A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25 (2003) 11-40. A BlHARUGRAI TÁJVÉDELMI KÖRZET TÁJTÖRTÉNETI, FLORISZTIKAI ÉS CÖNOLÓGIAI JELLEMZÉSE
- Kertész Éva -
A bihari hegyek lábánál, a Sebes-Körös völgyének középső szakaszán talál ható a Biharugrai Tájvédelmi Körzet. A védett terület Biharugra, Körösnagyharsány, Geszt, Zsadány, Mezőgyán községek határában található, területe 7991 ha. Tájtörténeti összefoglaló A 18-19. századi táj és változásai A Tisza és a Körösök szabályozása gyökeresen átalakította az alföldi táj ké pét, egyedülálló természeti értékek tűntek el. A természetes vízfolyások szerepe az utóbbi száz-százharminc év vízszabályozási munkái következtében elhalványult. A szabályozások előtti állapotra már csak történeti adatok, régi térképek, utazók, bo tanikusok leírásai alapján következtethetünk. A táj vegetációjáról csak néhány írásos emlékből olvashatunk adatokat. A Se bes- és a Fekete-Körös közének keleti felében három vízfolyás kanyargott: a Gyepes, a Köles-ér és a Korhány. A térség a vízszabályozások előtt erektől átszőtt terület volt szárazulatokkal, rétekkel. Az 1822-es Huszár Mátyás térképen (1. térkép) jól látható, hogy a belső rétek félig-meddig lefűződött ereken át élő kapcsolatban vol tak az anyavizekkel. Jelentős erdős szigetek voltak Sarkadkeresztúr és Okány kö zött. Biharugran és Okanyban több hatalmas tölgyfaderék kiásását említik egy-két m-ről a felszín alatt, amelyek a korábbi erdőségek, „erdős-mocsarak" bizonyíté kai.1 A Kis-Sárrét déli peremén megtelepült falvak észak felé eső határain domináló növény a nád volt. Ezen a térképen szerepelnek olyan lefolyástalan mocsaras he lyek, amelyek máig fennmaradtak. Ilyen Biharugra Simató-hát „Gulyaállás" nevű mocsara, amely zsombékos, nádas hely volt. Az Ugrai-rét nedves, vízállásos rét, de nem lápos. Ugra keleti szélein és déli határában a magasabb hátak egy részét már akkor is művelték (Simatai-földek, Csík-gát-földek). Osváth Pál az 1875-ben megírt munkájában százévnyi időn belül a Berettyó és a Sebes-Körös nagy árvizeit említi 1773-1872 között, amelyek hatására a mocsa rak vízszintje egyre magasabbra rögzült. A 18. század elején díszlett egy erdő Kornádi mellett is, amely szintén elmocsarasodott. A mocsarasodás folyamatát elősegítették a szaporodó vízimalmok és a mesterséges vízelterelések. 1838-ban Fényes Elek írja Ugráról: „Határa bőven terem, bár igen sok ben ne a szik. A Sebes-Körös és a Fényes-ér gyakran megárad, több száz holdat önt el 1
MÜLLER-BERTALAN-HÁZI1988.
11
Kertész Éva a víz. 1858-ban a Sebes-Körös ismét elárasztotta a határt, kétszázhúsz holdat öntött el a szentmiklósi határig, többnyire rétet és legelőt."2 A táj arculata a 19. század végén A Sebes-Körös új medrének kialakítása 1860-ban kezdődött, és a 19. század végéig tartott, ami a lényeges változások kezdetét jelentette a tájban. A 19. század végén Borbás Vincze, a neves magyar botanikus, beutazva az Alföld déli csücskét, pontos leírást közölt a Nagy- és Kis-Sárrét akkori maradvá nyairól. Vésztő, Szeghalom, Füzesgyarmat, Okány, Kornádi határában még töre dékeiben fellelhetők voltak a hatalmas kiterjedésű nádasok, zsombékosok, ingólá pok, mocsárrétek maradványai. A Biharugrai Tájvédelmi Körzet északi határában a Sebes-Körös partján, a KisSárrét belsejében egy-egy szigeten volt található Kót- és Iráz-puszta. A néhány ezer hol dat kitevő nádas és rétség még háborítatlan volt. Erről a területről ezt írja: „Másrészről e vidék, ha a szántás-vetés nem bolygatná, egészen a hegyek vegetációjának tarka lep lébe öltözködnék. A Sebes-Körös a hegyes vidékről számos hegyi növény magvait sodorja magával. Ily módon helyenként egész hegyi vegetáció díszlik."3 A Sebes-Körös „Tekerő" Sárrétjének belsejében még rengeteg megközelít hetetlen nádas és ingovány volt. A nádasok belsejében ingólápok zöldelltek, zsombékok {Carex elata) emelkedtek. A nádasok szélén, a partokon a következő fajokat jegyezte le: vízi harmatkása (Glyceria maxima), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), mocsári aggófű (Senecio paludosus), ná di boglárka (Ranunculus lingua), pántlikafű (Phalaroides arundinacea), mocsári gólyahír (Caltha palustris). A vizek partján közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), réti aggófű (Se necio erraticus subsp. barbareifolius), kányafüvek (Rorippa-ák), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), vízi menta (Mentha aquatica), mocsári nefelejcs (Myosotis pa lustris) nőtt. Az állóvizekben a víztükröt a vízi aloe, a kolokán (Stratoides aloides) lepte el. Ott, ahol a víztükör tisztább maradt, fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), úszó békaszőlő (Potamogeton natans) és békalencse (Lemna) tenyészett. Kotus helyeken (így nevezték a süppedős, sáros helyeket) csomorika (Cicuta virosa), fekete nadálytő (Symphytum officinale), békakorsó (Sium latifolium), vízi mételykóró (Oenanthe aquatica), virágkáka (Butomus umbellatus), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) termett. A szabályozott Sebes-Körös szomszédságában, a sasos réteken olyan növé nyeket talált, mint a szurokfű (Origanum vulgare), az erdei fejvirág (Cephalaria pilosa), a rózsás füzike (Epilobium roseum), a terebélyes harangvirág (Campanula patula), az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), amelyek magvait a folyó a szomszédos bihari hegyekből sodorta idáig. A „sáros" helyeken a mocsári aszat (Cirsium palustre) és a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) nőtt. 2 3
KOVÁCS 1992. BORBÁS 1881.
