I Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 16 I 155-164 I Pécs, 1992
A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet tegzesfaunája (Trichoptera) NÓGRÁDI
Sára és UHERKOVICH Ákos
NÓGRÁDI, Sára, UHERKOVICH, Ákos: The Trichoptera of Béda-Karapancsa nature protection area, South Hungary. Abstract. More than 37 000 specimens of 36 caddisfly species were collected by light trap, lamp and sweeping. List of collected material is presented. Some comments on interesting or relative rare species is given. Comparing with Trichoptera of other localities on the Great Hungarian Plain is intro duced.
Bevezető Az Alföld rovarfaunáját viszonylagos egyhangúsága miatt sokkal kevésbé kutatták a múltban, mint hegyvidékeink egyes részeit. Csak egyes kiemelten fontos, természetföldrajzi szempontokból érdekes, természetvédelem alatt álló területei részesültek némi figyelemben (Bátorliget, Hortobágyi NP, Kiskunsági NP, vö. NÓGRÁDI et al. 1990, ÚJHELYI 1983). A hazai tegzesek későn megindult intenzív kutatása az ország valamennyi tájegységére kiterjedt, így a Nagy-Alföldre is. Ez utóbbi fél országnyi területen természetesen a Trichoptera fauna sem olyan gazdag, mint a sokkal változatosabb, sűrűbb vízhálózatú dunántúli vágy északi, nyugati hegyvidéki tájainkon. A 92, Alföldről kimutatott faj a teljes hazai fajszám (199) 46,2 %-a (UHERKOVICH és NÓGRÁDI 1990). A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet környékérői - Hercegszántóról - ÚJHELYI (1971) közölt néhány adatot a hazai Leptoceridákat ismertető cikkében. UHERKOVICH és NÓGRÁDI imént idézett cikke viszont már a tájvédelmi körzet keleti feléből, a Duna bal partjáról ad meg adatokat (Hercegszántó-Karapancsa).
Anyag és módszer A tájvédelmi körzet területén anyagjaink nagy részét lámpázással és fénycsapdákkal gyűjtöttük. Nagyobb folyóvizeink mentén és a legtöbb állóvíz körül a nappali hálózás rendkívül csekély eredménynyel jár, így itt ezzel a módszerrel alig próbálkoztunk. Híd lábazatán viszont többször is gyűjtöttünk. Az anyag zömét a két fénycsapda segítségével nyertük. Hercegszántónál, a karapancsai szivattyútelepen felállított fénycsapda 80 wattos higanygőzlámpával működött. Mivel a vizsgálandó víztől csak néhány méterre állt, így feltételezzük, hogy az ott élő fajokat igen nagy arányban befogta, illetve hű képett adott a mennyiségi viszonyokról (természetesen figyelembe véve az egyes fajok eltérő fotoakti155
vitását). A begyűjtött több mint harmincezer tegzes imágó - melynek 70 %-a Leptocerus tineiformis Curt, volt - feldolgozása igen nagy munkát adott, azonban ilyen tömegű anyag alapján hazánkban csak kevés lelőhelyet vizsgáltak. A böki fénycsapda (Kölked, Böki gátőrház) tegzesek szempontjából kevésbé szerencsés helyen - azaz vizektől távolabb - állt. Anyaga ennek megfelelően mind faj-, mind példányszámát tekintve sokkal szegényebb. Személyes gyűjtéseink többségét vizek mellett végeztük: akarapancsai (budzsaki) Ó-Duna mellett illetve a Bédai-holtág mellett, a bédai vadászház környékén. Az egyetlen de igen eredményes - nappali egyelő helyünk a Ferenc-csatorna felett átívelő híd betonlábazata volt. A három gyűjtési év alatt 36 Trichoptera faj 11 188 hím és 26 126 nőstény példányát, azaz összesen 37 314 imágót fogtunk és dolgoztunk fel.
1. ábra. A Béda-Karapancsa tájvédelmi körzet vázlatos térképe a gyűjtőhelyekkel. 1: Alsó-Béda, 2: Béda, 3: Böki gátőrház, 4: Böki szivattyútelep, 5: Dunaliget, 6: Vesszős-hát, 7: Budzsak, 8: Karapancsa, 9: Ferenc-csatorna. Fig. 1. Sketch map of Béda-Karapancsa landscape-protection area with the collecting sites.
