A BALATON VIZGYŰJTŐ TERÜLETÉN VÉGZETT VÍZGAZDÁLKODÁSI- ÉS INTENZÍV MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSE OPERATÍV PROGRAMTANULMÁNY

A BALATON VIZGYŰJTŐ TERÜLETÉN VÉGZETT VÍZGAZDÁLKODÁSI- ÉS INTENZÍV MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSE

OPERATÍV PROGRAMTANULMÁNY

ÖSSZEFOGLALÓ

Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar

Keszthely, 2000.



Operatív programtanulmány

Szerzők: Dr. Kocsis László Dr. Anda Angéla Dr. Berke József Dr. Burucs Zoltán Dr. Csepinszky Béla Dr. Hoffmann Sándor Dr. Horváth Jenő Dr. Májer János Dr. Máté Ferenc Dr. Polgár Péter Dr. Sisák István Dr. Szabó József

Megbízó: Balaton Fejlesztési Tanács

Keszthely, 2000. augusztus

2


Összefoglalás A Balaton vízgyűjtő területén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság összehangolt fejlesztésének programja A feladat értelmezése A Balaton-térség hazánk legfontosabb, egyben nagy nemzetközi jelentőségű üdülővidéke, ahol idegenforgalmunk mintegy 30-40 %-a realizálódik és hasonló arányban járul hozzá a nemzetgazdaságnak a turizmusból származó bevételeihez is. A térség idegenforgalmi vonzereje számos tényezőből tevődik össze: a táj szépsége, a meleg-források gyógyító ereje, a falusi vendégfogadás, lovas turizmus lehetőségei, különleges ételek, nemes borok, de a fő vonzerő maga a tó, annak gyorsan melegedő, sekély, enyhén alkalikus, selymesen opalizáló, fürdőzésre csábító, tiszta vize. Az elmúlt évtizedekben a tó vizének tisztaságát fürdőzésre vízi sportokra való alkalmasságát súlyos veszélyek fenyegették, előrevetítve az idegenforgalom összeomlásának a kockázatát, ami a tó körül kiépült, sok tízmilliárdos nemzeti vagyont képviselő idegenforgalmi létesítmények (szállodák, üdülőházak, infrastruktúra stb.) értékének töredékére való összezsugorodását és a népesség megélhetésének ellehetetlenülését idézte volna elő. E veszélyek elhárításában még ma is jelentős, és sürgető tennivalóink vannak, az eddig elért eredmények stabilizálásához, visszafordíthatatlanná tételéhez további erőfeszítések szükségesek. A Balaton-víz minőségének romlását a megnövekedett mennyiségben tóba jutó növényi tápanyagok (mindenekelőtt a foszfor-tápelem) hatására bekövetkező algásodás jelenti, ami az érzékszervi tulajdonságok megromlása mellett nemkívánatos egészségügyi hatásokban is megnyilvánul. A tó foszfor-terhelésében a környék mezőgazdasága is szerepet játszik, ezért a vízminőség javításában, védelmében a mezőgazdasági eredetű hatás mérséklésére is szükség van, sőt ennek fontossága egyre növekszik, miután az egyszerűbb módszerekkel vagy olcsóbban megvalósítható más terhelés-csökkentő beavatkozások lehetőségeit már nagyrész kimerítettük. A mezőgazdaságból a káros anyagok - így a foszforvegyületek is - főleg a vízfolyásokon keresztül érkeznek, ezért vizsgálódásunkat és programunkban kijelölendő beavatkozásokat is az egész vízgyűjtő területre kell kiterjesztenünk. A mezőgazdasági eredetű tápanyagterhelésre korábban számos felmérés, vizsgálat, kutatás irányult, ezekből tudjuk, hogy az döntő mértékben a földhasználattal, kis részben az állattartással kapcsolatos. A vízminőség romlásban meghatározó szerepet játszó foszfor-tápelem a termőtalajban található, annak szemcséihez nagy erővel kötődik, kioldódásnak, kilúgozódásnak ellenáll, elmozdulni csak a talajrészecskékkel együtt hajlamos. Ez igaz a talaj eredeti, természeti eredetű foszfor-készletére csakúgy, mint a trágyaszerekkel a talajba vitt foszforral. Minthogy a vízgyűjtő terület tagolt felszínű felszínének mintegy fele lejtős, egy kisebb-nagyobb mértékben ki van téve a talajeróziós folyamatoknak. A vízgyűjtő területének 55 %-a van mezőgazdasági használatban, de annak is 28 %-a gyepterület, és csak 72 %-a tartozik a szántó, szőlő, gyümölcsös kert művelési ágba, ami az egész vízgyűjtő területére vonatkoztatva mindössze 39 %.