12
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... A Körösök vizének három fő ágán kívül holtágak, kiszakadt vízfolyások, fo kok, nedves hajlások és más vízállásos helyek voltak. Mezőgyán és Szalonta között kétféle természetes termőhelyet látott: sziket és mocsaras vidéket. A sóvirág (Limonium gmelini), a réti őszirózsa (Aster punctatus), a sziki kocsord (Peucedanum officinale) és a buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum) kórói jellemző növények voltak. Megjegyzi, hogy a kemény sziket több helyen gabonatermesztésre akarták kényszeríteni. A Sebes-Körös mellett talált még néhány érdekességet, mint pl. az enyves éger (Alnus glutinosa), a mocsári füzike (Epilobium palustre), a szemvidító (Euphra sia Kochii), az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), a kövér aggófű (Senecio doria), a steveni-boglárka (Ranunculus strigulosus), a hamvas fűz (Salix cinerea). A Borbás Vincze által leírt Sebes-Körös Sárrétje a vízszabályozások után drasztikusan megváltozott. Az ősi medrek kiszáradtak, a lápok, zsombékosok, ná dasok vízutánpótlása megszűnt. Jó néhány faj is felkerült a vesztesek listájára, így például a mocsári aggófű, a csomorika, a nádi boglárka és a tőzegpáfrány. Az 1887-ből származó katonai térképen (2. térkép) egy változatos felszínű táj látható. A Korhány, a Salamon-ér és a Fényes-ér kialakították a lefolyástalan tavak sorát (Simató, Ludas-tó, Csík-tó, Rét, Szőr-rét, Kerek-tó, Füzes-tó). A mély fekvésű területek között elszórva emelkedtek ki hátak, magaslatok (Simató-hát, Kánya-hát, Fé nyes-érhát), zugok (Simató-zug, Kóró-zug), halmok, dombok. Ezen a térképen már megtalálható az Ugrai-erdő, amely tölgy erdő volt, és amelyet a Sebes-Körös rendszeresen elöntött. Az utolsó öreg tölgyeket a huszadik század elején vágták ki.4 A Szilas szilfákkal borított magaslat volt Ugra keleti hatá rában. Ugra falutól északra a Rét (Gonda-zug) - a mai Ugrai-rét - a mostani álla pothoz hasonlóan nádas, sasos, mocsaras rész volt. Ugrától nyugatra a Simató (Simata) kifli alakú ívének pusztai mocsara magaslatot, zugot fog közre. Az elszike sedett területek jelentős területet foglaltak el. Ilyen volt Ugra határában a Nagy szik és a Szik-puszta. A 20. századi táj változása A táj jellegének változása e század elejétől kezdve vált igen erőteljessé, amit több tényező együttes hatása okozott. Fontos változásnak mondható, hogy a hajdan vízjárta laposok fokozatosan kiszáradtak, elszikesedtek. A felszántott, megművelt gye pek részaránya megnőtt, a szikes gyepek birka- és marhalegelőkké váltak. Ugrától délre, 1910-ben kezdték el a halastavak építését. 1930-ban a vízfelület már ezer hold volt. Az elkészült tavak néhány lefolyástalan hely nevét is megőrizték: Zöldhalom-tó, Csík-tó, Ludas-tó. A tavak a volt Urbari-közlegelő és a Nagy-szik terü letén épültek.5 Az átalakulás ellenére a táj jellege megőrzött néhány igen értékes frag mentumot, nádasokat, magassásréteket, mocsárréteket és sztyeppréteket, amelyek a ter mészetvédelem szempontjából igen értékesek. Az 1930-as években a Nagygyanté-Zsadány-Biharugra, ill. a Nagygyanté-Mezőgyán-Geszt és az országhatár által határolt területen egy nagy, kb. négyezer-ötszáz 4 5
MÜLLER 1980. KOVÁCS 1992.
13
Kertész Éva holdas pusztaság volt, melynek Toprongyos-csatorna kiöntésein, Nagy- és Kiszomor, Simota, Csillaglapos, Kerek-rét, Kisvátyoni-sarok és Iklód nevű laposain és zsombékosain többnyire nyáron is megmaradt a víz. Ehhez a pusztasághoz csatla koztak a halastavak. A Korhány-ér vátyoni szakaszán az 1930-as években többnyire víz állott, és egyes szakaszain sasos nádas volt.6 A magasabb hátakra beékelődő, szaporodó mezőgazdasági területeken, lege lőkön, a Tisza-uradalom majorjait körbevevő kisebb erdőfoltokon, út menti fasoro kon kívül erdő nem volt. A vátyoni Tisza-uradalomban is csak kisebb erdők voltak: a Szépapó-tölgyes egy ha, a Nyáraserdő tizenöt ha, a Nemeszugi-akácos egy ha.7 A mocsarak peremén, a belső szárazulatokon ősi, főleg tölgyes, sziles, fűzfás, bodzás erdőségek lehettek. Ennek maradványaként tekinthetők a Szépapó-erdő idős kocsányos tölgyei, bodza- és galagonyabokrai. A volt Orosi-gazdaságban, a Belső- és Külső-Tölgyfás-majorok körül, a régi alföldi erdők maradványaként a mainál nagyobb területen álltak öreg erdőfoltok, amelyekből 1945 körül vágták ki a szileseket, ill. ritkították meg az őstölgyest.8 1970-ben a Tölgyfás-majornál a Korhány mellett 35 db öreg tölgyet vágatott ki egy békési kádármester. (Baráth György zsadányi juhász szerint kb. 300 évesek vol tak.) 1984-ben még 21 idős tölgyet találtam (tkm 3,20, 4,20, a legnagyobb 7,0 m). A régi erdők reliktumfoltjaként említendő még Nagygyanté határában, a volt hidasháti pusztaközponthoz vezető orosi bekötőútnál a csatornával és az út által határolt kb. fél hektáros erdő, ahol idős vadkörte (Pyrus pyraster) (1,0 m tkm), he gyi szil (Ulmus scabra) (2,0 m tkm) és veresgyűrű som {Cornus sanguinea) (0,60-0,80 m tkm) példányait találjuk.9 A tájban bekövetkező változások másik jelentős tényezője volt a Tisza uradalom nagyarányú erdősítése az 1930-as évek elejétől. így erdősült be Vátyonpusztán kilencszázhatvan kh mezőgazdasági terület 1933-44 között. Ezerkétszáz kh új erdőt telepítettek Vatyonban, Orosiban és Nagygyanten. Legelőket törtek fel a csillaglaposi, tamáshalmi erdősítéseknél.10 A megmaradt részek zsombekosairól a vizet elvezették. Orosiban, Iklódpusztán 1944-ben vágtak ki három kh középkorú tölgyerdőt, a Makkost, a mezőgyáni-nagygyantéi út mindkét oldalán. Mivel az erdők nagy részét szántóra, ill. szikes gyepre telepítették, ez kife jezésre jut az aljnövényzetükben. Az ültetett erdők jelentős része kocsányos tölgy, kisebb arányban csertölgy, elegyfaként magyar kőris, vénic szil, szürke és fehér nyár, éger, valamint néhány helyen találunk már akácost és kanadai nyárast. A század 60-70-es éveire a szántók területében lényeges változás nem tör tént, a magasabb, vízmentes hátak a további gyepfeltöréseket erősen kordában tar tották. Voltak ugyan még próbálkozások egy-egy időszakban, de ezek a többnyire szikes gyepek, ill. üde sztyepprétek hamar visszaálltak legelővé és kaszálóvá. A belvíz6
MÜLLER 1980. MÜLLER 1980. 8 MÜLLER 1980. 9 KERTÉSZ 2000. 10 MÜLLER 1980. 7
14
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... rendezési munkák következtében a pusztai mocsarak ugyan összezsugorodtak, en nek ellenére a terület mocsarai közel természetesnek tekinthetők. A vegetációflorisztikaiés cönológiai jellemzése A terület florisztikai szempontból a Tiszántúl (Crisicum) flórajárásába tarto zik. A vizsgált terület növényzete a Sebes-Köröshöz való közelségéből adódóan átmeneti. Szárazabb területei a Tiszántúl más területeihez hasonlóak; mocsarai, üde sztyepprétei a keleti határszélek, különösen a Beregi-sík rétjeivel és a Bihar-hegy ség lábánál található gyepekkel mutatnak hasonlóságot. Ennek oka részben a bihari hegyek közelsége és a Dél-Tiszántúl belső területeihez képest (450-500 mm) vi szonylag humidabb klíma (560-580 mm csapadék). A területről botanikai adatok elszórtan találhatók." Borbás (1881) megfigye lései és részletesebb florisztikai adatai Kót- és Iráz-pusztáról szóltak, amelyek a Tájvédelmi Körzet északi határán túli területeken találhatók. A terület flórája és ve getációja szinte feltáratlan volt az 1980-as évek elejéig. 1986-tól 1999-ig több alka lommal gyűjtöttem a területen. Az előző és az 1999-2001 között végzett munka ered ményeként 470 edényes növényfajt találtam. A védett területen előforduló adott faj gyakoriságát az alábbiak szerint jelölöm: Gy=gyakori, Sz = szórványos, ® = ritka. Jellegzetes fajok a nádasokban, a tavakban és a csatornákban a rucaöröm (Salvinia notons) (Sz), a súlyom (Trapa notons) (Sz), a közönséges rence (Utricularia vulgaris) ®, a vízitök (Nuphar luteum) ®, a kolokán (Stratoides aloides) ®, a bé katutaj (Hydrocharis morsus-ranae) (Sz) és a bókoló farkasfog (Bidens cernua) ®. A Zöldhalom-tó nádasában egy vágásban fordul elő az erdei deréce ( Chamaenerion angustifolium) ®. A magassásosok növénye a villás sás (Carex pseudocyperus) ®. Jellegzetes növényei az éles sás (Carex gracilis), a bókoló sás (Carex melanostachya), a róka sás (Carex vulpina), a mocsári tisztesfű (Stachys palustris), а kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) (Sz), a mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) (Sz) és a mo csári nefelejcs (Myosotis palustris). A magassás-társulások ritka növénye a kétsoros sás (Carex disticha) ®. A kiszáradó füzlápmaradványok mélyebb vizű szegélyén él a hamvas fűz (Salix cinerea) ®, az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) ®, magasabb partjain a steveni-boglárka (Ranunculus strigulosus) ®. A szikes rétek hernyópázsitos (Beckmannia eruciformis) típusa ritka. Szintén kevés a területen a vakszik. A védett területen ritka növény a karcsú kerep (Lotus angustissimus)® és az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana). A sziki őszirózsás-sziki kocsordos rétek számos védett faj jelentős állomá nyát őrzik. Ilyenek a réti őszirózsa (Aster punctatus) (Gy), a fátyolos nőszirom (Iris spuria) (Sz), a sziki kocsord (Peucedanum officinale) (Sz) és az arany fürt (Aster lynosiris) ®. A kedvező vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik mocsár- és kaszálóré tekben. Az Ugrai-réten, jellegzetes élőhelyén él a mocsári kosbor (Orchis laxiflora 11
GOMBOCZ 1945; BORBÁS 1881; BOROS 1922; UBRIZSY 1949.
