A BAKA JÓZSEF SZAKKOLLÉGIUM HALLGATÓINAK VÁLOGATOTT TANULMÁNYAI

A BAKA JÓZSEF SZAKKOLLÉGIUM HALLGATÓINAK VÁLOGATOTT TANULMÁNYAI 2014/2015-ös tanév, tavaszi félév A tanulmányok az NTP-SZKOLL-14-0039 azonosítójú tehetséggondozási projekt keretében készültek.

Kaposvár 2015.06.20.

Tartalomjegyzék Bareith Tibor: Felszámolások előrejelzésének vizsgálata Csongrád megyei vállalkozások esetén . 2 Borbély Viktor: Malév – Egy légitársaság mélyrepülése............................................................... 19 Tar Bonita: Parmalat – egy élen járó vállalat bukása és felemelkedése ......................................... 33 Kiss Marianna: Személyiségtípusok viszonya az egyes életkerék területekhez, valamint a vállalkozói attitűd felmérése .......................................................................................................... 40 Sebők Gábor: A magyar nyugdíjrendszer problémái ..................................................................... 58 Béres Bence: Üzleti etika ............................................................................................................... 71 Csupor Bence: Titkosszolgálat, titkos ügynökök, kémhálozat....................................................... 83 Maul Katalin: A globalizáció eredményezte információterjedés növekedése ............................. 102 Sántosi Péter: A biztonság............................................................................................................ 108 Tóth Anna: Nemzetbiztonság Magyarországon ........................................................................... 118

1

FELSZÁMOLÁSOK ELŐREJELZÉSÉNEK VIZSGÁLATA CSONGRÁD MEGYEI VÁLLALKOZÁSOK ESETÉN

Bareith Tibor, pénzügy mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr. Kövér György, Koroseczné Pavlin Rita

1. Bevezetés „A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.”1 Napjainkban a felszámolási eljárások száma jelentősen megnövekedett, a növekedést a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság indította hazánkban. Beszédes adat, hogy Magyarországon 2007ben a felszámolások száma országosan nem érte el a 10.000-et, 2012-ben ez a száma több, mint 22.000 volt, ami a legmagasabb értéknek számít jelenleg. Az adatok is azt bizonyítják, hogy a felszámolások előrejelzésére szükség van, akár a banki szektoron kívül is. A felszámolások előrejelzésére a pénzügyi szektorban feltétlenül szükség van, akkor hajlandóak hitelezni, ha a hitelezett összeget a kamatokkal együtt a hitelfelvevő vissza tudja fizetni.2 Amennyiben a bank úgy gondolja, hogy a cég múltbéli beszámolói alapján nem képes eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, úgy a hitelkérelmet megtagadja. A bankok által használt úgynevezett csőd előrejelzési modellek titkosak, nem hozzáférhetőek. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a pénzügyi mutatókon illetve statisztikai módszertanon alapulnak, annak ellenére, hogy a nemzetközi kutatásokban számos alkalommal, az adatbányászati módszerekkel jobb eredményeket értek el. A

1

1991. évi XLIX. törvény, I. fejezet, 1. § 3. bekezdés

2

IMRE 2008

2

szakirodalomban, a legtöbb esetben tőzsdei cégeket vagy bankok adatait használja előrejelző modellek építésére. E cikk a magyarországi kis- és középvállalati szektorra fókuszálunk és a szakirodalomban több ízben bizonyított adatbányászati módszertannal készítettük a modellünket, amelyet a Csongrád megyei vállalatokon teszteltünk. Az adatbányászati eszközök közül a neurális hálókra esett a választásunk. 2. Szakirodalomi áttekintés A szakirodalom áttekintésében a különböző korszakok a felhasznált módszertanoknak köszönhetően elkülönülnek. A kezdetekben egyváltozós statisztika módszereket használtak, majd következtek a többváltozós statisztikai módszerek, végül, ami a legújabbnak számít az adatbányászati algoritmusok használata. A felszámolások előrejelzésével az 1930-as években kezdtek el foglalkozni, ekkor arra lettek figyelmesek, hogy a felszámolt és a normál működésű vállalatok beszámolóiból képzett különböző pénzügyi mutatók nagy eltéréseket mutatnak. Fitzpatrick, az eladósodottsági, likviditási, jövedelmezőségi és forgási sebesség mutatószámokat találta kedvezőtlenebbeknek a csődbe jutott vállalkozások esetében.3 Az 1960-as évektől jelent meg a többváltozós statisztikai módszerek a csődelőrejelzésben. Az első igazi csődmodell Edward I. Altman nevéhez fűződik, aki először használt többváltozós diszkriminancia analízist, arra vonatkozóan, hogy elkülönítse a vállalatok fizetőképességük alapján.4 Összesen 66 vállalatot vizsgált, amelyek közül 33 csődbe ment és összesen 22 pénzügyi mutatószámot vizsgált, melyeket 5 csoportba oszthatók, ezek voltak likviditási, megtérülési, tőkeáttételi, eszköz-megfelelőségi és eszköz-kihasználtsági mutatócsoportok. Ez a modell tekinthető a csődelőrejelzés atyjának, népszerű nevén az Altman féle Z modell.5

KRISTÓF 2005, 841–863 ALTMAN 1968, 589–609 5 IMRE 2008 3 4

3

A Z-modellnek 95%-os besorolási pontossága volt a csődöt megelőző évben, a csőd előtt 2 évvel a modell 72%-ban sorolta be a vállalatokat aszerint, hogy csőd következik vagy pedig túlélő vállalattal van dolgunk. Az 1980-as években publikálták az első logisztikus regresszióval készült előrejelzési modellt, amely Ohlson nevéhez fűződik. Az új módszertanon kívül még az is érdekes volt Ohlson vizsgálatában, hogy nem körülbelül fele-fele arányban tartalmazott az adatbázis csődöt jelentett és túlélő vállalatokat. A mintájában összes 2163 vállalat volt található és ezek közül csupán 105 volt, amely csődöt jelentett. Ezzel próbálta a szerző érzékeltetni, hogy több a túlélő ipari nagyvállalat az Egyesült Államokban, mint a csődbe ment Ohlson modellje 82,9% besorolási pontosságot mutatott fel, amely szignifikáns különbséget nem mutatott a diszkriminancia elemzésekhez képest, ezért is születtek főként olyan publikációk csődelőrejelzés témakörben, melyek, mint a diszkriminancia analízist és a logisztikus regressziót is tartalmazták.6 Az 1980-as évek középétől alkalmazták először az adatbányászati algoritmusokat a csőd előrejelzési modellek építésére. Először a döntési fákkal kísérleteztek, de ezek végül nem lettek elterjedt modellek. Azonban az 1990-ben jelent meg Odom és Sharda cikke, ahol mesterségek neurális háló alapú csődemelt készítettek. A szerzők Altman Z-modelljének változóit felhasználva más mintán tesztelték a neurális hálók teljesítményét és az új módszertan segítségével hiba nélkül sikerült a vállalatokat besorolni.7 Coats és Fant is Altman modelljének a változóival dolgozva alkották meg a neurális háló alapú csődmodelljüket, amelynek eredményei szintén felülmúlták a diszkriminancia analízis és logisztikus regresszió eredményeit.8 A mesterséges intelligencia megjelenése a csődmodellezésben üdítően hatott a csődmodellek fejlődésére. Az esetek többségében a neurális hálók jobb eredményeket hoztak a statisztikai módszereknél, mint a diszkriminancia analízis vagy a logisztikus regresszió. Az új módszertannal

6

OHLSON 1980, 109–131 ODOM-SHARDA 1990, 163–167 8 IMRE 2008 7

4

való munka során a kutatatók szinte minden esetben elvégezték az összehasonlítást a korábban alkalmazott módszereknél. Magyarországot tekintve az 1990-es évek után beszélhetünk csődmodellezésről, mivel mindenképpen szükséges volt arra, hogy elfogadják és bevezessék a csődtörvényt. Ebben a témában a legjelentősebb publikációk Virág Miklós és Kristóf Tamás nevéhez fűződik, akik különkülön és együtt is sokat foglalkoztak a csődelőrejelzéssel. Neurális hálókkal történő csődelőrejelzés szintén Virág és Kristóf nevéhez fűződik, akik egy korábban megalkotott modelljüket – amely diszkriminancia analízissel és logisztikus regresszióval készült – teszteltek neurális hálókkal és a besorolási pontosságuk nekik is magasabb lett az új módszertannal, amely összhangban volt a nemzetközi kutatásokkal is.9 3. Célkitűzés A tanulmány fő kérdése, hogy a képzett pénzügyi mutatók képesek-e elkülöníteni a működő és felszámolt vállalatokat a Csongrád megyei régióban? 4. Anyag és módszer A felhasznált adatbázisunk tartalmazza Magyarország valamennyi gazdasági társasának közzétett, nyilvános beszámolóit 2002-2012 közötti időszakban. Továbbá van lehetőségünk székhely, telephely, tevékenység, tulajdonosok szerinti szűrésre és külön adattáblán szerepelnek a felszámolás és végelszámolás alá eső vállalkozások is. A cégek egy anonim kóddal rendelkeznek, így lehetőség van rá, hogy az adattábláink összekötésével különböző komplex szűréseket végezzünk. A jelenlegi tanulmányhou a Csongrád megyei vállalatokat vizsgáltuk, méretüket tekintve kis- és középvállalatnak azokat tekintettük, amelyek mérlegfőösszege 10 és 250 millió forint közé esik. Szükséges volt egy saját beosztási formát kialakítanunk, mert az adatbázisunk nem tartalmazta a dolgozói létszámot. Ennek hiányában a törvény szerinti besorolást nem volt lehetőségünk

9

VIRÁG-KRISTÓF 2005, 144–162

5

alkalmazni. Továbbá jogi forma szerint is bontottuk az adatbázist, ennek következtében csak a Korlátolt felelősségű vállalatok maradhattak a vizsgált vállalatok között. Ezek a feltételek nem számottevően, de szűkítették a vizsgálandó vállalkozások körét, azonban ami leginkább ritkította a vállalkozások, az a feltétel volt, hogy csak olyan vállalatokat kívántunk vizsgálni, amelyek legalább 3 teljes évet működtek, mind a normál működés és a felszámolt működés esetén. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert azokkal a vállalkozásokkal szerettünk volna foglalkozni, amelyeknek a tulajdonosai nem kényszerből vállalkoztak, hanem valamit létre szerettek volna hozni. Nem a fejlődésre képtelen, „roncsgazdaságot” kívántunk elemezni. A kutatás során pénzügyi mutatókkal kerestük a különbséget a felszámolt és a normál működésű vállalkozások között. A mutatók kiküszöbölik azt a problémát, hogy az infláció okozta torzításokkal foglalkozzunk, így a különböző évek adati összehasonlíthatóvá válnak. A megfelelő mutatók kiválasztása alapozza meg a tanulmány sikerességét, ez tekinthető az egyik legfontosabb mozzanatnak a kutatás során. Használhatjuk a jól megszokott általános mutatókat, amelyekkel a tankönyvekben és a különböző szakirodalmakban számtalanszor találkozhattunk és emellé lehetőségünk nyílik új mutatókat is képezni, amelyeket fontosnak találunk a felszámolhatóság becslésére. A saját mutatókkal kiemeltem kell foglalkoznunk és azokat kellőképpen át kell gondolnunk, mielőtt bevonnánk a modellalkotásba. A tankönyvekből vett mutatók is hordoznak veszélyt magukban, nem lehetünk kényelmesek, az adatainkat feltétlenül szükséges átböngésznünk és keresnünk kell olyan eltéréseket, amelyek felboríthatják a várakozásainkat. Egy ilyen esetre lehet példa a széles körben alkalmazott ROE mutató, az 𝐴𝑑ó𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦 𝑆𝑎𝑗á𝑡 𝑡ő𝑘𝑒

. Megalapozott várakozásunk lehet, hogy a felszámolt vállalkozások esetében az

adózott eredmény veszteséget mutat, és ha elosztjuk a saját tőkével, akkor negatív értéket kapunk. Az adataink átböngészése után viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a saját tőke sok esetben negatív és nem csak a felszámolt vállalkozásoknál. Ezzel el is érkeztünk egy komoly problémához, ha két negatív értéket osztunk egymással, akkor az eredmény pozitív lesz és a modell nem tud különbséget tenni a nyereséges és veszteséges vállalatok között. Az általunk meghatározott méretkategóriában a vállalkozások egyszerűsített éves beszámolót készítenek. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy nem tudunk olyan fontos információkat kinyerni, mint a vevő és szállító állomány. Sajnos az eredménykimutatáson belül a pénzügyi műveletek 6

eredménye sor nincs megbontva pénzügy műveletek bevételeire és pénzügyi műveletek kiadásaira, továbbá arról se volt információnk, hogy az árbevétel mekkora része származik a belföldi és külföldi értékesítésből. A mutatóképzés során kiemelt figyelemre van szükség, nem járhatunk el jóhiszeműen és nem eshetünk abba a csapdába sem, hogy automatikusan veszünk át korábbi kutatásokban felhasznált mutatótokat. A mutató választás összhangban kell legyen az adatbázisunkkal, hogy olyan információkat nyerhessünk ki, amelyeket előzőleg megfogalmaztunk. 1. táblázat: Felhasznált pénzügyi mutatók Mutató neve

Képlet

Likviditási gyorsráta Nettó forgótőke aránya Eszközarányos (ROA)

rövidítések 𝐹𝑜𝑟𝑔ó𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 − 𝐾é𝑠𝑧𝑙𝑒𝑡𝑒𝑘 𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘

l_gy

𝐹𝑜𝑟𝑔ó𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 − 𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘 𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔

nft_a

nyereség

𝐴𝑑ó𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦 Ö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑠 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧

roa

Árbevétel arányos nyereség (ROS)

𝐴𝑑ó𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦

ros

Tárgyi eszközök aránya Pénzügyi műveletek eredménye/Kötelezettségek Saját vagyon aránya Rövid lejáratú kötelezettség aránya Forgó eszközök aránya Befektetett fedezete

eszközök

É𝑣𝑒𝑠 𝑛𝑒𝑡𝑡ó á𝑟𝑏𝑒𝑣é𝑡𝑒𝑙 𝑇á𝑟𝑔𝑦𝑖 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 𝐵𝑒𝑓𝑒𝑘𝑡𝑒𝑡𝑡 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 𝑃é𝑛𝑧ü𝑔𝑦𝑖 𝑚ű𝑣𝑒𝑙𝑒𝑡𝑒𝑘 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦𝑒 𝐾ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘 𝑆𝑎𝑗á𝑡 𝑡ő𝑘𝑒 𝑀é𝑟𝑙𝑒𝑔𝑓őö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑔

te_a

pui_kot

sva

𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘 𝐾ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘

rlk_a

𝐹𝑜𝑟𝑔ó𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 Ö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑠 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧

fe_a

𝑆𝑎𝑗á𝑡 𝑡ő𝑘𝑒 + 𝐻𝑜𝑠𝑠𝑧ú 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘 𝐵𝑒𝑓𝑒𝑘𝑡𝑒𝑡𝑒𝑡𝑡 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 7

be_fed

Az 1. táblázatban láthatóak azok a pénzügyi mutatók, amelyek a szakirodalomban is megtalálhatóak, valamint olyan mutatók is, amelyeket mi tartottunk fontosnak a felszámolások vizsgálatához. „Az adatbányászat egy olyan döntéstámogatását szolgáló folyamat, mely érvényes, hasznos, és előzőleg nem ismert, tömör információt tár fel nagy adathalmazból”.10 Az adatbányászat kifejezés az angol data mining fordításából származik. Az angol kifejezés az aranymosásra utalt, ahol a homok megfelelő technikával való átszűrésével kinyerhetjük az aranyat.11 A kutatás során a neurális hálók kapták a főszerepet, a szakirodalom alapján az adatbányászati eszközök közül a neurális hálók eredményei a legmegbízhatóbbak. A neurális hálók alapjai az emberi agyig nyúlnak vissza és annak a működését próbálják utánozni. A mesterséges neurális háló neuronokból és azok kapcsolataiból áll. A neuronok kapcsolatban állnak egymással, és ahogyan az emberi agy, a mesterséges neuronok is képesek tanulni.12 A neurális hálókat rétegekre lehet bontani, három különböző réteget különböztethetünk meg:   

bemeneti réteg, rejtett réteg, kimeneti réteg.

Az adatfeldolgozás során a kialakított modell egy rejtett réteget tartalmaz. A különböző rétegek más-más feladatokat látnak el. A dolgozat példáján keresztül kerül bemutatása a rétegek szerepe:   

Bemeneti réteg: A bemeneti réteg neuronjai tartalmazzák a pénzügyi mutatókat. Rejtett réteg: Idetartoznak azok a neuronok, amelyek a „munkát” a feldolgozást végzik. Ezek a neuronok mind a bemeneti réteg neuronjaihoz és a kimeneti réteg neuronjaihoz csatlakoznak. A rejtett rétegben a neuronok számát mi határozhatjuk meg. Kimeneti réteg: Az itt található neuronok hordozzák azt az információt, hogy a vállalkozás normál működésűnek vagy felszámoltnak sorolta az algoritmus.

10

ABONYI 2006 FAJSZI 2010 12 HORVÁTH 1998 11

8

A rejtett rétegen belül nem csak a neuronok számát van lehetőségünk meghatározni, hanem a rejtett rétegek számát is.

Egyszerű neurális háló

B1

B2 H1

mutató1

I1

H2 O1 Y1

mutató2

I2

H3 O2 Y2

mutató3

I3

H4

H5

1. ábra: Egyszerű neurális háló

Az 1. ábrán egy egyszerű neurális háló látható, a bementi rétegnél 3 neuron: mutató1(I1), mutató2(I2) és mutató3(I3). A rejtett rétegek száma 1 és 5 neuront(H1…H5) tartalmaz. Látható, hogy minden bemeneti neuron csatlakozik a rejtett neuronokhoz és a rejtett neuronok csatlakoznak egymáshoz a B1 neuronon keresztül. A kimeneti két neuron esetébe az O1 a normál vállalkozásokat jelöli, az O2 pedig a felszámoltakat. Itt is láthatóak a kapcsolatok mindig egymással(B2) és a rejtett réteg neuronjaival is. Az adatbázisunk tartalmaz normál működésű vállalatokat és felszámolt vállalatokat. Mielőtt a neurális hálót futtatnánk, pontosan tudjuk, hogy mely vállalkozások felszámoltak. A célunk az, 9

hogy a neurális háló minél pontosabban leírja a valóságot. A besorolási pontosság mérésére szolgál a Kappa-statisztika, amelyet Cohen fejlesztett ki. A Kappa-statisztika nem csak a neurális háló osztályozásának a pontosságára szolgál, több területen is használják. Cohen szerint a Kappastatisztikának azaz előnye, hogy figyelembe veszi a véletlen találgatást és kiküszöböli azt.13 A Kappa-statisztika értéke 0 és 1 között szerepelhet, 1 esetén a modellünk tökéletesen osztályoz, 0 esetén pedig valamennyi esetben tévesen sorolta be az eseteinket. A kappa mutató esetében nincs egységes nézet arra vonatkozóan, hogy mekkora, azaz érték, amit elfogadhatónak találhatunk, de amennyiben a kappa 0,6-0,7 feletti, elégedettek lehetünk. Az egyszerű neurális háló ábrán (1. ábra) a neuronokat összekötő vonalak vastagsága eltérő. Minél vastagabb a vonal, annál erősebb a pozitív kapcsolat a neuronok között és minél vékonyabb, annál erősebb a negatív kapcsolat. A modell kialakítása közben a súlyok folyamatosan változnak és így alakulnak ki ezek a fontossági kapcsolatok. A relatív fontosságot Garson és Goh dolgozta ki az 1990-es évek első felében.14 Az inputadatok relatív fontossága az outputváltozók értékének becslésében úgy kerül meghatározásra, hogy egyidejűleg az összes olyan kapcsolathoz rendelt súlyt figyelembe veszi az algoritmus. Ezeket a súlyokat ábrázolva kapjuk meg a relatív fontosságot bemutató ábrát. Marcus W. Beck (2013) által továbbfejlesztett relatív fontosság meghatározása esetén a bemeneti neuronok standardizáláson esnek át, -1 és +1 közötti értéket vesznek fel (2. ábra).15

13 14

COHEN 1960, 37–46

BECK

2013,

https://beckmw.wordpress.com/2013/08/12/variable-importance-in-neural-

networks/ (letöltve: 2014. 03. 10.) 15

BECK

2013,

https://beckmw.wordpress.com/2013/10/07/sensitivity-analysis-for-neural-

networks/ (letöltve: 2014. 03. 10.) 10

0.0 -1.0

-0.5

Rel. importance

0.5

1.0

Relatív fontosság

a ut m

1 tó

a ut m

2 tó

a ut m

3 tó

2. ábra: Relatív fontosság A korábbi példát folytatva láthatjuk a relatív fontosságot ábrázolva. Amennyiben a relatív fontosság minél közelebb esik valamely szélsőértékhez(-1;+1), akkor annál nagyobb magyarázó erővel rendelkezik az adott változó. A relatív fontosság 0 közeli értéke arra enged következtetni, hogy a változónak nincs osztályozási képessége. Az ábra értelmezése a példánkon úgy néz ki, hogy a mutató3 és a mutató1 változó sokkal nagyobb magyarázó erővel rendelkezik, mint a 0 relatív fontossággal bíró mutató2. A relatív fontosságon kívül az érzékenységvizsgálat is segítségünkre lehet, hogy értelmezzük a neurális háló eredményeit. Az érzékenységvizsgálat „ceteris paribus” elven működik. Kiválasztunk egy változót és azt a változót vizsgáljuk annak tükrében, miközben a többi változót állandó szinten

11

tartjuk. A vizsgálat során 6 állandó szintet határoztunk meg, a minimum, 20., 40., 60., 80. kvantilis és a maximum.

mutató3 1.00

0.75

Y1

0.50

0.25

Splits

Response

0 0.2

0.00

0.4

1.00

0.6 0.8 1

0.75

Y2

0.50

0.25

0.00 -25

-20

-15

-10

-5

0

Explanatory

3. ábra: Érzékenység vizsgálat

A 3. ábra első ránézésre nagyon zsúfoltnak tűnik és észrevehetjük, hogy tükrözve is van. példánkat folytatva a mutató3 érzékenységvizsgálatát elemezzük. Koncentráljunk az ábra alsó részére. Az x tengelyen láthatjuk, hogy a mutató3 milyen értékeket vehet fel, az y tengelyen pedig azt tudjuk meghatározni, hogy a modell normál működésűnek vagy inkább felszámoltnak sorolná-e a vállalatokat. Amennyiben az y tengelyen 0,5 fölé esnek a vonalak, akkor felszámoltnak tekinti az érzékenységvizsgálat a vállalatokat. A színes vonalak szemléltetik a mutató3 alakulását. A színek alapján határozhatjuk meg, hogy a mutató1 és a mutató2 milyen szinten lett rögzítve, 0 a minimum 12

1 a maximum és közte a kvantilisek láthatóak az ábra jobb oldalán. A lila vonal esetében a maradék mutatókat maximumon vesszük és a mutató3 értékét változtatjuk, akkor azt láthatjuk, hogyha a mutató értéke -2,5(y tengely), akkor billen át az x tengelyen a vonal 0,5 fölé és sorolja a vállalatokat felszámoltnak. 5. Eredmények Az előző fejezetben bemutatott korlátozó feltételek mellett a 2002-2012-ig tartó időszakban Csongrád megyében mindösszesen 2284 normál működésű és 199 felszámolt vállalkozás maradt az adatbázisban. Erre az összesen 2483 vállalkozáson teszteltük a neurális hálót, hogy mennyire pontosan sikerült a vállalkozások visszaosztani normál működésünk vagy felszámoltnak.

4. ábra: Csongrád megye neurális háló 2002-2012 időszakban

13

Az 1. ábrán lévő neurális hálóhoz képest egy jóval bonyolultabb neurális háló látható a 4. ábrán. Bementeni oldal már 30 pénzügyi mutató látható, pontosabban 10 mutató csak valamennyi le lett képezve 3 évre visszamenőleg is. A közbenső rétegben 15 neuront láthatunk, amelyek végül a szokásos két kimeneti neuronhoz kapcsolódnak. A 4. ábráról sok információt nem tudunk leolvasni, ahhoz hogy közelebbi képet kapjunk a neurális hálóban lezajló folyamatokról vizsgáljuk meg a relatív fontosságot.

0.0 -1.0

-0.5

Rel. importance

0.5

1.0

Csongrád megye normál vállalatok (size=15)

2 1 2 1 3 3 3 2 3 2 1 2 1 3 1 3 2 2 3 1 1 a1 a3 a a1 s1 a a a a2 s2gy ed a gy a ot ot a a ot a2ed ed a a a gy a a3 s3 sv ro fe_ ro rorlk_ te_ nft_ ro ro l f_f te_ l nft_ i_k i_k fe_ te_ i_k svf_f f_f rlk_rlk_nft_ l fe_ sv ro pu pu pu be be be

5. ábra: Csongrád megye neurális háló 2002-2012 időszak mutatóinak relatív fontossága A relatív fontosság ábra (5. ábra) jobb oldaláról 3 mutató, bal oldaláról 2 mutató emelhető ki, amely fontosabb a modellalkotás szempontjából.

14

Amennyiben az Árbevétel arányos nyereség a felszámolás előtti évben (ros3) minél magasabb, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az adott vállalat normál működésűnek sorolja az algoritmus. A Saját vagyon arány a felszámolás előtt 1 évvel (sva3) értelmezése megegyezik az előzőjével, tehát ha minél tőkeerősebb egy vállalkozás annál nagyobb valószínűséggel normál működésű. A Forgó eszközök aránya is a felszámolás előtt 1 évvel fontos (fe_a3), ami alapján elmondható, hogyha az eszközök közül minél nagyobb arányban vannak a forgóeszközök, annál kisebb a valószínűsége, hogy a neurális háló felszámoltnak sorolja az adott vállalkozást. Amennyiben a Saját vagyon aránya a felszámolás előtt 3 évvel (sva1) minél alacsonyabb, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az adott vállalkozást felszámoltnak sorolja a modell. Valamint, ha az Eszközarányos nyereség a felszámolás előtt 1 évvel (roa3) minél kisebb értéket vesz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a vállalatot felszámoltnak sorolja az algoritmus. A modell besorolási pontosságát a 2. táblázat szemlélteti. 2. táblázat: A neurális háló besorolási pontossága

normál (db) felszámolt (db) Kappa Forrás: saját szerkesztés

normál (db) 2284 14 0,96

felszámolt (db) 0 185

A 2. táblázatban az átlókra érdemes figyelni, a bal felső sarokból induló átlóban láthatjuk azokat az eseteket, amikor a modellünk helyesen osztályozott, tehát normált normálba, felszámoltat felszámoltba sorolt vissza. Az ellentétes átlóban pedig azok az esetek láthatóak, amikor hibázott a modellünk. Látható, hogy mindössze 14 alkalommal hibázott a modellünk, felszámolt vállalatokat normálnak sorolt be. Ennek hátterében olyan dolgok lehetnek, amelyeket nem lehet kiolvasni a pénzügyi beszámolókból, nem mérhetőek ezek a történések így a modellalkotásnál sem lehet figyelembe venni ezeket. A kappa értéke 0,96, ami rendkívül jónak mondható. A határérték a 0,6-0,7.

