a bányásznyugdíjasokért

100. év­fo­lyam

1. szám Bu­da­pest, 2013. február

90 fo­rint

Demonstráció

a bányásznyugdíjasokért A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete demonstrációt hirdetett 2013. január 29-én 16.30 órára, az Emberi Erõforrások Minisztériuma elé. A demonstráció tiltakozás volt a 2012. január elsejétõl hatályos jogszabályok bányászokat negatívan érintõ hatásai miatt, melyeken a Minisztérium, ígéretei ellenére, sem változtatott. A demonstráció az alábbi célok eléréséért került megrendezésre: 1. A 150/1991-es Kormányrendelet melyet a Kormány javaslatára helyeztek hatályon kívül - visszaállítása vagy helyette új, az érdekeltek számára is elfogadható szabályozás kialakítása. (A hivatkozott kormányrendelet biztosította a szén-külfejtéses bányatérségben dolgozó munkavállalók számára is a bányász szakmai nyugdíjat 30 év szolgálati idő után.) 2. A 2012. január 1-i hatállyal megszüntetett föld alatt dolgozó bányászok „kedvező nyugdíj átlagszámításainak” visszaállítása. 3. Az elvett III. csoportos rokkantsági nyugdíjakkal megegyező ellátás vis�szaállítása, a külszínről nyugdíjazottak számára is. A több mint ezer résztvevő zömét a Mátrai Erőmű Zrt két külszíni bányájának érintett dolgozói alkották, de szép

Egy évszázad

számmal jöttek el, szolidaritásuk kifejezésére, az egyéb bányászati ágazatok munkavállalói, s együttérzésüket és egyetértésüket jelenlétükkel is demonstrálták a társszakszervezetek képviselői, s ott voltak a bányászok érdekharcával szimpatizáló magánszemélyek is. A minisztérium bejáratával szemben felállított színpadot körülfolyta a tömeg. Sípokkal, dudákkal, kereplőkkel és egyetértő morajjal, zúgással, kiabálással adtak hangot elégedetlenségüknek. A Magyar Himnusz elhangzása után, elsőként Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke lépett a mikrofonhoz, a máso-

dikként Petor Zoltán, a ME Zrt Visontabánya hányógépmestere, a harmadik szónok pedig Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke volt. A beszédek elhangzása után felolvasták a Petíciót, melyet ez után a BDSZ elnöke vezette delegáció adott át a minisztérium képviselőjének, László Andrásnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális, család- és if júsági ügyekér t felelős Államtitkársága kabinetfőnökének. A demonstráció a Bányászhimnusz eléneklésével ért véget. Az alábbiakban a három elhangzott beszédet idézzük ide.

Nem hagyjuk! Nem engedjük! Kísérje érdekérvényesítõ munkánkat jó szerencse! - Sajnálom, hogy most itt össze kellett jönnünk – kezdte beszédét Rabi Ferenc. – Sajnálom, mert abban bíztam, hogy tárgyalásos úton, a bányászokat érintő legfontosabb érdeksérelmeket meg tudjuk oldani. Abban bíztam, hogy azok az ígéretek, amelyekből szeretnék is idézni, megvalósulnak, és gyakorlattá válnak. Nem így történt. Pedig szerettük volna. Azok a bányász kollégák, akik a múlt év január elsejétől arra várnak, hogy keressünk és találjunk megoldásokat, mélyen csalódtak. Vegyük végig, hogy milyen problémák érintenek bennünket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ma kiadott egy sajtóközleményt, amiben azt jelezték, hogy a bányászokra való odafigyelés megfelelő, és emelkedtek a bányász átmeneti juttatások. (Fütty és kiabálás!) A sajtóközlemény arról szól, hogy azok, akik korábban bányász korkedvezményes nyugdíjat kaptak, és most átmeneti bányászjáradékban részesülnek, azok megkapták az 5,2%-os emelést, de nem értik és nem tudják elfogadni, hogy miért lettek ők korkedvezményes nyug-

díjasból átmeneti bányászjáradékosok. Ám ez még a kisebb probléma. A nagyobb az, hogy itt vannak a téren azok a kollégák a visontai és bükkábrányi bányákból, akik egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy a 150/1991-es kormányrendeletet eltörölték, és azok ellenére, hogy a BDSZ jelezte, hogy ez elfogadhatatlan, elvették a szén-külfejtéses és más külfejtéses szakmai nyugdíjakat. Gondoljatok bele! Úgy kezdték el a munkájukat, hogy harminc évet dolgoznak.

Fiziológiai mérésekkel bebizonyították, hogy egészségkárosodást szenvednek a harminc év után, és egyik napról a másikra, átmenet nélkül elvették ezt a nyugdíjat. Jeleztük, hogy ez elfogadhatatlan, és nem engedjük! Nem engedjük, mert maradandó egészségkárosodást nem akarunk nekik, nem engedjük, mert a jogbiztonság azt követeli, hogy ha változtatni akarnak, akkor legyen egy átmenet, legyen egy felkészülési idő. Erre még a korábbi, alkotmánybírósági döntések is felhívták a figyelmet. Azt mondták: nem lehet családokat, nem lehet munkavállalókat kilátástalan élethelyzetbe hozni, hanem biztosítani kell számukra a nehezebb élethelyzetre történő felkészülést. A 150/1991-es kormányrendeletben szabályozott szén-külfejtéses nyugdíj visszaállítását, vagy olyan új szabályozást kérünk, amely elfogadható a nyolcszázharminc érintett bányász számára, akik nyolcvanöt százaléka szakszervezeti tag is. (Folytatás a 2. oldalon)

Századik évfolyamába lépett a Bányamunkás, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bányászszakszervezet – amely kezdeteit az újság megjelenésétől számítja -, szintén egy évszázados múltra tekinthet vissza. Száz év, még egy szervezet életében is jelentős idő. Szakmai szakszervezetünk históriája, a múlt század elejétől a XXI. század első évtizedéig, különböző társadalmi rendszereken átívelő, és történelmi korokban, gazdasági struktúrákban megvívott érdekharcok gazdag története. A korai kapitalizmus időszakában szakszervezetet kikényszerítő elődeink (hiszen a bányászság szervezett erejétől rettegő hatalom sokáig akadályozta a megalakulást) tisztán látták, hogy csak egységesen, közösen fellépve és a hagyományos bányászszolidaritásra támaszkodva vívhatnak eredményes harcot a bányatulajdonosok ellen. Küzdöttek az emberibb bánásmódért, a munkásokhoz méltó szociális körülményekért, a magasabb bérért, az élhetőbb életért. Nem hátráltak meg akkor sem, amikor vezetőiket, a sztrájkok miatt bebörtönözték, s akkor sem, amikor ez ellen tiltakozva az utcára vonultak, s a csendőrök közéjük lőttek. Sokan áldozták életüket ebben a harcban. Ám a bányászok az elemekkel vívott küzdelemben edződtek, nap, mint nap néztek szembe a halállal, így nem rettentek meg akkor sem, ha családjukért, társaikért, a külszínen kellett megütközniük. A II. Világháború után békésebb időszak kezdődött a munkavállalói érdekvédelemben, s ez jellemezte a bányászszakszervezet tevékenységét is. A szocializmus építésének idején nem volt szükség látványos fellépésekre, tiltakozásokra, a bányászok fontos építőkövei voltak a rendszer gazdaságának, s különösképpen a nevezetes „széncsaták” korában, kiemelt társadalmi és anyagi megbecsülést kaptak a hatalomtól. Aztán a nyolcvanas évek elejétől-közepétől megkezdődött a bányák, elsősorban a szénbányák visszafejlesztése. Majd bekövetkezett a rendszerváltás, s a BDSZ újból a kapitalizmus körülményei között vívhatta harcát a bányamunkásokért. Már nem a jobb szociális körülmények, még csak nem is a magasabb bér állt az érdekvédelem középpontjában, hanem a munkahelyek megtartása, a munkahelyüket vesztő bányászok sorsának humánus kezelése. Miközben meg kellett küzdenie a fennmaradásáért, a különböző kormányzati támadások kereszttüzében. A bányászszakszervezet sikeresen vívta meg harcát, számtalan vívmányát tartotta életben, s folyamatosan száll síkra munkavállalói és nyugdíjasai érdekeinek védelmében ma is (friss példa erre a január 29-ei demonstráció a bányásznyugdíjakért!). Most arra készülünk, hogy méltóképpen megünnepeljük százéves fennállásunkat. Az ünneplésre központi tervet fogadott el az Országos Tanács. (Lapunk 4. oldalán olvasható! – a Szerk.) Azt szeretnénk, ha ebben az évben jobban ráirányulna a figyelem a bányászokra, mindazokra a problémákra, amelyek feszegetik az érdekérvényesítés kereteit. Ugyanakkor azt is be kívánjuk mutatni, hogy a BDSZ milyen eredményeket ért el – tagsága egyöntetű támogatásával – az ágazati érdekvédelemben, milyen tervei vannak, s milyen perspektívákban gondolkodik. A száz év valamennyiünké! Éppen ezért azt szeretnénk, ha az évforduló megünneplése, a helyi érdekvédelem eseményeinek, a múlt emlékeinek felidézése, feldolgozása és bemutatása alapszervezeti szinteken is megtörténne. Olyan alkalom ez, amikor az egyes bányászkollektívák, nyugdíjasok, aktívak egyaránt, megállhatnak egy percre mindennapi munkájukban, visszatekinthetnek az addig megtett útra, felidézhetik az út legfontosabb állomásait, s megemlékezhetnek azokról a pajtásaikról, elődeikről, akik az adott közösségért a legtöbbet tették. Akkor lesz igazán élő, közvetlen, s a miénk ez az évforduló, ha megmozgatja szakszervezetünket, a bizalmi csoportoktól egészen az országos testületekig. Természetesen velünk ünnepelnek, saját szakmai szervezetük történetét bemutatva, s a bányász rendezvényekbe aktívan bekapcsolódva, könnyűipari tagozataink, a bőrös, ruhás és textiles kollégáink is. Büszkék vagyunk azokra a szaktársainkra, akik a múlt század elején meghallották a kor parancsát, felismerték a szükségszerűséget és megalakították szakszervezetünket. Példát mutattak nekünk bátorságból, meg nem alkuvásból, emberségből. A mi dolgunk, hogy hozzájuk méltó módon, összefogva, erőt mutatva, eddigi eredményeinkre támaszkodva, a mai kor kihívásainak megfelelve, tovább folytassuk a száz évvel ezelőtt elkezdett érdekharcot. Ehhez kívánok, az elkövetkező száz évre, bányászköszöntéssel, Jó szerencsét! Rabi Ferenc a BDSZ elnöke

2

2013. FEBRUÁR

Nem hagyjuk! Nem engedjük! (Folytatás az 1. oldalról) Engedjük? – kérdezte a szónok, mire a tömeg, dörgő nemmel felelt. – Engedjük, hogy elvegyék a nyugdíjukat? – a résztvevők hangos „nem” kiáltását kereplők, dudák éles hangja és füttyorkán kísérte. Itt vannak a téren azok a III. csoportos rokkant bányász képviselők, akik szintén több mint egy éve várják, hogy oldódjon meg a kialakult élethelyzetük, mert tőlük is elvették a rokkantnyugdíjat, hogy rehabilitációs járulékot állapítsanak meg számukra. Több mint egy éve egyeztetünk ebben a kérdésben is. A komlói, pécsi nyugdíjas bányászok külön akciókat is szerveztek és ha most beolvasok egy ígéretet, akkor ez a 2012. november 23-ai miniszteri levélből van. „A korábban rokkantsági nyugdíjban részesült bányászok a korábbi nyugdíjukkal azonos összegű járadékra lesznek jogosultak. Akit már felülvizsgáltak, s ellátását csökkentették, az is a korábbi rokkantsági nyugdíjának megfelelő összegre lesz jogosult. Azok a bányászok, akiket még nem vizsgáltak felül, és tudják igazolni, hogy bányászok voltak, felülvizsgálat nélkül is visszakaphatják ellátásukat. A döntés végre-hajtásának szabályait munkatársaim haladéktalanul kidolgozzák. A konkrét szabályozásról a Kormány december 5-én kíván döntést hozni.” Mi ezt elmondtuk az érintett bányászoknak és kértünk egy kis türelmet. Majd megjelent a 426/2012-es kormányrendelet – december utolsó munkanapján – januárban elkezdtük elemezni, és kiderült, hogy azok a bányászok, akik tíz évet föld alatt töltöttek és tudják majd igazolni, hogy 29%-ban az egészségkárosodásukat a bányában szerezték, visszamenőlegesen jogosultak lesznek rá, de senki más. A korábbi ígéretekhez képest ez elfogadhatatlan és nem engedjük! Nem engedjük! Gondoljátok végig. Komló, vagy Farkaslyuk térségében, ahol a legnagyobb számban élnek ezek a rokkant bányász pajtásaink, kilátástalan élethelyzetbe kerülhetnek, mert azon a környéken új munkahelyet találni – ahol elfogadnak egy ötven év feletti volt rokkant bányászt – rendkívüli kihívás. Szinte lehetetlen. Százhúsz-százharmincezer forint rokkantnyugdíj helyett kapnak 27800 forintos, vagy egy 45000 forintos bruttó rehabilitációs ellátást. Nem! Nem engedjük! (Hosszan tartó fütty és dühös moraj) Van még egy harmadik probléma. Vajon, amikor 1988-89-ben elkezdték a bányákat bezárni – van a jelenlévők között, aki még emlékszik rá, hogy az uránbányászokkal demonstráltunk – negyvenkilencezer szénbányász munkahely tűnt el. A bauxitbányászok is úgy leépültek, hogy jó ha még ebben az évben valamit tudnak termelni. Ezek az emberek kaptak különböző ígéreteket. Az egyik ígéret az volt, hogy ha tizenöt évet föld alatt dolgoztak, utána elmennek máshová dolgozni, elérik a rájuk mérvadó öregségi nyugdíjkorhatárt, megállapítanak egy nyugdíjat, s ha ez a nyugdíj kevesebb, mint az akkori átlagos munkakörben a bányásznyugdíj, akkor választhatják a bányásznyugdíjat. Nem futott még ki az a korosztály, akire ez igaz. Ezért igazságtalan, hogy a bányászok társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló 23/91-es kormányrendelet elejét eltörölték, elvették ezt a kedvezményt, elvették, azt, hogy öt év után elmehetett a bányász egy év korkedvezményes nyugdíjba. Most már csak tíz év után lehet. S elvettek még egy pár olyan kedvezményt, ami az akkori megállapodásokban benne volt. Az a bányász, aki a földalatti munkában megsérült, vagy egészségkárosodást szenvedett, jogosult volt arra, hogy a külszínen, vagy egy kevésbé fizető földalatti munkahelyen kapjon további foglalkoztatást. Ha meg volt a tizenöt éve a föld alatt, és elment nyugdíjba, ő is kérhette a bányász átlagkereset alapján megállapí-

