A BALKAMRA MORFOLÓGIAI ÉS FUNKCIONÁLIS EDZETTSÉGI JELEI KÜLÖNBÖZŐ KORÚ ÉS SZÍNVONALÚ SPORTOLÓKNÁL. Doktori értekezés KNEFFEL ZSUZSANNA

A BALKAMRA MORFOLÓGIAI ÉS FUNKCIONÁLIS EDZETTSÉGI JELEI KÜLÖNBÖZŐ KORÚ ÉS SZÍNVONALÚ SPORTOLÓKNÁL Doktori értekezés

KNEFFEL ZSUZSANNA SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA NEVELÉS- ÉS SPORTTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

TÉMAVEZTŐ: DR. PAVLIK GÁBOR egyetemi tanár, az MTA doktora

Hivatalos bírálók:

Dr. Monos Emil professzor emeritus, az MTA doktora Dr. Simon György főorvos, C.Sc.

Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Sipos Kornél egyetemi tanár, C.Sc. Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Istvánfi Csaba professzor emeritus, C.Sc. Dr. Szabó Tamás főigazgató, C.Sc. Dr. Pucsok József egyetemi tanár, az MTA doktora

BUDAPEST, 2007.

TARTALOMJEGYZÉK 1.

BEVEZETÉS

6

1.1.

A szervezet alkalmazkodása a rendszeres edzéshez

6

1.2.

Az edzett szív jelentősége az egészség megőrzésében

7

1.3.

Az edzett szív jelentősége a versenysportban

9

2.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

10

2.1.

A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései

10

2.2.

Labdajátékosok szív adatai

15

2.3.

Összefüggés az echokardiográfiás adatok és a relatív aerob kapacitás között

18

3.

CÉLKITŰZÉS, KÉRDÉSFELTEVÉS

21

4.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

22

4.1.

A vizsgált személyek

22

4.1.1. A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggésében részvevők

22

4.1.2. Labdajátékosok echokardiográfiás mutatóinak vizsgálatában résztvevők 24 4.1.3. Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti 4.2.

összefüggés vizsgálatában résztvevők általános adatai

27

Echokardiográfiás vizsgálatok

28

4.2.1. A mérések

29

4.2.2. A mért adatok

30

4.2.3. Számolt méretek, arányok

31

4.2.4. Testméretre vonatkoztatás

32

4.3.

33

Statisztikai analízis

4.3.1. A diasztolés funkció vizsgálatának statisztikai analízise

33

4.3.2. A labdajátékosok vizsgálatához használt statisztikai analízis

33

4.3.3. A szív mutatói a relatív aerob kapacitás függvényében vizsgálathoz 5.

használt statisztikai analízis

33

EREDMÉNYEK

34

2

5.1.

A diasztolés funkció vizsgálatának eredményei

34

5.1.1. Az E/A hányados vizsgálata azonos életkorú és pulzusszámú nem-edzett és edzett emberek átlagértékei segítségével

34

5.1.2. Az E/A hányados vizsgálata regressziós egyenesek segítségével

40

5.2.

46

A labdajátékosok vizsgálatának eredményei

5.2.1. Férfi labdajátékosok eredményei

46

5.2.2. Női labdajátékosok eredményei

48

5.3.

A szív mutatói és a relatív aerob kapacitás összefüggésének eredményei 50

6.

MEGBESZÉLÉS

53

6.1.

A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései

54

6.2.

A labdajátékosok vizsgálatának eredményei

60

6.3.

A szív mutatói és relatív aerob kapacitás összefüggése

65

7.

KÖVETKEZTETÉSEK

71

8.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

73

9.

HIVATKOZOTT IRODALOM

74

10.

SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE

88

11.

ÖSSZEFOGLALÁS

94

12.

SUMMARY

95

3

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. táblázat:

A pulzusszám és az E/A összefüggései

13

2. táblázat:

Összefüggések a szív és a teljesítmény között

19

3. táblázat:

A vizsgált személyek megoszlása sportág-csoportok szerint a különböző korcsoportokban

24

4. táblázat:

Élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai

25

5. táblázat:

Nem élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai

25

6. táblázat:

Élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai

26

7. táblázat:

Nem élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai

26

8. táblázat:

Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti

9. táblázat:

összefüggés vizsgálatában résztvevők alapadatai

28

A diasztolés funkciót jellemző adatok 19 év alatti férfiaknál

34

10. táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok 19 év alatti nőknél

35

11. táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok fiatal felnőtt férfiaknál (19-34 év)

35

12. táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok fiatal felnőtt nőknél (19-34 év)

36

13. táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok idősebb felnőtt férfiaknál (34 évnél idősebb)

36

14. táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok idősebb felnőtt nőknél 37

(34 évnél idősebb) 15. táblázat: A regressziós egyenesek összehasonlításával vizsgált személyek alapadatai

39

16. táblázat: Az E/A hányados és a pulzusszám összefüggése nem-edzett férfiak egymást követő korcsoportjai között

43

17. táblázat: Az E/A és a pulzusszám közötti öszefüggés edzett és nem-edzett férfiak között különböző korcsoportokban

45

18. táblázat: Élvonalbeli férfi labdajátékosok funkcionális és regulációs 45

echokardiográfiás adatai 19. táblázat: Nem élvonalbeli férfi labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai

47

4

20. táblázat: Az élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs 49

echokardiográfiás adatai 21. táblázat: Nem élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai

49

22. táblázat: Abszolút és testméretre vonatkoztatott balkamra adatok

51

23. táblázat: Összefüggés a relatív aerob kapacitás és a kardiális mutatók között az összevont csoportban

52

24. táblázat: Összefüggés a relatív aerob kapacitás és a kardiális mutatók között a különböző sportolói csoportokban ÁBRÁK 1. ábra:

Az E/A hányados a pulzusszám függvényében nem-edzett és edzett különböző életkorú férfiakban 42

5

53

1.

1.1.

BEVEZETÉS

A szervezet alkalmazkodása a rendszeres edzéshez

Fizikai terhelésre megváltozik a szervezet, egyes szervek, szervrendszerek működése. A rendszeres edzés, fizikai terhelés alkalmazkodást eredményez, amely – az edzésterhelés mennyiségének és minőségének függvényében – tartós strukturális és funkcionális változásokat jelent a különböző szervekben, szervrendszerekben. Növekszik az izmok mérete, ereje, ritkábban fordulnak elő tartáshibák, megváltoznak az enzimaktivitások, gazdaságosabb lesz a légzés, kevésbé leszünk elhízottak, kiegyensúlyozottabb lesz az idegrendszer, módosul a vegetatív szabályozás. A rendszeres edzés egyik legjelentősebb hatása a szív-vérkeringési rendszer alkalmazkodása. Az izommunka emelkedett energiaigénye nagyobb teljesítményre ösztönzi a szív és keringési rendszert. A rendszeres edzés, alkalmazkodási folyamatokat indít el, aminek eredménye az edzett szív és a perifériás érrendszer alkalmazkodása, a gazdagabb izomkapillarizáció. Az „edzett szív” kifejezés magába foglalja mindazokat a kardiovaszkuláris alkalmazkodási jellemvonásokat, melyeket a hosszantartó, rendszeres edzésmunka kivált (Keul és mtsai 1982, Maron 1986). A morfológiai edzettségi jelek közül legszembetűnőbb a balkamra arányos hipertrófiája (Pelliccia és mtsai 1991, Spirito 1994, Fagard 1996, Pluim és mtsai 2000), ami azonban nem jár együtt a kamrafal rugalmasságának csökkenésével, sőt a diasztolés funkció inkább javul, ami elsősorban idősebb korban szembetűnő (Takemoto és mtsai 1992, Levy és mtsai 1993, Pavlik és mtsai 2001a). A másik morfológiai edzettségi jel a fejlettebb koszorúsér hálózat. Állatkísérletekben mutatták ki, hogy a rendszeres edzés gazdagabb koszorúsér hálózatot fejleszt ki, ez a hatás elsősorban fiatal állatokban mutatható ki (Bloor és Leon 1970, Unge és mtsai

6

1979, Penpargkul és mtsai 1980, Jacobs és mtsai 1984, McKirnan és Bloor 1994, Tomanek 1994). A szív szabályozásának alkalmazkodása leginkább a lassúbb szívműködésben, a sinus bradikardiában nyilvánul meg. A lassúbb nyugalmi szívműködést elsősorban az emelkedett nyugalmi paraszimpatikus tónus eredményezi, bár nem kizárt a csökkent szimpatikus tónus, sőt, a sinus csomó csökkent kisülési frenkvenciája, az u.n. intrinsic heart rate szerepe (O’Sullivan és Bell 2000). Az edzettségi, fiziológiás bradikardia a szívciklus diasztolés szakaszának megnyúlását eredményezi, a szisztole időtartama gyakorlatilag nem változik. Az „edzett szív” két területen is alapvető jelentőségű. - Az egyik terület népegészségügyi, amennyiben a rendszeres edzésnek alapvető szerepe van bizonyos szívbetegségek megelőzésében, - a másik terület a versenysport, amennyiben felismerték, hogy az állóképességi teljesítményt elsősorban a szív teljesítménye határozza meg.

1.2.

Az edzett szív jelentősége az egészség megőrzésében

A szív és érrendszeri betegségek által okozott halálozási arány világszerte a mortalitási statisztikák élén szerepel. Magyarországon az elmúlt évtizedben folyamatosan meghaladta az 50 %-os értéket. A 2002-es adatok szerint pl. az összhalálozás közel 51%-a volt szív és érrendszeri betegségek következménye, mint ischémiás, reumatikus, hipertóniás és gyulladásos szívbetegségek, agyi érbetegségek (WHO 2002). Az elmúlt tíz évben, míg az összhalálozás 20%-kal csökkent, a szív- és érrendszeri betegségben elhunytak száma 9,6%-kal emelkedett. Nagy nemzetközi felmérések szerint a mozgásszegény életmód a fejlett, civilizált országokban jelentős szerepet játszik a szív-érrendszeri betegségek gyakoriságában,

7

különösen az ischémiás szívbetegségek és a hipertónia kifejlődésében (Hardman 1996, Wannamethee és Shaper 2001). Magyarországon is számolnunk kell a mozgásszegény életmód hátrányaival. Hazai felmérések szerint a felnőtt férfiak 67%-a, míg a nők 81%-a soha nem sportolt rendszeresen, azaz a felnőtt lakosság több mint 70%-a fizikailag inaktív életet él (Martos 1994, Sidó és mtsai 1995). Tanszékünk munkatársainak vizsgálatai alapján 2003-ban a középiskolás lányok körében végzett antropometriai mérések azt mutatták, hogy már ebben az életkorban a lányok 25%-a elhízottnak számít. A kérdőíves életmód vizsgálat eredményei alapján csupán 10%-uk végez napi fizikai aktivitást a testnevelési órán kívül, vagyis a korábban említett WHO ajánlást igen kis százalékban teljesítik ebben az életkorban. Ugyanakkor a megkérdezetteknek 44%-a hetente többször is sportol a testnevelési órán kívül. Ez összefügghet a választható mozgásformák bővülésével, valamint az aktuális, divatos, fiatalos életmód-modell követésével (Uvacsek 2005). Az edzett szív több módon nyújt védelmet a szívbetegségek, elsősorban a koszorúsér betegségek ellen. A szív nagyobb teljesítőképessége lehetővé teszi a fizikailag aktívabb életvezetést. A gazdagabb koszorúsér hálózat a szív jobb vérellátását eredményezi, ritkábban fordul elő tehát szívinfarktus, illetve, ha előfordul, enyhébb lefolyású, hiszen egy érhez kisebb szívizom tartozik. Idősebb korban a jobb relaxáció jobb, gazdaságosabb szívműködést eredményez. A lassúbb pulzusszám nyugalomban és enyhe fizikai vagy pszichés terhelés alatt relatíve hosszabb diasztolés szakaszokat eredményez, tehát kedvezőbb a munka/pihenés aránya. Ha figyelembe vesszük, hogy a koszorúsér keringés diasztoléban szabadabb, könnyen belátható az edzettségi bradikardia jótékony hatása (Pavlik és mtsai 1999, Dickhuth 2005).

8

1.3.

Az edzett szív jelentősége a versenysportban

A sportteljesítményhez, ezen belül is az állóképességi teljesítményhez szükséges energiát aerob módon nyerjük, vagyis a hosszútávú fizikai aktivitás függhet a szervezet szénhidrát raktárainak szintjétől, az izmok oxigénnal való ellátottságától, az oxidációs enzim szinttől, de nagymértékben függ a szív állapotától és működésétől is. Az izmokban tárolt szénhidrát és zsír kb. 70-80 perces folyamatos fizikai aktivitáshoz elegendő, tehát a szubsztrát hiánya nem igazán befolyásoló tényező. Az oxidációs enzimek kapacitása a lassú típusú rostokkal rendelkező sportolókban magas, tehát ugyancsak nem jelenthet limitáló tényezőt az állóképességi teljesítményben. A legfőbb limitáló tényező az oxigén hiánya, aminek három oka is lehet: -

a légzéssel nem jut megfelelő mennyiségű oxigén a szervezetbe,

-

a vér nem tud megfelelő mennyiségű oxigént kötni, pl. anémia esetében,

-

a szív és vérkeringési rendszer nem képes megfelelő mennyiségű vért pumpálni

a fokozott terhelésnek kitett izomzatba. A légzés egészséges emberekben nagymértékben tud növekedni. A nyugalmi perctérfogat fiatal, egészséges emberekben 8 literről 60-100 literre, tehát kb. tizszeresre, edzettekben 150-200 literre, tehát kb. húszszorosra is emelkedhet (Frenkl 1983, Dickhuth 2005). Terhelés alatt az átlagember szívének perctérfogata ugyanakkor csak kb. négyszeresre (a nyugalmi 5 literről kb. 20 literre), az edzett ember maximális perctérfogata kb. 6-8-szorosra is emelkedhet, ami 32-35 litert jelent. Magas színvonalú állóképességi sportteljesítményhez tehát elképzelhetetlen az edzett, elsősorban állóképességi munkával edzett szív, mert hipertrófizált balkamrájával nagyobb teljesítményre képes, több vért mozgat meg így magasabb lesz a maximális perctérfogat. Több szerző állítása szerint az edzés hatására bekövetkező maximális oxigénfelvétel

növekedésének

kb.

fele

a

szív

maximális

perctérfogatának

növekedéséből, másik fele az arteriovenosus oxigén különbségből adódik (Rowell 1986, Sadaniantz és mtsai 1996).

9

2.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Az edzett szív tulajdonságait sok szerző vizsgálta. A különböző tanulmányok nagyon sok kérdésre kitérnek, mint -

melyek a legfontosabb edzettségi jelek,

-

kiknél hogyan jelentkeznek (életkor, nem, sportág, intenzitás),

-

hogyan függenek össze a szív edzettségi jelei más adatokkal (testalkat, edzettségi állapot),

-

stb.

A kérdés problémakörében olyan területeket kerestem, amelyekben még tisztázatlan kérdésekre próbálhattam választ adni vizsgálataimmal. Az edzett szívre vonatkozó rendkívül gazdag tudományos anyagból csak annak a három témának az irodalmi áttekintését részletezem, amellyel disszertációmban foglalkoztam. 1.

A sportolók bizonyos csoportjaiban talált magasabb E/A hányados mennyiben

jelenti azt, hogy a rendszeres edzés javítja a diasztolés funkciót, vagy inkább tekinthető az edzésbradikardia következményének? 2.

Milyen különbségek vannak az egyes labdajátékosok szívének adatai között?

3.

Az állóképességet leginkább meghatározó szív mutatók hogyan függenek össze

az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással.

2.1.

A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései

A balkamra diasztolés funkciójának jellemzésére szolgáló mutatók közül az E/A hányados bizonyos sportoló csoportokban (állóképes fiatal felnőttek, idősebb sportolók) magasabb lehet, mint a megfelelő nem-edzett csoportokban. A diasztolés funkciót jellemző más mutatók, a korai telődési szakasz decelerációs időtartama (EDT) és az

10

izovolumetriás relaxáció időtartama (IVRT) sem abszolút, sem relatív értékében nem mutat jobb, azaz rövidebb értékeket edzett emberekben (Pavlik és mtsai 1999, 1999a, 2001). A kamratelődés korai és késői szakaszában mért csúcssebességek aránya, az E/A hányados széles körben használt a diasztolés funkció jellemzésére, amennyiben értéke csökken a kamrai tágulékonyság életkorral járó romlása (Gerstenblith és mtsai 1977, Bryg és mtsai 1987, Feigenbaum 1994), vagy bizonyos betegségek, pl. hipertónia esetén (Sartori és mtsai 1987, Szlachcic és mtsai 1990). Az E/A hányadost leginkább befolyásoló tényezők a pulzussszám és az életkor (Palatini és mtsai 2001). A rendszeres edzésnek az E/A hányadosra való hatására vonatkozóan az irodalmi adatok meglehetősen szerteágazóak. Az általam talált 81 releváns cikk közül 41-ben a szerzők magasabb E/A értéket találtak a sportolókban, mint az inaktív egyéneknél, 11 cikkben vagy magasabb a hányados értéke vagy nem lát különbséget. 22 esetben a szerző nem talált különbséget a sportoló és nem-sportoló egyének diasztolés funkcióját jellemző hányados értéke között, és csupán 7 esteben látszik az, hogy a sportolóknak alacsonyabb vagy ugyanakkora lenne az E/A hányadosuk, mint a nem-sportoló társaiké. A rendszeres edzésnek a diasztolés funkciót jellemző E/A hányados emelkedését látták sokan fiatalokban vagy fiatal felnőttekben (Matsuda és mtsai 1983, Colan és mtsai 1985 Douglas és mtsai 1986, Finkelhor és mtsai 1986, Cohen és mtsai 1989, Fagard és mtsai 1989, Yellin és mtsai 1990, Nixon és mtsai 1991, Voutilainen és mtsai 1991, Douglas és O’Toole 1992, Möckel és mtsai 1992, Störk és mtsai 1992, Brandao és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993, Vanoverschelde és mtsai 1993, Yamamoto és mtsai 1993, Gledhill és mtsai 1994, Di Bello és mtsai 1996, Möckel és Störk 1996, Caso és mtsai 2000, Vinereanu és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2001a, Baldi és mtsai 2003, Naylor és mtsai 2005, Rodrigues és mtsai 2006), vagy idősebbekben (Gwathmey és mtsai 1990, Voutilainen és mtsai 1991, Douglas és O’Toole 1992, Forman és mtsai 1992, Takemoto és mtsai 1992, Di Bello és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993, Seals és mtsai 1994 Vinereanu és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2001a, Galetta és mtsai 2004). Más szerzők azonban nem úgy látják, hogy a rendszeres edzés növelné az E/A hányadost értékét

11

fiatalokban vagy felnőttekben (Shapiro és Smith 1983, Pearson és mtsai 1986, Fagard és mtsai 1987, Gregoire és mtsai 1989, Missault és mtsai 1993, Ozer és mtsai 1994, Deligiannis és mtsai 1995, Obert és mtsai 1998, 2001, Vinereanu és mtsai 2001, Sharma és mtsai 2002 ), vagy idősebbekben (Schulman és mtsai 1992, Martinez-Mas és mtsai 1994, Reid és mtsai 1994, Fleg és mtsai 1995, Sadaniantz és mtsai 1996, Colan 1997, Palka és mtsai 1997, Baldi és mtsai 2003, Kasikcioglu és mtsai 2006). A kérdéssel foglalkozó állatkísérletes vizsgálatok mind úgy találták, hogy a rendszeres edzés növeli az

E/A hányadost mind fiatal felnőtt (Bersohn és Scheuer 1977,

Penpargkul és mtsai 1977, 1980, Schaible és Scheuer 1981), mind idős állatokban (Spurgeon és mtsai 1983, Starnes és mtsai 1983, Tate és mtsai 1990). Rendkívül sok tényező eredményezheti, hogy az adatok ennyire szerteágazóak. Befolyásolhatja

a

sportolók

E/A

hányadosát

életkoruk,

nemük,

sportáguk,

edzésprogramjuk, edzettségük színvonala, stb. Disszertációmban az E/A hányadost befolyásoló tényezők közül a pulzusszám hatásával foglalkoztam. Számos közlemény egyértelműen mutatja, hogy az E/A hányados fordítottan arányos a pulzusszámmal gyermekekben is (Johnson és mtsai 1999), felnőttekben is (Fioretti és mtsai 1980, Bahler és 1983, Gillam és mtsai 1987, Danielsen és mtsai 1988, Smith és mtsai 1989, Harrison és mtsai 1991, Yamamoto és mtsai 1993, Palatini és mtsai 2001). Ez az összefüggés jelentősen megnehezíti az edzett szív diasztolés funkciójának értékelését. Többen felvetették már korábban is a kérdést, hogy az edzettekben talált magasabb E/A hányados mennyiben az edzésbradikardia, az edzettek alacsonyabb pulzusszámának következménye, vagy önálló edzettségi hatásnak tudható be (Möckel és Störk 1996, Colan 1997, Obert és mtsai 1998, 2001, Pavlik és mtsai 2001, 2005). A rendszeres edzésnek az E/A hányadosra kifejtett hatásával foglalkozó nagyszámú közlemény közül 1. táblázatomban csak azoknak a közleményeknek az eredményeit

12

mutatom be, amelyekben megállapítható, hogy az edzettek és nem-edzettek E/A hányadosában

látható

különbség

mennyiben

magyarázható

a

pulzusszám

különbségeivel. A szerzők többfajta módszerrel (főként Doppler-echokardiográfia, kisebb számban szöveti Doppler-vizsgálat és radionuclid vizsgálat), többfajta vizsgálati lehetőséggel (keresztmetszeti, longitudinális), több korosztályban (gyermek, felnőtt, idős), vizsgáltak sportoló férfiakat és nőket, és E/A hányados értékeiket hasonlították a nem-sportoló átlagemberek értékeihez. Egyes esetekben diszkutálták a pulzusszám esetleges befolyásoló hatását, más esetekben a rendelkezésre álló adatokból lehetett következtetni a pulzusszám hatására. 1. táblázat A pulzusszám és az E/A összefüggései ÉV 1986 1989 1991 1991 1992 1992 1992 1993 1993 1993 1993 1994 1995 1996 1997 1997 1997 1998 1998 1998 1999 1999 1999 1999 1999 1999 2000 2000 2001 2001 2001 2001 2001a 2001a ÉV 2001 2001

SZERZŐ Douglas és mtsai Cohen és mtsai Nixon és mtsai Voutilainen és mtsai Douglas,O’Toole Douglas,O’Toole Forman és mtsai Brandao és mtsai Levy és mtsai Levy és mtsai Missault és mtsai Martinez-Mas és mtsai Fleg és mtsai Sadaniantz és mtsai Colan Palka és mtsai Palka és mtsai Giada és mtsai Giada és mtsai Obert és mtsai George és mtsai Pavlik és mtsai. Pavlik és mtsai. Pavlik és mtsai. Pavlik és mtsai. Pavlik és mtsai. Caso és mtsai Caso és mtsai Obert és mtsai Pavlik és mtsai Pavlik és mtsai Pavlik és mtsai Pavlik és mtsai Pavlik és mtsai SZERZŐ Vinereanu és mtsai Vinereanu és mtsai

KOR FN FN FN GY/ID FN ID ID FN FN ID FN ID ID ID FN FN FN ID GY FN GY S FN FN ID FN FN GY GY S FN FN ID KOR FN/ID FN

TÍPUS KM/ue/F/N KM/kpar KM/kos/F/N KM KM/ue KM/ue KM/sp KM/mers/F L/F L/F KM/kpár/F KM/ue KM/F/mers L/F META KM/sp/F/N KM/sp/F/N KM/kpar/F KM/kpar/F KM/úsz/F/N KM/sí/F/N KM/sp/F/N KM/sp/F/N KM/sp/F KM/sp/N KM/sp/F/N KM/vízi/F KM/vízi/F L/F/N KM/sp/F KM/sp/F KM/erő/spr/ljat/F KM/end/F KM/sp/F TÍPUS KM/end/F/N KM/súly/F/N

13

ER + + + + + + + + + + = = + + = = = + + + + = + + = + + + + = + = + + ER + =

RÉSZL E,E/A+ E=, A-, E/A+ E,E/A+, AE+ E/A+ E/A+ E+,AE+ E+ E+,AE,A,E/A=

PULZ? NEM IGEN NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM

E-,A-,E/A+ E= A-

IGEN IGEN

E,A,E/A= E,A,E/A= E,A-,E/A+ E,E/A+, AA-,E/A+ E,E/A+ E/A= E/A+ E/A+ E/A= E/A+ E/A+ Em Em/Am+ A-,E/A+ E/A= E/A+ E/A= E/A+ E/A+ RÉSZL E/A+ E/A=

LEHET LEHET IGEN LEHET LEHET LEHET NEM IGEN IGEN IGEN NEM IGEN NEM PULZ? NEM

M D D D/t D D D D D/R/t R R D D D D D TDI D/t D/t D D D D D D D D TDI D D D D D D M D D

2002 Sharma és mtsai S 2003 Baldi és mtsai FN 2003 Baldi és mtsai ID 2004 Petridis és mtsai. S 2004 Galetta és mtsai ID 2005 Pavlik és mtsai. FN 2006 Horváth és mtsai. FN 2006 Kasikcioglu és mtsai ID 2006 Rodrigues és mtsai FN 2007 D’Andrea és mtsai ID 2007 D’Andrea és mtsai ID ÉV: megjelenés éve, ER: eredmény, ’+’: a

KM/sp/F/N = KM/sp/F + KM/sp/F = KM/sp/F = KM/sp/F + KM/sp/F = KM/sp/N = KM/sp/F = L/F + KM/end/F + KM/erő/F = sportolók E/A hányadosa

E,A,E/A= E/A+ A-

D D D E/A= D A-,E/A+ LEHET D E/A= D E/A= D E,A,E/A= D A-,E/A+ IGEN D E,E/A+,A= IGEN D E,A,E/A= D magasabb, mint a nem-sportolóké, LEHET

’=’: nincs különbség a sportolók és nem-sportolók E/A hányadosa között, Részl: eredmény részletezve, E: a kamratelődés korai fázisának csúcssebessége, A: a kamratelődés késői fázisának (pitvar szisztole) csúcssebessége, PULZ?: magyarázza-e az eredményt a pulzusszám különbség? IGEN: magyarázza, NEM: nem magyarázza, LEHET: okozhatja pulzusszám különbség, de a szerző nem írja, KOR: a vizsgált személyek életkora, GY: gyermek (kor<15 év), S: serdülő-ifjúsági (15-18 év), FN: fiatal felnőtt (19-35 év), ID: idős (kor>35 év), TÍPUS: a vizsgálat tipusa és a vizsgált személyek, KM: keresztmetszeti vizsgálat, L: longitudinális vizsgálat, META: metaanalízis, F: férfi, N: nő, sp: sportolók, erő: erősportolók, úsz: úszók, súly: súlyemelők, end: (endurance) állóképességi versenyzők, atlf: futóatléták, ue: (ultraendurance) extra állóképességi versenyzők, kpár: kerékpár versenyzők, kos: kosárlabdázók, ljat: labdajátékosok, mers: mérsékelt színvonalú sportolók, sí: sízők, spr: sprinter-ugró atléták, vízi: vízilabdázók, M: módszer, D: Doppler, R: radionuclid vizsgálat, TDI: (tissue Doppler image) szöveti Doppler vizsgálat, t: terheléses vizsgálat.