15

sva1 1.00

0.75

Y1

0.50

0.25

Splits

Response

0 0.2

0.00

0.4 1.00

0.6 0.8 1

0.75

Y2

0.50

0.25

0.00 -1.0

-0.5

0.0

0.5

1.0

Explanatory

6. ábra: A Saját vagyon aránya mutató a felszámolás előtt 1 évvel érzékenységvizsgálata A 6. ábrán az érzékenységvizsgálatra egy konkrét példa látható, a Saját vagyon aránya mutatóval. Amennyiben az ábra alsó felére koncentrálunk láthatjuk, hogy nagyon sokáig 0 a mutató értéke, majd ahogy fokozatosan csökken úgy a világoskék vonal – ami azt jelenti, hogy az összes többi (29 mutató) 60%-os értéken van rögzítve és csak a saját vagyon aránya mutatót a felszámolás előtt 1 évvel vizsgáljuk – hirtelen nőni kezd és ahogy az y tengelyen 0,5 fölé kerül, onnan sorolja a modell a vállalkozásokat felszámoltnak. A 60%-os rögzítés esetén ez azt jelenti, ha a Saját vagyon aránya a felszámolás előtt 1 évvel eléri a körülbelül -0,3-as értéket, akkor az algoritmus felszámoltnak sorolja a vállalkozásokat. Ez érthető is, hiszen a saját tőke ebben az esetben negatív.

16

6. Következtetések A célkitűzésben megfogalmazott kérdésre egyértelműen lehet válaszolni, a képzett pénzügyi mutatóknak szinte tökéletesen sikerült elkülöníteniük a normál működésű és a felszámolt vállalatokat. A vizsgált időszakban a Csongrád megyei vállalkozások közül mindösszesen 14 alkalommal tévedett a neurális háló, ami kifejezetten jó eredménynek tekinthető. A modellalkotás szempontjából a legtöbb releváns mutatók a felszámolás előtti közvetlen időszakból származnak, amely azt jelenti, hogy gyors beavatkozásra van szükség, ha a modell „megbélyegez” egy vállalatot, nincs sok idő a változtatásra. 7. Összefoglalás A cikkben a Csongrád megyében működő normál és a már felszámolt vállalatokat vizsgáltuk a nyilvános, bárki által hozzáférhető beszámolók alapján. Az adatbázis, amellyel dolgoztunk, tartalmazza a magyarországi gazdasági társaságok éves beszámolóit 2002 és 2012 közötti időszakban. Összesen 10 pénzügyi mutatók képeztünk 3 évre visszamenőleg, amelyekkel kerestük a különbséget a felszámolt és a normál működésű vállalkozások között. A modellalkotás során nem a statisztikai eszközöket használtuk, hanem a szakirodalomi eredmények alapján is a legjobban teljesítő mesterséges neurális hálókat. A modellalkotás eredményeképpen sikerült egy olyan neurális hálót létrehozni, ahol a bementeni oldalon valamennyi pénzügyi mutató szerepel, a közbenső rétegben 15 neuront használtunk. A besorolási pontosság kiváló lett, a normál működésű vállalatok valamennyi esetben sikerült pontosan besorolni a felszámoltak estében pedig 199 vállalat közül csupán 14 esetben tévedett a modellünk. A kitűzött célt sikerült teljesíteni, a képzett pénzügyi mutatókkal sikerült elkülöníteni a felszámolt és a normál működési vállalatokat. 8. Irodalomjegyzék 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról Abonyi, J. [2006]: Adatbányászat a hatékonyság eszköze. ComputerBooks Kiadói Kft, Budapest

17

Altman, E. I. [1968]: Financial Ratios, Discriminant Analysis and the Prediction of Corporate Bankruptcy. Journal of Finance, vol. 23. p. 589-609. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1540-6261.1968.tb00843.x/full (letöltve: 2013. november 12.) Cohen, J. [1960]: A coefficient of agreement for nominal scales. Educational and Psychological Measurement, vol. 20. p. 37-46. http://www.garfield.library.upenn.edu/classics1986/A1986AXF2600001.pdf (letöltve: 2014. február 25.) Fajszi et al. [2010]: Üzleti haszon az adatok mélyén. Alinea Kiadó, Budapest Horváth, G. [1998]: Neurális hálózatok és műszaki alkalmazásaik. Műegyetemi Kiadó, Budapest Imre, B. [2008]: Bázel II definíciókon alapuló nemfizetés-előrejelzési modellek magyarországi vállalati mintán (2002-2006). PhD értekezés, Miskolci Egyetem, Miskolc http://www.gei.unimiskolc.hu/phd/tezisfuzetek/imre_phd.pdf (letöltve: 2013. október 8.) Kristóf, T. [2005]: A csődelőrejelzés sokváltozós statisztikai módszerei és empirikus vizsgálata. Statisztikai Szemle, 83. évf. 9. sz. 841-863. p. Marcus W. Beck. (2013, August 12). Variable importance in neural networks [WEB log message] Retrieved from: https://beckmw.wordpress.com/2013/08/12/variable-importance-in-neural-networks/ Marcus W. Beck. (2013, October 17). Sensitivity analysis for neutral [WEB log message]. Retrieved from: https://beckmw.wordpress.com/2013/10/07/sensitivity-analysis-for-neural-networks/ Odom, M.D. - Sharda, R. [1990]: A Neural Network Model for Bankruptcy Prediction. IJCNN International Joint Conference on Neural Networks, vol. 2. p. 163-167. https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&cad=rja&uact=8&ved=0CEIQFjAB&url=h ttp%3A%2F%2Fwww.researchgate.net%2Fpublication%2F222494559_Artificial_neural_networks_in_bankruptcy_ prediction_General_framework_and_crossvalidation_analysis%2Ffile%2F72e7e521761f62845a.pdf&ei=Uxp1U6mvErg4QTJ2YDoBQ&usg=AFQjCNEZ4IT9 Eg8cUjXXQUVHn5TGGPiyVw&sig2=Ci0bOR4jRt4k8ORKEBYQmw (letöltve: 2014. január 18.) Ohlson, J.A. [1980]: Financial Ratios and the Probabilistic Prediction of Bankruptcy. Journal of Accounting Research, vol. 18. p. 109-131. http://teaching.ust.hk/~ismt551/project2/Ohlson.pdf (letöltve: 2014. február 25.) Virág, M. - Kristóf, T. [2005]: Az első hazai csődmodell újraszámítása neurális hálók segítségével. Közgazdasági Szemle, 52. évf. 144-162. p

18

MALÉV – EGY LÉGITÁRSASÁG MÉLYREPÜLÉSE Borbély Viktor, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Koroseczné Pavlin Rita

1. Légiipari nemzeti közkincs A második világháborút követően 1946. március 29-én alakult meg a Malév elődje, a MagyarSzovjet Légiforgalmi Rt. (Maszovlet). Az első külföldi járat 1947-ben indult Bukarestbe, az első külföldi menetrendszerű járat úticélja pedig a csehszlovák főváros, Prága volt. 1954. november 25én Moszkvában a Szovjetunió ás Magyarország államközi szerződést írt alá, mely értelmében a Maszovlet szovjet részesedését a magyar kormány felvásárolta. Ennek eredményeként alakult meg másnap a Maszovlet jogutódja, a Magyar Légiközlekedési Vállalat, a Malév. Az átalakulást követően jellemzően belföldi járatokat üzemeltett, de 1956-ban a nyugat felé is elindult az első járat: június 5-én Bécsben szállt le a Malév menetrend szerinti gépe. Továbbá az újonnan megnyitott Ferihegyi repülőtérre még ebben a hónapban megérkezett az első nyugati repülőjárat is, a holland KLM egyik Kairóba tartó járata. Az ’56-os forradalom természetesen a Malévre is hatást gyakorolt, a szovjetek átmenetileg minden repülést betiltottak, ugyanakkor 1979 végére a Ferihegyi repülőtér és a Malév utasforgalma már elérte az 1 millió főt. 1989 előtt a vállalat kizárólag szovjet gépeket működtetett, 1968-ban megszerezve első sugárhajtású gépét a Tupoljev Tu-134-est. A szovjet géppark lecserélése 1988-tól indult meg, jellemzően amerikai tulajdonban lévő bérelt Boeingekre (Boeing 737-esek illetve egy 767-es nagygép), de az utolsó szovjet gépet, egy Tu 154-est csak 2011-ben vonták ki a forgalomból. Ami a tulajdonviszonyokat illeti: 1992. november 12-én az addig kizárólag magyar tulajdonú légiközlekedési vállalatban tőkeemeléssel 35%-os részesedést szerzett az Alitalia olasz nemzeti légitársaság és a Simest olasz bank. 1997-ben az Alitalia Malév-részvényeit magyar bankok visszavásárolták. 1999 és 2007 között az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) volt 19

a Malév 99,5%-os többségi tulajdonosa, a maradék 0,5%-ot kisebb befektetők birtokolták. Az új évezredben több kísérlet is volt a Malév privatizálásra, 2000-ben az ÁPV Zrt. igazgatósága úgy döntött,

hogy

egyfordulós

zártkörű

pályázaton

értékesíti

a

Malév

Rt.

kisebbségi

részvénycsomagját. A privatizációs pályázat végül eredménytelen lett, mert az egyetlen ajánlattevő, az Aviation Solution International konzorciuma nem tett eleget a pályázati kiírás feltételeinek. A privatizációs kísérletek hátterében igen nagy szerepet vállalt az a tény, hogy az állam részéről a Malév ekkor már jelentős tőkeinjekciókra szorult. Kormányi határozat alapján 2001 áprilisában a társaság 3 milliárd Ft-os tulajdonosi kölcsönt kapott az ÁPV ZRt-től. 2001 szeptemberében a kormány úgy döntött, hogy még azévben 9,2 milliárd Ft-tal megtoldja a tőkejuttatást. Az Országgyűlés felhatalmazta a kormányt a készfizető kezességre, 950 millió amerikai dollár erejéig. Azév decemberében a Malév rendkívüli közgyűlése a társaság alaptőkéjének 4 milliárd, illetve tőketartalékának 5,2 milliárd Ft-tal történő megemeléséről döntött. 2004-ben az EU-s csatlakozással a Malév helyzete is módosult. A Malév nemzeti légitársaságként (flag carrier) funkcionált, azaz egy olyan légitársaságként, mely adott országok között személyszállításra volt jogosult, a nemzetközi légiforgalmat szabályozó kétoldalú egyezmények alapján. Az Európán belül a légiközlekedés is liberalizálódott, tehát bármely uniós fuvarozó működtethet járatot bármely uniós repterek között, az egyezmények jelentőségüket vesztették. Ugyanakkor Európán kívül csak az ilyen egyezmény alapján kijelölt társaságok repülhetnek. Ehhez azonban nem feltétel, hogy az állami tulajdonban lévő vállalat legyen, a legtöbb európai flag carrier tőzsdei cég, másrészt nem feltétlenül csak egy légitársaságnak engedélyezheti az állam az unión kívüli légiforgalmat. A Malév helyzete annyiban volt más, hogy lényegében nemzeti közkincsnek tekinthették, mindkét oldalról. Az állam lenyelte és kompenzálta a sorozatos mínuszban zárt éveket, míg a menedzsment hosszú évek tapasztalata alapján „hozzászokott a törődéshez”, és nem (eléggé) aggódott a hatékonyság miatt, illetve nem tett eleget annak javítására. 2. Adósságlavina 2006 szeptemberében indult a második, sikeres privatizációs kísérlet, mely 2007 februárjára eredménnyel zárult: a Borisz Abramovics orosz légiipari üzletemberhez kötődő AirBridge Zrt. és az ÁPV Zrt. képviselői aláírták a Malév Zrt. részvénycsomagjának 99,95%-ról szóló adásvételi szerződést. A dokumentum 200 millió Ft-os, az oroszok szempontjából rendkívül jó vételárat rögzített, és a tőkeemelés első, 20 milliós eurós részletét szabta meg. Továbbá az AirBridge 20

vállalta, hogy visszafizeti a Malév által felvett 13 milliárd forintnyi projekthiteleket, illetve azt is, hogy 32 millió eurós bankgaranciát biztosít. Ehhez a megállapodáshoz kötődik, hogy 2009 januárjában rendkívüli közgyűlésen az AirBridge Zrt. javaslatára visszahívták az igazgatóságból Borisz Abramovicsot (aki közben az orosz légipiacon átvitt értelemben is elszállt), az igazgatóság elnökét, és rá egy hétre bejelentették, hogy az orosz állami Vnyesekonombank lesz a légitársaság közvetett tulajdonosa, az üzemeltetés pedig az Aeroflottal partnerségben történik. A közgyűlés februárban a Malév Zrt. tőkerendezésének első lépéseként úgy döntött, hogy 3,6 milliárd Ft-ról 360 millió forintra szállítja le a társaság alaptőkéjét. Tekintve, hogy a légitársaság ekkor már negyedik éve negatív saját tőkeértékkel számolt konszolidált mérlegében, a lépés nem lehetett váratlan. A 2007-es megállapodás során egyébként, a Malév nem kapott meg néhány vagyontárgyat, közte egy repülőgépet, valamint a Malév márkanevet sem. Így az akkor frissen létrehozott Malév Vagyonkezelő (MV) Kft. kapta meg, ezekért a Malévnek használati díjat kellett (volna) fizetni, amiből az MV korábbi tartozásokat törlesztett volna. A kötelezettségek nem csak itt maradtak el, ahogy a 2008-as év végi 20,5 mrd Ft-os szállítói tartozás (a közel 45 milliárdos rövid lejáratú kötelezettségek részeként), valamint a 20 mrd Ft-ra becsült köztartozásai illetve az állami cégekkel szembeni egyéb adósságai tanúsítanak. Ha valaki ilyen feltételek mellett is meg tudta tartani a vállalatot a csőd peremén, az csakis a magyar állam lehetett egy reprivatizációval. 2010 februárjában került ismét állami tulajdonba a vállalat: az orosz tulajdonos és a magyar állam megállapodásának értelmében, az orosz állami (VEB) bank kifizeti a 32 millió eurós bankgaranciát, de kiszáll a légitársaságból, ezzel a 95%-os magyar állami tulajdonlást ismételten biztosítva. (A maradék 5% az AirBridge tulajdonában maradt.) A légi társaság alaptőkéjét 25,4 milliárd Ft-tal emelte meg az állam (köztartozások konvertálásával), egy nem eléggé megfontolt átszervezési terv részeként, melynek hatására 2010 végén megindult az az eseménysorozat, mely végül a Malév bukásához vezetett. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy kivizsgált számos olyan támogatási intézkedést a reprivatizáció kapcsán – ideértve több tőkeinjekciót és tulajdonosi kölcsönt – amelyeket a magyar állam a Malévnek nyújtott. A vizsgálat nyomán 2012 januárjában az EB 70100 milliárd Ft tiltott állami támogatás visszafizetésére kötelezte a társaságot, ezzel egyúttal a halálos ítéletet kimondva. A hónap végén a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a – az egyébként már a 90-es évek közepétől rövid időszakoktól eltekintve veszteségesen működő –Malévet, ami speciális eljárást jelent csőd illetve felszámolási eljárás

21

esetén. A vég 4 napon belül bekövetkezett, a Malév 65 év működés után 2012. február 3-án hajnalban leállította járatait. 3. A csőd háttere A csőd okai között két tényezőt említenek: a hatékonyság hosszú éveken át tartó hiányát illetve a gyakran változó vállalati stratégiát. A hatékonyságot nagyban befolyásolták azok a működési költségek, melyek ebben az esetben a végső stádiumban már-már fenntarthatatlan mértéket értek el. Ezen belül is az anyagjellegű ráfordítások (pl.: üzemanyagszámlák, repülőgépek lízing költségei) csaknem 80%-ot adnak, és ha arra gondolunk, hogy ezen kiadások már 2010-ben önmagukban meghaladták a 93 milliárd forintot…akkor más szemmel nézhetjük a 88 milliárd forintos éves nettó árbevételt. Egy nyereségesen működő légiközlekedési vállalatnál (pl.: Lufthansa) az árbevétel duplája az anyagjellegű ráfordításoknak. Az ágazatban kis vállalatnak számító Malév személyi jellegű kiadásai érthető okokból jócskán elmaradnak a nagyvállalatokétól, de a légiközlekedésben az a kevés ember is nagy hatással bír, ha összefog. A szakszervezetek ugyanis ebben az ágazatban nemcsak a munkabért tudják számukra kedvezően alakítani, hanem arra is hatással lehetnek, hogy a járatok milyen rugalmasan alakíthatók. Márpedig a hatékonyság hiányának másik oka a rendkívül alacsony kihasználtság, magyarán a gépek kevés utassal repültek drágán. Egyrészt a már a válság előtt is drága volt a gépbérlés, akkor azonban az új évezred legmagasabb utasforgalmával sikerült ez kompenzálni. A kapacitáskihasználtságnak a fapadosok megjelenése ártott csak igazán, persze a válság hatása sem elhanyagolható. A WizzAir, az easyJet és a Ryanair, azaz három a legnagyobb európai diszkont légitársaságok közül az évtized második felére megjelent a magyar piacon. Az eredmény nyomott jegyárak és redukálódó utasforgalom. Innen már egyenes út az adósságspirál, ugyanis ha egy vállalat már működési eredményében sem tud sikeres lenni egész egy évtizeden át, akkor a folyamatos veszteségek melletti önfenntartáshoz a hitelpiac felé kell néznie. Hitelfelvétel, növekvő kamatterhek, újabb veszteségek, újabb hitelek…2010-re a kamatfizetési kötelezettség elérte a 3 mrd Ft-ot, a Vnyesekonombank felé fennálló tartozás pedig tíz milliárdokban volt mérhető. Ha van valami, amiben sikerült előrelépni a szakadék peremén állva, akkor az az árképzés. Mint említettem, azzal, hogy a fapadosok megjelentek a piacon a Malév nyomott jegyárai is drágának számítottak. 2011-re utolsó negyedévére sikerült olyan árképzési rendszert bevezetni, mellyel a korábbi évhez képest a jegyárbevételek milliárdos növekményt eredményeztek. 22

Szeptemberben 800 mFt-tal, októberben 2,2 mrd Ft-tal múlták felül az előző évi értékeket. A géppark redukciójával párhuzamosan nőtt a kapacitáskihasználtság is, 75% fölötti értékkel szálltak a Malév gépei, amivel az európai átlagot is meghaladták. A bizonyíték megvolt arra, hogyha korábban ésszerűbben bánnak a kiadási oldallal, akkor kisebb nyereségekkel is lehetett volna zárni néhány évet. A jó út felismerésére azonban már nem maradt idő, ekkor ugyanis már hosszú ideje folyt az Európai Bizottság vizsgálata az állami támogatásokat illetően. A másik pont(ok), amiben meglehetősen zűrös volt a Malév utolsó 20 éve, az a menedzsment és stratégia. A Malév közel 3 évtizeden át működött állami vállalatként, míg 1992-ben részvénytársasággá alakult, az állandó nyereségesség célja és szükségessége utolérte a magyar légiközlekedés egyetlen vállalatát. Az állami vállalatok hosszú időszakokra kiterjedő nagy deficitekkel működhetnek, az állami felügyelet alatt nem kell tartaniuk a pénzügyi csődtől, puha költségvetési korlátot is megengedhetnek. Azonban a Malév példát szolgáltatott rá, hogy még így sem feltétlen a siker. Kezdetben ugyanis az volt a koncepció, hogy hosszú távú járatokra lehet alapozni, azonban ilyen célokra alkalmas gépek közül csak kettő megvételére került sor, a tervszerűség már akkor sem tartozott a vállalat erősségei közé. 1990 óta nem csekély számú, 16 vezérigazgató váltotta egymást, így többször változott a prioritást élvező célállomások és a gazdaságos flottanagyság megítélése is. Tovább ide kapcsolódik nem egy megkérdőjelezhető menedzsment döntés is. 4. Halovány remény – a Oneworld tagság Ellenben, volt ami általános bizakodással indult: 2007-ben a Malév 2 éves felkészülés után csatlakozott a Oneworld légiszövetséghez, amely akkortájt a világ 3 legnagyobb légiszövetségében volt, az egyetlenként, amelynek tagjai együttesen a megelőző pénzügyi évben milliárd dolláros profitot termeltek. (Utazási szakemberek százezreinek a szavazatai alapján a szövetség 2006-ban negyedszer lett a Világ Vezető Légiszövetsége (World Travel Award)). „A Oneworld szövetség a taglégitársaságok számára lehetővé teszi, hogy utasaiknak szélesebb körű szolgáltatásokat és nagyobb előnyöket biztosítsanak, mint amelyet bármely légitársaság önállóan nyújtani képes. Mindez egy kiterjedtebb útvonalhálózatot, széleskörű globális tarifákat, törzsutas mérföldek és pontok gyűjtését és felhasználását jelenti a Oneworld összehangolt útvonalhálózatán, valamint több repülőtéri váró használatát is biztosítja.” Az előnyök a kapcsolati tőkében, a hálózat nyújtotta ügyfélkör-bővülésben (és utasforgalom növekedésben) és olcsóbb jegyárakban, az interline 23

bevételekben (a légitársaságok járatai között átszálló utasokból adódó bevételek) illetve az ágazaton belüli mamutcégekkel (American Airlines, British Airways, Iberia) közösen üzemeltetett járatok lehetőségében rejlettek. A tagsági feltételek teljesítéséhez a csatlakozást megelőzően 18 hónapos felkészülést vittek véghez, kiépítve minden Oneworld-taggal a szövetség unikumának számító elektronikus jegyrendszerhez szükséges kapcsolatot (interline e-ticketing). A belső folyamatokat és szabályzatot a szövetség követelményeihez igazították, informatikai fejlesztéseket vittek véghez, továbbá munkavállalók ezrei vették részt a szövetség szolgáltatásairól és kedvezményeiről informáló képzéseken. 2009-re a Oneworld 5 mrd USD bevételt generált taglégitársaságai számára a megelőző 10 évben, köszönhetően utazási termékeinek és a szövetségi tarifáknak. A Malév eredményei révén bizonyosan nem növelhette ezt az értéket, ugyanakkor, az exportbevétel 2006-ról 2007-re mintegy 1,5 mrd Ft-tal csökkent, igaz végre 400 millió forint többletbevételt sikerült elérni belföldön, ami ellenben aligha a Oneworld eredménye. (A szövetség legkisebb tagja volt, a szövetség statisztikája szerint napi 70 indított géppel, összevetve az American Airlines például 3500 járattal működött.) Ezalatt az időszak alatt több költségcsökkentő lépést is végrehajtottak, a legradikálisabb ezek közül a rendre veszteségeket termelő hosszú távú járatok bezárása, párhuzamosan a flotta átalakításával (Q400-as típusú költséghatékony gépek a Boeingek mellé). De mi volt a valódi probléma a szövetségi tagsággal? A hagyományos légitársaságok számára előnyös terepekről szinte teljesen kimaradt a Malév: nagyon kevés volt a Malévval elérhető interkontinentális csatlakozás, és ezek egy része a magyar gazdaság és turizmus szempontjából nem a legfontosabb útirányokba ment. A Oneworld szövetség jelentős európai központjaiban a nem éppen jóhírű Iberia dél-amerikai járataira lehetett átszállni Madridban, a Finnair praktikus távol-keleti járataira Helsinkiben, és a British Airways északamerikai csatlakozásaira Londonban. Utóbbira persze csak addig volt lehetőség, amíg az anyagi gondokkal küszködő cég el nem adta a Heathrow leszállási jogot. Európán belüli átszállásokra pedig szinte alig volt lehetőség, egyszerű földrajzi okból: egy közvetlen járattal el nem érhető nyugat-európai célpont kedvéért nemigen volt értelme Londonig vagy Madridig utazni, majd onnan vissza. Nagyon kevés volt a Malévval elérhető interkontinentális csatlakozás, sőt ezek egy része nem a magyar gazdaság és turizmus szempontjából prioritást élvező útirányokba ment. Azonban – mint említésre került – a megnövekedett bevételek mellett sem szabadott volna megfeledkezni a diszkont légitársaságok térnyerése jelentette veszélyekkel, melyek – utóbb bizonyosan kijelenthető – a szövetség legkisebb tagjának utasforgalmát jelentősen befolyásolták. A jegyárakat hiába 24

nyomták le (időlegesen), ha a költségstruktúrában (magas reptéri illetékű központi repterek használata, az üzleti utazókhoz igazodó drága időpontokat használó menetrend, magas lízingdíjú és karbantartási költségű flotta) nem sikerült hatékonyat húzni, még mindig drágán repültek kevés utassal. Valószínűleg a fentiek mondatják a légiiparban tevékenykedő szakértőkkel, hogy éppen a másik kettő, Európában jobb pozíciókkal rendelkező légiszövetséghez (StarAlliance, SkyTeam) előnyösebb lett volna csatlakozni, illetve ezen iparági óriások átszállási kapcsolatainak kiszolgálására alapozni a működést. A fapadosok pedig csak arra a bizonyos reprivatizációra vártak... A Ryanair például Magyarország Mentési Tervet (Hungary Rescue Plan) hirdetett, a Malév ügyfélkörének „kisegítése” mellett a budapesti üzleti járatok sűrítésével, a WizzAir pedig egyenesen Brüsszelig ment céljai eléréséért. 5. Egy veszteséges viszony – a versenyjog nem kegyelmez A korábban említett nemzeti közkincs probléma az alábbi – az Európai Bizottság által vizsgált – összegekben testesült meg, kevesebb mint fél évtized alatt 100 milliárd forintban mérhető összértéket generálva. 

a Malév 2003-ban felvett kölcsönének és néhány eszközének átvételére került sor 2007 decemberében, 50 - 80 millió € értékben



2009 januárban készpénzes kölcsön a Malév Földi Kiszolgáló Zrt. vételének előlegéből 15,6 millió € értékben



adófizetések elhalasztása 2007-2010, majd az adótartozás elengedése 2010 márciusában 35 - 90 millió € értékben (ez eredményezte az akkori APEH vezető elleni vizsgálatot),



az előbbihez kapcsolódik az a 25 mrd Ft-os „befektetés” amit a magyar kormány a Malév visszaállamosítására költött a szükséges tőkeemeléssel, melyet a költségvetési tartalékok terhére (21 mrd Ft), valamint 4,7 mrd Ft követelés tőkésítésével hajtottak végre)



három tulajdonosi (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő) kölcsön 2010. április-június 33,6 millió € értékben



a fenti kölcsönök tulajdonosi tőkévé konvertálása, 2010. szeptember 34,3 millió €



készpénzes tőkeemelés, szintén 2010. szeptember 19,3 millió € 25



tulajdonosi kölcsön, 2010. szeptember 20,8 millió €

Így jön ki a végösszeg az utolsó 4 működési évre, mely 265 Ft/€ árfolyammal számolva 80 és 105 milliárd forint közé tehető, tehát egy meglehetősen költséges „közkincsről” volt szó. Ugyanakkor mint fentebb említettem, a versenytársak részéről sem maradt reakció nélkül a Malév folyamatos veszteségek melletti fennmaradása. A 2010 decemberében az Európai Bizottságnál indult vizsgálatot 9 hónappal korábban, a Malév fapados konkurense, a WizzAir kezdeményezte, azzal az indokkal, hogy a társaság visszaállamosítása ellentétes az uniós versenyjog alapelveivel és versenytorzító hatású. Ez az esemény azért lényeges pont a Malév lejtmenetében, mert a hosszú évek felhalmozott veszteségeit, csak a felsorolt állami intézkedések mellett tudta viszonylagos keretek közé szorítani. Nem példanélküli az eset, 2009-ben a görög Olympic Airways ügyében folyó vizsgálat hozott egy kényszerítő bírságról szóló döntést Görögország számára, amiért elmulasztotta behajtani a 2005-ben nyújtott állami támogatást (szerkezetátalakítási támogatás címén nyújtott tőkeapport 41 millió euró értékben). 2012 januárjára született döntés az Malévügyben, amely végül a februári csőd közvetlen előzménye volt. Az EB szerint a 2007 és 2010 között a Malév számára nyújtott állami támogatás jogellenes volt, ugyanis a hatósági beavatkozás gazdasági

tevékenységet

végző

vállalkozások

működésébe,

csak

akkor

tekinthető

támogatásmentesnek, ha azt olyan feltételek mellet hajtják végre, amelyeket egy piaci feltételek mellett működő magánszereplő elfogadott volna. A vizsgálat megállapította, hogy a Malév folyamatosan kritikus pénzügyi helyzetében bizonyosan nem lett volna képes hasonló finanszírozási formát találni. (Az utolsó működési év veszteségeiről 8-10 milliárd forintos mínusz a becslés ekkor.) A Bizottság döntése értelmében a magyar hatóságok dönthettek a visszafizetés formájáról és ütemezéséről, majd ez annyiban módosult pótlólagosan, hogy 4 hónapban limitálták a jogtalan támogatás begyűjtésének határidejét a kormány számára. A visszafizetésről szóló döntés azonnali hatályú volt, a magyar kormánynak biztosítania kellett, hogy az adott időszak alatt az illegálisnak ítélt támogatás teljes mértékben rendezésre kerüljön. Két választás maradt az állami segítségnyújtás nélkülözésére kárhoztatott légitársaság számára: vagy a kormány befektetőt keres és a Malév újjáalakul, vagy marad az utód nélküli felszámolás.

