldásra várnak. A különböző igazságszolgáltatási megközelítések közül három modellt érdemes röviden áttekinteni: a retributív (megtorló) rendszert, a preventív (megelőző) rendszert és a restoratív (helyreállító) igazságszolgáltatási megközelítést. 1. 2. A megtorlás A polgári forradalmak hatására, elsősorban a fejlett európai államokban alakult ki az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején a retributív, megtorló, büntető igazságszolgáltatási rendszer. Ennek, a ma már klasszikusnak is nevezett igazságszolgáltatási megközelítésnek a lényege, hogy a bűncselekmény a szabad akarat következménye, csak az egyéntől függ, hogy milyen magatartást tanúsít. A bűnösség megállapítása után ezért a tett súlyával arányos megtorlási céllal kiszabott büntetés az indokolt és igazságos. A retributív szemlélet szerint a megsértett jogrendet kizárólag a tett súlyával arányos büntetés képes helyreállítani. A társadalom bosszúvágyát, amit a bűncselekménnyel okozott sérelem vált ki, az állam által alkalmazott, megfelelő súlyú büntetés kiszabásával lehet kielégíteni. A retributív igazságszolgáltatási rendszerben az igazságszolgáltatás az elkövető és az állam viszonyára redukálódik, az áldozat, a bűncselekménnyel okozott kár és sérelem elszenvedője kívül marad az igazságszolgáltatás hatáskörén. A kár és a sérelem jóvátételére, helyreállítására az esetek túlnyomó többségében nem kerül sor.24 1. 3. A megelőzés A preventív célú igazságszolgáltatási szemlélet, vagy más néven pozitivista szemlélet, az oksági törvényszerűségeknek, a bűnös emberi magatartások körében is érvényesülő törvényeknek a felismerésén alapszik.25 Középpontjában az a felismerés áll, amely szerint az emberi magatartást pszichés hatások, és objektív körülmények befolyásolják, valamint múltbeli környezeti és genetikai hatások is. A cselekedet tehát nem a „szabad akarat” következménye. A pozitivista megközelítés szerint a büntetés nem épülhet tisztán a cselekmény súlyára, az ítélkezés során az elkövető személyiségét, genetikai és társadalmi adottságait is figyelembe kell venni. 26 A büntetés kiszabása során azt kell szem előtt tartani, hogy a megtorlás, az elrettentés nem lehet a büntetés fő célja, a bűncselekmények megelőzését kell előtérbe állítani. A preventív szemlélet szerint a büntetést nem tett-arányosan, hanem individualizáltan, az elkövető személyiségéhez és életkörülményeihez igazítva kell kiszabni. E modellben nagy hangsúlyt kapott a „treatment ideológia”, azaz az elkövetőkkel való bánásmód, kezelés és nevelés milyenségének a meghatározása, a megelőzési, a speciális és generális preventív 24 Dr. Vígh József (2003): A helyreállító igazságszolgáltatás eszközei a büntető igazságszolgáltatás rendszerében. In. Jogelméleti Szemle, 2003/2. sz. 25 Uo. 26 Uo.

28

- Történeti áttekintés -

célok követése. Ez a szemléleti mód vezetett oda, hogy felismerték: az elkövetők számára is biztosítani kell az alapvető emberi jogokat. Ezzel együtt felismerték azt is, hogy a tettarányos büntetési rendszer igazságtalan, hiszen nem veszi figyelembe, hogy az elkövetők eltérő társadalmi, szocializációs háttérrel rendelkeznek, holott a bűnözés csökkentése, a bűncselekmények megelőzése szempontjából ezek alapvető, nagyon lényeges ismérvek. A preventív célok jelentős mértékű elfogadása a szakemberek részéről azt eredményezte, hogy a XX. század elejétől kezdve megszülettek azok a büntetőjogi törvények, amelyek bevették a büntető igazságszolgáltatásba az elkövetők különböző ismérveit, külön törvényt alkottak pl.: a fiatalkorú elkövetőkre vagy a visszaesőkre.27 Sem a retributív, sem a preventív megközelítés nem tudott azonban választ adni számos olyan problémára, amely a bűncselekmények kezelése kapcsán az igazságszolgáltatásban jelentkezett. A bűncselekmények megelőzéséhez fűzött remények nem teljesültek, a büntetés-végrehajtási intézmények fenntartása a társadalomra komoly anyagi megterhelést róttak, és a gyakorlat azt mutatta, hogy a kiszabott büntetés – még ha az figyelembe is veszi az elkövető egyéni hátterét - nem éri el a nevelő – megelőző célját sem. A bíróságokra az ügyszám növekedése, az eljárások elhúzódása komoly terhet rótt, ugyanakkor a bűncselekmények sértettjeinek szerepe a tanú szerepére korlátozódott. Nem volt tere annak, hogy a bűncselekménnyel okozott pszichés, érzelmi és vagyoni károk ésszerű időn belül, hatékonyan kompenzálva legyenek, az áldozat sok esetben a hosszan elhúzódó eljárások során újra és újra sérült. Az igazságszolgáltatás rendszerében nem volt helye annak, hogy az átélt trauma, érzelmi megrázkódtatás feloldásra kerüljön. A hagyományos, büntető szemléletű megközelítés nem csak a sértett igényeire nem reagált, de azt sem segítette elő, hogy az elkövetőben a felelősségérzet azzal kapcsolatban kialakuljon, hogy felismerje a tettével okozott kár, következmény nagyságát. 1. 4. A helyreállítás Felismerve azt a tényt, hogy a bűncselekmény során az áldozat szenvedi el a vagyoni kárt, illetve az egyéb pszichés, érzelmi megrázkódtatást, jelent meg a restoratív igazságszolgáltatási koncepció, ami a bűncselekmény áldozatát helyezi a büntető igazságszolgáltatás középpontjába. A helyreállító igazságszolgáltatás a szabályszegés vagy bűncselekmény által okozott kár helyreállítását tűzi ki elsődleges célként. E megközelítés szerint az igazságszolgáltatás fő feladata az áldozat kártalanítása, a bűncselekmény előtti állapot visszaállítása, de legalább az arra való törekvés. Az elkövető nevelése és büntetése csak ezek után következhet, amilyen mértékben erre még szüksége van a társadalomnak. Ebben az igazságszolgáltatási rendszerben az áldozat kártérítése, a sérelem jóvátétele mellett nagy szerepe van az elkövető rehabilitálásának és a közösség bevonásának az igazságszolgáltatásba. A restoratív igazságszolgáltatás érvényesülése megszünteti az állam igazságszolgáltatási monopóliumát, a bűncselekményt elsősorban az elkövető és a sértett közötti konfliktusként közelíti meg, amely konfliktus megoldását visszaadja az érintettek kezébe.28 1. 5. Büntetés vagy elterelés A bűncselekmények számának növekedése, a bíróságok leterheltsége nem csak hazánkban, de világszerte probléma. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűncselekményre büntetéssel reagáló igazságszolgáltatás nem éri el a célját, a bűnözés nem csökken, a visszaesés, különösen fiatalkorú bűnelkövetők esetén komoly probléma. Nem segíti elő az 27 28

Uo. Uo.

29

eredményességet az sem, hogy sokszor évek telnek el a bűncselekmény elkövetését követően, míg az elkövető megkapja „méltó büntetését”. Az időben eltolt büntetés az elítélt tudatában nem kapcsolódik kellő erősséggel az elkövetett cselekedethez. Nem tud tehát rögzülni egy ok-okozati viszony, ami a tanulságot szolgáltatná. A büntetés kiszabása ilyen feltételek között nem is érheti el a kívánt hatást. Külön problémát vet fel a szabadságvesztésre ítélt elkövető stigmatizálódása. A "börtönviselt" stigmától az elkövető nagyon nehezen tud megszabadulni, ami megnehezíti a társadalomba való visszailleszkedést, a munkaviszony és emberi kapcsolatok kialakítását. Az elkövető, mivel nem akar teljesen elmagányosodni, ragaszkodik korábbi antiszociális közegéhez. Egy hosszabb idejű szabadságvesztés során gyakori, hogy a családi, baráti kapcsolatok meglazulnak, megszűnnek, pozitív támogató közeg hiányában az egyén kizárólag a kriminális csoporttal kapcsolatban éli meg az odatartozás élményét. Az élet egyéb területein alkalmatlannak érzi magát. A társadalom nem fogadja be maga közé, a börtönlakók pedig felvértezik mindazon ismeretekkel, amelyek a sikeres bűnözői pályához szükségesek. Vizsgálatok igazolják, hogy első bűntényes fiatalkorúak profi bűnözők közé kerülve átveszik azok értékeit, nézeteit, megtanulják módszereiket.29 A büntető útról való elterelés (diverzió) ma már a világ számos országában bevett gyakorlat. Hazánkban is ismeri a büntetőeljárás a vádemelés elhalasztásának jogintézményét30, amivel az ügyész élhet abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a bűnismétlés veszélye nem áll fenn. 2007. január 1-je óta a mediáció is egy új lehetősége a hagyományos bírói útról való elterelésnek. Az angolszász jogrendszer lehetővé teszi, hogy saját hatáskörében mérlegelve a rendőrség megegyezzen az eljárás alá vont személy képviselőjével. Teret ad annak is, hogy a vád és védelem egymás között megegyezzen, ami a büntetés kiszabásának elhalasztását eredményezheti. A diverzió filozófiai háttere, hogy büntetés helyett nevelni kell, elsősorban fiatalkorúak esetében és viszonylag kisebb súlyú bűncselekmények vagy szabálysértések elkövetésekor.

II. AZ ÁLDOZAT SZEREPE A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN Ahogy arról már korában esett szó, mind a büntető vagy megtorló, mind a preventív szemlélet fókuszában az elkövető áll. Az 1960-as - 70-es években bontakoztak ki azok a mozgalmak, amelyek kritikával illették a klasszikus igazságszolgáltatás eredménytelen működését, és ekkor kezdtek el foglalkozni a szakemberek azzal a kérdéssel, hogy az áldozat érdekei vajon milyen mértékben jelennek meg a büntetőeljárásban, hol van a helye a sértettnek, akit a bűncselekmény által kár, sérelem ért. Ennek mentén fogalmazódtak meg azok a kritikai észrevételek, hogy a sértett szerepe a hagyományos büntetőeljárásban egy teljesen passzív szerepre korlátozódik, az eljárás kimenetelére gyakorlatilag semmilyen hatást nem tud gyakorolni.31 A büntetőügyben eljáró igazságügyi szervek szereplői a sértetthez elsősorban, mint tanúhoz viszonyulnak, akinek kötelessége együttműködni a hatóságokkal az eljárás sikeres lefolytatása érdekében. E hagyományos rendszerben nincs annak tere, hogy az Dr. Vígh József (1998): Kriminológiai alapismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. Idézi: Magyar Judit (2004): Mediáció az igazságügyben, Rendvédelmi Füzetek, RTF, 2004/22. 30 A Be. 222. § (1) bekezdése szerint az ügyész a vádemelés helyett háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt - a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel - a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. 31 A sértett büntetőeljárási helyzetéről bővebben lásd:. Dr. Csányi K. – Dr. Gönczöl K. – Dr. Györgyi K. – Dr. Katona G. – Dr. Kiss G. – Dr. Kiss A. (1999) Áldozatvédelem – Szakkönyv a bűncselekmények áldozataival foglalkozók számára. BM Kiadó, 1999. Budapest. 29

30

- Történeti áttekintés -

áldozatnak az átélt sérelmekhez kapcsolódói érzései felszínre kerüljenek, elősegítve ezzel a feldolgozás folyamatát. Az áldozatot ért anyagi kár legtöbbször nem térül meg, vagy ha igen, akkor ahhoz hosszadalmas, évekig elhúzódó eljárásokon keresztül vezet az út.32 Az áldozatok helyzetének erősítése érdekében több nemzetközi szervezet fogalmazott meg ajánlásokat, ami hatott az Európai Unió tagországainak büntető jogalkotására is. 1985. nov. 29-én fogadta el az ENSZ „Az Igazságszolgáltatás Alapelveinek Deklarációja a bűncselekmények és a hatalmi visszaélések áldozataival kapcsolatban” elnevezésű nyilatkozatát.33 A Deklaráció többek között rögzíti, hogy a bűncselekmények áldozatainak joga nem kellően biztosított, nemzetközi és nemzeti intézkedésekre van szükség az áldozatok jogainak elismerésére, tiszteletben tartására és biztosítására. A Deklaráció a tagállamok kötelezettségévé teszi az áldozatoknak nyújtandó segítségadást, és azt, hogy a nemzeti törvényeket összhangba hozzák a nemzetközi normákkal. 1985. június 28-án hagyta jóvá az Európa Tanács „Az áldozatok büntetőjogi és büntető eljárásjogi jogállására vonatkozó ajánlás” c. állásfoglalását. Az ajánlás jogi szempontból nagyon lényeges irányvonalakat határoz meg a tagállamok számára. A rendőrség feladatává teszi az áldozatok felvilágosítását jogaikkal kapcsolatban, és előírja, hogy a rendőrség a sértettel úgy bánjon a büntetőeljárás során, hogy az ne szenvedjen el további lelki, érzelmi sérüléseket. Itt fogalmazódik meg az is, hogy az eljárás vádemelés szakában figyelembe kell venni, hogy az elkövető nyújtott-e jóvátételt az áldozatnak. A bűncselekménnyel okozott kár jóvátételét előtérbe kell helyezni, hangsúlyozza az Európa Tanács. Az ajánlás foglalkozik azzal is, hogy abban az esetben, ha a bűncselekményt nyilvánosságra hozzák, az áldozat személyét titokban kell tartani. Meg kell védeni az áldozat személyét attól is, hogy az elkövető esetleg bosszút álljon rajta, vagy családján. Az ajánlás szerint keresni kell a lehetőségét annak, hogy az áldozat és az elkövető között közvetítői, mediációs eljárásra kerüljön sor.34 Az Európa Tanács ajánlásai közül meg kell még említeni az 1987-ben kiadott „Az áldozatoknak nyújtandó segítségről és az áldozattá válás megelőzéséről” elnevezésű ajánlást. Az ajánlás hangsúlyozza az áldozatokkal kapcsolatos tudományos kutatómunka fontosságát és a lakosság lelkiismeretének (tudatának) felébresztését az áldozatok támogatása iránt. Felhívja a figyelmet arra, hogy az áldozat az eljárás során gyors egészségügyi, pszichikai és anyagi segítséget kapjon, emellett biztosítva legyen számára az állandó jogi felvilágosítás. Fontosnak tartja az ajánlás, hogy a lakosság részletes tájékoztatást kapjon az áldozattá válás megelőzésének módozatairól és eszközeiről.

III. A

MEDIÁCIÓ, MINT A HELYREÁLLÍTÓ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS MÓDSZERE

–

ÉRVEK,

ELLENÉRVEK

Míg a hagyományos büntető igazságszolgáltatás a bűncselekményt az állam ellen elkövetett tettként értékeli, addig a helyreállító igazságszolgáltatás személyek közötti konfliktusként tekint rá. Az egyik az elkövető bűnösségét hangsúlyozza, a másik az elkövető kötelezettségeit

Bár a kártérítési igényt a sértett a büntetőeljárás során is bejelentheti, a gyakorlatban azonban a legtöbbször a bíróság az igény érvényesítését polgári jogi útra tereli. 33 A deklaráció az ENSZ Bűnmegelőzéssel és az Elkövetők Kezelésével Foglalkozó 7. Kongresszusának állásfoglalása alapján készült. (ENSZ Deklaráció 1985.) Idézi: Dr. Vígh József: A helyreállító igazságszolgáltatás eszközei a büntető igazságszolgáltatás rendszerében. 34 Dr. Vígh József: A helyreállító igazságszolgáltatás eszközei a büntető igazságszolgáltatás rendszerében. 32

31

helyezi középpontba. A resztoratív igazságszolgáltatásban a sértett és az elkövető együtt dolgozzák ki azt a megoldást, amely a köztük fennálló konfliktust feloldja, szemben a büntető igazságszolgáltatással, ahol az állam képviselőjeként a bíró dönt a bűncselekmény következményeiről. A „megérdemelt büntetéssel” szemben a helyreállító igazságszolgáltatás legfőbb célja, hogy az áldozat szükségleteit kielégítse, miközben az elkövetőt arra ösztönzi, hogy felelősséget vállaljon az általa elkövetett cselekményért és aktív szerepet vállaljon az okozott kár, sérelem helyreállításában. A resztoratív igazságszolgáltatásnak többféle formája létezik, jelen tanulmányunkban azonban kizárólag az áldozat – elkövető közötti mediációval foglalkozunk.35 A mediáció során a sértett és az elkövető egy kívülálló semleges harmadik fél, a mediátor jelenlétében jut egyezségre. A mediátor feladata a felek közötti kommunikációt olyan mederben tartani, hogy az elősegítse az érdekek és szükségletek feltárását. A mediátor ügyel arra is, hogy az eljárás során kidolgozott megegyezés tartalma, a jóvátétel arányos és betartható legyen. A mediációs eljárás során a sértett és az elkövető egymással személyes kontaktusba kerül. Lehetőség nyílik arra, hogy a sértett az elkövetőnek kérdéseket fogalmazzon meg a bűncselekmény motivációiról, illetve beszéljen arról, hogyan élte meg a bűncselekmény miatt átélt traumát. Mindez segíti a megrázkódtatás feldolgozását, és hozzájárul ahhoz is, hogy az elkövető felelősségérzete feléledjen. A mediációs eljárás előnye - hasonlóan más diverziós eljárásokhoz -, hogy mind az elkövető, mind az áldozat számára csökkenthetők ill. elkerülhetők a büntetőeljárás és végrehajtás káros hatásai, mint pl. a stigmatizáció, vagy a másodlagos viktimizáció. Gyorsabbá válik a kár megtérülése a sértett számára, a jóvátétel fontos, központi szempontként jelenik meg. Csökken az igazságszolgáltatás túlterheltsége, esély adódik a visszaesés megelőzésére. Amint azt nemzetközi példák is mutatják, ezáltal csökken a bűnismétlés. Megerősödik a közösség szerepe, az érintettek saját kezükbe kapják annak lehetőségét, hogy a fennálló konfliktust rendezzék. 36 A jogi útról eltereléssel szemben aggályok is megfogalmazódnak időnként. A szkeptikusok szerint az elterelés veszélyezteti a jogállami eljárás garanciális szabályait, elsősorban a jogalkalmazás egységét, valamint a törvény előtti egyenlőséget és az ártatlanság vélelmét (a diverzió feltétele ugyanis, hogy az eljárás alá vont személy elismerje a bűncselekmény elkövetését). A bíróság elveszti kizárólagos jogát az ítélkezésre, míg a rendőrség és az ügyészség szankcionálási kompetenciához jut. A mediáció, mint lehetőség az elkövetőknek, illetve a bűncselekményeknek csak korlátozott körére terjed ki, ezért nem jelent érdemi áttörést.37 Azok az empirikus kutatások azonban, amelyek megvizsgálták a világ különböző országaiban már működő jóvátételi modelleket, arra a megállapításra jutottak, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás, köztük a mediáció sokkal inkább reagál a résztvevők érdekeire, szükségleteire. A különböző resztoratív eljárásokkal való elégedettség általában 90 százalék feletti mind az elkövetők, mind az áldozatok részéről, és hasonló mértékű a megállapodások eredményes betartása is. Az eredmények azt is mutatják, hogy a személy 35 A mediáció mellett a helyreállító igazságszolgáltatás másik gyakran alkalmazott módszere az Új-Zélandról származó ún. családi csoportkonferencia modell, amely az elkövető családtagjait is bevonja a helyreállító folyamatba. Az észak – amerikai és kanadai Navajo indiánok hagyományaira épül az ún. körmodell, amelynek lényege, hogy a facilitátor egy előre felépített kérdéssort intéz minden szereplőhöz, akik a körben elfoglalt helyük szerint egymást követően válaszolnak. A körmodellek egy speciális formája az ítélő kör, ami bevonja az igazságszolgáltatás szereplőit is (rendőr, bíró, ügyész, stb.). 36 Magyar Judit (2004): Mediáció az igazságügyben, Rendvédelmi Füzetek, RTF, 2004/22. 37 Uo.

32

- Történeti áttekintés -

elleni és inkább súlyosabb bűncselekmények esetén a módszer hatékonyabb a visszaesés csökkentésében, mint a hagyományos büntető igazságszolgáltatás rendszere. A témával foglalkozó kriminológiai-szociológiai kutatások szerint az állampolgárok nagyrészt nyitottak a módszer iránt, sok esetben jobban, mint a bírák vagy ügyészek.38

IV. A BÜNTETŐJOGI MEDIÁCIÓ INTÉZMÉNYI LEHETŐSÉGEI HAZÁNKBAN 4. 1. Szakmai és társadalmi közeg A témával foglalkozó hazai szakértők az elmúlt évtizedben, gyakorlatilag már a kilencvenes évek elejétől foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a resztoratív módszereket, köztük a mediációt az igazságszolgáltatás részévé tenni. Számos publikációban érveltek az elterelés és a jóvátételi szemlélet előnyei mellett, ismertetve a külföldi jó gyakorlatokat.39 Az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszéke, az Országos Kriminológiai Intézet és a Budapesti Szociális Forrásközpont együttműködésében valósult meg a „A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében” című kutatatás 2006-ban. A kutatás elsősorban arra kereste a választ, hogy milyen a társadalom és az igazságszolgáltatás szereplőinek viszonya azokhoz a büntetőjogi szankciókhoz, amelyek a helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerének részei, és amelyek Európa szerte már elfogadottak. A Dr. Kerezsi Klára által vezetett kutatás során egy 1200 fős lakossági felméréssel párhuzamosan 512 magyarországi ügyészt kérdeztek meg önkitöltős kérdőívvel a jog- és szabálykövetéssel kapcsolatos attitűdjeikről, az életszemléletükről, a büntető igazságszolgáltatáshoz kötött elvárásaikról, a létező bűnözés „valóságáról”, valamint a büntetőjogi következményekkel kapcsolatos attitűdjeikről.40 A felmérés eredményei azt jelezték, hogy az emberek általában túlbecsülik a bűnözést, ezen belül is az erőszakos bűncselekmények számának növekedését, a büntetéskiszabási gyakorlatot pedig a valóságnál jóval enyhébbnek képzelik el. Kerezsi úgy gondolja, hogy a bűnözésről a társadalomban élő torz, valós ismereteket nélkülöző kép elsősorban a média egyoldalú ábrázolásmódjának következménye. Hangsúlyozza ugyanakkor a kormányzat és az igazságszolgáltatási szakma felelősségét a lakosság megfelelő tájékoztatásával kapcsolatban. A kutatás során egyébként mind a lakossági megkérdezettek, mind a szakemberek (ügyészek) inkább egyetértettek azzal az igénnyel, hogy „a büntető igazságszolgáltatás feladatai hangsúlyosabban szolgálják a sértettek érdekeit”. Nagyjából hasonlóan - körülbelül kétharmaduk - gondolta azt is, hogy „az együttműködés nagyobb valószínűséggel vezet a kár helyreállítására”, mint a kényszer alkalmazása. Ugyanakkor az elkövető és a sértett közvetlen megegyezésének lehetőségét a szakemberek nagyobb mértékben támogatták, mint a lakossági megkérdezettek. Ez egyrészről arra utal, mondja Kerezsi, hogy a szakemberek 38 Társadalmi válaszok a normaszegésre: büntetés vagy helyreállítás. Fellegi Borbála előadása. ELTE – Szociológia Doktori program, 3. évfolyam. http://www.fellegi.hu/publications.html (2008. április 25.). 39 A teljesség igénye nélkül: Barabás Andrea Tünde (1992): Miért nincsen még mediációs eljárás Magyarországon? In. Rendészeti Szemle. 3/92. 22-27.; Uő.(1996): A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikus vizsgálat tükrében. In. Kriminológiai tanulmányok 33. kötet 142-157.; Uő. (2004): Börtön helyett egyezség? Mediáció és más alternatív szankciók Európában. Budapest, KJK-Kerszöv. 2004.; Görgényi Ilona (1993): Kártalanítás vagy jóvátétel. Kriminológiai közlemények. 48. sz. 37-77.; Herczog Mária - Gyurkó Szilvia (2004): Tettes-áldozat mediáció a fiatalkorúak büntetőjogában Európában. In. Jogi tanulmányok 2004. 79-90. Herczog Mária (szerk.) (2003), Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 40 A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében. Budapest Szociális Forrásközpont, 2006. Kutatásvezető: Dr. Kerezsi Klára. Résztvevő kutatók: Dr. Vígh József, Dr. Barabás Tünde, Dr. Kiss Anna.

33

felismerték a mediációban rejlő ügyszám-csökkentés lehetőségét, másrészről viszont arra, hogy a lakosságnak részletesebb információk nyújtása szükséges a büntető ügyekben alkalmazható közvetítéssel kapcsolatosan.41 A kutatási beszámolóból kiderül, hogy a megkérdezett ügyészek körében „támogatást kapott a jóvátétel és helyreállítás gondolata […], pozitívan értékelik annak egyes elemeit, ugyanakkor jelentős bizonytalanság és félreértelmezés is azonosítható”.42 A megkérdezett ügyészek 97, 5 százaléka egyetértett azzal, hogy a büntetőeljárás során ösztökélni kell az elkövetőt arra, hogy az általa okozott kárt helyreállítsa. Az ügyészek 80, 8 százaléka szerint az igazságszolgáltatás feladata az elkövető felelősségérzetének felkeltése; 83, 4 százaléka szerint az igazságszolgáltatásban meg kell teremteni az elkövető és a sértett közvetlen megegyezésének lehetőségét; ugyanakkor csak 30 százaléka értett egyet azzal, hogy az igazságszolgáltatás feladata lenne a sértettnek okozott kár helyreállítása a sértett felé. Ezek, a bizonyos szempontból ellentmondásos eredmények egyrészt határozott nyitottságot feltételeznek a megkérdezettek részéről a helyreállító igazságszolgáltatás szemléletével kapcsolatban. Másrészről azonban a válaszok jól mutatják, hogy a szakemberek körében a mediációs eljárással szembeni bizalmatlanság meglehetősen nagy.43 A kutatás során megkérdezettek egynegyede szerint a „helyi közösségnek is szerepet kell adni a bűnelkövetők felelősségre vonásában”, valamint 30 százalékuk valamelyest egyetértett azzal, hogy „az igazságszolgáltatásnak nem az elkövető büntetésére, hanem a bűncselekménnyel okozott kár helyreállítására kellene figyelnie”. Ugyanakkor a kérdezettek közel egyötöde egyetértett azzal, hogy „az igazságszolgáltatásnak csak az elkövető megbüntetése a feladata”.44 A kutatás azt is alátámasztotta, hogy az ügyészek általában elégedetlenek a hazai büntetéskiszabási gyakorlattal, amelyet több mint 70 százalékuk túl enyhének tart. Érdekes, hogy ezzel szemben csupán 55 százalékuk gondolta, hogy a büntetéskiszabás érdemi hatással van a bűnözés alakulására.45 Érdemes megemlíteni Windt Szandra és Barabás Tünde kutatását is, akik az eljárás alá vont fiatalkorú bűnelkövetők körében végzett vizsgálattal mérték fel az elkövetett bűncselekmény káros következményeinek helyreállítására irányuló hajlandóságot.46 A kutatás során 194 főt kérdeztek meg a baracskai, a tököli illetve a szirmabesenyői büntetés-végrehajtási intézetben, míg kontrollként 52, főleg budapesti és néhány kecskeméti pártfogolttal készült kérdőíves felmérés. A kérdezettek 80 százaléka 19 – 25 év közötti fiatal bűnelkövető volt. Az eredmények közül az egyik legfigyelemreméltóbb az volt, amely szerint a megkérdezett elkövetők nem tudták reálisan megbecsülni az általuk okozott kár nagyságát, azt túl- vagy épp alábecsülték, és sok esetben értelmezni sem tudták magát a kár fogalmát.47 Jó alapot teremthet ugyanakkor a mediációhoz, hogy a legtöbben a sértettet nem tekintik felelősnek azért, ami történt, és a legtöbben vállalnák azt is, hogy az általuk okozott anyagi kárt teljes mértékben megtérítsék. Ami elgondolkodtató, hogy noha 90 százalék fölötti volt azoknak a száma, akik vállalnák a kár helyrehozását általánosságban, az általuk elkövetett bűncselekmény sértettje számára mégsem hoznák helyre az ő sérelmére okozott anyagi hátrányt. Az is továbbgondolásra Dr. Kerezsi Klára: A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében. Uo. 43 Uo. 44 Uo. 45 Uo. 46 A kutatási beszámoló megjelent: Barabás A. Tünde – Windt Szandra (2004): Elterelés vagy elzárás? In.: Kriminológiai Tanulmányok, 41.k. (szerk: Irk, F.) Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, 295-315.o. 47 Uo. 41 42

34

- Történeti áttekintés -

érdemes, hogy bár nem ismerte korábban a sértettet az elkövető, mégis sokan válaszolták azt, hogy a „sértett részére nem vállalnának – a kár helyreállítása érdekében – munkát. Fontos információ a döntéshozók számára, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők többsége a sértettel egyezne ki, közvetítő segítsége nélkül.48 A Bktv. elfogadása után, de még a hatálybalépés előtt, 2006. októbere és 2007. januárja között zajlott a Rézler Gyula Alapítvány támogatásával Fellegi Borbálának a kutatása. Ennek során összesen 45 bíróval és ügyésszel készült strukturált interjú annak feltárására, hogy az igazságügyi rendszer szereplői milyen attitűddel közelítik meg a mediáció témáját. A kutatási időszak azért is rendkívüli jelentőségű, mert „ez a rövid időszak az utolsó azon időszak volt, amikor még lehetséges volt jogalkalmazók ösztönös, a gyakorlat által még nem „befolyásolt” érzéseit, gondolatait feltérképezni a mediáció szellemiségével, céljaival, beépíthetőségével kapcsolatban.”49 A beszélgetésben 34 fő egyénileg vett részt, míg 11 fő esetében csoportos interjúra került sor. Bár a reprezentativitás kritériumai Fellegi szerint nem teljesültek a kutatás során, „az egyes beszélgetések tartalma, belső dinamikája, a válaszok egy interjúkon belüli módosulása, a válaszok mögötti részletes kifejtések, valamint a leginkább hangsúlyozott szempontok kiemelése ahhoz segített hozzá, hogy képet kapjunk az érintett szakembereket befolyásoló főbb motivációkról és aggályokról. ”50 Fellegi szerint a kutatás egyik tanulsága az volt, hogy a bírák és ügyészek egyéni döntéseit, hozzáállását milyen erősen meghatározza az aktuális jogszabályi, hivatali környezet, amelynek keretein belül tevékenységüket végzik. „Más szavakkal, a jogalkalmazók sokkal inkább hivatalnokai, mint jogalkotói az aktuális rendszernek. Úgy tűnik, a napi gyakorlatot behatároló döntések, állásfoglalások és irányadások elsődlegesen az intézményi hierarchia magasabb szintjein kerülnek meghatározásra, és kevésbé tekinthetőek egyéni meggyőződések eredményeinek.”51 Mindezt Fellegi azért tartja fontosnak hangsúlyozni, mert véleménye szerint egy makroszintű, a szervezeti rendszert és döntésmechanizmusokat feltáró kutatás pontosabb választ adott volna az általa felvetetett kérdésekre, mint a kutatása során megvalósuló, egyéni attitűdöket feltáró módszer. Ugyanakkor, az interjúk elemzése során számos tényező azt is mutatta a tanulmány szerint, hogy megjelennek egyéni tényezők, attitűdbeli különbségek, kognitív és érzelmi eltérések a szakemberek körében.52 Ezeket, a szempontokat azért is érdemes figyelembe venni, hisz, ahogy azt később tanulmányunkban látni fogjuk, elsősorban az ügyész, illetve a bíró diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, mely ügyek kerülnek végül mediációra. Érdekes tanulsága volt Fellegi kutatásának az is, hogy legtöbben bár a büntetés céljaként elsőként az elrettentést határozzák meg, sok esetben maguk vallottak arról, mennyire nem képes a büntetés ezt a küldetését teljesíteni.53 Az interjúk megerősítették azt a feltevést, ami szerint „a klasszikus büntető-igazságszolgáltatásban az áldozatok nem csak bűncselekmények, hanem, sok esetben maga az eljárás kárvallottjaivá is válnak. A büntetőeljárás az áldozatot továbbra is tanúként

Uo. Fellegi Borbála (2007): Megtorlás vs. jóvátétel. Mi büntető rendszerünk célja az ügyészek és bírók szemével nézve? http://www.fellegi.hu/publications.html (2008. április 25.). 50 Uo. 51 Uo. 52 A bírók és ügyészek motivációi kapcsán Fellegi két alapvető irányú megközelítésmódot vélt felfedezni interjúalanyainak válaszai alapján: a holisztikus (inkább az emberi tényezőkre, érzelmekre, dinamikára fókuszáló), és a formális (inkább az eljárásra, ügymenetre fókuszáló) megközelítésmódot. Ugyanígy, a bírói, ügyészi attitűdök vizsgálata terén is megkülönböztetett öt csoportot, az „önértékelőt”, a „tanárt” a filozófust”, a „hivatalnokot” és a „cinikust” annak mentén, hogy a válaszadóknak milyen az ember– és világképe, hogyan viszonyulnak önmagukhoz, az igazságszolgáltatáshoz, mi áll gondolkodásuk fókuszában. 53 Uo. 48 49

35

kezeli: vallomása és együttműködése az elkövető bűnösségének megállapítását szolgáló kellékként funkcionál az igazság szolgáltatása során” – írja Fellegi. Meglepő eredménye volt a kutatásnak, hogy a jogalkalmazók számára nem jelentett gondot a bűncselekményben közvetlenül érintett feleknek átadni a döntési jogkört, hogy az őket érintő konfliktusban megállapodásra jussanak, és ez kihatással legyen a büntetőeljárás további menetére. A szakemberek körében egyetértés volt abban a kutatást elemző tanulmány szerint, hogy bizonyos mértékig a bűncselekmény valóban a felek ügye, ők maguk tudják leginkább megfogalmazni, mire van szükségük a károk helyreállításához, valamint a bűncselekmények jövőbeni elkerüléséhez. A megkérdezettek a döntés átadását ésszerű reakciónak tekintették, hangsúlyozták azonban az alapvető személyiségi jogok érvényesülésének fontosságát, az eljárás megfelelő szabályozottságát, valamint annak biztosítását, hogy az áldozatok ne váljanak ismét áldozattá a folyamat során.54 4. 2. Nemzetközi elvárások A közvetítői eljárás feltételeinek megteremtését nem csak a büntető igazságszolgáltatás eredménytelenségeivel összefüggő kriminálpolitikai okok indokolták, hanem nemzetközi elvárások is. Ahogy arról már korábban esett szó, az áldozatok szerepével, helyzetével kapcsolatosan az ENSZ és az Európa Tanács már a nyolcvanas években megfogalmazott ajánlásokat, majd 2001-ben az Európai Unió Tanácsa elfogadta a sértett büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220/IB kerethatározatát. Az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke értelmében, a kerethatározatban foglaltak betartása az elérendő célok és eredmények tekintetében kötelezőek a tagállamokra, így hazánkra nézve is, ugyanakkor az Unió a tagállamok hatóságaira bízza, hogy ez milyen formában kerüljön megvalósításra. Az Unió ugyanakkor a szerződés 10. cikkében előírja, hogy tagállamok segítsék elő a büntetőügyekben alkalmazott közvetítést. A kerethatározatban foglaltak végrehajtásának határideje 2006. március 22. volt. Minden tagállamnak biztosítania kell azt is, hogy a büntetőeljárás során a sértett és az elkövető között közvetítés útján elért megállapodást figyelembe lehessen venni. A bűncselekmények körének meghatározását a kerethatározat a nemzeti jogalkotóra bízza. A kerethatározat rendelkezéseit a tagállamoknak a belső jogukkal összhangban kell alkalmazniuk, vagyis a tagállamok kötelesek a belső joguknak megfelelő végrehajtási szabályok megalkotására, azonban a keretek és a módszerek szabadon megválaszthatóak. A mediáció büntető ügyekben való alkalmazásának alapelveit és egyes kérdéseit jóval részletesebben tárgyalja az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 19. számú, a tagállamok számára a büntető ügyekben alkalmazott mediáció tárgyában elfogadott ajánlása, amely azonban az uniós kerethatározattal szemben nem kötelező erejű a tagállamokra nézve. Az ajánlás a kerethatározatnál részletesebb javaslatokat tesz a közvetítői eljárás feltételeivel, módszereivel, a terhelttel és a sértettel való bánásmóddal, jogokkal kapcsolatban. Az ajánlás a mediációt akkor tartja alkalmazhatónak, ha a felek ahhoz szabad akaratukból hozzájárulnak. A felek bármikor visszavonhatják hozzájárulásukat, a mediáció alatt folytatott megbeszélés titkos, és később nem használható fel, kivéve, ha a felek hozzájárulásukat adják. Az ajánlás arra is javaslatot tesz, hogy a mediáció a büntető igazságszolgáltatási folyamat minden szakaszában elérhető legyen, valamint hogy a mediációs szolgáltatások a büntető igazságszolgáltatási rendszerben megfelelő autonómiával rendelkezzenek. További ajánlásként fogalmazta meg, hogy egy adott büntető ügynek a mediátorhoz utalása, valamint 54

Uo.

36

- Történeti áttekintés -

a mediáció kimenetének megítélése a büntető igazságszolgáltatási hatóságok kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia. Mielőtt a felek hozzájárulnak a mediációhoz, teljes körűen tájékoztatni kell őket jogaikról, a folyamat jellegéről és az így meghozott döntés lehetséges kihatásairól. Bár a mediáció büntető ügyekben történő alkalmazásának bevezetése hosszú évek óta állt hazánkban is a tudományos érdeklődés középpontjában, jogalkotási feladatként azonban a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2005-ben és 2006ban megvalósítandó feladatokról szóló kormányhatározat55 írta elő. Az előkészítő munka folyamán a jogalkotó megvizsgálta egyes európai országokban (Csehországban, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Ausztriában) kialakított szabályozást, illetve arra is nyílt lehetőség, hogy a kanadai tapasztalatokat is megismerjék. Ennek során megállapítható volt, hogy számos modell létezik Európában és Európán kívül egyaránt, ezek között azonban a vádemelés elhalasztásával párhuzamosan folytatott közvetítői eljárás a vizsgált országok jelentős részében ismert volt. Ezek a tapasztalatok segítették aztán a jogalkotót, hogy kidolgozza a közvetítői eljárás alkalmazásának feltételeit, és a hozzá kapcsolódó jogkövetkezményeket. A nemzetközi példák fontos támpontot jelentettek azon bűncselekmények körének meghatározásánál is, amelyek miatt folyó büntetőeljárásban közvetítői eljárásnak helye lehet. Ahogy arra a Bktv. indokolása kitér, a hazai jogalkotó a külföldről ismert legtöbb szabályozási modelltől eltérően magas szintű jogszabály, azaz külön törvény elfogadását tartotta célszerűnek.56 A büntetőeljárásról szóló törvény módosítása vezette be a büntetőeljárásba a közvetítői eljárást.57 A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvénynek az alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a Be.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén az ügyet az ügyész, illetőleg a bíróság közvetítői eljárásra utalta.

1036/2005. (IV. 21.) Korm. határozat III/A 3. pontja. Bktv. indokolása. 57 2006. évi LI. törvény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról. 55 56

37

HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁS, A MEDIÁCIÓ FOLYAMATA

Tanulmányunk jelen fejezetében szeretnénk átfogó képet adni arról, hogy a hazai jogi környezet hogyan ad keretet a mediáció alkalmazásának, illetve a közvetítői eljárás folyamatát milyen előírások, rendelkezések mentén szabályozza. Megvizsgáljuk azt is, hogy a jelenlegi törvényi háttér hogyan segíti elő, vagy épp akadályozza, hogy a jogalkotó szándéka, és a mediációs eljárásból fakadó előnyök a gyakorlatban érvényesüljenek. A jogszabályi környezet, illetve a gyakorlati és jogértelmezési problémák elemzése során a Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetőjének összefoglalására58, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a Btk. és a Be. közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseiről kiadott véleményére59, valamint a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumvezetőjének a közvetítői eljárásról szóló tájékoztatójára60 támaszkodtunk, vizsgáljuk továbbá a Legfőbb Ügyészség mediációval kapcsolatos ún. Emlékeztetőjét61 is. Ahogy arról már korábban esett szó, 2007. január elsején lépett hatályba a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvény, a Bktv., illetve a közvetítői eljárást lehetővé tevő Btk. és Be. módosításai.

I. A BTK. MEDIÁCIÓVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEI A Btk. határozza meg azon személyek körét, akiknek ügyében közvetítői eljárás igénybevételére van mód. A jogszabály szerint nem büntethető az, aki az egyes személy elleni (Btk. XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési vagy vagyon elleni, háromévi szabadságveszténél nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette, vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette.62 Fiatalkorú elkövető esetén ugyanez a szabály alkalmazandó az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmények elkövetése esetén, ha jóvátételre került sor közvetítői eljárás keretén belül.63 Felnőtt korú elkövető esetében a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt az előzőekhez hasonlatosan a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette, vagy más módon jóvátette.64 A jogszabály kizárja a közvetítői eljárás lehetőségét abban az esetben, ha az elkövető többszörös vagy különös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy a bűncselekmény halált okozott. Kizárja akkor is, ha az elkövetés ideje alatt az elkövető próbaidejét töltötte, vagy szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott

Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetője 2007.E1.II.E.1/26.sz. összefoglalása a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálatáról az ítélőtáblák tájékoztatói alapján (2008. január 4.). 59 Legfelsőbb Bíróság Büntető kollégiumának 3/2007 BK véleménye az 1978. évi IV. törvény (Btk.) és az 1998. évi XIX. Törvény (Be.) közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseinek értelmezéséről (2007. május 14.). 60 Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumvezetőjének 2006.E1.II.B.31646. sz. tájékoztatója a közvetítői eljárásról (2007. április 17.) 61 Legfőbb Ügyészség (továbbiakban LÜ) 2007. január 31-én kelt, és 2007. június 19-én módosított emlékeztetője (LÜ Emlékeztető). 62 Btk. 36. § (1) bek. 63 Btk. 107/A. § 64 Btk. 36. § (2) bek. 58

38

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztása idején követte el a bűncselekményt.65 A Btk. a jóvátételre a tevékeny megbánás kifejezést alkalmazza. A törvény indokolása szerint „a jogalkotó felismerve annak lehetőségét, hogy az elkövetett cselekmény az elbírálásig elveszítheti társadalomra veszélyességét, illetve az oly mértékben csekélyé válhat, hogy a legcsekélyebb büntetés kiszabását sem indokolja, lehetőséget biztosított a büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentesülésre […] A Btk. e törvénnyel újraszabályozott 36. §-a tartalmazza a közvetítői eljárással összefüggésben a tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető, illetve a büntetés korlátlan enyhítésére alapot adó jogintézmény szabályait. A fiatalkorúakra a törvény az általános szabályokhoz képest enyhébb rendelkezéseket tartalmaz.” 66 (Az enyhébb szabályozás azt jelenti, hogy az ő esetükben minden mediálható ügy, ha sikeres, a büntethetőség megszűnését eredményezi.)

II. A BE. MEDICIÓVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEI A Be. szerint, a Btk.-ban szabályozott esetekben a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásuk esetén alkalmazható a közvetítői eljárás.67 A közvetítői eljárás célja a Be. szerint, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni a jogszabály szerint, hogy a gyanúsított és a sértett között - a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre. Az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye. 68 A közvetítői eljárás lefolytatását az teszi lehetővé, hogy a Be. szerint az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védő, illetőleg a sértett indítványára az eljárást legfeljebb hat hónapi időtartamra felfüggeszti, és az ügyet közvetítői eljárásra utalja. Az ügyész abban az esetben jár el így, ha – a Btk. alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye, – a gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tett, vállalja, és képes a sértett kárát megtéríteni vagy a bűncselekmény káros következményeit más módon a sértettnek jóvátenni, – a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint – a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.69 A jogalkotó garanciákat épített be a jogszabályba arra vonatkozóan, hogy a közvetítői eljárás során a terhelt a bűncselekmény megbánása, jóvátételi hajlandósága esetén ne kényszerüljön saját maga ellen olyan adatot szolgáltatni, amely a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként felhasználásra kerülhet. A Be. szerint ugyanis a gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői eljárás során tett, az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel. Ugyanezen okból a közvetítői eljárás kimenetelét sem lehet a gyanúsított terhére értékelni.70

Btk. 36. § (3) bek. a), b), c), d) pontjai. Btk. magyarázata. 67 Be. 221/A. § (1) bek. 68 Be. 221/A. § (2) bek. 69 Be. 221/A. § (3) bek. a), b, c), d) pontjai. 70 Be. 221/A. § (5) bek. 65 66

39

A közvetítői eljárás eredményessége esetén, ha a bűncselekmény három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő, az ügyész az eljárást megszünteti. Öt év szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény esetén vádat emel, és ilyen esetekben a bíróság a büntetés kiszabásánál élhet a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségével. Ha a gyanúsított a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.71 A közvetítői eljárást nem csak az ügyészi, hanem a büntetőeljárás első fokú bírósági szakaszában, is el lehet rendelni. A bíróság eljárására vonatkozó szabályok többsége az ügyész eljárására vonatkozó szabályokra utal vissza. A Be. magyarázata kihangsúlyozza a tevékeny megbánás és s közvetítői eljárás közötti szoros kapcsolat fontosságát. A tevékeny megbánást megalapozó megállapodás közvetítői eljárás hiányában – azaz, ha a sértett és az elkövető egymás között, mediátor jelenléte nélkül állapodik meg -, nem eredményezheti az eljárás megszüntetését, illetve a büntetés korlátlan enyhítését. A magyarázat szerint ennek a rendelkezésnek garanciális jelentősége van: az esetleges visszaéléseket, a sértett befolyásolásának lehetőségét, a sértett helyzetének kihasználását lehet kiküszöbölni azzal, ha csak és kizárólag a Be. szabályai szerint, illetőleg a közvetítői eljárásról szóló külön törvény szerint eljáró szervek felügyelete mellett folynak a tárgyalások a terhelt és a sértett között.72 Szintén a törvénymagyarázat hangsúlyozza azt is, hogy a közvetítői eljárásra utalásnak főszabály szerint - csak a vádemelést megelőzően van helye. Ennek ellenére a törvény lehetővé teszi, hogy a bírósági szakaszban is helye legyen a közvetítői eljárásnak, de a remélt tipikus előfordulása a bírósági eljárást megelőző szakasz kell, hogy legyen. A visszaélés megelőzése végett különösen az eljárás elhúzásának veszélyére tekintettel - azonban a közvetítői eljárásra utalásnak a büntetőeljárás alatt csak egy alkalommal van helye.73 A magyarázat szerint a közvetítői eljárás akkor is eredményesnek tekinthető, ha a terhelt a jóvátétel iránti elkötelezettségét hiteles módon kinyilvánította. A jóvátétel természete - pl. rendszeres támogatás biztosítása - életszerűtlenné teheti azt, hogy a közvetítői eljárásra nyitva álló hat hónap alatt a terhelt minden kötelezettségét teljesítse. Nem célszerű azonban az ilyen eseteket a közvetítői eljárás lehetőségéből eleve kizárni, mondja a magyarázat. Abban az esetben, ha az ügyész a vádemelés elhalasztásával él, és a legfeljebb két éves határidő eredményesen eltelt, az eljárást meg kell szüntetni. A magyarázat hangsúlyozza, hogy a háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban, de ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő esetekben azonban a vádemelés elhalasztására nem kerülhet sor, hiszen az eredményes közvetítői eljárást követően a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségére tekintettel mindenképpen vádat kell emelni. Ilyenkor a büntetőeljárással párhuzamosan teljesítő terhelt ügyében az eredményes jóvátételt a bíróság veszi figyelembe, mint a büntetés korlátlan enyhítését megalapozó körülményt.74 Mivel a közvetítői eljárásra való utalás az ügyész diszkrecionális döntésébe tartozik, a Be. azt mondja, hogy a mediáció feltételeinek fennállását vizsgálandó az ügyész a sértettet és a terheltet meghallgatja, illetve ha szükségesnek látja, pártfogói véleményt is beszerez.75 A Be. 221/A. § (7) bek. Be. magyarázata. 73 Be. magyarázata. 74 Be. magyarázata. 75 Be. 224. § (4) bek. 71 72

40

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

törvény magyarázata szerint a terhelt és a sértett meghallgatása elengedhetetlen, hiszen közvetítői eljárásra csak az önkéntes hozzájárulásukkal kerülhet sor. A törvény erre tekintettel írja elő az ügyész számára a sértett és a terhelt meghallgatását. A szükség esetén beszerezhető pártfogó felügyelői vélemény az ügyészt segítheti abban, hogy a terhelt személyiségéről, körülményeiről, illetve jóvátételre való hajlandóságáról, valamint a sértett hozzáállásáról tájékozódni tudjon, amely alapján valószínűsíteni tudja, hogy a mediáció törvény feltételei fennállnak.76

III. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY, A MEDIÁCIÓ FOLYAMATA A közvetítői eljárás részletes szabályairól, ahogy arról már esett szó, a jogalkotó külön törvényben rendelkezett. A Bktv. az alapelvekre, a résztvevő személyekre, a közvetítő jogállására, valamint az eljárás jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A törvény a közvetítői eljárás definícióját a következők szerint határozza meg: „A közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg ügyésztől független, harmadik személy (közvetítő) bevonásával - a sértett és a terhelt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő - írásbeli megállapodás jöjjön létre. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a sértett és a terhelt között - a terhelt tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre.”77 Láthatjuk, hogy a törvény szövegében megjelenik az az alapvető, paradigmatikus szemléletváltás, amely a bűncselekményt már az elkövető és a sértett közötti konfliktusként definiálja, és ebből következően elismeri azt, hogy a döntési jogkör az államtól az érintettekhez kerüljön vissza. A törvény indokolása szerint a megállapodás akkor alkalmas a közvetítői eljárás céljának megvalósítására, ha a terhelt és a sértett önként, minden befolyástól mentesen megállapodnak abban, hogy a terhelt hogyan, milyen módon téríti meg a sértettnek okozott kárt, illetve milyen más módon gyakorol jóvátételt. A közvetítői eljárás a terhelt érdekét szolgálja, mondja az indokolás, hiszen a törvény által megkívánt magatartás tanúsítása esetén a vele szemben indult büntetőeljárás megszüntetésére, illetve a büntetés korlátlan enyhítésére kerülhet sor, egyúttal azonban a sértett szempontjait is megfelelően megjeleníti, ha a büntető- illetve a polgári peres eljárásnál gyorsabb, egyszerűbb eljárásban kaphat számára megnyugtató elégtételt. Az indokolás kiemeli, hogy csak a tényleges kártérítés, illetőleg az egyéb jóvátétel megtörténte eredményezi az eljárás megszüntetését, illetve a büntetés korlátlan enyhítését.78 Tehát, a tevékeny megbánást nem a megállapodás létrejötte, hanem annak teljesítése alapozza meg. A jogszabály rendelkezik arról, – ahogy azt már a bevezetőben említettük -, hogy a közvetítői eljárásban mediátorként a pártfogó felügyelők, illetve 2008. január 1-jétől ügyvédek is eljárhatnak.79 A törvény indokolása hangsúlyozza, hogy az ügyvédek mediátori szerepvállalása nem érinti azt a szabályt, hogy a mediációs eljárás lefolytatásáért az állam részéről az Igazságügyi Hivatal felel. Az indokolás szerint az, hogy az ügyészség és a bírák hány ügyet utalnak mediációra, független attól, hogy hány képzett mediátor áll az igazságszolgáltatás rendelkezésére. A közvetítői tevékenység - hangsúlyozza az indokolás -, valamint az annak egységességét szolgáló képzés, továbbképzés, mentorálás, szupervízió és Be. magyarázata. Bktv. 2. § (1), (2) bek. 78 Bktv. indokolása. 79 Bktv. 3. § (1). 76 77

41

esetmegbeszélés akkor hatékony szakmailag és költségvetési szempontból egyaránt, ha megfelelő, de elégséges számú mediátorral rendelkezünk.80 A jogszabály szerint a közvetítő feladata, hogy a közvetítői eljárás során „pártatlanul, lelkiismeretesen, a szakmai követelmények szerint közreműködjön a megállapodás létrehozásában. A közvetítőnek tiszteletben kell tartania az eljárásban résztvevők méltóságát, és biztosítania kell, hogy a résztvevők egymással szemben is tisztelettel járjanak el”81. Természetesen a törvény rendelkezik arról is, hogy a közvetítőt mind az eljárás alatt, mind azt követően titoktartási kötelezettség terheli.82 A törvény indokolása szerint ez is annak biztosítását szolgálja, hogy „a sértett és a terhelt között a megállapodás létrejöttének folyamata közben kialakulhat egy a büntetőeljáráshoz képest bizalmasabb viszony, ezzel azonban nem élhet vissza egyetlen hivatalos szerv sem. A titoktartási kötelezettség garanciális elem mind a sértett, mind a terhelt számára”83. A törvény olyan garanciális jellegű, a közvetítő személyére vonatkozó kizárási szabályokat iktat be, amelyek biztosítják a közvetítő pártatlanságát és elfogulatlanságát. Hasonlóan a pártfogó felügyelő közvetítőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokhoz84 a törvény a közvetítői feladatokat ellátó ügyvédek vonatkozásában is tartalmazza, hogy az az ügyvéd, aki a terhelt vagy a sértett ügyében három éven belül eljárt, vagy bármelyikük folyamatban lévő ügyében eljár, közvetítőként nem járhat el. A közvetítői eljárást követően, ha a vádemelés elhalasztására, illetve a büntetőeljárás folytatására kerül sor, egyik fél ügyében sem járhat el az ügyvéd, továbbá a megállapodás alapján joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet és jogtanácsosként vagy ügyvédként annak ellenjegyzésére nem jogosult.85 A közvetítői eljárás a büntetőeljárást felfüggesztő és az ügyet közvetítői eljárásra utaló ügyészi határozattal, vagy bírósági végzéssel indul meg.86 A törvény az eljárás általános szabályai közé sorolja mindkét fél részvételének önkéntességét, és azt a jogot, hogy a felek bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat. Hangsúlyozza azt is a törvény, hogy a résztvevőknek minden egyezséget önként kell meghozniuk.87 A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevők jogi képviselővel jelenjenek meg a közvetítői eljáráson, illetve szükség esetén maximum két – két általuk megnevezett személy (hozzátartozó, barát) a mediáción jelen legyen.88 A törvény indokolása szerint a közvetítői eljárás sikerét szolgálhatja az is, ha a jogban jártas személy közreműködésén túl, a sértett és a terhelt is megnevezhet legfeljebb két-két olyan, vele bizalmas viszonyban lévő személyt, aki jelenlétével, esetleges felszólalásával előmozdíthatja a megállapodás létrejöttét, és biztonságot ad annak, aki őt a közreműködésre felkérte. Az indokolás szerint nem szükséges, és nem célszerű azonban túlságosan nagy létszámban folytatni a közvetítői megbeszéléseket, ezért a törvény csak két-két ilyen személy bevonását teszi lehetővé. A törvény általános szabályként a sértettre és a terheltre bízza, hogy ki legyen az a bizalmi személy, aki jelenlétével segítheti őt. Előfordulhat azonban, mondja az indokolás, hogy olyan személy megnevezésére kerül sor, akinek érdekeivel ellentétes a megállapodás létrejötte, vagy Bktv. indokolása. Bktv. 3. § (3) bek. 82 Bktv. 3. § (2), (5) bek. 83 Bktv. indokolása. 84 Bktv. 4. § (1) bekezdés d) pont. 85 Bktv. 5/A. § a), b). 86 Bktv. 6. § a), b). 87 Bktv. 7. § (1) bek.. 88 Bktv. 7. § (4), (5) bek.. 80 81

42

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

személye kérdésessé teszi a sértett, illetve a terhelt közvetítői eljárásban való önkéntes részvételét. A közvetítő az ilyen személy részvételére vonatkozó indítvány teljesítését megtagadja, amely döntés ellen jogorvoslatot nem biztosít a törvény.89 A jogszabály lehetővé teszi azt is, hogy szükség esetén a közvetítő szakértőt vonjon be az eljárásba, aki speciális szaktudásával segíti a mindkét fél számára kielégítő egyezség létrejöttét.90 Mivel a jogalkotó is felismerte, hogy a közvetítői eljárás egyik előnye a hagyományos büntetőeljáráshoz képest épp a gyorsaság és a hatékonyság, a jogszabály viszonylag szűk elintézési határidőket állapít meg. A közvetítő, az eljárást elrendelő határozat kézhezvételét követően, tizenöt napon belül kitűzi az első közvetítői megbeszélés időpontját91. A közvetítői megbeszélést rendszerint a pártfogó felügyelői szolgálat hivatali helyiségében kell megtartani, indokolt esetben azonban a közvetítő ettől eltérhet. Az első közvetítői megbeszélésre történő idézésben a sértettet és a terheltet a közvetítőnek röviden tájékoztatni kell a közvetítői eljárás lényegéről, jogkövetkezményeiről, valamint jogaikról és kötelezettségeikről. A törvény szerint a közvetítői eljárást úgy kell megszervezni, hogy azt az első közvetítői megbeszéléstől számított három hónapon belül be lehessen fejezni, és a jelentés, továbbá a megállapodásról szóló okirat a büntetőeljárás felfüggesztése határidejének letelte előtt megérkezzen az ügyészhez, illetve a bírósághoz.92 A törvény indokolása szerint fontos, hogy a közvetítői eljárás „nem lehet a büntetőeljárást elhúzó, parttalan és céltalan egyezkedés eszköze. A törvény kellő időt biztosít arra, hogy amennyiben nem sikerül egy megbeszélésen megállapodni, legyen mód az esetleges újabb megbeszélésre, de ésszerű határidőn belül az eljárás résztvevőinek el kell tudniuk dönteni, hogy megállapodnak, vagy sem”93. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy ha a sértett vagy a terhelt az első kitűzött megbeszélésen nem jelenik meg, akkor alapos indokkal magát utólag kimenthesse. A közvetítő ez esetben megvizsgálja, hogy a távollét magyarázatául felhozott indok valóban alapos-e, és pozitív elbírálás esetén újabb határidőt tűz ki. Amennyiben valamelyik fél ezen az időponton ismételten nem jelenik meg, és távolmaradását nem igazolja, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy az eljáráson való részvételre vonatkozó önkéntes nyilatkozatát visszavonta.94 Látható, hogy a jogalkotó számol azzal, hogy előfordulhat valamely objektív körülmény folytán, hogy a felek egyike, vagy akár mindkettő a megbeszélésen nem jelenik meg, ez azonban még nem jelentheti a közvetítői eljárás automatikus befejezését. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy az áldozat tovább sérül érzelmileg, ha ő megjelenik, az elkövető pedig távol marad: azaz, ha a sértettnek fontosabb lesz a megegyezés, mint annak, aki az ő kárára valamilyen bűncselekményt követett el. A törvény indokolása erről azt mondja, hogy az eljárás során az azonos álláspont kialakítására kell törekedni, ezért a Be. szabályaihoz képest lényegesen enyhébbek a mulasztás jogkövetkezményei, és némiképp kötetlenebbek az eljárás menetéről szóló rendelkezések is. „A közvetítői eljárás eredménytelensége, sikertelensége semmiképp sem róható egyik résztvevő - eljárásjogi helyzeténél fogva kiemelendő, hogy a terhelt - terhére sem” – mondja az indokolás95

Bktv. indokolása. Bktv. 7. § (4) bek. 91 2007-ben ez a határidő csak nyolc nap volt. 92 Bktv. 9. § (2), (3), (4) bek. 93 Bktv. indokolása. 94 Bktv. 10. § (1), (2) bek. 95 Bktv. indokolása. 89 90

43

A közvetítői megbeszélésen a közvetítőnek meg kell hallgatnia a sértettet és a terheltet is. Míg bizonyos esetekben a felek meghallgatása megtörténhet egymás távollétében is, a megállapodás megkötésekor és aláírásakor mindkét félnek együttesen meg kell jelennie.96 A közvetítői eljárás legfontosabb mozzanatairól, a közvetítői megbeszélésekről feljegyzés készül, ami tartalmazza a megbeszélésen jelen lévők nevét, továbbá az eljárás menetének legfőbb elemeit, a jogszabály szerint oly módon, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése, valamint az eljárási szabályok megtartása nyomon követhetők legyenek.97 A törvény indokolása szerint a feljegyzés az eljárás törvényességének fontos garanciális eleme, egyúttal a történtek lényegének a közvetítő általi dokumentálása a résztvevők érdekeit is szolgálja.98 A közvetítői eljárásban a megállapodás akkor jön létre a jogszabály szerint, ha a sértett és a terhelt között a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésében vagy a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátételében azonos álláspont alakul ki. A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a büntetőeljárás felfüggesztésének tartama alatt vagy a vádemelés elhalasztása tartamának lejártáig egy összegben, illetőleg meghatározott rendszerességgel, részletekben fizeti meg vagy más módon nyújt jóvátételt, az eljárás költségeit ki viseli. A megállapodásban vállalt kötelezettségeknek a Bktv. szerint meg kell felelniük a jogszabályoknak, ésszerűnek kell lenniük, és nem ütközhetnek a jó erkölcsbe. A megállapodásról a közvetítő okiratot állít ki, ami közokiratnak minősül.99 A törvény indokolása szerint a közvetítőnek kell azt vizsgálnia, hogy a terhelt által vállalt kötelezettség nem sért-e jogszabályt, végrehajtható, teljesíthető-e, valamint a társadalom erkölcsi értékrendjével nem ellentétes-e. Az indokolás szerint e körben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a terhelt cselekménye milyen mértékű érdeksérelemmel járt, és ehhez mérten mekkora terhet jelent a megállapodásban vállaltak teljesítése. A sértett és a terhelt ezeknek a követelményeknek a figyelembe vételével egyezhet meg a kártérítés, jóvátétel összegében, a végrehajtás módjában, időpontjában és minden más részletkérdésben is. A sértett és a terhelt megállapodhatnak úgy, hogy a megállapodással egyidejűleg sor kerül az abban foglaltak végrehajtására. Ugyanakkor a jogszabály lehetővé teszi azt is, hogy ha a sértett beleegyezik, a megállapodás végrehajtása több mozzanatban történjen (pl. több részletben téríti meg a kárt a terhelt). Ezekben, az esetekben az eljárás megszüntetésére nem kerül sor, ilyenkor az ügyész egy, illetőleg két évvel elhalaszthatja a vádemelést, és a megállapodásban foglaltak végrehajtásának függvényében megszünteti az eljárást, vagy vádat emel. Ha a bírósági szakaszban kerül sor ilyen tartalmú megegyezésre, a bíróság az eljárás felfüggesztésének lejártakor dönt az eljárás megszüntetése, illetve a büntetőeljárás folytatása tárgyában. A jogszabály indokolása szerint a megállapodás minél előbbi végrehajtásának elősegítését szolgálja az a rendelkezés, amelynek értelmében a kár megtérítésének, illetve a más módon történt jóvátételnek a végső határideje a vádemelés elhalasztásának lejárta, illetve a büntetőeljárás felfüggesztésének tartama.100

Bktv. 11. § (1) – (6) bek. Bktv. 12. § (1) – (3) bek. 98 Bktv. indokolása. 99 Bktv. 13. § (1) – (5) bek. 100 Bktv. indokolása. 96 97

44

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

A közvetítői eljárás során létrejött megállapodás nem érinti a sértettnek azt a jogát, hogy a büntetőeljárásból származó igényét bírósági vagy más eljárásban érvényesítse.101 Ennek oka a törvény indokolása szerint az, hogy a megállapodásban foglaltak be nem tartása esetén a sértett nem zárható el az elől, hogy a terhelttel szemben fennálló jogos igényét más úton érvényesíthesse.102 Ugyanakkor a közvetítői eljárásban született, a meggyezést tartalmazó okirat a mediációs eljáráson túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas.103 A közvetítői eljárás befejezését követően a pártfogó felügyelői szolgálat ellenőrzi a megállapodás teljesítését abban az esetben, ha a megállapodás szerint a terhelt részletekben vagy járadékszerűen teljesít.104 Ha a terhelt a teljesítést megkezdte, de nem fejezte be, a megállapodás létrejöttével egyidejűleg szükséges annak nyomon követése, hogy a megállapodás teljesül-e vagy sem. Ha a közvetítői eljárás befejeződik, mert a terhelt a teljesítést megkezdte, és a közvetítő jelentése megérkezik az ügyészhez, a törvényes feltételek fennállása esetén az ügyész a vádemelés elhalasztásáról dönt. Ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen eltelt, azaz a terhelt a megállapodás teljesítését befejezte, az ügyész az eljárást megszünteti. Ha a terhelt nem teljesít, az ügyész vádat emel, a vádemelést követően a bíróság folytatja az eljárást. A Bktv. indokolása szerint szükséges, hogy, ha a pártfogó felügyelői szolgálat észleli, vagy valamely résztvevő a tudomására hozza, hogy a terhelt nem teljesít, vagy a teljesítés akadálya a sértett magatartása, erről a körülményről az ügyészt, illetve a bíróságot tájékoztassa. Az indokolás külön kiemeli, hogy a büntetőügyekben eljáró szervet mindig a pártfogó felügyelői szolgálatnak kell a történtekről tájékoztatnia.105 A közvetítői eljárás – a 2008. január 1-jétől hatályos jogszabály szöveg szerint – azon a napon fejeződik be, amikor – a megállapodás alapján a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek megtérítette vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette, – a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történő fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az első részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejeződhet be, – a terhelt a megállapodás alapján a részletekben történő fizetés vagy más módon nyújtandó jóvátétel utolsó részletét a felfüggesztés határidején belül teljesítette, – a sértett vagy a terhelt részére küldött idézés kézbesítésének abból eredő eredménytelenségéről szerez tudomást a közvetítő, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, – a sértett vagy a terhelt haláláról a közvetítő hivatalos tudomást szerez, – a sértett vagy a terhelt kijelenti a közvetítő előtt, hogy kéri a közvetítői eljárás befejezését, – a sértett vagy a terhelt a hozzájárulását visszavonta, vagy mulasztását e törvény értelmében a hozzájárulás visszavonásának kell tekinteni, – a terhelt nyilatkozatából vagy magatartásából egyértelműen megállapítható, hogy az önkéntességre, illetve a terheltnek a teljesítőképességére vonatkozó, a Be.-ben szabályozott feltételek nem állnak fenn, – az első közvetítői megbeszéléstől számított három hónap eredménytelenül eltelt.106

Bktv. 14. § (2) bek. Bktv. indokolása. 103 Bktv. 14. § (1) bek. 104 Bktv. 15. § (2) bek. 105 Bktv. indokolása. 106 Bktv. 15. § (1) bek. a) – i) pontjai. 101 102

45

A közvetítői eljárás befejezését követő tizenöt napon belül a közvetítő a közvetítői eljárásról jelentést készít, amelyet az eljárás befejezésére alapot adó okirattal együtt megküld az ügyésznek, illetve a bíróságnak, s ezzel egyidejűleg a megküldés tényéről írásban tájékoztatja a sértettet, a terheltet és képviselőiket. A jelentés tartalmazza, –

– – – –

pártfogó felügyelő közvetítő esetén a közvetítői eljárást végző pártfogó felügyelői szolgálat megnevezését, ügyvéd közvetítő esetén a közvetítői tevékenység végzésére kötött szerződés számát, az ügy számát, a terhelt és a sértett nevét, annak a bíróságnak, illetve ügyészségnek a megnevezését és ügyszámát, amely az ügyet közvetítői eljárásra utalta, a közvetítő eljárás megindulásának és befejezésének időpontját, a közvetítői eljárás eredményét, és a közvetítő nevét.107

A Bktv. indokolása külön hangsúlyozza a mediátori szakma ellátáshoz szükséges speciális ismeretek fontosságát, így foglalkozik a büntetőügyekben eljáró mediátorok képesítési követelményeivel is. Az indokolás az ENSZ Deklaráció alapelveiből vezeti azt le, hogy a büntető ügyekben való közvetítés, általában a mediáció külön szakma, a mediátori közreműködés speciális ismereteket igényel. Minden olyan esetben szükséges az előzetes képzés a közvetítői feladatok teljesítésének megkezdése előtt az indokolás szerint, amikor a leendő mediátor még nem rendelkezik speciális képzettséggel. Az indokolás külön hangsúlyozza, hogy a speciális mediátori képzettség megszerzése, annak előírása ügyvédek esetében is elengedhetetlen, ha meg kívánunk felelni az ENSZ Deklarációnak. Érvelése szerint „az alapos jogi, büntetőjogi és határozatszerkesztési ismeret, valamint rutin, a jó kapcsolatteremtő képesség nem váltja ki a speciális mediátori előképzést. A mediáció, mint szakma, mint sajátos konfliktusfeloldó technika tanulható, elsajátítható. Módszertanának, egyes lépéseinek ismerete nélkül viszont nem is beszélhetünk mediációról, maximum valamilyen más típusú egyeztetésről”108 Az ENSZ Deklarációnak való megfelelés érdekében ezért a közvetítői tevékenységet végző ügyvéd képesítési követelményeivel külön rendelet foglalkozik.109 Ahogy arra a Bktv. indokolása hivatkozik, a büntető ügyekben eljáró mediátorokat, illetve képzésüket illetően nincsenek kialakítva európai minimum-standardok, és a képzés időtartama is eléggé eltérő jelenleg Európában. A pártfogó felügyelő közvetítőre vonatkozó végrehajtási rendelet viszont meghatározó az ügyvéd mediátorokra olyan szempontból, hogy a szakma egységének, az azonos képzettségnek és gyakorlatnak az elvei alapján azonos vagy nagyon hasonló elvárásokat indokolt megfogalmazni az ügyvédek, mint mediátorok esetében is. Ebbe beleértendő a pártfogó mediátorokkal történő együttes, folyamatos továbbképzés, mentorálás, szupervízió és esetmegbeszélés egyaránt – mondja az indokolás.110

Bktv. 16. § (1), (2) bek. Bktv. indokolása. 109 A büntető ügyekben közvetítői tevékenységet végző ügyvéd képesítési követelményeiről, díjazásáról és iratkezeléséről szóló 58/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 1. § a) és b) pontjai szerint az az ügyvéd végezhet közvetítői tevékenységet, aki legalább kétszer 30 órás, tematikájában egymásra épülő, mediációs témájú elméleti és gyakorlati képzésben vett részt továbbképzési vagy szakképzési szakvizsgarendszerben akkreditált, vagy nemzetközi mediációs szervezetnél, vagy pedig ha egyetemi, főiskolai képzésben szerzett mediátori végzettséget. 110 Bktv. indokolása. 107 108

46

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

IV. A GYAKORLATI ALKALMAZÁSSAL ÉS A JOGÉRTELMEZÉSSEL KAPCSOLATOS DILEMMÁK Láthattuk, hogy a jogalkotó a nemzetközi normákkal harmonizáló, a sértett és a terhelt szükségleteit és érdekeit egyaránt szem előtt tartó, a bűncselekményt az érintettek közötti konfliktusként megközelítő jogi környezetet teremtett a mediációs eljárás számára. Ennek ellenére az új jogintézmény bevezetését követő időszakban a gyakorlat hozta felszínre azokat a kérdésköröket, amelyek mentén a jogszabályok egyes rendelkezéseinek felülvizsgálata lehet szükséges, illetve, amely területeken a jogértelmezés és joggyakorlat egységesítése iránt merültek fel igények. A jogszabályok végrehajtása során több nagy kérdéskör kapcsán merültek fel dilemmák, ezek közül néhány bevezetésképpen: –

–

–

–

–

–

A Be. alapvetően csak az ügyész eljárását szabályozza, a bíróság eljárása csak visszautal erre. Az ügyész a felek kérelmére, vagy hivatalból dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a bíró hivatalból nem dönthet, csak a felek kérelmére. A közvetítői eljárásra utalásról szóló bírói döntést ugyanakkor az ügyész (aki valószínűleg azért döntött a vádemelés mellet, mert az ügyet nem tartotta mediációra utalhatónak) megfellebbezheti, ami időben elhúzza az eljárást. A Bktv. és Be. rendelkezései nincsenek mindenhol összhangban, néhol a szóhasználat sem azonos, keveredik a kártérítés, illetve a jóvátétel fogalmak használata, nem egyértelmű, hogy a tettes beismerő vallomása ténybeli vagy bűnösségre is kiterjedő legyen. Bizonyos kérdések szabályozatlanul maradtak, a közvetítő pl. nem értesül arról hivatalosan, hogy a közvetítői eljárás befejezését követően az ügy sorsa hogyan alakul tovább, milyen ügyészi, bírói intézkedés történik az ügyben. Nincs egységes gyakorlat azokban az ügyekben, ahol több elkövető érintett ugyanazon bűncselekményben, vagy amikor az elkövető ellen több bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás. Egységes álláspont kialakítása szükséges a jóvátétel időtartama és megítélése tekintetében. Megtörténhet, hogy a megkezdett, de még be nem fejezett jóvátételt az ügyész/bíró nem tekinti eredményesnek, és figyelmen kívül hagyja azt az eljárás során. Ez esetben sérül annak garanciája, hogy a sértett számára a megállapodásban rögzített anyagi, illetve egyéb jóvátétel valóban tejesítésre kerüljön. Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy nem egyértelmű az sem, mit tekinthetünk eredményes közvetítői eljárásnak: előfordulhat a gyakorlatban, hogy más az eredményesség a mediátor, és más az ügyész ill. bíró számára, ugyanakkor a jogszabály is megfogalmaz egyfajta kritériumrendszert az eredményesség megállapítására. Megfogalmazódtak kérdések azzal kapcsolatban is, hogy vajon a mediálható esetek köre kibővíthető-e, egyrészt más típusú bűncselekményekre kiterjesztve, másrészt a beismerő vallomás megtételének idejét szélesebben értelmezve.

A jogszabályi rendelkezések értelmezésével kapcsolatban három fontos iránymutatás is született: – – –

a Legfőbb Ügyészség (továbbiakban LÜ) 2007. január 31-én kelt, és 2007. június 19-én módosított emlékeztetője (továbbiakban: LÜ Emlékeztető), a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 2007. május 14-én kelt 3/2007. BK véleménye (továbbiakban BK vélemény), a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumvezetőjének (továbbiakban LB kollégiumvezetője) 2008 januárjában, az ítélőtábláknak a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának

47

vizsgálatáról (továbbiakban LB vizsgálat) készült tájékoztatói alapján elkészített összefoglalása (továbbiakban LB kollégiumvezetői összefoglalás) 111. Kutatásunk során Törzs Editet, az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszékének PhD hallgatóját kértük fel arra, hogy elemezze a jogszabályi rendelkezéseket, illetve az annak értelmezésével kapcsolatban kiadott ügyészségi és bírósági véleményeket, a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe véve.112 Kutatási beszámolónk terjedelmi korlátait figyelembe véve a fenti dokumentumokban, illetve a Törzs Edit tanulmányában felvetett problémakörökből önkényesen választottuk ki és elemeztük az alábbi kérdéseket. Törzs Edit tanulmánya teljes terjedelmében olvasható a tanulmány mellékletében. 4. 1. Bűnhalmazat, több elkövető Az LB vizsgálat során több ítélőtábla jelezte, hogy eltérő a bíróságok gyakorlata bűnhalmazat esetén. Jelezték, hogy értelmezési kérdést vet fel több bíróságon az is, hogy mi a teendő, ha egy vádlott több cselekményt követett el, vagy ha egy több vádlottas ügyben a közvetítői eljárásra utalás feltételei nem minden vádlott esetében állnak fenn. Volt olyan megyei bíróság, amely több vádlottat érintő ügyben, ha valamelyik vádlott vonatkozásában közvetítői eljárásra került sor, mindegyik vádlott estén felfüggesztette az eljárást. Ezt azonban vitathatónak tartotta az egyik ítélőtábla büntető kollégiuma azzal, hogy nincs eljárásjogi alapja a többi vádlottal szemben az eljárás felfüggesztésének. Dilemmát okozott az is, hogy bűnhalmazat esetén mi a teendő. Az egyik ítélőtábla felvetette, hogy célszerű lenne a közvetítői eljárásra alkalmas cselekmény elkülönítése és az eljárás felfüggesztése, még ha az a többi cselekmény esetében kizárt is. Ha a bűnhalmazatban levő cselekmények egyike miatt az eljárás az eredményes jóvátétel után nagy valószínűséggel megszüntethető, és a maradó cselekmény csekély súlyú, a vádlottnak is lényeges a megszüntetés lehetősége, a sértett érdekeit pedig az eredményes mediáció szolgálja – érvelt a szóban forgó ítélőtábla. Az LB kollégiumvezetőjének véleménye azonban a kérdéssel kapcsolatban az volt, hogy elkülöníteni kizárólag a különböző terheltek ügyeit, illetve az egyes terheltek különböző ügyeit lehet. Arra azonban nincs mód, hogy valamely terhelttel szemben folyamatban lévő, egy vádiratban terhére rótt ügy különböző cselekményeit elkülönítsék.113 Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a Legfőbb Ügyészség fent említett emlékeztetője szerint is, ha a terhelttel szemben több olyan bűncselekmény miatt folyik eljárás, amely miatt a mediáció elvileg szóba jöhet, akkor a közvetítői eljárásnak csak akkor van helye, ha a közvetítői eljárás feltételei valamennyi bűncselekmény esetén fennállnak!114

111 A Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetője 2007.E1.II.E.1/26.sz. összefoglalása a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálatáról az ítélőtáblák tájékoztatói alapján (2008. január 4.), továbbiakban (LB kollégiumvezetői összefoglalás). A megyei bíróságok, illetve az ítélőtáblák kollégiumai 2007. október illetve november végéig végezték el saját kimutatásaikat a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma módszertani útmutatása szerint. Az eredményeket 2007. december végéig összesítette és elemezte a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője. 112 Törzs Edit az Igazságügyi Hivatal, Pártfogó Felügyelői Módszertani Osztály szakreferense. A tanulmányában foglaltak saját nézeteit, és nem a Hivatal álláspontját tükrözik, ugyanakkor hivatalbeli beosztásából fakadóan olyan gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik a mediáció alkalmazásával kapcsolatban, amelyek mindenképpen gazdagítják elemzését. Törzs Edit dolgozata teljes terjedelmében olvasható a mellékletben. 113 LB kollégiumvezetői összefoglalás. 114 LÜ Emlékeztető 420/b. és 539. pont.

48

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

A fenti kérdésekkel kapcsolatban Törzs Edit elemzésében arra a következtetésre jut, hogy helyesebb lenne, ha bűncselekményenként lehetne vizsgálni, hogy van-e mód közvetítői eljárásra. Amennyiben igen, akkor álláspontja szerint a Be.-ben – a sértett érdekeire is tekintettel – lehetőséget kellene biztosítani az ügyek ilyen okból történő elkülönítésére is. Emellett felveti azt is, hogy e körben érdemes lenne megfontolni a közvetítői eljárásra alkalmas bűncselekménnyel halmazatban elkövetett kisebb súlyú bűncselekményekre a büntethetőség megszüntetése lehetőségének jövőbeni kiterjesztését (pl. csalással halmazatban álló okirathamisítás, vagy rongálással halmazatban álló garázdaság). 4. 2. Ténybeli vagy bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, az eljárás mely szakaszában? A közvetítői eljárásra való utalás egyik jogszabályi feltétele a terhelt beismerő vallomása.115 A Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának álláspontja eltér azonban abban, hogy elég-e a ténybeli beismerés, vagy annak a bűnösségre is ki kell terjednie. Az LÜ Emlékeztető szerint az ügy közvetítői eljárásra utalható akkor is, ha a terhelt csak ténybeli beismerő vallomást tett.116 Ezzel szemben az LB Büntető Kollégiumának véleménye az, hogy a beismerő vallomásnak a nyomozás során legfeljebb a vádemelésig meg kell történnie, és a bűnösség elismerésére is ki kell terjednie. Ennek oka a BK vélemény szerint az, hogy tevékeny megbánásról büntetőjogi értelemben a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás mellett beszélhetünk. A csupán ténybeli beismerő vallomás, és mellette a jóvátételi tevékenység tartalmát tekintve valójában nem megbánás, hanem csak egyszerű – megbánó szándék nélküli – jóvátétel.117 Törzs Edit az LÜ Emlékeztető álláspontját tartja helyesnek, és rámutat, hogy a Be. egyedül a tárgyalásról lemondás körében használja a „bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás” kifejezést. Ebből pedig az következik, mondja Törzs, hogy ha ezt máshol nem használja, akkor ott – így a közvetítői eljárásnál is, – elegendő a ténybeli beismerő vallomás. A bírói gyakorlat ezzel szemben a BK vélemény szerint megköveteli a bűnösségre is kiterjedő beismerést.118 A beismerő vallomás tartalmával kapcsolatban Törzs Edit egyébként úgy gondolja, hogy a közvetítői eljárás megengedhetősége szempontjából nem tűnik lényegesnek, milyen típusú beismerés történik. Már csak azét sem tartja szerencsésnek a bűnösségre is kiterjedő vallomás megkövetelését, mert a nyomozás során nem biztos, hogy egyértelműen rákérdeznek a bűnösség kérdésére. A közvetítői eljárás csak akkor lesz eredményes, mondja Törzs, ha a terhelt a közvetítői megbeszélésen elismeri a felelősségét a történtekért. A hangsúly nem a bűnösségen van véleménye szerint, hanem a következményekért való felelősségen. E tekintetben egyetért a BK véleményben kifejtettekkel, miszerint a tények elismerése és a jóvátétel nyújtása felelősségvállalás nélkül nem felel meg a törvényben definiált tevékeny megbánásnak. A terhelt felelősségvállalása viszont mindig a közvetítői eljárás során válik egyértelművé. A beismerő vallomás jelentősége szerinte e körben az, hogy egyértelmű legyen a tényállás, és a terhelt elismerje a terhére rótt cselekmény elkövetését, ami a felelősségvállalást is valószínűsíti. Ehhez, álláspontja szerint, a ténybeli beismerő vallomás is elegendő.