156
A gyűjtött fajok A következőkben felsoroljuk a tájvédelmi körzet területén gyűjtött összes tegzes fajt, lelőhelyi és dátum-adataikkal együtt. Abban az esetben, ha egy lelőhelyen egy éven belül 4 vagy több alkalommal fordult elő valamelyik faj (elsősorban fénycsapdában), akkor csak az első és az utolsó előfordulási dátumot adjuk meg, valamint az összesített példány számokat. BOTOSANEANU és MALICKY (1978) rendszerét és nevezéktanát követjük, mint a hazai faunát tárgyaló munkáinkban általában. Az alábbi lelőhely-rövidítéseket használjuk (zárójelben a grid-térkép kódjával): Alsó-Béda = Kölked, Alsó-Béda (CR28) Béda = Kölked, Bédai-erdő (CR28) Böki g. = Kölked, Böki gátőrház (CR28) Böki sziv. = Kölked, Böki szivattyútelep (CR28) Budzsak = Hercegszántó, Budzsaki Ó-Duna (CR38) Dunaliget = Homorúd, Dunaliget (CR38) Ferenc-cs. = Hercegszántó, Ferenc-csatorna (CR39) Karapancsa = Hercegszántó, Karapancsa (CR39) Vesszős-hát = Homorúd, Vesszős-hát (CR28) Hydroptilidae Orthotrichia costalis Curt. - Béda 1989. VIII. 22. 2 9, 1990. IX. 20. 2 9; Budzsak 1990. V. 10. 7 9; Ferenc-cs. 1989. VI. 9. 22
157
1989. V. 29 - VIII. 22. 44 еГ 196 9; Böki sziv. 1991. VI. 17. 2 & 11 9; Badzsak 1990. V. 10. 33
Néhány faunisztikai megjegyzés A tájvédelmi körzet Trichoptera faunája meglehetősen fajszegény. Összesen csak 36 fajt gyűjtöttünk itt, ami feltűnően alacsony szám. Ennek magyarázata elsősorban az, hogy itt nincsenek kisebb, tiszta vizű patakok, amelyek változatos faj-együtteseknek adnak otth ont.
158
2. ábra. A tájvédelmi körzet gyűjtőhelyei Magyarország UTM rendszerű hálótérképén. Fig. 2. Collecting sites of the landscape-protection area on the UTM grid map of Hungary.
3. ábra. Az Oxyethira flavicornis Pict. magyarországi elterjedése. Fig. 3. Hungarian distribution of Oxyethira flavicornis Pict.
A Duna hazai alsó szakasza igen fajszegény erőteljes elszennyeződése miatt, a tájvédelmi körzet állóvizeinek egy része pedig rendkívül rossz állapotban van. A Bédai holtág kacsaúsztatóra emlékeztetett a vizsgálat három évében, a partján folyó gyűjtések hihetetlenül gyenge eredményt adtak. Némileg jobb a helyzet a Budzsaki-Dunánál. Itt a fénycsapda rendkívül nagy mennyiségű, bár ehhez képest kicsit alacsony fajszámú anyagot
159
szolgáltatott (26 faj). Ugyanitt a nem rendszeres lámpázások nem növelhették lényegesen a fajszámot. A tiszta vizű Ferenc-csatorna (ahonnét a fénycsapda-anyag egy része is származhatott, mivel attól csak kb. 100-150 méterre állt) jobb élőhely. Ennek rendszeres vizsgálatára nem volt módunk, de az ott gyűjtött fajok közül egyik-másik figyelemreméltó.
4. ábra. A Triaenodes bicolor Curt, magyarországi elterjedése. Fig. 4. Hungarian distribution of Triaenodes bicolor Curt.
5. ábra. A Ceraclea senilis Burm. magyarországi elterjedése. Fig. 5. Hungarian distribution of Ceraclea senilis Burm.
