LEADER PROGRAM KERETÉBEN FINANSZÍROZOTT 2010-2011 ÉVBEN ELVÉGZETT ALAPKUTATÁS ÖSSZEFOGLALÓJA
A Balatonföldvári halastó Kenéz István Természetvédelmi területőr Szinai Péter Ökológiai és zoológiai referens 2011. december.
Tartalomjegyzék
A kutatás előzményeinek, körülményeinek és jellegének vázlata
3
Bevezető áttekintés
5
Éghajlati, víztani, talajtani adottságok
6
Településtörténeti áttekintés
8
Balaton kialakulás fázisainak ábrája
10
A halastó történelme
12
A természeti és természetességi állapot változásai
13
Növényzet általános jellemzése
14
Növénytársulások a vizsgálati területen
15
Állatvilág, a víz állatvilága (férgek, puhatestűek, halak, kétéltűek, hüllők) 18 Madarak (élőhely, fészkelő fajok, megfigyelt fajok)
22
A veréb is madár
31
Emlősök
31
Összefoglalás
33
A kutatás előzményeinek, körülményeinek és jellegének vázlata 2009.őszén Balatonföldvár Város akkori polgármestere,Bezeréti Katalin felvette a kapcsolatot a Balaton –felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság akkori vezetőjével, Balogh Lászlóval. A kapcsolatfelvétel célja az volt, hogy abban az időszakban zajló Balatoni Halászati Zrt. megszűnése vagy átalakulása kapcsán - egy a Leader program keretében benyújtandó pályázat megnyerése után finanszírozható kutatás esetén -a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság elvégezze a működési területén lévő balatonföldvári halastó természeti értékeinek alapkutatását, felleltározását. A pályázat eredményhirdetésére 2010.októberében került sor. A kutatási munkák elvégzésére kötött szerződést a két fél. Balatonföldvár város megválasztott polgármestere, Holovits Huba megbízta a szerződésben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságot a jelen kutatási összefoglaló tanulmány megírásához szükséges terepi vizsgálatok elvégzésével. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait, Kenéz István természetvédelmi területőrt és Szinai Pétert, az Igazgatóság ökológiai és zoológiai szakreferensét bízta meg a kutatási munkával kapcsolatos feladatok megtervezésével és elvégzésével, valamint a jelen összefoglaló kutatási tanulmány megírásával.A jelentésben 2010. novemberétől 2011. november végéig terjedő időszakban folytatott terepi adatgyűjtéseinkből származó adatainkat összegezzük. Az Igazgatóság rendelkezik korábbi időszakból származó adatokkal is, de azokat a kutatási összefoglalóban nem vesszük figyelembe. A terepi munkával eltöltött idő összegzése: Év /hónap 2010 / november
Alkalom száma
Eltöltött óra össz
2
4
Tevékenység jellege Megfigyelések, számolások
2010 / december
4
8
Megfigyelések, számolások
2011 / január
4
2fő x10
Megfigyelések, számolások, bejárás
2011 / február
2
2főx 6
Megfigyelések, számolások, bejárás
2011 / március
4
12
Megfigyelések, számolások, bejárás
2011 / április
2
6
Megfigyelések, számolások, bejárás
2011 / május
2
24
Megfigyelések, számolások, bejárás, csapdázás
2011 / június
2
50
Megfigyelések, számolások, bejárás, csapdázás
2011 / július
2
6
Megfigyelés, bejárás
2011 / augusztus
1
36
Megfigyelés, bejárás, csapdázás
2011 / szeptember
1
36
Megfigyelés, bejárás, csapdázás
2011 / október
2
6
Megfigyelések, számolások, bejárás
2011 / november
3
6
Megfigyelések, számolások
ÖSSZESÍTVE
31 alkalom
322 óra
A terepi munka szempontjából a kutatás éve rendkívüli adottságokat hozott, jelen kutatás vizsgálati időszaka 2010. november-decemberében kezdődött. A 2010. év bővelkedett csapadékban, ami olyan sok volt, hogy a halastavat nem lehetett leengedni és lehalászni a Balaton rendkívül magas vízállása miatt. A tó egész télen magas vízszinten állt és e miatt sokkal természetesebb módon nyújtotta az ökológiai szolgáltatásait a madarak és egyéb élőlények számára, mint leeresztett, hal- és vízmentes éveiben. Így, mintegy természetesen működő vízfelület egész éves periódusát tudtuk megfigyelni. Más szempontok szerint azonban nem voltunk ilyen szerencsések, mert a kisemlős fauna felmérésére tett minden csapdázási kísérletünk kudarcot vallott. Erre lehet magyarázat az, hogy mi nem végeztük elég szakszerűen a munkát, de úgy véljük, hogy ennél fontosabb
tényezőként játszottak szerepet azok a tényezők, amelyeket a település közelségéből fakadó predációs nyomás, és főként a tó körül zajló felújítási munkák zavaró hatása jelentett. Ezekre semmiféle befolyásolási lehetőséggel nem bírtunk, így a kisemlős fauna létére csak egy megtalált törpeegér fészek, illetve a téli időszakban látott hóban maradt lábnyomok alapján következtethetünk. A kutatás szempontjából „kegyelmi helyzet” volt, hogy az időjárási viszonyok jóvoltából a rögzített kutatási időszakban 2010-2011. telén egy „igazi” tóként való működése közben tudtunk pillanatfelvételekként benyomásokat szerezni a földvári tóról. A vizsgálatok azt mutatják, hogy milyen lehetne, és mi lehetne a szerepe ennek– és a többi – hasonló jelleggel bíró kis tónak, halastórendszereknek a Balaton körül. 2011. november elején két „szezonnyi” vízborítás után lehalászták a tavat. Ezért a vizét leeresztették, leszivattyúzták, a meder jelenleg szárazon áll. A lehalászás utáni szokásos halgazdálkodási eljárásokat elvégezték. A fertőtlenítést követően ismét megkezdődik majd a feltöltése is, tavaszra már ismét tó lesz. A kutatás során gyűjtött adatokat táblázatos formába rendezve, az összefoglaló mellékleteként adjuk meg. A szárazföldi és vízterületi adatgyűjtéshez használt térinformatikai eszközünk Garmin 60 típusú kézi GPS készülék. A térinformatikai adatokat EOV koordináták formájában gyűjtöttük és archiváltuk. A térinformatikai adat kifejezés csupán két dimenzióra vonatkozik, mert a látott pl. madárfajok repülési magasságának becsült értékeinek nem tulajdonítottunk jelen vizsgálatban fontosságot, csak úgy, mint annak sem, hogy a partról megfigyelt változó térbeli mozgást pontszerűen vetítsük le a tó egy adott pontjára. Mivel az észlelések a tó légterében történtek, ezért minden esetben a tó közép koordinátájával rögzítettük. A dolgozatban felhasznált fotók egy része az őrszolgálati Panasonic TZ5 típusú digitális fényképezőgéppel készült. A mellékletként átadott fotógyűjteményben kollégánk, Vers József szíves engedélyével néhány fajról készített fotóját használjuk. A csapdázás elvégzésére üveg csúszóajtós, élve fogó kisemlős csapdákat használtunk oly módon összeállított csalétekkombinációval, hogy az a rágcsáló és rovarevő vagy akár ragadozó fajok számára is maximum négy órás fogságban való túlélést biztosítson. A nappali csapdaellenőrzést két óránként, az éjszakai ellenőrzéseket négy óránként végeztük. Természetesen minden alkalommal, amikor a területen egyedül vagy ketten vizsgálódtunk, a szem elé került fajok, a megfigyelt élőhelyek vagy aszpektusok jellemzőit számba vettük és kutatási adattáblában rögzítve átadjuk jelen dolgozat részeként.
Bevezető áttekintés A Somogyi dombság külső Somogynak nevezett sajátos földrajzi jellegeket mutató tája, amely voltaképpen a Balaton északi partján kialakult hegyvidéknek szerves folytatása. A területen húzódó alacsony széles hegyhátak és a közéjük ékelődő észak-déli irányú meridionális völgyek erre utalnak. A táj alapja a lösztáblákon a felszínképző erők hatására formálódott változatos felszín. A lösszel borított felszín alatt az egykor változó vastagságban lerakódott Pannon tóban keletkezett agyag és homok üledéke található. A pannóniai rétegek a lejtők alján néhol nagy vastagságban találhatók meg. A völgyek talpi területein tőzeges foltok, lápi eredetű agyag és lápi mész is előfordul. Az egykori Pannon tavi üledékek tették vízzáróvá, a ma ismert Balaton süllyedéssel keletkezett medencéit is. A Balatonföldvártól Andocsig mintegy harminc kilométer hosszúságban és öt – hat kilométer szélességben húzódó lösz alapú hegyhát vonulatában Kőröshegytől Kapoly pusztáig húzódó, és ott a Kis Koppány vízfolyás keresztvölgyébe torkolló árkos süllyedékben kialakult a mai kőröshegyi Séd völgye, ami a kistáj arculatának egyik fő formáló eleme. Éghajlati, víztani, földtani áttekintés Éghajlati adottságok A térség éghajlati adatai a közeli siófoki meteorológiai obszervatórium adataiból ismerhetők. A terület a Somogyi parti sík kistájhoz tartozik, mérsékelten meleg éghajlatú, illetve a mérsékelten száraz és a mérsékelten nedves típus határterületéhez tartozik. A kistáj területén az évi csapadék 650 és 680 mm közötti mennyiségben hullik. Balatonföldvár térségében az évi középhőmérséklet 10,4 °C körül alakul, nem tér el jelentősen a környező kistáj középhőmérsékletétől, és így ezek az értékek jellemzőek a halastó közvetlen környékére is. Az évi hőmérsékletre viszonylagos kiegyenlítettség jellemző, ami a beépítettség, a Balaton pufferoló hatása következtében alakul. Az uralkodó szélirány Észak-északnyugati, átlagosan 3-4 m/s. A hidegfrontok, zivatarok általában hirtelen szélrohamokkal járnak, ezek hatását a, belső területekre jelentősen lecsökkenti a település telepített fás növényzete.