26

6. Az utolsó kísérlet – a Hainan-ügylet Az első opció a Malév esetében – és általában a kis légitársaságok esetén a légiipar nem éppen legjobb éveiben – csak elméleti volt. A légitársaságok nemzetközi szövetségei a válság miatti forgalomcsökkenés, a költségek növekedése és a versenyhelyzet élesedése okán 10 milliárdos veszteségeket könyveltek el. A méretgazdaságosság miatt tehát, olyan cégek tudnak kilábalni a válságból, melyek nem a kis (nemzeti) légitársaságok körét gazdagítják. (Ebben a periódusban a lengyel, a cseh, a szerb és a román nemzeti légitársaság is vevőt illetve tőkés társat keresett, mindhiába.) Az uniós versenyjog tiltásai miatt a csőd és a fúzió dilemmája mindenütt napirenden volt. 2010-ben az orosz befektetők távozásával sem sikerült vevőt találni, ha akkor nem lép közbe az állam ismételten, a csőd vélhetően nem váratott volna 2012-ig sem. 2015-ben, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) nyilvánosságra hozta a Fejlesztési Minisztériummal szemben megnyert pert követően, a Malév pénzügyi helyzetének rendezéséről szóló dokumentumokat. Ez tekinthető a Malév utolsó mentési kísérletének. Az új Malév 2011 júniusától küldött volna fel gépeket, immár részben a kínai Hainan légitársaság mögött álló befektetői csoport, részben az Euroinvest tulajdonában. A Minisztérium egy azonnali újjászervezést vizionált, mindezt úgy hogy az új vállalatot teljesen el kellett volna szigetelni az elődjétől, ez főként azzal járt, hogy az állami részesedés legfeljebb 25% lehetett volna. Amennyiben a magyar állam sem irányítási sem pénzügyi szempontból nem lett volna meghatározó (az említett 25% alatt), az EB nem tekinthette volna a lépést a régi Malév állami megmentésének. A leányvállalatoktól megváltak, a járatoktól pedig eltértek volna, de az európai uniós repülőterekkel kötött egyezményeket, leszállási engedélyeket illetve a márkanevet meg kívánták tartani. Az elemzések szerint 100 millió €-val újra lehetett volna indítani a vállalatot, ebből 50-60 millió € lett volna a saját forrás, a többi 40-50 a hitel. Nem elhanyagolható az sem, hogy a reptér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) 75%-ával együtt kívánták értékesíteni a légitársaságot, ezt pedig úgy, hogy a kínai félnek közvetlenül kellett volna tárgyalnia a repteret birtokló német tulajdonossal. (Ugyanis attól tartottak a kormány részéről, hogy a Malév kiesésével a reptér forgalmának 40%-át elveszítette volna, és a reptér-üzemeltető vele együtt bedől, az állam pedig a privatizációs szerződésben vállalt garanciát 1 mrd € értékben köteles megfizetni az üzemeltető hitelezőjének.) A mentőakció végül kudarcba fullad, az Euroinvestről már korábban kiderül, hogy nem rendelkezik a szükséges forrással, a Hainan-kudarc okairól megoszlanak a vélemények, a 27

legvalószínűbb, hogy a kínai szakértők átvilágítása után úgy ítélték meg, hogy az üzleti elképzeléseik illetve a Malév akkori adottságai (leszállási jogok, egyezmények, géppark) csak egy zöldmezős beruházás keretén belül találkozhatnak, erre pedig nem vállalkoztak. A kétszeri privatizáció után (1992, Alitalia; 2007, Borisz Abramovics) a Malév nem élte meg a harmadik tulajdonost, ugyanis 2012.02.03-án hajnalban leállította gépeit. Jogi szakértők szerint a felszámolás helyett az időben felismert csődvédelem lett volna az ideális, mert ebben az esetben a vállalat 60 (bizonyos esetben 120 napig) mentesül a kifizetések alól, a cégből pedig az értékes részeket ki lehetett volna emelni a hitelezőkkel megállapodva. A felszámolásból ellenben minden fél rosszabbul jön ki. 7. A csőd hatása A cégcsoport közel 2600 munkavállalót foglalkoztatott és 500 hazai vállalkozással állt rendszeres, szerződéses kapcsolatban. A légitársaság a központi költségvetés bevételeihez közvetlen és közvetett módon évi 70 milliárd forinttal járult hozzá. Jórészt külföldről származó árbevételei miatt az ország egyik legjelentősebb exportőre volt, a Budapest Airport forgalmának 40 százalékát biztosította. A Malév közel 3,2 millió utast szállított évente 23 ezer járaton, és 45 városba repült közvetlenül. Azt már előre lehetett tudni, hogyha a Malév megszűnik, akkor a foglalkoztatottjainak döntő hányada itthon nem fog munkát találni az iparágban. Ez számokban a csődöt követően: a 2600 munkavállalóból 2080 bocsátottak el csoportos létszámleépítés keretében, közülük 1100 a Malév Zrt. dolgozója volt, míg a másik részt a leányvállalatok korábbi létszámának a harmada adja ki. A pilóták és a légiutas-kísérők esetében a gyorsan reagáló WizzAir és a Ryanair pár száz fő alkalmazását volt képes megoldani a járatsűrítésnek hála, másrészt az ő tudásuk jelentősen iparágspecifikus, máshol nem igazán tudják kamatoztatni. Több kelet-európai célpont is elérhetetlenné vált közvetlen járattal: Pristina, Podgorica, Szkopje, Szarajevó, Odessza, Szentpétervár és Belgrád sem fogad már Budapestről gépeket, átszállással közelíthetők meg. A nyugat-európai célpontok más légitársaságok (jellemzően WizzAir, Ryanair, Lufthansa) járatbővítésével illetve sűrítésével továbbra is elérhetők, sőt ezen bővítésekkel (40 csak a fapadosok jóvoltából) a Ferihegyről közvetlenül elérhető célok száma még bővül is. Ami sokkal inkább probléma, hogy a kormány által a már lefoglalt jeggyel rendelkező Malév-utasok számára elkülönített 2 mrd Ft mindössze a foglalások 16%-át érintették, ezzel több mint 600 ezer ember esett ki az állami kárpótlás köréből (a bankkártyával fizetők előnyt élveztek). A dolgozók sem jártak jobban, a bérkövetelések és 28

munkabérek rendezésére a Malév közlése szerint 7,5 mrd Ft-ra lett volna szükség (1,5 mrd a dolgozóknak járt volna, 6 mrd pedig a járulékok, adók rendezésére), ehhez képest a vállalat számláján lévő 1 mrd Ft semmire nem volt elég. A bérgarancia-alap 800 millió Ft-ot garantálhatott, ezzel is csak a dolgozók negyede volt kisegítve.

utasok száma

járatok száma

10 000 000

140 000

9 000 000

120 000

8 000 000 7 000 000

100 000

6 000 000

80 000

5 000 000 4 000 000

60 000

3 000 000

40 000

2 000 000

20 000

1 000 000

0

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014

0

1. ábra: Utas- és járatforgalom Ferihegyről 2004-14 Forrás: KSH adatok alapján

Ami a repteret és a vizionált válságát illeti: a KSH adatok alapján a járatok számának 2012-es jelentős visszaesésével kellett számolni, ezzel együtt viszont az utasok száma a válságot követően egy évtől eltekintve nőtt (így az állam is megúszta a privatizálásnál vállalt garancia megfizetését is), továbbá az előbbiek egyenes következménye, hogy a járatokra eső utasszám soha nem látott értékeket ért el az utóbbi években. Az fenti ábrák a Malév csődje előtti éveket és az azt követő Budapest Airport-légiforgalmat szemléltetik. 8. Tőkeáttétel és likviditás Érdemes figyelmet szentelni a vállalat teljesítményét értékelő mutatóknak is. Két dolgot fontos megjegyezni a Malévvel kapcsolatban: egyrészt mivel a vállalat mélyrepülésének kezdete már a ’90-es évek közepén megkezdődött, a beszámolók viszont csak az utolsó 7 évről (2004-2010) állnak rendelkezésre, a folyamatot elindító változásokra a rendelkezésre álló adatokból nehéz 29

következtetni. Másrészt lévén, hogy a negatív saját tőke csak matematikailag értelmezhető az eszköz-forrás összefüggés alapján, a Malév pedig az utolsó 7 évből 5-ször negatív értékkel zárt (mint a különböző eredménykategóriákban is), ez számos mutató értelmezési lehetőségére illetve az egyes tendenciák átláthatóságára is kihat. A csődközeli, jellemzően adósságspirálba került vállalkozások hasznos értékelési formái a tőkeáttételi mutatók, melyek egyik legelterjedtebb mutatója az eladósodottsági mutató. Ebben a mutatóban a vállalat hosszú lejáratú hiteleit viszonyítjuk a vállalat összes (tehát külső és saját) tartós forrásához, így megállapítva, hogy a saját tőke és az egyéb bevont külső források milyen mértékben teremtenek fedezetet a külső források folyamatos visszafizetésére. Általában egynél kisebb szám, mely csak akkor nem érvényesül, ha a vállalat saját tőkéje negatív, ami lehetséges, ha a jegyzett tőke viszonylag kicsi, vagy a vállalat nagy veszteségeket szenved el. Minél nagyobb az idegen tőke aránya a finanszírozásban, annál nagyobb fix kiadásra kell fedezetet teremtenie a működési eredménynek, így annál kockázatosabbá válik a saját tőkén realizált jövedelem. Mint említettem, a Malév viszontagságai már a vizsgált beszámolók előtt kezdődtek, így nem meglepő, hogy már az első 2004-es érték is kiugróan magas (90,5%), tehát az idegen tőke mintegy 90%-os arányt tesz ki a finanszírozásban, ami nyilván nem egy hosszú távon fenntartható működést feltételez. Az értékek csökkennek, a 2007-es orosz privatizáció idején már „csak” 64,8% a mutató, aztán viszont az évről-évre produkált negatív mérleg szerinti eredmény, a vállalat előtt görgetett hatalmas negatív eredménytartalékban és ezáltal folyamatos negatív saját tőkében mutatkozott meg. Így történhetett meg, hogy a 2010-es év végén már több mint kétszerese a vállalat adósságállománya az összes finanszírozási forrás együttes értékének. Az adósságfedezeti mutató esetében a saját tőkét vetettem össze az adósságállománnyal, az eredmény hasonló, 10%-ról 50% fölé emelkedik 2007-ig, majd innen zuhan vissza az érték. Mindkét fenti mutató esetében a hátrasorolt kötelezettségek (egyéb gazdálkodóval szemben) mérlegből való „eltűnése” okozta a 2007-es javulást (2006-ban még 19 mrd Ft), ugyanis a Malév Zrt. Részvényeinek Adásvételi Szerződésének Hitelállomány kezelésére vonatkozó melléklete alapján az MFB Hitelszerződésből származó fizetési kötelezettséget a Malév Vagyonkezelő Kft. átvállalta (vagyonelemek átadása fejében). A harmadik vizsgált tőkeáttételi mutató pedig a tőkeerősség, avagy a saját tőke illetve a mérlegfőösszeg hányadosa. A saját tőke nagysága fontos mutatója a vállalkozás helyzetének, mert 30

alakulása befolyásolja a vállalkozás jövedelmezőségének megítélését, másrészt ez adja a vállalkozás kötelezettségeinek biztosítékát, továbbá jelzi a vállalkozás hitelképességét. Ideális esetben 35% feletti értékkel bír, ebben az esetben ugyanis tőkeerős vállalatról van szó. A 4,6%-os 2004. évi kezdő érték 2007-re 3,9%-ra esik, tehát 4 évvel a csőd előtt már felesleges is bármiféle tőkeerősségről beszélni a Malév esetében. A 3 mutató tükrében megállapítható, hogy a Malév ekkor már tragikus jövedelmezőséggel bírt, a kötelezettségek teljesítése újabb hitelekből valósulhatott meg, márpedig rossz hitelképessége lévén, ezt belső, tulajdonosi (állami) forrásból tudta valamilyen formában véghezvinni. A likviditási mutatók a vizsgálat másik területe. Megmutatják, hogy a vállalat képes-e kifizetni az éppen esedékes hiteltörlesztési részletet, illetve fedezni tudja-e a folyamatos működése érdekében bevont forrásokat. A likviditási mutatóknak van egy sajátos előnyük is a vállalat hosszú távú fizetőképességét jellemző mutatókkal szemben: az előbbiek abból a szempontból megbízhatóbbak, mint az utóbbiak, hogy vállalat állapotát jellemző rövid távú adatokkal kalkulálják őket. Természetesen a Malév itt is rosszul teljesít: a rövid távú likviditási ráta a hét év alatt egyszer lépte át a kritikus 1-es értéket (a 1,5 az ideális), tehát a könnyen mozgósítható eszközök az adott év kivételével önmagukban nem fedezték a vállalat rövid lejáratú pénzügyi kötelezettségeit (RLK). (pl.: a forgóeszközök értéke 2005-ről 2006-ra 40%-kal esett míg az RLK értéke 25%-kal nőtt.) A pénzhányad (likvid ráta III.) esetében fontos kiemelni, hogy a túlzott likviditás ronthatja a vállalat jövedelmezőségét, ugyanakkor a 2004-es 0,18-ról a 2009-es 0,055-re való redukálódás ismételten semmi jóra nem utal. Tehát a Malév sem a hosszú-, sem a rövid távú finanszírozásban nem jeleskedett a vizsgált időszakban, ennek pedig az állami segítségnyújtás nélkül nem lehetett más eredménye, mint ami végül lett is. Végezetül pedig egy összesítő diagram, mely szemlélteti a néhai légitársaság vonatkozó időszakban felmutatható fő bevételi értékeit és eredményeit. Az üzleti-, a szokásos vállalkozási-, valamint az adózott eredmény diagramja önmagáért beszél.

31

135 000

115 000

95 000 nettó árbevétel belföldi árbevétel

75 000

export árbevétel anyagjellegű ráford.

55 000

üzemi eredmény pü-i műv. eredm.

35 000

szokásos váll. eredm MSZE

15 000

-5 000

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

-25 000

2. ábra: Malév bevételek és eredmények 2004-2010 (mFt) Forrás: éves beszámolók alapján saját szerkesztés

9. Források http://hvg.hu/gazdasag/20150408_Malev_csod_tortenet http://hvg.hu/gazdasag/20150225_Igy_akartak_megmenteni_a_Malevot http://hvg.hu/velemeny/20120206_tallian_malev_csod http://nepszava.hu/cikk/517677-hatvanot-ev-utan-csod---a-malev-tortenete http://iho.hu/hir/egy-evvel-a-leallas-utan-br-a-malev-bukasanak-igazi-okai-130203 http://iho.hu/hir/privatizaciotol-vegjatekig-malev-koronologia-a-leallasig-120203 https://www.ksh.hu/stadat_eves_4_6 http://e-beszamolo.im.gov.hu/

32

PARMALAT – EGY ÉLEN JÁRÓ VÁLLALAT BUKÁSA ÉS FELEMELKEDÉSE

Tar Bonita, vidékfejlesztési agrármérnök mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Koroseczné Pavlin Rita

1. Bevezetés A XXI. század első éveiben kialakult vállalati botrányok (pl. Enron, WorldCom, Parmalat esete) alapjaiban rengették meg az akkori társaságirányítási gyakorlatba vetett hitet. Ennek következtében alakult ki a felelős társaságirányítás koncepciója, mely jelentősége abban rejlik, hogy felismerték, hogy a vállalatoknak az üzleti etikával összhangban, felelősen kell vezetniük társaságukat, amelyet pedig első sorban úgy érhetnek el, hogy megerősítik a társaságok védelmi vonalát, vagyis ellenőrzési rendszerét (TÓTH, 2013). „Ma háromféle tejtermelő van. Egy részük érvényes szerződés nélkül, a bizonytalan piaci környezet összes kockázatát vállalva kénytelen szállítani. Másokkal kötöttek ugyan szerződést, ám az ár meghatározása nélkül. A harmadik csoportnak még az ár is bekerült a szerződésébe, csupán az kérdéses, hogy a feldolgozók mikor fizetik ki azt.” Az elemzés egy kecskeméti termelői fórumon hangzott el, s híven tükrözi a tejipar 2004-es évét. Előbb a Parmalat csődje, s az így ki nem fizetett termelők helyzete borzolta a kedélyeket (KÁRÁSZ, 2004). 2. Parmalat megalakulása A cég neve a Párma, valamint az olasz latte (tej) szóból ered. A Parmalat Rt. egy multinacionális olasz tejgazdaság és élelmiszervállalat. Egyik vezető globális vállalttá nőtte ki magát, részben köszönhetően az ultramagas-hőmérséklet (UHT) eljárásnak.

33

1961-ben Pármában Calisto Tanzi, egy 22 éves főiskolai huligán, apja halála után átveszi a családi húspácoló- és paradicsomszósz-üzemet és újragondolja azt. Európában az elsők között keresztezi az akkor újdonságnak számító ultrapasztőrözést a Tetra Pak által kidolgozott új csomagolási móddal, s piacra dobja az öreg kontinensen akkor még szinte ismeretlen, hűtés nélkül eltartható tejet. Tanzi beszáll a sport, ezen belül a Forma-1 szponzorálásába, ami egy csapásra ismertté teszi cégét. A Parmalat később belevág a gyümölcslé- és kekszgyártásba is, s egyetlen generáció alatt globális céggé növi ki magát. A cég az összeomlás előtt 30 országban 36 ezer embert foglalkoztat (POGÁR, 2004). 3. A csőd Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök ugyan ígéretet tett megmentésére, Olaszország nyolcadik legnagyobb vállalata 2003. december 22-én mégis csődeljárást kezdeményezett maga ellen. Három nappal a bejelentés előtt ugyanis kiderült, hogy 5 milliárd dolláros lyuk van az élelmiszeripari óriás mérlegében; ezzel sikerült a Parmalatnak első helyre kerülnie Európa vállalatbotrányainak listáján. A Bank of America előzőleg bejelentette, hogy a cég Kajmán-szigeti vállalata hamis üzleti adatokkal áltatta a hitelezőket. A vállalat akkori adóssága csaknem 12 milliárd dollár. A Parmalat 36 ezer alkalmazottat foglalkoztatott 30 országban (Magyarországon hétszázat), a csőd következtében ezek a munkahelyek is veszélybe kerültek. A botránynak köszönhetően az olasz élelmiszeripari óriás székesfehérvári leányvállalata is eladósorba került. Székesfehérváron évente 80-90 millió liter tejet dolgoztak fel; ezzel 6-7 százalékos piaci részesedést és becslések szerint 15-20 milliárd forint éves árbevételt mondhatott magáénak a magyar piac akkori hatodik legnagyobb tejipari cége. Ami a magyar tejpiacot általában illeti, a tejipari vállalatok többsége likviditási gondok elé néz az év vége előtt, tejfeleslegüket ugyanis exportálni kénytelenek. Mivel azonban az agrártárca 2003ban 6,5 milliárd forint exporttámogatást nem fizetett ki a tejipari cégeknek, a tejipart ismerő szakértők szerint néhány nagyobb cég több százmillió forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.

34

4. Hogyan tovább? A Parmalat nemrég még tejipari világbirodalom volt, igazi multinacionális cég. De pénzügyi botrányokba keveredett hazájában, Olaszországban és csődbe ment. Természetesen úgy omlott össze, hogy minden vállalatát magával rántotta a világban. Így például a székesfehérvári üzemét is. Bár több nagy cég is jelentkezett a Parmalatért, azt végül egy magyar termelői csoport szerezte meg. Visszafoglalvaezzel egy darabkáját a hazai élelmiszeriparnak, amely szinte teljes egészében külföldi kézbe került a rendszerváltás után. Magyarországon 350-400 termelő szállított be tejet a Parmalatnak, ám ahogy Olaszországból begyűrűztek Székesfehérvárra a multinacionális cég pénzügyi gondjai, egyre többen nem voltak hajlandók a továbbiakban tejet adni a vállalatnak. Féltek, hogy sohasem kapják meg az ellenértékét. A cég tehát utolsó időszakában nyersanyag nélkül maradt, s ez csak felgyorsította az összeomlást. A Parmalat 15 százalékos piaci részesedéssel rendelkezett hazánkban, ami a méreteihez képest jó eredménynek és erős pozíciónak számított. Helyi szakemberek szerint tovább is növekedhetett volna, de visszaütött a multinacionális cégek gyakori betegsége. Az olaszországi központ ugyanis külföldi menedzsmentre bízta a székesfehérvári vállalat vezetését és piaci stratégiájának kidolgozását. Csakhogy ez a menedzsment nem ismerte eléggé Magyarországot és belefogott az üdítőitalok gyártásába is. Márpedig a hazai üdítőpiacon annyi hely sincs már, ahová egy gyufaszálat le lehetne dobni - a Parmalat külföldi menedzsmentje eltaktikázta magát. Ha pusztán a szakmai kérdéseket nézzük, a cég nem hagyott rossz emlékeket maga után. Elsősorban azért nem, mert a székesfehérvári üzem felszerelésekor a legmodernebb technológiát és technikát hozta magával. Arra, hogy a hazai termelőket kijátszva olaszországi tejporból dolgozott volna, s vezette volna le az ott termelt felesleget, Schindler Péter gyárigazgató szerint nincs bizonyíték, ez tévhit. Szerinte logika sem lett volna ebben, hiszen az olaszok EU-s tejkvótája jóval alacsonyabb az ország fogyasztásánál, így Olaszország nagymértékű behozatalra szorul. Az Alföldi Tej Kft. is exportál oda. Az olaszok egyébként kedvelik a magyar tejet, mert annak fehér színe és íz világa is hasonlít az olasz tejre. Sokkal inkább, mint a Németországban termelt tej, amelynek eleve sárgás színe van.

35

5. Alföldi tej, mint felvásárló Az Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft. két évvel ezelőtt alakult 22 taggal, pontosabban termelővel. Ma a tömörülés 160 tagja közül 64 egyéni termelő, a többi családi gazdaság vagy ennél nagyobb vállalkozás. Mélykúti Tibor, a debreceni központú Alföldi Tej Kft. egyik ügyvezetője elmondta, manapság is sok jelentkező keresi meg a szövetkezést, szeretnének a szervezet tagjaivá válni. Kelet-Magyarországon például 60 gazdának mondott fel az egyik multinacionális cég, más feldolgozók pedig 14-15 forintot is levonnak a beszállítóktól a tej literenkénti 60-65 forintos árából, szállítási, begyűjtési költség címén. Ez a vállalkozás szerezte meg ugyanis a csődeljárás és felszámolás alá került Parmalatot. A dolgozóknak igazság szerint nem kellett attól tartaniuk, hogy munka nélkül maradnak, csupán az volt a kérdés, ki vásárolja meg az üzemet, s milyen új szokásokat honosít meg majd az új tulajdonos. Az Alföldi Tej Kft. az a modell, amit a mezőgazdasági szakemberek "termelői csoportnak" neveznek. Nevezhetnék szövetkezetnek is, viszont a termelőkben rossz emlékeket ébreszt ez a fogalom. Máskülönben az, hogy egy termelői csoport gyárat vásárolt magának, és így most saját feldolgozóüzemmel rendelkezik, teljes mértékben megfelel a sokat hivatkozott dán modellnek, ahol a szövetkezetek által létrehozott vállalatok uralják az élelmiszeripart. Magyarországon ez az első ilyen jellegű formáció. Bár a kft. neve az Alföldre utal, a valóságban a cégnek Szombathely mellett is vannak tagjai, akik a székesfehérvári üzembe szállítanak be tejet. Annyit tudni kell még a cégről, hogy jelenleg 65,50 forintot fizet tagjainak a tej literéért. Lehetne magasabb is, de az alacsony magyar támogatási szint s a piacon kialakult viszonyok miatt egyelőre képtelenség az átvételi árral följebb menni. Kemény verseny folyik, a szomszédos Szlovákiában például magyar pénzre átszámítva csak 57 forintért veszik át a termelőktől a tej literjét. Gondot jelent az is, hogy a boltokba kerülő - jellemzően német eredetű – import-tartós tej bolti ára csupán 99 forint, ami az előállítási ár alatt marad. Hogy miként történhet ez meg, arra több felelet is létezik. Az egyik például az, hogy több EU-s tagországban is kialakultak bizonyos túltermelési készletek, amelyeket akár áron alul is behoznak hazánkba, csakhogy visszanyerjenek valamit a befektetett pénzből. A másik pedig, hogy bizonyos nagy tejtermelő és - feldolgozó cégek éppen az árletöréssel szeretnének minél nagyobb piaci területeket meghódítani hazánkban. Az ő terveikbe belefér egy ilyen, akár több hónapig is tartó, sok százmilliós veszteséggel járó akció, hiszen ezzel kiütik a 36

lehetséges versenytársakat, a kisebbek jelentős részét, s az otthoni nyereségből finanszírozni tudják veszteségeiket. Az Alföldi Tej Kft. 2005. november 1-jével vásárolta meg a székesfehérvári Parmalat-üzemet, 2,5 milliárd forintért. A pénz 85 százalékát a Magyar Fejlesztési Bank hitelezte. Az átmenet egyetlen megrázkódtatása az volt, hogy a felszámolás elején a felszámoló cég elküldött 30-40 embert a vállalattól, jelenleg csak háromszázan dolgoznak az üzemben. A cég székesfehérvári üzeme most még csak 5-7 százalékos piaci részesedést mondhat magáénak, amit azonban minimálisan 30 százalékosra szeretnének növelni. A vállalat egyelőre szerződés alapján használja a Parmalat márkanevet és know-how-t. Elképzelhető, hogy váltanak, de a Parmalat már olyan bejáratott névnek számít, amit Schindler Péter igazgató szerint pénzügyi okok miatt sem célszerű lecserélni. Egy új márkanév bevezetése ugyanis több száz millió forintba kerülne. 6. A felszámolás A sok tortúra után végre befejeződött a Parmalat Hungária Tejipari Rt. felszámolása. A bíróság felszámolóként a TM-Line Felszámoló és Gazdasági Tanácsadó Kft-ét jelölte ki. Hitelezői igényt 6.762.933.652 forint összegben jelentettek be. A Parmalat magyarországi leányvállalata ellen 6 cég kért felszámolási eljárást a bíróságtól. A felszámoló a hitelezői választmány engedélyével folytatta a termelést. Mindez a későbbiekben biztosította az úgynevezett "C", azaz a járadékos dolgozók, és a "D", azaz a kis- és középvállalkozói beszállítói kategóriába tartozó hitelezői kör igényeinek kifizetését. A Parmalat Hungária Tejipari Rt. értékesítését 2005. június 30-án hirdette meg a felszámoló. Az ártárgyalások után még abban az évben, szeptemberben megkötötték az adásvételi szerződést. (A cég vételéra azóta sem publikus.) A vevő, a mintegy 160 termelő által alapított Alföldi Tej Kft. a vételár kifizetése után már 2005 novemberében átvette a vállalat működtetését. A gyár tejtermelői tulajdonba kerülését Gráf József miniszter is támogatta. A "C" kategóriában 100 százalékos, "D" kategóriában pedig 58,6 százalékos kielégítést teljesített a felszámoló. A hitelezői választmány elnöke közölte: a "C" kategóriába tartozó hitelállomány 3,74 millió, míg a "D" kategóriába tartozó hitel összege 1,349 milliárd forint volt. Mindkét összeg a 37

hitelezői követelések 100 százalékát jelenti. Az "F" kategóriás - azaz a nagy hitelezői - követelés 4,822

milliárd

forint

volt,

amit

nem

lehetett

kielégíteni,

vagyis

"elúszott".

