A Békéscsabai Városi Diákújság május

A Békéscsabai Városi Diákújság 2009. május

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! (1924 tavasza)

Programok, rendezvények Corvin Tükör - A kultusz évszázadai Helye: Munkácsy Múzeum (www.munkacsy.hu) Tel.: 66/ 328-040 Időpont: 2009. április 30–július 30. Nicolas Shepherd kiállítása Helye: Ifjúsági Ház és Általános Társaskör Tel.: 66/449-222, www.ifihaz.hu Időpont: 2009. április 30–június 15. Duma Színház Helye: Phaedra Közéleti Központ Tel.: 30/577-8759 Időpont: 2009. május 14. 19:00 Imre Mariann Munkácsy-díjas képzőművész kiállítása Hely: Jankay Galéria Időpont: 2009. május 15–június 16. Dresch Quartet Helye: Békési Úti Közösségi Házak Időpont: 2009. május 16. 19:00 Felnőtt B, A, S Országos Társastánc Bajnokság Hely: Városi Sportcsarnok Szervező: Ifjúsági Ház és Általános Társaskör Időpont: 2009. május 16.

12. Nemzetközi Szupermaraton Békéscsaba-Arad-Békéscsaba Szervező: Buda-Cash Békéscsabai Atlétikai Club Tel./Fax: 66/323-634, www.bcsac.extra.hu Időpont: 2009. május 23–24. Békés Megyei Díjugrató Lovasbajnokság I. fordulója Helye: Pegazus Lovasiskola, Fényes tanya 1025. Tel.: 66/432-131, 30/228-5222, www.pegazuslovasiskola.hu Időpont: 2009. május 24. 100 X Szép Gyermekfesztivál és Gyermeknap Helye: Ifjúsági Ház és Általános Társaskör Időpont: 2009. május 25–31. „Szenvedélyek fogságában” című előadás Helye: Vasutas Művelődési Ház Tel.: 66/322-240, www.bcsvmh.hu Időpont: 2009. május 27. Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé Helye: Városi Sportcsarnok Tel.: 66/529-640, www.borakft.hu Időpont: 2009. május 27–június 1.

Egészséghét a Lencsésin Helye: Lencsési Közösségi Ház Tel.: 66/456-177 Időpont: 2009. május 18–24.

XVII. Csaba Expo Nemzetközi Kiállítás és Vásár és I. Békési Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás és Vásár Helye: Városi Sportcsarnok Tel.: 30/246-94-38, www.csabaexpo.hu Időpont: 2009. május 29–június 1.

VIII. Dél-alföldi Gyermek és Ifjúsági pályázat és kiállítás Helye: Békés Megyei Népművészeti Egyesület Tel.: 66/442-122, www.bmne.hu Időpont: 2009. május 22–június 5.

Gyermeknapi családi délután a P.I.M.A.SZ. pusztaföldvári színjátszókör előadása Helye: Gerlai Általános Művelődési Központ Telefon: 66/433-125 Időpont: 2009. május 29.

A nyelv ügye(?) „Felelősséggel kell strategizálni a korreláló erőforrásokat.” „Megpróbáljuk bővíteni a funkció-specifikus termékportfolió-átalakítást.” „Kiemelt projektünk iterálni az innovatív minőségi indikátorokat.” A népszerű internetes program által létrehozott, idegen eredetű szavakkal teletűzdelt mondatok jelentése, egyáltalán értelme aligha ismert vagy válhat ismertté az átlagember számára. A humoros indíttatású próbálkozás ma, 2009-ben új méreteket ölt, nemzeti üggyé válik. A nyelv ügyévé.

Mi más jellemezhetné jobban egy nép kultúráját, jellegzetességeit, mint a nyelv, amely kifejezi a nemzet egységét, különállóságát, sajátosságát. A nyelv kapcsolatot teremt, épít, rombol, lehet gazdag vagy szegényes, de egyetlen tulajdonságra örök érvényű: ha a beszélő anyanyelveként kezeli szavait, akkor egyedivé emeli a nyelv használóját is, különösen itt, Magyarországon. A világ egyik legnehezebb nyelvét beszélhetjük, és ezt áldásként kell kezelnünk, nem pedig eldobnunk ezt a színes, ezer meg ezer lehetőséget kínáló valamit, hogy aztán más kultúrák, nemzetek szavaival aggassuk fel újra, s tegyünk úgy, mintha sajátunk lenne, vagy egyszerűen pökhendi módon vessük oda az ember elé: „tessék használni!” A 18. századi nyelvújítás több mint tízezer szóval gyarapította szókincsünket, melynek köszönhetően ma aligha van szüksége az idegenhez nyúlni egy átlagos, nem is feltétlenül kifinomult magyart beszélő embernek ahhoz, hogy kifejezze mindennapi gondolatait. Manapság azonban nem csak honi nyelvről alkotott fogalmunk, de a „szabatos” kifejezés is új jelentést kaphat. A feltételes mód helyes, ugyanis van még időnk tenni a folyamat ellen, mely a külföldit akarja ránk erőltetni választékos nyelv gyanánt. Miért használnánk más szavakat, ha nekünk is megvannak a sajátjaink? Miért lopnánk öltözéket, ha ruhatárunk éppen megfelelő nagyságú? Maga a gondolat is abszurd, hisz nincs rá szükségünk!

