Gubera Jó reggelt aggyon Isten! Jó reggelt. Jó hejjen járok? Fogságba vótam, s az asszony felküdött Pestre, mer aszt mogya, hogy itt a fogságért lehet szőnyeget kapni. Ojjan úriasat. Nem jó mán neki a rongy, avval eszi az életemet mán egy jó hónapja, vagy még több es. Azonnal fogadja a főnököm, foglaljon helyet Uram. Hát nem ülnék sokat, mer még a bótba es el kellene mennyek, s az esti vonattal vissza, haza. Szerencséje van, fáradjon be, kapcsoltam Asternák urat, kész fogadni Önt. Jó napot aggyon Isten! Jó napot. Kérem, foglaljon helyet. Künn es mondám, hogy sokat nem ülnék, csak tuggya fogoj vótam, s azér jöttem, hogy kárpótoljanak engem es, az asszony szerint jár nekünk es valamijen szulák szőnyeg. Nem szulák uram, más annak a neve. A mán mindegy, nekem ezt monta az asszony, hogy el ne felejcsem, gondojjak arra az aranyos, nagycsöcsü, drága hangú kincsemre, vagy a pityóka között mászó burjányra, amit reggelente a disznyóknak szedek. Úgy eszik asztot, mind a mannát, azok az állatok! Hát én ezér így mondom, de maga írja úgy, ahogy azt itt kell, s amiér aggyák aszt a szőnyeget. Neve? 1
A böcsületes? Azt, a becsületes nevét kérem. Hát a szegény, megbódogút apám után Szénégető János lenne. Anyja neve? Hát Juliska. Milyen Juliska? Neki is a becsületes nevét kérem. Hát, mi más lenne? Szénégető Julianna, az apám után neki es az lenne a neve! Az anyja leánykori nevét kérem!! Azt-e? Galambos, Galambos Juliska vót a lelkem, Isten nyugosztajja haló poraiba. Galambos Julianna? A hát. Lakhelye? Keresztrefeszített-Háromszék, Fő utca 405. Ezzel meglennénk. Mikor, mettől, meddig volt orosz fogságban? Hát az úgy vót, hogy bévonultam tizenkilencévesen levente katonának. Nem az életrajzát kértem, hanem azt, hogy mettől, meddig volt fogoly. Pedig én a mógyát es tudom, ehoztam az összes dokumentumot, itt e, ebbe a bőröndbe. Teli van tiszta dokumentumokkal. S az meg honnan van magának? Ennyi? Tuggya, egész életembe gyűjtögetős ember valék, osztán esszeszettem én még a rokonyoktól es, amit tuttam. Ha ennyi „dokumentuma” van, akkor miért nem megy a boltba, s megveszi azt a szőnyeget?
2
Székely ember vónék, vagy mi a csuda! Szeretem én az egyenes utat. Oda adom magának ezeket, kitőti a papirost, megveszem az asszonynak a szőnyeget, kárpótoltam es magamot, s azzal készen es lennék. Akkor meséljen! Na, mind montam, az úgy vót, hogy bérukkoltam levente katonának, el es vittek kiképezni Ojtozba, s egy nap úgy délelőtt, amikor szépen sütött a nap, s mű heverésztünk a fák között, csak lássuk, hogy gyünnek a muszkák, de ojjan sokan, hogy moccanni sem tuttunk. Szerencsére egy jólelkű asszony parancsolagatott s megszólalhatott a lelke, látta, hogy mű csak fiatalocskák vagyunk, nem lőtt le, hanem vagonokba tettek, s vittek valahova. Azt, akkor mü még nem tuttuk, hova. Az utat es mondom s mindent, de jól figyejjen, mer úgy látom elbambult egy kicsit. Elhiszem magának. Csak azt mondja meg, hogy mettől, meddig volt fogoly, az utat nem kell elmondania. Az es ott van benne a dokumentumokba. Elévegyem? Ne! Hagyja ott, majd a végén. Akkor hány évet volt fogoly? Négyet fagyoskodék ott. Azér mennyi szőnyeget adnak? Nem sokat. De, ha alaposan dokumentálja, ki lehet hozni belőle többet is. No! Mennyivel többet? Van-e olyan ismerőse, aki meghalt, de nem vette igénybe a kárpótlást?