Be. 221/A. § (3) bekezdés a) pontja. LÜ Emlékeztető 420/d. pont. 117 3/2007 BK vélemény. 118 Be. 534. § (1) bekezdése. 115 116

49

A beismeréssel kapcsolatban felmerül az a kérdés is, hogy azt az eljárás mely pontjáig teheti meg a terhelt. A jogszabályi rendelkezések szerint csak azok a terheltek élhetnek a mediáció lehetőségével, akik az eljárás kezdetétől fogva elismerik felelősségüket. Ennek oka, hogy a közvetítői eljárást ne lehessen időhúzási taktikaként bármikor „elővenni”. Ugyanakkor, Törzs úgy gondolja, hogy a sértett érdekei szempontjából indokolt lehet a közvetítői eljárás megengedése azokban az esetekben is, ahol a terhelt nem tett vallomást a nyomozati szakban, de a tárgyaláson beismerő vallomást tesz. Az első év gyakorlatában egyébként sok olyan ügy fordult elő, ahol csak a tárgyaláson tett a terhelt beismerő vallomást, és így utalta a bíró az ügyet közvetítői eljárásra, derül ki Törzs Edit tanulmányából. Az Igazságügyi Hivatal a közvetítői eljárást ezekben, az ügyekben is lefolytatta, tekintettel egyrészt a sértett érdekeire, másrészt arra, hogy ezen ügyek egy része még az új szabályozás hatályba lépése előtt indult. Törzs Edit itt hívja fel a figyelmet arra, hogy a közvetítőnek egyébként sincs arra lehetősége, hogy a közvetítői eljárásra utalt ügyben a jogszabályi feltételek teljesülését vizsgálja és a jogszabályi feltételek hiányában küldött ügyeket visszaküldje. Mint az a tanulmányból kiderül, az ilyen ügyekben a Hivatal munkatársai álláspontjukat jelezték az elrendelő hatóságnak, akik ilyenkor élhettek határozatuk hatályon kívül helyezésével. Ezt az esetek egy részében meg is tették. Ha ez mégsem történt meg, a Hivatal az eljárást lefolytatta. Ugyanakkor arra is volt példa, írja Törzs, hogy az ilyen ügyben lefolytatott és sikeres közvetítői eljárást követően a bíróság – arra hivatkozva, hogy az elrendelés jogszabálysértő volt – nem alkalmazta a Btk. tevékeny megbánásra vonatkozó szabályait. „Ezt a helyzetet a felek szempontjából mindenképpen aggályosnak érzem, az ilyen esetek a jogintézménybe vetett bizalmat is megkérdőjelezhetik, és sértik a jogbiztonság elvét”, hívja fel a problémára a figyelmet a tanulmány. Az LB kollégiumvezetőjének állásfoglalása a kérdésben az, hogy a jogintézmény szélesebb körű alkalmazását segítené elő, ha a tárgyalási szakban történő beismerő vallomás megtétele esetén is lehetőség nyílna a mediációra, különösen abban az esetben, ha a terhelt élt a vallomás megtagadásának jogával a büntetőeljárásban.119 A vallomás megtagadásával kapcsolatban vetette fel a Győri Ítélőtábla kollégiumvezetője, hogy a terhelt gyanúsítottkénti kihallgatásakor120 az arra alkalmas ügyekben indokolt lehet az arra történő kioktatás, hogy a vallomás megtagadásával a gyanúsított megfoszthatja magát a későbbi közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségétől.121 4. 3. Előkészületi vagy kísérleti szakban maradt bűncselekmények, a jóvátétel egyéb módjai Az LÜ Emlékeztető szerint nincs helye közvetítői eljárás elrendelésének, ha nem következett be jóvátételt igénylő eredmény azért, mert a bűncselekmény előkészületi vagy kísérleti szakban maradt, vagy bármely más okból.122 Törzs Edit tanulmányában vitatja ezt az álláspontot. Szerinte a büntetőjogi értelemben vett eredmény hiánya nem jelenti azt, hogy a bűncselekménynek ne lenne semmilyen olyan következménye, amely a jóvátételt ne igényelné, és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartásának elősegítése is célja a mediációnak. Törzs hivatkozik a Be.-ben lefektetett meghatározásra, amely szerint a közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse.123 Nem feledkezhetünk meg arról sem, mondja Törzs, hogy a LB kollégiumvezetői összefoglalás. Be. 179. § (1) bek., 117-118. §. 121 LB kollégiumvezetői összefoglalás. 122 LÜ Emlékeztető 420/e. és 542/b. pontjai. 123 Be. 221/A. § (2) bekezdése. 119 120

50

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

bűncselekmény a sértettet nem csak anyagilag érintheti, hiszen a bűncselekmény konfliktusának érzelmi hatásai is lehetnek, adott esetben akár jóval súlyosabbak is, mint az anyagilag kifejezhető kár. „A közvetítői eljárás célja tehát nem csak a kártérítés, hanem a bűncselekmény következményeinek jóvátétele. A terhelt jövőbeli jogkövető magatartását is nagymértékben segíti elő az, ha szembesül tettének következményeivel, amire a közvetítői eljárás nem csak a kár, hanem az érzelmi hatások tekintetében is lehetőséget nyújt”, érvel Törzs. Törzs vitatja az LÜ Emlékeztető azon megállapítását is, amely szerint akkor sincs helye mediációnak, ha a terhelt a bűncselekmény káros következményeit az eljárás korábbi szakaszában már jóvátette, illetve ha a kár lefoglalással vagy más módon már megtérült. 124 Törzs szerint az eljárás korábbi szakaszában objektíve nem történhet meg hiánytalanul a bűncselekmény káros következményeinek jóvátétele. Álláspontja szerint a közvetítői eljárás az az eszköz, amelynek segítségével feltérképezhetőek a bűncselekmény káros következményei és a releváns egyéb jóvátételi eszközök. Ezt nem képes kiváltani véleménye szerint az sem, ha az eljárás korábbi szakaszában a jóvátétel érdekében a terhelt pozitív lépéseket tesz (bocsánatot kér, megtéríti a teljes kárt). Törzs szerint a vitatott legfőbb ügyészségi instrukció ahhoz vezet, hogy a terheltek egy részénél – ráadásul azoknál, akiknél a sértett már kedvezőbb helyzetbe jutott, akár a terhelt pozitív lépései miatt – a büntethetőséget megszüntető vagy a büntetés korlátlan enyhítéséhez vezető közvetítői eljárásra az ügyész a felek indítványának ellenére nem ad lehetőséget. 4. 4. A sértett kárának egyéb úton történő megtérülése Az LB kollégiumvezetőjének összefoglalása veti fel azt a problémát, hogy miként kell azt értékelni, ha a sértett kára tettenéréssel, biztosító által, vagy lefoglalással megtérült. Az összefoglaló szerint ezekben, az esetekben is van helye közvetítői eljárásnak, hiszen annak nem a kártérítés a kizárólagos célja, hanem az, hogy a terhelt a bűncselekmény következményeit akár egyéb módon jóvátegye. Az LB kollégiumvezetőjének álláspontja ugyanakkor az, hogy az ilyen típusú eseteket külön-külön kell értelmezni, mert megítélésük – különösen a tettenéréssel megtérült kárhoz képest a másik két esetköré – eltérő lehet. Mivel ezeket a kérdések több kollégiumi ülésen is felmerültek, olvasható az összefoglalóban, az LB Büntető Kollégiuma a későbbiekben napirendre tűzi azok értelmezésének feladatát. 4. 5. A terhelt jövőbeni jogkövető magatartásával kapcsolatos ügyészi mérlegelés Az LÜ Emlékeztető szerint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén az ügyésznek azt kell mérlegelnie, hogy a sértettnek adott jóvátétel önmagában egyúttal elősegíti-e azt is, hogy a terhelt a jövőben jogkövető magatartást tanúsít.125 Törzs Edit ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet tanulmányában, hogy a mérlegelésnél nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a jóvátételre a közvetítői eljárás folyamán kerül sor. „A szakszerűen lefolytatott közvetítői eljárás pedig azzal, hogy szembesíti a terheltet a cselekménye következményeivel és azzal kapcsolatban felelősségvállalásra ösztönzi, külföldi tapasztalatok alapján hatékonyan segíti elő, hogy a terhelt a jövőben jogkövető magatartást tanúsítson” – érvel Törzs. Az LÜ Emlékeztető az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében úgy fogalmaz, hogy a szóba jöhető személy elleni és közlekedési bűncselekmények többségénél, illetve néhány vagyon elleni bűncselekmény esetében csak 124 125

LÜ Emlékeztető 420/f. és 542/b. pontjai. LÜ Emlékeztető 542/d. pont.

51

kivételesen, különös méltánylást igénylő körülmények alapján jöhet szóba az ügy közvetítői eljárásra utalása.126 Törzs szerint ez az értelmezés a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mivel ezen elv szerint a törvényben értékelt minősítő vagy privilegizáló körülményt a jogalkalmazó nem értékelheti egyben súlyosító vagy enyhítő körülményként. Törzs azzal érvel tanulmányában, hogy a jogalkotó a Btk. tevékeny megbánásra vonatkozó szabályaiban már értékeli e bűncselekmények súlyosságát azzal, hogy ezek esetében a sikeres közvetítői eljárás esetén sem ad lehetőséget a büntetőeljárás megszüntetésére, csak a büntetés korlátlan enyhítésére. A jogszabály egyébként mindenhol nevesíti, ha valamely enyhébb megítélést eredményező körülményt csak különös méltánylást igénylő körülmények esetén enged figyelembe venni. Ilyen feltétel a közvetítői eljárás szabályozásánál nem található, így a fenti, a közvetítői eljárás alkalmazhatóságát szűkítő értelmezés Törzs álláspontja szerint helytelen. 4. 6. A felfüggesztés időtartamán túlnyúló teljesítés Törzs Edit szerint a Btk. és a Be. rendelkezései nem egyértelműek arra vonatkozóan, hogy köthetőe olyan megállapodás, amelynek teljesítési határideje túlnyúlik a büntetőeljárás felfüggesztésének időtartamán. Egyetért a törvény indokolásával, amely szerint a jóvátétel természete életszerűtlenné teheti azt, hogy a közvetítői eljárásra nyitva álló hat hónap alatt a terhelt minden kötelezettségét teljesítse. Ugyanakkor a Bktv. szerint a megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a büntetőeljárás felfüggesztésének időtartama alatt, vagy a vádemelés elhalasztása tartamának lejártáig egy összegben, vagy részletekben fizeti meg, esetleg más módon nyújt jóvátételt.127 Ez a szabály Törzs szerint – az indokolással ellentétben – azt sugallja, hogy amennyiben egy ügyben nincs jogszabályi lehetőség a vádemelés elhalasztására, csak olyan megállapodás születhet, amely a büntetőeljárás felfüggesztésének tartama alatt teljesül is. Törzs utal arra, hogy a Bktv. szerint a közvetítői eljárás azon a napon fejeződik be, amikor a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történő fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az első részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejeződhet be.128 Emellett, a Be. alapján az ügyésznek a közvetítői eljárás után, ha a megállapodás teljesítése megkezdődött, de az elkövető büntethetősége még nem szűnt meg, lehetősége van a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt elhalasztani a vádemelést,129 a bíróságnak pedig lehetősége van a tárgyalás ilyen okból történő elnapolására. A fenti jogszabályhelyek tehát ellentmondanak egymásnak a tekintetben, hogy milyen határidejű teljesítést vállalhat a terhelt a közvetítői eljárás során, hiszen több jogszabályhely utal arra az esetre, amikor a teljesítési határidő túlnyúlik a felfüggesztés határidején. A megállapodásban foglaltak teljesítésének garanciája, hogy a büntetőeljárás a teljesítés időtartama alatt még nem fejeződik be. Elsősorban mégis a bírósági szakban elrendelt közvetítői eljárások esetén okoz ez problémát, mondja Törzs, mivel a bíróság egyetlen lehetősége a megállapodásban foglaltak teljesítésének „bevárására” a Be. azon szabálya, hogy „a bíróság a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében (…) a tárgyalást elnapolhatja.”130 A szabályozás több tekintetben is problémát okoz a gyakorlatban, mondja Törzs. A bíróság számára ez a szabály csak lehetőséget ad a tárgyalás elnapolására, de tulajdonképpen semmi nem írja elő a számára, hogy a közvetítői eljárás során megkötött megállapodás teljesítését be LÜ Emlékeztető 542/d. pont. Bktv. 13. § (2) bek. 128 Bktv. 15. § (1) bek. b) pontja. 129 Be. 221/A. § (7) bek. 130 Be. 287. §. 126 127

52

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

is várja. Amennyiben azonban a megállapodás figyelembe vétele a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozhat, az egész közvetítői eljárás és a felek között született megállapodás is értelmét veszítheti, érvel Törzs, hiszen nem fűződnek hozzá feltétlenül a Btk.-ban előírt büntethetőséget megszüntető vagy a korlátlan enyhítést lehetővé tevő rendelkezések.131 Az ilyen eset nem csak a terhelt, de a sértett számára is méltánytalan helyzetet teremt a tanulmány szerint. Törzs tanulmányában azt javasolja, hogy a Bktv. vonatkozó szakaszából132 a megállapodás teljesítési határidőre vonatkozó részt törölni kellene, vagy azt általánosan legfeljebb 2 évben meghatározni. Ez utóbbi megoldás megelőzné az ennél hosszabban elnyúló teljesítésekben történő megállapodásokat, és az elrendelők számára is kiszámíthatóvá tenné az eljárás legkésőbbi befejeződésének időpontját. Ilyen megoldásra nemzetközi példa is van (pl. Portugália), mondja Törzs. Szerinte megoldást jelentene az elhúzódó teljesítések problémájára az is, ha a bíróság – az ügyészség vádemelés elhalasztási lehetőségének mintájára – a Be.-ben kifejezetten lehetőséget kapna a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás teljesítésének idejére a terheltet próbára bocsátani és pártfogó felügyeletét elrendelni, kizárólag a megállapodásban foglaltak teljesítésének idejére és ellenőrzésére. Ezek után dönthetne az eljárás megszüntetéséről vagy büntetés kiszabásáról. Törzs Edit felhívja tanulmányában a figyelmet arra is, hogy mind az Összefoglaló, mind más dokumentumok gyakran tényként kezelik, hogy a felfüggesztés ideje hat hónap. Az Igazságügyi Hivatalhoz érkezett esetek több mint tíz százalékánál ugyanakkor a felfüggesztés időtartama három hónap, vagy annál rövidebb idő volt, és gyakran függesztik fel a büntetőeljárást az elrendelő hatóságok négy vagy öt hónapra, mondja Törzs. Az is gyakran fordul elő, derül ki a tanulmányból, hogy a végzés keltétől számított két - három hónap múlva érkezik csak meg az elrendelő határozat, és néhány esetben arra is volt példa, hogy csak a felfüggesztés határidejének lejárta után postázták az Igazságügyi Hivatal részére az ügyet közvetítői eljárásra utaló végzést. Törzs szerint ez a gyakorlat is indokolttá teszi, hogy a felek – ésszerű korlátok között – szabadon dönthessenek a teljesítés határidejéről, hiszen nem várható el, hogy gyakran a felfüggesztés határidejének lejártáig nyitva álló néhány hetes vagy hónapos határidőben történjen meg a megállapodásban foglaltak teljesítése. Törzs Edit végül utal arra, hogy amennyiben csak a felfüggesztés határidején belüli teljesítést fogadja el a bíróság, és csak ezekben az esetekben teszi lehetővé a tevékeny megbánás szabályainak alkalmazását, ez a gyakorlat mindenképpen azoknak a terhelteknek kedvez, akik jobb anyagi körülmények között élnek, akiknek nem jelent gondot egy rövid határidejű kifizetés. Ez viszont megalapozottá teheti azokat a vádakat, amelyek a közvetítői eljárás bevezetésekor a diszkrimináció veszélyére hívták fel a figyelmet és azzal érveltek, hogy a gazdagabb terheltek egyszerűen „kivásárolhatják” magukat a büntetőeljárásból. 4. 7. A közvetítői eljárás eredményességének megállapítása Az LB kollégiumvezetőjének összefoglalása szerint a közvetítői eljárások eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy a bíróságok és az Igazságügyi Hivatal eltérően ítélik meg az eredményesség kérdését. A Hivatal eredményesnek tekinti, ha a közvetítői eljárás során „bármiféle” egyezség létrejön, ugyanakkor a Be. azt tekinti befejezett (eredményes) eljárásnak, ha a megállapodásban foglaltak telesítését a terhelt megkezdte. Ebben az esetben az LB kollégiumvezetője szerint a bíróságnak az eljárást folytatnia kell, de tekintettel arra, hogy a 131 132

Btk. 36. §. Bktv. 13. § (2) bekezdésének a) pontja.

53

kár megtérítése, ill. a jóvátétel még nem fejeződött be – a tevékeny megbánás anyagi jogi feltételei nem valósultak meg -, az eljárás nem szüntethető meg.133 Ilyen esetben, ahogy az az LB kollégiumvezetői összefoglalásból kiderül, – amit pártfogó felügyelői tapasztalatok is megerősítenek -, az eljárás folytatása a terhelt elmarasztalásához vezethet! Annak a veszélye, hogy a megállapodás ellenére a terheltet elmarasztalják, azzal járhat, hogy a sértett felé a teljesítés elmarad. Ez nem csak a közvetítői eljárások, illetve az abban eljáró mediátorok hitelességét áshatja alá, de a sértett a végül eredménytelenül záruló eljárás következtében tovább sérül. Sérül végezetül a jogbiztonság elve is. A bíróságok álláspontja ezzel kapcsolatban elsősorban az, hogy a megállapodásban megjelölt hosszabb időtartamú jóvátétel – pl. valamely anyagi kár részletekben való törlesztése -, amennyiben annak végét a bíróságok bevárnák, a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódásához vezetne. Mindebből az a következtetés vonható le az LB összefoglalás szerint, hogy a tevékeny megbánásnak, és az ennek keretet biztosító közvetítői eljárásnak hat hónapon belül eredményesen be kell fejeződnie.134 Ez azonban álláspontunk szerint túlságosan leszűkítené a közvetítői eljárás kereteit, a mediációban rejlő lehetőségek közül épp azt veszélyeztetné, hogy az érdekelt felek szabadon, saját szükségleteik és igényeik mentén, ugyanakkor teljesítőképességük figyelembevételével dolgozzanak ki közösen elfogadható, reálisan végrehajtható megoldásokat. Egy nagyobb mértékű anyagi kár – vagy egyéb sérelem jóvátétele néhány hónapon belül nagyon sok esetben irreális. A gyakorlat azt mutatja, hogy, bár a jogszabály nem ír elő semmilyen végső határidőt, a mediátorok igyekeznek a feleket segíteni abban, hogy a megállapodásban foglaltak teljesítési határideje ésszerű, maximum két éven belüli legyen. Törzs Edit tanulmányából az derül ki, hogy több olyan esetről is tudomása van az Igazságügyi Hivatalnak, ahol az ügyészség vagy bíróság nem várta meg a megállapodásban foglaltak teljesítését, és a tevékeny megbánás szabályainak alkalmazásával megszüntette a büntetőeljárást, vagy az ügyben, a megállapodás figyelembe vétele és értékelése nélkül ítéletet hozott. Az ilyen ügyekben érintett terheltek egy része nem is teljesítette a továbbiakban a megállapodásban foglaltakat, és káruk megtérítésére a sértetteknek sem maradt más lehetőségük, mint az esetleges polgári per indítása. A közvetítői eljárás ilyen kimenetele mindenképpen ellentétes a jogintézmény céljával, mondja Törzs, és a hasonló esetek csökkenthetik a felek bizalmát a jogintézménnyel és az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Az LB kollégiumvezetője szerint a problémát alapvetően az jelenti, hogy a közvetítői eljárás eredményes befejezése, illetve a Btk. szerinti kár megtérítésének fogalma135 lényegesen eltérnek egymástól. Az LB összefoglaló szerint a problémára egyértelmű megoldást csupán a jogalkotó tud nyújtani.136 4. 8. A közlekedési ügyekben alkalmazott közvetítői eljárás dilemmái Az LB kollégiumvezetőjének összefoglalásából kiderül, hogy közlekedési ügyekben a Be. rendelkezésének137 eltérő értelmezései miatt a közvetítői eljárás alkalmazhatóságát illetően LB kollégiumvezetői összefoglalás. LB kollégiumvezetői összefoglalás. 135 Btk. 36. §. 136 LB kollégiumvezetői összefoglalás. 137 A vitatott rendelkezés szerint a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja (Be. 221/a § (3) bek. d) pontja). 133 134

54

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

eltérő bírósági gyakorlatok alakultak ki. Egyes bíróságok szerint abban az esetben, ha a terhelttel szemben a bűnösség megállapítása esetén a járművezetéstől való eltiltás is indokolt lehet, nincs mód mediációra. Más bíróságok szerint viszont, a közvetítői eljárás feltételeinek vizsgálatánál a bűnösség megállapítása esetén kiszabható büntetés szempontja nem jöhet szóba.138 A közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt folyó közvetítői eljárásban felmerül az a kérdés is, hogyan viszonyul egymáshoz az okozott kár megtérítésének vállalása a megállapodásban, azaz a jóvátétel, illetve a biztosítási szerződés alapján a biztosító által fizetett kártérítés. A közlekedési bűncselekményeknél a büntetőeljárás terheltje a biztosítási jogviszony biztosítottja (a károkozó); sértettje pedig a károsult. A biztosító a biztosítási szerződés alapján a biztosítottól átvállalja a kockázatot és teljesíti a szolgáltatásokat a károsult felé. A közvetítői eljárás előkészítési szakaszában mindenképpen tisztázni szükséges, hogy van-e biztosítási szerződés, ki a biztosító, illetve a biztosító fizetett-e kártérítést és mennyit, mondja Törzs Edit tanulmányában, a közvetítői megbeszélésen pedig szükséges tisztázni, hogy a terhelt által vállalt anyagi jóvátétel érinti-e, vagy sem a biztosító helytállási kötelezettségét. Törzs szerint ugyanis a sértettnek sok esetben merülhet fel olyan kára is, ami a biztosítási eljárás során egyáltalán nem, vagy csak nehezen érvényesíthető. A kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás körében ugyanakkor, ha a károkozó a károsult követelését maga egyenlítette ki, lehetősége van az így kifizetett összeget a biztosítóval szemben érvényesíteni.139 Ezzel viszont csökken a sértettnek a biztosítótól igényelhető kártérítési összege. Bármilyen anyagi jóvátételről van is szó tehát ilyen ügyekben, azt kell a feleknek tisztázniuk, hogy az a fentiek közül melyik körbe tartozik. Az LB kollégiumvezetőjével ért egyet Törzs, amikor azt írja, hogy a közlekedési ügyekben a kötelező felelősség-biztosítás keretében történő kártérítés önmagában nem értékelhető tevékeny megbánásként, a terheltnek ezen kívül még sok mindent tennie kell. 4. 9. A közvetítői eljárások utánkövetésének kérdései A közvetítői jelentés és az ahhoz csatolt megállapodás kézhezvételét követően az ügyész dönt eljárás megszüntetéséről, a vádemelés elhalasztásáról, illetve a vádemelésről.140 Ha a közvetítői eljárást a bíróság rendelte el, a jelentés kézhezvétele után a bíróság a közvetítői eljárás eredményétől függően az eljárást megszünteti, vagy folytatja. Problémát okoz azonban, hogy a közvetítői eljárást lebonyolító Igazságügyi Hivatal nem értesül arról, hogy a megállapodást követően a terhelt ügyében az ügyész vagy a bíró milyen döntést hoz, azaz, nincs visszacsatolás a mediált ügyekben. Törzs Edit veti fel tanulmányában, hogy szükség lenne olyan legfőbb ügyészségi normatív rendelkezés megszületésére, ami előírná azt is, hogy a megállapodást követő határozatokról az ügyész a közvetítőt is tájékoztatja. Ugyancsak kívánalom lenne, mondja Törzs, hogy a közvetítést követő bírósági döntésekről is tájékoztatást kapjon a közvetítő. Ezt az indokolja véleménye szerint, hogy hiába gyűjtenek a közvetítésről statisztikai adatokat az egyes állami szereplők, ha a folyamat egészéről nem áll össze a kép. Az adatgyűjtés bázisa csak az Igazságügyi Hivatal, mint a közvetítésért felelős állami szerv lehet. Érvelése szerint a statisztikai igényen túl ugyancsak ezt a megoldást indokolja, hogy a közvetítő megfelelő visszajelzést kapjon arról, hogy mi lett a büntetőjogi következménye a közvetítői eljárásnak.

LB kollégiumvezetői összefoglalás. Ptk. 559. § (2) bek. 140 Be. 216. § (1) bek., 221/A. § (7) bek. 138 139

55

4. 10. A jogszabályok összhangjával kapcsolatos kérdések Az LB kollégiumvezetőjének álláspontja szerint, amellyel Törzs is egyetért, szükséges lenne a Bktv. és a Be. jogi fogalomrendszerének pontosítása, egységesítése. Az intézmény alkalmazásának zökkenőmentes gyakorlata ténylegesen három törvény, a Btk., Be., és Bktv. harmóniáját feltételezi. Az LB kollégiumvezetői összefoglalás szerint a büntetőügyekben közvetítői tevékenységgel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló jogszabály141 sem oldotta fel teljesen azt az ellentmondást, ami a közvetítői eljárás eredményes befejezése és a tevékeny megbánás megvalósulása között tapasztalható. 4. 11. A közvetítői eljárás lehetőségének dilemmái magánvádas és pótmagánvádas eljárásokban Az LB Büntető Kollégiumának véleménye (BK vélemény) szerint, nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a magánvádas142 és a pótmagánvád143 alapján folyó eljárásokban.144 A BK vélemény szerint, ha a sértett a büntetőeljárásban egyben vádlói jogokat is gyakorol, akkor értelemszerűen egyidejűleg közvetítői eljárás alanya nem lehet, mert a szándéka arra irányul, hogy az ügyben a bíróság hozzon érdemi, a terhelt bűnösségét megállapító döntést. A magánvádas eljárásban ezen túlmenően a Be. kifejezetten szabályoz kibékítést célzó eljárást145, érvel a Büntető Kollégium. A vélemény szerint, mivel a terhelt bűnösségének a bizonyítása a magánvádlót terheli, az ügyben nincs nyomozás, ezért nem teljesülhetnek mediációs eljáráshoz szükséges, a Be.-ben szabályozott feltételek, mivel a terhelt nem tehet a nyomozás során beismerő vallomást.146 Emellett, a személyes meghallgatás intézménye, annak célja, sok hasonlóságot mutat a közvetítői eljáráshoz, ezért elméletileg sem indokolható a magánvádas ügyekben a mediáció, mondja a Büntető Kollégium. Ezzel szemben Törzs Edit tanulmányában egy nagyon fontos szempontra hívja fel a figyelmet: a közvetítői eljárás fő célja a bűncselekménnyel kiváltott konfliktus rendezése. A magánvádas eljárásoknál a bűncselekmény sokszor nem szituatív konfliktusból fakad, hanem egy régóta tartó konfliktusos viszony elmérgesedésének eredménye, hangsúlyozza a tanulmányban. Törzs szerint tény, hogy a szabályozás nem egyértelmű, és az eljárási szabályok értelmezéséből juthatunk arra a következtetésre, hogy magánvádas eljárásokban nincs helye a büntetőeljárás közvetítői eljárás lefolytatása érdekében történő felfüggesztésének. A közvetítői eljárás célját tekintve viszont, álláspontja szerint, semmi nem indokolja, hogy ezeknek, a konfliktusoknak a rendezését ne tegye lehetővé az állam közvetítői eljárás 2007. évi CLXIII. törvény. A Be. 52. § (1) bek. szerint könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat, mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető. 143 A Be. 53. § (1) bek. szerint a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette, b) az ügyész a vádemelést részben mellőzte, c) az ügyész a vádat elejtette, d) az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét - magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként - nem vette át, e) az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. 144 BK vélemény II. pont. A BK vélemény szerint a bíróság elé állításos, a távollévő terhelttel szembeni és a tárgyalás mellőzéses eljárásban sincs mód mediációra. 145 Be. 502. § (4) bekezdés. 146 Be. 221/A. § (3) bekezdés b) pontja. 141 142

56

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

keretében. A Be.-ben szabályozott békítés szerinte nem a legmegfelelőbb keret erre, hiszen a bíró nincs birtokában a mediációs eljárás speciális módszerének, szerepe nem a konfliktus kezelése, hanem a felelősség megállapítása és a szankció alkalmazása. Törzs Edit szerint: „A magánvádas eljárásokban még az előtt kerül sor békítési kísérletre, hogy a vádlott nyilatkozott volna, elismerte volna a felelősségét, e nélkül viszont egy mediációs típusú konfliktusrendezés elképzelhetetlen. A tárgyalóterem nem alkalmas terep a békülésre, mivel a vádlottnak az eljárás ezen szakaszában semmilyen érdeke nem fűződik a beismeréshez. Ugyanakkor, a békítési kísérlet eredménytelenségéből hiba volna arra következtetni, hogy a sértett/magánvádló egyetlen igénye az, hogy a bíróság a vádlottat büntesse meg. Ha viszont a vádlottnak a közvetítői eljárás lehetőségét ajánlja fel az eljáró bíró, nagyobb eséllyel valószínűsíthető, hogy élni fog ezzel a lehetőséggel. Ha a sértett/magánvádló a közvetítői eljárásról történő tájékoztatás után nem járulna hozzá a közvetítői eljáráshoz, akkor ez ugyanúgy akadálya a büntetőeljárás felfüggesztésének és a közvetítői eljárásra utalásnak, mint a hagyományos büntetőeljárásban. Azt gondolom, hogy a választás lehetőségét a sértettnek a magánvádas eljárásokban is meg kell adni. Hibásnak tartom azt a gondolatmenetet is, hogy a magánvádas ügyekben a sértett kizárólag a vádló jogait gyakorolja, és ezért nem indítványozhatja a közvetítői eljárást. A sértett szerepe ezen eljárásokban kétségtelenül sajátos, de vádlóként való fellépése semmiképp nem zárhatja ki sértetti jogainak gyakorlását.” Törzs Edit hivatkozik végül Dr. Tóth Mihályra, aki szerint a magánvádas eljárásokban „mintegy „egyesülnek” a vádlói és sértetti jogok”.147 A mediáció kiterjesztése a magánvádas eljárásokra Törzs szerint a bíróságok bagatellügyekkel való leterheltségét is csökkenheti. Hangsúlyozza még, hogy hosszú távon a tárgyalásos konfliktuskezelés is általánosabbá válhat a társadalom körében, ahogy egyre többen ismerik meg a konfliktusok kezelésének ilyen lehetőségét. Ez, hosszú távon, a magánvádas büntetőeljárások számának csökkenéséhez is vezethet, mivel az alapkonfliktusok nem mérgesednek el annyira, hogy bűncselekmény elkövetéséhez vezessenek. Épp a magánvádas eljárások alapját képező bűncselekmények köre az (könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés), mondja Törzs, ahol a büntetőjogi szankciók alkalmazása sok esetben hatástalan maradhat, és nem szünteti meg a büntetőügyhöz vezető konfliktus okát, nem oldja fel a felek közötti feszültséget. Álláspontja szerint a közvetítői eljárás alkalmas eszköz arra, hogy ezekben is hosszú távú, a konfliktust alapjaiban rendező megoldáshoz segítse a feleket, ezzel akár későbbi büntetőeljárásokat is megelőzve. Különösen indokolt lehet Törzs szerint a közvetítői eljárás alkalmazása kölcsönös rágalmazási, becsületsértési és könnyű testi sértéses ügyekben. Álláspontja szerint, ha a két fél a bíró tájékoztatását követő kérdésére hozzájárul a közvetítői eljáráshoz, indokolt lehet azt engedélyezni a magánvádas büntetőeljárásokban is. „Mivel az érintett bűncselekmények egyébkén megfelelnek a Btk. tevékeny megbánásról szóló előírásainak, így véleményem szerint nem engedhető meg, hogy az anyagi jogi jogokat a nem egyértelmű eljárásjogi megoldás csorbítsa. Hasonló alapon nem támogatható a pótmagánvádas ügyek kizárása sem” – mondja Törzs Edit. A közvetítői eljárások magánvádas ügyekre történő kiterjesztésével kapcsolatban egyes bíróságok is osztják a Törzs Edit által felvetett érveket. A Baranya Megyei Bíróság Büntető Kollégiuma jelezte, hogy a közvetítői eljárás magánvádas ügyekben történő alkalmazását illetően álláspontja eltér a BK véleményben foglaltaktól. A kollégium álláspontja szerint a törvény kifejezetten nem tiltja meg a magánvádas eljárás során a közvetítői eljárás alkalmazását. A terhelt a nyomozás helyett a személyes meghallgatáson kerül abba a helyzetbe, hogy 147

Büntető eljárásjog, Szerk.: Dr. Tóth Mihály, HVG-Orac, Budapest, 2003. 506. o.

57

beismerje a cselekmény elkövetését, illetőleg, hogy a sértettel közösen kérje az eljárás felfüggesztését. Magánvádas ügyben is előfordulhat, mondja a Kollégium, hogy az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény miatt nyomozást rendelnek el, az eredményre vezet, és ennek során tehet beismerő vallomást.148 4. 12. A közvetítői eljárásokkal kapcsolatos tapasztalatok az ítélőtáblák összefoglalói alapján Az LB kollégiumvezetői összefoglalójából kiderül, hogy a közvetítői eljárás intézményének bevezetése óta eltelt rövid időszak alatt több eltérő és hibás döntés született a nem egyértelmű jogszabályi rendelkezések következtében. Különös tekintettel a beismerő vallomás megtételére, de felfüggesztették az eljárást magánvádas és bíróság elé állításos ügyben, illetve volt olyan eset, hogy a bíróság eredményes közvetítői eljárás miatt megszüntette az eljárást ilyen esetben is, olvasható az összefoglalóban.149 Az eddigi tapasztalatok értékelése során a további megállapításokat teszi a LB kollégiumvezetője: Csupán néhány olyan eset fordult elő, hogy a közvetítői eljárás azért nem vezetett eredményre, mert a sértett a vádlottal szemben olyan irreális követeléssel lépett fel, hogy annak teljesítését a vádlott nem tudta vállalni. A sértettek döntő többsége a vádlott bocsánatkérésének elfogadása mellett nem támasztott irreális igényt a kárának megtérítése kapcsán. Különösen a vagyon elleni bűncselekmények esetében a sértettek megelégedtek azzal, hogy az elkövetők a cselekményükkel okozott tényleges kárukat megtérítették. Szerepelt még más, személyes jellegű jóvátétel is a megállapodásokban: alkoholproblémák kezelése érdekében kapszula beültetése, a terhelt rendszeresen támogatja élettársa gyermekeit, közösen nevelik, közös családterápiára járnak, szükség esetén a sértettet kezelésre szállítja, segíti a sértettet az életvitelében, a terhelt pszichológushoz megy, terápiás kezelésen vesz részt, a terhelt és a sértett elkerülik egymást, kerülik a közös alkoholfogyasztás lehetőségét. Általános tapasztalat, hogy a közvetítői eljárás lehetőségével alapvetően a vádlottak próbáltak élni, hiszen az eredményes közvetítői eljárás számukra a büntetőeljárás megszüntetését jelentheti. A Szegedi Ítélőtábla vizsgálati anyaga szerint néhány esetben a sértett is kezdeményezte az eljárást. Szintén a Szegedi Ítélőtábla megállapításai tartalmazzák, hogy az előterjesztések többségére az elsőfokú eljárásban, a tárgyalási szakban került sor, kevesebb volt a tárgyalás előkészítése során benyújtott indítvány. Az LB kollégiumvezetője szerint kétségtelen, hogy a büntetőügyekben a közvetítői eljárás alkalmazásának lehetősége nem tekint vissza hosszú múltra, ugyanakkor az alkalmazás legfontosabb ellentmondásai észlelhetőek voltak a vizsgálat során. A viszonylag rövid múltra visszatekintő jogintézmény eddigi gyakorlatáról megállapítható, írja az összefoglaló, hogy a bíróságok (jóllehet eltérő intenzitással) általában törekedtek az arra alkalmas ügyekben a közvetítői eljárás igénybevételét biztosítani. „Olyan megyék is voltak, ahol a bíró jó szándékú aktivitása akkor is teret adott a közvetítői eljárásnak, amikor ennek előfeltételei 148 149

LB kollégiumvezetői összefoglalás. LB kollégiumvezetői összefoglalás.

58

- Hazai jogi szabályozás, a mediáció folyamata -

hiánytalanul nem valósultak meg. Tapasztalható az a szándék, hogy a sértett érdekeinek szem előtt tartásával minél több ügy fejeződhessék be a tevékeny megbánás értékelésével. […] A közvetítői eljárás bevezetése óta eltelt egy esztendő tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a jogintézmény a magyar ítélkezésben meggyökeredzett, előfordulása egyre gyakoribbá válik, és számszerű növekedése évről évre valószínűsíthető. A büntető ítélkezés a jogalkotói szándék helyes értelmezésével úgy kezeli az intézményt, hogy az arra alkalmas ügyekben képes a rendeltetését betölteni. A bírói szemlélet elsősorban a sértett érdekeinek érvényesítését tartja szem előtt, és azt kívánja előmozdítani. ”150 Az LB kollégiumvezetői összefoglaló a jó tapasztalatok elemzése mellett felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a közvetítői eljárás terhelt vagy védője részéről történő indítványozása nem válhat perelhúzási taktika részévé. Ez okból a jogorvoslat szerepét sem töltheti be, és akként sem funkcionálhat. Ez utóbbiak miatt nem látszik célszerűnek a kollégiumvezető szerint a közvetítői eljárás indítványozásának az elsőfokú ítélet kihirdetése után történő előterjesztését megengedni, és nem tartja indokoltnak a másodfokú eljárásban való megengedését sem.151

150 151

LB kollégiumvezetői összefoglalás. LB kollégiumvezetői összefoglalás.

59

KOLTAI JÚLIA152

A 2007. ÉV MEDIÁCIÓS ÜGYEINEK VIZSGÁLATA

A kutatás során megvizsgáltuk a 2007-es év közvetítői eljárásairól az Igazságügyi Hivatalban rendelkezésre álló adatokat, amely alapján elemzést készítettünk. A vizsgálat idején, 2008 tavaszán az Igazságügyi Hivatalban – a 2007. évre vonatkozóan – 2451 közvetítői eljárás adatait tartották nyílván egy Excel adatbázisban. Az adatokat a megyei Igazságügyi Hivatalok gyűjtötték össze, és ők juttatták el azt a Központi Igazságügyi Hivatal részére. A vizsgálat során az volt a célunk, hogy a lehetőségek szerint, minél részletesebb statisztikai adatokat bocsássunk az érdeklődők rendelkezésére. Ennek érdekében az Excel file adatait tisztítottuk, statisztikai feldolgozásra alkalmassá tettük, de további adatfelvételt nem végeztünk. A feldolgozás során arra törekedtünk, hogy minden, az adatok alapján lehetséges kérdést, összefüggést megvizsgáljunk, és amennyiben értékelhető adatot találunk, ismertessük azt. Néhol a statisztikai adatok önmagukban is nagyon beszédesek voltak, a legtöbb esetben azonban nehéz, vagy lehetetlen volt következtetéseket levonni belőlük. Mint az később kiderült, számos változó tekintetében az adatgyűjtés a különböző megyei irodákban ad hoc jelleggel történt, így bizonyos jellemzők tekintetében 70 – 80 százalékban nem állt adat rendelkezésre. Tanulmányunkban a vizsgálatnak kizárólag azon a következtetéseit tesszük közzé, amelyek a mediációs eljárások szempontjából relevánsak, illetve amelyek számottevő rendelkezésre álló adat elemzése során születtek. A vizsgálat teljes anyaga letölthető a Partners Hungary Alapítvány honlapjáról.153 I. A MEDIÁCIÓ SZEMPONTJÁBÓL LEGFONTOSABB, RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ HÁTTÉRVÁLTOZÓK BEMUTATÁSA A rendelkezésre álló adatok feldolgozása során a mediációval kapcsolatos információk egyszerű, eloszlásokon alapuló leírása mellett megnéztük bizonyos, a mediáció szempontjából fontos paraméterekkel való összefüggéseket is. Ehhez öt háttérváltozót választottunk ki, amelyek minden esetben fontosak lehetnek az összefüggések feltárásakor. A 2007-es, büntető ügyekben alkalmazott közvetítői tevékenységről rendelkezésre álló információinkat az alábbi öt változó mentén elemezzük: – – – – –

megye (ahol a mediációt elrendelték és ahol a közvetítői folyamat zajlott), az elrendelés jellege (ügyészségi vagy bírósági elrendelés), a bűncselekmény típusa (vagyon elleni, személy elleni vagy közlekedési), a befejezés módja (megállapodás, eredménytelenség vagy az ügy még folyamatban van), az ügy hossza (nyilvántartásba vétel és a várható befejezés közti időkülönbség).

1. 1. A háttérváltozók alapmegoszlásai A fent említett öt háttérváltozó esetében először azt néztük meg, hogy az egyes mediációs esetek hogyan oszlottak meg 2007-ben a kategóriáik mentén. Ehhez külön-külön mindegyik 152 Mint azt már a bevezetőben is említettük, Koltai Júlia tanulmányát – a szerző beleegyezésével – lerövidítve, a kutatásvezető kiegészítéseivel közöljük. 153 www.pratnershungary.hu

60

dimenzió eloszlásait közöljük, és értelmezzük az abból látható eredményeket. Elsőként a 2007-ben érkezett ügyeket a megyénkénti eloszlás szerint mutatjuk be. Az adatok ismertetésénél minden esetben, az első oszlopban az adott kategóriába tartozó ügyek százalékos arányát közöljük, a második oszlopban pedig az ügyek száma szerepel. 1. táblázat: A mediációs esetek megyénkénti eloszlása KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA UTALT ÜGYEK 2007-BEN

Nógrád Zala Tolna Vas Komárom Győr Somogy Szabolcs Békés Szolnok Fejér Hajdú Borsod Bács-Kiskun Csongrád Heves Pest Veszprém Baranya Budapest Összesen

% 1,1 1,1 1,3 1,6 1,9 2,0 2,7 3,4 3,4 3,5 3,5 4,5 5,5 6,0 6,2 6,8 6,8 9,8 13,4 15,4 100,0

N 27 27 33 40 46 49 67 83 84 85 87 110 136 146 152 166 167 241 328 377 2451

Látható, hogy az egyes megyékben nagyon különböző a mediációra küldött esetek eloszlása. A legalacsonyabb Nógrád és Zala megyében. Itt a közvetítésre küldött esetek mindössze 1-1 százalékával találkozhatunk. A legmagasabb pedig, nem meglepő módon, a fővárosban, ahol az ügyek 15 százaléka zajlott. Nem központi volta miatt kiemelkedik még Baranya megye, amely majdnem annyi mediációt rendelt el 2007 során, mint Budapest, összesen 328-at, ami az összes ügy 13 százalékának felel meg. 100 fölötti mediációs esettel Hajdú, Borsod, BácsKiskun, Csongrád, Heves, Pest, Veszprém, Baranya megyékben és Budapesten találkozhatunk. Elmondható tehát, hogy a megyék valamivel kevesebb, mint felében történt nagyobb számú esetben a mediációs lehetőségek kihasználása. Az itt látható táblázat rögtön a közvetítői tevékenység bevezetésével és működésével kapcsolatos egyik alapkérdést veti fel, amely jelen kutatásunknak is központi kérdésfeltevése: vajon mi az oka ezeknek az óriási eltéréseknek? A törvényi szabályozás megjelenésével a jogalkalmazóknak egyenlő esélyük, lehetőségük van arra, hogy használják a mediációt a büntető ügyek megoldása során. Az állampolgárok szemszögéből nézve, mindenkinek állampolgári joga (sértetteknek és terhelteknek egyaránt), hogy egyenlő eséllyel férjen hozzá a különböző igazságügyi szolgáltatásokhoz. Mégis, megyénként nagy különbségek tapasztalhatóak a mediáció használatában. A kutatás egy másik részében, a bírók és ügyészek között végzendő attitűdvizsgálat keretében próbáltunk meg legalább részben

61

választ kapni a különbségek okaira. Azt feltételeztük ugyanis, hogy az eltérések az ügyészi, bírói egyéni hozzáállásokra, attitűdökre vezethetők főként vissza. (Az attitűdvizsgálat eredményeit későbbi fejezetben ismertetjük.) Célunk volt az is a kutatás során, hogy felderítsük azokat a tényezőket, amik segítenék a mediációt abban, hogy egyenletesen és minél szélesebb körben elterjedhessen. Feltételezzük, a jogalkotó szándéka is az volt a közvetítői eljárás bevezetésével, hogy hatékony eszköz adjon a rendszer minden szereplőjének kezébe az igazságszolgáltatás céljainak elérése érdekében. Az elrendelés jellegével kapcsolatban a következő táblázatból látható, hogy nagyjából kétharmad részt ügyészségi és egyharmad részt bírósági elrendelés alapján kezdődött meg a mediációs folyamat. Ez egyrészt egybeesik a jogalkotó szándékával, hogy elsősorban ügyészi szakban sor kerüljön már az elterelésre, ugyanakkor felveti a kérdést, hogy abban a nem elhanyagolható számú ügyben, ahol a bíró döntött a mediációról, vajon miért nem gondolta már az ügyész is azt, hogy az ügy jellege a közvetítői eljárásra alkalmas lehet. (Noha a bírói elrendelések számának kezdeti nagyobb arányát az is indokolta, hogy a 2007. január 1-jei hatályba lépés után a bíróság a már folyamatban lévő ügyek egy részében is kezdeményezhetett közvetítői eljárásra utalást.) 2. táblázat: A mediációs esetek eloszlása az elrendelés jellege szerint AZ ELRENDELŐ HATÓSÁG % N Bíróság 37,6 922 Ügyészség 62,4 1529 Összesen 2451 100,0 A rendelkezésre álló adatok lehetővé tették, hogy vizsgáljuk azt is, milyen típusú ügyekben rendelik el a mediációt, illetve ezen ügyeknek milyen az eloszlása. A mediációra küldött ügyekről szóló adatbázisban két eset kivételével fel volt tüntetve a bűncselekmény, amellyel a terheltet és a sértett(ek)et közvetítői eljárásra küldték. 3. táblázat: A mediációs esetek eloszlása a bűncselekmény típusa szerint A BŰNCSELEKMÉNYEK TÍPUSA % Vagyon elleni 56,1 Közlekedési 27,9 Személy elleni 15,9 Ismeretlen 0,1 Összesen 100,0

N 1375 685 389 2 2451

Látható, hogy az eseteket a törvényben megjelölt három nagy kategóriába csoportosítottuk, úgy, mint vagyon elleni, személy elleni és közlekedési ügyek. Természetesen egy ügyhöz több bűncselekmény is tartozhatott. Az ilyen esetekben, ellenőriztük, hogy a különböző bűncselekmények egy kategóriába esnek-e. Három ügy kivételével a többszörös esetekben a bűncselekmények ugyanabba a csoportba tartoztak. Mivel három esetre nem lett volna releváns egy új csoportot létrehozni, ezért ezeket abba a csoportba soroltuk, amik alá az elsődleges bűncselekmény tartozott. Ahogy az a táblázatból is látható, a mediációra küldött

62

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

esetek legnagyobb részét (több, mint felét) a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki, 27 százalékuk közlekedési és mindössze 16 százalékuk személy elleni bűncselekmény. Látható tehát, hogy az erőszakos cselekmények kisebbségben vannak a mediációra küldött esetek között. 4. táblázat: A mediációs esetek eloszlása a befejezés módja szerint A BEFEJEZÉS MÓDJA % N Megállapodás 48,6 1190 Eredménytelenség 15,5 379 Folyamatban van 35,8 881 Ismeretlen 0,1 1 Összesen 2451 100,0 A mediációs ügyek befejezésének módjáról mindössze 1 esetben nincs információnk. Az eredmények azonban elég pozitívak: mindössze az esetek 15 százalékában találkozhatunk eredménytelenséggel. Csaknem minden második mediációs ügy sikerrel, tehát megállapodással zárult, 36 százalékuk pedig még folyamatban volt az adatbázis lezárásakor. Itt hívjuk fel azonban a figyelmet arra, hogy míg az Igazságügyi Hivatal által eredményesnek tekintett esetek azok, amelyekben megállapodás születik, ugyanakkor a jogszabály azt tekinti befejezett ügynek, ahol a teljesítés is megtörtént, vagy részletekben történő teljesítés esetén legalább az első részlet tekintetében az megkezdődött. Foglalkoztunk már azzal a problémával is, hogy megtörténhet, hogy a megállapodással zárult, az Igazságügyi Hivatal mediátorai szerint sikeres ügyben az ügyész vagy a bíró a megállapodás tartalmát nem tekinti megfelelőnek, így az eljárásban azt figyelmen kívül hagyja. Végezetül arra is van példa, hogy sikerrel, tehát megállapodással végződő, ám elhúzódó, több részletben vállalt teljesítés esetén a bíró az ügyet lezárja, ami oda vezet, hogy a terhelt a teljesítést nem folytatja, ami a bűncselekmény áldozata számára, aki bízott a közvetítői eljárásban, újabb sérelemmel jár, ráadásul a bűncselekménnyel okozott kár sem térül meg maradéktalanul. A mediációs ügy befejezésével, sikerességével kapcsolatos anomáliák tehát még feloldásra várnak. 5. táblázat: A mediációs esetek eloszlása az ügy tervezett időtartama szerint A MEDIÁCIÓ TERVEZETT IDŐTARTAMA % N 0,45-5 hónap 23,6 579 5,1-5,7 hónap 24,8 607 5,8-5,9 hónap 25,2 617 5,91-6 hónap 22,8 559 6,1-42,6 hónap 1,6 38 Ismeretlen 2,1 51 Összesen 2451 100,0 A mediáció tervezett időtartamát a nyilvántartásba vétel és a tervezett befejezés dátumainak különbsége adta. Mivel a változónak több, mint 160 féle értéke volt, így megjelenítése a tanulmányban nehézkes lett volna. Ezért négy, nagyjából egyenlő esetszámú csoportban közöljük a változó eloszlását.154 51 esetben vagy az egyik, vagy mindkét dátum ismeretlen volt, esetleg a kezdeti dátum későbbi volt, mint a befejezéshez tartozó, így az eredmény nem 154

A későbbi elemzések során azonban a változót minden értékkel felhasználva, nem összevonva fogjuk kezelni.

63

értékelhető. A maradék 2400 eset alapján a következőket mondhatjuk el a mediált esetek tervezett hosszáról: Az esetek felében a tervezett időtartam 5 és 6 hónap között mozog, legkevesebb két hetet, legtöbbet, 42 hónapot terveztek a közvetítői eljárás befejezéséig. Az átlagos tervezett idő 5 hónap és egy hét volt. Így az átlagos mediációra szánt 6 hónap az esetek nagy többségében megvalósulni látszik. 1. 2 A háttérváltozók kapcsolatai A fent felsorolt öt háttérváltozó alapmegoszlásai alapján viszonylag kedvező képet láthatunk, érdemes azonban megnézni ezek összefüggéseit is, hogy árnyaltabb képet kapjunk a mediációs esetek 2007. évi eredményeiről. Az összefüggéseket kétdimenziós kereszttábla elemzés és egyutas varianciaanalízis módszerével kívánjuk megnézni és értékelni, természetesen a hozzájuk tartozó statisztikai mérőszámok segítségével.155 Minden táblázatban azon esetek szerepelnek, amiknél mind a két dimenzióra érvényes adatunk van, így az elemszámok összefüggésenként változhatnak. A legtöbb táblázat celláiban sorszázalékok láthatók, az elemszámokat a táblázatok alatt közöljük, ahol ez nem így van, ott külön jelezzük az egyes értékek jelentését. Az egyutas varianciaanalízis eredményeit mutató táblázatoknál viszont az egyes kategóriákhoz tartozó átlagokat közöljük, a táblázat alatt természetesen az elemszámot is jelölve. Mivel mind az öt dimenzió különösen fontos a mediációs esetek értékelése szempontjából, így ebben a fejezetben minden változó minden másikkal való kapcsolatát megemlítjük.

II. A MEGYE VÁLTOZÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI A TÖBBI HÁTTÉRVÁLTOZÓVAL Elsőként a megye összefüggéseit nézzük meg, hiszen ezek fontos információkkal szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogy a fenti összevont eredmények mely területekre érvényesek, és melyek azok, amik eltérnek a többségtől. Így ugyanis közvetve, de az egyes megyék mediációval kapcsolatos involváltságát, elkötelezettségét is ellenőrizhetjük: hol foglalkoznak inkább és hol kevésbé az ügyek mediációra küldésével, illetve az ügyészségi vagy bírósági szakban történik-e?

Két alacsony mérési szintű változó esetében kétdimenziós kereszttábla elemzést, egy alacsony és egy magas mérés szintű változó elemzésekor pedig egyutas varianciaanalízist használunk. Az első esetben az összefüggés erősségét a Kruskal féle tau mérőszámmal mérjük, a másodikban pedig az eta2-tel. Mindkét mérőszám értéke 0 és 1 között mozoghat, ahol a 0 a kapcsolat hiányát mutatja, az 1-es pedig a teljes összefüggést. 155

64

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

6. táblázat: A mediációs esetek megyénkénti eloszlásának az elrendelés jellegének kapcsolata A MEGYÉNKÉNTI ELOSZLÁS ÉS AZ ELRENDELÉS JELLEGÉNEK KAPCSOLATA (A MEGYÉBEN MEDIÁLT ÜGYEK SZÁZALÉKÁBAN) Elemszám Bírósági Ügyészségi Hajdú 8,2 91,8 110 Somogy 17,9 82,1 67 Nógrád 18,5 81,5 27 Szolnok 24,7 75,3 85 Borsod 25,0 75,0 136 Fejér 25,3 74,7 87 Zala 25,9 74,1 27 Pest 28,7 71,3 167 Heves 29,5 70,5 166 Bács-Kiskun 31,5 68,5 146 Baranya 32,3 67,7 328 Szabolcs 32,5 67,5 83 Győr 32,7 67,3 49 Csongrád 34,9 65,1 152 Komárom 41,3 58,7 46 Veszprém 47,3 52,7 241 Vas 50,0 50,0 40 Békés 58,3 41,7 84 Tolna 60,6 39,4 33 Budapest 65,0 35,0 377 Összesen 37,6 62,4 2451 Látható, hogy az egyes megyékben nagyon különböző arányban találkozhatunk ügyészségi és bírósági elrendelésekkel.156 A megyék nagy részében az ügy mediációra utalását többségében ügyészségi határozat tette lehetővé. Ez alól mindössze Békés, Tolna és Budapest kivétel. Az utóbbi helyeken nagyobb arányú a bírósági elrendelés, mint az ügyészségi. Ahogy az elemszámokból látszik, a megyében mediációra küldött ügyek száma és az elrendelés jellege között nincs kapcsolat, hiszen azok között a megyék között, ahol többségében ügyészség által rendelték el a mediációt, ugyanúgy találkozhatunk sok és kevés ügyet elrendelőkkel. Ugyanígy igaz ez azon megyékre, ahol többségében bíróságok által jött létre a közvetítés. A megyék között földrajzi elhelyezkedésben sem láthatunk különbséget az ügy elrendelésének jellege szerint. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy vannak megyék, ahol a bíró inkább preferálja az elterelést, mint az ügyész, aki már a bírói szak előtt dönthetett volna a közvetítői eljárásra utalásról. Az alábbi táblázat segítségével azt vizsgálhatjuk, hogy a mediációs esetek megyénkénti eloszlása és a bűncselekmény típusa között találunk-e bármilyen összefüggést, azaz, előfordulhat-e, hogy megyénként eltér, mely típusú bűncselekményeket preferálnak a mediációra való utalás során.

156

A Kruskal féle tau értéke 0,10.

65

7. táblázat: A mediációs esetek megyénkénti eloszlásának és a bűncselekmény típusának kapcsolata A MEGYÉNKÉNTI ELOSZLÁS ÉS A BŰNCSELEKMÉNY TÍPUSÁNAK KAPCSOLATA (A MEGYÉBEN MEDIÁLT ÜGYEK SZÁZALÉKÁBAN) Személy elleni Vagyon elleni Közlekedési Hajdú 30,9 53,6 15,5 Fejér 33,7 52,3 14,0 Vas 45,0 32,5 22,5 Bács-Kiskun 50,0 31,5 18,5 Pest 50,3 41,3 8,4 Veszprém 50,6 28,2 21,2 Baranya 52,0 33,3 14,7 Budapest 57,0 23,6 19,4 Szolnok 57,6 30,6 11,8 Csongrád 58,6 19,7 21,7 Heves 59,0 31,3 9,6 Somogy 62,7 11,9 25,4 Komárom 63,0 21,7 15,2 Győr 63,3 4,1 32,7 Tolna 63,6 24,2 12,1 Borsod 69,9 24,3 5,9 Nógrád 70,4 0,0 29,6 Szabolcs 72,3 15,7 12,0 Zala 81,5 3,7 14,8 Békés 89,3 4,8 6,0 Összesen 56,1 28,0 15,9 N = 2449 Látható, hogy ennek a kérdésnek a mentén is nagyon különböző arányokkal találkozhatunk az egyes megyék esetében.157 Hajdú, Fejér és Vas megye kivételével mindenhol legalább 50 százalék a vagyon elleni bűncselekmények aránya a mediált esetek között, de Békésben például majdnem 90 százalék ugyanez az arány. A három kivétel közül Hajdú és Fejér megyében a közlekedési bűncselekmények teszik ki a közvetített esetek többségét, Vas megyében viszont még így is a vagyon elleni bűncselekmények relatív aránya a legnagyobb. Az országos tendencia szerint legtöbb esetben vagyon elleni bűncselekményeket mediáltak, a második legnagyobb arányú csoport a közlekedési bűncselekmények kategóriája, végül pedig a személy elleni vétségek következnek. Ezek az arányok egy pár kivétellel igazak az egyes megyékre is. A kivételek között van a már említett Hajdú és Fejér megye, továbbá Csongrád, Somogy, Győr, Nógrád, Zala és Békés megye, ahol viszont ugyan a vagyon elleni bűncselekmények aránya a legnagyobb, de a személy elleni bűncselekmények aránya meghaladja a közlekedésieket. Az világosan látszik az adatokból, hogy egyes megyéket összehasonlítva markáns különbségeket figyelhetünk meg az elrendelés gyakorlata és a bűncselekmény típusa között. Ez megint csak azt a hipotézist veti fel, hogy az elrendelésről döntő ügyész, bíró elképzelése arról, hogy mely típusú bűncselekmény esetén lehet sikeres a mediáció, befolyásolhatja a döntés mechanizmust.

157

A Kruskal féle tau értéke 0,05.

66

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

8. táblázat: A mediációs esetek megyénkénti eloszlásának és a befejezés módjának kapcsolata A MEGYÉNKÉNTI ELOSZLÁS ÉS A BEFEJEZÉS MÓDJÁNAK KAPCSOLATA (A MEGYÉBEN MEDIÁLT ÜGYEK SZÁZALÉKÁBAN) Folyamatban Eredménytelen Megállapodás Borsod 0,0 0,0 100,0 Vas 0,0 20,0 80,0 Pest 3,6 15,0 81,4 Komárom 6,5 0,0 93,5 Somogy 9,0 62,7 28,4 Szolnok 9,4 36,5 54,1 Szabolcs 12,0 37,3 50,6 Bács-Kiskun 13,0 72,6 14,4 Fejér 13,8 59,8 26,4 Baranya 14,7 66,7 18,7 Csongrád 15,8 46,7 37,5 Hajdú 17,3 60,9 21,8 Veszprém 17,8 53,9 28,2 Zala 18,5 63,0 18,5 Nógrád 18,5 51,9 29,6 Békés 20,2 71,4 8,3 Budapest 22,3 52,0 25,7 Tolna 24,2 60,6 15,2 Győr 24,5 40,8 34,7 Heves 30,1 49,4 20,5 Összesen 15,5 48,6 36,0 N = 2450 A megye és a mediáció sikerességét mérő „befejezés módja” úgy tűnik, összefügg egymással.158 Borsod és Vas megyében jelenlegi adataink szerint nincs eredménytelen eset, bár ennek oka a folyamatban levő ügyek nagy arányában is keresendő. Mind a két esetben 80 százalék fölötti a folyamatban levő ügyek aránya. Ez valószínűsíthetően arra utal, hogy ezekben a megyékben későn kezdték el használni a mediáció intézményi lehetőségét, így még nem volt elég idő az ügyek lezárásához, de a megállapodások kis száma adódhat a feldolgozott adatbázis hiányosságából is. Pesten és Komáromban is hasonló helyzettel találkozhatunk, annyi különbséggel, hogy bár az ügyek nagy része még folyamatban van, a befejezettek között már vannak eredménytelenül zárultak. Komáromban az adatfelvétel lezárultáig nem is találkozhatunk olyan befejezett esettel, amely megállapodással végződött volna. Az országos adatok alapján nagyjából 16 százalék az eredménytelenül zárult esetek aránya. Ennél nagyobb az eredménytelenségi ráta Hajdú, Veszprém, Zala, Nógrád, Békés, Tolna, Győr és Heves megyében, továbbá Budapesten. Fontos megemlíteni azonban, hogy ezeken, a helyeken már sokkal alacsonyabb a folyamatban levő ügyek száma és a megállapodással zárult mediációk aránya is az országos átlaghoz közeli, sok helyen még magasabb is annál. Megvizsgáltuk a megye és a mediáció tervezett időtartama közötti kapcsolatot is, amit egyutas varianciaanalízissel, a gyakorlatban tehát az átlagok vizsgálatával elemeztünk. Ennek oka, 158

A Kruskal féle tau értéke 0,18.

67

hogy a tervezett idő magas mérési szintű változó, ezért elemzése a későbbiekben is ugyanezzel a módszerrel fog történni. Az összefüggés eredményei azt mutatták, hogy az országos átlag 4 és 6 hónap között mozog. (Mivel kiugró eltérések a megyék adatai között nincsenek, így külön táblázatot nem tüntetünk itt fel.) Az adatok elemzése során az is kitűnt, hogy a mediátorok igyekeztek tartani magukat a bírósági, ügyészségi eljárás hat hónapos felfüggesztéséhez, próbálták úgy tervezni a folyamatot, hogy az érintettek a hat hónapon belül teljesítsék a megállapodásokat és zárják le az ügyeket.

III.

AZ

ELRENDELÉS

JELLEGÉT

MÉRŐ

VÁLTOZÓ

ÖSSZEFÜGGÉSEI

A

TÖBBI

HÁTTÉRVÁLTOZÓVAL

A mediált ügyeket tartalmazó adatbázis feldolgozása során megvizsgáltuk, hogy az elrendelés jellege (azaz, hogy bírósági vagy ügyészi szakban történik-e) összefügg-e a többi háttérváltozóval (bűncselekmény típusa, befejezés módja, eljárás tervezett hossza). Az adatok feldolgozása során azonban a felsorolt jellemzők között semmilyen összefüggést nem találtunk. Ugyanígy megvizsgáltuk azt is, hogy vajon a bűncselekmény típusa, amelyben mediációt rendelnek el, kihat-e a mediációs eset tervezett hosszára, befejezésére, azonban kapcsolatot ezen változók között sem találtunk. Mivel az ide vonatkozó táblázatok releváns információval nem bírnak, így azok közlésétől jelen tanulmányukban eltekintünk.

IV.

A

MEDIÁCIÓ

SZEMPONTJÁBÓL

LÉNYEGES

VÁLTOZÓK

BEMUTATÁSA

AZ

ALAPMEGOSZLÁSOKON KERESZTÜL ÉS A HÁTTÉRVÁLTOZÓK SZERINTI BONTÁSBAN

Ebben a kérdéskörben a mediációval kapcsolatos különböző paramétereket fogjuk jellemezni. Ezek a legtöbb esetben két lépésből állnak. Először bemutatjuk az adott dimenzió alapmegoszlásait, majd ezt követően megnézzük kapcsolatát a fentiekben ismertetett öt háttérváltozóval. Egyes paramétereknél nem lenne értelme a háttérváltozókkal való kapcsolat elemzésének, mivel az alapmegoszlásokból láthatóan a változónak rengeteg értéke van, így az összefüggéseket sem lehetne érdemben interpretálni. Lesznek tehát olyan dimenziók, amelyekben az összefüggések feltárására nem teszünk kísérletet. A fejezet során azokban az esetekben, ahol nem találtunk összefüggést, a táblázatot nem közöljük, és a főszövegben csak annyit említünk meg, hogy nem találtunk érdemi összefüggést a két változó között. A változók mérési szintjétől függően az eddigiekben bemutatott két módszeren kívül egy harmadikat is alkalmazni fogunk.159 Az adatok feldolgozása során megvizsgáltuk, hogy az ország valamennyi potenciális elrendelő szerve (valamennyi városi, kerületi ügyészség és bíróság, valamint a megyei szintű intézmények) milyen mértékben alkalmazta a mediáció lehetőségét. Az eredmények azt mutatták, hogy az elrendelő szervek nagyon különböző számú esetet küldtek mediációra. Nézzük meg először a lehetséges elrendelő intézmények számát az Amennyiben mind a két vizsgált változó (a bemutatandó és a háttérváltozó is) alacsony mérési szintűek, kétdimenziós kereszttábla elemzéssel vizsgáljuk kapcsolatukat, ha az egyik változónk alacsony, a másik magas mérési szintű, a kapcsolatot egyutas varianciaanalízissel teszteljük, de ha mind a két változónk magas mérési szinten mérhető, abban az esetben a Pearson-féle korrelációval mérjük a köztük levő kapcsolat erősségét A felhasznált statisztikai mérőszámok, amelyek a változók közötti kapcsolat erősségét mutatják meg, ugyanebben a sorrendben a Kruskal féle tau, az eta2 és a Pearson-féle korrelációs együttható. Ezek értéke 0 és 1 között mozog, ahol a 0 a kapcsolat hiányát, az 1-es pedig a legerősebb kapcsolatot jelenti. A fejezettől azt reméljük, hogy jól leírja a 2007-ben történt mediációs esetek főbb jellemzőit és összefüggéseit. 159

68

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

országban. Magyarországon összesen 248 helyi, városi szintű ügyészség és bíróság van (városi bíróságok száma 111, helyi ügyészségeké 137), beleértve a minden megyében létező, de helyi szintű nyomozó ügyészségeket is. A szabályozás lehetővé teszi azt, hogy bizonyos esetekben megyei szintű intézmények is elrendeljék a mediációt. Országosan összesen 50 megyei szintű elrendelőhely van (20 megyei bíróság, 20 megyei főügyészség, valamint 5 katonai ügyészség). Jelen összehasonlításban külön intézményként vettük figyelembe a megyei bíróságok katonai tanácsait (5 van belőlük az országban), mivel ugyan a megyei bíróságok részei, azonban a katonai tanácsok is külön megjelennek a nyilvántartásban, mint közvetítői eljárást elrendelő helyek. Magyarországon összesen 298 közvetítői eljárás elrendelésére jogosult igazságügyi intézmény van. 9/a. táblázat: A közvetítői eljárás elrendelésére jogosult bíróságok, ügyészségek száma Magyarországon ELRENDELŐ SZERVEK SZÁMA ORSZÁGOSAN N Városi bíróság 111 Városi ügyészség 137 Összes városi szintű intézmény 248 Megyei bíróság 20 Megyei Főügyészség 20 Katonai ügyészség 5 Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 5 Összes megyei szintű intézmény 50 Összesen 298

Az IH adatai szerint (melléklet, 15-ös táblázat) az országosan lehetséges 298 elrendelő intézményből összesen 214 helyről érkeztek mediációs esetek. Az 50 megyei szintű elrendelő helyből 18 küldött ügyeket közvetítői eljárásra, a 248 helyi szintű elrendelő helyből, pedig 196 használta ki ezt a lehetőséget. A helyi szintű intézmények a mediációs esetek elsődleges forrásai, a városi bíróságokról, ügyészségekről érkezett a 2007-es év mediációs ügyeinek 96,8%-a (2373 eset). Az összesen 214 elrendelő szervből 156 kevesebb, mint 10 esetet küldött mediációra, tehát a potenciális elrendelő szervek háromnegyede szinte alig használta ki ezt a fajta alternatív megoldást. 47 elrendelő szerv van, ahonnan 10 és 50 közötti a mediációra utalt ügyek száma, 50-nél több esetet pedig mindössze 11 ügyészség/bíróság utalt közvetítői eljárásra. Kiemelkedően magas, 75, vagy a fölötti esetszámmal csak a nagyvárosok, illetve egy fővárosi bíróság rendelkezik, úgy, mint az Egri, Szegedi, Miskolci, Debreceni, Veszprémi és Pécsi Városi Ügyészség, továbbá a Veszprémi Városi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Itt is felmerül a kérdés: vajon megtalálhatjuk-e az okát ezeknek a nagy különbségeknek, mi a kiugrás oka azon a kevés helyen, ahol a többihez képest nagyon nagyszámú mediációt rendelnek el? 4. 1. Sértettek száma Úgy gondoltuk, hogy a sértettek száma befolyásolhatja a mediációs esetek végkimenetelét, esetleg még azt a folyamatot is, amely során eldől, hogy az ügy mediációra kerül-e. A következőkben ennek a dimenziónak a jellemzése történik.

69

10. táblázat: A sértettek számának eloszlása A SÉRTETTEK SZÁMA Sértettek száma % N 1812 1 73,7 110 2 4,4 29 3 1,2 7 4 0,3 1 5 0,1 3 6 0,1 1 7 0,1 1 8 0,1 1 9 0,1 1 13 0,1 5 14 0,2 1 22 0,1 Ismeretlen 19,5 479 Összesen 2451 100,0 A fenti táblázatból leolvasható, hogy az esetek háromnegyedében mindössze egy sértett volt a mediáció során. 110 esetben (az összes eset 4 százaléka) két, 29 esetben (1 százalék) pedig három sértettről tudunk. Ennél több sértett mindössze a mediációs ügyek 2, 4 százalékában fordult elő. Az egy ügy során érintett legtöbb sértett 22 személy volt. A mediációs folyamatok 20 százalékában nincs adatunk a sértettek számáról. Az adatok azt mutatják tehát, hogy főként az egy sértettet érintő ügyekben rendelnek el mediációt. Megvizsgáltuk, hogy a sértettek száma megyékre lebontva mutat-e bármilyen kiugró aránytalanságot, az adatok elemzése azonban egy egységes képet mutatott: minden megyében a sértettek átlagos száma 1 és 1, 9 között mozgott. A megyén kívül a sértettek száma egyetlen további háttérváltozóval sem volt összefüggésben: sem a bűncselekmény típusával, sem a befejezés módjával, sem a mediáció tervezett időtartamával.

4. 2. Terheltek életkora, illetve büntetőjogi életkora A terheltek életkori eloszlása elég nagy terjedelmű, nagyon különböző korú terheltek kerültek bele a mediációs folyamatokba. Éppen ezért alapeloszlásukat kategóriákban közöljük, nem minden értéket feltűntetve. Mivel azonban a terhelt életkora magas mérési szintű változó, ezért az összefüggések tesztelésekor – nem kategorizálva, hanem az összes érték felhasználásával – egyutas varianciaanalízis és a korrelációszámítás módszerével néztük meg kapcsolatát a háttérváltozókkal.

70

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

11. táblázat: A terheltek életkori eloszlása 2007-ben A TERHELTEK ÉLETKORI ELOSZLÁSA % N 204 14-17 éves 8,3 1453 18-39 éves 59,3 675 40-59 éves 27,7 108 60+ éves 4,4 Ismeretlen 0,4 11 Összesen 2451 100,0 12/a. táblázat: A 18 éven felüli terheltek életkori eloszlása A FELNŐTT TERHELTEK ÉLETKORI ELOSZLÁSA % N 1453 18-39 éves 64,7 675 40-59 éves 30,0 108 60+ éves 4,8 Ismeretlen 0,5 11 Összesen 2247 100,0 13. táblázat: A 18 éven felüli magyarországi népesség életkori eloszlása160 A NÉPESSÉG ÉLETKORI ELOSZLÁSA % N 3 228 847 18-39 éves 39,7 2 763 000 40-59 éves 34,0 60+ éves 26,4 2 145 375 Összesen 8 137 222 100,0 A terheltek életkor szerinti megoszlása alapján elmondható, hogy 8,3 százalékuk 18 évesnél fiatalabb (természetesen a legfiatalabb 14 éves) 2007-ben, amikor az ügyben mediáció zajlik. Majd 60 százalékuk tartozik a 18-39 éves korcsoportba. A következő, a 40-59 éves korcsoportban tartozik a közvetítői eljárások terheltjeinek 28 százaléka és végül négy százaléknál valamivel több a 60 évesek és annál idősebbek aránya. 70 éven felül terheltként csak 34 ember került be a mediációs folyamatba. Ha a rendelkezésünkre álló adatokat összevetjük a népesség életkori eloszlásával, akkor azt tapasztaljuk, hogy nagyon magas a fiatal felnőttek (18-39 éves korosztály) aránya a bűncselekményükben mediációra küldöttek között és kisebb arányban találhatók meg a 60 éven felüliek. A terheltek büntetőjogi életkora azonban más összefüggéseket rejthet, mint ha csak általánosságban az életkorukat vizsgáljuk.

160

KSH Mikrocenzus, 2006

71

14. táblázat: A terheltek büntetőjogi életkorának eloszlása A TERHELTEK BÜNTETŐJOGI ÉLETKORI ELOSZLÁSA % N 2152 Felnőtt korú 87,8 299 Fiatalkorú 12,2 Összesen 2451 100,0 A mediációra utalt ügyek mindössze 12 százalékában találkozhatunk fiatalkorú terhelttel! Ez összesen 299 esetet jelent. A mediáció szempontjából ez is elgondolkodtató adat. 2007-ben az összes ismertté vált bűnelkövetők 9, 4 százaléka161 volt fiatalkorú (nagyjából 11. 000 ember). A százalékos arányt tekintve azt mondhatnánk, hogy nem is állunk olyan rosszul, a mediált fiatalkorúak aránya még magasabb is, mint a fiatalkorú bűnelkövetőké. Külföldi mediációs tapasztalatok, valamint a mediációs és bűnmegelőzési szakemberek véleménye alapján ez a szám azonban jóval magasabb is lehetne. A fiatalkorú bűnelkövetők kevesebb, mint 3 százaléka kap lehetőséget arra, hogy mediáció útján szolgáltasson elégtételt az általa elkövetett bűncselekményért. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy ez az arány hogyan növelhető. Ez az a korosztály, ahol még jó esélyei vannak a bűnmegelőzésnek, a visszaesés megelőzésének, amiben nagy szerepe lehet az alternatív, elterelő megoldásoknak, a mediációnak.

161 Forrás: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Megelőzési és Statisztikai Osztály által kiadott bűnügyi statisztikák, elérhető: http://crimestat.b-m.hu/

72

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

15. táblázat: A mediációs esetek megyénkénti eloszlásának és a terheltek büntetőjogi életkorának kapcsolata /N=2451/ A MEGYÉNKÉNTI ELOSZLÁS ÉS A TERHELTEK BÜNTETŐJOGI ÉLETKORÁNAK KAPCSOLATA (A MEGYÉBEN MEDIÁLT ÜGYEK SZÁZALÉKÁBAN) Fiatalkorú Felnőtt korú Borsod 67,6 32,4 Csongrád 68,4 31,6 Veszprém 79,3 20,7 Baranya 84,5 15,5 Zala 85,2 14,8 Heves 86,7 13,3 Pest 89,8 10,2 Vas 90,0 10,0 Fejér 90,8 9,2 Somogy 91,0 9,0 Győr 91,8 8,2 Szolnok 92,9 7,1 Békés 94,0 6,0 Hajdú 94,5 5,5 Szabolcs 95,2 4,8 Budapest 96,3 3,7 Tolna 97,0 3,0 Bács-Kiskun 97,3 2,7 Komárom 97,8 2,2 Nógrád 100,0 0 Összesen 87,8 12,2 Megvizsgálva az adatokat, találhatunk összefüggést a megye és a terhelt büntetőjogi életkora között.162 A táblázatból látszik, hogy a megyék elég széles skálán utalnak be fiatalkorúakat is a mediációs eljárási folyamatba. Országos szinten 12 százalék a fiatalkorúak aránya a mediációs eljárások terheltjeként. Ennél jóval magasabb számokról számolhatunk be Borsod, Csongrád és Veszprém megyében. Előbbi kettőben 30 százalék fölötti, utóbbiban pedig 20 százalék körüli a fiatalkorúak aránya. Szabolcsban, Budapesten, Tolnában, Bács-Kiskun, Komárom és Nógrád megyékben viszont pont ellentétes tendenciákról számolhatunk be: sokkal alacsonyabb, 5 százalék alatti ugyanez a szám. Megvizsgáltuk, hogy a bűncselekmény típusa és a terhelt büntetőjogi életkora között van-e bármilyen kapcsolat, erre utaló összefüggést azonban nem találtunk. Ugyanakkor, a befejezés módja tekintetében pozitív eredményeket mutattak a fiatalkorú terheltek mediációs esetei.

162

A Kruskal féle tau értéke 0,08.

73

16. táblázat: A befejezés módjának és a terhelt büntetőjogi életkorának kapcsolata A BEFEJEZÉS MÓDJÁNAK ÉS A TERHELT BÜNTETŐJOGI ÉLETKORÁNAK KAPCSOLATA (AZ ADOTT MÓDON BEFEJEZETT ÜGYEK SZÁZALÉKÁBAN) Fiatalkorú Felnőtt korú Eredménytelenség 95,0 5,0 Megállapodás 87,6 12,4 Folyamatban 84,9 15,1 Összesen 87,8 12,2 N = 2450 Az ügyek eredményességét tekintve a fiatalkorúakra nézve előnyösebb adatokról számolhatunk be.163 Az eredménytelen esetek 95 százaléka felnőtt korú terhelteknél valósult meg, míg mindössze 5 százaléka történt fiatalkorúakkal. A megállapodások és a folyamatban levő ügyek 12 és 15 százalékát teszik ki a fiatalkorú terhelttel rendelkező ügyek. A büntetőjogi életkor és a mediáció várható időtartama, továbbá az elrendelés jellege között viszont nem találhatunk összefüggést.164 4. 3. A terhelt ismerte-e a sértettet? Fontosnak tartottuk megvizsgálni, vajon hogyan befolyásolja az eljárás kimenetelét, ha a terhelt és a sértett ismerték egymást. A mediációs eljárás sajátosságát figyelembe véve azt feltételezhettük, hogy abban az esetben, ha a felek között van valamilyen korábbi kapcsolat, az kedvezően befolyásolhatja a megegyezést. A másik féllel való kapcsolat, annak fontossága, jövőbeni alakulásának jelentősége ugyanis a vitában álló feleket az egyezség létrehozásának irányába motiválhatja. A következő táblázatban azokat az adatokat találjuk, melyekből kiderül, hogy a terhelt és a sértett ismerték-e egymást. 17. táblázat: A terhelt ismerte-e a sértettet? A TERHELT ISMERTE-E A SÉRTETTET? % N 415 Igen 16,9 400 Nem 16,3 1636 Nincs adat 66,7 Összesen 2451 100,0 Látható, hogy ebben az esetben is magas az erről szóló adatok hiánya, 67 százaléknyi. Az ismert adatok azt mutatják, hogy az összes esethez képest a terheltek 17 százaléka ismerte a sértettet, 16 százalékuk pedig nem. Tehát a felhasználható adatokat nézve nagyjából ugyanakkora a sértettet ismerők és nem ismerők aránya.