3


Az erdő és a gyep-takaró védi a talajt az eróziós pusztulástól, ezért csak ezt a 39 % területet kell a földhasználattal kapcsolatos tápanyagterhelés forrásának tekinteni. A fentiek alapján: a térség vízgazdálkodását és mezőgazdaságát oly módon kell fejleszteni, hogy a Balaton vízminőségét, - és azon keresztül az idegenforgalmat - a mezőgazdasági eredetű tápanyagterhelés ne veszélyeztesse. Tanulmányunkban a fejlesztés irányainak kijelöléséhez röviden elemezzük a Balatonvízgyűjtő természeti viszonyait (éghajlati-, domborzati-, geológiai-, talajtani viszonyokat, víz, és anyagforgalmát), amelyek a mezőgazdaság fontos feltételei, de elemezzük a térség mezőgazdaságának ágazati- és birtokszerkezetét, az agrotechnika jellegzetességeit és azok anyagforgalmi és környezeti hatásait. A Balaton vízgyűjtő természeti viszonyai A térség éghajlati viszonyainak áttekintése alapján megállapíthatjuk, hogy a tó körül a nyári idegenforgalmi hónapokban jellemző havi 270-290 órás napfénytartam és a 19-21 oC havi átlaghőmérséklet ideálisak a fürdőzést és a vízi sportokat kedvelő vendégek számára és ezt a kedvező képet még fokozza a nem ritkán 25-27 oC-ra felmelegedő víz. A tó körüli fény-klímát a 600 km2 víz-felszínről visszaverődő sugárzás kedvezően befolyásolja és ez nagy jelentőségű a partközeli szőlőültetvények termőhelyi minőségében különösen az északi part déli kitettségű lejtőin. A tó környékének csapadékösszege 650-700 mm meglehetősen szeszélyes eloszlásban. A nyári félév heves záporai, zivatarai figyelmet érdemelnek a vízi sportokat űző vendégek biztonsága szempontjából, ugyanakkor hatalmas eróziós kártételek kiváltói különösen a Balaton-felvidék nagy reliefenergiával jellemezhető területein. A Balaton vízgyűjtő D-Ny-i, Ny-i területei hazánk csapadékos, sőt egy része legcsapadékosabb területeihez tartoznak. A határszéli területek 800 mm körüli éves csapadékösszegei az ottani talajok minimális erodálhatósága miatt kevés talajpusztulást váltanak ki, így a Balaton tápanyagterhelésében viszonylagosan kisebb szerepet játszanak, viszont kedvező feltételeket teremtenek a gyepgazdálkodásra, legeltetésre alapozott szarvasmarha-tartás fejlesztésére, ami a térség mezőgazdaság-fejlesztésének, vidékfejlesztésének jelentős tényezője lehet. A magyar földrajztudományi szakirodalomban részletes közlések találhatók a vízgyűjtő terület geomorfológiai viszonyairól, a felszín alakzatainak kialakulásáról. Tanulmányunk szempontjából a felszín tagoltsága, a reliefenergiában kifejlődő magasságkülönbségek bírnak jelentőséggel, ami megszabja a mezőgazdasági használatú földek elhelyezkedését a sík-, és a lejtős területeken, és az eróziós veszélyeztetettség ezzel összefüggő mértékét. Az erre vonatkozó táblázat- és térképanyag jól illusztrálja, hogy a szántók területének az É-i vízgyűjtő 48 %, a D-i u~ 20 %-a Ny-i pedig 42 % lejtőn található és kisebb-nagyobb mértékben ki van téve a vízerózió kártételeinek. Ugyanezek a számok a szőlőültetvényekre nézve a fenti sorrendben 76; 39; 75. A domborzati és lejtésviszonyokon gyakorlatilag nem tudunk változtatni, annál inkább tudunk a mezőgazdasági fejlesztési programjainkon keresztül alkalmazkodni hozzá és a