tott, az ő munkakörével megegyező nyugdíjat. Most már nem kérheti. Miért nem? Ezt sem engedjük! Mert ez is olyan vívmány, ami biztonságot adott. - Engedjük? – kérdezte ismét Rabi Ferenc. – Nem engedjük! – harsant fel a dörgő válasz. - Milyen konkrét ígéreteink voltak? Ismét idézek egy nekem írt minisztériumi levélből: „Tájékoztatom, hogy a korkedvezményes rendszer felülvizsgálata, újraszabályozása, ebben az évben, terveink szerint az első félévben, várható. A rendszer átalakítását előkészítő munka során lesz lehetőség, a szén-külfejtéses bányatérségben dolgozók korkedvezményes igényeit szem előtt tartva, kidolgozni az egészségre ártalmas munkakörökben, munkahelyeken dolgozók korhatár előtti visszavonulására vonatkozó javaslatot.” Ez volt múlt év februárjában az ígéret. Aztán novemberben jött még két, ide vonatkozó újabb levél, melyek lényege

Elismerik a munkánkat, vagy semmibe vesznek minket? - 1987-ben tizenhét évesen kezdtem a külfejtésen dolgozni – mondta beszéde elején, a leginkább érintettek nevében, Petor Zoltán, a Mátrai Erőmű Zrt Visonta bányájának hányógépmestere. - Már akkor is folyt a bányászatnál és a külszíni bányászatnál az egészségkárosító hatások vizsgálata. A kilencvenes évek elején, mikor kormányhatározattal biztosították, hogy a külszíni bányászoknak, harminc év szolgálati idő után

szakmai nyugdíjba lehet menni, én is eljátszottam a gondolattal, hogy majd negyvenhét-negyvennyolc évesen befejezem ezt az erőt próbáló, egészséget rontó, nehéz munkát. Tervezgettem, mit fogok csinálni nyugdíjas éveimben. Sokat beszélgettem azokkal a kollégáimmal is, akik csak néhány évet töltöttek a bányászatban, s magasabb fizetés, kedvezőbb munkakörülmények miatt, váltottak. Ők azt mondták nekem, hogy azt azért nagyon sajnálják, hogy negyvenhét-negyvennyolc év után – ha maradnak – el tudnának menni nyugdíjba. De nem bánják a váltást, mert az egészségük viszont megmaradt. Teltek az évek és a nehéz munkakörülmények között, mikor negyvenfokos hőségben, porban, napsütésben, vagy a sárban, esőben, fagyban dolgoztunk, sokszor az tartotta bennünk a lelket, hogy harminc év munka után mehetünk nyugdíjba, mehetünk pihenni. És jöjjenek a fiatalok. Akik, egyébként, most nem találnak maguknak munkát.

Mindezeket a reményeinket egy kormányhatározattal eltörölték. A döntés mindenkit megrázott, én személy szerint nem is tudtam eldönteni, hogy csalódottságot éreztem, vagy dühöt. Nem tudom, ki hogy érzett. Ki hogy élte meg azt a pillanatot, hogy tőle, a maradandó egészségkárosodást okozó munkán dolgozó embertől, elveszik azt a lehetőséget, hogy harminc év szolgálat után elvonuljon nyugdíjba. Mit akarnak azok az emberek, akik így döntöttek? Hogyan fogunk majd hatvan-hatvanöt évesen olyan munkát elvégezni, ami már negyvenöt-ötven évesen is komoly erőfeszítéssel, fáradtsággal jár. Talán azt szeretnék ezek az emberek, hogy ne kelljen nekünk nyugdíjat fizetni? Csak fizessük a járulékot? Választ a kérdéseinkre a kormánytól, a parlamenttől várunk. Elismerik-e a munkánkat, vagy semmibe vesznek minket? Várjuk a választ – fejezte be beszédét Petor Zoltán.

Nem vagyunk egyedül A bányászok tiltakozó akciójukkal szolidárisak voltak, s ezt táviratban, illetve személyes jelenlétükkel is kifejezték nemzetközi szervezetek, hazai ágazati és szakmai szakszervezetek, érdekvédelmi szövetségek, mozgalmak, emberjogi aktivisták, magánszemélyek. A BDSZ érdekérvényesítő céljaival egyetértve, azt támogatásáról biztosította: IndustriAll Európai Szakszervezeti Szövetség. Egyesült Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége. Vasas Szakszervezeti Szövetség. Húsipari Dolgozók Szakszervezete. Vasutasok Szakszervezete. Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége. Szolgálat és Becsület Érdekvédelmi Mozgalom. Emberjogi Aktivisták. Vegyipari Szakszervezetek Szakági Szövetsége. MSZOSZ nyugdíjas választmánya. MSZOSZ női választmánya. Szakszervezetek Ifjúsági Szövetsége. Szolidaritásukat és együtt érző támogatásukat, ezúton is köszönjük! az volt, hogy a következő kormányülésen minden, a bányászok élethelyzetének megoldásához jelentős segítséget nyújtó intézkedést meghoznak. Megtörtént? – hangzott a kérdés. – A felháborodás elemi erővel csapott fel, amikor a demonstrálók „nem”-mel feleltek. – Engedjük? – Nem engedjük! – válaszolt az ezerfős tömeg. - Tisztelt minisztérium! Kulturáltan, bízva az egyeztetés sikerében, próbáltuk ezekben a kérdésekben megoldást találni. Ám ne higgyék, a szén-külfejtéses kollégák, hatvanöt éves korukban, a bányagödörben, majd munkát fognak végezni. Ezt mi nem hagyjuk, nem engedjük! Nem engedjük, hogy a III. csoportos rokkantnyugdíjasok ne kapjanak az élethelyzetükre megoldást, és nem engedjük azt sem, hogy eltöröljék az átlagkereset-számítást úgy, hogy az érintettekkel érdemi egyeztetést nem folytatnak. Nem értjük, hogy a korengedményes nyugdíjat miért kellett eltörölni? Ha mi szakszervezetek, meg tudtunk állapodni akár a külföldi, akár a hazai munkáltatókkal, hogy azok a kollégák, akik már nem bírják a munkavégzést, öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt kaphassanak korengedményes nyugdíjat, és ennek az összegét befizették – postaköltséggel, emelésekkel együtt – a TB-kasszába, mért nem tudunk élni ezzel a lehetőséggel? A korengedményes nyugdíj visszaállítása minimális követelése az ipari szakszervezeteknek. Szeretnénk tárgyalni és megállapodni. Igénybe vesszük a jogorvoslati lehetőségeket is. Ha nem sikerül megállapodni, innen is jelzem, hogy a BDSZ országos tanácsa úgy döntött, hogy további szakszervezeti akciókat szervezünk. Eljöttök, ha kell? – tette fel a kérdést a BDSZ elnöke. – Igen! – érkezett a dörgő válasz. – Többen leszünk? – Igen! - Kísérje érdekérvényesítő munkánkat jó szerencse! Köszönöm a figyelmeteket!

Nem csak magatokért vagytok itt! Jó szerencsét! – köszöntötte a demonstrálókat Pataky Péter, a Magyar Szaks zervezetek O rs zágos Szövetségének elnöke, majd így folytatta: - Jó szerencsét is, de sokkal inkább tisztességet. Tisztességet várunk azoktól, akik a döntéseket hozzák. Ez a tisztesség most hiányzik. Hiányzik a politikából, hiányzik a döntéshozókból, mert nem tisztességes az, ha a szerzett jogokat elveszik az emberektől. Nem tisztességes az, hogy ha nem ígéretekről beszélünk itt, hanem jogszabályokról és nem olyan megállapodásokról, amit az emberek kötöttek az állammal. Ráadásul olyan emberek, olyan dolgozó emberek, akik mindig az állam tulajdonában, vagy hosszú ideje az állam tulajdonában lévő vállalkozásoknál, vállalatoknál dolgoznak, s egyszer csak az az állam, aki eddig a munkaadójuk volt, semmibe veszi a korábbi megállapodást. Ez elfogadhatatlan. Ám nem csak tisztességet akarunk, hanem megbecsülést is. Megbecsülést azoknak az embereknek, akik nap, mint nap dolgoznak. A munka becsülete igen csak kérdésessé vált ebben az országban. Akkor, amikor az utóbbi időben, naponta azt halljuk, hogy ez az év a béremelések éve, hogy jelentősen emelkednek a jövedelmek. Azt hiszem, mindannyian tudjátok, hogy ez mit jelent. Azt, hogy a most jelentősen megemelkedett, mondjuk szakmunkás bérminimum, (tehát a szakképzett munkát végző embernek kevesebbet nem lehet fizetni), hiába lett több, a nettó fizetése, amit a szakmunkás hazavisz tizenkét-tizenháromezer forinttal

kevesebb, mint ami a létminimumhoz kell. Ez a megbecsülés, itt Magyarországon. És amikor a munka megbecsüléséről beszélünk, akkor különösen szólnunk kell azokról, akik a legdrágábbat adják munkájuk során: az egészségüket. Nem azért adják, mert ez nekik jól esik, hanem azért, mert értünk, a többiekért adják. Ha ezt nem teszik, akkor nincs szén, nincs ellátás, nincs energia, és nincs köztisztaság se, és rengeteg szakmában dolgoznak olyan kollégáink, olyan sorstársaitok, akik bizony nap, mint nap az egészségüket is kockáztatják azért, hogy abból, mindannyiunk számára eredmény legyen. A vegyipartól, az erőműveken át, egészen a legkülönbözőbb ipari üzemekig, de még a kereskedelem egyes egységeiben is. Amikor ti, ma, azért jöttetek ide, hogy tiltakozzatok az ellen, hogy elvegyék azokat a jogos járandóságokat, ami a bányászoknak jár, akkor nem csak magatokért vagytok itt, hanem a többiekért is.

Sokat hallottunk már itt a nyugdíjrendszerről, a korhatár alatti nyugdíjakról. Álságos az a kormányzati szöveg, amely azt mondja, hogy egységes nyugdíjrendszer kell, mert egységesen kell megítélni a dolgozókat. Ez nem igaz! Hallottátok az IndustriAll levelében azt a hivatkozást, ami egy Európában mindenütt elfogadott dolog, hogy igenis különbséget kell tenni a szerint, hogy ki milyen ártalmakat szenved el a munkája során. Különbséget kell tenni a szerint, hogy ez milyen fizikai megterhelést jelent. És ez nem ördögtől való, hanem ez a természetes. Ez a társadalom szolidaritása, és akik ilyen nehéz körülmények között évtizedeket dolgoznak, azoknak jár – nem megérdemlik! – jár, hogy rugalmasabban mehessenek nyugdíjba. Akkor, amikor így tiltakozunk itt az utcán, nem azért tesszük, mert szeretünk ide jönni. Azért jöttünk, mert kénytelenek voltunk. Az indokok mindenki előtt ismertek. Igenis arra van szükség, hogy világosan megmondjuk a döntéshozóknak, hogy legközelebb is el fogunk jönni, ha nem változnak a dolgok. És legközelebb még többen leszünk. És azt mondom nektek, mint az MSZOSZ elnöke, tudva az ágazati szakszervezeti vezetők véleményét, hogy bizony akkor még többen leszünk. Köszönjük, bár természetesnek tartjuk, hogy itt vannak a vasutas kollégák, a vasasok, a kereskedők, a húsosok, a HVDSZ-esek is, most csak néhány fővel, mintegy jelezve azt, hogy mellettetek állnak. Legközelebb, ígérem, többen leszünk!

