A BALATON LUKÁCS KÁROLY BUDAPEST MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG I R T A

A MAGYAR SZEMLE KINCSESTÁRA, 114. SZ. #

A BALATON I R T A

LUKÁCS KÁROLY

BUDAPEST MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG

A MAGYAK SZEMLE K I N C S E S T Á R A MD0EH Í Z É B E J i ÚJ gondolatot valósít meg az a kis könyvtár, melyet a Magyar Szemle Társaság bocsát közre

j^magyarszende KINCSESTÁRA kitűnően bevált angol könyvkiadói ötletet ültet át magyar talajra s ezzel a magyar könyvkiadásnak új utat mutat ÚJ

A

A .KINCSESTÁR' SZELLEME: a sorozat az ismeretek minden ágából rövid, ismeretterjesztő áttekintéseket nyújt, de nem száraz tankönyvet, vezérfonalat vagy alacsony rendű népszerűsítést. A legműveltebb ember is tanulsággal olvashatja e kitűnő szakemberek tollából eredő és népszerű gondolatkeltő ,bevezetéseket'

BALATON] IRTA

LUKÁCS KÁROLY

ÚJ A . K I N C S E S T Á R ' T E R V E ÉS S Z E R K E Z E T E : minden tudomány- és ismeretágra kiterjed, — önálló köteteket ad, de a kötetek összessége idővel zárt enciklopédiát fog alkotni. A művelt magyar ember házából éppoly kevéssé fog hiányozhatni, mint a jó lexikon. Gyűjtőtokok fogják megkönnyíteni a kis kötetek csoportosítását és védelmét ÚJ A .KINCSESTÁR' F O R M A I , T I P O G R Á F I A I ÉS KERESKEDELMI tekintetből. Gyönyörű amerikai betűk („Old Kenntonian"); nemes angliai gyártású pehelykönnyű papiros, Jaschik Álmos rajzolta kartonboríték, zsebforma, mely utazáson, villamoson, mindenfelé megkönnyíti az olvasást. És végül az ár: füzetenként 1 P (kartonkötésben; vászonkötésben 1.60 P ) , melyből a M. Sz. B. Sz. tagjai még 2 5 % kedvezményt kapnak

KIADJA A

A BALATON TARTALOM Oldal A Balaton

3

I. A Balaton természeti viszonyai 1. A tó és környékének keletkezése 2. Vize, jege, éghajlata és gyógytényezői 3. Növényzete és állatvilága II. A Balaton a történelem világánál 1. Településtörténet az őskortól a legújabb korig . . 2. Balatonparti várak 3. A Balatonpart műemlékei 4. A Balatonmellék néprajza

4 4 7 21 33 33 42 46 48

III. A mai Balaton gazdasági rajza

56

1. A z idegenforgalom fejlődése 2. Közlekedés a Balatonon

56 67

3. Halászat és halipar

71

Függelék A ) A Balaton az irodalomban és művészetben . . . . B ) A Balatonpart községei és fürdőhelyei

74 74 75

Irodalmi tájékoztató

78

Hely- és tárgymutató

80

A Magyar Szemle „Old Kenntonian Style" a Tipográfiai Müintézet,

Társaság tulajdonában lévő anyadúco\\al szedte és nyomta Budapest, V, Báthory-utca 18

A z ország szívét Csonkamagyarország délnyugati szög' letével átlósan összekötő s az Adria felé vezető vasútvonal mentén, közel 80 km. hosszúságban húzódik a Balaton kettős medencéje, melynek méretei eléggé igazolják a „magyar tenger" elnevezés költői túlzását. Nincs még egy ilyen hatalmas vízfelület egész Középeurópában: több mint százezer kat. hold, máskép kerek hatszáz km 2 , a kiterjedése. ( A Genfi'tó 580, a Bódeni 540, a legnagyobb német tó, a Spirding csak 130 km 2 .) A fővárostól alig több, mint száz km.-nyire, amint az aligai magas partról lefelé kezd robogni a vonat, hirtelen tűnik elő, gyémántos csillogással, az óriási víztükör, melyet derült időben a tihanyi félszigettel záruló, hegyvölgyekkel csipkézett láthatár övez, ködös-párás napokon azonban a víz síkja az égbolttal folyik egybe és valóban tengerszerű távlatot mutat. A Balatont természeti ritkaságai, táji szépségei, történeti emlékei és mindinkább előtérbe nyomuló gazdasági tényezői a maradék ország legértékesebb tájává avatják, amely egyre jobban kezdi már nemcsak a magyar társadalom szélesebb rétegeinek, hanem a kormányzatnak figyelmét is magára vonni. A Balaton valódi megismerése a Lóczy Lajos által 1891-ben megindított tudományos tanulmányozással vette kezdetét és nem lehet egészen véletlen, hogy a

4

A BALATON TERMÉSZETI VISZONYAI

A BALATONMEDENCE KÉPZŐDÉSE

balatonparti fürdőhelyek is ebben és az erre következő években kezdtek életre kelni es üdülő vendégeket be' fogadni. Alig négy évtizedes múltra tekint tehát vissza a balatoni fürdőélet, de csak a háború utáni években lendült fel igazán a partvonal parcellázása, fásítása és kiépítése, mikor egyrészt a közlekedési viszonyok javulása a nagy tó minden részének olcsóbb és gyorsabb megközelítését tette lehetővé, másrészt a Balaton lakossága s ennek első sorában a „Balatoni Szövetségiben tömörült társadalmi egyesülés tervszerű propagandával járult hozzá a fürdőhelyek vendégforgalmának fejlesz' téséhez. A következő lapokon nem az egyes balatoni fürdők propagandája vagy a Balaton partvidékének Baedecker' szerű leírása lesz a feladatunk, hanem objektív ismeret' közlés, vagyis az, hogy az immár negyven éve folyó Balaton-kutatás leglényegesebb eredményeit, a Balaton „felfedezésének" történetét rövid és világos előadásban tárjuk a művelt olvasó elé.

tenger egészen kiszáradt, kietlen pusztaság képét mutatta a nagy fensík, melyet a tenger maga után hagyott. A harmadkor utolsó szakában aztán nagy földkéreg-mozgások támadtak, melyek ennek a — Balatonunk helyét is borító — térszínnek formáját alaposan elváltoztatták. Földrengések közben bazaltvulkánok törtek elő a mélyből és kúp-, meg csonkakúpalakú sapkákat emeltek a homoksivatag fölé (Badacsony, Gulács, Csobánc stb.). A pontusi rétegek vastag táblája össze-vissza töredezett, sülyedések, hasadások keletkeztek. A vulkánosságon és a kéregrepedezésen kívül egy harmadik hatás, a hatalmas erejű, tartós széljárás is erősen deformálta a vidék arculatját. Mint manapság, akkor is főleg északi viharok dúltak e tájon, amelyek az É D irányú kéreghasadások mentén fokról-fokra lesodorták a felföld sivó homokrétegeit, mert alig volt itt növényzet, amely megköthette volna a fensík laza homoktalaját. A viharok a bazaltkúpok közeiből is kifújták a homokot, úgyhogy a Szentgyörgyhegy, Badacsony, Csobánc stb. tetői is csak bazaltsapkájuk védelme alatt tudtak hegyekül megmaradni. Több, mint 100 m. vastag homokréteget tarolt le itt a szél és rakott le messze délen, a somogyi halomvidékre. így alakúit ki a zalai és somogyi dombvidék, hosszúkás, É D irányú dombgerinceivel és a köztük elnyúló völgybarázdákkal. E völgyeknek fejénél források bújtak elő, s itt csináltak útat maguknak a folyóvizek is, mikor a sivatag korszakot a diluvium nedvesebb éghajlata váltotta fel. A mostani Balatonfelvidék déli lábai előtt ebben az időben, a negyedkor elején újabb földsülyedés állott elő, 5—10 km. szélességben, 10—20 m. mélységben és ez hozta létre a Balaton medencéjét. De nem csupán egy, hanem több behorpadás is történhetett e tájon, kisebbnagyobb időközökben, mert legrégibbnek a Tihany és Kenese közti medencét találta Lóczy, s ez után még

I. A BALATON 1. A

TERMÉSZETI

TÓ ÉS K Ö R N Y É K É N E K

VISZONYAI KELETKEZÉSE

A Balaton nem tengermaradvány, ahogyan sokáig gondolták. Az utolsó tenger, mely a Balatonvidéket és vele együtt Nagymagyarország jó részét borította, a harmadkori, pontusi vagy pannóniai kíédesült vízü tenger volt. A Bakony, Vértes, Pilis és Mecsek hegységek szigetszerűen emelkedtek ki belőle. Víztükre 300 m.-rel volt talán magasabb a mai tenger színénél, feneke pedig a mostani tengerszínben lehetett. 200—300 m. vastag homok- és agyagréteg rakódott le ebből a pannóniai tengerből évezredek folyamán. Mikor a pontusit követő levantei korszakban ez a

5

6


A TÓFENÉK ALAKULASA, VÍZMÉLYSÉG

3—4 ízben sűlyedhetett le a térszín, míg a Balaton egész teknője kialakult. Ezek a medencék gyűjtötték magukba évezredeken át a szélmarta völgyek forrásainak, folyóinak és a Balatonfelvidék csapadéközönének vizét. Mikor aztán az összegyülemlett víz terjedése és hullámmarása elmosta az egyes behorpadások közeit, előállott a Balaton, mai kettős teknő alakjában. A két teknőt elválasztó tihanyi félszigetet csak az utóvulkánosság kitörései, a Badacsony körüli bazaltvulkánoknál fiatalabb erupciók, a bazalttuffa kibuggyanásai őrizték meg a két lesülyedt medence válaszfala gyanánt. Ugyanennek az utóvulkánosságnak beszédes maradványai a szigligeti, fonyódi és boglári hegyek is, melyeknek kőzete színt'olyan lazább szerkezetű bazalttuffa, mint a tihanyi hegyeké.

&—9 évezred alatt rakódhatott le a tóba hullott finom porból. 1

Évezredek telhettek bele, míg az eruptív tevékenység a Balaton vidékén fokról-fokra elpihent. A hatalmas tölcséreken magasra feltörő bazalttömegek után (mint a Badacsony) a bazalttuffa fáradt kitódulásai (pl. Szigliget), azután a — tihanyi maradványaiban annyi külföldi által megcsodált — gejzirforrások képződményei, végül a szénsavas kútfejek (Balatonfüred) jelzik ennek a lassú elerőtlenedésnek állomásait. A vulkánosság kialvása idején a Balaton füves partjain már a mammuth legelészett, az északi part odúiban barlangi medve, a nádbozótban rinocerosz tanyázott és ezekkel vívta létért való harcát az ősember, akit ilyenformán a Balatonnál közel egyidősnek mond a tudomány. A Balaton fenti módon képződött medencéjébe és azon túl dél felé a felvidékről lezúduló szelek állandóan hordták a homokot s a finom kőporladékot. A Balatontól délre, a somogyi lankákon ez a szélfútta por alkotta a lösz néven ismert sárga földet, s a hulló por, ami a Balaton vízére szállt, adta a fenék finom szürke iszapját. Átlag 3 m. vastagságban mérték a kutatók a mai iszapréteget és Lóczy számításai szerint ilyen vastag réteg

7

2 . V I Z E , JEGE, ÉGHAJLATA ÉS GYÓGYTÉNYEZŐI

A Balaton vízterületének nagysága nincs arányban víztömegének csekélységével: három m.-t alig meghaladó középmélységével a legsekélyebb tavak közé tartozik. A Vélencei és Fertő tavak még sekélyebbek ugyan, de az alpesi tavak mind és Németország tavai is egy-két kivétellel sokkal mélyebbek. Csak a tihanyi-szántódi szorosban (az ú. n. ,,kút"-ban), ahol a víz hosszanti áramlása erősen kivájta a feneket, vannak alig száz méter hosszúságban 6—11 m.-ig terjedő mélységek. A Balaton vízének egész köbtartalma nincs kétmillió m 3 ., míg pl. az alig negyedrész akkora felületű (146 km 2 .) Como-tó vize 27 millió m 3 .-re tehető, a Genfi tóban pedig ötvenszer annyi víz van, mint a Balatonban. A tó medre északon hirtelen mélyül, a víz szélén köves, nádas, iszapos, befelé szelíden lejt vízközépig, azon túl, a déli part felé erősen mélyül a fenék, egész 5 m.-ig, hogy a déli parttól fél-másfél km. távolságra hirtelen emelkedjék fel a marásnak nevezett agyagos, homokos padkára. Egész idáig vastag iszap fedi a tó fenekét, ezen a maráson túl kifelé azonban finom, bársonyos, nem süppedős homok, itt-ott márgás agyag borítja a feneket és teszi a déli partokat fövenyfürdőre (strand) különösen alkalmassá. Ez a homok- és agyagtakaró a déli magas partfalakból a hullámmarás következtében került a Balatonba és az áramlás hordta s terítette szét évezredek alatt ilyen szép egyenletesen. A TihanyKenese közti szélesebb medence átlag egy méterrel mé1 A Balaton fenékviszonyainak, iszapvastagságának stb. ú j a b b beható vizsgálatát kezdte meg a m. kir. Vízrajzi Intézet, s a tudományos világ nagy érdeklődéssel v á r j a ezeknek a méréseknek eredményeit, melyek tanulságos összehasonlításokra fognak alkalmat adni.

8


VÍZÁLLÁS, S1ÓZSILIP, ZALASZABALYOZAS

lyebb, mint a keskenyebb nyugati teknő. Amott öt méteres mélységek sem ritkák, a keszthelyi részen két és fél m. körüli mélységek a túlnyomók. Épen sekélységénél fogva, mivel a szelek gyakran felkavarják homokját meg iszapját, a Balaton vízének átlátszósága sokkal kisebb a többi tavakénál. A német tavakban 2—3 m.-ig, az osztrák és svájci tavakban 10—• 20 m. mélységig lehet a fehér porcellán korongot meg' látni, a Balaton vízének átlátszósága azonban még szélcsendes, tiszta víz mellett sem haladja túl a 30—40 cm.-t. Jég alatt természetesen tisztább a víz és ilyen télvizi mérésekkel 1 m.-es átlátszóságot is megállapítottak. A Balaton partvonalának hossza kereken 200 km.; Keszthelytől Keneséig húzódó tengelyében mérve a tó hosszúsága 77 km., ebből a keleti szélesebb medencére 22.5 km. esik. Szélessége Fűzfő és Világos között 14 km., Alsóörs és Siófok között 9 km., a Tihanyszántódi szorosban másfél km., Révfülöp és Boglár között 5 km., Balatongyörök és Berény közt 3 km. A Balaton vízét a Zala folyón kívül 32 balatonfelvidéki patak, 11 somogyi árok és számos parti forrás táplálja, ezenkívül 5190 km 2 , területről ömlik belé a csapadék. Ebből legnagyobb tömeget a Balatonfelvidék lejtői szolgáltatnak. Innen folynak alá kanyargós árkokban a Remete, Nosztori és Koloska patak, a füredi Séd, az alsófői Vekény, az örvényesi Pécsely patak, és a Badacsony s Ederics közti regényes vadvirágos völgyekben az Eger, Tapolca, Világos és Lesence patakok. A Zala vize csak nagy áradások idején szolgáltat bőven vizet, mp.-ként 100 m 3 .-t, egyébként azonban mp.-kénti vízhozama a 4 m 3 .-t alig haladja túl. A Balaton fenekén számbavehető források nincsenek. V a n ugyan néhány kicsiny forrás a kerekedi öböl keleti sarkában, ezek azonban nem vizük bősége, hanem szénsavtartalmuk miatt érdemelnek említést. Ugyanannak

a szénsavas forrásrendszernek felbuggyanása lehet ez, amely — mint az utóvulkánosság egyik jelensége — Balatonfüred híres savanyuvízét szolgáltatja és amelynek egyik távolabbi kiserkenése a csopaki Szt.-Józsefforrás is. Noha a Balaton vízállása — főleg a csapadék és az elpárolgás mennyiségének függvényekép — a múlt század közepén kezdődött rendszeres megfigyelések óta is figyelemreméltó változásokat mutat, mégis valószínű, hogy a Balaton vízterülete a történelmi idők korai századaiban sem lehetett sokkal nagyobb a mainál. A Keszthely melletti Fenéken, Révfülöpön, Örvényesnél, Almádinál és Fűzfőn a víz szélén, sőt a vízben is talált sírok és. egyéb kőmaradványok arra mutatnak, hogy a késői római időkben a Balaton Ny-i és É-i partja nem nyúlhatott beljebb a szárazföldbe, mint most, sőt alkalmasint alacsonyabb volt a normális vízállás. A somogyi parton azonban a mostani berkek és halastavak minden csapadékbő esztendőben bizonyára összefüggő vízterületet alkottak a Balatonnal. A déli part vonalán nem nagyon régen képződött homokturzás (kösköny) és a 70 év előtt erre épített délivasúti töltés vetett csak véget ennek a rendszeres elárasztásnak, melynek bizonysága különben az is, hogy a déli part községeinek ősmagjai, templomai és első épületei kivétel nélkül a dombokon és távolabbi hegylejtőkön emelkednek.

9

A Balaton vízállását a siófoki mércén 1863 óta jegyzik rendszeresen. A mérce 0 pontja az Adria színe felett 104 méterre van rögzítve. A 67 évre visszatekintő vízállásgörbékből kitűnik, hogy a Balaton vízállása áprilismájusban éri el maximumát és október-novemberben minimumát. Igen magas vízállások voltak 1775-ben, 1827-ben. 1854-ben, az 1858., 1863., 1873., 1879., 1880., 1901., 1906. és 1916. években. Ellenben igen alacsony vízállások voltak 1866. évben (mikor a Fertő is egészen kiszáradt), 1875., 1885., 1887., 1890., 1903.

10


HULLÁMZÁS, ARAMLAS

és 1929. években. A siófoki mércén megfigyelt — 42 cm.-es legalacsonyabb és 193 cm.-es legnagyobb vízállás között 2.35 m.'ig menő ingadozás volt megállapít' ható. Ez a nagy vízsziningadozás, egybevetve a tó három m.-nél alig nagyobb középmélységével, arra a feltevésre is feljogosít, hogy hosszú ideig tartó aszály folytán a Balaton olykor tán fenékig is kiapadhatott — geológiai időkben. Fenékfúrások által felhozott tőzegnyomokból a geológusok arra következtetnek, hogy a történelmi idők előtt volt olyan időszak, amikor a tó vize a mainál öt méterrel is alacsonyabban állt, vagyis legnagyobb részé' ben el volt láposodva. A Balaton vízállását a Sió zsilipjével igyekeztek szabályozni, amelyet először 1863-ban épített meg fából a Déli Vasút, mert félő volt, hogy a befagyott tó jegét a viharok okozta jégzajlás a vasúti pályára sodorja. Ezzel a zsilippel a Siót 12 m 3 . sec. vízlevezetésre szabályozták, de ez a mennyiség száz nap alatt csak 144 cm.-rel tudta a tó vízét apasztani. A tóparti ép úgy, mint a Siómenti érdekeltség többször gyűlésezett és elkeseredett panaszokat hallatott, az első amiatt, hogy „lopják a Balatont", t. i. túlsók vizet eresztenek le a Sión, a másik amiatt, hogy „kiöntenek bennünket, mint az ürgét", vagyis hogy elárasztják a Sió egész környékét. Ezért a kormány, mikor a fazsilip elkorhadt, 1891ben a mai helyére ú j zsilipet építtetett, melyet már mp.-ként 50 m. 3 víz átvezetésére méreteztek, mert a számítások azt mutatták, hogy a Siónak ily vízmennyiséget kell levezetni tudni, hogy vele a Balaton vízállása olykép szabályozható legyen, hogy partromboló áradásoktól ne kelljen tartani. A Sió medrének szabályozása jelenleg folyamatban van és ha ez a munka — ahogy tervezik — egy-két év múlva elkészül, akkor a Siózsilipen valóban lebocsájtható lesz a balatoni vízállás normalizálásához szükséges 50 m. 3 sec. vízmennyiség, anélkül, hogy a Sió-vidék elárasztásától kellene félni.

A rendkívül száraz években beálló túlalacsony vízállás ellen azonban ez sem nyújthat kellő védelmet. Ezt talán valóban csak a M u r a vízének a Balatonba vezetésével lehetne elérni, amire nézve komoly műszaki tervek készültek. A Zala medrének szabályozásán is évek óta dolgoznak, ami a Kisbalaton vadregényes dzsungeljének alkonyát is jelenti. Vannak, akik a keszthelyi öböl előtti Nagybalaton eliszaposodását és lassú betemetődését is féltik a Zala szűk mederbe szorításától. Cholnoky megkockáztatta azt a jóslatot, hogy ha a Zala nem terítheti szét tavaszi nagy vízének hordalékát a Kisbalaton lápjain, akkor torkolatánál fog mindig nagyobb deltát alkotni és ezáltal már talán 100 év alatt Keszthely alá tolja iszapos zátonyát.