Az Alföldi Tej Kft. 2005 novembere óta megháromszorozta a termelést, így a magyar tejpiacon a cég részesedése jelenleg 12 százalék. A vállalat 2006-os évi árbevétele elérte a 17 milliárd forintot, a 2007. bevételi tervet pedig mintegy 28 milliárd forintban határozta meg a menedzsment. A cégnél 350-en dolgoznak, ez a létszám 30 százalékkal több a korábbinál (MTI, 2007). 7. A feltámadás Az olasz állam tulajdonában álló Parmalat S.p.A. újbóli tőzsdére vitele a cég hazai "leányának" is új szárnyakat adhat. "A tőzsdére való visszatérés megmozdítja az érdeklődést a csődhelyzet miatt rendkívül nehéz időszakon átesett társaság iránt, illetve azt jelzi, hogy a Parmalat név tovább fog élni" – nyilatkozta 2005-ben az Alföldi Tej Kft. ügyvezetője, Mélykúti Tibor. Az ügyvezető szerint az olasz kormány lépése várhatóan pozitívan hat a magyarországi cég működésére is, ugyanis növeli a bizalmat a brand iránt (NAGY, 2005). 8. Napjainkban Válságban is tejben-vajban – olvashattuk a vállalat honlapján. Az internetes oldal következő fél mondata pedig a komplett agrárkormányzat lelkét simogathatta, hiszen – állítja az Alföldi Tej Kft. – a jó projekt a mezőgazdaságban is életképes. Bár egy saját honlap mindent elbír, a székesfehérvári székhelyű vállalat nem csak virtuálisan tudja bizonyítani: állításai valósak. Tény, hogy több, mint egy évtizede ott, ahol az Alföldi tejsilói kiemelkednek a környezetből, más cégér volt olvasható, s a Parmalatot minden boltba járó magyar polgár ismerte. Mára azonban – bár még létezik az olasz tejes vállalkozás – az Alföldi lett a jól ismert tejkategória, egyebek között azért is, mert az az olasz helyébe lépett márkanév. A fogyasztóknak számos árucikket jelent, ám egészen mást is mond a Dunától keletre lévő országrész neve a dunántúli nagyváros ipari negyedének kellős közepén (WWW.PIAC ÉS PROFIT, 2009).

38

9. Irodalomjegyzék 1. HVG, 2003.: Európa Enronja, a Parmalat-csőd, http://hvg.hu/gazdasag/0000000000518D47, 2015-06-01 2. KÁRÁSZ A., 2004.: Tejben úszó országutak, http://www.demokrata.hu/cikk/tejben-uszoorszagutak, 2015-06-01 3.

MTI,

2007.:

Befejeződött

a

Parmalat

Hungária

Tejipari

Rt.

felszámolása,

http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3570, 2015-06-01 4. NAGY VAJDA ZS., 2005.: A hazai Parmalatot is erősíti az anyacég feltámasztása, http://www.mfor.hu/cikkek/A_hazai_Parmalatot_is_erositi_az_anyaceg_feltamadasa_.html, 2015-06-01 5. POGÁR D., 2004.: Lassú kínhalált kívánok családjuknak, http://nol.hu/archivum/archiv142948-122829, 2015-06-01 6. S. F., 2006.: Magyar lett a Parmalat, http://www.demokrata.hu/cikk/magyar-lett-parmalat, 201506-01 7. TÓTH K., 2013.: A könyvvizsgálati díj alakulása a társaságirányítás ellenőrzési funkcióinak tükrében – Fókuszban a magyar részvénykibocsátók, Budapest 8. WWW. ÖNKORMÁNYZAT. SZÉKESFEHÉRVÁR. HU, 2005.: Marad a 310 dolgozó – megvan

a

új

Parmalat

tulajdonosa,

http://onkormanyzat.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_18450, 2015-06-01 9. WWW. PIAC ÉS PROFIT. HU, 2009.: Tejgyári capriccio, http://www.piacesprofit.hu/egyebcikkek/magazin_780_3tejgyari_capriccio/, 20015-06-01 10.

WWW.

SZÉKESON.

HU:

Parmalat

–

csőd

helyett

felszámolás,

http://www.szekeson.hu/szekesfehervar/parmalat-csod-helyett-felszamolas, 2015-06-01 11. WWW. VG. HU, 2003.: A Parmalat-csőd utóhatásai, http://www.vg.hu/penzugy/a-parmalatcsod-utohatasai-46238, 2015-06-01 39

SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK VISZONYA AZ EGYES ÉLETKERÉK TERÜLETEKHEZ, VALAMINT A VÁLLALKOZÓI ATTITŰD FELMÉRÉSE

Kiss Marianna, pénzügy mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr Csonka Arnold, Dr Habil Berke Szilárd, Horváth Ákos /Mad-Day Kft./

1. Bevezetés Mindenkinek van valami véleménye az emberi természetről, a személyiségekről. Amikor emberekkel találkozunk a hétköznapokban, akár – otthon, munkahelyünkön, egy bevásárlás során, vagy az utcán – gyakran olyan feltételezéssel élünk, hogy egy szituációban úgy viselkednek, mint mi magunk. Pedig mindenki más személyiség, eltérő a múltunk, a szokásaink és a neveltetésünk is. Azonban elmondható, hogy viselkedésünk előre jósolható mintákat követ, amelyeket viselkedési stílusoknak nevezünk.16 Személyiségünk akár a vállalkozói életpálya választása során is hatalmas szereppel bír, hiszen meghatározza a sikerességre vagy éppen a kudarcra történő beállítottságunkat.17

2. Szakirodalmi áttekintés „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?” – kérdés ismerősen cseng, melyet szoktak feltenni szüleink gyermekkorunkban. Járjunk iskolába, tanuljunk sokat és szorgalmasan, hogy majd megfelelő, jól fizető állást kapjunk a tanulmányaink befejezését követően. Természetesen azzal már mindenki tisztában van, mire felnő, hogy nem lehet mindent elsajátítani az iskolapadban, főleg ,hogy

16 17

NAGYBÁNYAI, PONGOR, HADARICS 2014, 3. KRISTÁLY M. 1997, 86.

40

eredményesen helytálljunk a mindennapok kihívásai előtt, mert ehhez személyiségünket, viselkedésünket kell tudatosan formálnunk. Továbbá az életben történő érvényesülésünkhöz elengedhetetlen, hogy hibákat is kövessünk el, csak fontos, hogy tanuljunk belőlük. A tevékenységünkkel kapcsolatos választás lehetősége ott van a kezünkben, hogy melyik irányt jelöljük ki magunknak, illetve milyen területen akarunk tevékenykedni, elhelyezkedni: úgy mint alkalmazotti, egyéni vállalkozói, cégtulajdonosi vagy akár befektetői pozícióban. Az itt megemlített négy fajta csoportosítást Robert T. Kiyosaki a Gazdag papa sorozat második könyvében lévő Cashflow - négyszög szerint értelmeztük. A lényege az, hogy az üzleti világban négyféle embertípust különböztet meg Kiyosaki, amelyeket ez által a fenti négy negyedbe sorol.18 Kiragadva ezek közül a vállalkozói személyiséget, a továbbiakban leginkább erre helyeztük a hangsúlyt. Ebből kifolyólag szerettük volna egy olyan személy véleményét feltűntetni, aki szerintünk igazán hiteles lehet ebben a témakörben és sok vezető beosztásban lévő személyt ismert meg élete során, valamint tartott számukra a témában előadást legfőképpen külföldön, ugyanakkor hazánkban is. Legyen szó akármilyen vállalkozási formában érdekelt és tevékenykedő vezetőről. John C. Maxwell, az egyik interjújában így fogalmazott: „A sikeres vezető nagyon jó kapcsolatteremtő, szereti az embereket és őt is szeretik. Értéket ad az embereknek. A sikeres vezető nagyon jó kérdéseket tud feltenni másoknak, és ez az egyik valódi kulcsa a sikerének, meg tudja nyitni az embereket. Jól képzi és szervezi az embereit például egy vállalatnál, megvan benne a csoportba szervezés képessége. Megérti, hogy a kudarc a siker része, kiváló az attitűdje a kudarchoz is, hiszen választás kérdése, hogyan reagálunk a velünk történt eseményekre. Minden ember csecsemőként érkezik a Földre, és mindenki magában hordozza a nagyságra való képesség lehetőségét. A sikeres vezető ezt képes nemcsak magából, hanem környezetéből is kihozni, különbséget tud tenni ezzel mások életében. Ez mindannyiunk feladata.”19 Ehhez kapcsolódóan részletesebben kitérünk arra, hogy milyen tulajdonságokat, attitűdöket fogalmaz meg a szakirodalom arra vonatkozóan, hogy mivel kell rendelkezni, illetve mit érdemes

18 19

KIYOSAKI 2006, 31 – 33. MAXWELL 2014, 48.

41

elsajátítani ahhoz, hogy bármilyen vállalkozást (akár Rt., Kft,. Bt. stb.) eredményesen vezessünk. Köztudott, hogy bármilyen vállalkozási formát választunk, bizonyos készségeket fejlesztenünk kell ahhoz, hogy talpon maradjunk és nem utolsó sorban még nyereségesen is működtessük a vállalatot. Először megfogalmaztuk mit is jelent maga az attitűd, majd pedig ezen belül a vállalkozói attitűd. Az attitűd az egyénnek a hozzáállása, viszonyulása, magatartása valakihez, vagy valamihez. Ebből kifolyólag mindenkinek van attitűdje, csak az a lényeges kérdés, hogy ez pozitív, vagy negatív irányultságú-e? Manapság számos lehetőség létezik arra vonatkozóan, hogy feltérképezhessük a hozzáállásunkat az életünkhöz, akár csak azzal egy egyszerű kérdéssel, hogy a felmerülő probléma esetén, hogyan reagálunk egy adott pillanatban. (pl.”…Jaj egy újabb probléma, most mit csináljak? Elegem van ebből, hagyjanak ilyesmivel!...”, vagy pedig ellenkezőleg, „Értem, itt van ez a probléma, hogyan is tudom megoldani?, vagy „Milyen lehetőségeim vannak, hogy ezt kiküszöböljem és megoldást találjak a helyzetre?...”) Akár egy ilyen könnyű kérdés feltevésével is mindjárt el tudjuk helyezni magunkat, hogy mi milyen beállítottságúak vagyunk. Továbbhaladva ezen a témakörön az is megvizsgálható, hogy milyen a hozzáállásunk az elvégzett munkánkhoz, vagy akár egy vállalkozási tevékenységhez. Ehhez a következő fogalommal érdemes tisztában lennünk. „A vállalkozói attitűd (…) az egyén azon beállítódása, mely a vállalkozás indítására, működtetésére és fejlesztésére sarkalja. Vállalkozói léthez való pozitív viszonyulásként is megragadható, mely előfeltétele a vállalkozói kedvnek és hajlandóságnak. A vállalkozások fejlesztésének egyik kulcsa lehet a vállalkozói attitűd fejlesztése.”20 Ezen kívül kicsit bővebben, Timmons21 a kutatásai során 6 jellemzőjét emeli ki a vállalkozói attitűdnek, melyeket a következőkben felsoroltunk: 1. Az első az elkötelezettség szintű hozzáállás a vállalkozó szempontjából, hiszen fontos, hogy a felmerült problémákon minél előbb túl tudjon jutni és meg tudja őket oldani. Viszont ez rengeteg áldozattal is jár, mert kimondottan sok energiát és időt kell befektetniük a vállalkozásba, hogy az

20 21

BOGÁTH 2012, 1 – 3. TIMMONS 2003

42

„akadálymentesen” működjön. Aki ennek az attitűdnek a birtokában van, az bármilyen bukás és kudarc után képes felállni, hogy sikerre vigye a vállalkozását. 2. Ezt követi a ragaszkodás a sikerhez és a felmerülő lehetőségekhez képesség. Itt jelenik meg az a tény, hogy a vállalkozó mennyire érzi magáénak a saját üzletét és egyáltalán hajlandó – e az életének jelentős részét ennek a tevékenységi formának szentelni. Az ilyen hozzáállású emberek, folyamatosan törekednek arra, hogy figyelemmel kísérjék, felkutassák az ügyfeleik és a fogyasztók igényeit, szem előtt tartva az esetleges versenytársakat, akiktől akár tanulhatnak is. 3. A harmadik vállalkozói attitűd, arra irányul, hogy miként kezeli és tolerálja a bizonytalan helyzeteket és a felmerülő kockázatokat. Akiben ez az attitűd jelen van, az a személy biztosan jól tűri az ellentmondásos helyzeteket, a bizonytalan szituációkat és rögtön azon gondolkodik, hogy kezelje ezt a helyzetet. 4. A következő a kreativitás képessége, hogy mennyire ötletgazdag a vállalkozó. Természetesen ehhez az is hozzájárul, hogy megfelelő önbizalma legyen, higgyen magában és a képességeiben, továbbá tartsa szem előtt az innovációs lehetőségeket. Az új ötletek, váratlan lehetőségek megragadása jelentős szerepet játszik a vállalkozó életének előrejutásában. 5. Az ötödik az attitűdök között, a kiválóságra törekvés tulajdonsága. Hiszen szükség van arra, hogy „magas” elvárásokat állítson fel magának a vezető és kiemelkedő figyelmet szenteljen a minőség fenntartására. Folyamatosan tűzzön ki célokat maga elé, amelyek előre viszik. Közben pedig vizsgálatot végez önmagán és a vállalkozásán, hogy mindig tisztában legyen az erősségeivel és a gyengeségeivel. 6. Végül, de nem utolsó sorban a megfelelő vezetés képessége. Talán ez a legnehezebb vállalkozói attitűd. Mindig hajlandóságot kell mutatni a vállalkozónak a csapatépítésre, a csapatösszefogásra. Bizalommal kell lennie a munkatársai iránt és mellette kihozni belőlük a maximumot. Úgy kell irányítania őket, hogy felnézzenek rá, úgy mond „falkavezérnek” tartsák. A következőekben a személyiségtípusokat helyeztük előtérbe, amely úgy érezzük, lényeges kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy milyen az attitűdünk és hogyan éljük az életünket.

43

Erős – Jobbágy22 véleménye szerint a személyiségtípus kifejezést egyre gyakrabban használják a hétköznapi életben. Széles körben elterjedt személyiségtípus rendszerek vannak, de nemzetközi szinten leggyakoribb a Carl Gustav Jung elméletére alapozott az Isabel Briggs Myers által kifejlesztett rendszer. Az emberek többsége MBTI (Myers-Briggs Type Indicator) néven ismeri és használja. Elmondható, hogy mindenki egyedi személyiség. Vannak, akikkel pillanatok alatt egy hullámhosszon vagyunk és kellemesen elbeszélgetünk, míg másokkal tovább tart egymásra hangolódnunk. Ez abból is adódik, hogy bizonyos kérdésekhez másképp viszonyulunk, és másképp közelítjük meg az adott helyzetet. Továbbá teljesen más véleményen vagyunk, mert ami minket lázba hoz, az lehet, hogy a másik számára teljesen értéktelen, lényegtelen. Igaz, az e féle különbségek és azonosságok hátterében más – más folyamat áll, de lényegesek a velünk született tulajdonságok és preferenciák. Az alábbi személyiségtípusokat különböztethetjük meg. Introvertál/extrovertált: „Introvertált: Személy számára a fő működési terület belső világának fogalmai és gondolatai között van. A tartós, maradandó fogalmak, ezek kimunkáltsága fontosabbak, mint a külső, múlandó események, szívesen szemlélődik, elmélkedik egyedül, visszavonultan. Extrovertált: Személy figyelmét elsősorban a környezetében lévő tárgyak, személyek, események kötik le. Az fokozza, növeli lendületét, amikor hat a környezetére, megerősíti súlyát, elismertségét. Kezdeményezi és fenntartja a környezettel való sokféle kapcsolatot, az aktivitást.” Érzékelő/intuitív: Érzékelő: Az érzékelő személy számára fontos az észlelés, figyel a kézzelfogható tapasztalatok megszerzésére. Inkább realista és gyakorlatias, a számára valóságos helyzetekhez ragaszkodik. A múltból szerzett tapasztalatokat nem felejti el, de leginkább a jelen történéseire koncentrál. Részletes megfigyelő a feladatai során. Ezzel szemben az intuitív személyiség az összefüggések megragadását helyezi előtérbe. Beszédje közben szívesen használ hasonlatokat, metaforákat, néha bonyolult összefüggésekben adja át, amit szeretne. Ő az, akinek hirtelen valami ötlete támad, és a szerint cselekszik. Jobban figyel a lehetőségekre.

22

http://www.anima-racio.hu/pdf/MBTI_mo.pdf (2015. március 14. 18:09)

44

Logika-központú/értékközpontú (érző): A logika központú személyiség ok – okozati összefüggések alapján gondolkodik, amiből a végén logikai összefüggést alakít ki. Az ő döntésük mindig logikus gondolkodáson alapszik, ha szükséges, akkor kiáll a saját véleménye mellett. Sokszor kritikusan, tárgyilagosan kezelnek bizonyos helyzeteket, éppen ezért nehezen hangolódnak rá az emberi érzelmekre. Az érző típusú személyiség ellentétben a logikai központúval inkább az érzelmeire hagyatkozik és befolyásolja a döntéseit mások véleménye, mert fontos számára, hogy kiben milyen hatást váltott ki. Jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint egy „száraz” feladat megoldása. A harmonikus élet jelentős részét képezi életének. Tervező/spontán: A tervező személyiség mielőtt cselekszik, vagy akár döntést hoz, az előtt mindent eltervez lépésről - lépésre. Koncentrál az elvégzendő feladataira és addig nem nyugszik meg, amíg be nem fejezi őket, a határidőkhöz tartja magát. Ő az, aki megszervezi és előre eltervezi a napjait, néha merev viselkedést sugallva a külvilág felé. A spontán személyiség szeret széles körben informálódni, egyszerre sok mindenre figyel, szinte megosztja a figyelmét. Sajnos előfordul, hogy a munkát összekeveri a szórakozással. Nyitott az új lehetőségekre, eseményekre. Nem kedveli a szigorú szabályokat és kötelezettségeket, amelyek a szabadságát korlátozhatják. Tendenciájában nyitott, érdeklődő és kíváncsi. Viselkedését a spontaneitás, alkalmazkodás, az új események, befogadható információk iránti nyitottság jellemzi. Másokkal könnyen felveszi a kapcsolatot, könnyen alkalmazkodik bármiféle helyzethez. A különböző személyiségtípusok jellemzőinek értelmezésében Koronváry23 írásos véleményét használtuk fel. Ezen kívül alkalmaztuk az úgynevezett életkerék modellt és azt alkotó elemeket. Amely egyszerűen, átfogó képet mutatva rávilágít az életünk főbb területeire abból az aspektusból, hogy jelenleg hol vagyunk és merre tartunk.24

3. Anyag és módszertan Ahhoz, hogy a témával kapcsolatos véleményekről bővebb információt szerezhessünk, összeállítottunk egy online, anonim kérdőívet, amelyet összesen 267 fő töltött ki. Megemlíteném,

23 24

http://lelektanitipusok.net/ismeretek/alapismeretek (2015. február 20. 16:24) MAGYAR 2013

45

hogy az adatbázis nem tekinthető reprezentatívnak. A kérdőív több részből tevődött össze, az egyik rész az egyéni világképpel kapcsolatos kérdéseket foglalta magába, majd az életcél preferenciák felmérését, illetve a vállalkozói attitűddel kapcsolatos kérdéseket láthatták a válaszadók. A megfogalmazott célkitűzéseink ezzel kapcsolatban a következők voltak: Van – e összefüggés a személyiségtípusok és az egyes életkerék területek között. Továbbá, hogy az egyes életkerék területek fontossági sorrendje egybe esik – e az elégedettségi sorrenddel, illetve mennyire vállalkozás centrikusak a kitöltő személyek. A célkitűzéseink megválaszolására, valamint az eredmények megállapítására különböző statisztikai módszereket használtunk fel, hogy minél pontosabb végeredményekhez juthassunk. Az általunk alkalmazott módszertan során a kérdőívből összegeztük a válaszokat és az adatokat pedig importáltuk egy számítógépes programba, hogy ezekkel dolgozhassunk tovább. A felhasznált statisztikai módszerek: a leíró statisztika, a nem parametrikus tesztek (azon belül a Mann-Whitney tesztnél és a Wilcoxon tesztnél a mediánok egyezőségét vizsgáltuk a rangsorok alapján), továbbá faktoranalízist és nem parametrikus próbákat is alkalmaztunk, utóbbi vitathatatlan előnye, hogy nem szükséges az, hogy az adataink normális eloszlásból származzanak. 25 4. Eredmények és értékelésük A kérdőívben arra kerestük leginkább a választ, hogyan viszonyulnak a szakirodalomban feltüntetett személyiségtípusok az egyes életkerék terültekhez, továbbá kiegészítésképpen hozzákapcsoltuk a vállalkozói attitűd felmérését. Mielőtt rátérnénk a főbb eredmények bemutatására, előtte a kérdőívet kitöltők demográfiai változóival kapcsolatosan szerzett információkról pár szóban. A kutatásban az összes 267 kitöltő személy közül 178 nő és 89 férfi vett részt, életkorukat tekintve pedig többségük 30-59 év közötti személy (143 fő), amelyet szorosan követ 114 fővel, aki 19-29 év közötti korosztály. Az átláthatóság érdekében (1. ábra) bemutatjuk a nemek és az életkorok szerinti megoszlásokat.

25

SAJTOS – MITEV 2007, 245 – 282.

46

Életkor (fő)

64

Neme (fő) 89

114

178

Nő

143

Férfi

0-18 éves 19-29 éves 30-59 éves 60 év feletti

1. ábra: A kitöltők neme és életkora szerinti megoszlás létszám szerint (N=267) Forrás: saját szerkesztés Ezen kívül az iskolai végzettség szerinti eloszlást is egy kördiagram segítségével ábrázoltuk. (2. ábra) A válaszadók közül többségben voltak az egyetemet/ főiskolát végzettek.

Iskolai végzettség (fő) 19

3

egyetem/főiskola 124

73

felsőfokú tanfolyam gimnázium/szakközép iskola szakmunkásképző

48

8 általános

2. ábra: Az iskolai végzettség szerinti megoszlás létszám szerint (N=267) Forrás: saját szerkesztés A demográfiai változók bemutatását követően a kérdőív első részében „az egyéni világkép”, tehát tulajdonképpen az egyénnek az élethez való hozzáállását, a személyiségtípusát próbáltuk feltárni a válaszolók között, az anyag és módszertan fejezetben említett statisztikai modellek segítségével. Ezen belül a kérdések négy féle személyiségtípus megkülönböztetésére szolgáltak, amelyet a szakirodalmamban is megemlítettünk. E szerint lehet valaki introvertált/extrovertált személyiség, ezt követően az információ gyűjtés szempontjából érzékelő, vagy intuitív típus, majd a döntéshozatal szempontjából inkább logikai érvek alapján döntő, vagy inkább érzelmek/értékek alapján döntő, és az végezetül az utolsó típus pedig az életstílus alapján, hogy inkább előre tervező, vagy pedig spontán személyiségről

47

beszélhetünk. A megoszlásukat tekintve a következő eredmények születtek, amelyek szemléltetését a következő táblázat mutatja. (1. táblázat).

1. táblázat: Személyiségtípusok megoszlása Introvertált/extrovertált

Információ gyűjtés

Döntés típus

Életstílus

Típus

Introvertált

Extrovertált

Érzékelő

Intuitív

Logikai

Értékközpontú

Tervező

Spontán

fő

121

146

180

87

89

178

180

87

45,32

54,68

67,42

32,58

33,33

66,66

67,42

32,58

megoszlás %

Forrás: saját szerkesztés A válaszolók közül, ha a megoszlásokat nézzük, akkor többségben vannak azok, akik extrovertált személyiségek. Az információ gyűjtés szempontjából inkább érzékelő személyiségtípusok vannak túlsúlyban, 67,42%-al, ők azok, akik a kézzel fogható tapasztalatok megszerzésére törekednek. A döntés típus szerint többségben vannak 66,66%-al azok, akik inkább értékközpontúak, tehát ösztönösen, emberi érzések alapján döntenek egy adott helyzetben, mint sem logikai központúak, akik a tények és logika után kutatnak. Valamint megfigyelhető a táblázatból, hogy az életstílus alapján ugyan olyan a megoszlás értéke, mint az információ gyűjtés esetében. Akik előre megtervezik a cselekedeteiket az életben, a kérdőívben részt vevők között 67,42% többséggel vannak jelen, szemben a spontán személyiségekkel. A következőkben a leíró statisztika segítségével megvizsgáltuk, hogy a (2. táblázatban) látható életkerék – területek mennyire játszanak fontos szerepet az emberek életében és mi ezeknek az átlagok szerinti fontossági sorrendje. A kérdőívben 1-től 5-ig terjedő skálát alkalmaztunk ennél a kérdésnél. Az 1-es, az „egyáltalán nem fontos”, az 5-s pedig a „rendkívül fontos” – at jelentette. Az eredmények bemutatását kiegészítettük a hozzájuk tartozó szórás értékekkel is.