3

2013. FEBRUÁR

Petíció

Balogh Zoltán Emberi Erõforrás Miniszterhez Tisztelt Miniszter Úr! A 2012. január 1-jétől életbe lépett törvényi változások -„a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény”- a bányászok több társadalombiztosítási kedvezményének átmenet nélküli megvonását eredményezték. Az ezzel összefüggő észrevételeinket, javaslatainkat a döntést hozók figyelmen kívül hagyták. A gondok és problémák elhárítására érdemi megoldás nem született. A bányásztársadalom aktív munkavállalói, nyugdíjasai és érdekképviseletük továbbra sem mondanak le a korábban megszerzett jogosultságairól és kedvezményeiről, így többek között arról, hogy: a szén külfejtéses bányatérségben dolgozó fizikai és termelésirányító munkakörben dolgozók 2012. január 1-jétől is megtarthassák bányásznyugdíjra való jogosultságukat (2011. december 31-ig a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet alapján 30 év szolgálati idővel jogosulttá váltak bányásznyugdíjra), amely teljes mértékben figyelembe vette a szén külfejtéses bányatérségben dolgozók fiziológiai mérésekkel is alátámasztott rendkívüli munkakörülményeit és annak

egészségkárosító következményeit, hatásait; a szén külfejtéses térségből vagy a külszíni területről (ideértve, akik föld alatti munkakörből kerültek külszíni rehabilitált munkakörbe) nehéz bányamunka következtében egészségkárosodást szenvedett, megrokkant bányász munkavállalók a 23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet 3. §-ának hatályon kívüli helyezésével elveszítsék korábbi III. csoportú rokkantsági nyugdíjjogosultságukat; a földalatti munkavállalók a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. Törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 14. § (9) bekezdésének és a 23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet 5. §-ának hatályon kívüli helyezésével elveszítsék a havi átlagkereset-számítási kedvezményeiket 2012. január 1-jétől; a korábban megszerzett korkedvezményre jogosító idő kerüljön figyelembe vételre a tényleges öregségi nyugdíjjogosultság megállapításánál. Ezért a bányász társadalom elengedhetetlennek tartja, hogy a fenti problémák mielőbbi rendezése érdekében a minisztérium konkrét megoldási javaslatokat dolgozzon ki és erről haladéktalanul kezdjen egyeztető tárgyalásokat a bányászok érdekképviseleti szervezetével. Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete Elnökség

Gondolatok, tettek

A szolidaritásról Mi a szolidaritás? Eltökélt akarat és állandó gondoskodás a közjóért, azaz mindenkiért külön-külön és összességében, mert mindannyian felelősek vagyunk egymásért! Azt gondolom, hogy a szolidaritást már kisgyermekkorban meg kell tanulni. Ki törte ki a szomszéd néni ablakát? Csúzli mindenki kezében van, a kavicsok nem névre szólóak. Focizás közben, ha üveget tör a labda, és nincs, aki elvállalja a tettét, a felnőttek sosem tudják kideríteni, ki a vétkes! A gyerekek pedig még nem tudják, a közös játékban közösen vállalt felelősség maga a szolidaritás. Erről jut eszembe az első, tudatos szolidaritás élményem. Középiskolások voltunk, nyolc osztálytársunk nagy butaságot csinált egy kirándulás alakalmával. Tudtuk mindannyian ezt, mégis megdöbbentünk, amikor az osztályfőnökünk rákérdezett, hogy ki volt benne? Felálltak mind a nyolcan, - tudták ők is mi is, hogy súlyos büntetés vár rájuk. Kisvártatva felállt az osztályelső is, utána még valaki, majd még valaki, és fél percen belül az egész osztály! Kicsit féltünk, de nagyon jó érzés volt kiállni társaink mellett! Több tanárnak tetszett ez a magatartás és mellénk állt, így senki nem kapott büntetést, de mindenki sokat tanult belőle. Az utóbbi évtizedekben sok minden megváltozott. Megváltozott a mindennapok szolidaritása is! Mit is értek ezen? Azt, hogy szolidaritás az is, ha például átadjuk az ülőhelyünket idős, gyenge, állapotos, bottal járó embertársunknak. Észrevesszük sorban állás közben, hogy a megpakolt bevásárló kocsink mögött egy kiló kenyérrel áll valaki és magunk elé engedjük! S el tudunk menni egy következő busszal a dolgunkra, ha meghallgattuk egy ismerős, vagy egy ismeretlen problémáját, ha azzal segíthetünk! Minden korból hallottunk már a szolidaritás különböző formájáról, és ki ne tudná a „Bányamunkás” olvasói közül, hogy a bányatársládák kialakulása a legfőbb bizonyítéka a kollégák közötti szolidaritásnak. A bányászok - mint az egyik legveszélyesebb munkát végzők -

A bányatársládák A kor legveszélyesebb foglalkozását űzők, a bányászok hoztak létre először önsegélyező szervezeteket, úgynevezett bányatársládákat. Az első bányatársláda 1496-ban Thurzó János bányájában alakult. Ez a munkaadó és a bányászai önkéntes elhatározásából létesült, amelyet önkormányzati alapon a bányászlegénység kezelt. Bevétele a tagok által vállalt járulékokból és a bányatulajdonos hozzájárulásából tevődött össze. Minden bányász társládatag jogosult volt a segélyezésre. hamar rájöttek, hogy az összefogás ereje nagyon nagy erő! Bár az első ilyen jellegű összefogás a XV. századtól már ismerték, az általános kötelezőség csak a XIX. századra alakul ki. Az 1800-as évek harmadik harmadában és a XX. század elején sorra alakították a munkások és az alkalmazottak már szakszervezeteiket is. Jól tudták: a kiszolgáltatottság ellen csakis az összefogás a hatékony „fegyver”. Remélem, már mindenki tudja, hogy ez nemcsak a 120-150 évvel ezelőtti munkásságra igaz! Mert szolidaritásra ma is nagyonnagy szükség van! 2013. január 29. A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete tiltakozást szervezett, a 2012. január elsejétől hatályos jogszabályok bányászokat negatívan érintő hatásai miatt, melyeken a Minisztérium ígéretei ellenére sem változtatott. Ezen a téli, ködszitálós kedd este vajon miért jöttek el sokan, akik nem bányászok az Akadémia utcába? Várakozás közben megkérdeztem néhány résztvevőt. Egyikőjük elmondta, hogy ő, ha egyetért a meghirdetett céllal, akkor is elmegy demonstrálni, vagy aláírja az ívet, ha közvetlenül nem érintett, mert fontosnak tartja, hogy kiálljon az igazság mellett. Több ilyen és hasonló megmozduláson volt már. Egyszer nagyon félt (az Új Színháznál), de akkor is személyesen akarta vállalni nézetét. Reméli, hogy ez a tiltakozás békés kimenetelű lesz és eredményes is, mert igazságtalan, amit a bányászokkal csinálnak! Beszélgetőtársam sok embernek

segít az élet hétköznapjaiban is. Például nyomtatványokat, kérdőíveket tölt ki, szervez, intézkedik mások ügyében. Találkoztam vidékről jövő BDSZ tagokkal, de más szakmabeliekkel is. Ők nem „kötelességből” jöttek, hanem, mert egyetértenek a bányászok követeléseivel, és igazságtalannak tartják, ami a bányászokkal történik. S ki tudja mi lesz a következő intézkedés, az kiket érint?! Egyébként nagyon sokan így gondolják és ezért jöttek el. Az egyik tüntető arról beszélt, hogy ismer olyanokat, akiknek alig van valamije, mégis az tud legtöbbet adni: figyelmet, törődést, és nem ritka az sem, hogy ők szerveznek gyűjtést a rászorultabbaknak! Jöttek volna többen is, de a gyerekek, és hétköznap és munka, és holnap kora reggel is munka lesz! Pestre utazni sem olcsó mulatság! Őket is, másokat is kérdeztem a szolidaritásról. Sokan féltik a munkahelyüket, a megélhetésüket. Van akit, ha személy szerint nem érint valami, akkor azzal nem foglalkozik. Voltak, akik arról beszéltek, hogy fásultak az emberek, a saját munkahelyükön sem szolidárisak egymással, mert nem tanulták meg! Szerintük is sok múlik a nevelésen! Jó volt hallgatni azt a büszke anyukát, aki biztos abban, hogy az ő fiai át fogják adni azt a nevelést, amit kaptak, és amelynek az alapja, hogy nem csak magunkra, hanem másokra is figyelnünk kell! A szolidaritás az érzelem, a gondolat és a tett egysége, megszilárdít, megerősít egy közösséget másokkal szemben! Cseh Zsuzsa

4

2013. FEBRUÁR

A mi lapunk! Mint ahogyan az már az első oldalon található írásunkból is kiderül, a Bányamunkás című lap – a bányászszakszervezettel együtt – ez évben ünnepli megjelenésének századik évfordulóját. Sokszor megírtuk már e hasábokon, kerek évfordulók apropóján, hogy a bányamunkásság egyre izmosodó munkaharcai, már a XX. század elején sürgették a bányamunkások érdekeit védő szervezet létrehozását, s csak a bejegyzésre irányuló kísérletek kudarcai fordították meg a sorrendet: előbb jött létre az újság, s csak később a hivatalosan is elismert szakszervezet. A BDSZ elkészítette programját e jeles évforduló megünneplésére, s ugyanezt teszi a Bányamunkás szerkesztősége is, a bányászszakszervezet lapjának évszázados fennállására, a szakszervezet százéves történetére emlékezve. Két teljes oldalt szánunk erre, minden számunkban. Ezeken az oldalakon (Nyolcoldalas számunkban ez a négyesötös oldal, tizenkét oldalas számnál a hatos-hetes) kívánjuk felidézni a múltat, korabeli írásokon, cikkeken, fotókon, s a BDSZ közelmúltjának még köztünk élő tanúin, szakmai érdekképviseletünk egykori és jelenlegi vezetőinek, tisztségviselőinek megszólaltatásán keresztül. A szemközti oldal, mint láthatják, a Bányamunkás kezdeteit idézi fel, az első

számok írásaiból szemezget, felvillantva valamit abból a korszakból, azokból a problémákból és történésekből, amivel elődeinknek szembe kellett nézniük. Csak idézünk, s nem kommentálunk, de az akkori írásoknak nem kevés áthallásuk van a jelenlegi korra, ami az érdekérvényesítés alapvetéseit illeti. Fontos megismerni a gyökereinket, hogy erősebb lábakon állhassunk a mában! Tisztelt Olvasóink! A múlt üzenete a mának abban a tényben rejlik, hogy a Bányamunkás még van! Abban, hogy az elmúlt száz év bányamunkásságának képviselői fontosnak tartották a lapot, s minden gátló körülmény ellenére értékközvetítő orgá-

Mellékletként az elsõ bányászújság

numnak, s nem profitképző vállalkozásnak tekintették („Nem üzleti vállalat, mely haszonra dolgozik” – írták az alapítók a lap első 1913. szeptember 4-én megjelenő számában). A rendszerváltást követően – érthető és nem elítélendő financiális okokból – számtalan ágazati szakszervezet kényszerült könnyíteni a költségvetésén azzal, hogy megszűntette a lapját. A BDSZ nem tartozott ezek közé. Bármennyire is szorította pénztelenség, az újság mindig megjelent, s megjelenik most is. Ünnepeljük tehát, a magunk módján, a Bányamunkást. A mi lapunk! Hámori István Péter főszerkesztő

Megemlékezés a Bányászszakszervezet megalakulásának 100. évfordulójáról A bányamunkások első országos konferenciáján (1903. december 26-27.) határoztak az országos szövetség alakításáról. A belügyminiszter azonban nem járult hozzá a bányamunkás szövetség megalakulásához, s amikor a bányászok tapasztalták ezt a hosszú éveken keresztül meglévő ellenállást úgy döntöttek, hogy lapot adnak ki, amely szakszervezeti feladatokat is ellát. 1913. szeptember 4-én jelent meg a Bányamunkás c. újság első száma. A BDSZ jelenleg is érvényben lévő alapszabálya e naptól deklarálja a Bányászszakszervezet létrejöttét. A szakmai szövetséggé történő alakulás 1918. január 28-án történt meg, ekkor fogadta el a belügyminiszter a Bányamunkások Országos Szövetségének az alapszabályát. A százéves évfordulóról történő megemlékezés célja, hogy a BDSZ alapszervezetei, középszintjei és országos vezető testületei visszatekintsenek a történelmi múltra, felidézzék ennek a múltnak a legfontosabb állomásait és megemlékezzenek azokról, akik az adott közösségért, a bányász szakszervezeti mozgalomért a legtöbbet tették. A megemlékezés a bányász érdekvédelem, érdekképviselet egészének kiemelt eseménye, s nem korlátozódhat csak a központi ünnepségekre. Használjuk ki e lehetőséget arra, hogy ágazati-szakmai szakszervezetünket népszerűsítsük, vívmányainkat, azok megvédését, s folyamatos, napi érdekérvényesítő harcainkat tudatosítsuk, s a közvéleményt tájékoztassuk arról, hogy a szakszervezetünk eredményesen működik. Az alábbiakban azokat a programokat, rendezvényeket, kiadványokat és tárgyi eszközöket soroljuk fel, melyeket– a 100 éves megemlékezések eseményeinek koordinálására létrehozott Centenáriumi Munkabizottság javaslatai alapján - a BDSZ Elnöksége előterjesztésében, az Országos Tanács 2012. december 5-ei ülésén megvitatott és elfogadott.

1. Központi megemlékezés 2013. szeptember 4-én a Vasas Szakszervezeti Szövetség székházban kerül megrendezésre a BDSZ Centenáriumi Emlékülése. Az országos rendezvényre (a terem befogadóképessége miatt) körülbelül ötszáz főt lehet meghívni. A résztvevők köre:

a) azoknak a nemzetközi szervezeteknek a képviselői, melyekkel szoros kapcsolat épült ki az utóbbi évtizedekben. (csehek, bolgárok, németek, osztrákok, lengyelek) b) a hazai bányász és könnyűipari érdekegyeztetésben érintett szervezetek képviselői. c) a kormány érintett tagjai. d) az MSZOSZ vezetői e) az Ipari Szakszervezeti Szövetségben résztvevő ágazatok képviselői. f) A BDSZ országos testületeinek tagjai, valamint a nem OT tag alapszervezeti elnökök/titkárok. g) A létszámarányosan megállapított keretszámoknak megfelelő alapszervezeti képviselők. h) Egyéb meghívottak (pl. kitüntetettek) Az Emlékülés programjáról – később külön forgatókönyv készül! A BDSZ e-mail címet hozott létre ([email protected].), abból a célból, hogy bárki eljuttathassa ötleteit, javaslatait, észrevételeit a megemlékezések színesebbé, jobbá tétele érdekében.