11

A víz sekélysége miatt a Balaton hullámai sem nőnek nagyra és magasra. Hét m.-nél hosszabb és másfél m.-nél magasabb hullámokat még a legnagyobb viharban sem lehet látni. Ilyenkor a hullámok tajtékzó tarajokat vetnek, amelyek legjobban a marásokon, a parttól pár száz m.-nyire habzanak. A z ilyen rövid, de rövidségükhöz képest aránytalanul magas és egymást gyorsan követő hullámok jobban meglóbálják a hajót a Balatonon, mint a tengeren, ahol 100 m. hosszú és 7 m. magas hullám sem ritkaság. Gyakori jelenség, hogy a tónak távoli részében dühöngő szél hullámai átterjednek a már elpihent Balatonrészbe és itt tarajnélküli, egyközű, sima hullámokban nyilvánulnak, melyeket a hajósnép Ióggó^nak nevez. A Balatonon az É-i és ÉNY-i szelek az uralkodók. Ennek tulajdonítható a déli partok majdnem egyenes, tagozatlan vonala, homokos, kemény fövenypartja és az a feltűnő jelenség, hogy nádas csupán kis mértékben, a hinárflóra pedig csakis kikötők árnyékában tudott gyökeret verni. Az északról jövő hullámzás ásta alá a

12


magas homokpartokat és terítette rá az omladékot a déli part padkájára, s az építette fel idők folyamán azokat a homokturzásokat (lidókat) is, melyeken a fiatal fürdőtelepek majdnem összefüggő sora keletkezett. A vízállás ingadozásán és a szélokozta hullámzáson kívül a Balatonnak más vízmozgása is van, a ritmikus árapályszerű vízsziningadozás, amelynek Cholnoky derítette fel a törvényszerűségeit. Ezekre az egész vízfelületet érintő ingadozásokra is a légköri viszonyoknak, szélnek, légnyomásváltozásnak van a legnagyobb befolyása. A Balaton hosszában f ú j ó szelek, ha keletre irányulnak, Kenesén, ha nyugatra fújnak, Keszthelyen emelik fel a vizet és a másik tóvégen egyidejű apadást okoznak. Ezek a vízszínmozgások erős parti áramlásokat idéznek elő, melyek a halászást, sőt némely esetben (a tihanyi szorosban) a közlekedést is számottevő módon befolyásolják. A halászok folyásnak nevezik ezt a — gyakran a hullámokkal szembefutó — áramlást, amely erős viharok után még a hálót is ki t u d j a fordítani és a hajó kormányzását is megnehezíti. A tihanyi ,,kút"-at is ez az áramlás segítette kimosni, amelynek sebessége — Cholnoky szerint — a legmélyebb hely felett sokszor a Duna budapesti sebességével (mp.-ként 1 m.) egyező. A parti áramlások messze sodorják a hullámoktól kivert homokot, nádtörmeléket és tőzegkorpát. Nyár végén, apadó vízzel hosszúkás zátonyok tűnnek elő, melyek a déli parttól befelé nyúlnak, eleinte szigetek, később, ősz elején félszigetek alakjában. Ezeket a nép pandalló\na\ nevezi. Viszont a partvonallal párhuzamosan is képződnek vízalatti fenékgerincek, melyek 10—40 m.-nyi közökben húzódnak a sekély vízben, legfeljebb 2 m. mélységig. Ezeket a nép gerende\e\ne\, homokgerendáknak mondja. A Balaton sajátos szürkészöld színe mindjárt feltűnik a külföldi utasoknak. A mély német és svájci

ÉGHAJLAT, SZÉLJÁRÁS

13

tavak ugyanis sokkal sötétebb színűek. Ez a különleges szőke szín is elsősorban a Balaton sekélységével, felkavart fenékiszapjával és lebegő organizmusaival (plankton) függ össze. Entz vizsgálatai megállapították, hogy a Ceratium hirundinella nevü mikroszkopikus plankton-állatka nyár végére annyira elsokasodik a tóban, hogy valósággal sárgászöldre festi a Balaton vízét. A csendes időben szürkészöld víz mind haragosabb, sötétebb zöldbe játszik át, amint a szél feltámad s a vizet felborzolja, majd hullámokat dagaszt rajta. Különösen nyári zivatarok idején mutat gyorsan változó, megkapó hatású színjátékot az ég felhőit is szeszélyesen tükröző Balaton. A Balatonnak nemcsak nyári, hígvízi, hanem téli arculatját is érdemes megismerni, mikor a jég és hó veszi át felette csendes birodalmát. Előbb azonban vegyük kissé szemügyre a Balaton éghajlati viszonyait. Amig a nyugati nagy és mély tavak (genfi, bodeni) legritkábban fagynak be egészen, mert nagy víztömegük nem tud eléggé áthűlni, addig a Balaton az ő sekély vízével és csekély víztömegével majdnem minden évben befagy. H a be is fagynak a mély svájci tavak, a jégpáncél nem marad tartós rajtuk, mert a mélyebb régiókban uralkodó -f- 4 fokos hőmérséklet — amely hőfokon legnagyobb a víz sűrűsége — óriási melegtartalékot jelent, mely az áramlás folytán a jégtakarót állandóan eszi, fogyasztja és aránylag rövid idő alatt el is olvasztja. A mélyvízü nagy tavak a környék éghajlatára is gyakorolnak észrevehetően mérséklő hatást, a Balaton vize azonban vajmi kevéssé tudja a partvidék klímáját mérsékelni. Páranyomás, nedvesség és felhőzet tekintetében a Balaton vidéke alig mutat eltérést az egész Dunántúl hasonló viszonyaitól. Csapadék tekintetében a Balatonfenéktől a Balatonfő felé némileg csökkenő irányzat konstatálható. Legszegényebb csapadékban a Sió torkolati vidéke. 1929

14


nyarán majdnem negyedévig tartott Siófokon az esőtlen aszály. 10 évi átlagban Keszthelyen 101 csa' padékos nap volt egy évben, Balatonfüreden csak 73. A tó vízének hőmérséklete nyáron 20—28 C. fok közt váltakozik, napi 2—4 fok közti közepes ingadozással. Reggel és este a tó vize nyáron többnyire melegebb, mint a levegő. Széljárás tekintetében a Balatonfelvidék dolomit' pusztáinak nagy szerepük van. Ezekről a köves tetőkről zúgnak le a Balatonra a legerősebb, hosszantartó szelek. 1926 május elején három napig tartó olyan rettenetes, bóraszerű főszéi dühöngött, hogy házak tetőit sodorta le és jegenyéket meg platánokat döntött a vasúti sínekre. A z északi szeleknek fontos szerepe van élettani szempontból is, mert a szerves élet fejlődéséhez szükséges mész nagy részét a tavat É felől környező hegyekről szállítja a szél a Balatonba. A Balatont onnan tápláló vizeknek is nagy a mésztartalmuk, de ez a mészlerakodás sokkal csekélyebb, mint az, melyet a laza állományú mészkövek és márgák finom, szemcsés hulló pora idéz elő. A Balatonfenék több méteres latyakja, iszapja főleg a szélhozta apró porszemekből képződött. A mesterséges halastavakba messze földről vaggonszámra szállítják a fenéktrágyázáshoz, a haltáplálék fejlődéséhez nélkülözhetetlen meszet, míg a Balaton gazdag szerves élete számára ingyen végzik ezt a termékenyítő munkát a jótékony északi szelek. A november végén, december elején különös hevességgel és több napon át dühöngő északi szelek szokták megelőzni a Balaton befagyását. H a ilyenkor támad fel a „főszél", a halászok nem mernek már „messzi tanyákra" kivonulni, mert könnyen „kintfagyhatnak". Befagyás előtt a tó vize egész terjedelmében lehűl 0 fok közeléig és maga a fenékiszap is erősen lehűl, -f- 1 fokra is, különösen akkor, ha a víz és levegő hő-

A JÉG KÉPZŐDÉSE ÉS PUSZTULASA

1?

mérséklete hosszabb ideig ingadozik a fagypont körül, anélkül, hogy valóban fagyott volna. Befagyás után aztán a fenékvíz és iszap hőfoka lassan, de állandóan emelkedni kezd. A Balaton jegének képződéséről és pusztulásáról négy évtizedre visszamenőleg vannak megbízható adataink, melyekből megállapítható, hogy a befagyás évrőlévre más időben kezdődik, különböző ideig tart és a jég vastagsága is mindig változó. Általában december elején szokott az első jég jelentkezni a Balaton alsóparti övében, hová a tó egész tükrén képződő jéghártyát a hullámzás kisodorja. A teljes beállás azonban hetekig is eltarthat, ha a fagy nem elég tartós. Régi tapasztalat, hogy erős és tartós jég akkor szokott képződni, ha az első gyenge jégkérget a szél feltöri és kidobja. H a aztán a szél napokig vagy hetekig jól átjárta a vizet, akkor az utóbbi egész tömegében áthűl és szélcsend beálltakor rohamosan áll be. Ösi halászregula, hogy akkor van csak kiadós jégi halászat, ha a befagyás karácsony után válik teljessé, mert ilyenkor az egész víztömeg már alaposan át van hűlve s a jégpáncél tartós marad. A jégzajlás, vagyis a képződő jégtábláknak, egész jégmezőknek a széljárás utáni vándorlása sokszor 3-—4 hétig is eltart, ha a befagyás korán kezdetét veszi, de újév után néhány nap is elég arra, hogy a jégtelkek összefüggő jégburokká alakuljanak. A bőséges havazás is hátráltatja a jég vastagodását, mert a hóréteg gátolja a kisugárzást és ezzel a jég további lehűlését. Mikor azonban a hótakaró a napsütésben átázik és megfirnesedve a jéghez hozzáfagy, ezáltal a jég erősödéséhez maga is hozzájárul. Különösen gyorsan vastagszik a jég, ha tartós derült és hideg éjjelek következnek egymásra, ilyenkor hízi\ a jég, messzehangzó csattanások, durrogások, jégzengések kíséretében. A Balaton jegének vastagsága nagyon különböző

16


1898/9 telén alig láttak jeget a Balatonon, hasonlókép igen kevés jég képződött és halászható vastagságra (12— 15 cm.) nem is hízott az 1917., 1921. és az 1930.-Í télben. Ellenben 48 cm. vastag jégtakarót mért Lóczy 1892/3-ban, 51 cm.-eset fényképezett Cholnoky 1901ben és 65 cm.-eset észlelt e sorok írója az 1929-i rendkívül hosszú télben. Volt már olyan telünk is, hogy kétszer, sőt háromszor képződött újra a jég; volt úgy, hogy csak öt napig volt 12 cm.-nél vastagabb jégburka a Balatonnak, de megértük azt is, — 1929 telén — hogy karácsonytól húsvétig egyfolytában 20—65 cm. vastag jég borította a Balaton tükrét. A jég alulról való hozzáfagyással „hízik", ezért rendszerint sima a jégmező alsó lapja. A n n á l inkább göröngyös a jég felszíne, mert a befagyás legtöbb esetben széllel történik, mely a képződő jéglapokat egymáshoz dörzsöli. Az összetorlódott daraboknak előbb alsó részét nyalja simára a jég alatti melegebb vízréteg, azután pedig a torlódások felső sarkait gyalulja egyenesre a téli nap olvasztó ereje. Először majdnem mindig a keszthelyi sekélyvizű öböl fagy be, néha két-három héttel előzve meg a Siófokfüredi medence befagyását. Legvékonyabb a jég és legelőbb indul pusztulásnak a tihanyi szorosban, ahol a jég nem tudott soha úgy megerősödni, mint a tó többi részein. Ezt is annak az erős áramlásnak kell tulajdonítani, mely a szorosban hol K-ről Ny-ra, hol fordítva szünet nélkül, még télen is észlelhető. Mikor tél vége felé a hőmérséklet lassan emelkedik, a jég a napsugarak hatása alatt gyertyásodni kezd a beszivárgó víztől. H a a szél bele t u d kapaszkodni a főrepedésedbe, akkor megmozdítja az egész nagy jégmezőt, darabokra töri és kezdi kisodorni a partra. H a a pusztuló jég már erősen elgyertyásodott, akkor nem igen tud nagy kárt tenni a partban és annak építményeiben. D e ha a jégtorlódás még acélos jégtáblákat dobál egy-

17

REPEDÉS, TÚROLAS, RIANÁS

másra, akkor felszaggatja, hátrábbtolja a parti füves, homokos dünéket, a jégrögök itt-ott a villák udvarába, a túlmerészen beépített nyaralók szobáiba is benyomulnak; néha a kőből épült mólók és partfalak is erősen szenvednek az ilyen viharfútta jégtorlaszoktól, ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a part minden folyóméterére a táguló jég cca. 50.000 kg. nyomást gyakorol. A Balaton jegének vannak olyan tüneményei, melyeket sokan helytelenül emlegetnek; érdemes ezeket kissé megvilágítani. Ilyenek a repedés, túrolás és rianás. A repedése\ erős pattogás, durrogás kíséretében nagy hidegben, lehűlő hőmérséklet mellett szoktak jelentkezni. Első pillanatban csak hajszálnyi szélesek és néhány száz méter hosszúak, de fokozódó hideggel, a jég összehúzódásával mind szélesebbre nyílnak. A jégmezőnek a szél tartós nyomása alatti hullámos mozgása is okozhat ilyen repedéseket. A repedések, bármily szélesek is, semmi veszéllyel nem járnak, mert szegélyük erős, acélos jégből való, melyre bátran rá lehet lépni. Nemcsak a lehűlés okozta összehúzódás okozhat repedéseket, hanem a jégpáncél belső mechanizmusa is. A felszínen ugyanis a jég hőmérséklete néha húsz fokot is elér, míg a jég alsó lapja csak befagyási hőfokot, vagyis 0 fok körüli temperaturát mutat. A két vízszíntes sík közti jégtömb tehát különbözőkép húzódik össze: ebből feszültségi és nyomási különbségek származnak, melyek ezernyi repedésben keresnek kiútat. A tátongó, de hamarosan jéggel bevonódó főrepedések a melegedő időjárással jégtorlódásoknak, máskép túroláso\na\ szoktak helyt adni. A jég ilyenkor nem terjedhet ki szabadon, mert a rajta keletkezett repedések már be vannak fagyva. Azokban a repedésekben azonban, melyeken csak vékony jégkéreg képződött, ez a jég a tágulással összetöredezik, a jégtáblák összezárulnak és a jégcserepek élükre állanak. A m i n t a jég terjeszkedése tovább tart, nagy vízszintes nyomó-

ABal

TöLDi*üraÉSÜGYl m\UíiMH T

U

L

A

J

D

O

N

A

18


feszültség keletkezik a jégtakaróban, melynek végül mégis enged a jég és hatalmas túrolásokban feltorlódik. Néha menydörgésszerű robajjal több km. hosszúságban gyűrődik fel az előbb boltozatosán feldagadt jégburok. A további felmelegedéssel az összetorlódott jég táblái kétfelől a repedés széleit lenyomják, a víz felbuggyan a táblák között, így a repedés túrolását víztócsa kiséri, s előáll az ú. n. rianás. így egyesül az utóbbi közkeletű fogalomban a két előbb vázolt jégi jelenség, a repedés és túrolás. Tehát nem az erős faggyal megnyíló széles repedéseknek műszava a rianás, ahogy ezt a Balaton vendégei emlegetik, hanem a nagy repedések mentén képződött túrolás alján jégvesztével kiázó jeget és víztócsákat nevezi a balatoni nép rianásnak. A ló megríadásából származtatják ezt a nevet abból az időből, amikor még sűrűn közlekedtek szekerek, sőt hintók is a két part között. A Balaton jegének élete bizony nem olyan eleven és változatos már, mint volt régen. Lóczy még írhatta, hogy a befagyott tavon sokkal több ember jár, gyalog és szekéren, mint nyárszakán hajóval a vízen, de manapság erős túlzással lehetne csak ilyent állítani. A halászok még mindig úgy dolgoznak a jégen, mint valaha, évszázadokkal ezelőtt, de a közlekedés korántsem oly élénk már, és az 1928/29-i tél három és fél hónapig tartó, idáig mért legvastagabb jégburka felett sem forgalom, sem sport eleven képei nem tarkították az arktikus tájakra emlékeztető puszta hó- és jégmezőt. A Balaton vízét a vegyi tudomány hígított ásványvíznek, még pedig szulfátokban aránylag gazdag, gyengén alkalikus víznek minősítette. A Balaton-melléki kutak, források mind keményvízüek, a felső partról lecsorgó és a tóba folyó patakok pedig ilyen forrásokból táplálkoznak. Legnagyobb és legbővebb forrása a vidéknek a Keszthely melletti Hévíztó, amely 9 kat. hold területéről egy m. 3 sec. vizet ad le a Kisbalatonba. A

A BALATONV1Z

19

hévízi forrást (33° C . ) , úgy mint Tihany kiapadt gejzírjeit, a tapolcai meleg forrást, úgyszintén a Balatonfüredkörnyéki szénsavas forrásokat utóvulkánikus jelenségeknek tartják a geológusok. A Balatonvíz keménysége 13 fok. A tó vízében a magnesium ( 5 6 % ) és a mész ( 2 4 % ) játszák a főszerepet és nyilván ezek a bázisképző alkatrészek, valamint a sekély víznek a napfénytől való erős átsugárzása idézik elő a balatoni halak (fogas, garda) pikkelyeinek egész különleges ezüstös fehérségét és szivárványos csillogását. A tó vize oxigénnel telített, sőt kissé túltelített, ami a gyakori szelek okozta erős hullámzással függ össze. Csendes időben a felszíntől a vízfenékig folyó erős planktonasszimiláció is hozzájárul a tó oxigéntartalmának emeléséhez. A biológiai intézet vizsgálatai szerint januárban Tihanynál (jég alatt) 16 milligramm, júliusban (28 foknál) 9 mg. literenkint a Balatonvíz oxigéntartalma. Ez magyarázza meg legjobban azt a feltűnő jelenséget, hogy az 1929-i háromhónapos hó- és jégburok alatt, mikor a víz a napfénytől teljesen el volt zárva, a Balaton halai nem szenvedtek oxigénhiányban, holott ugyanakkor a Velencei- és Fertő-tavak, sőt a Kisbalaton is halállományuk legnagyobb részét elvesztették. Igaz, hogy az utóbb nevezett állóvizeknél főleg a buja fenékflóra volt az oxigénhiány okozója, mert a naptól elzárt sötét vízben a jég alatti gazdag növény- és állatvilág hamar felélte az ilyen erősen eutroph (táplálékot dúsan termő) vizekben amúgy is csekélyebb oxigénkészletet. A legújabb kutatások azt is megállapították, hogy a Balaton jódtartalma aránylag feltűnő magas (9 7 egy literben) ami legjobb magyarázata annak, hogy a Balaton körül golyvás embert alig lehet látni. 1

7 =

egy ezredrész milligramm.

2*

26


A tihanyi biológiai intézet vizsgálatai szerint a Balatonvíz baktériumtartalma, főleg az erős napfényáthatás következtében, aránylag igen csekély. A nyári hónapokban, mikor a baktériumszám minimumban van, a Zürichi-tóban 300, a genfiben 38, a plőniben 30, a Balatonban azonban csak átlag 13 volt a baktériumok száma egy mg. vízben. A múlt század utolsó harmadáig csak a füredi szénsavas vizet és Hévíz iszapját használták, mint balatonvidéki gyógytényezőket. Csak azóta ismerték fel a tó vízének, iszapjának, hullámzásának és éghajlati sajátosságainak üdítő és erősítő hatását. Minthogy a Balatonon nyáridőben uralkodó a verőfény, a szabadban való fürdés elsősorban mint n a p f ü r d ő erősít, azután a hűs víz, a hullámverés és a tiszta, pormentes levegő fejtik ki üdítő, testedző hatásukat. Leginkább oly betegségekből, melyeket akár testi, akár szellemi túlerőltetés okozott, lábadtak fel a Balaton partján a betegek, gyermekeknél pedig főleg az angol kórra és vérszegénységre hajlamosak megedzése, gyors megerősödése volt a balatoni fürdők hamarosan felismert következménye. Gyermekek részére inkább a déli homokos, lassan mélyülő part fürdői váltak keresettekké, míg az északi, széltől védett, de hamar mély és iszapos, sokhelyt kavicsos partot inkább gyermektelen fürdőzők keresik fel, akik jobb szeretik, ha mindjárt úszásra alkalmas mély vizet találnak. A Veszprém-zalai parton fontosabb a fürdésnél a klimatikus tényező, az enyhe, pormentes levegő, árnyas séták és kirándulások a bortermő hegytetőkre; a somogyi partot pedig a fövenyes fürdők, az idegerősítő hullámverés teszik inkább keresetté. A felsőparti fürdők iszapja ú. n. spongilla-tűkben is gazdag, a bőrt kellemesen irritálja, ezért csúzos bántalmak ellen ajánlják a vele való bedörzsölést. Nem foglalkozunk azonban a Balaton gyógyító tényezőinek — Lenkei, Sümegi és Schmidt által nagy szaktudással el-

ISZAP, PLANKTON

20

végzett — bővebb taglalásával, annál kevésbbé, mert a Balatont inkább az egészségesek „gyűjtőmedencéjének" tekintjük, akik itt — a hűsítő fürdőzés mellett — a mindennapi megszokott munkából és gondokból való kibontakozás, a vízisport és a változott életrend folytán találják meg a keresett felüdülést.

3. NÖVÉNYZETE ÉS ÁLLATVILÁGA

A Balaton vízének és partszegélyének növényzete nem sokban különbözik a hasonló égalj alatti sekély édesvizek növényvilágától. Feltűnő különbség van azonban a felső és alsó part flórája között. Míg a Zalaveszprémi part öblöktől csipkézett, szélárnyékos szegélyét szinte egyvégtében sás és nádas borítja és iszapos, sokhelyt köves fenekű vízét is gyékénnyel váltakozó nádlás, ezen belül pedig itt is, ott is kerek \á\a (csuhu) szigetek szegélyezik, addig az alsó parton Aligától Bélatelepig csak elvétve találunk ritkás, keskeny nádszegélyt a kevéssé tagozott, lapos partvonalon. Bélatelep és Keszthely között megint majdnem összefügg a parti nádas; közben csak Berény előtt van tiszta fövenypart néhány 100 méter hosszan. A felső és nyugati part nádasai mentén, 50—100 m-ig befelé, majdnem összefüggő hinármező\ lepik be a vizet, kitűnő rejtekhelyet nyújtva halnak és vízibogárságnak, de nem csekély bosszúságára a hajózásnak, motorsportnak és a fürdőző közönségnek. Különösen sok a hinár Révfülöp, Lábdi, Szigliget előtt, de legtöbb mégis a keszthelyi öbölben, hol a nyári hónapokban a hajóforgalomnak is nem csekély akadálya a csavar körül tekeredő, vendégmarasztaló hinár sűrű labirintja. A hinár elterjedésének ugyanis az iszapos, mélyebb fenék és a szélárnyékos part különösen kedvez, míg a somogyi homokos, hullámjárta, sekély parti vízben a hinár sohsem tudott tartósan gyökeret verni.