4


Balaton felé irányuló káros anyagtranszport minimalizálása mellett folytatni jövedelmező, de környezetkímélő gazdálkodást. Ennek az agrotechnikai és vízi-mérnöki eljárásai rendelkezésre állanak, a gondot az alkalmazásuk gazdaságpolitikai és jogi feltételrendszer megteremtése jelenti. A Balaton vízgyűjtő talajtani viszonyai meglehetősen változatosak összefüggésben a térség geológiai felépítésének mintázatával. A legelterjedtebbek területünkön az erdőtalajok, minthogy a valamikori természetes állapotban a lomblevelű erdő borította a tájat és alakította ki a talajokat. A lösz és harmadkori vályog talajképző kőzeteken az agyagbemosódásos barna erdőtalajok a jellemzőek, a somogyi homokterületeken a rozsdabarna-, és a kovárványos barna erdőtalajok, az Őrségi nehézagyagokon pedig a pangóvizes barna erdőtalajok. A mészköveken dolomitokon sülevényes rendzinák és némi humuszkarbonát talaj képződött. A dombvidék völgyeiben lejtőhordalék talajok, a mély fekvésű területeken táptalajok találhatók igen tekintélyes kiterjedésben. A megművelt lejtőkön a talajok különböző mértékben már lepusztultak, a humuszos réteg elvékonyodott vagy már hiányzik. Ezeken 20-30 %-kal gyengébb termés érhető el mint ugyanazon talajok erodálatlan változatain, ill. hasonló nagyságú termések ennyivel nagyobb ráfordítások árán állíthatók elő. A talajoknak a további eróziós pusztulástól való megvédése alapvető érdek mind a Balaton vízminőségének, mind a talajnak - mint nemzeti vagyonnak - a fenntartása szempontjából. A barna erdőtalajaink kisebb-nagyobb mértékben már képződésük természetes folyamatai során elsavanyodtak, az utóbbi évtizedek környezetsavasodása ezt hallatlanul felgyorsította. A korábbi nagyvonalú állami támogatások megszűnésével már a természetes elsavasodást sem lehetett ellensúlyozni napjainkban, az ilyen civilizációs hatások mérséklésére csak nagyszabású központi támogatások adhatnak esélyt. Talajaink nagyrészt gyenge, és részben közepes termékenységűek, térségünk mezőgazdasága talajtani okokból hátrányos helyzetű és így az említett eróziós, és savasodási degradációs folyamatok elleni fellépésre önerőből gyakorlatilag képtelen. A földhasználattal kapcsolatos tápanyagterhelés nagyságát meglehetős pontossággal ismerjük: 1980-ban, 1985-ben, 1995-ben történtek részletes felmérések. A mezőgazdasági használatú lejtőkről évente közel 4 millió tonna talaj mosódik le, benne mintegy 80.000 t humusz, 2000 t összes foszfor, 400 t asszimilálható foszfor és mintegy 4000 t N. Ez a hatalmas elmozduló talaj-, humusz-, és tápanyagmennyiség döntően a lejtő alján, a domborzat alacsonyabban fekvő elemein halmozódik, egy kis töredéke azonban eljut az elsődleges vízfolyásokig, azokat feliszapolja és egy még kisebb töredéke a vízrendszeren keresztül eljut a befogadóig, adott esetben a Balatonig. Az elmozduló talaj és a benne foglalt humusz és tápanyag mennyiségét elég pontosan ismerjük, meglehetősen nagy a bizonytalanság a vízfolyásokon való továbbítás tényezőjéről, de több különböző becslési módszer egybehangzó eredménye, hogy az algásodásban szerepet játszó foszfortápanyag esetén az erózióban elmozduló mennyiségnek huszada-huszonötöde érheti el a Balatont. A földhasználattal kapcsolatos mezőgazdasági foszforterhelésben a szántóföldek műtrágyázása a nyolcvanas évek közepén, az intenzív feltöltő trágyázás időszakában mintegy negyedével járult hozzá, napjainkra ez az arány jelentéktelenné zsugorodott. Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a terhelést alapvetően az erózió intenzitása szabja meg, a trágyázás színvonala csak kis mértékben járulhat hozzá. Más szavakkal a Balaton foszforterhelését csökkenteni az erózió elleni eljárásokkal lehet és csak kis mértékben a tápanyag gazdálkodás korlátozásával.