Vízrajzi és talajtani adottságok
A Balaton déli parti sávjában a felszíni vízfolyások ritkák, vízhozamuk csekély, vízjárásuk pedig egyenetlen. A csekély vízhozamú és vízmélységű rövid lefutású patakok a Balatonba szállítói a meridionális völgyek vízgyűjtő oldalairól összefolyó vizeknek. A talajvíz szintjének átlagos mélysége Balatonföldvár térségében a domborzattól függően 140 m között található, a Balatonhoz közelebbi területeken magasabb. A mennyisége, hozama kicsi, mivel a felszín alatti vizek a laza szerkezetű talajokon keresztül a Balatonba szivárognak, illetve az egykor vízjárta területek lecsapolására létrehozott árokhálózattal mesterséges szinttartás működik. A berkekben a talajvíz magas lenne, de a korábbi korok lecsapoló munkálatai a vízrendezések, a befogadó tó vízszintjének csökkentése a talajvízszint csökkenésével járt. A talajféleségek tekintetében a víz hatására kialakult talajok jellemzőek. A legnagyobb szerepet a víz a láptalajok képződésében játszotta. A Balaton környékén úgynevezett síkláptalajok képződtek az egykor víz borította terület vízi- mocsári növényzetének elhalt maradványaiból. A vízborítás miatt sok esetben a bomlási folyamatok nem vagy csak tökéletlenül zajlottak, így az egykor alámerült szerves anyag, helyenként eltérő mértékben keveredik iszappal, csiga- és kagylómaradványokkal, néhány deciméternyi vastag rétegtől akár több méteres vastagságig. Így jöttek létre a kotu, a láp-tőzeges talajok. Ezek a kotuslápos talajok leginkább az egykori berki területekre jellemzőek Ezeket a korábbi korokban már vagy lecsapolták és művelésbe vonták, vagy a legutóbbi évtizedekben telkesítették. Amit ismét a víz foglalhat el, az már az ember által céllal létrehozott tómedrekben hullámzik. Településtörténeti áttekintés Balatonföldvár területén az emberi jelenlét nyomai napjainkban az új kőkorig ismertek. A XIX. században a neolitikus korból és a késői rézkorból származó az úgynevezett „péceli kultúrára” utaló leleteket fedeztek fel. A Gönnye tetőn – ami földtani szempontból a Balatonföldvár – Andocsi hegyhát Balaton medencéjébe szakadó magas partja – vaskori leletek kerültek elő valamint a település névadó nevezetessége, a kelták által alapított földvár maradványai találhatók a magas parton.
Magyarország második katonai felmérése (1806 -1869) a térségről készült részletének georeferált térképe.
(Forrás: Arcanum Kiadó)
A mai település helyén - a térkép bal alsó sarkában - ábrázolja a térkép a „Földvár csárda” felirattal megjelölt helyet, ami helyileg, nagyjából a mai motorkerékpár szalon környékével azonosítható. A mai fogalmaink szerinti Balaton tó mintegy 30000 -7000 évvel napjaink előtt keletezett, fejlődéstörténete során kiterjedése, vízmélysége - olykor a teljes kiszáradásig - sokszor változott. A mai Balatonföldvár település csak úgy, mint az ősének tekinthető egykori üdülőtelep – amint ez a Balaton kialakulás-történeti ábrán megfigyelhető - a tó egykori medrében található területen jött létre A Balaton medréről a mai kőröshegyi-Séd egykori „tölcsértorkolatának” természetes leválasztását voltaképpen a déli parton a széljárás és a vízmozgás hatására a tómederből kisodródott tavi homokból egymásra rétegződve gátat alkotó homokturzások sora végezte el, de a természetes folyamatokat saját céljaira felhasználó emberi beavatkozások tették visszafordíthatatlanul szárazulattá a mai település területének alapjául szolgáló egykori térszínt.
A Balaton kialakulási fázisai. ( Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet)
A XIX. század második felében elkezdett és a XX. század elején történt nagy léptékű emberi beavatkozások teljesen átalakították az addigi tájszerkezetet. A déli parti vasútvonal pályatestének létrehozása, majd a téli jég és a víz általi elhabolás elleni védelmének biztosítása miatt kiépített nagymértékű mederbetöltések, illetve a Sió zsilip kiépítése nyomán a tó vízszintjének két méteres csökkentésével létrejött a mai település vizenyős, lápos helyén a mezőgazdasági művelésre alkalmas és egyben értékessé vált szárazulat. Az idők során a Balaton homokturzásai és az emberi tájalakító tevékenység általi feltöltések leválasztották az elmocsarasodott, lápok által borított területeket, és a sekély vizű eutróf tavak természetes szukcessziójával együtt létrejött a mai táj. A gróf Széchenyi család birtokaként előbb pusztaként mezőgazdasági művelés, majd a XIX. század végén üdülőteleppé történő fejlesztési szándék mentén való átalakítások az ezzel járó tereprendezési, parcellázási, parkosítási és építési munkák nyomán jött létre először a Földvár puszta nevű határrész, majd ebből „fejlesztették” idegenforgalmi célzattal Balaton-Földvár fürdőtelepet.... Egykori tulajdonosai eredendően üdülőhely kialakítását tűzték céljukul. Az üdülőtelep kezdeti korszakában a célkitűzés és a kor igényei nem igazán találkoztak. Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok c. könyvében gyermekkoráról így emlékezik: ”...öntudatra ébredésem első évei bizony már a balatonföldvári panaszok jegyében teltek.” ... emlékszem, ilyenféle megjegyzésekre: - Tönkre tesz bennünket Balatonföldvár! A szállodák konganak az ürességtől, kihalt a strand is, nem megy oda az ördög se! Gyakran hallottam emlegetni a magyar publikum kétségbeejtő sznobságát is. Hogy inkább költi a pénzét harmadrendű dalmát vagy olasz fürdőhelyen, mint sokkal közelebb eső, olcsó, és állítólag különb Balaton-parton! Csakis azért, hogy hazaérve „külföldi” nyaralással dicsekedhessen...” Mások egyéb okok miatt kedvelték, vagy nem kedvelték meg az üdülő települést. Németh László A sajkódi esték című esszékötetében ezt írja: „ Földvárt azonban nem csak én, a család sem tudja megszeretni: túl vastagon van rákenve a „nemzet krémje”. A napjainkban ismert település arculatának alapjait a ma már rekonstruálhatatlan tereprendezések rakták le, ezek hatására azonban az egykor vélhetően igen gazdag természetes növény- és állatvilág egyszer s mindenkorra eltűnt.
A halastó történelme A Balatonföldvári halastó létrejöttét a Pusztaszemesnél eredő mintegy 35 km2 kiterjedésű vízgyűjtő területtel rendelkező, egykor a mai vízmű környékén a magas Balaton vízállások idejében még „tölcsértorkolattal a tóba csatlakozó, - a korábbi században Malom árok néven említett- kőröshegyi-Séd vízfolyás vizének az összegyűjtése tette lehetővé. A kőröshegyi rét mély fekvésű vizenyős északi végének lefűződését a tóról első természetes lépésként maga a Balaton tette a turzássáv évszázadokon át tartó folyamatos építésével. A medertől történő végleges leválasztást a vasútvonal építése során a sínpálya-töltés megépítésével járó vízrendezés végezte el. A vasúti töltés alapozása és a töltés védelmére elvégzett feltöltések, illetve a Sió zsilip megépítésével a vízszint jelentős süllyesztése miatt a Balatont körbevevő egykori lápos - mocsaras rétek, berkek sora nagyobbrészt szárazulattá vált. A Balaton mederhez legközelebb eső területek vizenyős, vízborított volta többé kevésbé állandó maradt. Cholnoky Jenő Balaton című könyvében arról ír, hogy 1893. évi ott tartózkodása idején a régi csárdában történt megszállása során tapasztalta, hogy a csárdát körülvevő nádasokból farkasok üvöltése hallatszott. Ekkoriban fogalmazódott meg a fürdő- üdülőtelep létrehozási szándéka. A nagy feltöltésekkel, tereprendezési munkálatokkal járó tevékenységhez felhasznált talaj kitermelése és akár az eredeti terepadottságok felhasználása arra vezethetett, hogy a mély fekvésű területeken kialakulhatott vagy fennmaradhatott a mocsaras, vagy tó-szerű állandó vízborítás. Bodó Iván a Balatonföldvári helytörténeti kiadványban a halastó történetéről írott tanulmányában számba veszi a területről rendelkezésre álló ismeretek és írásos emlékek alapján a tó létesülésének körülményeit. A halastó építésére vonatkozó első engedélyeket 1927-ben kérték meg. Az építés üteméről nem maradtak fenn dokumentációk, de a tavi haltermelés kezdeteire az 1930-as évek óta találhatók emlékek. A halastó kialakításához és megépítéséhez valószínűleg fontos motívumként járulhatott az üdülőtelep 1904-ben megkezdett teljes körű szennyvízhálózatának kiépítése. A szennyvíz csatornázásos gyűjtése során
a
maga
korában
magas
színvonalon
működő,
korszerű
szennyvízkezelési
technológiával, a biológia és kiöntözéses elemekből ötvözött eljárással, az erre létesített tisztítótelepen kezelték a szennyvizet. Az egykori tisztító mű, illetve a tisztított szennyvíz kibocsátásának helye a mai tó partja mentén épült ki. A halas tavi hasznosítás lehetősége az akkori elgondolások szerint kínálta magát. A vélhetően még kedvező adottságaiban meglévő mocsaras - lápos területen, a terepadottságokat felhasználva a medret célirányosan mélyítve
egyenes partvonalakkal határolt, szabálytalan, nagyjából nyolcszögletű medret kiásva alakították ki az 1927-ben kezdődött munkák során a halastó medrét. A tógazdasági haltermeléshez a tisztított szennyvízből is vízutánpótlást nyerve üzemelő tó minden bizonnyal a Fürdőtelep ellátása céljából működtetett mintagazdaság ágazataként üzemelt.
