A BIOLÓGIAI EREDETŰ ENERGIAHORDOZÓK TERMELÉSÉNEK ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK NÉHÁNY AKTUÁLIS KÉRDÉSE Tóth Tamás – dr. Szegedi Sándor Debreceni Egyetem, Meteorológiai Tanszék
Bevezetés A biomassza a bolygónk teljes, a szárazföldön és a vizekben élő és a közelmúltban (tehát nem geológiai időn belül) elpusztult biológiai eredetű szervesanyag-tömegét (növények, állatok mikroorganizmusok) jelenti az ember testtömegét kivéve, de beleértve a biotechnológiai ipar termékeit, a biológiai átalakítók (ember, állatok és feldolgozó ipari tevékenységek) összes biológiai eredetű termékét, hulladékát és melléktermékét is. A biomassza-hasznosítás fontosabb irányai az élelmiszertermelés, takarmányozás, energetikai hasznosítás, valamint az agrár-ipari termékek alapanyag gyártása. Az energiatermelés az egyik legősibb, bár közel sem az egyetlen, vagy a legjelentősebb felhasználási lehetősége az élőlények által termelt szervesanyag tömegnek. A felhasználási módok közötti egyensúly fennmaradását ezért mindig szem előtt kell tartani a jövőbeli energetikai célú felhasználás-bővítés tervezése során.
A biomassza típusai, és termelése hazánkban A biomassza elsődleges forrása a növényi anyagcsere. A termelési-felhasználási láncban elfoglalt helye alapján megkülönböztethetünk elsődleges, másodlagos és harmadlagos biomasszát: – Az elsődleges biomassza a természetes vegetáció, a szántóföldi és kertészeti növények, az erdő, rét legelő és vízi növények szervesanyag-tömege. – A másodlagos biomasszát a vadon élő és haszonállatok összessége, valamint az állattenyésztés főtermékei, melléktermékei és hulladékai alkotják. – A harmadlagos biomasszát a biológiai alapanyagokat felhasználó iparok termékei, melléktermékei, hulladékai, az emberi települések szerves hulladékai jelentik. Hazánkban az energetikai célra felhasználható biomassza tömege jelentős. A növénytermesztés 7-8 millió tonna melléktermékkel és 0,5-1 millió tonna főtermékkel (kukorica, repce); az állattenyésztés 7-8 millió tonna melléktermékkel (trágya); az élelmiszeripar 150-200 ezer tonna melléktermékkel (napraforgóhéj, kukoricacsutka; az erdőgazdaság 3-4 millió tonna faanyaggal (tűzifa, energiaerdő) és a települések 20-25 millió tonna települési hulladékkal járulnak hozzá évente az energetikai célokra hasznosítható biomassza mennyiséghez (SZENDREI 2005). Energiatermelésre elsősorban az erdőkből, hulladékból és mezőgazdasági melléktermékekből származó biomassza használható fel. Ezeken kívül az energiaültetvényeken termelt fás- vagy lágyszárú biomassza alkalmazható. Ha a felhasználás tüzeléssel történik a fásszárú biomassza előnyösebb, a lágyszárúak hamujának magas szilícium tartalma miatt. Fermentációs biogáz termelés esetén ellenben a lágyszárú biomasszával érhetők el jobb eredmények. A szántóföldi növénytermesztés keretében zajló energiahordozó előállítás során a következő növény csoportok jönnek számításba (FOGARASSY 2006):
– Alkoholnövények (cukorcirok, kukorica, csicsóka, cukorrépa, cikória) közös jellemzőjük a magas cukor- vagy keményítő tartalom. Sikeres kísérletek folynak cellulózzal. Jól tárolható alapanyagok. – Az olajnövények (napraforgó, repce, csillagfű) hosszú telített láncú zsírsavakat tartalmaznak. – A szilárd biomassza növények (kínai nád, szudáni fű, kender, energiafű) közös jellegzetessége a magas lignin és cellulóztartalom és kis nedvességtartam. Főként évelő növények. – A biogáz növények (angolperje, nádképű csenkesz, kukorica, cukorcirok, csicsóka) főként könnyen bontható szénhidrátokból állnak. A nedvességtartalom magas lehet kedvezőtlen lignocellulóz tartalom mellett.
