Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48. www.mszosz.hu
Hanti Erzsébet
A BÉREK KÖZTERHEINEK ALAKULÁSA, 1989-2010
A bérekről illetve a bérek alakulásáról beszélve hajlamosak vagyunk a folyamatokat kétszereplősnek gondolni. Piacgazdaságban a keresetek növeléséről – jó esetben – megállapodik a munkáltató a munkavállalókkal illetve képviselőjükkel. Vállalatinál magasabb szinten pedig a munkáltatók és munkavállalók általában érdekképviseleti szervezeteik révén vesznek részt a bértárgyalásokban. Az országos szintű tripartit tárgyalásokon pedig megjelenik az állam is, mint sajátos munkáltató. Az állam azonban kisebb részben van jelen a munka világában munkáltatóként. A makroszintű tárgyalásokon sokkal fontosabb a jövedelmek elosztásának harmadik szereplőjekénti fellépése. A bérek alakulásában a munkaadók akaratánál, lehetőségeinél és a munkavállalók törekvéseinél, követeléseinél sokszor nagyobb a hatása a közterhek alakulásának illetve a mindenkori fogyasztói árnövekedésnek, illetve az ezekre ható kormányzati, jegybanki politikának. Különösen igaz ez az elmúlt több mint másfél évtized folyamatait tekintve Magyarországon.
A bruttó, a nettó és a reálkeresetek, valamint a gazdasági teljesítmény alakulása a rendszerváltás óta Magyarországon
A rendszerváltás utáni gazdasági folyamatok legnagyobb vesztesei a bérek és a foglalkoztatás, vagyis a munkavállalók voltak. A mélypontot az 1995-96-os évek jelentették, amikor az országos bruttó átlagkereset vásárlóértéke több mint 25 %-kal volt alacsonyabb az 1989-es évinél. (1. sz. melléklet) Az átlagkereset reálértéke csak a 2002-es év során haladta meg a ’89es évi szintet. A keresetek bruttó és nettó nominális növekedése eközben látványosan gyors volt. A bruttó átlagkereset növekedése a 10-szeres mértéket 2001-ben, a nettó pedig 2003-ban haladta meg. 1989-2010. között a bruttó átlagkereset 10.571 Ft-ról 204.105 Ft-ra nőtt (2005,4%), a nettó pedig 8.165 Ft-ról 133.412 Ft-ra (1646,3%). Eközben a fogyasztói árak emelkedése 1408,0 %-os volt. A legnagyobb mértékű reálbérnövekedés 2002-ben volt (113,6%), mi az átlagkereset vásárló értékét a 2001. évi 89,3 %-ról egy év leforgása alatt felemelte 101,4 %-ra. 2006-ban az átlagkereset vásárlóereje 120,6 %-a volt az 1989-es évinek. A stabilizációs program és a válság következtében visszafordult a bérek felzárkózása, 2010. júniusában pedig még mindig 116,9 %-on állt.
2
Az országos átlagkereset reálértékének alakulása, 1989-2010. I-V. Az átlagkereset reálértéke Év
Ft/hó 1989. évi áron
Százalék % előző év = 100
1989 = 100
1989
8 165
1990
7 703
94,3
100,0 94,3
1991
7 161
93,0
87,7
1992
7 062
98,6
86,5
1993
6 785
96,1
83,1
1994
7 270
107,2
89,0
1995
6 386
87,8
78,2
1996
6 065
95,0
74,3
1997
6 363
104,9
77,9
1998
6 591
103,6
80,7
1999
6 753
102,5
82,7
2000
6 851
101,5
83,9
2001
7 290
106,4
89,3
2002
8 280
113,6
101,4
2003
9 040
109,2
110,7
2004
8 938
98,9
109,5
2005
9 516
106,5
116,5
2006
9 846
103,5
120,6
2007
9 372
95,2
114,8
2008
9 434
100,7
115,5
2009
9 207
97,6
112,8
2010.I-VI.
9 547
103,7
116,9
Forrás: KSH adatokból számolta: Hanti Erzsébet
A bérek igazi vesztességét a reálbérek és a GDP növekedésének az összehasonlítása mutatja. (2. sz. melléklet) A GDP és a reálbérek 1994-ig nagyjából azonos pályát futottak be, szinkronban voltak. 1995-1996-ban azonban a gazdasági stabilizáció legnagyobb veszteségét a jövedelmek szenvedték el. Mindkét évben növekvő GDP és termelékenység mellett nagymértékben csökkent a keresetek reálértéke.1 A GDP a reálbéreknél 2 évvel korábban, már 2000-ben elérte az 1989. évi szintjét, és ezután is gyorsabb növekedést mutatott, mint a keresetek reálértéke. A két folyamatot együtt ábrázolva látható, hogy a ’90-es évek közepétől a GDP nagyjából kiegyensúlyozottan emelkedett, míg a bérek reálfejlődése csökkenő (1996ig, 2004, 2007, 2009), stagnáló (1998-2000, 2008), és gyorsabban növekvő (2001-2003, 1
A veszteséget sommásan a Bokros-csomag hatásának tulajdonítják sokan, ami azonban csak részben felel meg a valóságnak. A Jegybank 2005. február 1-én 28 %-ra emelte az alapkamatot, ekkor még „csak” 22,1 % volt az infláció. ami a jórészt mesterségesen és negatív várakozások által gerjesztett folyamatok hatására júniusra elérte a 31 %-ot is. Ezt az ütemet azonban a bérek már nem tudták követni. A Bokros csomagnak direkt hatása bérekre nem volt.