163 164

A Kruskal féle tau értéke 0,01. Az eta2 értéke 0,00.

74

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

18. táblázat: A bűncselekmény típusának és a terheltek-sértett ismertségének kapcsolata A BŰNCSELEKMÉNY TÍPUSA ÉS A TERHELT-SÉRTETT ISMERTSÉGÉNEK KAPCSOLATA (AZ ADOTT TÍPUSÚ MEDIÁLT BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁZALÉKÁBAN) Nem ismerték N Ismerték egymást egymást 453 47,9 52,1 Vagyon elleni 222 38,7 61,3 Közlekedési 140 80,0 20,0 Személy elleni 815 50,9 49,1 Összesen N = 815 Van összefüggés bűncselekmény típusa és a között, hogy a terhelt és a sértett ismerték-e egymást, ami a bűncselekmények sajátos vonásaiból is fakad.165 A személy elleni bűncselekmények esetében ismerték egymást a leggyakrabban, ez az ilyen jellegű ügyek 80 százalékában fordult elő. A közlekedési vétségeknél a legalacsonyabb ez az arány, az esetek 39 százalékában nem volt idegen a terhelt és a sértett egymástól, amit az is magyaráz, hogy sok esetben a gépkocsi utasa a cselekmény sértettje. A vagyon elleni bűncselekményeknél ennél valamivel magasabb arányról beszélhetünk, itt az ügyek 48 százalékában mondhatjuk, hogy a két fél nem először látta egymást a tárgyaláson. 19/a. táblázat: A befejezés módjának és annak kapcsolata, hogy a terhelt ismerte-e a sértettet A BEFEJEZÉS MÓDJÁNAK ÉS ANNAK KAPCSOLATA, HOGY A TERHELT ISMERTE-E A SÉRTETTET (AZ ADOTT MÓDON BEFEJEZETT ÜGYEK SZÁZALÉKÁBAN) Nem ismerték egymást Ismerték egymást Eredménytelenség 50,2 49,8 Megállapodás 51,5 48,5 Folyamatban 52,8 47,2 Összesen 50,9 49,1 N = 815 Kruskal féle tau = 0,000 A 19/a. táblázatból az olvasható ki, hogy a mediáció sikerességére, továbbá arra, hogy mekkora a mediáció tervezett időtartama, nem volt hatással az, hogy a sértett és a terhelt ismerték-e egymást. Ez azért is meglepő, mert ha a konfliktusban lévő felek egymást ismerik, közöttük valamilyen kapcsolat van, amelynek fenntartása a jövőben is fontos, az általában hatással van az eljárás sikerére, azt pozitívan befolyásolja. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy ezen kérdésre vonatkozóan összesen 815 ügyben volt adat nyilvántartva, nem tudjuk, hogy ha valamennyi esetben rendelkeznénk adatokkal, az hogyan befolyásolná a végeredményt. A 415 esetből, amelyekben a terhelt és a sértett ismerték egymást mindössze 252 esetről van részletesebb adatunk, amelyben leírják, hogy ez az ismeretség milyen jellegű, ezért ennek elemzésébe nem bocsátkozunk. 4. 4. Egyéb változók Voltak adatok az adatbázisban a terheltek életkorára, foglalkozására, nemére nézve is, ugyanakkor, a rendelkezésre álló adatok aránya rendkívül kedvezőtlen volt. Érdekes lehetne pl. annak vizsgálata, hogy vajon a mediációs eljárás kimenetelét, sikerességét befolyásolja-e a 165

A Kruskal féle tau értéke 0,08.

75

terhelt iskolai végzettsége, azonban ennél a változónál pl. 79 százalékos volt azon terheltek aránya, akiknél ez az adat nem volt ismert. Jó lett volna azt is elemezni, vajon az a tény, hogy a terheltnek volt-a az eljárás során jogi képviselője, befolyásolta-e mediáció kimenetelét, azonban erre nézve is olyan kevés arányban volt adatunk, hogy azokból következtetéseket levonni nem lehetett.

V. MAKROSTATISZTIKAI ADATOK A makrostatisztikai adatok segítségének elemzésével arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan aránylanak az egyes megyékben a mediációra utalt bűncselekmények az összes bűncselekményhez, illetve vádemeléshez. Az adatokat a 2007-es, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Megelőzési és Statisztikai Osztály által kiadott bűnügyi statisztikákból vettük.166 Minden ábrán felhasznált országos adatok ebből a forrásból valók. Az oszlopok mindig a címben szereplő arányokat mutatják, a megyék címkéjében pedig az ott elkövetett adott típusú bűncselekmények vagy vádemelések száma látható. Fontosnak tartjuk ezt az összehasonlítást, hiszen az arányszámok segítségével pontosabb képet kaphatunk arról, hogy az egyes megyékben hogyan viszonyulnak a jogalkalmazók a mediációhoz. A közvetítői eljárások száma valójában csak az összes bűncselekményhez, illetve vádemeléshez viszonyítva értelmezhető. Így kapunk pontosabb képet a megyék közötti különbségekről. A kérdés továbbra is fennmarad: vajon mi okozza ezeket a különbségeket, meg tudjuk-e fogni annak okait, lehet-e tenni valamit a mediáció használatának elősegítése érekében. 1. ábra: A mediációra küldött ügyek és az ismertté vált bűncselekmények aránya megyénként (2007) (%) 2,00% 1,80% 1,60% 1,40% 1,20% 1,00% 0,80% 0,60% 0,40% 0,20%

166

ny a

Ba ra

Bá cs

-K i

sk un

(1 9

96 2) (1 73 Bé 05 ké ) s (1 Bo 43 45 rs od ) Bu (2 da 89 pe 40 st ) (1 C 06 so ng 12 rá 9) d (1 89 Fe 72 jé ) r( 17 4 G 23 yő ) r( 16 H 84 aj 6 dú ) (2 08 H ev 95 es ) Ko (1 m 31 ár 06 om ) (1 09 N 80 óg ) rá d (9 5 22 Pe ) st (3 So 99 m 27 og ) y Sz (1 39 ab 98 ol cs ) (2 Sz 18 ol 19 no ) k (1 61 67 To ) ln a (7 64 3 Va ) Ve s (9 sz 87 pr 0) ém (1 26 58 Za ) la Ö ss (1 ze 00 se 97 n ) (4 26 91 4)

0,00%

Elérhető: http://crimestat.b-m.hu/.

76

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

2. ábra: A mediációra küldött ügyek és a vádemelések aránya megyénként (2007) (%) 5,00% 4,50% 4,00% 3,50% 3,00% 2,50% 2,00% 1,50% 1,00% 0,50%

ny a

Ba ra

Bá cs

-K i

sk un

(9 4

25 ) (7 25 Bé 0) ké s (4 Bo 90 rs 3) od Bu (1 30 da 84 pe ) st (4 C 77 so 85 ng ) rá d (8 83 Fe 1) jé r( 64 91 G ) yő r( 65 H 18 aj dú ) (1 87 H 3 ev 4) es Ko (4 51 m ár 6) om (4 N 98 óg 1 ) rá d (5 43 Pe 3 ) st (1 35 So 91 m og ) y Sz (4 ab 04 ol 3) cs (1 09 Sz 71 ol no ) k (6 78 To 8 ) ln a (3 24 8 Va ) s Ve (4 sz 77 pr 0 ) ém (6 24 2) Za Ö la ss (4 ze 41 se 8) n (1 92 02 2)

0,00%

Ahogy az a 2. ábrán látható, a mediációra küldött ügyek aránya az összes, 2007-ben ismertté vált bűncselekményhez képest országosan 0, 6 százalék körül van. Ennél nagyobb arányban éltek a közvetítés lehetőségével Bács-Kiskun és Csongrád megyében és kiemelkedően sok ügyet küldtek mediációra Heves, Baranya és Veszprém megyében. Ez utóbbiakban 1,2 százalék fölötti a mediációra küldött ügyek aránya. Még az országos átlaghoz képest is sokkal alacsonyabb azonban a közvetítés alkalmazása Zala, Nógrád, Győr és Szabolcs megyében, továbbá Budapesten is. Ezekben, a megyékben 0,4 százalék alatti a mediációs folyamatra utalt ügyek aránya. Megjegyzendő továbbá, hogy a bűncselekményhez és a vádemelésekhez viszonyított ügyek aránya a trendeket tekintve nem különbözik jelentősen. A következőkben az egyes bűncselekmény típusok arányát vizsgáljuk meg, aszerint, hogy a megyében levő összes, ilyen jellegű bűncselekményhez képest hányat küldtek mediációra. Ebből fény derülhet arra is, hogy az egyes megyékben milyen típusú bűncselekményeket preferálnak megoldani ezzel a folyamattal.

77

3. ábra: A mediációra küldött és az összes vagyon elleni bűncselekmények aránya megyénként (2007) (%) 1,80%

1,60%

1,40%

1,20%

1,00%

0,80%

0,60%

0,40%

0,20%

07 68 Bé ) ké s( 6 Bo 03 rs 0) od (1 Bu 85 da 91 pe ) st C (7 so 24 ng 63 rá ) d( 12 49 Fe 6 jé ) r(1 09 34 G yő ) r(1 00 H 73 aj ) dú (1 29 71 H ev ) es Ko (9 12 m 7) ár om (6 60 N óg 7) rá d( 42 52 Pe ) st (2 So 85 m 93 og ) y( Sz 10 27 ab 5) ol cs (1 Sz 33 ol 87 no ) k( 10 73 To 3) ln a( 47 50 ) Va s( Ve 64 sz 94 pr ) ém (8 37 3) Za Ö la ss (6 ze 53 se 9) n( 27 61 93 )

(1 ny a

Ba ra

Bá cs

-K i

sk un (

12

59 8)

0,00%

A vagyon elleni bűncselekményeket országosan tekintve elmondható, hogy az ilyen jellegű ügyek mintegy 0, 5 százalékát vonták be a közvetítői folyamatba. Az országos átlagnál több ügyet küldtek mediációra Bács-Kiskun és Csongrád megyékben, Heves, Békés, Veszprém és Baranya megyékben pedig jelentősen nagyobb az arányuk (1 százalék feletti). Az összes megyéhez képest jóval kisebb arányban alkalmazták a mediációs lehetőséget a vagyon elleni bűncselekményeknél Hajdú, Fejér, Vas, Pest, Győr és Zala megyékben, ezeken kívül pedig Budapesten is.

78

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

4. ábra: A mediációra küldött és az összes közlekedési bűncselekmények aránya megyénként (2007) (%) 12,00%

10,00%

8,00%

6,00%

4,00%

2,00%

07 6) Bé ké s( 80 Bo 1) rs od (1 Bu 59 da 3) pe st (2 C 6 so 20 ng ) rá d( 74 7 Fe ) jé r(9 38 ) G yő r(9 19 H aj ) dú (1 14 8) H ev es Ko (7 m 94 ár ) om (1 10 N 8 óg ) rá d( 45 4) Pe st (2 69 So 8) m og y( Sz 79 ab 0) ol cs (1 50 Sz 0) ol no k( 85 9 To ) ln a( 56 5) Va Ve s( 71 sz 6) pr ém (1 02 2) Za Ö la ss (7 ze 62 se ) n( 23 00 6)

(1 ny a

Ba ra

Bá cs

-K i

sk un (

18

87 )

0,00%

Országosan 3 százalék körüli azon közlekedési bűncselekmények aránya, amiket a bíróság helyett a közvetítői eljáráson keresztül kívántak megoldani. Ennél azonban sokkal nagyobb, 4 százalék feletti az arány Fejér, Hajdú, Heves, Veszprém és Baranya megyékben. Sokkal alacsonyabb viszont Nógrád, Zala, Győr, Békés, Szabolcs, Komárom és Somogy megyékben.

79

5. ábra: A mediációra küldött és az összes személy elleni bűncselekmények aránya megyénként (2007) (%) 12,00%

10,00%

8,00%

6,00%

4,00%

2,00%

06 Bé ) ké s( 37 Bo 0) rs od (2 Bu 42 da 7) pe st ( 2 C 52 so 8) ng rá d( 59 2) Fe jé r(6 12 ) G yő r(5 80 H aj ) dú (1 48 2) H ev es Ko (5 71 m ) ár om (5 4 N 8) óg rá d( 37 3) Pe st (1 21 So 2) m og y( Sz 41 ab 4) ol cs (1 35 Sz 2) ol no k( 85 3) To ln a( 38 4) Va s( Ve 36 sz 6) pr ém (4 94 ) Za Ö la ss (4 ze 23 se ) n( 17 11 0)

(6 ny a

Ba ra

Bá cs

-K i

sk un (

90

2)

0,00%

Országosan a mediációra küldött személy elleni bűncselekmények aránya a közlekedésinél valamivel alacsonyabb, a vagyon elleninél és az összes ügyet tekintve viszont valamivel magasabb, 2,3 százalék körül van. A közvetítésre küldött, személy elleni bűncselekmények aránya a már megszokott megyékben jóval magasabb az országos átlagnál. Ide tartozik Somogy, Csongrád, Baranya és Veszprém megye is, ahol ez az arány 4 százaléknál is magasabb. A megyék egy jelentős részénél viszont szinte alig használják ki a közvetítés lehetőségét a személy elleni bűncselekményeknél. Borsod, Szabolcs, Zala, Tolna, Hajdú, Pest, Szolnok, Komárom és Békés megyékben nagyon alacsony az ilyen típusú ügyek mediációra utalása. Ahogy az látható volt a bűncselekmények típusa szerinti bontásból, az összes bűncselekmény megyei szintű arányai nagyjából megmutatják az egyes megyékben uralkodó helyzetet. A jobb összehasonlítás kedvéért egy közös táblázatban is láthatjuk a három bűncselekménytípus, és az ilyen esetekben elrendelt mediációk megyénkénti arányát.

80

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

6. ábra: A mediációra küldött három bűncselekménytípus (vagyon elleni, személy ellni, közlekedési) aránya az összes ilyen bűncselekményhez képest, megyénként (2007)

Összesen Bács-Kisk. Baranya Békés Borsod Budapest Csongrád Fejér Győr Hajdú Heves Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala 0,00%

2,00%

4,00% Vagyon elleni

6,00% Közlekedési

8,00%

10,00%

12,00%

Személy elleni

Ebből az ábrából még inkább szembetűnik, hogy a vagyon elleni bűncselekmények esetében a legkisebb a mediációra küldött esetek aránya. Ez természetesen a vagyon elleni bűncselekmények magas számából is következik.

81

Két megye (Baranya és Veszprém) itt is jól láthatóan kiemelkedik a többi megye közül. Itt magasan az átlag felett van a mediációk száma mindhárom bűncselekménytípusban. Azonban a különbség is látványos a két megye között: míg Baranyában a közlekedési, addig Veszprémben a személy elleni bűncselekmények aránya a legmagasabb. Nem ennyire egyértelmű a kiemelkedés Heves megye esetében. A közlekedési mediációk aránya nagyon magas más megyékhez képest (és a Hevesben elrendelt másik két típushoz képest is), személy elleni bűncselekmények esetében azonban Bács-Kiskun, Csongrád és Somogy megye is megelőzi. Ebben a három megyében, valamint Győr-Moson-Sopron, és Vas megyében a személy elleni bűncselekményekben elrendelt közvetítés túlsúlya vehető észre. Igaz ez Nógrád és Zala megyére is, de itt mindkét helyen az országos átlag alatt van az elrendelt mediációk száma. Más megyékben inkább a közlekedési bűncselekmények mediációja kapott hangsúlyt. A már említett Baranya és Heves megyén túl az összes mediációs típus közül Budapesten, Fejér, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében a közlekedési bűncselekményekben elrendelt mediáció aránya a legmagasabb. Akár csak Borsod és Pest megyében, de ott az elrendelt mediációk aránya az országos átlag alatt van. A vagyon elleni bűncselekményekben elrendelt közvetítői eljárások arányukban egyik megyében sem tudtak a többi fölé emelkedve dominálni, de öt megyében magasabb ez az arány valamelyik más bűncselekménytípusnál. Míg Borsod megyében a személy elleni bűncselekmények, addig Békés, Győr-Moson-Sopron, Nógrád és Zala megyében a közlekedési bűncselekmények elrendelési arányánál magasabb a vagyon elleni mediációk aránya. Elmondható tehát, hogy nagyon változatos a kép abban a tekintetben, hogy a megyékben milyen ügyekben rendelnek el inkább közvetítői eljárást az igazságszolgáltatás szereplői. Vannak megyék, amelyek az összes elrendelt mediáció bűncselekményekhez viszonyított arányát tekintve az országos átlagnál alacsonyabb arányban rendeltek el mediációt (összesen 14 átlag alatti megye van), ám bizonyos ügytípusok tekintetében valamivel az országos átlag felett vannak (7 megyében egy bűncselekmény típus egy megyében pedig két típus esetén is magasabb az elrendelések aránya mint az országos átlag). A bűnesetek után most annak vizsgálata következik, hogy mennyiben befolyásoló tényező a fiatalkor a mediáció felhasználásakor. Megyénként megnéztük az összes bűnelkövető büntetőjogi életkorát és kiválogattuk belőle a fiatalkorúakat. Ezt hasonlítottuk össze ezután azzal, hogy a megyében zajló mediációs folyamatokban hány fiatalkorú terhelt vett részt.

82

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

7. ábra: A mediációra küldött és az összes fiatalkorú terhelt/bűnelkövető aránya megyénként (2007) (%) 18,00%

16,00%

14,00%

12,00%

10,00%

8,00%

6,00%

4,00%

2,00%

62 Bé ) ké s( 34 Bo 3) rs od (1 Bu 53 da 5) pe st ( 1 C 03 so 5) ng rá d( 39 4) Fe jé r(3 42 ) G yő r(3 66 H ) aj dú (7 57 H ) ev es Ko (3 68 m ) ár om (3 33 N óg ) rá d( 30 5) Pe st ( 92 So 5) m og y( Sz 33 2) ab ol cs (9 Sz 47 ol ) no k( 61 2 To ) ln a( 25 4) Va s( Ve 26 sz 3) pr ém (3 23 ) Za Ö la ss (2 ze 66 se ) n( 10 90 9)

(4 ny a

Ba ra

Bá cs

-K i

sk un (

68

3)

0,00%

A mediációba bevont fiatalkorúak aránya az összes fiatalkorúhoz képest országosan 2, 7 körüli. Négy megyében azonban ennél az aránynál sokkal több fiatalkorút láthatunk a közvetítői folyamatokban. Heves, Baranya, Csongrád és Veszprém megyékben ugyanis az összes fiatalkorú terhelt legalább 6, de van, ahol több, mint 10 százaléka érintett közvetítői eljárásban. A magas arány pozitív fejleményként könyvelhető el, hiszen a fiatalkorúak megóvása a bírósági procedúrától és ügyük szűkebb környezetben kezelése jobb hatással lehet a megegyezésre és a gyerek lelki állapotára is. Nagyon-nagyon alacsony viszont a fiatalkorú terheltek bevonásának aránya Nógrád megyében, ahol nem is történt ilyen eset, továbbá Komárom, Tolna, Szabolcs, Bács-Kiskun és Hajdú megyékben is. A bűnelkövetők adatai mellett – és azokhoz képest – érdemes még megnézni a mediációba bevont sértettek arányát is. A következő ábrán azon sértettek arányát láthatjuk, akiket bevontak a mediációs eljárásba a megyében található összes sértetthez képest.

83

8. ábra: A mediációra küldött és az összes sértettek aránya megyénként (2007) (%) 5,00% 4,50% 4,00% 3,50% 3,00% 2,50% 2,00% 1,50% 1,00% 0,50%

10

92 31 Bé ) ké s( 5 Bo 12 rs 0) od (1 Bu 51 da 15 pe ) st ( 61 C so 67 ng 0) rá d( 95 22 Fe ) jé r(9 56 2) G yő r(7 83 H aj 0) dú (1 16 52 H ev ) es Ko (7 84 m 5) ár om (5 90 N óg 3) rá d( 33 41 Pe ) st (2 28 So 06 m ) og y( Sz 85 ab 58 ol ) cs (1 11 Sz 08 ol ) no k( 94 77 To ) ln a( 42 22 ) Va s( Ve 55 sz 23 pr ) ém (6 89 0) Za Ö la ss (5 ze 36 se 3) n( 23 10 59 )

an

sk un (

Ba r

-K i Bá cs

ya (

18 5)

0,00%

A sértettek esetében azt vizsgáltuk, hogy a 2007-ben érintett összes sértett mekkora aránya került be a mediáció folyamatába. Látható, hogy országos szinten ez az összes sértett 1 százaléka. Ha a megyénkénti eloszlást nézzük, hasonló eredményeket kaphatunk, mint ha a mediációs esetek és a bűncselekmények arányát vizsgáljuk. Az országos átlag feletti a sértettek bevonása a mediációs folyamatba Békés, Nógrád és Bács-Kiskun megyében. Még az említetteknél is magasabb, több, mint 2 százalékos a bevonásuk Heves, Baranya és Veszprém megyékben. Zala, Vas és Szabolcs megyékben, továbbá Budapesten viszont nagyon alacsony a közvetítői folyamatban részt vett sértettek száma a megyében levő összes sértetthez képest. Arányuk kevesebb, mint 0, 5 százalék.

VI. ÖSSZEFOGLALÓ A mediációs adatok elemzésének egyik tanulsága, hogy az elrendelések száma megyénként kiegyenlítetlen. A közvetítésre küldött ügyek száma a legalacsonyabb Nógrád és Zala megyében (1-1 százalék), a legmagasabb pedig a fővárosban, ahol az ügyek 15 százaléka zajlott. Bár a Budapesten közvetítői eljárásra bocsátott 328 ügy az összes ilyen eset 15,4 százalékát teszi ki, a főváros azok közé a területek közé tartozik, amelyekben a vádemelésekhez képest az átlagosnál kevesebb ügyet (0,79 százalékot) bocsátanak mediációra. Nagyjából kétharmad részt ügyészségi és egyharmad részt bírósági elrendelés alapján kezdődött meg a mediációs folyamat, ami valószínűleg abból is következik, hogy a jogszabályi környezet elsősorban az ügyészi elrendeléseket preferálja. A mediációra küldött esetek több mint felét a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki, 27 százalékuk közlekedési és mindössze 16 százalékuk személy elleni bűntett.

84

- A 2007-es év mediációs ügyeinek vizsgálata -

A mediáció tervezett időtartamára legkevesebb két hetet, legtöbbet 42 hónapot terveztek. Az átlagos tervezett idő 5 hónap és egy hét volt. Látható, hogy az átlagos mediációra szánt 6 hónap az esetek nagy többségében megvalósulni látszik, ami azért szerencsés, mert így az a felfüggesztés határidején belülre esik. Az összes eset 55 százalékáról elmondható egyébként, hogy a kitűzött határidőhöz képest hamarabb fejeződött be a mediációs folyamat, 6 százalék a tervezett időben zárta le a mediációt és mindössze az esetek 1-2 százalékában fejezték be később. (A mediált esetek 37 százalékában vagy a tervezett vagy a tényleges befejezés időpontja hiányzott, így 903 esetben nem tudjuk megállapítani, hogy tudták-e tartani magukat a tervezett időponthoz. Természetesen e körbe tartoznak a 2007 végén még folyamatban volt ügyek is.) A mediált ügyek mindössze 15 százalékában találkozhatunk eredménytelenséggel, csaknem minden második mediációs ügy pedig sikerrel, tehát megállapodással zárult. (Az ügyek 36 százaléka volt még folyamatban az elemzés idején.) Ennél nagyobb az eredménytelenségi ráta Hajdú, Veszprém, Zala, Nógrád, Békés, Tolna, Győr és Heves megyében, továbbá Budapesten is. A rendelkezésre álló adatok alapján a vagyon elleni bűncselekménnyel foglalkozó közvetítések a legeredménytelenebbek (19 százalékuk nem végződött sikeresen). Hasonló az arány a közlekedési bűntetteknél, a személy elleni bűncselekményeknél azonban mindössze 8 százaléknyi. Ez utalhat arra is, hogy a vagyon elleni bűncselekményeknél esetleg a terhelt vagyoni helyzete nem teszi lehetővé a megfelelő mértékű pénzbeli jóvátételt, a károk megtérítését, így nem sikerül a megegyezés a felek között. A közlekedési bűncselekmények esetében egy harmadik szereplő, a biztosító is megjelenik az eljárásban, ami esetenként nehezítheti a folyamatot. Elgondolkodtató, hogy az elrendelő szervek háromnegyede kevesebb, mint 10 esetet küldött mediációra, tehát szinte alig használta ki ezt a fajta alternatív megoldást. Kiemelkedően magas, 75, vagy a fölötti esetszámmal csak a nagyvárosok, illetve egy fővárosi bíróság rendelkezik. Ez utalhat arra, hogy az új jogintézménnyel szemben bizonyos fenntartások élhetnek még az elrendelő szervekben, de utalhat információ-hiányra, bizalmatlanságra, eltérő jogértelmezési gyakorlatra is. Az esetek háromnegyedében mindössze egy sértett volt érintett a mediációban. (A mediációs folyamatok 20 százalékában nincs adatunk a sértettek számáról.) Az egy ügy során érintett legtöbb sértett 22 személy volt. A terheltek életkoráról elmondható, hogy 8 százalékuk 18 évesnél fiatalabb (természetesen a legfiatalabb 14 éves). 60 százalékuk tartozik a 18-39 éves korcsoportba, 28 százalékuk a 40-59 évesek közé és mindössze négy százalékuk 60 éves vagy annál idősebb. Ez egyrészt összefüggésben állhat azzal, hogy a bűnelkövetési hajlandóság a különböző korcsoportoknál egyébként is eltérő, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy miért ilyen alacsony százalékban élnek az elrendelő szervek a mediáció, mint elterelés lehetőségével a fiatalkorú bűnelkövetők esetében. A mediációra utalt ügyek mindössze 12 százalékában találkozhatunk fiatalkorú terhelttel, a többiek felnőtt korúak. Ezekben a megyékben 20 százalék körüli a fiatalkorúak aránya. Bár a mediációban részt vettek között a fiatalkorúak aránya magasabb, mint országosan a fiatalkorú bűnelkövetőké, mégis a fiatalkorú bűnelkövetők összesen kevesebb, mint 3%-a kap lehetőséget arra, hogy mediáció útján szolgáltasson elégtételt az általa elkövetett bűncselekményért. Négy megyében azonban ennél az aránynál sokkal több fiatalkorút láthatunk a közvetítői folyamatokban: Heves, Baranya, Csongrád és Veszprém megyékben ugyanis az összes fiatalkorú terhelt legalább 6 százaléka van bevonva a közvetítői eljárásokba. Nagyon-nagyon alacsony viszont a fiatalkorú terheltek bevonásának aránya

85

Nógrád megyében, ahol nem is történt ilyen eset, továbbá Komárom, Tolna, Szabolcs, BácsKiskun és Hajdú megyékben is. A mediációban részt vett felek tekintetében elmondható, hogy Győr, Pest és Szabolcs megyékben nem volt olyan mediációs eset, amiben jogi személy is részt vett volna. Kiugrik viszont Békés megye is, ahol a mediált esetek 63 százalékában a sértett jogi személy (is) volt. A jogi személyek aránya egyébként a vagyon elleni bűncselekmények között a legmagasabb. A nők inkább a személy elleni, a férfiak pedig inkább a közlekedési bűncselekmények esetében jelennek meg sértettként. A makrostatisztikai összehasonlításból kitűnik, hogy a mediációra küldött ügyek aránya az összes, 2007-ben ismertté vált bűncselekményhez képest országosan 0,6 százalék körül van. Ennél sokkal nagyobb arányban éltek a közvetítés lehetőségével Heves, Baranya és Veszprém megyében. Az országos átlaghoz képest alacsonyabb azonban a közvetítés alkalmazása Zala, Nógrád, Győr és Szabolcs megyében. A vagyon elleni bűncselekmények mintegy 0,5 százalékát vonták be a közvetítői folyamatba. A közlekedési bűncselekményeknél valamivel magasabb aránnyal találkozhatunk: az ilyen jellegű ügyek 3 százalékát próbálták megoldani a mediáció segítségével. A mediációra küldött személy elleni bűncselekmények aránya a közlekedésinél valamivel alacsonyabb, a vagyon elleninél viszont valamivel magasabb, 2,3 százalék körül van. Változatos képet kapunk, ha a megyénként elrendelt különböző bűncselekmény-típusok (vagyon elleni, személy elleni, közlekedési) arányának eloszlását vizsgáljuk. Azt láthatjuk, hogy az egyes megyékben nagyon eltérő az, hogy mely ügytípus esetén rendelnek el magasabb számban közvetítői eljárást, és melyik az az ügytípus, amit az adott megyében kevésbé preferálnak. A kiemelkedő megyék között is van olyan, ahol bizonyos bűncselekmény típus alig emelkedik az országos átlag fölé és egy másik típus előnyben részesítése miatt válik kiemelkedővé az adott megye. Míg Baranyában például a közlekedési, addig Veszprémben a személy elleni bűncselekmények aránya a legmagasabb.

86

A MEDIÁCIÓ SORÁN LÉTREJÖTT MEGÁLLAPODÁSOK TARTALOMELEMZÉSE

I. A MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK Magyarországon 2007-ben összesen 2451 közvetítői eljárást rendeltek el. Ebből a tárgyév végére 1569 eset zárult le, melyek több mint háromnegyedében jött létre megállapodás. A legtöbb ügy Budapestről származik (377), a legkevesebb pedig Nógrád és Zala megyékből (27-27 eset). Az esetek 12 százalékában fiatalkorúak a terheltek, és 16 százalékában nők. Ez valamivel magasabb, mint az ismertté vált bűnelkövetők körében tapasztalható arány. Leggyakrabban a vagyon elleni bűncselekmények esetében kerül sok közvetítői eljárásra (az esetek 56 százalékában), ezt követik a közlekedési bűncselekmények (28 százalék), végül pedig a személy elleni bűncselekmények következnek (16 százalék). A leggyakoribb esetek: lopás, közúti baleset gondatlan okozása, valamint súlyos testi sértés. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy mind a terheltek, mind a sértettek elégedettek az eljárással, és úgy érzik, az eljárás teljesítette a hozzá fűzött reményeket.

II. A MEGÁLLAPODÁSOK TÍPUSAI A fent említett 2451 esetből a megállapodások tartalomelemzéséhez 300-at választottunk ki, ezeknél próbáljuk meg feltárni a megállapodások jellemzőit. Ahogy arról már szó esett, az Igazságügyi Hivatal egy Excel adatbázisban tartja nyilván a közvetítői eljárások adatait. Ebben az adatbázisban találhatunk alapvető információkat a megállapodások tartalmáról. A hivatal munkatársainak segítségével a jelen elemzéshez az összes olyan megállapodást kiválasztottuk, amelyek a pusztán anyagi kártérítésen túl más elemeket is tartalmaznak, kutatásunknak ugyanis ez képezi a témáját: melyek azok az elemek, amik felmerülnek egy megállapodásban és eltérnek a pénzügyi jóvátételtől. A mintavétel tehát nem véletlenszerű, hanem olyan megállapodásokat tartalmaz, amelyekben releváns információkat találhatunk a további elemzéshez. Természetesen nem becsülendők le azok a megállapodások sem, amelyek csak anyagi kártérítést, jóvátételt tartalmaznak, most azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan sikerült kihasználni a mediáció nyújtotta lehetőségeket a kreatív megoldások kidolgozására, megjelennek-e az újszerű megállapodások, olyanok, amik egy bírósági folyamat során elképzelhetetlenek lennének? Kevés ilyen megállapodás született, de nagyon érdekes kérdés, hogy milyenek ezek. Az alább fejezetben bemutatjuk a megállapodások főbb típusait. Az érdekesebb, jellemzőbb példákat a megállapodásokból vett szó szerinti idézetekkel támasztjuk alá. 2. 1. Bocsánatkérés Az általunk vizsgált 300 eset túlnyomó többsége (összesen 179 darab) olyan megállapodás volt, amelyben a sértett megelégedett a bocsánatkéréssel, és további igényt nem tartott a jóvátételre. Az esetek több mint felében a sértett sem anyagi, sem nem anyagi jóvátételt nem kért, egy bocsánatkérés elég volt számára ahhoz, hogy az ügyet lezártnak tekintse. A jegyzőkönyvekben gyakran szerepelt, hogy a bocsánatkérés már a mediációs tárgyalás előtt megtörtént, és kapcsolatuk közben rendeződött.

87

2. 2 Nem anyagi jóvátétel Az általunk vizsgált megállapodásokban nem szerepel a mediációs folyamatot megelőző büntetőügyek leírása, így erre vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk, azonban az előzményektől függetlenül változatos képet kaptunk a mediációk folyamán született megállapodásokról. Ezek az esetek is jól példázzák, hogy a bíróságokra eljutó ügyek némelyike mennyire egyszerű módon orvosolható. A bocsánatkérésen túl elképzelhető nem anyagi jellegű jóvátétel, valamint anyagi jellegű jóvátétel, és ezek kombinációja. Bár az anyagi jellegű jóvátételek teszik ki a mediációs megállapodások nagy részét, ezek a típusú megegyezések elég egyszerű és sematikus formában valósulnak meg. Az anyagi jóvátételek struktúrája nagyon hasonló egymáshoz, egy pár megállapodás leírása jól tükrözi az összes többi ilyen jellegű megállapodást. A 300 – általunk vizsgált – esetből összesen 88 ilyen nem anyagi jellegű jóvátételt találtunk. Éppen ezért tanulmányunk fókuszába a nem anyagi jellegű jóvátételek típusvizsgálatát helyeztük. A nem pénzügyi jóvátételt tartalmazó megállapodások vizsgálata során azt tapasztalhatjuk, hogy széles palettán mozog a sértettek igénye a jóvátételre. Találkozhatunk egy csokor virág elvárásával, de több havi munkára való felszólítással is. A rendelkezésünkre álló, a megállapodásról készült jegyzőkönyvek alapján öt nagy csoportra osztottuk a nem vagyoni jóvátétel eseteit. 2. 2. 1. Szimbolikus gesztusgyakorlás Az első csoportba azok a kérések tartoznak, amelyek jelképesnek mondhatók. Ezekben az esetekben, a hétköznapi életben egyébként is fellelhető bocsánatkérési formulák, egyszerű gesztusok köszönnek vissza. A szóbeli bocsánatkérésen és a megbánáson túl gyakran előfordul a sértett részéről az igény egy apró ajándékra, kiengesztelő jellegű gesztusra. Ilyenek például, ha a sértett egy doboz bonbont, egy csokor virágot, egy üveg pezsgőt vagy – ilyen eset is volt – öt üveg csemegeuborkát kér. „A sértett egy csokor virágot kért nem anyagi jóvátételként, amelyet a terhelt a közvetítői eljárás végeztével átadott a sértettnek.” Ezekben az esetekben a sértett számára valószínűleg fontosabb, hogy az ügy lezárul, a terhelt nyilvánosan bocsánatot kér, mint maga az anyagi kártérítés, és ez az oka annak, hogy egy ilyen kis anyagi ráfordítással járó, inkább szimbolikusnak nevezhető jóvátételre tart igényt. 2. 2. 2. A kapcsolat lezárása A második csoport azoknak a köre (jellemzően korábbi, vagy jelenlegi házastársak, élettársak, közeli ismerősök), akik szeretnének lezárni egy korszakot, és arra kérik a terheltet, hogy többé ne keresse őket, szakítsanak meg minden kapcsolatot. „A felek megállapodnak abban, hogy B.F. a továbbiakban sem keresi fel a lakásán S. M. sértettet. Kapcsolatukat csak arra szűkítik, hogy a továbbiakban is csak köszönő viszonyban állnak egymással” Itt általában családtagok, élettársak között történik a megállapodás, míg az előző esetekben nem ez a jellemző. Ők azok, akik helyrehozhatatlannak látják a kialakult helyzetet, és bár a bocsánatkérést minden esetben elfogadták, nem reménykednek a javulásban. „A terhelt vállalta, hogy legkésőbb 2007. szeptember 17. napjáig elköltözik a sértett lakásából, és onnan kijelentkezik.”

88

- A mediáció során létrejött megállapodások tartalomelemzése -

Nagyon fontos eredménye ez egy mediációs ülésnek. A mediációnak – egymással kapcsolatban álló felek esetén - elsősorban nem az a feladata, hogy megjavítsa a felek megromlott kapcsolatát, hanem az, hogy megoldást találjon a konfliktushelyzetre. Olyan megoldást, ami jó az érintetteknek, ami tükrözi igényeiket. Nagyon sok esetben ez a jó megoldás a kapcsolat befejezése. A mediáció abban segíthet, hogy ez a befejezés a felek számára elfogadható keretek között menjen végbe. A kapcsolat végső lezárása nagyon sokszor nehéz, fájdalmas, hosszú ideig tartó folyamat. A közvetítői eljárás során elmondhatják az érintettek összes érvüket, amire a mediáció nélkül legtöbbször nincs lehetőségük, mert vagy már nem kommunikálnak egymással, vagy ha meg is próbálkoznak vele, akkor az nem sikerül, hamar vége szakad, veszekedéssé fajul. A mediációban nyugodt körülmények között kapnak lehetőséget arra, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Sok esetben erre a szembesülésre van szükségük ahhoz, hogy mindketten belássák, hogy az adott helyzetben ez a legjobb megoldás, nincs lehetőség már másra. 2. 2. 3. Személyes kapcsolat javítása Szintén általában családtagok, közeli ismerősök között zajlik a harmadik csoportba tartozó jóvátételek köre is: ezekben, az esetekben a sértett gyökeres változást szeretne elérni a terhelt életmódját, hozzáállását illetően, és ezt az alkalmat ragadja meg, hogy ezeket a változásokat kieszközölje. Ez tehát pont az ellentéte az előző példának, különböző elképzeléseket fogalmaznak meg az érintettek arra vonatkozóan, hogy kapcsolatuk javítása iránti igényüket kielégítsék. Gyakori eset az alkoholelvonó terápián való részvételre buzdítás, illetve a pszichiátriai gondozásra, konfliktuskezelő tréningre való jelentkezés kérése. „A sértett javaslatára a terhelt vállalja, hogy addiktológiai kivizsgálásnak és kezelésnek veti alá magát. Ennek érdekében 2007. május 15. napjáig háziorvosa beutalására felkeresi a lakóhelye szerint illetékes szakkórházat, s a terápiát alkoholbetegsége teljes gyógyulásáig folytatja, valamint kezelőorvosa utasításait a gyógyulás érdekében betartja.” Többször felmerül az a kérés, hogy ezentúl beszélgessenek többet a problémákról. Sok esetben találkozhatunk olyan kívánsággal, hogy az elkövető segítsen többet a háztartásban, vegye ki a részét az otthoni munkákban, vagy tisztelje jobban családtagjait, esetleg végezze el a középiskolát. „Jóvátételként azt szeretném, hogy a jövőben fiam tiszteletet, megbecsülést tanúsítson irántam. Segítsen a ház körüli, valamint a mezőgazdasági munkákban.” Valószínű, hogy a sértettek ilyenkor a közvetítő előtt tett ígéret hatékonyságában reménykednek. Sokszor nehezen megfogalmazható kérések ezek, de a mediátor segíthet annak tisztázásában, hogy mit is jelent pontosan a feleknek a megbecsülés, a tisztelet, hogyan fog a gyakorlatban megvalósulni ez. Érdemes tehát az igény megfogalmazásán túlmenni, és arra kérni a feleket, hogy ezek gyakorlati megvalósulásán is dolgozzanak. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak azok a kérések, amelyek a korábbi jó kapcsolat helyreállítását hivatottak elérni, például a baráti összejövetelek szorgalmazása, közös programok szervezésére való felkérés. „Terhelt vállalta, hogy sértettet a nyári szünet elején elviszi horgászni, mert ezt a sportot mindketten szeretik, és mindketten úgy gondolják, hogy ez a közös program jó alkalom a közeledésre, a kapcsolat javítására.” A vacsorameghívás és a közös hétvége eltöltése is gyakori elem a megállapodásokban.

89

2. 2. 4. Eredeti állapot visszaállítása A negyedik csoportba azokat az eseteket soroltuk, amelyekben a sértett szeretné visszaállítani a bűncselekmény előtti helyzetet, és ezt kéri jóvátételként. Ilyen kérés például, hogy javítsa ki az általa okozott kárt, adja vissza az eltulajdonított értéket, vagy vegyen újat helyette. Ide tartoznak az olyan jellegű kérések is, amelyek anyagi fedezet híján a terheltet az okozott kár értékében munkavégzésre kérik. Ezeknek a megoldásoknak a fókuszában szintén az anyagi jóvátétel szerepel, de látnunk kell, hogy ez több annál, hiszen a legtöbb esetben cselekvést, együttműködést kér a terhelttől vagy azért, mert más módon nem tudja jóvátenni a kárt, vagy pedig azért, mert a sértettnek fontos hogy a terhelt aktívan vegyen részt a jóvátételben. „A terhelt az általa és társai által okozott kárt napi munkavégzés keretében téríti meg a sértettnek, a közvetítői eljárás időtartama alatt (6 hónap). Egy napi munkavégzés 3000 Ft összegű kártérítést takar, tehát a terheltnek (…) 32 napot kell ledolgoznia segédmunka gyanánt, napi 8 órában.” Szintén ennek a kategóriának részeként értelmezhetőek az olyan jellegű kérések, amelyek „nevelési szándékúnak” mondhatóak. Itt nem csupán az eredeti állapot helyreállítása a cél, hanem a terhelt újabb hasonló cselekedeteinek megakadályozása is. „A terheltek vállalják, hogy legkésőbb 2007. 06. 14. napjáig az általuk megrongált iskolafalat helyreállítják. A munkálatokhoz a törvényes képviselők szakembert fogadnak, a munkálatokhoz szükséges anyag a szülők rendelkezésére áll. A szakember mellett, a munkálatok végeztéig a két fiatalkorú terhelt aktívan részt vesz, segédkezik.” „A sértett azt kérte a terhelttől, hogy a helyi havilapba írjon egy újságcikket a bűncselekmény elkövetésének előzményéről, a következményeiről, és a levont tanulságról. A cikkben ki kell térnie a terheltnek arra, hogy milyen megoldási lehetőséget lát arra, hogy a korosztályába tartozó fiatalok körében a további rongálások elkövetése elkerülhető és megelőzhető legyen. A cikk terjedelme legalább 25 mondat. (…). A terhelt kötelezettséget vállalt továbbá, hogy személyesen megjelenik az (…) Ifjúsági Házban megrendezésre kerülő önkormányzati ülésen, ahol a cikkben leírtakat szóban is kifejti a megjelent hallgatóság előtt.” Több olyan esetet is találtunk, amelyben a sértett nyilvános bocsánatkérésre (helyi újságnak történő cikkírásra, bocsánatkérő levél bedobására a helység minden postaládájába) vagy tettének nyilvános helyreállítására (grafiti eltávolítása, megrongált fal újrafestése) szólítja fel a terheltet. „A terhelt vállalta, hogy 2007. április 30. napjáig írásban bocsánatot kér a cselekmény miatt. Az írásbeli bocsánatkérést személyesen 2007. április 30. napjáig a település valamennyi postaládájába eljuttatja.” 2. 2. 5. Szükséglet-kielégítés A megállapodások között található egy olyan csoport is, amely a sértett azon szükségleteit tükrözi, melyek közvetlenül a bűncselekménnyel összefüggésben merültek fel. Ebbe a csoportba tartozik például az a kérés, hogy a terhelt szállítsa kórházba, orvosi vizsgálatra, esetleg vásárolni a sértettet.

90

- A mediáció során létrejött megállapodások tartalomelemzése -

„Terhelt nem anyagi jóvátételként vállalja, hogy sértettet 3 hónapon keresztül gépkocsival munkába, és onnan haza szállítja. Ugyancsak gépkocsival szállítja a sértettet a bevásárlás helyszínére, és segítséget nyújt a csomagok szállításában, könnyítve ezzel sértettnek a balesetben megsérült, de már gyógyult bal keze terhelését.” Ez leginkább azokban az esetekben tapasztalható, amelyekben a terhelt balesetet okozott, meggátolva ezzel a sértettet mindennapi életvitelének zavartalan folytatásában. Gyakori, hogy a mediációs tárgyalás időpontjáig a jóvátétel egy része vagy egésze már megtörtént és a felek egymással kapcsolatban jó tapasztalatokkal a hátuk mögött mennek a mediációra. Ez leginkább a baleset után fellépő azonnali segítségnyújtás keretében történik, hiszen itt nincs idő közvetítésre, és a sértettek az azonnali kórházba szállítást, a vizitdíj és a gyógyszerek kifizetését, valamint a kórházi látogatást nem anyagi jóvátételként értékelik. Felfedezhető egy olyan vágy is, amely arra irányul, hogy valamiféle kapcsolat, törődés alakuljon ki a terhelt és a sértett között. Ezek azok az esetek, amelyekben a kérés nem csupán a segítségnyújtásra irányul, hanem kifejezetten arra, hogy a terhelt rendszeres látogatást tegyen a sértett otthonában. Ezekben az esetekben is fellelhető a felelősségvállalás és a bűncselekmény következményeivel való szembesülés. A sértett azon igénye elégül itt ki, hogy ne lehessen elkövetőként gyorsan túlesni az ügyön, hanem annak következményeiből egy részt vegyen magára, ezzel enyhítse a terheket (itt elsősorban nem az anyagi terhekre gondolunk), szembesüljön, lássa azt, hogy a bűncselekménye hosszú távon befolyásolja mások életét. 2. 2. 6. Egyéb Előfordultak olyan kérések is, amelyek egyik kategóriába sem tartoznak, de ezek száma igen alacsony és további osztályozásuk sem lehetséges. Érdekességképpen megemlítünk egy példát: a sértett azt kérte, hogy hadd vegyen részt egy méregtelenítő kúrán, mivel a terhelt ezzel foglalkozik. A legtöbb megállapodás azonban a fenti öt kategóriába besorolható. 2. 3. Anyagi és nem anyagi jóvátétel Azokban az esetekben, amelyekben a nem anyagi jóvátétel igénye mellett az anyagi kártérítés szükséglete is felmerül, meg kell vizsgálni, hogy vajon ezek a kérések különböznek-e azoktól, amelyek csak a természetbeli jóvátételre irányulnak. Ezért külön egységként kezeltük azokat a megállapodásokat, amelyekben mind az anyagi, mind a nem anyagi jóvátétel igénye megjelenik. A vizsgált esetek között 24 ilyet találtunk. Feltevésünk az volt, hogy ezek az esetek különbözni fognak a kizárólag nem anyagi jóvátételi igényektől, hiszen biztosan oka van annak, ha valaki a jóvátétel mindkét formájára igényt tart. Mivel rendelkezésre álltak azok a megállapodások, amelyek anyagi, illetve nem anyagi jóvátételről szóltak, lehetőségünk volt összevetni külön-külön az anyagi és a természetbeli jóvátételi igényeket. Bár ezekből az esetekből kevesebb volt a mintában, annyit meg lehet állapítani, hogy az öt csoportot ugyanúgy el lehet különíteni, mint a pusztán nem anyagi jóvátételi igényeknél. A jóvátételi összegek vizsgálatakor azonban azt tapasztaltuk, hogy a kombinált esetekben az érték gyakran jóval magasabb volt, mint akkor, amikor a sértett csak anyagi kártérítést kért. Ez azt valószínűsíti, hogy azok, akiket nagyobb sérelem ért, a magas anyagi juttatás mellett más jóvátételre is igényt tartanak a sértettektől.

91

2. 4 Anyagi jóvátétel Azokban a megállapodásokban, amelyekben a sértett csak anyagi jóvátételt kért, az igényelt összeg 3000 Ft és 275 000 Ft között volt az általunk vizsgált esetekben. (Ez természetesen sokkal szélesebb skálán mozog, ha az összes megállapodást tekintjük. Az összes megállapodást megvizsgálva a minimális anyagi jóvátételi összeg 1400 Ft, egy útiköltség megtérítése volt, a maximális anyagi jóvátétel pedig közel 7.000.000 Ft, egy súlyos testi sértés kapcsán.) Általában az okozott kár megtérítését fedezte az anyagi jóvátétel összege, de előfordult, hogy a sértett csak az útiköltségének megtérítését kérte. Ahogy azt már említettük, ha csak anyagi jóvátételt kért a sértett, általában az igényelt összeg, a jóvátétel nagysága is jóval kisebb volt, mint azokban az esetekben, amikor az anyagi mellé nem anyagit jóvátételre is igényt tartott. Sok esetben, amikor összegszerűen megállapították a kár nagyságát, nem pénzben, hanem ledolgozandó munkában jelölték meg a jóvátételt, ez azonban már a nem anyagi jóvátételekhez tartozik.

III. ÖSSZEFOGLALÓ Az alábbi táblázatban összefoglaltuk azt, hogy milyen kategóriákba sorolhatók a megállapodások a közvetítői eljárás keretében feltárt igények kielégítésére. A megállapodások, a jóvátétel természetesen elsősorban a sértett igényeire reflektál, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy a mediációs folyamat egyik nagy előnye, hogy ezek az igények megjelennek, és megjelennek a másik érintett igényei, szempontjai is. Megállapodnak egymással, azt mindketten elfogadják, a megállapodást betartják, így kerül pont az ügy végére.

92

- A mediáció során létrejött megállapodások tartalomelemzése -

20. táblázat: A megállapodásokban szereplő jóvátételek típusai és főbb jellemzőik TÍPUSOK BOCSÁNATKÉRÉS

NEM ANYAGI JÓVÁTÉTEL

FŐBB JELLEMZŐK A megállapodás nem terjed tovább a terhelt bocsánatkérésén, illetve a megbánás tanúsításán

Szimbolikus gesztusgyakorlás

A bocsánatkérésen túl valamilyen szimbolikus ajándék formájában (az ajándék pénzben kifejezhető értéke is szimbolikus) kér jóvátételt a sértett

A kapcsolat lezárása

Korábbi közeli ismerősök (családtagok, élettársak, barátok) között megromlott viszony lezárására szolgáló egyezség

Személyes kapcsolat javítása

Közeli ismerősök (családtagok, élettársak, barátok) konfliktushelyzetének feloldására szolgáló megegyezés

Eredeti állapot visszaállítása

Kisebb súlyú bűncselekmények esetén (lopás, rongálás) a sértettet ért kár helyreállítása

Szükséglet-kielégítés

Jellemzően balesetek után, a sértett balesetből származó maradandó vagy időleges fogyatékossága miatti, életvitelében fellépő nehézségeinek könnyítésére irányuló egyezség.

ANYAGI ÉS NEM ANYAGI JÓVÁTÉTEL

A sértett mind anyagi, mind nem anyagi jóvátételre igényt tart. A nem anyagi jóvátétel kategóriái megegyeznek az előbb felsoroltakkal. Az anyagi igény magasabb, mint azokban az esetekben, amelyekben a sértett csak anyagi jóvátételt kér

ANYAGI JÓVÁTÉTEL

A sértett pénzbeli juttatást kér a terhelttől. Ez tág határok között mozoghat.

Mint azt már a fejezet elején is említettük, a közvetítői eljárások számához képest az olyan megállapodások száma, amelyek a puszta anyagi jóvátételen túl más elemeket is tartalmaznak, meglehetősen alacsony. Ebből következik az a tény, hogy a közvetítői eljárás során a megállapodások elsősorban az anyagi jóvátételre fókuszálnak. Rögtön felmerül a kérdés, hogy ellenkezik-e ez a jogalkotó eredeti szándékával? Vajon a mediáció arra jó-e csak, hogy néhányan megvásárolhassák a büntetlenséget általa, ahogyan ez kritikaként gyakran elhangzik a közvetítői eljárással kapcsolatban? A mediációs folyamatban több olyan biztosíték, szakmai elem van, ami arra hivatott, hogy megakadályozza ezt. Elsőként nagyon fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy a közvetítői eljárás önkéntes folyamat, és megállapodás is csak akkor születik, ha minden résztvevő egyetért azzal, elfogadja azt. Ez a kettős önkéntesség az egyik biztosítéka annak, hogy valódi igényekre, a sértett és terhelt érdekeire adjon választ a megállapodás. Ha nem érzi azt a sértett, hogy a folyamat során született megállapodásban megkapta mindazt, amire az eset kapcsán a jóvátételhez szüksége van, akkor nem kell elfogadnia a megállapodást. Az önkéntesség tehát egyik záloga annak, hogy valódi, az igényeket szem előtt tartó megoldások születnek.

93

Természetesen a folyamat leegyszerűsítése lenne, ha azt gondolnánk, hogy pusztán az önkéntesség elég ahhoz, hogy a szükségletekre reflektáló, jó megállapodások szülessenek, amelyek nem csak a jóvátételt, de a szembesülést, felelősségvállalást is tartalmaznak. A jól képzett mediátorok, a jól irányított folyamat, a bizalom teli légkör kialakítása mind szükséges feltételek ahhoz, hogy a mediációs folyamat során mindenki számára jó megoldások szülessenek, amelyek a fent említett többi célt is tartalmazzák. A mediátor felelőssége az, hogy az érintettek valós igényei napvilágra kerüljenek. Az igények, szükségletek megfogalmazása a látszat ellenére sokszor nem egyszerű feladat. A jól képzett mediátorok tisztában vannak ezzel, és vannak eszközeik arra, hogy ebben segítsék az érintetteket. Ennek elérése érdekében többek között a mediátor nagyon fontos feladata, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben a felek nyíltan kommunikálnak egymással, őszintén tudnak mind a folyamatra, mind pedig a megoldásokra fókuszálni. Az eljárás során találunk tehát biztosítékokat arra, hogy a közvetítés ne csak egy mechanikus folyamat legyen, amelynek célja a „büntetés megúszása”.167 A fenti feltételek teljesülése mellett a közvetítői eljárás során az eredeti célokkal megegyezően szembesülés, valódi megbánás, felelősségvállalás és nem mellékesen az igényekre reflektáló jóvátétel történik. Ilyen feltételek mellett el kell fogadnunk azt, hogy ha pusztán anyagi jóvátételről szól a megállapodás. Ezekben az esetekben ez tükrözi leginkább az érintettek, így a sértett érdekeit is: a sértett szeretné a lehető leggyorsabban lezárni az ügyet, túlesni rajta, lehetőleg úgy, hogy a keletkezett kára is megtérüljön. Ez bizonyos értelemben gesztus is a terhelt felé, megbocsátást jelent, lehetőséget ad az újrakezdésre. Az eljárás során az elkövető beismerést tesz, a felek szembesülnek egymással, a köztük lévő konfliktusra megoldást találnak. A további büntetésben, megelőzésben, „normaközvetítésben” a sértett már nem akar részt venni, számára a dolog végére pont került. Gyorsabban, egyszerűbben és megnyugtatóbban mintha a közvetítői eljárás nélkül zajlott volna le a büntetőeljárás. Ugyanakkor az elkövető „nem ússza meg az ügyet” – ahogy attól esetleg a mediáció ellenzői tartanak -, hiszen tettével az eljárás során szembenézett, és az általa okozott kárt jóvátette. A pusztán anyagi jóvátételt tartalmazó megállapodások magas számának a fentiekből is következően egy másik oka lehet, hogy az egyszerűbb, érzelmileg könnyebben feldolgozható ügyek vannak túlsúlyban a közvetítői eljárásra rendelt bűncselekmények között. A mediációs folyamat azonban, mint arra sok példa van a 2007-es esetek között is, bonyolultabb ügyek megoldására is alkalmas, nehezebben feldolgozható ügyek esetén is jó eszköze a büntető igazságszolgáltatásnak.

Dr. Kerezsi Klárának a tanulmányunkban korábban már hivatkozott kutatásában azzal a kijelentéssel, hogy „Az igazságszolgáltatásnak nem az elkövető büntetésére, hanem inkább a bűncselekménnyel okozott kár helyreállítására kellene figyelnie” a lakossági válaszadóknak csak a negyede, illetve harmada értett egyet. Legkevésbé a 18 – 29 éves korosztály (25,5 százalék), illetve a 30 – 39 éves korosztály értett vele egyet (25,6 százalék), kicsit nagyobb volt a kérdés támogatottsága a 40 – 49 illetve a 60 éven felüli korosztály között (33,0 százalék ill. 32,8 százalék) (Dr. Kerezsi Klára: A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében, 68 – 69. o.). Mindez arra utal, hogy a társadalom nagyobbik részében él az az igény, hogy az elkövető a tettéért valamiféle büntetésben részesüljön, és a mediáció kapcsán időnként megfogalmazódik az a félelem is, hogy a jóvátétellel a bűnelkövető „megússza” tette következményeit. 167

94

IVÁNYI KLÁRA – WAGNER JÁNOS

PÁRTFOGÓI KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSE

I. BEVEZETŐ A kutatás keretében kérdőíves felmérést végeztünk, hogy információkat és véleményeket gyűjtsünk az Igazságügyi Hivatal mediátoraitól a 2007-ben általuk elvégzett közvetítői eljárásokról. A felmérés legfontosabb célja az volt, hogy első kézből kapjunk információt azoktól, akiknek az egy év során a legtöbb gyakorlati tapasztalatuk gyűlt össze a közvetítői eljárások lebonyolításáról, és akik közvetlen kapcsolatban voltak a sértettekkel és terheltekkel a mediáció során. Nagyon fontosnak tartjuk a pártfogó felügyelő mediátorok véleményét, tapasztalatait egyrészt a 2007-es év értékelése, másrészt pedig a közvetítői eljárás jövője, továbbfejlesztése szempontjából. A kérdőív alapvetően két fő részre bomlik. Az első részben az elvégzett mediációkkal kapcsolatos számszerű adatokat kérdeztünk a válaszolóktól, a második részben pedig különböző témákban kérdeztük meg a pártfogó felügyelő mediátorok véleményét az esetekkel, a mediációs folyamattal és a továbbfejlesztés lehetőségeivel kapcsolatban. A válaszadás természetesen önkéntes és névtelen volt. Az önkitöltős kérdőíveket az Igazságügyi Hivatal segítségével juttattuk el a mediátorokhoz, és ők közvetlenül a kutatókhoz küldték vissza azokat elektronikus formában. A kérdőívet a mediátorok nagyrészt személyesen töltötték ki, volt azonban egy megye, ahol mind a számszerű adatokat, mind pedig a megyében dolgozó három mediátor véleményét egy közös kérdőívben összegyűjtve küldték el hozzánk. Ez az aggregált kérdőív nem zavarta az adatok elemzését. Az Igazságügyi Hivatalnál dolgozó 77 mediátortól összesen 52 darab kérdőívet kaptunk, ami így 54 mediátor véleményét tükrözi.

II. MEDIÁCIÓRA VONATKOZÓ SZÁMADATOK A KÉRDŐÍVEK ALAPJÁN Szerettünk volna számszerű adatokat kapni a mediátoroktól az általuk elvégzett mediációkról annak érdekében, hogy egyrészt összevethessük azokat az IH nyilvántartásával, másrészt kaphassunk olyan információkat is, amit az IH adatbázisa nem feltétlenül tartalmaz. Ezek természetesen nem teljes körű statisztikai adatok, hiszen nem mindenkitől kaptunk rá válaszokat, és – amint azt az elemzés során látni is fogjuk – tartalmaznak ellentmondásokat is, azonban a fő tendenciák bemutatására mindenképpen alkalmasak. Az előkészítés során nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a kérdéseket egyértelműen fogalmazzuk meg, hiszen ez nagyon fontos feltétele a feldolgozásnak, ennek ellenére az adatokban tapasztalható ellentmondások természetesen adódhatnak a kérdések eltérő értelmezéséből is. Az elemzés során minden alkalommal jelezzük ezeket az ellentmondásokat. A kérdőív számszerű adatokkal foglalkozó része a következő öt, egymástól elkülöníthető kérdéskört tartalmazta:

95

2. 1. Esetek, megállapodások Az első csoportban a mediációs esetek számára, a megállapodásokra, illetve a sikertelen közvetítések számára vonatkozóan tettünk fel kérdéseket. Sikertelen közvetítés alatt azt értettük, amikor az elrendelés ellenére valamilyen okból nem jött létre megállapodás a felek között. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sikertelenségnek milyen mértékben oka az, hogy egyik vagy másik fél, esetleg egyik fél sem jelenik meg a közvetítésen. Kérdést tettünk fel továbbá arra vonatkozóan is, hogy a mediáció során hány esetben született valamilyen „kreatív”, a pénzbeli jóvátételen és bocsánatkérésen túlmutató megállapodás. (Ennek a kérdésnek az értékelése egy későbbi fejezetben történik meg.) A kérdőívben feltett kérdések a következők voltak: 3.) Hány mediációs esete volt Önnek 2007-ben? (Beleszámítva azokat az ügyeket is, amelyekben a mediációs ülést a mentor vezette.) 4.) Hány eset zárult megállapodással? 5.) Ebből hány olyan eset volt, ahol pénzbeli jóvátételen és bocsánatkérésen túl egyéb, alternatív megoldások is születtek? 6.) Hány olyan esete volt, ahol a felek megjelentek ugyan, de nem tudtak megállapodásra jutni? 7.) Hány olyan eset volt, amikor nem jött létre a mediáció, mert a sértett nem jelent meg egyetlen mediációs ülésen sem? 8.) Hány olyan eset volt, amikor nem jött létre a mediáció, mert a terhelt nem jelent meg egyetlen mediációs ülésen sem? 9.) Hány olyan eset volt, amikor nem jött létre a mediáció, mert egyik fél sem jelent meg a mediációs ülésen?

A fenti kérdésekre kapott válaszok megoszlása az egyes számú táblázatban olvasható. 1. táblázat és ábra: A válaszadó mediátorok mediációs esetei és megállapodásai 2007-ben MEDIÁCIÓS MEGÁLLAPODÁSOK N % Összes eset 1 891 100,0% Megállapodások száma 1 477 78,1% Nem jött létre megállapodás (de mindkét fél megjelent) 115 6,1% A sértett nem jelent meg 41 2,2% A terhelt nem jelent meg 90 4,8% Összesen 1 723 91,1% Senki nem jött el 21 1,1% Összesen 1 744 92,2% Lezáratlan ügyek száma 147 7,8% Összes eset:

96

1 891

100,0%

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

Nem jött létre megállapodás 6,1% Megállapodás 78,1%

A sértett nem jött el 2,2% A terhelt nem jöt el 4,8% Senki nem jött el 1,1% Lezáratlan ügyek 7,8%

A válaszadó mediátoroknak összesen 1891 esetük volt a 2007-es évben. Ez az adott évben a Megyei Hivatalokhoz beérkezett esetek számát jelenti. Látható, hogy az esetek 78,1%-a zárult megállapodással. Összesen 14,1% azoknak az eseteknek a száma, ahol nem jött létre megállapodás a felek között. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a számok tükrében mi lehet ennek az oka. Az összes mediációs eset 6,1%-ában megjelentek az érintett felek, de nem tudtak megállapodni egymással. Az esetek 2,2%-ában a sértettek, 4,8%-ában pedig a terheltek nem jelentek meg a mediációs ülésen és ezért nem született megállapodás. Meglepő, hogy még az alacsony számok mellett is a terheltek több mint kétszer annyian nem éltek a közvetítés lehetőségével, mint a sértettek. Ez valamennyire ellenkezik az előzetes elképzelésekkel. Sok érv hangzott el a mellett, hogy elsősorban a terheltek érdeke a közvetítői eljárásban való részvétel, hiszen így elkerülhetik a büntetést, és sokkal nehezebb lesz a sértettek részvételét biztosítani a folyamatban. Azt tapasztalhatjuk viszont, hogy ez a várakozás a mediáció első évében nem igazolódott be. A jogalkotó szándéka szerint a mediáció során a sértett érdekei nagyobb figyelmet kapnak, előtérbe kerülnek a közvetítés során. A számokból, a magas részvételi arányból arra lehet következtetni, hogy a sértetteknek is fontos ez a jogintézmény, élnek a felajánlott lehetőséggel, és nagy valószínűséggel azért teszik ezt, mert ez felel meg az érdekeiknek. A 2007-es év mediációs esetei 91,1%-ban (1723 esetben) tehát lezárultak úgy, hogy legalább az egyik fél megjelent a közvetítői eljáráson. Mindössze 1,1% azon ügyek aránya, ahol végül, senki nem jelent meg a mediáción. Összesen tehát az esetek 92,2%-a lezárult még a 2007-es évben, és 7,8% a lezáratlan ügyek száma, ami átnyúlik 2008-ba. (Ez a 7,8 százalékos arány számítás eredménye. Ezek azok az esetek, amelyekről nincs információnk, sem megállapodás nem született bennük 2007-ben, és megállapodás nélkül sem záródtak még le.) 2. 2. Mediációs ülések száma egy eljárásban A kérdéseknek ebben a második csoportjában arra voltunk kíváncsiak, hogy egy közvetítői eljárás befejezéséhez hány mediációs ülésre volt szükségük a pártfogó felügyelő mediátoroknak. Nem tettünk különbséget a között, hogy születik-e megállapodás vagy sem, csak azt vizsgáltuk, hogy az eset lezárásáig hány ülésre van szükség.

97

A kérdőívben szereplő kérdések: 10.) Hány mediációs esete volt Önnek 2007-ben, ahol egyetlen ülés elég volt a befejezéshez? 11.) Hány esetben volt szükség 2 mediációs ülésre? 12.) Hány esetben volt szükség 3 mediációs ülésre? 13.) Hány esetben volt szükség háromnál több mediációs ülésre?

A fenti kérdésekre az alábbi válaszok születtek: 21. táblázat Mediációs ülések száma közvetítői eljárásonként MEDIÁCIÓS ÜLÉSEK N Ülések száma legalább 1 érintett féllel 1 723 1 ülés 1 501 2 ülés 135 3 ülés 33 több ülés 6 nincs adat 48 Összesen: 1 723

% 100,0% 87,1% 7,8% 1,9% 0,3% 2,8% 100,0%

Az előző táblázatból láthattuk, hogy 2007-ben a kérdőívre válaszolóknak elmondásuk szerint 1723 olyan esetük volt, ahol legalább az egyik fél megjelent a közvetítői eljárás során az Igazságügyi Hivatalban. Ez a kiinduló pontunk, ehhez viszonyítjuk a többi adatot. Túlnyomó részt, az esetek 87,1%-ban egyetlen mediációs ülés alatt befejeződött az eljárás, és az esetek 95%-ában nem volt szükség két ülésnél többre a befejezésig. Tehát az esetek döntő többségében két ülés elegendő a közvetítői eljárás befejezéséhez, de időnként, az esetek mindössze 2,2%-ában szükség lehet ennél több alkalomra is, amit a szabályozás lehetővé is tesz. Az összes eset kevesebb, mint 3 százalékában nincs adatunk a mediációs ülések számára vonatkozóan. 2. 3. A megállapodások betartása A kérdőívnek ebben a részében azt vizsgáltuk, hogy a közvetítői eljárás során született megállapodásokat milyen arányban tartották be a felek. A kérdőív második részében azt is megvizsgáljuk majd, hogy a mediátorok véleménye szerint mi az oka annak, ha a terheltek nem tartják be a megállapodásokat. Nagyon fontos ez a kérdéskör, hiszen a mediátorok végzik az esetek nyomonkövetését, és így nekik van információjuk a megállapodások teljesüléséről. A kérdőívben szereplő kérdések: 14.) Hány mediációs esete volt Önnek, ahol a felek betartották a megállapodást? 15.) Hány mediációs esete volt Önnek, ahol megkezdődött a megállapodás teljesítése, de aztán ez elakadt, és végül mégsem teljesült a megállapodás? 16.) Hány olyan eset volt, ahol meg sem kezdődött a megállapodásban foglaltak teljesítése?

98

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

2. táblázat és ábra Mediációs megállapodások betartása, illetve a be nem tartott megállapodások MEGÁLLAPODÁSOK TELJESÍTÉSE N % Megállapodások száma 1 477 100,0% Betartott megállapodások 1 258 85,2% Megszakadt teljesítések 57 3,9% Be nem tartott megállapodások 92 6,2% Folyamatban lévő teljesítések 70 4,7% Összesen 1 477 100,0%

Betartott megállapodások 85,2%

Megszakadt teljesítések 3,9% Be nem tartott megállapodások 6,2% Folyamatben lévő teljesítések 4,7%

A válaszoló párfogó közvetítők 2007-ben kötött megállapodásaiból 85,2%-ot tartottak be a terheltek. Közel 4% azoknak az eseteknek a száma, ahol megkezdték a megállapodások betartását, de aztán ez a teljesítés megszakadt. Az esetek 6,2%-ában született ugyan megállapodás, de a terheltek meg sem kezdték annak teljesítését. A fenti arányokból következik, hogy 4,7% azon eseteknek a száma, ahol a teljesítés még nem fejeződött be és meg sem szakadt, ezek tehát azok az esetek, amelyeknek teljesítése átnyúlik a következő évre. Az elemzés elején említettük, hogy az adatfelvétel miatt a kapott adatokban némi ellentmondás fedezhető fel. Az első táblázatban látható, hogy a lezáratlan ügyek száma 147, a harmadik táblázatban pedig 70 a folyamatban lévő teljesítések száma. Ez mindkettő általunk kiszámolt adat, összesen 217 eset az összes mediációs eset 11,5%-a. Ugyanakkor a kérdőívben is tettünk fel kérdést a folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan. Összesen 276 ügyről az esetek 14,6%-áról mondták a mediátorok, hogy folyamatban van, teljesítése, befejezése átnyúlik a 2008-as évre. Itt láthatjuk tehát az adatok ellentmondásosságát, ez azonban az elemzést nem gátolja a 2007-es év tendenciáit mindenképpen jól mutatja. 2. 4. Kreatív megállapodások Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a közvetítői eljárások során hány olyan megállapodás született, ami túlmutat a puszta anyagi megállapodáson, jóvátételen. A 2007-es év során az

99

összes megállapodás 8,9%-a (132 megállapodás) tartalmazott elemeket az anyagi jóvátételen és a bocsánatkérésen túl. 2. 5. A teljesítések határideje A közvetítői eljárások egyik nagyon fontos kérdése a megállapodások teljesítésének határideje. Az ügyészek és bírák fél évre függeszthetik fel az eljárásokat annak érdekében, hogy a közvetítői eljárásokat az Igazságügyi Hivatal mediátorai lebonyolítsák. Ezek után kerülnek vissza az ügyek az igazságszolgáltatás intézményeihez, akik ez eljárást elrendelték. Vajon milyen arányban van esélyük a megkötött megállapodásoknak arra, hogy a teljesülésük is befejeződjön a felfüggesztés idejének lejártáig? A tanulmány korábbi fejezeteiben láthattuk, hogy a különböző jogértelmezések miatt sok nehézséget okoznak felfüggesztés lejárta után teljesülő megállapodások. A kérdőívben szereplő kérdés: 18.) Hány olyan ügye volt Önnek, ahol a felfüggesztés határidejének lejárta utánra esett a megállapodás teljesülésének határideje. (Ahol a feleknek nem volt idejük az ügy felfüggesztésének lejárta előtt teljesíteni a megállapodást.)

A válaszoló mediátorok elmondása szerint 2007-ben az összes megállapodás 5,2%-a (77 eset) volt olyan, amelyben a teljesítés határideje a felfüggesztés lejárta utánra esett. Ez a szám már elég magas ahhoz, hogy a felmerülő jogértelmezési problémára egyértelmű megoldást találjanak az igazságszolgáltatás szereplői. Mint már említettük, a megállapodások teljesülési idejének nagy a jelentősége az eltérő jogértelmezések végett, valamint azért, mert a felfüggesztés idején túlnyúló megállapodásokat különböző módon tudják kezelni a bíróságok és az ügyészségek, ezért igyekeztünk más forrásból származó adatokkal is megvizsgálni ezt a kérdést. Az Igazságügyi Hivatal munkatársainak segítségével 357 véletlenszerűen kiválasztott megállapodás teljesítési határidejét vizsgáltuk meg. (Megyénként 20 megállapodást vettünk bele a mintába. Ettől eltér az elemszám a következő megyékben: Komárom-Esztergom: 15 db, Nógrád: 7 db, Tolna: 10 db, Vas: 15 db, Zala: 10 db). A következő táblázat mutatja a megállapodások teljesülési idejének megoszlását: 22. táblázat A megállapodások teljesítési határideje MEGÁLLAPODÁSOK TELJESÍTÉSI HATÁRIDEJE N % azonnal teljesül 102 28,6% 1 hónapnál rövidebb idő 30 8,4% 1 hónap 58 16,2% 2 hónap 20 5,6% 3 hónap 46 12,9% 4 hónap 49 13,7% 5 hónap 24 6,7% 6 hónap 12 3,4% 6 hónapnál hosszabb idő 16 4,5% Összesen: 357 100,0%

100

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

Azonnal teljesül a megállapodás, ha a mediáció helyszínén, a megállapodás aláírásakor, vagy még ugyanazon a napon teljesül. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a 9. ábrában a kategóriákat némiképpen összevonva közöljük. 9. ábra

6 hónapnál több 4,5%

Azonnal teljesül 28,6%

5-6 hónap 10,1%

2-4 hónap 32,2%

Maximum 1 hónap 24,6%

Látható, hogy a megállapodások jelentős része, majd 29%-a azonnal teljesül, és több mint 53% teljesül a mediációs ülést követő első hónapban. Újabb 32%-a a megállapodásoknak teljesül 4 hónapon belül, tehát ezek azok a megállapodások, amelyek jó eséllyel teljesülnek a felfüggesztés határidejének lejárta előtt és így kerülnek vissza az elrendelő intézményekhez. Az 5-6 hónap alatt teljesülő megállapodásoknál, már nagy a valószínűsége annak, figyelembe véve az elrendelésre és az eljárás lebonyolítására fordított időt, hogy a megállapodások nem teljesülnek a felfüggesztés határidejének lejárta előtt. 4,5% azoknak az ügyeknek az aránya, amelyek teljesítése hosszabb, mint hat hónap. Ez megyénként 1-3 ilyen megállapodást jelent, és 10 olyan megye volt, ahol egyetlen ilyen megállapodás sem került a mintába. A hat hónapnál hosszabb megállapodásokban szereplő teljesítési határidők átlaga 14,3 hónap, minimuma 7, maximuma pedig 25 hónap. Elmondható tehát, hogy az ügyészség rendelkezésére álló 2 éves vádelhalasztás alatt szinte az összes megállapodás teljesül, a hat hónapos felfüggesztés alatt viszont viszonylag sok esetben csak részleges a teljesítés, ami így különösen a bírósági szakaszban elrendelt mediációk esetében okoz problémát az eljárás folytatása szempontjából.

III. VÉLEMÉNYEK, A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGE A kérdőívnek ebben a részében a mediáció első évével, valamint a továbbfejlesztés lehetőségeivel kapcsolatban tettünk fel kérdéseket a pártfogó mediátoroknak. A 9 kérdés elemzése során arra törekszünk, hogy csoportosítsuk a kapott válaszokat és megtaláljuk azokat a legfontosabb elemeket, amiket a pártfogók legtöbbször említenek. Mivel szerettük volna, hogy az összes vélemény belekerüljön az elemzésbe, ezért a

101

csoportosítások után az egyedülálló véleményeket is közöljük. A válaszok természetesen nem szó szerint szerepelnek az elemzésben, hanem azok lényegét, tartalmát emeljük ki. Mivel sok esetben egy kérdőíven az adott kérdésre több típusú válaszelem is született, ezért az említések számának összege nem egyezik a kérdőívek számával: ha egy válaszadó egy kérdésre pl. három különböző típusú választ is adott, válaszait egyenként hozzáadtuk az annak megfelelő kategóriákhoz. 3. 1. A megállapodások be nem tartása A kérdőívben szereplő kérdés: 19.) Ön szerint mi volt az oka annak, ha a felek nem tartották be a megállapodást? A kérdés során arra voltunk kíváncsiak, hogy a mediátorok szerint mi lehetett annak az oka, ha a megszületett megállapodást nem tartották be a felek. A válaszok megoszlása a következő volt A MEGÁLLAPODÁS BE NEM TARTÁSÁNAK OKAI Válaszok Szűkös anyagi helyzet, túlvállalás Időhúzás, taktikázás Felelőtlen, könnyelmű vállalás Nem vették komolyan a megállapodást A terhelt személyisége, magatartása Nincs következménye, ha nem tartják be Túl rövid teljesítési határidő A konfliktus ismételten kiújult a felek között

Említések száma 23 21 5 4 2 2 2 2

A legtöbben a terheltek rossz anyagi helyzetét nevezték meg a megállapodások be nem tartásának okaként: a megállapodáskor még szándékukban állt teljesíteni a vállaltakat, de végül az nem sikerült nekik. A rossz anyagi helyzet is különböző okokra vezethető vissza: a remélt kölcsönt nem kapták meg, vagy változás állt be élethelyzetükben, elveszítették a munkájukat. Volt olyan is, aki a mediátor szerint eleve rosszul mérte fel anyagi lehetőségeit, és ez többek között az idő rövidsége miatt is a megállapodás be nem tartásához vezetett. Ugyancsak sokan említették okként az időhúzást, taktikázást. Ebben az esetben a mediátorok véleménye szerint a terheltek eleve nem is tervezték a megállapodás betartását, csak saját érdekeik elérése végett vettek részt a folyamatban. Voltak mediátorok, akik szerint ezt a taktikát a felek ügyvédjük tanácsára alkalmazták. Egyes mediátorok szerint azonban nagyon kérdéses, hogy ez végül bármilyen előnnyel járt-e a taktikázó félnek, hiszen a felelősségre vonást elkerülni nem tudták. Voltak, akik valószínűleg szintén anyagi helyzetük miatt nem teljesítették a megállapodást, ám a mediátorok a felelőtlenséget, könnyelműséget, tehát egy személyes tulajdonságot emeltek ki a be nem tartás okaként. A terheltek személyiségét, magatartását is említették okként a mediátorok, de nem pontosították tovább, hogy valójában mire is gondolnak.

102

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

„Egy esetben a terheltet más bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba helyezték (ezt követően a sértett a hozzájárulását visszavonta).” Fontosnak tartjuk a mediátorok véleményét arról, hogy mi a megállapodások be nem tartásának az oka, hiszen ezek az ismeretek segítséget nyújthatnak a közvetítői eljárás továbbfejlesztésében. A mediátoroknak lehetőségük van arra, hogy a folyamat során fokozottan ügyeljenek ezekre a dimenziókra, segítsenek a feleknek abban, hogy jobb, betarthatóbb megállapodásokat tudjanak kötni. Teljesen kiszűrni ezeket a faktorokat nem lehet, de talán ezekkel az ismeretekkel tovább növelhető a betartott megállapodások aránya. 3. 2. Mi nehezítette a mediátorok munkáját? A kérdőívben szereplő kérdés: 20.) Mi az, ami a leginkább megnehezítette az Ön munkáját 2007-ben a mediálások során? A kérdésre adott válaszok megoszlása a következő volt MI NEHEZÍTETTE A MEDIÁTOR MUNKÁJÁT? Válaszok A megfelelő gyakorlat hiánya, a kevés mediált ügy Adminisztratív feladatok, egyeztetés a felekkel, kérdőívek Jogszabályi háttér, nem egyértelmű jogértelmezés A jelenlévő ügyvédek Megfelelő infrastruktúra hiánya (hely, számítógép, nyomtató) A felek és az ő érzelmeik Az elrendelő szervtől kapott hiányos információk Kevés rendelkezésre álló idő egyéb munkák miatt Rövid felfüggesztési határidő Szkeptikus, a mediációt nem támogató bírák, ügyészek A hivatali struktúra Nem megfelelő ügyet küldött az elrendelő szerv A képzés és a gyakorlat közötti különbség.

Említések száma 17 11 7 7 4 3 3 3 3 3 2 1 1

Legtöbben a gyakorlat, a megfelelő tapasztalat hiányát említették. Ez egyrészt vonatkozik arra, hogy 2007 elején, amikor a közvetítői tevékenység elindult, a mediátorok úgy fogtak hozzá a szolgáltatás biztosításához, hogy azt megelőzően valós helyzetekben nem volt módjukban gyakorlati tapasztalatot szerezni. Minden mediátor részt vett egy képzési folyamatban, de az „éles helyzetekben” való mediálás új volt a számukra. Másrészt sokan említették azt is, hogy a mediációs ügyek alacsony száma miatt nem volt lehetőségük az év során gyakorlati tapasztalatot szerezniük. Ez a jövőben, új mediátorok képzése és alkalmazása során már könnyebben megoldható feladat lesz, hiszen vannak már tapasztalt elődök és vannak közvetítői eljárások, amik lehetővé teszik a megfelelő gyakorlat megszerzését már a képzési folyamatban. Sokak számára okozott nehézséget a közvetítői eljárással kapcsolatos adminisztratív és szervezési feladatok ellátása. Sokan említették az időpont egyeztetések nehézségét az érintett felekkel.