15
Kertész Éva subsp. palustris) ®, a réti iszalag {Clematis integrifolia) ®, a hússzínű ujjaskosbor {Dactylorhiza incarnatá) ®, a szürke aszat {Cirsium canum) (Gy), a molyhos sás {Carex tomentosa) (Sz), a réti legyezőfű {Filipendula ulmaria) ®, az örmény gyö kér {Inula helenium) ® és a festőzsoltina {Serratula tinctoria) (Sz). Érdekes florisztikai csemegét jelentenek az üde sztyepprétek. Ezen élőhelyek jellegzetes növényei a borjúpázsit {Anthoxanthum odoratum) ®, a koloncos legye zőfű {Filipendula vulgaris) (Sz), az agárkosbor {Orchis morio) ®, a közönséges borkóró {Thalictrum minus) (Sz), a mirigyes kakascímer {Rhinanthus rumelicus) (Gy), a balkáni kakascímer {Rhinanthus wagneri) ®, a mezei zsálya {Salvia praten sis) (Sz), a zömök hölgymái {Hieracium hoppeanum) ®, az üstökös pacsirtafű {Po lygala comosa) ®, a bakfú {Betonica officinalis) ®, az osztrák veronika {Veronica austriaca subsp. austriaca) ®, az őszi kikerics {Colchicum autumnalé) (Sz), a rez gőpázsit (ßn'za media) ®, a mezei perjeszittyó {Luzula campestris) ® és a bársony kerep {Lotus siliquosus) ®. A szárazabb löszpusztagyepek, sztyepprétek előforduló érdekesebb fajai a macskahere {Phlomis tuberosa) ®, a magyar cickafark {Achillea pannonica) ®, a homoki cickafark {Achillea ochroleuca) ®, a közönséges oroszlánfog {Leontodon hispidus) (Sz), a nagy nyúlkapor {Trinia ramosissima) ®, a változó gurgolya {Seseli varium) ®, az élesmosófű {Chrysopogon gryllus) ®, a taréjos tarackbúza (Л#гоpyron pectinatum) ®, a magyar zsálya {Salvia aethiopis) ®, a karcsú orbáncfű {Hy pericum elegáns) ®, az öldöklő aszat {Cirsium furiens) ®, a sallangos szikipozdor {Podospermum laciniatum) (Sz), a mezei csormolya {Melampyrum arvensé) ®, a par lagi rózsa {Rosa gallica) ®, a rozsdás rózsa (/tora rubiginosa) ®, a berki rózsa (Äosa corymbifera) ®, a molyhosodó rózsa {Rosa obtusifolia) ®, a zalai rózsa {Rosa zalana) ®, a sarlós gamandor {Teucrium chamaedrys) ®, a bérci here {Trifolium al pestre) ®, a hegyi here {Trifolium montanum) ®, a pirosló here {Trifolium rubens) ®, a fogaslevelű bükköny (Vüria narbonensis subsp. serratifolia) ® és a nyúlánk ma dártej {Ornithogalum pyramidale) (Sz). További értékes fajok az erdőkben az erdei pajzsika {Dryopterisfilix-mas)®, a szálkás pajzsika {Dryopteris carthusiana), az erdei tisztesül {Stachys silvatica) (Sz), a változó boglárka {Ranunculus auricomus) ®, a magas gyöngyperje {Melica altissima) (Sz), az odvas keltike {Corydalis cava) (Sz), a ligeti szőlő (Vms silvestris) ®, az erdei szálkaperje {Brachypodium silvaticum) (Gy), a kardos madársisak {Cephalanthera longifolia) ®, a varjútövis {Rhamnus catharticus) ®, a borzas szeder (Аи£WJ hirtus) ®, a kányabangita {Viburnum opulus) ®, a hegyi szil {Ulmus glabra) (Sz), a rezgő sás {Carex brizoides) ®, a konya habszegfű {Silène nutans), az enyves éger {Alnus glutinosa). A védett területen található jelentősebb növénytársulások (asszociációk) jellemzése Rencés-kolokános lebegőhínár A biharugrai Ugrai-rét hínártársulása a Lemno-Utricularietum vulgaris. Ná dasokban, levezető csatornákban alkot mozaikot más hínártársulásokkal. A kolokán a Nagy- és Kis-Sárréten a mocsarakban, az állóvizekben gyakori növény volt, mára 16
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... azonban a Dél-Tiszántúlon csak ezen az élőhelyen fordul elő. Mintafelvétele Biharugra, Ugrai-rét: Statoides aloides 3-4, Utricularia vulgaris +-1, Hydrocharis morsus-ranae +, Lemna gibba +, Spirodella polyrhiza +-1. A halastavak hínártársulásaiban, a tavak vízlevezető árkaiban találhatjuk meg a sulymost (Trapetum natantis). Az állóvizekben gyakori növények a békatutaj (Hyd rocharis morsus-ranae), a békalencse (Lemna fajok) és az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum). Nádasok, gyékényesek A Scirpo-Phragmitetum-пак szép állományai vannak az Ugrai-réten, a Szőr réten, de előfordul a csatornák medrében, a halastavak szélén és a szikes mocsa rakban. Az Ugrai-réten a Phragmites australis monodomináns állományt alkot, szélein keveredik a magassásosok fajaival. A faj összetétele a következő: Phragmites australis 4-5, Typha angustifolia +-1, Typha latifolia +, Schoenoplectus taberrnaemontani +-1, Carex gracilis +-1, Cirsium brachycephalum +, Lythrum salicaria +, Lysimachia vulgaris +, Lycopus exaltatus +, Mentha aquatica +, Polygonum hyropiper +, Potentilla reptans +, Symphytum officinale +, Stachys palustris +, Althea officinalis +. Magassásrétek, zsiókás, sziki kakás mocsarak Biharugra Simató-hát (Simata) „ősi" magassásrét-maradványa az 1822-es Huszár Mátyás térképen is szerepel. A zsióka mellett (Bolboschoenus maritimus) a sziki káka (Schoenoplectus tabernaemontani) foltjai, a Carex gracilis, a Carex melanostachya, a Carex vulpina és a Carex pseudocyperus állományai töltik ki. Ez utóbbi, a villás sás, a Dél-Tiszántúlon ritkán előforduló növényfaj. Ennek a körül belül húsz hektár kiterjedésű maradványnak az állandó vízutánpótlása biztosított. Biharugra Fertály nevű részében szintén fajgazdag magassásrét-maradvá nyokkal találkozhatunk. A rókasás (Carex vulpina), az éles sás (Carex gracilis) egy méter magas zsombékjait nádasok szegélyezik. Ezen az élőhelyen is előfordul a villás sás (Carex pseudocyperus), nagy állományokat alkot a békaszittyó (Juncus ejjusus), és előfordul a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum). Mezőgyán határában Vátyon-pusztán és a Nyári-laposban; Geszt határában Baglyas szikes pusztáján és Mezőgyán határában, a helybeliek elnevezése szerint Kis-láp hosszan elnyúló mocsaraiban szintén a régi korok üzenetével találkozha tunk. Már messziről látszanak a mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) és a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) állományai. Mezőgyán Kis-láp magassásos élőhelyé nek északkeleti szélén készült az alábbi mintafelvétel: Carex vulpina +-3, Carex riparia +-2, Carex flacca +, Carex distans +, Eupho rbia palustris 1-2, Glyceria maxima +-1, Alopecurus pratensis 1-2, Iris pseudacorus +-1, Agrostis stolonifera +, Calystegia sepium +, Cardamine parviflora +, Eleocharis pa lustris +, Gratiola officinalis +, Galium palustre +, Lythrum virgatum +, Lycopus europeus +, Lysimachia nummularia + , Phalaroides arundinacea +, Ranunculus repens +, Ranunculus lateritolius +, Rumex stenophyllus +, Rorippa amphibia +, Sium latifolium +, Stachys palustris +, Symphytum officinale +, Dypsacus laciniatus +.