48

2. táblázat: Fontosság szerinti átlagok sorrendje és a szórások Fontossági szempontok

Átlag

Szórás

Egészség

4,7116

0,60323

Családi harmónia

4,7079

0,68610

Személyes fejlődés

4,5468

0,70488

Anyagi függetlenség/pénz

4,4082

0,65609

Baráti kapcsolatok

4,1985

0,80990

Munka/karrier

4,1536

0,76262

Természeti környezet épsége

4,0037

0,84737

Szabadidő/hobbi

3,9476

0,89120

Spiritualitás/vallás/belső harmónia

3,4382

1,24715

Település/lakóhely közügyei

2,6076

1,09632

Politikai nézetek

1,8315

1,00266

Forrás: saját szerkesztés A táblázatból jól látszik, hogy a válaszadók számára az életükben a legfontosabb az egészség és a családi harmónia, amely természetesnek mondható és a hozzájuk tartozó legkisebb szórásértékek pedig azt mutatják, hogy e két tényező tekintetében a vélemények nem különböznek egymástól. Ami viszont szembetűnő és a táblázatomban ki is emeltem, hogy ezt követi a személyes fejlődés (átlag=4,5468), amely igaz kis eltéréssel, de megelőzi az anyagi függetlenség/pénz fontosságát (átlag=4,4082) a kutatásban részt vevőknél. Ennek az eredménynek az ellenőrzésére és alátámasztására elvégeztünk egy nem parametrikus tesztet, azon belül is Wilcoxon – féle előjeles rangpróbát. A tesztnek a lefuttatása is megerősített minket abban, hogy a személyes fejlődés fontosabb az anyagi függetlenség/pénz fontosságánál, mert a szignifikancia szint 0,2% lett. A továbbiakban négy feletti átlag értéket láthatunk a baráti kapcsolatok, a munka/karrier és a természeti környezet épségének fontosságát vizsgálva. A kitöltöttek a közügyeket és a politikai nézeteket tartották a legkevésbé fontosnak, utóbbinak az átlaga, az 1-től 5-ig terjedő skálán 1,8315

49

volt. (A nemparaméteres tesztek értelmezéséhez többek között Király Z.: Statisztika II. jegyzetét használtuk fel26) Majd ezt követően kombináltuk az előzőekben vizsgált két szempontot, tehát összehasonlítást végeztünk a személyiségtípusok és az között, hogy kinek mi a fontos az életében. Legelőször az introvertált és extrovertált személyiségtípusokat figyeltük meg. Ami nagyon szépen kivehető volt, hogy a baráti kapcsolatok fontosabbak az extrovertált személyiség típusoknak (átlag=4,3356), mint az introvertáltaknak (átlag=4,0331), ami nem is véletlen, hiszen az extrovertált típusú személyiséggel rendelkezők nyitottabbak a külvilágot jelentő emberekre, dolgokra, kedvelik a társasági életet, szívesen beszélgetnek. Ezzel szemben az introvertált személyiség típusú emberek zárkózottabbak, szívesen töltik egyedül az idejüket és akkor érzik magukat szabadnak, ha kizárhatják a külvilágot. Ezt statisztikailag a mi esetünkben a nem parametrikus Mann – Whitney teszt 0,1 %-os szignifikancia szintje bizonyítja. A következőkben kiderült, hogy a spiritualitás, vallás, belső harmónia fontosabb az értékközpontú választ adóknak (átlag=3,5843), mint a logika – központúaknak (átlag=3,1461) és ezt a Mann – Whitney, nem parametrikus teszt 0,7% -os szignifikancia szintje igazolja. Viszont az anyagi függetlenség, pénz fontosabb az logika – központú személyeknek (átlag=4,5281), mint az értékközpontúaknak (átlag=4,3483). Majd elvégezve rajtuk a nem paraméteres Mann – Whitney tesztet, a spritualitás, vallás esetében a szignifikancia szint 0,7 % lett, az anyagi függetlenségé pedig kereken 5%. Tehát elmondható, hogy lényegesen különböznek egymástól a logika szerint és az érzelmek szerint döntő válaszadó személyek, attól függően, hogy milyen területet tartanak fontosnak az életben. Mivel túl sok változó állt rendelkezésre az életkerék területeket tekintve, ezért hogy ezt csökkentsük, faktor analízist végeztünk el, amelyben kértünk KMO tesztet is. Ennek a tesztnek az értéke 0,69 lett, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a változóink alkalmasak a faktorelemzésre. A faktorok számát a Kaiser-kritérium alapján négyben határoztuk meg. A variancia – hányad módszere pedig azt igazolta számunkra, hogy az információ jelentős része

26

http://psycho.unideb.hu/munkatarsak/hidegkuti_istvan/targyak/Kiraly_Zoltan_Statisztika_2_jegyzet_2.pdf (2015.február 25. 20:20)

50

megtartható az elemzés során, hiszen 60% feletti érték jött ki (61,631%). Itt (3. ábrán) látható, hogy csökkentve a korábbi 11 db fontossági szempontot 4 db lett a faktorok száma.

3. ábra: Az egyes életkerék – területek fontosság szerint kialakított faktorai (N=267) Forrás: saját szerkesztés Az első faktorba három, a másodikba négy, a harmadikba kettő és az utolsóba is két változó tartozik. Ezután megnéztük, hogy a négy darab faktor szerinti csoportosítás és a személyiségtípusok között milyen kapcsolatot lehet felfedezni. Ezt, ahogy a korábbiakban is, átlagelemzéssel végeztük el. A leginkább kiemelkedő eredmények a következők voltak. A személyiségtípusoknál a döntés szempontjából, a logikai – központú személyeknél az anyagiak és a karrier fontosabbnak bizonyult ismét, mint az értékközpontú személyeknél. Ezt a hozzá kapcsolódó nem paraméteres teszten belül a Wilcoxon – féle előjeles rangpróba 0,1%-os szignifikancia szintje támasztotta alá. A különbségek szemléltetése a (4. ábrán) látható.

0,3

0,2695

0,2 0,1

Logika-központú Értékközpontú

0 -0,1 -0,2

Anyagiak és a karrier fontossága -0,1347

4. ábra: A logikai – központú és az értékközpontú személyek faktorcsoportok szerinti átlaga az anyagiak és a karrier függvényében 51

Kiemelkedő eredményt mutatott még, hogy ki milyen életstílus szerint él, hogy tervező vagy inkább spontán típus. A kutatásból kiderült, hogy a tervező típúsú személyiségeknek fontosabbak a harmonikus életet alkotó elemek (a családi harmónia, az egészség és a személyes fejlődés), mint a spontán, alkalmazkodó embereknek. A nem paraméteres teszt szignifikancia szintje ebben az esetben 0,8%. Ezen eredményeket az (5. ábra) mutatja. Tehát azok a személyek akik nap mint nap megtervezik a teendőiket és az idejüket, kimutatható, hogy fontos számukra a harmónikus élet biztosítása. A későbbiekben az is kiderül, hogy mennyire elégedettek jelenleg ezzel a tényezővel az életükben.

1

0,8241

0,8 0,6 0,4

Tervező típus

0,2

Spontán típus

0 -0,2 -0,4

Harmónikus élet fontossága -0,1700

5. ábra: A tervező és spontán típus faktorcsoportok átlaga, a harmonikus életelemek függvényében Forrás: saját szerkesztés A következőekben hasonló a vizsgálatot végeztünk az SPSS program segítségével, csak most azzal a különbséggel, hogy a „fontosság” helyett, az „elégedettséget” mértük fel a különböző területeken. A kérdőívben ennél a kérdésénél is egy 1-től 5-ig terjedő skálát alkalmaztunk, amelyben az 1-es jelölte azt amivel egyáltalán nem elégedettek az életükben az emberek és az 5-s pedig amivel teljes mértékben elégedettek a kutatásban részt vevők. Ismét kezdtük a leíró statisztikával, ahol az elemek átlagainak nagyság szerinti sorba tételével megvizsgáltuk, hogy melyik tényező a leglényegesebb a kérdőívet kitöltő személyek számára és ezt kiegészítettük ismét a szórás értékekkel. E szerint a következő eredmények születtek, amelyet a (3. táblázat) segítésgével személtetnénk.

52

3. táblázat: Elégedettség szerinti átlagok sorrendje és a szórások Korábbi sorrend

Elégedettségi szempontok

fontosság

sorrendje

Átlag

Szórás

esetén

2.

1. Családi harmónia

3,7903

1,11762

1.

2. Egészség

3,7491

0,94230

5.

3.Baráti kapcsolatok

3,7191

0,99987

3.

4. Személyes fejlődés

3,5805

0,93996

6.

5 Munka/karrier

3,2809

1,02218

8.

6. Szabadidő/hobbi

3,2697

1,05236

9.

7.

3,2434

1,04625

Spiritualitás/vallás/belső

harmónia 7.

8. Természeti környezet

3,0787

0,99877

4.

9. Anyagi függetlenség/pénz

2,9513

1,14111

10.

10. Település/lakóhely közügyei

2,8464

1,00507

11.

11. Politikai nézetek

2,7079

1,20963

Forrás: saját szerkesztés Összehasonlítás képpen feltűntettük az előbbi fontosság szerinti sorrendet és megfigyelhető, hogy kicsikét megváltozott a sorrend ahhoz képest. A kutatásból kiderült, hogy a megkérezettek leginkább a családi harmóniájukkal és ezt követően pedig az egészségükkel a legelégedettebbek. De fontos megemlíteni, hogy egyik átlaga sem haladja meg az 1-től 5-ig terjedő skálán a 4-et, mint korábban a „fontosság” tekintetében. A leginkább észrevevehető az az, hogy az „anyagi függetlenség/pénz” – el kapcsolatos elégedettség igencsak visszaesett a rangsorban a 4. (átlag=4,4082) helyről a 9. helyre (átlag=2,9513). Ami azt mutatja, hogy igazán kevés ember az, aki elégedett lenne a jelenlegi anyagi helyzetével, viszont a munka/karrier tekintetében pedig előrelépés történt 6. – helyről az 5. – helyre. Ebből levonható az következtetés, hogy a többség viszonylag elégedett a jelenlegi munkájával, csak az anyagi vonzatát / a jövedelmét keveselli. Egyedül a település/lakóhely közügyei és a politika nézetekkel kapcsolatos sorrend maradt változatlan. Ha a szórás oszlopát nézzük, akkor abból ami szembetűnő számunkra, hogy a személyes fejlődés tekintetében a legkisebb a szórás (0,93996), ami azt jelenti, hogy ennél a

53

tényezőnél a legnagyobb az egyetértés a válaszadók tekintetében, tehát úgy is fogalmazhatnánk, hogy itt jelöltek a leginkább hasonlót a kérdőívet kitöltők. Végezetül pedig a vállalkozói attitűd feltérképezésére vonatkozó kérdések esetében szintén 1-5-ig terjedő skálán értékelhettek a kérdőívben résztvevők, attól függően, hogy mennyire értenek egyet a felsorolt állításokkal. A válaszok alapján 114 fő számára a vállalkozói lét vonzónak bizonyult, ami a kutatásban részt vevő személyek közel 43%-át adja. Érdekességként, a Közvetlen Értékesítők Szövetségének honlapján talált 2014.05.29-ei cikkben írtak szerint, elvégeztek egy 24 országra kiterjedő reprezentatív felmérést, amelyben annak jártak utána, hogy milyen akadályokat látnak az emberek a saját vállalkozásuk beindítása előtt és milyen ösztönzők kellenének ahhoz, hogy egyre többen próbálják ki magukat önfoglalkoztatottként. Ebben a felmérésben hazánk is részt vett, és meglepő adatként szolgált, hogy a magyarok „kimondottan vállalkozás ellenesek”, ellentétben az USA, Ausztrália lakosságával. A megkérdezettek többsége a csődtől és a gazdasági válság hatásaitól tart leginkább. ….”27 Ezen kívül a megkérdezettek véleménye alapján manapság csak több lábon lehet talpon maradni, tehát ki kell használni minden adódó lehetőséget az előre jutásunk és fejlődésünk érdekében.

5. Következtetések és összegzés Az eredményeink között elsőként szerepelt, hogy az összes kérdőívet kitöltő személyt milyen személyiségtípus jellemezi leginkább. Nagyobb arányban voltak az extrovertált, érzékelő, értékközpontú és tervező személyiségek. Ebből arra következtettünk, hogy a 267 fő jellemző személyiségjegyei a következők: aktív, nyitott személyiség, aki szívesen barátkozik vagy épít ki kapcsolatot másokkal és inkább gyakorlatias, hogy a kézzel fogható tapasztalatokból szerezhessen információt. Ezen kívül a jelenre koncentrálva a cselekvéseit szívesen megtervezi előre, ugyanakkor inkább az érzéseire hagyatkozik, hiszen fontosak számára az emberi kapcsolatok. Azt láthattuk, hogy az egészség megőrzését és a családi harmóniát tartják a legfontosabbnak a az életében és ezekkel a tényezőkkel a legelégedettebbek azok akik részt vettek a kutatásunkban. Ami érdekesebbnek mondható, hogy előtérbe helyezik a személyiség fejlődést, az anyagi

27

http://www.dsa.hu/hireink/ (2015. február 21. 14:10)

54

függetlenség/pénzzel

szemben

a

„fontosság”

tekintetében.

Ezen

kívül

egy

tervező

személyiségtípusú személyiségnek fontosabb a harmonikus élet biztosítása, mint egy spontán típusnak, valamint a logikai – központú emberek fontosabbnak tartják az anyagi helyzetüket és karrierjük alakulását. Tehát elmondható, hogy az MBTI személyiségtípusok jelentősen befolyásolják azt, hogy a különböző életkerék területek mennyire fontosak a kitöltő személyeknek. Az egyes életkerék területek fontosságát és elégedettségét tekintve pedig valamelyest eltérés tapasztalható a kettő között. A vállalkozói attitűd felmérését tekintve 43%-a választ adóknak vonzónak tartja a vállalkozói létet, illetve az abban folytatott tevékenykedést, hiszen elmondásuk szerint ahhoz, hogy az életben az elvárásainknak megfelelően boldogulhassunk, több lábon kell állnunk. Végezetül elmondható, hogy mindenki egy önálló személyiség, egyedi tulajdonságjegyekkel rendelkezik, de minden (MBTI) típus egyenrangú, hiszen nincsenek jó, vagy rossz típusok. Más értékeket tartanak fontosnak az életünkben, amikkel nem feltétlenül elégedettek, viszont a változtatás lehetősége mindenkiben ott van, csak attól függ, hogy ki él vele. Ami viszont lényeges, hogy viselkedésünk, elvárásunk, másokkal szembeni hatékony kommunikációnk, alkalmazkodó képességünk lényeges, ha vállalkozóként szeretnénk tevékenykedni. 6. Irodalomjegyzék BOGÁTH 2012 = BOGÁTH Á.: Óbudai Egyetem, Szervezési és Vezetési Intézet tanulmány. A vállalkozói attitűd jelentősége a vállalkozói szférában. Budapest 2012, 1 – 3. http://kgk.uni-obuda.hu/sites/default/files/23%20Bogath%20Agnes.pdf (2015. március 15. 14:46) ERŐS, JOBBÁGY 2001 = DR. ERŐS I., JOBBÁGY M.: Alkalmazott pszichológia. A Myers-Briggs Típus Indikátor (MBTI) Magyarországon. Budapest 2001, 1 – 4. http://www.anima-racio.hu/pdf/MBTI_mo.pdf (2015. március 14. 18:09) DR.

DSA 2014 = Közvetlen Értékesítők Szövetsége: A 2014 május 29-ei sajtótájékoztató háttéranyagaként kiadott sajtóközlemény. Az önfoglalkoztatás lehetne a magyar gazdaság húzóágazata. http://www.dsa.hu/hireink/ (2015. február 21. 14:10) KIRÁLY = KIRÁLY Z. Statisztika II. Nemparaméteres eljárások. Egyetemi jegyzet. Debreceni Egyetem, Debrecen http://psycho.unideb.hu/munkatarsak/hidegkuti_istvan/targyak/Kiraly_Zoltan_Statisztika_2_jegyzet_2.pdf (2015. február.25. 20:20) KIYOSAKI 2006 = KIYOSAKI R. T.: Üzleti iskola – A network marketing üzlet további nyolc rejtett értéke – a pénzkereseti lehetőségen felül. Budapest, 31 – 33.

55

KORONVÁRY 2005 = KORONVÁRY P.: Lélektantípusok – Alapismeretek. A vezető személyisége – vezetői személyiségelméletek Budapest 2005 http://lelektanitipusok.net/ismeretek/alapismeretek (2015. február 20. 16:24) KRISTÁLY 1997 = KRISTÁLY M.: Vállalkozás – Lélektan. Budapest 1997, 86 – 87. MAGYAR 2013= MAGYAR K.: Életkerék – Elemzés. Budapest 2013 MAXWELL 2014 = MAXWELL J. C.: Akinek vezetői ismeretei valóban aranyat érnek. Az üzleti magazin MLM nem csak hálózatépítőknek 5. évf. 1. negyedév (2014) 46 – 48. NAGYBÁNYAI, PONGOR, HADARICS 2014 = Nagybányai N. O., Pongor O., Hadarics M.: DISC – A mindennapi kommunikáció és viselkedés titka. Budapest 2014, 3. SAJTOS – MITEV 2007 = SAJTOS L. – MITEV A.: SPSS Kutatási és Adatelemzési Kézikönyv. Budapest 2007, 245 – 282. TIMMONS 2003 = TIMMONS J.: New Venture Creation, Entrepreneurship for the 21st century. Irwin, Homewood, IL. 2003

56

57

A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER PROBLÉMÁI

Sebők Gábor, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alap szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr Csonka Arnold

1. BEVEZETÉS A dolgozatom témája már a jelenlegi tanulmányaim előtt is komolyan foglalkoztatott. 2014 tavaszán, a szenior oktatási program keretében vettem részt a Kaposvári Egyetemen nyugdíjrendszerünk jövőjével foglalkozó előadáson, melyet a Botos házaspár tartott. Különösen érdekes volt számomra a téma gazdaságszociológiai megközelítése. Előtte leginkább csak a közgazdaságtan szemszögéből gondolkodtam róla. Magyarországon az időskori ellátórendszerek legfőbb intézménye a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer, amely foglalkoztatottak, az önfoglalkoztatók teljes körére, a munkanélküli ellátásban és egyes szociális ellátásban részesülőkre terjed ki. 2. ALAPVETÉSEK A nyugdíjrendszerek létjogosultságát az adja, hogy jövedelmet biztosítanak a olyan egyéneknek, akik önmagukban már jutnának keresethez előrehaladott koruk, rokkantság agy családeltartó hiánya miatt. A tradicionális társadalmakban családok, közösségek felelősséget vállalnak az egyénért, törődnek az időssé, rokkanttá váló emberekkel, vagy azzal, akinek meghalt az eltartója. A munkás nyugdíjbiztosítást először Németországban vezették be 1883-ban, a magyarországi nyugdíjbiztosítás története 1929-ig nyúlik vissza, míg az Egyesült Államokban a nagy válság után 1935-ben, az idősebb, tömegesen elhelyezkedni képtelen munkaerő miatt vált szükségessé a társadalmi nyugdíjbiztosítás létrehozása. 58

Még a fejlett országokban is, ahol a pénzügyi piacok pedig hatékonyabbak, a kormányzat gyakran közvetlenül adja a nyugdíjakat és/vagy kötelez a munkaadók vagy más magán nyugdíjszolgáltatók által működtetett alapokban való részvételre. Két alapvető érvet szoktak felsorakoztatni a tekintetben, hogy miért is kell az államnak az öregedéssel összefüggő nyugdíjrendszerben szerepet vállalnia, akár közvetlen szolgáltató, akár szabályozó szerepben. Az első érv a munkavállalók „rövidlátása”, vagyis az, hogy fiatalon, egészségesen nem gondolnak az öregkorukra. Amikor már elkezdenének foglalkozni az önmagukról való gondolkodással, akkor talán már túl késő van ahhoz, hogy megtegyék megfelelő lépéseket. A másik érv a „morális kockázat”. A munkavállalók fiatalon annyit próbálnak meg fogyasztani, amennyit csak tudnak, mivel arra számítanak, hogy a társadalom úgysem hagyja magukra őket. Az állam – általában a társadalmi békére hivatkozva – középútként az ebből fakadó költségek minimalizálása érdekében azokat is kötelezi a nyugdíjrendszerben való részvételre, akik egyébként nem szorulnának rá, a másik oldalon viszont korlátozza azoknak a kifizetését, akik munkában töltött éveik alatt nem tudtak eleget megtakarítani. A nyugdíjrendszer céljai Először, a nyugdíjrendszer csökkenteni próbálja az öregkori szegénységet. Másodszor, a nyugdíjrendszer megpróbálja kisimítani az életpálya, vagyis a fiatal, munkában töltött évek alatt és a visszavonulás utáni évek fogyasztását azért, hogy az egyén ne szenvedjen nagy életszínvonalbeli visszaesést, amikor az öregsége vagy rokkantsága csökkenti jövedelemszerző képességét. Amíg az első cél besorolható lenne más szociális programok célkitűzései közé, a második jelentősen eltér ezektől. A második cél értelmében azoknak az embereknek, akik többet kerestek és többet is fogyasztottak munkában töltött éveik során, több juttatást kellene kapniuk, illetve többet kellene fogyasztaniuk nyugdíjas éveik alatt is. Míg a nyugdíjrendszer első célkitűzése, a szegénység csökkentése, finanszírozható lehet szokványos bevételekkel, a fogyasztás kisimítása tipikusan a dolgozók hozzájárulása által finanszírozott. A séma általában az, hogy a munkavállalók jövedelmük arányában járulékokat fizetnek, és ezért cserébe olyan nyugdíjat kapnak, ami a fizetésüktől függ. Mindazonáltal a nyugdíjrendszer csupán bértől függő járulékok általi finanszírozása új problémákat vet fel a szegénységi és a szociális hatások szempontjából. Gyakorlatilag lehetetlen a járulékokat nyilvántartani és beszedni olyan munkavállalóktól, akik nem a „formális” szektorban dolgoznak. A munkaadók számárára a dolgozók „informális” státusza nem csak azért előnyös, mert nem kell utánuk járulékokat és adót fizetniük, hanem mert így nem kell 59

„bajlódniuk” a munkaerőre vonatkozó, gyakran szigorú szabályokkal és standardokkal. Ennek eredményeként sok országban a dolgozók jelentős része nem biztosított a kötelező nyugdíjrendszerben. A nyugdíjrendszer két fő célja – a szegénység csökkentése és fogyasztáskisimítás – közül egyik sem szükségszerűen preferált a másikkal szemben: egyszerűen csak különböző társadalmi prioritást fejeznek ki. Ebből következik, hogy egyes országok gyakorlata más és más, a két célkitűzést elkülönült eszközökkel próbálják elérni. Mivel többféle eszköz áll rendelkezésre az időskorral összefüggő problémák kezelése tekintetében, a nyugdíjrendszert nem szabad elszigetelten vizsgálni. A nyugdíjrendszer csupán egy szeglete az idős emberek alatt feszülő védőhálónak. A védőháló minden elemének nem szabad megtestesítenie a redisztribúció ugyanazon fokát, hiszen a nyugdíjrendszer céljai is túlmutatnak az egyszerű újraelosztáson. Ezért ésszerű az összes, az idősebb populációt érintő programot együttesen, szélesebb kontextusban vizsgálni, semmint egyedi elemekre vagy esetekre összpontosítani. 3. AZ IDŐSKORI ELLÁTÁS MECHANIZMUSA Hozzájáruláshoz kötött nyugdíjrendszerek Az időskori ellátást elsősorban valamilyen hozzájárulást (pl. a nyugdíjfolyósításhoz szükséges ledolgozott évek számát) igénylő nyugdíjrendszer fémjelzi. Az ilyen nyugdíjrendszereket gyakran aszerint osztályozzák, hogy milyen módon finanszírozottak, illetve hogy milyen a kifizetési struktúrájuk. A finanszírozásnak alapvetően két formája van: -

felosztó-kirovó (PAYG, Pay As You Go) tőkefedezeti vagy tőkésített (FF, Fully Funded)

A PAYG rendszerben a dolgozók fizetéséből járulékot vonnak le. Ez a járulék képezi alapját az akkori járadékosok kifizetésének; a munkavállaló, akik járulékot befizeti, csupán egy ígéretet kap a kormányzattól, hogy ezért cserébe majd járadékot fog kapni, amikor a nyugdíjjogosultságot elérni.

60

Az FF rendszerben a dolgozó által fizetett járulékokat befektetik és nem költik el másra, a befektetés hozama pedig a később kapott járulék integráns része. A befektetéseket általában versenyző magánpénztárak menedzselik, de menedzselheti egyetlen monopolisztikus állami ügynökség is. A nyugdíjkifizetések keletkezésének is alapvetően két mechanizmusa van: -

járadékkal (szolgáltatással) meghatározott (DB, Defined Benefit) járulékkal (befizetéssel) meghatározott (DC, Defined Contribution)

A DB rendszerben kapott nyugdíja általában az aktív kori jövedelem függvénye, nevezetesen a teljes vagy egy kiemelt szolgálati időszakban kapott éves (átlag) jövedelem egy bizonyos százaléka; ezen kívül lehetnek még egyéb meghatározások is. Ami a lényeg, a járadékok valamilyen speciális módon meghatározottak. Ennek a rendszernek alternatívája a DC rendszer, ahol a járulék és a fizetés egy bizonyos része, s ez a rész adottság a munkavállalók, munkaadók részére, de a végső nyugdíj összegét az egyén számára csak az határozza meg, hogy visszavonulásáig a számláján mekkora tőke akkumulálódott, vagyis a befizetései és annak hozama. Általában elmondható, hogy a DB-rendszerek PAYG, a DC-rendszerek pedig FF típusúak. Lehetséges DB-rendszer is teljesen feltőkésíteni (FF), ha a garáns elegendő eszközzel rendelkezik ígéretei (kötelezettségei) rendezéséhez. Létezik egy hibrid rendszer, az utóbbi évek nagy „úttöröje”, a széles körben érdeklődést és sok polémiát kiváltó névleges egyéni számlás (NDC, Notional Defined Contribution vagy Non – Financial Defined Contribution) PAYG-rendszer. A lényege abban áll, hogy a befizetett járulékokat számon tartják, és ezeket „névleges” hozammal kamatoztatják. A járulékok és a névleges hozamok kombinációja határozza meg a nyugdíjjárulékot, úgy,mint a hagyományos DCrendszerekben. Hozzájáruláshoz nem kötött nyugdíjrendszer Ahol van valamilyen hozzájárulást igénylő rendszer, ott mindig vannak olyan emberek, akik nem vesznek részt a nyugdíjrendszer által biztosított munkaerőpiacon (pl. háztartásbeliek), akiknek