3
2004-2006) szakaszokra bontható. A markáns növekedési, valójában utolérési szakasz 2001től 2006-ig tartott. A reálkereset és a GDP alakulása 1989-hez viszonyítva
Forrás/Source: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet
A 2000-es évek első felében sokan, főleg liberális közgazdászi körökből az adott éveket kiemelve arra a hamis következtetésre jutnak, hogy elszakadtak a bérek a teljesítményektől. Pedig ez a szakasz csak az utolérési (és nem a további leszakadási) folyamat része volt. Ha ugyanazon adatokkal szakaszonként vizsgáljuk a GDP és a reálkeresetek alakulását, a bérek ciklikussága eltérő következtetésekre vezethet, ezért a hosszú távú folyamatok szakaszos vizsgálatánál rendkívül óvatosan kell eljárni. Ezt láthatjuk a fenti ábrából kivett, eltérő időtartomány (2001-2009) ábrázolásából:
4
Tudunk azonban olyan szakaszt is kivenni a teljes időszakból, amikor a kiragadott adatok azt mutatják, hogy a bérek a GDP-vel teljes összhangban alakultak.
A kiragadott szakaszok vizsgálata a csökkenő, stagnáló és az utolérési szakaszok láttatására alkalmas. A tetszés szerinti szakaszolásokból azonban nem szabad a folyamat egészére vonatkozó következtetést levonni.
Az ábrá(k)ból jól láthatóak a stabilizációs évek, és ezáltal az is, hogy ki fizette meg az elmúlt 18 évben a konszolidációk árát, és jól látható az is, hogy érdemi felzárkózási, utolérési szakasz csak a 2001-es évvel kezdődött a munkavállalók illetve kereseteik számára. A teljes folyamat pedig egyértelműen arról beszél, hogy a bérek alakulása tendenciaszerűen nem felelt meg sem az infláció kihívásainak, sem pedig a gazdasági teljesítmények által meghatározott lehetőségeket nem tudta kimeríteni. A GDP és a reálbérek alakulásának összehasonlítása azt bizonyítja, hogy Magyarországon a keresetek alulértékeltsége sokkal nagyobb, mint azt az ország gazdasági fejlettségi szintje indokolná.
A bérek és a gazdaság folyamatainak összehasonlításából érdemes még megnézni a bérek és az infláció viszonyát. Ezt különösen aktuálissá teszi az a szintén liberális közgazdászi körökből menetrendszerűen felmerülő, de egyébként soha nem bizonyított tétel, miszerint a bérnövekedés az elmúlt időszakban inflációs hatást gerjesztett volna. A grafikonból ez az összefüggés nem olvasható ki.
5
A bruttó, a nettó keresetek és a fogyasztói árak éves növekedése, 1989-2010 a.) Az előző évhez képest
140 %
Bruttó kereset
Nettó kereset
130 Fogyasztói ár 120
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010.I-VI.
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010.I-VI.
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
100
1989
110
a.) 1989-hez képest 2500 %
Bruttó kereset
Nettó kereset
2000 Fogyasztói ár 1500 1000
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0
1989
500
Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet
1992-től kezdve a fogyasztói árindex és a keresetek több szakaszban is ellentétesen változtak. 1993-94-ben erőteljesen növekvő bérek mellett az infláció jelentősen csökkent. 1995-ben ennek a fordítottja történt. 1996-97-ben pedig a bérek erősödése ellenére beindult az
6
inflációban egy tartós csökkenési folyamat. Ez a csökkenés 1999-2001 között megállt, épp akkor, amikor a bérek növekedési üteme lelassult. 2002-től ismét csökkenő irányt vett az infláció, miközben a bérek erőteljesen növekedtek. 2004-ben pedig a csökkenő bérek mellett fordult meg az infláció csökkenése, és váltott át ismét növekedő szakaszba. 2007-ben is még ez látható, csökkenő bérnövekedési ütem mellett folyamatosan növekvő fogyasztói árszint. 