... mert csak A Békéscsabai Városi Diákújság 2009. október-november
Tartalom: 2. oldal: 3. oldal: 4-5. oldal: 6-7. oldal: 8. oldal: 9. oldal: 10. oldal: 11. oldal: 12. oldal:
Programajánló Kovács Gergő: Tipp Nyeste Eszter, Kovács Gergő, Szurovecz Illés: Középpontban a diákvezetők A diákság mentorai Tokai Sándor: Látszatvilág Slyuch Klaudia: Levél Erről szólt a VIP… Képregény Szurovecz Illés: Milliomos vagyok Nyári Imre: Búcsúztató Varga Ákos: District 9 Nyári Imre: HELP Slyuch Klaudia: Az idő is menetjegyet vett Varga Ákos: Így jártam anyátokkal Nyári Imre: 47 - Démonok ideje Viccek, rajzpályázat, impresszum
Programok 22. Déli Apró Szilveszteri Futógála Szervező: Buda-Cash Békéscsabai Atlétikai Club 5600 Békéscsaba, Kórház u. 6. Tel./Fax: 66/323-634, http://www.bcsac.extra.hu Időpont: 2009. december 31.
Ismerős Arcok koncert Helye: Ifiház Időpont: 2009. december 4. 19:00 30Y koncert Helye: Ifiház, nagyterem Időpont: 2009. december Kispál és a Borz koncert Helye: Ifiház Időpont: 2009. november 21. 21:00
!
“Ilyen tavasz csak egy volt életemben” 1849-2009 Kiállítás-sorozat az 1849-es tavaszi hadjárat emlékére Helye: Munkácsy Mihály Múzeum 5600 Békéscsaba, Széchenyi utca 9. Tel.: 66/ 328-040, www.munkacsy.hu Időpont: 2009. november, 2010. február
Adventi ünnep a Lencsésin Helye: Lencsési Közösségi Ház 5600 Békéscsaba, Féja Géza tér 1. Tel.: 66/456-177 Időpont: 2009. december 18.
Dolhai Attila önálló estje Helye: Ifiház 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1. Tel.: 66/449-222, www.ifihaz.hu Időpont: 2009. november 7.
A NÉGYEZRES HEGYEK VILÁGA Kiss János földrajztanár előadása Helye: TIT 5600 Békéscsaba, Damjanich u. 1/3. Tel.: 66/441-326, 66/323-413, www.titbcs.hu Időpont: 2009. december 07. 17.00 óra
Tipp: mértékkel „A jóból is megárt a sok.” Kifejezetten nem szeretem a közmondásokat. Mert mindegyik annyira igaz. Főleg akkor, ha a sok jó egybeesik egy másik eseménnyel. Emlékeztek még a Garabonciásra? És emlékeztek a fáklyásra, a happeningre vagy a záróestre? Nem? Ja, nem voltatok ott? És mivel töltöttétek az időt? Újabb mondás: „Akinek nem inge, ne vegye magára.” Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Sőt, szeretem a legtöbb rosszat. Csak a mértéktelen dolgok... Azok rontják el. Meg aztán azt se feledjük, hogy „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” Mert Ti is lesztek még stábtagok, kampányfőnökök vagy jelöltek. Nektek is okoz még gondot néhány apróság, ami mostanra talán nem is olyan apróság. Persze ismerni kell a határainkat. És élni a lehetőséggel, nem pedig visszaélni. Egyébként pedig én is jól tudom, hogy nem most kezdődött. Négy nap kevés. Ezen a ponton mindenki nézzen magába, aztán pedig tegye félre az újságot, és emlékezzen: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.” Kovács Gergő
Középpontban a diákvezetők Békéscsaba diákpolgármestere a 2009/2010-es tanévben Bogdány Tamás, az Evangélikus Gimnázium jelöltje lett. A Garabonciás Napokon szerzett tapasztalatiról és az eltelt hetek eseményeiről faggattuk. Hallottuk a Garabonciáson, hogy milyen célkitűzéseitek vannak. Sikerül ezeket megvalósítani? A megvalósítás egy hónapon belül kezdődhet el, aláírásgyűjtést szervezünk, illetve elindulhat az elsősegélynyújtó oktatás. Egyébként egy cég felkeresett már, hogy az iskolánkban a környezetre káros tisztítószerek helyett a saját, környezetkímélő eszközeiket használjuk. Hogyan telt a győzelem utáni nap, szeptember 25-e? A csütörtöki buli után másnap reggel interjút adtam a Csaba Rádiónak, ezután a Városházán találkoztam a két diák alpolgármesterrel és a város ifjúsági referensével. Ezt követően Vantara Gyula polgármester úr fogadott minket és átadta Békéscsaba Város kulcsát. A megbeszélések témája a céljaink mellett az ifjúság problémái voltak. Ezt követően pedig Köles István alpolgármester úrral konzultáltunk. Az ifjúság problémáihoz kapcsolódóan, mi a véleményed a részegen vandálkodó fiatalokról, és mi lehet szerinted a megoldás az ilyen problémákra? Szerintem nem a fiatalság tehet ezekről a problémákról, leginkább a szülők és a kocsmák vonhatók felelősségre. Ötletként felmerült, hogy a fesztiválok és a Garabonciás Napok idejére is zárjanak be a kocsmák este 8-kor. A legnagyobb gond egyébként az, hogy sokan nem tudják, hol a határ. Mit üzennél a jövőre induló csapatoknak? Az összhang elengedhetetlen, és soha nem szabad azt mondani, hogy nem fogunk nyerni!