47 olyan közlést találtam, amelyben választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a sportolók magasabb E/A hányadosa magyarázható-e a pulzusszám különbségeivel. A 47-ből csak 30 közleményben számoltak be a szerzők arról, hogy az edzettekben az E/A hányados egyáltalán magasabb, mint a nem-edzettekben. Ebből a 30 közleményből 13-ban jelentik ki a szerzők, hogy a magasabb E/A hányados nem magyarázható a pulzusszám különbségeivel, 9 esetben a sportolók magasabb E/A eredményeit az edzettekre jellemző lassúbb nyugalmi szívműködéssel tudják magyarázni, míg 8 esetben a sportolókra jellemző jobb diasztolés funkciót jellemző értékeket akár okozhatná a kialakult edzésbradikardia, de a szerző nem ír róla. A különböző közleményekben feltűnőek az életkorbeli különbségek. Fiatalokban (gyermek és serdülő korosztály) kb. ugyanannyi közlemény számol be sportolók hasonló értékéről (4), mint magasabb E/A hányadosáról (5), és az ebben az 5 cikkben közölt magasabb hányados 3 szerző szerint magyarázható a sportolók alacsonyabb pulzusszámával. Felnőttekben már kétszerannyi esetben (14) találtak magasabb E/A

14

hányadost sportolókban, mint amennyiben nem (7), és a 14-ből 6 szerző úgy találta, hogy a hányados növekedése nem vezethető vissza a pulzusszámok között talált különbségekre. Idősebbekben a talált 16 közlemény közül 12 számol be emelkedett E/A hányadosról, és ebből 7 úgy találta, hogy a növekedés nem magyarázható a pulzusszám különbségekkel. Az összes idézett közlemény közül tehát ifjúkorban 2 (22,2 %), felnőttkorban 6 (28,9 %), idős korban pedig 7 (43 %) találta úgy, hogy az E/A hányados sportolókban úgy növekedett, hogy az nem magyarázható a pulzusszám csökkenésével. Idősebb sportolókkal foglalkozik a legújabb közlemények közül Luthi és mtsai (2007), közleménye, amely egykori profi, a vizsgálat időpontjában átlagosan 66 éves kerékpárosok szívének méreteit és diasztolés funkcióit vizsgálja. Ebben az életkorban a kb. 1,0-es értékű E/A hányados viszonylag jó diasztolés funkcióra utal. A közlemény nem kerülhetett be a táblázatba, mert két edzett csoportot dolgoz fel, egykori kerékpárosokat és golfozókat, kontroll csoportot nem tartalmaz.

2.2.

Labdajátékosok szív adatai

A labdajátékok a sportjátékok csoportjába tartoznak. Értekezésemben a labdajátékoklabdajátékosok kifejezést használom, mert megfigyeléseim nem terjednek ki a nem labdával folytatott sportjétékokra, mint pl. jégkorong, tollaslabda. A labdajátékok a különböző sportág-csoportok között a legnépszerűbbeknek tekinthetők. Rendkívül népszerűek a versenysportban, egyrészt a legtöbb labdajáték hatalmas közönségvonzó hatásánál fogva (labdarúgás, kosárlabda, stb.), másrészt azért, mert a játék élvezete miatt, ezekben a sportágakban sokan játszanak alsóbb osztályú csapatok bajnokságaiban, jóval többen, mint pl. a különböző ciklikus sportágak versenyszámaiban. A labdajátékok ugyancsak rendkívül népszerűek a szabadidő sportban, a játék öröme sok fiatalt és idősebbet irányít a játékterekre [(labdarúgás (terem-, kispályás foci), tenisz, röplabda (strandröplabda), kosárlabda (streetball)].

15

A labdajátékosok edzettségi adataival rendkívül sok közlemény foglalkozik. Nem lehet célom valamennyi idevonatkozó cikk eredményeinek ismertetése, irodalmi áttekintésem ezért elsősorban a nagyobb, összefoglaló munkák ismertetésére szorítkozik, valamint azokra a cikkekre, amelyek a munkámban leginkább részletezett labdajátékokat (röplabda, vízilabda) érintik. A labdajátékosok szív adatainak vizsgálata leginkább két kérdésre keresi a választ. 1. Hol helyzekednek el általában a labdajátékosok a sportolók rangsorában? 2. Milyen különbségek figyelhetők meg az egyes labdajátékosok szívének adatai között, illetve, hogy a röplabda játékosok hol helyezkednek el ebben a rangsorban? Az első kérdésre a válasz voltaképpen abban az alapvető felismerésben rejlik, hogy a szív edzettségi jelei leginkább azokban a sportolókban fejlődnek ki, akiknek edzésmunkájában az állóképességi teljesítmény, állóképességi edzések vannak túlsúlyban. A labdajátékok összetett jellege miatt a játékosoknak sajátosan összetett tulajdonságokkal kell rendelkezniük: gyorsaknak, robbanékonyaknak kell lenni egy adott szituáció, helyzet megoldásához, a gyors kipihenést, regenerációt ugyanakkor a jó alapállóképesség, jó kardiorespiratórikus állapot biztosítja (Apor és Pavlik 1986). A jó labdajátékosnak tehát jelentős aerob teljesítménye kell, hogy legyen, egyben ez azt jelenti, hogy jó szív edzettségi mutatókkal kell rendelkeznie. A különböző, több sportág-csoportot felölelő vizsgálatban ennek megfelelően a labdajátékosok közvetlenül a kifejezetten állóképességi sportolók (hosszútávfutók, kerékpárosok, triatlonosok, sífutók, stb.) mögött vannak, megelőzve a sprinter-ugrókat, művészi sportágak versenyzőit és az erősportolókat (Spirito és mtsai 1997, Pavlik és mtsai 2001). A második kérdésre azokban a közleményekben kereshetjük a választ, amelyek a különböző labdajátékosok szív adatait dolgozzák fel. A nemzetközi irodalom nagyszámú adatainak összesítését megnehezíti, hogy sokan foglalkoznak különböző labdajátékosok szív vizsgálatával, a legtöbb cikkben azonban az egyes labdajátékosok szívét nem egy másik labdajáték képviselőihez hasonlítják, hanem egy nem-sportoló, kontroll csoport tagjaihoz.

16

A rendkívül nagyszámú adatok azt mutatják, hogy mind fiatal, mint idősebb játékosokban a labdajátékosok szíve jelentősen edzettebbnek bizonyul, mint a hasonló korú nem-edzetteké. Ilyen adatokat találunk labdarúgókban (Pavlik és mtsai 1993, Shephard 1999, Sidó és mtsai 2001, Somauroo és mtsai 2001, Rizzo és mtsai 2003), kézilabdázókban (Csanády és Gruber 1979, 1982, Dzudie és mtsai 2007), kosárlabdázókban (Roeske és mtsai 1976, Csanády és mtsai 1979, 1982, Sidó és mtsai 2001, Vasiliauskas és mtsai 2006), valamivel kevésbé kifejezett növekedés látható röplabdázókban (Tsuji és mtsai 1986, Concu és Marcello 1993). A „szárazföldi” csapatjátékok

mellett

hasonlóan

fejlettebb,

edzettebb

szívet

találtak

idegen

környezetben játszódó csapatjátékokban, mint vízilabdában (Caso és mtsai 2000, Zakynthinos és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2005, Horváth és mtsai 2006) és jégkorongban (Mesko és mtsai 1993, Bossone és mtsai 2004). Kevés olyan közleményt találtam, amelyben a különböző labdajátékosok szív adatait egymáshoz hasonlították (Olexó és mtsai 1989, Sidó és mtsai 2001). Ezekből a munkákból és az egyes labdajátékokra vonatkozó adatokból úgy tűnik, hogy az azonos korú és színvonalú labdarúgók, kézi- és kosárlabdázók szív adatai közel azonos szinten vannak, a vízilabdázók valamivel edzettebb szívvel rendelkeznek, (Caso és mtsai 2000, Zakynthinos és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2005, Horváth és mtsai 2006), míg a röplabdások szíve valamivel elmarad a legmagasabb szinten edzettekétől. A röplabdások kevésbé állóképes állapotára utalnak azok a vizsgálati eredmények is, amelyek szerint relatív aerob kapacitásuk nem (Spence és mtsai 1980, Fleck és mtsai 1985), vagy alig emelkedik (Tsuji és mtsai 1986, Concu and Marcello 1993), kondicionális állapotukat inkább jellemzi vertikális emelkedésük nagysága (Fleck és mtsai 1985).

2.3.

Összefüggés az echokardiográfiás adatok és a relatív aerob kapacitás között

17

A bevezetőben leírtak szerint az állóképességi teljesítmény elsősorban a szívvérkeringési rendszer állapotától függ. Az állóképességi teljesítményt a különböző teljesítmény-felmérő, vizsgáló eljárások közül leginkább a relatív aerob kapacitás tükrözi. Kézenfekvő tehát megvizsgálni, hogy a különböző kardiális edzettségi jelek mennyiben mutatnak korrelációt a spiroergometriás vizsgálattal meghatározható relatív aerob kapacitással. Azok a mutatók, indexek, változók tekinthetők a leginkább edzettségi jeleknek, amelyek a legerősebben korrelálnak a rel. aerob kapacitással. Kíváncsi voltam, hogy mely kardiális tulajdonságokat tekinthetjük a legfontosabbnak az edzettség megítélése szempontjából, továbbá arra, hogy a különböző típusú sportágakban a szív tulajonságai mennyire függenek össze az állóképességet leginkább jellemző relatív aerob kapacitással. A kérdés felvetése azért is jelentős, mert egy mért nyugalmi értékből esetlegesen következtethetni lehetne az egyén szívének és relatív aerob kapacitásának kapcsolatára. Számos szerző foglalkozott a szív különböző mutatóinak és valamilyen teljesítmény index közötti összefüggésével. A szív állapotát legtöbbször echokardiográfiával vagy Doppler echokardiográfiával mért adatokkal vagy indexekkel jellemezték, a teljesítmény jellemzésére a spiroergometriás vizsgálattal meghatározott relatív aerob kapacitás, oxigénpulzus, vagy anaerob küszöb, egyes esetekben csupán a maximális teljesítmény szolgált. A 2. táblázatban 16 szerző eredményeit foglaltam össze, néztem, hogy találtak-e összefüggéseket, ha igen, az negatív vagy pozitív korrelációt mutatott-e.

18

2. táblázat Összefüggések a szív és a teljesítmény között ÉV

Szerző

KOR

Típus

Szignifikáns Korrel. + -

1978

Simon és mtsai.

FN

end F

1979

Dickhuth és mtsai.

FN

end, ne F N

1980

Muss és mtsai.

FN

labd F

1986

Mickelson és mtsai. Pavlik és mtsai. Levy és mtsai.

FN

atlf F N

FN FN, ID

sp, ne F 6mthsTR F

1990 1993

TEDD/VO2max SV/VO2max TEDD/OPmax TEDD/OPmax EDD/OPmax HV/OPmax TEDD/OPAT

E/VO2max rSV/VO2max rEDV/VO2max rLVM/VO2max EDV/VO2max E/VO2max E:A/VO2max HV/AT, EDD/AT

1993 1993

Pavlik és mtsai. Vanoverschelde és mtsai.

GY 36-37 év

labd F end, atlf N F

1996

Urhausen és mtsai.

FN

spr, labd F

1998

Gharavi és mtsai.

ID

hyp F

1998

Gharavi és mtsai.

ID

hyp N

1999

Urhausen, Kindermann D’Andrea és mtsai. D’Andrea és mtsai. Venckunas és mtsai. Rodrigues és mtsai.

FN

labd F

rHV/AT

FN FN FN

atlf, úsz N F erő N F atlfb F

EDD/max.perf

FN

6mthsTR F

ΔIVST/ΔVO2m ΔLVM/ΔVO2m

2002 2002 2005 2006

NINCS

TEDD/OPmax TEDD/VO2max LVM/max.perf EDV/max.perf HR/VO2max HR/VO2max

rLVM/VO2max Ej.Fr./VO2max

HR/VO2max

A/VO2max LVM/VO2max

A/ VO2max LVM/VO2max

EDD/max.perf E:A/AT, LVM/AT ΔIDd/ VO2max, ΔEDV/ VO2max

ÉV: megjelenés éve, ’+’: pozitív korreláció, ’-’: negatív korreláció, NINCS: nincs szignifikáns összefüggés, TIPUS: a vizsgálat tipusa és a vizsgált személyek, end (endurance): állóképes sportolók, úsz: úszók, labd: labdarúgók, atlf: futók, erő: erő sportolól (súlyemelők, testépítők), spr: sprinterek, hyp: magas vérnyomásban szenvedők, ne: nem-edzett személyek, sp: sportolók, KOR: a vizsgált személyek életkora, FN: fiatal felnőttek, FELN: felnőttek, ID: idősebb személyek, 6mthsTR: személyek 6 hónapos edzésmunka után, GY: gyermekek, F: férfiak, N: nők, TEDD: balkamra védiasztolés teljes belső átmérője, VO2max: maximális aerob kapacitás, SV: ütőtérfogat, OPmax: maximális oxigén pulzus, EDD: balkamra belső átmérője diasztoléban, HV: szív térfogat, AT: aerob-anaerob küszöb, OPAT : oxigén pulzus az aerob-anaerob küszöbnél, E: a kamratelődés korai fázisának csúcssebessége, EDV: balkamra végdiasztolés térfogata, LVM: a balkamra izomtömege, A: a kamratelődés késői fázisának (pitvar szisztole) csúcssebessége, max.perf.: maximális teljesítmény, Δ: a 6 hónapos edzésprogram utáni változások a mért változókban, IVST: kamrák közötti válaszfal vastagsága, HR: pulzusszám, Ej.Fr.: ejekciós frakció, r: relatív (testméretekre vonatkoztatott) értékek.

19

A különböző vizsgálatok nagyobb számban mutattak szignifikáns korrelációt a szív mutatói és a teljesítmény között, mint nem. Összesen 25 esetben láttunk szignifikáns korrelácitó, 13 esetben nem. A korreláció iránya értelemszerűen pozitív volt a szív méreteiben, pulzustérfogatban, a korai telődési sebességben (E), illetve az E/A hányadosban, negatív volt a késői telődési sebességben (pitvarszisztole: A), és a pulzusszámban. Azt, hogy a szív jellemzői mutatnak-e korrelációt a teljesítménnyel, három tényező határozhatja meg: 1. a szív jellemzői, 2. a teljesítmény mutatói, 3. a vizsgált személyek. 1. A szív anatómiai, funkcionális és regulációs jeleit vizsgálva kb. kétszer annyi esetben (24) korreláltak a szív adatok a teljesítménnyel, mint amennyiszer nem (13). Az egyes vizsgált mutatók közül a pulzusszám mutatott a legkövetkezetesebben szignifikáns korrelációt. 2. A teljesítmény-mutatók közül a legtöbb vizsgálat a klasszikus relatív aerob kapacitás vizsgálatra vonatkozik, 24 irodalmi adatból 17 esetben (70,8 %) leírtak a szerzők szignifikáns korrelációt, 7 esetben (29,2 %) nem. Hasonlóan magas korrelációt mutattak az oxigén pulzusra vonatkozó számítások, szerényebb arányokat mutattak az anaerob küszöbre (3 vs. 2) és a maximális teljesítményre (1 vs. 3) vonatkozó számítások. 3. A vizsgált személyek összetétele nagyban meghatározta, hogy volt-e szignifikáns korreláció, vagy nem. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben a vizsgált személyek több csoportból tevődtek össze, tehát kombinált anyagot vizsgáltak a szerzők, nagyon magas arányban mutatkoztak szignifikáns korrelációk (13 vs. 2). A homogén csoportokra kiterjedő analízisekből azokban a csoportokban volt nagyobb számban szignifikáns korreláció, amelyekben állóképességi,

vagy

labdajátékosok

20

voltak

a

vizsgált

személyek.

Az

erősportolók, idősebbek, illetve hipertóniások esetében szignifikáns összefüggés gyakorlatilag nem volt.

3. CÉLKITŰZÉS, KÉRDÉSFELTEVÉS

Vizsgálataimban alapvetően három kérdésre kerestem választ.

3.1. Vizsgálataim első kérdése az volt, hogy az edzetteknél talált magasabb E/A hányados mennyiben tudható be az edzés bradikardiának, vagy mennyire tekinthető a rendszeres edzés önálló hatásának. A kérdésre kétféleképpen próbáltam válaszolni. a) Azonos nyugalmi pulzusszámú sportolók és nem-sportolók E/A hányadosát hasonlítottam össze. Saját korábbi vizsgálataink szerint is a rendszeres edzés hatása nem egyformán nyilvánul meg különböző életkorokban (Pavlik és mtsai 1999, 2001), az összehasonlítást három különböző korosztályban elkülönítve végeztem: gyermek és ifjúsági csoportokban (19 év alatt), fiatal felnőtt korosztályban (19-34 év között) és idősebb korosztályban (35-65 év). b) A pulzusszám függvényében vizsgáltam az E/A hányados értékét és regressziós egyenesek segítségével hasonlítottam össze az edzettek és a nem-edzettek értékeit. Ezt az összehasonlítást öt korcsoportban végeztem el férfiaknál.

21

3.2.

Második kérdésem a labdajátékosok szívének edzettségi jeleire vonatkozott.

Először azt vizsgáltam, hogy a különböző labdajátékosok szív mutatói hogyan helyezkednek el általában a sportolók rangsorában, majd arra a kérdésre kerestem választ, hogy milyen különbségek vannak az egyes labdajátékosok szívének adatai között, különösen kíváncsi voltam saját sportágam, a röplabdajátékosok adataira.

3.3.

Harmadik kérdésem volt, hogy az állóképességet leginkább meghatározó szív

mutatók hogyan függenek össze az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással.

Ezekben a vizsgálatokban, először fiatal felnőttek nagyobb, vegyes csoportjában határoztam meg a szív legfőbb edzettségi jeleinek korrelációs koefficienseit a relatív aerob kapacitással, majd megismételtem a számításokat különböző sportág-csoportok versenyzőiben.

4.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

4.1. A vizsgált személyek 4.1.1. Az E/A és a pulzusszám összefüggésében résztvevők Ebben a vizsgálatban 646 férfi (454 sportoló és 192 nem-sportoló) és 602 nő (384 sportoló és 218 nem-sportoló) adatait analizáltam. Az egyes csoportokba az adatokat úgy válogattam, hogy életkorban és pulzusszámban az átlagok megegyezzenek.

22

A sportoló csoport tagjai különböző sportágak különböző színvonalú versenyzői és szabadidő sportolók voltak. A 19 évesnél fiatalabb fiúk csoportjában a vizsgált személyek zömét labdajátékosok (56 %) és állóképességi versenyzők (28 %), lányoknál állóképességi versenyzők (42 %), művészi sportolók (25 %) és labdajátékosok (22 %) alkották. A 19-34 éves férfiak csoportjában is a labdajátékosok voltak legtöbben (44 %), őket az állóképességi versenyzők (20 %), majd a sprinterek-ugrók és szabadidő sportolók (12-12 %) követték. A nők közül is a labdajátékosok voltak legtöbben (44 %), majd a szabadidő sportolók (18 %) és a művészi sportágak versenyzői (16 %) következtek. Az idősebb korosztály edzett személyei férfiakban is és nőkben is zömmel szabadidő sportolók voltak (62-62 %), mellettük a labdajátékosok szerepeltek számottevő arányban (23 % férfiakban, 20 % nőkben). A nem-sportoló csoport tagjai rendszeres edzést nem végző egészséges személyek voltak, akiknek heti edzés mennyisége nem haladta meg a három órát. A regressziós egyenesekkel vizsgált esetek száma bővült, hiszen ide minden vizsgálati adat bekerülhetett. Összesen 1237 férfi (939 edzett és 298 nem-edzett) adatait hasonlítottam össze. Az edzett csoport tagjai különböző sportágak, különböző színvonalú versenyzői és szabadidő sportolók voltak. Mivel az idősebb korosztályban már nehéz elvárni a versenyszerű fizikai aktivitást, ebbe a korosztályba jellemzően szabadidő sportolókat soroltam, de voltak közöttük állóképességi sportágat űzők és labdajátékosok is. Az öt korcsoport kialakítása a következő besorolás alapján történt: gyermekek (14 év alatt), serdülők (14-20 év között), fiatal felnőttek, versenyző korosztály (21-30 év között), középkorúak (31-44 év között), és idősebbek (44 év felett). Az edzettségi besorolás a heti edzésórák számán alapult. Mivel az idősebbeknél az elvárható edzés óraszám lecsökken, az alábbi határokat állapítottam meg: a két fiatalabb korosztályban az edzettek és a nem-edzettek közötti edzés óraszám határa 4 óra/hét volt. A versenyzői korosztályban 3,5 óra/hét, a középkorúaknál 2,5 óra/hét, míg az idősebbeknél 1 óra/hét volt. A korcsoportok sportágankénti megosztását mutatja a 3. táblázat.

23

3. táblázat A vizsgált személyek megoszlása sportág-csoportok szerint a különböző korcsoportokban SPÁG/KOR

<14

14-20

21-30

31-44

>45

ÖSSZ

ÁLLÓ

79

50

63

11

1

204

LJAT

112

178

162

31

3

486

SPR

1

14

45

1

0

61

ERŐ

14

16

27

2

0

59

MŰV

1

6

12

0

0

19

SZAB

15

17

36

22

20

110

Összes sp

222

281

345

67

24

939

NE

129

45

42

44

38

298

ÖSSZESEN

351

326

387

111

63

1237

SPÁG: sportág-csoport, KOR: életkor (év), ÁLLÓ: állóképességi sportolók, LJAT: labdajátékosok, SPR: sprinterek-ugrók, ERŐ: erő-sportolók, MŰV: művészi sportág versenyzők, SZAB: szabadidő sportolók, NE: nem-edzettek.

Az állóképességi sportolók közé országúti kerékpározók, triatlonosok, öttusázók, hosszútávfutók, úszók, kajak-kenusok tartoztak. A labdajátékosok kézilabdázók, kosárlabdázók, röplabdázók, labdarúgók és vízilabdázók voltak. A sprinterek csoportjába soroltuk a rövidtávfutókat, ugrókat és a rövidpályás korcsolyázókat. Az erősportolók közé a súlyemelők, cselgáncsosok és karatésok tartoztak. A művészi sportágakat tornászok, aerobik versenyzők, műugrók és versenytáncosok képviselték. A szabadidő sportolók közé olyan aktív személyeket soroltunk, akik versenyszerűen nem sportoltak, de a heti edzés óraszámuk meghaladta a megállapított minimum óraszámot az adott korcsoporton belül. A nem-edzettek egészséges, gyógyszeres kezelés alatt nem álló önkéntes férfiak voltak, akik edzés óraszáma az adott korcsoportban nem haladta meg a megállapított minimum heti edzésóraszámot. 4.1.2. A labdajátékosok echokardiográfiás mutatóinak vizsgálatában résztvevők A férfi labdajátékosok echokardiográfiás mutatóinak összehasonlításában válogatott vízilabdázók, labdarúgók és alsóbb osztályban szereplő vízilabdázók, röplabdázók kosárlabdázók, labdarúgók, kézilabdázók, míg a nők vizsgálatában szintén válogatott

24

röplabdázók, vízilabdázók, valamint alsóbb osztályban szereplő röplabdázók, vízilabdázók, kézilabdázók és kosárlabdázók adatai szerepelnek. Az élsportolók minden esetben a magyar válogatott vagy valamely élvonalbeli klub játékosai vagy versenyzői voltak, az alsóbb osztályú sportolók másod- vagy harmadosztályban versenyeztek. 4. táblázat Élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) VÁLT/SPORTCS.