5


A földhasználat helyzete Fentebb már áttekintettük a vízgyűjtő terület megoszlását a különböző művelési ágak szerint, valamint a művelési ágaknak megoszlását a domborzat elemein az eróziós veszélyeztetettség szempontjából. Térségünk erdősültsége az ország más vidékeihez viszonyítva magas, további növelése mégis indokolt a meredek szántók rovására. A szántók vetésszerkezete talajvédelmi szempontból nem megfelelő. A kalászosok aránya az É; D; és Ny-i vízgyűjtőkön sorrendben 35; 35; 43 %. Magas a gyenge talajvédő hatású kultúrák aránya: kukorica 8; 26; 19 % silókukorica 11; 7; 10 % olajnövények 25; 9; 10 5 az évelő pillangósok aránya alacsony 15; 12; 12 % a vízgyűjtők fenti sorrendjében. Kívánatos a 17 %-nál meredekebb lejtőket a szántó művelési ágból kivonni, a 12-17 % közötti lejtőkategórián a szálastakarmányok, pillangósok arányának, valamint a gyepterületek jelentős növelése, a kapásokat gyakorlatilag teljes mértékben 0-5 % lejtőkategóriájú szántókon ésszerű megtermelni. A mezőgazdaság helyzetelemzésében fontos a tápanyag gazdálkodás értékelése. Bár megállapítottuk, hogy a trágyaszerek különböző adagjai aránylag kisebb befolyással rendelkeznek a Balaton tápanyagterhelésére, de a nyolcvanas évekre jellemző a foszforra nézve feltöltő jellegű trágyázás nem kívánatos. A kilencvenes évek közepére töredékére zuhant foszforadagolás a termésekben egyharmad csökkenést okozott. A mezőgazdaság válságos állapotából való kiút nem képzelhető el a tápanyag gazdálkodás fejlesztése nélkül. Az évtized második felére prognosztizálható trágyázási szint a szántóföldeken átlagosan 70-90 kg/ha N 55-65 kg/ha P2O5 50-60 kg/ha K2O hatóanyag felhasználás, ami nyolcvanas évek termésátlagainak mintegy 9095 %-os megközelítését valószínűsíti. A hatóanyagnak lehetőleg minél nagyobb, és egyre növekvő hányadát kell szervestrágya formájában adni. A földhasználatnak a Balaton terhelése szempontjából a művelési ág szerinti, meg a vetésszerkezet szerinti megoszlásánál nagyobb jelentősége van a birtokviszonyoknak, a birtokméret, üzemméret, táblaméret alakulásának, ami a talajvédő földhasználat megvalósíthatóságát alapvetően megszabja. Az utolsó évtizedben a birtokviszonyok gyökeres átalakuláson estek át és napjainkban is gyors ütemben változnak. Országos viszonylatban a privatizáció során 2,6 millió hektár 1,5 millió földrészletben került magántulajdonba. Ha a szövetkezeti tulajdon nevesítését is hozzávesszük 5,1 M ha további másfélmillió földrészlettel (összesen 3 M földrészlet) van új tulajdonosok kezén, csak a privatizáció és a kárpótlás útján tulajdonhoz jutott tulajdonosok száma maga 1,6 millió. A 2,6 M ha magántulajdonú föld 1,5 millió, vagyis átlagosan 2 ha-nál kisebb földrészletből áll össze. A földrészletek 25 %-ában a tulajdonos nem lakik a közelben és csak 60 %-ban egyezik a lakhely és a birtok települése. Az átalakulások során a termőföld nagy hányada nem az arra jogosultak, és nem a mezőgazdasággal hivatásszerűen foglalkozók kezébe került. A legújabb adatok szerint a gazdálkodók mindössze 15 %-a főfoglalkozású kistermelő és 81 %-a nem főfoglalkozásban folytat mezőgazdasági tevékenységet.