61

nincs meg az elegendő ledolgozott évük ahhoz, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzenek, vagy akiknek alacsony keresetük még alacsonyabb, a megélhetéshez sem elégséges járadékot eredményez. Különösen igaz ez az informálisan dolgozókra. Ezen túl sok országban például a mezőgazdasági termelőket nem biztosítja nyugdíjrendszer, mert nehéz megállapítani a képződő jövedelmet és beszedni a járulékot. Ezek a csoportok mind ki vannak téve az öregkori szegénység veszélyének, ha nem tudják valamilyen módon megszerezni a nyugdíjjogosultságot, vagy ha csak a megélhetéshez is kevés jogosultságot nyertek el. Ennek következtében a legtöbb közepes és magas jövedelmű ország megállapít egy minimális-nyugdíjat azok számára is, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot. Ez a juttatás formailag lehet demográfiai alapú, ahol mindenkinek jár egy bizonyos kor felett lakóhely alapján vagy állampolgársági jogon vagy jövedelmi vizsgálaton alapuló is, ahol csak azok az idősek kapnak ilyen juttatást, akiknek a jövedelme egy bizonyos szint alatt van. Az ilyen járulékok kifizetésének fedezete rendszerint az általános adóbevétel. Mindkét fenti rendszer segít az időskori szegénység visszaszorításában. 4. A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER TÖRTÉNETE A kezdetek A magyar kötelező nyugdíjrendszer 1928-ban jött létre, mely a dolgozók mintegy felére terjedt ki. A nyugdíjalapok a II. világháború során vagy röviddel azt követően tönkrementek, melynek oka a hiperinfláció vagy a nyugdíjalap tulajdonában levőingatlanokban a háború által okozott kár. A szocialista korszakban (1945–1989) Magyarországon viszonylag fejlett jóléti szektor működött. A bérből és fizetésből élők keresete nem volt magas, de például „ingyenes” egészségügyi ellátásra és oktatásra voltak jogosultak, olcsó lakást és energiát kaptak, a nyugdíjas korúak korai és biztonságos nyugdíjat élveztek. A munkabérből élők nyugdíjának finanszírozására az 1950-es években egy felosztó-kirovó rendszert vezettek be, amely kezdetben csak a népesség felét érte el, de aztán mind a jogosultságot, mind a járadékok körét fokozatosan kiterjesztették. 1975-re a jogosultsági arány megközelítette a 100%-ot, a rendszer átfogó időskori, hozzátartozói és rokkantsági nyugdíjjáradékhoz való hozzájutást tett lehetővé. A növekvő keresetek és az árak emelkedése okán a ’70-es évek végére a nyugdíjrendszer egyre nagyobb feszültséget hordozott. A nyugdíjak nem 62

megfelelő mértékben és rendszertelenül kerültek emelésre, így a közepes mértékű nyugdíjak folyamatos lemaradásban voltak az árakhoz és keresetekhez képest. A GDP-hez viszonyított nyugdíjkiadások aránya mindemellett jelentősen megnövekedett, az 1970-es évekbeli 3,5%-ról 10 év alatt majdnem duplájára, 6,9%-ra, majd 1990-re 8,8%-ra növekedett . A rendszerváltás időszaka A szocialista rendszer megszűnésével. az állami szabályozás hatásköre leszűkült, a jóléti szektor működése reformra szorult. Az állami vagyon nagy részét privatizálták. A GDP a rendszerváltást követő 5 évben 20%-al csökkent, s vele egyidejűleg a foglalkoztatás is, a munkanélküliek aránya a korai nyugdíjasok arányával közel azonos mértékben, mintegy 10%-ra nőtt. Az infláció korábban nem látott mértékben és ütemben növekedett, 1991-re 35%-ot ért el. Az 1990-es évtől kezdődően a nyugdíjrendszer hosszú távú pénzügyi életképességének megtartása és megújítása érdekében paraméterváltozásokat eszközöltek, továbbá a rendszer felépítésének javítása érdekében intézményi és számviteli változások léptek életbe. Ez idő tájt a foglalkoztatottság számottevő csökkenésének lehettünk tanúi a hazai gazdaságban, mellyel egyenes arányban csökkent a járulékfizetők száma és nőtt a nyugdíjasok száma is, hiszen a hirtelen munkanélkülivé váltak közül, akinek lehetősége nyílott rá, a nyugdíjat választotta. A nyugdíjasok és a járulékfizetők számának aránya (rendszerfüggőségi hányados) fokozatosan és jelentős mértékben megnövekedett, az 1989-es 51,4 %-ról 1996-ra 83,9%-ra változott. A nyugdíjkiadások a GDP 10%-át tették ki 1994-re. Néhány szigorító lépést próbált tenni a jogalkotó, így például a kezdőnyugdíjak megállapításának szabályait szigorította. Elsőként 1992-ben történt jelentős változtatás. Újabb nyugdíjreformok (1992-1998) Hazánkban az 1992 évtől kezdődő és az 1998-as nyugdíjreformmal beteljesedő reformtörekvések eredményeként az évenkénti kisebb-nagyobb módosulások mellett mára gyakorlatilag elveiben egységes, hárompilléres nyugdíjrendszer működik. A három alappillére a felosztó-kirovó elven működő állami társadalombiztosítási nyugdíj, a kötelező magánnyugdíj-pénztári- és az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer. Az első két pillér, mint láttuk kötelező jelleggel működik és együttesen egy vegyes finanszírozású nyugdíjrendszert alkot

63

A nyugdíjreform okai A demográfiai változások, azaz a társadalom elöregedése következtében csökken az aktív járulékfizető dolgozók száma. Magyarország lakosságának több, mint 50%-a inaktív. (A TB rendszerben az aktív befizetők utáni járulékok, valamint a költségvetési kiegészítés adja a nyugdíjak összegének fedezetét). Napjainkra Magyarországon is megfigyelhető a nyugati jóléti társadalmak egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy az újabb generációknak egyre hosszabb a várható életkoruk, természetesen ezáltal jelentős mértékben növekszik a nyugdíjban töltött évek száma. Ha összehasonlítjuk a különböző országok várható életkor előrejelzéseit a hazaival és feltételezzük, hogy a nyugdíjreformhoz hasonlóan előbb vagy utóbb az egészségügy reformjára is sor kerül, akkor bizonyosan a magyar átlagéletkor is jelentősen emelkedik majd. A fiatalabb generáció körében folyamatosan növekszik a tanulással eltöltött idő, tehát kevesebb ideig dolgoznak, vagyis egyre rövidebb a munkával eltöltött aktív időszak, azaz a munkaerőpiac átalakul A befizetett járulékok és a kapott szolgáltatás között nincsen közvetlen összefüggés, ami feszültségeket idéz elő a nyugdíjrendszerben. A társadalombiztosítási rendszer finanszírozása meglehetősen problematikus. A fenti érvek végiggondolása után egyértelműen látszik, hogy az államnak egyre növekvő mértéken kell az adott évben befolyt járulékokat kiegészítenie, ha tartani kívánja a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez nyilvánvalóan növeli a költségvetés hiányát. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a most nyugdíjba vonulók a megállapított nettó átlagkeresetüknél kisebb összeget kapnak meg a nyugdíjfolyósító intézettől. Ez nyilvánvalóan nem elegendő az aktív korban megszokott életszínvonal fenntartására. A – már korábban említett – négypilléres rendszer alapvető vonása, hogy előtérben helyezi az öngondoskodás elvét és ezzel a társadalombiztosítási- és a magánnyudíj-rendszert. A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerben (TB rendszer és a magánnyugdíjpénztárak párhuzamos működése) erőteljesebben érvényesül a biztosítási elv, az elérhető nyugdíj jobban függ az életpályától, a megszerzett szolgálati időtől és a befizetett járulékoktól, illetve tagdíjtól. Ezzel

64

szemben mérséklődik – bár azért megmarad – a szolidaritási elv, vagyis a rendszer kevesebb pénzt fog átcsoportosítani a magasabb jövedelműektől a rosszabbul keresőkhöz. A kötelező (társadalombiztosítási) nyugellátás felosztó-kirovó rendszerű. Ez azt jelenti, hogy egyegy adott időszakban az aktív dolgozók mindenkori járulékbefizetéseiből fizetik ki az éppen nyugdíjban lévők nyugdíját. A magánnyugdíjpénztári-rendszer ezzel szemben tőkefedezeti elven működik. A tagok befizetéseit és pénztár befektetéseiből származó hozamot a pénztár a tag egyéni számláján írja jóvá. A nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számlán akkor nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig felhalmozott összeg, mint tőke lesz a járadékfedezet. Másképpen fogalmazva: a felhalmozott összeg határozza meg, hogy mekkora lesz a folyósítható járadék.

A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER (JELENLEGI) PILLÉREI

I.

Pillér: felosztó-kirovó rendszer.

II.

Pillér: Magánnyugdíjpénztárak (mintegy 90 ezer tag maradt)

III.

Önkéntes Nyugdíjpénztárak

IV.

Nyugdíj előtakarékossági számla

V.

Nyugdíjbiztosítások

5. A PROBLÉMÁK, MEGOLDANDÓ FELADATOK A rendszerváltozás óta a nyugdíj értelmezése is megváltozott: tulajdonképpen átalakult egy 20-25 évig tartó jól fizetett szabadsággá, amit a nyugdíjba vonuláskori átlagkereset kb. 80% -án felül egyéb juttatásokkal is bőkezűen támogat az állam. Ilyenek pl. az ingyenes utazás, kedvezmények. A nyugdíjkorhatár alatti nyugellátásban részesülők aránya jelenleg az aktív korú lakosság közel 20%-át teszi ki. Ehhez különösen hozzájárult, hogy a nők 40 éves munkaviszony megléte után nyugdíjba vonulhatnak.

65

A demográfiai problémák tovább fokozódnak. A Népességtudományi Kutató intézet szerint 2017re a 60 év felettiek aránya meghaladhatja a teljes magyar társadalom 30%-át. Ezzel együtt a nyugdíjkiadásokra évről évre többet költünk nominálisan és GDP arányosan is. Ha nem sújtanának bennünket a demográfiai válság, ahogy a jóléti társadalmak nagy részét, akkor sem lehetne fenntartható sokáig a jelenlegi rendszer. Legalább is ezen a szinten. Napjainkban Magyarországon mintegy 3 millió ember részesül nyugellátásban, ebből 300 ezer fő korhatár alatti egészséges és munkaképes ember illetve tovább 400 ezer fő a korhatár alatti rokkantnyugdíjas. Ez a nagyjából 700.000 ember nem csak ellátást kap, de nem is járul hozzá az adók és egyéb terhek megtermeléséhez, így tulajdonképpen kétszeresen is terheli a rendszert. Hozzá kell tennem, hogy a rokkantnyugdíjasok közül is sokan valóban rászorulók. Az aktív dolgozók száma viszont sokszor nem ad reális képet, mert munkanélküliségi adatok a közmunkának köszönhetően jelentősen jobb színben tüntetik fel a helyzetet. Jelenleg elindult egyfajta leépítés a közszférában, de jelenleg nagyjából 21%-ot tesz ki a közfoglalkoztatottak aránya az aktív dolgozók táborából. A G10 országok vezetnek jelenleg a társadalom elöregedésének tekintetében és ez még várhatóan fokozódni fog a jövőben. Egy elöregedő gazdaságban a monetáris politika jelentősége egyre nagyobb lesz. Az egyén megtakarítások ugyani ki vannak téve az infláció kockázatának, ezért az 66

„őszülő hajú” társadalomban a központi bankok mind nagyobb nyomás alatt vannak e társadalmi rétegek részéről, hogy antiinflációs politikát folytassanak. Ez természetesen nem közvetlen politikai ráhatás, hiszen a fejlett országokban a jegybanki függetlenség jogilag biztosított. Inkább erősítése annak, hogy rögzített feladatuknak, hogy az elsődleges cél a központi bank számára a valuta értékének a megőrzése. Figyelemre érdemes lehet az öregedésnek egy nagyon közvetett, de logikailag követhető hatása, a pénzügyi közvetítő rendszerre gyakorolt hatása. Ez is befolyásolhatja a monetáris politikát, annak transzmissziós mechanizmusát. Mivel a társadalombiztosítási rendszerek reformja egyre inkább elmozdulást jelent a tőkefedezeti rendszerek felé, és az állami nyugdíjrendszerek járadékai csökkennek, a háztartások megtakarításai, amelyek az eurozónában jelentősek, a rendelkezésre álló jövedelem 10%-át is elérik, valószínűsíthetően a tőkepiaci befektetések felé terelődnek. Ezzel csökken a bankokban elhelyezett betétek aránya, ami a vállalkozásoknak nyújtott hitelek csökkenéséhez vezethet. A demográfiai szerkezet változása, az öregedés komplex hatással van a pénzügypolitikára. Szükségszerűen együtt jár a TB-rendszerek reformjával, melyek az egyéni takarékossági formák előtérbe kerülését eredményezik. Ez fokozottan fontossá teszi a pénzérték-stabilitást célzó monetáris politikát. Ugyanakkor számos jel utal arra, hogy bekövetkezhet e változások eredményeként a megtakarításokból befektetett eszközök piaci értékének esése. Ennek a fők oka, hogy viszonylag kisebb kereslet várható a befektetett eszközök iránt, mivel a fiatal korosztály létszáma csökken. Az egyéni megtakarítások jelentőségének növekedésével várható az annuitás eszköztárának újraéledése és a fordított jelzálog intézményének elterjedése is. A társadalom egészét érinti azonban a megnövekedett élettartamból eredő „longrevity risk”, amit igen nehéz, gyakorlatilag nem lehet porlasztani, hiszen a társadalom minden tagját érinti. Elkerülhetetlen ezért, hogy a kormányzatok támogassák a piaciépítést. Fontosságot nyernek azok a gazdaságpolitikai javaslatok is amelyek az elöregedés lassítását, a gyermekvállalási kedv fokozását célozzák. 6. JÖVŐ, LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK A magyar társadalom fenntartásához a szülőképes nőknek 2,2 gyermeket kéne szülniük, ez az érték utoljára a 70-es években valósult meg. Jelenleg a 1,3 gyermek sem születik átlagosan, tehát egy 67

házaspár tulajdonképpen saját magát sem „pótolja”. Ezzel együtt a várható élettartam és így az átlagos életkor is folyamatosan növekszik hazánkban. Ha semmi sem változik, akkor néhány évtizeden belül teljesen felborulni látszik az eltartók/eltartottak aránya. Nagy a valószínűsége, hogy a jelenlegi értéken számolva 2050-ben mindössze 40.000 Ft körül lesz az átlagos nyugdíj mértéke. Jelenleg nagyjából az utolsó nettó kereset 75-80%-át kapják meg nyugdíjként Magyarországon a jogosultak, míg a világ átlag csak 60% körül mozog. A számokból egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer már nem sokáig képes betölteni a szerepét, ami azzal jár, hogy a mai aktívkorú lakosság valószínűleg a mai értelemben vett nyugdíj nélkül marad. Két viszonylag egyszerű megoldás körvonalazódik: vagy a nyugdíjkorhatárt emelik az egekbe vagy az állami nyugdíj szó szerint csak az éhen halástól fog megmenteni. A többség érzi, hogy tenni kéne valamit ez ellen, de a tényleges lépést mégis kevesen teszik meg, azok közül is akiknek módjukban állna. Nem lehet tovább halogatni, minden aktív korúnak komoly összegű megtakarítást kell felhalmoznia nyugdíjas éveire. Az öngondoskodásnak egyre nagyobb szerepe lesz a jövőben. Több – sokszor egymásnak ellentmondó – koncepció is körvonalazódik a lehetséges és igazságos megoldásra. Ilynek pl. az alapnyugdíj, pontrendszer, gyermekvállalást jutalmazó/büntető rendszer. Az idős emberekről való gondoskodásnak a nyugdíjon kívül számos más eszköze is van, a házi gondozásuktól az idősek napközi otthonán keresztül a szociális otthonokig. Gondozásukban nagyon fontos szerepet játszik a család és a rokonság. Olyan formákat kellene kialakítani amelyekben az állam támogatja az idős tagjaikról gondoskodó családokat, mert az ilyen gondoskodás az idős emberek számára sokkal emberségesebb, mint az állami gondoskodás. A Népesedési Kerekasztal javaslata szerint a gyermeknevelést el kéne ismerni a nyugdíjrendszerben. Az egyik megoldás az lenne, hogy akinek nincs gyermeke vagy csak egy van, tovább kellene dolgoznia a normál nyugdíjkorhatárnál, de több járulékkal megválthatná a többletmunkát. A kezdeményezők szerint igazságtalan, hogy a többgyerekes szülők most lényegében rejtett gyermekességi adót fizetnek, miközben a gyerektelenek vagy az egygyerekesek

68

ugyanolyan nyugdíjat kapnak, mint a több gyereket vállalók De mi lesz a meddőkkel? És azzal, aki elveszítette gyermekét? A Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal képviselője, Holtzer Péter szerint a mindenkori kormányok a nyugdíjas szavazóik foglyaivá váltak, s ezért a témától mindenki fél, mint a tűztől (még ha a változások az aktívakra hatnának is, nem a mai nyugdíjasokra), a nagy dilemma valószínűleg az, hogy ha a politika nagyon világosan és transzparensen beszél az embereknek a nyugdíjrendszerről, arra túl nagy ijedtség lehet a válasz, és túl nagy menekülés. Ha valaki holnap kiáll és azt mondja, sokkal kevésbé lesz állami nyugdíj 30 év múlva, és ennek megfelelően elkezdjük átalakítani rendszert, akkor holnaputántól senki nem fog nyugdíjjárulékot fizetni. Ezt az egész átalakítást nagyon nehéz lenne optimalizálni, mert egy olyan átmenetet kell valahogyan menedzselni, ami nyomja össze az állami rendszert, veszi vissza az állami rendszer ígérvényeit, és tolja a társadalmat egy másik logika felé (ösztönzőket teremt megtakarításra és több pénzt hagy az emberek zsebében). 7. ÖSSZEFOGLALÁS Hazánk egyik legnagyobb problémája, hogy a szocializmusból örökölt, az állam méreteihez hatalmas mértékű jóléti kiadásokat még egyik kormányunk sem merte érdemben csökkenteni. A magyar újraelosztás 30-40%-os mértékben haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait. Tulajdonképpen ezért fizetünk sokkal több adót, járulékot. A nyugdíjrendszer továbbra is meghatározó szerepet fog betölteni a szociális ellátórendszerben. Egyértelműen előre vetíthető, hogy a túlzottan nagyvonalú nyugdíjrendszer nem tartható már fenn sokáig. Szomorú tény, hogy az egy főre jutó lakossági megtakarítások terén az utolsók között vagyunk az Európai Unióban. Ez azt is jelenti, hogy magyar emberek nincsenek felkészülve a nyugdíjjakkal kapcsolatos jövőbeli problémákra. Kulcskérdés a foglalkoztatás. Fontos feladat a fekete munka szintjének a csökkentése és egyúttal a járulékfizetők számának növelése. Ahogyan kezdtem, a Botos házaspár gondolataival zárom dolgozatomat, melyben a szükséges reform lényegét fogalmazták meg. 69



Olyan reform kell, amely pozitívan visszahat a demográfiára



Amely elismeri a humán tőkébe való befektetés értékét is



Ugyanakkor olyan megoldás kell, amely figyelembe veszi a magyar költségvetési eladósodottságát és feszült helyzetét,



Végül olyan reform kell, amely a jelenlegi nyugdíjasok helyzetén nem ront,



Stabil, kiszámítható, s amelyre időben fel lehet készülni.

8. Források Lengyel György – Szántó Zoltán: Gazdasági rendszerek és intézmények szociológiája (1997) Lengyel György – Szántó Zoltán: A gazdasági élet szociológiája (1994) Lengyel György - Szántó Zoltán: Gazdaságszociológia (2006) Andorka Rudolf – szociológia jegyzet összefoglaló (internetes forrás) Botos Katalin: Pénzügypolitika Gazdaságpolitika (2011) Botos József – Botos Katalin: Az idősödés gazdasági hatásai (2009) – kutatási vázlat Botos József – Botos K.: A népességi kerekasztal koncepciója a nyugdíjrendszer reformjára Monostori Judit: Aktív korúak nyugdíjban (2009) – Ph.D értekezés Pásztor Roland: A nyugdíjrendszer változása Magyarországon (2010) szakdolgozat Veress József (szerk): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei (2007) Gál Veronika-Polyák Imre-Nagy Csaba: A pénzügyi Intézményrendszer Magyarországon

70

ÜZLETI ETIKA

Bérces Bence, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alap szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr Csonka Arnold

1. Az etika fogalma Minden emberi megnyilvánulásban jelen kell lennie az éthosznak, etikának, ez teszi szükségessé az etikai szabályok létrehozását, ezek biztosítják a kapcsolatok működőképességet. Az etika szokást, erkölcsöt jelent. Az etika normatív oldala a természet rendjével harmonizáló az emberi viselkedésre vonatkozó eszményeket fogalmazza meg. Az etika értelmező oldala, az erkölcstan az erkölcsi szabályokat elemzi. Az erkölcs az etika alapján kialakított szabályrendszer, mely tudati és gyakorlati elemekből áll. Az erkölcsi szokások jelen vannak a mindennapi életben, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak, tudatosak vagy nem tudatosak. Ha az erkölcsöt nagyobb csoport vagy közösség nagyjából egyöntetű cselekvésmódjára vonatkoztatjuk, akkor morálról vagy erkölcsösségről beszélhetünk. Ha az erkölcsöt az egyénre vonatkoztatjuk, akkor moralitásról, azaz erkölcsiségről beszélhetünk. Nem követünk el azonban nagy hibát, ha ezt a finom megkülönböztetést nem mindig használjuk (Hársing, 1995). Az erkölcs kialakulása az emberi társadalom fejlődésének az eredménye. Kezdetben csak mint szokásrendszer, a későbbiekben mint normarendszer jelent meg. Az egyének esetében megjelenő erkölcsi normák nagymértékben függnek attól, hogy milyen kulturális gyökerekkel rendelkeznek, milyen normákat közvetít feléjük a közösség, amelyben élnek, legyen ez egy tágabb közösség vagy a család. Az alkalmazott etika gyakorlati útmutatásokat ad arra, hogy miként alkalmazzuk az egyetemes normákat, olyan szakterületekre irányul, ahol közvetlen vagy közvetve emberre irányuló tevékenység, alá-fölérendelt emberi kapcsolatok állnak fenn. Az üzleti élet kapcsán időnként megkérdőjelezik az etikai szempontok figyelembevételének létjogosultságát. Az egyik legrégebbi,

71

ehhez kapcsolódó szólás "pecunia non olet", Vespasianus római császár nevéhez fűződik, aki a nyilvános illemhelyek megadóztatását bírálóknak azt válaszolta, hogy „a pénznek nincs szaga”. Az erkölcs és a gazdaság azonban nem állnak messze egymástól, a közgazdaságtan csak a XVIII. században vált önállóvá, addig a morálfilozófia része volt. Attól kezdve a közgazdászok többsége a gazdaság sajátos törvényszerűségeit hangsúlyozta, és az volt a véleményük, hogy az ilyen tudomány nem tartalmazhat értékkijelentéseket és normatív tételeket. A változás eredményeként kettévált a gazdasági racionalitással jellemzett „tiszta” gazdaságtan és az irracionális moralitással jellemzett etika (Ulrich et al., 1996). 2. Modern üzleti etika Az 1960-as évektől kezdődően az ökológiai problémák felszínre kerülése, a társadalmi mozgalmak, az üzleti életben sűrűsödő botrányok, megvesztegetés, kenőpénzek-hatására egyre inkább nőtt az érdeklődés az üzleti élet etikai kérdései iránt, és fokozódott az etikus üzlet iránti elvárás. Az üzleti etika, mint önálló diszciplína az Amerikai Egyesült Államokban jött létre az 1970-es években. Ebben az időszakban jelent meg a vállalatok morális státuszára vonatkozó kérdéskör, amely azt vizsgálja, hogy morálisan felelőssé tehetők-e a vállalatok vagy a felelősség csak az egyének sajátossága. Az üzleti etikán belül vizsgálták többek között a gazdaságban fellépő szerepkonfliktusokat, a vállalati bűnöket, vagy a diszkrimináció kérdéskörét (De George, 1987). Az 1990-es évek végétől az üzleti világ nemzetközivé válása magával hozta az üzleti etika nemzetközivé válását is, integrálva olyan kérdésköröket, mint a globalizáció etikai problémái és a multinacionális vállalatok etikai felelőssége. A kezdeti lépések után az elmúlt évtizedekben az üzleti etika egyre növekvő területté vált, számos témakört átfogva, az olyan etikai alapfogalmak, mint az erények és a kötelességek üzleti életre történő alkalmazásából kiindulva egészen a vállalati legitimitás vagy a vállalati kormányzás témájáig (Griseri-Seppala, 2010). Az üzleti etika jellemzője, hogy alkalmazott etikáról van szó, interdiszciplináris és kritikai jellegű: Alkalmazott etika: A morális alapelvek gazdasági összefüggésekre, üzleti problémákra való alkalmazását jelenti. 72

Interdiszciplináris jellegű: A közgazdaságtan, a filozófia, a teológia, a pszichológia, valamint a vezetés- és szervezetelmélet határán helyezkedik el, magába foglalja ezek egyes részeit, de nem redukálható le valamelyik területre. Sajátossága, hogy vissza is hat az említett területekre, egyesítésükkel bizonyos fokig módosítja is azokat (De George, 1987). Kritikai jellegű: Egyes szerzők külön kiemelik az üzleti etika kritikai jellegét, hangsúlyozva, hogy az üzleti etika nemcsak egyszerű alkalmazást jelent, hanem a komplex gazdaság és az üzleti élet morális

reflexióját,

valamint

a

gazdasági

racionalitás

normatív

alapjának

kritikai

megkérdőjelezését (Ulrich, 1994). 3. Az emberi kultúra A kultúra legáltalánosabb megközelítésben az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. Magába foglalja az anyagi természetű dolgokat de egy sereg nem anyagi jellegű dolgot is, mint pld. A nyelv, vallás, közös szokások stb. a kultúra egyik emberről a másikra, generációról generációra száll. A kultúrának három meghatározó szintje van:   

Alapvető feltevések - felfogások, hiedelmek (ember és természet, idő, tér) Értékek, ideológiák – összetevői az eszmék, célok, ezek eszközei, erények, bűnök, erkölcs, etika Javak, képződmények – fő megnyilvánulásai a nyelv, technológia, művészet

A normatív filozófia számos etikai rendszert alkotott a civilizáció során, az emberek vallás formájában fogalmazták meg felfogásukat, válaszaikat az alapvető kérdésekre. Napjainkban 8 etikailag fejlett vallást különböztet meg a szakirodalom, ezek a brahmaizmus, hinduizmus, dzsaizmus, buddhizmus, kínai univerzalizmus, zsidó vallás, kereszténység és az iszlám. 4. Vállalati kultúra Ha az ember erkölcsiségét a kultúra hordozza, mondható, hogy az ember által alkotott szervezet erkölcsiségét a vállalati kultúra hordozza. A vállalati kultúra a vállalaton belüli értékek, közös témák és értelmezések összességeként definiálható. Az üzleti élet 15 etikai alapelve a következő:

73

Hitelesség – alapja a bizalom, a ~ a hosszú távú kapcsolatok alapfeltétele (fizetési kötelezettség, reklám tartalmi valóság a cég külső és belső arculatának harmóniája) Megbízhatóság – szavahihetőséget jelent, a szó és tett egységét. (információk helytállósága, kiszámítható reakciók) Hosszú távú kapcsolatokra való berendezkedés – az eredmények csak így bontakoznak ki, ehhez tisztességes magatartás, a cég belső és külső stabilitása, jövőkép, bizalom, kölcsönösség szükséges. Minőség - vonatkozik a szakmai felkészültségre és termékre is. Mai eszközei a minőségbiztosítás, és a minőségmenedzsment. Kölcsönösség – fontos, hogy megvalósuljon az üzleti partnerekkel, főnök és beosztott közt valamint a beosztottak közt. Előzékenység, szolgálatkészség – bármely üzleti tevékenység egyfajta szolgálat ezért fontos az előzékenység és együttműködési törekvés. Jó szándék és segítőkészség - a jó szándék azt jelenti, hogy becsületes üzleti kapcsolatok kialakítására törekszünk, a kölcsönösség pedig hozzásegíthet a valódi eredmény eléréséhez. Hagyomány és értékmegőrzés – a hagyományok ápolása múltat teremt, közösségi megnyilvánulás A szépség és esztétikum elve – az ember elementáris igénye a szépség, mely vonatkozhat a tartalom és forma összhangjára, viselkedésre, gesztusra, beszédre. Egészségmegőrzés, környezetvédelem – napjaink 2 fontos tendenciája , melyet figyelembe kell venni Személyiség tisztelete – azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el a másik embert, amilyen. Tárgyalási stílusunkat partnerünk igényeihez és személyisége figyelembevétele alapján alakítjuk ki. Emberi méltóság tisztelete – ez az önbecsülés alapja és ezt mindenkinek meg kel adni. Fontos megnyilatkozása a problémák indulatmentes kezelése, a személyeskedés és fölény fitogtatásának mellőzése. 74