2008-2010-ben egy irányba mozogtak, 2009-re bérek is, árak is csökkentek, idén júniusig pedig emelkedtek. A folyamat inkább azt láttatja, hogy a nagyobb kiáramló bértömeg révén megvalósuló fogyasztásnövekedés (a nem a költségek által vezérelt) az árszint csökkentését eredményezi, a bérek visszafogása, a fizetőképes kereslet csökkenése pedig az árakat növeli (kisebb forgalommal a kereskedők ugyanazon bevétel elérését próbálják megvalósítani). A béreknek árversenyre gyakorolt hatása erősebb volt a vizsgált időszak egészében, mint a bérnek mint termelési költségnek a hatása a fogyasztói árak alakulására. Ezen azért sem csodálkozhatunk, hiszen Magyarországon a bérköltségek aránya a költségek egészén belül átlagosan 10 % alatt van. A bérek inflációs szerepének megítélésével óvatosan kell tehát bánni. E kérdés sokaknak a kedvenc témája. Nem tagadják ugyan, hogy más inflációs okok is vannak, azonban valódi súlyához képest sokkal többet emlegetik a bérinflációt. E nézőpont gazdaságpolitikailag veszélyes is lehet, hiszen az elsősorban nem béralapú infláció ellen hatékonyan fellépni a bérek és egyéb jövedelmek visszafogásával nem lehet. A bérek inflációs hatása két oldalról is jelentkezhet. A költségek árnövelő hatása szempontjából a bruttó béreknek, illetve a teljes, a járulékokkal növelt bérköltségnek van szerepe. A kereslet, a fogyasztás alakulása oldaláról viszont a nettó béreket kell vizsgálni. A bérköltségek az évek során összességükben az egyéb költségeket alulmúlóan emelkedtek a vállalkozásoknál. A bérköltségek, a bérek növekedése kétségkívül hozzájárult az infláció alakulásához - termelési költségként beépülve a termékek árába. Kérdés azonban, hogy szerepüket pontosan hol helyezzük el. Az APEH 2006. évi társasági adóbevallási adatai alapján számolva a kettős könyvvitelű társaságoknál a bérköltség aránya a nettó árbevételhez 6,4 % volt nemzetgazdasági szinten. Ugyanekkor a személyi ráfordítások aránya a nettó árbevételben 9,8 %-ot tett ki. Ilyen költséghányaddal a bérek alakulásának nincs sok esélye érdemi hatást gyakorolni az árak megállapításánál. Hivatkozni persze lehet rá, ráadásul a hozzá nem értők számára elég hatásosan. A közgazdászok véleménye megoszlik abban a kérdésben is, hogy a bruttó vagy a nettó bérek alakulását kell-e az infláció keresleti oldaláról vizsgálni. A bruttó bérek ugyan évről évre emelkedtek, fogyasztani azonban csak a kézhez kapott részükből, vagyis a nettó bérekből lehet. A fogyasztóképes kereslet szignifikáns inflatorikus hatását az előbbi ábra cáfolja, legalább is, ami a gyakorlatot illeti. Mindezek persze nem gátolják meg bizonyos kutatói vagy szakértői köröket, hogy gazdasági növekedés mellett csökkenő reálbérek esetén bérek vezérelte inflációról beszéljenek. Erre való hivatkozással a válság idején a Magyar Nemzeti Bank többször is megemelte az
7
alapkamatot, ami önmagában erősebb inflációs nyomást eredményez, mint sok év bérnövekedése együttvéve.
A jövedelemelosztás harmadik szereplője az államháztartás. Korábban láttuk, hogy amíg huszonegy év viszonylatában a bruttó átlagkereset 20,05-szorosára, a nettó átlagkereset csupán 16,46-szorosára nőtt. A bruttó és a nettó átlagkereset közötti különbség évente is kimutatható. Ez az a része a bérnek, amit a munkáltató odaad a dolgozónak, tőle azonban járulékok és adó formájában az állam elvonja annak egy bizonyos részét. Az állam tehát maga is közvetlenül részesül/részesült a keresetek növekedéséből. Azokban az években, amikor a nettó kereset kisebb mértékben emelkedett, mint a bruttó, a központi elvonások mind abszolút, mind pedig relatív mértékben nőttek, a bér egyre nagyobb részét nem a munkavállaló kapta meg, hanem az a központi költségvetésbe került vissza. A folyamatot tekinthetjük úgy is, mintha ezt a részt a munkáltató nem is dolgozójának adná (bár kétségkívül a bér kimutatott része marad), hanem a központi elvonások növelésével minden látszat ellenére közvetlenül befizeti az államháztartásnak. A központi elvonások hatása a bruttó és a nettó átlagkereset alakulására
Év
Bruttó átlagkereset
Nettó átlagkereset
Előző év = 100,0
A keresetből történő központi elvonások alakulása (-) az elvonás növekedése
(+) csökkenése
1989
117,9
116,9
-1,0
1990
128,6
121,6
-7,0
1991
130,0
125,5
-4,5
1992
125,1
121,3
-3,8
1993
121,9
117,7
-4,2
1994
124,9
127,3
1995
116,8
112,6
-4,2
1996
120,4
117,4
-3,0
1997
122,3
124,1
1,8
1998
118,3
118,4
0,1
1999
116,1
112,7
-3,4
2000
113,5
111,4
-2,1
2001
118,0
116,2
-1,8
2002
118,3
119,6
1,3
2003
112,0
114,3
2,3
2004
106,1
105,7
2005
108,8
110,1
2006
108,1
107,5
-0,6
2007
108,0
102,8
-5,2
2008
107,5
106,8
-0,7
2009
100,5
101,7
1,2
2010.I-VI.