17
Kertész Eva A Tájvédelmi Körzet más nedves, vízállásos részletében, lefolyástalan erek maradványaiban hosszan elnyúló zsiókás, sziki kakás mocsarakat találhatunk. Fő állományalkotó növényei mellett gyakori a réti és vesszős füzény és a rókasás (Ca rex vulpina). Szikes rétek Az ecsetpázsitos kaszáló (Alopecuretum pratensis) a Tájvédelmi Körzetben nagy területet borító réttársulás. Biharugrán a Kis- és a Nagy-Zsombokos határrész ben homogén állományt alkot, amely valószínűleg zsombékos kiszáradásából kép ződött. Más helyeken gyakori kísérőfajok a lápréti, kaszálóréti elemek (Symphytum officinale, Lychnisflos-cuculi,Ranunculus acris). A harmatkákás sziki rét (AgrostioGlycerietum poiformis) és a hernyópázsitos sziki kaszáló (Agrostio-Beckmannietum) csak néhány helyen fordul elő, így Biharugra Fertály szikes mocsarai szélén. Mocsár- és kaszálórétek A biharugrai Ugrai-réten az árterek kaszálóira jellemző (Cirsio cani-Festucetum pratensis) növénytársulásnak a dél-tiszántúli viszonylatban egyedi előfordulását találjuk. A nádas szélén a mocsári kosbor (Orchis laxiflora), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) védett állománya található. Előfordul a réti iszalag (Cle matis integrifolia) és néhány tő örvénygyökér (Inula helenium). Állományalkotó a szürke aszat (Cirsium canum) és a mezofil réteken gyakori réti csenkesz (Festuca pratensis). A felvétel helye a biharugrai Ugrai-rét (20x20 m borítási %): Cirsium canum 1-2, Festuca pratensis +-1, Carex vulpina 1-2, Juncus inflexus +, Juncus compressus + , Phragmites australis +-1, Cirsium brachycephalum + , Equisetum arvense +-1, Iris pseudacorus +, Orchis laxiflora +-1, Clematis integrifolia +, Carex tomentosa +, Carex hirta +, Centaurea banatica +, Dactylorhiza incarnata +, Agrostis stolonifera +-1, Althea officinalis +-1, Arrhenatherum elatius +-1, Calamagrostis epigeios +-1, Calystegia sepium + , Epilobium hirsutum + , Epilobium parviflorum +, Eleocharis palustris +, Filipendula ulmaria +, Galium palustre +, Lychnisflos-cuculi+, Lysimachia nummularia +, Lythrum virgatum +, Inula helenium +, Mentha aquatica +, Poa palustris +, Poa pratensis +, Potentilla anserina +, Potentilla reptans +, Prunella vulgaris +, Serratula tinctoria +, Senecio erucifolius +, Senecio erraticus subsp. barbareifolius +, Scutellaria galericulata +, Symphytum officinale +. Kiszáradó fűzlápmaradványok (Calamagrostio-Salicetum cinereae) Az Ugrai-réten a nádasok, mocsarak mélyebb vizű szegélyén maradtak meg. Több értékes faj élőhelye, így a steveniboglárkáé (Ranunculus strigulosus), a macskagyökéré (Valeriana officinalis), a ham vas fűzé (Salix cinerea), az örmény gyökéré (Inula helenium) és a Mentha-féleké. Dél-Tiszántúlon különösen megritkult ez a növénytársulás, a hajdani tőzegpáfrányos fűz és az égerlápok is kiszáradtak, eltűntek. Szikes puszták A puszták nagy területét borító társulása az ürmöspuszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae). Ebben a társulásban fordul elő a védett erdélyi útifű (Plantago 18
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... schwarzenbergiana). Gyakoribb fajai: a Podospermum canum, г. Ranunculus pedatus, a Limonium gmelini. Mezogyán mellett az Eperjesi-gyepen és Biharugrán a Szőr-réten viszonylag kis területen találhatunk padkás sziket. A szikpadkák alján a bárányparéjos gyep (Camphorosmetum annuae), a szikfokok mélyedéseiben pedig időnként az egérfarkfű (Myosurus minimis) fordul elő. A szikes réteken megtalálható a Cirsium brachycephalum, a Glyceriafluitans, a Beckmannia eruciformis, az Aster punctatus, az Aster tripolium subsp. pannonicum. Sziki őszirózsás-sziki kocsordos rétek Természetvédelmi és botanikai szempontból a Dél-Tiszántúl egyik legértéke sebb társulása a Peucedano-Asteretum punctati. Biharugrán a Vaskapu-dűlőben öttízezer sziki kocsord és sziki őszirózsa él. Geszten, Baglyas szikes pusztáján és Mezőgyánban az Eperjesi-gyepen találhatók élőhelyeik. Jellegzetes fajai: a sziki kocsord (Peucedanum officinale), a réti őszirózsa (Aster punctatus), a fátyolos nőszirom (Iris spuria) és a festőzsoltina (Serratula tinctoria). A Tájvédelmi Körzet határain kívül, az országhatár keleti peremén jelentős állományai kerültek elő, így Mezo gyán Tormás nevű részében és Újszalontán, a Csorda-legelőn. Mezogyán, Eperje si-gyepen készült a mintafelvétel: Peucedanum officinale 1-2, Aster punctatus +-1, Alopecurus pratensis +-1, Dypsacus laciniata +, Festuca pseudovina +-2, Limonium gmelini +-1, Iris spuria +1, Plantago schwarzenbergiana +, Artemisia salina +, Symphytum officinale +, Centaurea jacea +, Potentilla argentea +, Fragaria collina +, Hypericum tetrapterum +, Agrostis stolonifera +, Symphytum officinale +, Taraxacum officinale +. Löszpusztagyepek A Salvio-Festucetum rupicolae másodlagos állományai a szikes puszták ma gasabb térszínein fordulnak elő. Biharugra Simató-hát löszpusztagyepei a tavak szélén még kevésbé degradáltak, illetve legeltetettek, fajgazdagságukat megőrizték. Fajai között megtalálható a Filipendula vulgaris, a Cruciata pedemontana, a Cirsium eryophorum, a Stellaria graminea, a Thymus glabrescens, a Fragaria vesca. Mezogyán Eperjesi-legelőn és a Kisgyantéi-gyepen, kissé degradált löszpusztagyep ben fordul elő a macskahere (Phlomis tuberosa). Mintafelvétele (20x20 m borítási %): Festuca rupicola +-2, Festuca pseudovina +-1, Galium verum +-1, Thymus glabres cens +, Euphorbia cyparissias +, Potentilla argentea +, Carex praecox +, Filipendula vul garis +, Phlomis tuberosa +, Plantago media +, Carduus hamulosus +. A cickórós füvespuszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae) a fokozatos elszikesedés és a kiszáradás hatására megjelenő állomány a szikes pusztában. Jellemző fajai: az Achillea collina, a Podospermum canum, a Festuca pseudovina. Sztyepprétek A társulás megjelenését valószínűleg montán eredetűnek lehet tekinteni. A hasonlóság igen nagy Soó R. Anthoxantho-Cariceto-Festucetum (Kolozsvár) és Prunetum-Crataegetum (Szénafüvek, Békás) erdélyi tabelláival.12 A beregi sík rét- és 12
SOÓ 1951.