Természetesen magam is meg tudom érteni, ha egy szöveg szerzője a szóismétlés elkerülése végett egy-egy idegen alakkal egészíti ki mondandóját, de mindenkinek vissza kell jutnia a kiindulási ponthoz, melynek használatával délután ismét vásárolni, nem pedig shoppingolni mehetünk a boltba és nem a szuper- vagy hipermarketbe, még ha ugyanarról a helyről is beszélünk. A médiában egyre gyakrabban elhangzó, tudományoskodó, idegen szövegeknek a mienknél még nagyobb pálfordulatra van szükségük ahhoz, hogy kellő mértékű változás következhessen be nyelvünkben. A ház és a tér közti távolság ugyanis aligha distancia, ha magyarul beszélünk, de a legnépszerűbb üdülőközpontok bemutatása esetén is érthetőbb, ha az újságíró nyaralási célpontokat, nem pedig desztinációkat említ. Természetesen – hogy teljes képet adjunk – ki kell térnünk a különböző, valóban szakszerű elemzést nyújtó írásokra, melyben elkerülhetetlen ezen szavak használata, és még az sem meglepő, ha ilyen esetekben az effajta alakok vannak többségben (elég ha csak az orvosi szakkifejezésekre gondolunk). Nem szabad azonban nyelvünket az egyre súlyosabb mértékben ránk zúduló folyamat kezére adnunk, hogy biztatóbb jövőképet teremthessünk magunk számára. Szurovecz Illés

30Y, avagy majdnem „PP” (Interjú a 30Y zenekarral) A tavaszi turné alkalmával városunkba is ellátogatott a sokak által kedvelt, pécsi buszjárat nevével illetett, méltán híres 30Y zenekar. Igazán hangulatos, bár kevésbé kényelmes körülmények között, az Ifiház lépcsőjén volt szerencsém őket tollvégre kapni. szakos vizsgabiztos nem akart átengedni, mert nem arról beszéltem, amiről kellett volna. Aztán a tanárom megmentett, hogy itt egy összehasonlító elemzést hallgattunk és mindez egy sokkal komolyabb előremutató munkára utal. Zoli: Gyakorlatilag az van, hogy az ember 18 éves koráig tanul és onnantól felejt. Laci: Igen. De utána is tanul, csak másképp: akkortól az ember megtanulja, hogy ha bejönnek a maffiózók a videótékába és kérik azt a kazettát a felső polcról, akkor azt oda kell adni, különben megvernek.

Csak: Miben változtatok ebben a közel egy évben, amikor is legutóbb városunkban játszottatok? Laci: Tükröztük a színpadot, ezen kívül más egyéb változtatásunk nem nagyon volt. Zoli: Hogy változtunk-e? Persze, végül is az ember mindig más. – Másabb a hangzás és másabbak a dallamok. Volt rátok valaki vagy valami hatással, hogy mindez így alakult? Laci: Mi alapból nem foglakozunk azzal, hogy ki mit mond. Ha valakinek a hatására, akkor az a bátyám, mert ő írta a legtöbb dalt. Abban, hogy dallamosabbak a dalok, másabb a hangzás, a park mozinak nagyon nagy szerepe van. Hogy nem egy stúdióban vettük fel, hanem gyakorlatilag egy nagy mozi helyen. De alapjában tudatos változtatási kényszer nem volt bennünk, nem is hiszem, hogy valaha lett volna. Zoli: Meg az van szerintem, hogy vannak, akik szeretnek summázni és történeteket elmondani egy bizonyos dologról, és vannak, akik nem szeretnek elmondani történet, pláne olyakat, amikben ők is benne vannak, hanem inkább csinálják, és talán ennyi. – Tudtok nekem mesélni néhány saját érettségis élményt? Endy: Én annyira emlékszem, hogy a barátaimmal elhatároztunk egy hónappal korábban, hogy tanulni fogunk. Aztán végül az érettségit megelőző napokban megpróbáltuk kitalálni, vajon mi lesz a témakör. De valahogy mégis tök jól megírtuk, nem voltunk annyira buta gyerekek. Laci: Én csak törit tanultam. Meg matekból bevágtam a bizonyításokat, mert tudtam, hogy abból lesz valamennyi pontom és már csak egy picikét kell hozzá produkálnom, hogy meg legyen a jó jegy. Emlékszem, hogy irodalom szóbelin Kölcseyt húztam és a „Vanitatum vanitasról” kellett volna beszélnem. De érettebb voltam valamennyivel és eszembe jutott József Attilának az egyik műve, amit rá lehet húzni. De a biológia

– Milyen volt a Muse előzenekaraként játszani? Ádi: Nagyon jó volt. Soha nem szóltunk úgy színpadon, mint akkor. Megkaptuk mindazt a hozzáállást, kedvességet, hogy szavunk nem lehet. Itthon ilyesmit nem sűrűn kapunk. Laci: Segítőkészek, problémamegoldóak voltak. Utána az egyik szervező olyat mondott, amit sosem fogok elfelejteni: „You were very professional.” – Mit jelent számotokra Pest és mit a vidék? Laci: Pest egy nagy falu. Zoli: Én tényleg nem kedvelem Pestet, mindenki nyomul, nem is mosolyognak az emberek. Az ottani barátaim szerint Budapesten kétféle ember van: aki Budán lakik, meg aki Budán szeretne. Szóval nem tudom, nekem fura, mert én nagyon kedvelem, ha éppen ott zenélünk, és ott töltünk néhány napot. Szeretünk a Lukácsban lubickolni, az egy nagyon jó hely. Meg imádjuk degeszre zabálni magunkat. Van a Moszkván egy Szent Jupát nevű étterem, oda szoktunk járni. Ádi: Akkora adagok vannak, hogy ki kell szedni a panírból a húst. Laci: El lehet veszni a neonfények között. Zoli: Ákos barátunknak hotelje van Pesten. Nála szállunk meg, ha a fővárosban vagyunk. Laci: Szóval szerintem Pestre felmenni és ott eltölteni néhány napot jó. De nem tudnék ott élni. Ádi: A vidéki élet pedig, vagyis számunkra Pécs, egy nagyváros. Viszont kellőképpen falu is, van zöldje is és mindene. Zoli: Igazából egy folyó kéne Pécsre és egy villamos. Mi az EKF-ben (Európa Kulturális Fővárosa) két dolgot kérünk: egy folyót és egy villamost. Egy folyót sok pici híddal és minden hídnál egy kocsmával. Meg egy csilingelő villamost. Laci: Esküszöm, egy patak is megtenné! Zoli: Eredetileg azt terveztük, hogy „PP” lesz a zenekar neve, vagyis patakot Pécsnek. De félreértették, és azt gondolták, hogy Patakit Pécsnek, így meghívták az Eddát. Laci: Vagy Patacsot Pécsnek és csináltak patacsot.