103,0
109,6
6,6
Forrás: KSH kereseti adatok alapján Hanti Erzsébet számítása
2,4
-0,4 1,3
8
Mivel mindez a bérből fizetődik, így végső soron mégis a munkavállaló jár a legrosszabbul. Ez a folyamat 1989 és 2010. között 14 évben történt így, a maradék 8 évben pedig fordítva. Csak az 1994es, 1997-98-as, a 2002-2003-as, a 2005-ös és a 2009-2010-es években emelkedtek gyorsabban a nettó keresetek a bruttónál. Ezekben az években az adócsökkentés következtében több jövedelem maradt a munkavállalónál, de jól járt a munkaadó is, mivel kisebb emeléssel (alacsonyabb költséggel) tudta ugyanazt a nettó bérnövekedést biztosítani dolgozójának. Talán nem véletlen az, hogy ezek az évek megfelelnek a választási vagy a választások előtti éveknek. A bérekből történő központi elvonások meglehetősen ciklikusan alakulnak. Általában megnehezítik a piacgazdaságban zajló bértárgyalásokat, kiszámíthatatlanná teszik a kereseti folyamatokat mind a dolgozók, mind a vállalkozások számára. Kiegyensúlyozott piacgazdaságban az elvonásokat a valorizáció jellemzi. A valorizáció esetünkben azt jelenti, hogy a bruttó és a nettó keresetek alakulása között nincs különbség, az állam tehát nem avatkozik bele sem pozitív, sem negatív módon a bérfolyamatokba. A ’90 es évek folyamán zömmel az volt a jellemző, hogy a személyi jövedelemadóban évről évre vagy nem történt meg vagy nem a kellő mértékben alakult a valorizáció, ami így szinte mindig „adószigorítást” jelentett. Az adóterhek rendkívül jelentős növekedése jellemezte az 1989-1993 közötti éveket, s 1995-96-ban is az adóterhelés növekedése eredményezett komoly többletbevételt az egyensúlyi helyzet visszaállítása érdekében. Hasonló mértékű adószigorítás történt 1999-2000-ben is, azonban ekkor már nem volt sem átalakulási, sem egyensúlyi válsághelyzet, tehát pusztán egy növekvő központosítást hajtott végre a Fidesz-kormány. A következő nagy elvonást eredményező év 2007 volt, amikor ismét a stabilizáció árát fizették meg a bérterhek növelésével a gazdaság szereplői. Az adóterhek növelése minden eddigi kormánynak érdekében állt. Az évről évre túlköltekező központi költségvetés itt tudta a legkönnyebben, a legkisebb ellenállással beszedni a növekvő kiadásai fedezetét. A stabilizáció és a válságkezelés államháztartási bevételi igényei is ebben az irányban hatottak. Az elvonás egy részét a munkaadók fizetik meg a bérek közterheinek növekedése révén, a munkavállalót viszont közvetlenül éri a bérveszteség, és ő már nem tudja továbbhárítani a terheket. És ez már nem is elmaradt bér, hanem tényleges bérelvonás. A bérek adóterhelésének folyamatos növekedésére a leglátványosabb bizonyítékot az átlagkeresetek és a marginális adókulcsok egymáshoz viszonyított helyzetének vizsgálata adja.
Az éves bruttó átlagkereset és az adótábla legmagasabb kulcsának alakulása, 1988-2010
Év
Alsó adókulcs Felső határa Mértéke 1.
2.
Felső adókulcs Alsó határa 3.
Felső adósáv/ Mértéke alsó adósáv 4.
3./1.
Átlagkereset Havi
Éves
5.
6.
Átlagkereset/ felső adósáv * (%) 6./3.