V

L

Ne

Estetszám

45

15

70

Kor

21,6±4,01

24,0±3,67

24,9±4,4

BSA

2,18±0,14

2,01±0,11

1,93±0,16

BPS

128,3±15,8 130,0±11,6 127,5±11,9

BPD

83,5±8,4

76,5±9,8

78,0±12,1

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, L: labdarúgók, NE: nem-edzettek. Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m2), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm).

5. táblázat Nem élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) VÁLT/SPORTCS.

V

L

KO

KÉ

R

NE

Esetszám

55

111

21

30

7

70

Kor

23,5±4,1

24,9±4,3

21,6±3,3

21,8±3,2

21,57±1,6

24,9±4,4

BSA

2,13±0,11

1,97±0,10

2,06±0,17

2,02±0,12

1,97±0,11

1,93±0,16

BPS

129,6±11,0 127,8±11,8 124,3±10,0 128,8±13,5 126,4±4,76 127,5±11,9

BPD

82,5±10,7

77,6±9,1

78,3±7,8

79,0±10,1

80,5±8,2

78,0±12,1

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, L: labdarúgók, Ko: kosárlabdázók, Ké: kézilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m2), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm).

A vizsgált személyek életkora nem különbözött egymástól számottevően, valamennyien a 19-30 éves korosztályba, tehát a felnőtt versenyzői korosztályba tartoztak. Valamivel idősebbek voltak a nem-edzettek és a labdarúgók, a legfiatalabbak az élvonalbeli vízilabdázók,

valamint

röplabdázók,

kosárlabdázók,

kézilabdázók

voltak.

A

vízilabdázók testfelülete volt a legnagyobb, a kosárlabdázók testfelülete alig maradt el a

25

vízilabdázókétól. A nyugalmi vérnyomás értékek sem különböztek számottevően, a kézi-, kosár- és röplabdások vérnyomása valamivel alacsonyabb volt, mint a többi csoport tagjaié. 6. táblázat Élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) VÁLT/SPORTCS. V R NE 25

Estetszám

12

64

Kor

22,48±2,77 22,33±2,77 22,7±2,8

BSA

1,85±0,11

BPS

122,0±9,60 119,6±1,2

119,7±13,0

BPD

81,29±7,94 82,9±6,20

76,5±9,5

1,85±0,092 1,66±0,14

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m2), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm).

7. táblázat Nem élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) Vált/Sportcs. V R Ko Ké NE Estetszám

24

25

25 22,0±4,3

41

Kor

21,9±1,8

20,9±1,5

BSA

1,83±0,25

1,70±0,09 1,77±0,08 1,70±0,13

BPS

119,8±10,4 116,0±7,5 117,3±9,2 121,5±11,4 119,7±13,0

BPD

78,6±8,9

78,2±8,6

76,2±5,8

20,7±1,6

64

78,0±9,7

22,7±2,8 1,66±0,14 76,5±9,5

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, R: röplabdázók, ko: kosárlabdázók, Ké: kézilabdázók, NE: nem-edzettek, Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m2), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm).

A vizsgált női személyek életkorban gyakorlatilag nem különböztek egymástól. A röplabdások és a vízilabdások testfelülete volt valamivel nagyobb, mint a többi vizsgált csoporté. A nyugalmi vérnyomás a vízi- és kézilabdázókban volt valamivel magasabb, mint a többi csoportban, de – a férfi csoportokhoz hasonlóan – a normál határokon belül volt. 4.1.3. Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti összefüggés vizsgálatában résztvevők általános adatai

26

A vizsgálatban 346 férfi vett részt, életkoruk 18 és 35 év között változott, sportágankénti megoszlásuk a következő volt: Állóképességi sportolók:

Futóatléták

18

Hegyi kerékpárosok 14

Labdajátékosok:

Erő és gyorserő-sportolók:

Kerékpárosok

15

Öttusázók

13

Triatlonosok

12

Összesen

72

Kézilabdázók

4

Korfballosok

1

Kosárlabdázók

2

Labdarúgók

124

Összesen

131

Cselgáncsozók

10

Karatézók

2

Kick-boksz versenyzők

3

Kung-Fu versenyzők

5

Rövidp.gyorskorcsolyázók

2

Sprinter-ugrók

11

Súlyemelők

40

Dobóatléták

8

Testépítők

2

Tornászok

4

Vívó

1

Összesen

88

27

A sportolói csoportot válogatottak, első osztályban szereplők illetve a magyar bajnokság alsóbb osztályaiban sportolók alkották. A kontroll csoport tagjai egészséges önkéntesek voltak, akik rendszeres testedzést nem végeztek. 8. táblázat Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti összefüggés vizsgálatában résztvevők alapadatai (átlag±SD) Á L ER NE Különbségek 72

131

88

55

KOR

24,1±4,3

24,0±4,4

23,0±3,9

23,9±4,1

nincs kül.

TM

182±6

180±6

177±11

178±7

Á,L>ER,NE

TS

72,0±6,8

77,6±6,4

80,9±14,9 74,0±9,3

BSA

1,93±0,11 1,98±0,11 2,06±0,68 1,92±0,14 nincs kül.

Pulz

55,3±8,3

55,7±9,3

63,9±11,2 73,7±13,8 NE,ER>Á,L; NE>ER

BPS

126±12,1

128±11,4

128±15,3

BPD

80,4±8,9

77,5±9,1

78,1±12,5 82,1±11,6 nincs kül.

VO2m 70,0±6,7

62,9±6,8

55,0±8,9

N

131±12,6 52,9±5,5

ER,L>Á; ER>NE

nincs kül. Á>L,ER,NE; L>ER,NE

Á: állóképes sportolók, L: labdajátékosok, ER: erő-sportolók, NE: nem-edzettek, KOR: a vizsgált személyek életkora, TM: testmegasság (cm), TS: testsúly (kg), Pulz: pulszuszám (ütés/perc), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm), VO2m: maximális aerob kapacitás (ml·kg-1·min-1).

A vizsgált személyek életkora és nyugalmi vérnyomása nem különbözött egymástól. Az állóképesek voltak a legmagasabbak, az erősportolók a legnehezebbek. A nyugalmi pulzusszám az állóképességi versenyzőkben és a labdajátékosokban volt a legalacsonyabb, a relatív aerob kapacitásban állóképességi versenyzők – labdajátékosok – erősportolók – nem-edzettek volt a sorrend.

4.2. Az

Echokardiográfiás vizsgálatok echocardiográfiás

vizsgálatok

a

Semmelweis

Egyetem

Testnevelési

Sporttudományi Karának Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékén történtek.

28

és

A vizsgált személyek zömmel sportolók voltak, akik önként jöttek a vizsgálatra kardiális állapotuk, kondícionális állapotuk meghatározására. Ugyancsak önként jöttek vizsgálatra azok a nem-sportoló fiatalok és idősebbek, akik az egyes vizsgálatokban a kontroll csoportot alkották. 4.2.1. Mérések Az echokardiográfiás mérések előtt megmértük a vizsgált személyek testmagasságát és testsúlyát, az adatokat felhasználtuk a testfelület és a BMI (body mass index) számításához. A testfelületet Du Bois és Du Bois (1915) szerint, a BMI-t (body mass index) a testsúly (kg)/testmagasság (m2) képlet szerint számoltuk. Az echokardiográfiás méréseket Dornier 4800 típusú echokardiográffal, 2,5 MHz-es fejjel végeztük az általánosan használt elvek szerint (Lengyel 1988, Forster 1999). A mérések mindig a reggeli órákban, teljes nyugalomban készültek félig balra fordított, fekvő testhelyzetben, az EKG-t a mellkasra helyezett elektródok segítségével regisztráltuk (Lange 1979). A pulzusszámot az EKG-ből és az echokardiogrammból számoltuk. A vizsgálat végén ülő helyzetben, higanyos manométerrel vérnyomást mértünk. A méréseket az Amerikai Echokardiográfiai Társaság (ASE) ajánlásai szerint végeztük (Sahn és mtsai 1978). A balkamra, a balpitvar és az aortagyök méreteit kétdimenzionálisan irányított M-mód paraszternális felvételről a képernyőn mértük. Az aortagyök átmérőjét diasztoléban, zárt aorta billentyűknél, a balpitvar átmérőjét a szisztole csúcsán mértük, a balkamra méréséhez a sugár irányát a mitrális billentyű csúcsától valamivel disztálisan választottuk meg. Az interventricularis septum és a balkamra hátsó falának mérésekor az endokardiumot is figyelembe vettük. A diasztolés falvastagságokat és a balkamra diasztolés belső átmérőjét a QRS hullám kezdetekor mértük, a szisztolés értékeket a septum és a hátsó fal legkisebb távolságánál határoztuk meg.

29

A paraszternális felvételek után közvetlenül csúcsi, négyüregi felvételen meghatároztuk pulzatilis Doppler vizsgálattal a transzmitrális, majd folyamatos Doppler vizsgálattal a transzaortális áramlás értékeit. A mérési hibák elkerülésére mindig több szívciklusban mértük az adatokat, a transducert többször helyeztük ugyanarra a helyre, és ha a mérések között nagyobb eltérések voltak, a mérést megismételtük. Csak azokat a vonalakat és értékeket vettük figyelembe, amelyek több cikluson keresztül következetesen azonosak voltak. A paraszternális mérések esetében 3-10 szívciklus értékeit mértük le, majd az átlagokat vettük figyelembe. Az áramlási időtartamokat szintén több, 3-5 szívciklusban mértük le és ezekkel számoltunk a továbbiakban, a csúcssebességeknél azonban a megfigyelt időszakban a legnagyobb értékeket vettük figyelembe. 4.2.2. A mért adatok Egyes adatokat a különböző cikkekben – a kiadók igényének megfelelően – különbözőképpen rövidítettem, az adatok ismertetésében tehát egyes adatokat többféleképpen is rövidítettem, ebben a felsorolásban valamennyi rövidítés szerepel. IVSTd (interventricular septum thickness in diastole): a kamrák közötti válaszfal vastagsága diasztoléban, LVPWTd (left ventricular posterior wall thickness in diastole): a balkamra hátsó falának vastagsága diasztoléban, LVIDd (left ventricular internal diameter in diastole), vagy EDD (end diastolic diameter): a balkamra végdiasztolés belső átmérője, LVIDs (left ventricular internal diameter in szisztole) vagy ESD (end systolic diameter): a balkamra végszisztolés belső átmérője, E (early peak velocity): a diasztolés telődés korai fázisának csúcssebessége, A (atrial, late peak velocity): a diasztolés telődés késői fázisának csúcssebessége.

30

4.2.3. Számolt méretek, arányok A mért értékekből számos további értéket, változót, indexet számoltam. Számoltam a balkamra falvastagságát az interventricularis septum és hátsó fal vastagságának összegéből, ugyancsak számoltam a balkamra falvastagságának és belső átmérőjének arányát, melyhez Dickhuth és mtsai (1981), alapján a muscularis quotiens (MQ) elnevezést használtam. A rövidülési frakciót a balkamra diasztolés és szisztolés belső átmérője segítségével számoltam. LVWTd (left ventricular wall thickness in diastole): a balkamra összevont falvastagsága (mm) = IVSTd + LVPWTd, TEDD (total end-diastolic diameter): a balkamra végdiasztolés teljes átmérője (mm) = IVSTd + EDD + LVPWTd, MQ (muscularis quotiens): a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya (%) = 100 x (IVSTd + LVPWTd )/ EDD, RÖV.FR.: rövidülési frakció (%) = 100 x (EDD-ESD)/EDD. E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői szakaszának csúcssebesség aránya, VCF (velocity of circumferential shortening fraction): circumferentialis roströvidülési sebesség = (EDD - ESD) / EDD x LVET, ahol LVET (left ventricular ejection time) a balkamrából az aortába való áramlás időtartma EDV (end diastolic volume): a balkamra végdiasztolés térfogata (ml) = EDD3 SV (stroke volume): a pulzustérfogat (ml) = EDV – ESV PTF (perctérfogat), CO (cardiac output): (l/min) = SV x PULZUSSZÁM EF (ejection fraction): ejekciós frakció (%) = 100 x SV/EDV LVMM: (left ventricular muscle mass): a balkamra izomtömege (g) = (TEDD3-EDV) x 1,053

ahol, 1,053 a szívizom sűrűsége

PULZ vagy HR (heart rate): nyugalmi pulzusszám (ütés/perc)

31

4.2.4. Testméretre vonatkoztatás A hazai és a nemzetközi gyakorlatban az egyes szívméreteket általában a testfelület négyzetméterére számolják. Más szerzők (De Simone és mtsai 1995, Daniels és mtsai 1998, Obert és mtsai 1998, George és mtsai 1999a, 1999) és saját vizsgálataink (Pavlik és mtsai 1995, 1996, 2001) szerint, ez a számítási mód azonban nem teljesen tökéletes, mert torzításokhoz vezethet. A hiba abból adódik, hogy testfelülettel való osztáskor néhány képletben a számláló és a nevező hatványkitevője nem azonos. Ez történik akkor, amikor a szívfal vastagságok, átmérők, súlyok és térfogatok relatív értékeit szeretnénk megkapni. A számlálóban az első két esetben a kitevő az első hatványon, a második két esetben a harmadik, vagyis köbös hatványon szerepel, míg a nevezőben a testfelület minden esetben a második hatványon, vagyis a négyzeten található. Ennek a következménye az lesz, hogy az abszolút értékek növelésével a számláló és a nevező nem azonos mértékben növekszik. A hiba kiküszöbölésére a nevezőben a testfelület hatványkitevőre korrigált képletét használtam. Így a balkamra átmérőjét és falvastagságát a testfelszín négyzetgyökére; a balkamra izomtömegét a testfelület négyzetgyökének köbére vonatkoztattam. Az értékelésnél használt relatív, testfelületre korrigált képletek a következők voltak: rel.LVWTd (left ventricular wall thickness index): a balkamra diasztolés falvastagsága a testfelület négyzetgyökére vonatkoztatva = (IVSTd + LVPWTd)/BSA1/2, rel.LVIDd (left ventricular internal diameter index), vagy rel.EDD (end diastolic diameter):

a

balkamra

diasztolés 1/2

vonatkoztatva = LVIDd/BSA

belső

átmérője

testfelület

négyzetgyökére

1/2

, EDD/BSA

rel.LVMM (left ventricular muscle mass index): a balkamra izomtömege a testfelület négyzetgyökének köbére vonatkoztatva = LVMM/BSA3/2 rel.CO (relative cardiac output): a nyugalmi perctérfogat a testfelület négyzetgyökének köbére vonatkoztatva = CO/BSA3/2 rel.SV (relative stroke volume): a nyugalmi pulzustérfogat arányítva a testfelület négyzetgyökének köbén = SV/BSA3/2

32

4.3.

Statisztikai analízis

4.3.1. A diasztolés funkció vizsgálatának statisztikai analízise Az azonos pulzusszámú edzettek és nem-edzettek E/A hányadosa közötti különbség megállapításához, valamint regressziós egyenesek számolásához és az egyenesek egymáshoz való viszonyának megállapításához Statistica 6.0 programot használtam. Az átlagok összehasonítását kétmintás t-próbával végeztem. Először ANCOVA analízist használtam, hogy megnézzem az E/A hányados valóban függ-e a kortól, a pulzusszámtól, és a heti edzésóraszámtól. Az egyenesek összehasonlításánál először megnézem, hogy azok meredeksége azonos vagy különböző, amennyiben különbözött kétmintás t-próbával hasonlítottam össze az edzettek és nem-edzettek átlagait. Amennyiben az iránytangens (a ’b’ érték) azonos volt, úgy közös ’b’-vel új egyeneseket számoltam és a kapott párhuzamos egyenesek közötti eltolódás mértékét néztem. 4.3.2. A labdajátékosok vizsgálatához használt statisztikai analízis Az adatok elemzéséhez Statistica 6.0 programot használtam. Az átlagok különbségeinek elemzéséhez, több csoport öszehasonlításához, egyszempontos varianciaanalízist végeztem (one-way ANOVA). Ezután ha a varianciaanalízis összefoglaló F-próbája szignifikáns volt, Tukey-féle post hoc teszttel kerestem meg, mely csoportok között volt szignifikáns különbség. 4.3.3. A szív mutatói a relatív aerob kapacitás függvényében vizsgálathoz használt statisztikai analízis Az adatok elemzéséhez, mint korábban is Statistica 6.0 programot használtam. A csoportok összehasonlítását egyszempontos varianciaanalízissel (one-way ANOVA) végeztem, majd utána post hoc Tukey teszttel kerestem meg, mely csoportok között volt

33

szignifikáns különbség. A relatív aerob kapacitás és a kardiális változók között az összefüggéseket, Pearson-féle korrelációs koefficiens segítségével kerestem.

5.

EREDMÉNYEK

5.1.

A diasztolés funkció vizsgálatának eredményei

5.1.1. Az E/A hányados vizsgálata azonos életkorú és pulzusszámú nem-edzett és edzett emberek átlagértékei segítségével Az E/A hányados átlagainak összehasonlításában részt vett személyek alapadatait (életkor, pulzusszám) valamint az ’E’, ’A’ és az E/A értékeket a 9-14. táblázatokban mutatom be. Az esetek kiválasztásának megfelelően az egyes életkori és pulzusszám csoportokban a nem-edzett és edzett vizsgált személyek életkora és pulzusszáma gyakorlatilag megegyezett. Az E/A hányados a pulzusszám emelkedésével minden életkori csoportban alacsonyabb volt. 9. táblázat A diasztolés funkciót jellemző adatok 19 év alatti férfiaknál (átlag ± SD) PULZ < 70 N

NE

ED

24

120

PULZ 70-80 p<

NE

ED

23

71

PULZ > 80 p<

NE

ED

35

73

p<

KOR

12,3±3,4

12,5±2,2

n.s.

12,7±2,9

13,0±2,0

n.s.

10,7±2,1

10,9±2,2

n.s.

PULZ

62,5±4,8

62,8±4,0

n.s.

75,0±3,1

74,4±3,2

n.s.

87,6±+9,2

86,0±5,54

n.s.

E

0,96±0,11

1,02±0,15

n.s.

0,98±0,17

0,99±0,17

n.s.

0,98±0,16

0,97±0,16

n.s.

A

0,46±0,08

0,48±0,09

n.s.

0,52±0,10

0,52±0,11

n.s.

0,58±0,13

0,55±0,10

n.s.

E/A

2,14±0,48

2,19±0,47

n.s.

1,96±0,47

1,97±0,52

n.s.

1,74±0,38

1,8±0,42

n.s.

PULZ: pulzusszám (pulzusszám/perc), NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), E: a korai diasztole csúcssebessége (m/s), A: a késő diasztole csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

10. táblázat

34

A diasztolés funkciót jellemző adatok 19 év alatti nőknél (átlag ± SD) PULZ<70

PULZ 70-80

NE

ED

29

71

KOR

14,3±3,2

14,3±2,3

n.s.

12,8±3,7

12,1±2,6

PULZ

64,6±3,8

64,1±3,2

n.s.

73,6±3,3

E

0,95±0,12

0,96±0,17

n.s.

A

0,47±0,09

0,46±0,09

E/A

2,1±0,45

2,17±0,56

N

p<

NE

ED

29

68

PULZ>80 p<

NE

ED

p<

32

41

n.s.

12,1±3,1

11,8±1,9

n.s.

74,3±2,9

n.s.

91,0±11,4

89,7±6,5

n.s.

0,97±0,18

1,0±0,19

n.s.

0,95±0,17

0,97±0,13

n.s.

n.s.

0,49±0,09

0,5±0,1

n.s.

0,57±0,15

0,56±0,10

n.s.

n.s.

2,02±0,44

2,06±0,52

n.s.

1,78±0,56

1,76±0,31

n.s.

PULZ: pulzusszám (pulzusszám/perc), NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), E: a korai diasztole csúcssebessége (m/s), A: a késő diasztole csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

11. táblázat A diasztolés funkciót jellemző adatok fiatal felnőtt férfiaknál (19-34 év) (átlag ± SD) PULZ < 70 NE

ED

N

24

108

KOR

24,5±4,8

24,2±2,9

PULZ

61,8±5,7

E

PULZ 70-80 p<

NE

ED

15

20

n.s.

25,4±4,7

24,9±2,0

62,0±4,1

n.s.

74,7±2,8

0,88±0,16

0,84±0,15

n.s.

A

0,48±0,09

0,44±0,09

E/A

1,88±0,45

1,94±0,37

PULZ > 80 p<

NE

ED

p<

15

17

n.s

23,8±3,5

23,1±2,6

n.s

73,5±3,6

n.s

86,3±7,2

87,6±9,4

n.s

0,81±0,17

0,79±0,14

n.s

0,86±0,21

0,86±0,22

n.s

0,05

0,58±0,14

0,46±0,10

0,01

0,55±0,16

0,56±0,07

n.s

n.s.

1,47±0,42

1,79±0,50

0,05

1,62±0,33

1,54±0,37

n.s

PULZ: pulzusszám (pulzusszám/perc), NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), E: a korai diasztole csúcssebessége (m/s), A: a késő diasztole csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban. Vastag számok: szignifikáns különbség a nemedzett és edzett csoportok között.

12. táblázat A diasztolés funkciót jellemző adatok fiatal felnőtt nőknél (19-34 év)

35

(átlag ± SD) PULZ <70 NE

ED

PULZ 70-80 p<

32

55

KOR

24,3±4,4

23,4±3,2

PULZ

65,5±2,8

E

NE

ED

p<

19

73

n.s.

23,5±4,1

22,7±3,6

64,1±2,7

n.s.

72,8±3,2

0,94±0,16

0,93±0,15

n.s.

A

0,45±0,10

0,46±0,11

E/A

2,20±0,64

2,13±0,54

N

PULZ>80 NE

ED

p<

13

13

n.s.

23,3±3,4

21,6±3,9

n.s.

73,2±2,9

n.s.

87,0±7,3

83,7±5,1

n.s.

0,89±0,16

0,89±0,15

n.s.

0,97±0,21

0,93±0,14

n.s.

n.s.

0,52±0,10

0,49±0,1

n.s.

0,58±0,11

0,53±0,12

n.s.

n.s.

1,73±0,39

1,89±0,52

n.s.

1,70±0,36

1,81±0,42

n.s.

PULZ: pulzusszám (pulzusszám/perc), NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), E: a korai diasztole csúcssebessége (m/s), A: a késő diasztole csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

13. táblázat A diasztolés funkciót jellemző adatok idősebb felnőtt férfiaknál (34 évnél idősebb) (átlag ± SD) PULZ < 60 NE

ED

10

14

KOR

46,7±7,0

46,9±6,3

PULZ

55,5±3,2

E

PULZ 60-70 NE

ED

24

17

n.s

48,5±8,0

46,3±6,9

53,9±3,7

n.s

65,4±2,8

0,69±0,13

0,78±0,15

n.s

A

0,58±0,11

0,49±0,11

E/A

1,23±0,38

1,64±0,35

N

p<

PULZ > 70 p<

NE

ED

p<

22

14

n.s.

46,5±7,2

44,9±6,1

n.s.

63,9±3,2

n.s.

75,7±4,9

78,0±6,5

n.s.

0,73±0,14

0,66±0,11

0,05

0,65±0,16

0,74±0,13

n.s.

0,05

0,64±0,18

0,47±0,07

0,001

0,61±0,17

0,58±0,11

n.s.

0,01

1,21±0,35

1,43±0,31

0,05

1,10±0,27

1,31±0,24

0,05

PULZ: pulzusszám (pulzusszám/perc), NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), E: a korai diasztole csúcssebessége (m/s), A: a késő diasztole csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban. Vastag számok: szignifikáns különbség a nemedzett és edzett csoportok között.

36

14. táblázat A diasztolés funkciót jellemző adatok idősebb felnőtt nőknél (34 évnél idősebb) (átlag ± SD) PULZ<60 NE

ED

19

20

KOR

49,8±5,0

49,4±4,5

PULZ

55,6±3,4

E

PULZ 60-70 NE

ED

27

25

n.s.

48,0±5,7

47,9±6,7

55,2±4,2

n.s.

64,2±3,3

0,71±0,14

0,80±0,09

0,05

A

0,54±0,09

0,56±0,08

E/A

1,34±0,38

1,44±0,26

N

p<

PULZ > 70 p<

NE

ED

p<

18

18

n.s.

45,3±6,0

45,5±7,4

n.s.

63,2±2,9

n.s.

79,2±5,5

81,6±7,3

n.s.