2. Kiadványok A Centenáriumi Munkabizottság albizottságaként működő Kiadványszerkesztő Bizottság az alábbi könyvek kiadását készíti elő, a centenáriumi megemlékezések keretében: • A politika bányásza. (Közéleti közelképek Schalkhammer Antalról) A könyv a BDSZ egykori, karizmatikus vezetőjének politikusi életútját mutatja be, a vele készített interjúkon, az általa írt újságcikkeken, illetve a barátaival, munkatársaival, és politikustársaival történő visszaemlékező beszélgetéseken keresztül. • Földalatti seregszemle. (Német bányászversek németül és magyarul) A verseskötet német bányászköltők verseit tartalmazza, különös tekintettel a német bányászok érdekharcaira, a bányászélet megpróbáltatásaira, mintegy száz évet felölelve. (Az eredeti verseskötetet a német bányászszakszervezet adta ki, 1961-ben) • Gergely Ernő: A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének története. Az 1983-ban megjelent, a BDSZ történetét 1960-ig feldolgozó, könyv reprint

kiadása. A kiadást az indokolja, hogy ebből a könyvből már csak néhány példány lelhető fel, viszont az a cél, hogy az elmúlt 100 év teljes feldolgozása rendelkezésre álljon. • A bányászszakszervezet történetének második ötven éve. A Könyvszerkesztő Bizottság három tagja (Bónis János, Hámori István Péter, dr. Korompay Péter) dolgozik azon, hogy a Gergely Ernő-féle könyv szerkezeti felépítésének, stílusának megfelelően, hasonló formátumban, elkészüljön a BDSZ történetének napjainkig tartó feldolgozása. (A könyv bemutatása a szeptember 4-ei Emlékülésen lesz)

3. Egyéb rendezvények • A BDSZ székház aulája – 2013-ban az Emlékezés Csarnokává lesz átalakítva. Ehhez a már ott lévő tárlókban megtalálható kiadványok, röplapok, könyvek szolgáltatják az alapot, de egyéb eszközökön is (tablók, posztamensek, stb.) a BDSZ elmúlt száz éve kerül feldolgozásra. • A már hagyományos BDSZ-es korsókhoz hasonlóan, százéves emlékkorsó készül, amely ajándékozható vendégeknek, kitüntetetteknek, stb. • Emlékérem (ez posztumusz is adományozható!), kitűző készítése. Bélyeg és alkalmi levelezőlap készítése, vagy emléklap alkalmi pecséttel. • Kiállítás a dorogi Gáspár Sándor festőművész bányászihletésű képeiből. Vonatkozik ez egyéb kiállítások anyagaira is. Ezek összeállításánál a szervezeteink lehetőségeire, meglévő anyagaira és kreativitására számítunk. Vándorkiállítás a BDSZ történetét bemutató fotókból, plakátokból. • Felkérjük az Országos Bányász Hagyományőrző és Kulturális Szövetséget, valamint a Magyarországi Bányásztelepülések Országos Szövetségét, hogy a bányász fúvószenekarok, mazsorett csoportok országos találkozóját, a bányász kórusok és hagyományőrző körök találkozóját, s egyéb rendezvényeiket a 100 éves jubileum szellemében rendezzék meg. Bánya-, Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezetének országos tanácsa

A két évszázada egyre gyorsuló ütemben fejlődő szénbányászat viszonylag zárt bányatelepeivel, iskoláival a gazdaság és társadalom sajátos területeit jelentette. A bányaművek életéről a technikai és kereskedelmi események, a pénzügyi tranzakciók útján jutott el a legtöbb hír a nyilvánossághoz. A szigorúan szabályozott bányatelepi életről, a munkások sorsáról a paternalista bányavezetés csak a pozitív fordulatokat adta közre – a valós élet, a munkásszerveződés, érdekvédelem nem, vagy esetlegesen szerepeltek. A bányavállalatok iskolái azonban az írás-olvasás-rajzolás tanításával, a kézműipari tevékenységek műhelyekben történő elsajátíttatásával, a művelődési igények felkeltésével, könyvtárak, kulturális rendezvények megtartásával a vállalatok területén az átlagosnál szervezettebb, kulturáltabb népességet alakítottak ki. Ez a szénterületek egymástól viszonylag elzárt telepein élő, sokféle összetételű, műveltségű, jórészt idegen bányásztömeg saját helyzetét javítandó, szervezkedését az esetlegességet meghaladóan kívánta érvényesíteni. Az iskoláztatás, az írás-olvasás terjedése következménye volt az igény olvasnivalók, így a naprakész híreket szállító, érdekeket kifejező újságok iránt. Ezeket a szakmai műveltség növeléséért érzett felelősségből, a nemzeti tudat erősítéséért, érdekvédelemért meg üzleti érdekből is megjelentették. A bányászat és kohászat országos egyesületi lapja volt az 1868ban megalapított Bányászati és kohászati Lapok, melyről Péch Antal a BKL első száma Szerkesztői üzenetében így fogalmazott a magyar bányászok közösségéhez szólva: „sikerült végre e lapot létrehozni, mely a köztünk lévő eddigi szellemi kapcsot szorosabbra fűzni s megerősíteni hivatva leend…Életünk nagy részét, mint bányászok, a jövőben elérhetőnek reménylett eredmények kivívására fordítjuk…bányaiparosaink jóakarata minden kétségen felül áll…ahol pedig erős akarat létezik, meg van ott a szellemi erő is…Miután lapunk czélja a bányászat és ezek segédtudományai körében fekvő eszmék megvitatása… adja Isten, hogy minden működéseiket áldás és szerencse kísérje!” A Jó Szerencsét!-et alapítója, Litschauer Lajos társadalmi, műszaki, bányászati és kohászati heti szaklapként jelöli. Az első számban elkötelezetten jelentette be: „…A „Bányászati és Kohászati Lapok”, mellé akarom állítani szerény kis lapomat a „Jó szerencsét”, a melynek eszméjét szintén a hazaszeretet, a bányászati és kohászati szak iránt érzett határtalan rajongás és lelkesedés ébresztette…és amely vállalja a Magyar Bányász- és Kohász-altisztek alakulóban levő egyesületének hírei közreadását…”. A Bánya című lap bányászati, ipari, kereskedelmi és pénzügyi hetilapként határozza meg magát. Jellemzően a bányászat közgazdasági súlyát, a bányatermékek kereskedelmi forgalmát, a vállalkozói érdekképviseletet célozta meg, vegyes híreivel gazdagítva a bányászatról tudnivalókat. Az újságok egyben szervezők is: az OMBKE, a MAOE, a Bányászati és Kohászati Lapok, a Jó szerencsét! lapokon át tartotta a kapcsolatot az érdekeltekkel. Ezekben a lapokban kevéssé vagy nem szerepelt a bányamunkásság helyzete. A bányavidékek történései a szórványos közlemények helyett rendszeres nyilvánosságot igényeltek. A bányavidékek hírei addig esetlegesen fordultak elő, egy pécsvidéki bányász az Arbeiter Zeitung 1869. szeptember 5-i számában pl. arról tudósit, hogy „nem mulaszthatjuk el, hogy felhívjuk figyelmeteket az itteni munkaadók

aljas magatartására, akik bennünket úgy kezelnek, mint a kutyákat…”. A Népszava 1881. december 18- száma írja, hogy a pécsi szénbányákban a munkások védelmére még a legelemibb rendszabályokat sem léptették életbe. A munkáslevelezők, tudósítók beszámolóit rendszerint retorziók követték, a paternalista bányavezetés nem tűrte a munkások helyzetének valós feltárását. Az általános újságok tudósítókat küldtek a bányavidékekre, maguk szerezték meg a híreiket. A Pesten 1868-ban megalakult Általános Munkásegylet keretében a bányavidékeken sorra hozta létre fiókegyesületeit: Resicán, Aninán, Oravicán, Temesváron, Pécsett és Sopronban a kolonizált népességre is építve, de a tagság tájékoztatását az általános újságok nem elégítették ki. 1870-től a bányavidékeken sorra kérik a munkásképző egyletek engedélyezését, ezeket sorra el is utasítják. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusán (1890. december 7-én) adták ki A bányamunkásság helyzete Magyarországon c. kiadványt, mely újra fellendítette a szervezkedéseket. A Bányamunkások Nemzetközi Szervezete bécsi (1898) kongresszusa után Erdélyben 1899-ben alakult meg a resicai és aninai majd a pécsvidéki bányász szakegyesület. Az ország szénfogyasztása új szénfelhasználók – a villamos energia, városi gázgyártás, vasúti közlekedés – belépése miatt folyamatosan emelkedett. Az igény mintegy egyharmadát külföldi szénbehozatallal biztosították. A századfordulóra a hazai széntermelés 80%-a külföldi vállalatok kezében volt. A szénbányászat a Bánságra, az esztergomi szénmedencére, Tatabánya és környékére, Pécsvidékére, Nógrádra és a Sajó-mellékre koncentrálódott. A kőszéntermelés országosan az 1863. évi 605 418 tonnáról 1913-ban 9 860 037 tonnára, azaz 16,3-szorosára nőtt. Pécsett a DGT termelése 1860-ban 106 109 tonna, 1910-ben 751 336 tonna. A munkások száma is gyorsan emelkedett, ezért a bányavidékek lakosságának olvasnivalóval történő ellátása üzleti szempontból sem volt megvetendő. Pécsett Kiersteier János 1896ban Népbarát címen indított munkáslapot, melyet megszűnése után 1898ban a Munkás követett. A bányavidékek folyamatos nyugtalansága és a bányászok közös fellépése érdekében a Szakszervezeti Tanács országos bányász-szervezet létrehozását határozta el. Az 1903 Karácsonyára (1903. december 26-27) összehívott első bányamunkás kongresszus bizottságot állított a szervezésre, határozati javaslatában szerepelt „Egy bányászszaklap kiadása”. A szaklap esetünkben „Az újság, ami körülhatárolt földrajzi piacokon terjesztett, az adott közösség általános érdeklődésének kielégítését szolgáló rendszeresen naponta vagy hetente – kiadott nyomtatott médium” - lett volna a bányászok számára. A Belügyminiszter elutasította a szervezet megalakulását, ezért szaklapot sem lehetett kiadni. A bányamunkásoknak szóló hírek közlését –érdekvédelmi és üzleti szempontból, a szervezeti kapcsolatok éltetése és a nyilvánosság érdekében a pécsi Munkás hetilap vállalta. A hetilap tulajdonosai 1906. március 25-én jelentették be, hogy országos jelleggel, kéthetente, a magyarországi bányászság kétnyelvűségére tekintettel mellékletet jelentetnek meg Bányamunkás-Bergarbeiter címmel. Ezzel megkezdődött a magyar bányászsajtó mindmáig tartó fordulatos története. Krisztián Béla

5

2013. FEBRUÁR

A bányamunkásokhoz Elvtársak! Testvérek! A bányarabok ezreinek régi kívánsága, hogy szervezet alakíttassék, amely ezer bajokon segíthetne, amely azokat is pártfogásba vegye, akik nehéz és életveszélyeztető munkájuk mellett családjukkal egy ott nyomorognak. Hozzánk fordultak panaszaikkal, elpanaszolták nyomorúságokat, szenvedéseiket és segítséget kértek tőlünk kétségbeesett küzdelmeikhez. Mi a magunk részéről megtettük, amit tenni lehetett. Szervezni akartak a bányászokat, mert meggyőződésünk, hogy csak erős szervezet enyhíti bajaikat. Benyújtottunk alapszabályokat. de hiába, Magyarországon csak a kormány kegyéből lehet egyesületeket alakítani. A bányaraboknak nem engedik, hogy hogy úgy, mint külföldi testvéreik, vagy mint az ipari! munkások, szervezkedjenek. Nem engedik, mert a bányatulajdonosok nem akarják. Ez a valóság, de a kormány ezt szégyelli bevallani és legutóbb a tokodi bányászok által benyújtott alapszabályokat azzal az indokolással utasította vissza, hogy a bányászoknak nincs szükségük egyesületre, mert „a bányaműveknél a munkások és hátramaradottjainak segélyezéséről a társpénztárak gondoskodnak, jogvédelemben pedig törvényszerűleg a bányahatóság által részesülnek”. Mennyi gúny és perfidia rejlik e mondatban! A társláda, amely valóságos szégyenfoltja a munkásbiztosításnak, amely óriási járulékot szed, de alig nyújt valamit, amely drága pénzért nyomorúságos nyugdíjat ígér és kizárja azokat a nyugdíjpénztárból, akik bármi ok miatt abbahagyják a munkát. Ezrekre megy azok száma, akik 15—20 évig fizették a

magas nyugdíjjárulékot és a bányaigazgatók szeszélye miatt meg lettek fosztva szerzett joguktól. Hát még a bányakapitányságok! Ezek lennének hivatva a bányamunkások jogait védeni?! Ezek a középkori intézmények, amelyekről mindenki tudja, hogy a bányatulajdonosok szekerét tolják, hogy csak akkor lépnek fel erélyesen, csak akkor mozgósítják a csendőrséget és katonaságot, ha az agyonsanyargatott munkások nem bírják tovább a nyomort, ha néhány fillér munkabéremelésért sztrájkba lépnek. Ilyenkor aztán megmutatják hatalmukat. Ilyenkor a magyar szolgabírákkal egyetértve, akár télvíz idején is kilakoltatják a bányászokat. Nem egyszer láttuk, hogy a csendőrök beteg asszonyokat és gyermekeket dobáltak ki az évek óta bérelt házikókból, csak azért, mert a családapák három napig nem dolgoztak. Ez a magyar bányakapitányok j beleegyezésével történt. De bizony nem lehet bányakapitányokat látni akkor midőn a munkások egészségének és életének megvédéséről esik szó, A pénzéhes bányatársaságok a legszükségesebb védelmi eszközöket sem alkalmazzák. Pedig a bányakapitányok törvényes kötelessége lenne a bányákat időnként felülvizsgálni. Ezt a kötelességüket nem teljesítik. Védelmi eszközök hiánya miatt évenként százakra megy azoknak a száma, akik a bányákban lelik halálukat, vagy nyomorékká válnak. Ezeket az állapotokat ismerik a bányászok is, éppen ezért nem hajlandók továbbra is a társládák, és bányakapitányságok gyámsága alatt lenni. Ha a kormány nem engedélyez nekik egyesületeket, akkor úgy szervezkednek, ahogy

a viszonyok lehetővé teszik. Az egyesületek védbástyáitól megfosztva a sajtóhoz menekülnek, még pedig a munkások által alapított és megvédett sajtóhoz. Meglehetős nagy áldozatok árán kiadjuk a „Bányamunkás” és a „,Bergarbeiter” című hetilapokat. Ezeknek a lapoknak egyedüli és becsületes szándékuk a bányamunkások anyagi érdekeit megvédeni és szellemi igényeit fejleszteni. A Bányamunkást és Bergarbeitert a Szakszervezeti Tanács adja ki a szociáldemokrata párt támogatásával, de mihelyt ezek a lapok annyira megerősödnek, hogy fennállásuk biztosítva lesz és mihelyt a magyarországi bányamunkásoknak legális vezetőségük lesz, a lapokat utóbbinak adjuk át minden szerzeményükkel, ellenszolgálás nélkül. A Bányamunkás és Bergarbeiter becsületes harcosai lesznek a bányamunkások ügyeinek, kíméletlenül tárják fel a bányákban uralkodó nyomorúságos viszonyokat és azon lesznek, hogy a magyar bányákban uralkodó viszonyok végre európai színvonalra emelkedjenek. Hogy azonban a Bányamunkás és Bergarbeiter jól teljesítsék vállalt kötelességüket, és hogy céljaikat minél előbb érjék el, szükséges, hogy valamennyi magyarországi bányamunkás támogassa e lapokat. Minél többen csoportosulnak e lapok körül, annál hatalmasabb fegyverük lesz a bányamunkásoknak, annál hamarább szabadulnak mostani rabságukból. Fel tehát a munkára! Küzdjétek le az akadályokat és ne engedjétek magatokat senkitől sem megfélemlíteni! A Bányamunkás szerkesztősége és kiadóhivatala.