6


A felaprózódás szétzilálta a nyilvántartást, kiszámíthatatlanná, követhetetlenné vált a mezőgazdasági termelés, a vetőmag a kemikáliák használata, az új tulajdonosok nagy része nem rendelkezik eszköz-, és infrastruktúrális háttérrel, jelentős területek parlagon maradtak. A birtokviszonyok elaprózódását még nem követte teljesen a földhasználat felaprózása, a mezőgazdasági földek mintegy felén még a nagyüzemi ill. középüzemi termelési egységek próbálnak túlélni, de a várható törvénykezési lépések ezek további visszaszorulásával fenyegetnek. A birtokviszonyok felaprózódása sok egyéb következmény mellett azzal is járt, hogy összezsugorodtak a talajvédő földhasználat feltételei. Az 1-2 ha nagyságú földrészletek különösen mert a lejtő irányában nyújtott, keskeny, hosszú parcellákról van szó - nem csak a jövedelmező gazdálkodást és elfogadható megélhetést nem tesznek lehetővé, hanem szinte utat nyitnak az eróziós talajpusztulásnak annak a Balatonra káros következményeivel együtt. A talajvédő agrotechnika a szintvonalak irányában, megnyúlt 10-100 ha nagyságú táblákon (a lejtő meredekségétől függően) valósítható meg ideális minőségben, a komplex talajvédő meliorációs programok kivitelezése sem lehetséges 1-2 ha-os parcellákon és néhány hektáros üzemméretek körülményei között. A talajvédő agrotechnika és a kidolgozott talajvédelmi meliorációs program megvalósításának (és így a Balatont érő terhelés csökkentésének) elengedhetetlen egy mezőgazdasági birtokrendezési program megvalósítása. A természeti és a gazdasági viszonyok áttekintése során utaltunk az általunk legfontosabbnak ítélt problémákra. Ezek sokasága és bonyolultsága miatt sikerre vezető tevékenység csak az lehet ha kitűzünk néhány kulcs-feladatot, amelyeknek megoldása a kitörés lehetőségét hordja magában és maga után vonja számos további kérdés megoldását is. Az állapotfelmérés és elemzés alapján tanulmányunkban kijelöljük azokat a kitörési pontokat, amelyekből kiindulva kialakítható a magas színvonalú, jövedelmező mezőgazdálkodás, és egyben a környezet és azon belül a Balaton, mint a térség fő idegenforgalmi vonzereje, védelme. Fejlesztési feladatok: - a birtokszerkezet és üzemméretek átalakítása - komplex talajvédelmi program megvalósítása - integrált szőlőtermesztési program (IP) megvalósítása - az állattenyésztés differenciált fejlesztése az egyes vízgyűjtők feltételeihez igazodva mind az extenzív legeltetéses tartás, mind az intenzív tejtermelés irányába. A tanulmányunkban felvázoljuk a birtokviszonyok rendezésére német-magyar együttműködésben kialakított un. TAMA projekt fő tartalmát. Ismertetjük a projekt megvalósítására hivatott intézményi hátteret (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, annak Földügyi és Térképészeti Főosztálya Kataszteri és Informatikai Osztály és benne a Projektmenedzser) és javasoljuk kezdeményezni a Balaton vízgyűjtő birtokrendezési projektet. Egy létrehozandó Projekt Bizottság készítse elő a balatoni birtokrendezés törvényi alapját a Balaton-törvény részeként vagy annak alapján. A projekt részei: a földbörze, a kataszteri adatbázis, a területfejlesztési terv. Lehetséges alternatívaként bemutatjuk a Bajor birtokrendezési törvény bennünket érdekelhető részét, amire szintén támaszkodhatunk a birtokrendezési törvény kialakítása és az annak alapján induló projekt során. A projekt bizottság a BFT szerveként a szóban forgó törvényi előkészítés majd a projekt szervezőjeként teremtse meg a mezőgazdaságunk válságból való kiemelkedésének és a környezettel harmonizáló fejlesztésének birtokpolitikai előfeltételeit. 7