19
Kertész Éva legelőtársulásai között az Anthoxantho-Festucetum pseudovinae, festucetosum sulcatae társulást Juhász N.,13 a Dráva-síki kaszálórétet {Anthoxantho-Festucetum rupicolae) Dénes A.14 elemezte. A Biharugrai Tájvédelmi Körzet védett területén a sztyepprétek fajgazdag állományait nagyrészt a keleti határszéli, szinte alig zavart területeken találjuk. A geszti Csillaglaposi-legelőn a rét tavaszi aspektusában a következő fajok jellemzők: Anthoxanthum odoratum, Festuca pseudovina, Filipendula vulgaris, Orchis morio, Thalictrum minus, Trifolium montanum, Rhinanthus rumelicus, Plantago media, Chrysanthemum leucanthemum, Leonthodon hispidus, Salvia pratensis, Hieracium hoppeanum, Trifolium rubens, Luzula campestris, Fragaria collina, Carex tomentosa, Hieracium auriculoides, Veronica austriaca. A biharugrai Vaskapu-dűlőben a nedves foltokkal keveredő állományaiban jelen van a Clematis integrifolia, a Ra nunculus polyanthemos, a Rhamnus catharticus és a Polygala comosa. Érdekes terület Biharugra Mályvás nevű határrésze. Pusztai cserjések, mo csárrétek, szikes erdei rétek és sztyepprétek mozaikos foltjai váltakoznak. Pyrus pyraster, Ulmus glabra, Crataegus monogyna, Aster punctatus, Iris spuria, Serratula tinctoria, Asperula cynanchica, Colhicum autumnale, Trinia ramosissima az előforduló jelentősebb fajok. Sztyeppréteket találunk még Geszt Baglyas, Iklód nevű határrészében; Biharugrán - az előbb említett területen kívül - Rózsás-halom, Székely háti-tábla, Nagy-szik, Szőr-rétje, Ugrai-rét védett területein kívül a román határ mentén, a Csárda-dűlő, a Fényes-éri-tábla és a Béni-gát magasabb fekvésű hatjain. A vizsgált társulás jellemzésére kilenc jellemző felvétel szolgál, amelyek az alábbi helyszínen készültek: 1. Biharugra, Szőr-rét, 2. Biharugra, Nagy-szik, 3. Bihar ugra, Ugrai-rét, 4. Biharugra, Vaskapu-dűlő, 5.Geszt, Csillaglaposi-legelő, 6. Geszt, Iklód, 7. Geszt, Baglyas, 8. Biharugra, Fényes-éri-tábla, 9. Biharugra, Béni-gát. 2 Faj név 1 Phragmitetea-Molinio-Juncetea Hypericum tetrapterum + + Orchis laxiflora
3
4
5
6
7
8
9.
+
-
+ -
-
+
+ +
+
-
Magnocaricion Carex vesicaria
-
-
-
-
-
-
-
+-1
-
Molinio - Arrhenatherea Briza media Carex tomentosa Centaurea banatica Cirsium canum
+ + +
+ +
+
+ +
-
-
-
+
+-1 + +
13 14
JUHÁSZ NAGY 1958. DÉNES 1997.
20
-
+ +
+ -
+ + +
-
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... Faj név Clematis integrifolia Colchicum autumnale Festuca pratensis Lotus siliquosus Ononis spinosa Polygala comosa Ranunculus strigulosus Senecio erraticus subsp. barbareifolius Symphytum officinale Thalictrum lucidum Arrhenatheretea Alopecurus pratensis Plantago media Rhinanthus rumelicus Rhinanthus alectorolophus
1 -
+ +
2 -
-
+ +
+-1 +-1 -
~
-
-
-
-
-
-
-
+
+ -2 + -1
+-1 +-1
+
+ -
+
1 2-3
+
+ -2
3-4
+ -1 1
+ + +
+-1 +-1
-
-
-
-
+
-
-
+
+
-
-
+
+
+
+
-
+ +
-
-
-
+
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
+
+
-
-
Puccinellio - Salicorniae Melandrium viscosum Ornithogalum + orthophyllum Trifolium strictum Festuco - Puccinellietea Artemisia santonicum Carex divulsa Cerastium dubium Lotus angustissimus Podospermum canum Ranunculus pedatus Festuco - Brometea Ajuga genevensis Achillea collina Achillea ochroleuca Achillea pannonica Asparagus officinalis Bromus inermis Centaurea scabiosa
+ -
+ + + -
+ -
-
3 -
+
+ -
+
+
-
-
+ -
+ -
4
5 -
6 -
+
+
-
+-1 -
+ + -
+
+ + -
+ + +
+ + + + -
+ -
7 -
8 -
+
+
+
-
+ -
+ -1
+
-
+
-
-
+ +
-
+ -
+
+ -
-
+ -
-
+ + + + +
9. -
+
+ +
-
+ + -
21
Kertész Eva Faj név Cerinthe minor Carex praecox Chrysopogon gryllus Cruciata pedemontana Convolvulus arvensis Euphorbia cyparissias Eryngium campestre Fragaria viridis Festuca rupicola Filipendula vulgaris Galium verum Hieracium auriculoides Hieracium caespitosum Hieracium pilosella Inula salicina Koeleria eristata Knautia arvensis Lathyrus nissolia Ligustrum vulgare Leontodon hispidus Myosotis ramosissima Myosotis stricta Muscari comosum Nonea pulla Poa angustifolia Pimpinella saxifraga Plantago media Prunella laciniata Potentilla argentea Ranunculus polyanthemos Salvia pratensis Salvia verticillata Salvia aethiopis Stachys recta Stachys germanica Stellaria graminea Scabiosa ochroleuca Seseli annum Seseli osseum Trifolium alpestre
22
1 -
+
2 -
3 -
-
+
+ + +
+ + +
+
1 +-2 +-1 + + -
3-4
2-3
+ +
+ +
+ + -
-
-
4
+ -
+ + + +
+
+ -1 + -
+
+ +-1 -
+
-
-
+-1 -
+
+
-
+
+ + + +
+ -
-
-
+
+ + +
+ +
-
-
+ 1-2
+ + -
+ +
+ -
+ -
+ -
5 -
+ -
+ + + + + 3-4
+ + + + + + +
6 -
7 -
+ +
+ -
+
+
+
-
-
+-1 + -
+-1 -
+
-
-
+-1 + -
-
+-1 -
+ +
+
+
+
+ + +
+
+
+ -
-
+-1
+
+ + + + + + +
+
1-2 +
-
-
-
9. -
+-1 +
+ + -
+
8
+
+
+ -
+ +
+
+ -1
+ + -
+ -
+ + -
+
+
+
+
+-1 -
+-1 -
+
+ -
-
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... Faj név Trifolium montanum Valerianella locusta Veronica austriaca subsp. austriaca Verbascum lychnitis Veronica spicata Vincetoxicum hirundinaria Festucion rupicolae Asperula cynanchica Carduus hamulosus Hieracium hoppeanum Thalictrum minus Trinia ramosissima Thymus glabrescens Verbascum phoeniceum
-
2 -
+
4 -
+ +
6 -
7 -
8 -
9. -
-
+
+
-
-
-
-
+
+
-
-
+
-
-
+
+ +
+
-
-
+ -
-
-
-
+
-
-
-
-
+
-
+
-
-
+
-
-
+ +
+
+ -
+
+ -1
-
-
-
+
+
1
+
3 -
5
+
+
+
+ + +
+
+ +
+-1
-
+
-
+
-
+
-
-
Festucetalia valesiaceae Artemisia campestris Hypericum elegáns Iris spuria
-
-
-
-
-
-
-
+
-
Secalietea Lamium purpureum Odontites rubra
-
-
-
-
+
-
-
-
-
-
+
+
Onopordietalia Cirsium eriophorum Cirsium furiens
-
-
-
-
-
+
-
-
-
-
-
-
-
Querco-Fagea Astragalus glycyphyllos Betonica officinalis Ficaria verna Veronica chamaedrys Crataegus laevigata Crataegus monogyna Rosa gallica Rosa rubiginosa Rosa canina
-
-
+
-
+
+ + + -
+-1 -
+
+
+
-
+ +
+
+ -
-
-
+ + -
+ +
-
+ +-1
+ + -
-
+ + +-1 +
+ -
+
23
Kertész Éva Faj név Rubus caesius Pyrus achras Prunus spinosa
2 + + +
3 +
4 -
5 -
6 -
7 -
8 + -1 + +-1
9. + +-1-
Quercus pubescenti - petreae Trifolium rubens Rosa obtusifolia Rosa zalana Viola hirta
-
-
-
+ -
+
-
-
-
+ + +
+
Agrostion albae Festuca arundinacea Galium rubioides