Természeti és természetességi állapot változásairól általában A mai település elődjének tekinthető üdülőtelep létrejöttével a „természetességről” természeteshez közeli állapotról, a parti nádasok, a halastó és a kőröshegyi rétek határterületén még fellelhető apró foltokkal kapcsolatban beszélhetünk. A parti zónán kívül az egykori természetes növénytakaróra emlékeztető maradvány foltot a halastó déli végénél, a tápláló vízfolyás – egyébként teljesen csatornaszerűvé szabályozott és vízszintsüllyesztési céllal lemélyített - medrének torkolata környékén találunk. Ezen a néhány hektárnyi területen a telepítésből származó puhafa ligetek, a bokorfüzes foltok, a magaskórós, a nádas és gyékényes növényzettel borított területrészek váltakoznak, illetve ezeknek
az
elemeknek
a
különböző
arányokban
előforduló
társulásai
adják
a
természetességhez közeli élőhely érzetét. A balatonföldvári halastó napjainkban északi és nyugati oldalról teljesen, keleti oldaláról mintegy feléig körbeépült. A mintegy 2500m hosszú partvonalából 1600m hosszúságú partvonalat vagy közvetlenül lakótelkek, illetve utak határolnak. A tó közvetlen környékén kizárólagossággal az emberi jelenlét számára elvárt állapotok valósultak meg napjainkra. A település tó környéki részének zömmel családi házas beépítése, a háziállatok, a kijáró- és a természetesség jellegét mutató területre bejáró - kutyák és főként macskák sokasága, a kertvégek közelsége, a kerítések, mind súlyosan csökkentik a természetes hatások érvényesülésének lehetőségeit. Befolyásolják, főként veszélyeztetik a még meglévő természetes elemeket, elsősorban az állatokat, de a növényeket is. A Balatonföldvár Településtörténeti írások, visszaemlékezések című kiadvány 310. oldalán Bodó Iván halászati szakmérnök - a halastó történetének legjobb ismerője - nagyon gondosan összefoglalja a területtel együtt élő szakemberként az általa megtapasztaltakat. „ Kevés város van abban a helyzetben, hogy területén - a szívében - egy a földvári halastóhoz hasonló vizes élőhely található. A „vizes élőhely” elnevezés esetünkben azért helytálló, mivel a városban, „a házak között” olyan élőlény-társulásoknak kínál életfeltételeket, amelyek táplálkozása, élőhelye szigorúan a vízhez kötött. Sem ornitológiai sem zoológiai teljességre nem törekszem, amikor megemlítek néhány madár- és emlősfajt, amelyekkel szakmám során találkozom a földvári
halastónál. Így jégmadár, nádirigó, szárcsa, szürkegém, vörösgém rétisas...vízicickány, pézsmapocok, vidra! „ A kutatásunk során kiderült, hogy az általa megfigyelt fajok napjainkban is csaknem mind előfordulnak még a területen. Növényzet A növényzetről általában A zömében Kőrőshegy községhatárában elterülő és a tómederhez átmeneti zónákon kapcsolódó Hosszúrét nevű területrész északi végén a lecsapoló csatornarendszerek és a tómeder kiásásával teljesen felszámolt egykori növényzete napjainkban a használat módja tekintetében a gyomosodó, félintenzív - takarmánytermelő nedves kaszálórétek jellemző növényeiből áll. A tó szegélyének természeteshez hasonló elemeket mutató külső sávját is több részre osztotta az emberi tevékenység. A Dél-keleti oldalnál fellelhető háromszög alakú mintegy hét hektár területű fűz és nyárfákból álló, az egykori földutak nyomvonalát és a halastó határát jelző fasorok által kijelölt területen és a tó déli peremén vízparti magaskórós és közte szálasan megjelenő nád elemekből álló, részben rendszeresen kaszált rész található. Ezen a területen elszórtan fás szárú vegetáció is található,amit a rekettyefűz (Salix cinerea), valamint törékeny fűz(Salix fragilis) bokros jellegű egyedei képeznek. A tómeder egyenes partvonalai mentén telepített határoló fasorok ma megfigyelhető állományát a fehér fűz (Salix alba) vegyes korú példányai és ugyancsak széles korsávú magasabb lombkoronaszintet képező fehérnyár (Populus tremula) és kanadai nyár (vagy esetleges hybridje) példányai alkotják. A megtalálható faállomány határoló szélvédő és árnyékoló céllal történt egykori telepítésére utal, hogy a fás növényzettel borított terület szélessége egyenletes, mindenütt 40 m körüli. Főként az idős, böhöncösödött vagy összeroskadó egyedek egységesnek tűnő kora is arra utal, hogy a tó építésekor telepítették a fűz és nyárfákat. Az idős faállomány ma néhol ”őserdei” hangulatot kelt a rá felkapaszkodó erdei iszalag (Clematis vitalba) tömegeit hordozva. Sajnos a területre betaláltak a szemetelők. A mai „mikrodomborzati” elemeket főként az évekkel korábban leborított, mára már pionírnövényzettel, szántóföldi gyomfélékkel és parlagfűvel (Ambrosia artemisiifolia) fedett sittkupacok adják. Ugyanezt a képet mutatja a Dél-nyugati oldalon található, ma már nem üzemelő szennyvíztisztító telep és vele az a mederhatár mentén elterülő szárazulati rész, amely a korábbi évtizedek során hivatalosan is települési hulladéklerakóként működött.
A szemétlerakás napjainkban is problémát okoz. Sajnos vannak, akik nem felejtik, hogy ott volt a lerakó - és a szokás nagy úr mint tudjuk - ,ezért továbbra is erre a célra használják a területet, és a kerítést lebontva is bejuttatják a kommunális és egyéb hulladékot. A volt lerakó felszíni rekultivációját ugyan elvégezték néhány éve, de a lerakott szemét földdel történő letakarásán és a gyenge eredményű gyepesítésen ez nem lépett túl. Ennek következtében a gyomosodás ezen a jelentős területen is súlyos. Az előforduló, közegészségügyi problémát is okozó gyomfajok irtását a tulajdonosnak kell elvégeztetnie
Friss szemétkupacok a régi lerakón 2011. 04. Növénytársulások a vizsgálattal érintett területen Szárazulat növényzete Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Á-NER2007 Kód: OB (Natura 2000 D5 - D6) A sédbúzás vagy kékperjés mocsárrétek kiszárítása utáni jelentős emberi beavatkozások a legeltetés, felülvetés, kaszálás hatásaira jöttek létre. Szálanként nád (Phragmites australis) előfordulás mellett, magas aranyvesszővel (Solidago gigantea) erősen fertőzött gyepek. A halastótól déli irányban a réti területek felé tartó terület átmeneti növényzete Jellemző fajok: magas aranyvessző (Solidago gigantea); gyepes sédbúza (Descampsia cespitosa); tarackos tippan (Agrostis stolonifera); csomós ebír (Dactylus glomerata)
Nem zsombékoló magassásrétek Á-NÉR2007 Kód: B5 A nádassal együtt előforduló élőhely típus állományainak többsége nádassal vegyesen mozaikosan található. A tó partvonala mentén gyékényesek, nádasok után következő, az egykori mocsarak feltöltődésével vagy vízapasztásával az esetenkénti elöntések hatására másodlagosan létrejövő kissé magasabb térszínek és az időszakosan vízállásos helyek meghatározó eleme. Előforduló társulás mocsári sásos (Caricetum acutiformis). Jellemző fajai: mocsári sás (Carex acutiformis), réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lisimachia vulgaris) Nemesnyáras fasorok, ültetvények Á-NÉR2007 Kód: S2 A tómeder körül feltehetően az építéssel azonos időszakban létesített szélvédő és árnyékadó funkcióval ritkásan ültetett vagy kiritkult. Mára böhöncös öreg fákból, fiatalabb újulati egyedekből, valamint cserjeszintben megjelenő fás szárú fajokból áll. Aljnövényzete foltokban solidagos, illetve egyéb gyomtársulások. A gyomosodás főként azért jelenhetett meg, mert az illegális szemétlerakás terepe. A szemétkupacokon sok a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) is. Jellemző fajok: kanadai nyár (Populus x euramericana); fehérnyár (Populus tremula); rekettyefűz (Salix cinerea); törékeny fűz (Salix fragilis); fehér fűz (Salix alba); erdei iszalag (Clematis vitalba); vadrózsa (Rosa canina); fekete bodza (Sambucus nigra); kökény (Prunus spinosa); fekete üröm (Artemisia vulgaris); mezei aszat (Cirsium arvense); csomós ebír (Dactylus glomerata); ; parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) Lágyszárú özönfajok állományai: Á-NÉR2007 Kód: OD Magas aranyvessző (Solidago gigantea) vagy kanadai aranyvesszővel (Solidago canadiensis) keveredő szálfüvek és nád kevert állománya által alkotott zárt növényállományok. A fajösszetételre a nedves kaszálókra jellemző magas szálfüvek természetest meghaladó állományarányából és a fajszegénységből következtetve a jelek megtörtént felülvetésre utalnak. Az egykor gyakori, vélhetően uralkodó fajként jelenlévő nád (Phragmites australis) foltokban még évről évre kibújik és lekaszálásra, felbálázásra kerül. Ennek a területnek a vízháztartását a patakmeder szélesítése- mélyítése révén elkövetett „szabályozás” és az egyidejűleg kialakított lecsapoló árokrendszer teljesen megváltoztatták. Az ember a saját haszonvétele és kényelmi céljaira alakította át a területet.