A második helyezést a Közgé jelöltje, Sangala Félicie érte el, így az idei tanévben ő Békéscsaba város egyik alpolgármestere. Az ezzel kapcsolatos élményeiről, gondolatairól őt is megkérdeztük. Minek köszönhető, hogy megelőztetek hét iskolát, ugyanakkor a BEG előttetek végzett? A második hely megszerzése annak tudható be, hogy kreatív és egységes stábunk volt. A BEG is teljesen megérdemelten nyert, ahogy nekünk is helyünk lett volna a dobogó tetején. Diák alpolgármesterként milyen beleszólásod lesz a döntésekbe? Hogyan dolgoztok majd együtt? Nyilvánvalóan Tomi szava a döntő, de Misivel szívesen segítünk neki, ha pedig valamilyen egyéni ötletünk támad, azt is igyekszünk előterjeszteni. Van már valamilyen konkrét elképzelésetek? A Garabonciáson a CSINI-t állítottuk a kampányunk középpontjába, és továbbra is szeretnénk létrehozni ezt a zenét, sportot, művészetet előtérbe hozó rendezvényt. Az utóbbi hetekben mindenki a Garabonciás Napok alatt tapasztalt rendbontásokról, az ittas fiatalokról beszélt. Lesz megoldása az ügynek? Újra és újra előkerül ez a téma. Nem tudom, mit tehetnénk ez ellen, mert ez nagyrészt a nevelésen, a családi háttéren múlik. A programok egyébként este tíz óráig tartottak, így az azutáni partik sosem képezték a Garabonciás részét. Mit üzennél a jövőre induló jelölteknek és stáboknak? Azt, hogy nem lehet maximalizmus nélkül elindulni egy ilyen versenyen. Nem szabad azt mondani, hogy adott esetben egy rosszabb helyezés is megfelelő lehet. Mindig a győzelem a cél.
Az idei Garabonciás Napok bronzérmese a Kemény Gábor Szakközépiskola és jelöltje, Knyihár Mihály lett. Az alábbiakban a vele készült interjút olvashatjátok. Mennyire ért váratlanul a dobogós helyezés? Igazság szerint váratlanul ért, de titkon bíztam benne, hogy benne leszek az első háromban. Hogy érint téged az alpolgármesterség? Mennyire nehéz, megterhelő feladat? Örülök annak, hogy alpolgármester lehetek, és remélem, hogy minden elvárásnak meg tudok majd felelni. Fárasztónak nem mondanám, inkább felelősségteljesnek. Mennyire tudtok együttműködni Tomival és Félicie-vel? Maximálisan együtt tudok működni Tomival és Félicie-vel. Örülök, hogy velük dolgozhatok. Reméljük, ezekből az interjúkból is nyilvánvalóan kitűnik, hogy jó döntés született a város diákvezetőinek személyét illetően. Gratulálunk, és jó munkát kívánunk! Nyeste Eszter , Kovács Gergő, Szurovecz Illés
A diákság mentorai
Márival és Fodival beszélgettünk Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése 2009. szeptember 24-én tartott ülésén döntött a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetés adományozásáról. A határozat alapján Zsótér Mária, az
Zsótér Máriával munkájáról, a békéscsabai diákéletről és a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetésről beszélgettünk. Mit gondolsz a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetésről? Nagy elismerésnek érzem. Úgy hallottam, hogy 8 szervezet tisztelt meg engem a szavazatával, nyilván nagyrészt olyanok, akikkel régebben együtt dolgoztam és ismernek. Jó érzés tapasztalni, hogy sokakkal eredményesen és gördülékenyen működhettem együtt az évek során. Ösztönzőleg hat számodra, hogy idén Te kaptad ezt a rangos elismerést? Mindenképpen. Egy munkában vannak hullámvölgyek és nehéz időszakok. Egy ilyen kitüntetés nagy segítséget nyújt az esetleges sikertelenségek átvészeléséhez. Továbbá saját magamnak is egy megerősítést jelent, amelyből erőt meríthetek a jövőben és mérleget vonhatok a munkával töltött évek tapasztalatairól. Milyen tényezők hatottak rád, hogy ezt a pályát választottad? A középiskolai matektanárom volt az első, aki igazából felkeltette az érdeklődésemet a népművelés iránt. Továbbá, diákkoromban nagyon sok szép emléket adott nekem az úttörő mozgalom és azok a felnőttek, akik lehetőséget adtak a fiatalságnak a
Ifiház Patent Diákirodájának vezetője, valamint Fodor József, a Csabai Garabonciás Napok főszervezője vehetett át kitüntetést az ifjúsági területen végzett kimagasló szakmai tevékenységéért október 23-án.
szórakozásra és arra, hogy kizökkenjünk egy kicsit a szürke iskolai életből. A Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerveztünk egy diákklubot, ott kerültem közvetlen kapcsolatba ezzel a hivatással, de természetesen a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak. Életed során mindig tudtad, hogy melyik a helyes út? Nagyon sok „görbe utat” jártam be életem során. A főiskolán döntöttem el, hogy népműveléssel és diáksegítéssel szeretnék foglalkozni. Hamar rájöttem arra, hogy tanító nem szeretnék lenni, ugyanis az iskola által szabott kereteket túl szűknek éreztem. Úgy gondoltam, hogy a közművelődési intézmények által biztosított lehetőségek sokkal közelebb állnak hozzám. Szerencsére partnereket találtam itt az Ifiházban és ennek köszönhetően most azt a hivatást űzhetem, amit szeretek. Mik a további céljaid Békéscsaba diákéletét, rendezvényeit illetően? Bízom a Városi Diákönkormányzat munkájában. Úgy gondolom, ez a szervezet akkor lesz eredményes, ha önállóan fog működni és a felnőtt segítők szinte csak külső szemlélőként, nem pedig irányítóként vesznek részt a DÖK ügyeinek egyengetésében. Komoly feladat elérni ezt, de ezekkel a fiatalokkal szerintem sikerülni fog.