-
-
-
-
-
-
-
+-1 +
-
+-1
+
+-1
+
+-1
+
1-2
+-1
+-1
-
+
+ -
+
-
+
-
+ -
-
+ -
+ -
+ -
+
+
-
-
-
-
-
-
-
-
+ + + + + + + -
2-3 -
+ + -
+
3-4 + -
+ + + -1 -
+ + + -
+ +
+
Indifferens Anthoxanthum odoratum Agrimonia eupatoria Bromus mollis Carex hirta Chrysanthemum leucanthemum Centaurea pannonica Dactylis glomerata Fragaria moschata Festuca pseudovina Glechoma hederacea Inula britannica Luzula campestris Lotus corniculatus Potentilla heptaphylla Serratula tinctoria Tragopogon orientális Taraxacum officinale Orchis morio Verbascum blattaria Verbascum phlomoides Vicia grandiflora
24
1 -
+ +
+ + + +-1 -
+ -
+ + -
+ -
+ + + -
+ + + 2-3
+ +
+ -
+ + -2 -
+ + -
-
+ -
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... Keményfa-ligeterdők Az 1887-ből származó katonai térképen az Ugrai kocsányos tölgyes erdőn kívül a mai védett területen jelentősebb erdőfolt nem látható. A legöregebb erdő foltok az erek melletti magasabb hátakon kialakult erdőssztyepp-maradványoknak tekinthetők. Ilyen nyomokat találunk a Holt-Korhány melletti Szépapó-tölgyesben, ahol száz évnél idősebb kocsányos tölgyek vannak, és ide sorolhatók az orosi öreg tölgyek, szilek, galagonyabokrok és vadkörték. A táj az 1930-as évektől sokat változott olyan értelemben is, hogy mára a DélTiszántúl erdőkben egyik leggazdagabb tája lett. A Tisza-uradalom 1930-tól nagyarányú erdősítésbe fogott. Vátyon-pusztán 960 hold mezőgazdasági területet erdősítettek 193444 között. 1200 hold új erdőt telepítettek Vátyonban, Orosiban és Nagygyantén. Mivel az erdők nagy részét szántóra, illetve gyepre telepítették, ez aljnö vényzetükben is kifejezésre jut. Jelentős részük kocsányos tölgy, kisebb arányban csertölgy, elegyfaként kőris, szil, éger, szürke és fehér nyár. Jellemző fajok: Vitis silvestris, Stachys sylvatica, Brachypodium sylvaticum, Melica altissima, Cephalaria pilosa, Rhamnus catharticus, Ranunculus auricomus, Corydalis cava, Carduus crispus, Alliaria petiolata, Polygonatum latifolium és Cephalanthera longifolia. Összefoglalás A bihari hegyek lábánál a Sebes-Körös völgyének középső szakaszán talál ható a Biharugrai Tájvédelmi Körzet. A folyók által alakított táj a folyószabályozá sok és a lecsapolások ellenére megőrzött néhány eredeti növénytársulást, természeti értéket. A Sebes-Körös Sárrétjéből nádasok, magassásrétek, mocsárrétek maradtak meg. A nagy kiterjedésű szikes pusztákon hernyópázsitos és ecsetpázsitos kaszálók, a magasabb térszínű réteken sziki kocsordos rétek, löszpusztagyep-maradványok és sztyepprétek asszociációit találjuk. A terület botanikai feltárását az 1980-as évek közepétől kezdtem el, rendsze res, átfogó terepmunkát 1999-2001-ben végeztem. A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a Biharugrai Tájvédelmi Körzet flórája Alföld-peremi helyzete miatt sok érdekességet tartogat. A leltárba vett edényes növényfajok száma 470, ebből 68 regionálisan érté kes és 17 védett növényfaj. A Biharugrai Tájvédelmi Körzet edényes növényfajainak listája Acer campeste Acer negundo Acer platanoides Acer tataricum Achillea pannonica Achillea collina Achillea ochroleuca Achillea setacea Agrimonia eupatoria
Agropyron repens Agropyron pectinatum Agrostis stolonifera Ajuga genevensis Alisma plantago-aquatica Alliaria petiolata Allium scorodoprasum Allium vineale Alnus glutinosa 25
Kertész Éva Alopecurus pratensis Althea officinalis Ambrosia artemisiifolia Amorpha fruticosa Anthoxanthum odoratum Anthriscus cerefolium Arabis hirsuta Aristolochia clematitis Arrhenatherum elatius Artemisia austriaca Artemisia campestris Artemisia pontica Artemisia santonicum Artemisia vulgaris Artcium lappa Articum tomentosum Asparagus officinalis Asperula cynanchica Aster linosyris Aster punctatus Aster tripolium subsp. pannonicum Astragalus cicer Astragalus glycyphyllos Atriplex litoralis Atriplex tatarica Ballota nigra Barbarea vulgaris Beckmannia eruciformis Betonica officinalis Bidens cernua Bidens tripartita Bolboschoenus maritimus Botriochloa ischaemum Brachypodium sylvaticum Briza media Bromus arvensis Bromus commutatus Bromus inermis Bromus mollis Bromus sterilis Butomus umbellatus Calamagrostis epigeios Calystegia sepium Camphorosma annua Capsella bursa-pastoris 26
Cardamine parviflora Cardamine pratensis subsp. matthioli Carduus crispus Carduus hamulosus Carduus nutans Carex acutiformis Carex brizoides Carex distans Carex disticha Carex divulsa Carex flacca Carex gracilis Carex hirta Carex melanostachya Carex pairae Carex praecox Carex pseudocyperus Carex riparia Carex tomentosa Carex vesicaria Carex vulpina Carlina vulgaris subsp. intermedia Centaurea banatica Centaurea cyanus Centaurea jacea Centaurea macroptilon Centaurea pannonica Centaurea scabiosa Centaurium erytraea Cephalanthera longifolia Cephalaria pilosa Cerastium fontanum Cerathophyllum demersum Ceratophyllum submersum Cerinthe minor Chaerophyllum temulum Chrysanthemum leucanthemum Chrysanthemum vulgare Chrysopogon gryllus Cichorium intybus Circea lutetiana Cirsium arvense Cirsium brachycephalum Cirsium canum Cirsium eriophorum
A Biharugrai Tájvédelmi Cirsium furiens Clematis integrifolia Clinopodium vulgare Colchicum autumnale Conium maculatum Consolida orientális Consolida regalis Convolvulus arvensis Cornus sanquinea Coronilla varia Corydalis cava Crataegus laevigata Crataegus monogyna Crépis tectorum Crypsis aculeata Cruciata pedemontana Cucuballus baccifer Cynoglossum officinale Dactylis glomerata Dactylorhiza incarnata Daucus carota Descurainia sophia Dipsacus laciniata Dryopteris carthusiana Dryopteris filix-mas Dorycnium germanicum Echinops sphaerocephalus Echium italicum Echium vulgare Echinochloa crus-gali Eleagnus angustifolia Eleocharis palustris Epilobium angustifolium Epilobium hirsutum Epilobium parviflorum Epilobium tetragonum Equisetum arvense Equisetum palustre Erigeron canadensis Eryngium campestre Erophila verna Euonymus europaeus Eupatorium cannabinum Euphorbia cyparissias Euphorbia palustris
Körzet...