26


Olyan sok gondot okozott már négy évtized előtt a hinár elburjánzása a tó nyugati sarkában, hogy a panaszok a kormányig jutottak és a tudományos köröket is megmozgatták, sőt a Balaton tudományos tanulmányozásának Lóczy vezérsége alatt történt megindítására (1891) a leghathatósabb impulzust ép a hinárkérdés vizsgálata adta meg. A hinárfajok közül leggyakoribb a bé\aszőlő vagy szárcsafű (Potamogeton), a süllőhinár (Myriophyllum) és a vízből ki sem látszó borzhinár (Ceratophyllum). Az előbbiek virágai a víz színéből jól láthatóan kiemelkednek, leveles száruk a fenéktől kezdve két méter hosszúságnál is nagyobbra nő, de 2 % — 3 méternél mélyebb vízben már semmiféle hinár nem tenyészik. H a a hajócsavar vagy a hálóhúzás szétszaggatja, a hinár foszlányaiból ú j hajtások fakadnak s a vízen lebegve is tovább élnek. Szeptembertől kezdve a hinár kezd lerohadni, a levelekre üllepedett iszap lenyomja a növényt a fenékig, ott azonban tovább vegetál a télen át, mert egyfokos vízben is megél és zöld marad. A hinár a halászatot is erősen akadályozza, nyáridőben ép a halban legbővebb tanyákat kell miatta elkerülni a halászoknak, de azért a Balaton halászata sinylené meg legjobban, ha a hajósok és sportolók sirámainak engedve komolyan hozzáláttak volna a hinár szépen kitervelt irtásának, a legdúsabb hal-legelő kipusztításának. A nádat a Balaton környékén istállók, ólak, jégvermek fedésére használják, de messze földre, sőt külföldre is szállítják mennyezetburkolási célokra. A hinár és nádas közt szórványosan sötétlő káka vagy csuhu sima száraiból úszás céljaira nyalábkötegeket szoktak készíteni, a nádast belül szegélyező gyékényt pedig takarók, kosarak készítésére, meg hálók úszói gyanánt, valamint csónakok, hordók tömítésére alkalmazza a parti lakosság. A fent elősorolt édesvízi növényeken kívül tengeri

ISZAP, PLANKTON

22

eredetű hinár is van a Balatonban, a Naias Marina vagy tengeri tündérhindr. Azonkívül a tengeren túli Elodea canadensis vagy dtol(hinár is hirtelen gyorsasággal sokasodott el a tóban. Egy Európából eltűnőben levő ritka növény, a súlyom (Trapa natans) is előfordul itt-ott a Balaton sekély parti vizeiben, így Szántódnál, az ú. n. Bakacs halászvonyóban, Fonyódnál és Gyenesdiásnál. Sem a nád, sem a hinár, ha még úgy terjed is a Balatonban, a tó vízét — egyhamar, legalább pár évezredig — be nem nőheti, úgy, ahogy ez a „Verlandung" néven ismert veszedelem a német tavak egy részét komolyan fenyegeti. A nádas másfél méternél mélyebbre nem nyomúl a tóba, megnő azonban a fenéktől mérve 4—5 m. magasra is. A nádat télen szokták aratni, amikor a jégre bátran rá lehet járni. H a valamelyik évben a jég gyöngesége miatt le nem aratják, a tavalyi ú. n. avas nád télen és tavasszal aranyosan sárgállik, azután lassan lerohad és a friss nád mind sötétebb zöld bozóttá fejlődik, őszre pedig — mikor, halásznyelven szólva: hányja a címerét — világossárga bokrétát hajt a virágjaival. A nád kitűnő hasznot hajt a parttulajdonosoknak, ép ezért elszaporodásának nem igen iparkodnak gátat vetni. A fürdőkultúra azonban mindig többet takarít el belőle (Fűzfő, Almádi, Balatonfüred, stb.) és nincs messze az idő, mikor a somogyi part amúgy is szórványos nádasai után a partszabályozás a felső parton is mind szűkebb sávra korlátozza a vadregényes nádast, mely az orvhalászoknak ősidők óta legjobb búvóhelye. A parti községek itató és úsztató helyei minden irtás nélkül is mentesülnek a nádtól, mert ennek alig van biztosabb írtója, mint a marhacsorda szája és patája. A z t a feltűnő jelenséget, hogy az utóbbi tíz évben az alsó parton is jobban elburjánzott a nád (Aliga, Földvár, Lelle, Máriatelep), avval magyarázzák a somogyi halászok,

26

24


ISZAP, PLANKTON

hogy a nyári hónapokban már nem engedik a tehén-, meg bivalycsordát a Balatonba behajtani. Amennyire szegény a Balaton edényes és virágzó növényekben, annál gazdagabb a moszatflórája. Közel ötszáz f a j t ismertek fel tudósaink ezekből a vízben és a fenéken bőven termő mikroszkopikus, alacsonyrendű növényekből. A z algák kisebb része a vízben lebeg és a növényi planktont alkotja. Nagyobbik része a vízalatti nád- és fűszárakon él, meg a hinárleveleken, vízszéli köveken, cölöpökön és a lágy fenékiszapban. A vízben lebegő parányi moszatok kitűnő táplálékai az apró halivadéknak. Ebből a növényi planktonból sokkal kevesebb van a Balatonban, mint pl. a velencei-tóban, vagy akár a mélyebb alpesi tavakban. A nádhoz, hínárhoz és ezek elszakadt foszlányaihoz tapadó moszatok legnagyobb része barna kovamoszat (diatomacea); a zöld, fonalas moszatok lepik be a kikötők és fürdőházak cölöpjeit, a hajók fenékdeszkáit vagy alsó lemezeit; a sekély vízparti köveket a bacilláriák nyálkája vonja be.

A régi századokból ittmaradt faóriások közül meg kell említeni az a\arattyai nagy fát, ezt a 20 m. magas, 7 m. kerületü ősi szilfát Kenesétől délre, a magas part felett. A z Aszófő és T i h a n y közti lápon megcsodált 1? m. magas üreges, korhadt szilfába, amire természeti kinccsé nyilvánítása megtörtént, a tihanyi béreslegények tüzet raktak és a f á t elpusztították. A Balatonpart közelében, főleg a szigligeti, lábdii, badacsonyi öbölben jellemző ültetvények a hosszú jegenyefasorok, melyeknek csak egész rövid, pamacsszerű koronájuk és hórihorgas törzsük van. A z északi parton elég sivár képet nyújtanak, különösen a nyári hőségben, a kavicsos, pereszteges partterületeken látható ritkás, alacsony erdők, ökörfarkkóróval, bogáccsal, galagonyával és csipkebokrokkal szórványosan benőtt kövecses legelők. A somogyi oldal lazább talajú, szürke és sárgás homokkal borított p a r t j á n a növényzet bújább, erőteljesebb, mint a balatonfelvidéki, ami a talaj nedvesebb voltával és a nagyobb levegőnedvességgel magyarázható. Viszont az északi part lankáin, a sziklákkal védett napos hegyoldalakon dús szőlőültetvények vannak (a 90-es évek filoxeravésze u t á n teljesen felfrissülve, főleg Szigliget, Badacsony, Kisörs, Révfülöp, Füred, Csopak, Alsóörs, Almádi lejtőin), melyek hasonlíthatatlanul éltékesebbek a somogyi homokturzásokon — Szalay Imre leilei birtokos kezdeményezése után a 90-es évek eleje óta — ültetett gyér, de filoxeramentes szőlőknél (Balatonmária, Bélatelep, Fonyód, Boglár, Lelle, Szemes). A felső part domboldalain a szőlők közt elsőrendű gyümölcsfélék teremnek. Almából, barackból, körtéből, cseresznyéből, de különösen besztercei szilvából nagy mennyiségeket hoznak át a déli partokra és a közeli városokba, viszont a déli part az ő búzáját, rozsát, de főleg tengerijét küldi át a zalai partra, hol a köves, pereszteges tóparti és dolomitos, mészköves balatonfelvidéki

A tópart flórája sem valami változatos. Erdők alig vannak a Balaton partján. Csak Almádi, Alsóörs, Akaii és Szepezd t á j á n nyúlnak le a ritkás tölgyesek a tó közeléig. A déli parton a fonyódi hegy szép tölgy- és akácerdején kívül csak a pár évtizeddel ezelőtt ültetett fokszabadii, siófoki, balatonújhelyi, leilei, fonyódi és balatonfenyvesi feketefenyőligetek díszítik a tó szegélyét és csábítják a fővárosból menekülő kövi embereket villaépítésre. Egy emberöltő óta a boglári várdomb oldalait ültették be fenyőkkel s a szemesi és szárszói löszpartot fásították. Pedig a nyárfa, fűzfa, platán, juhar és vadgesztenye is jól díszlenek az apadás homokján, csak csemetekorban kell őket az északi szélfúvások elől oltalmazni. A Balaton árterületére, a parti jégtorlaszok övére persze hiábavaló volna ilyen fákat ültetni, mert a hullámmarás alámossa a partot és szabaddá teszi a fák gyökereit, ami rövidesen a törzsek kidőlésére vezet.

26


ISZAP, PLANKTON

területeken a gabonának kevés alkalmas termőföldje van. A gyümölcstermesztésnek igen nagy jövője van a Balaton mindkét partján. E téren, mint általában a fásítás 1 terén, sok mulasztás történt idáig. Most azonban a dunántúli két gazdasági kamara, a Balatoni Szövetséggel karöltve, nagy gyümölcstermesztési mozgalmat indított meg, s kormányzati akció is folyamatban van a zalai Balatonpart tervszerű fásítására.

fenékiszapban nagy számban élnek a jámbor szúnyogféléknek, a Balatonon főleg nyári estéken miriádnyi számban röpdöső muszlicáknak lárvái (Chironomidák), amelyek elsőrendű táplálékai a feneket t ú r ó keszeg- és pontyféléknek. Igen sok apró, részben szabad szemmel is látható állatka él a hínáron (sida), a part kövein (mohaállatkák vagy bryozoák) és a fürdőházak cölöpéin s vízbenyúló deszkáin (szivacsfajok, spongillák). A fenék iszapjában, a partmenti növények és kövek közt keresik táplálékukat, különösen a melegebb hónapokban a Balaton „békés" halai (a \őszopó keszegfélék, ponty, kárász, compó stb.) és ide járnak nyár kezdetével „rabolni" a ragadozó fogasok és kősüllők is. A fenékiszap összetétele tehát rendkívül fontos halélettani szempontból. A Balatonnak kivált északi parti övében, több km. szélességben túlnyomó a növényi és állati iszap, amelyet tudományos (svéd eredetű) névvel gyttjának neveznek. Ez az ú. n. rothadó iszap (Faulschlamm) nagyobb tömegében épúgy keresztülment a fenéklakó férgek bélcsatornáján, mint ahogy — Darwin szerint — a jó televényföld nagyrészén is keresztülette magát a földi giliszta. A gyttja növényi elhalt törmelékből (detritus), csigák, kagylók és egyéb víziállatkák héjjainak üledékéből és bélsárrögökből képződött, színe sötétszürke, kékes árnyalattal. Benne nagy tömegekben dolgoznak a különféle baktériumok, melyek az üledékképző növényi és állati hulladékok mellett az üledékszétbontó szerepét játsszák, mert a szerves iszapot elemeikre szedik szét és fokozatosan elásványosítják. A gyttjától lényegesen különbözik a Kisbalaton, Nagyberek és a legtöbb halastó fenékiszapja, az a barnaszínü tőzegiszap, (tudományos néven dy), melyben a víz savanyúsága következtében a baktériumok élete majdnem lehetetlen s így az üledékek állati táplálékká csak igen kis mértékben alakulhatnak át. A baktériumok munkája csak oxigén hozzájárulásával,

A Keszthely melletti Héviz tóban a Lovassy által Afrikából betelepített tündérrózsák vagy lótuszok keltenek feltűnést pompázó üde, piros, fehér és sárga virágaikkal, tányérnyi széles leveleikkel. A Victoria regia is elszaporodna, ha felhajló, nagy levélperemeit a szél össze nem törné. Ezeket a ritka dísznövényeket eleinte szigorúan védték a közönség kíméletlensége ellen, de aztán annyira elszaporodtak, hogy a fürdőbérlő tömegesen szedeti ki főleg a piros lótuszt, mert már a tó fürdésre legalkalmasabb részein is ellepte a víz színét. Amily szegény a Balaton vízinövények dolgában, époly gazdagnak mondható az állatvilághoz tartozó fajokban. Id. Entz Géza megállapítása szerint a tó vizéhez kötött állatalakok száma a 700-at meghaladja, míg a genfi tóban mindössze 500, az alaposan átvizsgált német plöni tóban nem egészen 300 f a j t és fajváltozatot mutattak ki. A z egyedek száma azonban aránylag sokkal kevesebb, mint más, ú. n. eutroph tavakban. A z apró górcsövi állatok, a vízben lebegő u. n. planktonszervezetek között az uralkodó f a j a Ceratium hirundinella nevű véglény, amely nyáron nagy tömegben található a finom planktonszita üledékében. Ezenkívül az evezőslábu és ágascsápu rákocskák (Cyclops, Diaptomus, Chidorus, Leptodora, stb.) számos faja él a planktonban, jóleső eledeléül a fiatal halaknak. A 1 Kálmán: A Balatonvidék fásítása. 1929. 38 A Balatoni Szövetség kiadása.

lap.

27

26


vagyis az iszap felszínén lehetséges, mivel pedig a gazdag planktonvilágnak bőséges lerakodása van, a planktonhullák tömegei egészen beborítanák az iszapot és a baktériumok munkáját lehetetlenné tennék, ha nem volna egy olyan csoportja az iszaplakó férgeknek, amelynek épen az a szerepe, hogy az iszapot állandóan feltúrja, testén keresztülbocsássa és így mindig újabb, még szét nem bontott iszaptömegeket hozzon fel a fenékre. Ilyen férgek a Tubificidák, a gyttja gyűrűsférgei, melyek felsőtestükkel lefelé, az iszapba fúródva élnek és ennek 3—6 cm.-nyi legfelső rétegét újra meg újra a baktériumok munkájának teszik — testükön keresztül — hozzáférhetővé. Ezekből a Tubificidákból elég sokat találunk szabad szemmel a legtöbb iszappróbánál, melyet — az alsóparti marás vonalán belül — a tófenékről bárhonnan felmarkolunk. A rothadó állati iszap bősége, benne a Chironomusok, Tubificidák sokasága, tápanyagban, mészben való gazdagság, sekélység, széles parti padka jellemző ismertetőjele ugyan az ú. n. eutroph tavaknak, de a Balatont mégsem volna helyes ebbe a tó-osztályba beleerőszakolnunk, mert a mi nagy tavunk életviszonyai, a part geológiai alakulásával és a fenékviszonyokkal kapcsolatban annyira változatosak, hogy a svéd és német, meg alpesi állóvizek tanulmányából absztrahált tótípusok (oligotroph, eutroph, distroph) egyike sem vág egybe a Balaton különleges hidrobiológiái karakterével. A Balaton déli, homokos partvidéke pl. majdnem terméketlennek mondható haleleség szempontjából, míg a felsőparti öv valóságos eldorádója a haltáplálékul szolgáló parányi élőlényeknek s maguknak a halaknak is. A keszthelyi hinaras öböl egész más biológiai jelleget mutat, mint a Balatonfő tiszta, majdnem gazmentes, mélyebb víztömege, s épily nagy eltérések lehetnek a tihanyvidéki és a szigligeti vizek halélettani viszonyai között. Planktonfajok dolgában aránylag elég gazdag a Ba-

I S Z A P ,P L A N K T O N

28

laton, de az egyedek bősége tekintetében nem állhatja a versenyt az igazi eutroph tavakkal és így haltermőképessége is aránylag csekélyebb. Halakból a Balatonban 38 f a j t írtak le, de ezekből gazdaságilag jelentősnek, a laikusok körében is ismertnek csak mintegy tizenötöt mondhatunk, amelyek felsorolása, piaci vagy haltenyésztési értékelésük sorrendjében itt következik: fogas, harcsa, ponty (pikkelyes és tükrös), kősüllő, csuka, kárász, compó, menyhal, őn, sügér, garda, keszeg, göndér, durbincs, küsz. A Balaton fogasa megnő 10 kg.-osra és 120 cm. hosszúra is, harcsából elég gyakran fognak, főleg télen és május havában 50—60, sőt 80 kg-os (két és fél m. hosszú) példányokat is, a ponty is megnő 15—18 kg.-osra a csuka 8—10 kg.-ra, a compó, kárász és keszegfélék azonban ritkán érik el a fél—háromnegyed kilós nagyságot. A balatoni fogast ízének különleges finomsága és külsejének minden más víz süllőjétől elütő ezüstös fehérsége miatt külföldön is nagyon megbecsülik, úgyhogy ebből a legnemesebb halfajból számottevő exportja is van a Balatonnak. A felsorolt halak közül kegyetlen ragadozók a fogas, harcsa, kősüllő és csuka, békések, vagyis rovarból, még apróbb állatkákból és ikrából élnek a ponty, compó, kárász és a keszegfélék. A fogas a saját fajtáját is szívesen fogyasztja, de rengeteget pusztít a sovány heringalakú gardából, küszből és durbincsból is. A garda az első őszvégi dér után nagy csapatokba verődik, a mélyebb helyeket keresi, egymáson melegszi\ s Tihany mélyvízű környékén néha százmáZsás, heringrajokra emlékeztető tömegekben nyüzsög és kerül egy-egy szerencsés halászbokor hálójába. Hermán Ottó örökszépen írja le a „Látott hal" c. fejezetében, hogyan kerülgetik a nagy gardarajokat a tihanyi hegytetőről jelekkel kormányozható halászhajók. A nyugati keskenyebb medencében, hol több a hínár

26


s egyéb vízi giz-gaz, kövérebb a hal és gyorsabban nő a ragadozó fogas is; külsőre szebb azonban, karcsúbb, ezüstösebb az árnyéktalan, mélyebb keleti Balatonban, hol a csillogó, sovány gardák rajai is szívesebben tanyáznak. A Kisbalaton halai, a csuka, compó, keszeg és ponty feltűnő sötétek, a pigment pettyeivel telvék, mert a vizet egészen beárnyékolja a növényzet sűrűje. Rá\ot is mindig nagyobb számban hoz felszínre a halászok hálója, ez a rák azonban nem az Ínyencek keresett folyami rákja, hanem majdnem fehér színű, kisebb és vékonyabb ollójú \ecs\erd\, melynek íze valójában nem sokkal van alatta a zalai fekete „szólód-rákénak. (A bécsi konyha „Solo"-rákja valószínűleg nem más, mint a németesen olvasott Zala-rák.) A rák a 80-as években majdnem teljesen kipusztúlt a Balatonból, de a rákpestis óta eltelt félszázad alatt újra szépen elszaporodott a tóban. A kisebb rákfélék közül a közönséges bolhará\ (Gammarus) és a vízi ász\ard\ (Asellus) inkább csak az iszapos, kövecses parti vizekben fordul elő. A Balaton csiga- és \agy lófajai is többszörösen felülmúlják a genfi tó puhatestűjeinek sokaságát. A kagylók közül az éleshátu Anodonta és a tompahátu Unió pictorum, a csigákból a Limnaea, Valvata, Planorbis és Bythinia fajok fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A kétéltűek közül gyakori a Balaton parti vizeiben, sőt elég nagy pusztítást visz véghez a keszeg és ponty ikrájában a \ecs\ebé\a, a füves, mocsaras partokon pedig a gyepi bé\a és a vöröshasu un\a; a csúszómászók közül a vízisi\ló és \oc\ds si\ló a déli partok kövei közt, meg az északi partok nádasaiban is közönséges, épúgy a zöld gyi\ot is elég gyakran látni a tó egész napsütötte partvidékén. A mocsári te\nősbé\a is előfordul a parthoz közeleső berkekben és innen jön fel néha a levezető árkokon a tó alsó partjára is.