A Garabonciás Napok atyja és főszervezője, Fodor József is készségesen válaszolt kérdéseinkre a díjjal, a rendezvénnyel és a további célokkal, tervekkel kapcsolatban. Mit gondolsz a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetésről? Minden önkormányzat maga dönti el, hogy mely tevékenységet, milyen értékek mentén, s mi módon kíván preferálni. Békéscsabán az elmúlt 20 évben igen jellemző a humán területen dolgozók minimum szimbolikus elismerése. A “Békéscsaba Kultúrájáért”, “Békéscsaba Sportjáért” kitüntetések megalapítását követően szervesen illeszkedik a koncepcióba ez a díj. Ösztönzőleg hat számodra, hogy idén te kapod ezt a rangos elismerést? A Csabai Garabonciás Napok szervezése olyan önként vállalt – ám a diákok aktivitása láttán – ma már „kötelező” és felelősségteljes feladat, amelyet nem pénzért és nem kitüntetésért végzek el sem én, sem pedig a munkatársaim. A motiváció eddig sem hiányzott, s ezután sem fog. Ám a kitüntetés egyben felelősséget is ró mind a kitüntetettre, mind a kitüntetőre. Az egyiknek magas színvonalon kell folytatnia a feladatát, a másiknak pedig ugyancsak hasonló színvonalon kell biztosítani a feladat ellátáshoz szükséges feltételeket. Honnan ered a Garabonciás Napok ötlete és az elnevezés? Még 1992 tavaszán született meg bennem az elképzelés a rendezvénnyel kapcsolatosan. Eredetileg 3 szerkezeti egységre tagolódott a rendezvény: városi szintű művészetiés sportversenyekre, kulturális programokra és diákpolgármesterválasztásra. A kulturális programok, amelyekből a ‘90-es években minden napra több is jutott, mára – a pénz-
hiány okán – visszaszorulóban vannak. A művészeti versenyek viszont 18 éve folyamatosan több száz tanulót vonzanak, annak ellenére, hogy a jelenlegi szeptemberi időpont nem ideális a versenyzők felkészítése, toborzása szempontjából. Arról, hogy a diákpolgármester-választás lesz a rendezvény legnépszerűbb eleme Ti, diákok döntöttetek azzal, amilyen fantasztikus lelkesedéssel vetitek bele magatokat a szervezésbe évrőlévre. A garabonciás elnevezés pedig Szente Béla barátomtól származik. Milyen szándék vezérelt, amikor megalkottad a rendezvényt? A rendszerváltást követően gyakorlatilag minden városi szintű középiskolás rendezvény kifulladt, vagy megszűnt, mivel megszűntek a korábban ezeket koordináló szervezetek is. Ugyanebben az időszakban a városi
versmondó- és egyéb művészeti versenyek is leáldozóban voltak. Nem volt egyetlen ifjúsági szervezet, vagy mozgalom sem, amely ezeket koordinálta volna. Az így keletkezett űrt szerettem volna kitölteni a Csabai Garabonciás Napokkal. Milyen poszton próbálnád ki magad szívesen (jelölt, kampányfőnök, stábtag)? Ha valaki komolyan veszi a kampányfőnöki munkát, akkor szerintem az a legjobb feladat, a legnagyobb kihívás. Támogatónak megnyerni az iskola igazgatóját, tanárait, a diákságot, szponzorokat szerezni, kampánystábot szervezni, irányítani, korteshadjáratot kitalálni, koordinálni, minden feltételt biztosítani, ez mindmind nagyon komoly feladat. A másik igazán érdekes feladat a zsűrizés. Némileg háttérben zajlik ugyan, ám
Látszatvilág A rideg valóság elfedése szinte már a zsigereinkbe ivódott. Nem mindig hisszük és nem mindig látjuk azt, ami valójában körbe is vesz minket. Minden egyes újabb nappal egyre sűrűsödnek megpróbáltatásaink. Hol egyik, hol másik, hol kevesebb, hol több, de mindig előttünk van. Így aztán gyakran megesik, hogy teljesen belefeledkezünk a saját feladatainkba. Hiába érezzük magunkat nyitottnak a világ sokrétű dolgaira, annak mégis csak egy felszínes képét fogjuk megismerni. Hiszen hány olyan esetet lehet látni, amikor egyik ember - és velük egyik stílus - majmolja a másikat. A sablonosság, a látszatkeltés, az első benyomás pillanata mind-mind olyan eset, amit könnyű befolyásolni. Amikre egyszerűen hatnak olcsó pletykák és megítélések. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, nem elég az, hogy megfelelő tudással vágjunk neki a nagyvilágnak. Sokkal inkább egy profi marketingessé kell válnunk. Aki egy olyan reklámot teremt saját magának, amivel el tudja adni, ki tudja színezni az egyéni adottságait. Csak sajnos hány olyan terméket sóznak ránk nap, mint nap néhány frappáns mondattal, aminek általában a valós értéke sajnos egyáltalán nem egyenlő az általunk elképzelttel. Talán mindannyian ismerjük az optikai csalódás érzését, vagyis azt, amikor megcsal minket a szemünk és csak néhány perc múlva, vagy a dolgok mögé tekintés után vesszük észre az igazi valóságot. Úgy gondolom, jó volna egy olyan világban élni, ahol először csalódnánk, utána vizsgálódnánk. Látnánk azt is, amit nem csak a szemükkel kellene. Tokai Sándor
nagyon komoly elvi és személyes döntéseket kell hozni egy-egy pontozás során. Vannak távolabbi céljaid, ötleteid a Garabonciással kapcsolatban? Szeretném, ha a rendezvény nem önálló esemény volna, hanem adott tanéven belül lehetne egy visszacsatoló programot lebonyolítani, ahol a szeptemberi nyerteseket az ígéreteikkel szembesítenék a többiek. Ez a Garabonciás 2.0 elnevezésű 1-2 napos rendezvény tavasszal kerülne lebonyolításra. Jelenleg folyamatban van egy Garabonciás FM elnevezésű helyi kisközösségi rádió indítása és ugyancsak tervben van egy állandó diákközösségi épület, a Garabonciás Ház kialakítása, megnyitása. Slyuch Klaudia, Varga Ákos
Levél Eszembe jutott egy számomra nagyon kedves vers. Leírom az első öt sorát. Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. Mikor kaptál utoljára levelet? Ami nem hivatalos személytől jött, hanem mondjuk egy barátodtól. Az e-mail és a postai levél teljesen más. A felépítéstől eltekintve, amikor emailt írunk, egyszerre legalább 4 dologra figyelünk. Viszont ha előttünk van egy szép, üres lap és a kedvenc tollunk, már egészen más a helyzet. Először ott van a végtelenség, ami tulajdonképpen semmi, de mégis minden benne van. Mondhatni, a láthatatlan bőség zavara, azt sem tudjuk, melyikkel kezdjük. Majd szépen lassan jönnek a gondolatok és már az írás a nehezebb feladat, együtt haladni az ötletekkel, nehogy eltűnjenek újra a semmiben. Egy levél mindig őszinte. Megfontolt szavakat formál a kék tinta, melyek mégis úgy követik egymást, mint viharban az esőcseppek. Néha mégis akadnak érzések, amik még nekünk is újak és egy egészen más utat járnak be lelkünkben, a megszokottól eltérően. Írás közben minden szavunk a címzetté. A gondolataink is körbefonják azt, akinek írtuk sorainkat. Feszült csend, a toll az asztalon koppan. A papírok borítékba kerülnek, s várjuk a választ. Az ismeretlent, a teljesség egy részét, amit nekünk, csak nekünk írtak.