A biomassza feldolgozása A biomassza energetikai feldolgozása és felhasználása ritkán történik meg annak eredeti formájában, valamint a biomassza keletkezési helyszínén. Ennek megfelelően mind a biomassza típusától, mind a feldolgozás technológiájától függően be kell gyűjteni, ha szükséges szállításra előkészíteni, elszállítani és a megfelelő módon feldolgozni. A biomassza eredetű energiaforrások hasznosításakor ügyelni kell arra, hogy a szállítás lehetőleg ne történjen túl nagy távolságokra, mivel az jelentősen növeli a kiadásokat. A mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek könnyű szállításához, hasznosításához szükség van kisebb-nagyobb tömörítésre, amelyet a begyűjtés során, vagy azt követően végeznek el. A növényi biomassza begyűjtése mezőgazdasági és erdészeti módszerekkel történik. A fás biomassza letermelés utáni vagy azzal egybekötött aprítását stabil, áttelepíthető (félmobil) és mobil aprítógépekkel végezik. A tüzelési célú apríték előállítására a mobil gépek a legmegfelelőbbek, amik függesztett (vagy rászerelt) adapterek, vontatott gépek és járvaaprítók (önjáró célgépek) lehetnek. Az önjáró aprítógépek elsősorban az erdei aprítéktermelés célgépei, ezért kitűnően alkalmazhatók fás szárú energetikai ültetvények letermelésére, kisebb vagy nagyobb méretű teljes fa, illetve gallyanyag aprítására. A készített apríték a közvetlen tüzelésen kívül tömörítvények alapanyagaként, valamint talajtakarásra (mulcs) és komposztálásra is felhasználható. A gyümölcsfanyesedéket, szőlővenyigét speciális gépekkel durva aprítékká dolgozzák fel, ami csak kézi adagolással tüzelhető el; az automatizált tüzelőberendezésekhez a durva aprítékot egy finomaprítással kell előkészíteni. Az apríték homogén mérete is fontos a szállíthatóság szempontjából. Minél nagyobbak a méretbeli eltérések, annál nehezebb az anyagot mozgatni és elégetni. Míg a szállításra, eltüzelésre váró fás szárú növények előkészítésének leghatékonyabb módszere a fent bemutatott aprítás, addig a vékony szálú, kis hajlítószilárdságú anyagok mint a lágyszárú energia növények és bizonyos mezőgazdasági melléktermékek (például a gabona szalma) számára a bálázás a legjobb tömörítési eljárás. A bálázás eredeti célja a biomassza kezelésének, szállításának, tárolásának megkönnyítése, de lehetővé teszi azt is, hogy az energiahordozókat (szalmafélék, energiafű) speciális tüzelőberendezésekben (bálatüzelőkben) égessék el a mezőgazdasági gyakorlatból ismert 15-20 kg-os kis bála, illetve 200-1000 kg-os nagybála formájában (SZENDREI 2005.). A faapríték a fásszárú energetikai célú ültetvényekről kikerülő, illetve a kivágott fatörzsből, ágakból, a fafeldolgozás különböző munkafolyamatai során keletkező hulladékból készül, speciális aprítógép segítségével. Tüzeléstechnikai szempontból a faapríték minősége (leginkább) a nedvességtartalomtól, az aprított fa fajtájától, az aprítás minőségétől, a hamu- és idegenanyag-tartalomtól függ.
A pellet természetes fűtőanyag, amelyet szilárd halmazállapotú biomasszából nagy nyomás alatt, összepréseléssel állítanak elő. A pellet készítésére felhasználható minden olyan szerves anyag, amely apró méretűre darálható, illetve szemcseszerkezete és nedvességtartalma megfelelő. A tömörítési eljárás előnye, hogy tiszta, jól kezelhető, csomagolható és gazdaságosan szállítható anyagot eredményez, mindemellett rendkívül jó égési tulajdonságokkal rendelkezik (1. táblázat). 1. táblázat. A két különböző termékből készült pellet főbb fizikai jellemzőit tartalmazza.
Fa-pellet 18,5 4,9 0,5-1
Fűtőérték (MJ/kg): Fűtőérték (kWh/kg): Hamutartalom (%):
Energiafű-pellet 16,5 4,8 7,5-11
A biobrikett 50 mm, vagy annál nagyobb átmérőjű, kör, négyszög, sokszög vagy egyéb profilú tömörítvény, amelyet mező-, erdőgazdasági melléktermékekből állítanak elő. A brikett gyártási technológiája részben hasonlít a pelletéhez, a különbség elsősorban a préselésnél jelentkezik (a dugattyús és csigás prések használata révén). A különböző melléktermékek nedvességtartalma és tömöríthetősége igen változó, de a kész végtermék már 1-1,4 g/cm3 tömörségű és nedvességtartalma legfeljebb 10-12 %. A tömörségen kívül az alacsony nedvességtartalom is igen kedvező tüzeléstechnikai tulajdonságokat ad a brikettált mellékterméknek (2. táblázat). 2. táblázat. A különböző melléktermékekből készült biobrikett főbb fizikai jellemzőit tartalmazza.