Nagy a munkanélküliség. Évek óta nem volt oly nagy a munkanélküliség, mint mostanában. Az ipari munkások tízezrei munkanélküliség miatt nyomorognak. Ezt a nagy gazdasági válságot a balkánháborunak köszönhetjük. Panaszkodik mindenki. Csak a nagybankok és bányatársaságoknak megy jól a dolguk. A munka nélkül levő munkások nyomorát egyedül az üldözött szakszervezetek enyhítik, segélyezik tagjaikat és ezzel megmentik Őket az erkölcsi és anyagi zülléstől. A munkanélküliség mérvéről igen érdekes képet nyújt az egyes szakmák jelentése. A nyomdászoknál az 1912. év 21. hetében 55 munkanélküli volt előjegyezve, 1913 21. hetében ötször annyi, 251 munkanélküli. A 30. hétben 1912-ben 160, 1913-ban 304 munkanélküli, a 36. hétben 198, 1913-ban 403. Tizenhat hét alatt 1912-ben összesen 2042 munkanélküli jelentkezett, 1913-ban 4793. A könyvkötők 1912 első hét hónapjában 13.739 korona, 1913 ugyanezen időszakában 25.014 korona segélyt nyújtottak a munka¬nélkülieknek. A munkanélküliek létszáma 1912 szeptember elején 91 volt, 1913-ban 208. A könyvkötő munkanélküliek nagy része a szervezet jelentése szerint fél év óta sétál, sokan vannak azonban, akik már egy esztendeje eszik a munkanélküliség keserű kenyerét. Megdöbbentő a munkanélküliség aránya az egyik legszükségesebb fogyasztási cikket, a ruházatot előállító szabómunkásoknál. 1912-ben 5099

munkáltató keresett a szakegyletnél munkaerőt, 1913 első félévében csak 2209. 1912-ben az egész év folyamán csupán 5980 munkás jelentkezett munkáért ezzel szemben 1913 első félévében a munkára jelentkezők száma 12.404-re emelkedett. A vasmunkások 1912 első félévében 64.690 korona munkanélküli segélyt fizettek, 1913 első félévében 54 ezer koronával többet, 118.742 koronát. A famunkások 1912-ben az egész év folyamán összesen 72.049 koronát fizettek ki segély címén, 1913 első félévében 56 ezer koronával többet, mint az előző egész évben, összesen 128.640 koronát. Mint érdekes adatot említem fel, hogy a Famunkás Szövetségnek az első félévben, kerek számban 94 ezer korona járulék bevétele volt, ezzel szemben 128 ezer korona segélyt fizetett ki. A legközelebbi jövő nem sok jóval biztat. Az 1913. év első felében az állami munkaközvetítőnél körülbelül ugyanannyi munkás jelentkezett, mint a múlt év ugyanezen időszakában, kerek számban 23 ezer munkanélküli. Ezzel szemben a munkáltatók által keresett munkások száma 6800-zal csökkent, 18.900 helyett csak 12.100 munkást kerestek. Az elhelyezések száma 5700-zal csökkent. Az állami munkaközvetítőben minden egyes munkaalkalomra körülbelül 9 munkakereső esett. Az első félév végén összesen 526 munkahely volt előjegyzésben, ezzel szemben 4665 munkás jelentkezett munkáért.

Miért kell a bányászoknak szervezkedniök? Az ipari munkások tízezrei már régen tudják, miért kell szervezkedniök. A gyűlések és értekezletek ezrein és a sajtó útján megmagyarázták ezt nekik. Hozzátok bányamunkás testvéreink, csak ritkán jut-hatunk, nem azért, mert nem akartunk benneteket, felkeresni vagy ti nem akartatok bennünket meghallgatni, hanem, mert a hatóságok nem engedték, hogy gyülekezzetek, nem engedték, hogy úgy, mint ipari munkástestvéreitek, összeálljatok és beszéljétek meg bajaitokat. Sokszor be¬jelentettünk bányavidékeken gyűléseket, amelyeken a szervezkedés kérdését tűztük napirendre, de bizony ezeket betiltották és szónokainkat a csendőrök fogadták. De amit élőszóval nem lehetett, azt sajtó útján tesszük. Miért kell szervezkednetek? Kedves bányamunkástársaim! Sokat, igen sokat lehet erről beszélni, de kevés szavakkal is meg fogjátok érteni. Van-e köztetek csak egy is, aki helyzetével meg volna elégedve! Lehetnek és vannak is olyanok, akik különösen, ha korcsmában ülnek vagy feljebbvalóik előtt állanak, azt mondják, hogy ők elé-

gedettek. De ne higgyetek ezeknek, mert azok önmagukat ámítják. Gondolkodó és tisztességes bányamunkás, aki átérzi, hogy neki nemcsak önmaga, hanem családja, gyermekei iránt is vannak kötelességei, az nem lehet megelégedve helyzetével. De hiába panaszoljátok egyenként, hogy elégedetlenek vagytok, hiába mentek a főaknászhoz, hogy adjon jobb munkát és jobb keresetet. Egyenként semmik sem vagytok. A főaknász gorombán elutasít benneteket, az igazgatóhoz be sem eresztenek benneteket és kénytelenek vagytok nyomorúságtokat elviselni. El is viselnétek nyugodtan, ha nem bántana az a gondolat, hogy nemcsak ti, hanem gyermekeitekből is elnyomott, éppoly proletárok lesznek, mint ti vagytok. Tehát muszáj ennek így lenni!... Dehogy. Nézzétek testvéreiteket, a szervezett ipari munkásokat. Ők is elnyomottak voltak, ők is hosszú munkaidő mellett, nyomorúságos munkabérekért dolgoztak, de összeálltak, szervezkedtek és lassanként rövidítették munkaidejüket és emelték bérüket.

Gyakran nem is kellett nekik sztrájkolni, hanem munkáltatóik belátták, hogy a szervezett táborral nem lesz jó kikezdeni, teljesítették a munkások kívánságait. Miért ne tehetnék ezt a bányamunkások is? Miért nem szervezkedhetnének ők is? Sok és keserű: tapasztalatot szereztek már a magyarországi bányamunkások. Szervezetlenségük úton-útfélen megbosszulta ma gát. Érezték, hogy az egyedül álló munkás védtelen, hogy kópia Itathatják, nyúzhatják őket, de felszólalni nem szabad, mert különben, kidobják őket a munkából és ezzel elvesztik a társpénztárnál szerzett jogaikat. Az egyedül álló emberrel könnyen elbánhatnak. De tehetik-e ezt, ha a bányamunkások tízezreinek egy és ugyanazon kívánsága lesz, ha orkánszerűen több munkásvédelmet követelnek, ha a társpénztár középkori intézményének megváltoztatását követelik. Nem és százszor nem í Azt a nagy igazságot, hogy a munkás egyedül semmi, de társaival egyesülve; hatalmat képez, végre minden bányamunkásnak be kell látnia.

A bányamunkásoknak példát kell venni az ö munkáltatóiktól. Ezek kevesen vannak, és mégis kitűnően vannak szervezve. Szervezetük nemcsak a szénárak emelését, a fogyasztó közönség megsarcolását, hanem a bányamunkások fokozottabb kizsákmányolását is célozza. Az ő érdekük, hogy a szén minél magasabb árban keljen el és a munkabér minél alacsonyabb legyén. A bányatulajdonosok, szervezkedését, senki sem gátolja, hanem ellenkezőén, a hatalom, a szolgabírák és csendőrök még szolgálatukban állanak. A kapitalisták ilyen szervezett hatalmával szemben a szervezetlen bányamunkások tehetetlenek. Ha néha-néha meg is történt, hogy az egyes bányavidékeken a munkások nem bírván a nyomorúságot tovább tűrni és a közös szenvedés a munka közös beszüntetésére kényszerítette őket. az még nem jelenti a szervezettsége:. Sajnos, a bánya bányamunkások sztrájkjai Magyarországon többnyire eredménytelenek maradtak, még pedig azért, mert a bányatulajdonosok kitűnően és a bányamunkások sehogy sem voltak szervezve.

De mit is érhet az, ha nyolcvanezer bányamunkás közül, néhány száz abba¬hagyja a munkát. Ezeket letörik, a legjobbakat földönfutóvá teszik, mert a tőke brutális, ha érdeke megvédéséről van szó, nincsen kímélet. A bányatulajdonosok összetartanak, a munkásoknak ugyanígy kell cselekedniök. Ha csak harmadrésze a bányamunkásoknak szervezve lesz, akkor már nem merik a sztrájkolók feleségeit és gyermekeit télvíz idején a lakásokból kilakoltatni. Hacsak harmadrésze szervezve lesz, már az összes bányamunkások jobb bánásmódban részesülnek és jobb kereseti viszonyokhoz jutnak. A sztrájknak nincs értelme addig, még a bányamunkások nincsenek jól szervezve. De a szervezettség igen gyakran feleslegessé teszi a bérharcokat. Szervezkedni kell tehát a magyarországi bányamunkásoknak, hogy embersorba jussanak, szervezkedniök kell, hogy anyagi és erkölcsi érdekeiket előmozdíthassák; szervezkedniök kell, hogy rabságukból szabadulhassanak, szervezkedniök kell a maguk és gyermekeik érdekében.

6

2013. FEBRUÁR

A bányabezárás következményei A Veszprém Megyei Kormányhivatal tájékoztatása szerint várhatóan 70-80 embert bocsát el a Magyar Alumínium Művek (MAL) Zrt a halimbai bányabezárás miatt. Február 4-én a MAL Zrt 196 főre vonatkozó csoportos létszám-leépítési szándékát jelentette be a Veszprém Megyei Kormányhivatal Ajkai Járási Hivatal Járási Munkaügyi Kirendeltségére. A leépítés szakaszosan történik, több ütemben. A tervek szerint az érintettek egyharmadát a gyárban foglalkoztatják tovább, a másik harmadának

más bányáknál keresnek helyet, így a leépítés várhatóan 70-80 főt érint majd. Az elbocsátandó dolgozóknak az ajkai munkaügyi kirendeltség munkatársai a következő hetekben a helyszínen tartanak tájékoztatókat az aktuális álláslehetőségekről, támogatásokról, átképzésekről, az ellátási formákról és a tavasz folyamán a bejelentett új álláshelyekről. (MTI) (Következő számunkban a MAL bányászati divízió érdekképviseletének vezetőjével, Székely Jenővel készített interjúnkat olvashatják. – a Szerk!)

Bányászok számvetése Nógrádban Elnöki értekezleten vetett számot az elmúlt esztendővel a bányászszakszervezet Nógrád megyei bizottsága Salgótarjánban. Rákos József elnök többek között rövid áttekintést adott az idén 100 éves bányászszakszervezet, benne a nyugdíjas választmány tevékenységéről. Majd a nógrádi alapszervezetekben folyó munka, szervezeti élet tapasztalatait összegezte. Mint mondotta, a vezetőségi üléseken, a taggyűléseken általában azokkal a kérdésekkel foglalkoztak,

amelyeket fontosnak tartottak az alapszervezetek tagjai. Így a nyugdíjakkal, annak méltányossági alapon történő emelésével, a segítségre szorulók támogatásával, a taglétszámmal, a tagdíjfizetéssel. Ezeket aztán „elhozták” az elnökségi ülésre, ahol közösen beszélték meg a tapasztalatokat és a szükséges teendőket.

A hûség elismerése A legtöbb gondot a taglétszám növelé-

Közlemény A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete sajnálattal fogadta a MAL Zrt bejelentését, hogy 2013. február hónapban befejezi termelését a halimbai bányaüzemében. Ezzel a döntéssel 200 dolgozó munkahelye szűnik meg, egy újabb szakmakultúra tűnik el. A BDSZ és a helyi szakszervezet is korábban a kormányzathoz fordult segítségéért, mert a zsinóráram kedvezmény, a széndioxidkvóta támogatás, de a 135 milliárd forintos környezetvédelmi bírság eltörlése is lehetőséget teremthetett volna a mostani drasztikus lépések elkerülésére, a termelési folyamatok modernizálásra. Sajnos a korábbi években a hitelfelvételi lehetőség hiányában a bányaberuházások elmaradtak. Ez vezetett ahhoz, hogy mostanra – a társaság vezetésének közlése szerint – a halimbai bauxitbányászat tovább folytatására nincs lehetőség. Szakszervezetünk helyi szervezeti egysége, a Bakonyi Bauxitbánya Szakszervezeti Tanácsa folyamatosan tárgyal a Társaság menedzsmentjével annak érdekében, hogy a munkavállalók érdekei megfelelően képviselve legyenek, s a bányászok számára megfelelő segítséget tudjunk adni a nehéz élethelyzetükben. Budapest, 2013. február 5. BDSZ Országos Elnökség

Segítség a szükségben Szabó Noémi alkotása a szenet fejtő bányász.