0,72±0,15

0,81±0,11

0,02

0,76±0,18

0,77±0,13

n.s.

n.s.

0,60±0,12

0,59±0,12

n.s.

0,62±0,15

0,61±0,10

n.s.

n.s.

1,22±0,33

1,44±0,36

0,05

1,29±0,44

1,31±0,35

n.s.

PULZ: pulzusszám (pulzusszám/perc), NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), E: a korai diasztole csúcssebessége (m/s), A: a késő diasztole csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban. Vastag számok: szignifikáns különbség a nemedzett és edzett csoportok között.

Az esetek kiválasztásának megfelelően az egyes életkori és pulzusszám csoportokban a nem-edzett és edzett vizsgált személyek életkora és pulzusszáma gyakorlatilag megegyezett (9-14. táblázat). A 19 évesnél fiatalabb korosztályban az E/A hányados azonos volt a sportolókban és a nem-edzett csoportban (9, 10. táblázat). A 19 és 34 év közötti korcsoportokban közel azonos volt a sportolók és nem-sportolók E/A értéke, szignifikáns különbséget csak a férfiaknál, a 70-től 80-ig terjedő pulzustartományban láttunk, az edzett csoport hányadosa volt magasabb (11, 12. táblázat). 34 év fölött minden csoportban az edzettek E/A

hányadosa

volt

magasabb,

a

különbség

a

férfiaknál

mindhárom

pulzustartományban szignifikáns volt, nőkben csak a középső, 60-tól 70-ig terjedő pulzustartományban volt szignifikáns különbség (13, 14. táblázat). Külön vizsgálva a korai és késői telődés csúcssebességeinek értékeit (E és A), a legfiatalabbaknál semmiféle eltérés nem volt látható (9, 10. táblázat). A 19-34 évesekben az ’E’ értékek nem különböztek az edzett és nem-edzett csoportok között, az ’A’ értékek egyes edzett csoportokban alacsonyabbak voltak, mint a nem-edzettekben, a különbség a férfiak két alacsonyabb pulzusszámú (70 alatt és 70-80 között) csoportjában volt szignifikáns (11, 12. táblázat). A legidősebb korosztályban az ’E’

37

értékek magasabbak voltak, szignifikáns különbség a férfiak 60-70 közötti, a nők 60 alatti és 60-70 közötti pulzustartományában voltak. Az ’A’ értékek csak a férfiakban voltak alacsonyabbak, a két alacsonyabb pulzustartományban a különbség szignifikáns volt (13, 14. táblázat). Nőkben kevésbé mutatkozott különbség edzett és nem-edzett csoportok között. A legfiatalabb és a fiatal felnőtt korosztályban semelyik pulzustartományban sem volt eltérés az ’E’, ’A’ és E/A értékek között. Az idősebbek csoportjában a középső pulzusszám tartományban (60-70 pulz/perc) volt szignifikáns különbség: a fizikailag aktív hölgyek magasabb E/A hányadosokat mutattak, a legalacsonyabb pulzusszám tartományban, valamint a 60-70 pulz/perc tartományban a korai telődés csúcssebessége (E) nagyobb volt. A regressziós egyenesek összehasonlításával vizsgált személyek alapadatait tartalmazza a 15. táblázat. A regressziós egyenesek az 1. számú ábrán láthatóak.

38

15. táblázat A regressziós egyenesek összehasonlításával vizsgált személyek alapadatai KOR N

<14

14-20

NE

ED

129

222 d

21-30

NE

ED

45

281 d

31-44

44-

NE

ED

NE

ED

NE

ED

42

345

44

67

38

24

39

Kor

10,3±1,4

10,9±1,4

16,9±2,3

17,7±1,2

24,5±3,1

24,2±2,8

36,7±4,0

35,9±4,3

52,9±5,6

51,2±5,0

TM

144±11

148±12c

174±8

182±9d

179±7

182±8

180±5

183±7c

175±8

180±6b

TS

40±12

40±10

66±12

73±13d

74±10

79±10a

85±11

84±11

86±12

78±8c

BMI

18,8±3,8

17,9±2,9b

21,7±2,9

21,9±2,7

22,9±2,5

23,8±2,2b

26,4±2,8

25,1±2,6b

27,8±2,6

23,9±2,1d

BPS

116±11

114±11

125±11

124±10

129±10

127±11

134±15

129±12a

138±14

129±13b

BPD

71±9

69±9

74±11

78±9

78±12

80±10

86±11

84±10

86±11

85±10

Pulz

76±12

71±10d

69±12

61±10d

73±13

58±10d

70±12

59±11d

67±9

62±10a

rel.LVMM 77±14

81±13b

70±14

86±16d

70±10

91±18d

75±16

89±16d

88±26

85±18

a

77±21

92±23

c

90±21

97±24

103±23

112±23

147±33

136±24

IVRT

75±19

73±18

74±18

82±19

EDT

130±29

131±28

142±29

154±27c

146±43

153±30

146±27

152±23

E

1,01±0,16

1,01±0,15

0,93±0,15

0,92±0,14

0,87±0,17

0,85±0,15

0,73±0,13

0,79±0,14a

0,67±0,14

0,69±0,15

d

0,54±0,09

0,46±0,09

d

0,64±0,19

0,50±0,12d

1,38±0,38

1,73±0,42d

1,11±0,34

1,42±0,40c

d

0,50±0,13

0,45±0,09

1,80±0,51

1,97±0,44a

A

0,52±0,11

0,50±0,10

0,52±0,12

0,45±0,09

E/A

2,03±0,51

2,05±0,45

1,87±0,46

2,13±0,51c

NE: nem-edzettek, ED: edzettek, KOR: életkor (év), TM: testmagasság (cm), TS: testsúly (kg), BMI: testtömeg összetétel (kg/m2), BPS: szisztolés vérnyomás, BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm), Pulz: pulzusszám (ütés/perc), rel.LVMM: balkamra relatív izomtömeg (g/m3), IVRT: isovolumetriás relaxációs idő, EDT: izovolumetriás relaxáció időtartama (ms), E: a korai telődés csúcssebessége, A: a késői telődés csúcssebessége (m/s), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.Vastag számok: szignifikáns különbség a nem-edzett és edzett csoportok között ahol, a: p<0,05; b:p<0,02; c:p<0,01; d

:p<0,001

A testméretek az idősebb korosztályban voltak szignifikánsan alacsonyabbak az edzett csoportban. A szisztolés vérnyomás a két idősebb edzett csoportban volt alacsonyabb. A diasztolés vérnyomás nem különbözött egyik korosztályban sem. A pulzusszám minden edzett csoportban alacsonyabb volt a nem-edzettekhez képest. A balkamra relaív izomtömege (rel.LVMM) nagyobb volt a fiatalabb edzett csoportokban, az idősebbeknél nem volt különbség az edzett és nem-edzettek között. Az izovolumetriás relaxáció időtartama (IVRT) és a korai telődési szakasz decelerációs időtartama (EDT) közel azonos volt az edzett és a nem-edzett csoportokban. Az IVRT csak az ifjúsági és a fiatal felnőtt korosztályban volt hosszabb az edzett csoprtokban. Az EDT a serdülő-ifjúsági korosztályú edzetteknél volt hosszabb. Az E/A hányados majdnem minden edzett csoportban magasabb volt a nem-edzettekhez képest, a különbség csak a gyermek korosztályban nem volt szignifikáns. Az E/A hányados összetevőinek vizsgálatánál erőteljes különbség látszott. Nemedzettekben az ’E’ érték folyamatosan csökkent a kor előrehaladtával, az ’A’ értéke csak a két idősebb korosztály között mutatott számottevő növekedést (31-44 év és >44 év) (0,54 vs. 0,64; p < 0,01). Edzettekben az életkorral az ’E’ érték mérsékeltebben csökkent, mint a nem-edzettekben, az ’A’ érték ugyanakkor a gyermekeken kívül minden idősebb korosztályban szignifikánsan alacsonyabb volt az edzett csoportokban. 5.1.2. Az E/A hányados vizsgálata regressziós egyenesek segítségével Az első vizsgálat ANCOVA analízis volt, amelnyek segítségével megállapítottam, hogy az E/A hányados szignifikáns korrelációt mutat az életkorral, a pulzusszámmal (p < 0,00001) valamit a heti edzés óra számmal (p<0,01). Minthogy vizsgálatomban elsősorban az E/A hányados és a pulzusszám összefüggését kívántam tisztázni, regressziós egyenesekkel az E/A hányadost a pulzuszám függvényében ábrázoltam. Tekintettel arra, hogy az E/A hányados az életkortól is

40

függött, az analízist öt különböző korcsoportban végeztem. Ahol nem találtam szignifikáns regressziót az E/A és a pulzusszám között, az átlagot vízszintes vonallal tűntettem fel. Megvizsgáltam,

hogy

a

pulzusszám

függvényében

ábrázolt

E/A

egyenesek

különböznek-e a különböző korosztályokban, valamint különböznek-e az edzettek és nem-edzettek között.

41

2,5 Y=3.27 – 0.016 x N=129 r= -0.395 p<0.001

2,3

E/A

2,1 1,9 1,7

<14 év

Y=3.15 – 0.015 x N=222 r= -0.353 p<0.001

1,5 1,3 1,1 0,9 0,7 50

60

70

80

90

Pulzusszám

2,5 Y=3.20 -0.018 x N=281 r= -0.349 p<0.001

2,3 2,1

14-20

E/A

1,9 1,7 1,5

Y=2,97 – 0.016 x N=45 r= -0.403 p<0.01

1,3 1,1 0,9 0,7 50

60

Pulzusszám 70

80

90

2,5 2,3 Y=2,862-0,0152x N=345 r=-0,351 p<0,001

2,1

21-30

1,9

E/A

1,7 1,5 1,3

Y=2,782-0,0134x N=42 r=-0,336 p<0,05 (0,0297)

1,1 0,9 0,7 50

60

70

80

90

Pulzusszám

2,5 2,3 Y=2,324-0,0100x N=67 r=-0,270 p<0,05 (0,0272)

2,1 1,9

31-44

E/A

1,7 1,5 1,3 1,1 Y=2,088-0,0100x N=44 r=-0,300 p<0,05 (0,0478)

0,9 0,7 50

60

70

80

90

Pulzusszám

2,5 2,3 (Y=2,423-0,0161x) N=24 r=-0,382 p<0,1 (0,0653)

2,1

>44

1,9

E/A

1,7 1,5 1,3 1,1 (Y=1,360-0,0038x) N=38 r=-0,102 p>0,1 (0,544)

0,9 0,7 50

60

42

70

Pulzusszám

80

90

1.

ábra Az E/A hányados a pulzusszám függvényében nem-edzett

(szaggatott vonal) és edzett (folyamatos vonal) különböző életkorú férfiakban (az életkor felülről lefelé: <14, 14-20, 21-30, 31-44, >44 év). Az E/A hányados valóban fordított arányosságot mutatott a pulzusszámmal: minél magasabb volt a pulzusszám, annál alacsonyabb volt az E/A. A négy fiatalabb csoportban lineáris szignifikáns regresszió mutatkozott mind a nem-edzett, mind az edzett férfiakban, a legidősebb edzett férfi csoportban a regresszió közel állt a szignifikáns értékhez (p<0,1), a nem-edzettekben nem volt szignifikáns regresszió. Ahogy az E/A hányados értéke csökkent az öregedéssel, az idősebb korosztályban az egyenesek is egyre alacsonyabban futottak. A továbbiakban a pulzusszám függvényében ábrázolt E/A hányadosok görbéit statisztikailag analizáltam. Az E/A hányados és a pulzusszám összefüggése a különböző korosztályok között Az öregedés hatását először a nem-edzett férfi csoport eredményeinek segítségével mutatom be, összehasonlítottam az E/A hányados és a pulzusszám közötti egyeneseket az egymást követő korcsoportokban (16. táblázat). 16. táblázat Az E/A hányados és a pulzusszám összefüggése nem-edzett férfiak különböző korosztályaiban Kor PR A B PB KÖZÖS-B A’ PA NE <14

<0,001 3,27 -0,0164

-0,0139

NE 14-20 <0,01

2,97 -0,0160

>0,9 -0,0139

NE 14-20 <0,01

2,97 -0,0160

-0,0124

NE 21-30 <0,05

2,78 -0,0134

>0,7 -0,0124

NE 21-30 <0,05

2,78 -0,0134

-0,0084

NE 31-44 <0,05

2,09 -0,0100

>0,7 -0,0084

NE 31-44 <0,05

2,09 -0,0100

NE >44

>0,5

1,36 (-0,0038)

43

3,08 2,82 <0,01 2,72 2,71 >0,9 2,42 1,98 <0,001

KOR: életkor csoportok (év), NE: nem-edzett; pr: a regresszió valószínűsége, a: az y tengely metszéspontja, b: a regressziós egyenes meredeksége, pb: a meredekségek közötti különbség valószínűsége, b-átlag: közös iránytangens, a’: a regressziós egyenes közös iránytangenssel számolt módosított metszéspontja, pa: a metszéspontok közötti különbség valószínűsége.

A regressziós egyenesek párhuzamosan, de a kor előrehaladtával egyre alacsonyabban futottak, szignifikáns volt az eltérés a gyermek (<14 év) és serdülő (14-20 év) korosztály között, valamit a versenyzői (21-30 év) és a felnőtt (31-44 év) korosztály között. A legidősebb korosztály nem-edzett embereiben nem láttam szignifikáns regressziót, mivel az E/A hányados értéke az alacsonyabb pulzustartományban is meglehetősen alacsony volt. A két legidősebb korosztály között tehát regressziós egyeneseket nem tudtam összehasonlítani, az összehasonlítás az átlagértékekre szorítkozott. Amíg a pulzusszámban nem volt különbség a két idősebb korcsoport között (70,1 vs. 67,0 pulz/perc; p>0,1), addig az E/A átlagainak összehasonlításánál a legidősebb férfiaknak (> 44 év) szignifikánsan alacsonyabb volt a hányadosa (1,11 vs. 1,39; p < 0,01), mint az őket egy korcsoporttal megelőző felnőtt férfiaké (31-44 év). Az E/A hányados és a pulzusszám összefüggésének vizsgálata edzett és nem-edzett csoportok között Az E/A hányados és a pulzusszám közötti összefüggés vizsgálatának adatait edzett és nem-edzettek között a 17. számú táblázat tartalmazza. Az edzettek és a nem-edzettek E/A értékének regressziós egyenesek segítségével történt összehasonlításánál nem látszott különbség a gyermek a serdülő korosztály és a fiatal felnőtt korosztályban. Az egyenesek meredeksége azonos volt és a közös iránytangenssel számolt új egyenesek sem mutattak értékelhető különbséget. A 31-44 éves korosztályban az egyenesek meredeksége nem volt különböző, azonban szignifikáns eltolódás látszott a párhuzamosok között. Az idősebb, 44 év feletti korcsoportban nem volt szignifikáns összefüggés az E/A és a pulzusszám között a nemedzett csoportban, a legidősebb edzett csoportban is csak a szignifikáns kritériumhoz közeli (p<0,1) összefüggés mutatkozott. Lényeges különbség látszott az alacsonyabb pulzustartományban, ez a különbség azonban a 80/perc feletti tartományban eltűnt.

44

17. táblázat Az E/A és a pulzusszám közötti öszefüggés edzett és nem-edzett férfiak között különböző korcsoportokban Korcsop. PR A B PB KÖZÖS-B A’ PA NE <14

<0,001

3,27

-0,0164

-0,0155

3,20

ED <14

<0,001

3,15

-0,0154 >0,8 -0,0155

3,15

NE 14-20 <0,01

2,97

-0,0160

-0,0184

3,13

ED 14-20 <0,001

3,20

-0,0177 >0,8 -0,0184

3,24

NE 21-30 <0,05

2,78

-0,0134

-0,0144

2,86

ED 21-30 <0,001

2,86

-0,0152 >0,7 -0,0144

2,82

NE 31-44 <0,05

2,09

-0,0100

-0,0140

2,37

ED 31-44 <0,05

2,32

-0,0010 >0,9 -0,0140

2,56

>0,3 >0,1 >0,5 <0,02

NE >44

>0,5

1,108 0,00

0,00

1,108

ED >44

0,05-0,1 1,420 0,00

0,00

1,420 <0,001

NE: nem-edzett, ED: edzett; pr: a regresszió valószínűsége, a: az y tengely metszéspontja, b: a regressziós egyenes meredeksége, pb: a meredekségek közötti különbség valószínűsége, közös-b: közös iránytangens, a’: a regressziós egyenes közös iránytangenssel számolt módosított metszéspontja, pa: a metszéspontok közötti különbség valószínűsége.

18. táblázat Élvonalbeli férfi labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai (átlag ± SD) Vált./Sportcs. V L NE Különbség PULZ

56,8±10,3 59,8±9,40

72,4±12,25 V,L
Rel.FAL

15,5±1,68 14,7±1,59

12,5±1,0

V,L>NE

Rel.EDD

36,5±2,56 37,0± 2,59

34,8±2,2

L,V>NE

MQ

42,5±4,26 40,0± 6,31

36,1±3,8

V,L>NE

Rel.LVMM

98,5±22,0 92,4±13,5

67,8±10,3

V,L>NE

Rel.PTF

2,04±0,45 2,26±0,44

2,26±0,58

V
E/A

2,14±0,49 1,92±0,38

1,69±0,44

V>NE

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, L: labdarúgók, NE: nem-edzettek. PULZ: pulzusszám (ütés/perc), Rel.FAL: a testméretre vonatkoztatott balkamra falvastagság, Rel.EDD: a testméretre vonatkoztatott balkamra belső átmérő, Rel.LVMM: a testméretre vonatkoztatott balkamra izomtömeg,

MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, Rel.PTF:

perctérfogat (l/min/m3), E/A:

a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya

diasztoléban.

45

5.2.

A labdajátékosok vizsgálatának eredményei

5.2.1. Férfi labdajátékosok eredményei Először a válogatott színtű, élvonalbeli férfi labdajátékosok eredményeit ismertetem (18. táblázat). Ebben az összehasonlításban csak vízilabdázók és labdarúgók szerepelnek, valamint nem-edzett, „kontroll” fiatal egészséges férfiak. A válogatott szintű férfi labdajátékosok a legtöbb szív mutatóban jobb értékeket mutattak, mint a nem-edzett férfiak. Alacsonyabb volt a pulzusszámuk és perctérfogatuk, emelkedettek voltak a balkamra méretei valamint az E/A hányados. A vízilabdások majdnem az összes mért adatban valamivel jobb eredményt mutattak, mint az azonos szinten sportoló labdarúgók, szignifikáns különbség azonban egy esetben sem volt. Volt olyan változó ugyanakkor (E/A, rel.PTF) amelyben csak a vízilabdázók adata különbözött szignifikánsan a nem-edzettek értékeitől, míg a labdarúgóké nem. Külön táblázatban foglaltam össze a nem élvonalbeli férfi labdajátékosok eredményeit (19. táblázat).

46

19. táblázat Nem élvonalbeli férfi labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai (átlag ± SD) Vált/Sportcs V L Ko Ké R NE Különbség PULZ

56,3±9,0

55,9±9,4

60,6±12,3 56,0±10,8 61,9±5,8

72,4±12,25 L,Ké,V,Ko
Rel.FAL

15,0±1,4

14,2±1,4

14,1±1,2

12,5±1,0

14,4±1,0

13,7±0,8

V,Ké,L,Ko>NE, V>L

Rel.EDD

36,6±2,3

37,8±2,6

35,6±2,1

36,2±2,2

35,5±3,9

34,8±2,2

L,V,>NE, L>Ko

MQ

41,0±4,7

37,6±4,3

39,7±5,0

39,8±3,7

39,1±4,3

36,1±3,8

V,Ké>NE V>L

47

Rel.LVMM

93,4±14,1 91,7±17,8 81,7±8,4

87,0±12,6 79,5±17,6 67,8±10,3

V,L,Ké,Ko>NE

Rel.PTF

2,03±0,53 2,21±0,55 2,0±0,49

1,93±0,52 1,97±0,55 2,26±0,58

Nincs kül.

E/A

2,02±0,43 1,94±0,40 2,31±0,33 1,82±0,40 2,04±0,36 1,69±0,44

Ko,V,L>NE

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, L: labdarúgók, Ko: kosárlabdázók, Ké: kézilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, PULZ: pulzusszám (ütés/perc), Rel.FAL: a testméretre vonatkoztatott balkamra falvastagság, Rel.EDD: a testméretre vonatkoztatott balkamra belső átmérő, Rel.LVMM: a testméretre vonatkoztatott balkamra izomtömeg, MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, Rel.PTF: perctérfogat (l/min/m3), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

A legtöbb szív változóban a nem élvonalbeli férfi labdajátékosok is eltérő értékeket mutattak: alacsonyabb volt a nyugalmi pulzusszám, magasabb a relatív falvastagság és izomtömeg, csak a röplabdásokkal való különbség nem érte el a szignifikáns különbség szintjét. A muscularis quotiens csak a vízilabdásokban, az E/A hányados a kosár- és vízilabdázókban és a labdarúgókban volt szignifikánsan magasabb. A nyugalmi perctérfogat valamennyi labdajátékos csoportban alacsonyabb volt, a variancia analízis azonban nem mutatott szignifikáns különbséget. Az egyes labdajátékok képviselői között is mutatkoztak különbségek. A szív méreteire utaló indexekben (relatív falvastagság, muscularis quotiens) a vízilabdázók mutatták a legmagasabb értékeket, a röplabdázók a legalacsonyabbakat. A nyugalmi pulzusszám a labdarúgókban, kézi- és vízilabdázókban volt a legalacsonyabb. A kosárlabdázók E/A hányadosa volt a legmagasabb, megelőzve a vízilabdázókat és labdarúgókat. 5.2.2. Női labdajátékosok eredményei A női labdajátékosok szívének adatait – a férfiakhoz hasonlóan – két fázisban mutatom be: először a válogatott, élvonalbeli játékosok adatait, utána a nem élvonalbeli játékosok eredményeit. A válogatott játékosok összehasonlításában csak a vízilabdázók és röplabdások szerepelnek. Az élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatait a 20. táblázatban mutatom be. Mindkét edzett csoport adatai különböztek a nem-edzett nők adataitól. A labdajátékosok szignifikánsan nagyobb relatív falvastagságot és izomtömeget, valamint alacsonyabb nyugalmi pulzusszámot mutattak. A relatív balkamra belső átmérő és az E/A csak a röplabdázókban volt nagyobb, mint a nem-edzettek értékei, a relatív perctérfogat csak a vízilabdázókban volt kisebb. A kétféle labdajátékosok közül a vízilabdázók mutatták inkább az edzettekre jellemző értékeket: alacsonyabb pulzusszám és perctérfogat, nagyobb falvastagság és balkamra izomtömeg, balkamra belső átmérője és az E/A hányados azonban a röplabdásokban volt nagyobb.

48

A nem élvonalbeli játékosok adatait a 21. táblázatban mutatom be. A férfiak adataihoz képest különbség, hogy a nők csoportjában nincsenek labdarúgók. 20. táblázat Az élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai (átlag ± SD) V R Különbség Vált./Sportcs. NE PULZ

55,7±8,2

59,8± 9,9

71,5±10,4 V,R
Rel.FAL

14,2±1,3

12,9±0,9

11,7±0,7

V>R>NE

Rel.EDD

35,4±2,4

36,4±3,0

34,2±2,3

R>NE

MQ

40,3±5,1

35,7±4,4

34,4±3,3

V>NE,R

Rel.LVMM

81,8±12,7 75,7±10,6 60,2±8,6

V,R>NE

Rel.PTF

1,89±0,55 2,18±0,77 2,19±0,59 V
E/A

2,24±0,59 2,82±1,11 2,00±0,58 R>V

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, Rel.FAL: a testméretre vonatkoztatott balkamra falvastagság, PULZ: pulzusszám (ütés/perc), Rel.EDD: a testméretre vonatkoztatott balkamra belső átmérő, Rel.LVMM: a testméretre vonatkoztatott balkamra izomtömeg,MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, Rel.PTF: perctérfogat (l/min/m3), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

21. táblázat Nem élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai (átlag ± SD) Vált./Sportcs.

V

Ko

Ké

R

NE

Különbség

PULZ

59,6±11,2 62,1±9,2

62,1±8,3

63,2±8,8

71,5±10,4 V,Ké,Ko,R>NE

Rel.FAL

13,0±1,0

12,7±1,2

12,9±1,1

12,7±0,9

11,7±0,7

V,Ké,Ko>NE

Rel.EDD

34,9±2,3

35,8±1,6

35,9±2,5

35,1±2,0

34,2±2,3

Ké>NE

MQ

37,4±3,8

35,5±3,3

36,0±3,6

36,2±3,1

34,4±3,3

Nincs kül.

Rel.LVMM

71,2±10,4 72,2±11,4 74,1±12,8 69,5±9,82 60,2±8,6

Rel.Perctf

1,86±0,45 2,09±0,47 2,13±3,33 2,01±0,50 2,19±0,59 Nincs kül.