Slyuch Klaudia
V P I Erről szólt a VIP
Tévé, újság, rádió: Te és a média a VIP-en
A média ifjúságra és általában a közösségre gyakorolt hatását vizsgálták a Városi Ifjúsági Parlament “Fiatalok és a média” szekciójában. A kreatív feladatokkal tarkított délelőtt során a résztvevők meghatározták a média fogalmát, majd rajztudásukról is számot adhattak: a két részre osztott csoportnak ábrázolnia kellett egy a média béklyójában élő, illetve egy attól független alakot. A főként ötletességet igénylő foglalkozások során kiderült az is, hogy a fiatalok menynyire mozognak otthonosan a reklámok világában, mennyire ismerik azok tipikus jelmondatait, szlogenjeit. A Csányi Anett, Kalina Gábor és Vörös Viktor (a DÖK-tagjai) által vezetett szekció fő feladata az volt, hogy rámutasson a fiatalság és a média kapcsolatára, annak előnyeire és hátrányaira. Utólag elmondható: a célt sikerült elérniük és újfent megbizonyosodhattunk a média életünkben betöltött meghatározó szerepéről.
Szurovecz Illés
Városi DÖK szekció
A Városi DÖK elnevezést kapta a Kölcseyné Balázs Mária által vezetett szekció, melynek résztvevői között egyaránt akadtak általános iskolások és középiskolások is. A bemutatkozás rendhagyó módon zajlott: képek közül kellett választanunk néhányat tetszőleges módon, és a döntésünket meg is kellett indokolnunk, így egymásról is sokkal több hasznos információ derült ki. Utazásra, kapcsolatokra vagy zenére vonatkozó gondolatok és érzések kerültek a felszínre. Azután két csoportot alkotva vizsgáltuk meg az általános és a középiskolás diákokat illetve a diákönkormányzatot a megadott szempontok szerint. Ilyen volt például az önállóság, a gazdálkodás, szabadidő, hatékonyság vagy a kreativitás. A megoldás során mindenki lehetőséget kapott arra, hogy hozzászóljon, ötleteivel gazdagítsa a foglalkozást.
Miután összegyűltek a válaszok, a két csapat kicserélte a papírt, így akik eddig a középiskolához írtak, a cserét követően az általános iskolai visszaemlékezéseket vethették papírra. Ez fontos lépés volt ahhoz, hogy kiszűrjük a tanulságot, de egyben rávilágított a hiányosságokra is. A délelőtt mindenki számára nyújtott valami újat, valami hasznosat. A HELY szekció
Végig nagybetűvel írva figyelemfelkeltő és meghökkentő, egyben titokzatos. Pedig mintha anynyira nyilvánvaló lenne, ha az éjszakai életről beszélünk. A negyedik szekció Tóth Gergely, Hoffmann Dániel és Lukács Viktor (városi DÖK tagjai) vezetésével dolgozott. A bemutatkozást egy játék követte: az egyik csoportvezető tulajdonságokat mondott, és aki igaznak vélte önmagára vonatkozóan, eggyel jobbra kellett ülnie. Kisebb bonyodalom keletkezett, amikor többen is egymáson foglaltak helyet. Akik nyitottak az újdonságokra, úgy gondolom, igazán jól szórakoztak ezek alatt a percek alatt. A következő feladat keretében - visszanyúlva a Garabonciás Napokhoz és az ezzel kapcsolatos esti tevékenységekhez - a három csapatnak egy-egy különböző pozíciójú felnőttet kellett meggyőznie arról, hogy a bulizás éppúgy az életünk része, mint az olvasás, és mértékletességgel senkinek sem ártunk vele. A három csoportvezető töltötte be a szülő, a belvárosi lakó illetve az iskola igazgatójának szerepét. A helyzet megoldása ebben az esetben bonyolultabbnak tűnt, mint ahogy az a való életben. Hozzá kell tenni, az érvelés során a szülőt volt a legnehezebb meggyőzni arról, semmi rosszat nem fog tenni a fiatal az éjszaka során. Meglátásom szerint a szekcióban egy olyan oldalról közelítették meg a témát, ami meglehetősen izgalmassá tette a délelőttöt.
Slyuch Klaudia
Garabonciás szekció
Természetesen ez alkalommal sem hiányozhatott a VIP repertoárjából a Garabonciás szekció, amelyen volt jelöltek, kampányfőnökök, stábosok, zsűritagok, vagy épp csak a rendezvény iránt érdeklődők vettek részt. A 3 órás foglalkozást a „nagy öregek” vezették: Andreaszjan Péter, a Belvár tavalyi jelöltje, Jámbor Kornél, ex-stáb és zsűritag, továbbá Rusznák Attila, a Rózsa 2008-as jelöltje. A szekciót egy bemelegítő, Forgószél névre keresztelt játékkal indították a résztvevők. Ezután mintegy félórás kötetlen beszélgetés folyt a Garabonciás Napokon történtekkel kapcsolatban. Előkerültek sérelmek, felvetésre került néhány változtatási lehetőség, és természetesen mindenki elmondhatta őszinte véleményét az idei rendezvényről. A fennmaradt idő legnagyobb részét kreatív, közösségépítő játékokkal töltöttük ki. Az utolsó feladat pedig az ideális jelölt, kampányfőnök, zsűri, illetve stábtag lerajzolása volt, emellett az egyén főbb tulajdonságait is prezentálni kellett. Mondanom sem kell, kreatívabbnál kreatívabb végeredmények születtek. A nap végén mindenki egyesével értékelhette a szekció munkáját és összegezhette a délelőtt során szerzett tapasztalatokat. A Garabonciás szekció résztvevői nagy részének a kötetlen beszélgetés nyerte el leginkább a tetszését, de többen elismerően nyilatkoztak a
közösségépítő játékokról is. Egy biztos: tavasszal is lesz miről beszélgetni a Garabonciás Napokkal kapcsolatban, és remélhetőleg erre a „konzultációra” akkor is egy szórakoztató, rendhagyó délelőttön kerülhet majd sor. Varga Ákos
jelzőket: a legfőbb jó tulajdonság a tisztelettudás volt. A fiatalok véleménye tehát az, hogy a mai általános iskolások rendkívül tisztelettudóak.
Élet 14 alatt
Az októberi VIP nyitó plenárisán hallhattunk egy rövid ízelítőt, hogy mi is ez, milyen programlehetőségek vannak, illetve kik is mehetnek az Alternatívába. Hát röviden: ez egy olyan hely, ahova bárki benézhet, aki elmúlt 14, de még nincs 26. Ha ráérsz és éppen semmilyen világmegváltó tevékenységet nem végzel, csatlakozhatsz azokhoz, aki egy kicsit jól akarják érezni magukat. A hét minden napján meglátogathatod az Alternatívát (hétfő-szombat: 13.0021.00; vasárnap: 10.00-18.00), ahol tévézhetsz, társasozhatsz, filmeket nézhetsz, kreatív dolgokat készíthetsz ingyen. Őszintén bevallom, hogy a VIP után magam is bekukkantottam az Alternatívába (Center III. emelet) és nagyon kellemes volt a légkör. Így azt hiszem, mindenkinek ajánlhatom: ha csak tehetitek, nézzetek be, mert megéri. Hiszen nem csak nektek van, hanem értetek… Nyeste Eszter
„Bezzeg az én időmben!” - ezt a mondást többször hallottuk már. Most végre lehetőség nyílt arra, hogy a mostani és egykori általános iskolásokról is beszélgessünk. Ebben a szekcióban csak 14 éven aluliak vehettek részt. És akik már ugyan elmúltak 14 évesek, de az általános iskolára mégis emlékeznek: Nagy Istvánné dök-segítő és Hudák Regina ifjúsági referens. Ők ketten eredményesen irányították a lelkes csapatot ezen a hűvös délelőttön. A munka pedig kellemes légkörben és jó hangulatban zajlott. A bemutatkozást követően a résztvevők felidézték a szüleik, nagyszüleik által mesélt gyermekkori élményeket. Arról is szó esett, mivel töltötték régen az estéiket a családok, illetve mennyiben más ma már az élet, mint régebben. Egy másik játék keretében minden résztvevő felírta a fiatalok néhány pozitív és negatív tulajdonságát. Ezeket két csoportba gyűjtötték, majd az egyes jellemvonások megvitatása után a rossz tulajdonságokat (képletesen is) kidobták, a jó tulajdonságokat pedig megőrizték, ezzel is erősítve azok fontosságát. Végezetül pedig rangsorolták az egyes
Kovács Gergő c.Enter Alternatíva szekció
Közösségi és Szolgáltató terek Nemrég az ötezer főnél alacsonyabb lélekszámú települések pályázhattak Integrált Közösségi és Szolgáltató
Terek kialakítására, amelyek majd megfelelő helyszínt adnak a különféle csoportoknak, a településen működő szervezeteknek. Várhatóan decemberben dől el, hogy valójában hány település kezdheti meg a beruházást megyénkben. A VIP nyolcadik szekciójaként számon tartott képzés valójában nem a diákoknak szólt; azokról a településekről jöttek résztvevők, ahol majd a tervek szerint megvalósulnak a közösségi terek. A találkozó célja az volt, hogy a résztvevők megismerhessék egymás tevékenységét, hol és miben igényelnek segítséget, milyen együttműködések tehetik hatékonyabbá a kistelepüléseken folyó ifjúsági munkát. A Békéscsaba Diáktanya Közalapítvány, mint Ifjúsági Szakmai Módszertani Központ (ISZMK) 2 éve segíti a pályázók munkáját, így a jövőben be szeretnék mutatni többek között a békéscsabai jó példákat (Diáktanya, Patent, a c.Enter Alternatíva, Garabonciás Napok, Városi Ifjúsági Parlament) a leendő ISZMK munkatársainak. A létrejövő közösségi terek szakembereinek feladata pedig a programszervezés mellett ifjúsági infopont működtetése, könyvtár kialakítása és a szolgáltatások reklámozása lesz. Ezek a központok várhatóan 2010 és 2011 között valósulhatnak meg.
Lighti Galactik Tokai Sándor
Kovács Gergő
Milliomos vagyok Mit nevezünk szerencsének? Kire mondjuk, hogy szerencsés? Aki nyer a lottón? Aki talál egy elhagyott pénztárcát és szemrebbenés nélkül elteszi a tartalmát? Ki lesz milliomos? Akinek pénze van? A klasszikus értelmezés szerint bizonyosan... Manapság már közhelynek számít a tanítás, hogy meg kell becsülnünk azt, amink van és értékelnünk kell mindent, ami a javunkat szolgálja. A közhelyek hasonlítanak a közmondásokhoz: mindig, minden esetben igazak. Nem nyertem a lottón, de még csak tárcát sem találtam, mégis azt mondom: szerencsés vagyok. Megtanultam, hogy olyan hihetetlen kincs van a kezemben - és ezzel egyidejűleg nyilván-
valóan sok embertársam kezében – amely kitüntetett figyelmet érdemel a részemről. Ilyen a családom, a barátaim, a bizalom, a jókedv, a nevetés... amikor érezzük, hogy fontosak vagyunk mások számára. Az élet apró örömei tesznek bennünket igazán gazdaggá. Napról napra rengeteg nehézséggel vagyunk kénytelenek megküzdeni, ám aki szerencsés, könnyedén túljuthat az akadályokon. Persze ezt a gazdagságot is el lehet költeni. Elveszíthetjük boldogságunk forrását, és épp ez az, ami miatt vigyáznunk kell rá. Milliomos vagyok. Sosem fogom elkölteni a pénzemet.
$
Szurovecz Illés
Búcsúztató Te, aki világokat mozdítasz meg bennem…, és ilyesféle spontán versekkel torkomban tekintek kérőn poharam felé. A tudat mosódik, fodrozódós, pixeles a kép, a világ görbül, szétesik, aztán a puffanás és holnap meg fáj a fej. Mert tényleg őszül már a fának feje búbja, és a szél is úgy, mint ilyenkor szokás, durvábban követelőzőbben. Mert szezonja lesz a rablóhalnak és műcsalik kerülnek majd elő, meg meleg teák termoszban, hogy fejfájásunk enyhítsük. Mert váladéka lesz és szipog majd a környék, és tócsáiban nézik magukat a sétáló feletti felhők. De mégsem szomorkás, nem biggyesztünk szájat a hideg, nyálkás közeledő láttán, mert van hova bújni, rejtőzni előle tavaszig biztosan, legalábbis remélem. Amíg pedig megosztom paplanom és - figyelve a horogra - felszerelem a pergetőt, addig a fa tetején egyre őszülő levelek lassú zuhanása jelzi a felhőknek, hogy ideje tócsákat köpni a sétáló kövére. És amíg otthon a termoszokat keresik, mi üres poharak mögé bújva búcsúztatjuk a tovafújt meleget, szédelegve kicsit egy-egy húzósabb mondatnál. Könnyezve inteni neked, te gaz nyár, emléked íze még ott keveredik, és nevetések után csipetnyit komolyabban nézek magam elé, miközben egy utolsót intek kedvenc évszakomnak… Nyári Imre
District 9 Ha egy filmhez Peter Jackson adja a nevét (és a pénzét), az biztosan nem véletlen. Nincs ez másképp a District 9 esetében sem; garantáltan az év legeredetibb sci-fi-jét kapjuk egy dél-afrikai őstehetségtől. Neill Blomkamp 2006-ban készítette el Alive in Joburg című 6 perces filmecskéjét, amelyben egy földönkívüli invázióról tudósít, burkolt társadalomkritikával fűszerezve, dokumentarista eszközökkel. Eme munkának köszönhető, hogy Peter Jackson, (többek között) a Gyűrűk Ura-filmek és a King Kong sztárdirektora felfigyelt a fiatal dél-afrikai tehetségre és szárnyai alá vette. Kezdetben úgy tűnt, közös ügyködésük első gyümölcse a „Halo” számítógépes játék filmadaptációja lesz, végül azonban az Alive in Joburg-ot duzzasztották egész estés mozivá. Az alapkoncepció, ennek megfelelően, hasonló: 1982ben egy hatalmas űrhajó hajtott végre „kényszerleszállást” Johannesburg felett. Mivel életjel nem érkezett a fedélzetről, katonai akció keretében jutottak fel a titokzatos járműre, ahol kb. egy millió, alultáplált, legyengült, rákra emlékeztető idegen lényt találtak. A földönkívüliek (későbbi gúnynevükön a garnélarákok) megadták magukat, az emberek pedig egy külön táborba telepítették őket. Ez a District 9, azaz a kilences körzet. Az események a közeli jövőben, 2010-ben játszódnak, amikorra is a garnélarákok vészesen elszaporodtak és egyre nagyobb problémát jelentenek a johannesburgi lakosoknak. Az MNU nevű, kissé ellenszenves multi cég vállalja, hogy az idegeneket új területre telepíti, a civilizációtól távol. Ezen akció levezénylésével az esetlen, hivatalnok megjelenésű Wikus van de Merwét bízzák meg. Wikus és alakulata megkezdi a kitelepítési határozatok elfogadtatását a körzetben, mikor is az egyik idegen lény kunyhójában megfertőződik egy vírussal, teste pedig kezd garnélarákká mutálódni. Van de Merwének tehát sürgősen megoldást kell találnia, mielőtt saját cége levadássza és a District 9-ban végleg elszabadul a pokol. Neill Blomkamp legnagyobb érdeme kétségkívül az ötlet: végre egy film, amelyben nem a földönkívüliek érkezését és a két faj első találkozását láthatjuk: az idegenek már két évtizede itt vannak, az embereknek pedig elegük lett belőlük. Már nem a kapcsolatteremtés, hanem épp a megszűntetés a cél, az egyébként teljesen ismeretlen eredetű jövevények megszokottá, sőt, felesle-
gessé váltak. Az örökérvényű „egyedül vagyunk-e az univerzumban” téma tehát egészen más megvilágításba kerül a filmben. A District 9 első negyedórájában tv-felvételek, híradások és különféle álinterjúk formájában értesülünk az eseményekről, Wikus sztorijába pedig kézi kamerával rögzített, „hatósági” felvételek segítségével nyerünk betekintést. Mondanom sem kell, ez a kezdés remekül megadja az alaphangot, a néző azonnal a film hatása alá kerül. Egészen a játékidő harmadáig, amikor is sorra kapunk olyan jeleneteket, amelyek nem illenek az addig felvezetett sémába: az áldokumentarista jelleg tehát veszít addigi színvonalából, jól láthatóan az események pörgésével és újabb rejtélyek, kérdések felvetésével próbálják elvonni erről a néző figyelmét, részemről felemás sikerrel. További zavaró tényezőnek tartom a filmben fellelhető társadalomkritikát és antirasszista hangvételt, amely sokszor kifejezetten erőltetett és oda nem illő. (Blomkampet a 6-os körzet nevű létesítmény ihlette, amely egy létező terület volt Dél-Afrikában az apartheid rezsim idején a társadalomból kirekesztett polgárok számára). Ha azonban szemet hunyunk a fenti negatívumok felett, remekül fogunk szórakozni a District 9-on. Wikus sorsa végig érdekes marad, ugyanúgy, ahogy a garnélarákok élete, szokásai és a levegőben lebegő hatalmas űrhajó is. Rengeteg kérdés vetődik fel, amelynek nagy részére nem, vagy csak részben kapunk választ. Ennek következtében pedig a megtekintés után önkéntelenül is foglalkoztatni fogják agytekervényeinket a lezáratlan szálak. Szerencsére a szokatlan befejezés és az eddigi sikerek is folytatásért kiáltanak. A viszonylag alacsony, 30 millió dolláros költségvetést már a bemutatás első hétvégéjén összeszedték a készítők, így a bevételek mostanra 100 millióra rúgnak, csak az USA-ban. A District 9, ha nem is az év legjobb filmje, de kétségkívül olyan alkotás, amely miatt megéri ellátogatni a moziba, akár többször is. Minden ízében egyedi, élvezhető és emlékezetes pillanatokban gazdag darab. Várjuk a folytatást. Varga Ákos
HELP
„Hát add tovább, terjedjen a híre, erre kérlek, hogy még több időnk jusson majd a jónak meg a szépnek.”