ISZAP, PLANKTON

30

Nemcsak a halász, hanem a vadászember is szép zsákmányra talál a Balatonon, melynek gazdag és különleges madárvilága van. Télen a varja\ (balatoni néven kányák) károgásától és a vadludal{ gágogásától hangos a tó partja és vize, befagyás után pedig csapatosan érkezik a vetési lúd. Az éjjeleket a jégen töltik, nappal a közeli szántásokat keresik fel. Egész guanotelepeket alkotnak a tó jég- és hómezőin, melyeket csak márciusban hagynak el. Helyüket a január derekán délről érkező nagy lúd foglalja el, melynek csapatai nyáron is itt maradnak és a házi lúddal is jól összeférnek. A tarka vadrécé\ne\ is számos fajtája él a tó vízén; ezektől, meg a szárcsá\tól valósággal feketéllik a víz őszi költözés idején. De legközönségesebb a vízi ember előtt mégis a bujdr vagy búbosvöcsök, amelyből alig van éjjeli hálóhúzás, hogy egy-kettő a zsákba ne keveredne. Ősszel érkezik a jeges réce és feketedő csapatokban lepi el a Balatont. Tavasszal elszaporodnak és április első napjaiban hirtelen ismét eltűnnek. Nagy számban látjuk a vízen és víz felett a \acagó sirályt, amely különösen költözködéskor, tavasszal százakra menő csapatokban szálldos a víz felett. A nagy halászmadár alig különbözik tőle; májusban jelenik meg nálunk és nyáron-őszön át jó szolgálatot tesz a halászoknak avval, hogy a nagyobb haljárásokat csapatos megjelenésével messziről jelzi. A gémeknek is több fajával találkozunk a Balaton partján. Nevezetes gémtanya van a tihanyi félsziget nyugati erdős hegyoldalában, hol a közönséges szürke gémen kívül bakcsót és \analas-gémet is láthatunk. Régi ismerőse a halászoknak a szép fehér kanalas gémeknek egy 20—25 főből álló csapata, mely Szemes és Lelle között a vízszélen szokott halászgatni. A Kisbalaton madárvilága annyira nevezetes, hogy 1922 óta védelem alatt áll, mint az utolsó magyar kócsag-telep. Ez a megközelítőleg 40 km. 2 területű lápvidék az 1890-es évek elejéig a legritkább gémfélék-

26


nek adott szállást megközelíthetetlen avas nádbozótjaiban. Nyolc fajtáját irta le Lovassy a kisbalatoni gémeknek, melyek között légritkábbak a nemes \ócsag (Egretta alba) és a \is\ócsag (Egretta garzetta). 40 év előtt még közel 100 párban költött itt a nemes kócsag és néhány pár kis kócsag is állandó lakója volt a telepnek. De mivel a kócsagfészkeket mind sűrűbben kirabolták és a tojásokat eladták külföldre, Schenk Jakab kezdésére és hollandus madárkedvelők jóvoltából egy állandó kócsagőrt alkalmaztak a magyar madártani intézet felügyelete alatt. Ennek jelentései szerint a fészkelő nemes kócsagpárok száma 1922-ben 16 pár, 1923-ban 24 pár, 1924ben 26 pár, 1925-ben 15 pár, 1926-ban 10 pár, 1927ben 16 pár, 1928-ban aligha több mint 5 pár. A kis kócsag, sajnos, teljesen eltűnt a Kisbalatonról. A gémek már kora ősszel távoznak (Olaszországba, Tuniszba), mert kevés és mind kevesebb a táplálék a Kisbalatonban ennek a sok madárnak. A Zala medrének szabályozási munkálatai a Kisbalaton medencéjének teljes lecsapolását fogják maguk után vonni. Alig pár évtized múlva az avas nádrengeteg helyére legelők kerülnek s a kócsag hajdani fészkelő telepeinek helyét mezőgazdasági gépek fogják megmunkálni. Az utolsó magyar — s az osztrák Fertőt s Albániát leszámítva, az utolsó európai — kócsagtelep megszűnése után nemsokára már csak ábrázolásában gyönyörködhetünk ennek a mesébe illő karcsú madárcsodának. A fentiekben adtuk igen rövidre szabott, tehát szükségképen hiányos ismertetését a Balaton növényi és állati életének. A Lóczy-féle nagy mű negyven év előtt kezdte meg a balatoni flóra és fauna kutatását, de még ma is azt mondhatjuk, hogy csak kezdeténél tartunk mindazon problémák tisztázásának, melyeket a Balaton életviszonyainak behatóbb vizsgálata felszínre hoz. Az 1926-ban alapított és 1927 óta Tihanyban méltó otthont nyert Magyar Biológiai Kutató Intézet, — mely tehát, mint

32

ISZAP, PLANKTON

neve is mutatja, nem csupán a halak életével és nem is csak a Balaton életviszonyaival foglalkozik zajtalan tudományos munkájában 1 — hivatott első sorban arra, hogy a természettudományos értelemben vett Élet (Bios) balatoni kérdéseit a tudomány mai fegyverzetével megvilágítsa és a megoldáshoz közelebb segítse.

II. A BALATON

A TÖRTÉNELEM

VILÁGÁNÁL

1. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET AZ ŐSKORTÓL A LEGÚJABB KORIG

A Balaton vidékén a honfoglalás előtt is már évezredek óta voltak emberi települések. A régi kőkorszakból alig találtak emlékeket, a Balaton körül épúgy, mint egész Magyarországon, de már a csiszolt kőszerszámokat gyártó embereknek számos telepére akadtak a tó egész partvidékén. A keszthelyi és Kiliti melletti putrilakásokban, a berényi, boglári, földvári, zamárdii, világosi és Kenese- környéki magas homokpartok veremlakásaiban talált neolit kőeszközök, többek között hálósúlyok arra mutatnak, hogy a tó mentét már évezredek előtt halászó-vadászó embercsoportok ülték meg. A neolit-kori ősember első tanyái az északi oldalon az erdős hegytetők, a déli oldalon a mai vízszin felett 20—-60 m.-es magaslatok lehettek. A bronzkorban már a dombok lejtőin ütöttek tanyát az őslakók, a vaskor elején pedig — a sírok után ítélve — közvetlenül az utak feletti területeken temetkeztek. Római sírokkal 1 A z intézet két osztályra oszlik. A z első osztály elsősorban állattani, növénytani, bakteriológiai és hidrobiológiái munkára v a n berendezve és Entz Géza egyet, t a n á r vezetése alatt dolgozik; a második osztály fiziológiai és fizikokémiai vizsgálatokat folytat Verzár Frigyes egyet, t a n á r vezetésével. Kiadványai „ A Magyar Biológiai Kutató Intézet M u n k á i " címen magyar és német (esetleg más idegen) nyelven jelennek meg.

A Balaton

3

34

A BALATON A TÖRTÉNELEM VILÁGÁNÁL

a Balaton északi útvonalán aluli sík területeken (Alsó' őrs, Csopak), sőt a parthoz egészen közel is (Keszthely, Révfülöp, Örvényes melletti parti sirok) találkoztak régészeink. Bronzleleteink elég szegényesek a Balaton körül. Bronzkori sirt nem sokat találtak (Balatonkeresztúr, Berény, Füred, stb.), bronzból készült szerszámok, fegyverek és dísztárgyak nagyobbára elásott kincsekből vagy öntőműhelyekből eredhettek; ilyeneket találtak Keszthely körül, Szigligeten, Kisörsön, stb. A bronzkori emlékek aránylag csekély száma arra enged következtetni, hogy e korszak a Dunántúl aránylag rövid tartamú lehetett. A következő civilizáció a Balkán É.-Ny.-i részéből érkezett hozzánk és a vas használatát hozta magával. A jelek szerint ennek a polgárosodásnak eredete az illyre\hez fűződik, akik a Dunántúlra is felnyomúltak. A mi vidékünkön azonban igen gyér lehetett a lakosság. Legjelentékenyebb illyr telep a hallstatti tó mellett volt, ahonnan a korai vaskor emlékei nagy tömegben kerültek elő, miért is az egész civilizációt hallstattinak szokták nevezni. Főleg urnatemetők jöttek e korból felszínre a Balaton környékén. Ilyen urnatemetőkre akadtak többek között Szigligeten, a Csobánchegy oldalán és Balatonszentgyörgynél. Ennek a hallstatti kornak kezdetét a Kr. előtti 8—9. századra, végét a kelták megjelenése korára, az ötödik századra teszik. A \eltá\ Galliából jöttek Cseh-Morvaországba, a Dunántúlra és a Balaton északi részeire. Plinius és Ptolemaios 19 kelta törzset sorolnak fel Pannónia területén. A Balaton körül keleten az eravis\o\ és breu\o\, nyugaton az azalo\ és her\uniáto\ laktak. A kelták műveltségét egy svájci tó melletti lelőhely után La Ténekorinak nevezik és ezt a civilizációt a francia-, olasz-, német- és magyarországi kelta leletek jellegzetes egyformasága csodálatosan egységesnek mutatja. A kelták révén kerülnek hazánkba az első üvegedények, sőt isme-

RÓMAI HÓDOLTSÁG

3? rik már a színes üveggyöngyöket is. A Balaton körül kevés nyomot hagytak a kelták. A holttesteket elégették, maradékaikat hamvvedrekbe gyűjtötték, kőlapokkal zárták körül és föléjük halmot emeltek. Ilyen kelta sírokat Csák Árpád Tátika alatt, Kuzsinszky Tihanyban tárt fel és bennük edényekre is bukkantak, amelyek már nem durván, kézzel voltak formálva, hanem korongon készültek és kemencében voltak égetve. Széles, kétélű vaskardot is szoktak az ilyen sirokba helyezni, valamint lándzsavégeket és díszes csattokat. A Balaton körüli kelta törzsek a jelek szerint már a római hódítás előtt összeköttetésben állhattak a rómaiakkal. Félévezredes uralmukat a rómaiak aránylag kevés véráldozattal törték meg. Csak azért szállták meg Pannoniát, hogy a felső Magyarországon lakó barbár markoman és kvád törzsek, meg a dákok esetleges betörései ellen a római birodalom elé védelmi vonalat húzzanak. A kelta telepek római kolóniákká alakultak át. Pannónia megszállása Tiberius által a Kr. utáni első évtizedben, kettéosztása T r a j á n alatt a második század elején ment végbe. A Balaton (Lacus PelsoJ vidéke közigazgatási és katonai tekintetben Felső-Pannoniához tartozott. A legerősebb megszállás a legfontosabb védővonalon, a Duna mentén történt. A 3 légió székhelye Carnuntum, Bregetio és Aquincum voltak. A Balaton vidékének mindössze egy katonailag jól megerősített pontja volt, még pedig Mogentianae, a mai Fenék; egyébként római katonaság aligha állomásozott a tó partján, ahol a katonaság feliratával vagy bélyegével ellátott téglákra másutt nem igen akadtak. Fenék azért volt ily fontos állomás, mert a Balkánt Galliával Sopianaen, Sabarián és Carnuntumon át összekötő útvonal rajta vezetett keresztül. A fenéki castrummal kapcsolatos település valóságos római jogú város, municipium volt. A körülvevő ingoványnak és a tó közelségének köszönhette hadászati fontosságát. Valószínűleg Traján

37


alatt épült a második század elején, de Attila idejében az V . században már romokban hevert. 300 évig szol' gált tehát Mogentianae a barbárok ellen védőbástyául. A Balatonvidék népességének zöme a római korban is a meghódított kelta népekből állhatott, de a római uralom közel fél évezrede teljesen rómaivá alakította a meghódított lakosság műveltségét. A római kultúra nyomait főleg a Balaton Ny-i és É-i partján találták, mert csak itt voltak adva a település leglényegesebb feltételei, a jóvízű források és kutak, a jól és mindig járható útak s a köves talaj, amely lehetővé tette a kőbányászatot az útak és lakóházak építése céljából. A déli part félévig elárasztott ingoványai csak egész szórványos, összefüggéstelen megtelepedésre, ideiglenes, kőnélküli építkezésre nyújtottak módot, amilyenre a római megszállások vagy gyarmatosítások története kevés példát mutat. A Sirmium-Mursa-Sopianaetől CarnuntumVindobona felé vezető nyugati út Mogentianae elhagyása után a tó északi oldalán haladva Nagyvázsonyon (Caesariana), Veszprém (Cimbriana) és Csákváron (Floriana) át húzódott Aquincum felé, a keleti hadiút Sopianae után a Kaposvölgyön felfelé haladva Ságvárnál (Tricciana) közelítette meg a Balatont, innen északra ö s k ü (Osones?) táján metszette az előbbi utat és így vezethetett Győr (Arrabona) felé. H a nagyobb római városok nem is épültek a Balaton mentén, az viszont kétségtelen, hogy az északi part napsütötte, szőlőtermő lankái sok jómódú rómait vonzottak a balatonmenti üdülésre és ebből a célból villák, mégpedig fürdőszobás, tágas, kényelmes nyaraló házak építésére. A rómaiakat a tónak az ő fogalmaikhoz képest hideg vize fürdésre nem igen csábíthatta, ők a forró thermákhoz szoktak és ezért villájukat hypocaustummal, földalatti fütőcsatornázattal kapcsolatos fürdőhelyiségekkel látták el. Ilyeneket találtak többek közt Fonyódon, Fenéken, Ságpusztán, Balatonfüreden, a csopaki Kő-

ALAKOSSÁGNÉPESEDÉSIVISZONYAI51 koporsó-dülőn, Felsőörsön és Kenesén. Bármily furcsán hangzik is: a Balaton partján 1800 év előtt több lehetett a fürdőszobás lakás, mint manapság! Egy páduai író (J. Alessio) kétes értékű elbeszélése szerint már a Kr. utáni első században sok ezer (?) ember járt a Balaton partjára üdülni Aquincumból, Scarabantiaból, Sabaríából, sőt Itáliából is. Különösen szerethették a patríciusok — nyilván borai miatt — a mai Badacsonyt, amelynek Nero alatt állítólag Bulea volt a neve. A császár maga is többször ellátogatott ide és pompás villát építtetett itt magának. (?) Alessio szerint még díszbárkája is volt a császárnak a Balatonon. Hogy a rómaiak valóban hajóztak is már ezen a tavon, erre egy Zalaapátiban talált római oltárból következtetnek, amely N e p t u n istennek volt szentelve. Hogy a víz át ne lépje határait és közvetlenül a Balaton partjára épített nyaralókat el ne árassza, gondoskodni kellett a felesleges víz levezetéséről. Aurélius Victor IV. századi történetíró Galérius császárról említi, aki a birodalom négy részre szakadásakor egyebek közt Pannóniát is kapta, hogy a balatonparti rengeteg erdőket kiirtotta és a tó fölös vízét a Dunába levezette. Ez valószínűleg a Sió útján történhetett, amely csatornának kifolyása nem a mai helyén, hanem ettől közel 3 km.nyire keletre, a siófoki zsidótemető mellett lehetett, ahol — a vasúti őrház közelében — egy római eredetű vízmű vagy zsilip nyomaira akadtak. Csak a Szántód és Fonyód közti parton nem találták idáig a római település biztos nyomait, egyéb pontjain a tópartnak 60-nál több lelőhelyet sorolnak fel régészeink. A népvándorlás igen sokat elpusztított a római műveltség emlékeiből. Legtöbb szegényes emléke ennek a műveltségben szűkölködő kornak Keszthelyen és környékén jutott napvilágra, ahol Lipp, Csák és Darnay ásatásai több ezer népvándorláskori sírt tártak fel. Az antropológusok által megvizsgált koponyákból ítélve, a

38


Balaton környékén hún, szarmata, osztrogót, longobard és avar népek laktak a szláv beszivárgás és a magyar honfoglalás előtt. Jordanes szerint Theodemir keleti gót király a Pelso-tó (Balaton) mellett verte le a svév Hunim u n d király seregét (480 körül). A longobárdok 42 évig (568-ig) tanyáztak e vidéken, mikor Alboin Pannoniát a vele szövetséges avar kagánnak engedte át. A z avar uralom két és fél századig tartott és N a g y Károly győzelmes hadjáratai folytán 800 körül ért véget. T u d u n és Zodán kagánok már mint a nagy f r a n k király alattvalói vették fel a keresztséget. A z avarok idején szivárog be nagyobb rajokban a szlávság, mert a lovas, harcos avar népnek megélhetéséhez szüksége volt földmívelő alattvalókra. E korból kevés biztos emlék maradt ránk: lehet, hogy a földvári, boglári, fonyódi és tihanyi földvárak avar eredetűek, az is lehet, hogy keltakoriak, vagy még ennél is régibbek. A nyugati szláv Privina rövid uralmának N a g y Károly frankjainak az avarok feletti győzelme egyengette az útját. Privina Jámbor Lajos hűbéreseként kapja a D u n á n t ú l Ny-i részét Karinthiával, ahol 850 körül székhelyét felépíti (talán a mai Moosburgban, Klagenfurt mellett, vagy Zalavárnál, ahogy H u n f a l v y Pál tanít o t t a ) . 1 Mikor 859-ben a Lajos király ellen fellázadt Karlman emberei Privinát megölték, fia Kocelj a királyhoz menekült, aki őt 861-ben visszahelyezte ugyan Mosaburgba, de birtokát jóval kisebbre szabta. Koceljt a szláv egyházi emlékek „Balatoni fejedelemnek" nevezik (Melich szerint). Kocelj uralma 874-ben történt haláláig tart, amikor a hűbér visszaszáll az adományozó f r a n k király utódjára, Karlmanra, aki törvénytelen fiának, A r n u l f n a k engedi át a sok vihart látott országot. A r n u l f 1 Salamon F. Karinthiába helyezte Mosaburgot, de Marczali, Pauler, Erdélyi László, Reiszig Ede Zalavár táján keresik Privina székhelyét.

ALAKOSSÁGNÉPESEDÉSIV

I

S

Z

O

N

alatt a vele haragot tartó nagybátyja, Vastag Károly ösztönzésére Szvatopluk tűzzel-vassal pusztítja a Dunántúlt (883—84). Mikor Arnulf került a nagy birodalom örökébe, Szvatopluk ellen szövetségeseiül hívja meg a magyarok előcsapatait, akik a morva királyos 894-ben történt halála után felbomlott szláv birodalomnak ezt a részét is p á r év alatt végérvényesen meghódították. A rövid dicsőségű szláv uralomnak semmi más emléke nem maradt a Balaton partján, mint az elég nagyszámú szláv eredetű helynév (Udvari, Tihany, Arács, Csopak, Paloznak, Balaton stb.) 1 A frankok és bajorok már N a g y Károly óta keresztények voltak; Jámbor Lajos térítette át a kereszténységre hűbéresét Privinát is és így a Balatonvidék megtérítését is a f r a n k uralom védőpajzsa alatt bajor földről bevándorolt papoknak köszönhetjük. Ezek az egyházi telepesek nyugati műveltséget hoztak be az országba és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Balatonvidék korán az ország legpolgárosodottabb része lett. A Balatonvidék történelme az Árpádoktól napjainkig megírásra vár, noha sok értékes részletmunka látott m á r e tárgykörből napvilágot. (Csánky, Békefi, Á d á m , Lukcsics, Reiszig, H o l u b ) . Bizonyos, hogy a honfoglalás magyarjai a Balaton vidékét letelepedésre kiválóan alkalmasnak találták, s az északi, úgy mint a déli partot már a vezérek korában megszállták a magyarság legelőkelőbb nemzetségei. Bulcs vezér apjától Kál harcától (legfőbb bírói méltóság) vették nevüket a szép káli völgy falvai (Köveskál, Szentbékái, Mindszentkál, stb.) és Bulcs regensburgi mártírtársáról, Léi vezérről maradt talán reánk az alsóparti Lelle (korábban Lélő) község neve. Bulcsutói származott a Lád-nemzetség, melynek Badacsonylábdi körül voltak birtokai. Valószínűnek tartják, hogy Bulcsu utóda volt az a Koppány, somogyi pogány vezér, akinek 1

A „Balaton"-t Vikár Béla alán eredetű névnek tartja.

Y

A

22


emlékét szintén több északsomogyi helység örökítette meg nevében. Koppány balatonparti várát némelyek Földváron, mások Fonyódon keresik. Szent István korában a Balaton vidéke, jelesen Veszprém és környéke lesz — úgyszólva — kultúrális központja a kereszténnyé vált magyar birodalomnak. A tihanyi apátságot 1055-ben I. A n d r á s király alapította, az altemplom ma is árpádkori formájában látható. A z alapító levél a benne előforduló helyrajzi szavak nagy száma miatt legrégibb magyar nyelvemlékünk. A z első Árpádok alatt történt bessenyő betelepedés emlékét őrzik a Fonyód melletti Fehér- és Feketebézseny helynevek. Békefi tudós munkája négyszáznál több balatonmelléki középkori templomról és 80 szerzetes egyházról említ hiteles adatokat; ezek közül nagyszámú templom ma már csak omladékaiban áll és sok plébánia is teljesen megszűnt azóta. Számos árpádkori község, ha nem nyom nélkül pusztult el, gyéren lakott pusztává, 2—3 épületből álló majorrá szegényedett. (Ecsér, Saagh, Apáti, Máma, Csittény, Sándor, Töreki, Szántód, R á d stb.). Hiteles adatunk vajmi kevés került ugyan napfényre a Balatonvidék településtörténetéről az Árpádoktól a X V I I I . század elejéig, de annyi bizonyos, hogy a török hódoltság előtt jóval több volt itt a lakott helyek száma, mint III. Károly idejében. A tatárjárás a tó mellékét eléggé megkímélte, de annál jobban feldúlta a törökvész másfélszázados viharja. Falvak egész sora pusztúlt el, a nép az erdőkbe rejtőzött, az egyházi élet szünetelt, a lakott helyeket a török és a velejött szolganép, főleg a ráczság szállta meg, mert a hódító ennek adta a földeket, hogy helyette megművelje. A rác martalócok határőri szolgálatot is teljesítettek, ezért sok kiváltságot élveztek s aránytalanul csekély adót szolgáltattak. A végbeli magyar vitézek azonban gyakran rátámadtak a földesúri jogaikat nem respektáló ú j rác lakosságra. A török

A LAKOSSÁG NÉPESEDÉSI VISZONYAI 15 patrónus ezekre a betörésekre még pusztítóbb elnyomással válaszolt. A török fajrokon tehát e tájon is siralmas pusztítást végzett magyar vérben, gazdasági és szellemi kultúrában egyaránt; bajosan érdemli meg ezek után azt a rokonszenves hangot, melyet Darnay csendít meg, mikor a török-magyar érintkezésről romantikus mesét sző a balatonparti várak történeti rajzában. 1 Mivel a hosszú hódoltság alatt a vármegyék határai elmosódtak, Esterházy Pál nádor 1696. évi leiratával újra megállapították Somogy, Tolna és Baranya határait. E szerint Somogy ÉK.-i határául a Siót jelölték meg, az ilyenformán Somogyhoz tartozó helységek felsorolásában Fok és Szabadi is szerepelnek, melyek ma Veszprémmegyéhez tartoznak. A Balatonvidék a kurucvilág idején is sok harc és sarc színhelye volt. Heister csapatai 1705-ben Kilitinél megverték ugyan Károlyi menekülő kurucait, de mikor a következő évben Bottyán János lesz a dunántúli kurucok vezére és a Siótoroknál — francia mérnök tervei szerint — erős sáncokat, redoute-ot építtet, innen évekig sikeres portyázásokat folytat Domonkos Ferenc dandárnok hajdúezrede a labanc császáriak ellen. A III. Károly korában 1715-ben végrehajtott és 1720-ban megismételt nagy országos összeírás 2 n y ú j t először hozzávetőleg valószerű képet a Balatonkörnyék népességi viszonyairól és társadalmi összetételéről is. E szerint a Balaton partját 1720 körül mindössze 6620 lélek lakta 39 helységben. Evvel szemben a Hunyadiak alatt 49 községben sokkal számosabb lakosság élt. Az 1720,-i községek közt számos olyan helység nem szerepel, amely régi telep ugyan s ma már jelentékeny faluvá fejlődött, de akkoriban meg vagy már nem volt község jellegű. Balatonszentgyörgy pl. akkor még csak 1 Darnay Kálmán: A bujdosó gyöngysor. 1929. 2 A történetírás számára Acsády Ignác dolgozta fel.