3
Van hát. Nem es egy. Azokér es hoztam dokumentumot. Kik azok? A nevüket, címüket tudja? Méghogyne tudnám, kenyeres pajtásom vót egytől-egyig. Akkor sorolja, hatot el tudok fogadni. Hatot-é? Igen. S azétt mán adnak szulákot? Eleget? Adnak, persze hogy adnak, annyit, hogy nehéz is lesz hazaszállítania. Aszt maga ne bánnya, elviszem én, akkor es, ha az egész bótót aggyák! A neveiket és címeiket kérem. Na, az első lenne a Józsi. Kenyeres Józsi, meghót. A felesége es, gyermek nem maratt utánik. Osztán a második a Sanyi, az es meghót, még a táborba, az meg sem vót házasodva, senkije sem maratt. A másik Sanyi a Lisztes, annak él a felesége, korán vette el, de nincs gyermek, s az asszony es ojjan bolondoska. Még a faluból sem jár ki, Pestre osztán el sem gyünne. El es veszne itt ebbe a sűrűbe. No mennyi es vót ezidáig? Három. Hát a Kanalas Pista a negyedik, osztán a Ferenc Feri, s a szomszédom, na, őneki kell vigyek egy szőnyeget, mer ő es adott dokumentumot. Megvóna a hat. Egy kis türelmét kérem, a titkárnőm legépeli, beviszi a gépbe, addig én kitöltöm az utalványokat. A gépbe? A pajtásaimot? Aszt hogy csinájja az a fiatalka cseléd? Nyugodjon meg uram, az nem olyan gép, amire maga gondolhat. Azonnal készen lesz vele.
4
Hát ügyeske, nem mondom, még láccatra sem semmi. Ojjan cubákja van, ha szabad mondani, mind a friss csirkének. Látja, már készen is van vele. Itt vannak a papírjai. Ezeket bemutatja az üzletben, azonnal átcserélik olyan szőnyegre, amilyent választ. No, de pecsét nincs rajta. A dokumentumokat szeretném most látni. Ne, na, ne. Elébb oda az írására tegyen abból a két pecsétbűl. A téglásbúl es, s a kerekbűl es. Oszt aggya ide, s én adom a bőröndöt. A bót, az bót. Székely lennék én nem bolond. Ha mán a kezembe vannak a papirosok, akkor mán tudom, hogy lesz szőnyeg. S béfogom vele otthon az asszony száját. Egy félévig meg sem mukkan. Itt vannak. Mind lepecsételve és aláírva. Parancsoljon. No, ez tiszta dolog. Itt a bőrönd nem es kell visszaaggya. Abba benne van minden, ami magának kell itt ebbe a nagyházba. Isten megálgya, ha még eccer fogoj leszek, akkor magához jövök kárpótolni. Rendes ember, nem es gondótam vóna. Uram! Uram! Megálljon! Itt nem olyan dokumentumok vannak, amelyekre én gondoltam? Ezek elsárgult papírok! Maga engem becsapott! Csapta a búbánat! Hogy mondhat ijjent egy székely embernek? A bicska mán nyílik es a zsebembe. Hova gondol maga, hogy bécsaptam vóna! Hát métt? Kérdem én! A dokumentum itt mást jelent, ha nem tudta volna? Dehogy nem tuttam. Ne mán gondojjon lükének, nézem én a televizijót, napközbe nem, mer az
5
asszony szipog a Dunán, a békebéli filmeken. De este a hírek az enyimek! Akkor becsapott! Adja vissza az utalványokat! Aszt mán nem! Mét nem beszélt tisztán, úgy ahogy müfelénk!? Métt nem monta, hogy magyar dokumentumokot kér? Akkor aszt montam vóna, ha lenne, egyenest a bótba mennék. De maga csak székelyt kért. A meg itt van. No! Isten álgya! Még jó, hogy a böcsületes nevem kérdé – gondolá kifelé menet -. Mer, ha megkérdi, hogy a faluba, hogy neveznek, akkor gyanús lettem vóna, s nem tőti ki a papirokot. Mer úgy-e, egy Gubera János, csak guberálni tud, még Pesten es. -
6