Euphorbia pannonica Euphorbia salicifolia Euphorbia seguieriana Euphorbia villosa Euphorbia virgata Falcaria viridis Festuca arundinacea Festuca pratensis Festuca pseudovina Festuca rupicola Ficaria verna Filipendula ulmaria Filipendula vulgaris Fragaria moschata Fragaria vesca Fragaria viridis Frangula alnus Fraxinus angustifolia subsp. pannonica Fraxinus excelsior Fraxinus pennsylvanica Galega officinalis Galium aparine Galium boréale Galium mollugo Galium palustre Galium rubioides Galium verum Geranium dissectum Geum urbanum Glechoma hederacea Glyceria fluitans Glyceria maxima Glycyrrhiza echinata Gratiola officinalis Gypsophila paniculata Helianthus tuberosus Hieracium auriculoides Hieracium bauhini Hiericum cymosum Hieracium caespitosum Hieracium hoppeanum Hieracium pilosella Hieracium piloselloides Hordeum histrix Humulus lupulus 27
Kertész Éva Hydrocharis morsus-ranae Hypericum elegáns Hypericum perforatum Hypericum tetrapterum Inula britannica Inula helenium Inula salicina Iris pseudacorus Iris spuria Juglans nigra Juncus articulatus Juncus atratus Juncus compressus Juncus conglomeratus Juncus effusus Juncus gerardi Juncus bufonius Juncus inflexus Juncus tenuis Kickxia elatine Knautia arvensis Koeleria cristata Lamium album Lamium purpureum Lathyrus hirsutu Lathyrus nissolia Lathyrus pratensis Lathyrus sylvestris Lathyrus tuberosus Lavatera thuringiaca Lemna minor Lemna gibba Lemna trisulca Leontodon hispidus Leonurus cardiaca Lepidium perfoliatum Libanotis pyreniaca Ligustrum vulgare Limonium gmelini Linaria vulgaris Linum austriacum Lithospermum officinale Lotus angustissimus Lotus corniculatus Lotus siliquosus
28
Lotus tenuis Luzula campestris Lychnis flos-cuculi Lycopus europeus Lycopus exaltatus Lysimachia nummularia Lysimachia vulgaris Lythrum salicaria Lythrum virgatum Lythrum hyssopifolia Matricaria recutita Matricaria maritima subsp. inodora Medicago falcata Medicago minima Melampyrum arvense Melandrium album Melandrium noctiflorum Melandrium viscosum Melica altissima Melilotus officinalis Mentha aquatica Mentha x dalmatica Mentha longifolia Mentha pulegium Muscari comosum Myagrum perfoliatum Myosotis ramosissima Myosotis stricta Myosoton aquaticum Myosurus minimus Nonea pulla Nuphar luteum Odontites rubra Oenanthe aquatica Oenanthe silaifolia Ononis arvensis Ononis spinosa Ononis spinosiformis Orchis laxiflora Orchis morio Ornithogalum orthophyllum Ornithogalum pyramidale Papaver rhoeas Pastinaca sativa Peucedanum officinale
A Biharugrai Tájvédelmi Peucedanum alsaticum Phalaroides arundinacea Phlomis tuberosa Phragmites australis Picris hieracioides Pimpinella saxifraga Plantago lanceolata Plantago maritima Plantago media Plantago tenuiflora Plantago schwarzenbergiana Poa angustifolia Poa bulbosa Poa palustris Poa pratensis Poa triviális Podospermum canum Podospermum laciniatum Polygala comosa Polygonum hydropiper Polygonum mite Populus alba Populus canadensis Populus canescens Portulaca oleracea Potamogeton crispus Potamogeton natans Potentilla anserina Potentilla argentea Potentilla heptaphylla Potentilla impolita Potentilla recta Potentilla reptans Prunella laciniata Prunella vulgaris Prunus spinosa Puccinellia distans Puccinellia limosa Pulicaria vulgaris Pyrus pyraster Quercus cerris Quercus robur Ranunculus acris Ranunculus arvensis Ranunculus auricomus
Körzet...
Ranunculus pedatus Ranunculus polyanthemos Ranunculus repens Ranunculus sardous Ranunculus sceleranthus Ranunculus strigulosus Ranunculus trichophyllus Rhamnus catharticus Reynoutria japonica Rhinanthus alectorolophus Rhinanthus rumelicus Rhinanthus wagneri Robinia pseudo-acacia Rorippa amphibia Rorippa sylvestris subsp. kerneri Rosa agrestis Rosa canina Rosa gallica Rosa corymbifera Rosa rubiginosa Rosa obtusifolia Rosa zalana Rubus caesius Rubus hirtus Rumex crispus Rumex sanguineus Rumex acetosa Rumex stenophyllus Sagittaria sagittifolia Salix alba Salix cinerea Salix fragilis Salvia aethiopis Salvia nemorosa Salvia pratensis Salvia verticillata Salvinia natans Sambucus nigra Scabiosa ochroleuca Schoenoplectus tabernaemontani Scleranthus annus Scutellaria galericulata Senecio doria Senecio erraticus subsp. barbareifolis Senecio errucifolius 29
Kertész Éva Serratula tinctoria Seseli annum Seseli osseum Seseli varium Silène nutans Sium latifolium Solanum dulcamara Solidago gigantea Sonchus arvensis Sparganium erectum Spirodela polyrhiza Stachys germanica Stachys palustris Stachys recta Stachys sylvatica Stellaria graminea Stellaria media Stenactis annua Stratiotes aloides Symphytum officinale Tamarix tetrandra Taraxacum bessarabicum Taraxacum officinale Teucrium chamaedrys Teucrium scordium Thalictrum lucidum Thalictrum minus Thesium arvense Thesium linophyllum Thlaspi arvense Thymelaea passerina Thymus glabrescens Thymus pannonicus Thymus serphyllum Torilis japonica Tragopogon orientális Trapa natans Trifolium alpestre Trifolium arvense Trifolium aureum Trifolium campestre Trifolium diffusum Trifolium fragiferum Trifolium hybridum Trifolium medium Trifolium micranthum
30
Trifolium montanum Trifolium pratense Trifolium repens Trifolium rubens Trifolium striatum Trigonella procumbens Trinia ramosissima Typha angustifolia Typha latifolia Typha laxmanii Ulmus glabra Ulmus laevis Ulmus minor Urtica dioica Utricularia vulgaris Valeriana officinalis Valerianella locusta Ventenata dubia Verbascum austriacum Verbascum blattaria Verbascum lychnitis Verbascum nigrum Verbascum phlomoides Verbascum phoeniceum Verbena officinalis Veronica anagallis-aquatica Veronica austriaca subsp. austriaca Veronica chamaedrys Veronica serphyllifolia Veronica spicata Viburnum opulus Vicia cracca Vicia grandiflora Vicia hirsuta Vicia lathyroide Vicia narbonensis subsp. serratifolia Vicia sativa Vincetoxicum hirundinaria Viola arvensis Viola cyanea Viola elatior Viola hirta Viola odorata Vitis riparia Vitis sylvesris Xanthium spinosum