Tisztességes versenyszellem - a teljesítmény szerinti győzelmet teszi lehetővé, bár ez szemben áll a haszonelvűséggel, fontos, hogy amilyen mértékben ez lehetséges, igazodjunk hozzá Folytonos megújulás – egy cég akkor marad versenyképes, ha képes az új kihívásoknak megfelelni, fejlődni, ehhez nyújt segítséget a változásmenedzsment. Fontos, hogy a megújulás mindig a fejlődés irányába vezesse a céget. Pozitív viszonyulás – az üzleti életben létkérdés a sikerekben, győzelemben hinni, a kudarcokat feldolgozni, és saját fejlődésünkre fordítani Vállalati szinten az etika intézményesítésének 3 formája ismert. Az etikai kódex a cég erkölcsi normáit rögzíti, azokkal a problémákkal kapcsolatban fogalmaz meg normákat, melyek kapcsán súlyos etikai kérdések merülhetnek fel a vállalatok működése során. Az alábbi területek érintettek: kapcsolat a fogyasztókkal, tulajdonosokkal, alkalmazottakkal, szállítókkal, kormányzattal, versenytársakkal, helyi közösséggel, természeti környezettel. Az írott etikai kódex hatékonyan irányítja a menedzserek döntéseit a szervezeten belül. Az etikai bizottság a vállalat választott szerve, mely a működés folyamán felmerült etikai problémákat vizsgálja. Az etikai mérlegbeszámoló általában évente közzétett jelentés, mely feltárja a vállalat tevékenységeinek hatását, és azt, hogy milyen mértékben járult hozzá a vállalat bizonyos értékekhez, mint pld. a foglalkoztatottak vagy a vevők megelégedettsége, helyi közösség véleménye. A vállalati etika az üzleti etika részterületét jelenti, a vállalati működés etikai szempontból történő elemzését, és a javítási lehetőségek vizsgálatát tűzi ki célul az erkölcsi színvonal emelése érdekében. Sajátossága egyrészt a stakeholder megközelítés, másrészt szerteágazó területeket vizsgál. 5. Stakeholder elmélet A vállalati etika lényeges sajátossága a stakeholder megközelítés, amely szerint a vállalatnak arra kell törekednie, hogy optimális eredményt nyújtson minden érintett számára, ahelyett, hogy maximális eredményt nyújtana egyetlen stakeholder csoport, a stockholder-ek számára. A stakeholder-elmélet alapján álló gyakorlatot a stratégiai management egy új – hatékonyabb – módszereként értelmezhetjük. 75

Fontos azonban, hogy nem csak jogi kötelezettség vagy a társadalmi nyomás miatt kell figyelembe venni az érintetteket, ugyanis a vállalatok működésének társadalmi legitimitása csak akkor biztosítható, ha a vállalatok az érintett-csoportokra jellemző belső értékeket figyelembe veszik. Ebben a megvilágításban a stakeholder-szemlélet már nem csupán a stratégiai vezetés hatékony eszköze, hanem inkább a vállalati menedzserek morális kötelessége (Evan-Freeman, 1988). Az elmélet ellenére a vállalati etika és az üzleti etika sokszor megáll a jogszabályoknak való megfelelés szintjén, így a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy ideje bevezetni az ezen túlmutató, értékorientált, ún. „business ethics 2.0” megközelítést (Gorrell, 2010). 6. Etikai kódex Az etikai kódex az etikai normák, alapelvek, magatartási szabályok írásba foglalását jelenti. A továbbiakban az üzleti etikai kódexek sajátosságait tekintjük át. A globalizációs folyamatok, a környezeti válságok, a munkahelyi visszaélések napvilágra kerülése új szervezeti formákhoz vezetett, megteremtette a szervezeti korlátok és lehetőségek egészen új típusait, és növelte a vállalati társadalmi felelősség és az üzleti etika iránti érdeklődést. Ennek a folyamatnak eredménye az etikai kódexek iránti megnövekedett érdeklődés is. (May et al., 2006). Az etikai kódex hozzájárul annak tisztázásához, hogy mit tekintenek legitimnek és felelősségteljesnek az adott szervezet, vállalat, iparág, szféra hétköznapjaiban. Iránymutatóként kell szolgálnia a vezetők és az alkalmazottak etikai döntéshozatalának elősegítésére. Az etikai kódexek manapság nyilvánvaló sajátosságai a modern üzleti szervezeteknek (CowtonThompson, 2000). Sajátosságuk, hogy ön-szabályozára szolgálnak (Schwartz, 2001). Az etikai kódexben megfogalmazott önkéntes kötelezettség vállalás csak abban az esetben lesz hatásos, ha a szándék kinyilvánítását konkrét tettek is követik. Egyes szerzők véleménye szerint kevésbé az írásbeli eredmény, mint maga a folyamat jelenti az etikai kódex kihívását (Newton, 1995; UlrichLunau–Weber, 1996). Az etikai kódex a szervezeten belüli és kívüli gyakorlatot és kapcsolatokat irányító vállalati alapelvek és szabályok formalizált, nyilvános kinyilatkoztatását jelenti. Az etikai kódex mind a jelenlegi, mind a jövőbeli magatartás vezérfonala, és specifikálja a vállalati alkalmazottak etikai

76

értékeit és felelősségeit egymás és más szervezeti stakeholderek iránt. (Kaptein and Schwartz, 2008). Az etikai normagyűjteményekre a szakirodalomban többféle elnevezést találunk: 

Etikai kódex (Code of ethics) (Cressey-Moore, 1983)



Magatartási kódex (Code of conduct) (White-Montgomery, 1980)



Üzleti alapelvek (Business principles) (Sen, 1997)



Vállalati krédó (Corporate credo) (Benson, 1989)



Vállalati filozófia (Corporate philosophy) (Ledford et al, 1995)



Vállalati etikai nyilatkozat (Corporate ethics statement) (Murphy, 1995)



Gyakorlati kódex (Code of practice) (Schlegelmilch-Houston, 1989)



Üzleti kódex (Business code) (Kaptein-Schwartz, 2007)

Az etikai kódexek különböző típusaival találkozhatunk, attól függően, hogy mire vonatkozik a kódex, az etikai értékekre vagy inkább a szabályokra fókuszál, milyen etikai normákat. Az etikai kódex szintjei: makro-mezo- és mikroszintű etikai kódexek. A makroszintű kódexek általános nemzetközi irányelvek, amelyek különböző szektorok vállalataira lehetnek érvényesek. Ilyen például az OECD 2000-ben Multinacionális vállalatok számára kiadott irányelvei. A tíz fejezetből álló kiadvány a fogalmak, és alapelvek meghatározása után általános irányelveket tartalmaz, melyek szerint a vállalkozásoknak hozzá kell járulniuk a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéshez, hogy fenntartható növekedést érhessenek el, és tartsák tiszteletben az érintettek jogait és érdekeit. Az általános irányelveken túlmenően részletes ajánlásokat fogalmaz meg a közzététel, a foglalkoztatás és ipari kapcsolatok, a környezetvédelem, a megvesztegetés elleni küzdelem, a fogyasztói érdekek, a tudomány és technológia fejlesztése, a verseny és az adózás kérdésében (OECD, 2000). További, széles körben elterjedt makroszintű kódex az ENSZ Globális Szerződése (Global Compact), melyet Az ENSZ 7.főtitkárának kezdeményezésére fogadtak el, és lépett életbe 2000ben. A Global Compact 10 alapelvet tartalmaz az emberi jogok a munkajog, a környezetvédelem és korrupció elleni küzdelem területén. 77

A Global Compact 10 alapelve (ENSZ, 2000): 

emberi jogok o A vállalatok támogassák és tartsák tiszteletben az emberi jogok nemzetközileg meghirdetett védelmét, valamint o biztosítsák, hogy nem vesznek részt az emberi jogokat sértő cselekedetben.



munkajog o A vállalatok védelmezzék a szervezkedés szabadságát és a kollektív alku jogának hatékony elismerését, valamint o A kényszer és kötelező munka minden formájának eltörlését o a gyermekmunka tényeleges eltörlését, o a hátrányos megkülönböztetés felszámolását a foglalkoztatás és a szakmák körében.



környezetvédelem o A vállalatok bánjanak körültekintően az ökológiai kihívásokkal, o valósítsák meg a környezettel való felelősségteljes bánásmód támogatására irányuló kezdeményezéseket, valamint o segítsék elő a környezetbarát technológiák fejlesztését és elterjesztését.



korrupció elleni küzdelem o A vállalatok lépjenek fel a korrupció minden formájával szemben, beleértve a zsarolást és a megvesztegetést is.

A Global Compact honlapján található információk alapján mintegy 8000 tag csatlakozott a kezdeményezéshez, ebből 5300 vállalat, és a tagok 130 országból jöttek. A csatlakozott tagoknak 2 évente be kell számolni az intézkedésekről. 2005-től kezdődően Magyarországon összesen 20 szervezet csatlakozott, ebből 9 vállalat, többek között a MOL-csoport, a Holcim, a Magyar Posta, és a Magyar Telekom (Szegedi, 2010). A mezoszintű kódexek egy szektor önszabályozását célozzák . Egy iparági, ágazati kódex az adott szektor minden résztvevőjének hasznot hajt, hiszen erősíti az iparág, ágazat iránti bizalmat és jó alapot teremt az önszabályozáshoz. (Carnegie Group, 2003)

78

A Magyar Reklámetikai Kódexet magára kötelezőnek ismeri el a szakma 22 legnagyobb szövetsége, testülete, egyesülete, így elmondható, hogy egy szakmai konszenzuson alapuló dokumentum (Reklámetikai Kódex, 2009). A reklámetikai kódexet 1981-ben hozta létre a Magyar Reklámszövetség. Kialakításában jelentős szerepet játszott, hogy az 1997-es reklámtörvény előírta, hogy a szakmának szabályoznia kell önmagát. A kódex megalkotásakor figyelembe vették a párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kódexét. A reklámszakma gyakorlati változásait követve a magyar kódexet 2001-ben, 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben is átdolgozták. A reklámokkal kapcsolatos panaszokat a Reklámetikai Bizottság bírálja el, amely állást foglal a panaszok ügyében. Kiemelt figyelmet fordít a kiskorúakkal, gyermekekkel kapcsolatos reklámok vizsgálatára és az erőszakos reklámok megakadályozására (Magyar Reklámszövetség, 2010). A kereskedelmi szakma önszabályozását szintén törvény ösztönözte Magyarországon. A Kereskedelmi törvény előírta, hogy jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásoknak a beszállítókkal való kapcsolataikban a tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat kell alkalmazniuk és ki kell alakítaniuk az ezt szabályozó etikai kódexet. A kódexet - más vállalatok mellett - a 2006ban jelentős piaci erővel rendelkező kereskedelmi vállalatok közül 10-en fogadták el és írták alá: Auchan Magyarország Kft., Cora Magyar Hipermarket Kft., Csemege-Match Kereskedelmi Zrt., Metro Holding Hungary Kereskedelmi Kft., Plus Élelmiszer Diszkont Kft.,Penny Market Kft., Profi Magyarország Kereskedelmi Zrt., Reál Hungária Élelmiszer Zrt., Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. és a Tesco Global Magyarország Zrt (Torjákné Amberger – Sükösd, 2010). A Kereskedelmi Etikai Kódex részei az Általános követelmények, Partneri együttműködés, Az emberi értékek és a környezet védelme, Kommunikáció, reklámok, A munkatársak, Minőségvédelem, A Kereskedelmi Etikai Testület eljárása (Országos Kereskedelmi Szövetség, 2010). Az előzetes várakozásokkal ellentétben kevés megkeresés érkezett az etikai ügyekben eljáró Etikai Testülethez (Torjákné Amberger – Sükösd, 2010). A kevés etikai bejelentéshez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a kódexet elfogadó vállalatok közül csak a Metro honlapján található meg a Kereskedelmi Etikai Kódex és a Tesco utal rá nem pénzügyi jelentésében (Szegedi, 2010). A mikroszintű kódexek a szervezeti, azon belül a vállalati etikai kódexeket jelentik. Az alapján, hogy milyen jellegű és részletezettségű útmutatást tartalmaznak, szabályalapú, értékalapú, kevésbé részletes és részletes kódexeket különböztethetünk meg. A különböző típusú kódexek sajátosságait mutatja az alábbi táblázat, a típusok változását tekintve időben kimutatható bizonyos tendencia. 79

Radácsi az időbeli sorrendiséget figyelembe véve a következőképpen jellemzi az egyes típusokat (Radácsi, 1997): Az értékalapú, kevés speciális útmutatást tartalmazó kódexek (III.) jöttek létre először. Ezek állnak legközelebb a vállalati missziókhoz, krédókhoz. A “Tiszteld a fogyasztót!” típusú értékalapú, de túl általános útmutatások nem bizonyultak eléggé hatékonynak. A szabályalapú, részletes kódexek (II.) konkrét szituációkhoz rendelhető egyedi viselkedési szabályokat tartalmaznak. Kritikaként hozható fel az ilyen kódexekkel szemben, hogy nem lehet minden szituációt szabályozni, ezen kívül sokszor a jogi normákra hivatkoznak, amivel elvesztik a valódi etikai jellegüket. A szabályalapú, általános kódexek (I.) túl általánosnak bizonyultak és ezeknél is dominált a jogszabályokra való hivatkozás. (Például “A törvényeket tiszteletben kell tartani!”) A részletes, értéklapú kódexek (IV.) jellemzők ma az ezen a téren élenjáró vállalatoknál. Ezek bizonyultak a leghatékonyabbnak, az időtállóságuk és a magatartásszabályozó szerepük következtében.

7. Etikai teljesítményértékelés A vállalatoknak értékelniük kell etikai teljesítményüket, és etikai programjuk hatékonyságát. Ennek belső eszköze az etikai monitoring rendszer, a belső és külső az etikai auditálás (Kaptein, 1998). Az önértékelés megvalósulhat szakértők, tanácsadók, belső és külső auditorok segítségével, és a vezetés önmaga is értékelheti az etikai az etikai program tartalmát és megvalósítását, valamint a hatását (Metzger et al., 1993). 80

Az etikai kontrolling alapját az önkéntes kötelezettség vállalás jelenti, előfeltétele az önmegfigyelés. Az etikai ellenőrzés éppolyan fontos, mint az évenkénti pénzügyi ellenőrzés, mivel segít annak megítélésében, hogy a szervezet alapértékei és az etikai kódexekben lefektetett magatartási szabályok mennyiben jelennek meg a mindennapokban (Gray, 1996). Van olyan vélemény, ami szerint a valóságban az ellenőrzés nem igazi kontroll mechanizmus, hanem inkább az erkölcsi tudatosság felfrissítésében és növelésében játszik szerepet (McDonald, 1999). Más szerzők véleménye szerint a kontrollorientált etikai intézkedés a többi intézkedéstől erősebben szankciójellegű. Az etikai kontrolling feladata nemcsak az ellenőrzés, hanem átfogó tervezésre és irányításra irányul. Az etikai kontroller irányító funkciója mindenekelőtt abból áll, hogy a rendszerfejlesztés értelmében konkrét tervezési javaslatokat dolgoz ki, amelyek a vállalat teljes összefüggését sokkal inkább figyelembe veszik, mint ahogyan azt az egyes vállalati egységek tehetik, amelyekkel egy etikailag kérdésesnek tűnő vállalati tevékenység összefüggésben áll (Ulrich-Weber-Lunau, 1996). A monitoring rendszer keretében rendszeresen értékelni kell vállalati etikai kultúrát, az etikai intézkedések hatékonyságát, meg kell kérdezni a munkavállalók véleményét, elemezni kell az etikai vétségekről szóló jelentéseket, ki kell alakítani releváns kulcs teljesítmény mutatókat (KPMG, 2008). Az etikai audit az etikailag érzékeny területekhez kötődő vállalati tevékenységek elemzésének és mérésének folyamata (Hoffman, 1995). Beszélhetünk belső és külső auditról is. A vezetésnek rendszeresen értékelni kell, hogy milyen hatékonyan működik a vállalatnál az etikai program. Az ilyen értékelés kiegészíti a rendszeres monitoringot. A belső etikai és megfelelési audit kritikus része lehet egy hatékony, a teljes vállalatra kiterjedő kockázat menedzsment programnak, továbbá fontos eszköz a vállalat etikai egészségének fenntartásában, értékei megőrzésében és fejlesztésében. A belső audit olyan, mint egy „rendszeres orvosi vizsgálat”. A belső audit nemcsak értékelést jelent, hanem a fejlesztési területek, módszerek megfogalmazását is, segítve ezzel a program jövőbeli hatékonyságát (Swanson, 2010).

81

8. Összefoglalás Természetesen nem lehet receptet adni az etika gyakorlati bevezetésére, sokkal inkább egy tanulási folyamatról van szó, amely során az adott vállalat kialakítja a számára legeredményesebb módszereket. Az etikus vállalati kultúra kialakítása igényli az állandó akciókat, és a szüntelen megújulást. Nem elegendő csak az explicit vagy az implicit etikai intézmények kialakítása, vagy az etikai szempontokat figyelembe vevő stratégia létrehozása. A stratégia, struktúra és a kultúra összehangolását hangsúlyozó „strategic fit” analógiájára megfogalmazható az etikai összhang „ethical fit” (Jose-Thibodeaux, 1999) szükségessége, azaz a szervezetek etikai stratégiájának és rendszereinek, valamint a struktúrájának és kultúrájának összhangban kell lennie egymással. Nem szabad elfelejteni, hogy az etika kapcsán mindig emberekről, a köztük lévő kapcsolatokról, az ő magatartásukról beszélünk. A kezdeményezések mögött valódi szándéknak kell állnia, ahhoz, hogy etikailag érzékennyé tegyük a munkavállalókat. Ehhez a vezetés őszinte szándéka és támogatása elengedhetetlen. A vállalati alapelvek tiszteletben tartása, a fenntartható üzleti gyakorlat és az etikus viselkedés önmagában is érték. Az ezekre történő következetes fókuszálás nem jelenti az üzleti célok fontosságának csökkenését, sokkal inkább elősegíti az munkatársak elkötelezettségét, a vállalat megbízhatóságát, megalapozva ezzel a hosszú távon sikeres üzleti működést. 9. Források 

Dr. Szegedi Krisztina (2011) - Üzleti etika a gyakorlatban



Zsigmond Király Főiskola Nemzetközi kapcsolatok - Üzleti kommunikáció és etika



Simonné Czibolya Erzsébet - Az üzleti etika alapvető szabályai

82

TITKOSSZOLGÁLAT, TITKOS ÜGYNÖKÖK, KÉMHÁLOZAT

Csupor Bence, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr. Bertalan Péter

1. A titkoszolgálat fogalma A titkosszolgálat az államok érdekeinek védelmében, titkos eszközökkel dolgozó állami szervezetek összefoglaló elnevezése. Feladataik közé tartozik elsősorban az információszerzés az adott állam ellen irányuló, külső és belső titkos tervekről és cselekedetekről, a potenciális ellenfelek stratégiai és gazdasági helyzetének titkairól. Az információszerzés mellett gyakran titkos, úgynevezett aktív intézkedéseket is végeznek az ellenfél helyzetének hátrányos befolyásolása érdekében. Ezek sajtóbotrányok keltésétől akár robbantásokig vagy célzott likvidálásokig is terjedhetnek. A titkosszolgálatok a kémkedés ősi mesterségéből alakultak ki. A modern titkosszolgálatok a 19. században jelentek meg és a 20. századra fejlődtek ki a világ számos országában. A modern titkosszolgálatok tevékenységének részleteit, főképpen külső együttműködőiket a szakma szabályai szerint titokban kell tartaniuk feletteseiktől, kormányaiktól is, különösen demokratikus államokban, ahol a kormányok gyakran változhatnak. A kormányok viszont nehezen tűrik a titkosszolgálatok viszonylag nagy függetlenségét e téren. Ezért is gyakori, hogy a nagyhatalmak több párhuzamos titkosszolgálatot is működtetnek, a munkamegosztás mellett részben annak érdekében is, hogy e szolgálatok információit egymással szemben is lehessen ellenőrizni. (A KGB és a GRU az egykori Szovjetunióban, a Gestapo és azAbwehr a hitleri Németországban. Az Egyesült Államokban a „hírszerző közösség” 17 különböző szervezetből áll.)

83

A titkosszolgálatok leggyakoribb felosztása kétféle. Az egyik a külső és a belső feladatokat ellátó szervezetek megkülönböztetése: hírszerző szolgálatok (Magyarországon például az Információs Hivatal, az Egyesült Államokban CIA, Nagy-Britanniában az MI6), és biztonsági szolgálatok, mint a (kém)elhárítás (Magyarországon az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Egyesült Államokban az FBI, Nagy-Britanniában az MI5), illetve a belbiztonsági szolgálatok, amelyeknek különösen a diktatúrákban van nagy szerepe a belső ellenzék elleni elhárító tevékenységben. (Politikai rendőrség, (Államvédelmi Hatóság (ÁVH), KGB, Gestapo, Securitate). Demokratikus államok is végeznek – korlátok között, alkotmányvédelmi jelleggel – ilyen tevékenységet, de általában egy szervezetben a kémelhárítással. A titkosszolgálatok másik felosztása a katonai jellegű szervezeteket különbözteti meg (például Magyarországon a Katonai Biztonsági Hivatal, a Szovjetunióban, illetve Oroszországban a GRU, az Egyesült Államokban a DIA) a „polgári” jellegű szervezetektől (KGB, CIA, Alkotmányvédelmi Hivatal). A katonai szervezetek fő tevékenysége általában külföldre irányul, de gyakran ezek látják el a hazai katonai kémelhárítást is. A titkosszolgálatok számára a hivatásos állományuk mellett a legfontosabb a céljaiknak megfelelő közegben tevékenykedő, tőlük eredetileg független személyek beszervezése. Feladataikat a titkosszolgálatok az esetek nagy többségében csak ilyen együttműködők révén tudják megoldani. A titkosszolgálatok elnevezései is hagyományosan sokfélék és megtévesztők, de leggyakrabban szerepel bennük az utalás a biztonságra, információra, védelemre. A diktatúrákban régebben általában az állam védelmét, biztonságát helyezték előtérbe az elnevezésben, a demokratikus országokban ehelyett gyakrabban a nemzet védelme, biztonsága szerepel. A titkosszolgálatok hivatásos tagjai gyakran katonai rendfokozatokat viselnek, mind a katonai, mind a polgári szolgálatok esetében. Más országok a rendőrségihez hasonló vagy azzal azonos rendfokozatokat alakítottak ki. A titkosszolgálatok hivatásos tagjait az Egyesült Államokban ügynöknek (agent) nevezik. Ez az elnevezés az amerikai angolból az utóbbi évtizedben beszivárgott magyar nyelvbe is, ami sok értelmezési zavart okoz. Hagyományosan ugyanis magyarul a titkosszolgálat hivatásos tagjai, tisztjei által beszervezett külső személyeket hívták ügynöknek. Az ügynök szónak a magyarban 84

meglehetősen pejoratív hangzása is volt, ezért hivatalosan nem is használták, hanem különböző eufemizmusokkal írták körül, mint „titkos munkatárs”; „megnyert személy”, és hasonlók. (Az amerikai angolban egyébként a hasonló pozícióban lévő személyeket „forrásnak” – source – nevezik.)] Esetenként félreértést tükröz a hírszerzés és a kémkedés megkülönböztetése is. Fontos látni, hogy ezek szinonimák; a kémkedés pejoratív hangzása miatt azonban a „saját oldalra” ezt a szót általában nem használják. Másrészt az újkori nagy szervezetek vezetőire, vagy olyan tagjaira, akik nem végeznek „terepmunkát”, nem is illik ez a szó. Célszerű tehát a kém szót és származékait csak a 19. század előtti hírszerzőkre használni. Hasonlóképpen keveredik gyakran a hírszerzés és a felderítés szó használata. Az esetek többségében a két szó jelentése azonos vagy közelálló, de a katonai felderítés értelmében lényeges különbségek is vannak. Ebben az esetben a felderítés nem csak az ellenfél titkainak megszerzésére irányuló tevékenység, hanem a katonai tevékenységhez szükséges földrajzi, időjárási és egyéb nyíltnak tekinthető, de az adott helyzetben nehezen hozzáférhető adatok beszerzése is. Egyes szakszövegek belső és külső hírszerzésről is beszélnek, ebben az esetben a belső hírszerzés megfelel a máshol (kém)elhárításnak vagy belbiztonsági munkának nevezett tevékenységnek. 2. Titkos ügynökök Alapjában véve minden kém titkos ügynök, de ez alá a gyűjtőnév alá rendszerint csak azokat soroljuk, akiket magasabbrendű kémeknek nevezhetnénk, vagyis azokat, akiket igen. fontos feladatokkal bíznak meg. A német hírszerzőszolgálatban az ilyen titkos ügynökök vagy a külügyminisztérium, vagy pedig a vezérkar alá tartoznak, a szerint, hogy politikai, vagy katonai jellegű hírszerzés-e a feladatuk. Egyeseket közülük külföldi kémközpontok vezetésével bíznak meg, ilyen volt például Richard Cuers, a Franciaország elleni német kémkedés vezetője Brüsszelben. Bár a titkos ügynökök a modern hírszerzés szervei közé tartoznak, mégis nyomukat találjuk már a régi történelemben is. Ilyen titkos ügynök volt a már említett Paradés gróf, aki XVI. Lajos tengerészeti miniszterének, Sartinesnak szolgálatában állt. Abban az időben az ilyen ügynökök a munkásságuk során megszerzett személyi adatokkal sokszor igen kellemetlenekké

85

váltak és éppen ezért nem egyszer a Bastilleba kerültek; Paradés is 14 hónapot ült a hírhedt börtönben. Ilyen titkos ügynök volt Madame Longville, akit 1778-ban Fullarton angol diplomata bízott meg a Franciaország ellen irányuló kémszolgálat vezetésével. Ez a Fullarton 1777-ben került Párizsba, mint brit követségi titkár. Régebbi ismerőse volt Claude Chauvel francia diplomata özvegye, aki a maga külön világában a Madame Longville nevet viselte. Ezzel a hölggyel Fullarton bizalmas viszonyba került, leánya is született tőle, majd mikor Fullartont visszarendelték Londonba, az asszony elvállalta a franciaországi kémszolgálat vezetését. Nem sokkal utóbb bizalmas viszonyba került Lenoir rendőrfőnök egyik ügynökével, leleplezték és ekkor elárulta Fullartont. Vallomása és nyilatkozatai oly veszedelmeseknek mutatkoztak, hogy őt is a Bastilleba zárták. Letartóztatása alkalmával megtalálták nála Fullarton utasításait, amelyek rendkívül érdekesek. Fullarton utasítja Madame Longvillet, hogy jegyezzen fel mindent, ami a hadsereg gyakorlataira, a csapatok felvonulására, a tábornokok kinevezésére, a fegyver- és lövőszerszállításokra vonatkozik; mindent, ami a tengerészetet érdekli, a hajók fölszerelését, a tengerészeti szállításokat, a hajók mozdulatait, a vezénylő tisztek neveit, a hajók számát és a flották rendeltetését, valamint a hajólegénység számát és a hajók állapotát; figyelje meg az amerikaiak működését, Franciaországgal való viszonyukat, az amerikai kereskedelmet, az Amerikába induló hajókat, az onnan visszatérő hajókat, szállítmányaikat, a teherhajókat és az utasszállító hajókat, neveiket, tulajdonosaik és parancsnokaik neveit; figyelje meg különösen Franklin és társai működését (ebben az időben Franciaország katonailag is támogatta az Amerikai Egyesült Államok szabadságharcát); figyelje meg a pénzügyek állapotát, Necker pénzügyminiszter terveit, az államkölcsönöket; figyelje meg a diplomáciai testület működését, különösen pedig Spanyolország, Poroszország, Anglia és Amerika ügyeit, főleg a spanyol hadsereg és hajóhad állapotát; figyelje meg az udvari eseményeket, a pártok befolyását, a királyné és a név szerint felsorolt vezető emberek működését, állásfoglalását, a minisztériumok munkáját; nyerje meg Mademoiselle Bertin-t, az udvari divatárusnőt, Gerarde-ot, a minisztertanács titkárát és nyerjen meg minden hivatalban egy-egy bizalmi embert. Fullarton ebben az utasításban megadja még az álneveket és címeket is, amelyekre tudósításait küldje. Fullartonnak ez az utasítása oly részletes, hogy ma is mintául szolgálhatna bármely ügynöki utasításhoz.