Történet egy bányáról, egy bányateleprõl és egy emberrõl A 2011-es etesi bányásznapra szívesen emlékszik vissza. Emléktúrát szerveztek, végigjárva a környékbeli bányák helyszíneit, ahová egykor a bányászok is gyalog jártak. Letették az alapkövét a bányász emlékműnek és bemutatták Etes himnuszát. Volt egy könyvbemutató is. amelyen az 1920-ban mélyített Rau- lejtősakna és a körülötte épült bányatelep történetével ismerkedhettek meg az érdeklődők. A himnusz és a kötet is a most 86 éves Páles Lajos alkotása.

A ranglétra fokai Soha nem dolgozott bányában, mégis erős kötelék fűzi a bányához, a bányászokhoz. Az édesapja csapatvezető vájár volt, a 12 tagú csapatból 8 ember etesi volt. Testvérei is a bányában találtak munkát és mindkét nővére bányászhoz kötötte életét. Rauaknán laktak, a lejtősakna bővítésével egy időben épített kolóniában. Itt született. Meséli, 18 lakóépületben 34 családnak lett otthona. Olyan, amilyent a ranglétra „megengedett.” A bányászok az egyszobás lakásokba költöztek, amelyhez melléképület, kert tartozott, volt villany, a vizet a kútról hordta a család, a téli tüzelőt a szenet, a fát a bánya biztosította. A telep legrangosabb lakója a bányamester volt. Az altiszti soron egy három szobás, előszobás, díszes verandás épületben lakott. A bányamester és családja számára egy napszámost biztosított a bányatársulat. A Liptó megyéből elvándorolt Kubacska bácsi, aki csak törve beszélte a magyart, elvégezte a ház körüli munkát. Vizet hordott a konyhába, a fürdőszobába, s locsolta a kertet. Egy- egy fokkal alacsonyabban álltak a ranglétrán a főaknász és az aknászok. Lakásuk két szobás volt, de már nem járt nekik favágó és vízhordó sem. A bányatársulat a bányászok szabadidejének eltöltéséről, a gyerekek oktatásáról is gondoskodott. Magazin és kocsma épült, régi barakkból 150- 200 embert befogadó kultúrház, ahol színielőadásokat tartottak a fiatalok, szakkörök működtek és itt kapott helyet a sportegyesület, a különböző mozgalmak, a szakszervezet is. Iskola épült egy

se okozta a múlt évben. Szinte minden alapszervezetben vettek fel új tagokat. Homokterenyén a múlt tavasszal alakult szervezetben csaknem megduplázódott a tagok száma. Ez azonban a legtöbb alapszervezetben csak a szinten tartásra volt elegendő. Az alapszervezetekben jelentős az idős emberek aránya. Jól jellemzi ezt, hogy a múlt évi bányásznapon közel 110 szakszervezeti tagnak köszönték meg 50, 60 és 65 éves hűségét. De a kazári alapszervezetben szép kerámia emlékplakettel köszöntötték az 55 éves szakszervezeti tagokat is a Borbála ünnepen. A bányászhűség elismerése éppúgy hagyománnyá nemesedett, mint a bányászünnepek, a megemlékezés az 1943-as karancslejtősi bányászellenállásról, vagy az 1946-os széncsatáról. S az alapszervezetek fontosnak tartották azt is, hogy együttműködve az önkormányzatokkal, emléket állítsanak a bányászatnak és a bányabalesetben elhunyt társaknak. A múlt évi bányásznapon, Etesen is felavatták a teljes egészében elkészült emlékművet. Szabó Noémi szobrászművésznő bányabelsőt faragott kőbe, szenet fejtő térdelő bányásszal. Az alapkövön fekete márványlap, s rajta 31 név. Azoké a bányászoké, akik ott maradtak a bányában 1887 és 1943 között. S oda kerül Csőke Sándor neve is, aki még 1937-ben szenvedett halálos balesetet.

Robbanás a meddõhányón Ahogy múltak az évek, a kolóniák népe úgy lett egyre szegényebb. A bányászok bére mindig kevesebb lett, már csak emlékeikben élt, hogy volt idő, amikor Rau lejtősakna a bányakerület legjobban fizető bányája volt. A családok élete napról napra nehezebb lett. Az élelemért, a ruháért, cipőért egyre többet kértek. A bányászok mind nehezebben viselték, hogy a család ebédje és vacsorája „egyszer krumpli, egyszer bab, megest krumpli, megest bab.” Szervezkedni kezdtek. Egy 1936-os csendőrségi jelentés szerint a megindult bérmozgalom következtében egyetlen hónap alatt ezerkétszázzal nőtt a szakszervezeti tagok száma a környékbeli településeken. Karancsalján az SZDP gyűlésén úgy határoztak, ha a bérkérdésben Páles Lajos emlékezik az 1946-os széncsatára nem tudnak megegyezni a tanteremmel és tanítói lakással. Szükség bányaigazgatósággal, sztrájkba lépnek. volt rá, hiszen a családok kétharmada 4, Még aznap éjszaka hatalmas robbanás vagy annál több gyermeket nevelt. Az rázta meg a bányatelepet. De a bányaiskola, a tanítók sok hasznos útravalót mester és a főaknász kertjében is találtak adtak a gyerekeknek. Maradandó élmé- fel nem robbant paxitot. A robbantással nyeket őriz Páles Lajos is. Őrzi a cso- az SZDP és a szakszervezet vezetőit portképet is, amely az első volt az isko- gyanúsították és elkezdődött a kihallgalában és jó ideig nem is készítettek tásuk. Sirkó Adolf etesi bányászt, az újabbat. De ezt az elsőt nagy, izgalmak- SZDP helyi vezetőjét is bevitték a csendkal teli készülődés előzte meg. Ott áll az őrök. Ahogy mesélte, másnap nem szállutolsó sor végén, a kötelező sötét nad- hatott le a bányába, mert a mérnök rágban és fehér ingben, sapkával a fején. nyolcukat Baglyasaljára, a bányaigazgaA 42 tanulóból a fiúk egy részének sem tóságra kísérte. A tárgyalás vége az lett, sötét nadrágja, sem fehér inge nem volt. hogy mind a 8 bányásznak felmondtak. A lányok egy része a kötelező matrózru- Hat embert letartóztattak, eljárás indult ha helyett, kölcsönruhát viselt, mert nem ellenük. telt rendesebb, saját ruhára. S a lányok Mindez l938-ban történt és l939-ben meg a fiúk között is voltak olyanok, bezárták Rau lejtősaknát. Mindössze 19 akiknek cipő sem volt a lábán. A tanító évet élt, és míg üzemelt 23 millió mázsa házaspárnak majd 2 órájába telt, míg kiváló minőségű szenet adott. A bányáúgy állították, ültették a gyerekeket, szok Ságújfaluba, Mátranovákra, hogy eltakarják a szegénységet. A kép- Nagybátonyba vándoroltak munka után. ben nem sok örömük volt, dicséret Így ért véget a baglyasaljai bányakerület helyett dorgálást kaptak érte. legjelentősebb bányájának története. A

bányakolóniát is megviselte az idő. Ma nyugdíjasok lakják a régi épületeket.

Nyolc kötet könyv Páles Lajos története azonban folytatódott. A háború már a végét járta, amikor 16 - 18 éves fiatalokat behívó paranccsal köteleztek hadimunkára, lövészárkot és tankcsapdát ástak. Kétszer is megszökött a kényszermunka elől és unokatestvérével Páles Jenővel Karancslejtősre igyekeztek a bányász ellenállók közé. Üzenettel küldték Zagyvapálfalvára, de másnap már nem jutott be a bányába. Németek és magyar csendőrök lepték el a környéket és a túlerő, az embertelen körülmények megfojtották az ellenállást. Páles Jenőt mindjárt a bánya kijáratánál agyonlőtték. Szigorú ellenőrzések kezdődtek és ebbe „beleszaladt „ jó barátjával Gubányi Ernővel együtt. Egy-kettőre katonaruhába bujtatták őket, kiképzést kaptak egy tüzér alakulatnál, majd Szlovákián át meneteltek tovább. Kalandos körülmények között szöktek meg harmincöten Ausztriában a csapattól. Ám a szabadságot csak néhány percig élvezhették. Újra foglyok lettek, orosz hadifoglyok. Túlélték a táboréletet, végül Kramatovszkból kerültek haza 1945 októberében. Mindössze 18 éves volt. Dolgozni kezdett, s amikor eljött az ideje családot alapított. Kereskedőnek tanult, volt bolti kiszolgáló és boltvezető helyettes, szakszervezeti vezető a Nógrád Megyei Tanácson, Salgótarjánban a nyomdaipari vállalatnál szakszervezeti és személyzeti vezetőként tette a dolgát. Nyugdíjba az Állami Építőipari Vállalttól ment. Nyugdíjasként sem pihent. Civil szervezetekben dolgozott, dolgozik ma is. Ápolója, őrzője a bányász hagyományoknak. Többek között megírta a bányász emléktúrák történetét. Több éves tényfeltáró munka, személyes élmények, beszélgetések eredménye az 1943-as karancslejtősi bányász ellenállás és a Rau lejtősakna hiteles története. Eddig 8 kötete jelent meg, s ahogy mondja, legalább két téma megírásra vár. - vg -

Mint minden esztendőben, a lehetőségekhez mérten most is segítették a nehéz körülmények között élő, idős, beteg embereket. A lehetőséget a megyei Bányász Nyugdíjas Alapítvány adta, amelyet annak idején a szakszervezeti tagok hoztak létre, s éltetik ma is. Tavaly közel 600 ezer forintot gyűjtöttek az alapszervezetek s az alapítvány teljes bevétele mintegy 850 ezer forint volt. Ennek nagy részét - valamivel több mint 400 ezer forintot - segélyezésre fordítottak. De jutott pénz a bányászközösségek támogatására és az önkéntesként dolgozó aktivisták munkájának elismerésére is. Segített a rászoruló nógrádi bányász nyugdíjasokon a szakszervezet országos elnöksége is. Szó esett arról is, hogy viszonylag kevés, mintegy 50 méltányossági nyugdíjkérelem érkezett az alapszervezetektől a megyei bizottságra, továbbítás végett. Jóllehet a nyugdíjak Nógrádban - amelyben ott vannak a bányászok nyugdíjai is - alacsonyabbak az országos átlagnál. Jó néhány nyugdíjasnak jelentett viszont segítséget az Ormos Szén kedvezményes szénakciója. Nem kevesebb, mint 5 millió forint értékű fűtenivaló került így a vásárlókhoz.

Szélesedõ kapcsolatok A bányászszakszervezet nem bezárt közösség a megyében sem. Tágra nyitja kapuit, építi, erősíti kapcsolatait, elsősorban a bányász közösségekkel. A kazincbarcikai szervezettel hosszú évek óta ápolják a barátságot. Évente kölcsönösen látogatják egymást, megvitatják közös dolgaikat. Viszonylag új keletű a kapcsolat a bükkábrányi. Második éve, hogy találkoznak, de mindig volt mondanivalójuk egymásnak. Jó a kapcsolatuk a társszervekkel, az MSZOSZ - el, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletével, s eredményes az együttműködés Nógrád Megye Önkormányzatával is. A múlt évben a Bánya-, Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének ezüst gyűrűjét Becsó Zsolt a megyei közgyűlés elnöke kapta, a bányászokat segítő munkájáért. A beszámolót az alapszervezetek élénk eszmecseréje követte. Szó esett Salgótarján helyzetéről, a magas munkanélküliségről, a bányászünnepek sikeres megtartásáról, a tagszervezéssel járó gondokról és a bányász önsegélyező pénztár nehéz helyzetéről. S arról is, hogy az alapszervezetekben tervezik a következő esztendő teendőit. V.G.

7

2013. FEBRUÁR

Legõszintébb vallomások Szép számmal jelentek meg az érdeklődők az Ajka Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében Osváth Imre egykori padragkúti, most már több éve ajkai bányászköltő a Szív zenéje című, negyedik verseskötetének bemutatójára, amelyet Bábics Valéria, a művelődési ház igazgatója nyitott meg, szívélyes szavakkal köszöntve a költőt. - Egész életünkben úton vagyunk, s egyszer hazaérünk. Én 70 éves koromban értem haza, ekkor kezdtem versírással foglalkozni. Elég sokat küszködtem önmagammal, mert az embernek először önmagával kell számot vetnie, ha mondani akar másoknak valamit. S lehetőleg olyant, ami megragadja az embereket. Mindenkinek van feladata ezen a földön. Nekem az jutott, hogy késői öregkorban tanuljam meg a versírást, mely nemcsak ösztönös, hanem tudatos, az előírásokat, szabályokat figyelembevevő alkotás. A gondviselőnek hála, lassan öregszem. Sok tanulás, olvasáson keresztül jutottam el oda, úgy írni, hogy megértsék az olvasók mondanivalómat. Soha nem kívántam a Parnasszusra felszállni, ahhoz későn kezdtem repülni. Szerény képességemmel akarom a továbbiakban is szolgálni bányászbarátaim emlékét és szűkebb-tágabb pátriámat, Ajkát – mondta a most 85. évében járó költő. Első kötete Szívemből szólok címmel 2004-ben jelent meg, az Őszi fénysugár két év múlva, majd a Pusztába kiáltok

harmadik verseskötet 2009-ben. A nyugdíjas szerzőnek tizenöt év alatt több mint hétszáz verse, balladája, novellája jelent meg könyvekben és különböző irodalmi folyóiratokban. A minap megjelent negyedik kötet a Szív zenéje címmel a költő legtitkosabb vallomásait tartalmazza, s a legőszintébb vallomások a hétköznapokról, mindennapi életünk történéseiről, a létezésünkről, a mai emberek vívódásairól. – A mostani könyvemben olvashatnak az emberi értékekről, a szülőföld szeretetéről, a család és a bányászati múlt szeretetéről, valamint a természet csodálatáról – hangsúlyozta a bányászpoéta, majd saját verseinek előadásával mutatkozott be a közönségének.