A birtokrendezés előrehaladtának arányában valósítható meg a jövedelmező mezőgazdálkodás, de ez biztosítja a feltételeket az eróziós eredetű terhelésnek a megfékezéséhez a már kidolgozott komplex talajvédelmi és erdősítési terv megvalósításához. A komplex talajvédelmi terv megvalósítása amellett, hogy a Balatont a földhasználatból évente származó több mint 17 tonna foszfort egyharmadára csökkentené, nemzetgazdasági szempontból a földvagyon megőrzésének ugyancsak megkerülhetetlen feladatát is teljesítené. Addig is, amíg a komplex talajvédelmi terv feltételei a birtok- és üzem-szerkezet tekintetében megérnek, érvényt kell szerezni az 1994. évi földtörvény 61.§ 1. pont a,b,c bekezdései előírásainak az ott lefektetett követelmények szerint, az ott megjelölt intézményrendszerre támaszkodva, és az ott előírt szankciórendszert alkalmazva mindazokon a helyeken, ahol a talajvédő földhasználat és agrotechnika alkalmazásának a lehetőségei kisebb-nagyobb mértékben fennállnak. Alapelvként kell alkalmazni, hogy mindennemű támogatás odaítélésének alapfeltétele legyen a talajvédő földhasználat módszereinek az elvárható mértékű alkalmazása. A vízgyűjtő mintegy 11.000 ha 5 történelmi borvidéket alkotó szőlőjére tanulmányunk integrált termesztési (IP) irányzatot vázolt fel. A vázolt rendszer alkalmas az exportképesség biztosítására egyben a környezeti terhelés minimalizálására. Ez a rendszer magában foglalja a növényvédelem, a tápanyag gazdálkodás, a talajvédelem korszerű módszereit és azokat egységes rendszerbe foglalja. A VE Georgikon Kar szakemberei e program bevezetésében a térség üzemeinek hathatós támogatást adhatnak. A vízgyűjtő mezőgazdasága fejlesztésének, a térség eltartóképessége növelésének fontos tényezője az állattenyésztés. Javaslatunk szerint a legeltetésre épülő extenzív állattartás mellett, amely a házkörüli húsmarhatartástól az őshonos állatfajták természetes ökológiai viszonyok közötti tenyésztéséig széles spektrumot ölel fel, szükség van intenzív tejtermelő, intenzív állattartás kialakítására is. Mindkét fejlesztési irányzat számára a VE Georgikon Kar mintával és szaktanácsadással képes támogatást nyújtani.

8

A BALATON VIZGYŰJTŐ TERÜLETÉN VÉGZETT VÍZGAZDÁLKODÁSI- ÉS INTENZÍV MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSE OPERATÍV PROGRAMTANULMÁNY

Recommend Documents