1988
48 000
0%
800 000
60%
16,7
8 968
107 616
13,5%
1989
55 000
0%
600 000
56%
10,9
10 571
126 852
21,1%
1990
55 000
0%
500 000
50%
9,1
13 446
161 352
32,3%
1991
55 000
0%
500 000
50%
9,1
17 934
215 208
43,0%
1992
100 000
0%
500 000
40%
5,0
22 294
267 528
53,5%
1993
100 000
0%
500 000
40%
5,0
27 173
326 076
65,2%
1994
110 000
0%
550 000
44%
5,0
33 939
407 268
74,0%
1995
110 000
0%
550 000
44%
5,0
38 900
466 800
84,9%
1996
185 000
2%
900 000
48%
4,9
46 837
562 044
62,4%
9
1997
250 000
20%
1 100 000
42%
4,4
57 270
687 240
62,5%
1998
250 000
20%
1 100 000
42%
4,4
67 764
813 168
73,9%
1999
400 000
20%
1 000 000
40%
2,5
77 187
926 244
92,6%
2000
480 000
20%
1 050 000
40%
2,2
87 645
1 051 740
100,2%
2001
480 000
20%
1 050 000
40%
2,2
103 558
1 242 696
118,4%
2002
600 000
20%
1 200 000
40%
2,0
122 453
1 469 436
122,5%
2003
650 000
20%
1 350 000
40%
2,1
137 187
1 646 244
121,9%
2004
800 000
18%
1 500 000
38%
1,9
145 675
1 748 100
116,5%
2005
1 500 000
18%
1 500 000
38%
1,0
158 315
1 899 780
126,7%
2006
1 550 000
18%
1 550 000
38%
1,0
171 239
2 054 868
132,6%
2007
1 700 000
18%
1 700 000
38%
1,0
185 004
2 220 048
130,6%
2008
1 700 000
18%
1 700 000
38%
1,0
198 942
2 387 304
140,4%
2009. I-VI.
1 700 000
18%
1 700 000
36%
1,0
198 226
2 378 712
139,9%
2009. VI-XII. 1 900 000
18%
1 900 000
36%
1,0
199 775
2 397 300
126,2%
1,0
204 105
2 449 260
62,2%
2010. I-VI.** 3 937 008 17% 3 937 008 32% * Éves bruttó átlagkereset a legfelső kulcs alsó határa százalékában. ** A korrekciós tényezővel visszaszámolva. Forrás: Adótörvények (1988-2010) alapján Hanti Erzsébet számítása
A személyi jövedelemadó indulásakor 16,7-szeres volt a különbség a felső adókulcs alsó határa és az alsó adókulcs felső határa között. 1990-ben még több mint 9-szeres, 1992-1995. között pedig ötszörös volt. A következő mérföldkövet 1999-es év jelentette, amikor is ez az arány 2-2,5-szeresre csökkent. Az évek során valorizáció híján az adótábla sávjai egyre jobban „összenyomódtak”. Az átlagkereset növekedésével összehasonlítva még rosszabb a helyzet. A marginális (legfelső) adósáv alsó határának 13,5 %-ánál volt 1988-ban az átlagkereset, ez 1990-re 32,3 %-ra emelkedett, 1992-ben már a felénél, 1994-ben a háromnegyedénél volt, 2000-ben pedig átlépte az átlagkereset a marginális kulcs szintjét. 2009-ben meghaladta a 139 %-át, ami az induló 13,5 %-hoz képest több mint tízszeres változás. A 2010-es nagyobb sávemelés után viszont az átlagkereset átkerült a felső sávból az alsóba, és mindössze a sávhatár 62,2 %-án állt a júniusi béradatok szerint.
10
Ha valorizációként azt tekintenénk, hogy az SZJA felső kulcsának alsó határa ott legyen az átlagkeresethez viszonyítva, ahol 1990-ben állt, akkor ma a marginális kulcs közel 11 millió forintnál kezdődne. Az alsó kulcs felső határa pedig kb. 1.210 ezer forint lenne. Azt se felejtsük el, hogy ez esetben a felső kulcs 50 %-nak, az alsó kulcs pedig 0 %-nak felelne meg. Ez a folyamat példátlan mértékű adószigorítást érzékeltet. Ellentétes a progresszív adó logikájával, hogy az átlagos kereset a legnagyobb adókulccsal adózott hosszú éveken át, de ellentmond az uniós országok gyakorlatának is, ahol a marginális kulcs általában magasan az átlagkereset felett lép be. Az EU tagországai zömmel többkulcsos az adótáblát használnak, és a marginális kulcs 30 sőt 40 % felett van.
25 20 15 10 5 0
Felső adósáv / alsó adósáv
PL GB PT FR DE GR AT FI BE LU NL ES CZ MT CY SE IE HU LT LV 60
%
40 20
Felső kulcs mértéke
0 NL BE AT ES DE PT IE GB FR GR PL LU HU MT FI CZ CY SE LV LT SK
1,0 GB BE LU IE HU CY DE NL AT SE CZ MT FI FR ES PL PT GR SK LT 0,5
Átlagkereset / felső adósáv
0,0 Számítások: Hanti Erzsébet (a rendelkezésre álló 2008-2009-es uniós adatok alapján)
Az SZJA adótábla valorizálásnak elmaradása a magas jövedelműeknek kedvezett. Az alacsony és az átlagkeresethez közeli jövedelmek az évek múlásával egyre magasabb adósávokba kerültek,
11
adóterhelésük folyamatosan nőtt, miközben a magas jövedelmek adóterhelése relatíve csökkent. 2 Az SZJA változásai összességében az elmúlt évek során jövedelemátcsoportosítást eredményeztek az alacsonyabb keresetűektől a magasabb jövedelműek irányába. Ez a tendencia napjainkban is tart, sőt a szakértői körökből rendszeresen napvilágot látó reform-elképzelések szinte mindegyike ez irányba tesz kezdeményezést.3 A 2010. évi adóváltozás pedig már konkrét elmozdulás volt a gyakorlatban.4 Az alacsony jövedelműeket az adójóváírás növelése ugyan kompenzálta, hogy veszteségük ne legyen, de alig nyertek a változással, míg a havi 180 ezer forint feletti keresetűek nyeresége markáns volt. A vizsgált időszakban az alacsony jövedelműek számára az adójóváírás érdemi emelése jelentette a szinte egyedülálló érzékelhetően pozitív változást 2002-ben.
1992. óta a bérrel kapcsolatos közterheken (járulék és SZJA) belül alapvetően a munkabéren belüli elvonások nőttek, a munkabéren felüli járulékrész pedig csökkent. 1992-ben a béren felül 44+5%-ot5 fizetett a munkáltató, 2010-ben pedig már csak 27%-ot6. A csökkenés 22 %-nyi, zömmel az egészségbiztosítási járuléknál. A csökkenés nagyobb lépését az 1996-1999. közötti időszak jelentette, ekkor mintegy 9-10 %-kal lett kisebb a bérre rakódó bérteher, újabb 2-2 %-ot hoztak még a munkáltatóknak a 2001-2002-es évek.7(lásd a 4. számú táblázatot!) 2009-2010-ben is több mint 5 %nyi csökkentés történt. A változások eredményeként 1992 és 2010 között a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék szinte nem változott (24,5 24 %), az egészségbiztosítási járulék 19,5 %-ról 2 %-ra csökkent, a munkaadói járulék pedig 5 %-ról 1 %-ra csökkent.