23


Berény pusztája volt. Ép így nem szerepel mint község Zamárdi sem, ellenben ott találjuk község gyanánt az ősi Szántódot. A z összeírás szerint Zamárdi akkor Szántód pusztája volt, míg manap fordítva áll a helyzet: Zamárdi népes községgé fejlődött s ma ehhez tartozik a pusztává visszafejlődött Szántód. Az összeírás szerint Lelle csak 1717-től fogva települt, pedig az 1332. évi pápai tizedjegyzékben Lelye már egyházas helyként fordul elő. A zalamegyei 30 községből nem szerepelnek az összeírásban Akaii, Égenföld, Gyenesdiás, Salföld, Udvari, Vonyarcvashegy és Zánka. A legutóbbi 1736-ban még puszta volt, s ez időben szállták meg a Tótvázsonyból bejött svábok. 1719-ben népesült Udvari, 1720 körül Salföld (főkép Kővágóörsből), a XVIII. század folyamán Égenföld, Akaii és Örvényes s végül a XIX. sz. derekán Gyenesdiás és Vonyarcvashegy, melyek odáig Keszthely szőlőhegyei voltak. A veszprémmegyei Kenesének egy 1768-ból való feljegyzés szerint 1234 főnyi lakossága volt, Siófoknak pedig — a plébánia levéltárában talált pontos összeírás szerint — 1757-ben összesen 760 lakosa volt; 1828-ban a lakosok száma 1136-ra, 1890-ben 2380-ra emelkedett, 1930-ban a 3600-at meghaladja. H a az 1720-as összeírás népszámát (6620) az 1920-as népszámlálási adatokkal egybevetjük, azt látjuk, hogy két évszázad alatt a lakosság száma a Balatonvidéken közel megtízszereződött. 2 . BALATONPARTI VÁRAK

Békefi kutatta fel a Balatonkörnyék várainak középkori történetét is. Ezeket a várakat a tatárjárás után IV. Béla király azon rendeletére emelték, hogy lehetőleg minden főúr vagy egyháznagy, akinek erre alkalmas helye van, „erősségeket építtessen, hova a nép veszedelem

ALAKOSSÁGNÉPESEDÉSIVISZONYAI51 idején menekülhessen." A felső oldalon Tátika, Rezi, Szigliget, Csobánc s Tihany várak, az alsó oldalon Fejérkő, Fonyód, Zalavár és Szentgyörgyvár érdemelnek megemlítést. Tátika és Rezi egy ideig Laczkfy István nádor tulajdonában voltak, később a gersei Pethőké. Táti\a várának csak néhány fala maradt meg, de ezek is tanúskodnak egykori erősségéről. Rezi vára is romokban hever az erdős hegytetőn, de nyugati falának egy része még látható. Zalavár 1443-ban a Rozgonyi családé, de már a következő évben a Marczaliak parancsolnak benne. 1479-ben a vár a zalavári apátság tulajdonában szerepel, 1542-ben pedig Nádasdy Tamás rendelkezik a vár felett. Zalavár erődjét a bécsi udvari haditanács rendeletére Schenkendorf ezredes, nagykanizsai parancsnok 1702-ben leromboltatja. Szentgyörgyvára, másnéven Békavár, Keszthelytől Ny-ra, 1448-ban a Marczaliaké, 1474-ben örökösödési szerződés révén a Báthoryaké lesz. 1482-ben Szentgyörgyvár várnagyai megtették azt, hogy a Balatonban levő halászó helyekről, ahol eddig közös volt a halászat, akár hálóval, akár varsával, akár rekesztéssel halásztak, a zalavári apátság népeit kitiltották és ezáltal nekik több mint 200 aranyfrt. kárt okoztak. Szigliget vára is I V . Béla rendeletére, 1262-ben épült fel. Azért adja „a Balatonnak egy szigetét, melynek hegye erődítésre alkalmas", a pannonhalmi apátságnak, hogy ez itt várat építsen a környékbeli lakosság védelmére. Oly szép lett a vár, hogy a király kedvet kapott reá és cserébe — 3 faluért — átvette az apátságtól, s ezóta Szigliget királyi vár volt. Badacsonytomaj 1344-ig a szigligeti vár tartozéka volt. Ekkor Nagy Lajos király Laády Lőrincz fia Istvánnak adományozza. Lábdi ettől a nemes úrtól vette a nevét. 1 1445-ben Szigliget már Ujlaky Miklós birtokai között tűnik fel. 1 A „ b " csak utóbb került Lábdi nevébe hamis névértelmezéssel.

41


1526-ban II. Lajos király Szigliget várát a lengyeltóti Lengyeleknek adományozta, kik a várat Újlaki Lőrinc halála u t á n birtokba is vették. A vár a 17. és 18. században is rövid megszakításokkal a Lengyel család kezén maradt, miként ezt a vár alatt lévő régi kapu 1787-ből való, most is olvasható feliratai igazolják. A vár sziklacsúcson épült, majdnem tiszta terméskőből. Romokban hever, de néhány fala még jól látható a Balatonról is. Csohánchegy 376 m. magas tetején már 1255-ben elkezdték a vár építését. 1300-ban a vár a rátóti Gyulafi családé. Rövid ideig a rokon gersei Pethők parancsolnak benne, de azután is 1669-ig a Gyulafiak kezén találjuk. Tőlük ez évben Esterházy Pál szerezte meg, akit e végvár kapitányává nevezett ki a király. Rákóczi idején (1707) Rabutin császári vezér serege a vár alatt vonúlt el, melyet Kisfaludy László óbester és 30 hajdú őrzött. A várból az alatta vonuló seregre lőttek, mire a németek ostrom alá vették a várat, de véres fejjel kellett elvonulniok, mikor egy golyó magát a parancsnokló Kreuz tábornokot is leterítette. A vár csak romjaiban áll manapság Gyulakeszi község felett és a Balaton felől regényes képet mutat a csonkakúpos hegy bal vállán. Tihany várát az apátság alapította a tatárjárás után. Igen változatos történelmi múlttal dicsekedhetik. Az A n j o u k u t á n hosszabb ideig világi urak voltak a vár élén, de már 1486-ban Albert apát vette birtokába, aki világi ruhát vet fel és hadat szervezve, a szomszéd birtokokat pusztította, mire a nagyvázsonyi Kinizsi Pál csapataival meglepte, elfogta és elevenen elégettette. 1527-ben Ferdinánd elveszi a várat a Zápolya-párti apáttól és Csórón Andrásnak adja. Ez időtől fogva Tihany királyi vár volt II. Rákóczi Ferenc koráig. A török hódoltság idejéből Gyulafi László és Piski István tihanyi kapitányok neve, mint a vár bátor és okos védelmezőié maradt fenn. Gyulafi László, aki később

A LAKOSSÁG NÉPESEDÉSI VISZONYAI 51 Veszprém kapitánya lett, több izben hívta ki párviadalra a hires vitéz Musztafa budai pasát, utódja, Piski István pedig Ibrahim endrédi agát szólította fel a Balaton jegén való kopjatörésre. Igaz, hogy eléggé kiesett a vár a török hódító útjából, de való az is, hogy egy napig sem volt Tihany ellenség kezén. Veszprémmegyének középkori várai, Veszprém, Esegvár, Nagyvázsony, Várpalota, távolabb emelkedtek a tó partjától, azért nem is foglalkozunk velük, Somogymegyének is mindössze két vára volt, a fonyódi és Fejérkő vára, amely a szorosabb Balatonvidékhez tartozik. Fonyódon a pannonhalmi apátságnak volt várkastélya. Károly főherceg 1563. évből való jelentése szerint a fonyódi vár a Balaton egyi\ szigetén épült, s a legerősebb várak közé tartozott. Magyar Bálint, Nádasdy T a m á s egyik legvitézebb kapitánya volt a vár ura. A főherceg úgy véli, hogy Magyar Bálintot csak a vár kézrekerítésével lehetne elfogni, ezért azt javasolja, hogy a fonyódi várat ostrommal vegyék be. D e mivel nem látszott észszerűnek, hogy a Balatonvidéket megfosszák attól a vezértől, akitől a törökök legjobban tartottak, a király nem fogadta meg a főherceg kalandos tanácsát. Fejér\ő, máskép Katonavár, Szántódtól délre, Kereki község mellett, a Balatontól 7 km.-re emelkedett. 1396-ig királyi vár volt, ezután a Marczaliaké, 1474-től fogva a Báthory családé. Kőröshegy község is Fejérkő várához tartozott, melynek ma már csak alacsony omladékai láthatók. A törökök kitakarodása után I. Lipót parancsára megkezdődött a várak lerombolása, így a balatonpartiaké is, azon a jogcímen, hogy ezentúl nem kell már idegen betöréstől tartani. Pedig a csobánci kurucok híres védelme megmutatta, hogy nemcsak a török, hanem Bécs ellen is jó szolgálatot tehetnek a várak. A XVIII. században végre megszűnnek a fegyveres pártharcok és a balatonmenti várak valóban elvesztik létjogosultságukat.

47


A hegyek és lankák lassanként a békés szőlőművelés munkájától és örömeitől lesznek hangosak, s a Balatont kezdik felfedezni, partjait kezdik benépesíteni a gyógyulást és üdülést keresők.

3. A BALATONPART MŰEMLÉKEI

A Balatonpart ősi kultúrájának nagyszámú emlékét tartja számon a Műemlékek Országos Bizottsága, melynek kiadványai alapján rámutatunk a nevezetesebb műemlékekre. Ezek fennmaradásának, sajnos, vajmi csekély erejű biztosítéka a MOB. katalógusaiban való megörökítés. Nem egy nagybecsű maradvány lett azóta a műveletlenség, kapzsiság és a háborús szűkösség (régi harangok) áldozata. 1 A felsorolásban Siófokról Nyugat felé indulva, helyrajzi sorrendet követünk. Kőröshegy: csúcsíves tégla-templom, ennek hajójában talált ősrégi román alapfalak. Az árpádkori egyházi építészet egyik legrégibb maradványa. Őszöd: a templom mellett állítólag a Balatonból kiemelt szobor. Fonyód: várromok a hegycsúcson. Berény: állítólag románkori templom. Zalavári római castrum; az egykori bencés apátság romjai, ennek falképei, domborműves kőtáblái. Szentgyörgyvár (Békavár) romjai. Fené\: római castrum ( M o g e n t i a n a e ) alapfalai. Keszthely: a nyilvántartott 12 műemlék közül kiemeljük a római domborműveket és feliratos köveket a hercegi kastélyban, a ferencrendi csúcsíves templomot és zárdát, ugyanitt Laczkfy István nádor vörös márvány síremlékét ( 1 3 9 7 ) s a vörös márvány szenteltvíztartót (1461-ből). Rezi: várrom. Táti\a: várrom. Balatongyörö\: római őrállomás alapfalai. Ederics: kockakövekből rakott római műút maradványai; 1 A veszprémi múzeum jelentései keserű panaszokkal vannak tele az utak és nyaralók építkezései által barbár módon okozott kártételek miatt.

A LAKOSSÁG NÉPESEDÉSI VISZONYAI 51 egyenes zárású X I V . századi templom, előcsarnokul szolgáló toronnyal. Szigliget: románkori templomrom és várrom. Badacsonyszőlőhegy: Szent A n n a - és Szt. Donát-kápolna; Szt.-István templom romjai, a pálosok egykori zárdájának helye. Badacsonytomaj: a hegy déli oldalán a szőlők közt régi templom. Csobánc: várromok; kerekapszisu templomrom a várhegy északi oldalán, hol egykor a falu is f e k ü d t ; a várhegy alatti Gyulakeszibe vivő úton Szentferenckésése nevű XIII. századi templomrom. Kisőrsi puszta templom. Ábrahám-Salföld: román stílusú templomrom; pálos kolostor romjai. Révfülöptől félórányira É N y - r a Ecsér elpusztult község 3-hajós román stílusú templomának romjai, benne római feliratos kő- és falképmaradványok (Szt.-Kristóf). Rétsaro\ pusztán ( R é v f ü l ö p mellett N y - r a ) , a Balatontól száz lépésnyire római épületmaradványok. Révfülöp: az elpusztult község románkori templomromjai; a fülöpi hegy lábánál egy présház falában római feliratos kő; templomrom a Balaton árterében a XIII. század végéről, falán Szt. Kristóf képének töredékei. Ságh-puszta temetőjében az egykori Saágh falu templomának romjai; mellette római kerek épület romjai. Zán\a: ev. ref. templom a X V I I I . századból, nevezetes római oszlopokkal, 3 oszlop állítólag a Balaton partján egy üregben találtatott, mely római f ü r d ő volt. Alsó', Felső- és Kis-Dörgicse-i román templomok romjai; Alsódörgicsén a templom egykori falképei, Felsődörgicsén pannóniai szoborművek, feliratos kövek. Örvényes: a Balatonban talált római fal maradványa; e község és Aszó fő közt átmeneti kori templomrom és falképmaradványai ( Szt.-Kristóf ). Tihany: apátsági altemplom, u. i. I. E n d r e állítólagos sírköve; viaszkép az apátsági templomban; Apáti egykori község egyenes zárású templomának romjai; sanctuarium fala a révház feletti dombon; barátlakások az északi hegyoldal bazalttuffájában. Balatonfüred: két feliratos kehely a X V . és X V I . századból a ref. templomban; az egyiknek felirata: Isten tisztességére Kenesei Péter T y h a n i főkapitán adta anno 1622. Csopak: 1848-ban feltalált római melegfürdő (caldarium);

48


csúcsíves bejáratú, egyenes zárású kis templom, melynek tornya a szentély mellett románkori. Felsőörs: Mária-Magdolna templom, román ízlésű, átalakítva, ép toronnyal; timpanum román ízlésű domborművei. Mámai hegy alatti templomrom.

A Balatonvidék régészeti emlékeinek kisebb részét őrzik a Magyar Nemzeti Múzeumban, a szombathelyi múzeumban (Lipp Vilmos gyűjtései) és a győri bencés gimnázium múzeumában (Börzsönyi Arnold gyűjtése). Túlnyomó részét, így a fáradhatatlan Csák Á r p á d és Sági János gyűjtéseit, a Festetics herceg bőkezű adományából most tető alá került pompás Balatoni Múzeumban Keszthelyen, 1 a sümegi állami Darnay Kálmán Múzeumban és az 1923 óta saját házába vonúlt Veszprémmegyei Múzeumban gyűjtötték össze. Az utóbbit Laczkó Dezső tudós geológusunk, Lóczy munkatársa alapította; huszonötéves jubileumakor (1928-ban) már kerek százezer volt a katalogizált tárgyak száma, ebből 59.000 darab régiség. A múzeum évenkint kiadott jelentései gyakran hoznak a Balatonvidék történelmére vonatkozó önálló tanulmányokat is.

4. A BALATONMELLÉK

NÉPRAJZA

A múzeumokban őrzött balatoni koponyák és csontvázak vizsgálatából Bartucz Lajos, aki a Lóczy-féle monográfia részére Jankó János embertani gyűjtését feldolgozta, azt a megállapítást tette, hogy az ázsiai leszármazás a balatonvidéki lakosságban is jól felismerhető. Egyébként a balatonvidéki lakosság embertana tulajdonkép az egész magyarság anthropológiai problémáit magában foglalja. 1 A Balatoni Múzeum-Egyesület Lovassy Sándor Árpád buzgólkodására alakult 1898-ban Keszthelyen. idáig egyetlen évkönyve ( 1 9 0 3 ) kiváló szakemberek Cholnoky, Lovassy, Kuzsinszky, Csák, Darnay, Gaál stb.) értékes tudományos dolgozatait foglalja magában.

és Csák Első és (Lóczy, Gaszton

ALAKOSSÁGNÉPESEDÉSIVISZONYAI51 Bartucz, Jankó Jánosnak 300-nál több férfiről felvett adatait több száz nőről és sok ezer tanulógyermekről készített felvétellel egészítette ki s ezenkívül a múzeális csontmaradványokat is feldolgozta. Vizsgálódásaiból kiviláglik, hogy szomatikus jellegek (termet, szemek színe, haj színe, koponya alakja) tekintetében a balatonkörnyéki lakosság embertanilag épen nem egységes. Legalább hat szomatikus elem keveredéséből alakult ki a népesség, melynek nagyobb része törzsökös, ősi magyar. Az idegen elemek német földről és a szláv országokból vándoroltak be a magyarság közé s teljesen beolvadtak. A csontvázak és koponyák vizsgálata azt mutatja, hogy minél messzebb megyünk vissza a mult századokba, annál tisztábban és tömegesebben lépnek fel az ősi magyarság testi típusai, amiből arra lehet következtetni, hogy a balatonvidéki magyarság közt található idegen elemek nagyobb része nem előzte meg itt a magyarságot, hanem követte azt és főleg a tatár- és törökdúlás folytán elvérzett lakosság helyére nyomult be. A balatonparti lakosság néprajzi viszonyait Jankó János, Hermán Ottó korán elhúnyt kiváló tanítványa három évtized előtt nagy utánjárással végzett tanulmányai tárták fel és ez a lelkiismeretes munka ma is alig szorul egyéb kiegészítésre, mint az újabb statisztikai felvételek adataira. 1 Ilyenek, sajnos, csak a tíz év előtti népszámlálás eredményei alapján állnak rendelkezésre, kiegészítve az 1925. évi helyesbítésekkel. Három vármegyének ötven községe osztozik a tó víztükrén, de az utóbbi években néhány ú. n. fürdőközség is alakult olyan falvak határában, melyek a parttól távolabb feküsznek és így a fürdőtelepek igazgatása bürokratikus nehézségekbe, érdekeiknek istápolása anyagi akadályokba ütközött az anyaközségek részéről. Erről a 1 H e r r m a n n A n t a l n a k gondos tanulmánya Wlassics Tibor 1925. évi Balatoni Kalauz-ában lényegileg szintén Jankó lános m u n k á j a nyomán készült.

A Balaton

4


A LAKOSSÁG NÉPESEDÉSI VISZONYAI

mozgalomról a következő fejezetben bővebben lesz szó, mert ez a kérdés szorosan összefügg a fürdőhelyek gazdasági életével. A községek és fürdőhelyek felsorolását legfontosabb adataikkal függelékben közöljük. Közigazgatásilag Veszprémmegyét Somogytól a Siócsatorna, Somogyot Zalamegyétől a Zala-folyó választja el. A megyék vízhatárát képzeletbeli vonalak alkotják, még pedig a zalai Balatont a veszprémitől és részben a somogyitól az a légvonal választja el, amely az Alsóőrs és Almádi közti híres régi betyárcsárdát (most káptalani erdészlak) a Siótorokkal köti egybe; a tó hossztengelyében pedig a három megye Balatonja közti határt az akarattyai nagyfa és a tihanyi klastromtorony közti öszszekötő vonal alkotja. Telepedés tekintetében azonban a Balaton partvidékét, a megyehatároktól elütőleg, a tó hossztengelyének megfelelő két egyenlő részre oszthatjuk. A déli rész Balatonfőkajártól Balatonszentgyörgyig, másszóval Balatonfőtől Balatonfenékig, az északi rész Kenesétől Zalavárig terjed. A déli részen a tó lapos, korábban ingoványos, épen nem állandó partvonalának megfelelőleg a falvak a víztől távolabb eső dombhátakon épültek, míg az északi részen, hol a víz ősidők óta a köves hegylábakat nyaldosta és kiöntéseitől nem kellett tartani, már a rómaiak is bátran építkeztek a Balaton közelébe. Jankó mérései szerint a déli parton a községek a templomtértől kezdve átlag 2700 m.-re feküsznek a tóparttól, az északi részen azonban csak 1200 m. választja el a főteret a vízszéltől. A déli oldal homokturzásain épült ú j fürdőtelepektől eltekintve, a legmélyebben épült község Siófok (109 m, a Balatonvízszin 104 m ) , legmagasabban épült Tihany (189 m ) . A z alsó parton húsz község, a felsőn harminc osztozik a Balaton vizein és partjain; egymástól való távolságuk, főterüktől mérve, a déli oldalon 6.3 km, az északi

részén 3.6 km. Az utóbbi évtizedekben alakult parti fürdőtelepekre, amelyek néhol, mint Siófok-Szabadi, Zamárdi-Szántód, Szántód-Földvár és Lelle-Boglár közt, egészen egybeolvasztották a községek határait, ezek a távolságok természetesen nem vonatkoznak, csupán az anyafalvakra. A Balatonvidék ötven községének kerek hatvanötezer főnyi lakosságát a községek 1500 km. 2 -nyi összterületéhez viszonyítva, a balatonvidéki népsűrűséget 43.3-nek találjuk. H a azonban a Balaton 600 km. 2 -nyi víztükrét a fenti összes területből levonjuk, akkor a 72.2 lélekszámot kapjuk a balatonparti népsűrűség mutatójául. Anyanyelv tekintetében az egész Balatonpartot tiszta magyarnyelvűnek vehetjük, az egy Örvényes falucska kivételével, melyet a törökdúlás után a tihanyi apátság pfalzi németekkel népesített be; itt is azonban csak az öregebb nemzedék beszél még keveset németül, míg a fiatalja szívesebben beszél és tökéletesen ír is magyarul. 1 Vallás szempontjából a róm. katholikusok száma erősen gyarapszik a reformátusok rovására. Jankó szerint 1790-től 1890-ig a katholikusok közt a születések száma 72%-kai emelkedett, a reformátusok közt 23.5 százalékkal csökkent, vagyis az elsők 96.1%-kai erősebben szaporodtak. Ez a kirívó aránytalanság azóta sem enyhült, inkább fokozódott. Pl. Balatonfüreden az öszszes népszám 1890-ben 1788 volt, ebből ref. 1140, róm. kath. 550, 1929-ben pedig 2700 lakosból róm. kath. volt 1250 és ref. alig 1200. Ennek magyarázata egyedül a ma már nemzeti veszedelemnek felismert egyke-rehdszerben keresendő. A reformátusok legnagyobb számban laknak a már említett Füreden kívül Balatonkenesén (1200) és Balatonfőkajáron, az ág. evangélikusok Kő-

50

1

51

Eredeti szokás, hogy papjától még ma is csak német istentiszteletet akar hallgatni a német szót már alig-alig értő tiszta katholikus lakosság.