E/A

2,15±0,49 2,25±0,95 1,92±0,45 2,40±0,64 2,00±0,58 R>NE

Ké,Ko,V>NE

Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, Ko: kosárlabdázók, Ké: kézilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, Rel.FAL: a testméretre vonatkoztatott balkamra falvastagság, Rel.EDD: a testméretre vonatkoztatott balkamra belső átmérő, Rel.LVMM: a testméretre vonatkoztatott balkamra izomtömeg,MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, Rel.PTF: perctérfogat (l/min/m3), E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

49

Valamennyi labdajátékos nagyobb balkamra falvastagságot és izomtömeget, valamint alacsonyabb pulzusszámot mutatott, mint a nem-edzettek, csak a röplabdások relatív balkamra izomtömegének különbsége nem érte el a szignifikancia szintet. A muscularis quotiens valamennyi labdajátékosban magasabb, a relatív perctérfogat alacsonyabb volt a nem-edzettek értékeinél, a variancia analízis azonban nem mutatott ki szignifikáns különbséget a csoportok között. Az E/A hányados csak a röplabdásokban volt magasabb, mint a nem-edzettekben. A női labdajátékosok között is a vízilabdázókban a legkifejezettebbek, a röplabdásokban a legkevésbé láthatók az edzettségi jelek: a röplabdások a nem-edzett és a többi labdajátékos csoport között voltak. A legkifejezettebben ez a relatív szívfal vastagságban,

balkamra

izomtömegben

mutatkozott,

szignifikáns

különbség

ugyanakkor nem volt az egyes labdajátékos csoportok között. A balkamra relatív belső átmérője a kézi- és kosárlabdázókban volt a legnagyobb, a vízilabdázókban és a nemedzettekben a legkisebb, a röplabdások nem különböztek szignifikánsan egyik csoporttól sem. A fal/átmérő arány, tehát a muscularis quotiens a röplabdásokban szintén magasabb volt, mint a nem-sportoló csoportban, a többi labdajátékosokhoz képest kb. egy szinten állt a kézi- és kosárlabdázókéval, alacsonyabb volt, mint a vízilabdázóké. A diasztolés funkciót jellemző E/A hányadosban a röplabdázók mutatták a legmagasabb értékeket.

5.3.

A szív mutatói és relatív aerob kapacitás összefüggésének eredményei

A szív különböző morfológiai és funkcionális adatait a következőkben a relatív aerob kapacitás függvényében mutatom be férfi sportolókban. A vizsgált személyek kardiális adatai a 22. táblázatban láthatóak. Mind a balkamra abszolút, mind relatív méreteiben a sportoló csoportok magasabb értékeket mutattak, mint a nem-edzettek. Az interventricularis septum és a balkamra hátsó fala, következésképpen a balkamra összevont falvastagsága minden edzett

50

csoportban nagyobb volt, mint a nem-edzettekben, a balkamra belső átmérője csak az állóképességi sportolókban és a labdajátékosokban volt emelkedett. A számított változók közül tehát a balkamra izomtömege minden edzett csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a nem-edzettekben, a muscularis quotiens is minden sportoló csoportban magasabb volt, de csak erősportolókban és az állóképesekben volt szignifikáns a különbség. A nyugalmi pulzusszám minden edzett csoportban alacsonyabb volt, mint a nemedzettekben. Az állóképességi versenyzőkben és a labdajátékosokban a nyugalmi bradikardia erősebben mutatkozott, mint az erősportolókban. Az E/A hányados minden sportoló csoportban magasabb volt, mint a nem-edzettekben, a variancia analízis azonban nem mutatott szignifikáns különbséget. Ugyancsak nem volt különbség a rövidülési frakcióban. 22. táblázat Abszolút és testméretre vonatkoztatott balkamra adatok (átlag±SD) Változók

Á

L

ER

NE

Különbségek

IVSTd

10,7±1,2

10,0±1,1

10,2±1,0

8,9±0,7

Á,ER,L>NE;Á>ER,L

EDD

52,8±3,4

52,6±3,7

50,7±4,2

48,9±3,4

Á,L>ER,NE

LVPWTd

10,0±1,0

9,84±1,1

9,8±1,0

8,6±0,7

Á,L,ER>NE

MQ

39,3±4,7

37,9±4,7

39,7±3,7

35,9±3,5

ER,Á>NE;ER>L

LVMM

263±44

250±45

238±56

186±28

Á,L,ER>NE;Á>ER

Rel.FAL

14,9±1,5

14,1±1,4

14,2±1,3

12,6±0,8

Á,ER,L>NE;Á>L,ER

Rel.EDD

38,0±2,2

37,5±2,4

35,8±3,1

35,5±2,5

Á,L>ER,NE

Rel.LVMM 98,4±15,4 89,8±15,0 84,2±16,4 70,2±10,4 Á,L,ER>NE;Á>L,ER 55,3±8,3

55,7±9,3

63,9±11,2 73,7±13,8 Á,L
RÖV.FR % 34,6±4,6

36,1±4,5

35,0±5,4

PULZ E/A

35,0±3,5

Nincs kül.

1,97±0,37 1,94±0,39 1,89±0,43 1,83±0,35 Nincs kül.

Á: állóképes sportolók; L: labdajátékosok; ER: erő-sportolók; N: nem-edzettek; IVSTd: a kamrák közötti válaszfal vastagsága diasztoléban (mm), EDD: a balkamra végdiasztolés belső átmérője (mm), LVPWTd: a balkamra hátsó falának vastagsága diasztoléban (mm), MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, LVMM: a balkamra izomtömege (g); RÖV.FR.: rövidülési frakció (%),E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban.

51

23. táblázat Összefüggés a relativ aerob kapacitás és a kardiális mutatók között az összevont csoportban Változó r p Rel.FAL

0,327 <0,001

Rel.EDD

0,292 <0,001

MQ

0,104 0,054

Rel.LVMM

0,413 <0,001

RÖV.FR

0,059

E/A

0,272 <0,001

PULZ

-0,433

0,27 <0,001

r: korrelációs koefficiens, p: a szignifikancia szintje, RÖV.FR.: rövidülési frakció (%), Rel.FAL: a testméretre vonatkoztatott balkamra falvastagság, Rel.EDD: a testméretre vonatkoztatott balkamra belső átmérő, MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, Rel.LVMM: a testméretre vonatkoztatott balkamra izomtömeg, E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban, PULZ: pulzusszám.

Erősen szignifikáns korreláció mutatkozott a szív több mutatója és a relatív aerob kapacitás között. A szív méretei, tehát mind a testméretekre vonatkoztatott falvastagság, mind a belső átmérő, mind pedig a balkamra izomtömege erősen szignifikáns korrelációt mutatott a maximális oxigén felvevő képességgel. A falvastagság és a belső átmérő aránya, a muscularis quotiens korrelációja a maximális oxigén felvevő képességgel csak a szignifikancia határán van. A szív működésére és szabályozására utaló mutatók közül a nyugalmi pulzusszám mutatta a legerősebb korrelációt a relatív aerob kapacitással, ugyancsak erősen szignifikáns korreláció volt látható az E/A hányadossal, ugyanakkor azonban nem volt szignifikáns korreláció a rövidülési frakcióval. A következőkben a szív különböző mutatói és a maximális oxigénfelvevő képesség összefüggéseit mutatom be egyes sportoló csoportokon belül. Csak azokat a szív mutatókat vettem be ebbe az analízisbe, amelyek az összevont csoportban szignifikáns korrelációt mutattak, nem szerepel tehát a MQ és a rövidülési frakció.

52

24.táblázat Összefüggés a relativ aerob kapacitás és a kardiális mutatók között a különböző sportolói csoportokban VÁLTOZÓK Á L ER NE r

p

r

p

r

p

r

p

PULZ

-0,392 <0,001 -0,137 0,120 -0,300 <0,01

Rel.FAL

0,275

<0,05

0,218

<0,02 0,059

Rel.EDD

0,057

0,63

0,131

0,135 -0,067 0,537

0,055 0,689

Rel.LVMM

0,260

<0,05

0,255

<0,01 0,028

0,799

0,16

E/A

0,260

<0,05

0,210

<0,02 0,380

<0,001 0,086 0,533

0,587

0,013 0,927 0,19

0,165 0,244

Á: állóképes sportolók, L: labdajátékosok, ER: erő-sportolók, NE: nem-edzettek, PULZ: pulzusszám, Rel.FAL: a testméretre vonatkoztatott balkamra falvastagság, Rel.EDD: a testméretre vonatkoztatott balkamra belső átmérő, MQ: a balkamra izomfal vastagságának és a belső átmérőnek az aránya, Rel.LVMM: a testméretre vonatkoztatott balkamra izomtömeg, E/A: a transzmitrális áramlás korai és késői csúcssebességének aránya diasztoléban. A vastagon szedett számok a szignifikáns korrelációt jelzik.

Az állóképességi sportolókban majdnem minden szív adat továbbra is szignifikáns korrelációt mutatott a relatív aerob kapacitással, mint amit az összevont analízisben láttunk. Csak a balkamra belső átmérőjének korrelációs koefficiense nem érte el a szignifikancia szintet. A labdajátékosok a balkamra falvastagságában, a balkamra izomtömegében és az E/A hányadosban mutattak szignifikáns korrelációt a relatív aerob kapacitással. Az erősportolókban csak az E/A hányados korrelált a maximális oxigén felvevő képességgel, a nem-edzettekben egyetlen változó sem mutatott összefüggést a relatív aerob kapacitással.

6.

MEGBESZÉLÉS

Eredményeim diszkusszióját a három feltett kérdésnek megfelelően három alfejezetben közlöm.

53

6.1.

A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései

Vizsgálataim első kérdése volt tehát, hogy az edzetteknél talált magasabb E/A hányados mennyiben tudható be az edzés bradycardiának, vagy mennyire tekinthető a rendszeres edzés önálló hatásának. Ez a kérdés alapvetően két hatás kölcsönhatásának a vizsgálatát jelenti. •

Az egyik a pulzusszám növekedésének hatása (Fioretti és mtsai 1980, Smith és mtsai 1989, Johnson és mtsai 1999, Palatini és mtsai 2001). A rövidebb szívciklusok, elsősorban a rövidebb középdiasztole alatt a kamra tökéletlenül telődik, ami megnyilvánulhat abban, hogy a bal pitvar nagyobb térfogata a diasztole kezdetén a Frank-Starling mechanizmus alapján emelkedett pitvari csúcssebességet (A) eredményez, de megnyilvánulhat a korai telődés csúcssebességének (E) csökkenésében is (Harrison és mtsai 1991).

•

A másik a rendszeres edzés hatása, amely szerint a balkamra hipertrófia ellenére a balkamra diasztolés funkciója nemhogy romlana, hanem javul. Az E/A hányados tehát nem csökken, hanem bizonyos esetekben növekszik. A jobb tágulékonyság feltehetően a sorozatos térfogat terheléssel van kapcsolatban, ami elsősorban állóképességi terhelésre jön létre (Douglas és mtsai 1986, Finkelhor és mtsai 1986, Möckel és Störk 1996). Számos adat szerint ez az elváltozás inkább idősebb életkorban várható (Douglas és O’Toole 1992, Takemoto és mtsai 1992, Levy és mtsai 1993).

A kérdés kézenfekvő első megközelítése az volt, hogy azonos pulzusszámú sportoló és nem-sportoló, edzett és nem-edzett személyek E/A hányadosának átlagértékeit hasonlítottam össze. Az összehasonlítást férfiakban és nőkben is elvégeztem. Tekintettel arra, hogy az E/A hányados az életkorral csökken, először három korcsoportban, háromhárom azonos pulzustartományon belül hasonlítottam össze az E/A hányadost nemedzett és edzett emberekben.

54

A kérdés további, pontosabb elemzése érdekében az E/A hányados értékeit a pulzusszám függvényében regressziós egyenesekkel ábrázoltam és összehasonlítottam az edzett és nem-edzett csoport egyeneseinek meredekségét, majd azt, hogy az egyenesek párhuzamosen el vannak-e tolva egymástól. Tekintettel arra, hogy az átlagértékek összehasonlítása inkább a férfiaknál mutatott különbséget, a regressziós egyenesekre vonatkozó analízist öt korcsoportban csak férfiakban végeztem el. Az előzetes adatoknak (Fioretti és mtsai 1980, Bahler és mtsai 1983, Danielsen és mtsai 1988, Smith és mtsai 1989, Harrison és mtsai 1991, Yamamoto és mtsai 1993) megfelelően, mind az átlagértékek vizsgálatában, mind a regressziós egyenesek használatával, a magasabb pulzusszám értékekhez alacsonyabb E/A hányadosok tartoztak. Ugyancsak megfelelt az előzetes adatoknak, hogy az életkorral az E/A csökkent, az életkor előrehaladtával egyre alacsonyabb hányadosokat láthatam. Az edzett és nem-edzett csoportok összehasonlításában mindkét vizsgálati módszerrel lényegében azonos eredményeket kaptam. Fiatal

életkorban

(18

éves

korig)

nem

találtam

különbséget

az

azonos

pulzustartományokon belül vizsgált sportolók és nem-sportolók csúcssebesség hányadosának átlagértékei között, és a regressziós egyenesek is együtt futottak: sem a meredekségük, sem a függöleges tengely metszéspontjai nem különöztek. Eredményeim tehát megerősítik saját, régebbi adatainkat (Pavlik és mtsai 2001, Petridis 2004), és mások megfigyeléseit (Obert és mtsai 1998, 2001, Voutilainen és mtsai 1991), amelyek szerint gyermek és fiatal korban a diasztolés funkció olyan jó, a balkamra annyira tágulékony, hogy azon a rendszeres edzés már nem tud további javulást előidézni. Amikor a sportolók magasabb E/A értéket mutatnak, az, az alacsonyabb pulzusszám következményének tudható be, és nem önálló edzéshatásnak. Fiatal felnőttekben a kamra tágulékonysága már valamennyire romlik, az E/A hányados csökken, és adataimban már megjelennek bizonyos különbségek az edzett és nem-edzett csoportok között. A 19-30 éves korosztály férfiaiban a regressziós

55

egyenesek ugyan nem mutattak szignifikáns különbséget, de a 19-34 éves férfiak E/A átlagértékeiben a 70-80 közötti pulzusszám tartományban az E/A hányados magasabb, a 70-nél alacsonyabb és a 70-80 közötti pulzustartományban az ’A’ érték alacsonyabb volt a sportoló csoportokban, mint a nem-edzettekben. Az erre az életkorra vonatkozó irodalmi adatok nem egységesek. Egyes szerzők nem láttak különbséget sportolók és nem-sportolók értékei között (Shapiro és Smith 1983, Pearson és mtsai 1986, Fagard és mtsai 1987, Missault és mtsai 1993, Palka és mtsai 1997, Pavlik és mtsai 1999, 2001, Vinereanu és mtsai 2001), mások szerint emelkedett E/A hányados vehető észre, de ezt a szerzők az edzésbradikardia következeményének tudják be (Cohen és mtsai 1989, Caso és mtsai 2000, Pavlik és mtsai 2001, Rodrigues és mtsai 2006), vagy az adatok vizsgálata valószínűsíti, hogy az edzésbradikardia következménye (Giada és mtsai 1998, George és mtsai 1999a, Pavlik és mtsai 1999b, Baldi és mtsai 2003). Több szerző szerint azonban az E/A hányadosok között megfigyelt különbség nem vezethető vissza az edzésbradycardiára, hanem az edzés önálló hatásának tekinthető (Matsuda és mtsai 1983, Douglas és mtsai 1986, Nixon és mtsai 1991, Douglas és O’Toole 1992, Brandao és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993, Möckel és Störk 1996, Vinereanu és mtsai 2001,). A különböző adatok tehát arra utalnak, hogy ebben az életkorban már kezd mutatkozni az edzettség hatása, de hogy ez mennyire mutatható ki, az, különböző körülményektől függ. Jelentős mértékben függ a sportágtól: az állóképességi versenyzőkben (Douglas és mtsai 1986, Douglas és O’Toole 1992, Vinereanu és mtsai 2001,) vagy labdajátékosokban (Nixon és mtsai 1991) várható el a leginkább, gyorsasági- és erősportolókban kevésbé (George és mtsai 1999, Pavlik és mtsai 2001). Szerepe lehet az edzésmúltnak és a színvonalnak, minél régebben végez a sportoló rendszeres edzést és magasabb színvonalon versenyez, annál inkább várható a különbség. Adataim szerint, ha ebben az életkorban egyáltalán kimutatható a rendszeres edzésnek önálló, az edzésbradikardiától független javító hatása a diasztolés funkcióra, az elsősorban a középső pulzusszám tartományban látható. Feltételezhető, hogy alacsony pulzusszámnál olyan hosszúak a diasztolék, hogy a nem-edzett szívben is elegendő az

56

idő a telődésre, magas pulzusszámnál azonban a diasztole időtartama annyira lerövidül, hogy az edzettek telődésének korai fázisa is tökéletlenné válik. Idősebb korban a kamra tágulékonysága jelentősen romlik (Gerstenblith és mtsai 1977, Bryg és mtsai 1987), nagyobb az esély a rendszeres edzés javító hatására. Számos korábbi adat mutat az aktív életmód jótékony hatására, amely szerint az E/A hányados magasabb a fizikailag aktív, edzett idősebb emberekben (Voutilainen és mtsai 1991, Forman és mtsai 1992, Takemoto és mtsai 1992, Douglas és O’Toole 1992, Levy és mtsai 1993, Fleg és mtsai 1995, Sadaniantz és mtsai 1996, Giada és mtsai 1998, Pavlik és mtsai 2001, Vinereanu és mtsai 2001, Galetta és mtsai 2004, D’Andrea és mtsai 2007). Ebben az életkorban is a különböző adatok között vannak olyanok, melyek szerint a magasabb E/A hányados csak az edzettek alacsonyabb pulzusszámának következménye (Fleg és mtsai 1995, Sadaniantz és mtsai 1996, Rodrigues és mtsai 2006, D’Andrea és mtsai 2007), vannak olyanok, amelyekben a szerzők nem írják le, hogy az E/A hányados növekedése csak az edzésbradykardia következménye, de az adatok erre engednek következtetni (Giada és mtsai 1998, Galetta és mtsai 2004), ugyanakkor több olyan közlemény van, amely szerint az alacsonyabb pulzusszám nem lehet oka a jobb diasztolés funkciónak (Voutilainen és mtsai 1991, Douglas és O’Toole 1992, Forman és mtsai 1992, Levy és mtsai 1993, Pavlik és mtsai 1999, 2001, Vinereanu és mtsai 2001). Saját eredményeim azokat az adatokat támogatják, amelyek szerint idősebb korosztályban a fizikailag aktív életmód jobb diasztolés funkciót eredményez, és ez az aktív életmód önálló hatásaként fogható fel, nem az edzésbradikardiának. A nem-edzettekhez hasonlítva az edzettekben minden pulzusszám tartományban magasabb E/A hányados átlagértéket találtam az idősebb férfiak csoportjában. A regressziós egyenesek összehasonlításában a 31-44 éves edzett férfiak egyenese párhuzamos volt a nem-edzettek egyenesével, de magasabban futott, tehát a nyugalmi pulzusszám teljes zónájában jobb kamratelődést mutatott. A passzív férfiak legidősebb csoportjában nem volt szignifikáns regresszió, E/A hányadosuk a pulzusszámtól

57

függetlenül 1,1-es átlagértéket mutatott, míg a fizikilag aktív csoport hányadosa az alacsony pulzusszámnál mért kb. 1,6-os értékről csökkent a magas pulzusszámnál tapasztalt 1,1-es hányados értékre. A rendszeres edzés tehát a balkamrai telődést elsősorban az alacsony pulzusszám tartományban javította. Amíg a fizikai aktivitást nem végző, passzív idősebbekben az alacsony pulzusszámmal járó hosszú szívciklus sem volt elég a jó kamrai telődéshez, az aktív idősek a hosszabb szívciklusok alatt képesek voltak a jobb kamra-telődésre, ami magasabb E/A hányadost eredményezett az alacsonyabb pulzusszám tartományban, így jól látszott a szignifikáns regresszió a pulzusszám függvényében. Az irodalmi adatok között mutatkozó különbségek ebben az életkorban elsősorban az edzésmúltra, a viszonylag hosszú életpálya teljes aktivitására vezethetők vissza. Azok a közlemények, amelyek jobb diasztolés funkciókat mutatnak ki idősebb edzett emberekben, zömmel olyan megfigyeléseken alapulnak, amelyekben az idősebb sportolóknak hosszú az edzés-, és sportmúltjuk. Takemoto és mtsai (1992), Douglas és O’Toole (1992), Galetta és mtsai (2004), adatai pl. olyan sportolókra vonatkoznak, akik több évtizede tartották fenn sporttevékenységüket. Saját vizsgálataink aktív idős személyei is hosszú és intenzív edzésmúltra tekintenek vissza: a fiatal felnőttek edzéséletkora is 23,2 ± 8,5 év volt, az idősebb aktív személyeké 28,4 ± 14,4 év. A legtöbb tanulmányban, amelyekben nem mutatták ki a fizikai aktivitás pozitív hatását a szív diasztolés funkciójára, konkrétan az E/A hányadosra, az edzett személyek viszonylag rövid ideig vettek részt valamilyen edzésprogramban, egyes vizsgálatokban mindössze 12 hétig (Shapiro és Smith 1983, Reid és mtsai 1994), más vizsgálatban egy évig (Sadaniantz és mtsai 1996). Fleg és mtsai (1995), tanulmánya volt az egyetlen vizsgálat, amelyben idősebb sportolók és passzív egyének E/A hányadosa nem különbözött. Fleg és mtsai (1995), vizsgált személyei azonban kb. 10 évvel idősebbek voltak, és edzéséletkoruk rövidebb volt (16 év), mint az általunk vizsgált személyeké. Megjegyzendő még, hogy Fleg és mtsai (1995), fizikailag aktív személyei szintén

58

magasabb E/A hányadost mutattak, bár a különbség nem érte el a statisztikailag értékelhető szintet. Nőknél kevésbé látszott az E/A hányados öregedéssel együtt járó csökkenése, valamint nőkben kevésbé mutatkozott különbség edzett és nem-edzett csoportok között. Munkacsoportunk korábbi vizsgálatai szerint (Pavlik és mtsai 1999, Horváth és mtsai 2006), fiatalkorú nem-edzett nőkben a balkamrai diasztolés funkció jobb, mint hasonló korú nem-edzett férfiakban, tehát érthető, hogy nőkben a rendszeres edzés diasztolés funkciót javító hatása kevésbé érvényesül, és igazán csak a legidősebb korosztályban kimutatható. Talán a nők szívének nagyobb tágulékonysága ad magyarázatot arra is, hogy az E/A hányados növekedésének oka sportoló nőkben az ’E’ növekedése, férfiakban inkább az ’A’ csökkenése. Az idősebb hölgyek csoportjában ugyanúgy csak a középső pulzusszám tartományban voltak különbségek az edzett és nem-edzett személyek között, ahogy a férfiak fiatal felnőtt csoportjában. A nők adatai tehát alátámasztják előző állításunkat, amely szerint az E/A hányados leginkább ebben a pulzusszám tartományban tud változni. Adataim szerint, az alacsony és középső pulzusszám tartományban vannak leginkább különbségek az edzett és nem-edzett csoportok között. Feltételezhető, hogy alacsony pulzusszámnál olyan hosszúak a diasztolék, hogy a nem-edzett szívben is elegendő az idő a telődésre, magas pulzusszámnál azonban a diasztole időtartama annyira lerövidül, hogy az edzettek telődésének korai fázisa is tökéletlenné válik. Harrison és mtsai (1991), adatai szerint az E/A hányados a pulzusszám növekedésével elsősorban a középdiasztole diasztázis fázisának rövidülése miatt romlik. Pavlik és mtsai (1999), korábbi vizsgálatai szerint az edzett csoportokban éppen ez a fázis nyúlik meg a leginkább. Az E/A hányados értékelésében figyelembe kell vennünk, az orvosi gyakorlatban megszokott, hogy a myocardialis hipertrófia károsodott diasztolés funkcióval jár. Anyagomban, a fiatalabb csoportokban az edzetteknek szignifikánsan magasabb volt a testméretre korrigált balkamra izomtömege, mint a passzív csoport tagjainak. Az E/A

59

hányados azonban egyetlen csoportban sem volt rosszabb, sőt, az idősebb korosztályban jobbnak bizonyult. Mindez arra mutat, hogy az edzett szív hipertrófiája teljesen más, mint a passzív személyeké, teljesen más strukturális és funkcionális változásokat mutatva (Spurgeon és mtsai 1983). Eredményeim szerint tehát, a nyugalmi pulzusszámok közötti különbség valóban lehet oka önmagában az E/A hányadosok között a különbségeknek, ez elsősorban fiatal korban látható. Az azonos életkorú és pulzusszámú csoportok összehasonlítása ugyanakkor azt is mutatja, hogy a rendszeres edzésnek valódi, önálló hatása is tud lenni a jobb diasztolés funkció. Ez elsősorban olyan esetekben mutatkozik, amelyekben különben a diasztolés funkció nem lenne tökéletes: idősebb korosztályban és elsősorban férfiaknál. A pulzusszámot tehát mindig figyelembe kell vennünk az E/A hányados különbségeinek értékelésében, ez történhet valamilyen pulzusszámra korrigált érték képzésével, a különbségek közötti arány vizsgálatával, az E/A és a pulzusszám közötti regressziós egyenes meghatározásával.