Alapanyag
Búzaszalma
Szójaszalma
Kukoricaszár Napraforgóhéj Fűrészpor, faforgács
Sűrűség kg/ Nedvességtartalom % Fűtőérték MJ/kg Hamutartalom %
1130-1370
1310-1350
1290-1310
1010-1300
920-1110
6,3
8,7
6,2
7,1
15,42
14,87
15,49
17,22
6,1 16,84
8
6,5
6
3,6
1,4
A biogáz termelés végeredménye a döntően metánból és szén-dioxidból álló, manapság inkább hő-, és áramtermelésre szolgáló biogáz. A magyarországi biogázerőművek többségének alapanyagát jelentő szennyvíz a csatornahálózaton keresztül, illetve közúton (szippantóskocsik segítségével) jut a szennyvíztelepre. A mezőgazdasági hulladékokat feldolgozó biogázüzemek elsősorban az alapanyag keletkezésének helyszínére települt vagy legalábbis annak közelébe. Magyarországon napjainkban a szemétteleppel rendelkező települések közül csak 14 helyen folyik depóniagáz kinyerése, melynek mennyisége évente elérheti a 100-120 millió m3-t, Ennek csak töredékét hasznosítják, ténylegesen 0,3 MW beépített kapacitással mintegy 2 GWh elektromos és 12 TWh hőenergiát állítanak elő. A közel 60 hazai szennyvíztisztító telep közül 12 helyen termelnek biogázt, amelynek évi mennyisége 6-7 millió m3 és ebből 1 MW beépített összkapacitás 7 GWh elektromos áramot és 120 TJ hőenergiát állít elő. Mindössze 2 mezőgazdasági telepen foglalkoznak biogáz-előállítással, de jelentős előrelépés várható az eljárás további terjedésében az elnyerhető támogatások jelentős mértékének és az előállított villamos energia garantált átvételének köszönhetően (BAI 2003). Jelentős kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még mindhárom területen. A növényi eredetű biomasszából előállított folyékony energiahordozók alkalmazási lehetőségei közül a legpreferáltabb és a leginkább elterjedt az alkoholok és a növényi olajok motorhajtóanyagként történő hasznosítása.
A biohajtóanyagok előnye, hogy a legfontosabb fosszilis üzemanyagokat képesek kiváltani, ugyanakkor a jelenlegi árviszonyok mellett többségükben (még) nem versenyképesek. Használatukat állami szabályzókkal kell elősegíteni, amit részben a CO2-kvótából is fedezhetnek. Elterjedésüket segítheti, ha gazdasági megítélésüknél hasznos melléktermékeiket (olajpogácsa, szeszmoslék) és foglalkoztatást növelő hatásukat is mérlegelik.
A biohajtóanyagok felhasználása Magyarországon Az előállított biohajtóanyagoknak Magyaroroszágon elméleti szempontból két lehetséges hasznosítási módja van. Egyrészt eladható a MOL részére, illetve a többi olajipari vállalat számára, akik a fosszilis üzemanyagokba keverve értékesítik a töltőállomásokon. A végső felhasználók (személy- és tehergépkocsik, buszok) számára ez érzékelhető minőségi vagy anyagi vonzattal nem jár. A másik felhasználási mód – elméletben lehetséges, de gyakorlatban nem engedélyezett – hogy a bioüzemeanyagot előállító gazda közvetlenül használja fel saját gépeibe. A biodízel előállítását indokolttá teheti az, hogy a mezőgazdaság hazai energiafelhasználásából a gázolaj fűtőérték alapján mintegy 45-50 %-ot, költsége alapján azonban már 65-70 %-ot tesz ki. A biodízel egy nagy mennyiségben használt és drága energiahordozó helyettesítésére alkalmas, éppen abban az ágazatban, ahol a tevékenység általában nemcsak kedvezőtlen jövedelmet produkál más nemzetgazdasági ágazatokhoz képest, hanem rendkívül kockázatos is. A lakossági felhasználáson belül jóval kisebb az üzemanyagok jelentősége (12, illetve 27 %), itt elsősorban az autóbusz-közlekedésben lehetne keresni az előrelépést (BAI 2005).
A biomassza hasznosítási lehetőségei hő és/vagy villamosenergia-termelésre hazánkban A biomasszát ma már a kapcsolt villamos energiát és/vagy hőt előállító erőművek is felhasználják (biogáz vagy faapríték formájában), de üzemek és közintézmények szükségleteinek ellátására is alkalmas. Az erőművi hasznosításon kívül a legjellemzőbb megvalósítási formák az önkormányzati intézmények központi fűtése; hőellátás központi hőtermelővel; települések biotávfűtésének kialakítása (például falufűtés Pornóapátiban). A termelt biogáz erőművi felhasználásánál arra kell törekedni, hogy a keletkezés helyéhez közel, legalább 95%-os mértékben fel kell használni. Ezért rendszerint állattartó-, hulladék-, vagy szennyvíztelepek területén, vagy szomszédságában létesülnek ilyen üzemek. A leggazdaságosabb a kazánban, illetve légelőmelegítőben történő elégetés, mert az elérhető hatásfok 80% körüli. Ennek megfelelően leginkább hő vagy villamos áram előállítására, esetleg a kettő kombinációjára (kogenerációs energiatermelés), kisebb hányadban járművek hajtására, robbanómotorok üzemanyagaként használják fel. A gázüzemre átalakított gépjármű motorok cseppfolyósított propán-bután (LPG) vagy földgáz (CNG), vagyis metán üzemanyagot használnak. Ez utóbbiaknál van lehetőség a biogázból származó metán közvetlen felhasználására. (BAI 2005). A biogáz napjainkban elsősorban a gázmotoros, vagy ritkábban gázturbinás kiserőművekben kerül felhasználásra. A szénhez készült erőművi tüzelőberendezések nagy múltra tekintenek vissza, technológiájuk megbízható, kiforrott. Közös jellemzőjük, hogy a tűztérben uralkodó hőmérséklet magas, mivel így lehet nagy nyomású és hőmérsékletű gőzt fejleszteni, amely viszont a jó körfolyamati hatásfok alapfeltétele. Szerencsére a szénhez képest a fa salakjának olvadáspontja alig alacsonyabb, így a legtöbb kazán kis átalakítással alkalmassá tehető vegyes- vagy tisztán fatüzelésre.
A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia jelentős hányadát a biomassza tüzelés adja. A fatüzelésre átállt négy magyarországi erőmű Kazaincbarcikán, Tiszapalkonyán, Pécsett és Ajkán működik, és a biomassza tüzelésből származó villamos energia döntő részét szolgáltatják. Természetesen a biomasszából termelt hő költségei nagymértékben függenek az alapanyagok előállítási költségétől, azokhoz kapcsolódó logisztikai költségektől, valamint a tüzelő berendezések konstrukciójától, méretétől, a tüzelés hatásfokától és nem utolsó sorban a berendezés kiszolgálási és üzemeltetési költségeitől. A megújuló tüzelőanyagokból termelt hő előállítási költségei a tüzelőberendezések növekvő méretének függvényében csökkenést mutatnak. A legkedvezőbb költségek mellett, a megújuló energiahordozók közül, az erdei faaprítékból állítható elő hőenergia. A faaprítékból nyert hőenergia ára versenyképes a gázzal is. A szalmabálák tüzelésével előállított hőenergia pedig a nagyméretű – 1-6 MW teljesítményű – kazánok esetében gazdaságosabb a földgáz-tüzelésnél (1. ábra).
1. ábra. A hőtermelés költségének aránya a földgázhoz viszonyítva a különböző tüzelőanyagok és kazánok esetén (FENYVESI – HAJDÚ 2005 nyomán).
A mezőgazdasági eredetű biomassza hasznosításából (fás energiaültetvény aprítéka és eltüzelésre alkalmas bálázott gabonaszalma) versenyképes árakon állítható elő hőenergia illetve elektromos áram. Ezekkel a megújuló energiahordozókkal a magyar mezőgazdaság rövidtávon az ország energiaszükségletének 10%-át lenne képes fedezni (FENYVESI – HAJDÚ 2005) Hazánkban több mint 400 MW kapacitással nagyjából ezer speciális biomassza-tüzelő kazán működik, melyből 100 körüli az 1 MW-nál nagyobb berendezések száma. Utóbbiak adják az összkapacitás több, mint háromnegyedét (BAI 2005). A hazai energia-felhasználásunk meghatározó része a hőenergia, melynek részaránya a lakossági szektorban eléri a 60–70%-ot is. Jelenleg még legkisebb felhasználási területet a biomasszára alapozott távfűtés jelenti, annak ellenére, hogy itt található meg a felhasználás optimuma. E körben áll ugyanis rendelkezésre az a fogyasztói méret, amely a korszerű, szabályozott, ellenőrzött technika beépítését lehetővé – a szolgáltatást pedig a fogyasztók számára relatíve olcsóvá és a fosszilis energiaforrásokkal megegyezően kényelmessé – teszi. A távfűtéssel oldható meg legjobban – egy-egy település vonzáskörzetében, vagy régióban – a helyi tüzelőanyagellátás és az önkormányzatoknál már eleve létezik kiépített fogyasztói
hálózat. Az önkormányzatok kezében lévő külterületek (különösen a rekultivált területek) alacsony ingatlanértéket képviselnek, viszont kiválóan alkalmasak energetikai ültetvények létrehozására. A telepítés, ápolás, betakarítás, szállítás és feldolgozás helyben teremt munkahelyeket és megtakarításokat, minimalizálja a szállítási költséget és függetleníti az önkormányzatot az energiaárak változásától (input energiaigény: 0,5–2%). A már meglévő távvezeték-hálózat mellett csupán a speciális kazán és ennek kiegészítő berendezései jelentenek beruházási költséget (BAI 2005) A fent részletezettek alapján első megközelítésben a biomasszát hasznosító távhőrendszerek elterjedése nemcsak környezetvédelmi szempontból lenne előnyös, hanem az érintett közel 2 millió lakos számára anyagi előnyökkel is járna. Azonban a már több éve működő biomassza tüzelésű fűtőművek tapasztalatai (Szombathely, Pornóapáti) azonban olyan problémákra mutatnak rá, amelyből kitűnik, hogy a biomassza alapú távfűtés versenyképessége meglehetősen kérdéses. Minden negatív tényező ellenére a magyar gázártámogatási rendszer változásával, valamint a gázdíjak növekedésével a faapríték felhasználásában rejlő gazdasági potenciál jelentősen felértékelődik, hiszen a gáz árának növekedése csak tompítottan jelentkezik a faapríték árában és várhatóan a piaci kereslet-kínálati viszonyok is előbb vagy utóbb, de stabilizálódnak. Ugyanazon tüzelőanyag kogenerációs kiserőművekben történő felhasználásával egyszerre állítható elő villamos energia és felhasználható hulladékhő. A hőenergia előállításához képest a folyamat hatásfoka sokkal kedvezőbb, amennyiben megoldható a hulladékhő hasznosítása. Utóbbi felhasználhatósága jelenti általában az eljárás gazdaságosságának kulcstényezőjét, ugyanakkor a hőenergia kisebb részaránya lehetővé teszi nagyobb, gazdaságosabb méretű üzem létrehozását. A bevitt energia 21-28%-a alakítható át villamos energiává, melynek átvétele és kedvező átvételi ára garantált és az energiaveszteség is jóval kisebb (20-25%). A berendezések képesek a 23/2001 (XI. 13) KöM rendeletben előírt kibocsátási határértékek betartására is. A kogenerációs beruházás igénye valamivel nagyobb az ugyanolyan kapacitású fűtőműnél, de mivel a alapvetően a felhasználható hőigény szabja meg a gazdaságos üzemnagyságot, ezt ellensúlyozza a nagyobb mérettel elérhető kisebb fajlagos érték. A fűtőművel szemben itt az előállított termékek egy részének a (villamos áramnak) a nyári értékesítése is garantált. (GRASSELLI 2004). A biomassza tüzelésű hőerőmű mellet egy biobrikett illetve tüzipellet-üzem létrehozása többletberuházással, hő és villamos energia-igénnyel jár, de lehetővé teszi a fent felsorolt alapanyagok hozzáadott értékének növelését, a megtermelt villamos energia és hulladékhő egy részének „átnemesítését”, újabb munkahelyek teremtését, a tevékenység diverzifikálása révén pedig a biztonságosabb működést. A biomasszával való tüzelés nemcsak az erőművek és más nagyfogyasztók számára nyújt gazdasági és környezetvédelmi előnyöket, hanem a háztartások számára is. A családi házak hőellátását pellet, brikett vagy faapríték felhasználásával, kazánokkal (20-150 kW), cserépkályhával vagy kandallóval lehet biztosítani. Minden energiahordozó esetében a fő kérdés, hogy milyen hatásfokkal üzemeltethető a berendezés. A faaprítékos kazánok átlagos hatásfoka, a nyolcvanas évek elején alig haladta meg az 50 százalékot; az ezredfordulóra azonban átlagosan, közel 90 százalékos hatékonyságot sikerült elérni az ilyen tüzelőberendezésekkel. Eközben a légtérbe bocsátott szén-monoxid mennyisége átlagosan a huszadára csökkent. A technológiai fejlődés az elmúlt évek alatt gazdaságossá tett korábban elhanyagolt, nem hatékonynak ítélt energiaforrásokat. 2005-ben mintegy 300-350 ezer család tüzelt biomasszával, ezeknek a kazánoknak a túlnyomó része azonban házilag barkácsolt, elavult berendezés. Hatásfokuk általában nem éri el még az 50%-ot sem, működésükhöz tehát közel kétszer annyi tüzelőanyagot használnak fel, mint a korszerű, speciális biomassza-tüzelő kazánok. A rossz hatásfok miatt károsanyag-
kibocsátásuk is rendkívül jelentős, mely nemcsak környezetvédelmileg, hanem biztonsági szempontból is nagy kockázatot jelent. Ezek a kazánok azonban olcsók, a működtetésük szinte ingyenes, ezért csak hosszabb távon (a jövedelmi viszonyok javulásával) és kisebb mértékben várható a félautomata, vagy automatikus kazánok térhódítása a kisfogyasztók egy jelentős részénél (BAI 2005). Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a biomassza, mint energiaforrás alkalmazása akkor gazdaságos, ha az több feltételnek egyidejűleg megfelel. Ilyen például a termőhely viszonylagos közelsége a felhasználás helyéhez, a tüzelésre szánt anyag nedvességtartalma, a kazán paraméterei stb., de nem mellőzhetők a környezetvédelmi szempontok sem. Mindezek világossá teszik, hogy a biomassza lakossági felhasználása leginkább a vidéki területeken élők számára jelenthet alternatívát.
A lakosság hozzáállásának szerepe a biomassza hasznosításának elterjedésében A biomassza felhasználásának kapcsán fontosnak látunk kiemelni egy lényeges kérdést, ami az ilyen jellegű vizsgálatok során az esetek döntő többségében nem kap megfelelő figyelmet. Ez az érintett terület lakosságának a megújuló energiaforrásokhoz, ezen belül a biomassza felhasználásához fűződő attitűdje. A lakosság jelentősen befolyásolhatja a településén megvalósítható bioenergetikai beruházás sorsát, amelynek közvetlen kihatása van a foglalkoztatásra is. Amennyiben a helyiek fellépése meghiúsítja egy ilyen üzem létesítését vagy egy ehhez kapcsolódó művelési mód alkalmazását, akkor az erre alapozott munkahelyek sem jönnek létre (vagy maradnak fenn), továbbá kiesnek a működésből fakadó önkormányzati bevételek. Az érintett településeken szükséges a lakosság többségének szilárd támogatása, mivel a beruházás ellenes (vagy ellene hangolt) emberek az egyébként számukra is előnyös beruházásokat is meghiúsíthatják. Ennek ellenére ez a terület a legtöbb esetben nem kap megfelelő hangsúlyt a megújuló energetikai beruházások előkészítése során. A beruházók a nyilvános fórumokat általában szükséges rossznak, inkább nyűgnek (mint lehetőségnek) tekintik, ahol nem kezelik partnerként a helyi lakosságot. Ez általában érdektelenséget, rosszabb esetben ellenséges magatartást vált ki. A kérdés fontosságát emeli ki a napjainkban Szerencsen, a szalmatüzelésű erőmű létesítése körül kialakult huzavona is, amiben fontos szerepet játszott, hogy beruházók elmulasztották megfelelő módon tájékoztatni a térség lakosságát az üzem építését megelőzően. A lakosság tájékozottsága egyéni szinten is megjelenik. Ha nem, vagy csak nagyon hiányos információval rendelkeznek az alkalmazható (például fűtési) technológiáról nem valószínűsíthető, hogy változtatni fognak egy teljesen ismeretlenre, aminek az előnyeit ily módon még fel sem tudják mérni. A lakosság fűtési szokásaiban meghatározó fontosságú a kényelem, a tüzelőanyag megléte (ellátási biztonság), és nem utolsó szempont a tüzelőanyag ára. A tájékoztatás során ezeket az elvárásokat szem előtt kell tartani, másrészt rá kell világítani a fontos, nem mindennap felmerülő kérdésekre. Ilyen lehet például, hogy akár még az olcsóbb vagy azonos költségű tüzelőanyaggal de a régi (alacsony hatásfokú) berendezéssel drágább a családi ház fűtése, mint egy új, más jellegű technológia alkalmazásával. Az ehhez hasonló technikai megoldásokról, ily módon az anyagi többlet költségekről és azok megtérülési idejéről szakszerű tájékoztatást kell adni. Minél több információval rendelkeznek, annál nagyobb az esélye annak, hogy a saját lehetőségeikhez mérten például a fűtésre fordított kiadásaik csökkentését a bio-energiaforrások felhasználása révén érjék el. A biomassza energetikai felhasználásával kapcsolatban rendezett lakossági tájékoztatókon (például a beruházások során), vagy a médiában megjelenő legtöbb információ azt a téves hipotézist tartalmazza, miszerint „köztudott, hogy a biomassza felhasználása környezeti és
társadalmi szempontból is előnyös”. Ez téves kijelentés, mert sem maga a biomassza felhasználása, sem pedig annak környezeti és társadalmi hatásai nem köztudottak, a teljes lakosság körében nem általánosan ismertek. Ugyanis, maguk a biológiai eredetű energiaforrások is (például a biomassza, a biogáz, a biodízel stb.) alacsony ismertséggel rendelkeznek. Ezt jól szemlélteti egy 2005-ös tanulmány, amely a lakosságnak a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos tájékozottságát kérdőíves attitűdvizsgálat keretében kutatta. A vizsgálatokat Borsod-Abaúj-Zemplén megye három (az Edelényi, az Encsi és a Szikszói) kistérségében összesen 61 településen végezték el. Napenergia Vízenergia Szélenergia Biogáz Geotermikus energia Biobrikett Biomassza-tüzelés Biodízel Energiaerdő Fotoelektromos Bioetanol 0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
Egyik sem
2. ábra. A megújuló energiaforrások ismertsége a megkérdezettek körében, %-ban megadva (PÉNZES–TÓTH –BAROS–BOROS, 2005)
A felmérés eredményeiből kitűnik (2. ábra), hogy a leginkább ismertnek mondható „bioenergiaforrás” a biogáz, mivel a megkérdezettek közel egy negyede hallott már róla. A biobrikettet a válaszadók egy ötöde, a biomassza tüzelést és a biodízelt hozzávetőleg egy hatoda ismerte, míg a energiaerdőről és a bioetanolról pedig kevesebb mint a megkérdezettek egy tizede hallott (PÉNZES–TÓTH –BAROS–BOROS, 2005.). Bár már az egyes energiaforrások elnevezésének ismertsége is nagyon alacsony, a részletesebb információval rendelkezők aránya valószínűleg még ettől is kisebb. Ezért lenne szükséges, hogy a lakosságot részletesen és teljes körűen megismertessék például a biomasszával kapcsolatban az általános tudnivalókkal, a felhasználási lehetőségekkel valamint a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatásokkal. A korrekt tájékoztatónak épp olyan részletesen kell foglalkoznia a biomassza hasznosításának esetleges hátrányaival, mint az előnyeivel. A bio-energiák lokális (de regionális) felhasználása is a környezeti adottságokon, a történelmi, gazdasági háttéren túl függ az érintettek/felhasználók tájékozottságától. A lakosság bioenergiákkal kapcsolatos, szerénynek mondható ismereteit általában a nagyobb beruházók (kötelezően) megtartott tájékoztatóin elhangzottak sem gazdagítják érdemben. Azonban e rendezvényeknek kulcsfontosságú szerepe lehet a biológiai eredetű energiaforrások széleskörű megismertetésében és elfogadtatásában. A tájékoztatóknak két célterületre, a gazdálkodókra és a lakosságra kell irányulniuk. Azért szükséges külön tájékoztató megrendezése, mert a termelésben esetleg érdekelté tehető gazdák más jellegű információra is igényt tarthatnak, mint a lakosság és ez fordítva is igaz. Természetesen a rendezvényeket úgy kell megszervezni, hogy az mind a két célcsoport számára látogatható legyen. A gazdák termelőkként, beszállítóként, esetlegesen akár részvényesekként/betétesekként is szóba jöhetnek. A beruházónak a gazdákat, mint az alapanyag termelőit elsősorban a következő tárgykörökkel kellene közérthetően megismertetni (NAGY 2006.): – Az ökológiai termelési lehetőségek (potenciál) vizsgálatok eredményei.