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... IRODALOM BERTALAN SZILÁGYI 1827. Bertalan Szilágyi J.: A Biharvármegyei Sárrét leírása. Szeghalom, 1827. BLAZOVICH 1985. Blazovich L.: A Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendje. Békés csaba-Szeged, 1985. BODROGKÖZY 1973. Bodrogközy Gy.: A Kis-Sárrét növénytakarója. In.: Vésztő története. (Szerk.: Szabó F.) Vésztő, 1973. 49-63. BODROGKÖZY 1980. Bodrogközy Gy.: Szikes puszták és növénytakarójuk. BMMK 6 (1980) 29-49. BORBÁS 1880. Borbás V.: Iráz puszta növényzete. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálatai XX (1880) 1-9. BORBÁS 1881. Borbás V.: Békésvármegye flórája. Budapest, 1881. BORBÁS 1885. Borbás V.: Az alföldi zsombék. Természettudományi Közlemények XV/I/8 (1885) 1-8. BORBÁS 1891. Borbás V.: Közlemények a Békés- és Biharvármegyék flórájából. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálatai. (1891) 480-504. BOROS 1922. Boros Á.: Adatok Békés- és Bihar megyék síkjának flórájához. Magyar Bo tanikai Lapok XXI/1-2 (1922) 32-33. DÉNES 1997. Dénes A.: Az Anthoxantho-Festucetum rupicolae társulás előfordulása a Dráva-síki kaszálóréteken. Kitaibelia II/2 (1997) 274-275. ENDES 1993. Endes M.: Az őszi kikerics /Colchicum autumnale/ a Tiszántúlon. Calandrella VII/1-2 (1993) 27-30. FÖLDI 1980. Földi E. (szerk.): Magyarország földrajzinév-tára II. Békés megye. Buda pest, 1980. GOMBOCZ 1945. Gombocz, E.: Diaria Itinerum Pauli Kitaibelii. In.: Budapest Verlag des Un garischen Naturwissenschaftlichen Museums. Budapest, 1945. 229-285. JANKOVICH-HÉVVÍZI 1983. Jankovich B. D.-Hévvízi S.: Békés megye Pesty Frigyes helynév-gyűjtésé ben. Békéscsaba, 1983. JUHÁSZ NAGY 1958. Juhász Nagy P.: A Beregi-sík rét- és legelőtársulásai. Acta Universitatis Debreciensis 4 (1958) 195-228. K. NAGY 1886. K. Nagy S.: Biharvármegye földrajza. Nagyvárad, 1886. 25-27, 30-32. 31
Kertész Éva KAPOCS Y-DOMAN-FORGACH-TOTH 1998. Kapocsi J.-Domán E.-Bíró I.-Forgách B.-Tóth T.: Florisztikai adatok a Körös-Maros Nemzeti Park területéről. Crisicum I (1998) 75-83. KERTÉSZ 1989. Kertész É.: A dobozi ártéri ligeterdők florisztikai vizsgálata. In.: Dobozi Tanulmányok. (Szerk.: Réthy Zs.) Békéscsaba, 1989. 17-30. KERTÉSZ 1992. Kertész É.: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet áttekintése. A békéscsabai Mun kácsy Mihály Múzeum Természettudományi Adattárának Gyűjteménye. Ltsz.: 2011-1991. KERTÉSZ 1996a. Kertész É.: Adatok a Biharugrai Tájvédelmi Körzet flórájához (1986-1995). Natura Bekesiensis 2 (1996) 37-64. KERTÉSZ 1996b. Kertész É.: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről. BMMK 16 (1996) 5-15. KERTÉSZ 1997. Kertész É.: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet botanikai és természetvédelmi értékelése. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Természettudományi Adattárának Gyűjteménye. Ltsz.: 2107-1997. 1-65. KERTÉSZ 2000. Kertész É.: Adatok a Dél-Tiszántúl flórájához. BMMK 21 (2000) 5-48. KOVÁCS 1992. Kovács В.: Ugra története. Biharugra, 1992. KOVÁCS-MOLNÁR 1981. Kovács A.-Molnár Z.: Békés megye magasabb rendű növényeinek rövid áttekintése. Natura 4 (1981) 45-78. MÜLLER 1980. Müller G.: Geszt környékének és madárvilágának változása az elmúlt negy ven év során. BMMK 6 (1980) 157-171. MÜLLER-BERTALAN-HÁZI 1988. Müller G.-Bertalan Á.-Házi A.: Sárréti írások 3. Helytörténeti, szocioló giai, természetrajzi antológia. (Szerk.: Miklya J.) Szeghalom, 1988. OLÁH 1987. Oláh A.: Zöld varázslók, virág-orvosok. (Népi gyógynövényismeret Békés megyében.) Békéscsaba, 1987. OSVÁTH 1875. Osváth P.: Bihar vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. SIMON 1992. Simon T.: A magyarországi edényes flóra határozója. Budapest, 1992. SOÓ 1938a. Soó R.: Vízi, mocsári és réti növényszövetkezetek a Nyírségen. Botanikai Közlemények XXXV/5-6 (1938) 249-272. SOÓ 1938b. Soó R.: A Tiszántúl flórája. Ed. Inst. Bot. Universitates Debreciensis, 1938. 32
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... SOÓ 1951. Soó, R.: Les associations végétales de la Moyenne - Trannsylvanie - Annal. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 1951. 1-71. SOÓ 1964-1980. Soó R.: A magyar flóra és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi kéziköny ve I-VI. Budapest, 1964-1980. SZŰCS 1977. Szűcs S.: Régi magyar vízivilág. Budapest, 1977. TÍMÁR 1952. Timár L.: A Délkelet-Alföld növényföldrajzi vázlata. Földrajzi Értesítő 1 (1952)489-511. UBRIZSY 1949. Ubrizsy G.: Adatok a Tiszántúl /Crisicum/ flórájának ismeretéhez, különös tekintettel Szarvas és környékére. Borbásia 1-2 (1949) 7-15. ZÓLYOMI 1969a. Zólyomi В.: Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. Természet Világa 100 (1969) 550-553. ZÓLYOMI 1969b. Zólyomi В.: A tiszai Alföld természetes növényzete. In.: Magyarország tájföldrajza II. A tiszai Alföld. (Szerk.: Marosi S., Szilárd J.) Budapest, 1969. Outcomes of the botanical exploration of the nature reserve of Biharugra - Eva Kertész Resume At the bottom of the Bihar Mountains, in the middle section of the SebesKörös Valley one can find Biharugra Nature Reserve. Notwithstanding the riverregulations, the landscape created by the rivers has retained some original plant communities and natural values. Out of the Sárrét of the Sebes-Körös, reed-plots, high sedge fields, marshlands remained. In the extensive saline areas, we can find hayfieldwith worm grass or brush grass, in the higher fields there are associations of saline fields, loess grass residues and steppe meadows. I started the botanical exploration of the area from the middle of the 1980s, I carried out regular, comprehensive groundwork in 1999-2001. In the researches it became obvious that thanks to its position at the edge of the Great Plain the flora of the Biharugra Nature Reserve holds numerous things of interest. The number of the registered vascular plants is 470, out of which 68 are regionally valuable and 17 are protected plant species. Kertész Éva Munkácsy Mihály Múzeum 5600 Békéscsaba, Széchenyi u. 9. kertesz@bmmi. hu 33
Kertész Eva
1. térkép Ugra, Geszt, Mezőgyán, Zsadány - Huszár Mátyás 1822-es vízrajzi térképén • hátak, S állandó, ill. időszakosan vízjárta területek
34
• hátak
2. térkép Ugra és környéke. Katonai térkép 1887-ből (Hadtörténeti Térképtár Budapest) Щ erek, vízfolyások [TJ lefolyástalan tavak, nádasok, magassásosok • erdők
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet...
35
3. térkép
Kertész Eva
36
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet...
1. kép. Jellegzetes nádas a Begécsi-tó szélén
2. kép. Kolokán (Stratoides aloides)
3. kép. A Tájvédelmi Körzet legszebb nádasa az Ugrai-réten található
37
Kertész Eva
4. kép. Magassásrét a mezőgyáni Eperjesi-gyepen
5. kép. A Korhány egykori szépségét idézi a Toprongyos-Korhány-csatorna 38
A Biharugrai Tájvédelmi Körzet...
6. kép. Rekettyés és kaszálórét az Ugrai-réten
7. kép. Kakascímeres, agárkosboros rét a geszti Csillaglaposi-legelőn 39
Kertész Éva
8. kép. Korcs nőszirom (Iris spuria) a mezőgyáni Eperjesi-gyepen
9. kép. Holt-Korhány menti erdőrészlet a geszti Szépapó-erdőben (Fotók: Kertész Éva) 40