103

A pártfogói észrevételek szerint a jogi képviselőknek sokszor nincsenek megfelelő információik a közvetítői eljárással kapcsolatban, viselkedésükkel befolyásolják ügyfelüket, akadályozzák a folyamatot. Az elrendelő szervtől kapott hiányos információ kapcsán azt említették a mediátorok, hogy a kapott anyagban sokszor nehéz volt megtalálni az érintett felek adatait, ahhoz az akták teljes áttanulmányozására volt szükség. Volt olyan eset is, amikor a sértett személye sem volt egyértelmű a mediátor számára. Az ügyészek, bírók szerepével kapcsolatban, a pontosabb megértés végett a következő két észrevételt idézzük, amelyek különböző kérdőívekben érkeztek: „Az ügyészek, bírák fenntartással fogadták a közvetítői eljárásra utalás lehetőségét, szkeptikusak voltak a született megállapodások teljesítésével kapcsolatban, ezért például az XY Városi Ügyészség igen kevés büntetőügyet utalt mediációs eljárásra.” „Az ügyészek és bírák „elő mediálása”, a felek az ülésre úgy érkeztek, hogy az ügyészségen vagy a bíróságon már megegyezetek a teljesülésről, valamint az, hogy az XY ügyészség értelmezésében a megállapodásban mindenképpen szerepelnie kell anyagi jellegű jóvátételnek, csak olyan ügyeket utalnak közvetítésre, amiben van tényleges, anyagi jellegű kára a sértettnek.” A hivatali struktúra kapcsán egy kérdőívben részletezte a válaszadó, hogy mit ért ez alatt: „… a mentor és a mediátorok helye a szervezeten belül nincs megfelelően szabályozva, a mentor jelenleg még nem osztály vagy csoportvezető, a mediátorok nincsenek függetlenítve a pártfogástól.” 3. 3. Mi segítette a mediátorok munkáját? A kérdőívben szereplő kérdés: 21.) Mi az, ami mediátorként segítséget jelentett, megkönnyítette az ön munkáját 2007-ben?

104

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A kérdésre adott válaszok megoszlása a következő volt AMI SEGÍTSÉGET JELENTETT A MEDIÁTOROKNAK MUNKÁJUK SORÁN 2007-BEN Említések Válaszok száma Mentorrendszer működése, a mentor szakmai segítsége, Kertész Tibor, mint mentor segítsége, együttműködése, konzultálás 34 lehetősége 9 Kollégák együttműködése, vezetők támogatása, jó csapatmunka Az Igazságügyi Hivatal (IH) módszertani segítsége, támogatása, 9 koordinációja, online segítségnyújtása 4 Rendszeres esetmegbeszélés, szakmai konzultáció a kollégákkal Képzésen, továbbképzésen való részvétel lehetősége, a trénerektől 5 kapott módszertani ajánlások 3 Nem volt ilyen, semmi 3 Mentori értekezleten született állásfoglalások 3 Megyei szintű támogatás, együttműködés 2 Hospitálás lehetőség 1 A mentor jelenléte a mediáció során 1 Folyamatos információ-áramlás 1 Saját tapasztalat növekedése 1 Anonim megállapodások, amelyeket a kollégák készítettek 1 Fokozatos bevezetés: volt idő más megyék tapasztalatait megismerni 1 Rendelkezésre álltak a tárgyi feltételek 1 Elrendelőkkel való rugalmas kommunikáció 1 Szakmai konferenciák 1 „Hagytak a legjobb tudásom szerint, emberközpontúan dolgozni” Arra a kérdésre, hogy mi segítette a pártfogókat a mediátori munka során az első évben, 44 fő válaszolt. A válaszadók legtöbbje több segítő tényezőt is megemlít, közülük 34 fő azonban hangsúlyozta, hogy a mentori rendszer, a mentorral való konzultáció lehetősége nagyon sokat segítette őket munkájuk során.168 Közülük tízen név szerint is megnevezik a mentort, Kertész Tibor, az Igazságügyi Hivatal tanácsadója személyében. „Segítettek a mentori értekezletek, és nagy segítség volt a mentor részvétele, türelme, jó szándéka, általa a jó gyakorlat megismerése”:

168 A Központi Igazságügyi Hivatal (KIH) egy ún. mentori rendszer keretében teremt lehetőséget arra, hogy az elméleti képzésben részt vett pártfogó mediátorok szakmai gyakorlatot szerezzenek. A mentorok (megyénként egy fő) részére a KIH negyedévente külön képzéseket, megbeszéléseket is szervez, illetve külön levelezőlistát biztosít a folyamatos szakmai konzultációhoz. A mentori folyamat során a pártfogó mediátor előbb megfigyelőként vesz részt a mentor által irányított mediációkban, majd társmediátorként mediál a mentorral együtt, végül, az önállósodási szakaszban önállóan mediál, a mentor pedig megfigyelői szerepben van jelen az ülésen. Minden mediációt szakmai megbeszélés követ, a minimum 15 ügyet jelentő mentorálási folyamatot pedig értékelés zárja. A mentorálási folyamatban részt vett pártfogó mediátor feladata ezt követően a mediátorok megyei csapatának összefogása, a mentori rendszer további működtetése a megyében, szakmai szupervízió mellett. Az első 20 (megyénként egy) pártfogó mentorálását, illetve a mentorok szakmai szupervízióját dr. Kertész Tibor mediátor, tréner, az IH tanácsadója végzi.

105

„Munkám során sokat segített a mentori megbeszélés, valamint Kertész Tibor segítő, támogató hozzáállása” „Hivatalunk mentora, és Kertész Tibor jól megválasztott és megfelelő időben feltett kérdései segítettek abban, hogy a későbbiekben hasonló technikákat alkalmazzak” A mentorral való szakmai konzultáció, illetve a mentor által adott érzelmi támogatás mellett hárman jegyezték meg azt is, hogy számukra hasznosak voltak azok a szakmai ajánlások, állásfoglalások, amelyek a mentori megbeszéléseken születtek meg. Egy valaki említette, hogy neki a mentor jelenléte a mediáció során segített. Nyolc válaszadó említi, hogy számukra sokat jelentett a Központi Igazságügyi Hivatal (KIH) koordinációs és módszertani segítsége. Többen találták hasznosnak a módszertani osztály jogi útmutatásait, illetve az on-line formában történő segítségnyújtást. A válaszadók közül többen részletesen írnak arról, hogy milyen segítséget, támaszt jelentett számukra a jó csapatmunka, vezetőik támogatása, együttműködés a kollégákkal. Hárman azt is kiemelték, hogy az együttműködés megyei szinten is jó volt náluk, ami megkönnyítette, hogy az esetleges nehézségeket leküzdjék. „Mind az intézmény igazgatója, mind a kollégák fontosnak tartották az új jogintézmény beindulását, figyelembe vették a kompetencia-határokat, drukkoltak az eredményes végrehajtásért.” „Mindazok a kollégák, akik lelkesen együttműködtek ebben az egész folyamatban, kezdve a trénertől (főmentortól), a módszertanon dolgozókon keresztül, a megyei igazgatón át a közvetlen kollégákig.” „Szerepemet és helyemet illetően nem voltak megyei szintű csatározások …” „A megyében jó feltételek között dolgozhattunk kezdettől fogva.” A kollégákkal való együttműködés, támogatás nem csak érzelmi, de szakmai segítséget is nyújtott. Többen adtak olyan választ, hogy a rendszeres esetmegbeszélés és folyamatos szakmai konzultáció volt az, ami a munkájuk végzését megkönnyítette. Többen említették azt, hogy számukra a Partners Hungary Alapítvány által lebonyolított képzésen hallottak, illetve a trénerektől kapott módszertani ajánlások, szakmai anyagok jelentettek segítséget. Volt, akit az segített, hogy a mediáció intézményének bevezetése lassan, fokozatosan történt náluk, Így volt lehetősége más megyék tapasztalataiból tanulni. Más azt jegyezte meg, hogy a saját tapasztalatának növekedésével vált könnyebbé a feladat. Egy válaszadó azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy számára az volt pozitív, hogy hagyták egyedül, „emberközpontúan” dolgozni. Összesen három olyan pártfogó mediátor volt, aki úgy érezte, semmi segítséget nem kapott, sőt, egyikük kifejtette, hogy a növekedő adminisztratív kötelezettségek még tovább terhelték, szerinte a helyzet egyre nehezebbé vált. Összességében elmondható, hogy az első mediátorokat leginkább a megfelelő szakmai háttér, amit a mentori rendszer, illetve az IH biztosított, valamint a kollégákkal való jó együttműködés, csapatmunka segítette. A válaszokból az tűnik ki, hogy azok, akik ezen tényezőket külön – külön, vagy sokszor együtt említik a kérdőíven, nem érzik magukat egyedül hagyva a feladatokkal, még ha az, tekintettel az intézmény újdonságára, valószínűleg sok nehézséget is ró rájuk.

106

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

3. 4. Együttműködés a bíróságokkal, ügyészségekkel A kérdőívben szereplő kérdés: 22.) Milyen az ön illetve a Megyei igazságügyi Hivatal kapcsolata a bíróságokkal, ügyészségekkel? Megfelelő-e az információ-áramlás a két intézmény között? Tekintettel arra, hogy a pártfogókhoz az ügyek az ügyészségtől vagy a bíróságtól érkeznek, majd a visszacsatolás is e két intézmény felé történik, fontosnak láttuk rákérdezni, hogy milyen kapcsolat van a mediáció intézményének ezen hivatalos szervei között. A kérdésre adott válaszok megoszlása a következő volt: KAPCSOLAT AZ ÜGYÉSZSÉGEKKEL ÉS A BÍRÓSÁGOKKAL, AZ INFORMÁCIÓ-ÁRAMLÁS MINŐSÉGE

Válaszok Jó a kapcsolat, az információ-áramlás megfelelő Bíróság elzárkózó, felszínes kapcsolat, ügyészséggel viszont jó Jó a kapcsolat, de az információ-áramlás még nem tökéletes Nincs személyes kapcsolata, de az információ-áramlás jó Nem megfelelő, javítani lehetne rajta Változó vagy közepes Jó a kapcsolat, de kevés ügyet küldenek a hatóságok Kezdetben jobb volt Egyedi ügyekben rugalmas A bíróságok, ügyészségek érdeklődése alacsony Nem megfelelő, gond van az ügyvéddel is

Említések száma 30 3 3 3 2 2 1 1 1 1 1

Arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolat az elrendelő szervekkel, illetve mennyire jó az információ-áramlás, 50 pártfogó válaszolt. A válaszadók több mint fele, 30 fő kimondottan jónak tartja a kapcsolatot a szóban forgó szervekkel, és az információ-áramlással is elégedettek. Többen megjegyezték, hogy bár a bíróságokkal is jól együtt tudnak működni, az ügyészséggel való kapcsolat jobb, intenzívebb. Egy olyan válaszadó volt, aki utalt arra, hogy „egyes ügyekben még túl sok is” a kapcsolattartás. „Érdeklődéssel és elfogadással találkoztunk a bíróság, ügyészség részéről is, bár az ügyészség szívesebben alkalmazta közvetítői eljárást, a bíróság jóval kevesebb esetben tartotta alkalmazhatónak bírói szakban az eljárást, mellőzhetőnek a büntetés kiszabását. Az információ-áramlás kifogástalan, gyakran közvetlen, a határozat-hozatalban az ügyészség nem késlekedik. Egy ideig a bíróságok nem küldtek a megszüntető határozatból, később a városi bíróság elnökével történt konzultáció után ez is megoldódott.” Néhányan említik, hogy a jó kapcsolathoz hozzátartoznak a közös szakmai konferenciák, konzultációs lehetőségek. Egy válaszadó megjegyzi, hogy bár a kapcsolatot jónak tartja az említett hatóságokkal, ugyanakkor időnként vannak problémák szerinte azzal, ahogy a jogszabályokat értelmezik. Egy valaki pedig, bár szintén a kapcsolatot pozitívan értékeli, úgy érzi, hogy a szóban forgó hatóságok „nem elég nyitottak” új eljárási módok iránt.

107

Hárman nyilatkoztak úgy, hogy bár a kapcsolatot jónak tartják, ugyanakkor az információáramlás terén még lehetne mit javítani. Egy valaki szerint a jó kapcsolat ellenére kevés ügyet küldenek a hatóságok. Hárman jelezték, hogy bár személyes kapcsolatuk az érintett szervekkel nincs, az információ-áramlást ennek ellenére jónak tartják. Ketten a kapcsolatot nem minősítették, az információ-áramlást azonban nem tartották megfelelőnek, azon egyikük szerint még lenne mit javítani. Egy olyan válaszadó volt, akinek az a tapasztalata, hogy a bíróságok és az ügyészségek érdeklődése is alacsony. Hárman megkülönböztették a bíróságot és az ügyészséget azzal, hogy míg a bíróságok elzárkózóbbak, a szakmai konferenciákon nem jelennek meg, addig az ügyészséggel való együttműködés jó, vagy kimagaslóan jó. Egy valaki ugyanitt megjegyzi azt is, hogy a bíróság néhány esetben túl rövid időtartamra függeszti fel a büntetőeljárást, más esetben olyan ügyet tesz át, amelynek eldöntését „évek óta húzza – halasztja”. Egy valaki közepesnek, egy valaki pedig változónak tartja a kapcsolatot, attól függően, melyik ügyészségről vagy bíróságról van szó. „Változó. Vannak ügyészségek, bíróságok, amelyekkel a kapcsolat kiváló, kölcsönösen segítjük egymás munkáját. Hivatalunk többször szervezett szakmai megbeszéléseket, ahol az ügyészség és bíróság képviselői nagy számban voltak jelen, de sajnos pont azok az ügyészségek nem képviseltették magukat, akik a mediációt ellenzik.” Egy válaszadó volt, aki szerint a kapcsolat a hivatalokkal egyértelműen nem megfelelő, és ő jegyzi meg azt is, hogy legnagyobb gond az ügyvédekkel való együttműködéssel van. 3. 5. Az együttműködések javítása A kérdőívben szereplő kérdés: 23.) Az Ön véleménye szerint hogyan lehetne javítani az együttműködést?

108

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A kérdésre adott válaszok megoszlása a következő volt PÁRTFOGÓI VÉLEMÉNYEK, JAVASLATOK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS JAVÍTÁSÁRA Említések Válaszok száma Közös értekezletek, szakmai napok, fórumok, esetkonferenciák 10 szervezésével Aktívabb, bátrabb kommunikáció, információ-áramoltatás, személyes 9 tapasztalatcsere, személyes kapcsolatok A bíró, illetve ügyész üljön be mediációs ülésre, hogy saját 8 tapasztalatot szerezzen annak működéséről Voltak próbálkozások a kapcsolat javítására, de nem vezettek 3 eredményre Országos szintű vezetői együttműködéssel, felsőbb fórumok érdemi 2 egyeztetésével Közvetítői eljárások eredményeinek publikálása, folyamatos pozitív 2 visszacsatolás a hatóságok felé ez eredményekről Gyakorlati tapasztalat megszerzése már a jogászképzésben, ill. a 2 továbbképzésekben, oktatás Kommunikáció javítása, az elrendelők vegyék figyelembe, ill. időben 2 olvassák el a mediátor javaslatait 2 Nincs ötlete, nem az ő hatásköre 1 Szemléletváltás Olyan, szakmai kihívást jelentő találkozók szervezése, amin jogi szaknyelvet beszélő mediátorok vesznek részt, a bírák, ügyészek 1 mellett Nem csak a mentornak, hanem a mediátornak is találkozni kellene az 1 elrendelőkkel 1 Nincs szükség jelentős javításra Bár az előző kérdésre a válaszadók zöme úgy reagált, hogy a kapcsolatot az elrendelő hatósággal általában jónak tartják, arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne tovább javítani ezt a kapcsolatot, több javaslat is született. Sokan gondolják úgy, hogy a közös értekezletek, esetkonferenciák, szakmai fórumok, ahol van lehetőség személyes együttlétre, illetve közös munkára, tapasztalatcserére elmélyítheti a jó együttműködést. Valaki megjegyzi, hogy az esetkonferencia arra is alkalmas lenne, hogy kiderüljön, a pártfogók jogi diploma nélkül is kompetensek az ügyekben. „Esetkonferenciákkal. „Bemutatni”, hogy jogi diploma nélkül is lehet valaki szakértő” A fenti válasz arra is utalhat, hogy esetenként felmerülhet a hatóság részéről olyan félelem, vajon a mediátor „hogyan birkózik majd meg” a büntető ügyekkel. Esetleg egyes pártfogókban lehet olyan érzés, hogy a társhatóságok képviselői nem tartják őket megfelelő szakembernek, nem veszik őket elég komolyan. Erre utalhat az is, hogy volt két válaszadó, akik közül az egyik szakmai féltékenységet emleget, a másik pedig úgy érzi, nem veszik őket szakmailag komolyan a bírák és ügyészek. A két válasz bár látszólag egymásnak ellentmondó, ugyanakkor arra a problémakörre utalhat, hogy a mediáció intézményének bevezetésével az eddig eljáró szervek mellett megjelentek a „jogi végzettséggel nem rendelkező” mediátorok is, mint a

109

büntetőeljárás meghatározó szereplői, ami talán egyes bírói és ügyészi körökben nehezen talál elfogadásra. „Olyan jól képzett, a jogi szaknyelvet és a jogszabályokat ismerő kollégák részvételével megszervezett találkozók és tapasztalatcserék révén, amelyet a bírók és ügyészek is komolyan vesznek, és szakmailag kihívásnak tartanak.” „Szerintem számos lehetséges módon megpróbáltuk ezt a helyzetet korrigálni, azonban ezek nem vezettek eredményre. Én szakmai féltékenységet érzek, amit viszont nagyon nehéz a mi lehetőségeinkkel megszűntetni.” Az utóbbi válasz arra is utal, hogy voltak már próbálkozások a kapcsolat javítására, azonban ezek nem jártak sikerrel. Két további ehhez hasonló válasz született még, amiből az derül ki, hogy a szakmai konferenciák, találkozások, egyeztetések nem hozták meg a vár eredményt. Az egyik válaszadó szerint csak „felsőbb utasítás” segíthetne a helyzeten. „Számos fórumot, lehetőséget teremtettünk a problémák, kérdések megvitatására. Vagy nem vettek részt egyáltalán a meghívottak, vagy a megbeszéléseket követően sem változott az érintettek attitűdje a mediációs eljárással kapcsolatban. Meglátásom szerint csak „felső utasítás” eredményezhet változást.” A válaszadó véleményében egyébként arra utal, hogy az érintettek attitűdje miatt nehéz a kapcsolaton javítani, ami egyezik egy másik válaszadó meglátásával, aki szerint szintén szemléletváltozásra lenne szükség. Az a válaszadó, aki szerint az eddigi próbálkozások nem jártak sikerrel abban bízik, hogy a most elutasító bírákra, ügyészekre hatni fog az, hogy más megyékben gyakoribbak az elrendelések. „Sajnos a többszöri párbeszédek nem vezettek eredményre, csak bízni tudunk abban, hogy a megyénkben regnáló bírákra hatni fognak a más megyékben tapasztalható „magasabb számban” történő felfüggesztések.” Többen írták, hogy több, egyértelműbb, bátrabb, nyíltabb kommunikációval, és személyes konzultációval lehetne a kapcsolatot még jobbá tenni, valaki megjegyezte, hogy ez azonban ne „puccos alkalmak” keretében történjen. „Egyértelmű kommunikációval, találkozásokkal, eszmecserékkel, tapasztalatok átadásával, információáramoltatással, közvetítői ülésen való részvétellel.” Nyolc válaszadó jónak tartaná, ha a bírák és az ügyészek beülnének egy-egy mediációs ülésre, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek a folyamatról, annak hatásáról az érintettekre. Volt, aki szerint ezáltal személyesebb kapcsolatot lehetne kialakítani a hatóságok képviselőivel, akik gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetnének így a mediáció intézményéről. „Személyesebb kapcsolatot lehetne kialakítani, ha a bírák, ügyészek időt tudnának szánni arra, hogy egy-egy mediációs ülést látogassanak.” Volt, aki szerint az ügyészek, bírák részvétele a mediációs ülésen segítene abban, hogy a bennük a módszerrel kapcsolatban esetlegesen élő előítéletek csökkenjenek.

110

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

„Az egyes bírók és ügyészek nem értik ezt a tevékenységet és előítélettel fogadják. Nincs más lehetőség, mint meghívni őket, hogy személyes benyomásaik legyenek.” Egy válaszadó, aki szintén fontosnak tartja, hogy a hatóságok képviselői személyes tapasztalatokat szerezzenek a mediációs ülésekről azt is hozzátette, hogy már a jogászképzésben, illetve a bírói és ügyészi továbbképzésben is be kellene vezetni, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzenek az érintettek. Ez összecseng egy másik hasonló véleménnyel, ami szerint akkor értik a hatóságok képviselői, hogy miről van szó, ha megtörténik az ezzel kapcsolatos oktatásuk. „Minden bíró, ügyész jöjjön el egyszer megfigyelőként. A gyakorlati tapasztalat megszerzése már a jogászképzésben, az ügyészi-, bírói továbbképzéseken. (Beépítés a képzésekbe)…” Ugyanez a válaszadó azt is megjegyzi, hogy „az fk-s169 ügyek többségében már a kt170-ban lehetne javasolni a közvetítést. A T. Kollégák tegyék is ezt meg.” Az is kiderül, hogy van olyan megye, ahol már működik ez a rendszer, hogy a bíró, ügyész beül egy-egy mediációs alkalomra, amit a válaszadó jónak talál, és alkalmasnak arra, hogy a kapcsolatot javítsa. Ugyanez a válaszadó tesz egy megjegyzést is arra vonatkozóan, hogy minden mediátor kaphasson ügyeket. „Jó az eddigi gyakorlat, hogy a bírók, ügyészek beülnek mediációs ülésre (ez egy kívülről jövő kezdeményezés, egy bíró részéről jött az ötlet). Legyen minden mediátornak ügye, ne csak a mentornak, így színesedne a kapcsolat, természetesen azonos elvek alapján.” Ketten utaltak arra, hogy problémát okoz, hogy egy-egy ügyben tett javaslataikat az elrendelők nem mindig veszik figyelembe, illetve a közvetítői ügyekben megküldött jelentésekre csak hónapokkal később reagálnak. „… Kommunikáció a két hatóság felé - vegyék figyelembe a javaslatainkat egy-egy ügyben. Nem viccből tesszük azokat.” „Nem tartom jó gyakorlatnak azt a jelenleg kialakult szokást, hogy az elrendelők a közvetítői ügyekben megküldött jelentésekre csak hónapokkal később reagálnak, talán lehetne ebben is konzultáli, gyorsítani a határozatok, végzések megküldését.” Ketten nyilatkoztak úgy, hogy nincs ötletük, illetve nem az ő hatáskörük, hogy a kapcsolat javítására javaslatot tegyenek, egyvalaki szerint pedig az használna, ha nem csak a mentor találkozna az elrendelővel, hanem a mediátor is. 3. 6. Nehézségek a törvényi szabályozásban A kérdőívben szereplő kérdés: 24.) Mi az, ami a közvetítői eljárás törvényi szabályozásában Ön szerint problémát, nehézséget okoz a mediációs folyamat során? Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon a jelenlegi jogszabályi környezet mennyiben segíti a mediátorok munkáját, van-e esetleg olyan rendelkezés, aminek alkalmazása nehezíti, akadályozza a hatékony munkát.

169 170

Fiatalkorú. Környezettanulmány.

111

A kérdésre adott válaszok megoszlása a következő volt A JOGI SZABÁLYOZÁSSAL KAPCSOLATOS VÉLEMÉNYEK Válaszok A törvényben felsorolt befejezési okok nem igazodnak a gyakorlathoz, nem egyértelmű, mikor fejeződik be az ügy Eltérő országos gyakorlat, egyértelmű szabályozás hiánya a felfüggesztés időtartamán túlnyúló ügyekben Felfüggesztés idejével kapcsolatos problémák Illetékességi szabályok betartása Nincs ötlete, nincs ilyen Biztosítók hozzáállása A mediációra alkalmas ügyek törvényi meghatározásának bővítése vagy szűkítése Felesleges, túlzott adminisztráció Kompetencia határok tisztázásának nem egyértelmű módja Alapvetően jó a szabályozás, nem volt vele problémája Eszköztár hiánya A mediátori tevékenység szubjektív részének „elsikló szabályozása” Tevékeny megbánás értelmezése országosan nem egységes Az elrendelőre van bízva, hogy értékelje, ha a jóvátétel mértéke kevesebb, mint a szakértői által meghatározott kárérték Jogi képviselő szerepe tisztázatlan A mediátor függetlenségének nem kellő hangsúlyozása A bírói és ügyész állásfoglalások nem esnek mindig egybe a jogi szabályozással Többszereplős eljárásoknál bonyolult a sértettek bevonása A „nyolcnapos határidő”171 betartása és az eljárás befejezése Probléma, hogy ha nyomozati szakban volt anyagi jóvátétel, nem engedik a mediációt Egységes joggyakorlat hiánya a közvetítői eljárás kezdetéről Bírói visszajelzés kötelezettségének hiánya

Említések száma 14 4 4 4 4 3 3 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

37-en válaszoltak arra a kérdésre, hogy a jogszabályi környezettel kapcsolatban tapasztalnake problémákat. A fenti táblázatból látható, hogy nagyon sokféle visszajelzés érkezett a mediátoroktól, ugyanakkor sokan nem csak a jogszabályi hiányosságokra, hanem a jogalkalmazási gyakorlat problémáira, illetve egyéb, a munkájukat nehezítő tényezőkre is reflektáltak. Összességében elmondható, hogy a pártfogók személyes tapasztalatai egybecsengnek azokkal a jogszabályi problémákkal, amikre korábbi fejezetünkben már felhívtuk a figyelmet. A válaszadók legtöbbje a befejezés módjának jelenlegi törvényi szabályozását tartja problematikusnak. Nem tisztázott szerintük továbbra sem, hogy mikor tekinthető befejezettnek az ügy, mi van akkor, ha van megállapodás, de a teljesítés még meg sem kezdődött, vagy csak részlegesen teljesült, stb. Érdemes néhány választ szó szerint is idézni ezzel kapcsolatban:

A mediátoroknak a jogszabály szerint az irat érkezésétől számított nyolc napon belül ki kellett küldeniük az idézést a felek részére. Ez a nyolc napos határidő 2008. január 1-jétől tizenöt napra emelkedett.

171

112

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

„A 2008. január 1. napján életbe lépett módosítás a befejezési módok kapcsán túlszabályozott, némelyik befejezési mód két külön pontban is szerepel, időnként pedig problémát okoz, hogy adott befejezéshez melyik pont is tartozik.” „A közvetítői eljárás befejezésének dátuma, módja több sértett esetén. Különböző időtartamú megállapodások születnek, különböző teljesítésekkel. Minden sértett esetében én lezárom az ügyet, de összességében, hogyan fejeződik be az ügy? Pl.: egy sértettnél teljes teljesítés, a másiknál félig megkezdett, a harmadiknál nincs teljesítés?” „Az alábbi befejezésekre nincs adekvát törvényi meghatározás: nem teljesített megállapodás, a felek nem állapodtak meg, a felek egyidejű jelenléte a megállapodás aláírásakor bizonyos esetekben szakmailag ellenjavallt, bizonyos esetekben földrajzi indokok miatt kivitelezhetetlen, a jogi képviselő szerepe eléggé tisztázatlan, nincs egyértelmű törvényi szabályzás arra az esetre, ha a teljesítés - bírói elrendelés esetén - a felfüggesztés időtartamán túl nyúlik.” A fenti válaszadó már elvezetett minket egy másik területhez is, ami többeknél is megjelent: a felfüggesztés határidején túlnyúló megállapodások problematikájához. Sokat foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel is tanulmányunkban, hogy problémát okoz, ha a teljesítés túlnyúlik a felfüggesztés időtartamán, megtörténhet, hogy a bíró azelőtt megszünteti az eljárást a terhelttel szemben, hogy a teljesítés maradéktalanul végbemenne, így fennáll a veszélye annak, hogy a sértett végül nem kapja meg a jóvátételben meghatározottakat. A mediátorok problémaként élik meg azt is, hogy országosan eltérő az elrendelő hatóságok gyakorlata az ilyen ügyekben. A felfüggesztések idejével kapcsolatban egyéb problémák is megfogalmazásra kerültek: voltak, akik szerették volna, ha hat hónapról egy évre emelkedne a felfüggesztés ideje, más szerint azonban az a gond, hogy az elrendelő hatóság szabadon dönt a felfüggesztés mértékéről, idejéről. „Ami még jelenleg is problémát okoz, hogy az elrendelő hatóság saját belátása szerint dönt a felfüggesztés időtartamáról és mire a mediációs megbeszélésre kerül az adott ügy megváltoznak akár a terhelt akár a sértett szociális-anyagi körülményei és ez a közvetítői megbeszélésen konfliktushoz vezethet. A legtöbb ügyben célszerű lenne maximalizálni a felfüggesztés időtartamát.” „A rövid felfüggesztési idő, mert amit röviden meg lehet oldani, arra még 6 hónap se kell, de amit nem, arra nem elég ez az idő. Szerintem legalább 1 év felfüggesztési idő kellene.” Négyen voltak, akik az illetékességi szabályokkal kapcsolatban tapasztaltak nehézségeket: a mediációs eljárásban az illetékességet az elrendelő ügyészség, bíróság székhelye határozza meg, így megtörténhet, hogy a felek nem az illetékes megyében laknak, vagy valamelyiküknek messzebbre kell utaznia a mediációs ülésen való részvétel érdekében. A biztosítókkal kapcsolatban is érkeztek kifogások: „Gondot jelentett a biztosítók hozzáállása, akik igyekeztek a közvetítői megállapodásban meghatározott jóvátétellel letudni kockázatvállalási kötelezettségüket. A sértetteket részletesen tájékoztatni kellett jogaikról, ügyvédek biztosítónként eltérő állásfoglalásról számoltak be.” Volt, aki szerint a törvény túl szűken határozta meg a mediációra küldhető ügyek körét, még mások egyes bűncselekménytípusoknál, amelyekben a mediáció lehetséges, ezt korlátoznák. „A törvény véleményem szerint eléggé mereven behatárolta azon ügy típusokat, melyeket közvetítői eljárásra lehet utalni. Ezt lehetne bővíteni. Nekem az elmúlt évben konkrétan olyan ügyem volt, ahol két kiskorú és egy gyermekkorú elkövető szerepelt. Az egyik bűnpártolást követett el, mely ügytípust a jogi szabályozás szerint nem lehet mediálni, a másik életkora ( pár hónap hiányzott a 14 év betöltéséhez

113

az elkövetéskor) miatt nem vehetett részt a közvetítői tárgyaláson (szerintem segítőként részt vehetett volna, de ebben vita volt, így a törvényesség betartása érdekében kerültük a jelenlétet) . Ez az ügy precedens arra, hogy a tevékeny megbánás érdekében ezen változtatni kellene, főleg akkor, amikor mindegyik szülő a pártfogói vélemény szerint vállalta, hogy gyermekükkel együtt a közvetítői tárgyaláson kívánják rendezni a keletkezett ügyet. Ezt igazolta az a sértetti magatartás is, miszerint amikor kiderült, hogy a három elkövető helyett csak egy teheti jóvá a lopást, nem akarta vállalni az eljárást. A jelenlévő szülő győzte meg azzal, hogy az elkövető gyerekek szüleivel már korábban megállapodtak abban, hogy a kár értékét egyetemlegesen fogják kifizetni.” „Az aljas indokból, maradandó fogyatékosságot eredményező súlyos testi sértés véleményem szerint mediációra alkalmatlan kategória, míg a garázdaságot kívánatos lenne a mediálható bcs.-k172 tárgykörébe felvenni.” Voltak, akik szerint megfelelő a jelenlegi szabályozás, mások nem nyilvánítottak véleményt, csak jelezték, hogy nincs ötletük, min lehetne javítani. Egyéni válaszok érkeztek még az illetékességgel, adminisztrációval, adatszolgáltatással kapcsolatban. Valaki megjegyezte, hogy a bírákat kötelezni kellene arra, hogy a mediátor felé visszajelzést adjanak az ügy befejezésének módjáról utalva ezzel arra a problémára, hogy az ügyben eljáró mediátor a megállapodást követően nem tudja nyomon követni az eset további alakulását. 3. 7. Ötletek a törvényi szabályozás és az eljárás folyamatának megváltoztatására A kérdőívben szereplő kérdés: 25.) Ön szerint mit kellene változtatni a közvetítői eljárás szabályozásán, folyamatában annak érdekében, hogy a mediáció még hatékonyabb eszköze lehessen a büntető igazságszolgáltatásnak? (Itt mind a törvényi, mind pedig az IH belső, folyamatra vonatkozó szabályozására gondolunk.)

172

Bűncselekmények.

114

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A jogi szabályozással kapcsolatos kérdésre adott válaszok megoszlása a következő volt: A JOGI SZABÁLYOZÁS VÁLTOZTATÁSÁRA VONATKOZÓ ÖTLETEK, JAVASLATOK Említések Válaszok száma 9 Mediálható bűncselekmények körének bővítése (pl. garázdaság) Befejezési mód, ill. a teljesítés pontosabb megfogalmazása, befejezési 7 mód egyszerűsítése 6 Így is elég hatékony a törvény, nincs ötlete Felfüggesztés határideje ne lehessen kevesebb 3 hónapnál, hosszabb 4 felfüggesztési idő 3 Felek tájékoztatásán nagyobb hangsúly legyen 3 Egységes gyakorlat, ügymenetmodell az egységes gyakorlatról Törvényi feltételek fennállása esetén bírói és ügyészi megítéléstől 2 függetlenül lehessen mediálni az adott ügyben 2 Mediáció lehetősége a nyomozati szakban 2 A közvetítői eljárás és a biztosítók viszonyának tisztázása Az adminisztratív feladatokat egyeztetni kellene a gyakorlattal és az 2 iktatással, kevesebb adminisztráció 1 Kötelező ügyészi meghallgatás előírásának megszüntetése Egyértelművé tenni, hogy a bűncselekménnyel okozott anyagi kár 1 mielőbbi megtérítése nem akadálya a mediációnak 1 Mediátor függetlenségének határozottabb deklarálása Mediáció sajátosságainak (belátás, benyomás, mérlegesés) 1 szabályokban történő lefektetése 1 Szankció bevezetése nem teljesítés esetén Jelenlegi szabályozás egységes értelmezése a bíróságok és 1 ügyészségek által 1 Ügyészség, bíróság visszajelzési kötelezettségének bevezetése 1 Társtettesek jelenlétének biztosítása, segítők nevesítése 12 és 14 év között a törvényes képviselő jelenlétében lehessen 1 meghallgatni a sértettet 1 Határozott különválasztása a közvetítői és ellenőrzési szakasznak Családon belüli erőszak esetén megfontolás tárgyává tenni a 1 mediáció lehetőségét A teljesítési határidő a megállapodás megkötésének napján 1 kezdődjön A fenti táblázatból jól látható, hogy a válaszadók ismét nagyon széles skálán fogalmaztak meg véleményeket, javaslatokat a jogi szabályozás esetleges módosítására vonatkozóan. Összességében elmondható, hogy a javaslatok legtöbbje valamilyen formában a befejezés módját, a teljesítések illetve felfüggesztések határidejét, illetve az egységes gyakorlat kialakításának igényét érintik. Legtöbben egyébként arra vonatkozóan tettek javaslatot, hogy a mediációra utalható bűncselekmények körét bővíteni kellene, ketten ezen belül megnevezték a garázdaság vétségét, ami alkalmas lenne arra, hogy az adott ügyben mediációra kerüljön sor véleményük szerint.

115

A mediációs eljárás lehetőségeinek körét nem csak a bűncselekménytípusok tekintetében bővítenék, hanem van, aki azt kiterjesztené a nyomozati szakra is, mások pedig szeretnék, ha törvényi feltételek megléte esetén ügyészi, bírói mérlegeléstől függetlenül mediálni lehetne az adott ügyben. A befejezés módjával kapcsolatban felmerült az egyszerűsítés és a pontosítás igénye is. „Törvényi szinten a befejezési módokat kellene egyértelműbbé tenni, egyszerűsíteni (nincs pl. szerintem arra szükség, hogy külön befejezési mód legyen a sértett/terhelt kijelenti a közvetítő előtt, hogy nem kívánja az eljárást folytatni, ill. az, hogy valamelyik fél az önkéntes hozzájárulást visszavonja. A kettő egy és ugyanaz).” „A lezárások korrekt megfogalmazása (…).. Túl részletes, mégsem tartalmaz mindent, - akkor meg minek ennyit részletezni?! Egyszerűsíteni kellene.” „Tömörebb, pontosabb befejezési módok megfogalmazása.” Többen érintették ismét a felfüggesztés határidejét: van, aki minimum három hónapot előírna, más legalább egy évre felemelné. Ketten megint említették, hogy a közvetítői eljárásban a biztosítók szerepe nem megfelelően tisztázott, a biztosítók kötelezettségeivel kapcsolatban szükségesnek látnák a jogszabály pontosabb megfogalmazását. Egyedi válaszok születtek még azzal kapcsolatban, hogy a mediátor függetlenségét lehetne határozottabban deklarálni, illetve lefektetni szabályozás szintjén azt, hogy az eljárás speciális eleme a mérlegelés, belátás, stb. „Függetlenség határozott és pontos kijelentése. A mediáció sajátosságainak szabályokban történő lefektetése (belátás, benyomás, mérlegelés stb.)” Bár legtöbben a mediálható bűncselekmények körének bővítése mellett tették le voksukat, egy válaszadó családon belüli erőszak esetén szűkebben értelmezni a jelenlegi lehetőségeket, és megfontolás tárgyává tenné a mediáció alkalmazását. Hárman tartják szükségesnek, hogy a felek több és részletesebb tájékoztatást kapjanak magáról az eljárásról, ketten az ügyészség és bíróság felelősségét vetik fel e kérdésben, egy válaszadó pedig a nyomozóhatóság jelentőségét említi meg e kérdéskörben.

116

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A 25-ös kérdésnek az IH belső folyamatának szabályozására adott válaszok megoszlása a következő volt: AZ IH BELSŐ FOLYAMATAINAK SZABÁLYOZÁSÁRA VONATKOZÓ ÖTLETEK, JAVASLATOK

Válaszok Egyszerűbb adminisztráció, egyszerűbb adatlapok (körlevél funkció helyreállítása), felesleges adminisztráció megszüntetése Nincs, nem kompetens, hogy válaszoljon A mediátorokat kezeljék külön a pártfogóktól, mediátorok és mentorok függetlenítése Több mentori értekezlet A különböző iktatóprogramok és a Btk. szerinti befejezési módok és fogalomhasználat egységesítése, összhangba hozása Kártérítés és jóvátétel fogalmak tisztázása a biztosítóval Időben tudni lehessen, hogy ki mit akar felmérni a következő évben, milyen adatokra lesz szükség Mentori rendszer javítása Több információ jusson el a mediátorokhoz Szakmai segítséget jelent, ha a megújuló „ügymenetmodellben” a közvetítői eljárás is helyet kap Ne legyenek olyan elvárások, amik nincsenek benne a jogszabályban Mentori „karakter és viselkedésforma” megváltoztatása Feladatokat jó lenne előre tudni, hogy ütemezhető legyen Jobb, tapasztaltabb, felkészültebb szakmai vezetőre lenne szükség Utánkövetés módjának, rendszerének tisztázása Nem használják megfelelően a mediátorok a mulasztással kapcsolatos határozatok meghozatalát

Említések száma 7 5 5 2 2 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Az IH belső folyamataival kapcsolatban nagyon sok egyéni válasz született, kevés olyan kategóriát tudtunk létrehozni, amiben egyezések találhatók. A válaszadók legtöbbje az általuk soknak, bonyolultnak és fölöslegesnek titulált adminisztrációs kötelezettségen javítana, egyszerűsítené a jelenleg használt adatlapokat. Valaki megjegyezte, hogy szükség lenne egy körlevél funkció bevezetésére, ami egyszerűsítené a munkájukat. Van, aki szerint olyan dolgokat is adminisztrálni kell írásban, amik szóban többször elhangzanak a folyamat során. „A felesleges adminisztráció kiszűrése, pl. a felek tájékoztatása írásban, hogy ügyükben megküldtem jelentésemet. Mindez szóban a megállapodások aláírása után minden esetben elhangzik.” „Felesleges adminisztráció kiiktatása (pl. tájékoztatás jelentés megküldéséről, feljegyzés megbeszélésről, amikor a megállapodás és jelentés is tartalmazza az összes szükséges információt).” Többen utaltak arra, hogy szükséges lenne a mediátori munkát a pártfogói funkciótól élesebben, vagy teljesen szétválasztani. A mediátorok jelenleg párfogói munkát is végeznek, ami nagy leterheltséggel jár számukra. Felmerült egyes válaszadókban az igény, hogy aki mediátori munkát végez, annak csak ez legyen a feladata, illetve legyen egy független mediátori osztály a hivatalon belül.

117

A mentori rendszerrel kapcsolatban is érkeztek javaslatok: volt, aki szerint több mentori értekezletre lenne szükség, más viszont az egész mentori rendszert megváltoztatná, különös tekintettel az információ-áramlásra a szervezeten belül. „Az IH belső szabályozásában a nehezen és nem megfelelően működő mentori rendszeren kellene változtatni, valamint nagyon hiányolom az információkat. A mentorok között folyamatos az információ-áramlás, amelyből a többi mediátor ki van zárva. Ezt nagyon rossz gyakorlatnak tartom, hiszen a többi mediációval foglalkozó kolléga is tudna hozzátenni valószínűleg valamilyen pluszt a kialakulóban lévő rendszerhez, vagy tanulhatna más hibáiból. A mentorok által továbbadott információk már természetszerűen szűrtek, így sokkal szűkebbek.” Ketten utaltak a fogalomhasználattal kapcsolatos problémákra, ami szerint a Hivatal iktatóprogramja és a Bktv. szerinti befejezési mód fogalma nem esik egybe, ahogy azzal tanulmányunkban is már több helyen foglalkoztunk. Az adatszolgáltatással kapcsolatos az a megjegyzés is, ami szerint jó lenne, ha a mediátorok időben értesülnének arról, milyen adatokra lesz szüksége egy-egy kutatónak, hivatalos szervnek. Ez egyszerűsíthetné mindenki munkáját. Érkezett egy javaslat azzal kapcsolatban, hogy ki kellene jobban dolgozni az ügyek utánkövetésének rendszerét, tisztázni, hogy az utánkövetést ki végzi, ha az egybecsúszik a pártfogói felügyelet elrendelésével. Ugyanez a mediátor jegyzi meg azt is, hogy a mulasztással kapcsolatos határozatok meghozatalát nem kötik írásbeli kérelemhez, mert ez tovább növelné a felfüggesztés időtartamából való kicsúszás veszélyét.173 Valaki, aki nem elégedett jelenlegi szakmai vezetőjével, azzal kapcsolatban fogalmaz meg elvárásokat, hogy mit várna egy ilyen személytől. „A jelenlegi irányítás helyett egy agilis, tapasztalt, jól felkészült szakmai vezetőre lenne szükség. Aki szakmailag kellőképen képzett, és vezetői attitűdökkel is rendelkezik. Az elvárásokat, szakmai szendereket pontosan tudná felállítani, és következetesen végrehajtatni.” 3. 8. Szükségletek a hatékony munkavégzéshez A kérdőívben szereplő kérdés: 26.) Önnek személy szerint mire lenne szüksége ahhoz, hogy mediátorként még hatékonyabban tudja végezni a munkáját?

A Bktv. 10. §-a szerint, ha a terhelt vagy a sértett nem jelenik meg a mediációs megbeszélésen, igazolási kérelmet kell benyújtania, aminek elfogadásáról vagy elutasításáról a közvetítő határozatban dönt. 173

118

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A kérdésre adott válaszok a következők: AMIRE A MEDIÁTORNAK SZEMÉLY SZERINT SZÜKSÉGE LENNE A HATÉKONYABB MUNKAVÉGZÉSHEZ

Válaszok Mediátorokról levenni a pártfogást, és a közérdekű munkát, vagy azt legalább csökkenteni, kevesebb pártfogói ügy, kevesebb leterheltség, önálló mediációs osztály Folyamatos és gyakoribb szakmai karbantartás (tréning, esetmegbeszélés, oktatófilm, képzés, szupervízió, külföldi tapasztalatcsere), rendszeres mentori konzultáció Kertész Tiborral Legyen több ügye Több idő, nyugalom A mentor szakmai pártfogó, tanácsadó legyen, és ne vezető, szakmailag valóban előrébb tartson, legyen képzett „Szervezeti háttérbiztonság”, nyitottabb és egyszerűbb kommunikáció a bírákkal, ügyészekkel, a ügyészséghez hasonlóan a bíróság is adjon visszajelzést Új technikák alkalmazása, kipróbálása Megfelelő infrastruktúra biztosítása (számítógép, nyomtató, ásványvíz) Szemléletváltás az ügyészség, bíróság, munkatársak részéről, legyenek tájékozottabbak, ide értve az ügyvédeket is Más megyék tapasztalatainak megismerése Munkáltató támogatása továbbképzéshez Segítség az adminisztrációhoz A mediációval járó többletmunka anyagilag is kompenzálva legyen

Említések száma 17

17 6 3 2 3 1 2 2 1 1 1 1

Arra a kérdésre, hogy a mediátornak mi jelentene személyes segítséget abban, hogy munkáját még jobban végezze, szintén sok egyéni, másokkal nem összevethető válasz érkezett, kimagaslóan sokan utaltak azonban arra, hogy nagy szükség van a folyamatos „szakmai karbantartásra” képzések, szupervízió, estemegbeszélések, esetleg külföldi tapasztalatcsere formájában. Nagyon sokan említették azt is, ami már nem először jelenik meg a kérdőíven problémaként, hogy a pártfogói munka és a mediátori munka együtt túl sok leterheltséggel jár. Valaki megjegyezte azt is, hogy szerinte a mediátorok helye nincs még kialakulva a Hivatalon belül, nem tudják, hova is tartoznak igazán, ráadásul a mediátori funkció egész más szemléletet követel meg, mint a pártfogói. „… Biztos pozíció - a mediátor személye, tevékenysége nincs megfelelő helyre állítva a Hivatalon belül, kilóg a sorból, nem tartozik sehova. Pártfogó felügyelőként éppen ellentétes munkálatokat végez, nézeteket személyesít meg, mint mediátorként (pártfogóként irányít, utasításokat ad, míg közvetítőként éppen ezt nem teheti). Hova tartozás? - A közvetítői tevékenység közelebb áll az áldozatvédelemhez, az áldozat segítéséhez, mint a pártfogói munkához – a sértettnek okozott kárt, jóvátételt hivatott megtéríteni, míg a terhelt részére is biztosít korlátlan lehetőségeket. Az előre tervezés biztonsága tevékenység sokrétű: pártfogói munka, környezettanulmányok és pártfogói vélemények készítése, közvetítői eljárások lefolytatása, mentori feladatok, adminisztráció (összmunka 90%-a), statisztikai

119

jelentések készítése, a Hivatal képviselete, képzéseken történő részvétel, stb. Ennyi feladat, elvárás között képtelenség az előrelátás, a tervezés.” A mentorra vonatkozóan két kifogás is érkezett, a válaszadók szerint nem mindig abból válik mentor, aki szakmailag valóban felkészültebb. Az egyik választ érdemes szó szerint is megnéznünk, ugyanis több olyan szakmai kompetencia megjelenik benne, aminek birtokában valóban alkalmas személy lehet valaki a mentori, illetve mediátori feladatok ellátására. „A mentor valóban szakmailag előrébb tartson, a mentor szó jelentésének megfelelően - segítő, pártfogó, tanácsadó és ne „vezető” legyen a mindennapi munkában. (Ha nincs előzőleg szerzett gyakorlata a konfliktus-kezelésben, csoportvezetésben, ha nem érzi a kliensben zajló folyamatot, és ez még tekintélyelvűséggel is párosul - számomra ez egy nehéz helyzet. A mediáció nem csak technikai kérdés véleményem szerint. Javaslatom, hogy akinek nincs csoportvezetési, konfliktuskezelési gyakorlata - ami egyébként feltétel volt a mentorsághoz - utólag pótolja. )” Sokakban megfogalmazódott még az az igény, hogy több ügyet kapjanak, hiszen csak akkor tudnak megfelelő gyakorlatra szert tenni, ha minél többet mediálnak. Van, aki jelezte, hogy szükség lenne egy olyan elkülönített helyiségre, amiben számítógép és nyomtató is van, ezek a tárgyi feltételek ugyanis elengedhetetlenek lennének.174 Két válasz született az ügyészségek, bíróságok vonatkozásában: van, aki szemléletváltozást szeretne náluk elérni, míg valaki szerint az segítene, ha tájékozottabbak lennének (ez nyilván szemléletváltással is járna egyébként). 3. 9 Egyéb észrevételek A kérdőívben szereplő kérdés: 27.) Egyéb észrevételek, megjegyzések a mediáció első évével kapcsolatban

Mivel néhány területi irodában a mediációs helyiségekben nincs nyomtató és számítógép, a mediátornak a megállapodás begépeléséhez és kinyomtatásához egyedül kell hagynia a sértettet a terhelttel egy helyiségben. 174

120

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A kérdésre adott válaszok a következők:

EGYÉB MEGJEGYZÉSEK A MEDIÁCIÓ ELSŐ ÉVÉVEL KAPCSOLATBAN Említések Válaszok száma Örömet okozott a mediációs munka, szereti csinálni, sikerélményt okozott számára, büszke rá, hogy mediátor lehet, Örömet okoz, 8 hogy részt vehet a mediátorok „összetartó csapatában” 6 Jónak, sikeresnek találja a módszert, kielégíti mindegyik fél igényét 3 Volt elég idő beletanulni az alacsony ügyszám miatt Nincs olyan statisztika, ami alapján az összes ügy vizsgálható lenne: időben értesíteni kellene a mediátort, milyen adatokra van 1 szükség Szakmai rutin szerzése 1 1 Sokat segített Kertész Tibor 1 Kezdeti idegenkedés, ami javult Legyenek találkozások, tréningek a mediátor számára is, ne csak a 1 mentor számára 1 Köszöni, a segítséget 1 A hibákból lehetett a legtöbbet tanulni 1 Kevés tapasztalata van egyenlőre A januártól változó jogszabályok ismét bizonytalanná tehetik a 1 helyzetet A pártfogáshoz és közérdekű munkához képest a mediáció az 1 „egyetlen értelmes” módszer Zala megyében túl kevés volt a mediálható ügy, hátrányban érzik 1 magukat a mediátorok emiatt 1 Sikert kíván a humánus, és jó szándékú közvetítőknek 1 Több képzésre van szükség 1 Úgy érzi sokat haladtak előre a dolgok A gyakorlat nem jó, hogy azok lesznek mentorok, akik leghamarabb elvégzik a tanfolyamot, és nem a legjobb 1 szakemberek 1 Van létjogosultsága a mediációnak, az ügyszám is ezt mutatja Az illetékességi területen előadásokat tartottak bíráknak, ügyészeknek, rendőrségnek azzal, hogy kérjék, mert mindenki 1 csak nyer vele A kérdőíven szereplő kérdések közül – értelemszerűen – erre a kérdésre érkezett a legtöbb egymástól is eltérő egyéni válasz, nehéz volt olyan kategóriákat létrehoznunk, amelyekben egyező véleményeket együtt tüntethettünk volna fel. Összesen 29-en válaszoltak, ebből nyolc mediátor írt arról, hogy számára nagy örömet, és sikerélményeket okozott a mediátori munka. Érdemes ezek közül a válaszok közül egyet szó szerint is idézni, annyira jól érzékelteti a mediátori munka szépségét is. „Nagy kihívásnak tekintettem a feladatot, és sok örömet találtam ebben a munkában. Új dolgot kellett tanulni, szerencsének érzem, hogy az első körben részt vehettem ennek a jogintézménynek a gyakorlati bevezetésében. Jó ehhez a csapathoz tartozni. Ha érezhetem azt, hogy jól tudtam vezetni a

121

megbeszélést, a felek láthatóan megkönnyebbültek, elégedettek az eredménnyel, ehhez fogható munkasiker más jellegű segítő foglalkozás során ritkán tapasztalható.” „Több mint 10 éve hallottam először a mediációról egyetemi tanulmányaim során. Akkor is érdekelt ez a munka, mint lehetőség. Nagyon örülök, hogy élesben is kipróbálhattam és a kezdeti szakaszban részt vehettem ebben a munkafolyamatban. Akkor nem gondoltam, hogy én is mediátor lehetek. Számomra ez külön öröm és a nehézségek és leterheltség ellenére nagyon szeretem csinálni!!!” Két személy ír arról, hogy ő maga büszke rá, hogy részese lehetett az új jogintézmény bevezetésének, és mediátorként dolgozhat. „Jó, hogy elérhető ez az eszköz a magyar büntető igazságszolgáltatásban, büszke vagyok arra, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak.” „Felelősségteljes, lelkileg és intellektuálisan is megterhelő, nagy kihívást jelentő feladat. Büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek az úttörő munkának. Az év elejétől kezdve szerencsére, csak fokozatosan emelkedtek az ügyszámok, ami lehetővé tette az újszerű feladathoz való könnyebb alkalmazkodást.” A fenti idézett válasz tartalmaz egy másik, többeknél előforduló visszajelzést is a beletanulás folyamatáról. Többen említették, hogy a kezdetben alacsony ügyszám miatt volt elég idejük a ráhangolódásra, beletanulásra. Ugyanakkor, ahol az ügyszám később sem emelkedett, azt a mediátor problémaként élte meg, hiszen nem volt lehetősége elegendő gyakorlatot szerezni. Többen írtak arról, hogy mennyire jónak tartják a módszert, kiemelve a mediáció előnyeit, az abban rejlő lehetőségeket. „A jóvátétel lehetőségére, a konfliktusok együttműködésre építő megoldására ad módot a mediáció - és jó volt látni, amikor az emberek megelégedetten állnak fel a megbeszélés után. Egyéb hasznos tényezőket is sorolhatnék, de röviden: nagyon jó, hogy nálunk is megkezdődött az emberek közötti párbeszédnek ez a formája.” „Úgy vélem, akik részt vettek bármelyik oldalon a folyamatban, különösen teljesített megállapodások esetén, hasznosnak, eredményesnek ítélik meg ezt a jogintézményt, ahogy jómagam is. Egyrészt lerövidíti a hagyományos utat, másrészt olcsóbbá teszi azt, harmadrészt az állam felnőttként tekint állampolgáraira, és nem alanyként, akik maguk is képesek eldönteni, mi a jó nekik az adott szituációban, és úgy észleltem, sokan kimondottan jól érezték magukat attól, hogy az életüket lényegesen érintő kérdésekben saját maguk hozhattak döntést, amely megoldhatta a problémájukat.” Van, akinek az okozott örömet, hogy részese lehetett a mediátori csapatnak, amit „összetartóként” értékel. A pozitívan visszajelzők közül valaki megjegyezte, hogy a pártfogással és a közérdekű munkával szemben a mediáció az „egyetlen értelmes módszer”. Ismét volt egy vélemény, ami a mentorok, illetve a vezető szakmai alkalmasságára vonatkozik, ezzel kapcsolatban fejez ki igényt. Egy válaszadó szerint van létjogosultsága a mediációnak, egy másik szerint pedig az intézmény bevezetése kimondottan sikeres volt. „Szerintem nagyon sikeres volt, ahhoz képest, hogy ismét rövid időn belül kellett megszervezni és nem kaptunk hozzá státuszt. Nagyon jók voltak a továbbképzések, megbeszélések. Sokat, nagyon sokat segített a mentori rendszer alkalmazása. (…)” „Megítélésem szerint a mediáció, mint jogintézmény jól sikerült, kielégíti az ügyfelek és a törvényalkotó igényeit.”

122

- Pártfogói kérdőívek elemzése -

A módszer hatékonyságával kapcsolatban álljon itt még egy mediátori értékelés zárszóként: „Szerintem egy nagyon jó módszer a mediáció. A helyzet egy ülésen olyan, hogy az emberek többsége kihozza a legjobbat önmagából, és ennek segítése jó dolog. Figyelek, tanulok mindenből. Nagyon jó érzés látni, hogy veszik a kezükbe az ügyeiket a kliensek. Megdolgoznak érte, valószínű ezért is teljesítik többnyire a megállapodást.”

IV. ÖSSZEFOGLALÁS A pártfogó mediátorok válaszai alapján alapvetően pozitív kép rajzolódott ki számunkra a mediáció bevezetésének első évéről. Az esetek döntő hányada (78,1%-a) a vizsgálat évében megállapodással zárult. Kevés olyan eset volt, amikor a felek a mediáció lehetőségével nem éltek, nem jelentek meg a tárgyaláson, ugyanakkor meglepetést okozott számunkra, hogy az alacsony számok mellett is a terheltek több mint kétszer annyian nem éltek a közvetítés lehetőségével, mint a sértettek. Ez némileg ellentmond annak az előzetes feltételezéseinknek, hogy a terhelt lesz az, akit jobban motivál majd a megegyezés lehetősége, hiszen ezzel a büntetőeljárás további alakulását pozitív irányba befolyásolhatja, akár annak megszüntetését is elérheti. A mediációs eljárások magas részvételi arányból ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy a sértetteknek is fontos ez a jogintézmény, élnek a felajánlott lehetőséggel, és nagy valószínűséggel azért teszik ezt, mert ez felel meg az érdekeiknek. Kedvező tendenciát mutatnak a betartott megállapodásokra vonatkozó adatok is: a megállapodásokból 85,2%-ot tartottak be a terheltek. Ugyanakkor megítélésünk szerint alacsony azoknak a megállapodásoknak a száma, amely túlmutat a puszta anyagi megállapodáson, jóvátételen. A 2007-es év során az összes megállapodás 8,9%-a volt ilyen. Ez arra utal, hogy a jóvátételt sokan most még elsősorban pusztán anyagi kártérítésként értelmezik. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a mediátorok tapasztalatai szerint a be nem tartott megállapodásoknak mik az okai. Legtöbben erre vonatkozóan a terhelt rossz anyagi helyzetét nevezték meg, de volt, akiben felmerült, hogy pusztán időhúzásból, taktikai célból vesz részt a terhelt a mediációs ülésen. A mediátoroknak az új jogintézmény első évében legnagyobb problémát a gyakorlat, a megfelelő tapasztalat hiánya jelentette, ugyanakkor legtöbben hangsúlyozták, hogy a Központi Igazságügyi Hivatal által működtetett mentori rendszer, illetve az esetmegbeszélési, szupervíziós lehetőségek, a folyamatos szakmai képzés, illetve a mediátori tanfolyamok nagyon sokat segítettek számukra. Kiderül a válaszokból az is, hogy a közvetlen kollégákkal illetve a Központi Igazságügyi Hivatallal való együttműködés alapvetően jó, és a válaszadók több mint fele kimondottan jónak tartja a kapcsolatot a bírói és ügyészi szervekkel is. Az együttműködésen több közös értekezlettel, esetkonferenciákkal, szakmai fórumok szervezésével lehetne véleményük szerint javítani. Többen hangsúlyozták, hogy jónak tartanák, ha a bírák és az ügyészek beülnének egy-egy mediációs ülésre, hogy közvetlen tapasztalatuk legyen az eljárásról. A jogszabályi környezettel kapcsolatban a pártfogók személyes tapasztalatai egybecsengnek azokkal a problémákkal, amikre korábbi fejezetünkben már felhívtuk a figyelmet. A válaszadók legtöbbje a befejezés módjának jelenlegi törvényi szabályozását tartja problematikusnak. Nem tisztázott szerintük továbbra sem, hogy mikor tekinthető befejezettnek az ügy, és problémákat okozhatnak a felfüggesztés határidején túlnyúló megállapodások is. Volt, aki szerint a törvény túl szűken határozta meg a mediációra küldhető ügyek körét, még mások egyes ügytípusokat (pl. családon belüli erőszak) kivennének a mediálható ügyek közül. A

123

jogszabályi változtatásokra tett javaslatok legtöbbje a befejezés módját, a teljesítések, illetve felfüggesztések határidejét, illetve az egységes gyakorlat kialakításának igényét érintik. Érdemes még megjegyezni, hogy sok válaszadó jelezte, hogy a szerintük túlzott adminisztráció nagy terheket ró rájuk, és sokan tartanák szerencsésnek azt is, ha a mediátori és a pártfogói funkció különválasztásra kerülne. A válaszokból alapvetően az a kép rajzolódik ki, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a pártfogó mediátorok számára a mediátori tevékenység sok sikerélményt és örömet okozott. Többen jelezték, hogy büszkék arra, hogy az új jogintézmény bevezetési folyamatának részesei lehetettek. A válaszadók többsége szerint a módszer alkalmas arra, hogy a jogalkotó szándéka teljesüljön, megfelel mindkét fél érdekeinek, valódi megoldásokat hoz, és a büntetőeljárásokat is jóval lerövidíti, leegyszerűsíti.

124

KÁNYA KINGA

MEDIÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK ÉS MEGÁLLAPODÁSOK KUTATÁSA A BÜNTETŐÜGYI DOKUMENTUMOKBAN

I. BEVEZETÉS A közvetítői eljárás első éves tapasztalatainak elemzése során a mediáció büntetőeljárásba történő beillesztésének gyakorlatát is vizsgáljuk. Tekintsük át mindenekelőtt röviden a közvetítői eljárásra bocsátás feltételeit, illetve a törvényi kizáró okokat. A közvetítői eljárásra bocsátás törvényi feltételei A közvetítői eljárás az ide vonatkozó törvényi szabályozás alapján alkalmazható ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő, egyes személy elleni, vagyon elleni és közlekedési bűncselekmény miatt indult büntetőeljárások esetén. A közvetítői eljárás engedélyezésének további feltételei: • A gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tett. • A gyanúsított vállalja és képes a sértett kárát megtéríteni, vagy a bűncselekmény káros következményeit a sértettnek más módon jóvátenni. • A gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához. • A bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja. A közvetítői eljárást kizáró okok a következők: • az elkövető többszörös vagy különös visszaeső, vagy • a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy • a bűncselekmény halált okozott, vagy • a szándékos bűncselekményt az elkövető: a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, próbára bocsátás, vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el. • katonai büntetőeljárásban a fegyveres szerv sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény elkövetése esetén sincs helye közvetítői eljárásnak.

II. A BÜNTETŐELJÁRÁS FOLYAMATA KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ESETÉN A nyomozás lezárulása után a közvetítői eljárást ügyészségi szakaszban kezdeményezheti az egyik fél, vagy a felek közösen, az ügyész, a terhelt védője illetve a sértett fél jogi képviselője. Bírósági szakaszban kezdeményező lehet szintén az egyik vagy mindkét fél, a terhelt védője és a sértett jogi képviselője, ugyanakkor a bíró nem kezdeményezheti a mediációt. Az indítvány elfogadását a törvényben meghatározott feltételek vizsgálata előzi meg. Amennyiben a közvetítői eljárás engedélyezésre került, a büntetőeljárást a bíróság vagy ügyészség legfeljebb hat hónapra felfüggeszti. A felfüggesztést követően eltérő a gyakorlat az ügyészi, illetve bírói szakban. Ügyészi szak esetén a hat hónapos felfüggesztés idején túl nyúlhat a megállapodás teljesítésének ideje, mert az ügyészség a teljesítés bevárása

125

érdekében a vádemelést elhalaszthatja egy, vagy legfeljebb két évig. A bírói szakban a felfüggesztés idejére vonatkozóan többféle értelmezés valósul meg, többségében a közvetítői eljárás és a teljesítés határidejeként értelmeződik a felfüggesztési idő, bár a bíróságnak van lehetősége a tárgyalás elnapolására a megállapodás teljesítésének bevárása érdekében. Ennek ellenére, amennyiben a teljesítés hosszabb időt venne igénybe, az sok esetben a teljesítés elmulasztásaként értelmeződik, és a bírósági eljárás folytatódik az adott ügyben. Ez a gyakorlat a bírósági szakban mediációra került ügyekben résztvevők diszkriminációját jelenti az ügyészi szakban közvetítői eljárást kérőkhöz képest, mert számukra a létrejött megállapodás teljesítésére korlátozottabbak a lehetőségek. A közvetítői eljárás kimenetelétől és a bűncselekmény súlyosságától függően többféle irányt vehet az ügy menete. A teljesítés megtörténtét a felek a megállapodásban foglalt módon jelzik a közvetítőnek, aki az illetékes bíróságot vagy ügyészséget erről tájékoztatja. A megállapodás teljesítése után a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható ügyek esetén a büntetőeljárást megszüntetik, 3-5 évig terjedő ügyek esetén bírósági eljárás során figyelembe veszik a megállapodás teljesítését és a bíró a büntetés kiszabásakor élhet a korlátlan enyhítés eszközével. Amennyiben nem születik megállapodás, vagy nem valósul meg a teljesítés, bírósági eljárás keretében folytatódik az ügy. A büntetőjogi mediáció első évéről készülő kutatás keretében végzett dokumentum-elemzés során arra a kérdésre keresünk választ, hogy mi történik a felek között született megállapodásokkal, hogyan használják azt a büntetőeljárás folyamatában. Emellett szeretnénk tudni azt is, hogy a kezdeményezett esetek hány százalékában jön létre közvetítői eljárás, és mik az okai az eljárás elutasításának.

III. A DOKUMENTUM-ELEMZÉS KÉT IRÁNYA Az elemzés során az eljárásnak a bíróságok és ügyészségek hatáskörébe eső részeit vizsgáljuk a következők szerint: 1. A kezdeményezések engedélyezési és elutasítási folyamata, 2. Hogyan épül be a közvetítői eljárás a büntetőeljárás folyamatába 1. Elutasított kezdeményezések vizsgálata: A kutatás során olyan ügyek feltárása és dokumentum-elemzése zajlott, amelyekben a mediáció kezdeményezése megtörtént, de a kezdeményezést elutasították, tehát a közvetítői eljárásra nem került sor. Az elutasított kezdeményezések kapcsán a tanulmány keretében vizsgált főbb kérdések a következők: • Milyen ügyekben kezdeményezik a felek és az intézmények a közvetítői eljárást? • Milyen indokokkal kerülnek elutasításra a kezdeményezések? • Mennyire ismert a közvetítői eljárás lehetősége? • A közvetítői eljárás támogatottsága a kezdeményezett ügyek számának tükrében • A kezdeményezések dokumentációja és intézményi nyilvántartása

126

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

2. Mediációs megállapodást tartalmazó ügyek vizsgálata: A dokumentum-elemzés keretében olyan ügyek elemzése zajlott, amelyekben sor került mediációs eljárásra és a felek megállapodást kötöttek. A megállapodásokat tartalmazó ügyek kapcsán vizsgált főbb kérdéskörök: • Hogyan épül be a mediáció a büntetőeljárás folyamatába, és hogyan veszik figyelembe a megállapodásokat az ítélethozatal során? • A folyamat hossza a közvetítői eljárás befejezése után • A megállapodások teljesítésének aránya • Megállapodások dokumentációja és intézményi nyilvántartása Megvizsgáljuk, hogyan illeszkedik a közvetítői eljárás a büntetőeljárásba, hogyan alakulnak azok az ügyek, amelyekben mediációt kezdeményeztek, vagy mediációs megállapodást kötöttek a felek. A dokumentum-elemzés során a kiválasztott városi ügyészségek és bíróságok mediációs kezdeményezéseket, illetve megállapodásokat tartalmazó aktáiba tekintettünk bele. A kérdéseinkre vonatkozóan az akták jelentik az egyetlen információforrást, mert tartalmazzák az egyes ügyekben megtörtént eseményeket, amelyek alapján általános megállapítások tehetők a dokumentációra és az ügykezelésre vonatkozóan is. A kutatás keretében vizsgált 426 ügy elemzése során nem térünk ki az eljárás felfüggesztésének ideje alá eső, nem bírósági és ügyészségi hatáskörbe tartozó részekre. Azokra az esetekre tehát, amelyekben megtörtént a mediáció kezdeményezése és engedélyezése, ugyanakkor nem történt meg a közvetítői eljárás, vagy nem született megállapodás a felek között. A dokumentum-elemzés során vizsgált esetek közül 44 eset tartozik ebbe a kategóriába. Ezekben az esetekben a következő okok miatt nem történt megállapodás: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

nem született megállapodás a felek között (13 eset) a sértett visszavonta hozzájárulását (11 eset) az egyik fél nem jelent meg a közvetítői eljáráson (9 eset) egyik fél sem jelent meg a közvetítői eljáráson (4 eset) a terhelt visszavonta a beleegyezését (4 eset) a terhelt nem mutatott megbánást (2 eset) a terhelt visszavonta vallomását (1 eset)

A sikertelen közvetítő eljárás esetén az ügy a bírósági eljárás keretében folytatódik tovább. A továbbiakban 382 ügyet elemzünk a kezdeményezések és megállapodások szempontjából.

IV. A KUTATÁS MÓDSZERTANA A dokumentumelemzést a 2007-ben létrejött közvetítői eljárások száma alapján kiválasztott városok ügyészségein és bíróságain végeztük el. A kutatás helyszíneinek kiválasztása a közvetítői eljárások vádemelések számához viszonyított aránya alapján történt. Az elemzés összesen öt megyére terjedt ki, két olyan megyére, amelyekben kevés mediációs eljárás valósult meg az összes vádemelés számához képest, (Tolna megye és Nógrád megye) és három megyére, amelyekben a mediáció gyakori eljárássá vált, és sok mediációs megállapodást tartalmazó ügy volt 2007-ben (Baranya, Heves és Veszprém). Az egyes megyékben 1-3 nagyobb város bíróságán és ügyészségén került sor az adatfelvételre.

127

A mediációs kezdeményezések vizsgálata Tolna megyében Szekszárdon, Nógrád megyében Balassagyarmaton és Salgótarjánban történt meg. A kezdeményezések és megállapodások kutatása Baranya megyében Pécsett, Mohácson és Komlón, Veszprém megyében Veszprémben zajlott. Kizárólag a mediációs megállapodásokat kutattuk Heves megyében Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Az adatfelvételre minden város ügyészségén és bíróságán került sor. A vizsgált 426 ügyből 382 büntetőeljárás tartalmazott a kutatás szempontjából releváns elutasított kezdeményezést (az elutasított kezdeményezések száma összesen: 59), vagy megállapodást (megállapodások száma összesen: 291) (1. táblázat). A 23. táblázat összesítve mutatja a vizsgálat alapját képező eljárások számát helyszíni bontásban, valamint az egyes helyszíneken vizsgált eljárásokon belül az elutasított kezdeményezések és a megállapodások eloszlását. Az ügyek száma sok helyen nem egyezik meg az elutasított kezdeményezések és megállapodások számának összegével, ez több okra is visszavezethető: 1. Ahogy korábban említettük, az elemzésnek nem képezik részét a mediációra került, de megállapodás nélkül végződött ügyek 2. Azokban az esetekben, ahol több sértett vagy terhelt fél szerepelt, a terheltek számának megfelelő számú közvetítői eljárás valósul meg. Ebben az esetben a megállapodások száma a terheltek számának megfelelő. Ha viszont egy ügyben több sértett érintett, az ilyen ügyben történhet több külön mediációs ülés is, és születhet több megállapodás, tehát az ügyek száma kevesebb, mint a megállapodásoké. Az elutasított kezdeményezéseket és megállapodásokat tartalmazó ügyek eloszlása megyénként eltérő, ennek megfelelően a kevés közvetítői eljárást lebonyolító városokban és megyékben elsősorban az elutasított kezdeményezéseket vizsgáltuk, a mediációs megállapodásokat nagy számban biztosító helyeken pedig a megállapodások sorsára, következményeire fókuszáltunk. Az egyes városokban a vizsgált ügyek véletlenszerűen kerültek kiválasztásra, a nagy ügyszámú helyszíneken, tehát, nem az összes ügy aktája került elemzésre. Többségében a mediációs megállapodásokat tartalmazó ügyek kerültek a kutatás során elemzésre, a mediációs kezdeményezések nyilvántartása esetlegesebb és helyszínenként eltérő módon történik, egységesen csak az elutasított kezdeményezések számszerű összesítése történik meg a városi ügyészségeken.

128

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

23. táblázat: A vizsgált kezdeményezések és megállapodások száma helyszínenként Elutasított BüntetőMegállapokezdeméHelyszín Intézmény Kutatás tárgya ügyek dások nyezések száma száma száma Szekszárd Ügyészség Kezdeményezé 23 11 8 s Pécs Ügyészség Kezdeményezé 36 1 30 s Megállapodás Bíróság Kezdeményezé 53 0 49 s Megállapodás Mohács Ügyészség Kezdeményezé 15 0 12 s Megállapodás Bíróság Kezdeményezé 2 1 1 s Megállapodás Komló Bíróság Kezdeményezé 14 0 15 s Megállapodás Balassagyarmat Ügyészség Kezdeményezé 7 0 6 s Bíróság Kezdeményezé 9 9 0 s Salgótarján Ügyészség Kezdeményezé 11 2 8 s Bíróság Kezdeményezé 2 1 1 s Eger Ügyészség Megállapodás 45 1 36 Bíróság Megállapodás 14 1 12 Gyöngyös Ügyészség Megállapodás 9 0 9 Bíróság Megállapodás 2 0 1 Hatvan Ügyészség Megállapodás 9 3 5 Bíróság Megállapodás 3 0 1 Veszprém Ügyészség Kezdeményezé 87 27 63 s Megállapodás Bíróság Kezdeményezé 41 2 34 s Megállapodás Összesen: 382 59 291

129

V. AZ ADATFELVÉTEL ÁLTALÁNOS TAPASZTALATAI A kutatást közel két hónapos engedélyezési folyamat előzte meg, amelynek során a megyei bíróságok és ügyészségek felé intéztünk engedélyezési kérelmet az aktákba történő betekintésre vonatkozóan. A városi bíróságok és ügyészségek az engedélyezést követően biztosították a lehetőséget az aktákba történő betekintésre, azokat az adatfelvétel időpontjára előkészítették. Az adatfelvétel a kiválasztott városok bíróságain és ügyészségein egységes szempontrendszer szerint történt. Az adatfelvétel az elutasított kezdeményezésekre vonatkozóan a következő szempontok szerint történt: 1. Ügy megnevezése 2. Mediáció kezdeményezője 3. Mediáció elutasításának indoklása 4. Vádirat dátuma 5. Ítélet dátuma A mediációs megállapodásokat tartalmazó ügyek adatfelvételének elemzési szempontjai a következők voltak: 1. Ügy megnevezése 2. Vádirat dátuma 3. Közvetítői eljárás kezdeményezője 4. Felfüggesztő végzés dátuma 5. Mediáció időpontja 6. Mediációs megállapodás tartalma 7. Megállapodás teljesítése 8. Ítélet tartalma 9. Eljárás megszűntetésének dátuma 10. Egyéb kiegészítések Az adatfelvétel során azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb helyen nincs egységes nyilvántartási rendszer, amely alapján egységes szempontok szerint tudnak a kutatók adatokat gyűjteni. Az ügyészségeken készül számszerű nyilvántartás az elutasított mediációs kezdeményezések, a mediációra került eljárások, és a lezárt, illetve folyamatban lévő eljárások számáról. Az egyes ügyekre vonatkozó további adatokat egységes számítógépes nyilvántartás hiányában az adott ügyek aktáinak átolvasásával lehet felkutatni, amelyeket a bíróságok és ügyészségek az adatrögzítők számára a kutatás során biztosítottak. Az egyes aktákon belül nem egységes szerkezetben található információk felkutatása azonban bonyolult és időigényes feladat. A mediációra vonatkozó adatok, és a mediáció büntetőügyi eljárásrendbe illesztése vizsgálatának adatfelvételi tapasztalatai kapcsán elmondható, hogy több intézmény együttműködésének dokumentálása, valamint a későbbi, esetleg nem jogász végzettségű kutatók munkájának elősegítése okán hasznos lenne egy a nyilvántartási rendszert országos szinten felmérő kutatás, és a kutatás eredményeként megfogalmazódó fejlesztések megvalósítása.

130

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

VI. ÁTFOGÓ ISMERTETÉS A kutatás keretében vizsgált városokra vonatkozó általános adatok és tendenciák, a 2007-es évre vonatkozó országosan egységes és városokra lebontott adatokból olvashatóak ki, melyeket a városi ügyészségek összesítenek. 1. A vádemelések száma tartalmazza az adott év minden ügyében kezdeményezett vádemeléseket, a mediálható és közvetítői eljárásra nem küldhető ügyeket egyaránt. A jelenlegi nyilvántartási rendszer szerint hosszadalmas és nehézkes lett volna kiszűrni a törvény alapján mediálható ügyeket. 2. Az elutasított kezdeményezések száma tartalmazza a tárgyév összes elutasított kezdeményezését. 3. A mediációs eljárások száma tartalmazza, hogy az elrendelő helyek hány mediációt engedélyeztek 2007-es évben. Az elutasított kezdeményezések és a létrejött mediációs eljárások száma mutatja, hogy az adott városokban hány büntetőügy esetén kezdeményeztek mediációt, és milyen arányban engedélyezték a kezdeményezéseket. 24. táblázat: A vizsgált városokban a vádemelések száma, az elutasított mediációs kezdeményezések száma és aránya az adott város összes vádemelésének számához képest, valamint az elrendelt mediációs eljárások száma és aránya az adott város összes vádemeléséhez képest 2007-ben Elutasított Elutasított kezdeményemediációs zések Vádemelések kezdeményearánya a száma (2007) zések száma vádemelések (2007) számához képest (%) Szekszárd Hatvan Eger Gyöngyös Pécs Komló Mohács Salgótarján Balassagyarmat Veszprém

694 261 885 380 1623 346 159 606 766 1467

17 3 10 0 11 2 1 0 4 260

2,40% 1,10% 1,10% 0,00% 0,60% 0,50% 0,60% 0,00% 0,50% 17,70%

Mediációra utalt ügyek száma (2007) 19 13 110 24 224 50 19 14 2 202

Mediációra utalás aránya a vádemelések számához képest (%) 2,70% 4,90% 12,40% 6,30% 13,80% 14,40% 11,90% 2,30% 0,26% 13,70%

Az elutasított mediációs kezdeményezések aránya legtöbb esetben a vádemelések számának 1%-át sem éri el. Megfigyelhető, hogy azokon a helyszíneken, ahol magas az elrendelések és a megállapodások aránya, az elutasítások aránya is magasabb. Veszprém és Balassagyarmat kivételével mindenhol alacsonyabb az elutasítások száma az elrendelések számánál. Veszprém esetében feltehetően a közvetítői eljárás lehetősége széles körben ismert, a feltételei viszont kevésbé ismertek. A vádemelések arányához képest magas az elrendelt mediációk aránya (11-14%) és alacsony az elutasított kezdeményezések aránya Egerben, Pécsen, Komlón és Mohácson. Az elrendelt mediációk aránya és az elutasított kezdeményezések aránya egyaránt alacsony a vádemelésekhez képest Salgótarjánban,

131

Balassagyarmaton, Hatvanban és Gyöngyösön. Heves megyében ugyanakkor a belső arányok is érdekesek, mivel megyei összehasonlításban magas a mediációs elrendelések száma, egyes városokban, így Gyöngyösön és Hatvanban viszont nagyon alacsony. A megyei arányok mögött a városok között nagyon nagy eltérés tapasztalható a mediáció alkalmazásának gyakoriságát tekintve. Az adatok alapján elmondható, hogy a közvetítői eljárások aránya az összes vádemeléshez képest alacsony. Azokon a helyszíneken, ahol az elrendelések száma alacsony, az elutasított kezdeményezések száma is alacsony, tehát az érintettek nem is kezdeményezik a közvetítői eljárást. Mindezek alapján az elutasított mediációs kezdeményezések vizsgálata is azokon a helyszíneken lehet eredményesebb, amelyekben sok mediációs megállapodást tartalmazó ügy volt. Az elutasított kezdeményezések alacsony aránya utalhat (1) a közvetítői eljárás alacsony ismertségére, illetve (2) amennyiben sok mediációs eljárással és megállapodással párosul, akkor a közvetítői eljárás törvényi feltételeinek nem eléggé alapos ismeretére. 10. ábra: A vádemelések, az elutasított mediációs kezdeményezések és az elrendelt mediációk aránya városonként 2007-ben.

Vádemelések száma (2007) Elutasított mediációs kezdeményezések száma (2007) Mediációra utalt ügyek száma (2007)

Sz e

ks zá H rd at va n E G g yö er ng yö s Pé cs Ko m M ló Sa ohá Ba l c la gót s ss ar ag já ya n Ve rm sz at pr ém

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

6. 1. Elutasított kezdeményezések A dokumentum-elemzés során összesen 59 elutasított kezdeményezés került a mintába, amelyek helyszínenkénti eloszlása megközelíti az ügyészségek által készített országos összesítés eloszlását (lsd. 2. táblázat), ugyanakkor két esetben, Balassagyarmaton és Gyöngyösön felvett adatok jelentős eltéréseket mutatnak. A kutatásban szereplő elutasított kezdeményezések 42,3%-át a bíróságok és több, mint a felét az ügyészségek szolgáltatták. A legtöbb elutasított kezdeményezés a Veszprémi Városi Ügyészségen (27 eset), a Szekszárdi Városi Ügyészségen (11 eset) és a Balassagyarmati Városi Bíróságon (9 eset) kutattunk fel. Mindhárom helyszínen célja volt a dokumentumelemzésnek az elutasított kezdeményezések vizsgálata. A többi helyszínen a vizsgált ügyekben az elutasított kezdeményezések száma elenyésző.