A vízborított területek növényzete Szegélynövényzet Nem tőzegképző nádasok Á-NER2007 Kód: B1a A halastó medrében a legnagyobb kiterjedésű meghatározóan a nem vízborított felszínt adó társulás, amely nád (Phragmites australis) elegyalkotó széleslevelű gyékény (Typha latifolia) állományába megy át. Egy kisebb folton mozaikolva fordul elő zsombéksással (Carex elata). Nagyon fajszegény, más növényelemek szálanként fordulnak elő benne. Mélyebb állandó vízborított szegélyterületeken széleslevelű gyékény (Typha latifolia) monodominánssá válik. Előforduló társulás Nádas (Phragmitetum communis). Jellemző fajok: nád (Phragmites australis), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), zsombéksás (Carex elata). A tómeder szegélyét az ásott meder meredek rézsűjének kialakításán túl a növényzet változása is jól jelzi. A rézsün megfigyelhető 0,7 - 1,0 m szintkülönbség a part felső síkja és a meder között éles határt képez. A tómeder területén belülre érve a meder rézsű élétől elmaradnak a fás szárúak. A befolyó környékét valamint a meder permrészeit a nád (Phragmites australis) övezi, amely a befolyó környékén zsombéksással (Carex elata) kevert állománya található mintegy 400600m2 kiterjedésben. A szórványos előfordulásból besűrűsödő állományúvá sűrűsödött nád (Phragmites australis) állománya átvált a vízoldali területeken változó szélességben megjelenve széleslevelű gyékény (Typha latifolia) növényállományba. A mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) ugyan nem védett növény, de szépsége fontos látványelem és rovarfajok tápnövényeként is jelentős. Ez a növény a mederszegély a gátak illetve csatornák partján valamint az övárok mentén is előfordult. A 2011.év nyár végén elkezdett rekonstrukciós munkák nyomán vélhetően több helyről eltűnhetett.
Tó vízi növényzete Hínárnövényzet Á-NÉR2007 Kód: A1 6. altípusába sorolható. békalencsés - tócsagazos hínár lebegő-társulás. Ennek a társulásnak a természetessége igen alacsony. A társulás faji összetétele és az állomány sűrűsége a borítottsági helyzet, évről évre változhat. A társulásra jellemző fajok találhatók meg benne, úgymint az apró békalencse (Lemna minor), a sima tócsagaz hínár
(Ceratophyllum submersum), és az érdes tócsagaz hínár (Ceratophyllum demersum) állománya nőtt jelentősre, de megfigyelhető volt a kis tüskéshínár (Najas minor) valamint a nagy tüskéshínár (Najas marina) is. Szálanként illetve kis foltokban a közönséges rence (Urticularia vulgaris) is látható volt. Miután a tó hasznosítási módja halastó, a medencéjében megjelenő vízi növényzet jellegét alapvető módon meghatározza, hogy a medencében milyen faj és korösszetételű a behelyezett halak állománya. Az utóbbi években fiatal halakkal volt telepítve (nevelő tóként használták). A halaknak ez a korcsoportja nem mozgatja át olyan intenzív mértékben az iszapot a táplálkozása során, mint a nagyobb példányokból álló állományok, ezért a makrovegetációs elemek erősen felszaporodtak. A tóban a vizsgálati időszak során fellelhető vegetáció a békalencsés – tócsagazos, hínár lebegő-társulásra jellemző fajok találhatók meg benne. A halászati szempontból kedvezőtlen tömegű hínárnövényzet visszaszorítására hínárkaszáló gépet alkalmaztak 2011. .nyárutóján – kora őszén. A kaszálás nem mutatott átütő eredményt, bár a társulást alkotók közül néhány rosszul tűri a kaszálást. Az eredményességet a következő vegetációs periódusban lehetne megállapítani. A halastó tulajdonosa a Balatoni Halászati Nonprofit ZRt. tervei szerint a következő egy - két évben biológiai módszerrel próbálják alacsonyabb állományúra szorítani a hínárvegetációt. Terveik szerint kifejlett amúr (Clenopharyngodon idella) állomány betelepítésével halasítanak a következő évben. Ennek az egyébként idegenhonos fajnak a táplálkozási sajátosságait felhasználva tervezik csökkenteni a tóban felszaporodott hínárok állományát. A tómeder alján meglehetős vastagságban lerakódott iszapban lévő, az évtizedek során felhalmozódott tápanyagok illetve a vízgyűjtőn folytatott mezőgazdálkodás növényi tápanyag kijuttatási gyakorlatát, főleg a szakszerűség függvényében vizsgálva, joggal feltételezhető, hogy a jelenlegi makrovegetáció visszaszorításának sikerét követően az algafajok elszaporodásának fognak kedvezni a körülmények. A tó vízi növényzetének természetessége igen alacsony szintű. A fokozott és elsősorban a haltermelési célok irányában ható emberi beavatkozások folyamatos fenntartása nélkül rövid időn belül újra létrejöhetne az a mocsaras - lápos vízborított terület, amelynek felhasználásával az 1927-től elkezdett többhasznú - ma komplexnek neveznénk - hasznosítás előtt a tó területére jellemző lehetett.
Állatvilág A XIX.század első felének viszonyaira az első és második katonai felmérések alkalmából felvett térképi adatok alapján viszonylag jól lehet következtetni. A már említett Cholnoky Jenő Balaton című könyvében leírt 1893. évi ott tartózkodása idején tapasztalt élménye, melyben leírja, hogy a régi csárdában történt megszállása idején a közeli nádasból farkasok üvöltése hallatszott, arra enged következtetni, hogy a ragadozók akkoriban akár állandóan is, de ha csak ideiglenesen is jelen lehettek a mai település egykori helyén. A farkasok jelenléte arra is enged következtetni, hogy a ragadozók számára megfelelő számban és méretben alkalmas zsákmányállatok sem hiányozhattak a környékről. Természetesen az ember környezetében megjelenő háziállatok alkalmas zsákmányt jelenthettek a nagyragadozók számára. Az írás azonban azt sugallja, hogy a farkasok számára ott és akkor nem az ott élő kis lélekszámú embercsoport háziállatai voltak a zsákmányállatok, erről a csárda bérlője adott felvilágosítást az írónak. A Fürdőtelep létrehozásával azonban felszámolódtak ezek a környezeti viszonyok, amelyek a napjainkban
talán
leginkább
a
Kis-
Balatonnál
még
megfigyelhető
viszonyokra
emlékeztethetnek. Az egykori emberi beavatkozás a valaha volt nádas- fűzes-bokorerdős, ember által alig járható vadon megszüntetésével kiszorította az állatvilág érzékenyebb csoportjainak képviselőit a térségből. A kevésbé érzékeny fajok, a rovarok, a halak, a kétéltűek, hüllők képviselői azonban továbbra is megmaradtak az átalakuló területeken. Ezekhez a taxonokhoz tartozó fajok számára akár még a természetes környezetinél kedvezőbb életkörülmények is kialakulhattak az emberi beavatkozás nyomán létrejött új környezetben. Például
hüllők
szaporodási
helyszíneinek
nagyságrendje
vélhetően
jelentősen
megemelkedhetett a feltöltött területek növekedésével, de ezek a változások mára már nem nyomon követhetőek. A fajok populációiról azok méreteiről egyedszámok változásairól nem tudunk. A jelenleg megtapasztalható állapotokra már meglehetős fajszegénység jellemző és az egyedszámok sem közelítik a valódi természeti területeken megtapasztalhatókat. A víz állatvilága A víz gerinctelen állatvilága az iszapban, a vízben és a vízi növényzet sűrűjében élő férgek, ízeltlábúak és puhatestűek képviselőiből áll. Az ezek közé tartozó fajok a kutatás során a legkevésbé vizsgált élőlénycsoportjai a tavi életközösségnek. A halastó vizében a természetes állománysűrűséget
messze meghaladó állományban találhatók
a
mesterségesen is
takarmányozott fogyasztó szervezetek, a halak, amelyek jelenlétében nem tudtuk megfigyelni az alsóbbrendű szervezetek képviselőit. Amit viszonylag egyszerű eszközökkel sikerült
gyűjteni vagy közvetlenül megfigyelni a vizsgálataink során, csak azoknak a fajoknak a képviselőiről tudunk beszámolni ebben a dolgozatban. De vélhető, hogy egy ezekre a taxonokra vonatkozó célirányos vizsgálattal több faj előfordulását is igazolni lehetne.
A rovarok A rovarok közül a partszegély közeli növényzet alatti sekély vizekben előfordulnak a magas szerves anyag tartalmat jelző herelegyek (Eristalis nemorum; E.tenax) lárvái, ugyancsak itt láthatók árvaszúnyog(Chronomidaesp.) lárvák is. Az aljzat közelében és a víz felett is láttunk szitakötő lárvákat illetve kifejlett repülő alakjaikat. Megfigyeltük a közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum) és a laposhasú acsa (Libellula depressa) példányait. A csípőszúnyogok (Culex sp.) is szaporodnak, láthatók voltak hanyattúszó poloskák (Notonecta sp.), molnárpoloskák (Gerris sp.) és parti poloskák (Saldidae sp.) is. Természetesen ezeknek a fajoknak minden példánya táplálékszervezete a halaknak, csakúgy, mint a szitakötőlárváknak vagy a békák különböző fejlődési alakjainak. A férgek és puhatestűek A hínárnövényzet sűrűjében találhatók meg a közönséges vízi csiga (Bithynia tentaculata), a pocsolyacsiga (Radex peregra), a nagy tányércsiga (Planorbarius corneus) és a nagy mocsárcsiga (Limnaea stagnalis) példányai. A tóban és a teleltető tavakban is előfordulnak az iszapos fenéken a nem védett tavikagyló (Anodonta cygnea) nagyméretű példányai. Ezek közül sajnos sok elpusztult a teleltető tavak kotrása során, de vélhetően maradtak még a tóban. Szerepük, táplálkozásuk következtében a víz lebegő plankton produktumának szűrésében van.
A halak A rendes „halastavi” üzemmenet szerint évente, kétévente telepítésre és lehalászásra szánt halállomány része a tavi életközösségnek. Táplálkoznak a tó termelte szerves anyag produktum elemeiből, és maguk a hal példányok is táplálékul szolgálnak a predátoraik széles skálájának. Az egykori mocsári - lápi halfauna képviselőiből (lápi póc; réti csík.) hírmondó sem maradhatott meg a halastó működésének nyolc évtizede után.