6.2.

A labdajátékosok vizsgálatának eredményei

A labdajátékok a legnépszerűbbek a különböző sportágak között, az élsport mérkőzéssorozatait kiemelt figyelemmel követi a sport iránt érdeklődő közönség. Az alsóbb osztályú bajnokságok széles körben nyújtanak lehetőséget az egészség megőrzése és szórakozás céljából végzett rendszeres testedzésre. Vizsgálataimban ezért iparkodtam adatokat gyűjteni az élsport versenyzői, tehát a válogatott játékosok, másrészt az alsóbb osztályú, gyakran kedvtelésből játszó játékosok szív adataira vonakozóan. Az első kérdés egy sportág-csoport vizsgálatánál az, hogy képviselői hol helyezkednek el a sportág-csoportok rangsorában.

60

Erre a kérdésre különböző irodalmi adatok adnak választ. A szív edzettségi jeleinek tekintetében a labdajátékosok saját laboratóriumunk (Pavlik és mtsai 2001) és más szerző (Spirito és mtsai 1997) adatai szerint közvetlenül a kifejezetten állóképességi versenyzők mögött állnak, megelőzve több más sportág-csoport (spirinterek-ugrók, művészi sportolók, küzdősportolók) képviselőit. Ezek az adatok voltaképpen tükrözik azt az általánosan ismert tapasztalatot, amely szerint a szív edzettségi jelei elsősorban az állóképességi edzések hatására alakulnak ki. A labdajátékok edzésprogramja és a mérkőzések terhelése nagy állóképességet igényel, valóban ebben csak a kifejezetten állóképességi sportágak előzik meg. Természetes ugyanakkor, hogy az egyes játékosok között hatalmas különbségek vannak. Egyetlen sportág-csoport sem mutat ilyen változatosságot: különbség van az egyes labdajátékok között, hiszen a sportágaknak ez a csoportja olyan változatos kínálatot nyújt, mint a leggyakrabban űzött szárazföldi csapatjátékok (labdarúgás, kézi-, kosár- és röplabda), egyéni és páros játékok (tenisz, asztalitenisz, tollaslabda), idegen közegben űzött játékok (vízilabda, jégkorong). Hatalmas különbségek vannak az egyes posztok között, szinte minden játékban vannak statikusabb, kisebb mozgással járó szerepkörök, és vannak sok mozgással járó, dinamikus posztok. Ugyancsak számottevő a különbség az egyes játékosoknak a csapatban betöltött szerepében, vannak, akik megállás nélkül mozognak, és vannak, akiknek kisebb, kevesebb szerep jut. A több lehetséges kérdés közül az egyes labdajátékok vizsgálatát tűztem ki célul, az összehasonlításokban különleges figyelmet szenteltem saját sportágam, a röplabda játék hatásaira. A válogatott játékosok közül a férfiaknál vízilabdázókat és labdarúgókat, a női játékosok közül vízilabdázókat és röplabdázókat volt alkalmam vizsgálni. Az alsóbb osztályú játékosok köre kibővült férfiaknál kosárlabdázókkal, kézilabdázókkal, röplabdázókkal, nőknél kosárlabdázókkal és kézilabdázókkal. Mind az élsportolók, mind az alsóbb osztályú játékosok vizsgálata azt mutatta, hogy a vízilabdázók szíve messze edzettebb a többi labdajátékosénál szinte az összes vizsgált

61

változóban (pulzusszám, relatív falvastagság, relatív belső átmérő, muscularis quotiens, relatív balkamrai izomtömeg, relatív perctérfogat, E/A) mind a férfi, mind a női csoportban. Eredményeim hasonlóak voltak több korábbi közlemény eredményéhez (Caso és mtsai 2000, Zakynthinos és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2005, Horváth és mtsai 2006). A vízilabdázók tehát alig hasonlíthatók a többi labdajátékoshoz: az idegen közeghez való megszokás hosszabb edzésmúltat jelent, a napi edzésidő sokkal hosszabb, a játék a fokozott erőelemek miatt még összetettebb, mint a szárazföldi labdajátékok. Saját vizsgálatainkban természetesen az is hozzájárul a vízilabdázók jobb eredményeihez, hogy a magyar vízilabda a férfiaknál is, a nőknél is sokkal sikeresebb, mint a többi labdajáték. Nem csodálható tehát, hogy a válogatott játékosok összehasonlításában a vízilabdázók a férfiakban is, a nőkben is lényegesen jobb eredményeket mutattak, mint a szárazföldi élvonalbeli játékosok, férfiakban a labdarúgók, nőkben a röplabdázók. Egyedül a röplabdázó nők E/A hányadosa volt magasabb, mint a vízilabdázóké. Az alsóbb osztályú labdajátékosok összehasonlításában a labdarúgók, kosár- és kézilabdázók szív adatai nagyon hasonlítottak egymáshoz. Egyes közlemények szerint, a labdarúgók viszonylag edzett szívvel rendelkeznek (Pavlik és mtsai 1993, Shephard 1999, Somauroo és mtsai 2001, Rizzo és mtsai 2003), eredményeimben csak a balkamra relatív izomtömegében mutattak valamivel jobb értékeket, mint a kézi-, vagy kosárlabdázók, szignifikáns különbség azonban ebben a méretben sem volt. Az eredmények értékelésében figyelembe kell venni egyrészt, hogy az alsóbb osztályú labdajátékosok már viszonylag heterogénebb csoportot alkotnak, mint az élsportolók, másrészt a magyar labdarúgás jelenlegi színvonalát. A férfiakban mindhárom labdajáték képviselői, a nőkben a kézi- és kosárlabdázók edzettebb szív adatokat mutattak, mint a röplabdázók. Kifejezettebb volt a szív hipertrófia, alacsonyabb volt a nyugalmi pulzusszám, csak a nők E/A hányadosa volt röplabdázókban a legjobb.

62

Az egyes labdajátékokat vizsgálva alighanem a különbségek érthetők. A labdarúgók, kézi- és kosárlabdázók egy-egy mérkőzésen jóval többet futnak, mint a röplabdások, lényegesen nagyobb az állóképességi munka aránya, ezért náluk jobbak az edzett szívre jellemző morfológiai mutatók, a gazdaságosabb reguláció következtében alacsonyabb a pulzusszám. Valószínűsíthető, hogy az edzett szív kialakulásához szükséges állóképességi munka a röplabdában több tényező miatt valósul meg kevésbé. Az egyik tényező, hogy a röplabdában a posztok helyhez kötöttek, a többi labdajátékban a mozgás helyváltoztató, egyik kaputól (kosártól) a másikig hullámzik, hosszabb intervallumos futások szükségesek. A másik tényező, ami még ehhez járul a pálya mérete, ami labdarúgásban is, kézilabdában is lényegesen nagyobb. Kosárlabdában a pálya mérete szinte megegyezik a röplabda pályáéval, itt csak a játék jellege adja az alapvető különbséget. Különbség a többi labdajátékhoz képest az is, hogy röplabdában nagyon sok a holtidő, pl. a forgásoknál, ilyen sokszor a játékot kézi-, kosárlabdában és labdarúgásban nem állítják meg. A röplabdában a teljesítményt inkább a mozdulat gyorsaság illetve a vertikális emelkedés nagysága (Fleck és mtsai 1985) határozza meg, nem a relatív aerob kapacitással jellemezhető állóképesség, és nem az alapállóképességhez szükséges szívvérkeringési rendszer kapacitás (Spence és mtsai 1980, Fleck és mtsai 1985, Tsuji és mtsai 1986, Concu és Marcello 1993). Eredményeim egyértelműen mutatják, hogy a szív méreteiben a röplabdások elmaradnak a vízi-, kézi- és kosárlabdázók, labdarúgók edzettségi szintjétől, de jobbak a teljes fizikai passzivitásban élő kontroll csoport tagjainál. Fel kell figyelni ugyanakkor arra az érdekes jelenségre is, hogy mind az élvonalbeli, mind, az alsóbb osztályú női labdajátékosok közül a röplabdások mutatták a legjobb, legmagasabb E/A hányadost, és a férfi röplabdások E/A hányadosa is a jobb csapatjátékosok értékei közé tartozott. A hányadosról, tehát a diasztolés funkciót

63

tükröző mutatóról éppen disszertációm első fejezetében fejtettem ki, hogy fiatal felnőtt korban alig különbözik edzett és nem-edzett csoportok között, inkább az idősebb korosztályban tekinthető edzettségi jelnek. Kimutatható volt ugyanakkor, hogy állóképességi edzés már a fiatal felnőtt korban eredményezhet növekedést az E/A hányadosban. Az E/A hányados az általános orvosi gyakorlatban fordítottan arányos a balkamra hipertrófiával. Korábbi munkáinkban (Pavlik és mtsai 1999) kimutattuk, hogy a nők mérsékeltebb balkamra izomtömege jobb tágulékonysághoz vezet. Nem lehetetlen, hogy a röplabda sportágban kevésbé fejlődik ki hipertrófia, de a rendszeres, dinamikus sportolás jótékonyan hat a szívizom relaxációs képességére, és – minthogy a hipertrófia elmarad más labdajátékosok hipertrófiájától – erősebben jelentkezik a diasztolés funkció javulásában. Feltételezhető, hogy a röplabda játék azzal, hogy nem követel folyamatos terhelést, kevésbé fejt ki olyan hatást, amely az állóképesen edzett szív morfológiai jeleinek kifejlődéséhez vezethetne. Az utóbbi időben azonban jelentős szabálymódosítások történtek a röplabda sportban éppen a folyamatosabb, gyorsabb játék kialakulása érdekében. A hosszantartó mérkőzésekhez, az egyre megnyúló versenyidőszakhoz, a folyamatos, nagyintenzitású edzésekhez alighanem hasznos, valószínűen szükséges lenne a jobb állóképesség. Megfontolandó tehát, – különösen az ifjúsági korosztályban – hasznos lenne röplabda játékosok speciális állóképességi edzésprogramjának bevezetése. Tekintettel arra, hogy a szív funkcionális és regulációs edzettségi jeleiben a röplabdások nem különböztek a többi labdajátékostól a röplabda játék alapvetően alkalmasnak tűnik verseny- és szabadidősportként a szív edzettségi jeleinek biztosítására, különösen az ifjúsági korban végzett állóképességi munka után.

64

6.3.

A szív mutatói és relatív aerob kapacitás összefüggése

Vizsgálataim harmadik kérdése volt megvizsgálni, hogy mely szív mutatók korrelálnak a relatív aerob kapacitással. Minthogy a szív teljesítménye úgy ismert, mint az állóképesség legfőbb meghatározója (Rowell 1986, Sadaniantz és mtsai 1996), és minthogy az állóképességi teljesítmény legfőbb indikátora a relatív aerob kapacitás, kézenfekvő volt feltételezni, hogy a szív edzettségi jelei összefüggenek a relatív aerob kapacitással. Ezeket a vizsgálatokat fiatal férfiakban végeztem. Először egy összevont csoportban (nem-edzettek és különböző sportág-csoportok versenyzői) néztem meg, hogy korrelálnak-e a különböző szív mutatók a relatív aerob kapacitással, majd azokkal a mutatókkal, amelyek mutattak szignifikáns korrelációt, elvégeztem az analízist különböző sportág-csoportok versenyzővel is. A korrelációs vizsgálatok előtt a szív mutatóinak átlagát hasonlítottam össze a különbözö csoportok között. Az átlagok szinte megegyeztek mások korábbi vizsgálatainak eredményeivel (Pelliccia 1996a, Pelliccia és mtsai 1997, Pluim és mtsai 1999, Pavlik és mtsai 2001). Az egyes csoportok átlagértékeinek összehasonlítása is a korábbi eredményeknek megfelelő eredményt hozott. A nem-edzett csoporttal szemben a legnagyobb eltérést az állóképességi sportolók mutatták, kisebb volt a különbség a labdajátékosok, majd az erő-gyorserő-sportolók csoportjában. Az edzett szívre jellemző hipertrófia jellemző volt mindegyik sportolói csoportban, összetevői azonban nem egyformán jelentkeztek: a balkamra falvastagság és a balkamra izomtömege minden edzett csoportban kifejezetten mutatkozott, a balkamra belső átmérője és a muscularis quotiens csak egyes csoportokban volt emelkedett. Az edzés bradikardia jól látszott minden sportolói csoportban. A szív

65

diasztolés funkcióját jellemző E/A hányados értékében a sportolók jobb eredményeket mutattak de a különbség nem volt szignifikáns. A szív adatai és a relatív aerob kapacitás között a korrelációkat először a sportolók és nem-edzettek összevont csoportjában vizsgáltam. Számos irodalmi adattal összhangban (Pavlik és mtsai 1990, Vanoverschelde és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993, Urhausen és Kindermann 1999, Rodrigues és mtsai 2006), több szív mutató szignifikáns korrelációt mutatott a relatív aerob kapacitással. Nem meglepő, hogy a legerősebb összefüggés azokban a változókban jelentkezett, amelyekben a legnagyobb eltérés volt az edzett és a nem-edzett csoport átlagértékei között (a kardiális hipertrófiát jellemző adatok, pulzusszám), de szignifikáns korrelációt mutatott az E/A érték is. A rövidülési frakció nem korrelált szignifikánsan a relatív aerob kapacitással. A legmagasabb korrelációs koefficiens érték a pulzusszámban mutatkozott. Mivel a nyugalmi szívműködés leginkább a vegetatív idegrendszer működésétől, azon belül is elsősorban vagus hatástól függ, úgy tűnik tehát, hogy a rendszeres fizikai aktivitás legerősebb hatása itt érvényesül (Carter és mtsai 2003). Ugyancsak

erős

korrelációt

találtam

a

testméretre

vonatkozatott

balkamra

izomtömegben, tehát a szívizom hipertrófia összetett mutatójában. Az összetevők közül a balkamrai falvastagság magasabb korrelációs együtthatót mutatott, mint a balkamra belső átmérője. Ez a megfigyelés összhangban van azokkal az adatokkal, amelyek szerint jól edzett sportolók szív hypertrofiájában nagyobb szerepe van az izomtömeg növekedésének, mint az üregek növekedésének, azaz, a szív nagyobbodása a koncentrikus hypertrófiához hasonlít (Fagard 1996, Pelliccia 1996, Pluim és mtsai 1999, Pavlik és mtsai 2001a). A rövidülési frakció korábbi munkákban sem bizonyult az edzett szívre jellemzőnek, nem meglepő tehát, hogy ez a változó nem mutatott összefüggést a relatív aerob kapacitással.

66

Az E/A hányados értékelésénél, mely széles körben használt a diasztolés funkció jellemzésére (Feigenbaum 1994), a vélemények megoszlanak. Vannak, akik szerint a rendszeres fizikai aktivitás jobb diasztolés funkciót eredményez fiataloknál (Douglas és mtsai 1992, Vanoverschelde és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993,) mások szerint ez inkább az idősebb korosztályban kifejezett (Douglas és mtsai 1992, Levy és mtsai 1993, Pavlik és mtsai 2001a). Ez a változó erőteljesen függ a pulzusszámtól (Smith és mtsai 1981, Harrison és mtsai 1991, Yu és mtsai 2003), ezért nem tisztázott, hogy a talált korreláció a rendszeres edzés hatásaként kialakult bradikardia következménye-e (Sadaniantz és mtsai 1996, Rodrigues és mtsai 2006). A kérdéssel részletesen foglalkozom disszertációm 2.1, 4.1.1, 5.1. és 6.1. fejezetében. Az általunk talált szignifikáns korreláció megerősíti azokat a tapasztalatokat, amelyek szerint a rendszeres fizikai aktivitáshoz való alkalmazkodás segíti a jobb relaxácó kialakulását is, különösen az idősebb korosztályban. Levy és mtsai (1993), valamint Rodrigues és mtsai (2006), is másfajta vizsgálati módszert alkalmaztak, ők 6 hónapos edzésmunka után vizsgálták a korábban edzést nem végzőket. Feltételezzük, hogy az edzésperiódus végén a résztvevők fizikai állapota nem érte el azt a szintet, amivel egy sportoló rendelkezik, ezért mutatkozott csak kevesebb helyen összefüggés a vizsgált echockardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás érték között. A két kutató mért eredményei közötti eltérés magyarázható azzal is, hogy a vizsgálatban résztvevők életkora eltért egymástól, illetve különböző edzésprogramban vettek részt. A sportágcsoportok szerint szétválasztott kardiális mutatók vizsgálatakor a korrelációs koefficiens értékében mutatkozott néhány különbség a csoportok között. Az állóképességi munkát végző sportolóknál a vizsgált mutatók zömében, számszerint ötből négyben szignifikáns összefüggés mutatkozott a relatív aerob teljesítménnyel, csupán a testméretre vonatkoztatott balkamrai belső átmérő nem mutatott összefüggést. A labdajátékosok csoportjában két hipertrófiás változó (relatív balkamra falvastagság, relatív balkamra izomtömeg) és az E/A hányados mutatott szignifikáns ’r’ értékeket. Az erő-sportolók és a gyorserő-sportolók csoportjában szív szabályozását és funkcióját

67

jellemző mutatók, a pulzusszám és az E/A hányados korrelált szignifikánsan a relatív aerob teljesítménnyel. A nem sportoló csoportnál egyetlen mért kardiális jellemző sem mutatott összefüggést a maximális oxigénfelvevevő képességgel. Adataim szinte egyeznek a korábbi publikációk adataival, vagyis minél nagyobb az állóképességi munka a sporttevékenység egészében annál nagyobb valószínűséggel látszik összefüggés a mért kardiális mutatók és a maximális oxigénfelvétel között. Állóképességi sportolókban több szerző mutatott ki szignifikáns összefüggést a kardiális változók (balkamra végdiasztolés teljes átmérő, pulzustérfogat, szívtérfogat, végdiasztolés balkamra térfogat, ’E’ és E/A hányados) és a relatív aerob kapacitás között (Simon és mtsai 1978, Dickhuth és mtsai 1979, Vanoverschelde és mtsai 1993). Szignifikáns korrelációt találtak azokban a vizsgálatokban is, amelyekben az edzettségi szintet nem a relatív aerob kapacitással jellemezték, hanem a más mutatókkal, mint pl. aerob-anaerob küszöbbel (Urhasusen és mtsai 1996), a maximális oxigén pulzussal (Dickhuth és mtsai 1979) vagy akár a maximális fizikai teljesítménnyel (D’Andrea és mtsai 2002). Csupán néhány olyan közleményről tudunk, amelyben a kutatók nem találtak összefüggést az állóképes sportolók edzettségi szintje és a kardiális mutatók között. Mickelson és mtsai 1986, nem találtak kapcsolatot férfi és női futó atléták szív adataiban, ebben a vizsgálatban a balkamra izomtömegét és a végdiasztolés térfogatot a sportolók legjobb eredményeihez hasonlították, feltehető, hogy ez az adat kevésbé mutatja a sportolók aktuális fizikális állapotát. Venckunas és mtsai (2005), vizsgálataiban közép- és hosszútávfutók E/A hányadosa és balkamra izomtömege sem korrelált a teljesítménnyel, a teljesítmény meghatározására azonban ők az aerob-anaerob küszöb értékeket használták, ami sokkal több összetevőből álló változó, mint a VO2max. A vizsgált csoportok közül a labdajátékok ugyancsak magas állóképességi teljesítményt igényelnek. Nem meglepő tehát, hogy maximális oxigén felvételük szignifikáns korrelációt mutatott a balkamra relatív falvastagságával, izomtömegével és

68

az E/A hányadossal. Korábban más szerzők is találtak összefüggést labdajátékosokban: Urhausen és mtsai (1996, 1999), vizsgálataiban a szívtérfogat az anaerob küszöbbel korrelált szignifikánsan felnőtt labdarúgókban, Pavlik és mtsai (1993), munkájában a balkamra izomtömeg és a pulzusszám mutatott szignifikáns korrelációt a relatív aerob kapacitással gyermek labdarúgókban. Vizsgálatomban a szív adatok és a maximális oxigénfelvevő képesség között a szignifikáns korreláció azért sem csodálható, mert nem csupán egyfajta, hanem többféle labdajáték képviselői alkották a vizsgált csoportot. Olyan adatról is tudunk, amelyben, labdajátékosokban nem mutatkozott szignifikáns korreláció a szív mutatói és a teljesítmény között: Muss és munkatársai (1980), nem találtak összefüggést a teljes végdiasztolés belső átmérő és a relatív aerob kapacitás között. Ebben a vizsgálatban azonban csupán egy labdarúgó csapat tagjait vizsgálták, feltehető, hogy részben a játékosok hasonlósága, részben a csekély esetszám okozta, hogy, szignifikáns összefüggés nem volt kimutatható. Csak egyetlen olyan tanulmányt találtam (D’Andrea és mtsai 2002), amelyben erősportolókat vizsgálva nem láttak összefüggést a balkamra belső átmérője és a maximális teljesítmény között. Az erő sportágcsoport vizsgálatakor én sem találtam összefüggést a szív morfológiai mutatói és a mért VO2max eredmények között, míg a szabályozást jellemző mutatókban, a pulzusszámban és az E/A hányadosban látszott szignifikáns korreláció a VO2max értékekkel. A nem edzett, passzív csoportban egyetlen mért kardiális mutató sem mutatott összefüggést a relativ aerob kapacitással. Az egyes sportágcsoportok versenyzői tehát különbözőképpen korreláltak a relatív aerob kapacitással: minél nagyobb volt edzés és versenyprogramjukban az állóképességi teljesítmény, annál erősebb volt a korreláció. A jelenség magyarázatára legegyszerűbb a vizsgált sportolók feltételezett izomszerkezetéből kiindulni. Feltételezhető, hogy állóképességi sportolókban a főleg lassú rostokból felépülő izomzat magas oxidatív kapacitása miatt a perifériára kerülő oxigén valóban

69

felhasználásra kerül, az oxigén felhasználást tehát alapvetően befolyásolja a szívvérkeringési rendszer állapota. Labdajátékosokban még mindig magas az állóképességi teljesítmény, az állóképességi edzettség aránya. Gyorsasági és erő-sportolók perifériás izomzatában a gyors rostok oxidatív kapacitása kicsiny, a teljesítmény már a periférián behatárolódik, a teljesítményt sokkal inkább az izmok dinamikus tulajdonsága határozza meg, mint az oxigén szállítása, a szív-vérkeringési rendszer. Feltételezhetjük tehát, hogy a szív hipertrófiája szerényebben korrelál a relatív aerob kapacitással, hiszen a gyorsasági és erő sportolók edzésporogramja sok erő elemet tartalmaz az aerob kapacitás növelése nélkül. Azok a mutatók, amelyek ezekben a sportolókban korreláltak a rel.VO2max-al a pulzusszám és az E/A hányados voltak, tehát ezekben a sportolókban a maximális oxigén felvétellel a szív funkciója és regulációja állt arányban. Az összefüggések a relatív aerob kapacitás és a nyugalmi szív adatok között hasznosíthatók lehetnek a napi gyakorlatban, pl. abban, hogy meghatározzuk az egyes személyek, sportolók szív állapotát teljesítményük függvényében. A szív mutatói és a relatív aerob kapacitás között meghatározott függvényből meg tudjuk határozni a rel. VO2max alapján várható szív értékeket. Ha a szív mutatók kisebbek, mint a várható értékek, állóképességi edzés javasolt a teljesítmény növelésére. Ha azonban a szív mutatói jobbak, mint azt a teljesítmény alapján várhattuk volna, az aerob kapacitást nem a miokardiális komponensek határolják be, hanem mások (légzés, izom-tényezők, stb.). Természetesen a pontos összefüggések további vizsgálatokat igényelnek.

70

7.

KÖVETKEZTETETÉSEK

Vizsgálataimban alapvetően három kérdésre kerestem választ. 1. Edzetteknél talált magasabb E/A hányados mennyiben tudható be az edzés bradikardiának, vagy mennyire tekinthető a rendszeres edzés önálló hatásának? 2. Milyen különbségek vannak az egyes labdajátékosok szívének adatai között, hol helyezkednek

el

a

röplabdajátékosok

a

labdajátékosok

rangsorában?

3. Az állóképességet leginkább meghatározó szív mutatók hogyan függenek össze az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással? Az 1. kérdés megválaszolásahoz azonos nyugalmi pulzusszámú sportolók és nemsportolók E/A átlagát valamint a pulzusszám függvényében számolt E/A regressziósegyeneseket hasonlítottam össze. 1. Fiatal életkorban (18 éves korig) a rendszeres edzés önálló hatásként nem vezet az

E/A

hányados

növekedéséhez,

az

esetleges

magasabb

E/A

az

edzésbradikardia következménye. 2. Fiatal felnőttek bizonyos edzett csoportjaiban már magasabb E/A hányados mutatkozik (állóképességi versenyzők, hosszú edzésmúlt, magas színvonal). 3. Idősebb korosztályban a fizikailag aktív életmód önálló hatásként, a pulzusszámtól függetlenül jobb diasztolés funkciót eredményez. 4. Nőknél kevésbé látszott az E/A hányados öregedéssel együtt járó csökkenése, valamint, nőkben kevésbé mutatkozott különbség edzett és nem-edzett csoportok között. 5. Az edzett és nem-edzett csoportok E/A hányadosa között az alacsony és középső pulzusszám tartományban vannak leginkább különbségek. 6. A pulzusszámot mindig figyelembe kell venni az E/A hányados különbségeinek értékelésében, ez történhet valamilyen pulzusszámra korrigált érték képzésével, a különbségek közötti arány vizsgálatával, az E/A és a pulzusszám közötti regressziós egyenes meghatározásával.

71

A 2. kérdés megválaszolásához különböző labdajátékosok szív adatait hasonlítottam össsze. 7. A szív méreteiben valamint az edzésbradikardiában a röplabdások elmaradnak a vízi-, kézi- és kosárlabdázók, labdarúgók eredményeitől, de jobbak a passzív személyek adatainál. Az E/A ugyanakkor férfiakban magas, nőkben a legmagasabb a röplabdásokban. 8. A hosszantartó mérkőzésekhez, az egyre megnyúló versenyidőszakhoz, a folyamatos, nagyintenzitású edzésekhez alighanem hasznos, valószínűen szükséges lenne röplabda játékosok speciális állóképességi edzésprogramjának bevezetése. 9. A röplabda játék alapvetően alkalmasnak tűnik verseny- és szabadidősportként a szív edzettségi jeleinek biztosítására. A 3. kérdés megválaszolásahoz különböző szív mutatókat (pulzusszám, balkamra méretek, E/A hányados) vizsgáltam sportolók és nem sportolók összevont csoportjában, majd a korrelációs koefficienseket megállapítottam különböző sportágcsoportok versenyzőiben. 10. Sportolók és nem sportolók összevont csoportjában a legtöbb szív mutató (pulzusszám, rel. balkamra falvastagság, belső átmérő és izomtömeg, E/A) szignifikánsan korrelált a maximális oxigénfelvevő képességgel. 11. Az egyes sportágcsoportok (állóképességi sportolók, labdajátékosok, erőgyorserő-sportolók) versenyzői annál erősebb korrelációt mutattak a relatív aerob kapacitással: minél nagyobb volt edzés és versenyprogramjukban az állóképességi teljesítmény. 12. A függvények segítségével az egyes személyek szívének és a relatív aerob kapacitás összehasonlításával tanácsot adhatunk a további edzésporogramra, vagy a teljesítmény várható fejlődésére.

72

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Mindenekelőtt köszönettel tarozom dr. Pavlik Gábornak, témavezetőmnek, aki doktori tanulmányaim irányításával, folyamatos támogatásával biztosította kutatói és oktatói tevékenységem feltételeit.

Köszönettel tartozom Dr. Szmodis Ivánnak a nyelvi lektorlálásban nyújtott segítségéért.

Hálámat szeretném kifejezni a tudományos csoport munkatársának, Varga Istvánnénak, Icukának, önzetlen segítségéért, a mindenkori pontos tájékoztatásért és kedves hozzáállásáért.

Köszönettel tartozom a hozzám közel állóknak, türelmükért és megértésükért. Támogatásuk és bíztatásuk nélkül elképzelhetetlen lett volna az elmúlt öt év feladatainak véghezvitele.

73

HIVATKOZOTT IRODALOM

1.

Apor P, Pavlik G. Sportjátékosok edzése – Elmélet és gyakorlat. Sport, Budapest, 1986: 58-82.

2.

Bahler RC. Vrobel TR. Martin P. (1983) The relation of heart rate and shortening fraction to echocardiographic indexes of left ventricular relaxation in normal subjects. J Am Coll Cardiol, 2(5): 926-33.

3.

Baldi JC, McFarlaine K, Oxenham HC, Whalley G, Walsh HJ, Doughty RN. (2003) Left ventricular diastolic filling and systolic function of young and older trained and untrained men. J Appl Physiol, 95: 2570-2575.

4.

Bersohn MM, Scheuer J. (1977) Effects of physical training on enddiastolic volume and myocardial performance of isolated rat hearts. Circ Res, 40: 510-516.

5.

Bloor CM, Leon AS. (1970) Interaction of age and exercise on the heart and its blood supply. Lab Invest, 22: 160-165.

6.

Bossone E, Vriz O, Bodini BD, Rubefire M. (2004) Cardiovascular response to exercise in elite ice hockey players. Can J Cardiol, 20: 893-897.

7.

Brandao MUP, Wajngarten M, Rondon E, Giorgi MCP, Hironaka F, Negrao CE. (1993) Left ventricular function during dynamic exercise in untrained and moderately trained subjects. J Appl Physiol, 75: 1989-1995.

8.

Bryg RJ. Williams GA, Labowitz AJ. (1987) Effect of ageing on left ventricular diastolic filling in normal subjects. Am J Cardiol, 59: 971-974.

9.

Carter JB, Banister EW, Blaber AP. (2003) Effect of endurance exercise on autonomic control of heart rate. Sports Med, 33: 33-46.

10.

Caso P, D’Andrea A, Galderisi M, Liccardo B, Severino S, De Simone L, Izzo A, D’Andrea L, Minnini N. (2000) Pulsed Doppler tissue imaging in endurance athletes: relation between left ventricular preload and myocardial regional diastolic function. Am J Cardiol, 85: 1131-1136.

11.

Cohen A, Diebold B, Raffoul H, Ducardonnet A, Peronneau P, Valty J. (1989) Doppler echocardiography of systolic and diastolic functions of the left ventricle of the athlete's heart. Arch Mal Coeur Vais, 82 Spec No 2: 55-62.

74

12.

Colan SD, Sanders SP, MacPherson D, Borow KM. (1985) Left ventricular diastolic function in elite athletes with physiologic cardiac hypertrophy. J Am Coll Cardiol, 6: 545-549.

13.

Colan SD. (1997) Mechanics of left ventricular systolic and diastolic function in physiologic hypertrophy of the athlete’s heart. Cardiol Clin, 15: 355372.

14.

Concu A, Marcello C. (1993) Stroke volume response to progressive exercise in athletes engaged in different types of training. Eur J Appl Physiol Occup Physiol, 66: 11-17.

15.

Csanády M, Gruber N. (1979) Kézilabdázók és rendszeresen nem sportoló

egyének

balkamrai

funkciójának

összehasonlító

vizsgálata

echokardiográfiával. Testnev Sportegészségügyi Szemle, 20: 163-168. 16.

Csanády M, Gruber N. (1982) Vergleichende Untersuchung der Funktion der

linken

Herzkammer

von

Handballspielern

und

nichttrainierten

Kontrollpersonen mittels Echokardiographie. Med u Sport, 22: 18-20. 17.

D’Andrea A, Caso P, Scarafile R, Salerno G, De Corato G, Mita C, Di Salvo G, Allocca F, Colonna D, Caprile M, Ascione L, Cuomo S, Calabrỏ R. (2007) Biventricular myocardial adaptation to different training protocols in competitive master athletes. Int J Cardiol, 115: 342-349.

18.

D’Andrea A, Limongelli G, Caso P, Sarabbi B, Pietra AD, Brancaccio P, Cice G, Scherillo M, Limongelli F, Calabrỏ R. (2002) Association between left ventricular structure and cardiac performance during effort in two morphological forms of athlete’s heart. Int J Cardiol, 86: 177-184.

19.

Daniels SR, Loggie JMH, Khoury P, Kimball TR. (1998) Left ventricular geometry and severe left ventricular hypertrophy in children and adolescents with essential hypertension. Circulation, 97: 1907-1911.

20.

Danielsen R, Nordrehaug JE, Vik-Mo H. (1988) Importance of adjusting left ventricular diastolic peak filling rate for heart rate. Am J Cardiol, 61(6): 489-91.

21.

De Simone G, Devereux RB, Daniels SR, Koren MJ, Meyer RA, Laragh JH. (1995) Effect of growth on variability of left ventricular mass: assessment of

75

allometric signals in adults and children and their capacity to predict cardiovascular risk. J Am Coll Cardiol, 25: 1056-1062. 22.

Deligiannis A, Kouidi E, Milonas A. (1995) Effect of submaximal dynamic exercise on left ventricular function in endurance- and power-trained athletes. Med Sci Res, 23: 225.

23.

Di Bello V, Lattanzi F, Picano E, Talarico L, Caputo MT, Di Muro C, Santoro G, Lunardi M, Distante A, Giusti C. (1993) Left ventricular performance and ultrasonic myocardial quantitative reflectivity in endurance senior athletes: an echocardiographic study. Eur Heart J, 14(3): 358-63.

24.

Di Bello V, Santoro G, Talarico L, Di Muro C, Caputo MT, Giorgi D, Bertini A, Bianchi M, Giusti C. (1996) Left ventricular function during exercise in athletes and in sedentary men. Med Sci Sports Exerc, 28(2): 190-6.

25.

Dickhuth H.-H, Simon G, Schmied P, Huber G, Keul J. (1981) Blutdruckverhalten

und

kardiale

Anpassungserscheinungen

bei

Hochleistungsschwimmern. Herz und Kreislauf, 10: 485-492. 26.

Dickhuth H-H, Simon G, Keul J (1979) Echokardiográfische und röntgenologische Herzgrössen-Bestimmung. Dtsche Ztschr Sportmed, 343-350.

27.

Dickhuth H-H. Sportélettan, sportorvostan. Dialóg Campus, Budapest, 2005: 14-19.

28.

Douglas PS, O'Toole M., Hiller DB, Reichek N. (1986) Left ventricular structure and function by echocardiography in ultraendurance athletes. Am J Cardiol, 58: 805-809.

29.

Douglas PS, O'Toole ML. (1992) Ageing and physical activity determine cardiac structure and function in the older athlete. J Appl Physiol, 72: 19691973.

30.

Du Bois D, Du Bois EF. (1915) The measurement of the body surface area of man. Arch Intern Med, 15: 868.

31.

Dzudie A, Menanga A, Hamadou B, Kengne AP, Atchou G, Kingue AS. (2007) Ultrasonographic study of left ventricular function at rest in a group of highly trained black African handball players. Echocardiogr-J Card, 8: 122-127.

76

32.

Fagard R. Van den Broeke C. Amery A. (1989) Left ventricular dynamics during exercise in elite marathon runners. J Am Coll Cardiol, 14(1): 112-8.

33.

Fagard

RH

(1996)

Athlete’s

heart:

a

meta-analysis

of

the

echocardiographic experience. Int J Sports Med, 17: S140-144. 34.

Fagard RH, van den Broeke C, Bielen E, Vanhees L, Amery A. (1987) Assessment of stiffness of the hypertrophied left ventricle of bicyclists using left ventricular inflow Doppler velocitometry. J Am Coll Cardiol, 9: 1250-1254.

35.

Feigenbaum H. Echocardiography. Lea and Febiger, Philadelphia, 1994: 188.

36.

Finkelhor RS, Hanak LJ, Behler RC. (1986) Left ventricular filling in endurance-trained subjects. J Am Coll Cardiol. 8: 289-293.

37.

Fioretti P, Brower RW, Meester GT, Serruys PW. (1980) Interaction of left ventricular relaxation and filling during early diastole in human subjects. Am J Cardiol, 46(2): 197-203.

38.

Fleck SJ, Case S, Puhl J, Van Handle P. (1985) Physical and physiological characteristics of elite women volleyball players. Can J Appl Sport Sci, 10: 122-126.

39.

Fleg JL, Shapiro EP, O'Connor F, Taube J, Goldberg AP, Lakatta EG. (1995) Left ventricular diastolic filling performance in older male athletes. JAMA, 273: 1371-1375.

40.

Forman DE, Manning WJ, Hauser R, Gervino EV, Evans WJ, Wei JY. (1992) Enhanced left ventricular diastolic filling associated with long-term endurance training. J Geront, 47: 56-58.

41.

Forster T. Tomcsányi J. Echokardiográfia. Klinikai kardiológia, Medintel, Budapest, 1999: 100-110.

42.

Frenkl R. Sportélettan. Sport, Budapest, 1995: 191-201.

43.

Galetta F, Franzoni F, Femia FR, Bartolomucci F, Carpi A, Santoro G. (2004) Left ventricular diastolic function and artery wall in elderly athletes and sedentary controls. Biomed Pharmacother, 58: 437-442.

77

44.

George KP, Gates PE, Birch KM, Campbell IG. (1999a) Left ventricular morphology and function in endurance-trained female athletes. J Sports Sci, 17: 633-642.

45.

George KP, Gates PE, Whyte G, Fenoglio RA, Lea R. (1999b) Echocardiographic examination of cardiac structure and function in elite cross trained male and female Alpine skiers. Br J Sports Med, 33: 93-98.

46.

Gerstenblith G, Frederiksen J, Yin FCP, Fortuin NJ, Lakatta EG, Weisfeldt M.L. (1977) Echocardiographic assessment of a normal adult ageing population. Circulation, 56: 273-278.

47.

Gharavi AG, Diamond JA, Goldman AZ, Coplan NL, Jhang JS, Steinmetz M, Goldsmith R, Phillips RA. (1998) Resting diastolic function and left ventricular mass are related to exercise capacity in hyperpertensive men but not in women. Am J Hypertens, 11: 1252-1257.

48.

Giada F, Bertaglia E, De Piccoli B, Franceschi M, Sartori F, Raviele A, Pascotto P. (1998) Cardiovascular adaptations to endurance training and detraining in young and older athletes. Int J Cardiol, 65: 149-155.

49.

Gillam LD, Homma S, Novick SS. (1987) The influence of heart rate on Doppler mitral flow pattern. Circulation, 76: 123-129.

50.

Gledhill N, Cox D, Jamnik R. (1994) Endurance athletes’ stroke volume does not plateau: major advantage is diastolic function. Med Sci Sports Exerc, 26: 1116-1121.

51.

Gregoire JM. Vandenbossche JL. Messin R. Englert M. (1989) Diastolic function and modifications of left ventricular architecture in ultraendurance athletes. Acta Clin Belg, 44(6):388-95.

52.

Gwathmey JK, Slawsky MT, Perreault CL, Briggs GM, Morgan JP, Wei JY. (1990) The effect of exercise conditioning on excitation-contraction coupling in aged rats. J Appl Physiol, 69: 1366-1371.

53.

Hardman AE. (1996) Exercise in the prevention of atherosclerotic, metabolic and hypertensive diseases: a review. J Sports Sci, 14: 201-218.

54.

Harrison MR, Clifton GD, Pennell AT, DeMaria AN. (1991) Cater A. Effect of heart rate on left ventricular diastolic transmitral flow velocity patterns

78

assessed by Doppler echocardiography in normal subjects. Am J Cardiol, 67: 622-627. 55.

Horváth P, Petrekenits M, Györe I, Kneffel Zs, Németh H, Pavlik G. (2006) Élvonalbeli női vízilabdázók echokardiográfiás és spiroergometriás adatai. Sportorvosi Szemle, 47(2-3): 105-116.

56.

http://www.who.int, Internet Forrás, 2007-06-12, 13:13.

57.

Jacobs TB, Bell RD, McClements JD. (1984) Exercise, age and the development of the myocardial vasculature. Growth, 48: 148-157

58.

Johnson MC, Bergersen LJ, Beck A, Dick G, Cole BR. (1999) Diastolic function and tachycardia in hypertensive children. Am. J. Hypertens, 12: 10091014.

59.

Kasikcioglu HA, Kasikcioglu E, Oflaz H, Unal S, Topcu B, Tartan Z, Arslan A, Cam N, Kayserilioglu A. (2006) Discrimination between physiologic and pathologic left ventricular dilatation. Int J Cardiol, 109: 288-290.

60.

Keul J, Dickhuth HH, Lehmann M, Staiger J. (1982) The athlete‘s heart – haemodynamics and structure. Int J Sports Med, 3: 33-43.

61.

Lange L. (1979) Standardisierungsempfehlungen für M-mode und zweidimensionale Echokardiographie in den USA. Z Kardiol, 63: 104-106.

62.

Lengyel M. (1988) Echokardiográfia. Medicina, Budapest.

63.

Levy WC, Cerqueira MD, Abrass IB, Schwartz RS, Stratton JR. (1993) Endurance exercise training augments diastolic filling at rest and during exercise in healthy young and older men. Circulation, 88: 116-126.

64.

Maron BJ. (1986) Structural features of the athlete heart as defined by echocardiography. J Am Coll Cardiol, 7: 190-203.

65.

Martinez-Mas ML, Chorro FJ, Sanchis J, Asensi JF, Losada JA, Ruitz R, Loez-Meino V. (1994) Doppler assessment of LV diastolic function in marathon runners J Sports Med Phys Fitness, 34: 50-5.

66.

Martos É. A rendszeres testedzés szerepe a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében Kandidátusi értekezés, 1994.

67.

Matsuda M, Sugishita Y, Koseki S, Ito I, Akatsuka T, Takamtso K. (1983) Effect of exercise on left ventricular diastolic filling in athletes and nonathletes. J Appl Physiol, 55: 323-328.

79

68.

McKirnan MD, Bloor CM. (1994) Clinical significance of coronary vascular adaptations to exercise training. Med Sci Sports Exerc, 26: 1262-1268.

69.

Mesko D, Jurko A, Vrlík M, Novomeska M, Horniak E, Dzurenková D. (1993) Development of the left ventricular hypertrophy and dilation in adolescent ice hockey players evaluated with echocardiography. Sports Med Training Rehab, 4: 177-188.

70.

Mickelson JK, Byrd BF 3rd, Bouchard A, Botvinick EH, Schiller NB. (1986) Left ventricular dimensions and mechanics in distance runners. Am Heart J, 112: 1251-1256.

71.

Missault L, Duprez D, Jordaens L, Buyzere M de, Bonny K, Adang L, Clement D. (1993) Cardiac anatomy and diastolic filling in professional road cyclists. Eur J Appl Physiol, 66: 405-408.

72.

Möckel M, Störk T, Müller R, Eichstadt H, Hochrein H. (1992) Left ventricular diastolic function in triathletes and untrained subjects: A stress Doppler-echo study. Perfusion, 5: 69-74.

73.

Möckel M, Störk T. (1996) Diastolic function in various forms of left ventricular hypertrophy: contribution of active Doppler stress echo. Int J Sports Med, 17: S184-S190.

74.

Muss N, Aigner A, Haslauer F. (1980) Echokardiographische und ergospirometrische Untersuchungen an einer Bundesliga-Fussballmannschaft. Schweiz Ztschr Sportmed, 28: 104-109.

75.

Naylor LH, Arnolda LF, Deague JA, Playford D, Maurogiovanni, O’Driscoll G., Green D. (2005) Reduced ventricular flow propagation velocity in elite athletes is augmented with the resuption of exercise training J PhysiolLondon, 563.3: 957-963.

76.

Nixon JV, Wright AR, Porte TR, Roy V, Arrowood JA. (1991) Effects of exercise on left ventricular diastolic performance in trained athletes. Am J Cardiol, 68: 945-949.

77.

O’Sullivan SE, Bell C. (2000) The effects of exercise and training on human cardiovascular reflex control. Autonom Nerv Syst, 81: 16-24.

80

78.

Obert P, Mandigout S, Vinet A, N’Guyen L D, Stecken F, Courteix D. (2001) Effect of aerobic training and detraining on left ventricular dimensions and diastolic function in prepubertal boys and girls. Int J Sports Med, 22: 90-96.

79.

Obert P, Stecken F, Courteix D, Lecoq AM, Guenon P. (1998) Effect of long-term intensive endurance training on left ventricular structure and diastolic function in prepubertal children Int J Sports Med, 19: 149-154.

80.

Olexó

Zs,

Pavlik

G,

Simon

Gy.

(1989)

Labdajátékosok

echokardiográfiás vizsgálata. Testnev Sporttud, 3: 111-120. 81.

Ozer S, Cil E, Baltaci G, Ergun N, Ozme S. (1994) Left ventricular structure and function by echocardiography in childhood swimmers. Jpn Heart J, 35: 300-306.

82.

Palatini P, Frigo G, Vriz O, Bertolo O, Dal Follo M., Daniele L, Viscentin P, Pessina AC. (2001) Early signs of cardiac involvement in hypertension. Am Heart J, 142: 1016-1023.

83.

Palka P, Lange A, Fleming AD, Donnelly JE, Dutka DP, Starkey IR, Shaw TRD, Sutherland GR, Fox KAA. (1997) Differences in myocardial velocity gradient measured throughout the cardiac cycle in patients with hypertrophic cardiomyopathy, athletes and patients with left ventricular hypertrophy due to hypertension. J Am Coll Cardiol, 30: 760-768.

84.

Pavlik G, Kemény D, Kneffel Zs, Petrekanits M, Horváth P, Sidó Z. (2005) Echocardiographic data in Hungarian top-level water polo players. Med Sci Sports Exerc, 37: 323-328.

85.

Pavlik G, Olexó Zs, Bánhegyi A, Sidó Z, Frenkl R. (1999a) Gender differences in the echocardiographic characteristics of the athletic heart. Acta Physiol Hung, 86: 273-278.

86.

Pavlik G, Olexó Zs, Bánhegyi A, Sidó Z, Frenkl R. (2001) Echokardiográfiás adatok és testméretek. Cardiol Hung, 30: 9-15.

87. Pavlik G, Olexó Zs, Frenkl R. (1996) Echocardiographic estimates related to various body size measures in athletes. Acta Physiol Hung, 84: 171-181. 88.

Pavlik G, Olexó Zs, Osváth P, Sidó Z, Frenkl R. (2001a) Echocardiographic characteristics of male athletes of different age. Br J Sports Med, 35: 95-99.

81

89.

Pavlik G, Olexó Zs, Petrekanits M, Osváth P. (1995) Számítások echokardiográfiás adatokkal. Hung Rev Sports Med, 36: 115-129.

90.

Pavlik G, Olexó Zs, Sidó Z, Frenkl R. (1999) Doppler-echocardiographic examinations in the assessment of the athletic heart. Acta Physiol Hung, 86: 722.

91.

Pavlik G, Petrekanits M, Olexó Zs, Batovszki K. (1990) Simultaneous use of resting systolic time intervals and of VO2max in the determination of the athletes' physical condition. Sports Med Health, 1149-1153.

92.

Pavlik G, Simon Gy, Olexó Zs, Petrekanits M, Vajk Z. (1993) Kardiális és spiroergográfiás mutatók gyermek labdarúgóknál. Hung Rev Sports Med, 34: 17-31.

93.

Pavlik G. (1999b) A rendszeres testedzés szerepe a hipertónia megelőzésében és kezelésében. Kompl Med, 3: 6-9.

94. Pearson AC, Schiff M, Mrosek D, Labovitz AJ, Williams GA. (1986) Left ventricular diastolic function in weight lifters. Am J Cardiol, 58: 1254-1259 95. Pelliccia A (1996) Determinants of morphologic cardiac adaptation in elite athletes: The role of athletic training and constitutional factors. Int J Sports Med, 17(Suppl III)17:157-163. 96. Pelliccia A, Maron BJ, Culasso F, Spataro A, Caselli G. (1996a) Athlete’s heart in women. JAMA, 276: 211-215. 97. Pelliccia A, Maron BJ, Spataro A, Proschan MA, Spirito P. (1991) The upper limit of physiologic hypertrophy in highly trained elite athletes. N Engl J Med, 324: 295-01. 98. Pelliccia A, Maron BJ. (1997) Outer limits of the athlete’s heart, the effect of gender, and relevance to the differential diagnosis with primary cardiac diseases. Cardiol Clin, 15: 381-396. 99. Penpargkul S, Malhota A, Scaible T, Scheuer J. (1980) Cardiac contractile proteins and sarcoplasmic reticulum in hearts of rats trained by running. J Appl Phys, 48: 409-413. 100.

Penpargkul S, Repke DI, Katz AM, Scheuer J. (1977) Effect of

physicaltraining on calcium transport by rat cardiac sarcoplasmic reticulum. Circ Res, 40: 134-138.

82

101.

Petridis L. (2004) Kardiális edzettségi jelek és pályateszt eredmények

fiatal férfiaknál. Doktori Értekezés. 102.

Pluim BM, Zwinderman AH, Van Der Laarse A, Van Der Wall EE.

(2000) The athlete’s heart: a meta analysis of cardiac structure and function. Cirdulation, 101: 336-344. 103.

Reid CM, Dart AM, Dewar EM, Jennings GL. (1994) Interaction

between the effects of exercise and weight loss on risk factors, cardiovascular haemodynamics and left ventricular structure in owerweight subjects. J Hypertens, 12: 291-301. 104.

Rizzo M, Gensini F, Fatini C, Manetti P, Pucci N, Capalbo A, Vono

MCR, Galanti G. (2003) ACE I/D polymorphism and cardiac adaptations in adolescent athletes. Med Sci Sports Exerc, 35: 1986-1990. 105.

Rodrigues ACT, Melo Costa J de, Alves GB, Silva DF de, Picard MH,

Andrade JL, Mathios W, Negrao CE. (2006) Left ventricular function after exercise training in young men. Am J Cardiol, 97: 1089-1092. 106.

Roeske WR, O’Rourke RA, Klein A, Leopold G, Karliner JS. (1976)

Noninvasive evaluation of ventricular hypertrophy in professional athletes. Circulation, 53: 286-292. 107.

Rowell L.B. Human circulation regulation during physical stress. Oxford

University Press, New York, 1986: 416. 108.

Sadaniantz A, Yurgalevitch S, Zmuda JM, Thompson PD. (1996) One

year of exercise training does not alter resting left ventricular systolic or diastolic function. Med Sci Sports Exerc, 28:1345-1350. 109.

Sahn DJ, De Maria A, Kisslo J, Weyman A. (1978) Recommendations

regarding quantitation in M-mode chocardiography. Results of a survey of chocardiographic measurements. Circulation, 58: 1072-1083. 110.

Sartori MP, Quinones MA, Kuo LC. (1987) Relation of Doppler-derived

left ventricular filling parameters to age and radius/thickness ratio in normal and pathological states. Am J Cardiol, 59: 1179-1182. 111.

Schaible TF, Scheuer J. (1981) Cardiac Function in hypertrophied hearts

from chronically exercised female rats. J Appl Physiol, 50: 1140-1145.

83

112.

Schulman SP, Lakatta EG, Fleg JL, Lakatta L, Becker LC, Gerstenblith

G. (1992) Age-related decline in left ventricular filling at rest and exercise. Am J Physiol, 263: H1932-H1938. 113.

Seals DR, Hagberg JM, Spina RJ, Rogers MA, Schectman KB, Ehsani A.

(1994) Enhanced left ventricular performance in endurance trained older men. Circulation, 89: 198-205. 114.

Shapiro LM, Smith RG. (1983) Effect of training on left ventricular

structure and function: an echocardiographic study. Br Heart J, 50: 534-539. 115.

Sharma S, Maron BJ, Whyte G, Firoozi S, Elliott P, McKenna W. (2002)

Physiologic limits of left ventricular hypertrophy in elite junior athletes; relevance to differential diagnosis of athlete’s heart and hypertrophic cardiomyopathy. J Am Coll Cardiol, 40: 1431-1436. 116.

Shephard RJ. (1999) Biology and medicine of soccer: an update. J Sports

Sci, 17: 757-786. 117.

Sidó Z, Jákó P, Bánhegyi A, Pavlik G. (2001) Labdarúgók és

kosárlabdázók echokardiográfiás adatai. Hung Rev Sports Med, 42: 73-83. 118.

Sidó Z, Jákó P, Martos É, Ékes E, Haász P. (1995) Elhízottak

echokardiográfiás vizsgálata. Orvosi Hetilap, 136: 2667-2671. 119.

Simon G, Staiger J, Wehinger A, Kindermann W, Keul J. (1978)

Echocaridographic measurements of left ventricle, heart volume, and maximal oxygen uptake. Med Klinik, 73: 1457-1462. 120.

Smith SA, Stoner JE, Russell AE, Sheppard JM, Aylward PE. (1989)

Transmitral velocities measured by pulsed Doppler in healthy volunteers: effects of acute changes in blood pressure and heart rate. Br Heart J 61: 344-347. 121.

Somauroo J.D, Pyatt JR, Jackson M, Perry RA, Ramsdale DR. (2001) An

echocardiographic assessment of cardiac morphology and common ECG findings in professional soccer players: reference ranges for use in screening Heart, 85(6):649-654. 122.

Spence DW, Disch JG, Fred HL, Coleman AE. (1980) Descriptive

profiles of highly skilled women volleyball players. Med Sci Sports Exerc, 12: 299-302.

84

123.

Spirito P, Pelliccia A, Proschan MA, Granata M, Spataro A, Bellone P,

Caselli G, Biffi A, Vecchio C, Maron BJ. (1994) Morphology of the "athletes heart" assessed by echocardiography in 947 elite athletes representing 27 sports. Am J Cardiol, 74: 802-806. 124.

Spurgeon HA, Steinbach MF, Lakatta EG. (1983) Chronic exercise

prevents characteristic age-related changes in rat cardiac contraction. Am J Physiol, 244: H513-H518. 125.

Starnes JW, Beyer RE, Edington DW. (1983) Myocardial adaptations to

endurance in aged rats. Am J Physiol, 245: H560-H566. 126.

Störk T, Möckel M, Müller R, Eichstädt H, Hochrein H. (1992) Left

ventricular filling behavior in ultra endurance and amateur athletes: A stress Doppler-echo study. Int J Sports Med, 13: 600-604. 127.

Szlachcic T, Tubau JF, O'Kelly B, Massie B.M. (1990) Correlates of

diastolic filling abnormalities in hypertension: a doppler echocardiographic study. Am Heart J, 120: 386-391. 128.

Takemoto KA, Bernstein L, Lopez JF, Marshak D, Rahimtoola SH,

Chandraratna PA. (1992) Abnormalities of diastolic filling of the left ventricle associated with aging are less pronounced in exercise trained individuals. Am Heart J, 124: 143-148. 129.

Tate CA, Taffet GE, Hudson EK, Blaylock SL, McBride RP, Michael

LH. (1990) Enhanced calcium uptake of cardiac sarcoplasmatic reticulum in exercise-induced old rats. Am J Physiol, 258: H431-H435. 130.

Tomanek RT. (1994) Exercise-induced coronary angiogenesis: a review.

Med Sci Sports Exerc, 26: 1245-1251. 131.

Tsuji H, Ebizawa T, Morikawa Y, Kitamura H, Furukawa K, Asayama J,

Katsume H, Ijichi H, Saito Y, Kunushige H. (1986) Influence of exercise training on left ventricular performance investigated by two-dimensional Echocardiography. J Cardiogr, 16: 457-464. 132.

Unge G, Carlsson S, Ljundquist A, Tornling G, Adolfsson J. (1979) The

proliferativeactivity of myocadial capillary wall cells in various aged swimmingexercised rats. Acta Pathol Microbiol, Section A, Pathology. 87: 15-17

85

133.

Urhausen A, Kindermann W. (1999) Sports-specific adaptations and

differentiation of the athlete’s heart. Sports Med, 28: 237-244. 134.

Urhausen A, Monz T, Kindermann W. (1996) Sports-specific adaptation

of left ventricular muscle mass in athlete's heart. I. An echocardiographic study with combined isometric and dynamic exercise trained athletes (male and female rowers). Int J Sports Med, 17: S145-S151. 135.

Uvacsek M. A testméretek szekuláris változása és a testösszetétel 10-18

éves lányoknál. Doktori Értekezés. 2005: 14-20. 136.

Vanoverschelde JJ, Essamri B, Vanbutsele R, d'Hondt A, Cosyns JR,

Detry JR, Melin JA. (1993) Contribution of left ventricular diastolic function to exercise capacity in normal subjects. J Appl Physiol, 74: 2225-2233. 137.

Vasiliauskas D, Venckunas T, Marcinkeviciene J, Bartkeviciene A.

(2006) Development of structural cardiac adaptation in basketball players. Eur J Cardiovasc Prev Rehab, 13: 985-989. 138.

Venckunas T, Stasiulis A, Raugaliene R. (2005) Relationship between

echocardiographic and aerobic capacity parameters in distance runners. Int J Cardiol, 102: 531-532. 139.

Vinereanu D, Florescu N, Sculthorpe N, Tweddel AC, Stephens MR,

Fraser AG. (2001) Differentitation between pathologic left ventricular hypertrophy by tissue Doppler assessment of long-axis function in patients with hypertrophic cardiomyopathy or systemic hypertension and in athletes. Am J Cardiol, 88: 53-58 140.

Voutilainen S, Kupari M, Hippelainen M, Karppinen K. (1991) Factors

influencing Doppler indexes of left ventricular filing in healthy persons. Am J Cardiol, 68: 653-659. 141.

Wannamethee SG, Shaper G. (2001) Physical activity in the prevention

of cardiovascular disease. An epidemiological perspective. Sports Med, 31: 101114. 142.

Yamamoto K, Masuyama T, Tanouchi J, Doi Y, Kondo H, Hori M,

Kitabatake A, Kamada T. (1993) Effects of heart rate on left ventricular filling dynamics: assessment from simultaneous recordings of pulsed Doppler

86

transmitral flow velocity pattern and haemodynamic variables. Cardiovasc Res, 27: 935-941. 143.

Yellin EL, Niklic S, Frater RWM. (1990) LV filling dynamics and

diastolic function. Prog Cardiovasc Dis, 4: 247-71. 144.

Yu CM, Lin H, Ho PC, Yang H. (2003) Assessment of left and right

ventricular systolic and diastolic synchronicity in normal subjects by tissue Doppler

echocardiography

and

the

effects

of

age

and

heart

rate.

Echocardiography, 20: 19-27. 145.

Zakynthinos E, Vassilakopoulos T, Mavrommati I, Filippatos G, Roussos

C, Zakynthinos S. Echocardiographic and ambulatory electrocardiographic findings in elite water-polo athletes. (2001) Echocardiographic and ambulatory electrocardiographic findings in elite water-polo athletes. Scand J Med Sci Sports, 11: 149-155.

87

SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE Megjelent közlemények száma hazai folyóiratban 1. Kneffel Zs, Bánhegyi A, Manolasz V, Petridisz L, Sidó Z, Pavlik G. (2002) Női röplabdások echokardiográfiás adatai. Magyar Sportorvosi Szemle, 43: 82-94. 2. Petridisz L, Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Sidó Z, Pavlik G. (2003) Echokardiográfiás jelek különböző korú rendszeresen sportoló és nem sportoló fiúknál. Magyar Sportorvosi Szemle, 44: 153-167. 3. Petridisz L, Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Sidó Z, Pavlik G. (2004) Echocardiographic characteristics in adolescent junior male athletes of different sport events. Acta Physiologica Hungarica, 91: 99-109. 4. Kneffel, Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Sidó Z, Christofi K, Pavlik G. (2005) A nyugalmi pulzusszám és a diasztolés funkció edzett és nem-edzett emberekben. Magyar Sportorvosi Szemle, 46: 57-74. 5. Pavlik G, Horváth P, Studinger P, Kneffel Zs, Kispéter Zs, Petrekanits M, Sidó Z. (2005) Echokardiográfiás mutatók hypertoniás szülők sportoló és nemsportoló gyermekeiben. Hipertónia és Nephrologia, 9: 207-212. 6. Horváth P, Petrekanits M, Györe I, Kneffel Zs, Németh H, Pavlik G. (2006) Élvonalbeli női vízilabdázók echocardiográfiás és spiroergometriás adatai. Magyar Sportorvosi Szemle, 47: 105-116. Nemzetközi folyóiratban megjelent közlemények 1. Sidó Z, Jákó P, Kneffel Zs, Kispéter Zs, Pavlik G. (2003) Cardiac hypertophy and diastolic function in physically well trained and in obese men. International Journal of Obesity, 27: 1347-1352. IF 2.794 2. Pavlik G, Kemény D, Kneffel Zs, Petrekanits M, Horváth P, Sidó Z. (2005) Echocardiographic data in Hungarian top-level water polo players. Medicine and Science in Sport and Exercise, 37: 323-328. IF 2.831

88

3. Németh H, Horváth P, Petridisz L, Kneffel Zs, Sidó Z, Pavlik G. (2005) Echocardiography of synchronous swimmers. Physical Education and Sport, 49: 98-101. 4. Kneffel Zs, Horváth P, Petrekanits M, Németh H, Sidó Z, Pavlik G. (2007) Relationship

between

relative

aerobic

power

and

characteristics in male athletes. Echocardiography, IF 0.877

echocardiographic doi: 10.1111/j.1540-

8175.2007.00494.x

5. Horváth P, Kneffel Zs, Lénárd Zs, Kispéter Zs, Petrekanits M, Pavlik G. (2007) Echocardiographic parameters in athlete and non-athlete offspring of hypertensive parents. Echocardiography, In Press IF 0.877 Nemzetközi kongresszuson elhangzott előadások, poszterek 1. Pavlik G, Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Petrekanits M, Sidó Z. (2003) Relationships

between

relative

aerobic

power

and

echocardiographic

rd

characteristics. 3 European Congress of EFSMA. Hasselt, Abstract, 99. 2. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Németh H, Sidó Z, Pavlik G. (2006) The impact of heart rate upon the E/A quotient in athletic and non-athletic males.11th annual congress of the European College of Sport Science Lausanne Abstract, 66. 3. Pavlik G, Kneffel Zs, Horváth P, Németh H, Sidó Z, Frenkl R. (2006) Cardiac effects of physical activity in adult subjects. 11th annual congress of the European College of Sport Science Lausanne, Abstract, 304. Nemzetközi folyóiratban megjelent absztrakt 1. Petridisz, L., Horváth, P., Kneffel, Zs., Sidó, Z., Pavlik, G. (2004): Effects of Different sport events on cardiac adaptation in young age. 2004 Pre-Olympic Congress, Proceedings A.U. Thessaloniki, Vol. I: 307.

89

Egyéb ( Hazai kongresszuson elhangzott előadások, poszterek ) 1. Pavlik G, Kispéter Zs, Horváth P, Kneffel Zs, Sidó Z, Frenkl R. (2003) A nyugalmi pulzusszám és a diasztolés funkció edzett és nem-edzett emberekben. MÉT LXVII. Vándorgyűlése. Pécs, Absztrakt, 139. 2. Kneffel Zs, Horváth P, Kispéter Zs, Petridisz L, Petrekanits M, Pavlik G. (2003) Sportolók echokardiográfiás adatai kényszerpihenő alatt. IV. Országos Sporttudományi Kongresszus. Szombathely, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 3: 23. 2. Kneffel Zs. (2003) Echocardiographic measurements of male ballplayers. XXVI. OTDK Konferencia. Győr, Absztrakt, 81. 3. Kispéter Zs, Kneffel Zs, Horváth P, Sidó Z, Pavlik G. (2003) Diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései. IV. Országos Sporttudományi Kongresszus. Szombathely, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 3: 23. 4. Horváth P, Petridisz L, Kispéter Zs, Kneffel Zs, Sidó Z, Pavlik G. (2003) Női vízilabdázók

kondicionális

állapotának

jellemzése.

IV.

Országos

Sporttudományi Kongresszus. Szombathely, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 3: 21. 5. Pavlik G, Kneffel Zs, Horváth P, Kispéter Zs, Petridisz L, Sidó Z. (2003) Sportolók echokardiográfiás adatai. IV. Országos Sporttudományi Kongresszus. Szombathely, Magyar Sporttudományi Szemle, 3: 30. 6. Pavlik G, Horváth P, Studinger P, Kneffel Zs, Kispéter Zs, Sidó Z. (2003) Echokardiográfiás mutatók hypertoniás szülők sportoló és nem-sportoló gyermekeiben. Magyar Hipertónia Társaság XI. Kongresszusa. Budapest, Hipertónia és Nephrologia, 7S4: 138. 7. Pavlik G, Horváth P, Studinger P, Kneffel Zs, Sidó Z. (2004) Hypertóniás szülők sportoló és nem-sportoló gyermekeinek echokardiográfiás mutatói. Magyar Sportorvos Kongresszus, Budapest, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 44: 80. 8. Horváth P, Kneffel Zs, Németh H, Kyriaki C, Andó Á, Pavlik G. (2004) Sportolók nyugalmi vérnyomása és a vérnyomást meghatározó tényezők. Magyar Sportorvos Kongresszus, Budapest, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 44: 53.

90

9. Németh H, Petrekanits M, Pavlik G, Kneffel Zs, Horváth P.(2004) Szinkronúszók pulzusszámának vizsgálata különböző testhelyzetekben. Magyar Sportorvos Kongresszus, Budapest, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 44: 77. 10. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Sidó Z, Németh H, Pavlik G. (2004) Az E/A hányados és a nyugalmi pulzusszám edzett és nem-edzett emberekben. Magyar Sportorvos Kongresszus, Budapest, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 44: 59. 11. Pavlik G, Kneffel Zs, Horváth P, Németh H, Sidó Z, Frenkl R. (2004) A felnőttkori testedzés kardiális hatásai. MÉT LXVIII. Vándorgyűlése, Debrecen, Absztrakt, E29: 64. 12. Pavlik G, Kneffel Zs, Németh H, Osváth P, Mohácsi J, Horváth P. (2004) Sportolók

nyugalmi

vérnyomása.

Magyar

Hipertónia

Társaság

XII.

Kongresszusa, Budapest. Hipertónia és Nephrologia, 8 S4: 186. 13. Pavlik G, Kneffel Zs, Németh H, Osváth P, Mohácsi J, Horváth P. (2005) A nyugalmi vérnyomás és meghatározó tényezői különböző sportolókban. MÉT LXIX. Vándorgyűlése, Budapest, Absztrakt, E45: 160. 14. Horváth P, Kneffel Zs, Petrekanits M, Lénárd Zs, Kispéter Zs, Pavlik G. (2005) Balkamra hipertófia és diasztolés funkció normo- és hipertóniás szülők nemsporotló és sportoló utódaiban. MÉT LXIX. Vándorgyűlése, Budapest, Absztrakt, P29: 103. 15. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Christofi K, Sidó Z., Pavlik G. (2005) A nyugalmi pulzusszám és a diasztolés funkció edzett és nem- edzett emberekben. MÉT LXIX. Vándorgyűlése, Budapest, Absztrakt, P22: 116. 16. Horváth P, Kneffel Zs, Petrekanits M, Lénárd Zs, Sidó Z, Pavlik G. (2005) Hypertóniás szülők sportoló és nem sportoló utódainak szív adatai. V. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, Absztrakt, Magyar Sporttud. Szemle 3: 24. 17. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Christofi K, Sidó Z, Pavlik G. (2005) Az E/A hányados a nyugalmi pulzusszám függvényében edzett és nem-edzett férfiakban és nőkben. V. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, Absztr. Magyar Sporttud. Szemle, 3: 28.

91

18. Pavlik G, Kneffel Zs, Németh H, Osváth P, Mohácsi J, Horváth P. (2005) Sportolók nyugalmi vérnyomása és a vérnyomást meghatározó tényezők. V. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, Absztrakt, Magyar Sporttud. Szemle, 3: 42. 19. Horváth P, Kneffel Zs, Petrekanits M, Lénárd Zs, Kispéter Zs, Pavlik G. (2005) A rendszeres edzés hatása hypertoniás szülők utódainak bal kamra adataira különböző életkorban. Magyar Hipertónia Társaság XIII. Kongresszusa, Budapest, Hipertónia és Nephrologia, 9S5: 159. 20. Pavlik G, Kneffel Zs, Sidó Z, Osváth P, Mohácsi J, Horváth P. (2005) Vízi sportolók nyugalmi vérnyomása és a vérnyomást meghatározó tényezők. Magyar Hipertónia Társaság XIII. Kongresszusa, Budapest, Hipertónia és Nephrologia, 9 S5: 160. 21. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Christofi K, Sidó Z, Pavlik G. (2006 ) Az E/A hányados a nyugalmi pulzusszám függvényében edzett és nem-edzett férfiakban. The impact of heart rate upon the E/A quotient in athletic and non athletic males. Athéntól-Pekingig Magyar Sportorvos Kongresszus, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 1: 47. 22. Horváth P, Kneffel Zs, Petrekanits M, Lénárd Zs, Kispéter Zs, Pavlik G. (2006) Hipertóniás szülők sportoló és nem sportoló utódainak szív adatai különböző életkorokban. Cardiac data of athletic and non-athletic offspring of hypertensiv parents in different ages Athéntól-Pekingig Magyar Sportorvos Kongresszus, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 1: 47. 23. Pavlik G, Kneffel Zs, Németh H, Osváth P, Mohácsi J, Horváth P. (2006) Vízi sportolók nyugalmi vérnyomása és a vérnyomást meghatározó tényezők. Resting blood pressure and its determinant factors in water athletes. Athéntól-Pekingig Magyar Sportorvos Kongresszus, Absztrakt, Magyar Sporttudományi Szemle, 1: 47. 24. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Németh H, Sidó Z, Pavlik G. (2006) The impact of heart rate upon the E/A quotient in athletic and non-athletic males. 17th International Congress on Sport Sciences for Students. Budapest, Absztrakt, 45.

92

25. Pavlik G, Kneffel Zs, Horváth P, Sidó Z, Frenkl R. (2006) Echokardiográfiás edzettségi jelek és befolyásoló tényezői. MTA Orvosi Tudományok Osztálya, Sporttudományi Munkacsoport szimpóziuma, Budapest, Absztrakt, 5. 26. Kneffel Zs, Kispéter Zs, Horváth P, Christofy K, Sidó Z, Pavlik G. (2006) Az E/A hányados a nyugalmi pulzusszám függvényében edzett és nem-edzett férfiakban. MÉT LXX. Vándorgyűlés, Szeged, Absztrakt, E24: 83o. 27. Pavlik G, Kneffel Zs, Németh H, Osváth P, Sidó Z, Horváth P. (2006) A nyugalmi vérnyomás, perctérfogat és a perifériás ellenállás vízi sportolókban. MÉT LXX. Vándorgyűlés, Szeged, Absztrakt E25: 84o.

93

ÖSSZEFOGLALÁS Az edzett szív témakörében három fő kérdést vizsgáltam. A kérdések tisztázására nemedzett és edzett emberek nyugalmi, kétdimenzionálisan irányított M-mód és Doppler echokardiográfiás adatait hasonlítottam egymáshoz, valamint az edzett emberek értékeit egymáshoz is viszonyítottam. A három kérdésre az alábbiakban kaptam választ. 1.

A diasztolés funkciót jellemző E/A hányados függ a nyugalmi pulzusszámtól. A

fiatal sportolókban talált magasabb E/A hányados nem tekinthető a rendszeres edzés közvetlen hatásának, inkább az edzésbradikardia következménye. Idősebb korban azonban a magasabb E/A hányados független a pulzusszámtól, az edzés önálló hatásának bizonyul, arra utal, hogy a rendszeres edzés mérsékelni képes a diasztolés funkció életkorral járó romlását. 2.

Az egyes labdajátékosok szívének adatait vizsgálva a szív morfológiai edzettségi

jeleiben és a nyugalmi pulzusszámban a vízilabdázók mutatták a legjobb, a röplabdások a leggyengébb értékeket, de ők is jobbak voltak a fizikailag passzív csoport tagjainál. A diasztolés funkció jellemzésére használt E/A hányados a röplabdásokban volt a legmagasabb. A szívben látott eltérések a labdajátékok különböző mozgásanyagával magyarázhatók. Vízilabdázók magasfokú edzettségét a hosszú sportmúlt, a hosszabb edzések, a játék összetett jellege, a röplabdázók gyengébb kardiális mutatóit a játék helyhezkötöttsége magyarázza. 3.

Nem edzett és különböző sportágcsoportba tartozó edzett férfiak összevont

csoportjában a balkamra testméretre vonatkoztatott falvastagsága, belső átmérője és izomtömege, a pulzusszám és az E/A mutatott szignifikáns korrelációt a maximális oxigénfelvevő képességgel. Az egyes sportágcsoportok tagjait külön vizsgálva kiderült, hogy minél nagyobb volt edzés- és versenyprogramjukban az állóképességi teljesítmény, annál több mutatóban volt korreláció. A jelenség a sportolók különböző feltételezett izomszerkezetével magyarázható. Állóképes versenyzőkben az izomzat zömmel lassú rostokból áll, magas az oxidációs kapacitása, az oxigén fogyasztást tehát az oxigén kínálat határozza meg, amelyben meghatározó szerepe van a szív teljesítményének. Erő, gyorserő jellegű sportágakban az izomrostok oxidációs kapacitása alacsony, a teljesítményt tehát a periféria, azaz az izmok enzimaktivitása limitálja.

94

SUMMARY From the questions of the „athlete’s heart”, three main subjects were investigated. Twodimensionally guided M-mode and Doppler echocardiographic data of different athletic and non athletic subjects were compared with each other, differences between data of different athletic groups were also analysed. Results gave answers as follows. 1.

E/A quotient characterises left ventricular (LV) diastolic function, but it highly

depends on the heart rate (HR). The higher E/A found in the young athletes does not seem to be an independent effect of the regular physical training, it can be a consequence of the training bradycardia. In the elderly subjects, however, the higher E/A is independent of the HR, it suggests that regular physical training can diminish the age-associated impairment of diastolic function. 2.

Investigating the data of the different ball-game-players characteristic differences

were seen. In the myocardial hypertrophy and in the resting HR water polo players were the best, volleyball players the worst, but their values were also better than those of non athletes. E/A was, however, the highest in the volleyball players. Differences between the different ball-game-players can be explained by the different movement patterns. The high level of the cardiac athletic characteristics of the water poloists can be explained by their long sports carrier, the longer training sessions and the complexity of their movements, the relatively weaker cardiac results of the volleyball players can be explained by the fact that their movements are are restricted to smaller territory. 3.

In the summarized group of non-athletes and of competitors of separate kinds of

sports (endurance athletes, ball-game-players, power-and-sprint-events athletes) the body size related LV wall thickness, internal diameter and muscle mass, the HR and the E/A quotient correlated significantly with the relative maximal oxygen consumption. In the separate athletic groups cardiac data correlated differently: the higher was the proportions of endurance activity in their training and competitive program, the stronger were the correlations. Differences can be explained by the supposed different muscular structure, i.e. fiber composition of the different athletes. In the endurance athletes, due to the high oxydative capacity of their predominantly slow twitch muscles, aerobic power is mostly limited by the oxygen offer, depending highly on the heart condition. In power-and-sprint-events athletes muscular oxydative capacity is low, performance is rather determined by dynamic characteristics of the muscles.

95