Tehát miről is van szó: a HELP program (Human Emergency Life Point) a laikus sürgősségi életmentés új lehetősége. Tehát közterületeken elhelyezett életmentő dobozok, melyek tartalma félautomata defibrillátor, egy információs felület, valamint kommunikációs egység. Ez önmagában szép és jó dolog, mert az emberért van, életet ment. Azonban az eszköz önmagában nem ment meg senkit. Itt jön a LÉNYEG. A HELP ugyanis egy új életfelfogás üzenete. Szemléletváltás. Az összetartás közhelyes felfogását dobjuk magunk mögé. Az utcán összeeső idegen élete nem a fentiek kezében van, hanem az önzetlen és segítőkész hétköznapi hősökében. Ezt az eszmét hivatott újjáéleszteni a program. A HELP-et egyébként a Hősök csapata segíti, ugyanis készült egy dal és egy ahhoz tartozó promóciós videóklip is. Kritikus helyzetben az első 4 perc a legfontosabb a túlélésért vívott harcban, míg minden segítség nélkül eltelt egy perc 10 %-kal csökkenti a túlélés esélyét, amikor még károsodás nélkül visszafordítható az életfolyamat. Alapvető társadalmi érdek az ilyen hirtelen vészhelyzetek, krízisszituációk azonnali kezelése. Nyári Imre
Az idő is menetjegyet vett Az ég esővel hintette meg a vasárnap hajnali utat. A felhők között látszódott a fogyó Hold, az világította meg a sötétebb területeket. Egy barátomtól tartottam hazafelé. A sorompó gátolt meg a továbbhaladásban és vártam, hogy végre felemelkedjen. Hogy elmenjen a vonat. De nem történt semmi, hiába vágytam rá annyira. Egy ideig még figyeltem a piros lámpát, majd meguntam és az órám mutatóját követtem szememmel. Hatvan… Százhúsz… Száznyolcvan… Teltek a percek és arra gondoltam, mit is csinálnék, ha nem lennék az „utca rabja”. Az a hely tartott fogva, amit annyira szerettem: tanítás után, otthon előtt. Olyankor lehet gondolkozni. Ahogy így teltek a percek, egyre élesebben körvonalazódott bennem az, hogy ez az idő komótosan folyik ki a kezeim közül, mintha víz lenne. Volt, nincs. Egy elszalasztott vallomás, bocsánatkérés és megbánás, egy perc boldogság, mosoly, pillantás. Vagy bármi más. Felhívhattam volna a legjobb barátomat, akivel már két hónapja nem beszélgettem. Esetleg száztizenkilencedjére is elmondhattam volna azt, hogy ne dohányozz, mert nekem fontos vagy. Majd eszembe jutott, hogy számtalan ilyen időpazarlás lehet még napjaim során. Az elvesztett ellenőrzőt lehet pótolni éppúgy, mint egy -
rejtélyes módon - eltűnt mákos rétest. De időt soha. Talán az egyik legfontosabb érték az életünkben. Azt hiszem, jobb is, hogy vannak dolgok, amiknek nem az óra a mértékegysége. Hiszen ha a család csak akkor lenne család, ha bizonyos mennyiségű órát napi szinten együtt kellene tölteni mondjuk beszélgetéssel, akkor az iskolából haza se járnánk. Sokunknak van olyan tantárgy például, amely a hét túlnyomó részében főszerepet játszik órarendünkben. Ha az azt a tantárgyat oktató pedagógus óráját vesszük… szüleinkkel mikor beszélgetünk annyi időt? Tekintsünk el az általános dolgoktól, mint például hogy mi volt az ebéd a menzán, vagy mekkora mázli, hogy nem mi feleltünk, mert véletlenül elfelejtettünk tanulni… Erre a kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia. Persze, lehet, van más út is, csak mi nem vesszük észre. Vagy okkal nem választjuk. De sajnos sokszor érezzük azt, hogy nincs beleszólásunk a történésekbe. S az általunk boldogsággal telinek vélt lehetőség, aminek gyökere az idő, jegyet váltott arra a vonatra, amin mi nem voltunk rajta. Én végignéztem, ahogy elmegy előttem. Slyuch Klaudia
Így jártam anyátokkal Kevesen gondolták, hogy a kultikus sikersorozat, a Jóbarátok lezárása után keletkezett sitcom-űrt közel egy év után be is tölti egy újonc. Arra pedig végképp nem lehetett számítani, hogy az „Így jártam anyátokkal” hosszú életű és magas színvonalú, világszerte kedvelt sorozat lesz, akárcsak a nagy előd. A sorozat készítői egy parányi, ámde kiváló ötlettel fűszerezték a jól bevált receptet. A történet 2030-ban kezdődik, amikor is Ted Mosby, elismert építész meséli el cseppet sem érdeklődő gyermekeinek a nagy Ő meglelésének történetét, azaz, hogyan ismerkedett meg élete szerelmével, a lurkók anyjával. Tehát „2030-as Ted” narrációjában követhetünk végig múltbéli eseményeket, amelyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a sorsfordító találkozás bekövetkezzen. Megismerkedünk Ted nem mindennapi baráti körével, akik fergeteges poénokat szolgáltatnak epizódról epizódra: Marshall és Lily az álompár, Robin a kanadai tv-riporter és Barney, az öltönyös nőfaló kísérik végig az építész fiatalkori élményeit.