A tó vizében a szándékos emberi telepítéssel bekerülő halfajok mellett mindig megjelennek egyéb fajok képviselői is. Ezek a fajok a gébek, küszfélék, ezüstkárászok, törpeharcsák, a vízimadarak és gázlómadarak lábain, tollazatán megtapadva utaznak, még ikraként szállítva települnek be a tóba. Életük a lehalászásig tart, mert vagy a takarmányozásra apró szemű hálóval kiszűrt halak konténerébe kerülnek, vagy a sekély gödrökben, vízben - iszapban vergődve a korábbi betelepítőik a vízi és gázlómadarak zsákmányává válnak, vagy legrosszabb esetben a meszezés után vesztik életüket. A kétéltűek Valamennyi faj egyed és fejlődési alak védett 2000 Ft természetvédelmi értékkel A Balatonföldvári tóban a farkatlan kétéltűek (Ranidae rend) szép számmal élnek különböző fajokhoz tartozó békák. A leggyakrabban hallható és szem elé kerülő egyede a kecskebéka (Pelophylax esculentus), a tavi /kacagó/ béka (Pelophylax ridibundus), és a kis tavi béka (Pelophylax lessonae). A náluk sokkal csendesebb életmódú vöröshasú unka (Bombina bombina); erdei béka (Rana dalmatina); zöld-(Bufo viridis) és barna varangyok (Bufo bufo) és a zöld levelibéka (Hyla arborea) is előfordulnak a tóban. A tó víztestének mélyebb részei mint szaporodó hely - kevéssé alkalmas a békák számára, mivel a lárváik és a fiatal példányok a halállomány és a madarak takarmányozásában jelentős szerepet kapnának. De a körcsatornák és a tó halmentesnek tekinthető sekély vízzel borított részei, mint a parti sávot körítő nádas alatti vízfoltok, ideálisak a békapeték kikeltetésére és a lárvák kifejlődésére. A tóban élő kétéltűek száma több száztól több tízezer példányig terjedő lehet a különböző fejlődési alakok állapotaiban. A farkos kétéltűek képviselőit, a gőtéket nem sikerült megtalálnunk a tóban, ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne élhetnének ott, vagy a be- és kifolyó csatornákban példányai, hiszen a közeli Brettyó csatornáiban sikerült tarajos gőte (Triurus vulgaris) példányokat fogni. A lehalászások során vélhetően a tó kétéltű produktumának nagy része évről évre elpusztul, illetve a vízi és gázlómadarak zsákmányává válik. A hüllők Mocsári teknős (Emys orbicularis) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel Néhány évtizede a Balaton és a partot szegélyező mocsarak gyakori faja volt. Napjainkra élőhelye felaprózódása és a megnövekedett emberi tevékenység következtében előfordulásai egyre ritkábbak. Példányai jelen vannak a tó, a teleltető medencék és a csatornák vizeiben.
Helyi állománya 10 - 20 példány lehet. A nyári kánikula idején elpusztult halak tetemével táplálkoztak csoportosan. A haldarabok kiszakításán fáradoztak ide - oda rángatva a tetemeket.. Szaporodására utaló jeleket nem találtunk, kisméretű fiatal egyedek nem kerültek a szemünk elé, eddig csak nagyobb méretű példányait láttuk. Sajnos a tó környékén a természetes predátorain (gázlómadarak, vidra, görény) túl sok olyan kisebb- nagyobb ragadozó (házimacskák, elkóborolt vagy csatangoló kutyák) vagy mindenevő vaddisznók kóborolnak, amelyek a teknős-fészkeket - ha valahol történik is tojásrakás - még a kelés előtt kifosztják, vagy a kikelt kis teknősök lesznek az áldozataik. A teleltető medencék és csatornák kitisztítása során láttunk kivándorló példányokat az övcsatorna felé igyekezni. Sajnos kicsi a valószínűsége annak, hogy az övcsatornáról visszavándorlás történt volna a telelésre kedvező helyszínt biztosító iszap kikotrása után. Vízi sikló (Natrix natrix) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Egyedei gyakran megfigyelhetők a tó vizében. A 25- 30 cm hosszú egyedek nagyobb számban is láthatóak voltak a nyár folyamán, és a nagyobb, mintegy méternyi hosszú példányainak jelenléte arra enged következtetni, hogy szaporodik a faj a tó környékén. A faj környezettel szemben támasztott igényeinek a tó és a körülötte lévő szárazulati területek nagyon alkalmas életfeltételeket biztosítanak. Táplálkozásukkal a tavi hal állományában nem tesznek kárt, a tó vizében inkább a békák állományát apasztják Kockás sikló (Natrix tesselata) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A tónak gyakori lakója. A vízisiklónál kisebb méretei ellenére gyakrabban voltak láthatók a vízben úszó példányaik több tízes, akár százas állományban is lehetnek jelen a területen. 20 cm -től 80 cm hosszúságú példányokat egyaránt láttunk, még a sötét színváltozatú példánya (melanisztikus változat) is előfordul. Ennek a siklófajnak a szaporodása is valószínűsíthető a tó környékén található komposztálódó szerves anyagban. Táplálékbázisát ugyancsak elsősorban az ízeltlábúak és a kétéltűek jelenthetik a tóban, bár a természetes úton betelepült apróbb halakat is zsákmányolhatja. A nagyobb méretű termelt halakra nem jelentett veszélyt a vizsgálati időszakban. A madarak A madarak élőhelyéről és szerepéről általában A földvári tó, mint vízimadár élőhely sokrétű szerepet tölt be a megfigyelhető madárfajok életében, s egyben szaporodó, táplálkozó, vonulási pihenőhely funkciókat is betölt a természetes változások különböző időszakai, aszpektusai során.
A jelen kutatás vizsgálati időszaka, 2010. november-decemberében kezdődött. A 2010. év bővelkedett csapadékban, ami olyan sok volt, hogy a halastavat nem is lehetett leengedni és lehalászni a Balaton rendkívül magas vízállása miatt. A tó egész télen magas vízszinttel állt és e miatt a tény miatt sokkal természetesebb módon nyújtotta az ökológiai szolgáltatásait a madarak és egyéb élőlények számára, mint leeresztett, hal és vízmentes éveiben. 2011. november elején két „szezonnyi” vízborítás után lehalászták a tavat. A víz eresztését, egy héttel előbb megkezdték, majd a lehalászás utáni szokásos halgazdálkodási eljárásokat elvégezték. A fertőtlenítést követően ismét megkezdődik majd a feltöltése is, tavaszra már ismét tó lesz. A kutatás madártani szempontjából „kegyelmi helyzet” volt, hogy az időjárási helyzet jóvoltából a rögzített kutatási időszakban 2010-2011 telén egy „igazi” tóként való működése közben tudtunk pillanatfelvételekként benyomásokat szerezni a földvári tóról. A vizsgálatok azt mutatják,hogy milyen lehetne és mi lehetne a szerepe ennek – és a többi – kis tónak, halastórendszereknek a Balaton körül. Az olyan kisebb vízterületek, mint a Balatonföldvári tó a méretüknél sokkal jelentősebb szerepet töltenek be, főleg azért, mert a Balatonhoz mérten az ember általi zavaró hatások nem érvényesülnek töredék mértékben sem a szaporodási időszak és az év néhány nagyobb emberi jelenléttel járó rövid időszaka (lehalászási időszak) kivételével. Az emberi zavarás lényegében nem tényező az életközösség tagjai számára. A Balaton, mint vízimadár élőhely a nyári turista idény kezdete előtt és végeztével válik fontossá. A szezonban olyan mértékű a tó környékén és vizében az emberi jelenlét, amit csak a leg alkalmazkodó képesebb fajok bírnak elviselni, vagy azok, amelyek élete a part szegélynádasokhoz kötődő életmódjuk miatt nem kerül közvetlen emberi zavaróhatás alá. Az idegenforgalmi szezon és a madarak szaporodási, fiókanevelési periódusának egybeesése szerencsésnek tekinthető a madárvilág szempontjából Az őszi madárvonulásban azonban már fontos megálló a Balaton, de a nagy vízfelület önmagában nem elég az észak-déli vonulási útvonalakon évről évre mozgó madártömegek számára, így a kis tavak olykor hatalmas madárseregeket vonzanak. A téli időszakban a kisebb víztesteken a biztonságos éjszakázáshoz a vízimadarak jégmentes felszíneket, úgynevezett lihogókat tartanak fenn az úszásuk, taposásuk révén. Ezek a lihogók a tó vize jég alatti részeinek gázcseréjét is segítik. A tavon és környezetében megfigyelt madarakat az észlelés jellegéből fakadóan önkényesen három csoportra osztjuk. Az egyik csoportba azoknak a fajoknak a képviselőit tesszük, amelyek ritkábbnak tekintettek, de szaporodnak a területen, vagy gyakori fajnak tekinthetők
és ezért a szaporodásuk szempontjából nagy egyedszámú előfordulásuk észlelhető. A második csoportba azok a fajok kerülnek, amelyek ritkábbak, és előfordulásukat észleltük a tavon vagy a közvetlen környezetében. A harmadik csoport fajait külön nem emeljük ki, mert ma még hétköznapi az előfordulásuk, a veréb is madár….