Ajka városa méltán lehet büszke költővé érett fiára, hiszen megjelent kötetei és különböző lapokban publikált verseiben érzékelhető belső hitelesség emeli igaz költői színvonalra. Hisszük, hogy Osváth Imre újabb kötetének versei kiváltják a jogos további érdeklődést és szeretetet is költői munkássága iránt. Egy biztos: nem csalódnak benne! Sokan nem tudják, hogy három éve az Alkotó Képzőművészek és Írók Szövetsége (AKIOSZ) egyik alelnökének választotta. Ez a megtiszteltetés lírai munkásságának elismerése. A bemutató hangulatához hozzájárult Mihályi Józsefné novella, és Molnár Csaba egy versrészlet előadásával. t.s.

Emléktábla a múltról a jövõnek Emléktáblát avattak az ajkai Csingervölgyért Egyesület kezdeményezésére az egykori Jolán-akna, később Jókai-bánya üzemi épületeinek területén tavaly októberben. Az egykori bányában 1923 októberében kezdték meg a munkát. Akkor kezdődött meg annak az aknának a mélyítése, ami a később kiépülő iparegyüttes alapja lett. A 89. évfordulóra rendezett ünnepséget a bányász himnusz eléneklésével a Padragi Bányász Férfikórus, a Borostyán Férfikar, és a Bányász Hagyományőrző Klub kórusa közösen nyitotta meg. A hagyományos dallamok visszhangzottak a lankás völgyben, mint ahogy majd a jövő generációknak ismételgeti e tábla az egykori iparág helyi jelentőségét. Gerencsér Hilda, a Csingervölgyért Egyesület elnöke vetette fel először az emléktábla gondolatát, így ő elevenítette fel a jelenlévőknek a tábla történetét, a megvalósítás rögös útját. – Az nem lehet, hogy tíz év elteltével sincs nyoma az ember munkájának ezen a területen. Elhatároztuk az egyesület aktív tagjaival, hogy lépéseket teszünk az ügyben. Szerencsénkre Németh Frigyes, a Bakonyi Erőmű Zrt. vezérigazgatója

Saját szívüket adták Emlékezetes, szép estéket szerzett közönségének a karácsony előtti napokban, a Bányász Kulturális Egyesület szervezésében, a Forrás Nőikar. A padragkúti művelődési házban, az ajkai Jézus Szíve katolikus templomban, majd az ajkai a csékúti Evangélikus templomban rendezett műsorokon a szereplők saját szívüket adták a mindenütt teltházas közönségnek. Az előadott dalok szívük mélyéből csendültek fel. Oravecz Edit, a Bányász Kulturális Egyesület elnöke, a Forrás Nőikar tagja

mutatta be az együtteseket és műsoraikat. A Forrás Nőikar – 2006 februárjában alakult a dal szeretetéből, lelkesedéséből és vidám hölgyek társaságából. Kezdetben csak népdalokat, bányászdalokat és egyszólamú műveket énekeltek, most már műsorunkban megtalálhatók a neves hazai és külföldi zeneszerzők művei is. Repertoárunk kibővült még ismert musical- és filmdalokkal, más népek dalaival, valamint egyházi művekkel is. A kórus hétéves rövid pályafutása alatt fellépett már hazai és nemzetközi kórustalálkozó-

kon, fesztiválokon, kiállítások megnyitóin, adventi koncerteken. Karácsonyhoz kötődő fellépéseiken sikerült még bensőségesebbé tenni az adventi várakozás időszakát. Ebben nyújtott nagy segítséget Hartinger Nándorné karvezető és Vörös Jánosné zongorakísérő. Legfőbb erényünk a fegyelmezett munka, a dal igazi szeretete. Nagyon lelkesen énekelnek, szinte élvezik, amit csinálnak. Magunkénak érezzük a zenét, a dalt – fogalmazott a Kulturális Egyesület elnöke. Megemlítette, hogy műsoraikban vendégként több kórus is fellépett: a Német Nemzetiségi Dalkör Magyarpolányból, a Hetyei Daloskör, a SOZZVA-kvintett Egyházashetyéről, az ajkai Szent Cecília kórus, az Animátó Énekegyüttes Jánosházáról, valamint a padragkúti Szivárvány Óvoda óvodásainak Bethlehemi játéka színesítette a koncert hangulatát. Az Adventi hangversenyek alkalmával sikerült a közönséget is megénekeltetni, a mindenki által ismert karácsonyi népénekekkel. Szép és megható befejezése volt a rendezvényeknek, ahol a szívek megteltek szeretetettel, boldogsággal, örömmel. Sok ilyen szép, meghitt koncertet kívánunk minden szereplőnek és nézőnek egyaránt. Tollár Sándor Fotó: Oravecz Edit

Harmadik hely és különdíj Hosszú, kitartó és fáradságos munkájára, az elmúlt év végén, ismét feltette a koronát a Padragkúti Bányász Férfikórus, a Budapesten megrendezett VI. Kodály Zoltán Magyar Kórushangversenyen. A rendkívül erős mezőnyben komoly országos sikerrel térhettek haza. Az ünnepélyes megnyitót a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartották, majd a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban kezdődött meg a háromnapos kórusverseny, amelyen első alkalommal vett részt a Padragkúti Bányász Férfikórus, Fábiánné Adorján Renáta és Kanyárné Grünwald Petra vezetésével. A negyvenegy kórust számláló nagyon erős mezőnyben a padragiak, a Debreceni Zeneművészeti Egyetem és az Egri Tanárképző Főiskola kórusa mögött, a harmadik helyet szerezték meg, valamint előadásukért különdíjban is részesültek. - tollár -

azonnal támogatta az ötletünket. Köszönet illeti dr. Járfás Lászlót is, az egykori bánya igazgatóját és a kivitelezőket, Bakonyi Andreát, Pék Attilát a sok segítségért, és persze mindenkit, aki részt vett a munkákban – hangsúlyozta az egyesület elnöke. Ezt követően az egykor itt dolgozó Horváth Károly bányamérnök számolt be a bánya történetéről, fejlődéséről, jelentőségéről. Ismertetőjében kiemelte Jókai bánya sikereit, dolgozóinak elismeréseit és megemlékezett a halálesetekről is. – A termelést 2002-ben állították le, és a törvénynek megfelelően elbontották a megmaradt épületeket. Azóta mozdulatlan csend költözött a völgybe, de az elmúlt éveket az emlékezetből nem lehet kitörölni – jegyezte meg, majd köszönetet mondott a tábla állításáért. A beszédek után Ramasz Lászlóné, a Csingervölgyért Egyesület elnök-helyettese, a Bányászok élete című verset szavalta el, felidézve a munkások nehéz mindennapjait. A lírai percek után élő emléket is állítottak a szervezők az egykori ipartelepnek. Az erőmű és a bánya részéről Kovács László és Horváth Károly, az egyesület képviseletében Kohlrusz Béla és Áment János egyegy fát ültetett el, hogy a mementó mellett később árnyakat vessen azokra, akik odajárnak emlékezni. Végül Gazdag György, a bányaüzem egykori főmérnöke tanulóéveinek és mestereinek felelevenítése után leleplezte az emléktáblát. Az ünnepség zárásaként a kórusok bányászdalokat énekeltek, miközben a jelenlévők elhelyezték a tisztelet virágait. -tolás-

A legnagyobb bányaszerencsétlenség 104 éve annak, hogy az ajkai szénbányászat történetének legnagyobb bányaszerencsétlensége történt a csingervölgyi aknánál. 1909. január 14-én az Árminakna rakodó szintjén a légaknában keletkezett tűz okozta füstben, gázokban 55 bányász lelte halálát. Rájuk emlékeztek a Csingervölgyért Egyesület tagjai az évforduló alkalmából. A légaknánál felállított emlékmű tövében a hagyományokhoz hűen elhangzott a bányászhimnusz a Borostyán Férfikar és a jelenlévők tolmácsolásában. Ezután Gerencsér Hilda, az egyesület elnöke Nagy Lajos Csingervölgyi tavasz című versével emlékezett meg az áldozatokról, majd felelevenítette a végzetes nap eseményeit. – Azon a reggelen is ugyanúgy sötét-

ben indultak munkába gyalog a bányászok, mint előtte bármely téli napon. Az Ármin-aknai bányamezőbe 202 munkás szállt le, és 55-en többé már nem látták élve a felszínt. Nagyon fontos, hogy minden évben emlékezzünk meg a halottakról, és ne hagyjuk feledésbe merülni történetüket. Fontos, mert helytállásuk példa is lehet az utókor számára, és a ma embere csak úgy lehet méltó utód, ha tudja, milyen sors jutott az előtte itt élőknek – emlékezett a hagyományokat ápoló egyesület elnöke. Szabó-Pál Antalné egyesületi tag Osváth Imre emlékversét szavalta el, majd társai elhelyezték koszorúikat az emlékműnél. A meghitt tiszteletadást a férfikórus bányászdalokkal zárta. T. S.

A bányászok síremlékéhez túráztak Az 1909. január 14-ei Ármin-aknai bányaszerencsétlenség áldozatainak emlékére szervezett túrán vett részt több ajkai egyesület, sőt még vidékről is érkeztek látogatók. A bányászok gyalog jártak dolgozni Ajkáról és a környező településekről, az általuk használt útvonalnak egy 14 kilométeres szakaszát járták be a túrázók. A hóesés gyönyörű látványt nyújtott az erdőn áthaladó 52 fős csapat részére az ajka központjában lévő Hild-parktól a felsőcsingeri temetőig tartó útvonalon. A hagyományos bányász kegyeleti túra összekapcsolta a megemlékezést és a természetjárást, és különböző embereket hozott össze. A túra szervezője és vezetője Káldi Géza, a Bánki Donát Természetbarát

Egyesület tiszteletbeli elnöke és Pászti Tibor, a Csingervölgyért Egyesület tagja volt. Pászti Tibor a bányászok felsőcsingeri síremlékénél felidézte a 104 évvel ezelőtti tragikus eseményeket, s megemlítette, hogy az 55 áldozatból 24-et felsőcsingerben temettek el. A továbbiakban szólt arról, hogy több évig tartó pénzgyűjtés eredményeként egyesületük két éve felújította a bányászok síremlékét, valamint rendben tartja a felsőcsingeri temetőt. A hagyományos bányász emléktúra gyertyagyújtással zárult és valamennyien elénekelték a Bányászhimnuszt, Nemesi Lajos vezetésével, aki a Padragkúti Bányász Férfikórus tagja. -t-

8

2013. FEBRUÁR

Pannónia hírek Tisztelt Magánpénztári Tagtársunk!

Ha szeretné, hogy a Pannónia Magánnyugdíjpénztár hosszú távon kezelje magánnyugdíj-pénztári megtakarítását, tagdíjfizetéssel és csekély összegű működési támogatással tehet a legtöbbet a Pénztár jövője érdekében. A 2011 decemberétől hatályos jogszabályok alapján megszűnt a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a bérből levont nyugdíjjárulék teljes egészében a Nyugdíjbiztosítási alap bevétele. A magánnyugdíj-pénztári tagdíj innentől kezdve önkéntes jellegű, a nettó jövedelemből fizethető. Pénztárunk Alapszabálya szerint a havi tagdíj 3.000 forint, ennek 99,1%-a, azaz 2.973 forint növeli az egyéni számlát. A tagdíj fizetése a Pénztár CIB banknál vezetett számlájára történhet, akár több havi tagdíj egy összegben történő befizetésével: 10700024-04569309-51900001 Az utalás közlemény rovatában kérjük, tüntesse fel adóazonosító jelét és a „tagdíj” szöveget (minta: „8111111111 tagdíj”. Pénztárunk továbbra is elkötelezett a magánnyugdíj-pénztári ágazat iránt, ehhez azonban a tagdíjbefizetés működési hányada sajnos messze nem elegendő. A jogszabályi környezet a magánnyugdíj-pénztárak működését igen nehézzé teszi, rövidtávon elkerülhetetlen a jogszabályi változás, pl. speciális

önkéntes nyugdíjpénztári számlává alakítani a magán-nyugdíjpénztári megtakarítást. A Pénztár működéséhez – a jogszabályi változás türelmes kivárásához – ezért a tagdíjfizetésen túl közvetlen működési támogatás befizetését is javasoljuk, amely a Pénztár jelenlegi mérete alapján mintegy havi 1.700 forint minden tagot figyelembe véve. A támogatás fizetésének lehetőségét és befogadását a Küldöttközgyűlés az Alapszabályban rögzítette. Aki közvetlen működési célú támogatást szeretne befizetni, az írásbeli nyilatkozattal azt vállalhatja, amely nyilatkozatot a Pénztár visszaigazol és megküldi a szükséges bankszámlaszámot. A Pénztár meglévő működési tartalékai végesek, ezért szükséges, hogy a működéshez elengedhetetlen pénzügyi forrásokat a tagok – az együtt-gondolkodó és összefogó tagság egésze – mintegy „számlavezetési díj”-ként fizessék be a Pénztárba. Figyelembe véve, hogy az átlagos egyéni számla 2,8 millió forint összegű, a havi 1.700 forint „fenntartási díj” egy reális és elfogadható összeg. A számlavezetési díjjal a Pénztár működése fenntartható, az egyéni számla a hozamokkal és a befizetett tagdíjjal tovább gyarapítható. Üdvözlettel, Pannónia Nyugdíjpénztár