2
Paradox módon a progresszív adótábla növelte (is) a jövedelmi különbségeket: a legalacsonyabb jövedelműek kezdetben nem adóztak, így bérük nem került bruttósításra. A legmagasabb jövedelműek bére viszont a legmagasabb, a 60 %-os adósáv szerint lett bruttósítva, miközben ma már csak 36 % a marginális kulcs. Az SZJA bevezetése óta eltelt 20 évben az adósávok összecsúszásával az alacsony jövedelmek adóterhelése már bruttósítás nélkül nőtt, míg a magas jövedelműek adóterheinek csökkenése, a marginális kulcs csökkentése tiszta jövedelemnövekedést eredményezett számukra. 3
A 2008. februári három adóreform-javaslat közül kettő olyan változásokat eredményezett volna, hogy a havi 1 M Ft-os jövedelemmel rendelkezők havonta már egy bruttó minimálbérnyi adót kaptak volna vissza az intézkedések révén. Ugyanakkor az átlag alatti jövedelmek adóterhelése pedig emelkedett volna. 4
Az SzJA változása következtében a 70 és 130 ezer forint között keresők jövedelme átlagosan ezer forinttal növekedett havonta. Havi bruttó 130 ezer forintos kereset felett erőteljesen nőtt a kereset nettó értéke. A módosítás 180 ezer forintos keresetnél 8.023 Ft-ot, 200 ezer forintnál 12.705 Ft-ot, 250 ezer forint környékén pedig havi 16 ezer forint felett hozott a munkavállalónak. Havi 500 ezer forint felett gyors csökkenés következett be a nettóban jelentkező nyereségben, havi 2 millió forint felett már csökkenni kezd a keresetek nettó értéke. 5
24,5% NYJ. +19,5% EÜJ. és 5% MAJ
6
24% NYJ. +3% EÜJ. ebből 1% MAJ
7
Ennek ellenére az alkalmazásban állók száma 1999-ben mintegy 50 ezer fővel kisebb volt (2691,4 e.fő), mint 1995-ben (2743,8 e.fő), 2001-2002-ben pedig a növekedés összesen 8 ezer fő volt. Az intenzív és valóban érdemi járulékcsökkentés idején tehát csökkent, illetve stagnált az alkalmazásban állók létszáma. (Ennél valamivel kedvezőbb képet nyújt a foglalkoztatottak számának alakulása, mivel itt egy pozitív statisztikai számbavételi változás történt… Ez a munkahelyek valós számát nem érintette.)
12
Munkaadói és munkavállalói bérköltségek arányának alakulása az átlagkereset szintjén
Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet
Ezzel párhuzamosan az évek során a munkavállalói bérterhek folyamatosan nőttek. 1992-ben 11 %-os béren belüli közteher volt az Szja-n kívül, 2010-ben ugyanez 17 % már. Láttuk, hogy a személyi jövedelemadó terhelése is növekedett. 2001 volt az az év, amikor az átlagkereset szintjén a béren belüli közterhek (az Szja-val együtt) elérték a bérre rakódó közterheket, és azóta folyamatosan meghaladják azokat. A különbség 2006. után tovább nőtt a stabilizációs program járulékemeléseivel.
A következő táblázatból látható, hogy a bérre rakódó terhek mindegyik kereseti szinten jelentősen csökkentek, míg a bérből fizetettek pedig nőttek az évek során. A változások markánsan megváltoztatták a közterhek viselésének az arányát. A minimálbérnél az 1999-2002-es évek között jelentősen magasabb volt a közterhei összege, alapvetően az adójóváírás felére csökkentésének hatására (az 1998-as 13 %-ról felment 32,5 %-ig, majd a minimálbér 2002. szeptemberi adómentesítése eredményeként 2003-ban visszacsökkent 14,3 %-ra. Az átlagkereset „fekete évei” 1998-től 2009-ig tartottak, amikor az elvonások aránya a 48,2 %-ról 64,5 %-ig emelkedett, majd 2010-re visszacsökkent 45,3 %-ra. A minimálbér és az átlagkereset folyamatai közötti eltérést alapvetően a minimálbér adómentessége, az adójóváírás alakulása eredményezte, mivel járulékfizetés szempontjából azonosak voltak a változások. Az elvonások mértéke 32-35 %-nyit csökkent a munkaadók javára 2010-re 1994-hez viszonyítva mind a minimálbérnél, mind az átlagkereset szintjén.