132

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

11. ábra: Az elutasított kezdeményezések eloszlása helyszínenként a dokumentumelemzés során vizsgált mediációs kezdeményezések összes számához viszonyítva (n=59) Balassagyarmat Bíróság

Szekszárd Ügyészség

Hatvan Ügyészség Veszprém Bíróság Salgótarján Ügyészség Pécs Ügyészség Salgótarján Bíróság Eger Ügyészség Eger Bíróság Mohács Bíróság

Veszprém Ügyészség

A vizsgált ügyekben legnagyobb arányban vagyon elleni bűncselekmények, főleg lopás, sikkasztás miatt indult ügyekben történt meg a kezdeményezések elutasítása (54,2%), jelentős még a közlekedési bűncselekmények esetén történő elutasítás (25%), legalacsonyabb a személy elleni bűncselekmények esetében (20.8%). A közlekedési bűncselekmények esetében leggyakoribb a közlekedési baleset gondatlan okozása, a személy elleni bűncselekmények között pedig a súlyos testi sértés. Az egyes helyszíneken az összevont értékekhez képest kisebb eltérések tapasztalhatóak. Veszprémben a vagyon elleni bűncselekmények magas aránya (74%) mellett gyakoriak a személy elleni bűncselekmények a kezdeményezések szempontjából (18,5%) és a közlekedési bűncselekményekben a legalacsonyabb az elutasított mediációs kezdeményezések aránya (7,4%). Szekszárdon a közúti bűncselekmények aránya a legmagasabb (45,4%), ezt követi a vagyon elleni bűncselekmények kapcsán elutasított kezdeményezések aránya (36,3%). 6. 2. A kezdeményezések elutasításának indoklása A vizsgált 59 elutasított kezdeményezés 96,6%-ban, 57 esetben szerepelt az elutasítás indoka. Összességében elmondható, hogy az elutasítás leggyakoribb indoka a jogszabályi feltételek hiánya (50,8%). Ebben a kategóriában szerepelnek azok az ügyek, amelyekben nem lehet közvetítői eljárást kérni, visszaeső az elkövető, bűnszervezetben történt az elkövetés, vagy a terhelt próbaidő alatt követte el a bűncselekményt. Jelentős arányban történik elutasítás a vádlott beismerő vallomásának hiánya miatt (27,1%). A mediációs eljárás egyik törvényi feltétele a terhelt beismerő vallomása, ugyanakkor gyakran fordul elő, hogy a bírói és ügyészi gyakorlat során a beismerő vallomáson belül a tények és a bűnösség elismerését külön kezelik. A beismerő vallomás hiánya mellett 3 esetben szerepelt indoklásként a bűnösség hiánya, amely erre a kettéválasztott értelmezésre utal. További 8,1%-ban jellemző, hogy az egyik fél nem járult hozzá a közvetítői eljáráson való részvételhez. (Azokat az eseteket, amelyekben a közvetítői eljárás elrendelését követően vonja vissza az egyik fél a hozzájárulását a megállapodást nem eredményező mediációs eljárások kategóriájába soroltuk.) A további 14% kapcsán

133

elmondható, hogy a közvetítői eljárás egyedi indoklások mentén került elutasításra. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a közvetítői eljárás kezdeményezésének elbírálása során a bíróság illetve az ügyészség mérlegelje az engedélyezést annak függvényében, hogy a cselekmény jellege, illetve az elkövető személyisége alkalmas-e a mediációs eljárásra. 12. ábra: A közvetítői eljárás elutasításának indoklása

14% Jogszabályi feltételek hiánya 8,10%

Beismerő vallomás hiánya 50,80%

27,10%

Egyik fél hozzájárulásának hiánya Egyedi indoklás

A kezdeményezésekről az elutasítás indoklása szempontjából helyszínenként eltérő sajátosságok is kirajzolódnak. A szekszárdi kezdeményezések elutasítása egyöntetűen a jogszabályi feltételek hiányával került indoklásra. Balassagyarmaton a beismerő vallomások hiánya mellett közlekedési bűncselekmények kapcsán több esetben azzal indokolták a mediáció elutasítását, hogy a közvetítői eljárás esetén nem valósulhatna meg a járművezetéstől való eltiltás, valamint több esetben nem szerepelt az elutasítás indoklása az aktában (3,3%). Veszprémben a jogszabályi feltételek és a terhelt beismerő vallomásának hiánya szerepel nagy arányban az elutasítás indoklásaként, emellett 12 esetben megjelentek az egyéni, többségében a pártfogó felügyelő által készített szakvélemény alapján tett megállapításokra alapozott döntések. A tapasztalatok alapján intenzív együttműködés jellemző az intézmények között. 6. 3. Megállapodásokat tartalmazó ügyek vizsgálata A megállapodásokat olyan ügyekben vizsgáljuk, amelyekben sor került mediációs eljárásra és a felek megállapodást kötöttek. A megállapodások további sorsát a büntetőeljárásban a következő szempontok szerint elemezzük: a. megállapodások számszerű eloszlása b. a közvetítői eljárás során született megállapodások eloszlása ügytípusok szerint c. a megállapodások tartalmának vizsgálata d. a mediációs eljárást tartalmazó eljárások hossza e. a megállapodások teljesítésének aránya f. megállapodások figyelembe vétele 3 évig és 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén

134

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

6. 3. 1. A megállapodások számszerű eloszlása A mintavétel alapjául a megyei kimutatások szolgáltak, olyan megyékből választottuk ki a dokumentum-elemzés során vizsgált városokat, ahol magas volt 2007-es évben a mediációs eljárások és megállapodások száma. A városi eloszlások visszaigazolták a megyei gyakorisági adatokat. A kutatás során vizsgált megállapodások eloszlása a vizsgált városok többsége között tükrözi a megyei arányokat. A megállapodások alacsony száma jellemző Gyöngyösön és Hatvanban, ugyanakkor Heves megye az összevont adatok alapján sok mediációs megállapodással rendelkező megye. 13. ábra: A mediációs megállapodások aránya helyszínenként az összes mediációs megállapodás számához viszonyítva (n=291) Megállapodások 33,20%

35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%

27,10% 16,40%

2%

ár d Ha Ba t va la s n sa gy arm at

2%

ek

Sz

lgó Sa

2,70%

sz

ján

ös

3%

tar

s Gy

ön

gy

ó

há c

Mo

er

cs

ml Ko

Eg

ém

Pé

pr sz Ve

Megállapodások 5,80% 4,40% 3,40%

6. 3. 2. A megállapodások eloszlása a bíróságok és ügyészségek között A Veszprémi Városi Ügyészségről származik a mintánkban szereplő legtöbb megállapodás (21,6%), magas a megállapodások aránya a Pécsi Városi Bíróságon (16,8%), az Egri Városi Ügyészségen (12,3%) és a Veszprémi Városi Bíróságon (11,6%). A Komlói Városi Bíróságon (5,1%), az Egri Városi Bíróságon ez az arány 4,1%. A közvetítői eljárás során született megállapodások eloszlása ügytípusok szerint A mediációs megállapodással zárult bűncselekmények közel fele, 48,1%-a közlekedési bűncselekmény, amelyen belül a közúti baleset gondatlan okozása a leggyakoribb cselekmény, a dokumentum-elemzés során vizsgált megállapodással zárult közlekedési bűncselekmények 98%-át teszik ki. A vagyon elleni bűncselekmények aránya 37,9%, amelyen belül legmagasabb arányban a lopás szerepel (az összes vagyon elleni bűncselekmény 55%-a), ezt követi a rongálás, sikkasztás, csalás miatt indult ügyekben kötött mediációs megállapodások aránya. A személy elleni bűncselekmények aránya 12,9%, amelyek között legmagasabb arányban a testi sértés szerepel (az összes személy elleni bűncselekmény 74%-a).

135

14. ábra: A mediációs megállapodások megoszlása ügytípusok szerint

12,90%

1,10% Közlekedési bűncselekmény 48,10%

Vagyon elleni bűncselekmény Személy elleni bűncselekmény

37,90%

Nincs válasz

25. táblázat: A bűncselekmények megoszlása az egyes ügytípusokon belül.175 Bűncselekmény típusa Közlekedési bűncselekmény

Vagyon elleni bűncselekmény

Személy elleni bűncselekmény

Eset megnevezése Közúti baleset gondatlan okozása Cserbenhagyás Csalás Sikkasztás Rongálás Lopás Jogtalan elsajátítás Hitelsértés Zsarolás Testi sértés Személyi szabadság megsértése Magánlaksértés Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés

Nem válaszol Összesen

Százalék 47,1 1,1 3,2 3,9 7,2 21,1 1,1 1 0,4 10,4 1,4 0,4 0,7 1,1 100

6. 3. 3. A megállapodások tartalmi eloszlása A vizsgált megállapodások tartalmának elemzése alapján elmondható, hogy a bocsánatkérés, sajnálat kifejezése és a felelősség elismerése a megállapodások 65,4%-ában szerepelt, az esetleges további jóvátételi elem mellett. Kizárólag anyagi jóvátételben állapodtak meg a felek a megállapodások 28,7%-ában, természetbeni jóvátételben pedig 4,7%-ában.

A táblázatot valamint az adatbázist, ami a táblázat és a további elemzések alapjául szolgált Sebhelyi Viktória, a Partners Hungary Alapítvány munkatársa készítette. 175

136

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

15. ábra: A megállapodások tartalmi eloszlása 1,20%

Bocsánatkérés, sajnálat kifejezése, felelősség elismerése és jóvátétel Anyagi jóvátétel

4,70%

28,40%

Természetbeni jóvátétel 65,40% Egyéb

A dokumentumelemzés alapját képező közvetítői eljárások során létrejött megállapodások 85,6%-ban megtörtént a teljesítés. Magas a bocsánatkérések aránya, ezekben az esetekben a teljesítés a közvetítői eljárás végén megtörtént. A teljesítés a megállapodások 12%-ában, nem valósult meg, ezekben az esetekben a lopási ügyek találhatók a legmagasabb arányban (7 ügy), ezt követi a sikkasztás (3 ügy) és a csalás bűntette (2 ügy). A vagyon elleni bűncselekmények esetén a jóvátétel mindkét fél érdekeinek megfelelő módon történő rendezése láthatóan a legnehezebb. 6. 3. 4. A mediációs megállapodást tartalmazó eljárások hossza A dokumentum-elemzés során az eljárás egészének, illetve egyes szakaszainak hosszát a következő adatok alapján tudjuk vizsgálni: • a felfüggesztő végzés dátuma, • a közvetítői eljárás időpontja(i), valamint • az eljárás megszüntetésének dátuma, illetve ítélethozatal dátuma. A közvetítői eljárást tartalmazó büntetőeljárások hosszát a felfüggesztés és az eljárás megszüntetése, illetve egyéb kimenetei között eltelt időtartam mentén vizsgáljuk, amelyet két szakaszra lehet bontani: 1. a felfüggesztés és a mediációs eljárás között eltelt idő hossza 2. a mediációs megállapodás és a felfüggesztés között eltelt idő. A felfüggesztés időpontja és a mediáció időpontja között eltelt idő hosszáról a vizsgált 291 megállapodásból 241-re vonatkozóan rendelkezünk adattal. A megállapodások 55,3%-ban a felfüggesztéstől számított 1-2 hónapon belül megvalósul a közvetítői megbeszélés. A megállapodások több mint egyharmada esetén egy hónapon belül már sor került mediációra, közel 10% a felfüggesztés hónapjában létrejött közvetítői megbeszélések aránya. Kevés, összesen 12 megállapodást tartalmazó esetben 5-6 hónap telt el a felfüggesztés és a mediáció között.

137

16. ábra: A felfüggesztés dátumától számítva mennyi idő múlva kerül sor a mediációs eljárásra (n=291) 40,00%

35%

35,00% 30,00% 25,00%

20,20%

17%

20,00% 15,00% 10,00% 5,00%

7,90%

9,60% 5,40% 2%

2%

0,30%

A

fe lfü gg es zt és

hó na pj áb an 1 hó na po n be 2 lü hó l na po n be lü 3 l hó na po n be lü 4 l hó na po n be lü 5 l hó na po n be lü 6 l hó na po n be 8 lü hó l na po n be lü l ni nc s ad at

0,00%

A mediációs megállapodás megszületése után a vizsgált megállapodások teljesítése és az eljárás megszüntetése 250 esetben, a vizsgált megállapodások 85%-ában történt meg. A megállapodást követően a büntetőeljárások közel fele (43,9%) a mediáció hónapjában megszüntetésre kerül. A megállapodást tartalmazó eljárások további 20%-a a mediációt követő 3 hónapon belül megszüntetésre kerül. Egy esetben került megszüntetésre az eljárás 7 hónap múlva és két esetben 8 hónap múlva. Ez utóbbi esetekben bírósági ítélet is született. A megállapodással zárult közvetítői eljárások 11%-ára vonatkozóan nem rendelkezünk adattal az eljárás megszüntetésének dátumára vonatkozóan, ugyanakkor a vizsgált dokumentumok alapján az eljárás megszüntetése megtörtént.

138

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

17. ábra: A mediációs megállapodás a büntetőeljárás megszüntetése között eltelt idő (n=291)

43,90%

1,70%

m be eg 713 lü sz l ün hó te n ap té s on id őp be on lü l tja Az ne m el já is m rá er s ne t m sz űn tm eg

be lü l

2,70%

15%

hó na po n A

6

be lü l

hó na po n 5

be lü l

4,40%

1,30%

hó na po n 4

be lü l

5,10%

hó na po n 3

be lü l

hó na po n 2

1

hó na po n

hó na pj áb a ál la po dá s eg m A

11%

8,50%

6,10%

n

50,00% 45,00% 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%

A megállapodás után le nem zárt eljárások többsége esetében (25 ügy) a teljesítés nem, vagy csak részben történt meg, ezért az eljárás a bíróságon folytatódik tovább. Nem szűnt meg az eljárás azokban az ügyekben sem, amelyekben a teljesítés a vizsgálat idején még folyamatban van (13 ügy). Néhány ügy esetében a megállapodás teljesítésétől függetlenül vádemelés történt (5 ügy), de ezeknél az ügyeknél ez következhet abból is, hogy a bűncselekmény ötévi szabadságvesztéssel volt büntetendő, mivel ezekben az esetekben sikeres mediációt követően is vádat kell emelni. Összesítve, a felfüggesztő határozat és a büntetőeljárás megszüntetése között a vizsgált ügyek közel felében (47,4%) maximum 3 hónap telt el. A felfüggesztéstől számított 6 hónapon belül a büntetőeljárások 63%-a került megszüntetésre. Az esetek 8,2%,-ában 7-15 hónap közötti időtartam telt el a felfüggesztés és a befejezés között. A megállapodások 12%-ában még nem történt meg a büntetőeljárás megszüntetése, a megállapodásokat tartalmazó ügyek további 14%-ában az összehasonlított adatok valamelyike nem ismert, ezért nem tudunk megállapítást tenni a felfüggesztés és az eljárás megszüntetése között eltelt idő hosszára vonatkozóan.

139

18. ábra: A felfüggesztő határozat és az eljárás megszüntetése között eltelt idő (n=291) 30%

25% 25%

20%

15%

14%

15%

10% 8,50%

10%

8,20% 5,80%

5,80% 4,10%

3%

5%

tm eg

em ...

em sz ü sm eg árá elj Az

Az

elj

árá

sm

eg

sz ű

nt, d

es

felf

üg g

es zté

s id őp

on tja

va gy a

ze

ljá r

ás

me gs

zü n

A

teté s

nte

én e

tés en

k id

715

őp o

tör

tén

ntj an

pm hó na

ap 6h ón

ap 5h ón

úlv a

lva mú

lva mú

lva mú ap 4h ón

3h ón

ap

mú

lva 2h ón

ap

mú

lva 1h ón

ap

mú

n ba pjá ón a felf üg ge

sz tés h

lva

0%

A dokumentum-elemzés során vizsgált 291 megállapodáson belül aránytalanul kevés, összesen négy olyan ügy szerepel, amelynek során 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmény esetén történt mediációs megállapodás. A 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények aránya 72,8% (212 ügy), a fennmaradó 76 ügy esetén a bűncselekmény ebből a szempontból nem volt beazonosítható. A 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények közül három vagyon elleni, egy pedig közlekedési bűncselekmény. Mindegyik ügyben történt közvetítői eljárás és született megállapodás, amelyet három esetben teljesítettek, egy esetben a teljesítés nem történt meg. A megállapodások három esetben tartalmaztak bocsánatkérést és jóvátételt, a közlekedési bűncselekmény esetén csak bocsánatkérést, az eljárást a mediáció hónapjában ebben az ügyben meg is szüntették. A másik három esetben pénzbüntetést, illetve próbára bocsátást tartalmazó ítélet született. A 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető ügyek többsége (132 ügy) közlekedési bűncselekmény, amelynek többségét Veszprémben utaltak közvetítői eljárásra. A 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható vagyon elleni (62 ügy) és személy elleni (18 ügy) bűncselekmények eloszlása arányosabb az egyes vizsgált városok között.

140

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

19. ábra: 3 évig és 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmények aránya a vizsgált mediációs megállapodást tartalmazó ügyekben (n=291)

25,90%

3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmények 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmények Nincs adat

1,30%

72,80%

VII. A MEGÁLLAPODÁSOK KEZELÉSÉNEK HELYSZÍNI SAJÁTOSSÁGAI A kutatás megkezdése előtt a 2007-ben a vádemelések és a mediációs elrendelések magas vagy alacsony aránya alapján választottuk ki a vizsgált helyszíneket. A mediációs eljárások és létrejött megállapodások száma alapján a mediációs megállapodások vonatkozásában magas ügyszámú megyék (Veszprém, Heves és Baranya) nagyobb városainak bíróságai és ügyészségei kerültek a mintába. A vizsgált városok (Veszprém, Eger, Gyöngyös, Hatvan, Pécs, Komló és Mohács) adatai szerint többségében valóban sok mediációs megállapodás született. Az ügyek típusát tekintve a közlekedési bűncselekményekben létrejött mediációs megállapodások többsége Pécsett, Egerben és Veszprémben született meg, ezekben a városokban a másik két ügytípushoz képest kiugróan magas az arányuk. A vagyon elleni bűncselekmények számszerű eloszlása a helyszínek között arányosabb, egyöntetűen a személy elleni bűncselekményekben legalacsonyabb a mediációs megállapodások száma a helyszíneken. A legnagyobb ügyszámú városokban (Pécs, Eger és Veszprém) a bírósági és ügyészségi szakból közel egyenlő arányban kerültek közvetítői eljárásra az ügyek, míg a többi városban nagy eltérés mutatkozott az intézmények között, és egyöntetűen az ügyészségek kezdeményeztek közvetítői eljárást magasabb arányban. A felfüggesztés és a közvetítői eljárás időpontja között általában maximum 4 hónap telik el, Mohácson a vizsgált esetekben kevesebb, legfeljebb 2 hónap telt el. A felfüggesztés és az eljárás megszüntetésének időpontja között eltelt idő már nagyobb helyszíni szórást mutat (Gyöngyös és Hatvan esetében az eltelt időre vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal). Minden helyszínen találkoztunk olyan esettel, amikor 6 hónapon túlnyúlik a megszüntetés. A vizsgált helyszínek többségében (Veszprém, Eger, Komló) a bíróságokon jellemző a hat hónapon túli megszüntetés, Pécsett és Mohácson az ügyészségeken jelentkeztek ilyen esetek. A megszüntetésre nem kerülő büntetőeljárások (többségében a teljesítés elmulasztása miatt) aránya az összesített 15%-os aránynál mindenütt alacsonyabb. Gyöngyösön tapasztalható

141

magasabb arány, ahol a teljesítések elmulasztása és a részbeni teljesítések aránya a vizsgált megállapodások 33%-a (3 ügy). 26. táblázat: A nagyszámú mediációs megállapodás alapján kiválasztott városok jellemzői

Helyszín

Intézmény

VB

VÜ

176

177

Pécs

44

21

Mohács

1

Komló

Megállapodással zárult közlekedési (közl.), vagyon elleni (vagyon), és személy elleni (szem.) bűncselekmények

Felfüggesztés és mediáció között eltelt idő

Felfüggesztés és eljárás megszüntetése között eltelt idő

VB

VÜ

0-4 hónap

1-4 hó

3

0-2 hónap

2 hó

0-2 hó 0-14 hó

11

3

1-6 hónap

36

16 7 4

3 2 2

1-6 hónap na na

48

31

14

0-4 hónap

közl.

vagyon

szem.

40

20

5

13

11

14

na

Eger Gyöngyös Hatvan

20 1 1

35 8 5

Veszprém

33

60

2-11 hó 2-8 hó na na 1-15 hó

Eljárás megszüntetésének aránya

87% 86%

na

100%

1-6 hó na na

91% 55% 84%

0-6 hó

93,5%

VIII. A HAT HÓNAPNÁL HOSSZABB ELJÁRÁSOK ELEMZÉSE A vizsgált mediációs megállapodásokat tartalmazó ügyek közül 24 esetben telt el 6 hónapnál hosszabb idő a felfüggesztő végzés és az eljárás megszüntetése között. Ezekben az esetekben egyöntetűen 3 évig terjedő szabadságvesztések szerepelnek, és mindössze 3 esetben folytatódott az ügy bírósági eljárás keretében a teljesítés elmulasztása miatt. Felmerül a kérdés, hogy mi indokolhatja akkor ezekben az esetekben a hosszadalmas eljárást? A hat hónapnál hosszabb eljárások Pécsen (Városi Ügyészség), Komlón (Városi Bíróság), Veszprémben (Városi Bíróság) és Egerben (Városi Bíróság) jellemzőek. Az eljárás hosszabbá válhat, ha a felfüggesztő végzés és a közvetítői eljárás között hosszú idő telik el. Ez több esetben is megfigyelhető, a 7 hónapig tartó eljárások esetén a felfüggesztés és a mediáció között 4 hónap telt el, a 8 hónapos eljárások felében 6-8 hónap is eltelt a közvetítő eljárás megvalósulásáig, valamint a 11 hónapig tartó eljárás esetén is fél év telt el a mediációs ülésig. A többi esetben azonban 2-4 hónapot követően létrejött a mediációs ülés, az eljárás megszüntetése azonban további 5-8 hónap múlva történt meg. A 14 hónapig tartó eljárás esetén a mediáció a felfüggesztést követő hónapban megállapodással zárult, az eljárás megszüntetése viszont 13 hónappal később valósult meg. Bár a megállapodás teljesítése és az eljárás megszüntetése között eltelt időre vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, úgy tűnik, hogy a közvetítői eljárás során született megállapodások teljesítésére a felfüggesztési határidő lejártán túl további 2-8 hónapot biztosítanak az elrendelő intézmények, ezáltal is növelve a sikeresen teljesített megállapodások arányát.

176 177

Városi Bíróság Városi Ügyészség

142

- Mediációs kezdeményezések és megállapodások kutatása a büntetőügyi dokumentumokban -

20. ábra: A felfüggesztő végzés és a mediációs ülés, valamint a megállapodás és a büntetőeljárás megszüntetése között eltelt idő aránya a hat hónapnál hosszabb, mediációs megállapodást tartalmazó egyes ügyek esetén.

2 2 3

2

3 3 4 4

3 5 4 5 4 2 3 2

6 6

8

2

5 8 13 13 6 6 7 6 5 6 6 8

6

6 2 3 2 2 1 3 3 2

4

1 2

7

7

hó na hó p na 7 p hó n 7 ap hó n 7 ap hó n 7 ap hó n 7 ap hó n 7 ap hó n 8 ap hó n 8 ap hó n 8 ap hó n 8 ap hó n 8 ap hó na 8 p hó n 8 ap hó n 8 ap hó n 9 ap hó n 9 ap hó na 9 p hó n 9 ap hó 11 nap hó 12 nap hó 14 nap hó 15 nap hó na p

4

5

0

Mediáció és eljárás megszüntetése között eltelt idő (hónap) Mediációig eltelt idő (hónap)

Az eljárások hossza (hónap)

IX. ÖSSZEGZÉS A vizsgált helyszínek és intézmények szerint is megfigyelhető egyéni sajátosságok, tendenciák rajzolódtak ki a dokumentum-elemzés során mind az elutasított kezdeményezésekre, mind a megállapodásokat tartalmazó ügyekre vonatkozóan. Az elutasított kezdeményezéseket elsősorban azokban a megyékben terveztük vizsgálni, ahol alacsony számú mediációs megállapodás történt 2007-ben. A kutatás során elemzett ügyszám alapján vizsgált adatok részben visszaigazolták az ügyészségek által készített összesítések elutasított kezdeményezésekre és közvetítői eljárásra utalásra vonatkozó gyakoriságot. Azokon a helyszíneken, ahol a mediációs megállapodások száma egyébként is magas, a kezdeményezések elutasításának aránya is magasabb. Ezek az arányok azt mutatják, hogy a kevés közvetítői eljárást megvalósító helyszíneken a kezdeményezések aránya is alacsony. A megállapodások alacsony aránya tehát nem az elutasítások magas arányával magyarázható, hanem a kezdeményezések alacsony arányával. Az elutasított kezdeményezések magas aránya a közvetítői eljárás ismertségét jelzi, ugyanakkor azt is, hogy a mediáció feltételei még kevésbé ismertek. Az elutasított kezdeményezések és a megállapodások ügytípusok közötti eloszlásának vizsgálata során megfigyelhető, hogy ahol az egyik ügytípus dominál a megállapodások között, más ügytípusok aránya magas az elutasítások között. Sok helyszínen figyelhetőek meg preferenciák ebből a szempontból. Három helyszínen (Pécs, Veszprém és Eger) magas a közlekedési bűncselekményekben létrejött megállapodások aránya, ugyanakkor az elutasított ügyek között nagy számban találhatók vagyon elleni bűncselekmények. Közlekedési bűncselekményekben a kutatás során vizsgált többi városban összesen három mediációs megállapodás született 2007-ben. A személy elleni bűncselekményekben létrejött megállapodások száma a vizsgált helyszínek mindegyikén a legalacsonyabb, az ilyen ügyekben elutasított kezdeményezések aránya is a legalacsonyabb a másik két ügytípushoz képest.

143

Az elutasított kezdeményezések indoklásai között legnagyobb arányban a jogszabályi feltételek hiánya szerepel. Kimutatható azonban, hogy ahol több a mediációs megállapodás, ott változatosabb, az egyéni sajátosságokat, pártfogó felügyelői véleményeket inkább bevonó indoklások jellemzőek. Az eljárás hossza az elutasított kezdeményezések kapcsán nem állapítható meg reprezentatívan az erre vonatkozóan adatokkal szolgáló minta alapján. A megállapodásokat tartalmazó ügyek közel fele esetén a megállapodástól számított három hónapon belül megszüntetik az eljárást. Kimutatható, hogy a hat hónapnál hosszabb eljárások esetén a felfüggesztés és a mediáció között eltelt 4-6 hónapon túl a megállapodás után számított 3-6 hónap a sikeres teljesítést, majd az eljárás megszüntetését biztosítja. A hat hónapnál hosszabb ideig tartó eljárások során a teljesítések elmulasztása, vagy a 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmények aránya a sikeres teljesítés után lezárt eljárások arányához képest nagyon alacsony. A vizsgált mediációs megállapodásokat tartalmazó ügyek háromnegyede 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető ügyekben jött létre annak ellenére, hogy 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható ügyekben is lehetőség van a közvetítői eljárásra. A helyi sajátosságok, tendenciák azonban sokszor diszkriminatív hatásúak lehetnek a felek mediációs eljáráshoz való hozzáférése szempontjából. Kimutathatók eltérések arra vonatkozóan, hogy egyes ügytípusokban, az egyes helyszíneken az egyéneknek eltérő hozzáférésük van a közvetítői eljáráshoz. A 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető terheltek ügyeiben nagyon alacsony arányban rendeltek el közvetítői eljárást. A bírósági és ügyészségi gyakorlat a mediációra vonatkozóan a vártnál kiegyenlítettebb a rugalmasság és a teljesítés idejének megvárása szempontjából. Az egyes városokon belül mutathatóak ki eltérések, főleg a kisszámú mediációs megállapodásokkal rendelkező helyszíneken. A teljesítés bevárása az igényeknek megfelelően mind bírósági, mind ügyészségi gyakorlatban tapasztalható volt, rendszerint azonban ugyanazon négy város egy-egy intézményében volt ez jellemző. Arra vonatkozóan nem rendelkezünk adattal, hogy a nem teljesített megállapodások esetében milyen szerepet játszott a felfüggesztés ideje, illetve mennyire voltak rugalmasak ezekben az esetekben az intézmények. A dokumentum-elemzés kimutatta, hogy a vádemelésekhez viszonyított mediációs elrendelések magas megyei aránya nem egységesen jellemző az egyes városokra. A megyei összesített arányt akár egy sok mediációt elrendelő város is jelentősen befolyásolhatja, míg ugyanabban a megyében több nagyobb városban a mediációs elrendelések aránya nagyon alacsony lehet. A városi gyakorlatok összehasonlítása kimutatta, hogy a mediációhoz való hozzáférés lehetősége még a közvetítői eljárások magas arányát mutató megyéken belül is nagyon eltérő. A közvetítői eljárás kapcsán az ügyészségek, bíróságok és az Igazságügyi Hivatal között intenzív és jó az együttműködés. A megállapodásokat követően a teljesítés magas aránya jellemző, miután az eljárás megszüntetésére kerül sor. A felfüggesztéstől számított 6 hónapon belül az eljárások 63%-a került megszüntetésre, ezáltal a büntetőeljárások időtartama jelentősen lerövidült. Ahol a mediáció elfogadott gyakorlattá vált, az eljárásrendbe beillesztve a törvényi előírásoknak megfelelően zajlik a folyamat.

144

KÁNYA KINGA

A SÉRTETTEK ÉS TERHELTEK ELÉGEDETTSÉGI KÉRDŐÍVEINEK ELEMZÉSE

I. BEVEZETÉS Az Igazságügyi Hivatal a szakmai munka koordinációján és értékelésén túl az eljárás kezdetétől kérdőíves formában vizsgálja a mediációs eljáráson részt vevő sértett, illetve terhelt felek elégedettségét a közvetítői eljárással kapcsolatban. A visszajelző kérdőív célja megyei, illetve a megyei eredményeket összesítő országos szinten az, hogy felmérje, a résztvevők mennyi előzetes információval rendelkeztek a közvetítői eljárásról, és mennyire voltak elégedettek az eljárás során megvalósult tájékoztatással, a közvetítő munkájával, a körülményekkel és eredményekkel. A kérdőív kitöltése önkéntesen történt, a kérdőívek kitöltetése azonban 2007 során még nem egységes eljárás szerint valósult meg. Országosan az év folyamán folyamatosan történt a kérdőívek kitöltetése, amikor erre lehetőség volt, minden esetben az önkéntesség hangsúlyozásával. Többségében a mediációs eljáráson megjelent felek töltötték ki – külön a sértett és a terhelt fél, – leginkább abban az esetben, amikor történt megállapodás, és a mediáció lezárása során a kérdőív kitöltésére még lehetőség volt. Nem mutatja viszont reprezentatívan a kérdőív a közvetítői eljárást az egyik fél hiányzása miatt meg sem kezdő másik fél, valamint a félbeszakadt eljárások résztvevőinek többségének véleményét – ezekben az esetekben a felek kevésbé vállalták a kérdőív kitöltését. A 2007 folyamán összesen 1770 darab kérdőívet töltöttek ki a terheltek és a sértettek. A kérdőívek az adott év összesen 2451 mediációs eljárásának közel egy harmadára, kb. 800 ügyre vonatkoznak, tekintve, hogy a sértett és terhelt felek általában egyazon ügy két résztvevői. Megyénként eltérő arányban érkeztek vissza visszajelző kérdőívek, ennek okai - megyénként eltérő arányú a mediációs eljárások száma - egységes eljárás hiánya a kérdőívek kitöltetésére vonatkozóan. Az eredményeket a 2007-es év gyakorlata szerint a megyék negyedévenként összesítették, az Igazságügyi Hivatal pedig a negyedéves összesítések alapján készített éves összesítést, amelyre a jelen elemzés során is többször hivatkozunk majd. Az éves összesítés után a tapasztalatok folyamán, illetve az elégedettség-mérés törvényi előírásának bevezetése miatt is több változás történt. A kérdőív módosításán és kiegészítésén túl a mintavétel és adatfelvétel módja is változott. 2008-ban február 1. és március közepe között minden megyében egy időben készült az adatfelvétel, amelyet évente hasonló időintervallumban ismételnek meg, ezáltal az eredmények összehasonlíthatóak lesznek.

145

II. A VISSZAJELZŐ KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSÉNEK MÓDSZERE A visszajelző kérdőíveket a közvetítői eljárás résztvevői (sértett és terhelt fél) név nélkül és önkéntes alapon töltik ki az eljárás végén. A kérdőív a következő kérdéscsoportokat vizsgálja: • A résztvevők közvetítői eljárásra vonatkozó előzetes ismeretei és a mediációra vonatkozó információinak forrásai. • Tájékoztatás értékelése azzal az üggyel kapcsolatban, amelyben a felek sértettként vagy terheltként részt vesznek. • A közvetítői eljárás kezdeményezője. • A mediációs eljárással kapcsolatos elégedettség: zavaró körülmények, közvetítő munkájának értékelése, érdekek érvényesülése. • Egyéb észrevételek. A kérdőív 6 zárt kérdést tartalmaz, amelyekre igen - nem válaszok adhatók a szöveges kiegészítés lehetőségével, 3 nyitott kérdést, valamint alapvető demográfiai adatokra vonatkozó kérdéseket (a válaszadó neme, születési éve, lakóhelye, kérdőív kitöltésének időpontja). A sértett és terhelt fél által kitöltött kérdőívek egy kérdés kivételével megegyeznek, a terhelt felek kérdőíve tartalmazza még azt a kérdést, hogy a kitöltő volt-e büntetve korábban. A visszajelző kérdőívek elemzése két részben történik: • Az Igazságügyi Hivatal a 2007. évben kitöltött 1770 darab visszajelző kérdőív zárt kérdéseinek számszerű összesítését végezte el. • A jelen elemzés keretében a szöveges válaszok tartalmi elemzését végezzük el. Az elemzési mintát 1660 darab kérdőív képezi, amelyek a kutatás céljára megérkeztek. Az egyes kérdéscsoportok elemzése során az Igazságügyi Hivatal (IH) által összesített adatok használatakor az elemzett minta nagyságát és forrását feltüntetjük. A kérdőíveket a közvetítői eljárás végén a sértett és terhelt fél is kitölti, ezért az elemzés során lehetőség nyílik e szegmens alapján is vizsgálni az adott válaszokat. A közvetítői eljárásra került ügyek sértettjei által 893 kérdőív, a terheltek által 877 kérdőív került kitöltésre 2007 során. A tartalomelemzésre került kérdőívek közül 793 darabot a közvetítői eljárásra került ügyek sértettjei, 867 darabot pedig terheltek töltöttek ki. A sértettek és terhelt által kitöltött kérdőívek számának eltérése abból adódik, hogy az ügyekben eltérő a sértettek és a terheltek száma, illetve nem minden esetben vállalta mindkét fél a kérdőív kitöltését.

III. ELŐZETES INFORMÁCIÓK A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRÓL A válaszadók többsége nem ismerte korábban a közvetítői eljárást. Az Igazságügyi Hivatal összesítése szerint az 1770 kérdőívet kitöltők harmada, 28,9% hallott korábban a mediációról. A közvetítői eljárásban a terheltek 34,7%-a, a sértettek 23%-a nyilatkozott úgy, hogy hallott korábban közvetítői eljárásról.178 A közvetítői eljárásról szerzett előzetes információkat a továbbiakban a tartalom-elemzés alapját képező 1660 darab kérdőív mentén elemezzük. A szűkített minta esetében is hasonló

178

IH összesítés alapján.

146

- A sértettek és terheltek elégedettségi kérdőíveinek elemzése -

arányokkal találkoztunk: a válaszadók 28%-a rendelkezett előzetes ismeretekkel a mediációról (466 fő). Arra a kérdésre, hogy honnan szerezték előzetes ismereteiket a mediációról, a közvetítői eljárást korábban ismerő 466 válaszadónál jóval többen, 599-en válaszoltak. Az eltérés feltételezhető oka lehet, hogy a válaszokban már az is megjelenik, hogy az adott ügyben ki informálta a feleket a mediáció lehetőségéről, tehát itt nem csak az előzetes ismeretek forrását jelölték meg az érintettek. A tartalomelemzésre került minta alapján elmondható, hogy a közvetítői eljárásról leginkább a rendőrségen (16,8%), bíróságon (14,5%), ügyészségen (14,1%), valamint jogi képviselőtől (16,6%) kaptak tájékoztatást a válaszadók (21. ábra). Jelentős információforrás a média (15,6%), amely kategórián belül az írott és elektronikus sajtó, valamint az internet is megjelent, de kiemelkedő arányban a televízió került említésre. A közvetítői eljárásra került ügyek terheltjei és sértettjei is magas arányban említették, hogy ismerősök, családtagok informálták őket (8%), valamint a sértettek közül sokan említették jogi tanulmányaikat, jogszabályismeretüket. Néhány válaszadó utalt saját korábbi tapasztalatára, valamint külföldi gyakorlatokkal is találkoztak többen. 21. ábra: Honnan származnak előzetes információi a közvetítői eljárásról (2. kérdés)? (599 válasz alapján) 4,60% 3,60%

16,80%

Rendőrség

6,20%

Védő, ügyvéd

8%

Média Bíróság 16,60%

Ügyészség Ismerős, családtag

14,10%

Pártfogó felügyelő, IH Tanulmányok 14,50%

15,60%

Egyéb

Arra a kérdésre, hogy honnan értesültek a válaszadók arról, hogy a konkrét ügyükben van lehetőség közvetítői eljárásra, 1580 résztvevő válaszolt (22. ábra). A minta azt mutatja, hogy a hatóságok tájékoztatása dominál a következő arányban: legnagyobb arányban került említésre az ügyészség (27,6%), bíróság (22,5%), rendőrség (20,9%) és a jogi képviselő (15,8%) mint információforrás. A pártfogó felügyelőket és az Igazságügyi Hivatalt a válaszadók 6,2%-a említette. A sértettek és terheltek hasonló arányban jelölték meg az információ szerzés forrásait.

147

22. ábra: Honnan, kitől értesült, hogy ebben az ügyben van lehetőség közvetítői eljárásra? (1580 válasz alapján)

7,00% 6,20%

27,60%

15,80%

20,90%

22,50%

Ügyészség Bíróság Rendőrség Ügyvéd – védő Pártfogók, IH Egyéb

IV. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZŐJE A tartalomelemzés céljára elküldött kérdőívek válaszait összesítve elemezzük, 793 sértett és 867 terhelt által kitöltött kérdőív alapján. Az átfedések arányát - amelyek abból adódnak, hogy a kezdeményezés az ügyre vonatkozik, amelynek a sértett és terhelt fél a résztvevője nem ismerjük, tehát nem tudjuk, hogy a feldolgozott kérdőívek pontosan hány ügyet tartalmaznak. Ezért a két csoport által adott válaszokat összesítettük és tendenciákra mutatunk rá. A mediáció kezdeményezőjeként a kérdőívben nagy arányban neveztek meg olyan hatóságokat, amelyek a törvényi előírások szerint kezdeményezők nem lehetnek. Ennek oka lehet a kérdés nem egyértelmű megfogalmazása, valamint a kitöltők számára a kezdeményezés eljárásának hiányos ismerete. Több esetben a tájékoztatást adó szervet, hatóságot nevezik meg, ahonnan értesültek, vagy javaslatot kaptak arra, hogy mediációt kezdeményezzenek. A jogszabály alapján ügyészi szakban kezdeményező lehet az ügyész, az elkövető, a sértett, a védő, illetve a sértett jogi képviselője. A bírósági szakban kezdeményezheti a közvetítői eljárást az elkövető, a védő, a sértett és a sértett jogi képviselője, de a bíró már nem lehet kezdeményező. A válaszokban a bíróságot a sértettek 14,5%-a, terheltek 15%-a jelezte mégis kezdeményezőként, magas arányban említették még a rendőrséget, a pártfogó felügyelőket is, akik szintén nem lehetnek kezdeményezők. A bíróságon gyakran teszik fel a kérdést a feleknek, hogy kezdeményezik-e a közvetítői eljárást, a rendőrségen egyre általánosabbá válik a tájékoztatás a közvetítői eljárásról, ezzel hozható összefüggésbe a kérdéshez nem kapcsolódó válaszok magas aránya. A pártfogó felügyelők említése szintén egy, a kezdeményezéstől független eljárásból származhat, amennyiben a bíróságok és ügyészségek a pártfogó felügyelőket gyakran kérik fel közvetítői eljárásra utalás előtt, vagy döntés előkészítéskor pártfogó felügyelői vélemény készítésére, amelyek során a pártfogó felügyelők a sértett és terhelt féllel is személyesen találkoznak. Ebben az esetben még nincs döntés arról, hogy az adott ügyben van-e lehetőség egyáltalán mediációra, ugyanakkor szóba kerülhet az eljárás a találkozás folyamán. Többen említették meg, hogy az idézésből értesültek arról, hogy mediációra kerül

148

- A sértettek és terheltek elégedettségi kérdőíveinek elemzése -

sor ügyükben, ebben az esetben többségében a tájékoztatás és a hozzájárulás kérése marad el a közvetítői eljárást kezdeményező ügyész vagy bíróság részéről. A kezdeményezők között legmagasabb arányban az ügyészség jelent meg (a sértettek részéről 29,8%, a terheltek részéről 24,3% említette). Magas az aránya a közös megegyezéssel történő kezdeményezésnek a sértettek esetében ez az arány 7,5%, a terheltek esetében 7,9%. A felek közül a terheltek által kitöltött kérdőívek alapján sértettek 6,3%-a, terhelteknek pedig 14,4%a kezdeményezte a közvetítői eljárást. A sértettek által kitöltött kérdőívekben csak a sértettek jelentek meg kezdeményezőkén (23%). 23. ábra: Ki kezdeményezte az ügyben a mediációt a sértettek és a terheltek válaszai szerint.

35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%

yé b Eg

og ó Pá r tf

ró sá g Bí

dő r

sé

g

ő éd

gy vé dv

ez é

Ü

én y m

ke zd e

R en

s

t he l Te r

tt rte Sé

Kö zö s

Ü

gy

és zs é

g

Sértett Terhelt

V. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐINEK TÁJÉKOZTATÁSA A résztvevők tájékoztatására két szinten kérdez rá a kérdőív. Az első kérdés a közvetítői eljárásban való részvétel eldöntéséhez nyújtott információra vonatkozik („Elegendő információt kapott a közvetítői eljárásról, mielőtt döntenie kellett arról, hogy szeretne-e részt venni benne?” lsd. 24. ábra). A közvetítői eljárásban részt vevők átlag 96,3%-a nyilatkozott úgy, hogy elegendő információt kapott ahhoz, hogy el tudja dönteni részt kíván-e venni a közvetítői eljárásban. A sértettként részt vevők nagyobb arányban érezték így (97,3%), míg a terheltként részt vevők 95,4%-a tartotta megfelelőnek a tájékoztatást. 179 A kérdőív lehetőséget biztosít arra, hogy a válaszadók kifejtsék, mi okozta számukra a hiányt. A tartalomelemzésre került kérdőívekben összesen 22 szöveges válasz érkezett, amelyek egyöntetűen magára az eljárás folyamatára és az eljárás által nyújtott lehetőségekre vonatkozó konkrét információkat hiányolták. Többen jelezték, hogy ez az eljárás új jellegéből adódhat.

179

IH összesítés.

149

24. ábra: Milyen információkat hiányolt, amikor döntenie kellett arról, hogy szeretne-e részt venni benne? (22 szöveges válasz alapján)

18,10%

Részletesebb tájékoztatás

13,60%

Információ az eljárásról Információ a lehetőségekről 68,10%

Nem ismerte korábban

13,60%

A következő kérdés a közvetítői eljárás során nyújtott információra vonatkozik („A közvetítő megfelelő információkkal látta el az eljárás során?”). Az eljárás során a közvetítő által nyújtott tájékoztatást a válaszadók egyöntetűen (98,8%) megfelelőnek találták, szöveges kiegészítés erre a kérdésre nem érkezett.

VI. AZ ELJÁRÁS FOLYAMATÁNAK ÉS EREDMÉNYÉNEK ÉRTÉKELÉSE 6. 1. Zavaró körülmények az eljárás folyamán Az Igazságügyi Hivatal által készített összesítés szerint válaszadók átlag 88,1%-a válaszolta azt, hogy nem voltak zavaró körülmények. A sértettek esetében alacsonyabb volt az elégedettség, körükben a válaszadóknak 85,3%-a nyilatkozott így, míg az ügyekben terheltként részt vevők 90,9%-a. A tartalom-elemzés során vizsgált 1660 darab kérdőívben kifejtő választ a zavaró körülményekre vonatkozóan 33 kitöltő (a válaszadók 2 %-a) adott (25. ábra). A szöveges válaszok alapján a résztvevők számára zavaró tényezők következő csoportjai rajzolódtak ki: 1. Körülmények: helyszín, időpont, időpont egyeztetés nehézsége, utazás, meleg. 2. Eljárás alatt zavaró körülmények: késés, hosszadalmas várakozás, az időpont egyeztetés nehézsége, az a tény, hogy a mediáció miatt „duplázott eljáráson „ kell részt venni, valamint a sértett és a terhelt egyenlő félként történő kezelése. Egy válaszadó túl súlyosnak tartotta az eljárást a vétséghez képest. 3. Résztvevőkkel kapcsolatos megjegyzések: említésre került a sértettek és terheltek részéről is zavaró körülményként a másik fél ügyvédjének jelenléte, illetve viselkedése, ugyanakkor egy másik válaszadó éppen az ügyvéd jelenlétének hiányát említette, mint zavaró tényezőt. Egy másik esetben a terhelt szüleinek jelenléte volt zavaró.

150

- A sértettek és terheltek elégedettségi kérdőíveinek elemzése -

4. A másik fél / felek kapcsán zavaró tényezőként említették a sértettként részt vevő válaszadók közül többen a terheltek magatartását és „hanyag hozzáállását”, illetve azt, hogy személyesen kellett találkozni az elkövetővel. A terheltként részt vevő válaszadók a felek közötti ellentétet említették, valamint egy válaszadó érezte úgy, hogy a sértett nem értette meg, hogy nem akart kárt okozni. 25. ábra: A válaszadók által említett zavaró körülmények, tények (33 szöveges válasz alapján)

Körülmények 12,30% 24,20%

27,20% 15,10%

21,20%

Eljárással kapcsolatos zavaró tények A másik fél magatartása, találkozás szükségessége, ellentét Egyéb résztvevők jelenléte, viselkedése, jelenlétének hiánya Egyéb

6. 2. A közvetítő munkájának értékelése A válaszadók 95,7%-a elégedett volt a közvetítő munkájával az Igazságügyi Hivatal összesítése alapján. A tartalomelemzésre elküldött kérdőívekben szöveges választ 23 kitöltő adott, ők elégedettségüket és a közvetítő munkájának értékeit emelték ki annak ellenére, hogy a kérdőívben a kifejtést a nem teljesült elvárásokra vonatkozóan kérdezték. A 23 szöveges választ adó résztvevő 21,7%-a értékelte a mediátor munkáját. A válaszok alapján a közvetítő korrekt, tisztességes, segítőkész, együttérző, professzionális módon végezte munkáját, a folyamatot megfelelően vezette. A sikeres megállapodás létrejöttét a szöveges választ adók 56,5%-a tulajdonította a közvetítő munkájának. Egy válaszadó ítélte túl részletesnek a folyamatot. 6. 3. Az érdekek érvényesülése a közvetítői eljárás során A mediációs eljárás módszerének célja, hogy a felek megismerjék egymás érdekeit, fel tudják fedezni az esetlegesen létező közös érdekeket és olyan megállapodásokat alkossanak, amelyek valódi érdekekre reagálnak. A résztvevők érdekeinek érvényesülési aránya a mediációs eljárások sikerességének és a megállapodás várható teljesítésének mutatója is egyben. Az Igazságügyi Hivatal által készített összesítés alapján, mind a sértettek (97,5%), mind a terheltek (95,9%) érdekei nagy arányban érvényesültek a közvetítői eljárás során illetve a megállapodásban. Nagyon fontosnak tartjuk ezt, hiszen a magas arány azt mutatja, hogy teljesült a jogalkotó egyik szándéka, amely szerint az érintettek és különös tekintettel a sértettek valós érdekei érvényesülhessenek az igazságszolgáltatás folyamatában. Maguk az érintettek tehát úgy érzik, hogy a közvetítői eljárás segített nekik ebben.

151

A tartalom-elemzés alapjául szolgáló kérdőívekben válaszaikat 25-en fejtették ki szöveges formában is (26. ábra). A közvetítői eljárásra került ügyek sértettjei fogalmazták meg a szöveges kiegészítések többségét, tőlük 21 válasz érkezett, amelyekben mind pozitív, mind negatív visszajelzéseket is adtak. A sértettek többségének az elvárt anyagi jóvátétellel kapcsolatban voltak kétségei (a szöveges válaszok 68%-a): • anyagi jóvátétel hiányzott, • a jóvátétel összege az igényeiknél alacsonyabb lett, • kétségeik vannak a meghatározott időpontok betartása kapcsán. A szöveges kiegészítések 16%-a a terheltektől származik. Részükről a kiszolgáltatottság érzése került említésre, mert a sértettek számára kevesebb következménnyel jár egy sikertelen közvetítői eljárás. A saját érdekeik érvényesülése kapcsán kiemelték, hogy az eljárás során saját érdekeiket háttérbe kellett szorítaniuk, hogy a megállapodás létrejöhessen. Pozitívumként említették a sértettek a megállapodás létrejöttét és elvárásaik teljesülését, a terheltek részéről egy válaszadó a büntetőeljárástól való eltekintést említette. 26. ábra: Milyen elvárása nem teljesült a közvetítői eljárásban? (25 szöveges válasz alapján)

60,00% 50,00%

48,00%

40,00% Sértett

30,00%

Terhelt

20,00%

20,00%

12%

10,00%

16,00% 4%

0,00% Hiányérzet kártérítés kapcsán

Teljesítéssel kapcsolatos kétségek

Saját érdekek Megfelelő Bűntetőeljárás háttérbe megállapodás lezárása szorulása

6. 4. Egyéb észrevételek A kérdőív végén lehetőség van egyéb észrevételek szöveges kifejtésére. A tartalomelemzésre került kérdőívekben az összes válaszadó 6,5 %-a (108 fő) tett egyéb észrevételt. 55 válasz a mediációs eljárásra került ügyek terheltjeitől és 53 válasz a sértettek részéről érkezett. Az észrevételek egyöntetűen a mediáció pozitívumait emelik ki, három nagyobb irányvonal szerint: az eljárásra, a közvetítő munkájára és a megállapodásra vonatkozóan. Néhány gyakorlati javaslat is érkezett a résztvevőktől. (27. ábra)

152

- A sértettek és terheltek elégedettségi kérdőíveinek elemzése -

27. ábra: A közvetítői eljárásra vonatkozó észrevételek (108 válasz alapján) 5,80% 6,40% Eljárásra vonatkozó észrevételek Közvetítő munkájára vonatkozó észrevételek Eredményre vonatkozó észrevételek Javaslatok

13,80%

74,00%

6. 5. Az eljárásra vonatkozó észrevételek A legtöbb észrevétel az eljárásra vonatkozóan érkezett, összesen 80 válasz, az összes észrevétel 74%-a. Az eljárásra vonatkozóan a legtöbben (18,5%) azt emelték ki, hogy nagyon jó kezdeményezésnek tartják a közvetítői eljárást, többen azért is, mert tehermentesíti a bíróságot. Az eljárás jellemzői a sértettek szerint: egyszerű, helyes útra terelő, rugalmas, kellemes, barátságos, jó hangulatú, gördülékeny. A terheltek az eljárás kíméletes, hasznos, mindkét fél érdekeit szem előtt tartó és nem részrehajló jellemzőit emelték ki. Mindkét fél részéről nagy arányban került említésre az, hogy a közvetítői eljárás gyors (13.8%), korrekt (7,4%), tanulságos (3,7%) és humánus (5,5%).(28. ábra) 28. ábra: A sértettek és terheltek által említett észrevételek a mediációs lejárással kapcsolatban (108 válasz alapján).

18,50%

13,80%

51,10%

7,40%

Jó kezdeményezés Gyors Korrekt Humánus Tanulságos Egyéb

5,50% 3,70%

6. 6. A közvetítő munkájára vonatkozó észrevételek A közvetítő munkájának és magatartásának értékelése kiemelkedően pozitív a beérkezett 15 szöveges válasz alapján. A válaszadók szerint a közvetítő, aki a mediációs eljárást vezette

153

határozott, humánus, segítőkész, korrekt, felkészült, független és nem részrehajló, precíz, udvarias, együttérző, lelkiismeretes és tájékozott. 6. 7. A megállapodásra vonatkozó észrevételek Többen emelték ki a megállapodás megszületése kapcsán a megnyugvásukat, elégedettségüket (6,4%). A megállapodás kapcsán említésre került, hogy „több ez, mint bocsánatkérés”, illetve az, hogy „valódi megbánást eredményezett”. 6. 8. A résztvevők javaslatai A közvetítői eljárásra került ügyek sértettjei közül hárman tettek konkrét, a tapasztalatukon alapuló javaslatot. Ezekben a következők fogalmazódtak meg: • számonkérés konkrét formájának hiánya, • a hat hónapos teljesítési idő rövidsége, • rossz érzés fogalmazódott meg annak kapcsán, hogy a megállapodás megírása közben a terheltet és a sértettet magukra hagyták. Két terhelt részéről érkezett javaslat, amelyben a mediáció szélesebb körű reklámozása, valamint az fogalmazódott meg, hogy a terhelttel többet beszélgessen a mediátor.

VII. ÖSSZEGZÉS A mediációs eljárást a résztvevők 90% feletti arányban minden szempontból pozitívan értékelték és sikeresnek is tartották. A válaszadók többsége nem ismerte korábban a mediációt, ugyanakkor tapasztalatai nagyon jók. A tartalomelemzésre került kérdőívek 1,9%-ában adtak szöveges, kifejtő válaszokat a kitöltők. A kérdőív során az adott kérdésre vonatkozó nehézségek, hiányok mentén kérnek szöveges indoklást, de a kifejtett válaszok az elemzés alapján többségében nem a kritikát, hanem a pozitív tapasztalatokat tartalmazzák. A közvetítői eljárásra vonatkozóan kritika a zavaró körülményekre és tényekre vonatkozó kérdésre adott válaszokban, valamint a felek érdekeinek érvényesülése kapcsán fogalmazódott meg. A tartalomelemzés során feldolgozott kérdőíveknek mindössze 1%-ában fogalmazódott meg az, hogy valamelyik résztvevő (többségében a sértett) érdekeit nem szolgálta maradéktalanul a közvetítői eljárás. A sértetti oldalon a jóvátétel összegét tartották kevesebbnek a vártnál, terhelti oldalon a saját érdekek háttérbe szorítása került említésre a megállapodás létrejötte érdekében. A szöveges válaszok alátámasztják a közvetítői eljárás erősségeit. A válaszoknak az a tendenciája, hogy az eljárás előnyeit fejtik ki részletesebben és a résztvevők pozitív tapasztalatait tükrözik.

154

BECK LÁSZLÓ – WAGNER JÁNOS

ATTITŰDVIZSGÁLAT - KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS BÜNTETŐ BÍRÓK ÉS ÜGYÉSZEK KÖRÉBEN

I. BEVEZETÉS A büntetőbírók és ügyészek körében a Partners Hungary Alapítvány megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet készített felmérést azzal a céllal, hogy feltárja az igazságszolgáltatás kulcsszereplőinek a közvetítői eljárással kapcsolatos véleményét, beállítódását, tapasztalatait. 1. 1. Feltevések Azt feltételeztük, hogy a mediációra küldött esetek tényleges területi aránya összefügg az adott területen (megyében, illetve Budapesten) dolgozók attitűdjeivel, vagyis, hogy ha az igazságszolgáltatás szereplőinek beállítódása kedvezőbb azokon a területeken, amelyeken nagyobb a mediációs ügyek súlya, mint azokon, ahol kisebb, akkor a közvetítői eljárás elterjedését szubjektív tényezők is befolyásolják. 1. 2. Módszer A felmérés strukturált kérdőívvel, személyes interjúkkal készült. Összesen 300 interjú készítését terveztük, 100 bíró és 200 ügyész megkérdezése révén. Mivel a felmérés elsődleges célja az volt, hogy feltárja, összefügg-e a bírók, ügyészek beállítódása a mediáció működésével, és mivel a minta méretét behatárolták a rendelkezésünkre álló lehetőségek, csak másodlagos volt, hogy reprezentatív képet kapjunk az alapsokaságról. (Alapsokaságnak jelen esetben az ország összes büntetőügyekkel foglalkozó városi bíráját és ügyészét tekintjük.) Ezért a kutatás mintavétele során a 2007-ben mediációra küldött ügyek arányában tapasztalható egyenlőtlenségekből indultunk ki (27. táblázat). Az országosan összesen 2451 elrendelt közvetítői eljárás a vádemelések 1,28 százalékát tette ki, de az átlag területileg (megyénként) nagy szórást mutat: maximuma 4,52 százalék (Baranya), minimuma 0,50 (Nógrád). A mintát úgy terveztük, hogy a három kiemelkedő megyéből (Baranya mellett Veszprém és Heves) és három az átlagosnál kevesebb esetet mediációra bocsátó megyéből (Nógrád mellett Zala és Tolna) azonos számmal szerepeljenek az igazságszolgáltatás szakemberei (100 ügyész és 50 bíró mindkét csoportból).

155

27. táblázat A mediációra küldött ügyek és a vádemelések aránya megyénként 2007-ben (százalék) vádemelések Baranya Veszprém Heves Csongrád Békés Somogy Bács-Kiskun Fejér Jász-Nagykun-Szolnok Pest Borsod-Abaúj-Zemplén Tolna Komárom Vas Budapest Szabolcs-Szatmár-Bereg Győr-Sopron Zala Hajdú Nógrád Összesen

7250 6242 4516 8831 4903 4043 9425 6491 6788 13591 13084 3248 4981 4770 47785 10971 6518 4418 18734 5433 192022

közvetítői eljárások 328 241 166 152 84 67 146 87 85 167 136 33 46 40 377 83 49 27 110 27 2451

arány (százalék) 4,52 3,86 3,68 1,72 1,71 1,66 1,55 1,34 1,25 1,23 1,04 1,02 0,92 0,84 0,79 0,76 0,75 0,61 0,59 0,50 1,28

Az interjúkat 2008. április 4-e és 18-a között készítettük. Mivel az alapsokaság magában is korlátozott volt, hiába válaszolt a hat megyében dolgozó bírók és ügyészek több mint 60 százaléka, ami hasonló kutatásokban tapasztaltakhoz képest kifejezetten nagy arány, a kívánt mintaelemszám elérése érdekében ki kellett egészíteni az adatfelvételt. Ebből a célból második körben Budapesten (a Budai- és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, és az ezen bíróságok által lefedett kerületek ügyészségein) is készítettünk interjúkat. A budapesti interjúk készítését május második felében kezdtük el, június 9-én fejeztük be. Összesen 301 interjú készült el (28. táblázat).

156

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

28. táblázat A súlyozatlan minta összetétele (a megkérdezett ügyészek, bírók létszáma)

Ügyész Bíró Összesen

a mediációs ügyek aránya az átlagosnál nagyobb

a mediációs ügyek aránya az átlagosnál kisebb

(Baranya, Heves, Veszprém) 66 46 112

(Nógrád, Tolna, Zala, Budapest) 136 53 189

együtt

202 99 301

A felmérésben szereplő területek (városi, illetve kerületi) ügyészségein, bíróságain az ügyészek, büntetőbírók, a statisztikai létszáma összesen 510 fő, a mintában szereplők ennek az alapsokaságnak az 59 százalékát teszik ki (29. táblázat). Az első körben, a kiválasztott megyékben választ adó bírók és ügyészek aránya, és különösen az, hogy a mintacsökkenésben elenyésző szerepe volt a válaszmegtagadásoknak (ilyennel kizárólag a Tolna megyei bírók körében találkoztunk), az eredmények ebből fakadó torzulásának valószínűsége minimális, így az adatfelvétel jó alapot biztosít a feltevések a megbízható megválaszolására. 29. táblázat Az alapsokaság és a minta létszáma megyénként és szakáganként ügyészek bírók összes minta összes minta Baranya 40 27 23 18 Heves 31 21 19 17 Veszprém 26 18 22 11 átlagosnál nagyobb 97 66 64 46 arány összesen Tolna 22 15 13 0 Nógrád 17 14 13 5 Zala 23 18 23 16 Budapest 122 89 116 32 átlagosnál kisebb arány 184 136 165 53 összesen összesen 281 202 229 99

együtt összes minta 63 45 50 38 48 29 161

113

35 30 46 238

15 19 34 121

349

189

510

301

Az elemzés során úgy biztosítottuk a reprezentativitást, hogy az ügyészek és büntetőbírók mintabeli arányát a mediációra küldött esetek aránya szerint kialakított két csoportban a tényleges arányoknak megfelelően súlyoztuk, ezt követően pedig a két csoport arányát korrigáltuk úgy, hogy a mediációra küldött esetek arányának átlaga a teljes mintában megfeleljen az országos értéknek. Mivel a mintában szereplő területekről ténylegesen az ügyek 1,52 százaléka került közvetítői eljárásra, és az országos arány, 1.28 százalék ennél kisebb, a súlyozott adatfájlban azok a megyék, amelyekben az országos átlagnál nagyobb az ilyen ügyek aránya 1-nél kisebb, azok, amelyekben kisebb az aránya, 1-nél nagyobb súllyal szerepelnek. Mivel a mediációs ügyek aránya megyénként nem normális eloszlású (csak nyolc van

157

átlag felett, és 12 átlag alatt; az előbbiek közül három megye kiugróan nagy aránnyal szerepel: a mediációs ügyek aránya a rangsorban harmadik megyében több mint a kétszerese, mint a negyedikben, míg az átlag alattiban sokkal kisebbek az eltérések) a súlyozás következtében az eredmények lényegesen közelebb állnak az átlag alatti megyékben tapasztaltakhoz, mint az átlag felettiekhez. 30. táblázat A súlyozatlan és a súlyozott minta megoszlása (százalék) a mediációs ügyek a mediációs ügyek aránya az aránya az együtt átlagosnál nagyobb átlagosnál kisebb súlyozatlan súlyozott súlyozatlan súlyozott súlyozatlan súlyozott ügyész 59 60 72 53 67 54 bíró 41 40 28 47 33 46 összesen 100 100 100 100 100 100 Mint a 30. táblázatban látható, a súlyozás eredményeképpen a minta csupán azoknak a megyéknek az összetételében eredményezett számottevő változást, amelyekben a közvetítői eljárásra bocsátott ügyek aránya az átlagosnál kisebb: itt az eljárás következtében nőtt a bírók, és csökkent az ügyészek aránya. A korrekció következtében a bíró-ügyész arány, és a mediációra bocsátott ügyek aránya a mintában megfelel a teljes alapsokaságénak. A tanulmányban a kutatás elsőszámú céljának megfelelően a területi különbségek feltárására helyeztük a hangsúlyt. A súlyozás ezt csupán annyiban érinti, hogy a bíró-ügyész arányok mindkét típusban a valóságosnak felelnek meg, és kiküszöbölődik a mintavételből adódó torzulás.

II. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJA, HATÉKONYSÁGA Az igazságszolgáltatás céljával kapcsolatos vizsgálódásunk alapvető célja, hogy képet kaphassunk a büntető és a helyreállító igazságszolgáltatási paradigmát előnyben részesítők arányáról a büntetőbírók és az ügyészek körében. Az interjúk során különböző kérdéscsoportokkal igyekeztünk választ kapni erre a felvetésre. Általánosságban is érdekes ez a kérdés, de kutatásunkban arra is kíváncsiak voltunk, hogy létezik-e különbség bírók és ügyészek között, valamint a sok illetve kevés közvetítői eljárást elrendelő megyék között. A spontán válaszok alapján két kiemelkedő célt látnak a válaszadók az igazságszolgáltatás előtt: a legtöbb válaszadó a társadalom védelmét tekinti elsőszámú feladatnak, és valamelyest kisebb jelentőséget tulajdonítanak a megelőzésnek. A közvetítői eljárással összefüggő célok ebben a tekintetben kevésbé jelentősek, az ügy lezárását, a felek megnyugvását csupán 17 százalék említette az igazságszolgáltatás legfontosabb céljai sorában (29. ábra).

158

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

29. ábra A büntető igazságszolgáltatás célja (nyitott kérdés zárt kódolással, összes válaszadó, százalék)

elsőként említi

még említi Megelőzés

43

26

A társadalom védelme – elrettentés

35

Büntetés elmaradhatatlansága

6

Normakommunikáció

7

A jogalkotó akaratának érvényesítése

30 25 18

9

Megtorlás 5

Egyéb

34

33

Sértettnek, közö sségnek nyújtott jóvátétel 5

Az ügy lezárása, a felek megnyugvása0

nem említi

19 17 9 5

31 33 60 63 68 72 76 82 85

159

Amikor konkrétan felsorolt nyolc cél jelentőségét egyenként ítélik meg a megkérdezettek, lényegesen kisebbek az egyes célok súlya közötti különbségek, a megtorlás kivételével mindegyiket nagyon fontosnak ítélik. A mediációval összefüggő célokat, valamint a büntetés elmaradhatatlanságát valamelyest fontosabbnak ítélik a bírók, mint az ügyészek. Az ügyeket nagy, és kis arányban közvetítői eljárásra utaló intézmények között nincs szignifikáns különbség. Mindössze a megtorlás megítélése és a normakommunikáció az a két cél, amit 5 ponttal fontosabbnak tartanak a kevés esetet mediációra küldő megyék. (30. ábra - 31. ábra). 30. ábra A büntető igazságszolgáltatás célja A kérdezett foglalkozása szerint, átlagok 100 fokú skálán (100=nagyon fontos, 0=egyáltalán nem fontos)

ügyész

bíró

összes válaszadó 91 93 92 88 91 90

Megelőzés

A társadalom védelme – elrettentés

80 84 82 78 80 79

Normakommunikáció

Sértettnek, közösségnek nyújtott jóvátétel

67

Büntetés elmarad hatatlansága

74 71 67 73 70 69 67 68

Az ügy lezárása, a felek megnyugvása

A jogalkotó akaratának érvényesítése

Megtorlás

160

53 44 49

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

31. ábra A büntető igazságszolgáltatás célja Mediációra kerülő ügyek aránya szerint, átlagok 100 fokú skálán (100=nagyon fontos, 0=egyáltalán nem fontos)

a mediációs ügyek aránya az átlagosnál magasabb a mediációs ügyek aránya az átlagosnál alacsonyabb összes válaszadó 90 92 92 88 90 90

Megelőzés

A társadalom védelme – elrettentés

78 Normakommunikáció

83 82 82 78 79

Sértettnek, közösségnek nyújtott jóvátétel

72 70 71

Büntetés elmaradhatatlansága

69 70 70

Az ügy lezárása, a felek megnyugvása

67 68 68

A jogalkotó akaratának érvényesítése

45 Megtorlás

50 49

161

A válaszadók szerint elsősorban szakemberhiány orvoslása, és a törvényhozás, illetve a nyomozás hatékonyságának javítása révén lehetne növelni az igazságszolgáltatás hatékonyságát. A sértett jogainak érvényesítése, a mediáció csupán a válaszok töredékében szerepelt (32. ábra). 32. ábra Javaslatok az igazságszolgáltatás céljainak hatékonyabb elérése érdekében (az említések száma*, N=264) több ügyész, bíró, kisegítő személyzet kell

64

szigorúbb törvények, szakszerűbb nyomozás, jobb, rugalmasabb jogalkotás

43

eljárások gyorsítása

38

végrehajtás terén, szigorúbb büntetések, alternatív büntetéseket is

26

infrastruktúrát fejleszteni, számítógépek

26

több pénz kell az igazságszolgáltatásnak, magasabb fizetések

20

bürokrácia csökkentése, eljárások leegyszerűsítése megelőzés, fiatalok oktatása

17 12

társadalom normakövetését, fegyelmet erősíteni, helyes értékrend, elrettentő példák együttműködés más igazságszolgáltatási szervekkel a törvényalkotás és az igazságszolgáltatási gyakorlat között visszacsatolás legyen

10

továbbképzések

9

nagyobb nyilvánosság, kommunikáció

8

lojalitás, alázat

7

sértettek jogait érvényesíteni, bővíteni

4

mediáció

2

egyéb válasz

11

10

19

*mivel egy válaszadó több választ is adhatott, a válaszok összege meghaladhatja a válaszadók számát A felmérés során Kerezsi Klára180 korábban említett kutatása nyomán a büntető igazságszolgáltatás lehetséges feladatait – különös tekintettel a helyreállító igazságszolgáltatási feladatokra – két feladattal kiegészítve egy blokkba foglaltuk, és arra kértük a válaszadókat, hogy ítéljék meg, mennyire értenek egyet a feladatokkal. A sértett érdekeinek megjelenésével szinte mindenki egyetért, és lényegében hasonlóan vélekednek az elkövető ösztönzéséről annak érdekében, hogy állítsa helyre az okozott kárt. A sértettnek okozott károk helyreállítása öt állításban is szerepelt, de ezek támogatottsága a szövegkörnyezettől 180 A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében, Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest, 2006. A kérdések felhasználásához természetesen előzetesen engedélyt kértünk a szerzőtől, a felhasználás lehetőségéért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani.

162

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

függően különböző. Az előbb említettel inkább értenek egyet, mint azzal, amelyben a felek közvetlen megegyezésének előmozdítása is szerepelt. Ennél is kisebb az elfogadottsága annak, amelyben ez az elkövető együttműködésének megnyerésével, illetve a kényszer másodlagosságával párosul a károk helyreállítása. Az öt közül az következik a sorban, amelyben a helyreállítás egyértelműen az igazságszolgáltatás feladataként jelenik meg, a legkevésbé pedig azzal értenek egyet, amelyben e cél mögött háttérbe szorul az elkövető megbüntetése. A bírók és az ügyészek véleménye egyetlen feladat („az igazságszolgáltatás feladata a sértettnek okozott károk helyreállítása”) kivételével különbözik, a legnagyobb különbség az elkövető megbüntetése és emberi jogai viszonyának megítélése tekintetében mutatkozik. (33. ábra) 33. ábra Az igazságszolgáltatás feladatainak megítélése ügyészek és bírók körében (100 fokú skálán (100=nagyon fontos, 0=egyáltalán nem fontos)

ügyész

bíró

összes válaszadó 92 89 91 85 87 86

A büntető eljárás során fontos, hogy megjelenjenek a sértett érdekei, igényei A büntetőeljárás során ösztökélni kell az elkövetőt, hogy állítsa helyre az általa okozott kárt. Az igazságszolgáltatásban meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az elkövető és a sértett közvetlenül is megegyezhessenek a

73

82 77 75 78 76

Az igazságszolgáltatás feladata az elkövető felelősségérzetének felkeltése. Az elkövető együttműködésének megnyerése nagyobb valószínűséggel eredményezi az okozott kár helyreállítását, mint a kényszer alkalmazása.

57 64 51

Az igazságszolgáltatásnak egyformán kell figyelnie az elkövető és a sértett szükségleteire.

60 62 57 57 56 56

Az igazságszolgáltatás feladata a sértettnek okozott károk helyreállítása. Az igazságszolgáltatásnak nem az elkövető büntetésére, hanem inkább a bűncselekménnyel okozott kár helyreállítására kellene figyelnie.

Az elkövető megbüntetése fontosabb, mint az emberi jogainak tiszteletben tartása. Az igazságszolgáltatásnak csak az elkövető megbüntetése a feladata.

70

53

A büntető eljárás során elsősorban a terhelt megbüntetése a cél

A helyi közösségnek is szerepet kell adni a bűnelkövetők felelősségre vonásában.

72

45 50 47 29

41 35 38

25 32 21 30 25

163

A mediációra bocsátott ügyek aránya szerint lényegesen kisebbek a különbségek, mint a szakágak szerint, és a leginkább jelentősek nem is a közvetítői eljárással közvetlenül összefüggésben lévő feladatok tekintetében mutatkoznak, hanem azokban, amelyek az emberi jogokra és a helyi közösségek szerepére vonatkoznak (34. ábra). 34. ábra Az igazságszolgáltatás feladatainak megítélése a mediációs ügyek aránya szerint (100 fokú skálán (100=nagyon fontos, 0=egyáltalán nem fontos)

a mediációs ügyek aránya az átlagosnál magasabb a mediációs ügyek aránya az átlagosnál alacsonyabb összes válaszadó 92 90 91 93 85 86 80 77 77

A büntető eljárás során fontos, hogy megjelenjenek a sértett érdekei, igényei A büntetőeljárás során ösztökélni kell az elkövetőt, hogy állítsa helyre az általa okozott kárt. Az igazságszolgáltatásban meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az elkövető és a sértett közvetlenül is megegyezhessenek a bűncselekménnyel okozott kár helyreállításáról.

70

Az igazságszolgáltatás feladata az elkövető felelősségérzetének felkeltése.

77 76 66 64 64

Az elkövető együttműködésének megnyerése nagyobb valószínűséggel eredményezi az okozott kár helyreállítását, mint a kényszer alkalmazása.

55 60 60 56 57 57 57 56 56 49 47 47

Az igazságszolgáltatásnak egyformán kell figyelnie az elkövető és a sértett szükségleteire. A büntető eljárás során elsősorban a terhelt megbüntetése a cél Az igazságszolgáltatás feladata a sértettnek okozott károk helyreállítása. Az igazságszolgáltatásnak nem az elkövető büntetésére, hanem inkább a bűncselekménnyel okozott kár helyreállítására kellene figyelnie.

31 35 35

A helyi közösségnek is szerepet kell adni a bűnelkövetők felelősségre vonásában. Az elkövető megbüntetése fontosabb, mint az emberi jogainak tiszteletben tartása. Az igazságszolgáltatásnak csak az elkövető megbüntetése a feladata.

164

24 34 32 19 26 25

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

A büntetések jelenlegi gyakorlatával (annak hatékonyságával a bűnmegelőzés tekintetében) közepesen elégedettek az igazságszolgáltatás szereplői. A bírók véleménye valamelyest kedvezőbb, mint az ügyészeké, és a kevesebb ügyet közvetítői eljárásra küldő intézményekben, mint az ebben a tekintetben kiemelkedőkben. (35. ábra) 35. ábra A büntetések hatékonyságának megítélése a bűnelkövetés csökkentése tekintetében (átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem hatékony, 100=nagyon hatékony) FOGLALKOZÁS ügyész bíró

47 50

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb

46

átlagosnál alacsonyabb

48

ÖSSZES VÁLASZADÓ

48

165

Az igazságszolgáltatás két kulcsszereplőjének közepes elégedettsége abban is kifejeződik, hogy döntő többségük (csaknem nyolctizedük) szerint szigorítani kellene a büntetéseken, és csupán 3 százalék enyhítené azokat, de lényeges enyhítést senki sem támogatna. Az ügyészek lényegesen inkább szigorítás-pártiak, mint a bírók, de a mediációs gyakorlat tekintetében nem különböznek a vélemények. Az a különbség mindenképpen említésre méltó, hogy a több mediációs esetet küldő megyékben inkább tapasztalhatjuk azt, hogy a szigorítás tekintetében bizonytalanok a válaszadók (11 százalék a bizonytalanok aránya, szemben a másik csoport egy százalékával), és 8 százalékkal alacsonyabb azok aránya, akik valamilyen szigorítást szeretnének. (36. ábra) 36. ábra A büntetések megváltoztatásának kívánatos iránya (százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán 100=lényegesen szigorítani kellene)

valamelyest enyhíteni kellene valamelyest szigorítani kellene nem tudja

(0=lényegesen

enyhíteni

kellene,

jó így, ahogy van lényegesen szigorítani kellene

FOGLALKOZÁS ügyész (78) 3 bíró (70)

25

63

9

18

47

25

5

1 4

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál nagyobb (75) 2

16

11

21

50

átlagosnál kisebb (74) 4

16

57

22

1

ÖSSZES VÁLASZADÓ (74) 4

16

56

21

2

A felmérésben külön kitértünk a halálbüntetés megítélésére. A válaszadók egytizede egyetért a halálbüntetéssel, további 49 százalék „általában ellenzi, de kivételes esetekben mégis kívánatosnak tartja”, és kétötöde (41 százalék) ellenzi. A büntetések szigorítása és a halálbüntetés megítélése tekintetében egyértelmű az összefüggés: azok, akik minden fenntartás nélkül egyetértenek a halálbüntetéssel, általában is inkább szigorítás-pártiak (90 pont), mint azok, akik csak kivételes esetekben tartják kívánatosnak (77 pont), vagy akik ellenzik (68 pont). Az ügyészek körében nagyobb a halálbüntetés híveinek tábora (15 százalék minden megszorítás nélkül egyetért vele, további 48 százalék tartja kívánatosnak kivételes esetekben), mint a bírókéban (4 és 50 százalék). A mediációs ügyek elterjedtsége az intézményben összefügg a halálbüntetés támogatottságával: azok, akik olyan egységekben dolgoznak, amelyek az átlagosnál több ügyet utalnak közvetítői eljárásra, kevesebben (4 és 44 százalék) támogatják a halálbüntetést, mint azokban, amelyekben az átlagosnál kevesebbet utalnak oda (10 és 50 százalék). Ez a különbség azonban inkább csak az intézményi klímát jelzi, nem a személyes

166

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

attitűdöket, mert azok véleménye, akik már maguk is bocsátottak ügyet közvetítői eljárásra (12 és 47 százalék), valamelyest még szigorúbb is azokénál, akik egyelőre még nem tették ezt (5 és 53 százalék). A halálbüntetés megítélése természetesen összefügg azzal, hogy elrettentő erőt tulajdonítanak-e neki: azok közül, akik így vélekednek, lényegesen többen (16 és 60 százalék) támogatják, mint azok közül, akik szerint nincs hatása a bűnelkövetésre, azonban ez utóbbiak körében is csaknem kétötöd (2 és 35 százalék) ért egyet – igaz döntő többségük csak megszorításokkal – a halálbüntetéssel. Összességében egyébként a válaszadók 54 százaléka (a bírók 47, az ügyészek 60 százaléka) szerint bír elrettentő erővel a legszigorúbb büntetés.

III. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS SZEREPLŐI 3. 1. A büntetőeljárás szereplői A válaszadók szerint a büntetőeljárásban a bíróknak van a legnagyobb szerepe, őket követik az ügyészek, és tőlük alig marad el a terhelt. A sértett érdekei az utolsó, ötödik helyre szorulnak. Ami a kívánatos viszonyokra adott válaszokat illeti, éppen a sértett szerepében van a legnagyobb eltérés: két helyet javítva, árnyalatnyival a terhelt elé kerül, és az ügyvédek zárják a rangsort (37. ábra). A tényleges és az ideális pozíciókat összehasonlítva kizárólag a sértett az, akinek viszonylag nagyobb szerepet szánnak, mint amilyet ténylegesen tapasztalnak. 37. ábra A büntetőeljárásban betöltött szerep fontossága jelenleg és ideálisan (átlagos ranghely, 1=legfontosabb, 5=ötödik)

jelenleg bíró

ügyész

ideális 1,9 2 2,6 2,8 4,1

sértett

terhelt

ügyvéd

3 2,7 3,1 3,5 4

167

A bírók és az ügyészek egyetértenek abban, hogy jelenleg a bíróknak van a legnagyobb szerepe, de az utóbbiak lényegesen nagyobbnak ítélik a kettő közötti különbséget. A bírók összességében kisebb különbséget tapasztalnak a szereplők súlya között, és úgy látják, hogy a terheltnek valamelyest nagyobb a jelentősége az ügyészeknél. Abban azonban egyetértenek egymással a két szakág képviselői, hogy a sértetté a legkevésbé jelentős szerep. A mediációs gyakorlat szerint kisebbek a különbségek (38. ábra). 38. ábra A büntetőeljárásban betöltött szerep fontossága, jelenleg (átlagos ranghely, 1=legfontosabb, 5=ötödik)

ügyész átlagosnál több mediáció összes válaszadó

bíró átlagosnál kevesebb mediáció

1,6 2,3 bíró

1,9 1,9 1,9 2,5

ügyész

terhelt

ügyvéd

2,8 2,5 2,7 2,6 2,9 2,6 2,8 2,7 2,7 3,6 3,4 3,7 3,5 3,5 4,2

sértett

168

3,9 4,2 4,1 4,1

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

A büntetőeljárás ideális viszonyainak megítélése tekintetében a bírók és az ügyészek egyetértenek az előbbiek elsőbbségével, de a bírók a sértettet, és a terheltet is az ügyészek elé sorolják. Az ügyvédek „visszaszorításában” egyetértenek a két szakág képviselői. A mediációs gyakorlat szerint ebben a tekintetben is kisebbek a különbségek (39. ábra) 39. ábra A büntetőeljárásban betöltött szerep fontossága, ideális sorrend (átlagos ranghely, 1=legfontosabb, 5=ötödik)

ügyész

bíró

átlagosnál magasabb

átlagosnál alacsonyabb

összes válaszadó

1,8 bíró

2,2 2 2 2 2,5

ügyész

3,1 2,7 2,8 2,8 3,1 2,8

sértett

3,1 2,9 3 3,4 2,7

terhelt

ügyvéd

3,1 3,1 3,1 3,9 4,1 4 4 4

3. 2. Együttműködés az igazságszolgáltatásban A felmérés során arra is kíváncsiak voltunk, hogy az igazságszolgáltatás céljainak elérése érdekében az egyes intézmények mely más intézményekkel, szervezetekkel működnek együtt. Milyen mértékben van jelen az az elképzelés, hogy az együttműködéssel javítani tudják a szolgáltatás minőségét. Az ügyészek a bírókkal, a bírók pedig az ügyészekkel működnek együtt a legtöbben munkájuk során. E két szervezet mellett a rendőrséget, és a pártfogókat említették számottevően, a szociális intézményekkel, az áldozatvédelmi szervezetekkel, az oktatási intézményekkel és a civil segítő szervezetekkel viszont már a válaszadók jelentősen kisebb része (egyhatoda - egyharmada) működik együtt (31. táblázat).

169

31. táblázat Szervezetek, amelyekkel ügyészi/bírói munkájuk során együttműködnek a válaszadók (százalék) átlagosnál átlagosnál összes ügyészek bírók kevesebb több ügy válaszadó ügy bíróság*

99

ügyészség**

100*

99

99

-

98

98

98

98

rendőrség

99

94

96

97

97

pártfogók

89

76

93

81

83

szociális intézmények

33

34

33

33

33

áldozatvédelmi szervezetek

24

17

21

21

21

oktatási intézmények

22

27

23

25

24

civil segítő szervezetek

15

18

12

17

16

* kizárólag ügyészek körében ** kizárólag bírók körében Az együttműködés mértékét összességében minden szereplővel kapcsolatban a kívánatosnál kisebbnek ítélik a válaszadók. A bírók és az ügyészek között a pártfogókkal való együttműködés iránti igény tekintetében van a legnagyobb különbség. Azokban a megyékben, amelyekben az átlagosnál kisebb a mediációs ügyek aránya, pedig általában, vagyis differenciálatlanul, minden szervezet tekintetében valamelyest nagyobb az igény az együttműködésre, mint azokban, amelyekben az átlagosnál több ügyet bocsátanak közvetői eljárásra (32. táblázat). 32. táblázat Az együttműködés változása az ideális mérték elérése érdekében (százfokú skála, 0=sokkal kevesebbet, 100=sokkal többet)

ügyészek

bírók

átlagosnál több ügy

átlagosnál kevesebb ügy

összes válaszadó

áldozatvédelmi szervezetek

65

69

63

67

67

rendőrség

67

63

61

66

65

oktatási intézmények

64

66

59

66

65

civil segítő szervezetek

65

64

60

65

65

szociális intézmények

62

63

59

63

63

pártfogók

57

66

59

62

61

bíróság

59

54

54

58

57

ügyészség

56

53

53

55

54

170

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

3. 3. A jogszabályok szerepe a döntéshozatalban A bírói döntéshozatal jelenlegi gyakorlatában a sértett érdekeinek érvényesítése jelenleg messze elmarad a jogszabályok, és a büntetés társadalmi következményeinek érvényesítése mögött. A kérdésekkel az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk: milyen mértékben határozzák meg az igazságügy szereplőinek a munkáját a jogszabályok, és mennyiben van helye más szempontoknak is a döntéshozatal során, van-e lehetőségük elvonatkoztatni a jogi keretektől. Igazságszolgáltatásról lévén szó, egyáltalán nem meglepő a jogszabályok túlsúlya, találtunk azonban lényeges eltéréseket is a különböző csoportok között. A rangsor tekintetében nincs különbség csoportok között, de a jogszabályok túlsúlya kisebb a bírók, mint az ügyészek szerint, és az átlagosnál több mediációs ügyet adó területeken dolgozók szerint. Érvényesülnek tehát más szempontok is, és azokat a több mediációt elrendelő megyékben inkább figyelembe veszik. (40. ábra) 40. ábra A büntetőeljárásban, a bírói döntéshozatal során betöltött szerep, jelenlegi arányok (százalék)

jogszabályok

a büntetés társadalmi következményei

a sértett érdekeinek érvényesítése FOGLALKOZÁS ügyész bíró MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA A MEGYÉBEN átlagosnál magasabb átlagosnál alacsonyabb

ÖSSZES VÁLASZADÓ

76 67

65 73

72

15 10 17

14

20

14

15 11

16 12

171

Amikor az ideális helyzetre kérdeztünk rá az arányok tekintetében, abban mindenki egyetértett, hogy a jogszabályok súlyát kívánatos lenne csökkenteni, és mindkét másik tényezőét növelni. A sértett érdekeinek jelentőségét azonos mértékben (9-9 százalékponttal) növelnék a bírók és az ügyészek, és valamelyest nagyobb mértékben ott, ahol több ügyet bocsátanak mediációra, mint ott, ahol kevesebbet. Tehát azokban a megyékben, amelyekben magasabb az elrendelt közvetítői eljárások száma, ott az igazságügy szereplői kívánatosnak tartanák, hogy a jogszabályok döntéshozatalban betöltött súlya 50 százaléknál is kisebb legyen, és nagyobb hangsúlyt kapjanak a büntetés következményei és a sértett érdekei. (41. ábra) 41. ábra A büntetőeljárásban, a bírói döntéshozatal során betöltött szerep, ideális arányok (százalék)

jogszabályok

a büntetés társadalmi következményei

a sértett érdekeinek érvényesítése

FOGLALKOZÁS ügyész

61

bíró MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA A MEGYÉBEN átlagosnál magasabb átlagosnál alacsonyabb

ÖSSZES VÁLASZADÓ

54

49

20 22

25 59

57

19 23

26 20

20

21

21

IV. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS 4. 1. A közvetítői eljárás megítélése A közvetítői eljárás beemelésével a büntetőeljárásba a válaszadók döntő többsége egyetért, de még ebben a körben is minden második válaszadónak van valamilyen fenntartása. A bírók véleménye kedvezőbb, mint az ügyészeké, és a vélemények összefüggenek a mediációs gyakorlattal is: előzetes feltevéseinknek megfelelően a több közvetítői eljárást elrendelő megyékben számottevően magasabb azok aránya, akik teljesen egyetértenek az új jogintézmény bevezetésével (53 százalék szemben 45 százalékkal - 42. ábra).

172

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

42. ábra Annak megítélése, hogy a közvetítői eljárásnak a büntetőeljárás részévé vált százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=teljesen ellenzi, 100=teljesen egyetért)

teljesen egyetért

inkább egyetért

inkább ellenzi

teljesen ellenzi

nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész (75)

36

53 10 1

bíró (84)

57

39 22

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (82) átlagosnál alacsonyabb (79)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (79)

53 45

46

39 7 1 48 6 2

46 6 2

173

4. 2. Növeli-e a közvetítői eljárás az igazságszolgáltatás hatékonyságát? A mediációval, mint az igazságszolgáltatás eszközével a válaszadók 12 százaléka maradéktalanul elégedett és további 63 százalék véleménye is inkább kedvező. Ebben a kérdésben az átlagosnál nagyobb arányban elrendelő megyék lényegesen pozitívabban ítélik meg a közvetítői eljárás hatékonyságát, csaknem háromszor annyian tarják teljesen alkalmas eszköznek az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésében, mint a másik csoport (27 százalék szemben a 10 százalékkal). Itt tehát egyértelműen megmutatkozik az az attitűdbeli különbség, amit a kutatás kérdésfeltevéseinél, hipotézisénél megfogalmaztunk (43. ábra). 43. ábra A mediáció alkalmasságának megítélése az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésében, valódi céljainak elérésében százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem tartja alkalmasnak, 100=teljesen alkalmasnak tartja)

teljesen alkalmasnak tartja inkább nem nem tudja

inkább igen egyáltalán nem tartja alkalmasnak

FOGLALKOZÁS ügyész (6 1)

10

bíró (6 3)

16

65

22 3

60

21 3

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasab b (7 0) átlagosnál alacsonyab b (6 0)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (6 2)

27 10

12

57

17

64

23 3

63

22 3

A mediációval kapcsolatos kedvező beállítódásokat jelzi az is, hogy a megkérdezett bírók, ügyészek 77 százaléka, ha sértett lenne egy ügyben, részt venne a közvetíti eljárásban, és csupán 18 százalék állítja ennek ellenkezőjét (5 százalék bizonytalan). Ebben a tekintetben nincs különbség a válaszadói csoportok között. 4. 3. A közvetítői eljárás előnyei, hátrányai A felmérés során a közvetítői eljárás előnyeire és hátrányaira is rákérdeztünk. A két nyitott kérdés közül az előnyökre többen, és többféle dolgot említettek, mint a hátrányokra (260-an és 219-en 366 kedvező és 256 kedvezőtlen következményt). Ez összességében bár egyértelműen pozitív, de valamelyest kiegyensúlyozottabb képet mutat, mint a mediáció megítélése általában. Az előnyök közül kiemelkedik a kárrendezés, a jóvátétel, és a második helyen is tartalmi elem (a sértett és az elkövető személyes viszonyának kedvezőbbé tétele, a kölcsönös előnyök) áll. Ezt

174

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

a bíróságok tehermentesítése, és az eljárás gyorsabbá tétele követi, és hasonló attitűdöt fejez ki az is, amely az eljárás hatékonyságát, egyszerűséget emeli ki (44. ábra). 44. ábra A közvetítői eljárás előnyei (az említések száma*, N=260) megfelelő kárrendezés, jóvátétel az ügyek végén

119

sértett és elkövető jobb viszonyban válhat el, mindkettő elégedett lehet

60

bíróságok tehermentesítése

46

gyorsabb eljárás

44

sértett nagyobb szerepet kap, érdekei jobban érvényesülnek

36

hatékonyabb, egyszerűbb

20

büntetlen előéletű maradhat az elkövető, elterelés

19

társadalmi funkció, a vádlottban tudatosítja, hogy rosszat tett, igazság helyreállítása egyéb válasz

15 7

*mivel egy válaszadó több választ is adhatott, a válaszok összege meghaladhatja a válaszadók számát

175

A hátrányok közül az eljárás elhúzódásának kockázatát emelték ki a legtöbben (többen, mintamennyien az előnyök között utaltak a gyorsaságra). A válaszadók közül itt is viszonylag sokan említették a bürokráciával, adminisztrációval kapcsolatos nehézségeket, mint ahogy ezt a pártfogó mediátorok esetében is láttuk. Ugyancsak megjelenik a szabályozás bizonytalansága, mint fontos, a munkát nehezítő tényező – erre az elemre is utaltunk már a tanulmány korábbi részeiben. Mindkét elem természetes velejárója egy új jogintézménynek, ha egyszerűsíti is a munkát, az adminisztratív terhek növekedésével jár, és a jogszabály finomítására is csak a szolgáltatás működése közben nyílik lehetőség. (45. ábra) 45. ábra A közvetítői eljárás hátrányai

(az említések száma*, N=219) eljárás elhúzódhat, hosszadalmas, lassú

60

elkövető könnyebben megúszhatja, nem érzi a társadalom rosszallását, nincs elrettentő büntetés

52

sok bürokrácia, adminisztráció, bonyolult

28

nem sikeres, eredménytelen, visszaélésre ad lehetőséget

21

szabályozása nem jó, sok a bizonytalanság benne

20

többletmunka az igazságszolgáltatás képviselői számára jómódúak számára előnyösebb, csak fizet és nincs következménye, pénzzel minden megoldható gyakorlat hiánya, még nem bejáratott intézmény egyéb válasz

18 16 15 26

*mivel egy válaszadó több választ is adhatott, a válaszok összege meghaladhatja a válaszadók számát

176

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

4. 4. A közvetítői eljárás környezete A bírók, ügyészek szerint a magyar társadalom „közepesen” érett a mediációra, és ennél nagyobb készültséget érzékelnek az igazságszolgáltatás szereplői körében. Ebben a kérdésben is látható, hogy mind a társadalom, mind a szakma felkészültségét, nyitottságát kedvezőbben ítélik meg a mediációt gyakrabban gyakorló megyék igazságügyi szakemberei, mint a közvetítői eljárástól tartózkodók. A bírók és az ügyészek véleménye között ebben a kérdésben alig van különbség (46-47. ábra). 46. ábra A magyar társadalom egészének nyitottsága a mediáció intézményének elfogadására százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=teljesen ellenzi, 100=teljesen egyetért)

teljesen

inkább igen

inkább nem

egyáltalán nem

nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész (52) 3 b író (55) 8 MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (61)

49

12

60

átlagosnál alacsonyabb (52) 4 ÖSSZES VÁLASZADÓ (53)

44 13 30 5 5

52

25 31 40 3 3

49

5

50

38 3 3

47. ábra Az igazságszolgáltatás szereplőinek nyitottsága a mediáció intézményének elfogadására? százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem, 100=teljesen)

teljesen

inkább igen

inkább nem

egyáltalán nem

nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész (6 5)

16

bíró (6 4)

16

63 59

20 1 0 25

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasab b (7 2) átlagosnál alacsonyab b (6 3)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (6 5)

55

30 14 16

14 1

62

23

61

22 00

177

V. ELÉGEDETTSÉG A SZABÁLYOZÁSSAL ÉS A MEGVALÓSÍTÁSSAL A mediáció jogi szabályozásával összességében közepesen elégedettek a válaszadók, és hasonlóan vélekednek arról is, hogy ügyvédek is szerepet kaphatnak a közvetítői eljárás rendszerében. Lényegesen elégedettebbek azzal, hogy a mediációval kapcsolatos feladatok az Igazságügyi Hivatalnál vannak (48.-51. ábra). 48. ábra A mediáció jogi szabályozásának megítélése százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem elégedett, 100=teljesen elégedett)

teljesen elégedett inkább nem nem tudja

inkább igen egyáltalán nem elégedett

FOGLALKOZÁS ügyész (58) bíró (52)

30 3

59

8

28 11

58

3

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (57) átlagosnál alacso nyabb (54)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (55)

54

29 6

5

60

29 6

6

59

29 6

12

49. ábra Annak megítélése, hogy az ügyvédek is szerepet kaphatnak a közvetítői eljárásban százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem ért egyet, 100=teljesen egyetért)

teljesen egyetért inkább nem ért egyet nem tudja

inkább egyetért egyáltalán nem ért egyet

FOGLALKOZÁS ügyész (54) bíró (57)

14

50 20

16 1

20 33

39

9

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (57)

178

21

43

15 3

18

átlagosnál alacsonyabb (55)

16

45

27

12

ÖSSZES VÁLASZADÓ (55)

16

45

26

130

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

50. ábra Annak megítélése, hogy a közvetítői eljárással kapcsolatos feladatok az Igazságügyi Hivatalnál vannak százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem ért egyet, 100=teljesen egyetért)

teljesen egyetért inkább nem ért egyet nem tudja

inkább egyetért egyáltalán nem ért egyet

FOGLALKOZÁS ügyész (84) bíró (86)

34 4 2

60

30 4 2

65

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (89) átlagosnál alacsonyabb (84)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (85)

72

25 31

60

33 4 2

62

32 4 2

Láthatjuk, hogy minden csoportban 95 százalék körül van az Igazságügyi Hivatal munkájával elégedettek aránya, és azok, akik több közvetítői eljárást rendelnek el, tehát több tapasztalatuk van, még elégedettebbek is a másik csoporthoz képest (12 százalékponttal több a teljesen elégedettek száma).

179

A mediátorok megítélése is nagyon pozitív, különösen azokon a területeken, amelyeken az átlagosnál több ügyet utalnak közvetítői eljárásra, és az ügyészek is kedvezőbb véleményt fogalmaznak meg, mint a bírók. Tehát hasonlóan az Igazságügyi Hivatal megítéléséhez, a pártfogó mediátorokról kialakult vélemény a kedvező átlagnál is pozitívabb azokon a helyeken, ahol több tapasztalat gyűlt össze az első egy éves együttműködés során (23 százalékponttal nagyobb a teljesen kedvező tapasztalatokkal rendelkezők aránya). 51. ábra A pártfogó mediátorokkal kapcsolatos tapasztalatok százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=teljesen kedvezőtlenek, 100=teljesen kedvezőek)

teljesen kedvezőek

inkább kedvezőek

teljesen kedvezőtlenek

nem tudja

inkább kedvezőtlenek

FOGLALKOZÁS ügyész (81) bíró (77)

46

38 41 11

29

59 2 11

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA A MEGYÉBEN átlagosnál magasabb (87) átlagosnál alacsonyabb (78)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (79)

VI. A

58 35

50 31

38

KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS HASZNÁLATA A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN

36 1 5

48 31 11

–

A MEDIÁLHATÓ

BŰNCSELEKMÉNYEK

Azt, hogy válaszadóink mely bűncselekmények esetében tartják alkalmasnak a mediációt, és melyekben nem, úgy tártuk fel, hogy megkértük őket, válasszák ki azt a három ügytípust, amelyekben a leginkább hatékonyan alkalmazható a közvetítői eljárás, és mennyiségi megkötés nélkül azokat, amelyekre nem. A legtöbben a vagyon elleni, illetve a kevésbé súlyos ügyeket említették, ahol a mediációt hatékony eszköznek tekintik. A többi ügytípus tekintetében már igencsak megoszlottak a vélemények, de a konkrét típusok közül csupán a személy elleni cselekmények orvoslása tekintetében vannak többségben azok, akik szerint nem tanácsos a közvetítői eljárás alkalmazása, a súlyosabb esetekre pedig senki nem tartja megfelelő eszköznek (52. ábra). Ha csak az azonos alapon elbírálható ügytípusokat vesszük figyelembe, a vagyon elleni ügyek egyértelműen megelőzik a közlekedésieket és a személy ellenieket; a fiatalkorú terhelttel szemben indított eljárás a felnőtt korúval szemben indítottat; a kevésbé súlyos ügyek a súlyosakat, és a családtagok közötti ügyek az ismeretlenek és az ismerősök közöttieket. Ez utóbbi kettő „alkalmasságát” egyébként azonosnak ítélik, de az is látható, hogy a családtagok közötti ügyekkel kapcsolatban szinte azonos és nagy arányban fordultak elő az azokat mediációra alkalmasnak, illetve alkalmatlannak tartó válaszok.

180

12

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

52. ábra Ügytípusok megítélése a közvetítői eljárás alkalmazása tekintetében (százalék)

hatékony

nem választotta

vagyon elleni

nem alkalmas

74

kevésbé súlyos ügyek

36

62

családtagok között

29

37

fiatalkorú terhelt

2

34

44

33

közlekedési

4

22

30

23 28

42

személy elleni

18

ismeretlenek között

18

70

12

ismerősök között

18

68

14

felnőtt korú terhelt súlyosabb ügyek 1

13

34

48

12

75 21

78

181

A mediációra küldött ügyek aránya szerint számottevő különbség van a közvetítői eljárás alkalmazhatóságának megítélésében. Ahol az átlagosnál nagyobb az ilyen ügyek aránya, kevésbé kötik az alkalmazhatóságot az ügyek súlyosságához, inkább hajlanak az alkalmazására személy elleni, és közlekedési ügyekben, mint ott, ahol kisebb a mediált ügyek aránya. Abban a tekintetben, hogy a vagyon elleni bűncselekmények a leginkább alkalmasak mediációra, az ilyen ügyek tényleges súlyától függetlenül egyetértés van (53. ábra). 53. ábra Ügytípusok megítélése a közvetítői eljárás alkalmazása tekintetében a mediációs gyakorlat szerint (a leghatékonyabb három közé választotta, százalék)

átlagosnál nagyobb

átlagosnál kisebbb

összes válaszadó 74 74 74

vagyon elleni

53

kevésbé súlyos ügyek

31

családtagok között

31 33 33

fiatalkorú terhelt közlekedési személy elleni

17 18 11

ismeretlenek között

14

ismerősök között

13 13 13

felnőtt korú terhelt súlyosabb ügyek

182

38 37

3

19 18 18 18

28 30 25

40

64 62

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

A mediációra alkalmas esetek körét ugyanannyian szűkítenék, mint amennyien bővítenék (18-18 százalék), és csaknem ugyanennyien változtatnának az alkalmas esetek besorolásán. A bírók inkább bővítéspártiak, mint az ügyészek. Az eddig is több ügyet közvetítői eljárásra bocsátó területeken és a tavaly inkább tartózkodó területeken azonos a bővítéspártiak aránya, de az előbbiekben többen szűkítenék a mediálható bűncselekmények körét, mint az utóbbiakban. (54. ábra) 54. ábra A mediációra alkalmas esetek körének kívánatos változtatása százalék

bővítené szűkítené nem tudja

részben bővítené, részben szűkítené nem változtatna

FOGLALKOZÁS ügyész bíró

20

21

21

17 12

39 3 51 2

15

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb

18

átlagosnál alacsonyabb

18

17

ÖSSZES VÁLASZADÓ

18

17

26

19 17

18

37 46 3

44 2

Azok közül, akik (legalábbis részben) bővítenék a mediációra alkalmas bűncselekmények körét, minden harmadiknak nincs konkrét javaslata erre vonatkozóan. A többiek körében a relatív többség a gazdasági bűncselekményeket, adócsalást említette (21 említés), és számottevően válaszolták a közrend, köznyugalom ellen irányuló, ügyeket is (13 említés). Többen utaltak a kisebb vagyon elleni és a közlekedési bűncselekményekre (8 és 7 említés) is, más ügyek említési gyakorisága nem érte el az ötöt.

183

A bírók, ügyészek több mint kétötöde úgy érzi, hogy a közvetítői eljárás egyszerűsíti a munkáját, de a relatív többség szerint inkább nehezíti. A bírók véleménye ebben a tekintetben is lényegesen kedvezőbb, mint az ügyészeké (a bírók 62 százaléka, tehát a többség szerint a mediáció összességében egyszerűsíti a munkáját (55. ábra) 55. ábra Hogyan érinti a mediáció bevezetése a bírók/ügyészek munkáját (százalék)

egyszerűsíti

nehezíti

nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész

31

65 4

bíró

62

31

7

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA

184

átlagosnál magasabb

46

51 3

átlagosnál alacsonyabb

46

49 6

ÖSSZES VÁLASZADÓ

46

49 6

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

VII. TÁJÉKOZOTTSÁG A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRÓL A büntetőbírók és az ügyészek egyaránt elégedettek a mediációval kapcsolatos ismereteikkel: az előbbiek 16, az utóbbiak csupán 9 százalékának van komolyabb hiányérzete, de senki sem akadt, aki teljesen elégedetlen lenne tájékozottságával. Azok, akik munkahelyükön az átlagosnál több közvetítői eljárással találkozhattak, valamelyest tájékozottabbnak érzik magukat, mint azok, akiknek ritkábban nyílt erre lehetőségük. (56. ábra) 56. ábra A mediációra vonatkozó ismeretszint megítélése százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem elégedett, 100=teljesen elégedett)

teljesen elégedett

inkább igen

inkább nem

egyáltalán nem elégedett

nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész (71) b író (72)

29 25

55

16 66

9

58

81

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (75)

33

átlagosnál alacsonyabb (71)

26

60

13

ÖSSZES VÁLASZADÓ (72)

27

60

13

185

Saját ismereteiket ügyész-, illetve bíró társaikéhoz hasonlítva érdekes módon, összességben sokkal tájékozottabbnak ítélik magukat a válaszadók: egytizedük sokkal tájékozottabbnak, majd 60 százalékuk pedig valamelyest tájékozottabbnak. Tehát a válaszadók kétharmada minden csoportban tájékozottabbnak gondolja magát az igazságszolgáltatásban dolgozó kollégáihoz képest. Csupán egyötöd azok aránya, akik viszonylag kevésbé tájékozottnak érzik magukat, és az ilyen válaszadókkal lényegesen gyakrabban találkozni az ügyészek, mint a bírók körében. Azok, akik olyan helyen dolgoznak, amelyeken az átlagosnál elterjedtebb a közvetítői eljárás alkalmazása, nem érzik tájékozottabbnak magukat, mint azok, akik ritkábban találkozhatnak ilyen esetekkel (57. ábra), de a személyes gyakorlat tekintetében számottevő az eltérés azok javára, akik már maguk is utaltak ügyet mediációra (67 pont) azokkal szemben, akik még nem (56 pont). 57. ábra A mediációra vonatkozó relatív ismeretszint megítélése százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem elégedett, 100=teljesen elégedett)

lényegesen tájékozottabb

valamelyest tájékozottabb

lényegesen tájékozatlanabb

nem tudja

valamelyest tájékozatlanabb

FOGLALKOZÁS ügyész (61)

10

b író (66)

10

55 59

26 11

9

20

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (61)

10

átlagosnál alacsonyabb (63)

10

57

19

14

ÖSSZES VÁLASZADÓ (63)

10

57

19

14

53

23 1 13

A közvetítői eljárásra vonatkozó ismeretek elsőszámú forrása a törvény: csaknem minden válaszadó olvasta, és 84 százalék számolt be arról, hogy munkahelyi értekezleten egyeztettek erről (58. ábra). A válaszadók 52 százaléka vett részt valamilyen szervezett ismeret átadáson, a legtöbben előadáson (39 százalék), de képzésen csupán 24 százalék. A személyes mediációs gyakorlat tekintetében csupán ezen három ismeretforrásnál mutatkozik különbség: mindhármat lényegesen többen említették azok közül, akik már maguk is utaltak ügyet közvetői eljárásra, mint azok, akik nem (előadás: 48 és 24 százalék, konferencia 28 és 18 százalék, képzés 27 és 17 százalék), de még a több ügyet mediáló megyékben is csupán 60 százalék azok aránya, akik a három közül bármelyiket említették.

186

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

58. ábra A mediációra vonatkozó ismeretek forrásai százalék

olvasta, ismeri a törvényt

99

munkahelyi értekezleten egyeztettek a közvetítői eljárás egyes kérdéseiről

84

utána olvasott

53

hallotta mediációs szakemberek előadását

39

mediációval foglalkozó konferencián vett részt

24

részt vett mediációs képzésen

24

külföldön szerzett tapasztalatai vannak

3

egyéb

3

VIII. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ALKALMAZÁSA A ténylegesen mediációra küldött ügyek arányát minden körben jelentős mértékben felülbecsülik, összesen a vádemelésekhez viszonyított valóságos arány (1,3%) körülbelül hét és félszeresére teszik. (59. ábra). 59. ábra A Magyarországon 2007-ben mediációra kerülő (1000 büntetőügy közül mennyi került mediációra) a becslések átlaga, darab

ügyek

arányának

becslése

FOGLALKOZÁS ügyész

98 98

bíró MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA A MEGYÉBEN átlagosnál magasabb

111

átlagosnál alacsonyabb

96

ÖSSZES VÁLASZADÓ a mediációs ügyek valós aránya

98 13

187

A válaszadók szűk kétharmadának (62 százalék) van tapasztalata a közvetítői eljárásról, ennyien utaltak már ügyet mediációra. Az ügyészek közül valamelyest többen mondták, hogy utaltak már ügyet mediációra, mint a bírók közül, a területi adatok pedig szoros összefüggésben vannak a (mintavétel alapjául is szolgáló) makrostatisztikai adatokkal (60. ábra). 60. ábra Utalt-e már ügyet mediációra, közvetítői eljárásra? százalék FOGLALKOZÁS ügyész bíró

65 59

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb átlagosnál alacsonyabb ÖSSZES VÁLASZADÓ

85 58 62

A válaszadóktól megkérdeztük, hogy hány ügyben rendeltek el közvetítői eljárást. Az egy bíró, illetve ügyész által mediációra utalt ügyeknek a beszámolók alapján számított átlagos száma 2007-ben 4,9 volt. Azokban a megyékben, amelyekben az átlagosnál nagyobb arányban rendelnek el közvetítői eljárást, az átlag 8,2, ahol kisebb az aránya 3,4. A becslések jelentős mértékben (összesen 2,1-szeresen, az előbbiek körében 1,8-szeresen, az utóbbiakéban 2,6-szeresen) meghaladják az egy ügyészre, illetve bíróra jutó tényleges értéket. Ebben szerepet játszhat, hogy a válaszadók a vélt elvárásoknak való megfelelés érdekében mindazon ügyeket ideszámítják, amelyekben részt vettek, és így vagy úgy, mediációra kerültek. Mindenesetre a bírók és az ügyészek között nincs különbség a becslés tekintetében. Egyébként, a személyes tapasztalat alapján becsült érték lényegesen kevésbé túlzó, mint a makroszintű becslés, ami több mint hétszeresen haladta meg a tényleges értéket (61. ábra). 61. ábra A 2007-ben közvetítői eljárásra utalt ügyek átlagos száma

188

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

FOGLALKOZÁS ügyész

4,2 4,1

bíró MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA A MEGYÉBEN átlagosnál magasab b

8,2

átlagosnál alacsonyab b

3,4

ÖSSZES VÁLASZADÓ

4,2

a mediációs ügyek valós aránya

1,5

A mediációra küldött ügyek kimenetelével összességében inkább elégedettek a válaszadók. A véleményalkotás ebben a tekintetben is összefügg a gyakorlattal: elégedettebbek azokon a helyeken, ahol több ügyet küldenek közvetítői eljárásra, mint azokon, ahol kevesebbet. Könnyen előfordulhat, hogy az ügyek kimenetelével való elégedetlenség is szerepet játszik abban, hogy kevesebb bűncselekmény esetében rendelnek el közvetítői eljárást (62. ábra). 62. ábra 2007-ben közvetítői eljárásra utalt ügyek kimenetének megítélése azok körében, akik utaltak már ügyet mediációra, százalék, zárójelben átlagok 100 fokú skálán (0=egyáltalán nem elégedett, 100=teljesen elégedett)

teljesen elégedett

inkább igen

inkább nem

egyáltalán nem elégedett

nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész (68 ) bíró (64 )

25

15 4 3

54

16

65

11 7

54

10 4 3

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb (71 ) átlagosnál alacsonyabb (65)

ÖSSZES VÁLASZADÓ (66 )

29 19

21

60

59

14 6 2

13 5 2

189

A közvetítői eljárás elrendelésében a bírók és ügyészek meghatározó szerepet tulajdonítanak a jogszabályoknak, bármely más tényező jelentősége eltörpül emellett. A másodsorban említett tényezők közül az egyéni mérlegelés, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumi vélemény, és a legfőbb ügyészségi emlékeztető játszanak fontos szerepet (33. táblázat). 33. táblázat A mediáció alkalmazásában szerepet játszó intézményi környezet százalék a legfontosabb jogszabály 91 egyéni mérlegelés 5 helyi szokás, gyakorlat 2 Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumi vélemény 1 legfőbb ügyészségi emlékeztető 1 belső (helyi) írásbeli iránymutatás 1 belső (helyi) szóbeli iránymutatás 0

szerepet játszik 7 72 30 51 45 37 23

A felmérésben szereplő három konkrét helyi hatás (írásbeli vagy szóbeli iránymutatás, illetve helyi szokás) valamelyikét külön-külön a válaszadók legfeljebb egyharmada említette, de a három közül legalább egy a válaszok 58 százalékában szerepelt. A helyi hatások, és a személyes mediációs gyakorlat fordított összefüggést mutat: azok, akik még nem utaltak ügyet közvetítői eljárásra, nagyobb arányban említették (62 százalék), mint azok, akik már igen (56 százalék). Ennél is nagyobb különbséget tapasztalunk a környezeti hatást közvetlenül kifejező csoportosítás szerint: azokon az ügyészségeken, bíróságokon, amelyekből az átlagosnál nagyobb arányban kerülnek bűncselekmények mediációra, kevesebben (42 százalék) utaltak helyi hatásokra a közvetítői eljárás elrendelése során, mint azokban, amelyekben kisebb az ilyen ügyek aránya (61 százalék). Ez azt jelzi, hogy a szereplők, annak eldöntése során, hogy az adott bűncselekményt mediációra utalják-e, nagyobb ellenállást érzékelnek helyi szinten, mint amekkorát a tágabb környezet felől (63. ábra). 63. ábra A helyi hatások említési gyakorisága a mediációs gyakorlat szerint (százalék) MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA A MEGYÉBEN átlagosnál nagyo bb

42

átlagosnál kisebb

61

SZEMÉLYES MEDIÁCIÓS GYAKORLAT utalt ügyet mediációra nem utalt

ÖSSZES VÁLASZADÓ

190

56 62

58

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

Az érintettek bő kétharmada arra számít, hogy nőni fog azoknak az ügyeknek a száma, amiket mediációra fog küldeni, és kevesebben gondolkodnak így azokon a helyeken, amelyeken eddig az átlagosnál több ilyen ügy akadt, mint azokon, amelyeken eddig kevésbé éltek ezzel a lehetőséggel, tehát ezeken a helyeken is nyitottság tapasztalható a mediáció iránt. Ez a nyitottság azt is jelzi, hogy nem csalódtak a közvetítői eljárásban az első év során, a továbbiakban is számolnak a mediációval, és megítélésük szerint növekedni fog ennek a jogintézménynek a jelentősége. (64. ábra). 64. ábra A mediációra küldött ügyek számára vonatkozó várakozások (százalék

számottevően nőni fog valamelyest csökkenni fog

valamelyest nőni fog számottevően csökkenni fog

nem fog változni nem tudja

FOGLALKOZÁS ügyész

4

bíró

4

20 3 13

68 63

19

13

02

11

11

MEDIÁCIÓS ÜGYEK ARÁNYA átlagosnál magasabb

6

átlagosnál alacsonyabb

4

ÖSSZES VÁLASZADÓ

4

39

42 70

65

16 7 0 3

20

A válaszadók többségével (58 százalék) már előfordult, hogy az eljárás során tájékoztatta a feleket a mediáció lehetőségéről, de ők nem éltek vele. Azok, akiknek van ilyen tapasztalatuk, átlagosan 9 ilyen esettel találkoztak gyakorlatuk során. A bírók közül nemcsak lényegesen többen, de gyakrabban is jártak így, mint az ügyészek körében (76 százalék, átlagosan 12-szer, illetve 43 százalék, átlagosan 5-ször), de a mediációs ügyek elterjedtsége szerint nincs különbség sok és a kevés ügyet közvetítői eljárásra bocsátó területek között.

IX. A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS ELEMEI A felmérés során a mediációs folyamat elemei, jellegzetességei, lehetséges következményei közül 14-et soroltunk fel, és először arra kértük a válaszadókat, hogy ítéljék meg, mennyire látják megvalósulni ezeket, majd hogy azt is mondják meg róluk, miként érintik az igazságszolgáltatás céljait. A legtöbben (tíz közül kilenc válaszadó) a mindkét fél érdekeinek megjelenését, a felek szembesülését, és a terheltnek felkínált új esélyt ítélik olyannak, ami a közvetítői eljárás révén teljesül. A bírók, illetve az ügyészek tapasztalata között kicsik a különbségek, és ezek jellege sem egyértelmű, legalábbis nem kizárólag a következmények irányával függenek össze (65. ábra).

191

8

03

65. ábra A mediáció következményeinek megvalósulása ügyészek és bírók körében (százalék)

ügyész

bíró

összes válaszadó 91 94 92 91 92 91

a mediáció során mindkét fél érdekeit szem előtt tartják. a mediáció során szembesül a sértett és a terhelt.

84 78 81 83 76 80 85 73 79 72 77 74 67 71 69 63 70 66 63 62 62 60 63 61

a mediáció új esélyt ad a terheltnek. a mediáció következtében számottevően mérséklődik a sértett kára. a sértett érdekei nagyobb hangsúlyt kapnak a terhelt felelősséget vállal az elkövetett cselekményért. mindkét fél nagyobb megnyugvást talál a mediáció révén. az eredmény feletti kontro ll a felek kezében van a mediáció következtében a bűnösök megúszhatják a büntetést. a terhelt szembesül tettének súlyával, következményeivel

53 55 54 58 50 54

a mediáció nem a múltra fókuszál, hanem a jövőre csak pénzbeni kártérítés tö rténik, meg lehet „vásárolni” a büntetlenséget. a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből a szembesülés és a jóvátétel hatékonyabban szolgálja az igazságszolgáltatás célját, mint a büntetés

192

41 51 46 43 33 38

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

Ha összehasonlítjuk a közvetítői eljárást nagyobb- és kisebb arányban gyakorló bíróságok, ügyészségek dolgozóinak véleményét, az előbbiek egyrészt inkább tapasztalják az eljárás során a feleket érintő kedvező következményeket (például újabb esély a terheltnek, a terhelt felelősségvállalása, a sértett kárának mérséklődése). Másrészt ugyanők kevésbé ítélik úgy, hogy kicsúszna a kezükből az igazságszolgáltatás (meg lehet „vásárolni” a büntetlenséget, a bűnösök megúszhatják a büntetést, az eredmény feletti kontroll a felek kezében van). A legnagyobb különbséget ott tapasztalhatjuk, hogy a közvetítői eljárást az átlagosnál nagyobb arányban elrendelő megyékben fele annyian gondolják, tehát nagy mértékben elutasítják azt, hogy a mediáció során csak pénzbeli kártérítés történik, és meg lehet vásárolni a szabadságot, mint a kevesebb ügyet mediációra bocsátó területeken. A közvetői eljárást nagyobb arányban elrendelő bíróságok, ügyészségek szakemberei úgy érzékelik, hogy jelentősen mérséklődik a sértett kára, a terhelt felelősséget vállal a bűncselekményért, és a mediáció során új esélyt kaphat, az egész folyamat a jövőre és nem a múltra koncentrál. Kevésbé értenek egyet azzal, hogy a mediációval meg lehet úszni a büntetést, és hogy a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből. Ezeken a helyeken inkább elfogadott nézet az, hogy a szembesülés és a jóvátétel hatékonyabban szolgálja az igazságszolgáltatás céljait, mint a büntetés. Az mondhatjuk tehát, hogy a szakemberek tapasztalatai szerint a mediáció bevezetésével nagy mértékben érvényesültek a jogalkotó szándékai, és hangsúlyosan megjelentek a fent említett elemek, a mediációnak tulajdonított előnyök. Mindenki egyetért azzal, hogy a folyamat során szembesülnek egymással a felek, megjelennek és nagyobb hangsúlyt kapnak a sértett fél érdekei, ugyanakkor a több mediációs tapasztalattal rendelkező megyékben az igazságszolgáltatás szakemberei nagyobb arányban érzékelik azt, hogy a mediáció bevezetésével érvényesült a valódi felelősségvállalás és a helyreállítás, és ezeken keresztül hatékonyabban érhetők el az igazságszolgáltatás céljai (66. ábra).

193

66. ábra A mediáció következményeinek megvalósulása a mediációs ügyek súlya szerint (százalék)

a mediációs ügyek aránya az átlagosnál magasabb a mediációs ügyek aránya az átlagosnál alacsonyabb összes válaszadó a mediáció során mind két fél érdekeit szem előtt tartják. a mediáció során szembesül a sértett és a terhelt. a mediáció új esélyt ad a terheltnek.

80 81

a mediáció köv etkeztében számottevően mérséklődik a sértett kára.

78 80 81 79 79 83 73 74 72 69 69

a sértett érdekei nagyobb hangsúlyt kapnak a terhelt felelősséget vállal az elkövetett cselekményért. mindkét fél nagyobb megnyugvást talál a mediáció révén. 59

az eredmény feletti kontroll a felek kezében van a mediáció következtében a bűnösök megúszhatják a büntetést. a terhelt szembesü l tettének súlyával, köv etkezményeivel

54

a mediáció nem a múltra fókuszál, hanem a jövőre csak pén zbeni kártérítés történik, meg lehet „vásárolni” a büntetlenséget. a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből a szembesülés és a jóvátétel hatékonyabban szolgálja az igazságszolgáltatás célját, mint a

194

91 92 92 94 90 91 88

53 54 28

64 62 63 61 61 60

59 54 42 47 46 47 37 38

67 66

90

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

A 14 jellegzetesség, következmény közül átlagosan hatról állították a válaszadók azt, hogy erősítik az igazságszolgáltatás céljait, és kevesebb, mint fele ennyiről (2,7) azt, hogy gyengítik. Az „erősítések” tekintetében nincs különbség a szakágak és a mediációs ügyek aránya szerint, de a „gyengítést” többször említették az ügyészek (3,0), illetve ott, ahol az átlagosnál kevesebb ügyet utalnak mediációra (3,2), mint a bírók (2,1), illetve ott, ahol a mediációra küldött ügyek aránya átlag feletti (1,9). A válaszadók a sértett kárának mérséklődését, érdekeinek jobb érvényesülését fogadják a leginkább kedvezően, és a büntetés elmaradását (meg lehet „vásárolni” a büntetlenséget, a bűnösök megúszhatják a büntetést) a legkevésbé kedvezően. A kontroll átengedésének megítélése is valamelyest kedvezőtlenebb, de a relatív többség indifferensnek ítéli. (67. ábra) 67. ábra A mediáció következményeinek hatása az igazságszolgáltatás céljainak megvalósulására (százalék)

erősít

nem érinti

gyengít

nem tudja

a med iáció kö vetkeztében számottevően mérséklődik a sértett kára. a med iáció során mindkét fél érd ekeit szem elő tt tartják. a sértett érd ekei nagyobb hangsúlyt kapnak

67

26

53

66

28

51

66

28

41

a terhelt felelősséget vállal az elkövetett cselekményért.

65

a terhelt szembesül tettének súlyával, következményeivel

64

a mediáció új esélyt ad a terheltnek.

56

a mediáció során szembesül a sértett és a terhelt.

53

mindkét fél nagyobb megnyugvást talál a mediáció révén. a szembesülés és a jóvátétel hatékonyabban szolgálja az igazságszolgáltatás célját, mint a büntetés a mediáció nem a múltra fókuszál, hanem a jövőre

a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből csak pénzbeni kártérítés történik, meg lehet „vásárolni” a büntetlenséget. a mediáció következtében a bűnösök megúszhatják a büntetést.

30

33

92 31 63 29

54

31 14

19 2

40

32

az eredmény feletti kontroll a felek kezében van

16

43

50 39

15 2

19

2 10 4

36 53

32

2

31

2

9

23

65

3

9

23

65

2

195

A válaszokat a könnyebb áttekinthetőség érdekében többváltozós elemzéssel tipizáltuk. A faktorelemzés révén a beállítódások három fő irányát különböztettük meg. Az első a terhelt „felelőssége” (szembesülése, felelősségvállalása) köré szerveződik, így összhangban van a büntetőeljárás „bevett” céljaival. A másodikban a büntetés elmaradása, a kontroll átengedése a központi kategóriák, a harmadik pedig jövőorientált, a sértett kárpótlása, illetve a két fél érdekeinek „összefésülése”, tehát a mediáció révén érvényesülő új, specifikus elemek köré szerveződik (34. táblázat). 34. táblázat A mediáció jellegzetességeinek hatása tekintetében (faktorsúlyok, -1 teljesen kedvezőtlen, +1 teljesen kedvező)

kialakuló

véleménytípusok kompenzáció, jövőorientáció, kölcsönös előnyök

a terhelt felelőssége

büntetés elmaradása

,856

,110

,012

,848

,097

,003

,594

,175

,320

,413

,246

,212

,255

,241

,085

,137

,827

,087

,115

,728

,147

az eredmény feletti kontroll a felek kezében van

,396

,521

-,073

a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből

,072

,477

,153

-,013

-,072

,588

,131

,162

,572

-,031

,158

,478

,357

,143

,437

,266

,090

,421

a terhelt szembesül tettének súlyával, következményeivel a terhelt felelősséget vállal az elkövetett cselekményért a szembesülés és a jóvátétel hatékonyabban szolgálja az igazságszolgáltatás célját, mint a büntetés a mediáció során mindkét fél érdekeit szem előtt tartják a mediáció során szembesül a sértett és a terhelt a mediáció következtében a bűnösök megúszhatják a büntetést csak pénzbeni kártérítés történik, meg lehet „vásárolni” a büntetlenséget

a mediáció következtében számottevően mérséklődik a sértett kára a mediáció új esélyt ad a terheltnek a sértett érdekei nagyobb hangsúlyt kapnak a mediáció nem a múltra fókuszál, hanem a jövőre mindkét fél nagyobb megnyugvást talál a mediáció révén

196

- Attitűdvizsgálat - Kérdőíves felmérés büntetőbírók és ügyészek körében -

Az első két tényező hatásának megítélése kedvezőbb a bírók körében, a harmadiké pedig az ügyészekében, vagyis az előbbiek jobban kötődnek a közvetítői eljárásnak kevésbé újszerű elemeihez, és kevésbé nyugtalanítja őket, hogy a kontroll kikerül a kezükből. Az ügyészek beállítódásai viszonylag kedvezőbbek a közvetítői eljárás újszerű elemei irányában, miközben a bíróknál jobban zavarja őket az, hogy ennek következtében kicsúszik kezükből az igazságszolgáltatás. A közvetítői eljárás alkalmazásának gyakorisága szerint megkülönböztetett területeken dolgozók véleménye között csupán a második és a harmadik tényező tekintetében van összefüggés: mindkettőnek kedvezőbb (pontosabban a másodikat tekintve lényegesen kevésbé kedvezőtlen) hatást tulajdonítanak az átlagosnál több ügyet mediációra bocsátó bíróságok, ügyészségek dolgozói. Ez azt jelenti, hogy a közvetítői eljárásnak a jövőorientációt, a kompenzációt, illetve a kölcsönös előnyöket megjelenítő új, speciális elemei révén lényegesen inkább érvényesülnek az igazságszolgáltatás ezen céljai a mediáció tekintetében nagyobb mediációs gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező szereplői szerint, mint a mediációt az átlagosnál visszafogottabban alkalmazó megyék bírói, ügyészei szerint. Másrészt kevésbé aggasztja őket, hogy ezzel párhuzamosan csökken a személyes ráhatásuk az ügyek kimenetére, következményeire. Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a két csoport nem pontosan ugyanazoknak a céloknak az érvényesüléséről beszél, mivel már abban is különböznek egymástól, hogy miket tartanak a büntetőeljárás céljainak.

197

A mediáció intézményének megítélésére vonatkozó véleményeket oly módon is vizsgáltuk, hogy hat állítást soroltunk fel, amelyekben különféle kimeneteket, illetve kompetenciákat fogalmaztunk meg. A kijelentések közül azokat fogadták el a legszélesebb körben, amelyekben az igazságszolgáltatás szereplőinek a felek megegyezésével végződő esetekben is van mozgástere valamilyen büntetés kiszabására, vagyis azokban, amelyek kompetenciát biztosítottak számukra arra, hogy módosítsák a mediáció következményeit. A legkevésbé elfogadott kijelentések pedig azok, amelyek magának a mediációs folyamatnak a korlátozására, illetve feleslegességére utaltak. Az átlagosnál elterjedtebb mediációs gyakorlattal bíró területeken a másodikként említett típus aránya a nagyobb, az átlagosnál kevesebb ügyet mediációra bocsátó területeken dolgozók körében pedig az elsőként említetteké (35. táblázat). Az átlagosnál nagyobb számban mediációt elrendelő megyékben inkább támogatják azt a nézetet, hogy a felek megállapodásához az igazságszolgáltatásnak már nincs mit hozzátennie, és kevésbé azt, hogy a megállapodás ellenére is szükség van büntetésre. Azzal is kevésbé értenek egyet, hogy a mediációnak csak anyagi kár jelentkezése esetén van létjogosultsága. 35. táblázat A mediáció következményeinek megítélése (100 fokú skála, 0=egyáltalán nem ért egyet, 100=teljesen egyetért)

a felek megállapodását mindenképpen figyelembe kell venni, de a megállapodásnak és a büntetésnek együttesen kell elégtételt szolgáltatnia az elkövetett bűncselekményért ha van megállapodás, de az okozott kár teljes egészében nem térült meg, más büntetés alkalmazása is szükséges ha a felek megállapodásával lezárul az ügy, ahhoz a bíróságnak nincs mit hozzátennie ha van megállapodás, a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a büntetést ha a megállapodás teljesítése a büntetőeljárás felfüggesztésénél tovább tart, a bírónak nem szükséges bevárnia azt, és ettől függetlenül hozhat ítéletet ha nem merült fel anyagi kár a sértett részéről, akkor szükségtelen a mediáció

198

átlagosátlagosösszes nál nál több válaszkevesebb ügy adó ügy

ügyészek

bírók

81

80

74

82

81

77

72

75

75

75

64

61

70

61

63

59

64

65

61

61

46

44

46

45

45

39

41

30

41

40

Dr. FLECK ZOLTÁN – DR. GYULAVÁRI ÁGNES – DR. NAVRATIL SZONJA

JOGALKALMAZÓI ATTITŰDÖK A MEDIÁCIÓVAL KAPCSOLATBAN

I. A VIZSGÁLT MINTA ÁLTALÁNOS ADATAI Mivel a kutatás célja a büntető igazságszolgáltatás jogalkalmazói körének vizsgálata volt, különös tekintettel a mediáció témakörére, ezért a mintában kifejezetten csak ügyészek és büntető bírók szerepelnek. A megkérdezettek 67%-a ügyész (202), 32%-a pedig büntető ügyszakos bíró (99) volt. A kutatás adatai azonban nemcsak a mediációról, és annak gyakorlati megvalósulásáról szóló tudásunkat bővítik, hanem képet adnak a magyar büntető jogalkalmazás önképéről, szerepfelfogásáról, attitűdjeiről. A jelen elemzés célja kettős. Egyfelől egy átfogó, és általános képet kíván adni a büntető jogalkalmazásról, annak résztvevőiről, másfelől a mediáció, mint új jogintézmény szerepét és helyzetét szeretné felmérni az elmúlt egy év tapasztalatai alapján. Eme kettőség szinte kötelezi az elemzőt arra, hogy a kutatási adatok vizsgálatát egy nagyobb, szélesebb viszonyrendszerbe ágyazva végezze el, nevezetesen a megtorló és a helyreállító igazságszolgáltatás paradigmáinak összevetése mentén. A jelen elemzés elsődleges szempontja így a két rendszer jellemzőinek feltárása lett. A kutatás eredményeit ezért megpróbáltuk a két eszmerendszer mentén értelmezni, és azt megvizsgálni, hogy Magyarország melyikhez is tartozik inkább. 1. 1. Életkor, ítélkezési gyakorlat Ha a minta életkorát, illetve az igazságszolgáltatásban eltöltött időtartamot megnézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a bírók és ügyészek átlagéletkora kifejezetten fiatal, 40 év. A minta kétharmada 46 év alatti személyekből áll. Az életkor következtében a büntető jogalkalmazók 56%-a még csak maximum 10 éve van a pályán. A 11 és 20 év közötti munkaviszonnyal rendelkezők aránya 25%. 36. táblázat BÍRÓK/ÜGYÉSZEK MUNKAVISZONYÁNAK IDŐTARTAMA N % 1-10 év munkaviszony 166 56.3% 11-20 év munkaviszony 76 25.8% 21-30 év munkaviszony 41 13.9% 31-43 év munkaviszony 12 4.1% Összesen: 295 100,0%

A bírók tekintetében az országos adatok alátámasztják a fenti arányokat, azaz, hogy jelentős a fiatal bírók aránya. A bírók között a korösszetételük alapján tehát még mindig dominál a kevésbé tapasztaltak száma. „A bírói kar ítélkezési gyakorlat szerinti összetétele 2007. november 30. napjáig a következők szerint változott. A helyi bíróságokon csökkent a 10 év alatti gyakorlattal

199

rendelkező bírák aránya, a 2006. évi 54%-ról 50,8%-ra. A hosszabb bírói gyakorlattal rendelkező helyi és megyei bírósági bírák körében növekedett a 11–20 éves gyakorlattal rendelkező bírák aránya, a 2006. évi 39,7%-ról 41,5%-ra. A 30 év feletti gyakorlattal rendelkező helyi és megyei bírósági bírák aránya az előző évhez képest kis mértékben javult (7,6%-ról 9,1%-ra).”181 Az ügyészek esetében csak életkori adatokkal rendelkezünk, de ezekből is megállapítható, hogy a 40 év alatti ügyészek száma, azaz, akik körülbelül 10 éve dolgoznak a pályán, plusz, mínusz egy-két év, 50,9%.182 Ha összehasonlítjuk a bírói és az ügyészi adatokat, azt mondhatjuk, hogy a bírói kar valamivel fiatalabb talán, mint az ügyészi. 1. 2. Nemi jellegzetességek A mintában 60% nő és 40% férfi található. Ez a bírói országos adatokhoz képest kiegyenlítettebb képet mutat, mivel ott a nők aránya kifejezetten magasnak mondható. „A bírói kar nemek szerinti összetételét megvizsgálva megállapítható, hogy a helyi bíróságokra beosztott bírák közül 72,6%, a megyei bíróságokon működők körében 66,1% a női bírák aránya. A 2006. évihez képest tehát 2007. november 30. napjáig a helyi bíróságokon és a megyei bíróságokon is minimálisan csökkent a női bírák aránya.”183 A bírósági arányokat feltehetően a nagyarányú ügyészi részvétel módosítja, ám ez sajnálatos módon nem állapítható meg számokkal is alátámasztva, mivel a Legfőbb Ügyész éves parlamenti beszámolója ezen adatokat sem tartalmazza. 1. 3. Korábbi pozíció, második diploma A megkérdezettek 40%-a jelezte, hogy dolgozott korábban más igazságügyi területen is. A büntető jogalkalmazók 7%-a volt korábban ügyvéd, 6% volt bíró, és 5% volt ügyész, 5,8% pedig jogtanácsos volt előzőleg. Az igazságügyi rendszeren belüli mobilitás tehát létezik, de egyik esetben sem éri el a 10%-ot. Érdekes viszont, hogy több mint kétszer annyi ügyvéd váltott át az ügyészi szakmára, mint amennyiből bíró lett. Bár az ügyvédek ügyészi pályára történő mozgásának kifejezetten ellentmond az a tény, hogy a bírói foglalkozás társadalmi presztízse egészen a közelmúltig kifejezetten magasnak számított, amelyhez képest az ügyészségi munka alacsonyabb presztízst jelentett. Érdemes viszont azt is megjegyezni, hogy a juttatások mértéke szinte teljes egészében fedi egymást a két szakma esetében. A kezdő ügyészi és bírói alapilletmény legalacsonyabb összege 2007-ben 339.000.-Ft volt. 37. táblázat MI VOLT KORÁBBAN: ÜGYVÉD

Nem említi Említi ÖSSZESEN

ALMINTA

Ügyész 89,5% 10,5% 100%

ÖSSZESEN

Bíró 96,6% 3,4% 100%

93,8% 6,2% 100%

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének 2007. évi parlamenti tájékoztatója. http://www.birosag.hu/engine.aspx?page=OIT_ParlamentiTajekoztatok 182 A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének országgyűlési beszámolója az ügyészség 2007. évi tevékenységéről. http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu 183 Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének 2007. évi parlamenti tájékoztatója. http://www.birosag.hu/engine.aspx?page=OIT_ParlamentiTajekoztatok 181

200

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

Ahhoz azonban, hogy az igazságszolgáltatáson belüli mobilitásról mélyebb összefüggéseket állapítsunk meg, további kutatási adatok lennének szükségesek. Érdemes lenne az ellentétes irányú mobilitást is megvizsgálni, tehát az ügyészi és bírói karból kiváló egyéneket, valamint kifejezetten hasznos lenne egyfajta életpálya elemzést adni az igazságszolgáltatás résztvevőiről. Ami a büntető jogalkalmazók képzettségi szintjét illeti, a megkérdezettek 18%-a rendelkezik második diplomával, akiknek több mint a fele 1997 és 2008 között szerezte azt. Ez arra mutat, hogy az utóbbi időben, az elmúlt tíz évben a jogalkalmazás területére is elkezdett begyűrűzni az élethosszig tartó tanulás követelménye.

II. A BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJAI ÉS FELADATAI 2. 1. Megtorló, vagy helyreállító igazságszolgáltatás A kutatás, annak érdekében, hogy egy átfogó képet kaphassunk a büntető jogalkalmazók világképéről, több kérdésben is foglalkozik az igazságszolgáltatás feladatival és céljaival. A kérdések elemzése elvezet bennünket oda, hogy melyik nagy elméleti paradigma, a megtorló, vagy a helyreállító igazságszolgáltatás rendszerét tudják inkább magukénak a hazai jogalkalmazók. Mivel Európa nyugati felén mára már kifejezetten széles körben elterjedtnek tekinthető a helyreállító rendszer, így mindenképpen érdemes foglalkozni azzal, hogy ez mennyiben érte el Magyarországot is. A személet megjelenése az 1970-es évekre datálható, amikor is a megtorló rendszer hatástalansága, alacsony hatékonysága miatt más eszközöket és módszereket kerestek a büntető igazságszolgáltatással foglalkozó szakemberek.184 Ezt követték az ENSZ deklarációk, 2002.-ben a helyreállító igazságszolgáltatás alapelveiről, majd 2006.-ban a „Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazásáról” c. módszertani kiadvány. Az ENSZ mellett a kérdéssel az Európai Unió is részletesen foglalkozott, melynek végeredményeként az Unió Tanácsa a 2002. március 15.-i kerethatározatában rendelkezett az áldozat büntetőeljárási jogairól.185 Az Európai Unió Tanácsának a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, kerethatározatának (2001/220/IB) 10. cikke értelmében minden tagállamnak törekednie kell arra, hogy ösztönözze a sértett és az elkövető közötti közvetítést, illetve köteles biztosítani, hogy a közvetítés eredményeként létrejött megállapodások a büntető ügyekben figyelembe vehetők legyenek. A kerethatározat a nemzeti jogalkotóra bízza, hogy milyen tárgyú büntető ügyekben teszi lehetővé a közvetítést. A kerethatározat a 10. cikkhez kapcsolódóan teljesítési határidőként 2006. március 22-ét jelölte meg. A határozat tartalmának, illetőleg a tudományos élet képviselői ösztönzésének hatására az itthoni büntető igazságszolgáltatási reform törekvései is elindultak ebbe az irányba, így ebből a szempontból is érdekes lehet, hogy a jövőbeni jogszabály módosítások milyen közegben tudnak majd érvényesülni.

Gönczöl Katalin: A szolgáltatott igazság. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/sajto/gonczol_szolgaltatott_igazsag_es.doc. 185 Fellegi Borbála: a helyreállító igazságszolgáltatás nemzetközi és hazai szabályozása. www.fellegi.hu/files/ELTE_RJ_Szabalyozas_Nemz_Magyar.ppt 184

201

Kérdés, hogy milyen eredményeket várhatunk a helyreállító rendszertől. A helyreállító szemlélet jeles hazai képviselője, Dr. Gönczöl Katalin által idézett Duff szerint „A 20. század végének felfogásában az elkövető olyan felelősen cselekvő ember, akit bűnösnek ítélt cselekedetének következményével érzelmileg is szembesíteni kell. Csak így nyerhető meg ugyanis arra a párbeszédre, amelynek tárgya az erkölcsi és az anyagi jóvátétel. A szembesülést követő bűntudat, jóvátétel viszont csak attól várható el, aki még tartozik valahová, és ott számíthat valamire. Jó esetben arra, hogy az általa is méltányosnak ítélt büntetéssel „megválthatja” bűneit és „elnyeri a bocsánatot”. Ennek eredményeként a közösségben majd számon tartják és visszafogadják, hiszen nem őt bélyegzik meg, rekesztik ki, hanem azt, amit rosszul tett.” 186 2. 2. Megállapítások A kutatás több oldalról közelítette meg a célok és feladatok témakörét. Az igazságszolgáltatás lehetséges elsődleges céljai között szerepelt például a társadalom védelme, a megtorlás, a megelőzés, a jogalkotó akaratának érvényesítése, a sértettnek nyújtott jóvátétel, vagy a normakommunikáció szempontja. Ha a fent feltett dilemmát - azaz, hogy megtorló, vagy helyreállító igazságszolgáltatás - el akarjuk dönteni, akkor nehéz helyzetbe kerülünk, a kutatás eredményei ugyanis pontosan azt mutatják, hogy egyfajta kettőség jellemzi a magyar büntető jogalkalmazókat ebben a tekintetben. Az egyértelműen látszik, hogy a helyreállító szemlélet szempontjai megtelepedtek már itthon, de az is egyértelműen megállapítható, hogy a megtorló rendszer is létező paradigma még. Mondhatni, most éljük az egyik paradigmából a másikba való átmenet időszakát. Ezt támasztja alá, hogy a kifejezetten a sértettre fókuszáló kérdések esetében jól látszik a helyreállító rendszer érvényesülése, de az elkövetőre, és a károk helyreállítására vonatkozó kérdések esetében már sokkal inkább a megtorlás szempontjai érvényesülnek. Ebből a szempontból fontos még megemlíteni, hogy alapvetően minden kérdésben inkább az ügyészi kar áll a megtorló rendszer mellett, a büntető bírói kar pedig inkább nyitott a helyreállító szemlélet felé. 2. 3. Kutatási eredmények A fent jelzett kettős személet egyértelműen megmutatkozik az alábbi eredményekben. Az ügyészi és büntető bírói társadalom 33 %-a szerint a társadalom védelme és az elrettentés az elsődleges célja az igazságszolgáltatásnak, míg a 26% szerint a megelőzés a legfontosabb. A minta 9%-a gondolja úgy, hogy a jogalkotó akaratának érvényesülése az első számú cél, és csak 7% tartja igazán fontosnak a normák érvényességének megerősítését. Az ügy lezárása, a felek megnyugvása, mint kritérium viszont még a megkérdezettek 1%-nál is kisebb arányban lehet az igazságszolgáltatás fő célja. Az alábbi táblázat egyértelművé teszi, hogy dominánsan az elrettentés és a megelőzés célja van jelen a jogalkalmazók gondolkodásában. Duff, R. A. (2001): Punishment, Communication and Community. Oxford University Press, Oxford.. Idézi: Gönczöl Katalin: A szolgáltatott igazság. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/sajto/gonczol_szolgaltatott_igazsag_es.doc

186

202

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

38. táblázat A BÜNTETÉS CÉLJA

ELSŐ EMLÍTÉS

A társadalom védelme, elrettentés Megtorlás Megelőzés A jogalkotó akaratának érvényesítése Sértettnek, közösségnek nyújtott jóvátétel Az ügy lezárása, a felek megnyugvása Normakommunikáció – annak közvetítése, hogy az adott viselkedés a társadalomban nem elfogadható Büntetés elmaradhatatlansága

NEM EMLÍTÉS

32,9% 4,9% 26,1% 9,4%

33,1% 75,6% 30,9% 72,3%

4,7%

59,7%

0,5%

82,2%

6,9%

67,8%

6,4%

63,4%

A fentiek ellenére azonban, a célok és feladatok osztályozása esetében már egy ellentétes képet kaphattunk a bírók, és ügyészek igazságszolgáltatásról alkotott képéről. Itt már a minta 32%-a szerint nagyon fontos célja az igazságszolgáltatásnak az ügy lezárása és a felek megnyugvása. Ugyanakkor a megelőzést 75% tartja nagyon fontosnak. 39. táblázat MENNYIRE TARTJA A BÜNTETŐIGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FONTOS CÉLJÁNAK AZ ÜGY LEZÁRÁSÁT, ÉS A FELEK MEGNYUGVÁSÁT

N

% 8 33 68 96 95 301

Egyáltalán nem fontos 2 3 4 Nagyon fontos Összesen:

2,8 10,8 22,6 32,0 31,7 100,0%

40. táblázat MENNYIRE TARTJA A BÜNTETŐIGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FONTOS CÉLJÁNAK A MEGELŐZÉST

N Egyáltalán nem fontos 2 3 4 Nagyon fontos Összesen:

2 3 10 60 226 301

% ,7 ,9 3,2 20,0 75,1 100,0%

Az ambivalens szemléletmódot alátámasztja az is, hogy a sértettnek, és a közösségnek nyújtott jóvátételt a megkérdezettek 37%-a tartotta nagyon fontosnak, de csak a megkérdezettek 4.7%a nevezte meg az igazságszolgáltatás legfontosabb céljaként. Ugyanígy az ügy lezárása és a felek

203

megnyugvása is ebben a kérdéscsoportban már a megkérdezettek 32%-a szerint nagyon fontos feladata a büntető jogszolgáltatásnak. Ez a jelenség figyelhető meg az igazságszolgáltatással kapcsolatos állításokra adott válaszok esetében is. Ha azt kérdezzük, hogy mennyire ért egyet azzal, hogy a büntetőeljárás során fontos, hogy megjelenjenek a sértett érdekei, igényei akkor azt látjuk, hogy ebben teljes egyetértés van. Minden jogalkalmazó fontosnak tartja a sértett jogainak érvényesülését. 41. táblázat MENNYIRE ÉRT EGYET AZZAL, HOGY A BÜNTETŐELJÁRÁS SORÁN FONTOS A SÉRTETT ÉRDEKE, IGÉNYE

N Nem ért egyet Egyetért Összesen:

2 298 300

% ,7% 99.3% 100,0%

Ha azonban azt kérdezzük, hogy mennyire ért egyet azzal, hogy az igazságszolgáltatás feladata a sértettek okozott károk helyreállítása, már egészen más képet kapunk. E szerint a megkérdezettek 40%-a nem ért egyet azzal, hogy az igazságszolgáltatás feladata volna a sértetti károk helyreállítása. 42. táblázat MENNYIRE ÉRT EGYET AZZAL, HOGY AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FELADATA A SÉRTETTI KÁROK HELYREÁLLÍTÁSA

N Nem tudja Nem ért egyet Egyetért Összesen:

2 120 177 299

% ,8% 40,1% 59,1% 100,0%

Egyértelműen a megtorló igazságszolgáltatás elméletének még létező érvényesülését támasztja alá, hogy a jogalkalmazók több mint egynegyede egyetért azzal a kijelentéssel, hogy az elkövető megbüntetése fontosabb, mint az emberi jogainak tiszteletben tartása. A mintán belül az ügyészek inkább egyetértenek az elkövető emberi jogainak relativizálásával. 43. táblázat MENNYIRE ÉRT EGYET AZZAL, HOGY AZ ELKÖVETŐ MEGBÜNTETÉSE FONTOSABB, MINT AZ EMBERI JOGAINAK TISZTELETBEN TARTÁSA

Nem ért egyet Egyetért Összesen:

204

N 214 80 294

% 72,8% 27,2% 100,0%

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

Mindezzel ellentétes következtetéseket kaphatunk viszont, amikor azt kérdezzük, hogy egyetért-e azzal, hogy az igazságszolgáltatásnak csak az elkövető megbüntetése a feladata. Ezzel az állítással már csak a jogalkalmazók 18%-a tudott azonosulni. 44. táblázat MENNYIRE ÉRT EGYET AZZAL, HOGY AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FELADATA CSAK AZ ELKÖVETŐ MEGBÜNTETÉSE

N 247 52 299

Nem ért egyet Egyetért Összesen:

% 82,5% 17,5% 100,0%

Az hogy a jogalkalmazó hogyan viszonyul a megtorló, illetve a helyreállító igazságszolgáltatás elméletéhez, ha csak gyengén is, de összefüggésben van a megkérdezett életkorával. Minél fiatalabb az illető, annál inkább fogadja el és teszi magáévá a helyreállító igazságszolgáltatás szempontrendszerét. Az elrettentés tehát egyre fontosabbá válik, ahogy nő az ítélkezési gyakorlatban eltöltött idő. 45. táblázat MI A BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 1. FELADATA: A TÁRSADALOM VÉDELME, AZ ELRETTENTÉS

Egyáltalán nem fontos 2 3 4 Nagyon fontos ÖSSZESEN

BÍRÓK/ÜGYÉSZEK MUNKAVISZONYÁNAK IDŐTARTAMA

1-10 ÉV 11-20 ÉV 21-30 ÉV 31-43 ÉV ,6% 1,3% ,6% 1,3% 2,4% 9,0% 3,9% 14,6% 22,9% 26,3% 14,6% 16,7% 66,9% 67,1% 68,3% 83,3% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

ÖSSZESEN

,7% 1,0% 8,1% 22,4% 67,8% 100,0%

III. A BÜNTETÉSHEZ VALÓ VISZONYULÁS 3.1. A büntetési gyakorlat hatékonysága A büntető igazságszolgáltatásban dolgozók többsége, 68%-a szerint a büntetések jelenlegi gyakorlata a bűnelkövetés csökkentésének szempontjából csak közepesen tekinthető hatékonynak. Ami mindenképpen figyelemre méltó, hogy csak a megkérdezettek 13%-a tekinti hatékonynak a büntetési rendszert.

205

46. táblázat A BÜNTETÉSEK GYAKORLATÁNAK HATÉKONYSÁGA A BÜNELKÖVETÉS CSÖKKENTÉSE SZEMPONTJÁBÓL

N Nem tudja Nem hatékony Közepesen hatékony Hatékony Összesen:

%

0 58 203 38 299

,0% 19,5% 67,6% 12,9% 100,0%

Ezek az adatok önmagukban nem igazán értelmezhetőek, releváns következtetések a hatékonyság javításának irány nélkül nem tehetők. Tudnunk kell tehát, hogy a jogalkalmazók miért gondolják csak közepesen hatékonynak a büntetési gyakorlatot. Az alábbi táblázat azt az egyébként ilyen nagy százalékban nem várt eredményt hozta, miszerint a büntetési rendszert a megkérdezettek több mint kétharmada szerint szigorítani kellene. Ez kifejezetten arra mutat, hogy a megtorló igazságszolgáltatás személete erőteljesen jelen van a magyar jogrendszerben. Úgy tűnik, a helyreállító rendszer meghonosodásának, tehát még csak a kezdetén járunk. 47. táblázat HOGYAN KELLENE VÁLTOZTATNI A BÜNTETÉSEKEN N % Nem tudja 7 2.4% Enyhíteni kellene 12 3.9% Jó 49 16.4% Szigorítani kellene 228 77.3% Összesen: 296 100,0% Annyi distinkciót azonban mindenképpen szükséges tenni, hogy a büntetések szigorításának kívánalma sokkal inkább jellemzi az ügyészeket, mint a bírókat. Míg az ügyészek 87,4%-a áll a szigorítása mellett, addig a bíróknál ez 65,6%. A bírák inkább mutatnak elégedettséget a jelenlegi büntetési rendszerrel, 25,5%-uk szerint jó így, ahogy van, az ügyészeknek csak 8,8%-a válaszolt így. De egyik szakma sem kívánja a büntetések enyhítését. 48. táblázat HOGYAN KELLENE VÁLTOZTANI A BÜNTETÉSEKEN?

Nem tudja Enyhíteni kellene Jók a büntetések Szigorítani kellene ÖSSZESEN

206

ALMINTA

Ügyész 1,3% 2,5% 8,8% 87,4% 100,0%

ÖSSZESEN

Bíró 3,6% 5,1% 25,5% 65,6% 100,0%

2,4% 3,7% 16,6% 77,3% 100,0%

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

3. 2. Halálbüntetés A halálbüntetéssel kapcsolatos kérdések eredményei úgyszintén igazolják a megtorló rendszer szerepének hangsúlyos voltát. A büntető jogalkalmazók 54%-a szerint a halálbüntetésnek igenis van elrettentő ereje, és csak 46% gondolja úgy, hogy ennek a büntetési nemnek nincsen hatása a bűnelkövetésre. Annak megfelelően, hogy mennyien gondolják a jogalkalmazók közül elrettentő erejűnek a halálbüntetést, nem meglepő, hogy a büntető bírók és ügyészek 49%-a kivételes esetben kívánatosnak tartaná a halálbüntetést. A halálbüntetés elrettentő erejének ilyen széles körű elfogadottsága kifejezetten meglepő: felmerül a kérdés, hogy a jogalkalmazók vagy nem ismerik, vagy nem fogadják el az ide vonatkozó alkotmánybírósági határozatban és Sólyom László különvéleményében foglaltakat, ami szerint „(…) a halálbüntetés tehát nem azért önkényes, mert az élethez való jog lényeges tartalmát korlátozza, hanem azért, mert az élethez való jog – sajátosságai folytán – eleve korlátozhatatlan.”187 49. táblázat MIT GONDOL AHALÁLBÜNTETÉSRŐL N 0 Nem tudja 123 Teljesen ellenzi 28 Egyetért vele Általában ellenzi, de kivételes 146 esetekben mégis elfogadható 297 Összesen:

% ,0% 41,4% 9,5% 49,1% 100,0%

Arra a kérdésre, hogy mitől is függ a halálbüntetésről való vélekedés, először nyilvánvalóan a bírói és ügyészi hivatás különbségei mentén válaszolhatunk: az ügyészek körében feltehetően nagyobb a halálbüntetéssel azonosulni tudók aránya, mint a bírók között. A kereszttábla alapján, ez némiképp igazolható is, hiszen míg az ügyészek 14%-a ért egyet a halálbüntetéssel, és 48% tartja kivételes esetben elfogadhatónak, addig a bíróknál ez az arány 4% és 50%. 50. táblázat MIT GONDOL A HALÁLBÜNTETÉSRŐL?

ALMINTA

Ügyész Nem tudja Teljesen ellenzi Egyetért vele Általában ellenzi, de kivételes esetben mégis elfogadja ÖSSZESEN

ÖSSZESEN

Bíró

,0% 37,5% 14,4%

,0% 46,0% 3,6%

,0% 41,4% 9,5%

48,1%

50,4%

49,1%

100,0%

100,0%

100,0%

Második tényezőként az életkor vehető figyelembe, mint olyan elem, amely befolyásolhatja a halálbüntetésről való vélekedést. Eszerint minél idősebb valaki, minél régebb óta van a pályán, feltehetően annál inkább tartja elfogadhatónak a halálbüntetést. 187

Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) számú határozata.

207

Az alábbi táblázat éppen ezt támasztja alá, hiszen a halálbüntetést ellenzők aránya kifejezetten csökken az ítélkezési gyakorlat időtartamának növekedésével. Míg a csak maximum 10 éve dolgozók között az ellenzők aránya majdnem 50%, addig a több mint 30 éve dolgozók között ez csak a fele 25%. Bár a fiatalok között az ellenzők és a kivételes esetben kívánatosnak tartók aránya majdnem megegyezik, ez az arány az életkor és a szakmai tapasztalat előrehaladásával egyre jobban eltolódik a kivételes esetekben megengedők felé. 51. táblázat MIT GONDOL A HALÁLBÜNTETÉSRŐL?

BÍRÓK/ÜGYÉSZEK MUNKAVISZONYÁNAK IDŐTARTAMA

ÖSSZESEN

1-10 ÉV Nem tudja Teljesen ellenzi Egyetért vele Általában ellenzi, de kivételes esetben mégis elfogadja ÖSSZESEN

11-20 ÉV 21-30 ÉV 31-43 ÉV 1,3% 47,6% 41,3% 35,0% 25,0% 7,3% 6,7% 25,0% 8,3%

,0% 41,4% 9,5%

45,1%

50,7%

40,0%

66,7%

49,1%

100%

100%

100%

100%

100,0%

IV. A TÁRGYALÁS FŐSZEREPLŐJE Két kérdéssorozat is irányult arra, hogy ki a tárgyalás főszereplője. Egyfelől arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a helyzet jelenleg, másfelől arra, hogy ezen szeretnének-e módosítani a jogalkalmazók. Azt szerettük volna tehát megtudni, hogy a tényleges és az ideális eset milyen távolságban is van egymástól. A minta 56%-a szerint a bíró az eljárás főszereplője, 27% szerint a terhelt, 8% szerint az ügyész és 5% szerint a sértett. Az ideális eset és a valóság a bírók esetében egybeesik, tehát a jogalkalmazók 53%-a szerint a bírónak kell lennie az eljárás főszereplőjének, míg a sértett szerepét 15% tette az első helyre, a terheltét pedig 19%. Mindez azt jelzi, hogy van elmozdulási lehetőség a rendszerben a helyreállító igazságszolgáltatás felé, hiszen a sértett szerepének növelése megjelenik az ideális eljárási képben. A sértett szerepének jelenlegi, gyakorlatilag elhanyagolható mértéke viszont arra utal, hogy a helyreállító rendszer szemlélete, elemei még ténylegesen csak csíráiban jelentek meg a magyar büntető jogrendszerben. Bár a jogalkotó részéről az utóbbi években történt változtatás a sértett szerepének, lehetőségeinek és jogainak erősítésére, azt azért látnunk kell, hogy a sértett alapvetően nem szereplője a büntetőeljárásnak. A szerepek témaköre a rendszerváltás óta folyamatosan fel-felmerülő felek általi kérdezéses modell bevezetése szempontjából is érdekes lehet, hiszen ez a bírói szerep háttérbe szorulását követelné meg, az ügyész és az ügyvédek szerepének és jelentőségének növekedése mellett. Bár emellett a rendszer mellett sok érv szól, az a fentiek alapján bizonyos, hogy a jogalkalmazók körében hatalmas ellenállást váltana ki. A hazai büntető igazságszolgáltatási rendszerre kifejezetten a bírói szerep túlsúlya jellemző.

208

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

V. EGYÜTTMŰKÖDÉS Azt, hogy az együttműködés miért fontos, egyértelműen megalapozza az a tény, miszerint, a büntető igazságszolgáltatás több szereplős eljárás, ahol a nyomozás megindulásától a jogerős ítélet meghozataláig szükség van a résztvevők együttműködésére. Ezt nemcsak a jogszabályok követelik meg, de a hatékony működés feltétele is. Ahhoz ugyanis, hogy a büntetőeljárás során a jogszabályok érvényesüljenek, az elkövető képes legyen szembe nézni a cselekedetével, és a sértett kára is helyreálljon, ugyanakkor büntetés is kerüljön kiszabásra, egyfelől a jogalkalmazó szervek, tehát a rendőrség, az ügyészség és a bíróság folyamatos és hatékony együttműködésére van szükség. Másfelől az áldozatvédelemmel foglalkozó szervezetek, illetőleg a pártfogó felügyelők és a jogalkalmazók közötti kooperáció is elengedhetetlen. Amennyiben ugyanis a sértett nincs tisztában a jogaival és lehetőségeivel, nem fognak megjelenni az eljárásban az érdekei és igényei sem, és nem lesz mód a károk helyreállítására sem. Szükséges tehát a jogalkalmazók és a civil szervezetek együttműködése, kapcsolattartása is. Ezen túlmenően az igazságszolgáltatás során megjelenő intézmények együttműködése egy szemléletmódot is tükröz, amelyben a szereplők az optimális megoldás kidolgozását tekintik fő feladatuknak, és a jogszabályok mechanikus alkalmazásán túl igénybe veszik az összes rendelkezésre álló információt, a többi intézmény segítségét az igazságszolgáltatás céljainak elérése érdekében. A törvényi követelményeknek köszönhetően a bíróság, ügyészség, rendőrség együttműködése megközelíti a 100%-ot, ezzel szemben az együttműködők aránya az áldozatvédelmi szervezetek, az oktatási intézmények és a szociális intézmények esetében jóval az 50% alatt van. Ami igen elszomorító eredménynek nevezhető, hogy az áldozatvédelemmel való kapcsolattartást csak a megkérdezettek 22% említette meg. Az áldozatvédelem mostoha szerepe az ideális helyzetben is megfigyelhető, a minta fele mondja csak azt, hogy a jelenlegi helyzetnél nagyobb intenzitású együttműködésre lenne szükség. 37% pedig elégedett a jelenlegi kapcsolattartással. 52. táblázat MILYEN EGYÜTTMŰKÖDÉST TARTANA IDEÁLISNAK AZ ÁLDOZATVÉDELMI SZERVEZETEKKEL

N Nem tudja Kevesebbet kellene Elégedett Több kellene Összesen:

21 13 99 136 270

% 8,0% 4.9% 36,8% 50,4% 100,0%

A szakmai egyeztetést a megkérdezettek 95%-a fontosnak tartja, ebben tehát egységes a jogalkalmazói kör. Az egyeztetés módja tekintetében az első helyen áll az informális beszélgetés, a második az esetmegbeszélés, a harmadik a továbbképzés. A sorban az utolsó a konferencia, ezt már csak a minta 40%-a említette meg, mint az általa használt egyeztetési fórumot.