– Nálatok fontos az, hogy nem másnak, hanem magatoknak zenéltek. Mit jelent tehát számotokra zenélni? Laci: Ha abból indulok ki, hogy Ádival az emberi kapcsolat hogyan alakult ki, akkor azt mondanám, hogy mi már réges-rég tudtunk egymásról, de igazából nem nagyon váltottuk meg a világot. De amikor fent vagyunk a színpadon, vagy a próbateremben zenélünk, akkor egészen pontosan tudom, mire gondol, mit érez. Zoli: Mert így ismerjük meg egymást. Laci: Nem is feszengünk, hogy beszélgessünk például a világbékéről. De az, ami zene közben van, nagyon komoly. Egy sokkal intimebb dolog mindannyiunk között. Biztos ezért is nagyon nagy baj lenne, hogyha jó kollegák lennénk és emiatt esetleg félvállról vennénk a zenélést. Úgy nem egymásnak játszanánk, hanem valamilyen érdek reményében. Nagyon rossz lenne és valószínűleg kifelé is hallaná mindenki.

Zoli: Ha egy zenekar úgy épül föl, hogy a tagok nem zenében tudják elmondani egymásnak a közölnivalójukat, hanem másban, akkor ne zenekart csináljanak. Laci: Ez az egészben a lényeg. Az, hogy lejössz a színpadról és kialakul valami a közönséggel, az egy jó hozománya a zenélésnek, de alapvetően nem az a cél. Eddigi koncertjeik sem voltak piskóták, de úgy gondolom, hogy ez alkalommal – minden eddigi hangulatot felülmúlva – fergeteges estében lehetett részünk. Mindezt az öltöző ajtajában Endy is nagy buzgalommal kommentálta. Elmondása szerint „most tényleg igazán nagyot szólt”. Érezhető volt bennük valami feszültség, aminek tért engedett nyitni a békéscsabai közönség hangulata, így kizenélhették magukból a fölös magas frekvenciát. Tokai Sándor

Nőknek Régóta foglalkoztat, hogy ti, lányok miből vagytok. Addig vágom, hogy csonton hús, meg bőrön púder, a hajon meg festék. De akadnak rések az oldalbordás sztorin, hogy műtétből lett Éva és azonnal bűnözött. Bezzeg Ádám úgy ébredt aznap, hogy igen, ma ki kéne nézni a vízre riogatni a pontyot. Vagy legalább keszeget.

Egyébként furcsa ez a bűn dolog, benne van a férfi is – ebben, lám hasonlítunk (van gyenge pillanat) – „csak az asszony meg ne tudja”, míg a nő kéreti magát, hogy „ezt nem kéne”, de akkor már mindegy, mert nyelv a szájban, kéz a blúz alatt, az alma meg a fáról leszakadt, és onnan dorgálás jön. Az égből jövő mutatóujj ejnye-bejnyéje után paradicsom helyett valami savanyú (sors), ahol nincsenek finom gyümölcsök, sem nádas horgásztavak. De legalább a nő megmaradt. Őszintén, szerelmesen, bár még szőrös lábbal, de a bibliai trend sosem volt finnyás. Most viszont semmit sem értek. Mert leborotválódtak az őszinte vonások, mert köröm lett a rózsaszín. A legalapvetőbb határ férfi és nő között, az igazán fájós: hogy bár nem létezünk egymás nélkül, ami szép és jó, de képbe jön itt a horgászat harmadiknak, akivel a féltékeny asszony

mostohán bánik. Hiába a lelkesedés, hogy „nézd kicsim, ez a bot most akciós”. Mert leáldozott Róma rég, monogámia van, nincs harmadik, oda a pikkelyszagú vízpart szerelme, nem szívhatja szúnyog a nyakunkat, így fűnyírás közben fogalmazódik át a Karinthy mondás, hogy aszongya „Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást, hisz mindkettő mást akar: a nő a férfit, a férfi meg horgászni.” Nyári Imre

Gondolatok az érettségiről Mára már alapvető követelmény az érettségi, de 40-50 évvel ezelőtt inkább csak „álom” volt. Manapság érettségivel nehéz elhelyezkedni, ezért fontos, hogy az embernek legyen diplomája, nyelvvizsgája, így nagyobb esélye van jól fizető állásra. Mint a legtöbb korombeli, még én sem tudom, hogy mi is lesz majd 3 év múlva, amikor megkezdődik az érettségi és az azutáni egyetemi felvételi időszak. Bár ez még nem is csoda, hiszen minden korosztálynak mást és mást jelent. Az alsósoknak és a felsősöknek nem sok fogalmuk van a dologról. Igazából 7-8. osztályban kezdenek el „riogatni” minket a tanárok, hogy ideje lenne elkezdeni tanulni, de a legtöbben rájuk se hederítünk. A gimiseknek, szakközepeseknek évenként egyre jobban „szorul a hurok a nyakuk körül”, majd végül eljön az utolsó év. Elérkezik a szalagavató, a szerenád, a ballagás, azt követően pedig a vizsga időszaka. Amikor már kezedben van a bizonyítvány - és minden jegy minimum görbül - nagyon megkönnyebbülsz. A hab a tortán a bankett, amin kibulizhatja magát minden végzős diák. Sok sikert kívánok az idén érettségizőknek és eredményes felvételit... ☺ Nyeste Eszter

Két éve már nem félek annyira az érettségitől, mint azelőtt; angol nyelvből tettem előrehozott vizsgát és meglepően könnyűnek találtam. Úgy gondolom, mindenképpen érdemes a „tényleges” érettségi előtt minimum egy tantárgyból előrehozottat tenni. Nem árt ugyanis, ha ismerkedsz az érettségivel, tapasztalatokat szerzel, hogyan is működik. Ha sikeresen átesel egy ilyen vizsgán, akkor te is belátod majd: az érettségi nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik. Varga Ákos Egyre közelebb kerülünk a májushoz, amikor kezdetét veszi az érettségi vizsga időszaka. Mindenki hasonlóan és mégis másképpen gondol erre. Aki túl van rajta, örül. Akinek még messze van, nem fél. Azok, akik idén vesznek részt benne, kezdenek izgulni, készülni, és elkezdik kidolgozni, vagy épp másoktól begyűjteni a tételeket. Egyesek szerint az érettségi szóbeli része igazából egy szerencsejáték, nem tükrözi a négy (vagy több) évig tartó hajtást. Ebben valószínűleg igazuk van, hiszen előfordult már, hogy aki addig nem sokat foglalkozott a tanulással - egy könnyű tételt kihúzva - jó eredményt ért el, de megtörtént már az ellenkezője is: egy jó tanuló is kihúzhatja pont azt az egy témát, ami eddig kimaradt az életéből. Az írásbeli esetében azonban ezek a dolgok már nem mondhatók el. Elég sokan egyetértünk abban, hogy nagyban múlik a siker a jó íráskészségen. Nagyon sok sikert és szép eredményeket kívánok a végzősöknek! Varga Nelli

Alapvetően a téma fontosságát emeli ki a tény, hogy az érettségivel kapcsolatban rengeteg közhelyet tudunk megfogalmazni: „az érettségi fontos”, vagy hogy „tanulj fiam, mert ha nem érettségizel le, nem lehet belőled semmi”. Közhelyek, de örök igazságok. Az érettségi menlevelet jelent a felsőoktatásba, manapság pedig – meglátásom szerint – már-már lehetetlen elkerülni a procedúrát. A diák dolgát azonban aligha könnyítik meg a folyamatos változtatások, a dilemmák, az újabbnál újabb reformjavaslatok, az állandó bizonytalanság. Egy kilencedikes gyerek sem tud úgy tervezni az érettségivel kapcsolatos döntéseit illetően, hogy azokon biztosan ne kelljen módosítania, hisz néhány esztendő alatt sok mindent alakíthatnak át. Egy élet múlhat az effajta változtatásokon, történjen az jó vagy rossz irányba. Sokéves munka, sőt egy álom veszhet kárba, ha a tanuló nem éber és nem próbál a lehető legtöbb szempontból helytállni. Mert akárhogy is nézzük: a java rajtunk múlik! Szurovecz Illés

Telnek a napok, a hetek, egyre közelebb kerülünk a nyárhoz. Idén azonban a szünet mellett egy másik, nagy esemény is vár rám: az érettségi. Az egykori végzősöktől csupa bátorító, nyugtatgató mondatot hallok („Ugyan már, semmiség!”), míg a tanároktól ijesztő szózatokat („Ha így folytatjátok, nem fog sikerülni az érettségi!”). Néha belegondolok, mennyi mindent kéne tennem: tételeket kidolgozni, rég porosodó füzeteket felütni és még sok – a diákság körében hideglelős borzongást keltő – dolgot. Ilyenkor általában leintem magam, hiszen még an�nyi időm van addig… Pedig igazából nem is olyan sok! Lehet, hogy el kéne kezdenem izgulni? Akárhogyan is, ha legközelebb tollat ragadok, nem ártana már a tételeket körmölni. Á, majd holnap… Kölcsey Attila

Béke Csak akkor lehet béke, amikor nincsen háború? Környezetünkben nincsenek olyan állapotok, mint ahol az emberek az életükért küzdenek nap, mint nap. Megvan mindenünk, amire szükségünk lehet: család, barátok és még sorolhatnám. Még ha néha kicsit nehéz is, remek kis városban élünk. Ismerjük a nehezebb sorsú országok történetét, a borzalmakat, amiket a hírekben látunk. Ennek ellenére nem ismerjük a békét. Pedig itt nincs háború. Szerintem sokféle béke van a világon. Nem lehet mindenki egyszerre elégedett, de mindig akadnak olyan percek, amik a béke érzetét kelthetnék bennünk. Karácsonykor is ez vesz körül, még ha rövid időre is. A békét elérhetjük egy kis társaságon belül is, mikor mindenkit ugyanazon cél vezérel, és nem foglalkoznak mással, a valósággal. Olyan, mintha egy láthatatlan fal venné körül őket, mely védelmet is nyújt számukra. A kisgyerek mellett még ott van az anyukája, de idővel egyedül kell szembesülnünk a világgal, amilyen valójában. Béke lehet akkor is, amikor egy számunkra kedves személ�lyel töltünk el egy délutánt. Amikor jól érezzük magunkat, és nyugodtak vagyunk. A legtökéletesebb béke a vihar előtti állapot. A csend, amiben benne van minden,

mégis olyan egyszerű. Nyugodt és békés. Minden a helyérekerül. Ez az állapot azonban sosem tarthat örökké. Ahogy a virág is elhervad, úgy ez is megszűnhet egy időre. De nem múlik ki véglegesen. Mindenkiben ott van egy kis része, így sosem feledhetjük el. Sokan érzik életüket olyannak, mint egy háborgó tenger és szerintük nincsen béke. Pedig mindenütt ott van az apró részletekben, az élet elfogadásában, hogy nem válthatja meg egy ember a világot. De ez nem is egy ember feladata, a titok az összefogásban van. Fontos, hogy felismerjük, a béke igenis életünk része. Sajnos sokan nem mondhatják el, mert nem tudják. Vagy nem ismerik fel?

Lighti Galactik Tokai Sándor

Slyuch Klaudia

Dumaszínház Interjú a humor két nagyágyújával A stand-up comedy két nagyágyúja, Kovács András Péter és Dombóvári István látogatott el nemrégiben Békéscsabára, hogy humoros műsorukkal szórakoztassák a műfaj kedvelőit. Az előadás szenzációsra sikeredett: az arc- és a rekeszizmok dolgoztak rendesen, néhányan többször is a nevetéstől könnyes szemeiket törölgették. Fellépést követően lehetőség nyílt beszélgetni a két humoristával.

CSAK: Mikor kezdtétek a nevettetést? Kovács András Péter: Én gyakorlatilag akkor, amikor a stand-up comedy kezdődött Magyarországon, a Godot Dumaszínház megalakulásakor 2004 januárjában. Az én szerencsém az, hogy a „színrelépésem” tényleg egyidős magával a Dumaszínházzal, és még annyira kiforratlan volt, hogy volt lehetőségem kísérletezni. Dombinak, illetve akik már később jöttek, már ott voltunk mi „etalonnak”, tehát nekik már fel kellett kötni a gatyát. Dombóvári István: Igen, ők már tényleg kitaposták az utat, lerakták az alapokat. Mi a második generáció vagyunk, ahogy ők hívnak minket. Mi egy évvel később kezdtük. K.A.P.: Ők a pisisek… D.I.: Igen, igen, előfordul még… Jómagam 2005-ben kezdtem, annak is 4 éve. – Honnan jött az ötlet? Miért pont ez? D.I.: A mulatós zene már foglalt volt. K.A.P.: Nem tudom, nekem teljesen véletlenül és váratlanul jött, én nem is a Godot-ba jelentkeztem, hanem egy másik helyre, de az behalt. Pár hónapra rá megalakult a Godot Dumaszínház és akik oda átmentek, megadták a telefonszámomat Litkai Gergőnek. Tehát végülis a stand-up választott engem és nem én a stand-up-ot. Dombinál meg szerintem egyértelmű, hogy miért. D.I.: Én odapofátlankodtam a Fábry Show-ba az utca embereként és nekem maga Fábry hívta fel a figyelmemet, hogy el lehet menni a Godot-ba. Be is engedtek vesztükre, azóta ott vagyok. – Mi a legjobb élményetek az eddigi stand-up-os pályátok során? K.A.P.: Nekem az volt a legjobb, amikor egy menyas�szony nekem adta a bugyiját a lánybúcsúzó vendégasztaltól. Persze nem azt, ami rajta volt, hanem amit ott kapott ajándékba a barátnőitől. Tehát nem kell rosszra gondolni, bár szeretném úgy kiszínezni a történetet, hogy úgy hasson (nevet). Ezt szakmai sikerként könyvelem el, illetve kaptam egy Karinthy-gyűrűt, aminek nagyon örültem. D.I.: Húú, nekem nincs ilyen markáns élményem, sajnos. Szerencsére minden este élmény, minden este működik, nincs olyan igazi szignifikáns. Nekem díjam nincsen. Próbáltam már elhozni egy-két helyről, de észrevették.

– Kit volt a legnehezebb megnevettetni, milyen közönséget? K.A.P.: Nekem egyszer mondták, hogy vannak angolok is a társaságban, úgyhogy majd mondjak el néhány poént angolul. Elkezdtem magyarul a műsort és eszembe jutott, hogy ott ülnek az angolok, erre csak annyit mondtam nekik: „Hi, my name is András Péter Kovács and I am the comedian” (nevet). Hogy tudják, a többiek miért nevetnek. D.I.: A céges rendezvényeken meg az van az emberek arcán, hogy „ez az egy szabadnapom lenne a héten, erre itt kell lenni, ez a csapatépítési tréningünk, ráadásul a főnök figyel a sarokból, hogy röhögünk-e”. Ezek a legnehezebbek. – Hogyan döntitek el, hogy milyen poénok kerülnek adásba? Csak úgy ott a színpadon magától jön, vagy leültök és megbeszélitek? K.A.P.: Magától jön. Elkezdünk improvizálni és aztán lesz, ahogy lesz. Nem, igazából ki van ez találva (nevet). D.I.: A tévéműsor azért bizonyos fokú szerkesztést igényel. De ha látom, hogy nem nevetnek azon, amit én ma estére szántam, akkor természetesen váltok. Ez már rutin kérdése. Az a lényeg, hogy röhögjenek. K.A.P.: A mi humorista szemszögünk mellé bejön egy másik, a tévés szemszög, amit a producerünk képvisel. Van, hogy a két szemszög ellenkezik egymással. – Volt már olyan, mikor nagyon „beégtetek”? K.A.P.: Volt persze. Az a humorista, aki azt mondja, hogy nem volt, hazudik. Ezekből a beégésekből tanulsz, és merni kell vállalni a kockázatot. Amikor még kezdők voltunk, akkor mi is nagyokat buktunk időnként. Volt, amikor azt hittük, hogy most már senki sem fog nevetni. D.I.: Szerencsére inkább csak korábban voltak ilyen bakik, de a végére annak is kikanyarítottunk valamit. Olyan nem volt, hogy teljes csönd lett volna a végéig (nevet). – Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdésekre. Jónéhányan várjuk a hétfői adásokat a tévében, valamint a békéscsabai és a gyulai „dumás” fellépéseket. Nyeste Eszter

Lovas nemzet ló nélkül? Álljon itt néhány adat érdekességként:

„Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik...” /Anatole Ferenc/ Tudjuk jól: a mese rólunk is szól. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” − fohászkodtak Európa szerte kalandozásaink korában. Őseink is könnyű és gyorslábú lovaiknak, pusztai harcmodoruknak köszönhették „jó hírnevüket”. Kora tavasszal indultak el nyugatra és ugyanaz az állomány érkezett vis�sza télre. Közben végigszáguldottak a Duna mentén, a német területeken átkeltek az Alpokon, majd végül a Pó síkságon keresztül tértek haza. Aki ugyanezt az utat ma turistaként, 80–130 lóerős autóval, jól kiépített sztrádákon teszi meg, némi halvány képet alkothat e teljesítmény nagyságáról. Lovas nemzet vagyunk hát. Lovas nemzet ló nélkül. Nagyhírű lótenyésztésünknek sokkal inkább dicső múltja, mint bíztató jelene van. Beszédes számok tanúskodnak erről: 1895-ben kereken 2 millió lovunk volt, 1958-ban 724.000, 1987ben már csupán 88.000.

A világon ma már több száz lófajtát tartanak nyilván. A világ legkisebb fajtája a falabella, melynek marmagassága felnőtt korában sem haladja meg a 70-75 cm-t. A világ legnagyobb testű lófajtája az angliai shire, marmagassága elérheti a 2 métert is, és nem ritkák az 1200 kg-os egyedek sem. Ennek ellenére a shire rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, könnyen kezelhető, mármár „birkatürelmű” fajta. A világ leggyorsabb lovai az angol telivérek, hiszen ezt a fajtát évszázadokon át a gyorsaságra és a kimagasló állóképességre tenyésztették. Képesek elérni 60-70 km/h sebességet. A magas ugratás világcsúcsát 1949 óta Alberto Moralles chilei kapitány tartja 243 cm-rel! A távolugrásban André Ferreia jegyzi a világrekordot, amely 8,4 méter. Kincsemet, a többszörös díjnyertes magyarországi versenylovat „A verhetetlen” néven emlegetik. A kis sárga kanca 54 futásból 54 alkalommal győzött, így bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. Perei Andrea

Utazás a Marsra Volt egyszer egy fiú, Ubul, de a barátai csak Ubinak hívták. Egy galaktikus útra készült világéletében. Minden nap kapott apukájától kiflire valót, hiszen az univerzumban a kifli az úr. Egyik nap úgy döntött, hogy megfejti a proton polaritást, mely összefüggésben áll az Ifiházban működő fluxus kondenzátorral. Iskolás teendőivel végezve hazabattyogott és nekilátott a nagy misztikum megfejtésének. Hosszas kísérletezés után, a harminckettedik és a harmincharmadik doboz gumicukor között rájött, hogy valójában az antigravitációs kaput sikerült kinyitnia, mely egy másik dimenzióba repíti el akadályok nélkül. De nem volt elég bátorsága, hogy beleugorjon a kapuba, ahogy a TV-ben is szokták a nagymenő színészek, ezért segítséget kért képzeletbeli barátjától, aki egy féllábú, félkezű, menyétarcú, sebhelyes mongúz volt, de Ubinak csak Tihamér. Tihamér azt tanácsolta Ubinak, hogy nyugodtan ugorjon bele a kapuba, nem lesz baja. De Ubi még mindig félt, így hát megkérdezte a másik képzeletbeli barátját (Ennek a barátjának fából volt az egyik lába és nem tudott normálisan beszélni, ezért nagyon furcsán néztek rá a virágpiacon, mikor virágszárat szeretett volna vásárolni.). A bátorítást ettől a képzeletbeli barátjától is megkapta. Most már tényleg nem tudott mit tenni, muszáj volt bevállalnia. Beleugrott a kapuba és ekkor látta meg, hogy valójában az nem egy kapu volt, hanem egy nagyfeszültségű villanykábel gerjesztett állapotban, és egy dimenzió kapuhoz hasonló formát öltött. De ekkor már késő volt, Ubi a voltok közé vetette magát, Amper úr és Volt(er) nagyon megbüntették és azóta iszonya van az áramtól. A tanulság ebből a bugyuta meséből: Sose ugrálj bele dimenziókapunak tűnő tárgyakba, és sose menj gereblye és kiskanál nélkül kekszet kapálni. Andreaszjan Péter

The Unborn - A túlvilág szülötte Félnem kellett volna? Első látásra egy újabb japán horror remake-jének is tűnhet „A túlvilág szülötte”, erről azonban szó sincs: a jól bevált (mellesleg unalomig elhasznált) kliséket és történeti elemeket pakolták bele egy filmbe, amely összességében minden, csak nem félelmetes.