13
A bérhez kapcsolódó központi elvonások aránya, 1994-2010 % Az elvonások aránya a nettó bérhez
Év
munkaadónál
dolgozónál
munkaadónál
Az elvonások aránya az összes bérköltséghez dolgozónál
átlagkereset
minimálbér
munkaadónál
dolgozónál
munkaadónál
dolgozónál
átlagkereset
minimálbér
1994
58,2
13,0
69,1
42,5
34,0
7,6
32,7
20,1
1995
54,8
13,0
71,1
46,5
32,7
7,7
32,7
21,4
1996
53,1
13,0
67,5
43,6
32,0
7,8
32,0
20,7
1997
61,1
13,0
68,9
48,2
35,1
7,5
31,8
22,3
1998
60,8
13,0
70,3
52,6
35,0
7,5
31,6
23,6
1999
65,4
25,8
62,7
54,1
34,2
13,5
28,9
25,0
2000
64,5
25,8
61,9
53,0
33,9
13,5
28,8
24,7
2001
57,8
29,9
61,5
61,5
30,8
15,9
27,6
27,6
2002
54,3
32,5
57,8
61,9
29,1
17,4
26,3
28,2
2003
44,5
14,3
53,0
53,6
28,0
9,0
25,7
26,0
2004
44,5
15,6
53,3
55,0
27,8
9,7
25,6
26,4
2005
43,5
15,6
52,5
54,4
27,2
9,8
25,4
26,3
2006
41,0
16,7
52,1
57,1
26,0
10,6
24,9
27,3
2007
42,5
21,5
54,4
64,5
25,9
13,1
24,8
29,5
2008
42,8
22,8
53,6
62,4
25,8
13,8
24,8
28,9
2009.I-VI.
42,9
23,7
53,8
63,1
25,8
14,2
24,8
29,1
2009.VII-XII.
36,8
23,7
43,9
57,0
22,9
14,8
21,9
28,4
2010. I-VI.
32,9
22,0
39,2
45,3
21,3
14,2
21,3
24,6
Forrás: Adótörvények, 1994-2010. alapján Hanti Erzsébet számítása
A béreknek a teljesítményekkel való összehasonlítása, a lemaradás azt mutatta (az első részben), hogy hozzáadott értéken belül a bérek rovására nőttek a vállalkozók jövedelmei, jövedelemelvonás történt tehát a munkából származó jövedelmek rovására a vállalkozók javára. A bérterhek alakulásának a története pedig azt láttatja, hogy a munkajövedelmek rovására jövedelemátcsoportosítás zajlott le az elmúlt két évtizedben mind a vállalkozói jövedelmek (munkaadói tehercsökkenés – munkavállalói tehernövekedés), mind pedig az államháztartás javára (egyoldalú járulék illetve adóemelések, a valorizálás elmaradása).
E két oldalról történő megszorításhoz számoljuk még hozzá az infláció bérek reálértékét csökkentő hatását8, és máris világosan látjuk, hogy miért csupán 117,2 %-át éri változatlan áron a 2010. évi átlagkereset az 1989-esnek, miközben a GDP volumene 127,9 %-ára nőtt.
8
A keresetek és más jövedelmek infláció általi elértéktelenítését tudatosan is hagyták, sőt eszközként használták az egymás utáni kormányok – időszakonként eltérő intenzitással.
14
1. táblázat
A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresetének alakulása, 1989-2010 Bruttó kereset Év
Ft/hó
Nettó kereset
Százalék % előző év = 100 1989 = 100
Ft/hó HUF/month
Százalék % előző év = 100 1989 = 100
Reálkereset
Fogyasztói árindex előző év = 100
100,0
1989 = 100
Ft/hó 1989. évi áron
Százalék % előző év = 100 1989 = 100
1989
10 571
100,0
8 165
100,0
8 165
1990
13 446
128,6
128,6
10 108
121,6
121,6
128,9
128,9
7 703
94,3
100,0 94,3
1991
17 934
130,0
167,2
12 948
125,5
152,6
135,0
174,0
7 161
93,0
87,7
1992
22 294
125,1
209,1
15 628
121,3
185,1
123,0
214,0
7 062
98,6
86,5
1993
27 173
121,9
254,9
18 397
117,7
217,9
122,5
262,2
6 785
96,1
83,1
1994
33 939
124,9
318,4
23 424
127,3
277,4
118,8
311,5
7 270
107,2
89,0
1995
38 900
116,8
371,9
25 891
112,6
312,3
128,2
399,3
6 386
87,8
78,2
1996
46 837
120,4
447,8
30 544
117,4
366,6
123,6
493,6
6 065
95,0
74,3
1997
57 270
122,3
547,7
38 145
124,1
455,0
118,3
583,9
6 363
104,9
77,9
1998
67 764
118,3
647,9
45 162
118,4
538,7
114,3
667,4
6 591
103,6
80,7
1999
77 187
116,1
752,2
50 076
112,7
607,2
110,0
734,1
6 753
102,5
82,7
2000
87 645
113,5
853,7
55 785
111,4
676,4
109,8
806,1
6 851
101,5
83,9
2001
103 558
118,0
1007,4
64 915
116,2
785,9
109,2
880,2
7 290
106,4
89,3
2002
122 453
118,3
1191,7
77 607
119,6
940,0
105,3
926,9
8 280
113,6
101,4
2003
137 187
112,0
1334,8
88 751
114,3
1074,4
104,7
970,5
9 040
109,2
110,7
2004
145 675
106,0
1414,8
93 783
105,6
1134,6
106,8
1036,4
8 938
98,9
109,5
2005
158 315
109,1
1543,6
103 134
110,3
1251,4
103,6
1073,8
9 516
106,5
116,5
2006
171 239
108,1
1668,6
110 896
107,5
1345,3
103,9
1115,6
9 846
103,5
120,6
2007
185 004
108,0
1802,1