160
A ritkább vagy szórványos elterjedésű fajok közül néhányat itt megemlítünk. Oxyethiraflavicornis Pict. Első hazai példányát Barcsnál fogtuk (NÓGRÁDI 1985a, 1985b), majd az Északi Középhegységben (NÓGRÁDI és UHERKOVICH 1988). Később újabb helyeken került elő, például az Alföldön is (UHERKOVICH és NÓGRÁDI 1990). Jelenleg 11 hazai lelőhelyét tartjuk számon. A nemzetség másik faja, az O.falcata Morton több hazai elterjedési adattal rendelkezik (3. ábra). Triaenodes bicolor Curt. Országszerte szórványosan elterjedt faj, az utóbbi évtizedben mindössze 40 példánya került elő mintegy 20 lelőhelyről. Növényzettel dúsan benőtt állóvizeket részesít előnyben. A Budzsaki-Duna ugyan ilyen, csak éppen időnként szennyezés érheti vagy pedig az oxigéntartalom vészesen lecsökken, ezért ez a faj itt is igen ritka (4. ábra). Ceraclea senilis Burm. Az előzőnél szélesebb körben elterjedt és valamivel gyakoribb faj, a kézirat lezárásáig 219 példányát tartjuk nyilván 25 lelőhelyről illetve a hálótérkép 22 négyzetéből (5. ábra). Ugyancsak állóvízi tegzes, amely az Alföldön is sokhelyütt előfordul (UHERKOVICH és NÓGRÁDI 1990).
Természetvédelem A tájvédelmi körzet vizei - Trichoptera faunájuk alapján - rossz besorolást kaphatnak. A terület, bár vizekben nem szegény, mégis olyan fajszegény tegzesekben, amelyből csakis a fenti következtetész vonhatjuk le. Rendszeresen a Bédai-Duna és a Budzsaki-Óduna tegzes-faunáját vizsgáltuk. Ennek alapján a következő a véleményünk: A Béda-Duna végletekig elszegényedett víz. Eutrofizációja előrehaladott állapotban van, nagy mennyiségű szennyeződés éri, emellett a holtág vízi vegetációja is rossz állapotú. Feltehető, hogy növényevő halfajt is betelepítettek ide, amely a makrofiton vegetációt súlyosan károsítja. így az oxigén-háztartás is felborult. Az itt élő tegzes-fajok száma alacsony. Számos olyan alkalommal voltunk gyűjteni, amikor egyáltalán nem fogtunk tegzest, máskor a fajszám csak 2-5 volt. A fauna mennyiségi elemzése során kitűnt, hogy az Ecnomus tenellus Ramb. itt abszolút domináns faj, más állóvízi fajok alárendelt szerepet játszanak csak. E faj nagy dominancia-értéke a rosszabb állapotú halastavakra jellemző: ahol a növényzet már részben tönkrement, erőteljes mesterséges etetést alkalmaznak és az oxigénháztartás rendszeresen felborul. Eredeti állapotra nyilván nem ilyen volt. Intenzív horgászvízként történő további felhasználása ezt a helyzetet konzerválja. A Budzsaki-Óduna lényegesen jobb állapotú víz. A holtág makrofiton vegetációja nem vagy alig láthatóan károsodott, tegzes-együttesei viszonylag változatosabbak. Azonban itt sincs minden teljesen rendben, amire az rendkívüli tömegű Leptocerus tineiformis Curt, utal (dominanciértéke éves szinten 70,84 %). Más Leptoceridae fajok aránylag kisebb mennyiségben élnek itt (lásd az 1. táblázatot). A víz oldott oxigénmennyisége időnként erősen lecsökken, amiben szerepet játszhat a környező területekről bejutó szervesanyag illetve műtrágya, a túlzottan buja hinárvegetáció. Ez alkalmanként oxigénhiányt okoz. 2 alkalommal megfigyeltünk kisebb halpusztulást is tavasszal, ez pedig mindenképpen figyelmeztető jel. A Budzsaki holtág sikeres megvédése lényegesen egyszerűbb feladat. A szennyvíz illetve trágya, műtrágya bejutását kell megakadályozni, valamint fel kell lépni a mesterséges halasítás ellen.
161
A Duna tegzes-faunájáról a böki fénycsapda adott képet. Nagytömegű, azonban rendkívül egysíkú anyagot fogott ez a csapda: mintegy 99,9 %-nyi Hydropsyche bulgaromanorum Mal.-t és Hydropsyche contubernalis McL.-t tartalmazott ez az anyag. Hasonló a Duna mintegy 50 km-rel feljebb is, és általában a Budapest alatti szakasz végig rendkívül egyhangú. Budapest felett még aránylag nagy a fajszám (CHANTARAMONGKOL 1983). Ez utóbbit támasztják alá a jelenleg is folyó szigetközi vizsgálataink. A közép európai nagy folyókra általában jellemző ez elszegényedés (vö. MALICKY 1978, 1980, 1981). A tegzesek között törvényesen védett faj nincs. A "Vörös könyv"-ben megemlített ritka fajok közül egyik sem fordul itt elő. A tájvédelmi körzet a tegzesfauna szempontjából kevéssé értékes terület, hiszen alig tudtunk innét említésreméltó fajt megnevezni.