Fészkelő fajok: Tőkésréce (Anas platyrynchos) Nem védett Gyakorlatilag a legnagyobb egyedszámban és az egész év folyamán tarózkodnak csapatai vagy családjai a tavon illetve a környező vizes élőhelyeken. Az előfordulásukra és a fészkelésükre vélhetően jó hatással van az a szabályozás, amely a lakóterületek közeli elhelyezkedése miatt nem engedi meg a vadászatot. A 2011. évben két hullámban is költöttek, tehát sarjúköltést produkáló párok is fészkeltek, mert több hét korkülönbségű fiatal egyedek csapatai voltak láthatóak májustól július végéig. Vízityúk (Gallinula chloropus) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj előfordulását a 2010- 2011. év telén észleltük, egy példány a szivárgó árokban lépkedett a vízinövényeken. Kezdetben csak áttelelő példányra gondoltunk, mert a látott madár egészségesnek tűnt. A tél során azonban kiderült, hogy két példány tartózkodik a tónál. A tavaszi időszak kezdetén még egyszer - kétszer láttuk a vízityúkokat, ekkor már bíztuk abban, hogy szaporodni is fognak, de a bizonyosságot csak az öt fiókát nagy gonddal elővezető pár megjelenése adta. A fészekaljat még egy-két alkalommal láttuk, de valami ragadozó áldozataivá válhattak, mert hirtelen eltűnt a család a szemünk elől. Szárcsa (Fulica atra) Nem védett. A tőkésréce után a legnagyobb egyedszámban és csaknem a teljes év során voltak megfigyelhető példányai a tavon. Ennek oka, hogy számukra jó táplálkozási feltételeket teremthet a hínárnövényzet között illetve az iszapban előforduló féreg puhatestű és rovar fajok nagy mennyiségű jelenléte. A szaporodási időszakuk végén nagy számban vezetgették a fiókákat. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj jelenléte a tavon nem állandó, de miután 2011. nyarán, a költési időszakban a vízen négy fészekben költöttek a madarak, a kikelt fiókák sokáig megfigyelhetőek voltak. Megfogalmazható, hogy fontossággal bír a tó a faj számára szaporodási, és fiókanevelési
szempontból. Mivel táplálékának zömét az apró halakból, kétéltűekből és vízi rovarokból szerzi, nagyon apró halivadék telepítése esetén elképzelhető a kártétele. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj egyedei, hasonlóan a nagyobb rokonához, nem tekinthetők állandóan jelenlévő madárnak a tavon. Fészkeléséről csak a négy apróságot vezető szülőpár felbukkanása után szereztünk tudomást, hiszen nagyon félénk madár, általában is a nádasok közelében maradt a fiókák nevelése során is. Két fiókájuk biztosan elérte a repülőképes kort. Bütykös hattyú (Cignus olor) Nem védett - Natura 2000 listás A bütykös hattyúk jelenléte a tavon szintén folyamatosnak tekinthető. A faj egyedei változó számban táplálkoztak, vedlettek, vagy csak pihentek a vízen. 2011. nyarán egy pár fészkelt a tóparti nádasban, hat fiókájukat sikerrel nevelték fel az önállósodásig. A nyakgyűrűs hím madár jelenléte fontos ismeretekkel támogatta a fajról rendelkezésre álló ismereteket, mert a viszonylag szűk élettérben a fiókanevelési időszak hónapjaiban kiváló megfigyelési lehetőségek adódtak a fajjal foglalkozó kutatók számára. A költés érdekessége volt, hogy valamelyik szülő háziasított ősökkel rendelkezik, mivel a fotók között látható, hogy egyik fiókájuk fehéren pelyhes. A fehér fiókák jelzik a háziasított ősök meglétét. A faj táplálkozásához igen kedvező feltételeket nyújt a nagy tömegű hínárnövényzet megléte, amelyet fogyasztásával csökkent ugyan, de nagy mennyiségű ürülékével egyben trágyáz is. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A tó vízfelületét karéjozó gyékényes- nádas sáv az elmúlt nyáron legalább tizenkettő – tizenöt nádirigó pár fészkét rejtette. A fészkek felderítése nem könnyű, a fészkelés zavartalanságának biztosítása miatt a hímek nagyon jól észlelhető territoriális viselkedésére alapozva végeztük a számbavételüket. Az Igazgatóság munkatársai dr. Nagy Lajos és Vers József által a Balaton szegélynádasaira vonatkozóan elvégzett fészkelő hely preferencia vizsgálatai eredményei szerint a Balatonföldvári halastó területén a nádirigók előfordulási sűrűsége nagyobbnak mutatkozik, mint a balatoni szegélynádasokban. Ezt vélhetően a Balatonon sokkal intenzívebben jelentkező emberi zavarás okozhatja. A halastavak használati módjából, bekerítettségéből következő viszonylagos zavartalanság vélhetően még a háziállatok bekóborlásából adódó zavarást is kompenzálni tudja a nádirigók fészkelésében. A faj egyedei a nádas növényzetének a víz felőli oldalán, a mélyebb vízzel borított részek felett építi meg a fészkét. Ezekre a helyekre, az énekesmadarakra a legfőbb veszélyt jelentő kóborló házimacskák már nem tudnak biztonsággal bejutni. A Balaton esetében a nádfalak elé telepített horgászstégeken vagy a csónakból történő nádfal előtti horgászásból fakadó emberi
zavarás jelentősnek tekinthető. Ez lehet esetleges magyarázata annak, hogy miért nagyobb a nádirigó revírek sűrűsége a kis tavon. Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj fészkelésére ugyancsak a hím madarak költési időszakban mutatott jellegzetes viselkedéséből következtettünk. A fészkét nem kerestük fészkelési időben, utána pedig nem volt esélyünk sem a megtalálására. Véleményünk szerint 3 - 5 pár fészkelhetett 2011-ben a tónál. Függőcinege (Remiz pendulinus) Védett10.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj fészkét megtaláltuk a parti fűzfák egyik ágán a fészkelési időszak után. A madár a nyári időszakban nehezen megfigyelhető, halk hangja elveszik a jelentős környezeti zajban. A téli előfordulására nem figyeltünk fel, a kiterjedt és nehezen járható nádasban való mozgásunk valószínűleg már messziről elriasztotta a függőcinegéket. A fészkelése valószínű, hogy nem volt egyedi, csak egy fészekre sikerült rábukkannunk Barkós cinege (Panurus biarmicus) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel Ennek a fajnak a költésére is csak abból következtetünk, hogy fészkelési időszakban láttuk egy példányát. Mivel a faj nagyon rejtett életmódú, ám egy évesnél idősebb példányai szoros párkapcsolatban élve költenek, így a látott felnőtt hím madár nagy valószínűséggel jelzi azt, hogy a faj fészkelt 2011-ben Balatonföldváron. Vörösbegy (Erithacus rubecola) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj általánosan ismert, és a fészkelése a tó körül található fás sávban volt. Ebben az esetben is a hím madár gyakori célirányos repülése vezetett nyomra, egy összerogyó öreg fűz letört ágcsonkja rejtette a fészket az öt fiókával.
A tavon megfigyelt madarak (Ezek a fajok nem, vagy bizonyíthatóan nem fészkelnek a tónál) Récefélék Üstökös réce (Netta rufina) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel Egy viszonylag hosszabb ideig a tónál tartózkodó párt sikerült megfigyelni a tavaszi időszakban. A hím és a tojó állapotát az udvarlás heves, utolsó szakaszában lévőnek ítéltük és minden reményünk megvolt arra, hogy esetleg megfészkelhetnek valahol a tavon vagy a
környékén. Miután fiókákkal nem láttuk őket az utódnevelési időszakban, így véleményünk szerint egy közeli, de nem ismert helyen költhettek. Kendermagos réce (Anas strepera) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel. A tavon láttuk táplálkozni, pihenni példányait őszi vonuláskor, több napon át is jelen voltak a vízen. Kontyos réce (Aythya figula) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel. A vízen őszi és tavaszi vonulásban is időztek példányai. A hímek és a tojók egyaránt előfordultak. Szintén az őszi vonulásban hosszabb időn keresztül nyújtott védelmet és táplálékot a tó a madaraknak. Cigányréce (Aythya nyroca) Fokozottan védett 500.000 Ft természetvédelmi értékkel. Vonulási időszakban láttuk a tó vizén kisebb csapatát. Fészkelésére nem lehet számítani a kis víz- és nádas terület miatt. Barátréce (Aythya ferina) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel Ugyancsak vonulási időszakban fordultak meg kisebb csapatai, illetve párban is a tavon. Fészkelésre a tó körbeépítettsége és háziállat járta környezete miatt nem lehet számítani. Kanalas réce (Anas clypeata) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel Vonulásban pihentek meg, példányai néhány napig tartózkodtak a tó vizén. Fészkelésére a barátrécééhez hasonló zavartalansági igénye miatt nem lehet számítani. Nagy bukó (Mergus merganser) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Előfordulását a tavaszi vonuláskor észleltük ennek az északra tartó vendégnek, egy hím példánya próbálkozott halat fogni a tó vizében a jégpáncél felolvadása utáni időszakban Gém alkatúak
Nagy kócsag (Egretta alba) Fokozottan védett100.000 Ft természetvédelmi értékkel Példányai gyakorlatilag az év minden napján, a tó minden fázisában megtalálhatóak a halastónál.
Egyedszáma
nagymértékben,
a
mindenkori
táplálkozási
lehetőségeik
függvényében változik. A befagyott tó jegén is ott álltak néhányan, mintha jéggé dermedt fehér szobrokká váltak volna a nagy fehérségben. A legnagyobb tömegben természetesen a lehalászás napjaiban voltak megszámlálhatók, ekkor 160 nagy fehér madár is összegyűlt az
iszapos fenéken –vélhető, hogy nagy számuknak a szárazra került dermedt békák nem annyira örültek. Kis kócsag (Egretta garzetta) Fokozottan védett 250.000 Ft természetvédelmi értékkel A lehalászáskor a nagy kócsagok tömegei között a méretükben és csőrszínükben észlelhető különbségek alapján véltünk elkülöníteni néhány példányt a nagyobb rokonok között. A békavacsorából (halvacsorából) minden bizonnyal ezek a példányok is ki akarták venni a részüket. Szürkegém (Ardea cinerea) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj egyedeit a legkeményebb téli időszakok kivételével folyamatosan láthattuk –igaz változó számban- a tónál. Táplálékát vélhetően főként a kétéltűek, a csigák vagy a gyűrűs férgek csoportjaiból szerezte. Ezt arra alapozzuk, hogy a zsákmányolás közben több alkalommal is megfigyelt példányok a tóban tartott méretű halat egy alkalommal sem vettek ki. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a kisebb behurcolt fajok közé tartozó egyedek ne lettek volna a zsákmányaik. Bakcsó (Nycticorax nyctycorax) Védett 100.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj egyedei fészkelés, a fiókák kirepülését követő időszak után jelentek meg a tónál. Táplálkozni zömmel az idei fiatal madarak jöttek a nádas szegélyéhez. Táplálékukat a többi gémféléhez hasonló bázisból fogják ki. A vonulás idején is látható volt egy- két példány .