114 112
102,8
1383,0
108,0
1204,9
9 372
95,2
114,8
2008
198 942
107,5
1937,3
122 028
106,8
1477,0
106,1
1278,4
9 434
100,7
115,5
2009
199 775
100,5
1947,0
124 086
101,7
1502,1
104,2
1332,1
9 207
97,6
112,8
2010.I-VI. 204 105 103,0 2005,4 133 412 109,6 1646,3 105,7 1408,0 9 547 103,7 116,9 Megjegyzés: Az átlagkereseti adatok a vállalkozások esetében 1992-1994-ig a 20 fő feletti, 1995-1998-ig a 10 fő feletti, 1999-től a 4 fő feletti létszámú gazdasági szervezeteknél teljes munkaidőben foglalkoztatottakra, valamint a költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek teljes körében és a kijelölt nonprofit intézményekben teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkoznak. Forrás: KSH gyorsjelentések. Saját számítás: Hanti Erzsébet
2. táblázat
A reálkeresetek és a bruttó hazai termék (GDP) alakulása, 1989-2010
Év
A bruttó hazai termék volumene az előző évi %-ában
1989 =100,0
Az egy keresőre jutó reálkereset az előző évi %-ában
1989 =100,0
1989
100,7
100,0
100,9
100,0
1990
96,5
96,5
96,3
96,3
1991
88,1
85,0
93,0
89,6
1992
96,9
82,4
98,6
88,3
1993
99,4
81,9
96,1
84,9
1994
102,9
84,3
107,2
91,0
1995
101,5
85,5
87,8
79,9
1996
101,0
86,4
95,0
75,9
1997
104,3
90,1
104,9
79,6
1998
105,2
94,8
103,6
82,5
1999
104,2
98,8
102,5
84,5
2000
104,9
103,6
101,5
85,8
2001
104,1
107,8
106,4
91,3
2002
104,4
112,6
113,6
103,7
2003
104,3
117,4
109,2
113,2
2004
104,9
123,2
98,9
112,0
2005
103,5
127,5
106,3
119,0
2006
104,0
132,6
103,9
123,7
2007
101,0
133,9
95,2
117,8
2008
100,6
134,7
100,7
119,2
2009
93,7
126,2
97,6
116,3
2010.I-VI.
100,5
126,9
103,7
119,6
2010: GDP előzetes, bér: I-VI. hó tényleges adat. Forrás: KSH adatok alapján számolta Hanti Erzsébet
A reálkereset és a GDP alakulása 1989-hez viszonyítva
Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet
4. táblázat
A munkabért érintő legfontosabb járulék-mértékek, 1992-2010 (Ft) % 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
5)
2007
2008
2009
2010
Bérre rakódó járulékok: 24/22 6) 24 7)
Nyugdíjjárulék (%) 24,5
24,5
24,5
24,5
24,5
24
24
22
22
20
18
18
18
18
18
21
24
Egészségbiztosítási járulék (%) 19,5
19,5
19,5
19,5
18
15
15
11
11
11
11
11
11
11
11
8
5
5/2 6)
1800
2100
3600
3900
4200
4500
3450
3450
1950 4)
1950
1950
1950
1950
Egészségügyi hozzájárulás (Ft)
3
39% + 39% + 33% + 33% + 31% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29/24%+ 27% 1800 Ft 2100 Ft 3600 Ft 3900 Ft 4200 Ft 4500 Ft 3450 Ft 3450 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft
Tb-járulék együtt: (%)
44
44
44
44
42,5
Munkaadói (szolidaritási) járulék (%)
5
7
7,2 5 1)
4,2
4,2
4,2
4,2 4 2)
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
(1) 7)
0,3
0,3
0,3
0,3
0,3 3)
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Bérgarancia járulék (%)
Béren belüli járulékok: Nyugdíjjárulék (%)
6
6
6
6
6
6
- ebből magánnyugdíjpénztár (%)
7
8
8
8
8
8,5
8,5
8,5
8,5
8,5
9,5
9,5
9,5
6
6
6
6
6
7
8
8
8
8
8
8
8
4
4
4
4
4
4
3
3
3
3
3
3
4
4
6
7
6
6
7,5 7)
Tb-járulék együtt: (%)
10
10
10
10
10
10
10
11
11
11
11
11,5
12,5
12,5
14,5
15,5
15,5
15,5
17
Munkavállalói (szolidaritási) járulék (%)
1
2
1,5
1,5
1,5
1,5
1,5
1,5
1,5
1,5
1,5
1
1
1
1,5
1,5
1,5
1,5
(1,5) 7)
Egészségbiztosítási járulék (%)
1)
2) 3) 4) 5) 6) 1994.05.21-től 1998.07.01-től 1998.01.31-ig 2005.11.01-től 2006.09.01-től érvényes adatok a csökkenés a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 7) 2009. 07.01-től A foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 27%, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 % (ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%, a munkaerő-piaci járulék 1%). A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 7,5%, amiből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2%, a munkaerő-piaci járulék 1,5%.
Forrás: adó és tb-törvények, összeállította: Hanti Erzsébet
5. táblázat
Adóék az átlagkereset szintjén
Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet
