A Békéscsabai Városi Diákújság április-május

... mert csak

A Békéscsabai Városi Diákújság 2011. április-május

Kulturális kocsmatúra Rajz jobb agyféltekével Álomháború filmkritika

Árral szemben könyvajánló Véradás, és ami mögötte van Szumó és bográcsozás (SZIE)

2011. április-május

Programok VII. Középiskolai Sportparádé Időpont: 2011. május 26. 8.00 – 14.00 óráig Helyszín: Békéscsabai Városi Sportcsarnok és külterületei, környező iskolák sportpályái Elérhetőség: Polgármesteri Hivatal, Kormos Mihály E-mail: [email protected] Trianon Emléknap Időpont: 2011. június 4. Helyszín: Trianon Emlékműnél Szervező: Polgármesteri Hivatal Oktatási, Közművelődési és Sport Osztály

XI. Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé Időpont: 2011. június 10-13. Helyszín: Békéscsaba, Városi Sportcsarnok és zöldövezete Elérhetőség: Szabó Ágnes Tel.: 30/458-8481 E-mail: [email protected] Békéscsabai Ünnepi Könyvhét Időpont: 2011. június 2-4. Helyszín: Csaba Center aula Elérhetőség: Polgármesteri Hivatal Oktatási, Közművelődési és Sport Osztály (66/452-252/2513)

Paintball Verseny a Póstelek Kupáért Időpont: 2011. június 10–12. Helyszín: Békéscsaba - Pósteleki Szabadidő Park Elérhetőség: Váradi Ágnes Tel.: 06-70/6363-001 Városházi Esték Időpont: 2011. június 17. – 2011. július 10. Helyszín: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díszudvarán Elérhetőség: Albert Katalin Tel.: 20/590-5015 Honlap: www.varoshaziestek.hu Szent Iván-éji tűzugrás Időpont: 2011. június 25. Helyszín: Városháza előtti tér Szervező: Balassi Táncegyüttes Elérhetőség: Mlinár Pál Tel.: 66/631-367

Vágyom Prózai vajúdás Szavad panasz - enyhíteném, Arcod tavasz - érinteném, Ajkad vigasz - megkóstolnám, Tested viasz - olvasztanám.

Kovács Gergő ’10.11.07.

Olykor az ember vágyakozva hajol a félhomályba burkolózó papír fölé. Bizarr belső kényszer préselné ki az ujjain keresztül zaklatott lelkének szavakba öntött mását, de akkor az ész rájön: nem megy. Kéjes ábrándokba bújt meztelen prózaiság kecsegtet a megkönnyebbülés érzetével, de az ész még mindig nem enged. Aztán a ceruza sercegni kezd, suttogva lobban láng a lélek állóvizén, de a mozdulat hirtelen megszakad, a jól ismert apró, kerek vonalak elnémulnak. Összegyűrt lapok, halk düh és koppanó radír. Egy csésze tea jelenik meg az asztalon. A kanál ütemes csengése kattogó óraként várja türel-

metlenül a mű létrejöttét. Újabb papír kerül elő, a ceruza ismét harcba indul. Keserédes szavak születnek a lapon: élet és halál váltja egymást egy vadul hullámzó tenger belső magányában. A tea elfogy, a kéz a karfán pihen. Megszületett. Szurovecz Illés

Ül a sarkon egy koldus, kezében fehér bot, előtte kalap, a kalap előtt tábla: vak. Egy járókelő pénz helyett egy fémdarabot dob a kalapba, mire a koldus megszólal: – Uram, ez nem pénz! – Hohó! Ha maga vak, honnan tudja, mit dobtam a kalapjába? – Nem én vagyok vak, hanem az öcsém. Csak megkért, hogy vigyázzak a placcra, mert el kellett mennie. – Hova kellett mennie? – Moziba.


Mi lesz veled, Agóra? Hosszú ideje napirenden van három nagyszabású beruházás Békéscsabán, amelyek kivitelezése – különböző okokból – egyelőre várat magára. A városvezetés eltökélt mind az Agóra, mind pedig a belvárosi rehabilitáció és a Kalandpark létrehozásában is. A késés okairól és a körülményekről Opauszki Zoltán kabinetfőnököt kérdeztük. – Az Agóra 2010 tavaszára tervezett kivitelezése még mindig nem kezdődött el különböző jogi problémák miatt (lásd keretes írásunk – A szerk.). Előfordulhat, hogy kicsúsznak a határidőből, és az Agóra soha sem épül fel? – A jelenlegi támogatási szerződés értelmében 2012 végéig kell felépülnie az Agórának. Ha ezt mégsem tudnánk valamilyen okból tartani, a határidő módosítására csak brüsszeli jóváhagyással volna lehetőségünk. Ez sajnos nem egyedi eset az országban, hisz hasonló, hosszan elhúzódó projektekre számos példa van, gondoljunk csak a Szegeden vagy éppen Debrecenben is évek óta húzódó villamos projektekre. Ennek elsősorban az az oka, hogy azok a cégek, akik rendszeresen megtámadják a közbeszerzési pályázatok döntéseit, eredményeit, illetve az esetleges új kiírásokat, semmiféle szankcióval nem sújthatóak a jelenlegi jogi szabályozás értelmében. Ez a helyzet az Agóra esetében is. – A céldátum tehát marad 2012? – Igen, de ha ezt tartani akarjuk, idén nyáron el kell kezdenünk a kivitelezést. Tény, hogy szorít minket az idő. – Térjünk át egy másik nagyszabású beruházásra, a belváros rehabilitációjára. A tervek szerint idén öt projektelemet kezdenek el megvalósítani, s ennek egy részét már a következő hónapokban. Tartani tudják a határidőt? – Remélhetőleg nyár közepén, végén indíthatjuk a kivitelezést, de

ez nem rajtunk múlik, hisz már csak a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogató döntésére és a támogatási szerződés megkötésére várunk. Ha a döntés megszületik, aláírjuk a támogatási szerződést, zöld utat kaphatunk a fejlesztés megkezdésére. – Az a céljuk, hogy ismét a Szent István tér környéke legyen a város igazi központja, és ne a Csaba Center? – Azt gondolom, a kettő békésen megfér egymás mellett, a bevásárlóközpont a shoppingolás terepe, a történelmi belváros a pihenés, a gasztronómia, a szórakozás ideális helyszíne lehet. Szeretnénk visszaadni a történelmi belvárost a családoknak, a gyerekeknek, a gyalogosoknak. Az a szándékunk, hogy a lakosoknak lehetőségük legyen beülni egy-egy vendéglőbe, cukrászdába vagy kávézóba, és közben egy impozáns sétatéren töltsék el a szabadidejüket. Az új központ alkalmas lenne számos rendezvény, például a karácsonyi vásár, vagy a Városházi Esték lebonyolítására is. Életet akarunk lehelni a belvárosba. – A harmadik fontos turisztikai fejlesztés a Kalandpark, amelynek megvalósítására 2009-ben nyertek pályázatot. Akkor 2010-re tervezték a munkálatok befejezését, azonban az alultervezett költségek miatt vissza kellett lépni. – Így van, a város felbontotta a támogatási szerződést, hisz nem tudta, és nem is akarta előteremteni azt a többletforrást, amely szükség lett volna. Úgy döntöttünk, hogy átdolgozzuk, ésszerűsítjük a terveket, és

egy új, a teljes akcióterületet érintő kiemelt kormányzati projektben próbáljuk meg sikerre vinni azokat. – Tehát továbbra is úgy tűnik, hogy lesz Kalandpark? – Igen, mindent megteszünk ennek érdekében. Több csatornán keresztül lobbizunk az ügyben, de az idő ebben az esetben is fontos tényező, hiszen csak idén van lehetőségünk a kiemelt projektekre szánt uniós forrásokra pályázni. Óriási a verseny az önkormányzatok között, de igyekszünk megvalósítani az elképzeléseket. Szurovecz Illés Az Agóra egy új, többfunkciós kulturális központ lesz a jelenlegi Ifiház helyén, amely lehetőséget ad koncertek, rendezvények lebonyolítására, illetve a szabadidő hasznos eltöltésére is. A tervek szerint a Derkovits sort teljesen mentesítik majd az autós forgalomtól, ezzel is biztosítva a csendes környezetet. Az eredeti tervek szerint már tavaly elkezdődött volna az Ifiház bontása, a pályázaton harmadikként végző cég azonban megtámadta a döntést, így új kiírásra volt szükség. A januári közgyűlésen erről döntött is a testület, Vantara Gyula polgármester pedig két hónapos, gyorsított eljárást ígért.

Bemegy a cowboy a kocsmába és kér egy whiskyt. Csendesen iszogatja, hozzá pedig gyönyörű, tökéletes karikákat ereget a szivarjából. Egyszer csak egy nagydarab indián kocogtatja meg a vállát: – Ide figyelj sápadtarcú, nagy bajban leszel, ha nem hagyod abba az anyázást!


Szumó és bográcsozás Füst, sok bogrács és még több ember: ez a kép fogadott minket, mikor beléptünk a Szent István Egyetem épületének kapuján. Április 20-án ugyanis ismét megrendezésre került a már hagyománnyá vált tavaszi rendezvény, a Kari Nap. Békéscsabán a Szent István Egyetem Gazdasági Karán jelenleg nagyjából ezerkétszáz tanuló folytatja tanulmányait. Mint minden egyetemen, itt is nagyon fontosnak tartják az iskolai szabadprogramokat, ilyen a tanév elején megrendezett gólyatábor, félév környékén az egyetemi bál és most – az utolsó a vizsgaidőszak előtt – a Kari Nap. Idén azonban helyet kaptak az úgynevezett Tehetség és Karrier Nap programjai is. Többek között karrier-tanácsadás zajlott, valamint a kar tehetségprogramjában részt

vett hallgatók prezentálták kutatásaik eredményét. Az egyetem egyik tanársegédje, Bodnár Gábor elmondása alapján nem várt sikereket ért el ez az előadás, hiszen több mint kétszáz hallgató vett részt az eseményen. Délután azonban ennél is több, közel ötszáz fő gyűlt össze a kampusz udvarán, hogy részt vegyen a szabadtéri és sportprogramokon. Láthattunk szumó maskarába öltözött fiatalokat, akiket lelkes szurkolók bíztattak a mind hevesebb küzdelemre, valamint különböző sportesemények is zajlot-

LIKE Fiatalok lepték el április 23-án a békéscsabai Korzó teret, ekkor került megrendezésre ugyanis a Lézengő Ifjúság Kulturális Eseménye, a LIKE. A napfényes délutánt kicsik és nagyok egyaránt vidám hangulatban töltötték. A városi Diákönkormányzat által megszervezett rendezvény a „lézengő ifjúságot” szólította meg azzal a céllal, hogy a tavaszi szünet egy napján valamilyen nagy közösségi élményben legyen részük. Szereplőként elmondhatom, hogy a sétáló utcán kezdetben csak kevés fiatal bóklászott, ám az események előrehaladtával egyre többen gyűltek össze a szökőkút körül. Nemcsak fiatalkorúak, hanem kisgyermekek és bizony felnőttek is.

A LIKE sokszínű programot kínált: a rövid megnyitó után különböző táncbemutatókkal örvendeztették meg a lézengő közönséget, többek között modern-, nép- és társastánccal is. Ezután zenei fellépők következtek, mint például a Bogarasokk csapata. Az állandó programok között megemlítendő a fotókiállítás, amely a lelkes, fényképező fiatalok munkáit mutatta be, valamint a kultúr-kéznyom, ahol színes festékek segítségével bárki örökül hagyhatta

tak a nap folyamán, úgymint foci-, illetve röplabdamérkőzések is. A fő motívum azonban a közös bográcsozás volt: húsz bográcsban főtt a különböző íncsiklandó étek, miközben kellemes zene szólt és mindenki élvezte a jó idő, illetve a finom illatok által biztosított jókedvet. Nem csak a jelenlegi diákok, de tanáraik, az egyetemet támogató Budapest Bank néhány dolgozója, valamint a hallgatók által invitált barátok is részt vettek az eseményen. Aki pedig nem fáradt el az egész napos főzőcskézés és talpalás után, az egészen biztosan megtalálta estére is a szórakozást: este tíztől a Club Babylonban folytatódott a Kari Nap. A megkérdezettek elmondása alapján mindenkinek nagyon tetszett az esemény, nagyon jó hangulatban telt el ez a nap. Mivel hamarosan kezdetét veszi a vizsgaidőszak, reméljük, a hallgatók – a rendezvénynek köszönhetően – kikapcsolódtak, így sikeresen veszik majd az akadályokat. Kárpáti Zoltán saját keze nyomát; a legkisebbeket pedig gyereksarok várta. Összességében kellemes délutánt tudhattunk magunk mögött, mint fellépők, s azt hiszem, a célközönség is hasonló gondolatokkal távozott. Szerencsére az időjárás is lájkolta a rendezvényt, így valóban nincs okunk panaszra. Köszönet illet minden szervezőt és támogatót, akik a program sikeres lebonyolításához hozzájárultak! Kovács Gergő

Egy lány meséli a barátnőjének: – Soha nem voltam még ilyen boldog! Két barátom is van egyszerre. Az egyik jóképű, figyelmes, gondoskodó, kedves... – És akkor miért van szükséged a másikra? – kérdezi a barátnő meglepődve. – Ő pedig őszinte.


Rajz jobb agyféltekével „Aki írni tud, az rajzolni is tud”, hangzik el a három napos jobb agyféltekés rajztanfolyam kezdetén. Jobban belegondolva, ez igaz is lehet, hiszen mindkettő ugyanazzal kezdődik: vonalak húzásával. Ezek után már nem is annyira meglepő a kijelentés, miszerint nem rajzolni tanítanak meg minket, hanem a látásmódot adják hozzá. Az alábbiakban erről következik egy kis élménybeszámoló, a szakmai titkok leleplezése nélkül. Péntek, az első nap. Félálomban zötykölődtem a HÉV-en, majdnem eltévesztettem a megállót. Leszállás után némi kóválygással, de megtaláltam a helyszínt – micsoda áldás egy okostelefon! Én érkeztem elsőnek, ez megmagyarázza a néptelen környéket. Amíg a többiek is sorra befutottak, szemlélődtem: kellemes, nyugodt környezet, halk zene, madárdal. Az asztalokon tizenhárom emberre előkészített felszerelés – ez a szám most biztosan nem hozhat balszerencsét. Ahogy egyre többen lettünk, meglepve láttam: nem elég, hogy az egyik legfiatalabb résztvevő vagyok, rajtam kívül csak nők jöttek el. Mikor mind összegyűltünk, meghallgattunk egy rövid bevezetést az agyféltekék szerepéről, tartottunk egy rövid ismerkedést, majd belevetettük magunkat a munkába. A bemelegítő rajzok után mindenki választott egy képet – legtöbben sztárportrét –, amit le kellett másolni. Ahhoz képest, hogy életemben nem rajzoltam még arcot ekkorában, egész emberszerűnek nézett ki. Ezen fellelkesülve, az idő múlását észre sem véve dolgoztam tovább, hiszen elkezdtük megtanulni a sikeres képek

készítéséhez szükséges technikákat. A javaslat, miszerint sok ásványvizet vigyünk magunkkal, nem volt fölösleges, a nap végére úgy éreztük magunkat, mint aki egy új sportot próbált ki. Az esti állapotot leginkább az „agy-izomláz” kifejezéssel tudnám jellemezni. :) Szombaton már nagyjából tudtuk, mire számítsunk, így a kezdeti izgalom átadta a helyét a lelkes tanulásnak. Bár a feladatok egy része furcsának tűnt, a hatásuk nem maradt el: már a második napon gyönyörű alkotások születtek. A munka közben feszült összpontosítást tükröző arcokon is egyre többször ragadt meg az üdvözült mosoly. A szünetekben mindenki lelkesen mutogatta műveit a többieknek, a tanfolyam vezetői pedig – az apróbb hibák megmutatása mellett – egyre többször dicsérték meg a társaságot. Estére elkészültek az első igazán komoly rajzok, így mindenki fáradtan, de elégedetten ment haza. Az utolsó napra már csak két, elég időigényes feladat maradt. Meglepve tapasztaltam, hogy az elsővel már jóval dél után készültem el – ahogy a bevezetőben elhangzott, a bal agyfélteke felelős az időérzékért is, mi pedig

éppen ezt a részünket szorítottuk háttérbe a két nap alatt megtanult gyakorlatokkal. Az utolsó lépés az első napi sztárportré újrarajzolása volt, amit mindenki nagy lendülettel és elszántsággal igyekezett felülmúlni – nem kevés sikerrel. A képek nagy része fotónak is elment volna, az én lapomon is egész felismerhetően hunyorgott Ben Affleck. Az „előtte-utána” fotók és a csoportkép elkészítése után a társaságnak nem nagyon volt ínyére az elindulás, de a másnapi munka/tanulás sajnos megkövetelte a pihenést. Ahogy már az alváshoz készültem, hirtelen jött a felfedezés: Ezeket mind én csináltam! Amíg a tanfolyam tartott, nem is éreztem, hogy mennyit fejlődtem, annyira jól éreztem magam. Alkotás közben nem jutnak eszünkbe a mindennapi gondok, a stressz eltűnik, a pozitív érzelmek maradnak csak meg, amit a jól sikerült művek miatti sikerélmény csak tovább fokoz. Ezért is ajánlom mindenkinek a képzést, még akkor is, ha soha nem szokott rajzolni. Egy hétvégényi felhőtlen boldogság bármennyi pénzt megér, főleg, ha közben még új dolgokat is megtanulunk. Kölcsey Attila

Korán reggel egy autó beragad az országút közepén egy sáros gödörbe. Arra jön egy gazda a lovaskocsijával, és megszólítja a sofőrt: – Látom, elakadt. Várjon, majd én segítek. Kivontatja az autót, a sofőr pedig hálából ad neki egy ezrest. A gazda megköszöni, és elégedetten elteszi. – Tegnap este óta ez a huszadik autó, amit kihúztam – mondja. – Hogy-hogy? Maga még éjjel is erre jár? – Igen, akkor hordom a gödörbe a vizet.


Véradás, és ami mögötte van A 18. életévüket már betöltött lányok évente háromszor, fiúk ötször adhatnak vért, de legalább 56 napnak el kell telnie két véradás között. Egy ilyen alkalommal négy és fél deciliter vért vesznek le, de emellett alapvető szűrővizsgálatokra is sor kerül, amelyek teljesen ingyenesek. A véradást megelőzően fontos, hogy együnk, és bőséggel igyunk is, hiszen ez valamennyire stabilizálja vérnyomásunkat és elősegíti a gyorsabb vérpótlást. Maga a véradás menete egyszerű. A felvétel során szükséges bemutatnunk a TAJ - kártyánkat, valamint egy személyazonosságot igazoló fényképes okiratot. Ezután következik egy kérdőív, amelyben különböző betegségekre, illetve rizikó-faktorokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolni. A laborvizsgálat során megállapítják

a vércsoportot és a vér hemoglobin (vörösvérsejt) szintjét, majd orvosi vizsgálat keretein belül vérnyomást mérnek, szívet és tüdőt hallgatnak stb. Az adminisztráció után megkezdődik maga a vérvétel, ami mindössze 5-6 percig tart, ezt követően – újabb 5-6 perc erejéig – pihenő következik. Maga a véradás egy aprócska tűszúrásból áll, emiatt tartózkodnak olyan sokan, azonban gondoljunk bele, hogy ezzel akár három életet is megmenthetünk. Miért pont három életet? A levett vérmennyiségből ugyanis háromféle vérkészítmény állítható elő. Egy véradó nem csupán a vérét adja, hanem segítőkészségéről és önzetlenségéről is tanúbizonyságot tesz. Ráadásul nyaranta a sok szabadság és a nyaralások miatt a vérkészletek lecsökkennek, így ez egy

kritikus időszaka a vérkészítmények pótlásának. A véradás tehát nem csupán a vér levételéről és a tűszúrásról (vagy épp az attól való félelemről) szól, sokkal inkább az emberségről, a segítőkészségről és az együttműködésről. Amit mi esetleg félelemből, lustaságból, vagy nemtörődömségből nem teszünk meg, az másnak akár az életet is jelentheti. Úgyhogy legközelebb gondoljuk meg még egyszer, nemet mondunk-e a véradásra. Ha úgy döntesz, hogy szeretnél segíteni és együttműködni, akkor megteheted az OVSZ Békéscsaba Területi Vérellátóban, valamint kiszállásos véradásokon a Magyar Vöröskereszt szervezésében. Bővebb információért keresd a www.veradas.hu oldalt. Kárpáti Zoltán

A béke szigetei A fák első virágainak nyílásával, a Nap simogató, cirógató sugaraival egyszerre visszatért komor testébe a boldogság, az öröm. Olyan szükségesnek érezte ezt, mint a cserepes föld az ezer éves aszály utáni első friss esőcseppeket. Mintha csak egy radír szaladt volna végig gondolatain, mely egy szempillantás alatt kitöröl minden szürkét, feketét, hétköznapit, unalmasat. Rég nem érzett már ilyet, mint akkor: mosolygott a lelke. Szótlanul ült kedvenc könyvével a bimbózó, tarka-barka park egy eldugott padján, és csukott szemmel élvezte, ahogy testének minden porcikáját felmelegíti a lágy fénynyaláb. Hagyta, hogy életében először az

ösztönei irányítsák. Engedte, hogy azok a halvány, kusza félmondatok keresztülszőjék gondolatait. Olyan különösnek tűnt minden, mintha egyszerre elvágtak volna benne valamit. A régit. Nem igazán érette, hogy mi, miért és hogyan történik. Egy kicsit csupasznak érezte magát; hasonlóképpen, mint egy üres füzet, amely csak arra vár, hogy valaki mélykék tintával, öreg pennával teleírja megsárgult lapjait. Aztán tovakalandozott. Ez a szokatlan érzés új színekkel töltötte fel a régi, fakó emlékeit. Hosszasan töprengett a múlton, az életen, a helyesen és a helytelenen.

A közeli templom harangjának bongása azonban hamar visszarántotta a valóságba. Engedte is, meg nem is, de a varázs már elszállt. Hiába igyekezett visszamenekülni eszméjének békét sugárzó szigeteire, a pillanat a déli harangszóval elsuhant. Ült még néhány percig a padon, nézte a tájat, amely szokatlan megnyugvást és frissességet sugárzott. Maga sem érte miként történt mindez, hiszen erre eddig egy percet sem áldozott sietős idejéből. Majd miután kellőképp feltöltődött, felállt és könnyed léptekkel eltűnt a színes park illatos fái között, olyan gyorsan, akárcsak a déli harangszó. Nyeste Eszter

– És mit gondol a tradicionális angol sörről? – kérdezik a cseh turistát Angliában. – Hát, szerintem úgy, ahogy van, vissza kéne önteni a lóba!


Európa?

„… A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.” /József Attila/

A napokban egy barátommal látogatást tettünk a szomszédos Nagyváradon. A romániai város felkeresése azonban rengeteg előkészületet igényelt, s több dolog sajnos megkérdőjelezte bennem a térség európaiságát. Nézzük csak!

XXI. század, Európa nevű földrajzi tér. Különböző nyugati eszmék, elvek, elvárások. Ám alátámasztjae mindezt a negatív tények hosszú sora? Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy a nagyjából 100 km-es távolságot vonattal közel két és fél óra alatt tettük meg. Buszjáratot nem találtunk. A nemzetközi szerelvény csak Nagyszalontáig közlekedik, így át is szálltunk. De vajon miért nincs közvetlen kapcsolat a békési és a bihari megyeszékhely között? És jogos-e a felháborodásom, hogy a nagyszalontai vasútállomáson csak románul

beszélnek? (A kisváros lakosságának körülbelül 57 %-a magyar.) Továbbá, miért utazok egy ötven kilométeres szakaszon kétszer annyiért, mint belföldön? És miért nem érvényes a diákkedvezmény az Európai Unióhoz tartozó Romániában? Utunk során villamosjegyet is óhajtottunk venni Váradon. Az eladónő sajnálatos módon se magyarul, se angolul, se németül, se franciául nem tudott; maradt hát a mutogatós módszer. A vonaton tíz perces intervallumban három hajléktalan, avagy menekült tört be a fülkénkbe – egy féllábú bácsi és két kisgyermek –, és román nyelven feltehetően pénzt követelt. De rendben, maradjunk a saját környékünkön, nem akarom román szomszédainkat bántani, mert a helyzet nálunk sem (sokkal) jobb. A békéscsabai vasútállomás balkáni hangulatot teremt kellemesen omladozó vakolatával, rengeteg esztétikus galambjával, igényes ülőhelyeivel, s a váróteremben ne-

Két rendőr felesége beszélget: – Képzeld, vettem az uramnak egy enciklopédiát. Mire a másik: – Én ugyan nem veszek, járjon csak gyalog!!

héz szociális helyzetben lévőkkel. De inkább hagyjunk fel a vasút állapotának taglalásával. Most pedig – kissé meghasonlott állapotban – megpróbálom a pozitív változásokat nézni. Ki gondolta volna, hogy húsz év alatt eltűnnek a határon történő félórás vesztegelések; hogy elegendő lesz az átkeléshez a személyigazolvány, vagy hogy Romániában bármiféle rossz érzés nélkül mászkálhat egy magyar turista? A nagyszüleim számára csak vágy maradhatott, hogy egy nap felkeressék Nagyváradon történelmünk és irodalmunk nagyjait, Petőfi Sándor, József Attila, vagy Ady Endre szobrát. Valószínűleg tehát jó úton vagyunk, munkánk viszont még van bőven. A fent említett nehézségeken túl fogunk jutni, bár ehhez sok területen szemléletváltás szükséges. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napján egy épülő Európa reményében vetem papírra záró gondolataimat. Kovács Gergő


Álomháború Zack Snyder sorra vette az utóbbi évek mozgóképes felhozatalát, lenyúlt mindent, amit érdekesnek talált, és megpróbált összehozni egy élvezhető filmet. Nem sikerült. A 300 és a Watchmen effektmániás direktorának legújabb műve egyszerre kíván kommersz akció mozi, sokatmondó, erős vizualitású lélektani film és minden ízében egyedi látványorgia lenni, ám az agysejtek tömeges pusztításán kívül az égvilágon semmit sem ér el. Ez pedig főként azért bosszantó, mert az alapkoncepció kifejezetten sok lehetőséget rejt; a családi tragédia bűnbakjaként funkcionáló szőke Baby Doll (Emily Browning) karaktere kellően érdekes, a cselekmény fő helyszínét adó noir elmegyógyintézet sem kevésbé az, az ott verődő dögös csaj kommandóról már nem is szólva. Ám hiába tűnik ígéretes alkotásnak, az Álomháború összességében nem jut egyről a kettőre. A hatásos első jelenet még ügyesen üti meg az alaphangot, ám ezután szinte semmi nem mozdítja előre a történéseket. Jellemfejlődés, mint olyan, nem létezik, ennek következtében az alapvető nézői kötődés sem alakul ki az ötfős femme fatale csapat tagjai iránt. Ergo, nincs kiért izgulni, így az egyébként profin koreografált, többpercesre vágott akciójelenetek hamar értelmetlen és személytelen ugrándozásba mennek át. A papírmasé karakterekkel pedig

a színészek sem tudnak mit kezdeni. A hölgyek jól érzékelhetően nem találták helyüket a zöld háttér előtt, így minden egyes megszólalásuk, a szegényes forgatókönyvhöz képest is, abszolút hiteltelen. Emily Browning a csücsörítésen kívül máshoz nem igen ért, Vanessa Hudgens pedig bebizonyítja, hogy a High School Musical pont az ő kvalitásához méltó alkotás volt anno. Egyedül Oscar Isaacnek akad néhány értékelhető pillanata az intézetvezető szerepében, a többiek azonban amatőrök módjára botladoznak a vásznon. Az akciószcéna talán mindezek ellenére is megmenthető lenne, ha ésszerű magyarázatot kapnánk az események miértjére. Hőseink ugyanis Baby Doll táncai (!) által lépnek be a képzelet birodalmába, ahol aztán feltámasztott világháborús német katonákat, orkra emlékeztető lényeket, robotokat és sárkányokat ölnek halomra, hogy ezzel szökésükhöz nélkülözhetetlen tárgyakat szerezzenek meg (például az intézet térképe, vagy egy öngyújtó). A Snyder által kreált univerzum így szánalmas ürügyként szolgál az effektpuffogtatásra és az egymáshoz egyáltalán nem illő fantasy világok összefésülésére.

A vizuális atmoszféra tehát messze áll a tökéletestől, az innen-onnan összeharácsolt elemek logikátlan ötvözése sok esetben inkább fárasztó és tömény, mintsem stílusos. Ennek tetejébe a jó öreg Zack ismét büntet a kismilliószor alkalmazott, teljesen felesleges lassítással, mely csak a jelenetek töredékében mutat jól, és akkor sem múlja felül például a 300 hasonló momentumait. A remek zenei aláfestés viszont párszor kihúzza a filmet a gödörből, így néhol még a kellemes szórakozás illúziója is felsejlik. Ám hamar kiderül, hogy ez bizony csak álom, méghozzá a rosszabb fajtából… Varga Ákos

Egy férfi bemegy az étterembe és azt mondja: – Ha adnak nekem két üveg bort ingyen, zongorázni fog maguknak a kutyám. Adnak neki. Leülteti a kiskutyát a zongorához. Az játszik 5 percet, mire beront egy nagy kutya és kiviszi. Megkérdezi a pincér: – Hát ez meg mi volt? – Csak az anyja. Ő azt akarta, hogy orvos legyen belőle.


Kulturális kocsmatúra Diákpolgármesterünk fejében már tavaly megfogant az ötlet, így az idei tanév során számos alkalom nyílt arra, hogy rájöjjünk, a kultúrának milyen fontos szerepe van az életünkben. A paradox cím azonban egy kicsit más megvilágításba helyezi mindazt, amit valóban látunk. Miért ne lehetne egyszerre szórakozni és valami újjal bővíteni a tudásunkat? Városunk tele van emléktáblákkal és értékes épületekkel. A péntek, illetve szombat esti bulizást pedig akár álcázhatjuk kulturális (kocsma) túrának is. Az első táblát az Andrássy út – Gyóni Géza utca sarkán találjuk. Ha sikerül megtalálni és elolvasni, megtudhatjuk: a híres költő itt töltötte utolsó két középiskolás évét. A Rudolf Főgimnáziumban végzett tanulmányait követően felvették a pozsonyi evangélikus teológiára, ám a következő évben (1903) már a Nyugat-magyarországi Híradó című lap munkatársaként dolgozott. Ha valaki egészen véletlenül a rendőrség környékére tévedne, a Munkácsy utcán, a vörös téglás falon egy újabb emléktáblát talál, amelyen – bár halványan ugyan – a következő felirat olvasható: „E helyen állt Láng György asztalosmester háza, akinél Munkácsy Mihály inaskodott 1854-1858 között”. A magyar festőt nagybátyja, Reök István adta az asztalosmesterhez. Fontos megemlíteni, hogy Munkácsy városunkban festette többek között a Poros út és a Kukoricatörés című fest-

ményeit. Utoljára 1890. október 6-án járt Békéscsabán, amikor is a tizenhárom vértanú aradi emlékművének avatását követően a Fiume Szállodában szállt meg. A fent említett látogatásról a szálloda falán elhelyezett tábla emlékezik meg. A Békés megyei Szabadság rádió (1956-1992) működését Féja Géza szózatával kezdte meg 1956. október 31-én, ezt elolvashatjuk a Szent István tér 3. szám alatti zöld épületen. Arra az esetre, ha valakinél nem lenne turistatérkép, könnyedén megtalálhatja, ha a pincelejárattól az ellenkező irányba indul el. Az Evangélikus Gimnáziumhoz közel, a Baross utcán, a Kós Károly Szakiskola falán látható tábla alapján emlékezhetünk meg Baross Gábor vasminiszterről. Az idei emelt szintű történelem érettségi is foglalkozott személyével. A vasúthoz kapcsolódóan pedig megemlíthetjük azt az Evangélikus nagytemplom-

hoz közeli, virágboltos, fehér ház oldalán lévő márványtáblát, amelyet az Alföldi első gazdasági vasút 100 éves megnyitásának emlékére helyeztek el. Tehát lassan járj, tovább érsz. Városunk tele van olyan helyekkel, amelyeket megismerve bővíthetjük tudásunkat. Megtalálásuk nem könynyű, de ha nyitott szemmel járunk, váratlan felfedezésük mosolyt csalhat az arcunkra. Sok sikert! Slyuch Klaudia

Az állatorvos megkéri az asszisztensét, hogy adjon be hashajtót a Rárónak. Elmagyarázza, mi a teendő: – Dugjon be egy csövet a ló szájába, tegye be a tablettát a csőbe, és fújjon bele jó erősen, így a gyógyszer a ló nyelőcsövébe kerül. Fél óra múlva kérdi az asszisztenst: – Na, hat már a hashajtó? – Igen, de sajnos a ló fújt először.


Árral szemben Kim Stanley Robinson A globális felmelegedés problémája komolyabb mint valaha, de a politikusokat jobban leköti saját érdekeik hajszolása. Csak néhány tudós érti meg, mekkora szükség lenne az azonnali intézkedésekre, hiszen az emelkedő vízszint egész országokat fenyeget, és egy hatalmas vihar kezd kibontakozni Washington közelében. Vajon nincs-e máris túl késő? Az ember áldatlan tevékenységének hatására az ózonlyuk tovább nő, az üvegházhatás teljesen felborítja a természet egyensúlyát. A sarki jég olvad, a tengerszint emelkedik, a tengeráramlatok lelassulnak, vagy leállnak. A klimatológusok látják a veszélyt, de hiába: a politikai csatározásokban alulmaradnak a tenni vágyó szenátorok, a tudósokat pedig nem hallgatják meg. A közeljövőben játszódó mű erre a problémakörre épül, lássuk hát, mit is ad nekünk a “Tudomány a fővárosban” trilógia első kötete. Katasztrófa-regényekkel és ilyen témájúfilmek kel Dunát lehetne rekeszteni manapság, de ez a regény különlegességnek számít a műfajban. Nem csak a probléma reális és fontos mivolta, hanem a stílus és felépítés miatt is. Nem a megszokott, akcióorientált, tragikus cselekmény jellemzi, az író fontosabbnak tartotta a részletes leírásokat és magyarázatokat. Inkább fókuszál az emberekre, valamint a politikai gépezet hibáira. Ez viszont ne riasszon el senkit az

elolvasásától, hiszen ezek ellenére is megvan benne a szükséges izgalom, ami letehe-tetlenné teszi. A nagyon alapos személyleírások hatására a szereplők sokkal "emberibbek", realisztikusabbak lesznek. Különböző indokok hajtják előre őket, valaki a tudomány szeretetéért, más önös érdekből, vagy új barátainak segítve foglalkozik a témával, de végül mind megértik: cselekedni kell, az idő sürget. Mivel a főszereplők nagyrészt tudósok, nem meglepő a műben a szakszavak gyakori használata, a precíz, tudományos fogalmazásmód. A fejezetek elején szinte mindig hoszszabb-rövidebb leírásokat találunk, amik a globális felmelegedés problémáját, hatásait fejtegetik. Ezek nyelvezete miatt a könyv odafigyelést igényel, nem érdemes túl sokat „pihentetni”. Mivel a terjedelme nem nagy, viszonylag gyorsan a végére is lehet érni. Összességében a regény inkább nevezhető katasztrófaregénynek, mint sci-fi-nek, de bárkinek ajánlom, akit a

A skót lányát feleségül kérik: – Elvennéd a lányom akkor is, ha nem adnék egy penny hozományt sem? – El én! – Akkor nem adom hozzád. Elég hülye van már a családban.

legkisebb mértékben is érdekel a klimatológia, az üvegházhatás várható hatásai és a lehetőségek, amiket ki kellene használnunk, amíg nem késő, hogy egy élhető Földet hagyjunk a következő generációkra. Szerintem minden politikusnak kötelező lenne elolvasnia és levonnia a tanulságokat. Kölcsey Attila


Csacsi, öreg Csak ült, és közben engem nézett. Nem szólt közbe, hagyta, hogy mindent elmondjak az elejétől a végéig. Majd a végén szól – gondoltam. Némán hallgatta kifakadásom, a kezdeti békés búskomorságtól egészen a tanácstalan sírásig. Nem szólt egy szót sem. Tudtam, míg nem hagyom abba, úgysem fog szólni. Csak ült és nézett. Szörnyű volt. Nem mondott semmit. Miért nem szól? Itt állok kisírt szemekkel, a papírzsebkendő kidörzsölte az orromat, nem tudom, mit tegyek, és ő csak néz rám ugyanolyan rezzenéstelen arccal, mint mondandóm elején. Máskor nagyon szerettem ezt a nézést, de most nem erre volt szükségem. Hirtelen megint elöntött a méreg. Előadtam neki a hattyúk halálát, komoly, lelkemet nyomó megoldatlan problémákról számoltam be, erre mit kapok? Azt az aranyos pofát,

amit akkor is szoktam, ha a boldogságtól majd kiugrok a bőrömből. Összeszedtem magam, és abbahagytam a szipogást. Aztán vártam. Vártam, hogy mondjon valamit. Szólaljon meg, vigasztaljon meg, mondja, hogy nekem volt igazam, vagy szidjon le, mit bánom én! Már úgyis mindegy… Hagytam neki időt, hadd szedje össze a gondolatait. Én addig sírtam egyet. Azt mondják, a sírás segít. Hát persze… Csak nálam ez most nem válik be. Felnéztem, hátha elkezdi. De nem. Nem is nyitotta a száját. Szóra se méltatott. Sose méltat. Csak néz. De tudtam utálni ezért! Rettentően irigy voltam. Csak csöndben figyelt, nem szólt bele semmibe, várta, mi sül ki belőle. Bölcs volt, tudott hallgatni. Nekem ezt soha nem tanította meg. Pedig anynyiszor kértem szépen is, meg csúnyán is, de ilyenkor pont úgy viselkedett,

mintha a plüssmackómhoz beszéltem volna. Nem osztotta meg velem a titkot. Kölyök koromban mennyit veszekedtem vele emiatt… Meg másért is. Ha volt valami, mindig őt büntettem. De igazából soha nem tudtam rá haragudni. Csak hát valakire kellett, magamra mégse haragudhattam. Ő mindig velem volt, így hát ő volt a bűnös. De ha nem volt semmi bonyodalom, őt szerettem a legjobban. Neki mondtam el minden apró csínytevésem, ő vigasztalt, ha tényleg bajban voltam. Tudtam, hogy benne megbízhatok, hogy soha nem csap be. És soha nem is csapott. Rá mindig számíthattam. Ahogy most is számítottam, és most sem csalódtam. Fekete szemei hamar elvarázsoltak, igaz nem volt nehéz dolguk, félálomba sírtam magam. Ma megint ő altatott, ahogy tette azt már régóta, ha szükségem volt rá. Gedó Nikoletta

Hiperkarma A Hiperkarma volt, zenéje által lesz is, most pedig újra VAN. A Bérczesi Robi által fémjelzett zenekar bejelentette, hogy újra összeáll. Az együttes 2000-ben adta ki legelső albumát, habár az alapjait maga Bérczesi fektette le, szinte egyedül. Ezután – pontosabban még pár kislemez után – jött az Amondó nevet viselő lemezük, melyben már élő dob és új hangszerek is megjelentek. De a koncerteken sajnos a frontember nem volt mindig „ezen a világon”, és ebből problémák is adódtak, hiszen ezt nem csak a közönség, de a zenésztársai sem tolerálták. Bérczesi azt nyilatkozta, hogy minél jobban próbált beilleszkedni, annál távolabb

került a világtól, és ez vezetett ahhoz, hogy belekerült egy sötét erdőbe, melyből – szerencsére – mára sikerült kijutnia. Ezt a túljutást mutatja az is, hogy a zenekar folytatja a 2007-ben abbahagyott pályafutását. Utolsó koncertjük után a tagok külön utakon jártak (van, aki gitártanárként, van, aki szólókarrierrel folytatta a pályafutását), de mostanra eljutottak odáig, hogy a továbbiakban újra képesek legyenek a régi felállásban zenélni. Azaz mégis kicsit megújult formában lépnek most szín-

Utolsó mondat: "Mondom haver, hogy zártkörű rendezvény..."

padra, hiszen Frenk a dobok mögül előre jött ritmusgitározni és vokálozni, és a helyére a volt Kistehén zenekar dobosa kerül. Visszatérő koncertjüket június 18án adják, a Világveleje Nyár fesztivál keretei között, amelynek az Orczy Park ad helyet. De még egy jó hír: a zenekar új lemezzel is készül. Reméljük, az énekesnek tényleg sikerült átvészelnie sötét korszakát, és ezek után zavartalanul élvezhetjük koncertjeiket. Sipos Lidi

2011. április-május 1. Szabadidős park, amelyet Békéscsaba létesítene a jövőben. 2. Kémiai elem, a vegyjele: C 3. Középiskolai ballagást megelőző esti program. 4. Egyhetes nyári képzés a Dél alföldi Regionális Közművelődési Egyesület (DARKE) szervezésé ben (2011. július 4-9.). 5. Középiskola, amelynek van gi tárklubja. 6. Iskolai rendezvény, amelyen az érettségizők elköszönnek. 7. Az Indul a bakterház c. film főszereplője. (… Bendegúz) 8. A Városi Ifjúsági Parlament rövidítése. 9. A Körös Körül Ifjúsági Fesztivál rövidítése. 10. A Csabai Garabonciás Napok atyjának keresztneve. 11. Egészítsd ki! Csak Városi …….... 12. A Kemény Gitárklub berkein belül alakult zenekar. 13. A CSAK filmkritikusa. 14. Ezt találod a címlapon. 15. Sipos Lidi erről a zenekarról írt cikket ebben a számban. 16. Békéscsaba város pol gármesterének keresztneve. 17. Békés megyei ifjúsági portál. 18. A Csaba Center III. emeletén található ifjúsági műhely. 19. Békéscsabai ifjúsági zenekar (magyarul napfény). 20. Békéscsaba legnagyobb diák megmozdulása. 21. Békéscsaba diákpolgármestere a 2010/2011-es tanévben. 22. Róluk szól a Napozz Holddal c. film. 23. Ennek a helyén épül az Agóra.

6.

1. 2. 3.

4. 5. 7.

8.

9. 12.

13. 14. 15.

16.

17.

18. 20.

21. 22.

23. 26.

28. 30.

10.

11.

25.

19.

24.

27. 29. 31. 32.

24. Az az újság, amit épp a kezedben tartasz. 25. Internetes közösségi portál, ahol pl. megbökheted a barátaidat. 26. A LIKE program szervezői. 27. Szórakozóhely, amely bemutatkozott a legutóbbi VIP-en. 28. Kovács Gergő e számban megjelent versének címe. 29. Művészeti óra az iskolában. 30. A CSAK szerkesztősége itt tartja megbeszéléseit hétfőnként. 31. Nevükhöz fűződik a "Bogozd ki" és a "Felhő" című szám. 32. A VIP legszellemesebb elnevezésű szekciója.

– Jó napot kívánok! Az álláshirdetésre jöttem, szakképzett lakatos vagyok. Milyen fizetést tudnának adni? – Egyelőre száznegyven forintos órabért, de később ez még emelkedhet. – Köszönöm, akkor majd később jövök! CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Gedó Nikoletta, Kárpáti Zoltán, Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Sipos Lídia, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Varga Ákos, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a [email protected] e-mail címen. Keress minket a facebook-on is: www.facebook.com/pages/CSAK-Békéscsabai-Városi-Diákújság

A Békéscsabai Városi Diákújság április-május

Recommend Documents