Casey Beldon (Odette Yustman – Cloverfield) egyetemista lányka, akit furcsa álmok gyötörnek szellemkisfiúkról és félelmetes kutyákról. A dolog akkor kezd komolyra fordulni, mikor egy család két gyerekére felügyel, természetesen éjszaka. Az egyik kissrác elég durván viselkedik, olyannyira, hogy főhősnőnket arcon is pattintja egy piperetükörrel. Caseyt pár nappal később a rémálmokon kívül már látomások is ijesztgetik, az egész helyzet kezd eldurvulni. Így a lány segítségért fordul egy igazi profihoz, Sendak rabbihoz (Gary Oldman – Az ötödik elem, Sötét lovag, Harry Potter filmek), aki megpróbálja felgöngyölíteni a misztikus esetet. Időközben előkerül a nagymama és segítségével Casey felfed egy a náci Németországba (hát hova máshova…) visszanyúló családi titkot, így fény derül a démoni lény kilétére és céljára is. A lánynak tehát sürgősen megoldást kell találnia, mielőtt a túlvilági erők áldozatává válik és elveszíti szeretteit is. Már a történet sem nevezhető kifejezetten eredetinek, a megvalósítás pedig kiváltképpen sablonosra sikerült David S. Goyer rendezőnek, aki egyébként az új Batman filmek és a Penge trilógia írójaként is tevékenykedett. Tényleg olyan, mintha egy japán horror-remake-et néznénk, néhány, az Ördögűzőből kilopott jelenettel megspékelve. A kicsavart testű nyugdíjas bácsitól kezdve az emeletről lábát lelógató durva kinézetű kisfiún át a démonirtó szertartásig szinte minden ismerős lesz korábbi horrorokból. Ezzel alapjában véve még nem is lenne komolyabb probléma, rettegni lehetne egy klisékkel teli sztorin is. Ám amikor a feszültséget is agyonhasznált eszközök rendezetlen használatával próbálják megteremteni, ott már valami nem stimmel, ez pedig a minőség rovására megy. Nem arról van szó, hogy nem lehet félni az „Unborn”-on. Van néhány egészen ijesztőre megkomponált jelenet, ez tény. A tapasztalt horror rajongóknak ez azonban kevés lesz ahhoz, hogy élvezzék a filmet.

Én nem vagyok a félős filmek elkötelezett híve, mégis azt kell mondanom, hogy „A túlvilág szülötte” mindent egybevetve nem elég félelmetes ahhoz, hogy horrorként lehessen számon tartani. Itt pedig még arról sincs szó, hogy a jól megírt forgatókönyv egy korrekt misztikus thriller színvonalára emeli az alkotást. A párbeszédek magas szinten semmitmondóak, túl vannak lihegve és csak két „parás” jelenet közti átvezetőként szolgálnak. David S. Goyer ennél sokkal többre lett volna képes… Aki viszont nagyon sokat hozzátesz az amúgy több sebből vérző filmhez, az Odette Yustman. A fiatal színésznő a szegényes forgatókönyv ellenére is egészen jól érvényesül a vásznon, játékával pedig eléri azt, ami egy ilyen filmnél a legfontosabb: aggódni kezdünk karaktere sorsáért. Azért azt hozzátenném, hogy a legjobb jeleneteihez erősen hozzájárul lenge öltözete is, de az már csak részletkérdés. ☺ Az effektekért ugyancsak dicséret jár a készítőknek. A félelemfaktort növelik a profin kidolgozott lények. Maga a démoni kisfiú vagy a csavart testű bácsi kinézete is kellően groteszk és visszataszító. Tehát, ezek a külsőségek is dobnak egy picit a színvonalon. Ám selejtes alapanyaggal nem lehet csodát tenni. Hiába a néhány ijesztő jelenet, Odette Yustman alakítása és a pofás effektek, „A túlvilág szülötte” alig-alig éri el egy átlagos horrorfilm színvonalát. Ez pedig kizárólag a sablonos, agyonhasznált megoldásoknak és az ötlettelenségnek köszönhető. Számomra Goyer neve garancia volt egy élvezhető filmre, de csalódnom kellett: gyengébb fajta, „egyszer nézhető” tinihorrort hozott össze, amely gyengesége ellenére is hatalmas bevételeket kasszíroz világszerte. Remélhetőleg Casey kellően messze űzte a démoni erőket ahhoz, hogy ennek a filmnek soha ne készüljön folytatása… Varga Ákos

VIP veletek, értetek A Városi Ifjúsági Parlament a Dél-alföldi Régió egyik meghatározó ifjúsági kezdeményezése. Büszkék lehetünk arra, hogy a Békéscsabai Diákönkormányzat, a Dök-segítők munkaközössége, az Ifjúsági Ház Patent Diákirodája és az iskolák igazgatói, tanárai közreműködésével 1998 óta folyamatosan, illetve 4 éve már évente kétszer is megszervezzük a VIP-et. Diákként egy jól (vagy kevésbé jól) sikerült napnak tűnhet egy-egy VIP, de a felnőttek nagyon sokat kapnak ilyenkor tőletek. Visszajelzéseket, hangulatjelentést arról, hogyan élitek meg a diákéveket, milyen hatások érnek benneteket, milyen közösségek működnek, hogyan látjátok a körülöttetek lévő világot, a várost, az iskolátokat, mit hiányoltok, miben közreműködnétek. Persze hetekbe telik, mire elindul valami változás a VIP után, de a következőn már be tudunk számolni arról, hogy milyen folyamatok kezdeményezése indult el a közreműködésetekkel. Néhány adat a tavaszi VIP-ről: Az április 1-jei ifjúsági parlamenten 19 diákönkormányzat képviseltette magát 220 résztvevővel. A program megvalósulását 20 közreműködő (a Békéscsabai Diákönkormányzat, a Dök-segítő pedagógusok és a Patent Diákiroda részéről) segítette (összesen 240 fő). Ez volt az első alkalom, amikor iskolaigazgató nyitotta meg a VIP-et, mégpedig Matyuska Ferenc, a KÖZGÉ igazgatója személyében. Az idén nyolc szekcióban dolgoztak a részvevők a nyitó plenáris ülést követően, melyek közül öt foglalkozást diákok vezettek, akik előzetesen mentálhigiénés szakemberrel és kortárssegítőkkel készültek fel a munkára. A szekciókat nem formális módszerekkel vezették, azaz nem a hagyományosan megszokott iskolai tanórai keretekben zajlott a délelőtt, hanem sok játékkal, beszélgetéssel, személyes élmények megosztásával. Ez természetesen sokaknak lehetett szokatlan, mivel másfajta bevonódást, élményeket jelentett, így talán többet is vittetek magatokkal, mintha előadásokat hallgattatok volna. Talán ennek köszönhető, hogy a rendezvényt záró plenáris ülésen is sokan voltatok kíváncsiak a szekciót vezető diáktársaitok tapasztalataira és összegzésére.