Táblázatok 1. táblázat. Hercegszántó-Karapancsán fénycsapdával gyűjtött tegzesek, 1989. Table 1. Trichoptera collected by light trap at Hercegszán tó- Kar apancsa in the year 1989. faj Orthotrichia cos tali s Cuit. Orthotrichia tragetti Mos. Hydroptila dampfi Ulmer Agraylea sexmaculata Curt. Hydropsyche angustipennis Curt. Hydropsyche bulgaromanorum Mai. Hydropsyche contubernalis McL. Hydropsyche sp. indet. Neureclipsis bimaculata L. Cymus crenaticomis Kol. Ecnomus tenellus Ramb. Agrypnia varia Fabr. Phryganea grandis L. Limnephilus affinis Curt. Limnephilus flavicomis Fabr. Grammotaulius nigropunctatus R. Stenophylax permistus McL. Athrípsodes aterrimus Steph. Ceraclea alboguttata Hag. Ceraclea dissimilis Steph. Ceraclea fúlva Ramb. Ceraclea senilis Burm. Triaenodes bicolor Curt. Oecetis fúrva Ramb. Oecetis lacustris Pict. Oecetis ochracea Curt. Leptocerus tineiformis Curt. összesen
162
& 237 121 0 805 124 5 56 0 30 236 609 2 2 6 3 1 1 66 2 15 7 13 1 15 34 2 6323 8728
? 2389 1356 6 159 0 0 0 612 185 233 1434 1 2 7 0 0 0 17 6 52 6 22 0 7 80 3 15507 22090
% 8.52 4.79 0.02 3.13 0.40 0.02 0.18 1.99 0.70 1.52 6.63 0.01 0.01 0.04 0.01 0.00 0.00 0.27 0.03 0.22 0.04 0.11 0.00 0.07 0.37 0.02 70.84 100.00
2. táblázat. Kölked Böki gátőrháznál fénycsapdával gyűjtött Tríchopterák összesítése, 1989-ben. Table 2. Trichoptera collected by light trap at Kölked, Bok damm-watch house, 1989. Agrypnia varia Ceraclea alboguttata Ceraclea dissimilis Cymus crenaticornis Ecnomus tenellus Grammotaulius nigropunctatus Hydropsyche bulgaromanorum Hydropsy che contubemalis Hydropsyche modesta Hydropsyche sp. indet. Leptocerus tineiformis Limnephilus affinis Limnephilus bipunctatus Limnephilus flavicomis Limnephilus griseus Limnephilus lunatus Limnephilus vittatus Mystacides longicomis Neureclipsis bimaculata Oecetis furva Oecetis ochracea Setodes punctatus Stenophylax permistus összesen
1 0 8 1 44 1 48 154 1 0 2 4 0 0 1 2 0 0 10 0 0 0 2
2 1 4 1 196 0 0 0 0 1500 35 7 1 1 0 0 1 1 30 1 2 1 0
277
1786 ,
.15 .05 .58 .10 11.63 .05 2.33 7.46 .05 72.71 1.79 .53 .05 .05 .05 .10 .05 .05 1.94 .05 .10 .05 .10 100.00
Köszönetnyilvánítás Ez úton fejezzük ki köszönetünket mindazoknak, akik munkának segítették. Gorjánácz Mátyás a hercegszántókarapancsai, Dienes Béla a kölked-boki fénycsapdát kezelte lelkiismeretesen. Ábrahám Levente és Sziráki György az általuk gyűjtött Trichoptera anyagot átadták nekünk feldolgozásra. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Bajai Szakaszmérnöksége minden segítséget megadott ahhoz, hogy munkánk eredményes legyen, itt elsősorban Novok-Rostás Sándor főmérnök úrnak tartozunk köszönettel. A kutatások anyagi alapjait kiszállási költségek és fénycsapda kezelési díj finanszírozásával - három intézmény biztosította, a Janus Pannonius Múzeumon keresztül: a Dél-dunántúli Természetvédemi és Vízügyi Igazgatóság (1989), a Kiskunsági Nemzeti Park (1990) és a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság (1991).