52


vágóőrsön (560) és Zánkán (120). A zsidók száma száz év előtt a Balatonpart akkori lakosságának cca. 2.4%-a volt, jelenleg több, mint 4%-a. Legnagyobb számban laknak az ipart és kereskedelmet legjobban űző Keszthelyen, Siófokon, Balatonfüreden és Balatonbogláron, de egyik helyen sem haladja meg számuk a lakosság 10%-át, Siófokon a 6 % - o t sem érik el. A lakosság vándorlása tekintetében Jankó tanulmányai megállapították, hogy a balatonparti színmagyar lakosság bevándorolt része szinte teljesen dunántúli eredetű. A Balaton északi és déli partja közt a népesség kicserélődése csupán Tihany és Zamárdi közt észlelhető, egyébként a nagy tó erősen szétválasztja a partjain élőket. Csupán vincellérek és halászok költözködése folyik állandóan a szegényebb zalai partról a jobban fizető somogyira. A csekély népmozgalomban része van annak a régi megfigyelésnek, hogy a balatoni partlakó általában nem vízenjáró ember. Alig hinné az idegen, hogy úszni csak igen kevés balatoni ember tud, még a halászok közt is csak a fiatalja. A nép többsége a fürdést a nagy tóban, ha nem egészségtelennek, de legalább is oktalan időfecsérlésnek tartja. Csak egyszer egy évben jönnek le a Balaton közelében fekvő falvak lakói hagyományos szokás szerint a vízszélre, ilyenkor azonban valóságos szekérkaravánnal, még pedig a cséplési idő elmultával és csakis azért, hogy az árpa csípős \láhájától szabaduljanak. A balatonparti népnek a felső parton a szőlőművelés, az alsó, homokos löszvidéken pedig a mezőgazdaság volt ősidőktől fogva a főfoglalkozása. A mezőgazdálkodás részletesebb ismertetésére — minthogy nem mutat a Balaton vidékén specifikus vonásokat sem néprajzi, sem gazdasági vonatkozásban — nincs e füzetben terünk; a szőlőművelés azonban, mint a Balaton egyik nevezetes értéktermő tényezője, megérdemli, hogy néprajzi vonatkozásban is megemlékezzünk róla.

A LAKOSSÁG NÉPESEDÉSI VISZONYAI 51 M á r a rómaiak idejében foglalkozott az északi parti lakosság bortermeléssel; a „csopaki Riviéra", ahogy Lóczy elnevezte, az ő napégette terraszaival élénken emlékeztethette a római patríciusokat a Földközi-tenger és Dalmácia bortermő partvidékeire és bizonyára csábította is őket a szőlőgazdálkodásra. A mai présházak jórésze épült e tájon római villák és présházak alapjaira. 1873ban Keleti K. statisztikája szerint a Balatonpart 50 községe közül csak kilencnek nem volt szőlő a határában. Az északi parton 66.000 hl., a délin 12.000 hl. bor termett összesen, 11.000 kat. holdnyi szőlőterületen. 1890ben és a rákövetkező években azonban a filoxera óriási károkat okozott a nemesebb borokat termő felsőparti szőlőkben. A kormány nagyszabású népjóléti akciót indított meg ekkor, hogy a filoxera által sújtott zalai szegény népnek a déli homokos, immúnis partszegélyen juttasson földet letelepülésre, gyümölcs- és szőlőtermelés céljaira. Ekkor létesültek — gróf Széchenyi Imre kormánybiztos buzgólkodására •—• Máriatelep és Keresztúr apró szőlőültetvényei, amelyek alapjai lettek a később kifejlődött népes fürdőhelyeknek. Szalay Imre leilei földbirtokos mutatott rá példát a 90-es évek elején, hogyan lehet a futóhomokkal borított parti turzásokon hasznothajtó borgazdaságot létrehozni (Chateau Szalay). Darányi minisztersége alatt 1910-ig az északi parton is mindenütt életre keltek a megújított szőlők, sőt még régi szántókat is szőlő alá forgattak meg. 1910-ben már a termő szőlőterület kerek 8000 kat. hold volt 26.000 hl. borral. Közvetlenül a háború kitörése előtt nagyobb terület volt a Balaton körül szőlőkkel beültetve, mint a vész előtt. A megújítás részint amerikai, ellenálló vadvesszőkbe ojtott fajokkal, részint hazai termőtőkékkel történt. A z utóbbi négy-öt esztendő rossz borértékesítési lehetőségei ismét nagy elkedvetlenedésre és számos öreg szőllő kivágására vezettek. A földművelésügyi kormány 1929-ben a nemes ba-

54


latonmenti borok jobb értékesítését is célozta avval a rendeletével, amelyben az ország borvidékeinek elnevezését újra megállapította; ennek során a felső balatonparti községek szőlőit Keszthelytől Vörösberényig a badacsonyi borvidékbe, a déli parti szőlőket pedig, melyek nagyobbára homokiak, a balatonmelléki borvidékbe sorozták. Ugyanez a rendelet megállapítja annak a 14 legnemesebb borfajtának nevét, melyeket fokozottabb védelemre tart érdemesnek, melyeknek származását tehát a hatósági ellenőrzés során származási bizonyítvánnyal kell igazolni. Az ország e 14 legfinomabb borfajtájából nem kevesebb, mint öt visel „badacsonyi" melléknevet, ú. m. a badacsonyi rizling, kéknyelű, auvergnas, furmint és muskotály. A halászás is egyik ősfoglalkozása volt a parti lakosságnak. A halászat joga azonban mindig a partbirtokos földesuraké volt, akik ehhez királyi adományozás révén jutottak, amint ezt már első árpádkori királyaink oklevelei tanúsítják. A halászati jogot kaphatta püspök, káptalan, szerzetes rend és világi birtokos nemes, vagyis jogi és magános személy egyaránt. A legnagyobb víztulajdonosok a veszprémi káptalan, a püspökség, a tihanyi apátság, a kegyes tanítórend, a vallás- és tanulmányi-alap (II. József koráig a jezsuitarend, az ő kenesei és vörösberényi birtokai u t á n ) , a nagybirtokosok közül a Festetics hercegi család, a Hunyadyak, Esterházyak, Inkeyek, ezenkívül a nemesi közbirtokosságok, így az alsóőrsi, balatonfüredi, zánkai, rendesi, edericsi, balatonfőkajári és többen. Sajátságos jelenség — írja Jankó 30 év előtt, — hogy a nép a Balaton mellékén szabad halászatról beszél és azt vallja, hogy a halászat régen a népé volt. Ez azonban sohasem volt így a Balaton mellékén, mert a víz mindenkor a község birtokosáé, az uraságé volt s azt a nép csak bizonyos szolgálatok fejében halászhatta. E szolgálatok között legfontosabb az volt, hogy a nép,

51 ALAKOSSÁGNÉPESEDÉSIVISZONYAI vagyis a jobbágyok, mikor és mennyi halat voltak kötelesek az uraság konyhájára adni. A XIX. században aztán a helyzet alaposan megváltozott. A jobbágyság felszabadításával kapcsolatosan az uraságra mind súlyosabb terhek nehezedtek és így birtokát, egyebek közt halászati jogát is jobban iparkodott értékesíteni, mint korábban. Nem elégedett meg tehát többé a természetben való halkiszolgáltatással, hanem — mivel a pénznek nagyobb értéket tulajdonított — bérlőt keresett a maga vízére. Ez a bérleti rendszer a különböző helyeken különböző időben lépett életbe és a nép innen számítja a tulajdonkép soh' sem létezett „szabad halászat" kimúlását. A hatvanas években már körülbelül az egész Balaton vízét bérlők által halásztatták. A bérlők jobbára a falusi szatócsokból vagy korcsmárosokból kerültek ki, akik a halászokat inkább pálinkával, mint pénzzel fizették. A kilencvenes évek elején a nagy tó közel harmadrészén a Rosenberger család volt a halászbérlő, egyebütt falvak szerint más és más bérlő gyakorolta a halászatot, ami az 1889. évi első halászati törvényben körvonalazott okszerű halgazdaság szempontjainak keresztülvitelét nagyon megnehezítette. A negyven év előtt egy társulatba tömörült vízbirtokosság a XX. század első évében ép ezért a Balaton vízterületét egy, jobbára veszprémmegyei birtokosokból alakult részvénytársaságnak adta bérbe, amely — Jankó szavai szerint — „a legmodernebb szerszámokkal igyekszik a Balaton halászatát kihasználni és szerződése szerint arra is törekszik, hogy okos halgazdaságot űzzön, s ne csak kifogja a halat, hanem annak szaporítására és tenyésztésére áldozatokat is hozzon". Néprajzi szempontból természetesen, mint minden modern, racionális és gépekkel dolgozó üzem, a mai halászat is kevesebb és egyre kevesebb adalékot szolgáltat a multakhoz képest, de ugyanez a jelenség tapasztalható a gazdálkodás többi ágainál, sőt a népélet minden egyéb

56

69 KIKÖTŐK, KŐBÁNYÁK

A MAI BALATON GAZDASAGI RAJZA

vonatkozásaiban is. Amint az egyes tájak sajátos népviselete, népszokásai, folklore-ja elmosódnak, elszürkül' nek s hova-tovább teljesen konvencionális egyformaságba olvadnak fel, épúgy a balatonparti szüretek és a balatoni halászszokások is lassan elvesztik egykori idillikus és költői vonásaikat. A közlekedés minden formájának gyors fejlődése, a posta, újság, telefon, rádió csakúgy hozzájárulnak a népi sajátosságok, helyi szokások, tájszólások, mesterszavak elkoptatásához, mint az egyre növekvő s a főváros nyelvét, ruháját, szokásait beoltó idegenforgalom. Ép ezért — a Balaton mai állapotainak ismertetése során — nem is időzhetünk tovább az ú. n. tárgyi néprajz, a népszokások, népműveltség és népművészet adatainál, hanem az ilyen kérdések iránt érdeklődő olvasónak Hermán O t t ó és Jankó János örökbecsű műveit ajánljuk figyelmébe.

III. A MAI

B A L A T O N GAZDASÁGI

RAJZA

1. A Z IDEGENFORGALOM FEJLŐDÉSE

A korábban érintett nádkihasználástól és bortermeléstől eltekintve, a Balaton gazdasági értékei főleg a fürdőhelyek idegenforgalmában s az evvel kapcsolatos fogadóipari és közlekedési intézményekben, továbbá a partot északról és északnyugatról körülövező hegyek bányászatában, végül a halászatban és haliparban rejlenek. Ezek közül a nemzetgazdaságilag is jelentős tényezők közül az idegenforgalomnak fejlesztését az utóbbi években már nemcsak a parti érdekeltségek (fürdőegyesületek) és társadalmi egyesülések (Balatoni Szövetség) 1 1 Alakult Siófokon 1904-ben. Jelenlegi székhelye Balatonfüred; mai elnöke Batthyány Lajos gróf; kezdettől fogva ügyv. alelnöke dr. Óvári Ferenc, igazgatója Cséplő Ernő.

szorgalmazzák, hanem a népjóléti kormányzat is feladatai közé sorozta. Evégből ú. n. Kir. Balatoni Intéző Bizottságot szervezett (1928), melynek elnöke Körmendy Ékes Lajos veszprémi főispán, tagjai pedig a három balatoni vármegye fő- és alispánjai. Ez az intéző bizottság már rövid fennállása óta is sokat tett a Balatonvidék fejlődését gátló visszás állapotok kiküszöbölése és a gazdasági kultúra előmozdítása érdekében. A balatoni fürdőhelyek közül legkorábban az ásványvizes gyógyfürdőknek terjedt el a híre s népesült be a környéke. Balatonfüred savanyuvízét már 1694-ben emlegetik. 1717-ben Richthofer feljegyzései mint ismert gyógyhelyet dicsérik a füredi forrástelepet. A XIX. század elején Füred keresett fürdőhely, mely a tihanyi apátok anyagi támogatásával kezd szépen kiépülni. 1839-től kezdve rendesen vezetik a fürdővendégek névsorát. A Keszthelytől öt km.-re, árnyas völgyben fekvő Hévíz gyógyerejű melegforrása is korán hozzájárult Keszthely várossá fejlődéséhez. A környék lakosai már talán századok előtt ismerték a hévízi tónak és főleg iszapjának gyógyító hatását, de csak a XIX. század közepén, amikor a tó Festetics gróf birtokába jutott, létesített az ú j tulajdonos fürdőtelepet a jótékony víz körül. 1857-ben Heller bécsi tanár készítette el első analízisét a hévízi tó vízének és megállapította a meleg víznek és iszapjának orvosi javallásait. A Balatonpartnak mint klimatikus üdülőhelynek és a nyári Balaton fürdőinek csak akkor indult meg azonban rendszeres látogatottsága, mikor a modern közlekedés eszközei közelebb hozták a Balatont egyrészt a fővároshoz, másrészt a vidék kultúrközpontjaihoz. A Délivasút építkezése a 60-as évek elején útat nyitott a pesti fürdőzőknek a Balaton felé, s egyben a vasúti töltésvonal által nagyban hozzájárult a déli part rendezéséhez, az ingoványok, árterületek eltüntetéséhez, villatelekül alkalmas apadások képződéséhez. A 80-as évek végén

58

A MAI BALATON GAZDASÁGI RAJZA

FÜRDŐKÖZSÉGEK, BALATONI KÖRÚT

megindult a gőzhajózás is a Balatonon, ami szintén előmozdította főleg az északi part fürdőinek kifejlődését, mert a kanizsai, szombathelyi és fővárosi vendégeknek lehetővé vált a Délivasut állomásairól a zalaj partra való átkelés. De még mindig nagyon körülményes dolog volt a zalai fürdők felkeresése, mindaddig, amíg 1908—10-ben a felső balatonparti államvasúti vonal is ki nem épült. A somogyi parton akkor már, ugyancsak az újabb vasútvonalak (Szob-Marcali-Balatonszentgyörgy, KaposvárFonyód, Kaposvár-Siófok) megnyitása folytán, eleven fürdőmozgalom volt kifejlődőben, főleg a somogy-baranyai környék Balaton felé fordulásából. A telekfoglalás és villák építése a Balaton körül nagy arányokban indult meg, főleg a háború után és már bontakoznak körvonalai annak a jövőbeli képnek, amely derűt lopott a Balaton tudós álmodozójának, Lóczynak lelkébe, amikor azt a távlatot vetíti olvasói elé, hogy a Balaton nemsokára egyetlen nagy üdülőhely lesz, középen a nagy tóval. A part kiépülésének Trianon is kedvezett azzal, hogy klimatikus fürdőink javát elvesztettük, s így a közönség érdeklődése nyári üdülés tekintetében inkább a Balaton felé terelődött. A jobbmódu közönség is beállt a balatoni építők sorába s a balatoni villák száma 1921 és 1927 között 1960-ról 3236-ra emelkedett. Különösen fellendült az építkezés és partrendezés a nagyjában nádmentes, homokos déli oldalon, hol a politikai községek a partszegélytől távolabb feküsznek. Ép ez a körülmény adott okot az ú. n. fürdőközség-mozgalomra, amely a parti fürdőtelepeknek anyaközségeiktől való elszakadását s önálló községekké alakulását célozza. Részben lélektani, de főleg gazdasági momentumok azok, amelyek ezt a törekvést kiváltották. A városi, főkép fővárosi mentalitás s a magasabb kulturigények harca ez a falu ú. n. „önzésével" és igénytelenségével, valóságos kis kultúrharc, amely egy-két helyen már eredményre veze-

tett (Balatonalmádi, Balatonmária), számos helyen pedig nagy kitartással folytatódik (Bélatelep, Lelle, Balatonföldvár, Zamárdi, Balatonújhely, Szabadi, Világos, Révfülöp stb.). A fürdőtelepeknek az a legnyomósabb érvük ebben a szeparatisztikus mozgalomban, hogy adókvótájuk több helyen jóval felülmúlja az anyaközségét, ez pedig a nyaralók adóját nem annyira a fürdőtelep fejlesztésére, mint inkább saját háztartása szükségleteire használja fel. A Balatoni Szövetség és a K. B. Intéző Bizottság egymást erősítő tevékenységének kell tulajdonítani többek közt a rég tervezett balatonparti \örút gyors ütemben történt teljes kiépítését. M a már befejezettnek mondható a nagy mű, a kerek 220 km. hosszú elsőrendű műút, amelyből jól kövezett „bekötő" utak vezetnek a parti községekbe. Egyik legszebb részlete ennek az autótúrákra erősen csábító körútnak a Balatonfüredről a tihanyi motorkomp-révig vezető, parti sétány céljaira is kiképzett útszakasz. Festői kilátást nyújtanak a nagy tóra a körútnak a fonyódi Várhegyen és Bélatelepen át, valamint a Kenesétől Almádiig vezető részei. A körút ma már csak a Balatonszabaditól Keneséig, valamint a szigligeti öböl felett vezető részein nem húzódik a víz mellett, aminek oka előbbinél a tópart geomorfológiai alakulásában, utóbbi helyen pedig az ingoványos, nádbozótos partszegélyben keresendő, mely a Balaton panorámáját az utas elől amúgy is elzárná.

59

A jól karban tartott automobilutak, a sűrű és gyorsított vonatközlekedés, sinautóbuszok beállítása mind a Déli-, mind az Államvasút vonalain, menetdíjkedvezmények a hétvégi kirándulásokra erős lendületet adtak az utóbbi években a balatoni ú. n. weekend-mozgalomnak is. Az élelmesebb s a nyugati viszonyokkal ismerősebb fogadóiparosok ebben a hétvégi tömegvándorlásban látják a balatoni vendégforgalom egyik legjellegzetesebb és


GYERMEKÜDÜLTETÉS

legtöbbet igérő formáját. A Balatont a fővároshoz való közelsége mintegy predesztinálja ezekre az egy-kétnapos családi és csoportos kirándulásokra, amelyeknek megfelelő ellátására azonban a balatoni fogadóiparnak jórészt még meg kell teremtenie a kellő szervezetet. Az 1929-ben Budapesten létesült s az Intézőbizottság égisze alatt működő „Balatoni Iroda" egyik feladata többek között ezeknek a csapatos kirándulásoknak előkészítése, mint általában a balatonparti fogadóintézmények és a nyaralni szándékozó fővárosi közönség közti kapcsolatok közvetítése és állandósítása.

genforgalom sokszor és sok túlzással hánytorgatott kerékkötőire, a drágaságra, a nyugati kényelem és figyelmes kiszolgálás hiányosságaira ráeszmélni. A gyermekvédelem magyar apostolai már évtizedek előtt felfedezték a Balatonnak kiválókép gyermekegészségügyi szempontból felbecsülhetetlen jelentőségét, és a gyermekgondozásnak egymásután nyitottak otthonokat, üdülőtelepeket és szanatóriumokat, főleg a déli homokos part fürdőhelyein. Előbb csak a társadalmi filantrópia, utóbb a fővárosi közjótékonyság s a háború után a népjóléti kormányzat is belépett a balatoni gyermekmenhelyek alapítói sorába. M á r közel negyedszázada, hogy — a gyermekvédő liga buzgólkodására — felépült Lellén a szünidei gyermektelep első üdülőháza 100 gyermek részére. 1912-ben nyitották meg a Zsófia országos gyermekszanatórium egyesület almádii szanatóriumát 225 gyermek üdültetésére. Ugyanez a jótékony társadalmi egyesülés a világháború idején, 1917-ben létesített egy még nagyobbszabású intézetet (625 gyermeknek) a balatonszabadii homokstrandon. Ez a két mintaszerű intézmény főleg a gyári munkásság vérszegény gyermekeit gondozza több turnusban a nyári hónapok alatt. Fonyódon és Bélatelepen a székesfővárosnak épültek nagy áldozatokkal berendezett üdülőházai árva gyermekek számára; egy kisebb gyermekgondozó (Molnár László nevét viselő) működik Balatonmária homokpartján. A z állami gyermekgondozásnak is megnyílt 1927-ben egész épületcsoportból álló, szerény, de a célnak jól megfelelő otthona a szántódi rév közelében 300 fővárosi gyermek, főleg angolkórban, anaemiában és gümőkórban szenvedők részére.