A Dél-alföldi Regionális Közművelődési Egyesület idén kilencedik alkalommal hirdeti meg általános iskolák, középiskolák, kollégiumok diákrádiósai és diákújságírói számára

nyári táborát Ideje: Helye: Részvételi díj:

2009. július 6-11. Békéscsaba, Szent István Egyetem, Alma Mater Hostel (www.almamaterhostel.extra.hu) 15.000,- Ft/fő

A képzésekre a jelentkezés határideje: 2009. június 10. A képzésre 12 év felettieket várunk! Az egyhetes tábor időtartamára teljes ellátást, komplex szakmai és élménydús szabadidős programot biztosítanak. A diákújságíró és diákrádiós csoport tagjai alapvető műfaji sajátosságokkal ismerkedhetnek meg, illetve az elméleti képzésen túl a tábor ideje alatt újságot készítenek, működtetik a tábor rádióját, felkészült média szakemberek irányításával. A továbbképzésre jelentkezők a fenti témákban elmélyültebb, elsősorban gyakorlati ismereteket kaphatnak. Jelentkezés módja: jelentkezési lapon. Egy intézmény több jelentkezőt is küldhet. A jelentkező a részletes tudnivalókról a tábort megelőzően a megadott levélcímen illetve e-mailben kap értesítést. További információ kérhető Kölcseyné Balázs Máriától az alábbi címeken. Dél-alföldi Regionális Közművelődési Egyesület 5600 Békéscsaba, Orosházi út 32. Tel: 66/442-122 e-mail: [email protected]

A VIP megrendezését, a Békéscsabai Diákönkormányzat és a Patent Diákiroda működését Békéscsaba MJV Önkormányzata támogatja. A „Körös körül ifjúság” – Békés Megyei Ifjúsági Szolgáltató Központ működést a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatja. Zsótér Mária A CSAK megjelenését 2009-ben a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa támogatja. A "Gyermek és ifjúsági szervezetek által kiadott médiatermékek valamint egyéb kiadványaik támogatására" kiírt pályázaton a Táliber Alapítvány "CSAKazértis - békéscsabai diáklapért" pályázata 560.000 Ft vissza nem térítendő támogatásban részesült. A CSAK megjelenését támogatja Békéscsabai Megyei Jogú Város Önkormányzata.

Minden reggel ágyba viszem a páromnak a kávét. Neki már csak meg kell darálnia... * Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni. * Annak, hogy ne tapadjanak össze a rizsszemek főzés közben, az a titka, hogy egyenként kell megfőzni őket. * Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort: – Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet? A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja: – Rendben. A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja: – Pontosan 87 juha van itt a környéken. – Igaza van. – válaszolja a pásztor. – Válasszon ki egy juhot magának. A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal: – Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja? A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja: – Maga tanácsadó. – Honnan jött rá? – kérdezi. – Nem volt nehéz. – feleli a pásztor. – Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!

A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy melyikük munkája volt előbb a földön. – Mi építettük fel a gízai piramisokat – mondja a kőműves –, tehát először mi léteztünk. – Dehogy! - tiltakozik fejét rázva az ács. – Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját. Erre a villanyszerelő kuncogni kezd. – Mi olyan vicces? – kérdi az ács. – A teremtés első napján Isten azt mondta: "Legyen világosság!" – magyarázza a villanyszerelő – és addigra mi már lefektettük a kábeleket! * Lemegy a vendég a hotel recepciójára és így szól az angolul nem túl jól beszélő portáshoz: – Good morning! Please call me a taxi! – Oh, good morning Mr. Ataxi, how are you today? * A nyári szünidő az az időszak, amikor a szülők rájönnek, hogy a pedagógusok alulfizetettek... * – Te Gizike, nagyon szépen fejlődik az osztályod! Arra a kérdésre, hogy ki volt a legnagyobb királyunk, már csak nyolcan írták, hogy a Burger King! * A fizika tanár felelteti Pistikét. – Na, Pistike, légy szíves mutasd be nekem az ampermérőt! – Tanár úr, bemutatom az ampermérőt, ampermérő–tanár úr... Kérem, ismerjék meg egymást. * Irodalom órán: – Pistike, neked ki a kedvenc íród? – A papám. Ő szokta írni az igazolásokat, amikor nem jövök iskolába.

Csak Békéscsabai Városi Diákújság 2009/3. szám Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Balonka Tibor, Boldog Anna, Csontos Erika, Kárpáti Zoltán, Komlósi Dóra, Kölcsey Attila, Mátyás Kinga, Németh Réka, Nyári Imre, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Tokai Sándor, Varga Ákos, Varga Nelli, Vidó Judit, Korcsok Gábor Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina, Varga Tamás Megjelenik 2000 példányban. Támogatók: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sportbizottsága Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a [email protected] e-mail címen, vagy személyesen szerdánként 15 órakor a Diáktanyán (Kinizsi u. 20.).