Irodalom BOTOSANEANU, L., MALICKY, H. 1978. Trichoptera, in: lilies, J.: Limnofauna Europaea, 2nd Edition, p. 333-361. - Stuttgart and New York. CHANTARAMONGKOL, P. 1983. Light-trapped caddisflies (Trichoptera) as Water Quality Indicators in Large Rivers: Results from the Danube at Verőce, Hungary. - Aquatic Insects 5: 33-37. MALICKY, H. 1978. Köcherfliegen-Lichtfallenfang am Donauufer in Linz (Trichoptera). - Linzer biol. Beitr. 10/1: 135-140. MALICKY, H. 1980. Lichtfallenuntersuchungen über die Köcherfliegen (Insecta, Trichoptera) des Rheins. Mainzer Naturw. Archiv 18: 71-76. MALICKY, H. 1981. Der Indikatorwert von Köcherfliegen (Trichoptera) in grossen Flüssen. - Mitt. dtsch. Ges. allg. engew. Ent. (Kiel) 3: 135-137.
163
NÓGRÁDI, S. 1985a. Further caddisfly species new to the Hungarian fauna (Trichoptera). - Folia ent. hung. 46 (1): 129-135. NÓGRÁDI, S. 1985b. Caddisflies of the Bares Juniper Woodland, Hungary (Trichoptera). - Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. (Pécs) 5: 117-134. NÓGRÁDI, S., OLÁH, J., UHERKOVICH, Á. 1990. On the Caddisflies (Trichoptera) of the Bátorliget nature conservation areas (NE Hungary), in: The Bátorliget Nature Reserves - after forty years, p. 499-503. Budapest. NÓGRÁDI, S., UHERKOVICH, Á. 1988. Trichopterological results from the Northern Mountains (Trichoptera). Folia Hist.-nat. Mus. Matr. (Gyöngyös) 13: 71-90. SÁTORI J. 1935. Adatok a magyar tegzesszitakötőfauna (Phryganoidea Handl.) ismeretéhez. - Debreceni Szemle 8: 333-352. UHERKOVICH, Л., NÓGRÁDI, S. 1990. The Trichoptera fauna of the Great Hungarian Plain, Hungary. - Folia Hist.-nat. Mus. Matrensis (Gyöngyös) 15: 43-75. ÚJHELYI S. 1971. Adatok a Leptoceridae (Trichoptera) család fajainak magyarországi elterjedéséhez. - Folia ent. hung. 24: 119-137. ÚJHELYI, S. 1983. The Trichoptera of the Hortobágy. - The Fauna of the Hortobágy National Park, p. 211-213. Budapest, Akadémiai Kiadó.
The Trichoptera of Béda-Karapancsa nature protection area, South Hungary Sára NÓGRÁDI and Ákos UHERKOVICH Though the nature protection area is relatively rich in waters, only 36 caddisfly species were recorded from there. Very huge material was collected personally and by light traps: more than 37 thousand imagines. This southern reach of Danube is heavily polluted, thus only few Trichoptera species can survive this quality of water. More than 8 tenth part of the material collected along the river were Hydropsyche species (mostly H. contubernalis McL. and H. bulgaromanorum Mai.). Dead branches of therightriversideof Danube have already eutrophized, therefore their caddisfly communities have become impoverished. Their dominant species is Ecnomus tenellus Ramb. Budzsák dead branch lying on the eastern part of nature protection area proved to be the most rich water in species and specimens number. The light trap was installed close to this water captured more than 30 thousand specimens of 26 species. The domináns Trichoptera species was Leptocerus tineiformis Curt. here. OxyethiraflavicornisPict. is the rarest Trichoptera species of the area (Fig. 3), not frequent ones are Triaenodes bicolor Curt. (Fig. 4) and Ceraclea senilis Burm. (Fig. 5). Authors' address: Dr. Sára NÓGRÁDI, Dr. Ákos UHERKOVICH Natural History Department Janus Pannonius Museum H-7601 Pécs P. О. Box 347.
164