60

A legjelentékenyebb fogadóipari vállalatok a Balaton körül a siófoki „Balatoni Gyógyfürdők és Nagyszállók R. T . " , „Balatonfüred Gyógyfürdő és Forrásvíz R. T . " , „Balatonföldvár Gyógyfürdő R. T . " , a tihanyi „Balatonfürdő és Gyógytelep R. T . " , a „Balatonalmádi Fürdő és Építő R. T . " , a keszthelyi Reischl-család birtokában lévő Hévízi fürdőbérlő vállalat, végül a keszthelyi tóparti sétányon emelkedő, egy vállalatot alkotó patinás „Hullám" és „Balaton" szállodák. A legmodernebbül berendezett, de inkább altruista alapon működő nagyszállók első sorában érdemelnek említést a Balatoni Szövetség balatonfüredi üdülőházai és a székesfőváros balatonkenesei üdülőtelepén épült nagyszabású vendégfogadók. A háború vége óta a cserkészcsapatoknak, s a legutóbbi években a fővárosi leventecsapatoknak is legkedvesebb táborozóhelye lett a Balatonpart, melynek déli fenyőligeteiben épúgy, mint északi, gyéren benőtt terraszain manapság már egyik sátortábor a másik után villanik a vonaton vagy a körúton elrobogok szemébe. Ezekből az edzett, bátor, nyilt szemmel figyelő cserkész- és leventeifjakból megannyi Balatonrajongó lesz idővel, akik egész életükben szeretettel és vágyódással fognak a Balatonra visszagondolni, annál is inkább, mert életmódjuk folytán nem igen lehetett alkalmuk a balatoni ide-

61

A z itt felsorolt intézmények valamennyien csak a nyári szünidőben fogadnak be üdülésre és gyógyításra szoruló gyermekeket. Ezeken kivül már évtizedek óta működik egy állandó gyermeknevelő intézet, az állami Erzsébet-szeretetház Balatonarácson, ahol vagyontalan,

62


A BALATONPART 30 ÉV ELŐTT

elhagyott fiúgyermekeket nevelnek főleg kertgazdasági és ipari munkára. A népjóléti kormányzat égisze alatt működik az Országos Társadalombiztosító Intézet kenesei üdülőotthona. Hasonlócélú jóléti intézményei épültek az utóbbi években a csendőrségnek, honvédtisztikarnak, vasútasságnak és a polgári iskolai tanárságnak Balatonfüreden, a postai alkalmazottaknak és ref. tanítóknak Balatonalmádiban, a délivasúti tisztviselőknek Balatonújhelyen, a kereskedelmi iskolai tanároknak Zamárdiban, a magánalkalmazottak kórházegyesületének s a kath. tanítóknak Balatonlellén, a néptanítóknak Keszthelyen. Az utóbbi fürdőhelyet, az egyetlen városi jellegű községet a Balatonparton, a nyugdíjas tisztek és tisztviselők különös szeretettel választják lakóhelyül, úgy, mint egykor, Trianon előtt a csendes jólevegőjü Pozsonyt.

Balatonfüred, a patinás, előkelő fürdő, már akkor is nagyon keresett volt; nagyszabású ú j fürdőháza, a G r a n d Hotel, Stefánia, Klotild és Erzsébet szállók, a Jókai, Dőry és Vaszary nyaralók, meg a Stefánia Yachtegylet képei aránylag fejlett idegenforgalomról tesznek tanúságot. 7 uradalmi bérházban és 60 nyaralóban 845 szobát kínáltak. A „csopaki Riviérá"-n még csak szétszórt, igénytelen présházak szerénykedtek. Alsóőrsön is csak 9 villa volt még, amikor Almádiban, főleg Véghely Dezső alispán buzgólkodására már 167 nyaraló állt (igaz, hogy főleg az elpusztult szőlők présházaiból átalakítva) a fürdővendégek rendelkezésére és 120 kabinos közös fürdőház díszlett a nádirtáson, Kneipp-féle vízgyógyintézettel kapcsolatban. Kenesén a „község jómódú polgárainál" 150 szoba volt található, melyek „szerényebb igényeknek jól megfeleltek". Az egész évadra egy szobáért 40—-60 koronát kértek. Siófokról, az itt 1891-ben alakult Balatonfürdő R. T . nagy tőkével eszközölt beruházásairól, a 60 hold kopár apadás feltöltéséről, csatornázásáról, vízvezetékéről, 160 kabinos fürdőházáról és a 3 nagyszállóról (Sió, Hullám, Központi), melyek a „hygiene és a kényelem legraffináltabb kívánalmait is tökéletesen kielégítik", valóságos elragadtatással ír Boleman. A fürdőtelepen 20 magánvilla is felépült már ekkor idegen vendégek számára Zamárdiban még semmi sem volt beépítve a Balaton és a község közt elterülő kopár térségen. Mindössze 5 magánvilla volt a községben és annak közelében, egyébként polgárházak kínálták szobáikat az idegenek részére. A Széchenyi grófi család Korányi professzor ösztönzésére már 1893—96 közt előkelő fürdővé varázsolta balatonföldvári partbirtokát (Spur István mérnök tervei szerint) és a XX. század küszöbén már 42 nyaraló állt, azonkívül a Kupa-Vezér, Bendegúz és Zrínyi szállók közel 100 szobával. A M A C . klubháza is felépült már,

A balatoni idegenforgalom és a parti kultúra rohamos fejlődéséről legbeszédesebb képet ad egy rövid öszszehasonlítás a Boleman István dr. által 1900-ban, a Lóczy-féle nagy mű keretében közreadott fürdőismertetés és a Balatoni Szövetség közkézen forgó legújabb Balatoni Kalauza között. Harminc év előtt még csak (Hévízzel együtt) 20 fürdő- és üdülőhelyről lehetett — vajmi szerény — balneológiai leírást közölni. Csak szórványosan látni villák és szállók nyomait a Lóczy-tervezte részletes topográfiai térképeken. Keszthelynek 7000 lakosa volt csak, de büszkén hirdethette már két „elegáns szállodáját", a „Hullám"-ot és „Balaton"-t 65 szobával. Meszesgyörökön csak a polgárok házaiban kínáltak még 30—40 szobát a vendégek részére. Badacsonynak megvolt már a „Hableány" és „ N e p t u n " szállója, melyekben penziószerű ellátás havonta személyenként 180 korona volt. Révfülöpön volt néhány nyaraló, sőt 3 fogadó is egyenként 2—7 szobával. Szepezden csak magánházakban 30 szoba várta az idegent.

63

64


KULTÚRÁLLAPOTOK, EGYESÜLETEK

volt nagy közös fürdőház és — ami a legfőbb — vízvezetékkel is rendelkezett 1899 óta. Szárszón akkor épült az első villa és egy vendéglő a vasút mellett. Faluszemcsen szintén ez évben készült el a vasút és a község közti magaslaton az első villa, de épülőben volt több nyaraló is a Hunyady gróf parcellázta „jövendőbeli nyaralótelepen". Lellén a Jankovics gróf és Szalay Imre birtokosok által felosztott és fenyőkkel meg nyárfákkal beültetett homoktúrzáson 12 villa volt készen és ezek erős kereslete remélni engedte, hogy „rövid idő múlva Lelle nagyobbszabású fürdőhely lesz".

maecenások jóvoltából — valóban modern gyógyfürdőkké fejlődtek. Amit Festetics Tasziló herceg Keszthelyért, Ripka Ferenc Fonyód-Bélatelepért, Gaál Gaszton Boglárért, Kvassay Jenő Földvárért, Óvári Ferenc Almádiért, H a j d ú Tibor Füredért, Czigány Károly Révfülöpért, Hertelendy Ferenc Badacsonyért cselekedett, annak maradandó, részben máris ércbe öntött, nyomai lesznek a balatoni kultúra történetében. A z elfogulatlan kultúrhistórikusnak kötelessége azonban megállapítani, hogy a legtöbb helyen még mindig nagy fogyatékosságok tapasztalhatók az egészségügyi és kényelmi szempontból legfontosabb követelmény, a vízvezeték és csatornázás terén. Vízvezetéke még ma is csak Siófoknak, Földvárnak, Fonyódnak és Tihanynak van. Keszthely egyelőre artézi kutakkal látja el vízszükségletét és csak most tervezi a városi vízműveket. A csatornázás, szennyvízelvezetés terén még szomorúbb az elmaradottság. Ennek a hiánynak pótlása a Balaton egyik legnagyobb problémája, melyet a partalakulás kedvezőtlen adottsága tesz — ebben a tőkehiányos időben — oly nehezen megoldhatóvá. A zalai és veszprémi part községei hegyoldalban feküsznek; felfelé, hátrafelé tehát a szennyvizek nem vezethetők. Csakis a Balatonba lehetne a kloákákat ömleszteni, ez pedig igen költséges szennyvíztisztító berendezések nélkül meg nem valósítható. A fővárosi üdülőtelep Kenesén meghozta ezt az áldozatot s nagyszabású, higiénikus szempontból kifogástalan művet létesített e célra. Siófok is óriási áldozatokkal oldotta meg a szennyvízelvezetés fontos feladatát, Balatonföldváron pedig — gazdasági szempontból célszerűen — a körúttól délre fekvő halastó emészti meg a fürdőtelep fekáliáit.

Bogláron az 1893 óta a Sándor-domb alján épített és villáknak csak némi túlzással mondható „Hétház" és a Balaton partján emelt 15 villa és bérház szolgált a vendégek befogadására. Fonyód-Bélatelepnek Szaplonczay Manó kaposvári tiszti főorvos fáradhatatlan tevékenysége és Zichy Béla gróf áldozatkészsége folytán már 1894 óta megvolt a vízvezetéke, a legelső egész Somogymegyében. 24 szebbnél szebb villa is készen állt már a tölgyerdő közepette, főleg kaposvári honoráciorok tulajdona. Megvolt már 1900-ban a vasúti pályaház melletti „nagy vendégfogadó" 20 szobával. Balatonkeresztúron csak a község kínálta még szobáit, mert a 6 km. hosszú nagy szőllőtelep, az ú. n. Máriatelep, még csak szerény nádtetős présházakkal volt tarkítva. Balatonberényben, a vasút feletti magas parton a gróf Hunyady család nyaralója állt, mint úttörő és 6 ú j kis villácska. A könyv írása évében készült el a tó partján a „Magyar Tenger" vendéglő. A „keszthelyi Hévíz" ismertetésével zárúl a kultúrtörténelmi dokumentumnak beillő 56 lapos balatoni balneologia. A megjelenése óta eltelt három évtized alatt a fürdőés üdülőhelyek 20-as száma több, mint megkétszereződött, a puszta homoktúrzáson nemcsak ú j fürdőtelepek, hanem ú j községek is keltek életre s a régebbi fürdőhelyek közül is számosan — nagyakarású és áldozatkész

65

A z összes fürdőhelyeken még mindig vajmi kevés a mai igényeknek megfelelő, a modern kényelem és egészségápolás kellékeivel berendezett szálló, pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a külföldet járt A Balaton

5

67


jobbmódú közönség parancsolóan követeli ezeket, az igazi pihenéshez nélkülözhetetlen berendezéseket, s csakis azok a fogadóintézmények jövedelmezők „jó saison" vagy „rossz saison" idején egyaránt, hol ezek vagy megvannak, vagy legalább fokozatos bevezetésükre az iparkodás megnyilvánul. A Balaton látogatottságának rohamos növekedése és a Balatonpart gyors kiépítése az utolsó emberöltő alatt nem történhetett volna meg a Balaton fejlődésében legjobban érdekelt társadalom céltudatos tevékenysége nélkül. A Balatoni Szövetség a Balatonkörnyék vezető elemeinek a balatoni kultúra fejlesztését célzó törekvéseit már több, mint negyed század óta egyre fokozódó aktivitással szolgálja és ma már jelentős eredményekre tud visszatekinteni. Propaganda-tevékenységére jellemző, hogy 1929-ben adta ki ötödik ingyenes balatoni kalauzát. Egyes különleges balatoni kérdéseket ismertető kiadványai (a Balaton fásításáról, a Balaton gyógytényezőiről stb.) sok ezer példányban kerültek a közönség kezébe és havi folyóirata, a „Balaton" több mint 6000 példányban jelenik meg. A Balatoni Szövetség mellett megemlítést érdemel a Wlassics Tibor báró vezetése alatt 1920 óta működő Balatoni Társaság, amely főleg művészeti kiállítások, irodalmi előadások rendezésével és két tartalmas balatoni évkönyv kiadásával járult hozzá a nagy tó értékeinek szélesebb körben való megismertetéséhez. Az első Évkönyv, inkább szépirodalmi tartalommal, 1921-ben jelent meg, a második (Balatoni Kalauz) 1925-ben valóságos kis monográfiáját adta a Balatonról szóló ismereteknek. A társadalmi egyesülések sorában meg kell említenünk a balatoni vendégforgalmat számottevően fejlesztő sportegyleteket, a 40 év óta fennálló és Balatonfüreden székelő Királyi Magyar Yacht-Clubot és az Almádiban 1912-ben alakult Balatoni Yacht-Clubot. Mindegyiknek

KIKÖTŐK, KŐBÁNYÁK

69

több fürdőhelyen működik fiókosztálya. Gazdasági akadémisták alapították még jóval a századforduló előtt a Keszthelyi Csónakázó és Korcsolyázó-Egyletet (1879). A balatoni egyesüléseknek épúgy, mint a Kir. Balatoni Intéző Bizottságnak mindinkább abban kristályosodik ki a feladata, hogy a Balatonnak gazdasági kultúráját fejlessze, ami nem érhető el anélkül, hogy a parti lakosságot az idegenforgalom lélektani momentumainak felismerésére is ne nevelje. 1 Ahogy a svájci tavak környékének lakossága felismerte, hogy az ő anyagi boldogulásának alapfeltétele az idegenforgalom fokozódása, épúgy a balatonmelléki népnek is rá kell arra eszmélnie, hogy gazdasági megerősödését ő is a vendégforgalom fellendülése révén találja meg, tehát neki is iparkodnia kell a közönség igényeihez alkalmazkodni és vendégei ellátását a külföldi színvonalat megközelítő formák között kell nyújtania.

2 . KÖZLEKEDÉS A BALATONON

A Balaton közel 80 km. hosszú két párhuzamos partja között már sok száz évvel ezelőtt volt árúcsere és személyforgalom, részint Boglár és Révfülöp között, részint a Szántód-tihanyi szoroson át. A felső part borát, nádját és építőkövét cserélték ki az alsó part gabonájáért, takarmányáért, téglájáért és homokjáért, s a somogyi földesurak a zalai partról hozatták nyaranta az olcsó gazdasági munkaerőt. 1845-ben Balatonfüreden nyaralt Széchenyi István, kinek reformátori lelkét háborgásba hozta a balatoni közlekedésnek elmaradott állapota és a következő tavaszon röpiratot adott ki „Balatoni Gőzhajózás" címmel. Ennek hatása alatt már 1847-ben üzembe hozták a lon1 „Balatoni feladatok". Körmendy-Ékes cikke a „Magyar Szemle" 1929 júniusi számában.



doni hajógyárban épült fatestű ,,Kisfaludy" gőzöst. A szabadságharc történetébe is bevonult ez a kis gépjármű avval az útjával, mellyel István nádort 1848 szept. 21-én Füredről a szemesi parton táborozó Jellasich felé vitte. A bán nem volt hajlandó hajóra szállni, hiába fogadtak neki teljes személyi szabadságot a magyar urak, mert „a gép erősebb, mint a becsületszó". A „Kisfaludy" 1869-ben már teljesen elkorhadt, akkor vaslemezzel borították, s ebben az állapotában még 1887-ig hajózott a tavon. 1888-ban Esterházy Mihály és társai megalapították a Balatoni Gőzhajózási r.'t.-ot, melynek engedélye 50 évre szólt. Baross nevű kerekes gőzhajója 1926-ig volt használatban; Kelén és Hel\a (1891-ben épült), továbbá Kisfaludy (1909) és Jó\ai (1913) nevű csavargőzösei még ma is üzemben vannak. Megélénkült a hajózási forgalom, mikor az északi parton kígyózó vasútvonal is kiépült s az idegenforgalomnak meg az építkezéseknek — főleg a somogyi parton — újabb lendületet adott. A hajóközlekedés kezdte korrigálni a természet egyoldalú adottságait, s ma már az északi part köve ad oltalmat az ingatag vonalú déli partnak a víz és jég rombolásai ellen, s viszont a somogyi part csillámló, bársonyfinom homokja, melyet az uszályok százai visznek át a túlpartra, segit fövenyfürdőket teremteni a nádbozótos, köves, iszapos északi vízszélen. 1926-ban a gőzhajózási vállalat részvényeit a Magyar Államvasutak és a Duna-Száva-Adria vasúttársaság vették át, Balatoni Hajózási r. t. néven ú j vállalatot alapítottak és egy millió pengőt meghaladó beruházással öt modern, gázolajjal f ű t ö t t motoros hajót (Csobánc, Szigliget, Csongor, Tünde, Sió) s hat új, egyenként tíz vaggonos vasúszályt állítottak a személy-, illetve árúforgalom szolgálatába. 1928-ban Tihany és Szántód között ú j motoros kompot helyeztek üzembe. Az utas- úgy, mint a teherforgalom három év alatt megháromszoro-

zódott, amiben azonban a hajópark növekedésén kívül nagyrésze van a balatoni kikötők szaporodásának is. A földmívelésügyi kormány kebelében Siófokon működő Balatoni Kikötők M. Kir. Felügyelősége a kikötőknek 1906-ban történt állami kezelésbe vétele óta a kikötők egész sorát építette, melyeket a Balaton külföldi látogatói is nagy elismeréssel szemléltek. 1 1907-ben épült a földvári, 1908—12 közt a fonyódi és boglári, 1910-ben a tihanyi, 1911-ben a révfülöpi, 1912-ben a siófoki téli és teherkikötő, valamint a szemesi hajómenhely. 1915-ben nyert befejezést a siófoki ú j gőzöskikötőépítés. 1927 őszén kezdődött az alsóörsi kikötő építése, hol a hajók a vasúti vágányokkal közvetlen kapcsolatot nyernek, úgy mint Fonyódon. 1927-ben épült a füredi és kenesei kikötőhid, továbbá a bélatelepi csónakkikötő és 1928-ban, az alsóörsivel egyidejűleg adták át a forgalomnak a Szántód-tihanyi kompkikötőt. A Sió torkolati műveinek munkálatai 1929-ben indultak meg s 1930 tavaszán már készen állt a 6.5 kat. hold befogadó területű ú j kereskedelmi kikötő. A régi kikötők partfalai fából épültek, ma már azonban vasbetonlemezes függőleges partfalak készülnek. A balatoni partterületek feltöltésére és a kikötőmedencék kotrására két állami kotrót (Balaton és Somogy) tartanak üzemben.

68

69

A z eddig megépített kikötőkön kívül az alább felsorolt helyeken tervez még az állam kikötőépítést: Aliga, Világos, Zamárdi, Szárszó, Lelle, Balatonmária, Balatonfenyves, Berény, Győrök, Szigliget, Akaii, Udvari, Akarattya, és újítani szándékoznak a badacsonyi és almádii kikötőket. Jelentős forgalmat bonyolít le közvetlen vasúti kap1 A kikötőket, úgy mint a Balaton körüli emléképítmények, kilátók, forrásfoglalatok legtöbbjét K. Nagy Dezső, a B. K. Felügyelőségének vezetője tervezte.

70


csolattal az 1926-ban átépített badacsonytomaji teherkikötő, mely a Badacsonyi Bazaltbánya r. t. tulajdona. Innen szállítják a Badacsony ÉK-i és ÉNy-i bazaltsapkájáról lehántott sziklákat kockakövek, kavics és zúzalék alakjában vasúti felépítmények és útépítés céljaira, legfőképpen állami megrendelésre. A bazaltbánya négyszáznál több munkást foglalkoztat, s évi bazalttermelése mintegy 1500 tonna. Az erdőkoszorús badacsonyi tető ilyetén kiaknázása s a szakadatlan robbantások ellen erőteljes akció indúlt meg a sajtóban, úgy mint a parlamentben, de mivel a tapolcai járás népe gazdasági boldogulását félti az üzem beszüntetésétől, legvalószínűbb az a megoldás, hogy — Lóczy javaslata szerint — a tárnás, vagyis belülről való kiaknázásra térnek át. Ezzel a Badacsony festői szépsége és turisztikai értéke épúgy meg volna kímélve, mint a csendet áhító fürdőközönség idegzete és a daltelt szőlőhegy költészete. A bazalton kívül az építkezésre és partvédelemre kiválóan alkalmas permi vöröshomokkövet is évről-évre növekvő mennyiségben szállítják a felső part alsóörsi és almádii bányáiból, valamint a pálkövei, révfülöpi és szepezdi kőfejtőkből. Ezt a követ főleg kikötők építésére és villatelkek partburkolására használják. Az élénkülő idegenforgalmon és a vízisport általános terjedésén kívül jórészt a gyors ütemben kiépülő jó kikötőknek kell tulajdonítani a hajó- és csónaképítőipar szembetűnő fellendülését is a Balaton mellett. A hajózás és a hajóépítés ma már sok száz embernek ad kenyeret, legalább a tavaszi és nyári időszakban. Füred volt a bölcsője a balatoni yacht- és csónaképítésnek, melyet az angol Young Richárd vezetett be angol munkásokkal a nyolcvanas években. A magyar hajóácsok hamar ellesték az angoloktól a vitorlások építésének mesterfogásait és a füredi yachtegylet, Young távozása után, átvette a hajógyárat s az egész csónakparkot. Az utóbbi években a füredi yachtépítő üzem is a magyar államvasút


69

érdekkörébe került, épúgy, mint a balatoni gőz- és motorhajózási vállalat. Kisebb csónaképítő üzemek vannak még Siófokon, Keszthelyen, Bogláron és Kenesén.