Tisztelt Önkéntes Nyugdíjpénztári Tagtársunk! Az utóbbi években már egyértelművé vált, hogy: az állami nyugdíj várhatóan egyre csökkenő mértékű lesz, ezért szükséges a hosszú távú az egyéni megtakarítás az állami nyugdíj kiegészítéshez, ez élhető időskor biztosításához, felértékelődött az időskorban felhasználható megtakarítások jelentősége. Az időskori ellátást kiegészítő, biztosító egyik legelterjedtebb és legjobb, legolcsóbb megtakarítási forma az önkéntes nyugdíjpénztár, amelyben: az egyéni befizetéseket adókedvezménnyel támogatja az állam, a munkáltatók kedvezményesen fizethetnek be dolgozójuk egyéni számlájára. Tudja-e, hogy a béren kívüli juttatások rendszerében (VBKJ, Cafeteria) az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói befizetés egy értékes és gyakori juttatási elem? Amennyiben a munkáltatója béren kívüli hozzájárulásként akár a teljes pénztári tagdíját átvállalja, akkor is megéri az öngondoskodás és az egyéni befizetés, ezzel a teljes adókedvezmény összege még kihasználható! A január hónap sok cégnél az éves béren kívüli juttatási csomagok összeállításának a hónapja. Gondoljon nyugdíjas korára, gondolkodjon és számoljon! Gondoljon időskorára és részesítse előnyben a hosszú távú megtakarítási lehetőséget, az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói befizetéseket. Az önkéntes nyugdíjpénztári számla saját befizetésekkel is gyarapítható, ne csak a munkáltatójára támaszkodjon. Tudja-e, hogy minden önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett 1.000 Ft-ja után plusz 200 Ft adó-visszatérítés jár? Önkéntes nyugdíjpénztári számláját 20%-os adókedvezménnyel növelheti, amennyiben egyéni befizetéseivel tovább növeli megtakarítását. Tervezze meg 2013-ban és minden további évben önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseit! Amennyiben a munkáltatója béren kívüli hozzájárulásként a teljes pénztá-

ri tagdíját átvállalja, akkor is megéri az öngondoskodás, és a teljes adókedvezmény összege még kihasználható! Használja ki a lehetőségeteket: béren kívüli jutatási rendszer támogatásával vagy akár önerőből is tervezze meg megtakarítással növelt nyugdíját, lehetőségeihez mérten éljen az egyéni befizetéssel, használja ki az adókedvezményt. Miért éppen önkéntes nyugdíjpénztár? A nyugdíjcélú megtakarításokat nagyon sok féle formában lehet gyűjteni, de természetesen vannak olyan konstrukciók, amelyeket kifejezetten erre a célra találtak ki, ilyen az önkéntes nyugdíjpénztár is, amely egy kiváló hosszú távú megtakarítási lehetőség, mert a befektetés hozama kamatadó-mentes, jövedelem nagyságától függetlenül az egyéni befizetések után akár +130 ezer Ft-os adótámogatás jár, a választható portfóliós rendszernek köszönhetően kockázatvállaló képességének függvényében eldöntheti, hogy megtakarítása milyen típusú, eltérő hozamú befektetésbe kerüljön, a munkáltatója is fizethet be az Ön egyéni számlájára, ennek neve munkáltatói tagdíj hozzájárulás, sok helyen ezt az ún. béren kívüli juttatási vagy Cafeteria rendszer keretében lehet kiválasztani; ekkor egy kedvezően adózó jövedelemből takarékoskodhat, ugyanakkor a munkáltató által befizetett tagdíj hozzájárulás után a tag a személyi jövedelemadójából nem igényelhet adótámogatást, ezt csak az egyéni befizetései alapján kérheti. Jelenleg több mint 1 millió 200 ezer ember tagja önkéntes nyugdíjpénztárnak, megtakarításuk közelíti a 900 milliárd forintot. Arról, hogy miért érdemes egyénileg befizetni a Pannónia Nyugdíjpénztárba és azt hogyan lehet megtenni, a honlapunkon olvashat: http://www.pannonianyp.hu/hirek/158 Üdvözlettel, Pannónia Nyugdíjpénztár

Kérés az Olvasóhoz Egy évvel ezelőtt is kéréssel fordultunk az egyetemes magyar bányászatban dolgozó aktív és nyugdíjas munkavállalókhoz kérve, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-át szakszervezetünk alapítványai számára ajánlják fel. E helyen is köszönetet mondunk mindazoknak, akik eddig is SZJA-juk 1%-ával támogatták Alapítványainkat. Szeretnénk tájékozatni arról, hogy a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetén belül két olyan alapítványunk működik, melyek részére az 1996. évi CXXVI. törvény alapján az 1%-os támogatás felajánlható. Tisztelettel kérjük, hogy segítsen abban is, hogy közvetlen családtagjai, ismerősei is a BDSZ alapítványai részére ajánlják fel a befizetett személyi jövedelemadójuk 1%-át. Szeretnénk biztosítani Ön/öke/t arról is, hogy a felajánlott összegek az alapítványokban megfogalmazott célokra kerülnek felhasználásra. Bányászokért Alapítvány adószáma: 19662240-1-42 A Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó szakszervezeti tagok szociális, kulturális, jóléti, foglalkoztatási, egészségügyi, képzésioktatási, üdültetési, segélyeztetési lehetőségeinek javítása, megfelelő szervezeti keretek és kiegészítő támogatási lehetőségek biztosítása a munkanélkülivé vált bányászok megsegítésére annak érdekében, hogy alkotó emberként találják meg helyüket a társadalomban. Az alapítvány céljainak megvalósítása érdekében: - Munkanélkülivé vált vagy egyéb okból rászoruló szakszervezeti tagok részére pénzbeli segélyt folyósít.

1% Mindkét Alapítványunk ez úton köszöni meg a 2011-es évben kapott SZJA 1%-ot. A beérkezett összegeket - Bányász Kultúra Alapítványra 72.585.- Ft - Bányászokért Alapítványra 444.- Ft az Alapítványokban megfogalmazott célokra használtuk fel.

egyes szakszervezeti tagok, azok családtagjai üdülési költségtérítését, támogatja a saját tulajdonú bányászüdülők működését. - Segélyben, képzési vagy átképzési támogatásban részesíti a felszámolásra és bezárásra kerülő bányavállalatoktól, bezárt aknaüzemektől elbocsátott szakszervezeti tagokat, továbbá támogatja ezen tagok áttelepülését, pályamódosítását és újrakezdését. Bányász Kultúráért Alapítvány adószám: 19639439-1-42 Megfelelő anyagi alapot biztosítani olyan közösségi célú és közérdekű tevékenységek és vállalkozások támogatására, amelyek elősegítik - a bányász településeken működő művelődési intézmények, egyesületek, egyesülések működéséhez és a bennük folyó kulturális, művelődési, oktatási, képzési, művészeti nevelő és szórakoztató tevékenységhez szükséges feltételrendszer kialakulását és működését, a lakóterületi közművelődési tevékenység erősítését, - a haladó bányászhagyományok szakma-kultúra - ápolását, megőrzését, - a dolgozók képzését, a munkanélkülivé váltak képzését, átképzését. Kérjük, hogy legyen/legyenek támogatóink és a 2012. évi adóbevallással együtt a formanyomtatványt kitölteni, és az APEH-hez beküldeni szíveskedjék/ szíveskedjenek. (akinek a munkáltatója készíti az adóbevallását, a nyilatkozatot a munkáltatónál kell leadnia). Önöknek ez nem jelent többletkiadást, azonban ily módon segítségükkel hozzájárulhatnak alapítványaink célkitűzéseinek megvalósulásához. Támogatását remélve és azt előre is megköszönve kívánok: Jó szerencsét! Dr. Horn János

Két hosszú sor

VÍZSZINTES: 1. London Interbank Offered Rate rövidítése. A hírekben gyakran halljuk, mint londoni bankközi, referencia jellegű kínálati kamatlábat. – Gúlaszerű térbeli test, fordítva. – Áramátalakító eszköz. 2. Formai. – Veremmel kapcsolatos közmondás egyik szava. – Abban az időben. 3. A Naprendszer egyik bolygója. – Három, szláv nyelveken. – Az Omega együttes egyik legismertebb

Főszerkesztő: Hámori istván Péter • Szerkesztőség: 1068 Budapest VI. Városligeti fasor 46-48.

A BÁNYA-, ENERGIA-

- Minden olyan esetben, amikor a közvetlen pénzbeli támogatás nem nyújt megfelelő segítséget (pl. egyedülálló ápolása vagy ellátása), természetben nyújtott szolgáltatásokkal segíti a rászorultakat. - A közép- és felsőfokú bányászképzésben résztvevő tanulók, hallgatók javára ösztöndíjakat adományoz, ill. egyéb támogatásokat ad annak érdekében, hogy elméletileg jól megalapozott szaktudásukkal képesek legyenek a szakma sokoldalú fejlesztésére a mindenkori műszaki, gazdasági körülményeknek megfelelően. - Elősegíti, ill. lehetőségeihez mérten anyagilag támogatja a munkavégzésből, a munkahely sajátosságaiból adódó egészségügyi problémák, károsító hatások megelőzésére, időben történő megismerésére irányuló kutatásokat. - Anyagi eszközökkel segíti a megbetegedett bányászok - különös tekintettel a foglalkozási megbetegedésekre és a balesetekre - hazai és külföldi gyógy- és szanatóriumi kezelését, gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek, valamint a gyógyításhoz szükséges műszerek, felszerelések beszerzését. - Szakirányú tudományos konferenciákat és rendezvényeket szervez, ill. támogat, szakemberek külföldi tanulmányutakon való részvételét segíti. - Részben vagy egészben átvállalja az

Telefon: 322-1226; 351-7758 • Fax/üzenetrögzítő: 351-7758 • E-mail: [email protected] •

ÉS IPARI DOLGOZÓK

A bányamunkásban megjelent cikkek interneten is hozzáférhetők: www.banyasz.hu • Kiadja a

SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA

Nyomdart Kft. • Telefon/fax: 06 29 497-859 • Felelős kiadó: Rabi Ferenc • ISSN 0133-6630

dala: …leum lámpa. 4. Király, latin szóval. Például: Mathias … - Zenekar tagja. – Olasz, luxemburgi és svéd autójel. 5. Addig jár a korsó a kútra, … el nem törik. – Egyenes. – Szellemi vetélkedő. 6. Rengeteg ember. – Mi telt el 2002 óta? (Két szó). 7. Rezgés, remegés. – Kombinál. 8. Viszonyszó: Valami felé, valamivel szemben. – Sablon fele! – Nyúl is, virág is van ilyen. 9. Kölcsey: „Hass, alkoss, gyarapíts, / s a haza … derül”. – Annak következménye, hogy túl sok ablak és ajtó maradt nyitva. (Két szó). 10. Jelentős ír költő és író volt (William Butler). – Széjjel. 11. Város Somogyban: Nagy... – Helyzet rövid összefoglalása. (Két szó). – Női név. 12. Lítium és kén vegyjele. – Vendéglő. – Eredet fele! 13. Könnyedén. – Agrártudományi egyetem, röviden. – Zoo

lakója. 14. A tizenhárom vértanú jelzője. – Evőeszköz. – Lépteit szaporázó. 15. A legismertebb pesti villamos vagy telitalálat az egyik lottón. – A leggyakoribb német ige. – Szalmiáksó: ...ium-klorid. FÜGGŐLEGES: 1. Újságokat szemléző tévé-műsor: Lapról ... – Vanádium, jód és fluor vegyjele. – Isten neve a mohamedán vallásban. 2. Udvarias viselkedés szabályrendszere. – Sziréna része! – XVII. Benedek koronája. 3. Ipari tevékenység. Hazai központja a Bakony. 4. Őszi hónap, rövidítve. – Görbíti a hátát. – Bádog közepe! 5. Rikolt, rikácsol. – Legmagasabb hegységünk. – A Kispál és a Borz egyik dalából: „De szeretnék ... hej jó sokáig élni / Nézni, hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni“. 6. Labdát magasan középre ad. – Táplál. 7. Ruganyos szökellés. De labdára is lehet jellemző. – Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet rövidített neve. 8. Szomszéd ország jnépe. – Perzsa uralkodó volt. – Szántóföldi munka. 9. Pályázatot hirdettet meg. – Szomszéd ország fővárosa. 10. Zöld színárnyalat. – Bartók világa. 11. Tetszés hallható jele a nézőtéren. – Íz és aroma együtt. – Csehov drámájában az egyik nővér neve. 12. Félig szürke! – Magához hívatta. – Lom ikerszava. 13. Bányászatban bizonyos műszaki intézkedések összessége. (Két szó). 14. Olasz város Bologna és San Marino közelében. – Árenda egynemű betűi. – Diktáló. 15. A legtöbb ember által beszélt szláv nyelv. – Természetes alapanyagokból és olajokból készülő padlózat: …óleum. – Ismert amerikai színdarab: Macska a forró ... Beküldendő a függőleges 3. és 13. számú sor megfejtése.

A rejtvénypályázat nyertesei

A november-decemberi rejtvényünk helyes megfejtése a következő: VILÁGTÖRTÉNELEM, HÉTVÉGI VÁSÁRLÁS, TŐZSDEI FORGALOM. A nyertesek: Éles Gáborné, 3700 Kazincbarcika, Május 1 út 14. 3/10; Bajnóczy Ilona, 1117 Váli u. 6.; Lőrincz Józsefné, 2840 Oroszlány, Rákóczi F. u. 25. II./9. A nyereményeket postán küldjük el.