Sirályok Sárgalábú sirály (Larus cachinans) Nem védett. A faj egyedeit az idei nyár derekától, a vélhetően főként horvátországi fészkelő helyeikről kirepülő idei fiatal madarakat láttuk viszonylag alacsony számban. Túlnyomóan a fiatal madarak próbálkoztak a tónál, számukra vélhetően nagy volt az idősebb madarak konkurenciája a Balatonon. Dankasirály (Larus ridibundus) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Megfigyelhetősége gyakorlatilag az egész évre kiterjedt, kivéve a leghidegebb téli napokat, amikor délebbre húzódnak. Sajnos nekünk nem sikerült gyűrűzött egyedét megfigyelni a tónál, de a földvári Balaton part térségéből jelentették madarászok gyűrűzött példány megfigyelését. A faj mindenevő, így a pihenés és csak másodsorban a táplálkozás a jelenléte oka a tónál.
Kárókatona (Phalactrocorax carbo) Nem védett. Halastavak nem szívesen látott látogatója, hiszen tipikus halevő fajként képes komoly károkat okozni a termelő tavakban. Balatonföldváron is folyamatosan jelen van, hiszen a tó kiváló táplálkozási lehetőségekkel kényezteti az éhes kormoránokat. A körbeépítettség kifejezetten kedvez a madaraknak, hiszen sem a hanghatással történő riasztás, sem a fegyverrel történő elejtés nem jöhet szóba. A halászati szakembereknek nem kis gondot és fejtörést okoz a szerencsére nem túl nagy létszámú jelenlétük a tónál. Távoltartásukra, riasztásukra próbálkozások vannak, a viszonylag nehézkesen fel- és leszálló madarak számára zsinórok kifeszítésével igyekeznek kényelmetlenné tenni a vízre szállást és a felszállást. Ezek a próbálkozások azonban inkább kevesebb sikert hoznak, mint többet. A halászok viszonylagos szerencséjére a kormoránok fészkelő telepei jelentős távolságban vannak Balatonföldvártól, így a legnagyobb jelentősegű károkozási időszakban a fiókák táplálása idején nem járnak a tó vízére, de a kirepülés után már 10-15 példányos csapatok is megjelennek. Kis kárókatona (Phalactrocorax pygmaeus) Fokozottan védett 500.000 Ft természetvédelmi értékkel. Nagyobb rokonához hasonlóan haltáplálékot szívesen fogyasztó vízimadár. A kártétele akkor lehet jelentős, ha halastó 10- 15 cm méretű halakkal van telepítve. Méreteinél fogva a nagyobb halakban nem tud kárt tenni, de a kicsikből sokat el bír fogyasztani. Halastavakon értelemszerűen nem látják szívesen ezt a fajt se, minthogy azonban az elmúlt évtizedekben állománya nagyon megritkult és csak néhány éve kezdett újra növekedésnek indulni, fokozott védelmet élvez. Költőhelyei nagy távolságra találhatók a vizsgált tótól, így csak néhány, alkalomszerűen megjelenő kóborló példányt figyeltünk meg. Réti sas (Haliaetus albicilla) Fokozottan védett 1.000.000 Ft természetvédelmi értékkel Előfordulása alkalomszerű a tónál. Fészkelő helyének távolsága ennél a fajnál nem tekinthető korlátozó tényezőnek, mert egyedei hatalmas távolságokat képesek bekóborolni. Látogatásai a tónál esetleges sikertelen vadászatai után következhetnek be, mivel olyan óvatos a faj, hogy a megjelenésére az emberi település közelsége miatt nem is számítottunk. Ennek ellenére a befagyott tó jegén megmutatta magát, amint valamilyen madár zsákmányának maradványait fogyasztotta. Lábnyomát sikerült lefényképezni. Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Molnárfecske (Delichon urbicum) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel
Mindkét faj a tó és a rét területei felett rajzó rovarokra vadászik csupán a légtérben. Nyáron folyamatosan láthatók voltak néhány példányos vadászó csoportok a levegőben. Az ember által teremtett környezetben fészkelnek, a fajokat az utóbbi évtizedben több alkalommal is súlyos pusztulás sújtotta a vonulásai során. Számuk nagyon megfogyatkozott a katasztrófák miatt. A tavak, rétek fölött repülő vagy onnan kirajzó hártyásszárnyú rovarok, légy és szúnyogfélék jelentik a fő táplálékbázisukat. Fülemüle ( Luscinia megarynchos) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Hangját hallatta május során, de vélhetően csak kóborló, még párkereső, vagy revírkereső példány lehetett, mert a környezet nem típusosan az az erdei élőhely ,ahol a faj fészkel. Csilcsalp füzike (Phylloscopus collybita) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A faj egy példányát a szaporodási időszak után láttuk a területen. A terület a faj fészkelési igényeinek megfelelne, de nem találtuk a fészkelési időszakban a talajon épített gömb alakú fészkét, így fészkelése nem bizonyítható. Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus cirpaeus) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Költési időszak után a vonulási időben láttuk egy példányát. A faj rendkívül óvatos, rejtőzködő és félénk, így miután a terület adottságai teljességgel megfelelnek a fészkelési igényeinek, ezért valószínűsítjük a fészkelését a szegélynádasban, de nem tudjuk bizonyítani. Jégmadár (Alcedo atthis) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel A repülő smaragdnak is nevezett rendkívül szép jégmadár két példányára figyeltünk fel a tónál a kora őszi nyárias időszakban. Vélhetően már vándorlásban vagy kóborlásban lévő fiatalokat láttunk, mert a tó és környezete nem felel meg a madár, szaporodó helyeivel kapcsolatos elvárásainak. Nagy tarkaharkály (Dendrocopos major) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel A területen az idős fákban több harkály vájta odú látható, ezeket különféle madárfajok (cinegefélék, seregélyek, verebek, valamint a denevérek) foglalják, amelyeket a jelen dolgozatban azért nem említünk meg külön, mert az emberi lakóterület és a tó határterületéről inkább az ember által befolyásolt környezetben való tartózkodás a jellemző rájuk. A nagy tarkaharkály a tavaszi „dobolásával” hívta fel magára a figyelmet. Az évenkénti újabb odvak kivájásával hatása nem tekinthető kicsinek sem a tó, sem a közvetlenül hozzá kapcsolódó terület faállománya illetve a tágabb települési környezet madárfajaira vonatkozóan. Zöld küllő (Picus viridis) Védett 50.000 Ft természetvédelmi értékkel
Valójában erdei fészkelő faj, de egy alkalommal látható volt a tóközeli réten keresgélő példánya. Ez a faj annál embert kerülőbb, hogy sem feltételezzük, esetleg fészkelne az öreg füzesben. A komolyabb erdők azonban meglehetős távol találhatók attól a helytől, ahol láttuk, így a kérdés nyitott. Egy biztos, ez a faj nem keverhető össze más fajjal, és láttunk már Balaton-parti kempingben fészkelni kezdő madarat, amelyik a zavartalan áprilisi parkban megtévedve, a nyaralóházas telepített nyárfást valamiért erdőnek gondolta. A nyári szezon indulásakor pedig már ott voltak a szép nagy fiókái, így hát felnevelte őket. A veréb is madár… Egyéb „hétköznapinak” nevezhető fajokat a dolgozatunkban csak azért nem említünk külön kiemelt módon-bár többségük védelmet élvező madár- mivel a területhasználatuk, fészkelésük ma még valóban hétköznapinak tekinthető. Ezek a fajok nem kötődnek jellegzetesen a tó és környéke élőhelyeihez, de természetesen fészkelő fajai vagy gyakori vendégei a területnek, hiszen az embertől egy kicsit is zavartalanabb területen számukra csaknem paradicsominak tekinthető állapotok vannak. A széncinege (Parus major), a barátcinege (Poecile palustris), a kékcinege (Cyanistes caeruleus), a mezei veréb (Passer montanus ), a zöldike (Carduelis chloris), az erdei pinty (Fringilla coelebs), és a csúszka (Sitta europaea) példányait főként a téli madáretetés időszakában figyelhettük meg a helyi kezdeményezésből létrehozott „Kelta tanösvény” állomását is képező,hatalmas madáretetőre látogatókként. Az itt felsorolt fajok mind védelmet élveznek 10.000 Ft természetvédelmi értékkel. A házi veréb (Passer domesticus) 1000 Ft természetvédelmi értékkel védett. A befagyott tó jegén gyakran próbálkozó téli vendégek a közeli Siófokon már kolóniában fészkelő 10.000 Ft természetvédelmi értékkel védett vetési varjú (Corvus frugilegus) csapatai, de a nyári időszakban is láthatók keresgélő példányai a víz szegélynél, vagy a Hosszúrét frissen lekaszált területein. A nem védett fajok közül dolmányos varjak (Corvus cornix) csapatosan is és fészkelő páronként is tagjai a tókörnyék életközösségének az egész év során csakúgy, mint a területen is fészkelő balkáni gerlék (Streptopelia decaocto) és a házigalamb kivadult példányai, a parlagi galambok, amelyek csupán a madáretetőre látogatnak be. Az emlősök Általánosságban az emlősökről
Az emlősök előfordulása a vizsgálati területen néhány faj kivételével inkább a szárazföldhöz kötődik, semmint a vízhez, továbbá a terület viszonylag kis kiterjedése miatt - mint a madárfajok esetében is elmondható – az emlőfajok képviselői nem csupán a vizsgált területet használják. Denevérek Korai denevér (Nyctalus noctua) Védett 10.000 Ft természetvédelmi értékkel Alkonyat után a tó és környéke légterében a fecskék helyét és szerepét a denevérek veszik át. A megfigyelésük és pontos faji meghatározásuk eszközigénye meghaladta a lehetőségeinket, így a repülés közben megfigyelhető jellegzetességek illetve a megjelenés alapján feltételezzük, hogy a tó légterének leggyakoribb és legvalószínűbb éjszakai rovarvadásza a korai denevér. Ennek pontos bizonyítására azonban nincs módunk, de a fajok gyakorisága búvóhely igénye, emberi környezet iránt mutatkozó tűrőképessége, és nem utolsó sorban a repülő példányok mérete alapján juthatunk arra a véleményre, hogy a korai denevér vadászgat a tó fölött éjszakánként. Közönséges vízicickány (Neomys fodiens) Védett 2.000Ft természetvédelmi értékkel. A faj egy elpusztult és meglehetősen rossz állapotban fellelt példánya a másik bizonyítéka annak, hogy vannak kisemlősök a tóban és a környékén. A cickány erősen bomlott tetemét a nagy tó és a szivárgó körárok közötti területen találtuk. Igazi közeli megfigyelésre nem is volt mód. Törpeegér (Micromys minutus) Nem védett. A kisemlős fauna csapdázásos módszerrel történő felmérésére irányuló munkánk nem járt sikerrel. Több napi csapdázással sem fogtunk egyetlen egeret, pockot vagy cickányt sem. A sikertelenségnek több oka is lehetett, de az bizonyos, hogy törpeegér él a nádasban, sőt szaporodik, mert egy, már ugyan lakatlan fészkét sikerült megtalálni. Vidra (Lutra lutra) Fokozottan védett 250.000 Ft természetvédelmi értékkel. Az elmúlt év során nyomait és ürülékét láttuk a tavaszi időszakban a tó területén. A teleltetők és a nagy tó között több váltója is látható volt. Megpillantani egyszer sem sikerült, de a lábnyomai alapján egy nem teljesen kifejlett, vélhetően fiatal, kóborló, territórium kereső hím állat próbálkozott a tóban. A lehalászás elmaradása miatt táplálékot is bőven találhatott. Miután azonban maga a tó is kutyával őrzött de az akkor még sok helyen lukas kerítésen ki-be járó városi kóborló ebek biztosan többször és hatásosabban riasztották a vidrát, mint a
hivatalos őrkutyaként szolgáló kis termetű kutya. A vidra nyomai mintegy három hétig voltak megfigyelhetők a tónál, azután megszűntek. Elhullott tetem nem került elő, úgyhogy bízunk benne, hogy tovább vándorolva a patak mentén talált magának valahol egy szép kis tavat tele halakkal. Róka (Canis lupus) Nem védett. A faj egyede, vagy egyedei a területen rendszeresen megfordulnak. A vizsgált területen rókavár meglétére ugyan nem bukkantunk, de nincs kizárva, hogy egy közeli területen megtelepedtek. A Hosszúréti nyárfás melletti nádasból füstöltek ki rókakotorékot. A 2010. év csapadékos időjárása lehet, hogy a magasabb talajvízszint miatt nem kedvezett a faj megtelepedésére a területen, de erre kedvezőbb körülmények esetén bármikor, bármelyik pontján a területnek sor kerülhet. A ragadozó számára minden feltétel adott, ami a megtelepedését lehetővé teszi. Vaddisznó (Sus scrofa) Nem védett. A vadászható faj viszont egyértelműen jelentős számban előfordul a tó környékén és a szegélynádasban. Egy frissen hullott havazás utáni délelőttön legalább húsz különböző korú és méretű vaddisznó hátrahagyott lábnyomai voltak láthatók, a szárazulatról a nádas felé vezettek a nyomok. 2011.novemberében, a leeresztett tó medrének nádasában, több olyan területre bukkantam, ahol néhány perccel korábban még vaddisznók voltak. A disznók jelenlétére a rengeteg hátrahagyott kisebb-nagyobb lábnyomon, a nagy mennyiségű ürüléken kívül a jellegzetes vaddisznószag is utalt, még érezhető volt a levegőben és a lerágott, letaposott növényzettel borított felszínen is. A betelepedésükre egyértelműen az lehet a magyarázat, hogy az érvényben lévő jogi szabályozás értelmében a biztonságos fegyverhasználathoz szükséges területi feltételek nem adottak. Az ember körbeépített egy darabka természetet és ugyancsak az ember által meghozott szabályok nem teszik lehetővé, hogy hajtással kizavarva a disznókat a körbeépült területről, elejthessék és vadászzsákmánnyá válhassanak. Ezt az érthetetlen „sérthetetlenséget” a vadak általában hamar felismerik, és az ilyen helyeken a vadsűrűség a természetes sűrűséget sokszorosan meghaladóra is nőhet. Az emberi környezet közelében élő és szaporodó intelligens vaddisznók pedig félig-meddig már domesztikálódtak. Ennek pedig már vannak kellemetlen és veszélyes következményei. Gímszarvas (Cervus elaphus) Nem védett A gímszarvasokról is hasonló előfordulási gyakoriságot és indokokat lehet megemlíteni, mint a vaddisznókról. A gímszarvasok is a terület nagyságához képest nagy számban élnek a nádasban illetve a fűzbozótos - solidagós területen. Általában ezeken a helyeken elheverve
nappaloznak, majd éjszakánként a szárazulati, réti területekre kijárva legelnek. A réten felállított két magasles a szarvasok létszámának kordában tartását szolgálná, de megítélésünk szerint nem túl eredményesen. A nagyvadlétszám a természetes körülmények közötti állománysűrűséget messze meghaladja. A terület vad eltartó képességét azonban a rét produktumai adják, a tó és közvetlen környezete csak búvó, pihenő és itatóhely a vadak számára. Szép őszi élményt adott a szarvasbőgés során a tóparti nádasból a teheneivel kiváltó, a kertek végétől húsz - harminc méterre bőgő bika megfigyelése. Miután legalább három háremmel rendelkező bika és még legalább ugyanennyi mellékbika bőgött a közelben ,úgy véljük, hogy nem túlzás azt mondani, hogy legalább húsz szarvas állandóan a területen tartózkodik. A lábnyomok, fekvőhelyek is erre utalnak.
Összefoglalás A balatonföldvári halastó kutatásának megbízásával nagyon érdekes feladatot kaptunk. A természet fura beavatkozása nyomán egy olyan évet sikerült a kutatás számára „kifogni”, amelyik nem volt tipikusnak tekinthető. A „normál halastavi” működés termelési érdekek és szempontok diktálta gyakorlati ritmusának a tóra, az élőlényekre és a közvetlen emberi környezetére gyakorolt hatások helyett azt volt módunk megfigyelni, hogy miként tud természetes környezeti elemként működni egy mesterséges ritmusában megzavart táj- és élőhely elem. Milyen hatásokat gyakorol az alkotó elemeire és a környezetére, ha a természetes ritmus – ha csak egy télre is – visszaveszi az uralmat. Számunkra is meglepő volt megfigyelni, hogy a tó lehalászásának és a vele járó leeresztésének elmaradása milyen változásokat okozott szinte azonnal, már a tél során és a következő tavasz idején a növény és állatfajok,főként a vízborított terület kétéltű és vízinövény populációiban. A hínárnövényzet 2011. nyarán szinte „kiszorította a vizet” a tóból. A kétéltű populáció – lárvakori fejlettségig terjedő csoport tekintetében - egyedszáma szinte „felrobbant”, a vízimadár fajok egyedszámai megnőttek a korábban számolt értékekhez képest, a fészkelések, a fiókanevelések mind nagyon természetest közelítő hatásokat mutattak. A nyár végén történt tereprendezések, mederkotrások, kövezések, kerítésépítés és egyéb munkák a tulajdonos termelő vagy nevelő tóként való hasznosítási szándékait vetítik előre. A dolgozatban már említésre került, hogy a hínárnövényzet visszaszorítása céljából amúrokat akarnak betelepíteni egy - két éves távlatra vonatkozóan. A novemberi vízleeresztés és a lehalászás véget vetett a különleges időszaknak. A mesterséges ritmus újbóli hatalomátvétele konkrét következményeit még csak a gázlómadarak
nagyobb egyedszámainak megjelenéséből következtethetjük. Azok a kétéltűek, vízi rovarok, csigák, kagylók és egyebek, amelyek vélhetően nagy lehetőséggel élhettek a 2010-2011. évek folyamatos vízborítása során, a szárazon állás idején a „paradicsomi állapotból” kialakult előnyeiket elveszítik, és a tó ismét egy jóval alacsonyabb természetességi szintre esik vissza az által, hogy az emberi befolyás ismét teljhatalmúvá lett. Az azonban nagy szerencse véleményünk szerint, hogy a kutatás időszaka pontosan erre a rendkívüli évre esett. Szerintünk láthatóbbá és bizonyíthatóbbá vált, hogy ha a halastó üzemeltetés megszokott rendszerébe esetleg más, a természetesség megmaradását legalább szinten tartó elemeket sikerülne találni és beilleszteni, nagyságrenddel növekedhetne a természetesség szintje. Gondolunk itt a teljes leeresztés mellőzésének kiküszöbölését lehetővé tevő, vagy a meder fertőtlenítésének a gazdasági haltermelés kórokozó szervezetei elleni harc jegyében folytatott szelektívnek és környezet- vagy természetvédelmi szempontból példásnak nem nevezhető gyakorlatra. Ha sikerülne a folytatott haltermelési, termék előállítási gyakorlatot egy kevéssel az extenzívebb irányba terelni egyéb eljárások alkalmazásával, a tó és környezete – annak ellenére, hogy létrejöttét, jelenlegi formáját és funkcióját, működése ritmusát teljesen emberi szempont alakította és alakítja – természetessége azonnal emelkedne. Ha az ember egy kis engedményt nyújt (egy picivel kevésbé mohó), a természet azonnal bőkezűen meghálálja. Igaz, a természet hálája nem kifejezhető FT értékkel. Javasoljuk, hogy ha egykor majd a tó feliszapolódása miatti kotrást tervezik elvégezni, akkor a kotrással eltávolítandó iszap felső rétegéből a mederben hozzanak léte egy szigetet. Egyrészt kevesebbe kerül, mint elszállíttatni és veszélyes anyagként lerakatni speciális lerakón. A szigetépítés választása főként a természetességet nem rombolná még tovább, mert. ezzel az iszaplakó élőlények egy része megmenthető. A megépített sziget pedig a természetesség valóságos kis szigetévé is válik, amin madarak fészkelhetnek, hüllők szaporodhatnak és talán látványelemként is hasznosulhat. A magunk részéről bízunk abban, hogy a tulajdonos és a település közös érdekeket tud megfogalmazni,és ezek mentén megtalálja annak az útját és módját, hogy ez a valóban ma még kivételes adottságokkal bíró kis terület minden elemében a gyarapodás felé induljon úgy, hogy közben egyetlen eleme se szenvedjen kárt.