– A biológiai energia-transzformáció hatékonyságának vizsgálata, mérésének tudományos módszertana, és számításának algoritmusa. – A biomassza energetikai hasznosításának K+F-je, vagyis feldolgozási, szállítási, energiaátalakítási folyamatainak, alternatív technikai, technológiai megoldásai. – A biomassza átalakításának alternatív biotechnikai (enzimkémiai) megoldásainak K+F-je. – A biológiai transzformációra épülő gazdálkodási rendszerek alternatív modelljeinek kidolgozása. – A megújuló energiaforrásokat hasznosító mezőgazdasági üzemek különböző modelljei. A másik célcsoportot a helyi lakosság alkotja. Amennyiben a beruházás a környező településeket is érinti (látvány, hatások stb.) természetesen ők is ugyanolyan tájékoztatást kell, hogy kapjanak. A gazdákéhoz hasonló, részben egyező, azonban némely területen más jellegű információkra van szükség a lakosság esetében, mivel különböző korú, iskolai végzettségű és eltérő tájékozottságú emberekből áll, ezért a bioenergiák és azok általános tulajdonságainak részletesebb ismertetése szükséges. A gazdákra vonatkozó szakmai kérdéseket elég érintőlegesen tárgyalni amennyiben nincs rá igény. A lakosságot közvetlenül érdeklő/érintő kérdéseket azonban alapos részletességgel kell feltárni. Különös tekintettel a berendezés látványára az építkezés menetére, időtartamára, az üzem működési körülményeire, hatásaira (esetlegesen a zajra, a keletkező anyagok és melléktermékek tulajdonságaira), továbbá az építés majd a működés során megnövekvő közúti forgalomra (különösképpen, ha az a településen halad keresztül). Az ilyen fórumokon javasolt egy azonos technológiájú már működő üzem ismertetése. Ami nem csak a termelési adatok bemutatására vonatkozik, hanem betekintést nyújt az üzem tervezésébe, kivitelezésébe, valamit működésének körülményeibe, hatásaiba (audio-vizuális eszközök segítségével). Mind a gazdák, mind a lakosság esetében fontos az ilyen fórumok (ha szükséges, gyakori) ismétlése. A rendezvényeken minden esetben biztosítani kell elegendő időt és lehetőséget a felmerülő kérdések, felvetések megvitatására. A bio-energiaforrások hasznosítása kapcsán kulcsfontosságú a gazdák, de elsősorban a lakosság hozzáállása, partnerként való kezelése. Bármilyen bioenergetikával kapcsolatos beruházás megvalósulásához a természeti adottságok, és a gazdasági lehetőségek mellett szükség van (legalább annyira) a helyi közösség támogatására. A fentiek figyelembevételével tervezett és kivitelezett tájékoztató munka eredményeként kedvezően változik az érintett lakosság hozzáállása, erősödik környezettudatos viselkedése. Elérhető, hogy az emberek ne csak elfogadják, de igényeljék a megújuló energiaforrások felhasználásának elterjedését környezetükben. Irodalomjegyzék BAI A. 2003: Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén (AVA) 2003. április 12.BAi Attila D195.pdf BAI A. 2005: A biomassza energetikai hasznosításának jelene és tendenciái hazánkban. Mag, Kutatás, Fejlesztés és Környezet 2005/2 19–21. FENYVESI L.–HAJDÚ J. 2005: A biomassza hasznosításának gazdaságossági összefüggései Magyarországon. „Biomassza – Energia a mezőgazdaságból”; hőenergia, villamos áram és hajtóanyag a szántóföldről. Háromhatár konferencia magyar előadása i (kivonat) Nyitra, Szlovák Köztársaság 2005. május 3-4. pp. 133– 138. FOGARASSY CS. 2006: Biogáz energianövényekből. ENERGOEXPO 2006 Konferencia előadások. Debrecen. pp. 94–96. GRASSELLI G. 2004: A megújuló energiaforrások, mint a területfejlesztés eszközei. ENERGOEXPO 2004 Konferencia előadások. Debrecen. pp. 101-110. NAGY B. (2006): Bio-üzemanyag, mint főtermék? Internet: http://www.enpol2000.hu/files/Bio-üzemanyag% 20mint%20főtermék.doc
PÉNZES J.–TÓTH T.–BAROS Z.–BOROS G., A megújuló energiaforrások társadalmi támogatottsága a Cserehát területén. In: Tóth Tamás–Baros Zoltán–Bíróné Kircsi Andrea (szerk.), A megújuló energiák kutatása és hasznosítása az Európai Unió országaiban (A Magyar Szélenergia Társaság Kiadványai 3. sz.). Debrecen. 2005. 19–26. SZENDREI J. 2005: A biomassza energetikai hasznosítása. Agrártudományi közlemények, 2005/16. különszám pp. 264–272.