3. HALÁSZAT ÉS

HALIPAR

A Balaton gazdasági művelési ágai közt utolsónak emlékszünk meg a halászatról és az ennek mellékterményeit feldolgozó ipari termelésről, bár nyilván nem utolsó helyet foglal el a gazdasági értékeket termelő tényezők sorában. Középeurópa legnagyobb tavában a halgazdaság harminc év óta egységes kezelésben van, mert a parti földesurakból és közbirtokosságokból alakult víztulajdonos társulat — főleg haltenyésztési szempontok figyelembevételével — megszüntette az apró bérlők rendszerét és az egész tó halászatát egy tőkeerős, áttekinthető üzemű részvénytársaságnak adta bérbe. A bérlő vállalat nemcsak a halaknak okszerű üzemterv szerinti kitermelésére vállalt kötelezettséget, hanem a legnemesebb halfajok, a fogas és ponty tenyésztésére, illetve nagyarányú behalasítására is. A modern halgazdaság főelve ugyanis, hogy a halak túlnagyra növését — minél intenzívebb halászással •—- meggátolja és a halállományt új, nemes, gyorsnövésű egyedek behelyezésével vagy keltetés utján való szaporításával állandóan felfrissítse. Sem a takarmányhal (keszeg, garda) tömegeinek megfogása, sem pedig a hatalmas, de elvénhedt fogasok, pontyok és harcsák kiemelése nem árt tehát a tó halgazdasági értékének, sőt épen ezzel az intenzív termeléssel és a vele párhuzamos behalasítással javítják és nemesítik a Balaton halállományát, amint ezt a 30 évre visszamenő halfogási statisztika tanúsítja is. A bérlő vállalat kilenc telepen (Siófok, Fonyód, Keszthely, Tihany, Révfülöp, Alsóörs, Kenese, Szemes és Badacsonylábdi) halásztat és folytat halárusítást, ezenkívül siófoki központi telepén pikkelyfeldolgozó

72


HALIPAR

üzeme, Fonyódon pedig hallisztgyára van. A halászás fő' leg 1200 m-es gyalom- vagy huzóhálókkal történik, melyeket a társaság gőzhajói vagy nyersolajjal fűtött motoros hajói vontatnak a halászótanyákra. 1928 óta motorokat használnak a hatalmas hálók behúzására is. A felső és nyugati part hinaras vizeit a nyári hónapokban inkább varsákkal halásztatják, mert ezeken a vizeken ez időszakban a vízi növényzet megnehezíti a nagy hálók alkalmazását. A halzsákmányt elsősorban a parti lakosság körében értékesítik s evégből a hálóhuzás befejeztével árusítást szoktak tartani a község vízpartján vagy a legközelebbi kikötőhelyen. A Balatonvidék ellátása után fennmaradó hal nagyobbrésze Budapestre kerül, a fogasfélék és keszeg egy hányada azonban a külföldi fogyasztóközönséghez is eljut. A téli és tavaszi tömegfogások idején gyakrabban előfordul, hogy a kifogott keszeg és garda egész menynyisége nem értékesíthető sem a közeli, sem a távoli piacokon. Ilyenkor a társaság a frissében el nem kelt tömeghalat hallisztté dolgoztatja fel, amely igen keresett baromfi és sertéstakarmány. A tengeri halliszteket jóval felülmúló ( 6 2 — 6 8 % ) fehérje-tartalma és sóban, zsírban való szegénysége miatt a tenyészállatok csontképződését és növekedését nagyban elősegíti, miért is főleg hússertések és fajbaromfiak etetésére használják. A baromfitenyésztők tapasztalatai szerint a balatoni halliszt etetése a tojáshozamot is feltűnően fokozza. Sok uradalom fejős tehenek, mások tenyészpontyok etetésére is használják a balatoni hallisztet, melyet állattenyésztési szakértők a külföldi, tengeri eredetű hallisztnél jóval értékesebbnek mondanak. Hallisztből alig tud a vállalat annyit termelni, amennyi a hazai uradalmak szükségletének megfelel, egy másik halipari terméke azonban elsősorban exportcikk: ez a garda ezüstfehér pifáelye. A pikkely télen

nyers alakban, csupán sóval konzerválva, nyáron azonban a vállalat siófoki műhelyében féltermékké alakítva, mint halpi\\elyfény vagy halezüst (essence d'Oríent, Fischsilber) kerül szállításra. Ebből a csöppentett ezüstként csillogó halfényből készülnek a hamisgyöngyök és egyéb dísztárgyak Párisban, Barcelonában, Thüringiában, Gablonzban. A Balatonon egész éven át folyik a halászat (nyáron éjjel, egyébként nappal), kivéve a jégzajlási szüneteket és az április havában obszervált általános tilalmi időt, melyet a vállalat haltenyésztési műveleteire használ fel. Ilyenkor helyezik ki ezerszámra a fogasikrák felvételére szolgáló fészkeket és keltetik ki az ezekre lerakott sok százmilliónyi fogaspetét a tó erre alkalmas, védett helyein. A pontyivadák bebocsátása részint ilyenkor, részint a tógazdasági lehalászások után, november és december hónapokban történik. Áprilisban van a fogasnak, májusés juniusban a pontynak ivása, halásznyelven: fördése. Ilyenkor a szigorúan tiltó rendelkezések dacára még ma is tömegesen gyűlik a parti falvak népe a könnyű zsákmány szagára, s főleg a peték százezreit hordozó pontyanyákból emelnek ki sokat szigonnyal, borítóval és egyéb primitív orvhalászszerszámmal.

73

A jégi halászat csak akkor folytatható, ha a tó jege legalább 12—15 cm.-t elért. Túlságosan vastag jég viszont, mint az 1929-es téli is, a lékvágások nehézsége miatt tesz meddő vesződséggé minden halászómunkát. A jégi halászás módja és eszközei ugyanazok most is, mint sok száz évvel ezelőtt, sőt az ősi mesterszavak is (gemics, cibék, céla stb.) nagyobbára használatban vannak még. A jég alatt 400 m.-es hálókat húznak több száz sorléken át előre és reggeltől estig 4—5 km.-es tanyát is meghalásznak. Mivel a hideg vízben a halak sokkal lomhábbak és nagy csapatokba verődnek, egy-egy szerencsés hálóhuzás néha 50—100 q.-ás haltömeget is felszínre hoz.

74

FÜGGELÉK

A BALATONPART KÖZSÉGEI ÉS FÜRDŐI

Amikor a bérlő vállalat haszonbérletét 1922-ben megújították, a bérbeadó társulat tagjai visszatartották maguknak a parti sporthorgászat engedélyezési jogát, úgy, hogy azóta minden horgásznak ott és annyi jegyet kell váltani, amely és ahány víztulajdonos birtokán akarja ezt a sportot űzni. A csónakról való horgászatra kivételes esetekben a bérlő vállalat ad engedélyt. A horgászatot az engedélyesek csakis a jegyükön olvasható korlátozások keretei közt tisztán sportszerűen, vagyis nyerészkedés kizárásával űzhetik.

A balatonparti szoborművek közül kiemeljük báró Vay Miklós Kisfaludy Sándor szobrát Balatonfüreden, Holló Barnabás Rákóczi-ját Almádiban, Lukácsy Lajos Festetics György szobrát Keszthelyen és Radnay Széchenyi Imre mellszobrát Balatonföldváron. A műalkotásszámba menő épületek sorában kérnek helyet a következők: a keszthelyi Festetics-palota, ugyanott a Balatoni Múzeumnak Györgyi Dénes műépítésztanár tervei szerint épülő palotája, Balatonfüreden az Erzsébet-szanatórium és Tiborfürdő, a Balatoni Szövetség üdülőháza, az ú j róm. kath. templom, Tihanyban a Kotsis Iván tanár tervezte Biológiai Kutatóintézet és József kir. hercegnek ugyanezen műépítész nevéhez fűződő kastélya, a kenesei Székesfővárosi üdülőtelep szállodái (Lavotta Gyula műve), a balatonszabadii gyermekszanatórium ( H o e p f n e r Guidó terve), a révfülöpi kikötőépület (K. Nagy Dezső alkotása), a déli vasút balatonföldvári és még inkább bélatelepi villastílusú állomásépületei (Knopp Lajos műépítész tervezése). A Balatonvidék népművészetének feltárásával — Malonyay Dezső nagy művén (III. kötet, 1911) kívül — Medgyaszay István és Thoroczkay-Wigand Ede tanulmányai foglalkoznak.

FÜGGELÉK A ) A Balaton az irodalomban

és

művészetben

A nagy tó természeti szépségei és népéletének sajátos megnyilvánulásai szépíróinkat is megihlették. Nincs helyünk bővebben kiterjeszkedni a Balaton szerepére regényíróinknál, a drámában s a dalköltészetben, csak ]ó\ai „Aranyember"-ét (a téli Balaton Füredről megfigyelt képeivel), Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül" c. reeényes képsorozatát, Bérezik Árpád „ H i m f y dalai"-t, Herczeg „Balatoni regé"-jét és lírikusaink közül Szi\lay János. Endrődy Sándor, Lámbérth Géza. Soás Lajos és Wlassics Tibor neveit emeljük ki, akiknek költészetét a Balaton mindennél jobban inspirálta. Vát\ János „Balatoni emberek" és „Magyar költők dalaiban a Balaton" c. füzeteiből, valamint Madarász Flóris „ A Balaton költészete" c. dolgozatából kimerítő tájékozást nyerhet az olvasó a Balaton íróiról és költőiről. A Balaton festői közül legismertebbek Mészöly Géza (Szépművészeti M ú z e u m ) , Aggházy, Tölgyessy, Mesterházy, Nádler, az újabbak közül Bosznay István, Csánky Dénes, Iványi-Grünwald Béla, Edvy-Illés Aladár, Egry József, Hadzsy Olga, Haranghy, Juszkó, Kampis, Koszkol, Halápy, Mérő, P a p p Emil és a virtuóz pasztelfestő W a g n e r Géza. Őt és még számosat a művészek közül a Balaton örökre meghódított és állandó telepesévé tett. Nem hagyhatjuk említés nélkül Vaszary János nagy vásznát a Tihanyi Biológiai Kutató-Intézetben és régebbi festményét a balatonfüredi kápolnában, valamint a tihanyi apátsági templom Lotz, Deák-Ébner és Székely Bertalantól származó freskóit.

B) A Balatonpart

községei

és

75

fürdőhelyei

A balatonparti községek és fürdőtelepek — fontosabb adataikkal — így következnek egymás u t á n : I. SOMOGYMEGYE. Balatonkiliti Zamárdi Kőröshegy Balatonszárszó

nagyközség

»

kisközség

»»

B)

A)

Tabi járás:

2500 lakoí>, vasútállomása Siófok, fürdőtelepe Balatonújhely. 1200 „ hozzátartozik a szántódi fürdőtelep. 1600 „ vasútállomása Szántód, fürdőtelepe Balatonföldvár. 1050 „

Lerigyeltóti

Balatonőszöd

kisközség

650

Balatonszemes

ti

950

jái ás: lak os, fürdőtelepe, vasútállomása nincs. „

Balatonlelle Balatonboglár Balatoncsehi

nagyközség

Fonyód

nagyközség

kisközség

1600 lakó s 2000 550 fürdőtelepe a Jankovich-telep. 1300 hozzátartozik Sándortelep és Bélatelep, utóbbi önálló vasúti megállóval, Balatonszéplak, most épülő fürdőtelep, meg a jól kiépült Balatonfenyves fürdőtelep, melynek saját vasútállomása van (régebben Máriatelep).

CJ Marcali járás: Balatonmária kisközség Balatonkeresztúr Balatonberény Balatonszentgyörg y Vörs II. ZALAVÁRMEGYE. Balatonmagyaród kisközség

800 lakos 950 1500 »» 1450 fürdőtelepe nincs, 1000 csak Kisbalatonja van. A)

Hagy\anizsai

Balatonederics Szigliget Nemestördemic

kisközség

kisközség nagyközség

Balatonszepezd

kisközség

Zánka Akaii Balatonudvari Örvényes Aszófő Tihany Balatonfüred Balatonarács Csopak Balatonkövesd Paloznak Lovas Alsóőrs

kisközség „ „ „ „ „ nagyközség kisközség „ .,

700 lakos hozzátartozik Abrahamfürdő 270 vasútállomása és fürdő2200 helye Révfülöp, Virius400 >> hozzátartozik telepfürdő.

DJ Balatonfüredi

„ „

járás:

470 lakos 400 320 230 410 880 2700 750 410 300 330 310 600

III. VESZPRÉMVÁRMEGYE. Balatonalmádi Vörösberény

nagyközség „

Balatonkenese

nagyközség

járás:

Zalavárnak (nk. 1400 1.) és Egenföldnek (kk. 250 1.) csak Kisbalatoniuk van. Keszthely nagyközség 10500 lakos Gyenesdiás kisközség 1350 Vonyarcvashegy 1000 Balatongyörök nagyközség 700 CJ Tapolcai

Rendes Kővágóőrs

kisközség

járás:

1400 lakos, a Kisbalaton déli sarkában.

BJ Keszthelyi

Salföld

járás:

1200 lakos 1100 1450 hozzátartozik Badacsonylábdi, fürdőtelep, Badacsonytomaj nagyközség 2300 hozzátartoznak Badacsonyhableány és Kisőrs fürdőhelyek.

Balatonszabadi kisközség nagyközség Siófok

Veszprémi

járás:

900 lakos 1000 „ fürdőhelye és vasútállomása Fűzfő.

B) Enyingi

Balatonkajár ríagyközség

A)

járás:

1900 lakó •s, hozzátartozik Akarattya-fürdőtelep. 1950 lakó s, hozzátartoznak Balatonaliga és Balatonvilágos fürdőtelepek. 1800 3600 »» lakos.

KÖNYVEK ÉS TÉRKÉPEK

IRODALMI

TÁJÉKOZTATÓ

a) Összefoglaló

művek:

1. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei c. 33 kötetes gyűjtemény Lóczy Lajos vezetése alatt 1891' ben indult meg a Magyar Földrajzi Társaság kiadásában. Utolsó kötete, Kuzsinsz\y Bálint: A Balatonkörnyék archeológiája 1920-ban látott napvilágot. A külföldön is elismeréssel fogadott nagy mű több része (fauna, balneológia) elavult már, de Lóczy geológiája, Cholno\y víz- és jégrajza, Borbás flórája, Jankó néprajza, Bé\efi egyházi és vártörténete, Kuzsinszky régészete ma is a kor színvonalán álló értékei tudományos irodalmunknak. 2. A hatalmas monográfia tudós szerkesztője 1920-ban összefoglalását adta a tanulmányok eredményeinek egy 13 íves műben, ezt azonban nehézkes stílusa és felépítésének egyenetlenségei nem teszik a nagyközönség részére ajánlható olvasmánnyá. 3. A Balatonról szóló ismereteket szakemberek 5 évvel később a Wlassics Tibor szerkesztésében megjelent „Balatoni Kalauz"-ban foglalták egybe. (366 lap, hirdetésekkel). 4. 1928-ban a Balaton ismertetését közel félszázada lelkes odaadással végző Sziklay János írt egy népszerű, de kifogástalan adatgyűjtésre támaszkodó 300 lapos könyvet „Balatonunk egészségügyi, gazdasági és turisztikai értéke" címen. Országos Pázmány-Egyesület kiadv. 5. Kogutowitz Károly: Dunántúl és Kisbalaton c. nagyszabású tájföldrajza ( 1 9 2 9 ) tartalmas és vonzóan megírt fejezetet foglal magában a Balatonról. b) Részlettanulmányo\: 6. Archívum Balatonicum címen 1926-tól, majd a Magyai Biológiai Kutató-Intézet Munkái c. 1928-tól csakis szakembereknek szánt, de a Balaton minden természettudományi kérdését felölelő dolgozatokat ad ki a tihanyi biológiai intézet. Idáig megjelent 6 vaskos füzet. 7. A Balaton halairól és ezek táplálékairól Hermán Ottó, Daday Jenő, Entz Géza, Vucskits György, Unger Emil és Hankó Béla; madarairól Lovassy Sándor, Gaál Gaszton, Csörgey Titusz, Schenk Jakab, növényeiről Soó Rezső írtak. 8. A Balaton régészeti leleteit Lipp Vilmos, Csák Árpád, Darnay Kálmán, Rhé Gyula ismertették. A somogyi part

79

történetét a megye monográfiájában ( 1 9 1 3 ) Reiszig Ede írta meg, a zalai oldal történetének kutatásával évek óta foglalkozik Holub József, aki a megye készülő monográfiájának történeti részét írja. A pannonhalmi apátság történetének kötetei, Jalsovits: A tihanyi apátság története ( 1 8 8 9 ) , Bontz József: Keszthely monográfiája ( 1 8 9 6 ) bőséges adalékot szolgáltatnak a Balaton historiográfiájához. 9. A Balatonról, mint gyógytényezőről a korán elhunyt Lenkei V. Dani dr. írt önálló kutatások alapján 130 lapos művet 1912-ben. 10. Sziklay Jánosnak a Balaton bibliográfiájáról 1904-ben és Lu\csics Józsefnek a veszprémi egyházmegye könyvészetércl 1909-ben kiadott, hangyaszorgalommal összeállított munkáit nem nélkülözheti a Balaton és Balatonkultusz történetének kutatója. c) A Balaton

térképei:

1. A Balatonnak és környékének első tudományos értékű részletes ( 1 : 7 5 . 0 0 0 ) térképét adta ki 1902-ben a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága Lóczy Lajos tervezésében. 2. A Balaton és környéke részletes geológiai térképének tervezését ugyancsak Lóczy kezdte meg, de kiadását már nem érhette meg. Ennek a nagy műnek létrehozásában Cholnoky Jenő és Lacz\ó Dezső voltak a mester főmunkatársai és művének befejezői. 3. 1914-ben adta ki a Magyar Földrajzi Intézet Kogutowitz Károlynak a katonai földrajzi intézet térképei alapján tervezett és rajzolt Balaton-térképét 1 : 7 5 . 0 0 0 mértékben. Ez a térkép mélységi adatokat (isobathokat) nem tartalmaz. 4. A Balatoni Szövetség óhajára 1927-ben tette közzé a m. kir. áll. térképező intézet szintén 1 : 75.000 méretű^ kitűnő balatoni térképét, mely az összes fürdőhelyeket, hajóutakat, autó- és turistautakat, ezenkívül a Balaton mélységi adatait, sőt nagyszámú halászvonyó nevét is feltünteti. II. kiadasa 1929-ben jelent meg. 5. Ugyancsak az állami térképészet adja ki 1929 óta az egyes balatonmenti fürdőhelyek térképeit 1 : 10.000 mértékben, melyek minden utcát, sőt épületet és a környező kirándulóhelyeket is bemutatják. Idáig 16 lap jelent meg. A térképek légi felvételek alapján készültek. 6. Az állami térképészet légi felvételei rendkívül plasztikus képeket nyújtanak a nagy tó és környékének minden részéről. Az idevágó képek gazdag sorozata van reprodukálva Kogutowitz Károly Dunántúl és Kisalföld című fent említett tájföldrajzában ( 1 9 2 9 ) .

SZEKFŰ HELY-

ÉS

Badacsony 37,47, 62, 65, 70 Balatonalmádi 60, 61, 63, 65 Balatonberény 64 Balatonboglár 64, 65 Balatonföldvár 60, 63, 65 Balatonfüred 6, 47, 57, 60, 63, 65 Balatongyörök 46 Balatonkenese 63, 65 Balatonlelle 64 Balatonszabadi 61 Balatonszemes 64, 68 Balatoni Intéző Bizottság 57 Balatoni Szövetség 56, 66 Balatoni Társaság 66 Bazaltbánya 70 Bazalthegyek 5, 6 Csatornázás 65 Csobánc 44 Csopak 47 Fogas 29 Fonyód 45, 64 Garda 29 Hévíz 57. 60

FÖ'

.--ÍV

" . L a

BETHLEN GÁBOR

TÁRGYMUTATÓ Hinár 21 Horgászat 74 Iszap 27, 28 Jégzajlás 15 Keszthely 46, 48, Kócsag 31 Kőröshegy 46 Nádas 23 Örvényes 47, 51 Plankton 26 Révfülöp 47, 62, Rianás 18 Siófok 9, 52, 60, Siózsilip 10, 37 Szigliget 43 Tihany 6, 44, 47, Túrolás 17 Turzás (lidó) 9 Vitorlázás 66 Vízvezeték 65 Zalavár 43 Zamárdi 47 Z á n k a 47

ÉSÜGH

M

O H

M

M

\

GYULA

60, 62, 65

,,Ez a könyv az, melyről legtöbbet beszélnek-" Ára angol papíron, angol egészvászonban, tokkal, 12.80 P. Trehány amatőr példánya is kapható még, 48 P'S áron. A Magyar Szemle Barátai 2 5 % engedményt élveznek

65 63, 65, 69

60, 65

WF.1S

ISTVÁN

A MAI MAGYAR TÁRSADALOM

M

M

Csonkaországunk első részletes társadalomleírása. Alapos tanulmány, élvezetes olvasmány. Angol papíron, angol egészvászonban 10 P, színes kartonkötésben 8 P. A Magyar Szemle Barátainak 2 5 % kedvezményt nyújtunk

T^magyairszemle KIKCSESTÁRA Minden tollából.

tárgyról mindenkinek, elsőrangú szakember Kötetenként kartonborításban egy pengő, vászonkötésben egy pengő hatvan fillér Eddig

2 17 18 25 27 33 35 37 39 43 45 53 55 56 58 67 71 76 84 93 94 96 105 114

megjelentek

Szinnyei József: A magyar nyelv Kmoskó Mihály: Az Iszlám Ballá Antal: Az utolsó száz év története Gratz Gusztáv: Európai külpolitika Bajza József: Jugoszlávia Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre Pukánszky Béla: A német irodalom kis tükre Babits Mihály: D a n t e Kállay Miklós: A legújabb líra Zimmermann Ágoston: Fejlődéstan Bartucz Lajos: Mikép fedezte fel az ember önmagát? (Kis antropológia) Fitz József: A könyv története Haraszti Emil: Zenei formák és m ű f a j o k Luttor Ferenc: Róma múltja és művészete Glatz Károly: Velence múltja és művészete Ihrig Károly: Szövetkezetek Szabó Vendel: Katholicizmus T^agy József: A filozófia nagy rendszerei Lassovszky Károly: Világrendszerek Mosonyi János: A z emberi idegrendszer Burger Károly: Az egészséges nő Szőllősy Lajos: A táplálkozás Sík Sándor: A cserkészet Lukács Károly: A Balaton

A Magyar Szemle Barátai 2 5 % kedvezményt élveznekA k'adóhivatal (Budapest, VI, Vilmos császár-út 3) tájékozást ad a kedvező előfizetési feltételekről

A BALATON LUKÁCS KÁROLY BUDAPEST MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG I R T A

Recommend Documents