47 Démonok ideje Szabó Tibor Benjámin sodró hangvételű regénye első olvasatra kissé kényelmetlen: kusza mondatokkal, súlyos szavakkal telített fejezetek; több idősíkban és perspektívában futó szálakkal felépített regénye nagy odafigyelést igényel. De ha sikerül elkapni a ritmust, a fodrozódás magával ragad, a könyvet pedig nehéz lesz letenni. Az író (aki egyébként a Bárka folyóirat szerkesztő munkatársa) előző köteteitől eltérve egy sok szálból összesodort thriller - science fiction kombót alkotott, megspékelve egy kis mitológiával, természetesen a szépirodalom keretein belül maradva. A történet ártatlanul kezdődik, a párkapcsolatos, mosolygós hangulatot azonban már az első oldaltól beárnyékolja valami nyomasztó érzés, ami az utolsó mondatig kísérti az olvasót. Az antik erővel felruházott hősünk válaszút elé érkezik, miután szembetalálja magát egy világuralomra törő sötét társasággal, akik képesek a médián keresztül úgy alakítani az emberi sorsokat, hogy - a mitológiából jól ismert halálnemeket választva - mindenki a másik életére törjön. A közelgő armageddont tehát csak a főhősünk képes megállítani. Míg mindeközben életének értelme, azaz a szeretett nő és a nyugodt rutinnal élt élet egy pillanat alatt szertefoszlik. Hatalmas kérdéseket ébreszt bennünk a könyv a befolyásolhatóságról és az életünket irányító mesterséges jelenségekről, míg Tibor az előzőekhez hasonló megbotránkoztató témákat feszeget. Nyári Imre
Egy szituációs komédiától sosem szabad hatalmas erkölcsi tanulságokat, vagy mélyenszántó bölcsességeket várni. A lényeg az önfeledt szórakozáson, a hatalmas poénokon és a rendhagyó sztorikon van. Ezekből pedig nincs hiány. Az Így jártam anyátokkal kilép a Jóbarátok árnyékából, közben viszont továbbviszi annak hagyatékát és megőrzi azt a szerethető bájt, amely csak kevés sitcom-ra jellemző. Nemrég startolt az 5. évad Amerikában, nálunk pedig a Comedy Central műsorán követhetjük nyomon a New York-i banda kalandjait. Aki esetleg eddig lemaradt erről a gyöngyszemről, annak lesz mit bepótolnia. Varga Ákos
CSAK pályázat! A CSAK történetében először rajzpályázatot hirdetünk! Ha ezeket a sorokat böngészed, akkor elképzelhető, hogy nem most van először a kezedben egy ilyen újság. Láthattad, hogy a címlapon mindig olyan kép van, ami az adott hónapot jellemzi. Hát most megszakítjuk ezt a hagyományt és rajzpályázatot hirdetünk. Szeretnénk megtudni, hogyan is képzelnétek el decemberi számunk címoldalát. A ti feladatotok, hogy papírt és bármilyen eszközt ragadva valami olyan illusztrációt készítsetek, ami az év utolsó hónapjával (decemberrel ☺) kapcsolatos, de benneteket, azaz az ifjúságot is kifejez valamilyen módon. Ugyanakkor fontos, hogy az elkészült művet látva tátva maradjon a szánk az ámulattól. A pályázatokat 2009. november 25-ig (péntek) küldjétek a
[email protected] email címre. A nyertes pályázó a szerkesztőség szívből jövő gratulációja mellett ajándékcsomagot vehet majd át. Jó munkát, sok sikert! Nyeste Eszter Egy vadász elviszi a feleségét vadászni. Elmagyarázza, hogy töltse meg a fegyvert, hogy célozzon, ha lelő valamit, siessen oda, nehogy valamelyik másik vadász magának akarja a zsákmányt. Különválnak, kis idő múlva lövést hall a felesége irányából. Elindul a hang irányába, majd meglátja a feleségét és egy másik vadászt egy tetem felett hangosan vitatkozni. Amikor közelebb ér, hallja, hogy a vadász ezt kiabálja: - Oké, asszonyom, oké, megegyeztünk, ez a maga őze. Csak annyit engedjen meg, hogy levegyem róla a nyergemet!
A rendőr és családja új lakásba költözik. Rendezkednek, kijelölik a falon a képek helyét is. A férj egy széken állva, kalapáccsal a kezében várja, hogy az asszony odaadja a szöget. Az asszony véletlenül fordítva adja, úgy, hogy a szög feje áll a fal felé. - Anyukám! Adj egy másikat! Nem látod, hogy ez a szemközti falba való? Az idős házaspár harmincadik házassági évfordulóján egy szigetre utazik, ahol a legenda szerint olyan csodálatos fürdő van, amiben megfiatalodnak az emberek. Az üdülésről visszatérve a lányuk várja őket a repülőtéren, de sehol nem látja a szüleit. Egyszer csak odalép hozzá egy fiatal nő, karján egy csecsemővel és megszólítja: - Lányom, én vagyok az. Ugye nem ismersz meg? Megfiatalított a csodaforrás. A lány döbbenten kérdezi: - Mama? De ki ez a csecsemő? - Az apád. Ez a kretén elaludt a vízben. - Mit csináltok, elvtársak? - Bontjuk a téglagyárat. - De hát téglára szükség van! - Azért bontjuk. Utolsó mondatok: 1. Ennek a kialudt tűzhányónak a kráterénél... 2. Anyu! Hogyhogy te vezetsz?! 3. Hülye kutya, mit vicsorogsz? 4. Sajnos ebben a kérdésben ellent kell, hogy mondjak Sztálin elvtársnak! 5. De csúnya kopasz fejed van! 6. Akkor a piros drótot a kékhez... 7. Apu, minek ez az alma a fejemre?! 8. De béna, ez bundában szedi a málnát! 9. Süsü, te ittál? Lehelj rám! 10. Dobd ide a hentesbárdot! Apróhirdetések Józan életű kőműves brigád munkát keres! Mottónk: Ha megáll, fal; ha leborul, járda. Valamire jó lesz. Fiatal, jóképű üzletember vagyok, hat autóm, két mobilom van, és egy nyaralóm a Karib-tengeren. Nem keresek senkit, csak dicsekedni akartam. Parafenomén kerestetik. Tudja, hol jelentkezzen. 1/2-ed matek dogámat elcserélném ugyanilyen arányú vodka-narancsra!
CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Nyári Imre, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Tokai Sándor, Varga Ákos, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a
[email protected] e-mail címen, vagy személyesen hétfőnként 15 órakor a Diáktanyán (Kinizsi u. 20.).