209

53. táblázat MILYEN MÓDON EGYEZTET BÍRÓ/ÜGYÉSZ KOLLEGÁIVAL A MINDENNAPI MUNKÁJA SORÁN

N Informális megbeszélés esetmegbeszélés továbbképzés konferencia

279 245 183 120

% 93,1% 81,6% 60,9% 40,0%

VI. MEDIÁCIÓ Mivel a mediáció, mint új jogintézmény 2007-ben került bevezetésre, a jogalkalmazó már rendelkezik némi tapasztalattal, ha úgy tetszik, egy első benyomással a közvetítői eljárás működéséről. A kutatás ezért pontosan arra volt kíváncsi, hogy ez alatt az egy év alatt mennyire volt képes gyökeret verni egy olyan, új jogintézmény, amelynek szemlélete, elméleti alapja kifejezetten ellentétes a jelenleg még túlsúlyban levő megtorló igazságszolgáltatás rendszerével. 6.1. Állítások a mediációról A mediáció intézményéhez való viszony tekintetében az általánosan megfogalmazott kérdések kifejezetten az ügyészek és a bírák támogatását mutatják. A mediáció előnyeit a megkérdezettek több mint a fele egyértelműen érzékeli. Az intézmény bevezetésével a megkérdezettek több mint 90%-a egyetért, bár a bírák valamivel erősebb támogatást mutatnak, mint az ügyészek. A pozitívumok tekintetében a megkérdezettek 60%-a szerint a terhelt a mediáció során szembesül tettének súlyával és következményeivel, 81% szerint a sértett érdekei nagyobb hangsúlyt kapnak, 83% szerint pedig a terhelt egy új esélyhez juthat így. Az is egyértelmű a jogalkalmazók számára, hogy így nagyobb az esély a sértett kárának megtérülésére, 83% szerint mérséklődik ugyanis a mediáción keresztül a kár mértéke. A bírák 90%-a egyetért azzal, hogy meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az elkövető és a sértett közvetlenül is megegyezhessenek a bűncselekménnyel okozott kár helyreállításáról. Az ügyészek esetében is nagyfokú az egyetértés. A pozitívumok mellett ugyanakkor a jogalkalmazók negatívumként érzékelik, hogy így a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből, 43% gondolja ezt a mediációról. Ez megint csak inkább a megtorló jellegű szemléletet tükrözi. Ugyanez mutatkozik meg abban is, hogy a megkérdezettek 54%-a szerint a szembesülés és a jóvátétel kevésbé hatékonyan szolgálja az igazságszolgáltatás célját, mint a büntetés. A jogalkalmazók 60%-a szerint a bűnösök így megúszhatják a büntetést. A fent már kifejtett helyreállító és megtorló szemlélet ambivalenciája tehát egyértelműen tetten érhető a mediációról való gondolkodásban is. Azt azonban mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ezen kettőség ellenére az igazságszolgáltatás szereplői magukat nyitottabbnak gondolják a mediáció intézményére, mint a társadalmat (19%-uk gondolja úgy, hogy a kollégáik és 39%-uk válaszolt úgy, hogy a társadalom elutasítja a mediációt.)

210

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

6. 2. Hatékonyság A jogalkalmazók több mint kétharmada alkalmasnak tartja a mediáció intézményét a hatékonyság növelésére. „Mindent egybevetve mennyire tartja alkalmasnak a mediációt az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésében, valódi céljainak elérésében?” 54. táblázat ALMINTA

MENNYIRE TARTJA ALKALMASNAK A MEDIÁCIÓT AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSÉBEN?

egyáltalán nem Ügyész Bíró

2,5% 3,6%

inkább nem

inkább igen

22,5% 21,4%

65,6% 59,3%

teljesen alkalmas 9,4% 15,7%

Annak ellenére, hogy viszonylag kevesen gondolják úgy, hogy a mediáció teljesen alkalmas a hatékonyság javítására, csak 25%-nyi válaszoló fejezte ki kétségeit azzal kapcsolatban, hogy a mediáció intézménye hozzájárul-e a büntető eljárások hatékonyságához. A mediációt a jogalkalmazók egyértelműen a kisebb súlyú (62%), illetve a vagyon elleni bűncselekmények (74%) esetében tartják igazán hatékonynak. A súlyosabb ügyekben pedig éppen ellenkezőleg, ott vélik a legkevésbé hatékonynak. A hatályos szabályok szerint egyébként az 5 évnél súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett cselekmény esetében nincs is lehetőség mediációra. A családon belüli bűncselekmények rendezését a megkérdezettek egyharmada tartotta mediáció útján hatékonynak. 6.3. Mediációs ügyek A minta 2/3-ad része utalt már ügyet mediációra, nekik valamivel kedvezőbb a véleményük az intézményről. Az ügyészek és a bírók között nincs számottevő különbség ebben a tekintetben. 55. táblázat HÁNY ÜGYET UTALT MEDIÁCIÓRA 2007-BEN?

N Egyet sem 1-3 között 4-10 között Több mint 10 Összesen:

15 81 66 40 202

% 7.4% 40.1% 32.7% 19.8% 100,0%

A jogalkalmazók 40%-a az elmúlt évben 1 és 3 közötti ügyet utalt mediációra, 32%-uk pedig még ennél is többet, 4 és 10 közötti ügyben alkalmazta a közvetítői eljárást.

211

56. táblázat MENNYIRE ELÉGEDETT A MEDIÁCIÓ EREDMÉNYÉVEL?

N Nem tudja Nem elégedett Elégedett Összesen:

3 31 139 194

% 1,9% 18,2% 79,9% 100,0%

57. táblázat 2008-BAN A MEDIÁCIÓRA KERÜLŐ ÜGYEK SZÁMA VÁLTOZIK-E? N % Nem tudja 8 2,6% csökken 24 8,2% Nem változik 59 19,8% Nő 206 69,4% Összesen: 297 100,0%

Mindenképpen a jogintézmény sikerét mutatja az a tény, hogy a mediációt alkalmazó bírók és ügyészek nagy többsége, 80%-a elégedett a mediáció eredményével. Ugyanezt támasztja alá az a vélekedés is, miszerint a megkérdezettek többsége, 70%-a szerint a jövőben a mediációs ügyek száma emelkedni fog, és csak 8% várja az ügyek számának a csökkenését. A sikeresség lehetőségét mutatja továbbá, hogy a jogalkalmazók kétharmada nyilatkozott úgy, hogy ha sértett lenne, akkor részt venne mediációs eljárásban. Ezt a pozitív eredményt töri meg az a megállapítás, miszerint a jogalkalmazók egyharmada nem elégedett a mediáció jogszabályi feltételeivel. 58. táblázat MENNYIRE ELÉGEDETT A MEDIÁCIÓ JOGI SZABÁLYOZÁSÁVAL?

Nem elégedett Elégedett Összesen:

N 106 194 300

% 35,3% 64,7% 100,0%

VII. A JOGALKALMAZÓK MEDIÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDJEI Az, hogy a jogalkalmazók mennyire nyitottak vagy elutasítóak egy új intézménnyel szemben, hogy tudnak-e azonosulni a céljaival vagy sem, általában is fontos kérdés, jelenleg azonban meghatározó jelentőségűnek tekinthetjük. A közvetítés intézménye ugyanis nem egyszerűen új, és ebből fakadóan kevéssé ismert, hanem sok vonatkozásban ellentétes, idegen szellemiséget képvisel a magyar jogi kultúra néhány tradicionális jellegzetességéhez képest. (Kifejezetten pereskedő társadalom vagyunk; annak van hagyománya, hogy a konfliktusokat ki kell élezni, perre kell menni, végsőkig kell harcolni mindenkinek az „igazáért”, és a jog

212

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

által megjelenített erőre, hatalomra kell bízni a győzelmet). Ennél fogva az ügyészekre, bírákra nem egyszerűen az alkalmazás hárul - pedig ez sem kevés, hiszen az ő jogi kulturális sajátosságaik nem különböznek lényegileg a társadalométól -, hanem ismeretterjesztő, népszerűsítő, elfogadtató, bizalomkeltő szerepkör is. Az emberek, ha bajuk van, „joghoz értő” emberekhez fordulnak, tipikusan perrel akarják érvényesíteni érdekeiket, és a bíróságnak még mindig elég tekintélye van ahhoz, hogy nagyon sokat számítson a közvetítéssel kapcsolatos pozitív vélemény sugárzása. Kérdéseinkkel tehát több oldalról is megpróbáltuk kideríteni hogy ténylegesen mi a véleménye a jogalkalmazóknak a közvetítésről és alkalmazási lehetőségeiről Magyarországon. Az itt kapott válaszok természetesen nem fejezik ki a mediáció, mint konfliktuskezelő eljárás egészére vonatkozó beállítódást, hiszen csak a büntetőjogi mediációra kérdeztünk rá. Ugyanakkor ez az a mediációs ág, ami egyértelműen és leginkább kapcsolódik az igazságszolgáltatáshoz és a véleményt azért is vehetjük komolyabban, mert ez a megkérdezettek saját munkáját érinti, sőt már erre vonatkozó tapasztalatuk is van. Arra a direkt kérdésre, hogy, hogy mennyire elégedett a közvetítő eljárás büntetőeljárásba való bevezetésével, a megkérdezettek túlnyomó többsége – több, mint 92% – pozitív választ adott (inkább vagy teljesen egyetért), és csupán 7,8% nyilatkozott úgy, hogy részben vagy teljesen ellenzi. 59. táblázat MENNYIRE ELÉGDETT AZZAL, HOGY 2007. JANUÁR 1. NAPJÁTÓL A KÖZVETÍTŐ ELJÁRÁS A BE. RÉSZE LETT? N % 5 Teljesen ellenzi 1,6% 18 Inkább ellenzi 6,2% 139 Inkább egyetért 46,4% 137 Teljesen egyetért 45,8% 299 Összesen: 100,0% Ezen a szinten tehát kifejezetten erős támogatottságot élvez a mediáció, ami mindenképpen optimista várakozásokat alapoz meg – különösen, ha egybevetjük azzal, hogy a jogalkalmazók mintegy 70%-a a közvetítés lehetőségeinek a bővülését várja. 60. táblázat MIRE SZÁMÍT, HOGYAN FOG VÁLTOZNI AZOKNAK AZ ÜGYEKNEK A SZÁMA, AMIT MEDIÁCIÓRA KÜLD?

N Nem tudja Számottevően csökkeni fog Valamelyest csökkeni fog Nem fog változni Valamelyest nőni fog Számottevően nőni fog Összesen:

8 1 23 59 194 12 297

% 2,6% ,5% 7,7% 19,8% 65,4% 4,0% 100,0%

213

Nem érdektelen kérdés, hogy kikből tevődik össze a 8,2 %-os ellenzők köre, és vajon milyen megfontolásból ellenzik a büntetőjogi mediációt? Erre nézve, a kérdőív alapján nem adhatunk pontos választ, de joggal feltételezhető, hogy ők általában véve a megtorló igazságszolgáltatás hívei. Ezt az elképzelésünket alátámasztja, hogy összevetve a büntetések szigorítását szorgalmazók körét a mediáció büntetőeljárásba bevezetését ellenzők körével, megállapítható, hogy a két kör lényegében lefedi egymást. 61. táblázat MENNYIRE ELÉGEDETT AZZAL, HOGY 2007. 01.01.-TŐL A KÖZVETÍTÓI ELJÁRÁS A BÜNTETŐELJÁRÁS RÉSZÉVÉ VÁLT? a büntetéseket valamelyest a büntetéseket ÖSSZESEN vagy lényegesen lénylegesen szigorítaná szigorítaná Válaszok Kód Százalék, % Százalék, % Százalék, % Teljesen ellenzi 1 1,4% ,6% 4,8% Inkább ellenzi 2 6,1% 3,1% 15,9% Inkább egyetért 3 47,1% 52,8% 54,0% Teljesen egyetért 4 45,4% 43,6% 25,4% ÖSSZESEN 100,0 100.0 100 Más kérdésekre adott válaszok alapján azonban kicsit át kell festenünk a képet. Ezek ugyanis közvetett módon szintén a mediációval kapcsolatos vélekedéseket tükrözik, és a fentebb ismertetett egyértelműen pozitív hozzáálláshoz képest, több-kevesebb ellenérzésről tanúskodnak. Az okok különféle természetűek, pl. úgy érzik, hogy a munkaterheik növekednek, vagy perspektivikusan ettől tartanak, érzékelnek valamilyen diszfunkcionális következményt, vagy belelátnak ilyen nem kívánatos következményeket, de kivehető egyfajta „területvédő” reflex is olyan értelemben, hogy az igazságszolgáltatás hatalmát, erejét egy ilyen új, szokatlan intézmény által csorbulni látják. A megkérdezettek 48,9%-a érzi úgy, hogy a közvetítő eljárás bevezetése a büntetőeljárásba a munkájukat megnehezítette. 62. táblázat ÖN SZERINT A BÍRÓK/ÜGYÉSZEK MUNKÁJÁT A MEDIÁCIÓ BEVEZETÉSE

N Nem tudja Egyszerűsíti Nehezíti Összesen:

16 135 144 295

% 5,5% 45,6% 48,9% 100,0%

Arra vonatkozóan, hogy mindez jó esetben csökkenti a peres ügyek számát, tehát a bíróság terheit, nem tettünk fel kérdéseket, pedig érdekes összevetésre adott volna alkalmat. Az egyes ügyek kapcsán befektetendő munka mennyisége azonban valóban nőtt, hiszen eleve több figyelmet igényel a mediációra alkalmas ügyek kiszűrése (megfelelő rutinnal ez már kevés gondot fog jelenteni) és azt is tudjuk a dokumentum-elemzésekből, hogy a legegyszerűbb és leghatékonyabb adminisztrálásnak sincs még kialakult gyakorlata.

214

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

Az ellenérzések másik tetten érhető forrása az, hogy a közvetítő eljárással az ügy kikerül az igazságszolgáltatás kezéből – a megkérdezettek 43,1 %-a gondolja így, és ez 32,5% szerint gyengíti az igazságszolgáltatást. 63. táblázat Q31: MEGVALÓSULNAK-E A MEDIÁCIÓ RÉVÉN? (%)

Válaszok

X

Nem valósul meg 1

Megvalósul 2

Q32: HOGYAN ÉRINTIK EZEK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJAIT? (%)

X

Gyengíti

Nem érinti

Alkérdések/Válaszkódok 0 0 1 2 02: A döntés kikerül az igazságszolgáltatás 1,0 55,9 43,1 2,1 32,5 51,4 kezéből. 13: Csak pénzbeni kártérítés történik, meg 2,0 49,0 49,0 2,5 60,1 27,5 lehet „vásárolni” a büntetlenséget. 14: A mediáció következtében a bűnösök 1,7 38,0 60,3 2,1 62,4 27,0 megúszhatják a büntetést. A q31 és q32 kérdések válaszgyakoriságai a 02, 13 és 14 alkérdések mentén

Erősíti 3 13,9

9,8

8,5

Még inkább negatív vélekedésre utal az, hogy a megkérdezettek csaknem 50 %-a (49%) szerint a mediáció révén „meg lehet vásárolni a büntetlenséget”, 60,3 % pedig úgy interpretálja a mediációt, hogy „a bűnösök megúszhatják a büntetést”. Mindezek, pedig természetszerűleg gyengítik az igazságszolgáltatást.(60,14% ill. 62,4%) (63. táblázat). Hasonlóképpen, ha nem is negatív a kép abban a tekintetben, hogy mennyire szolgálja a maga eszközeivel a mediáció az igazságszolgáltatás hatékonyságát (64. táblázat), nem is egyértelmű és határozott az ebben való bizalom, hiszen a teljesen egyetértők aránya csak 15,4 %, míg a negatív válasz felé hajlók aránya 22,7 %. 64. táblázat MENNYIRE TARTJA ALKALMASNAK A MEDIÁCIÓT AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSÉBEN, CÉLJAI ELÉRÉSÉBEN?

N Egyáltalán nem alkalmas Inkább nem alkalmas Inkább alkalmas Teljesen alkalmas Összesen:

8 66 188 37 299

% 2,8% 22,0% 62,8% 12,4% 100,0%

Az összkép tehát vegyes, és ha ezt összevetjük azzal a meggyőző támogatottsággal, amit a bevezetésével kapcsolatban nyilvánítottak ki a megkérdezettek, jogosan merül fel a kérdés:

215

Arról van-e szó, hogy egyszerűen csak az elvártnak tételezett pozitív választ adták a direkt kérdésre, de valójában ambivalensek az érzéseik, vagy pedig arról, hogy pártolják ugyan az új intézmény céljait elméletileg, de a saját gyakorlati tapasztalataik rosszak? A kérdés pontos megválaszolásához kiegészítő adatokra illetve vizsgálatra lenne szükség, annyi azonban ennek a kérdőívnek az alapján is valószínűsíthető, hogy inkább bizonytalanságra és negatív beállítódásra kell gondolnunk, mintsem rossz személyes tapasztalatokra. Ha ugyanis a q45 kérdés alapján (65. táblázat) elkülönítjük a mediációs tapasztalattal rendelkező és nem rendelkező jogalkalmazók körét (Nem utalt ügyet mediációra 37,8%, illetve utalt, tehát van tapasztalata 62,2 %), és e feltételekkel külön megnézzük az érintett kérdésekre adott válaszokat, akkor nem romló, hanem kissé javuló véleményeket kapunk azoktól, akiknek már volt mediációs ügyük. 65. táblázat Q45 - UTALT-E MÁR ÜGYET MEDIÁCIÓRA? N Nem 113 Igen 187 Összesen: 300

% 37,8% 62,2% 100,0%

Akiknek még nincs az új intézménnyel tényleges személyes tapasztalatuk, azoknak 59,1 %-a gondolja úgy, hogy a mediáció révén meg lehet vásárolni a büntetlenséget és 63,8 % szerint „úszhatja meg a bűnös a büntetést”, szemben a tapasztalattal rendelkezőkkel, akiknek csak 44,1 %-a, illetve 58,3 %-a gondolja ugyanezt. 66. táblázat VÁLASZOK SZÁZLÉKA

(%) Válaszok

Q45

Q31: MEGVALÓSULNAK-E A MEDIÁCIÓ RÉVÉN?

X

Nem valósul meg 1

Megvalósul 2

Q32: HOGYAN ÉRINTIK EZEK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJAIT?

X

Gyengíti

Nem érinti

Erősíti

0 0 1 2 3 Alkérdések / Válaszkódok 02: A döntés kikerül q45=1 2,2 54,8 43 3,4 26,1 56,8 13,6 az igazságszolq45=2 0,5 43,4 35,8 56,1 1,6 48,7 14,0 gáltatás kezéből. 13: Csak pénzbeni 3,2 37,6 59,1 3,5 71,8 18,8 5,9 q45=1 kártérítés történik, meg lehet q45=2 1,5 54,4 44,1 2,1 55,2 31,3 11,5 „vásárolni” a büntetlenséget. 14: A mediáció 2,1 34,0 63,8 3,4 72,7 20,5 3,4 q45=1 következtében a bűnösök q45=2 1,5 40,2 58,3 1,5 57,9 29,7 10,8 megúszhatják a büntetést. A q31 és q32 kérdések kereszttáblás válaszgyakoriságai a 02, 13 és 14 alkérdések mentén a még mediációs tapasztalattal nem rendelkezők esetén (q45=1), illetve a már mediációs tapasztalattal rendelkezők esetén (q45=2)

216

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

Felmerül egy harmadik lehetőség is, mégpedig az, hogy az érintett kérdések kapcsán megfogalmazott válaszok nem általánosan negatív beállítódást fejeznek ki, hanem ténylegesen érzékelhető problémát, ami átvezet az egyévi működés után máris kivehető diszfunkcionális jelenségek problémaköréhez.

VIII. A BÜNTETŐJOGI MEDIÁCIÓ LEHETSÉGES DISZFUNKCIÓI A fent jelezett negatív vélemények valóban létező problémát jeleznek. Nevezetesen, azt az ellenmondást, hogy a sértett érdekeinek előtérbe helyezése – ami a mediáció egyik legfontosabb célja – fő szerephez juttatta a károk megtérülésének szempontját, azon belül is a pénz jelentőségét. A dokumentumok elemzése is azt mutatta, hogy a mediációs megállapodások teljesítése nagyon nagy arányban ezen bicsaklik meg, és nem állítható, hogy egyszerűen csak azon, hogy a terheltek nem akarják betartani azt. Tény, hogy a terhelt oldalán a pénz differenciál, aszerint, hogy módjában áll-e fizetni vagy nem. Ez különösen a fiatalkorú elkövetők esetében méltánytalan lehet, hiszen az esetek túlnyomó többségében arról van szó, hogy a szülők rendelkeznek-e erre fordítható anyagi eszközökkel, s ha igen, hajlandóak-e gyermekükért fizetni. Az is tény, hogy ez a sértettek között is differenciál, hiszen egy fizetésképtelen terhelt esetén a sértett számára is elvész az az esély, hogy a közvetítésen keresztül kárának legalább egy része megtérüljön. Márpedig akármelyik esetet is tekintjük, egyik sem lehet a mediáció célja, az eredeti célokhoz képest tehát ezek az eredmények diszfunkcionális vadhajtásoknak tekinthetők. Ezzel kapcsolatban megfontolandó az az ügyészi vélemény188, miszerint erre a problémára pénzalap létrehozása kínálhatna megoldást, hogy az elkövetők társadalmi egyenlőtlensége ne játsszon szerepet a közvetítő intézmény lehetőségeinek az egyenlő kihasználási esélyeiben. Hasonló a helyzet a közlekedési bűncselekményeknél, ahol is az elkövetők valóban nagyon gyakran pénzzel kívánják elkerülni a vezetői engedély bevonását. Itt pedig egy újabb ellentmondás van, mert miközben a közlekedési bűncselekmények elvileg valóban a közvetítésre rendkívül alkalmas esetek közé tartoznak, és a jogalkalmazók a 67. táblázatban felsorolt 10 ügytípus között valóban ilyenként is jelölik meg a negyedik helyen (01. Közlekedési – 32,9 %), ügyészi vélemények szerint egyenesen ki kellene venni a mediációs esetek közül, annyi visszaélésre ad alkalmat.

188 Dr. Orell Ferenc János: Gondolatok a büntetőeljárásban alkalmazásra kerülő közvetítői tevékenységhez Magyar Jog 2007. 6.sz.

217

67. táblázat VÁLASZOK SZÁZALÉKA (%)

Q34: ÜGYTIPUSOK, MELYEKBEN A MEDIÁCIÓ:

X

Nem Nem választotta alkalmas 0 1 2 Ügytípus/ Válaszkódok 01: Közlekedési 0 45,0 22,1 02: Személy elleni 0 46,0 35,6 03: Vagyon elleni 0 19,7 4,7 04: Fiatalkorú terhelt 0 45,8 22,1 05: Felnőttkorú terhelt 0 76,2 11,1 06: Súlyosabb ügyek 0 23,2 75,8 07: Kevésbé súlyos ügyek 0 37,2 2,3 08: Családtagok között 0 33,8 30,4 09: Ismerősök között 0 70,9 11,4 10: Ismeretlenek között 0 75,2 11,1 A q34 kérdés alpontjaira vonatkozó válaszgyakoriságok Válaszok

Hatékony (max. 3) 3 32,9 18,5 75,6 32,1 12,8 1,0 60,4 35,8 17,7 13,8

Bármennyire szolgálja ugyanis is a sértett érdekét a sokszor igen nagyvonalú anyagi jóvátétel és bármennyire szeretne is erre tekintettel lenni, a közlekedés biztonságának az érdekeit és általában véve a közérdek szempontjait ez nem szolgálja. Itt nyilvánvalóan jogszabály-módosítás válik szükségessé.

IX. A MEDIÁCIÓ FUNKCIÓJÁRA VONATKOZÓ FELFOGÁSOK Bármilyen intézményről van is szó, tudjuk, hogy a törvény által meghatározott célkitűzések a gyakorlatban le szoktak egyszerűsödni a praktikusan működőnek bizonyuló és az alkalmazók tapasztalataiból kialakuló sémákra. Kérdőívünkből úgy tűnik, hogy a jogalkalmazók a közvetítő eljárás legfőbb szerepét a sértetti kártérítésben látják. Emellett tendenciózusan elsikkad a megengesztelődés, frusztrációcsökkentés és ezeken keresztül az igazságszolgáltatás és megelőzés céljainak a hatékonyabb szolgálata. Erre utal az is, hogy míg mintegy 70 % nyilatkozik úgy, hogy mindkét fél nagyobb megnyugvást talál a mediáció révén, ugyanakkor 45,5 % látja úgy, hogy mindez nem érinti, vagy direkt gyengíti az igazságszolgáltatás céljait. 68. táblázat VÁLASZOK SZÁZALÉKA

(%) Válaszok

Q31: MEGVALÓSULNAK-E A MEDIÁCIÓ RÉVÉN?

X

Nem valósul meg 1

Megvalósul 2

Q32: HOGYAN ÉRINTIK EZEK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CÉLJAIT?

X

Gyengíti

Nem érinti

0 0 1 2 Alkérdések / Válaszkódok 09: Mindkét fél nagyobb megnyugvást talál a 6,1 24,2 69,7 3,8 6,3 39,2 mediáció révén. A q31 és q32 kérdések válaszgyakoriságai a 09 alkérdés mentén

218

Erősíti 3

50,7

- Jogalkalmazói attitűdök a mediációval kapcsolatban -

Fel sem merül – adott viszonyok, a tényleges működés jelen szintjén persze érthető módon –, hogy a mediációnak társadalmi tudat formáló, közösség nevelő funkciója is van. Miközben a legfőbb törekvések arra irányulnak, hogy a sértettet helyezzük vissza az állami büntetőmonopólium nem kívánatos mellékhatásaként kisajátított jogaiba, elsikkad a mediáció egyéb, társadalmilag nagyon is kívánatos szerepköre.

219

ÖSSZEFOGLALÁS, A KUTATÁS TAPASZTALATAI A 2007-es év során összesen 2451 közvetítői eljárást rendeltek el az igazságszolgáltatás intézményei, ennek mintegy kétharmada az ügyészségektől érkezett. Az esetek jelentős részében megállapodás született. Az Igazságügyi Hivatalban nyilvántartott adatok szerint mindössze 15% a sikertelen közvetítői eljárások száma, a többi esetben született megállapodás, vagy az eljárás az év végén még folyamatban volt. Sikertelen közvetítői eljárásnak jelen esetben azt nevezzük, amikor elrendelték az eljárást, de valamilyen oknál fogva (a felek valamelyike nem jelent meg, vagy megjelentek ugyan, de nem tudtak megállapodni) nem jön létre megállapodás. A megállapodások túlnyomó többsége bocsánatkérést és anyagi jóvátételt tartalmaz, de megjelennek az ezeken túlmutató, kreatív, egyéb jóvátételt tartalmazó megállapodások is, amelyek rávilágítanak a mediációban rejlő további lehetőségekre. A három lehetséges ügytípus közül a legtöbb eljárást vagyon elleni ügyekben rendelték el az ügyészek és a bírók (56%), a legkevesebbet pedig személy elleni ügyekben (16%). Az elrendelt mediációk nagy területi szórást mutatnak: nagyon eltérő a megyénként elrendelt eljárások aránya az összes vádemeléshez képest. A kutatásból az is kiderült, hogy a megyék valamivel kevesebb, mint felében történt nagyobb számú esetben a mediációs lehetőségek kihasználása. Láthatjuk, hogy az elrendelő szervek háromnegyede kevesebb, mint 10 esetet küldött mediációra, tehát szinte alig használta ki ezt a fajta alternatív megoldást. Kiemelkedően magas, 75, vagy a fölötti esetszámmal csak néhány város, illetve egy fővárosi bíróság rendelkezik. Még az országos átlaghoz képest is sokkal alacsonyabb azonban a közvetítés alkalmazása Zala, Nógrád, Győr és Szabolcs megyében, továbbá Budapesten is. Ezekben, a megyékben 0,4 százalék alatti a mediációs folyamatra utalt ügyek aránya, tehát a mediáció módszerét gyakrolatilag nem használják. Megjegyzendő, hogy még a „nagy ügyszámot” eredményező megyékben is rendkívül alacsony az elrendet mediációk száma a vádemelésekhez képest, ami azt jelzi, hogy a jogalkalmazók messze nem használják ki a mediációban rejlő lehetőségeket. Ez a tény szolgáltatta az alapját a kutatásban szereplő attitűdvizsgálatnak. Arra kerestünk választ, hogy vajon mi okozhatja ezeket a területi eltéréseket. Még színesebb képet kapunk, ha a megyénként elrendelt ügyeket a különböző bűncselekmény típusok (vagyon elleni, személy elleni, közlekedési) aránya alapján vizsgáljuk. Azt láthatjuk, hogy az egyes megyékben nagyon eltérő az elrendelési gyakorlat: van, ahol a közlekedési bűncselekményeket részesítik előnyben, máshol inkább a vagyon ellenieket küldik mediációra. A dokumentum-elemzés eredményei is megerősítik ezt a képet, rávilágítva arra is, hogy ahol az egyik ügytípus aránya magas, ott más ügytípusokban az elutasított mediációs kezdeményezések száma is magas. Látszik tehát, hogy valóban léteznek megyénként, illetve eljáró szervekként a mediáció szempontjából jobban, illetve kevésbé preferált bűncselekmények. Az világosan látszik az adatokból, hogy egyes megyéket összehasonlítva markáns különbségeket figyelhetünk meg az elrendelés gyakorlata és a bűncselekmény típusa között. Ez megint csak azt a hipotézist veti fel, hogy befolyásolhatja a döntés mechanizmust az elrendelésről döntő ügyész, bíró elképzelése arról, hogy mely típusú bűncselekmény esetén lehet sikeres a mediáció. A mediáció szempontjából különösen elgondolkodtató a fenti összefüggés, ha megvizsgáljuk, hogy a mediációra utalt bűncselekmények mindössze 12 százalékában találkozhatunk fiatalkorú terhelttel, és a fiatalkorúakkal szemben elrendelt eljárások is jelentős területi eltérést mutatnak! Ez összesen 299 esetet jelent. 2007-ben az összes ismertté vált bűnelkövetők

220

- Összefoglalás, a kutatás tapasztalatai -

9,4 százaléka189 volt fiatalkorú (nagyjából 11. 000 ember). A százalékos arányt tekintve azt mondhatnánk, hogy nem is állunk olyan rosszul, a mediált fiatalkorúak aránya még magasabb is, mint a fiatalkorú bűnelkövetőké. Külföldi mediációs tapasztalatok, valamint a mediációs és bűnmegelőzési szakemberek véleménye alapján ez a szám azonban jóval magasabb is lehetne. A fiatalkorú bűnelkövetők kevesebb, mint 3 százaléka kap lehetőséget arra, hogy mediáció útján szolgáltasson elégtételt az általa elkövetett bűncselekményért. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy ez az arány hogyan növelhető. Ez az a korosztály, ahol még jó esélyei vannak a bűnmegelőzésnek, a visszaesés megelőzésének, amiben nagy szerepe lehet az alternatív, elterelő megoldásoknak, a mediációnak. Még érdekesebb, ha összehaonlítjuk ezt a jogalkalmazók által megfogalmazott véleménnyel, amikor arról kérdeztük őket, hogy milyen ügyeket tartanak alkalmasnak mediációra. Ha csak az azonos alapon elbírálható ügytípusokat vesszük figyelembe, az elrendelők szerint a vagyon elleni ügyek egyértelműen megelőzik a közlekedésieket és a személy ellenieket; a fiatalkorú terhelttel szemben indított eljárás a felnőtt korúval szemben indítottat. Ugyanakkor azt láttuk, hogy a gyakorlat ennek ellentmond. Ez arra utal, hogy a jogalkalmazói gyakorlat nem egységes, és az, hogy mely ügyben kerül sor mediációra, nagyban függ az adott megyében kialakult gyakorlattól, az ügyész, vagy a bíró egyéni mérlegelésétől. A helyi sajátosságok, tendenciák azonban sokszor diszkriminatív hatásúak lehetnek a felek mediációs eljáráshoz való hozzáférése szempontjából. Kimutathatók eltérések arra vonatkozóan, hogy egyes ügytípusokban, az egyes helyszíneken az egyéneknek eltérő hozzáférésük van a közvetítői eljáráshoz. Az, hogy bizonyos típusú bűncselekmény sértettjének vagy elkövetőjének lesz-e lehetősége közvetítői eljárásban való részvételre, nem függhet attól, hogy az illető ügyében melyik elrendelő szerv az illetékes. Az attitűdvizsgálat A továbbiakban vizsgáltuk meg azt, hogy mennyiben sikerült az attitűdvizsgálat eredeti kérdésfeltevéseire választ kapni, annak hipotéziseit igazolni. Az attitűdvizsgálat egyik legfontosabb előfeltevése az volt, hogy az igazságszolgáltatás szereplőinek mediációval kapcsolatos attitűdjében különbségeket találhatunk a sok, illetve kevés büntetőeljárásban közvetítői eljárást elrendelő helyszínek között. Országosan és megyénként is megnéztük az elrendelt közvetítői eljárások és az összes vádemelés arányát. A kutatás definíciója szerint sok eljárást elrendelő megyének azt tekintettük, ahol az országos átlaghoz képest magasabb a közvetítői eljárások vádemelésekhez viszonyított aránya, és kevés esetet elrendelő megyének értelemszerűen azt, ahol ez az arány az országos átlagnál alacsonyabb. Mindkét csoportból 3-3 megyét választottunk a mintánkba, és ezt később, a megfelelő elemszám elérése érdekében Budapesttel, mint az átlagosnál kevesebb esetet elrendelő területtel egészítettük ki. A személyes interjúk során feltett kérdések alapvetően két nagyobb téma köré csoportosultak: 1. az első csoport az igazságszolgáltatás céljára, szerepére, hatékonyságára vonatkozik, 2. a másik pedig a mediációra, annak jellemzőire, a mediáció igazságszolgáltatásban betöltött szerepére.

189 Forrás: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Megelőzési és Statisztikai Osztály által kiadott bűnügyi statisztikák, elérhető: http://crimestat.b-m.hu/

221

1. Az igazságszolgáltatás célja A büntető igazságszolgáltatás céljai között alapvetően a bevezetőben is tárgyalt három eltérő megközelítés, a megtorló, a megelőző és a helyreállító paradigma között igyekeztünk különbséget tenni kérdésfeltevéseinkkel. Kíváncsiak voltunk, hogy mely paradigmát támogatják inkább az igazságszolgáltatás szakemberei, és tudunk-e különbséget kimutatni a sok és kevés eljárást elrendelő megyék válaszai között. Ebben a kérdésben az igazságszolgáltatást kettősség jellemzi. Spontán említések során kiemelkedő helyen van a megelőzés, a társadalom védelme, de markánsan jelen vannak a helyreállító szemlélet elemei is, amelynek központjában a sértett fél érdekeinek érvényesülése áll. A puszta megtorlás a legkevésbé támogatott nézet a bírók, ügyészek körében. Ha a megkérdezetteket arra kértük, hogy válasszanak az előre megadott lehetőségek között, akkor az eredmények még kiegyensúlyozottabb képet mutatnak. A sorrend nem változik: legfontosabb a megelőzés és a társadalom védelme, és hangsúlyos szerepet kap a jóvátétel és az ügy mindenki számára megnyugtató lezárása. Az igazságszolgáltatásnak ezeket a feladatait mindenki kiemelkedően fontosnak tartja. A válaszadók szerint lényegesen kevésbé hangsúlyos, de mindenképpen jelen lévő feladata az igazságszolgáltatásnak a megtorlás. Ebben a tekintetben nincs szignifikáns különbség a sok illetve kevés közvetítői eljárást elrendelő megyék között. Az igazságszolgáltatás feladatait egy másik kérdéscsoporton keresztül megvizsgálva is hasonló eredményeket kapunk. Nagyon határozottan jelen vannak azok a szempontok, amelyek mentén a megkérdezettek szerint fontos az – az egyébként a jogalkotóéval is egybeeső szándék –, hogy a sértett érdekei kerüljenek az igazságszolgáltatás feladatainak fókuszába, és sokkal alacsonyabb a megtorlás iránti igény. A két vizsgált csoport között egyértelmű különbség van viszont abban, hogy a kevés mediációt elrendelő megyékben sokkal fontosabbnak tartják a terhelt felelősségérzetének felkeltését és a büntetés fontosságát. Magas arányban támogatják tehát a helyreállító szemléletet, de a megtorlásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a másik csoport. A sértett érdekeinek jelentőségét azonos mértékben (9-9 százalékponttal) növelnék a bírók és az ügyészek, és valamelyest nagyobb mértékben ott, ahol több ügyet bocsátanak mediációra, mint ott, ahol kevesebbet. Tehát azokban a megyékben, amelyekben magasabb az elrendelt közvetítői eljárások száma, ott az igazságügy szereplői kívánatosnak tartanák, hogy a jogszabályok döntéshozatalban betöltött súlya 50 százaléknál is kisebb legyen, és nagyobb hangsúlyt kapjanak a büntetés következményei és a sértett érdekei. Érdekes eredményt kapunk a halálbüntetéssel kapcsolatos kérdésben. A megtorló szemlélet jelenlétét jelzi, hogy a válaszadók majd 60%-a valamilyen formában egyetért a halálbüntetés szükségességével. Ugyanakkor ebben a kérdésben is jelentős különbségek vannak a sok és kevés ügyet elrendelő megyék között: a halálbüntetést támogatók aránya 12%-kal alacsonyabb a sok közvetítői eljárást elrendelő megyékben, ami egy árnyaltabb, kevésbé megtorló szemléletre utal. Ugyancsak a megtorló szemlélet elfogadottságát jelzi, hogy a bírók és ügyészek 77 százaléka szigorítaná a büntetéseket. Az átlagosnál több eljárást elrendelő megyékben 8%-kal alacsonyabb ez az arány, mint a másik csoportban. Összefoglalóan elmondhatjuk tehát hogy a sok közvetítői eljárást elrendelő megyékben magasabb a helyreállító igazságszolgáltatást előnyben részesítők aránya, és kevésbé támogatott a megtorló szemlélet.

222

- Összefoglalás, a kutatás tapasztalatai -

2. A közvetítői eljárás az igazságszolgáltatásban Ebben a kérdéscsoportban a mediáció támogatottságát, hatékonyságát és elfogadottságát vizsgáltuk meg az igazságszolgáltatás szereplőinek a körében. Az adatokból az látható, hogy az igazságszolgáltatás szereplőinek véleménye szerint a büntetések jelenlegi gyakorlata csak közepesen hatékony a bűnelkövetés csökkentése tekintetében, tehát mindenképpen van teendő a hatékonyság növelése érdekében. Ez a vélemény gyakorlatilag független attól, hogy sok vagy kevés mediációt rendelnek-e el az adott megyében. A hatékonyság növelését, amint azt már a fentiekben is láttuk, egyrészt abban látják az érintettek, hogy szigorítani kellene a büntetéseken. Másrészt azonban megjelennek a helyreállító szemlélet elemei is. Egyetértenek a megkérdezettek, abban, hogy a sértettek szerepét növelni kell a büntetőeljárás folyamatában, sokkal fontosabb szerepet szánnának nekik, mint amekkora szerintük a jelenlegi helyzetben van. Azt is támogatják a bírók és az ügyészek, hogy a mediáció megjelent az igazságszolgáltatásban: több mint 90 százalékuk egyetért azzal, hogy a közvetítés a büntetőeljárás részévé vált, és 75% szerint növeli az igazságszolgáltatás hatékonyságát céljainak elérése érdekében. A több közvetítést elrendelő megyékben – előzetes feltevéseinknek megfelelően - számottevően magasabb azok aránya, akik teljesen egyetértenek az új jogintézmény bevezetésével, és hatékonyabbnak is tartják azt, mint a kevés ügyet elrendelő megyékben. A szakemberek a szigorodó büntetésen kívül látnak tehát más megoldást is az igazságszolgáltatás kezében. A megkérdezettek 60%-a élt is a mediáció lehetőségével, utalt ügyet közvetítői eljárásra. Ez az arány természetesen magasabb a több eljárást elrendelő megyékben. Hatékony eszköznek tekintik és használják is a mediációt a válaszadók, ugyanakkor még magukat a bírákat és ügyészeket is meglepte, hogy mennyire alacsony arányban rendelik el azt (a megkérdezettek 10%-ra becsülték az elrendelt mediációt, ez a valóságban viszont csak 1,3% az összes vádemeléshez képest). Az is jellemző, hogy leginkább a kisebb súlyú bűncselekmények esetében tekintik alkalmazhatónak az eljárást (súlyosabb bűncselekmények esetén a megkérdezettek 80%-a szerint a mediáció nem jó módszer). Ezt támasztják alá a dokumentumelemzés során szerzett információink is. A majdnem 300 feldolgozott megállapodás között mindössze 4 olyat találtunk, ahol 5 évig terjedő szabadságvesztéssel volt sújtható a bűncselekmény. Jónak tartják tehát a jogalkalmazók az intézményt, de egyelőre óvatosan használják a közvetítői eljárást. A mediációra küldött ügyek aránya szerint számottevő különbség van a közvetítői eljárás alkalmazhatóságának megítélésében. Ahol az átlagosnál nagyobb az ügyek aránya, kevésbé kötik az alkalmazhatóságot az ügyek súlyosságához, és inkább hajlanak az alkalmazására személy elleni, és közlekedési ügyekben, mint ott, ahol kisebb a mediált ügyek aránya. Ahol tehát több a tapasztalat, bátrabban alkalmazzák a mediációt, és igaz ez az összefüggés a súlyosabb ügyekre is. Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy a mediáció egyszerűsíti-e az igazságügy szereplőinek a munkáját, vagy sem. A válaszadók fele-fele arányban gondolják így, vagy úgy. Szignifikáns különbséget itt csak a bírók és az ügyészek között kaptunk: a bírók majd kétszer annyian (60%) gondolják úgy, hogy a közvetítői eljárás leegyszerűsíti a munkájukat, mint az ügyészek. Ez nyilván abból a tényből is fakad, hogy egyszerűen kevesebb vádemelés kerül hozzájuk az ügyészségen elrendelt, és sikeresen befejeződő közvetítői eljárások miatt. Érdekes eredménynek tekintjük, hogy a mediáció elrendelésekor az igazságügy szereplőinek döntését, úgy tűnik, a jogszabályok mellett nagy arányban befolyásolják a helyi hatások is (szóbeli, vagy írásbeli iránymutatás, vagy valamilyen helyi szokás). Sokkal magasabb arányban van ez így azokban a megyékben, ahol kevés mediációt rendelnek el. Kapott eredményeink azt jelezték, hogy a szereplők, annak eldöntése során, hogy az adott bűncselekményt

223

mediációra utalják-e, nagyobb ellenállást érzékelnek helyi szinten, mint amekkorát a tágabb környezet felől. Tehát a helyi iránymutatások, szokások visszatartó erőként játszanak szerepet az ügyek elrendelése során. A mediáció pozitívumaként értékelik a megkérdezettek, hogy a folyamat során szembesülnek egymással a felek, megjelennek, és nagyobb hangsúlyt kapnak a sértett fél érdekei, felelősségvállalás és igazi jóvátétel történik. A több mediációs tapasztalattal rendelkező megyékben az igazságszolgáltatás szakemberei nagyobb arányban érzékelik azt, hogy a mediáció bevezetésével érvényesült a valódi felelősségvállalás és a helyreállítás, és ezeken keresztül hatékonyabbá válhat az igazságszolgáltatás céljainak elérése érdekében. Ezeken a helyeken kevésbé tartanak attól, hogy a döntés kikerül az igazságszolgáltatás kezéből. A legnagyobb különbséget ott tapasztalhatjuk, hogy a közvetítői eljárást az átlagosnál nagyobb arányban elrendelő megyékben nagy mértékben elutasítják azt a vélekedést, hogy a mediáció során csak pénzbeli kártérítés történik, és meg lehet vásárolni a szabadságot, mint a kevesebb ügyet mediációra bocsátó területeken. A közvetői eljárást nagyobb arányban elrendelő bíróságok, ügyészségek szakemberei úgy érzékelik, hogy jelentősen mérséklődik a sértett kára, a terhelt felelősséget vállal a bűncselekményért, és a mediáció során új esélyt kaphat, az egész folyamat a jövőre és nem a múltra koncentrál. Ezeken a helyeken inkább elfogadott nézet az, hogy a szembesülés és a jóvátétel hatékonyabban szolgálja az igazságszolgáltatás céljait, mint a büntetés. A mediáció negatívumai között szerepelt az a félelem, hogy a közvetítői eljárás alkalmazása a büntetőeljárás elhúzódását eredményezi. Érdekes megfigyelni, hogy a több ügyet elrendelő megyékben nem látják ezt a veszélyt. Érdekes továbbá összehasonlítani ezt a véleményt a gyakorlattal: Mint a kutatásban láttuk, a teljesítés a megállapodások mindössze 12%-ában (elsősorban vagyon elleni cselekményekben), nem valósult meg, további 3% más okból nem teljesült vagy nem jött létre megállapodás. A megállapodások 55,3%-ban a felfüggesztéstől számított 1-2 hónapon belül megvalósul a közvetítői megbeszélés. A megállapodások több mint egyharmada esetén egy hónapon belül már sor került mediációra, közel 10% a felfüggesztés hónapjában létrejött közvetítői megbeszélések aránya. Kevés, összesen 12 megállapodást tartalmazó esetben 5-6 hónap telt el a felfüggesztés és a mediáció között. A megállapodást követően a büntetőeljárások közel fele (43,9%) a mediáció hónapjában megszüntetésre kerül. A megállapodást tartalmazó eljárások további 20%-a a mediációt követő 3 hónapon belül megszüntetésre kerül. A felfüggesztő határozat és a büntetőeljárás megszüntetése között a vizsgált ügyek közel felében (47,4%) maximum 3 hónap telt el. A felfüggesztéstől számított 6 hónapon belül a büntetőeljárások 63%-a került megszüntetésre. Az esetek 8,2%,-ában 7-15 hónap közötti időtartam telt el a felfüggesztés és a befejezés között. A kapott eredmények tehát ellentmondanak azoknak a félelmeknek, miszerint a közvetítői eljárás a büntetőeljárás elhúzódását eredményezi. Az átlagosnál magasabb számban mediációt elrendelő megyékben a megkérdezettek inkább érzik úgy, hogy a felek jó megállapodást tudnak kötni, megállapodásukhoz az igazságszolgáltatásnak már nincs mit hozzátennie, és ezek után nem feltétlenül kell büntetéssel is sújtani a terheltet. Másrészt viszont, ennek talán kicsit ellentmondóan, átlagosan nagyon magas arányban gondolják azt a bírók és ügyészek, hogy a megállapodásnak és a büntetésnek együttesen kell elégtételt szolgáltatnia.

224

- Összefoglalás, a kutatás tapasztalatai -

Az is elgondolkodtató, hogy mind a társadalom, mind a szakma felkészültségét, nyitottságát kedvezőbben ítélik meg a mediációt gyakrabban gyakorló megyék igazságügyi szakemberei, mint a közvetítői eljárástól tartózkodók. A közvetítői eljárás bevezetésének sikerét jelzi, hogy az elrendelt esetek 80%-ában a megkérdezett jogalkalmazók elégedettek a mediáció kimenetelével, az Igazságügyi Hivatal és a pártfogó mediátorok munkájával. A mediációval, mint az igazságszolgáltatás eszközével a válaszadók 12 százaléka maradéktalanul elégedett és további 63 százalék véleménye is inkább kedvező. Ebben a kérdésben az átlagosnál nagyobb arányban elrendelő megyék lényegesen pozitívabban ítélik meg a közvetítői eljárás hatékonyságát, csaknem háromszor annyian tartják teljesen alkalmas eszköznek az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésében, mint a másik csoport. A kutatásból kiderült, hogy minden csoportban 95 százalék körül van az Igazságügyi Hivatal munkájával elégedettek aránya, és azok, akik több közvetítői eljárást rendelnek el, tehát több tapasztalatuk van, még elégedettebbek is a másik csoporthoz képest A mediátorok megítélése is nagyon pozitív, különösen azokon a területeken, amelyeken az átlagosnál több ügyet utalnak közvetítői eljárásra. Tehát hasonlóan az Igazságügyi Hivatal megítéléséhez, a pártfogó mediátorokról kialakult vélemény a kedvező átlagnál is lényegesen pozitívabb azokon a helyeken, ahol több tapasztalat gyűlt össze az első egy éves együttműködés során Talán ennek is köszönhető, hogy a kutatás több részében is kiderült, hogy jó a kapcsolat és az együttműködés a bíróságok, az ügyészségek és az IH között. Vannak természetesen nehézségek, de alapvetően szoros és jó munkakapcsolatban vannak ezek az intézmények. Egyértelműen a siker jeleként értékelhető az is, hogy a bírók és ügyészek jelentős arányban gondolják úgy, hogy a mediációra küldött esetek száma növekedni fog, tehát egyáltalán nem csalódásként élték meg az első évet, hanem egy olyan jogintézményt látnak maguk előtt, amelynek jelentősége megítélésük szerint növekedni fog a következő időszakban. Ezt főképp az átlagnál kevesebb ügyet elrendelő megyékben gondolják így, tehát még ott is elégedettek a mediációval, sikeresnek érzik az. Ugyancsak a mediáció sikerességét láthatjuk, ha a résztvevő felek elégedettségi kérdőíveinek eredményét tekintjük meg. A mediációs eljárást a résztvevő sértettek és terheltek 90% feletti arányban minden szempontból pozitívan értékelték és sikeresnek is tartották. Az elemzés során feldolgozott kérdőíveknek mindössze 1%-ában fogalmazódott meg az, hogy valamelyik résztvevő (többségében a sértett) érdekeit nem szolgálta maradéktalanul a közvetítői eljárás. Nagyfokú elégedettséget fejeztek ki a sértettek és a terheltek is az Igazságügyi Hivatal munkájával kapcsolatban. A válaszadók előzetesen nem sokat tudtak a mediációról, de visszajelzéseikből kitűnik, hogy kielégítő szolgáltatást kaptak, jó tapasztalatokat szereztek az eljárás során. A mediátorok kérdőíveiből az derült ki, hogy maguk a pártfogó mediátorok is elégedettek a közvetítői eljárás első évével, és a nehézségek ellenére nagy örömmel és lelkesedéssel vesznek részt az új jogintézmény bevezetésében. A mediátorok jelezték, hogy számukra az első évben a legnagyobb problémát a megfelelő tapasztalat hiánya jelentette, ugyanakkor legtöbben hangsúlyozták, hogy a Központi Igazságügyi Hivatal által működtetett mentori rendszer, illetve az esetmegbeszélési, szupervíziós lehetőségek, a folyamatos szakmai képzés, illetve a mediátori tanfolyamok nagyon sokat segítettek számukra. Kiderül a válaszokból az is, hogy a közvetlen kollégákkal illetve a Központi Igazságügyi Hivatallal való együttműködés alapvetően jó, és a válaszadók több mint fele kimondottan jónak tartja a kapcsolatot a bírói és ügyészi szervekkel is.

225

A válaszokból alapvetően az a kép rajzolódik ki, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a pártfogó mediátorok számára a mediátori tevékenység sok sikerélményt és örömet okozott. Többen jelezték, hogy büszkék arra, hogy az új jogintézmény bevezetési folyamatának részesei lehetettek. A mediátorok értékelése szerint szerint a módszer alkalmas arra, hogy a jogalkotó szándéka teljesüljön, megfelel mindkét fél érdekeinek, valódi megoldásokat hoz, és a büntetőeljárásokat is jóval lerövidíti, leegyszerűsíti. A sok és a kevés eljárást elrendelő megyék közötti különbségeket elemezve meg kell jegyeznünk még egy tényt. Amint azt a fentiekben is láthattuk, mérhetünk szignifikáns különbségeket a két csoport között az igazságszolgáltatás céljával és a mediációval kapcsolatban, ám nagyon sok esetben ezek a különbségek nem óriásiak, és nagyon hasonlóak a tendenciák is a csoportok között. Ennek egyik nagyon fontos oka az lehet, hogy amíg egyrészt jelentős különbségek vannak az elrendelt mediációk számában, addig országosan igaz az, hogy viszonylag alacsony a mediációra küldött bűncselekmények száma. A vádemelések számához viszonyított országos 1,3%-os átlaghoz képest van három kiemelkedő megye, a többiek pedig az átlag körül mozognak. A legmagasabb arány is csak 4,5%. Elmondható tehát, hogy a különbségek ellenére inkább az jellemző az igazságszolgáltatásra, hogy mindenhol inkább alacsony arányban veszik igénybe a mediáció adta lehetőségeket. Mint már utaltunk arra, maguk a szakemberek is alacsonynak tartják ezt a számot, országosan 10% körülire becsülték az arányt. Az általában alacsony elrendelési hajlandósággal függhet az össze, hogy az új jogintézmény megítélése alapjaiban hasonló a két csoport között. Bár egyetértenek a helyreállító paradigma elemeivel, és hasonlóan sikeresnek tartják a mediációt, ugyanakkor általánosan tapasztalható egyfajta tartózkodás az új jogintézmény igénybevételétől. Dokumentum-elemzés A dokumentum-elemzés során igyekeztünk információkat szerezni a felek által kezdeményezett mediációk sorsáról. Az elemzés egyik fontos és talán meglepő eredménye, hogy azokban a megyékben, ahol az átlagosnál kevesebb eljárás rendelnek el, ott az elutasított kezdeményezések aránya is alacsonyabb. Tehát az alacsony ügyszámú megyékben nem elsősorban az a kevés mediáció oka – mint ahogyan azt talán várnánk –, hogy sok kezdeményezést elutasítanak, hanem az, hogy általában alacsonyabb az indítványozási aktivitás a megyében. Ennek lehet oka a már említett helyi hatások szerepe, információk, vagy az érintett felek tájékoztatásának hiánya. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy találtunk olyan városi ügyészséget és bíróságot, ahol az alacsony ügyszámot az elutasítások magas aránya okozza (Szekszárdi Városi Ügyészség, ill. Balassagyarmati Városi Bíróság). Az elutasítások legfontosabb indokaként a törvényi feltételek hiánya szerepelt. A mediációs eljárás egyik törvényi feltétele a terhelt beismerő vallomása, ugyanakkor gyakran fordul elő, hogy a bírói és ügyészi gyakorlat során a beismerő vallomáson belül a tények és a bűnösség elismerését külön kezelik. A beismerő vallomás hiánya mellett 3 esetben szerepelt indoklásként a bűnösség hiánya, amely erre a kettéválasztott értelmezésre utal. (lásd ehhez Dr. Törzs Edit tanulmánya). A vizsgált esetek 8,1%-ban jellemző, hogy az egyik fél nem járult hozzá a közvetítői eljáráson való részvételhez. 14% kapcsán elmondható, hogy a közvetítői eljárás egyedi indoklások mentén került elutasításra. A másik fontos eredmény, hogy a magas arányban elrendelő megyékben nem mindenhol rendelnek el sok közvetítői eljárást, hanem megyén belül is vannak kiemelkedő városok vagy

226

- Összefoglalás, a kutatás tapasztalatai -

intézmények. Az összesen 214 elrendelő szervből 156 kevesebb, mint 10 esetet küldött mediációra, tehát a potenciális elrendelő szervek háromnegyede szinte alig használta ki ezt a fajta alternatív megoldást. 47 elrendelő szerv van, ahonnan 10 és 50 közötti a mediációra utalt ügyek száma, 50-nél több esetet pedig mindössze 11 ügyészség/bíróság utalt közvetítői eljárásra. Kiemelkedően magas, 75, vagy a fölötti esetszámmal csak bizonyos városok, illetve egy fővárosi bíróság rendelkezik, úgy, mint az Egri, Szegedi, Miskolci, Debreceni, Veszprémi és Pécsi Városi Ügyészség, továbbá a Veszprémi Városi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság. – még a nagy ügyszámú megyékben is csak néhány kiemelkedő elrendelő szerv aktivitásán múlott, hogy a megye a nagy ügyszámú kategóriába került. A városi gyakorlatok összehasonlítása kimutatta, hogy a mediációhoz való hozzáférés lehetősége még a közvetítői eljárások magas arányát mutató megyéken belül is nagyon eltérő. Egy megye tehát akár egyetlen intézményétől is kerülhet a sok mediációt elrendelő csoportba. Már az attitűdvizsgálatnál is láthattuk, hogy a helyi tényezők nagyban befolyásolják az igazságügy szereplőit az eljárás elrendelésében, és egy ilyen szokás az egész megye statisztikájára befolyással lehet, holott nyilvánvalóan nincs sok befolyása más városok bíráinak, ügyészeinek attitűdjére. Ezt az eredményt egyébként alátámasztják az Igazságügyi Hivatalban nyilvántartott adatok is. A kutatásnak az is fontos tapasztalata, hogy az igazságügy intézményeinek mediációra vonatkozó egységes nyilvántartási rendszere nagyban megkönnyítheti az információ-szerzést, a hasonló kutatásokat, amilyenekre, véleményünk szerint, a jövőben is nagy szükség van. A mediáció során született megállapodások. A 2007-ben létrejött megállapodások során a bocsánatkérésen és az anyagi jóvátételen túl megjelentek olyan megállapodások, melyek csak egy mediáció során születhetnek meg, kihasználják a módszerben rejlő kreativitás, a személyes találkozás, szembesülés és megbánás nyújtotta lehetőségeket. Alapvetően 5 különböző típusba sorolhatjuk ezeket a megállapodásokat: a szimbolikus gesztusgyakorlás, a kapcsolat lezárása, a személyes kapcsolat javítása, a bűncselekmény előtti állapot visszaállítása, illetve a sértett egyéb, a bűncselekmény során keletkezett szükségleteinek kielégítése. Az ilyen megállapodások azt a célt szolgálják, hogy minél inkább a sértett fél érdekei, és a valódi jóvátétel kerüljenek a megállapodás fókuszába, és javítja az érintettek elégedettségét a közvetítői eljárással és ezen keresztül a büntető igazságszolgáltatással. Zárás Zárásként elmondhatjuk, hogy a közvetítői eljárás, a bevezetését követő első év után közismert jogintézménnyé vált a szakmai körökben, és az eljárásban érintett felek érdekeit is sikeresen elégítette ki. A bírák és ügyészek ismerik, hatékonynak tartják, ám óvatosak a használatával, kevés, és elsősorban csak kevésbé súlyos bűncselekmények esetén használják. A mediáció jövője szempontjából jó előjel, hogy a szakemberek sikeresnek tartják, elfogadják legfontosabb alapelveit, csakúgy, mint a helyreállító paradigma elveit és a szolgáltatás bővülésével számolnak. Mint arra a tanulmányban többször rámutattunk, az első év tapasztalatai után sok lehetőségük nyílik mind a jogalkotóknak, mind pedig a gyakorlati szakembereknek arra, hogy a büntetőügyi mediáció egy szélesebb körben és mind területileg mind pedig a bűncselekmények típusát, súlyosságát tekintve is kiegyenlítettebben használt, mindenki számára egyenlő eséllyel elérhető jogintézmény legyen.

227

- MELLÉKLETEK -

228

- Mellékletek DR. TÖRZS EDIT190

KI MIT KÖZVETÍT? – JOGÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK A BÜNTETŐ ÜGYEKBEN ALKALMAZHATÓ KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSSAL KAPCSOLATBAN

I. BEVEZETÉS A büntetőjogi mediáció Európában ma már nem tekinthető újdonságnak, de nem állíthatjuk azt sem, hogy a kontinens bármely országában kikristályosodott, dogmatikailag letisztult jogintézményről lenne szó. A büntetőjogi mediáció térnyerése szorosan összefügg a bűncselekmény sértettjének jóvátételi igényével, a sértetti jogok elismerésével és biztosításával a büntetőeljárás során, valamint a büntető igazságszolgáltatás rendszerének működésbeli problémáival, a börtönök túltelítettségével és káros hatásaival, a büntetőjogi szankciók hatástalanságával és a büntető igazságszolgáltatási szervek leterheltségével. Az Európa Tanács már a nyolcvanas évek közepétől kezdődően fogalmazott meg ajánlásokat a sértetti jogok érvényesítésének kérdésben. 1985-ben a bűncselekmények áldozatainak helyzetéről191, 1987-ben a sértettnek való segítségnyújtásról és az áldozattá válás megelőzéséről192, 1999-ben pedig a sértett azon jogáról, hogy kapcsolatot teremthessen az elkövetővel, ő pedig tőle bocsánatot kérjen és a kárát megtérítse, vagyis a mediáció alkalmazásáról büntetőjogi ügyekben193. Bár a fenti kérdésekkel csaknem a rendszerváltás óta foglalkozott Magyarországon is a szakirodalom, és egyre határozottabb igény mutatkozott a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeinek szélesebb körű hazai alkalmazására, a büntetőjogi mediációra vonatkozó törvényi szabályozást mégis elsősorban Európai Uniós kötelezettség ösztönözte. Az Európai Unió Tanácsának a sértett büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220/IB számú kerethatározata - amely a tagállamokra az elérendő eredményt illetően kötelező - a 10. cikkében előírja a tagállamok számára, hogy a büntetőügyekben való közvetítést segítsék elő. Minden tagállamnak biztosítania kell azt is, hogy a sértett és az elkövető között az ilyen közvetítés útján elért megállapodást a büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni. E kötelezettségének Magyarország 2006-ban tett eleget. A 2006. évi LI. tv.– többek között a közvetítői eljárás bevezetésével összefüggésben – több ponton módosította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt (a továbbiakban: Be.) és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Btk.), az év végén pedig külön törvény született a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről194. Az új szabályok 2007. január 1-jén léptek hatályba.

190 A szerző az ELTE ÁJK Doktori Iskolájának hallgatója, valamint a Központi Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelői szakreferense. A tanulmányban kifejtettek kizárólag a szerző saját véleményét tükrözik, azok nem tekinthetők az Igazságügyi Hivatal álláspontjának. 191 Recomm. No. R (85) 11. 192 Recomm. No. R (87) 21. 193 Recomm. No. R (99) 19. 194 2006. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Bktv.).

229

A Be. és a Btk. módosítása, valamint a közvetítői tevékenységről szóló törvény előkészítése során a jogalkotó alaposan tanulmányozta az európai gyakorlatot195, valamint figyelembe vette a vonatkozó nemzetközi dokumentumok ajánlásait196. Ezért, elöljáróban, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy bár a dolgozat elsősorban a jogi szabályozásból és a jogszabályok értelmezéséből adódó vitás kérdésekkel foglalkozik, a szabályozás nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét, és megfelel azoknak az alapvető elvárásoknak, amelyek más európai országok többéves tapasztalatai alapján kristályosodtak ki és jelentek meg a különböző ajánlásokban197. Nyilván nem is beszélhetnénk a gyakorlatban felmerülő problémákról akkor, ha a hazai jogi háttér nem lenne alkalmas arra, hogy érdemben alkalmazni lehessen a közvetítői eljárást. Az is természetes, hogy egy ennyire új szemléletű, és Magyarországon eddig példa nélküli jogintézmény bevezetése során a gyakorlat rámutat olyan szabályozási elemekre, amelyek korrekciója vagy pontosítása szükségessé válhat. A vitás kérdések, értelmezési különbségek feloldása viszont alapvető szükséglet a gyakorlat egységessége és a helyreállító igazságszolgáltatás, valamint ennek eszközeként, a közvetítői eljárás szélesebb körű hazai térnyerése érdekében, még akkor is, ha egyébként a szabályozás jelenlegi formájában is korszerű és alkalmazható. A statisztikai adatok szerint 2007-ben az ügyészek és a bírák 2152 felnőtt korú és 299 fiatalkorú ügyében függesztették fel a büntetőeljárást és utalták az ügyet közvetítői eljárásra. Jelen tanulmányban azt szeretném áttekinteni, hogy hogyan látják a hatósági szereplők – ügyész, bíró, közvetítő – a közvetítői eljárást, illetve hol merültek fel a végrehajtás során gyakorlati problémák, értelmezési zavarok.

II. A LEGFONTOSABB ÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK A jogszabályok végrehajtása során több nagy kérdéskör kapcsán merültek fel dilemmák, ezek közül néhány bevezetésképpen: – A Be. alapvetően csak az ügyész eljárását szabályozza, a bíróság eljárása csak visszautal erre, ezért bizonyos elemek a bíróság eljárásában konkrét rendelkezések híján szabályozatlanok maradtak. – A Bktv. és Be. rendelkezései nincsenek mindenhol összhangban, néhol a szóhasználat sem azonos, keveredik a kártérítés illetve a jóvátétel fogalmak használata. – Bizonyos kérdések szabályozatlanul maradtak, a közvetítő pl. nem értesül arról hivatalosan, hogy a közvetítői eljárás befejezését követően az ügy sorsa hogyan alakul tovább, milyen ügyészi, bírói intézkedés történik a gyakorlatban. – Nincs egységes gyakorlat azokban az ügyekben, ahol több elkövető érintett ugyanazon bűncselekményben, vagy amikor az elkövető ellen folyó eljárás több bűncselekmény miatt folyik. – Egységes álláspont kialakítása szükséges a jóvátétel nyújtásának időtartama, és a jóvátétel megítélése tekintetében. Megtörténhet, hogy a megkezdett, de még be nem fejezett teljesítést az ügyész/bíró nem tekinti eredményes közvetítői eljárásnak, és figyelmen kívül hagyja azt a büntetőeljárás folyatása során. Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy nem egyértelmű az sem, mit tekinthetünk eredményes közvetítői eljárásnak: ugyanis a megállapodás létrejötte önmagában nem alapozza meg a

Különösen Csehország, Belgium, Franciaország, Németország, Ausztria tapasztalatait építették be a hazai jogszabályba. 196 Lásd erről a 2006. évi CXXIII. törvény indokolását. 197 Így különösen az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 19. számú, a tagállamok számára a büntető ügyekben alkalmazott mediáció tárgyában elfogadott ajánlásának. 195

230

- Mellékletek -

–

tevékeny megbánás szabályainak alkalmazását, csak annak maradéktalan teljesítése, ugyanakkor a jogszabályok nem minden esetben teszik lehetővé a teljesítés bevárását. Megfogalmazódtak kérdések azzal kapcsolatban, vajon a mediálható esetek köre kibővíthető-e, egyrészt más típusú bűncselekményekre kiterjesztve, másrészt a beismerő vallomás megtételének idejét szélesebben értelmezve.

A jogszabályi rendelkezések értelmezésével kapcsolatban három fontos iránymutatás is született: – a Legfőbb Ügyészség (továbbiakban LÜ) 2007. január 31-én kelt, és 2007. június 19-én módosított emlékeztetője (továbbiakban: Emlékeztető), – a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 2007. május 14-én kelt 3/2007. BK véleménye (továbbiakban: BK vélemény), – a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumvezetőjének (továbbiakban LB kollégiumvezetője) 2008 januárjában, az ítélőtábláknak a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálatáról (továbbiakban LB vizsgálat) készült tájékoztatói alapján elkészített összefoglalása (továbbiakban: Összefoglaló) 198. Az alábbiakban e három iránymutatás részletes elemzése következik. A jogalkotói álláspont értelmezésénél a törvények szövegét, illetve a jogszabályok indokolását tekintettem irányadónak.

III. ÜGYÉSZI TAPASZTALATOK, IRÁNYMUTATÁSOK A Legfőbb Ügyészség 2007. január 31-én emlékeztetőt adott ki a Be. egyes szakaszainak, köztük a közvetítői eljárást szabályainak értelmezéséről. Az Emlékeztető a Be. egyes szakaszaihoz fűzött iránymutatások mellett külön tárgyalja a közvetítői eljárással kapcsolatos ügyészi feladatokat a vádemelés szakában. Az Emlékeztető azon pontjait emelem csak ki, amelyek vagy ellentmondásban vannak más jogértelmezésekkel, vagy önmagukban vitathatóak. 3. 1. Az Emlékeztető 420/b. pontja Az Emlékeztető 420/b. pontja szerint: ha a terhelttel szemben több olyan bűncselekmény miatt folyik az eljárás, amely miatt a közvetítői eljárás elvileg szóba jöhet, annak csak akkor van helye, ha a közvetítői eljárás feltételei valamennyi bűncselekmény tekintetében hiánytalanul fennállnak. A 420/c. pont szerint: nincs helye közvetítői eljárásnak akkor sem, ha az ügyben a terhelttel szemben olyan bűncselekmény miatt is eljárnak, amely miatt a törvény elvileg sem teszi lehetővé a közvetítői eljárást. Nincs helye elkülönítésnek avégett, hogy a terhelt egyes cselekményei tekintetében közvetítői eljárásra kerülhessen sor, amikor más cselekmények tekintetében vádemelés történik. (Mindezt megismétli az 539. pont is.) A fenti megállapítások azért vitathatók, mert ha a terhelttel szemben több bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás, a Be. 72. § (2) bekezdése alapján a terhelt személyére tekintettel Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetője 2007.E1.II.E.1/26.sz. összefoglalása a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálatáról az ítélőtáblák tájékoztatói alapján (2008. január 4.), továbbiakban (LB kollégiumvezetői összefoglalás). A megyei bíróságok, illetve az ítélőtáblák kollégiumai 2007. október illetve november végéig végezték el saját kimutatásaikat a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma módszertani útmutatása szerint. Az eredményeket 2007. december végéig összesítette és elemezte a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője.

198

231

célszerű általában az ügyeket egyesíteni. Ugyanakkor a fenti értelmezés alapján a terhelt hátrányosabb helyzetbe kerülhet, ha különböző bűncselekményeit egy eljárásban bírálják el, hiszen az ügyészségi álláspont szerint ilyenkor az ügy közvetítői eljárásra csak akkor utalható, ha annak mind jogszabályi, mind mérlegelést igénylő feltételei mindegyik cselekményre egyaránt fennállnak. Úgy gondolom, ha a terhelttel szemben több bűncselekmény miatt folyik az eljárás, bűncselekményenként kell vizsgálni, hogy a közvetítői eljárás szóba jöhet-e. Ha a több bűncselekmény közül legalább egyben szóba jöhet a közvetítői eljárás és a tevékeny megbánás alkalmazása, szükséges lenne az elkülönítés lehetőségét megvizsgálni, mert ellenkező esetben nem tesz eleget az ügyész a Be. 28. § (1) bekezdése szerinti azon kötelességének, miszerint a büntetőjogi felelősséget enyhítő körülményeket is az eljárás minden szakaszában figyelembe kell vennie. Természetesen juthat az ügyész olyan döntésre, hogy bár a több bűncselekmény közül egyben vagy többen elvileg szóba jöhet a közvetítői eljárás, de a más, szóba nem jöhető bűncselekmény(ek) miatt a terhelt személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása nem mellőzhető. Nem szabad emellett figyelmen kívül hagyni a sértett érdekeit sem, különösen akkor, ha a közvetítői eljárásra nem utalható cselekmény passzív alany, vagy sértett nélküli. Emellett felvetem azt is, hogy e körben érdemes lenne megfontolni, hogy a jogalkotó a közvetítői eljárásra alkalmas bűncselekménnyel halmazatban elkövetett kisebb súlyú bűncselekményekre is kiterjessze a büntethetőség megszűnésének lehetőségét (pl. csalással halmazatban álló okirat-hamisítás, rongálással halmazatban álló garázdaság). 3. 2. Az Emlékeztető 420/d. pontja Az Emlékeztető 420/d. pontja szerint az ügy közvetítői eljárásra utalható akkor is, ha a terhelt csak ténybeli beismerő vallomást tett. (Ugyanezt megismétli az 542. pont is.) Az Emlékeztető 2007. június 19-én kelt módosítása helyesbítette a hivatkozott pontot a következők szerint: 420/d) Az ügy közvetítői eljárásra utalható akkor, ha a terhelt a bűnösség elismerésére is kiterjedő ténybeli beismerő vallomást tett. Ugyanakkor az emlékeztető 542. pontjára vonatkozóan nem történt módosítás, így az Emlékeztető hatályos szövege ellentmondásos. A Be. 221/A. § (3) bekezdés a) pontja szerint a közvetítői eljárás egyik feltétele, hogy a gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tett. A Be. nem ad konkrét iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a beismerés a tények előadását jelenti, vagy ahhoz párosulnia kell-e a bűnösség elismerésének is. Ugyanebben a kérdésben a BK vélemény V. pontja úgy fogalmaz, hogy a Be. 221/A. § (3) bekezdés b) pontja szerint megkívánt beismerő vallomásnak a nyomozás során legfeljebb a vádemelésig kell megtörténnie és a bűnösség elismerésére is ki kell terjednie. Ennek oka, hogy tevékeny megbánásról büntetőjogi értelemben a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás mellett beszélhetünk. A csupán ténybeli beismerő vallomás és mellette a jóvátételi tevékenység tartalmát tekintve valójában nem megbánás, hanem csak egyszerű – megbánó szándék nélküli – jóvátétel. Tekintsük át tehát a beismerő vallomással kapcsolatos két vitás kérdést: 3. 2. 1. Milyen tartalmú beismerő vallomás szükséges? A Be. egyedül a tárgyalásról lemondás körében használja a „bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomás” kifejezést, ebből pedig – véleményem szerint – az következik, hogy ha máshol ezt nem használja, akkor ott – így a közvetítői eljárásnál is – elegendő a ténybeli beismerő vallomás.

232

- Mellékletek -

A fenti kérdés a közvetítői eljárás megengedhetősége szempontjából ugyanakkor nem tűnik lényegesnek. A közvetítői eljárás csak akkor lesz eredményes, ha a terhelt a közvetítői megbeszélésen elismeri a felelősségét a történtekért. A hangsúly nem a bűnösségen van, hanem a következményekért való felelősségen. Gyakorló bíró vetette fel azt a szempontot is, hogy nem lenne reális a nyomozati szakban bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást elvárni, mivel a nyomozó hatóság általában nem tesz fel külön kérdést a bűnösséggel kapcsolatban, így viszont sok terhelti vallomásból – bár az beismerő vallomás – hiányzik a bűnösségre utalás. Egyetértek a BK véleményben kifejtettekkel, miszerint a tények elismerése és a jóvátétel nyújtása felelősségvállalás nélkül nem felel meg a törvényben definiált tevékeny megbánásnak. A terhelt felelősségvállalása viszont mindig a közvetítői eljárás során válik egyértelművé. A közvetítői eljárás szempontjából a beismerő vallomás jelentősége tehát annyi, hogy egyértelmű legyen a tényállás, és a terhelt felelősséget vállaljon a történtekért. Ehhez, véleményem szerint, a ténybeli beismerő vallomás is elegendő. 3. 2. 2. Az eljárás mely szakaszában kell megtenni a beismerő vallomást? A büntetőeljárás szempontjából fontos, hogy a közvetítői eljárást ne lehessen taktikai eszközként, perelhúzási szándékkal használni, s csak azok a terheltek élhessenek ezzel a lehetőséggel, akik az eljárás kezdetétől fogva elismerik felelősségüket. Másfelől, a sértett érdekei szempontjából, indokolt lehet a közvetítői eljárás megengedése azokban az esetekben is, ahol a terhelt nem tett vallomást a nyomozati szakban, de a tárgyaláson beismerő vallomást tesz. Az Igazságügyi Hivatal tapasztalatai szerint, egyébként, az első év gyakorlatában sok olyan ügy fordult elő, ahol csak a tárgyaláson tett a terhelt beismerő vallomást, és így utalta a bíró az ügyet közvetítői eljárásra. A közvetítői eljárást ezekben az ügyekben is lefolytatta az Igazságügyi Hivatal, tekintettel egyrészt a sértett érdekeire, másrészt arra, hogy ezen ügyek egy része még az új szabályozás hatályba lépése előtt indult. A közvetítőnek egyébként sincs lehetősége arra, hogy a közvetítői eljárásra utalt ügyben a jogszabályi feltételek teljesülését vizsgálja és a jogszabályi feltételek hiányában küldött ügyeket visszaküldje az elrendelőnek. Az ilyen ügyekben az Igazságügyi Hivatal csak jelzi az elrendelő hatóságnak álláspontját, akik ilyenkor élhetnek határozatuk hatályon kívül helyezésével, amit az esetek egy részében meg is tettek. Ha ez nem történik meg, nincs lehetőség arra, hogy az eljárást ne folytassák le. Ugyanakkor arra is volt példa, hogy az ilyen ügyben lefolytatott és sikeres közvetítői eljárást követően a bíróság – arra hivatkozva, hogy az elrendelés jogszabálysértő volt – nem alkalmazta a Btk. tevékeny megbánásra vonatkozó szabályait. Ezt a helyzetet a felek szempontjából mindenképpen aggályosnak érzem, az ilyen esetek a jogintézménybe vetett bizalmat is megkérdőjelezhetik, és sértik a jogbiztonság elvét. 3. 3. Az Emlékeztető 420/e. pontja A 420/e. pont szerint nincs helye közvetítői eljárás elrendelésének, ha a bűncselekmény folytán – bármely okból – nem következett be jóvátételt igénylő eredmény. (Ugyanezt megismétli az 542/b. pont is azzal a kiegészítéssel: akár, mert bűncselekmény előkészületi vagy kísérleti szakban maradt, akár más okból.) Ez az álláspont azért vitatható, mert a büntetőjogi értelemben vett eredmény hiánya nem jelenti azt, hogy a bűncselekménynek ne lenne semmilyen olyan következménye, amely a jóvátételt ne igényelhetné. A Be. 221/A. § (2) bekezdése szerint a közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető

233

magatartását elősegítse. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a bűncselekmény a sértettet nem csak anyagilag érintheti, hiszen a bűncselekmény konfliktusának érzelmi hatásai is lehetnek, adott esetben akár jóval súlyosabbak is, mint az anyagilag kifejezhető kár. A közvetítői eljárás célja, tehát, nem csak a kártérítés, hanem a bűncselekmény következményeinek jóvátétele. A terhelt jövőbeli jogkövető magatartását is nagymértékben segíti elő az, ha szembesül tettének következményeivel, amire a közvetítői eljárás nem csak a kár, hanem az érzelmi hatások tekintetében is lehetőséget nyújt. 3. 4. Az Emlékeztető 420/f. pontja A 420/f. pont szerint: ha a terhelt a bűncselekmény káros következményeit az eljárás korábbi szakaszában már jóvátette, illetve ha a kár lefoglalással vagy más módon már megtérült, az ügy közvetítői eljárásra nem utalható. (Ugyanezt megismétli az 542/b. pont is azzal a kiegészítéssel, hogy ezt a tényt az eddigi gyakorlatnak megfelelően az ügy érdemi elbírálásakor szükséges figyelembe venni.) A fenti megállapítással sem értek egyet. A Be. 221/A. § (3) bekezdés b) pontja azt kívánja meg, hogy a gyanúsított vállalja és képes legyen a sértett kárát megtéríteni vagy a bűncselekmény káros következményeit más módon a sértettnek jóvátenni. A Btk. 36. §-a szerinti tevékeny megbánásról akkor beszélhetünk, ha a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette, vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette. Nem vitásan a kár már az eljárás korábbi, a közvetítést megelőző szakaszában lefoglalással vagy más módon megtérülhet, továbbá nem lehet cél annak „ösztönzése”, hogy a sértettek hátrányára a terheltek az eljárás későbbi szakaszában térítsék meg a kárt. A kérdés az, hogy az eljárás korábbi szakaszában objektíve megtörténhet-e hiánytalanul a bűncselekmény káros következményeinek a jóvátétele. Álláspontom szerint nem. Éppen a közvetítői eljárás az az eszköz, amelynek segítségével feltárhatók a bűncselekmény káros következményei, legyen szó anyagi kárról, vagy bármilyen egyéb, a sértettet érzelmi vagy más módon érintő következményről. A közvetítői eljárásban ezután lehet a releváns jóvátételi módban megállapodni. Ezt nem képes kiváltani az sem, ha az eljárás korábbi szakaszában a jóvátétel érdekében a terhelt pozitív lépéseket tesz: pl. bocsánatot kér, megtéríti a teljes kárt stb. A fenti legfőbb ügyészségi instrukció viszont ahhoz vezet, hogy a terheltek egy részénél – ráadásul azoknál, akiknél a sértett már kedvezőbb helyzetbe jutott, akár a terhelt pozitív lépései miatt – a büntetőjogi felelősséget megszüntető vagy enyhítő körülményekhez vezető közvetítői eljárásra az ügyész – akár a felek indítványának ellenére – nem ad lehetőséget. 3. 5. Az Emlékeztető 420/g. pontja A 420/g. pont szerint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén az ügyésznek azt kell mérlegelnie, hogy a sértettnek adott jóvátétel önmagában egyúttal elősegíti-e azt is, hogy a terhelt a jövőben jogkövető magatartást tanúsít. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a mérlegelésnél nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a jóvátételre a közvetítői eljárás folyamán kerül sor. A szakszerűen lefolytatott közvetítői eljárás pedig azzal, hogy szembesíti a terheltet a cselekménye következményeivel

234

- Mellékletek -

és azzal kapcsolatban felelősségvállalásra ösztönzi, külföldi kutatások alapján199 hatékonyan segíti elő, hogy a terhelt a jövőben jogkövető magatartást tanúsítson. 3. 6. Az Emlékeztető 420/k. pontja A 420/k. pont szerint: A felfüggesztés időtartamát a teljesítéshez ésszerűen szükséges időtartamban helyes meghatározni, valamint a határozatot késedelem nélkül közölni kell a Be. 221/A. §-ának (4) bekezdésében megjelöltekkel. A felfüggesztés időtartamára vonatkozóan megállapítható, hogy a közvetítői eljárás lefolytatására a gyakorlati tapasztalatok alapján legalább 3 hónapos időtartam szükséges, de az eljárás jóval hatékonyabban lefolytatható, és nagyobb eséllyel fejezhető be a büntetőeljárás felfüggesztésének időtartama alatt, ha a büntetőeljárást a Be.-ben meghatározott maximális, 6 hónapos időtartamra függesztik fel. Ezzel elkerülhető a megállapodásban foglaltak teljesítése érdekében – akár csak ténylegesen néhány hónapig tartó – vádemelés elhalasztásának alkalmazása. Az Emlékeztetőben foglaltakkal kapcsolatos aggály továbbá, hogy az ügyész nem tudja a teljesítéshez ésszerűen szükséges időtartamot előzetesen felmérni, hiszen a megállapodás a felek között a közvetítői eljárásban jön létre, az ott általuk kidolgozott tartalomban és határidővel. Fontos, hogy az Emlékeztető felhív arra, hogy a határozatot késedelem nélkül közölni kell az érintettekkel, valamint az illetékes igazságügyi hivatallal. A gyakorlatban azonban ez nem történik meg minden esetben, ezért hasznosnak lenne olyan utasítás kiadása, amely pontos és rövid határidőt szabna a határozat közlésére. Különösen fontos ez a hat hónapnál rövidebb időre felfüggesztett eljárások esetében, mivel a felfüggesztés határidejét, és így a közvetítői eljárás lefolytatására nyitva álló határidőt a Be. alapján a határozat keltétől kell számítani. Néhány esetben előfordult, hogy a határozat több hónapos késéssel, illetve a legszélsőségesebb esetekben csak a felfüggesztési határidő letelte után érkezett meg az Igazságügyi Hivatalhoz. 3. 7. Az Emlékeztető 420/1. pontja A 420/l. pont szerint: az ügyész a közvetítő jelentés és az ahhoz csatolt megállapodás kézhezvételét követően a Be. 216. §-ának (1) bekezdésében írt határidőben intézkedik a Be. 221/A. § (7) bekezdése szerint az eljárás megszüntetéséről, a vádemelés elhalasztásáról, illetve a vádemelésről. Mindezekkel egyetértve szükség lenne akár jogszabályi, akár legfőbb ügyészségi normatív rendelkezésre, ami előírná azt is, hogy az e pontban leírt határozatokról az ügyész a közvetítőt is tájékoztatja. Ugyancsak kívánalom lenne, hogy a közvetítést követő bírósági döntésekről is tájékoztatást kapjon a közvetítő. Ezt két okból tartom szükségesnek. Egyrészt fontos lenne olyan statisztika készítése, amely a folyamat egészéről ad képet. A különböző szervek által külön gyűjtött adatokból ma még nem látható, hogy hogyan alakul a folyamat egésze, ténylegesen mi az eredménye a pl. Ausztriában az 1993-ban és 1994-ben lefolytatott mediációs ügyeknél vizsgálták a mediáción részt vett elkövetők három éven belüli visszaesési arányát. Az első bűntényes elkövetők esetében feleannyian követtek el ismét bűncselekményt, mint a mediáción részt nem vett elkövetőkből álló kontrollcsoportban. In: Miers, David: An International Review of Restorative Justice, Home Office, UK, 2001, 11. old. Hasonló kutatási eredményekre hivatkozik Braithwaite In: A Restorative Justice Reader (szerk.: Gerry Johnstone), Willan Publishing, UK, 2003. 329-340. old. 199

235

közvetítői eljárásoknak. Mivel a közvetítői eljárásért az Igazságügyi Hivatal felel, célszerű, hogy itt történjen az erre vonatkozó adatgyűjtés. Másrészt, túl a statisztikai igényen ugyancsak ezt a megoldást indokolja, hogy a közvetítő megfelelő visszajelzést kapjon arról, hogy mi lett a büntetőjogi következménye a közvetítői eljárásnak, valamint a tapasztalatoknak megfelelően a közvetítői eljárásban érintett felek tájékoztatása is pontosabb legyen a büntetőeljárás további várható alakulásáról. 3. 8. Az Emlékeztető 539. pontja Az 539. pont az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-i Kerethatározata sértett fogalmára hivatkozva – amely szerint a sértett természetes személy – azt hangsúlyozza, hogy az ügy közvetítői eljárásra a törvényben meghatározott bűncselekmények körében is tehát elsősorban akkor utalható, ha annak természetes személy sértettje van, bár a törvény a közvetítői eljárást a nem természetes személy sértett esetén sem zárja ki. A fentiek – bár egyértelműen nem zárják ki a közvetítői eljárás nem természetes személy sértett esetén történő alkalmazását – vitathatók. A gyakorlatban számos esetben utaltak közvetítői eljárásra olyan ügyeket, amelyek sértettje nem természetes személy volt, és a tapasztalatok alapján a közvetítői eljárással elérni kívánt célok ezekben az esetekben is megvalósulhatnak. Sőt, azokban az esetekben, ahol például rongálási cselekmény sértettje az iskola, vagy a bűncselekmény sértettje például egy települési önkormányzat, a jóvátétel közösségi jellege kitűnően meg tud valósulni. (Példaként említeném azt az esetet, amikor egy helyi önkormányzat tulajdonában álló szerszámokat eltulajdonító és eladó helyi lakosok ingyenes munkavégzést vállaltak jóvátételként a faluban. De a jóvátétel lehetősége még nagy multicégek esetében is megvalósítható, erre példa az az eset, amikor fiatalok bevásárlókocsikat rongáltak meg, és jóvátételként több hétvégén keresztül a bevásárlókocsik tisztítási munkáiban való közreműködést vállaltak és teljesítettek.) A nem természetes személy képviseletének kérdéseivel részletesen foglalkozik a 3/2007. BK vélemény III. pontja, amely szintén azt az álláspontot jelzi, hogy a közvetítői eljárás a bíróságok álláspontja szerint is alkalmazható nem természetes személy sértettek esetében. 3. 9. Az Emlékeztető 542. pontja - 1. A közvetítői eljárásra utalás feltételeit elemző 542. pont részben megismétli a 420/a-o) pontokban írtakat, részben kiegészíti azokat. Az állásfoglalás több megállapítása e pont kapcsán is vitatható. Most csak azokat a részeket emelem ki, amelyeket fent, a 420. pont kapcsán nem érintettem. 3. 10. Az Emlékeztető 542. pontja – 2. Először is, úgy fogalmaz az 542. pont, hogy a terhelt jóvátételre irányuló készségét kifejezésre juttató nyilatkozatának tartalmaznia kell, hogy a terhelt milyen jóvátételt, milyen formában és – károkozás esetén – milyen fedezet birtokában kívánja felajánlani. E pont kapcsán felmerül a kérdés, ilyen feltételek megkívánása esetén mi szükség van a mediáció lefolytatására? Az előfeltételek vizsgálata nem lehet ilyen részletes, nem lehet maga a közvetítés, illetve nem válthatja ki azt, és nem előzheti azt meg, nem lehet ügyészi felügyelet, jóváhagyás melletti egyezségkötés. Annak az előfeltételnek a vizsgálata, hogy a gyanúsított vállalja és képes sértett kárát megtéríteni vagy a bűncselekmény káros következményeit más módon a sértettnek jóvátenni, azt jelenti, hogy a vállalásról egyértelműen nyilatkozik a gyanúsított, a képesség vizsgálatánál pedig – külön bizonyítás

236

- Mellékletek -

felvétele nélkül – az objektíve képtelen helyzeteket kell csak az eljárás ezen szakaszában kiszűrni. E körben is figyelemmel kell lenni arra, hogy a közvetítői eljárás keretében jóvátételre kerül sor, ami nem azonos a kártérítéssel. Akár az anyagi kár jóvátétele, akár az egyéb jóvátétel is megalapozhatja a tevékeny megbánást. Ellenkező esetben alappal lenne támadható a jogintézmény azzal, hogy a gazdagabb terheltek megvásárolhatják a büntetlenséget, az enyhébb elbírálást, a szegényebbek pedig nem. Előfordul, a közvetítői eljárást elrendelő határozat részletesen tartalmazza, hogy a feleknek miben „kell” megállapodniuk. Ez azért jelent nehézséget, mert a mediáció jóval több annál, mint magának az egyezségnek a létrehozása, a felek pedig gyakran nem értik, hogy miért kell órákat beszélgetni a cselekmény hatásairól, amikor az ügyész előtt ők már megállapodtak. További nehézsége ezeknek az ügyeknek, hogy ha a mediációs folyamat eredményeként az ügyész előtt tett és határozatba foglalt nyilatkozatuktól eltérő megállapodást kötnének a felek, attól tartanak, hogy azt az ügyész nem fogja elfogadni. Pedig épp az Emlékeztető fogalmazza meg nagyon helyesen, hogy „a megállapodásnak kizárólag a Be. szabályai szerint, illetőleg a Bktv. szerint eljáró szervek felügyelete mellett kell létrejönnie”. 3. 11. Az Emlékeztető 542. pontja – 3. Az 542. pont kimondja azt is, hogy „amennyiben a bűncselekménynek több, jóvátételre jogosult sértettje van, a terheltnek a jóvátételre irányuló szándékot valamennyi sértett irányában kifejezésre kell juttatni.” Helyesnek tartom az Emlékeztető szövegét, amikor megkívánja, hogy a terhelt mindegyik sértett felé kész legyen jóvátételt nyújtani. Csak annyit fűznék hozzá, hogy ugyanakkor – véleményem szerint – a közvetítői eljárásra utalás lehetőségét nem szabad kizárnia annak, ha a több sértett közül nem mindegyik járul hozzá a közvetítői eljáráshoz, hiszen a közvetítői eljáráshoz hozzájáruló sértettek érdekeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha e körben eredményes a közvetítés, a közvetítésben nem érintett sértettek sérelmére elkövetett, illetve az esetleges egyéb cselekmények vonatkozásában folytatódhat tovább a büntetőeljárás. Ugyanezen pont az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében úgy fogalmaz, hogy a szóba jöhető személy elleni és közlekedési bűncselekmények többségénél, illetve néhány vagyon elleni bűncselekmény esetében csak kivételesen, különös méltánylást igénylő körülmények alapján jöhet szóba az ügy közvetítői eljárásra utalása. Véleményem szerint ez az értelmezés a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mivel ezen elv szerint a törvényben értékelt minősítő vagy privilegizáló körülményt a jogalkalmazó nem értékelheti egyben súlyosító vagy enyhítő körülményként. A jogalkotó a Btk. tevékeny megbánásra vonatkozó szabályaiban már értékeli e bűncselekmények súlyosságát azzal, hogy ezek esetében a sikeres közvetítői eljárás esetén sem ad lehetőséget a büntetőeljárás megszüntetésére, csak a büntetés korlátlan enyhítésére. A jogszabály egyébként mindenhol nevesíti, ha valamely enyhébb megítélést eredményező körülményt csak különös méltánylást igénylő körülmények esetén enged figyelembe venni. Ilyen feltétel a közvetítői eljárás szabályozásánál nem található, így a fenti, a közvetítői eljárás alkalmazhatóságát szűkítő értelmezés - véleményem szerint - helytelen.

237

3. 12. A 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás - Külön eljárások kontra közvetítői eljárás az ügyészség indítványozási gyakorlatában A Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetőjének 2007.El.II.E.1/26. sz. összefoglalójának III./18. pontja idézi a Debreceni Ítélőtábla azon észrevételét, hogy a bíróság elé állításos, valamint a tárgyalás mellőzéses ügyek konkurálnak a közvetítői eljárásra alkalmas ügyekkel. Az ügyészek indítványozási gyakorlata a külön eljárást részesíti előnyben, amelyben az Ítélőtábla véleménye szerint szerepet játszik, hogy a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló, többször módosított 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 66. §-a szerint „az ügyész a vádemeléskor az általános szabályok szerinti bírósági eljárást csak akkor indítványozza, ha tárgyalás mellőzésének (Be. XXVII. Fejezet), bíróság elé állításnak (Be. XXIV. Fejezet), illetőleg az ügy nyilvános ülésen történő elbírálásának (Be. XXVI. Fejezet) nincs helye”. Ugyanakkor a közvetítői eljárásról az utasítás nem tesz említést. A közvetítői eljárás szélesebb körű alkalmazása érdekében fontos lenne, hogy az utasítás a közvetítői eljárásra utalás lehetőségének vizsgálatát is tartalmazza. Ehhez kapcsolódóan érdekes lenne annak vizsgálata, hogy a közvetítői eljárás vajon a mai gyakorlatban a vádemelés elhalasztásának alternatívája-e, vagy ténylegesen szélesítette az eljárások azon körét, amelyben nem kerül sor vádemelésre és bírósági eljárásra. Az is izgalmas kérdés, hogy a közvetítői eljárás ténylegesen milyen enyhítést jelent a büntetéskiszabáskor a Btk. 36. §-ának (2) bekezdésébe tartozó esetekben.

IV. BÍRÓSÁGI TAPASZTALATOK, IRÁNYMUTATÁSOK 4. 1. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 3/2007. BK véleménye (2007. május 14.) 4. 1. 1. A BK vélemény I. pontja A BK vélemény I. pontja szerint a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében az elsőfokú bírósági eljárás függeszthető fel. Két eseti döntés is ennek felel meg. - A BH 2007.288 számú eseti döntés szerint a másodfokú eljárásban kizárt a közvetítői eljárás. A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során ugyanis az eljárást a Be. 266. § (3) bekezdésének c) pontja alapján, vagyis a közvetítői eljárás érdekében nem függesztheti fel. A másodfokú eljárás során a Be. 359. § (3) bekezdése rendelkezik az eljárás felfüggesztéséről. Erre kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha megállapítja, hogy a felfüggesztésnek a Be. 266. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak. Ezek között a közvetítői eljárás nem szerepel. A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során tehát az eljárást a Be. 266. § (3) bekezdésének c) pontja alapján a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében nem függesztheti fel. - A BH 2007.149 számú eseti döntés szerint is a másodfokú bírósági eljárásban közvetítő eljárás lefolytatása céljából nincs helye az eljárás felfüggesztésének. Kifejti a határozat, hogy a másodfokú eljárásban csak a következő három esetben van lehetőség az eljárás felfüggesztésére: a másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggeszti, ha megállapítja, hogy ennek a 266. § (1) bekezdése alapján helye van [Be. 359. § (3) bekezdés]. Az eljárás akkor függeszthető fel a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg [Be. 188. § (1) bekezdés]. Helye van a felfüggesztésnek továbbá az ismeretlen helyen tartózkodó

238

- Mellékletek -

vádlottal szembeni eljárás során, ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák [Be. 529. § (4) bekezdés]. Rögzíti továbbá a határozat: nincs lehetőség a másodfokú eljárásban közvetítői eljárás elrendelésére azért sem, mert a mediáció eredményessége esetén a tevékeny megbánás eljárásjogi jogkövetkezménye, az eljárás megszüntetése nem alkalmazható. Az elsőfokú eljárás megszüntetésére vonatkozó taxatív felsorolást tartalmazó szabály a Be. 332. § (1) bekezdése, melynek f) pontja a tevékeny megbánást tartalmazza. A másodfokú eljárás megszüntetésére vonatkozó taxatív felsorolást tartalmazó szabály a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontja viszont a tevékeny megbánást nem tartalmazza. A BK vélemény és az eseti döntések álláspontom szerint is helyes értelmezések. A jogalkotó egyértelműen kifejezte, hogy nem szeretné, ha a közvetítői eljárás taktikai eszközként szolgálna és lehetőséget adna a büntetőeljárás indokolatlan elhúzására. Ugyanakkor, a sértett érdekeit jobban szolgálná, ha a közvetítői eljárás az eljárás bármely szakaszában elrendelhető lenne, erre azonban a jelenlegi jogszabályok mellett nincs lehetőség. Említésre érdemes ugyanakkor, hogy néhány határozatban a bíróság a büntetőeljárást nem függesztette fel, hanem a tárgyalás elnapolása mellett rendelte el a közvetítői eljárást. Ezekben a határozatokban határidőt sem jelöltek meg az elrendelők a közvetítői eljárásra, az egyik esetben a bíró úgy érvelt, a Bktv. alapján az eljárás lefolytatására az első közvetítői megbeszéléstől számított 3 hónap áll rendelkezésre. Ezt az értelmezést mindenképpen hibásnak érzem. 4. 1. 2. A BK vélemény II. pontja A BK vélemény II. pontja szerint nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a magánvádas, a pótmagánvád alapján folyó, a bíróság elé állításos, a távollévő terhelttel szembeni és a tárgyalás mellőzéses eljárásban. E megállapítások közül, véleményem szerint, a magánvádas és a pótmagánvád alapján folyó eljárásokkal kapcsolatos kitételek vitathatóak, de a bíróság elé állításos ügyekhez is fűznék észrevételt. A BK vélemény II/1. pontban kifejtettek szerint, ha a sértett a büntetőeljárásban egyben vádlói jogokat is gyakorol, akkor értelemszerűen egyidejűleg közvetítői eljárás alanya nem lehet, mert a szándéka arra irányul, hogy az ügyben a bíróság hozzon érdemi, a terhelt bűnösségét megállapító döntést. A magánvádas eljárásban ezen túlmenően a Be. kifejezetten szabályoz kibékítést célzó eljárást. [Be. 502. § (4) bekezdés] A BH 2007.149. számú eseti döntés szerint is úgy foglal állást, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nincs helye közvetítői eljárásnak a magánváddal üldözendő bűncselekmények esetében. Az okfejtés szerint miután a terhelt bűnösségének a bizonyítása a magánvádlót terheli, az ügyben nincs nyomozás, ezért nem teljesülhet a Be. 221/A. § (3) bekezdés b) pontjában írt feltétel, vagyis az, hogy a terhelt a nyomozás során beismerő vallomást tegyen. Tartalmazza továbbá az indokolás azt is, hogy a személyes meghallgatás intézménye, annak célja sok hasonlóságot mutat a közvetítői eljáráshoz, ezért elméletileg sem indokolható a magánvádas ügyekben a mediáció. Az Emlékeztető 540/b. pontja taxatíve felsorolja, hogy a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő mely cselekményeknél jöhet szóba a közvetítői eljárás, s valamennyi

239

magánvádas bűncselekményt (könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés) e felsorolás tartalmazza, vagyis a Legfőbb Ügyészség álláspontja a Legfelsőbb Bíróság álláspontjától e kérdésben is eltér. Úgy vélem, hogy a közvetítői eljárás fő célja a bűncselekménnyel kiváltott konfliktus rendezése. A magánvádas eljárásoknál a bűncselekmény vélhetően sokszor nem szituatív konfliktusból fakad, hanem egy régóta tartó konfliktusos viszony elmérgesedésének eredménye. Tény, hogy a szabályozás nem egyértelmű, és az eljárási szabályok értelmezéséből lehet olyan következtetésre jutni, hogy magánvádas eljárásokban nincs helye a büntetőeljárás közvetítői eljárás lefolytatása érdekében történő felfüggesztésének. A közvetítői eljárás célját tekintve, viszont semmi nem indokolja, hogy ezeknek a konfliktusoknak a rendezését ne tegye lehetővé az állam közvetítői eljárás keretében. A Be. szerinti békítés nem biztos, hogy megfelelő keret erre, hiszen a bíró nincs birtokában a mediációs eljárás speciális módszerének, szerepe nem a konfliktus kezelése, hanem a büntetőjogi felelősség megállapítása és a szankció alkalmazása. A magánvádas eljárásokban még az előtt kerül sor békítési kísérletre, hogy a vádlott nyilatkozott volna és elismerte volna a felelősségét. E nélkül viszont egy mediációs típusú konfliktusrendezés elképzelhetetlen. A tárgyalóterem nem alkalmas terep a békülésre, mivel a vádlottnak az eljárás ezen szakaszában semmilyen érdeke nem fűződik a beismeréshez. Ugyanakkor, a békítési kísérlet eredménytelenségéből hiba volna arra következtetni, hogy a sértett/magánvádló egyetlen igénye az, hogy a bíróság a vádlottat büntesse meg. Ha viszont a vádlottnak a közvetítői eljárás lehetőségét ajánlja fel az eljáró bíró, nagyobb eséllyel valószínűsíthető, hogy élni fog ezzel a lehetőséggel. Ha a sértett/magánvádló a közvetítői eljárásról történő tájékoztatás után nem járulna hozzá a közvetítői eljáráshoz, akkor ez ugyanúgy akadálya a büntetőeljárás felfüggesztésének és a közvetítői eljárásra utalásnak, mint a hagyományos büntetőeljárásban. Azt gondolom, hogy a választás lehetőségét a sértettnek a magánvádas eljárásokban is meg kell adni. Hibásnak tartom azt a gondolatmenetet is, hogy a magánvádas ügyekben a sértett kizárólag a vádló jogait gyakorolja, és ezért nem indítványozhatja a közvetítői eljárást. A sértett szerepe ezen eljárásokban kétségtelenül sajátos, de vádlóként való fellépése semmiképp nem zárhatja ki sértetti jogainak gyakorlását. Ahogy Dr. Tóth Mihály fogalmaz, a magánvádas eljárásokban „mintegy „egyesülnek” a vádlói és sértetti jogok”200. A közvetítői eljárás lehetőségének biztosításával a bíróságok bagatellügyekkel való leterheltsége is csökkenhet, hosszú távon a tárgyalásos konfliktuskezelés is általánosabbá válhat a társadalom körében, ahogy egyre többen ismerik meg a konfliktusok kezelésének ilyen lehetőségét. Ez, hosszú távon, a magánvádas büntetőeljárások számának csökkenéséhez is vezethet, mivel az alap konfliktusok nem mérgesednek el annyira, hogy bűncselekmény elkövetéséhez vezessenek. Épp a magánvádas eljárások alapját képező bűncselekmények köre az, ahol a büntetőjogi szankciók alkalmazása sok esetben hatástalan maradhat, és nem szünteti meg a büntetőügyhöz vezető konfliktus okát, nem oldja fel a felek közötti feszültséget, sőt esetleg tovább mélyíti azt. A közvetítői eljárás alkalmas eszköz arra, hogy ezekben is hosszú távú, a konfliktust alapjaiban rendező megoldáshoz segítse a feleket, ezzel akár későbbi büntetőeljárásokat is megelőzve. Különösen indokolt lehet a közvetítői eljárás alkalmazása kölcsönös rágalmazási, becsületsértési és könnyű testi sértéses ügyekben. Tehát, ha a két fél a bíró tájékoztatását követő kérdésére hozzájárul a közvetítői eljáráshoz, indokolt lehet azt engedélyezni a magánvádas büntetőeljárásokban is.

200

Büntető eljárásjog, Szerk.: Dr. Tóth Mihály, HVG-Orac, Budapest, 2003. 506. o.

240

- Mellékletek -

A Be. 503. § (3) bekezdésének b) pontja nem zárja ki, hogy tevékeny megbánás miatt megszüntethető legyen az eljárás (a Be. 267. § (1) l) pontja alapján), csupán a közvetítői eljárás érdekében az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabályok rendezetlenek. Az érintett bűncselekmények egyébként megfelelnek a Btk. előírásainak, így véleményem szerint nem engedhető meg, hogy az anyagi jogi jogokat a nem egyértelmű eljárásjogi megoldás csorbítsa. A fentiekkel megegyező alapon nem tartom helyesnek a pótmagánvádas ügyek kizárását sem. 4. 2. Bíróság elé állítás E külön eljárás célja az egyértelműnek, egyszerűnek ítélt ügyekben a büntetőeljárás gyorsítása. A gyanúsítottnak nincs fellebbezési vagy észrevételezési joga abban a kérdésben, hogy ügyében – akár beismerő vallomására tekintettel – az ügyész úgy dönt, hogy bíróság elé állítja. Ezért méltánytalannak érzem a sértettel és a terhelttel szemben is, ha az eljárás gyorsításának – egyébként méltányolható és szakmailag fontos – indoka miatt elesnek a közvetítői eljárás lehetőségétől. A sértett jóvátételhez való joga, álláspontom szerint, minden pergazdaságossági, az eljárás gyorsítását szolgáló szempontot meg kell, hogy előzzön. Szerencsésnek tartanám, tehát, olyan szabály beépítését a Be.-be, hogy bíróság elé állítás esetén az ügyésznek nyilatkoztatnia kelljen a sértettet és a gyanúsítottat arról, hogy nem kívánnak élni a közvetítő eljárás lehetőségével, vagy – ha az előbbi megoldás az ügyészségre indokolatlan mennyiségű többletfeladatot róna, – legalább annak lehetővé tételét, hogy, ha a tárgyaláson a gyanúsított vagy a sértett indítványozza a közvetítői eljárást, annak a bíróság az egyéb feltételek megléte esetén helyt adhasson. 4. 2. 1. BK vélemény V. pontja Az Emlékeztető 420/d. pontja kapcsán már volt arról szó, hogy a BK vélemény V. pontja úgy foglal állást, hogy a Be. 221/A. § (3) bekezdés b) pontja szerint megkívánt beismerő vallomásnak a bűnösség elismerésére is ki kell terjednie. Az ezzel kapcsolatos érvelést itt nem ismétlem meg, csak azt összefoglalva itt is szeretném megjegyezni, hogy úgy vélem, a beismerő vallomás „terjedelme” a Be. alapján nem értelmezhető kiterjesztően, a közvetítői eljárás kapcsán a törvény a „beismerő vallomást” kívánja meg. A közvetítői eljárás szempontjából mindennek az a jelentősége, hogy csak olyan ügyek kerüljenek a közvetítő elé, ahol a cselekmény elkövetése, a tények nem vitatottak. A felelősségvállalásnak – függetlenül attól, hogy a terhelt korábban hogyan nyilatkozott – ott, a sértettel szemben kell megvalósulnia, felelősségvállalás nélkül a közvetítői eljárás nem lesz eredményes. 4. 2. 2. BK vélemény VI. pontja Eltér a BK vélemény az Emlékeztetőtől, annak megítélésében, hogy az elkövetővel szemben több bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárás esetében mi a teendő. A BK vélemény VI. pontja szerint: a közvetítői eljárás általában nem indokolt, de nem is kizárt akkor, ha az elkövetővel szemben több, egyébként külön-külön közvetítői eljárás tárgyára alkalmas bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás (tárgyi összefüggés). A közvetítői eljárás lehetősége mindig a konkrét, adott bűncselekmény kapcsán vizsgálandó.

241

Ha egy elkövető több – közvetítésre alkalmas – bűncselekményének ugyanaz a sértettje, a feltételek fennállása esetén elrendelhető a közvetítői eljárás. Ha egy elkövető több – közvetítésre alkalmas – bűncselekményének több sértettje van, és valamennyi sértett hozzájárul a közvetítéshez, szintén elrendelhető a közvetítés. Emellett, ha a fenti esetben csak a sértettek egy része járul hozzá a közvetítői eljáráshoz, e körben elrendelhető a közvetítés. Nem értek egyet viszont azzal a megállapítással, hogy ha az elkövető ellen több bűncselekmény miatt folyik eljárás, de a bűncselekmények csak egy része képezheti közvetítői eljárás tárgyát, akkor nyilvánvalóan nem remélhető, hogy a terhelt és az akár ugyanazon, akár más-más sértett között maradéktalan lesz a közvetítői eljárás által célzott konfliktuskezelés. Én ennek semmi akadályát nem látom. A gyakorlatban sok esetben fordul elő, hogy közvetítői eljárásra utalható bűncselekménnyel halmazatban e körbe nem tartozó bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítják vagy vádolják a terheltet. A legjellemzőbb ezek közül a rongálás vagy testi sértés mellett elkövetett garázdaság, vagy a csalással halmazatban álló valamilyen okirat hamisítás. A sértett érdekeit is figyelembe véve, ezekben az ügyekben is célszerűnek tűnik a közvetítői eljárás, a gyakorlatban ezeket az ügyeket is sikeresen rendezi a mediáció, a sértettek megfelelő jóvátételhez juthatnak. A terhelt helyzetét az könnyíti meg, hogy ezekben az esetekben a tevékeny megbánás alkalmazásával csökken a vádbeli bűncselekmények száma, ami enyhébb bírói megítélést, szankciót eredményezhet. Ugyanakkor, a közvetítői eljárás büntetőeljárást egyszerűsítő célját figyelembe véve, a bíróságok tehermentesítése érdekében érdemes lenne annak megfontolása, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének lehetősége kiterjedjen a közvetítői eljárásra utalható összefüggésben elkövetett, enyhébb, például a két évi bűncselekménnyel szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre is. (Ez a megoldás hasonlítana a kábítószerrel visszaélés körében, a sikeres elterelés mint büntethetőséget megszüntető ok alkalmazásának szabályozáshoz.) 4. 2. 3. BK vélemény VII. pontja A BK vélemény VII. pontja szerint a közvetítői eljárás nem kizárt, több (egymás cselekményei kapcsán társtettesi, részesi viszonyban álló) terhelt esetében csak egyikük, illetve közülük valamelyik tekintetében. Helyes az a megállapítás, hogy az alanyi bűnfelelősség, a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának elvéből, valamint a közvetítői eljárás konkrét elkövetőhöz kötött szabályozásából következően a közvetítői eljárás eredményessége mindig csak annak az elkövetőnek a tevékeny megbánásaként vehető számba, aki a közvetítői eljárás, illetve a sértettel kötött megállapodás alanya volt. Vitatható viszont a következő megállapítás: ha a közvetítői eljárás eredményeként a bűncselekmény egyik társtettese, illetve részese által a bűncselekménnyel okozott teljes kár megtérül, akkor is csak ezen elkövető esetében van lehetőség a Btk. 36. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazására. Ha a több terhelt közül nem mindenki vállalja a közvetítői eljárást, vagy az nem mindegyikük esetében alkalmazható, illetve a közvetítői eljárás nem mindegyikük esetében sikeres, akkor egyetértek a fentiekkel, a tevékeny megbánás szabályai csak azzal a terhelttel kapcsolatban alkalmazhatók, aki részt vett a közvetítői eljárásban, ott megállapodást kötött és a megállapodást teljesítette.

242

- Mellékletek -

De előfordulhat olyan eset is, hogy a közvetítői eljárásban résztvevő terheltek közül valamelyik terhelt a teljes kárt megtéríti, a többi terhelt pedig egyéb jóvátételt nyújt. Ismét az jelent alapvetően problémát, hogy a jóvátétel összemosódik a kártérítéssel. Véleményem szerint nem helyes, ha a fenti esetben a többi elkövető esetében az ilyen kármegtérülésnek, a terheltek egy része által nyújtott egyéb jóvátételnek a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, illetve esetükben ez okból a korlátlan enyhítésre nincs lehetőség. Ez az értelmezés nem veszi figyelembe, hogy a tevékeny megbánást nemcsak a kár megtérítése, hanem az egyéb jóvátétel is megalapozhatja. Ezt az álláspontot képviseli egyébként a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője, aki a 2007. április 17-én kelt 2006.EL.II.B.31/46. számú, a közvetítői eljárásról szóló állásfoglalásában (a továbbiakban: FB állásfoglalás) a következő módon fogalmaz: nem lenne helyes a kár megtérítésére egyszerűsíteni a tevékeny megbánást, mert az többet és mást jelent, túl azon, hogy mindezt nem a büntetőeljárás, hanem a közvetítői eljárás keretén belül kell elvégezni. 4. 3. A Legfelsőbb Bíróság Kollégiumvezetőjének 2007.El.II.E.1/26. sz. összefoglalója a közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálatáról az ítélőtáblák tájékoztatói alapján (2008. január 4.) (a továbbiakban: Összefoglaló) 4. 3. 1. Az Összefoglaló I/1. pontja A több elkövetőt érintő, vagy halmazatban álló bűncselekmények miatt folyó büntetőeljárás esetén követendő gyakorlattal kapcsolatban az összefoglaló megerősíti a BK véleményben írottakat. Megerősíti, hogy többes elkövetés esetén egységes a gyakorlat abban, hogy nem kizárt annak a lehetősége, hogy a sértett nem valamennyi, hanem csak az egyik, vagy másik társtettessel, illetve bűnsegéddel folytasson tárgyalást a közvetítői eljárás keretében. A BK vélemény VI. pontja úgy foglal állást, hogy ha csak a sértettek egy része egyezik bele a közvetítői eljárásba, e körben az eljárás lefolytatható, amivel magam is egyetértek. Ugyanakkor nem érinti az Összefoglaló azt a kérdést, hogy mi a követendő eljárás, illetve a bíróságok álláspontja arról, hogy hogyan ítélhető meg az az eset a tevékeny megbánás szabályainak alkalmazása szempontjából, ha a terhelt csak a sértettek egy részével jut megállapodásra. A bíróságok álláspontjának és az általuk követett gyakorlatnak az ismerete fontos lenne a közvetítői eljárásban részt vevő feleknek az eljárás további menetével kapcsolatos megfelelő tájékoztatásához. 4. 3. 2. Az Összefoglaló I/1. b) pontja A bűnhalmazattal kapcsolatban külön foglalkozik az Összefoglaló azzal a kérdéssel, hogy helye van-e a közvetítői eljárásra utalható cselekmények körére az eljárást elkülöníteni és csak ezek tekintetében felfüggeszteni a büntetőeljárást. A Szegedi Ítélőtábla ezt a gyakorlatot támogatja. A Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője ugyanakkor rámutat, hogy a Be. 72. §-a értelmében az elkülönítés lehetősége az adott terhelt ügyére és nem pedig a terhelt ügyének egyes cselekményeire nézve áll fenn. A terhelt ellen folyamatban lévő ugyanazon ügy (egy vádiratban terhére rótt) különböző cselekményeinek az elkülönítése kizárt. Bár e kérdésnek elsősorban az eljárás felfüggesztésével kapcsolatosan van jelentősége, részben erre a problémára is megoldást jelentene, ha a tevékeny megbánásnak a büntetőeljárás megszüntetésére vonatkozó szabályait a közvetítői eljárásra utalt bűncselekménnyel összefüggésben elkövetett, enyhe súlyú bűncselekmények vonatkozásában is lehetne alkalmazni. Másfelől, a sértett érdekében megfontolandó lenne a

243

Be. szabályainak olyan módosítása is, amely az ügyek elkülönítését ilyen esetre lehetővé teszi.

4. 3. 3. Az Összefoglaló I/2-3. pontjai A közvetítői eljárás eredményességének megállapítása tárgyában az Összefoglaló megállapítja, hogy az Igazságügyi Hivatal és a bíróságok eltérően ítélik meg a közvetítői eljárás eredményességét. Az Igazságügyi Hivatal eredményesnek tekinti a közvetítést abban az esetben is, – írja az Összefoglaló – ha bármiféle egyezség létrejön. A Bktv. 15. § (1) bekezdés b) pontja szerint a közvetítői eljárás befejezett, ha a terhelt a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte. A 2008. január 1-je óta hatályos szöveg egészen pontosan így fogalmaz: [A közvetítői eljárás azon a napon fejeződik be, amikor] „b) a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történő fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az első részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejeződhet be.” Az Összefoglaló szerint az ilyen esetben a bíróságnak az eljárást folytatnia kell, amivel teljes mértékben egyetértek. Ugyanakkor az a megállapítás, hogy a Be. 287. § (1) bekezdése alapján a tárgyalás elnapolása a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódását eredményezheti, és emiatt, valamint a Btk. 36. §-a és a Be. 266. §ának (3) bekezdésében foglaltak összevetése alapján a tevékeny megbánásnak a büntetőeljárás felfüggesztésének időtartama alatt kell megtörténnie, véleményem szerint téves és a közvetítői eljárásban részt vevő felek döntési lehetőségeit nagy mértékben szűkítő értelmezés. Az Összefoglaló I/3. pontja idézi a Debreceni Ítélőtábla azon állásfoglalását, hogy a tevékeny megbánás szabályainak alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha az okozott kár megtérítése az eljárás felfüggesztésének időtartama alatt realizálódik. Véleményem szerint a Bktv. és Be. rendelkezései nem egyértelműek arra vonatkozóan, hogy köthető-e olyan megállapodás, amelynek teljesítési határideje túlnyúlik a büntetőeljárás felfüggesztésének időtartamán. Egyetértek a törvény indokolásával, amelyben az áll, hogy a jóvátétel természete életszerűtlenné teheti azt, hogy a közvetítői eljárásra nyitva álló hat hónap alatt a terhelt minden kötelezettségét teljesítse. Ugyanakkor a Bktv. 13. §-ának (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy „a megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a) a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a büntetőeljárás felfüggesztésének tartama alatt vagy a vádemelés elhalasztása tartamának lejártáig egy összegben, illetőleg meghatározott rendszerességgel, részletekben fizeti meg vagy más módon nyújt jóvátételt”. Ez a szabály tehát, – az indokolással ellentétben – azt sugallja, hogy amennyiben egy ügyben nincs jogszabályi lehetőség a vádemelés elhalasztására, csak olyan megállapodás születhet, amely a büntetőeljárás felfüggesztésének tartama alatt teljesül is. Ezzel szemben a Bktv. 15. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján „A közvetítői eljárás azon a napon fejeződik be, amikor (…) a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történő fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az első részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejeződhet be”. Emellett a Be. 221/A. §-ának (7) bekezdése szerint az ügyésznek a közvetítői eljárás után, ha a megállapodás teljesítése megkezdődött, de az elkövető büntethetősége még nem szűnt meg, lehetősége van a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést elhalasztani. A fenti jogszabályhelyek tehát ellentmondanak egymásnak a tekintetben, hogy milyen határidejű teljesítést vállalhat a terhelt a közvetítői eljárás során, hiszen több jogszabályhely utal arra az esetre, amikor a teljesítési határidő túlnyúlik a felfüggesztés határidején. Ha arra a következtetésre jutunk, hogy bírósági elrendelés esetén nem alapozza meg a tevékeny megbánást a felfüggesztési

244

- Mellékletek -

határidőn túlnyúló határidővel nyújtott jóvátétel, nehezen magyarázható az a tény, hogy ugyanabban az ügyben, ha az ügyész rendeli el a közvetítői eljárást, akár két éves, míg ha bíróság, csak néhány hónapos teljesítési határidő áll a felek rendelkezésére. A megállapodásban foglaltak teljesítésének garanciája, hogy a büntetőeljárás a teljesítés időtartama alatt még nem fejeződik be. Elsősorban mégis a bírósági szakban elrendelt közvetítői eljárások esetén okoz ez problémát. A bírósági eljárás szabályai a közvetítői eljárás tekintetében a Be. 221/A. §-ára utalnak vissza. Ugyanakkor értelemszerű, hogy a bíróság a hosszabb tartamú teljesítés megtörténtének érdekében a vádemelést nem halaszthatja el. A bíróság egyetlen törvényes lehetősége a megállapodásban foglaltak teljesítésének „bevárására” a Be. azon szabálya, hogy „a bíróság a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében (…) a tárgyalást elnapolhatja.”201 A szabályozás több tekintetben is problémát okoz a gyakorlatban. A bíróság számára ez a szabály csak lehetőséget ad a tárgyalás elnapolására, de tulajdonképpen semmi nem írja elő a számára, hogy a közvetítői eljárás során megkötött megállapodás teljesítését be is várja. Emellett, amennyiben az eljárás folytatódik is, a Be. 267. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerint „[a bíróság az eljárást megszünteti] tevékeny megbánás esetén [Btk. 36. § (1) bek.]. Tehát, az eljárás folyamán bármikor, ha a tevékeny megbánás realizálódik, a megállapodás teljesül, a bírónak a Btk. szerinti büntethetőséget megszüntető ok miatt meg kell szüntetnie a büntetőeljárást. Lehetne arra hivatkozni, hogy a Btk. 36. §-a úgy fogalmaz, hogy a tevékeny megbánás fogalmi eleme, hogy a jóvátétel a „közvetítői eljárás keretében” történik meg. Ez viszont, véleményem szerint, nem jelenti azt, hogy a közvetítői eljárás időtartamán belül kell teljesülnie a jóvátételnek, hiszen ez esetben vádemelés elhalasztását követően sem lehetne tevékeny megbánásként értékelni a megállapodásban foglaltak teljesítését. Amennyiben a megállapodás figyelembe vétele a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozhat, az egész közvetítői eljárás és a felek között született megállapodás is értelmét veszítheti, hiszen nem fűződnek hozzá feltétlenül a Btk.-ban előírt büntethetőséget megszüntető vagy a korlátlan enyhítést lehetővé tevő rendelkezések.202 Az ilyen eset nem csak a terhelt, de a sértett számára is méltánytalan helyzetet teremt. Véleményem szerint a probléma megoldása mindenképpen jogalkotói beavatkozást igényel. A Bktv. vonatkozó szakaszából203 a megállapodás teljesítési határidejére vonatkozó részt törölni kellene, vagy azt általánosan legfeljebb 2 évben meghatározni. Ez utóbbi megoldás megelőzi az ennél hosszabban elnyúló teljesítésekben történő megállapodásokat, és az elrendelők számára is kiszámíthatóvá teszi az eljárás legkésőbbi befejeződésének időpontját. Ilyen megoldásra nemzetközi példa is van (pl. Portugália204). Megoldást jelentene az elhúzódó teljesítések problémájára az is, ha a bíróság – az ügyészség vádemelés elhalasztási lehetőségének mintájára – a Be.-ben kifejezetten lehetőséget kapna a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás teljesítésének idejére a terheltet próbára bocsátani és pártfogó felügyeletét elrendelni, kizárólag a megállapodásban foglaltak teljesítésének idejére és ellenőrzésére. Ezek után dönthetne a bíróság az eljárás megszüntetéséről vagy büntetés kiszabásáról. Az Igazságügyi Hivatal tapasztalata egyébként az, hogy – különösen a nagyobb kárt okozó vagyon elleni bűncselekmények esetén – a terhelteknek szükségük van a hosszabb teljesítési határidőre, de a sértetteknek ez még mindig megfelelő, és az egyéb jogi lehetőségeket Be. 287. §-ának (1) bekezdése Btk. 36. §. 203 Bktv. 13. § (2) bekezdésének a) pontja. 204 www.restorativejustice.org/editions/2008/feb08/portugal/ - megtekintés ideje: 2008. március 30. 201 202

245

figyelembe véve a leggyorsabb megoldás. Az Igazságügyi Hivatalnak több olyan esetről is tudomása van, ahol az ügyészség vagy bíróság nem várta meg a megállapodásban foglaltak teljesítését, és vagy – tévesen – a tevékeny megbánás szabályainak alkalmazásával megszüntette a büntetőeljárást, vagy az ügyben, a megállapodás figyelembe vétele és értékelése nélkül hozott ítéletet. Az ilyen ügyekben érintett terheltek egy része nem is teljesítette a továbbiakban a megállapodásban foglaltakat, és annak kikényszerítésére a sértetteknek sem maradt más lehetőségük, mint az esetleges polgári per indítása. A közvetítői eljárás ilyen kimenetele mindenképpen ellentétes a jogintézmény céljával, és a hasonló esetek csökkenthetik a felek bizalmát a jogintézménnyel és az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Úgy gondolom, ez a gyakorlat, valamint a kérdés értelmezése körüli bizonytalanság a jogbiztonság követelményét is veszélyezteti. Végül, arra szeretnék még utalni, hogy amennyiben csak a felfüggesztés határidején belüli teljesítést fogadja el a bíróság, és csak ezekben az esetekben teszi lehetővé a tevékeny megbánás szabályainak alkalmazását, ez a gyakorlat mindenképpen azoknak a terhelteknek kedvez, akik jobb anyagi körülmények között élnek, akiknek nem jelent gondot egy rövid határidejű kifizetés. Ez viszont megalapozottá teheti azokat a véleményeket, amelyek a közvetítői eljárás bevezetésekor a diszkrimináció veszélyére hívták fel a figyelmet és azzal érveltek, hogy a gazdagabb terheltek egyszerűen „kivásárolhatják” magukat a büntetőeljárásból. Ehhez a ponthoz kapcsolódva még azt is érdemes megjegyezni, hogy mind az Összefoglaló, mind más dokumentumok gyakran tényként kezelik, hogy a felfüggesztés ideje hat hónap. Az Igazságügyi Hivatalhoz érkezett esetek több mint 10%-ánál ugyanakkor a felfüggesztés időtartama 3 hónap, vagy annál rövidebb idő volt, és gyakran függesztik fel a büntetőeljárást az elrendelő hatóságok 4 vagy 5 hónapra. Az is gyakran fordul elő, hogy a végzés keltétől számított 2-3 hónap múlva érkezik csak meg az elrendelő határozat és néhány esetben arra is volt példa, hogy csak a felfüggesztés határidejének lejárta után küldték meg az Igazságügyi Hivatal részére a végzést. Ez a gyakorlat is indokolttá teszi, hogy a felek – ésszerű korlátok között – szabadon dönthessenek a teljesítés határidejéről, hiszen nem várható el, hogy gyakran a felfüggesztés határidejének lejártáig nyitva álló néhány hetes vagy hónapos határidőben történjen meg a megállapodásban foglaltak teljesítése. Az I/3. pont vége említi, hogy az egyik Ítélőtábla felvetette a „részben vállalt kártérítés” megítélését. Fontosnak tartom itt is megjegyezni, hogy a közvetítői eljárásban nem kártérítés történik, a jóvátétel nem a kár megtérítését jelenti. A Btk. szerinti tevékeny megbánást megalapozhatja egy olyan megállapodás is, amelyben a jóvátétel összege nem egyezik meg az eljárás során kárként megjelölt összeggel, illetve olyan megállapodás is, amely anyagi jóvátételt nem is tartalmaz. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a megállapodásban foglaltakat az elkövető és a sértett önmaga dolgozta ki, a megállapodás aláírásával pedig mindkét fél kifejezte, hogy érdekeinek az abban foglaltak megfelelnek. Tehát, véleményem szerint, a „részben vállalt kártérítés” problémája a közvetítői eljárás kontextusában nem merülhet fel problémaként. Hasonlóan foglal állást egyébként az Összefoglaló is később, a III./11. pontban: „a közvetítői eljárás eredményessége (és értelemszerűen a tevékeny megbánás) sikeres lehet akkor is, ha a megtérített, illetve elfogadott kártérítési összeg az elkövetési értéktől eltér, illetve attól alacsonyabb", bár ez esetben is szerencsésebbnek tartanám kártérítési összeg helyett az anyagi jóvátétel fogalom használatát. Az LB kollégiumvezetőjének álláspontja szerint – amellyel magam is egyetértek – szükséges lenne a Bktv. és a Be. jogi fogalomrendszerének pontosítása, egységesítése. Az intézmény

246

- Mellékletek -

alkalmazásának zökkenőmentes gyakorlata ténylegesen három törvény, a Btk., Be., és Bktv. harmóniáját feltételezi. Az Összefoglaló szerint a büntetőügyekben közvetítői tevékenységgel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló jogszabály205 sem oldotta fel teljesen azt az ellentmondást, ami a közvetítői eljárás eredményes befejezése és a tevékeny megbánás befejezése között tapasztalható.

V. TOVÁBBI, A GYAKORLAT SORÁN FELMERÜLT JOGÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK 5.1. A közlekedési bűncselekmény miatti közvetítői eljárás és a gépjármű felelősségbiztosítási szerződés viszonya A közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt folyó közvetítői eljárásban felmerül az a kérdés is, hogyan viszonyul egymáshoz az okozott kár megtérítésének vállalása a megállapodásban és a jóvátétel, illetve a biztosítási szerződés alapján a biztosító által fizetett kártérítés. A közlekedési bűncselekményeknél a büntetőeljárás terheltje a biztosítási jogviszony biztosítottja (a károkozó); sértettje pedig a károsult. A biztosító a biztosítási szerződés alapján a biztosítottól átvállalja a kockázatot és teljesíti a szolgáltatásokat a károsult felé. A közvetítői eljárás előkészítési szakaszában mindenképpen tisztázni szükséges, hogy van-e biztosítási szerződés, ki a biztosító, illetve a biztosító fizetett-e kártérítést és mennyit, a közvetítői megbeszélésen pedig szükséges tisztázni, hogy a terhelt által vállalt anyagi jóvátétel érinti-e vagy sem a biztosító helytállási kötelezettségét. A sértettnek sok esetben felmerülhet olyan kára is, ami a biztosítási eljárás során egyáltalán nem, vagy csak nehezen érvényesíthető. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás körében ugyanakkor, ha a károkozó a károsult követelését maga egyenlítette ki, lehetősége van az így kifizetett összeget a biztosítóval szemben érvényesíteni.206 Ezzel viszont csökken a sértett (károsult) által a biztosítótól igényelhető kártérítési összeg. Bármilyen anyagi jóvátételről van is szó tehát ilyen ügyekben, azt kell tisztázni a felekkel, hogy az a fentiek közül melyik körbe tartozik. Egyetértek az Összefoglalóval, amikor azt írja, hogy a közlekedési ügyekben a kötelező felelősség-biztosítás keretében történő kártérítés önmagában nem értékelhető tevékeny megbánásként, a terheltnek ezen kívül még sok mindent tennie kell. 5.2. Mikortól kell számítani a büntetőeljárás felfüggesztésének határidejét? Ez a kérdés elsősorban a bíróság határozatával kapcsolatban merülhet fel, mivel ez ellen a határozat ellen a Be. fellebbezési jogot biztosít. (Az ügyész közvetítői eljárásra utaló határozata ellen a fellebbezési jogot a Be. 221/A. §-ának (4) bekezdése zárja ki.) Tipikusan egyébként az ügyész nyújt be fellebbezést e határozatok ellen, hiszen a felek már korábban nyilatkoztak arról, hogy szeretnék az ügy közvetítői eljárásra utalását. A Be. 347. § (1) bekezdése szerint az első fokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt a Be. nem zárja ki. A Be. nem tartalmaz olyan rendelkezést, ami a büntetőeljárás közvetítői eljárás érdekében történő felfüggesztéséről rendelkező határozat elleni fellebbezési jogot kizárná. A fellebbezésre vonatkozó szabályok szerint, ha a bíróság a végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni. (Be. 325. §)

205 206

2007. évi CLXIII. törvény Ptk. 559. § (2) bekezdése.

247

A Be. 347. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát a Be. kimondja. Ilyen rendelkezés szintén nem található a Be.-ben, ami azt jelenti, hogy a büntetőeljárás felfüggesztése és a közvetítői eljárás akkor is elindul, ha a határozat ellen valaki fellebbezett. Az Igazságügyi Hivatal számára ez a gyakorlati tapasztalatok alapján több esetben is problémát okozott. A fellebbezéssel érintett határozatok egy részét csak a jogerős másodfokú határozat után küldték meg az illetékes Igazságügyi Hivatal számára, ami helyes gyakorlat, de itt problémát okozott, hogy gyakran ez az első fokú határozat keltétől számított több hónap múlva történt meg. Így gyakran előfordult ezekben az esetekben, hogy a közvetítői eljárás lefolytatására csak néhány hónap, illetve hét állt rendelkezésre, három esetben pedig már a felfüggesztési határidő letelte után küldték csak meg az elrendelő határozatot. Más esetekben a még nem jogerős (de végrehajtható) határozatot küldték meg, ami szintén helyes gyakorlat, de ezekben az esetekben az okozott problémát, hogy a később, másodfokon a fellebbezésnek helyt adó határozatról az Igazságügyi Hivatal már nem értesült, így a közvetítői eljárást lefolytatta az ügyekben. Mindenképpen szükség lenne e kérdés pontosabb szabályozására is. 5.3. Kártérítés vagy jóvátétel, illetve felülbírálhatja-e az ügyész, illetve a bíró a megállapodás tartalmát Bár az Igazságügyi Hivatal álláspontja szerint a megállapodást a jelenlegi jogszabályok szerint az ügyész, illetve a bíró nem bírálhatja felül, az elrendelő hatóságoktól érkező visszajelzések szerint vannak eltérő értelmezések is. Az elrendelő hatóságok, egyrészt, esetenként kifogásolják a megállapodás teljesítésének időtartamát, arra hivatkozva, hogy a megállapodásnak a büntetőeljárás felfüggesztésének határidején belüli teljesítési határidőt kell tartalmaznia, ellenkező esetben azt nem tudják figyelembe venni. Erről az előbbiekben már részletesen esett szó. Az esetek másik részében a megállapodás tartalmára hivatkozva nyilatkoznak úgy az elrendelők, hogy azt elfogadni nem tudják. Itt is többféle esetet lehet megkülönböztetni. 2007 első félévében még gyakran kifogásolták az elrendelők azokat a megállapodásokat, amelyek csak a terhelt bocsánatkérését tartalmazták. A közvetítői eljárás módszerének, lényegének jobb megismerése után azonban az ilyen kifogások száma jelentősen csökkent. Ugyanakkor létezik olyan megyei főügyészi állásfoglalás is, hogy ha a megállapodás nem tartalmaz anyagi jóvátételt, nem látnak lehetőséget a Btk. tevékeny megbánásra vonatkozó szabályainak alkalmazására. Érkezett olyan visszajelzés is az Igazságügyi Hivatalhoz, hogy a megállapodást nem lehet figyelembe venni, mivel az „nem teljes kártérítést” tartalmaz. Az egyik olyan esetben, ahol a még teljesítés alatt álló megállapodás figyelembe vétele nélkül a bíróság az ügyben ítéletet hozott, a bíró – szóban – úgy indokolta döntését, hogy szerinte a sértett „nem érdemel” ennyi pénzt. Előfordult olyan eset is, amikor a sértett cég vezetője mindössze azt szerette volna megtudni a terhelttől, kik azok az alkalmazottak, akik szintén követtek el a szóban forgó ügyhöz hasonló bűncselekményeket a cég sérelmére (fuvarozó cégnél rendszeres visszaélések történtek az üzemanyaggal), de akik ellen nem indult büntetőeljárás. A sértett igénye az volt, hogy a terhelttől kapott információk alapján a többi elkövető ellen is induljon büntetőeljárás, anyagi kárának orvoslását nem kérte. Miután a terhelt a sértett igényének megfelelően a rendőrségen feljelentést tett a többi, általa ismert ügyben, a megállapodásban foglaltak teljesültek. Az eljáró ügyész a közvetítői eljárással érintett ügyben viszont vádat emelt, mivel értelmezése szerint ez a megállapodás nem tartalmazott jóvátételt.

248

- Mellékletek -

Többször előfordult az is, hogy az elrendelő a megállapodás és a jelentés kézhezvétele után a fentihez hasonló indokokból visszaküldte az ügyet az illetékes Igazságügyi Hivatalnak, hogy a közvetítői eljárást ismételten folytassa le. Véleményem szerint erre az Igazságügyi Hivatalnak törvényes lehetősége nincs. A közvetítői eljárást követő ügyészi és bírósági eljárás, a mérlegelési lehetőségek és a megállapodás értékelésének a kérdése mindenképpen pontosabb szabályozást, vagy az érintett jogalkalmazók egységes értelmezését kívánja meg. Ennek hiányában sem az érintett terheltek, sem a sértettek nem lehetnek biztosak abban, hogy megállapodásukhoz, illetve annak teljesítéséhez ténylegesen fűződnek-e majd a jogszabályi következmények. E bizonytalanság a jogintézmény gyengüléséhez vezethet, valamint az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalom csökkenésével járhat. 5.4.

Megvalósul-e a terhelt szabályozásában?

és

a

sértett

egyenjogúsága

a

közvetítői

eljárás

A Bktv. egyetlen olyan pontjára szeretném felhívni még a figyelmet, amely véleményem szerint sérti a terhelt és a sértett egyenlőségét a közvetítői eljárásban. A költségek viseléséről rendelkező 17. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a sértett viseli a saját érdekkörében felmerült költségeket, kivéve, ha erről a sértett és a terhelt másképpen állapodik meg. Tehát, lehetőség van arra, hogy a megállapodásban a sértett kérje útiköltségének, ügyvédje díjának stb. megtérítését a jóvátétel részeként. Ugyanakkor, a 17. § (2) bekezdése megállapítja, hogy a terhelt oldalán az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a terhelt süket, néma, vak, illetőleg a magyar nyelvet nem ismeri. E rendelkezés biztosítja a terhelt jogállásának összhangját a Be. rendelkezéseivel, és ez nem is kifogásolható. Az viszont igen, hogy ha a sértett az, akinek fogyatékossága vagy a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt ezzel összefüggő költsége keletkezik a közvetítői eljárásban, azt az állam nem vállalja magára. Sőt, még csak nem is előlegezi meg, magára vállalva a megtérítés kockázatát, hanem a terheltre és az ő „teljesítőképességére” bízza e költségek megtérítését. Véleményem szerint, a sértett oldalán felmerülő hasonló igény esetén is az államnak kellene vállalnia e költségek viselését, mert így csak valósul meg az egyenlő bánásmód követelménye. Különösen fontosnak gondolom ezt egy olyan jogszabály esetében, amelynek kimondott célja a sértett érdekeinek hatékonyabb érvényesítése.

VI. ÖSSZEGZÉS A fenti jogszabály-értelmezési kérdések megoldása, és a szükséges jogszabály-módosítások, pontosítások megtétele alapvető fontosságú az új jogintézmény megfelelő, és minél szélesebb körű alkalmazásához. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy mindezen problémák csak kis mértékben nehezítik a közvetítői eljárás jelenlegi gyakorlatát, amelynek első évi, közel 2.500as – bár nemzetközi összehasonlításban még alacsony –, esetszáma jelzi, hogy a jogalkalmazók élnek az új eljárás lehetőségével, és amellyel az ügyfelek kimagasló százaléka is elégedett207. A fenti iránymutatások is azt tükrözik, hogy az igazságszolgáltatás szereplői mind komolyan foglalkoztak az új szabályozással és a közvetítői eljárás gyakorlati Az Igazságügyi Hivatal által 2007-ben, kérdőíves módszerrel lefolytatott ügyfél elégedettség mérés során mind a sértettek, mind a terheltek 96%-a volt elégedett a közvetítő munkájával. Arra a kérdésre, hogy a közvetítői eljárás szolgálta-e a válaszadó érdekeinek érvényesülését, a terheltek 97%-a és a sértettek 96%-a válaszolt igennel. 207

249

alkalmazásának kérdéseivel, és az állásfoglalások mindegyike a jogintézmény törvényes és széleskörű alkalmazása érdekében született meg. Külön kiemelendő ezzel kapcsolatban, hogy az Összefoglaló III. pontjában az Ítélőtáblák több olyan észrevétele, felvetése olvasható, amely a jogintézmény szélesebb körű alkalmazhatóságát kívánja, és ezzel kapcsolatban fogalmazza meg a jogalkotói beavatkozás szükségességét. Bár a fenti elemzés kizárólag a közvetítői eljárással kapcsolatos jogértelmezési kérdésekre koncentrált, fontosnak tartom kiemelni, hogy a mediáció alapvetően nem jogi kérdés. Sokkal inkább egy újfajta szemléletmód, a bűncselekmények újszerű megközelítése és értelmezése, amelyben a hangsúly nem elsősorban a jogi tényálláson, a bűnösségen és a szankción, hanem a konfliktuson, a cselekmény hatásain, és a jóvátételen van. A konfliktus feloldásának és a jóvátétel nyújtásának egy lehetséges, de nem kizárólagos eszköze a mediáció, és a helyreállító igazságszolgáltatás terén sok más, hasonló célokat szolgáló technika létezik. Azt, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája hogyan valósul meg, milyen eszközei és milyen esetekben alkalmazhatók, és ezek hogyan épülnek be a büntető igazságszolgáltatás rendszerébe, természetesen minden esetben az aktuális jogi szabályozás határozza meg. A jog tehát, ez esetben eszköz, amely lehetőséget és kereteket teremt a konfliktuskezelési módszer, jelen esetben a mediáció alkalmazásához. A közvetítői eljárás szabályozására vonatkozó kérdések eldöntéséhez tehát alapvető fontosságúnak tekintem a helyreállító szemlélet alapkérdéseiben és értékeiben vallott konszenzust, mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó oldaláról. A mediáció mint technika alkalmas arra, hogy a vitában érintettek véleményét, érdekeit közelítse, és segítse a mindenki számára elfogadható, közös megoldás megtalálását. Remélhetőleg nem lesz ez másként a közvetítői eljárás alkalmazásában érintett jogalkalmazók, így az ügyészség, a bíróság és a közvetítők most még esetenként feloldhatatlannak tűnő jogszabály-értelmezési ellentéteivel kapcsolatban sem. A mediáció a jövőre fókuszál, azt a kérdést teszi fel a résztvevőknek, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy a jövőben érdekeiknek megfelelően alakuljon a kapcsolatuk. Remélem, hogy ez a dolgozat is ahhoz szolgálhat alapul, hogy érdemi, a jövőre, a mediáció jövőjére irányuló párbeszéd kezdődjön a jogalkotó és a különböző jogalkalmazó szervezetek között, hogy a közvetítői eljárás minél szélesebb körben szolgálja a helyreállító igazságszolgáltatás célkitűzéseit.

250

- Mellékletek -

A MEDIÁCIÓS ELJÁRÁSBAN RÉSZT VETT SÉRTETTEK ÉS TERHELTEK ELÉGEDETTSÉGI KÉRDŐÍVEI

VISSZAJELZŐ KÉRDŐÍV - S208 A kérdőíveket az ügyektől elkülönítve, név nélkül dolgozzuk fel. Neme: ………………………………………………………………………………………… Születési éve: …………………………………………………………………………………… Lakóhelye (település megnevezése): …………………………………………………………… A kérdőív kitöltésének időpontja: ……………………………………………………………… Hallott-e korábban a közvetítői eljárásról (mediációról)? Igen/Nem Információja honnan származott? ……………………………………………………………… Vett már részt korábban mediáción (nem csak büntetőügyben)? Igen/Nem Ha igen, milyen ügyben, hol? …………………………………………………………………. Honnan, kitől értesült arról, hogy ebben az ügyben van lehetőség közvetítői eljárásra? ………………………………………………………………………………………………… Ki kezdeményezte ebben az ügyben a közvetítői eljárást? …………………………………………………………………………………………………... Elegendő információt kapott a közvetítői eljárásról, mielőtt döntenie kellett arról, hogy szeretne-e részt venni benne? Igen/Nem Ha válasza nemleges, mi okozta a hiányt? …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………... A közvetítő megfelelő információkkal látta el az eljárás során? Igen/Nem Ha válasza nemleges, mi okozta a hiányt? …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………... Volt-e olyan tény vagy körülmény, ami zavarta az eljárás folyamán? Ha igen, kérjük, írja le, mi volt az. …………………………………………………………………………………………………. Elégedett a közvetítő munkájával? Igen/Nem Kérem, vázolja, hogy milyen elvárása nem teljesült. …………………………………………………………………………………………………. …………………………………………………………………………………………………... A közvetítői eljárás szolgálta-e az Ön érdekeinek érvényesülését? Igen/Nem Kérem, vázolja, hogy milyen elvárása nem teljesült. …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………... Egyéb észrevétel: …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………...

208

Sértetti kérdőív.

251

VISSZAJELZŐ KÉRDŐÍV - T209

A kérdőíveket az ügyektől elkülönítve, név nélkül dolgozzuk fel. Neme: ………………………………………………………………………………………… Születési éve: …………………………………………………………………………………… Lakóhelye (település megnevezése): …………………………………………………………… A kérdőív kitöltésének időpontja: ……………………………………………………………… Hallott-e korábban a közvetítői eljárásról (mediációról)? Igen/Nem Információja honnan származott? ……………………………………………………………… Vett már részt korábban mediáción (nem csak büntetőügyben)? Igen/Nem Ha igen, milyen ügyben, hol? …………………………………………………………………. Volt-e már korábban büntetve?

Igen/Nem

Honnan, kitől értesült arról, hogy ebben az ügyben van lehetőség közvetítői eljárásra? ………………………………………………………………………………………………… Ki kezdeményezte ebben az ügyben a közvetítői eljárást? …………………………………………………………………………………………………... Elegendő információt kapott a közvetítői eljárásról, mielőtt döntenie kellett arról, hogy szeretne-e részt venni benne? Igen/Nem Ha válasza nemleges, mi okozta a hiányt? …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………... A közvetítő megfelelő információkkal látta el az eljárás során? Igen/Nem Ha válasza nemleges, mi okozta a hiányt? …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………... Volt-e olyan tény vagy körülmény, ami zavarta az eljárás folyamán? Ha igen, kérjük, írja le, mi volt az. …………………………………………………………………………………………………. Elégedett a közvetítő munkájával? Igen/Nem Kérem, vázolja, hogy milyen elvárása nem teljesült. …………………………………………………………………………………………………. …………………………………………………………………………………………………... A közvetítői eljárás szolgálta-e az Ön érdekeinek érvényesülését? Igen/Nem Kérem, vázolja, hogy milyen elvárása nem teljesült. …………………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………………... Egyéb észrevétel: …………………………………………………………………………………………………...

209

Terhelti kérdőív.

252

IRODALOMJEGYZÉK Offline bibliográfia BARABÁS A. Tünde (1992): Miért nincsen még mediációs eljárás Magyarországon? In. Rendészeti Szemle. 3/92. 22-27. BARABÁS A. Tünde (1996): A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikus vizsgálat tükrében. In. Kriminológiai tanulmányok 33. kötet 142-157. BARABÁS A. Tünde (2004): Börtön helyett egyezség? Mediáció és más alternatív szankciók Európában. Budapest, KJK-Kerszöv. BARABÁS A. Tünde (2005): „Mediáció: új szerepek és feladatok az eljárásban” In. Ügyészek Lapja. 3. szám. 15-23. BARABÁS A. Tünde (2005): Mediáció: új szerepek és feladatok az eljárásban. In. Ügyészek Lapja. 3/2005. 15-21. BARABÁS A. Tünde – KEREZSI Klára – KISS Anna – VÍGH József – WINDT Szandra (2006): A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében. Budapest. Budapesti Szociális Forrásközpont. BARABÁS A. Tünde – WINDT Szandra (2004): „Elterelés vagy elzárás?” In. Irk Ferenc (szerk.) Kriminológiai Tanulmányok, 41. kötet. Budapest. Országos Kriminológiai Intézet. BARCY Magdolna - SZAMOS Erzsébet (2002): "Mediare necesse est". Animula, Budapest BECCARIA, Cesare (1993) A bűnökről és a büntetésekről. in: Deviancia, Emberi Jogok, Garanciák, Gönczöl - Kerezsi (szerk.), ELTE Szociálpolitikai Tanszék könyvsorozat, T-Twins Kiadó, Bp. CSATÁRI Tímea (2004): A mediáció, mint alternatív konfliktuskezelő módszer elmélete és gyakorlata, Debrecen CSERES Judit (2002): Bűnhődés vagy felelősségvállalás? Gondolatok a fiatalkori bűnözésről és a mediáció lehetőségéről. In. Bűnmegelőzés. 26. 92-112. CSERES Judit (2002): Peren kívüli megegyezés fiatalkorúaknál. In. Rendőrtiszti Főiskola ny. [2], 54 p. /Rendvédelmi Füzetek 4/2002./ Bibliogr. 53-54. Budapest. Rendőrtiszti Főiskola. CLAUDE Louche (1996): Nyílt konfliktus és a csoportközi tárgyalások dinamikája in.: Politikai pszichológia, Szerk.: Lányi Gusztáv Balassi Bp. Dr. CSÁNYI K. – Dr. GÖNCZÖL K. – Dr. GYÖRGYI K. – Dr. KATONA G. – Dr. KISS G. – Dr. KISS A. (1999) Áldozatvédelem – Szakkönyv a bűncselekmények áldozataival foglalkozók számára. BM Kiadó, Budapest.

253

Dr. EÖRSI Mátyás – Dr. ÁBRAHÁM Zita (2003): Pereskedni rossz! Mediáció: A szelíd konfliktuskezelés. Minerva Kiadó, Budapest FELLEGI Borbála (2003): „Csonka kereszt – csonka igazságszolgáltatás”, In. Herczog, M. (szerk.): Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 213-223. FLECK Zoltán (1996): Bírók a rendszerváltásban. Beszélő. 1996/7. pp. 51-59. FLECK Z. (2004): Jogállami intézmények és alakítóik. Beszélő. 2004/1. FLECK Zoltán (2006): Igazságszolgáltatás reform közben. In Ágh, A. és Somogyvári, I. (szerk.) A közigazgatási reform új perspektívái. Budapest: Új Mandátum. pp. 145-164. FÖLDES Petra (2002): „Még egyszer a Szemtől szembe módszer iskolai alkalmazásáról” In. Herczog, M. (szerk.): Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 235-243. GÖRGÉNYI Ilona (1993): Kártalanítás vagy jóvátétel. Kriminológiai közlemények. 48. sz. 3777. GÖRGÉNYI Ilona (2001): A viktimológia alapkérdései. (szerk.: Dr. Gábor Luca) Oriris, Budapest GÖRGÉNYI Ilona (2000): „Régi és új paradigma: a restoratív igazságszolgáltatás” In. Gellér Balázs (szerk.): Békés Imre Ünnepi Kötet. Budapest. ELTE- ÁJTK. GÖRGÉNYI Ilona (2006): Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben. Budapest. Hvg-Orac Lap- és Könyvkiadó. 237, [2] p. Bibliogr. 199-214. GULYÁS, DÓSA, HERCZOG, LOVAS, KUTACS, BÁRTFAI, HORVÁTH (2006): A mediáció. A közvetítői tevékenység, HVG-ORAC, Bp. GYŐRFI Éva (2003): „Igazságszolgáltatás másképp - összeállítás a helyreállító igazságszolgáltatás koncepciójának hátteréről”, In. Herczog, M. (szerk.): Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 37-55. GYURKÓ Szilvia (2005): Helyreállító igazságszolgáltatási technikák alkalmazásának lehetőségei a családon belüli erőszak eseteiben. In. Kriminológiai tanulmányok. 2005. 353366. HERCZOG Mária - GYURKÓ Szilvia (2004): Tettes-áldozat mediáció a fiatalkorúak büntetőjogában Európában. In. Jogi tanulmányok 2004. 79-90. HERCZOG, M. (szerk.) (2003), Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. HERKE Csongor (2003): „Mediáció, helyreállító igazságszolgáltatás és büntetőpolitika”, In. Belügyi Szemle. 11-12. szám

254

- Irodalomjegyzék -

HERKE Csongor (2003): Mediáció, helyreállító igazságszolgáltatás és büntetőpolitika. In. Belügyi Szemle 11-12/2003:51-61. HERKE Csongor (2005): Mediation and restorative justice. In. Jogelméleti Szemle 2/2/2005:[9] lev. In. Ügyvédek Lapja 2/2005:22-27. Jóvátétel - mint a konfliktusfeloldó igazságszolgáltatás egyik formája. – A büntetőeljárási jog reformja felé. - A szerencsejáték társadalmi hatásai Magyarországon. [A Magyar Kriminológiai Társaság tudományos ülésein elhangzott előadások. 1992. dec. 4., 1993. jan. 22., máj. 21.] Szerk. Lévai Miklós. Bp. ny. n. [soksz.] 1993. [1994.] 135 p. /Kriminológiai közlemények 48./ Bibliogr. 33-36. és a jegyzetekben. KEREZSI Klára (1996) Az alternatív büntetések és végrehajtásuk. in: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll, Corvina, Bp. KEREZSI Klára (2003): „A közösség és a közösségi büntetések” In. Belügyi Szemle. 2- 3. szám. 84-109. KEREZSI Klára (2006): „A közvélemény és a szakemberek a helyreállító igazságszolgáltatásról” In. A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében, Budapest: Budapesti Szociális Forrásközpont. KEREZSI Klára (2006): Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája. Budapest: Complex Kiadó. KEREZSI Klára (2006): A közösségben végrehajtott büntetések; igazságszolgáltatás. In. Kriminológia - szakkriminológia. 2006. 667-685.

a

helyreállító

KISS Anna (2005): „Mediáció a büntetőeljárásban (Gondolatok Barabás A. Tünde: Börtön helyett egyezség? című könyvéről.)”, In. Magyar Jog. 4. szám: 243-248. KISS Anna (2005): Elvárások az EU-ban - gondolatok a mediációról. In. Ügyészek Lapja. Szakmai érdekképviseleti folyóirat 1/2005: 75-81. KISS Anna (2006): A közvetítői eljárásról. In. Kriminológiai tanulmányok 43. köt. 2006. 241264. LOVAS Zsuzsa - HERCZOG konfliktuskezelés, Múzsák

Mária

(1999):

Mediáció,

avagy

a

fájdalommentes

KUJI Eszter (2006): A mediáció büntetőjogi szabályainak kialakítása hazánkban. In. Ügyészek Lapja. Szakmai érdekképviseleti folyóirat 2/2006: 17-30. MAGYAR Judit (2004): Mediáció az igazságügyben, Rendvédelmi Füzetek, RTF, 2004/22. McCOLD, Paul (2003), „A helyreállító igazságszolgáltatás elmélete és gyakorlata”, In. Herczog Mária (szerk.): Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 55-133.

255

MOLNÁR Bernadett (2005): A közvetítői eljárás a büntetőeljárásban. Összefoglaló az Országos Kriminológiai Intézetben 2005. ápr. 26-án megtartott kerekasztal-beszélgetésről. In. Ügyészek Lapja. Szakmai érdekképviseleti folyóirat 3/2005. 23-36. MOLNÁR Gábor (2006): Mediáció a büntetőeljárásban és ennek szabályozása. Korreferens: Francsics Imre, Mészáros Róza, Tóth Mihály. In. Jogász vándorgyűlés, 23. 2006. 47-87. NAGY Ferenc (1994) Jóvátétel mint a konfliktusfeloldó büntető igazságszolgáltatás egyik formája. - in: Gönczöl Katalin (szerk): Büntetőpolitika, bűnmegelőzés, ELTE Szociálpolitikai Tanszék könyvsorozat, T-Twins Kiadó, Budapest NACSÁDY Péter Imre (1198): Az amerikai mediáció. In. Magyar Jog 5/98:208-304. NACSÁDY Péter Imre (1995): Mi is az a mediáció? In. Magyar Jog 3/95:184-189. NAGY Ferenc (1994): „Jóvátétel mint a konfliktusfeloldó büntető igazságszolgáltatás egyik formája” In. Büntetőpolitika, bűnmegelőzés (szerk.: Gönczöl Katalin), ELTE Szociálpolitikai Tanszék könyvsorozat, Budapest: T-Twins Kiadó. NAGY Ferenc (1994): Jóvátétel, mint a konfliktusfeloldó büntető igazságszolgáltatás egyik formája. In. Bűnmegelőzés. 1994. 48-73. NEGREA Vidia (2002): „Jóvátételen alapuló nevelési módszer alkalmazása beilleszkedési zavarokkal küszködő gyermekek kezelésében”, In. Belügyi Szemle. 5. szám. 95-105. NEGREA Vidia (2003): „A resztoratív nevelési módszer hazai alkalmazása”, In. Herczog Mária (szerk.): Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 207-213. NEGREA Vidia és KÖKÖNYEI Gyöngyi (2000): „Az áldozat és bűnelkövetõ közötti kapcsolat helyreállításának lehetõségei az aszódi fiatalkorúak szemszögébõl”, In. Család, Gyermek, Ifjúság. 1. szám. 17-20. O’CONNELL, Terry –WACHTEL, Ted –WACHTEL. B. (2003): „A Real Justice (tényleges igazság) konferenciamodell alkalmazása)”, In.. Herczog Mária (szerk.): Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest. Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület. 151-197. PARTNERS füzetek 4.: Az egyezségteremtés művészete. Partners Hungary Alapítvány, Budapest Dr. PATKÓ Kornélia – SZABÓ Katalin – STIBLÁR József – SZABÓNÉ SZILÁGYI Zsuzsa (2005): „Cél: a bűnmegelőzés, eszköz: a konfliktuskezelés. Bűnmegelőzés az iskolás korosztályban önismereti, konfliktuskezelési tréningekkel”, In. Család, Gyermek, Ifjúság, 3. szám. PÓKA Rita (2005): A mediáció bevezetésével kapcsolatos javaslatok. Észrevételek az ÜL 3/2005. sz.-ban megjelent kerekasztal-beszélgetéshez, avagy újabb gondolatok a mediációról. In. Ügyészek Lapja. Szakmai érdekképviseleti folyóirat 4/2005. 31-38.

256

- Irodalomjegyzék -

PÓKA Rita (2006): A jóvátétel eszközeinek megjelenése a hazai igazságszolgáltatásban. In. Belügyi Szemle 3/2006: 47-66. PÓKA Rita (2006): A mediáció néhány ország gyakorlatában. In. Ügyészek Lapja. Szakmai érdekképviseleti folyóirat 4/2005. 63-72. RAB Henriett (2006): A mediáció lehetőségei a büntető igazságszolgáltatásban munkajogi szemmel. In. Debreceni Jogi M_hely 1/2006. [18 lev.]. SCHWEIGHARDT Zsanett (2005): Az áldozatokkal való foglalkozás a büntető igazságszolgáltatásban végbemenő paradigmaváltás tükrében. Themis. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata 2/2005. 90-112. SESSAR, Klauss (1987) Büntetés helyett az okozott kár jóvátétele? Vizsgálódások e gondolat lakossági fogadtatásáról. in: Jogtudományi Közlöny, 1987/8. STRASSER, Freddie – RANDOLPH PAUL (2005): Mediáció, a konfliktusmegoldás lélektani aspektusai. Nyitott Könyv Kiadó, Budapest SZÉKELY György (1995): Győzelem vesztesek nélkül. 3K Alapítvány VÁRADI Erika (1997): Nemzetközi tendenciák a fiatalkorúak büntetőjogrendszerében, különös tekintettel a német jogterületre. In: Ünnepi tanulmányok II. Horváth Tibor (szerk.: Farkas Ákos, Görgényi Ilona, Lévay Miklós). Bíbor Kiadó, Miskolc VÍGH József (1998): „Kárhelyreállító (restoratív) igazságszolgáltatás” In. Magyar Jog. 6. szám. 328-334. VÍGH József (1998): Kriminológiai alapismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. WACHTEL,Ted (1997): Real Justice. Hogyan forradalmasíthatjuk a normasértéshez való viszonyulásunkat. The Piper’s Kiadó. Pipersville, Pennsylvania WATZKE, Ed (2006): A világok közötti egyensúlyteremtés tánca transzgresszív mediációval. Budapest. Duna Palota és kiadó. Online bibliográfia Az Európa Tanács R (2006) 8-as ajánlása az áldozatoknak nyújtandó segítségadásról (Assistance to crime victims). [https://wcd.coe.int/] Cikkösszefoglalók a resztoratív technikák nemzetközi alkalmazásáról [http://www.iirp.org/hu/hu_cik.html] FELLEGI Borbála (2002): A kárhelyreállító igazságszolgáltatás Intézményesítésének menete Magyarországon gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők esetében, Szakdolgozat. ELTE Társadalomtudományi Kar. [http://www.fellegi.hu/publications.html]. FELLEGI Borbála (2006): Társadalmi válaszok a normaszegésre: Büntetés vagy helyreállítás?, Előadás az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskolájának 2006. évi konferenciáján. Budapest. 2006. február 16. [http://www.fellegi.hu/publications.html].

257

FELLEGI Borbála (2007): Megtorlás vs. jóvátétel. Mi büntető rendszerünk célja az ügyészek és bírók szemével nézve? [http://www.fellegi.hu/publications.html] GÖNCZÖL Katalin (2005): „A szolgáltatott igazság”, In. Élet és irodalom. 49. évf. 40. szám. [http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0540&article=2005-10092048-03DVQT]. KEREZSI Klára (2007): A [http://hvg.hu/print/200706HVGFriss249.aspx]

maorik

és

a

mediáció

Prof. dr. sc. Nivex KOLLER-TRBOVIC – Prof. dr. sc. Antonija ZIZAK (2006), “Mit várhatunk a helyreállító igazságszolgáltatástól? A törvényszéken kívüli megállapodás modellje a Horvát Köztársaságban” In. Család, Gyermek, Ifjúság. 2. szám. [http://www.csagyi.hu/folyoirat/horvatcikkek.doc] SAJÓ András (2003): Miért büntetünk? Előadás [www.origo.hu/mindentudás egyeteme/sajo/20031013]

a

Mindentudás

Egyetemén.

VÍG József (2003): „A kárhelyreállító igazságszolgáltatás eszközei a hazai büntető igazságszolgáltatás rendszerében” In. Jogelméleti Szemle. 2. szám. [http://jesz.ajk.elte.hu/vigh14.html]

258