86

Érdekes legalább részben idézni azokat az elveket, amelyeket egy angol írónak a német kémkedésről írt és 1915-ben a párizsi Matinben megjelent cikksorozatában találunk, a nagy kémek hivatásbeli nevelésére vonatkozólag. Ebből vesszük a következőket. A magasabbrendű kém kiválasztása, mégpedig szerencsés kiválasztása véletlen dolog. De bizonyos szempontokra ügyelni kell: az eszményi és magasabbrendű kémnek legalább három vagy két nyelven tökéletesen kell beszélnie, de sok egyéb értékes tulajdonsággal is kell rendelkeznie, különösen akkor, ha tisztán katonai kémkedést akar folytatni, ha hiteles adatokat akar szerezni az erődítési tervekről, ha meg akar becsülni például egy ellenséges csapatot, meg akar ítélni katonai mozdulatokat, ha fel akar jegyezni helyrajzi adatokat, ha tanulmányozni akarja a tisztek jellemét, hogy megtalálja azt a gyenge pontot, amelyen befolyást gyakorolhat rájuk akár megvesztegetés, akár fenyegetés útján. A kém hivatása megköveteli, hogy szigorúan válasszák ki azok közül az emberek közül, akik magas értelmi képességgel és kitűnő szakismeretekkel rendelkeznek. Hogy a kém jól végezze munkáját, kitűnő rajzolónak és fényképésznek kell lennie. Gyakran megesik, hogy a kémnek nincs módjában sem rajzolni, sem fényképezni, ilyenkor minden segédeszköz nélkül, pusztán becslés alapján ki kell számítania a távolságokat, meg kell mérnie a szögeket, meg kell ítélnie bizonyos épületek magasságát stb. Egy német kém, akinek az volt a feladata, hogy a skóciai Forth erődítéseit kikémlelje, kénytelen volt pusztán becslés alapján megállapítani minden szükséges adatot, és mikor adatait közölte a német vezérkarral, kiderült, hogy egészen csekély eltéréssel majdnem tökéletesen pontos adatokat közölt. Ezen felül a kémnek első pillantásra fel kell ismernie a külföldi hadseregek különféle egységeit és fegyvernemeit, és ha nem tudja fejből megjegyezni, magával kell vinnie azt a titkos rejtjelszámot vagy szót, amely alatt az illető fegyvernem a központi hírszerzőirodában szerepel. Hasonlóképpen fel kell ismernie az ágyúmodelleket, a robbanóanyagokat és a lövedékeket. Annak a titkos ügynöknek, aki elsősorban katonai kémkedéssel foglalkozik, pontos technikai kiképzésben kell részesülnie, úgyhogy bármikor meg tudja ítélni a katonai erők felvonulásának célját, az ütegek elhelyezésének módját és általában a katonai mérnökkar munkáját. Annak a titkos ügynöknek, aki tengerészeti kémkedésre kap megbízást, tisztában kell lennie a hajóépítés és felszerelés technikájával, a tüzérségi technikával, a trigonometriával, a hajók fajaival és fölszerelésével, az egyenruhákkal, a rangjelzésekkel, a zászló és fényjelzésekkel, úgyhogy valóságos tengerészeti vezérkari tisztnek kell lennie. Az az ügynök, aki diplomáciai kémkedésre kap megbízást, elsősorban tapintatával, ügyességével, magasabbrendű intelligenciájával, történelmi és politikai 87

ismereteivel tud sikert aratni. Mindennemű ügynök munkásságában fontos tényező, hogy egyedül dolgozzék, különben az a veszedelem fenyegeti, hogy társának leleplezése esetén maga is csapdába kerül és ezzel egész munkája kárbavész. Ismételten megemlékeztünk Karl Gravesről, a leghíresebb német titkos ügynökről, aki rendkívül érdekes emlékirataiban maga is kitér a magasabbrendű kémek hivatásbeli nevelésének és kiképzésének kérdéseire. Bár elvei nagyjában megegyeznek azokkal, amelyeket az imént vázoltunk, mégis érdekes lesz néhány megjegyzését idéznünk. Elmondja, hogy mielőtt a német titkos szolgálatba lépett volna, öt hónapig foglalkoztak kiképzésével és a titkos szolgálat specialistái napról napra, hétről-hétre kioktatták mindarra, amire különleges küldetésében szüksége lehet. Kiképzése négyirányú volt topográfiai, trigonometriai, ezen felül kiképezték a hajóépítési szerkesztéstanban és végül a rajzolásban. Mindez nélkülözhetetlen volt számára, hiszen küldetésének célja éppen az angol tengerészet egyik legfontosabb találmányának pontos lerajzolása és megszerzése volt. Fontos volt, hogy könnyen tudjon tájékozódni, ismerje a helyeket, ahol megfordul, gyorsan ki tudja számítania távolságokat és pillanatok alatt le tudja rajzolni a legbonyolultabb terveket is. Meg kellett ismernie a hadihajók különféle fajait, a búvárhajók és a torpedók különböző típusait, az aknákat, és mindebben rövidesen oly tökéletességre vitte, hogy a kilőtt torpedó süvítéséből meg tudta mondani, milyen gyártmányú. Megtanították, hogyan lehet felismerni a különféle hadihajókat sziluettjükről; minderre vonatkozólag rajzok és ábrák álltak Berlinben rendelkezésére, úgyhogy egyetlen szempillantással meg tudta mondani bármely hajó jellegét és nemzetiségét. Ugyanígy tökéletesen jártas lett a világ minden tengerészetének egyenruházatában, zászlóiban és jelzőzászlóiban. Végül helyszíni szemlére vitték a kieli és wilhelmshaveni hajógyárakba és ott megismerkedett a hajóépítés technikájának minden legapróbb részletével. Mivel Graves már gyermekkorától fogva több nyelvet kitűnően beszélt, ennek a kiképzésnek révén egészen elsőrangú titkos ügynök vált belőle, aki valóságos rettegést okozott felkészültségével és vakmerőségével az angoloknak. Ha feltesszük, hogy minden kém túloz kissé emlékirataiban és szereti romantikus színben feltüntetni munkáját és kalandjait, annyit mégis el kell ismernünk, hogy ezek a részek a valószínűség bélyegét viselik magukon. Az ilyen leírások minden ország hírszerzőszolgálatának igen fontos útmutatásokat adnak. Ugyanilyen módon készítették elő hivatására Stephens angol őrnagyot, aki maga is tanúskodik a mellett, milyen gondos, különleges kiképzésben részesítették munkájának megkezdése előtt. 88

Stephens különös megbízatása a német vasútrendszer tanulmányozása volt. Kiképzését a londoni vasút-társaságnál nyerte, amelynek vezérigazgatója rokona volt. Meg kellett tanulnia a mozdonyok típusait, meg kellett ismerkednie kerekeik, hengereik, fékeik típusaival és szerkezeteivel, tudnia kellett a vasúti kocsik súlyát, hosszát, meg kellett állapítania, milyen kocsiba hány ember, hány ló fér el, meg kellett ismerkednie a vasúti jelzőrendszerrel, a széntároló állomásokkal, a különböző vasúti pályákkal, hogy végül meg tudja állapítani, hogy mozgósítás esetén mely vasútvonalon hány katonai vonat mennyi idő alatt haladhat át. Stephenst a német hatóságok elfogták és 1897-ben várfogságra ítélték. A titkos ügynökök egyik legtipikusabb példája Foucault de Mondion, aki Boulanger tábornok francia hadügyminiszter titkos ügynöke volt. Foucault de Mondion nagy szerepet vitt a francia külpolitikában Boulanger hadügyminisztersége idején. Egy időben Cseng Ki Tong kínai diplomata titkára volt, mikor pedig ezzel összekülönbözött, hosszabb időre Berlinbe költözött, ahol alkalma volt megismerkedni a német diplomáciának majdnem egész személyzetével. 1867-ben Brüsszelben a külügyminiszternek, herceg Chimaynak gyermekei mellett volt nevelő, ugyanakkor azonban a herceg személyi titkári teendőit is végezte. Foucault de Mondionnak messzeágazó személyi összeköttetései révén tudomására jutottak Bismarcknak bizonyos tervei és akciói Belgiummal és Szófiával kapcsolatban. Foucault de Mondion ebben az időben titkos ügynöke v olt már a francia kormánynak, de erről a szerepéről a legbeavatottabbakon kívül senki sem tudott. Hamarosan bizonyítékokat szerzett arra vonatkozólag, hogy Belgium és Németország között titkos megállapodás van készülőben, másrészt, hogy a német kancellár rávette Kóburg herceget, hogy elvállalja Bulgária fejedelemségét, amit a cár hevesen ellenzett. Ezekben a tárgyalásokban a belga udvar volt a közbenjáró. Foucault de Mondion a tárgyalások egész menetét tudatta a francia kormánnyal, sőt az idevonatkozó ügyiratokat is lefotografáltatta. Ezeket a fényképeket azután rendelkezésére bocsátották magának a cárnak is. Mindez abba az időbe esett, amikor Franciaország és Németország egyformán vetélkedett Oroszország szövetségéért. Elképzelhető, milyen hatást tettek a cárra azok az okiratok, amelyek bizonyították, hogy Németország egyenesen a cár politikája ellen cselekszik. Foucault de Mondion ezután még számos külpolitikai szolgálatot végzett kiterjedt ügynöki hálózata révén és szolgálataiért ismételten nagyobb összegeket kapott. Mikor a párizsi legfelsőbb törvényszéknél eljárás indult Boulanger tábornok ellen és a vád azt akarta rábizonyítani, hogy hűtlenül 89

gazdálkodott az állami pénzekkel, egyik vád az volt ellene, hogy nem tudja igazolni egy 30,000 frankos kiadási tételét. Ezt a 30,000 frankot annakidején Foucault de Mondionnak fizette ki, de természetesen erről nem beszélhetett, nem árulhatta el a francia titkos hírszolgálat módszereit és költségeit. Tudtak erről a kabinet többi tagjai, sőt maga a köztársasági elnök is. Ebben a kínos helyzetben maga Foucault de Mondion jelentkezett vallomástételre és férfiasan bevallotta, hogy a 30,000 frankot neki fizette ki Boulanger tábornok. A legfelsőbb francia körök, amelyek a tábornokot mindenképpen lehetetlenné akarták tenni, sohasem bocsátották meg Foucault de Mondionnak, hogy ezzel a vallomásával megmentette. Ez volt az oka, hogy innen kezdve, mikor viszszavonult a magánéletbe, állandóan szemmeltartották, ismételten igyekeztek fontos okmányait elrabolni, sőt halála körül is olyan mendemondák keletkeztek, amelyeknek alapján az a meggyőződés gyökerezett meg a közvéleményben, hogy ellenségei tették el láb alól. Foucault de Mondion egyik könyvében maga nyilatkozik fontos titkos szolgálati szerepéről. Elmondja, hogy Boulanger tábornok egy ízben azt az óhaját fejezte ki előtte, hogy szeretne állandó titkos hírszolgálatot szervezni, mert azok a hírek, amelyek a külföldi lapok, követségek és attasék révén beérkeznek, nem elegendők. Azt mondta a tábornok, hogy amit a külföldiek megtehetnek minálunk, azt mi is megtehetjük az ő országukban. Megkérdezte, vajon hajlandó volna-e ennek a szolgálatnak szervezését elvállalni. Bár Foucault de Mondion azonnal látta, hogy a feladat rendkívül nehéz, mégis vállalkozott rá. A miniszter részletes programot adott neki, amelynek lényege az volt, hogy nem csupán a nemzetvédelemre szorítkozó adatokat kell szereznie, hanem fontos diplomáciai híreket is. “A diplomácia készíti elő a háborút, – mondta a miniszter – ennél fogva a diplomácia legtitkosabb lépéseiről is értesülnünk kell a lehető legbiztosabb forrásokból”. Fottcault de Mondion tehát azt a feladatot tűzte maga elé, hogy összeköttetéseket szerezzen az európai minisztériumok és kancelláriák legnagyobb részéhez. Ezt a programot annyiban sikerült végrehajtania, hogy elsőrangú összeköttetéseket szerzett és megbízható embereket helyezett el a berlini. bécsi és római minisztériumokban. Belgiumra vonatkozólag tudta, hogy ott tökéletes német hírszerzőszolgálat működik és az volt a meggyőződése, hogy a német diplomácia terveit legpontosabban a brüsszeli központ révén lehet megtudni. Az volt tehát a különleges megbízatása, hogy ezt a belgiumi német hírszerzőszolgálatot leplezze le. Mint láttuk, ezen a réven sikerült nyomára jutnia a német-belga és német-bolgár politikai tárgyalásoknak.

90

Leonce Grasilier, aki valószínűleg magától Foucault de Mondiontól nyerte értesüléseit, 1917. áprilisában cikket írt az egyik francia lapban és ebben a cikkében említi, hogy Foucault de Mondion könyvei (Bismarck álarc nélkül, Belgium Németország karjaiban) az újabbkori francia titkos diplomáciának legfontosabb és legérdekesebb okmányai. Említi azt is, hogy Foucault de Moridion éppen abban a pillanatban halt meg, amikor egy rendkívül fontos és sokakra nézve kellemetlen munkájának (La lettre de cachet en République) kiadásával foglalkozott. Halála körül misztikus mende-mondák keletkeztek, amelyek máig sem oszlottak el. 1894. júniusában, halála hónapjában, az akkori francia újságok rendkívül sok érdekes részletet közöltek, amelyekből azonban az igazság alig hámozható ki. Hogy halálának ügye teljesen kikerült az érdeklődés homlokteréből, abban nagy része van annak a körülménynek, hogy 1894.. június 24-én Carnot elnököt meggyilkolta Caserio olasz anarchista, és ez a világraszóló eset természetesen minden más ügyet háttérbe szorított. Az egykorú újságok elmondják, hogy Foucault de Mondion semmi néven nevezendő betegségben nem szenvedett, teli volt munkakedvvel, nagy reményekkel rendezte sajtó alá új könyvét, közeli tervei voltak, mikor egyik este egészen váratlanul holtan találták lakásán. Feltűnő volt, hogy a kerületi orvos minden vizsgálat nélkül megadta a temetési engedélyt; feltűnő volt az is, hogy a családtagok, barátok és az újságok hiába követelték a holttest felboncolását bizonyos gyanúokok alapján, a hatóság nem adott helyet kérésüknek. Pedig a tanúk javarésze vallotta, hogy valószínűleg megmérgezték, sőt voltak tanúk, akik azt állították, hogy a halott kezei elfeketedtek; voltak olyan tanúk is, akik bizonyították, hogy bár délelőtt makkegészségesen távozott hazulról, délutántól kezdve minden különösebb ok nélkül hányási ingerek gyötörték. A sajtóban általános volt a gyanú és a vád, hogy a boncolást azért nem engedélyezték, nehogy a gyilkost, vagy gyilkosokat ki tudják nyomozni. Ebben az időben sokat szellőztették Foucault de Mondion titkos szolgálatának egyes sikereit; sokat beszéltek arról a vakmerő vállalkozásáról, amelynek során 1866-ban behatolt az egyik Franciaországgal ellenséges nagyhatalom attaséjának irodájába, kiemelt egy fontos okmányt, elvitte a hadügyminisztériumnak, lemásoltatta és azután ismét visszavitte eredeti helyére. De beszélték azt is, hogy pontosan tájékozva volt a francia politikai élet szereplőinek, képviselőknek, államférfiaknak, minisztereknek titkos ügyeiről és mondták, hogy számos közéleti férfiúra vonatkozólag olyan okmány ok vannak birtokában, amelyek az illetőkre nézve végzetesekké válhatnak. Hivatalos körök ugyan erélyesen cáfolták ebben az időben, mintha Foucault de Mondionnak bármiféle fontos okmány lett volna birtokában, de ezzel szemben tény, hogy rengeteg ilyen okmánnyal rendelkezett s ezeknek egy részét nem is tartotta lakásán. A sajtó állásfoglalása abban 91

az egyhangú véleményben csendült ki, hogy sok embernek érdekében volt, hogy Foucault de Mondion eltűnjék a közélet színteréről. Minden lap és az egész közvélemény egyhangúlag megállapította, hogy Foucault de Mondion rendkívüli szolgálatokat tett Franciaországnak. Természetes, hogy e szolgálat értéke csak az akkori bel- és külpolitika adottságaival mérhető. Sok információja ma már, történelmi távlatban, nem mutatja azt a jelentőséget, amellyel akkor bírt. Viszont kétségtelen, hogy minden politikai információnak igazi értékét a pillanatnyi helyzet súlya adja meg. Foucault de Mondion működésének aránya és értéke éppen ezért csak olyan titokzatos maradt az utókor előtt, mint halála és annak körülményei. A világpolitikának másik sokat emlegetett és meglehetősen nagy hírnévre vergődött titkos ügynöke Trebitsch-Lincoln volt, a magyar származású titkos politikai hírszerző és kártyakeverő, akinek élete és sorsa az egész európai sajtót rendkívül sokat foglalkoztatta. Ez az ember, aki ma mint buddhista szerzetes az egyik indiai kolostorban folytatja jámbor szemlélődéseit, oly titokzatos körülmények közt élte le mozgalmas életét, hogy mindmáig még életrajzi adatait sem sikerült teljes mértékben tisztázni. A Paris Soir egyik tudósítása alapján nagyjában a következőkben állíthatjuk össze élete folyását. Trebitsch-Lincoln igazi neve Sohwarz Ábrahám, született 1879. április 4-én Pécsett, apja a zsidótemplom szolgája volt és sohasem álmodott arról, hogy fia ekkora politikai karriert fog befutni. 1896-ban ismeretlen okokból meggyűlt a baja a budapesti rendőrséggel. Hamarosan Londonban bukkant fel egy misszionárius társaságában, aki mindenképpen meg akarja téríteni. A fiatal kalandor azonban elcsábítja térítőjének feleségét és erre kénytelen Németországba menekülni. Nemsokára Kanadában bukkan fel, majd 1904-ben megint Angliában találkozunk vele. Itt barátságba keveredik egy Seebohn-Rowtree nevű gazdag kvékerrel, a kakaókirállyal és vele együtt meglehetősen érdekes és különös tanulmánykötetet ad ki a szegénységről. A kakaókirály pártfogásának és pénzének köszönhette, hogy 1910. januárjában az általános választásokon mint Darlington liberális képviselője bekerült az angol parlamentbe. Közéleti pályafutásának hamarosan vége szakadt, 17,000 font sterling adósság hátrahagyásával Belgiumba menekült és onnan igyekezett 25%-os alapon kiegyezni hitelezőivel. Tulajdonképpeni karrierje csak most kezdődik. 1913-ban Galíciában jár, ahol nagyszabású petróleumüzletekkel foglalkozik és itt kezdi meg egyúttal titkos ügynöki működését. A következő évben Hollandiában működik, mint a német vezérkar hírszerzőszolgálatának ügynöke. Ebben az időben, mikor a titkos hírszerzőszolgálat egészen új feladatok előtt állt, 92

Trebitsch-Lincoln észrevette, hogy előtte is egészen új lehetőségek nyílnak. ellopja a németek rejtjelkulcsát és eladja az angoloknak; ezen a réven bekerül az angol cenzúrahivatalba, ahol a német és magyar levelezéseket ellenőrzi, egyúttal azonban titkos hírszerzőszolgálatot végez a német tengerészet számára. Leleplezik ugyan, de sikerül Amerikába menekülnie, ahol azon melegében kiadja emlékiratait. Amerikában bizonyos vádak miatt letartóztatják, kiadják Angliának, ahol 1916-tól 1919-ig kitölti a rászabott börtönbüntetést. Kis idő múlva Németországban látjuk; észreveszi, hogy a német monarchisták milyen könnyen lépremennek nagyhangú terveinek és fogadkozásainak, beférkőzik Kapp környezetébe és ő lesz a sajtófőnöke a monarchista kormánynak. Ebben a minőségében kémszolgálatokat végez Oroszország és Magyarország számára, de ez keveset hoz. Bauer kancellár eltávolítja a sajtóirodából, de Trebitsch-Lincoln, mikor hivatalából távozik, egy csomó okmányt visz magával és az egész dossziét eladja a franciáknak. Kiderül azonban, hogy az okmányok mind hamisak voltak. Egyéb okmányok, amelyeket a központi hatalmak kormányainak ajánlott fel, nem találtak kedvező fogadtatásra, ennél fogva ezeket is az antant hatalmaknak adta el; ezekről kiderült, hogy rendkívül fontos titkos adatokat tartalmaztak. Trebitsch, aki ebben az időben Lőrincz Tamás néven szerepelt, belekerült a magyar monarchista mozgalomba is és itteni működése során letartóztatták és megint fogházbüntetésre ítélték. Csak 1924.-ben szabadult ki és ekkor egyidőre eltűnt. 1925-ben, amikor az európai újságírásban és politikában rendkívül erősen érezhető hiányosság volt az a körülmény, hogy alig valaki ismerte a kínai és japán nyelvet, bizonyos Csi Lan nevű titokzatos férfiú tűnt fel keleten, aki elkeseredetten lázított az angolok és általában az idegenek terjeszkedése és uralma ellen. A titokzatos Csi Lan maga Trebitsch-Lincoln volt. Megtörtént az a komédiába illő eset, hogy Csi Lan, a kínai tiszt, aki nemcsak az angol képviselőházat, hanem az angol börtönt is megjárta, mint kínai meghatalmazott, megjelent az egyik angol ágyúnaszád fedélzetén, ahol ő brit királyi felsége tisztjei a legnagyobb tiszteletadással fogadták. Ebben az időben Shanghaiban közelebbi összeköttetésbe került egy magyar bankárral, és sikerült neki az egyik ottani bankból 300,000 dollárt felvennie 24 órával a város megszállása előtt. Ennek a tragikomikus életpályának megvolt a maga drámai fordulata is: fiát gyilkosságért halálra ítélték. Trebitsch-Lincoln ebben az időben Indiában volt és azonnal Angliába sietett, hogy láthassa még fiát, és ha lehet, kegyelmet eszközöljön ki számára az angol hatóságoknál. Azonban nem

93

sikerült kellő időre megérkeznie: mire a kikötőbe befutott, fiát már kivégezték és a brit belügyminiszter megtiltotta neki a partraszállást. Miközben pedig keleten forr a politika boszorkánykonyhája, Kína tengerbe dobja a brit megbízottakat, az indiai kormány kénytelen titkolni és

elnyomni a gandhista-mozgalmakat,

mikor az ind nemzeti agitáció egyre nagyobb méreteket ölt: az egykori magyar zsidó halálos ellensége azoknak,

akik fiát kivégezték, ez a nagystílű kalandor, aki egész tucat kormánnyal

könnyedén játszott, buddhista szerzetesi selyemruhában, mosolygó ajkkal, csendben és ravaszul rejtőzik egy buddhista kolostor cellájában, és senki sem tudja, hol bukkan fel és mikor jut megint esetleg döntő szerephez a világpolitikai eseményekben. Ezeket a tökéletesen nem ellenőrizhető adatokat némileg kiegészíti a Le Temps egyik tudósítása. Jelenti (1918 július 26-án), hogy Trebitsch-Lincolnt a brit hatóságok kiutasították Hong-Kongból és ebből az alkalomból röviden összefoglalja élettörténetét. A már említett adatokon kívül elmondja róla, hogy Hamburgban luteránus, Kanadában presbiteriánus pap volt, a montreáli székesegyházban pedig katolikus pappá szenteltette magát, viszont, mikor Angliában tartózkodott, a kenti tartomány egyik egyházközségének plébánosa lett. A Le Temps szerint a kvéker megtérésre csak ezekután került sor. Ugyanez a lap állítja, hogy képviselővé választásában Sir Charles Dilke angol főúrnak is szerepe volt, aki mellett titkári minőségben működött. Megfordult állítólag Romániában és Olaszországban is, abban az időben, amikor még a fasizmus nem vert mélyen gyökeret az országban. Állítólag döntő szerepe volt Matteotti képviselő meggyilkolásában. Trebitsch-Lincoln élete pályája mutatja, hogy a nagystílű nemzetközi titkos ügynökök pályája milyen változatos, kalandos és legtöbbször milyen kiismerhetetlen. Ma sem tudjuk pontosan megmondani, hogy Trebitsch-Lincoln melyik államnak milyen értékű szolgálatokat tett. De mutatja ez a pálya azt is, hogy azoknak, akik a titkos szolgálatot szervezik, mekkora óvatosságra van szükségük, hogy ne kerüljenek kéteshírű és jellemű nemzetközi kalandorok hálójába. 3. A kémhálózat Tévedés volna azt hinni, hogy a titkos ügynökök és kérnek információi csak találomra és rendszertelenül érkeznek, a szerint, hogy az ügynökök éppen hol dolgoznak. ellenkezőleg,

94

rendkívül kitűnően felépített szervezetnek kell felettük állni, amelynek az a feladata, hogy híranyagukat összefoglalja és a lehetőségig kiaknázza. A diplomáciai hírszolgálatnak két fontos hálózata van: egyik a központi, legtöbb esetben a külügyminisztérium, amely a maga ügynöki szervezetével dolgozik, a másik pedig az egyes külföldi diplomáciai állomások, amelyek ugyancsak külön ügynökökkel szerzik híreiket. Minden kémhálózatnak fontos alapelve, hogy a titkos ügynökök csak a központtal vannak összeköttetésben, a külügyminisztérium ügynökei tehát semmiféle összeköttetésben nincsenek az egyes országok diplomatáival, és még a nagykövetek és katonai attasék sem ismerik őket. A legfőbb feltételek egyike, hogy az ügynökök egymást se ismerjék. Erre tipikus példa Foucault de Mondion, aki közvetlenül a párizsi külügyminisztérium alá tartozott. A kémhálózat szervezetébe beletartoznak bizonyos újságok és újságírók is, akiket a külföldi követségek és katonai attasék anyagi támogatásban részesítenek. Például a párizsi német követségnek külön osztálya volt, amely ezekkel foglalkozott, és ezen felül minden külföldi német konzulátus is rendelkezett közvetlen titkos levelezővel. Ezek a titkos ügynökök közvetlenül Berlinbe küldték értesüléseiket. Tehát hármas hírszerző forrás áll minden ország hírszolgálatának rendelkezésére: egyik a külügyminisztériumok titkos ügynökei, másik a követségek vagy egyéb diplomáciai állomások titkos alkalmazottai, végül pedig ugyanezeknek a követségeknek titkos ügynökei. Mindenekelőtt a katonai kémhálózattal kell foglalkoznunk. Például a francia katonai kémhálózat a következő elemekből áll: hadügyminisztérium, megyeszékhelyek, külön megbízottak, utazó vagy felügyelő kémek és rendes kémek. Mivel a hadügyminisztériumok szerepével alább fogunk foglalkozni, egyelőre a többieket kell vizsgálat alá venni. A megyeszékhelyeken felállított hírszerző központokról Rollin alezredes a következőket írja: “A vidéki kémközpontok legcélszerűbben a határok mellett helyezhetők el, olyan jól megválasztott városokban, ahová legkönnyebben érkeznek el a külföldi hírek, s ahonnan az állandóan letelepített és a mozgó ügynökök a legkönnyebben és a legkevesebb kockázattal tudják híreiket beszerezni. Az ilyen kerületi iroda természetesen teljes mértékben megkapja a helyi hatóságok (közigazgatás, vámszolgálat, erdészeti hivatal, államépítészeti hivatal stb.) támogatását. Ilyen helyeken feltűnés nélkül megszerezhetik és tanulmányozhatják a legközelebbi szomszédos határmenti városok helyi sajtóját, ilyen helyeken legkönnyebb kézrekeríteni és szóra bírni a katonaszökevényeket, és különösen a csempészet révén legkönnyebb állandóan megtudni és szemmeltartani a határmenti 95

katonai mozdulatokat, a katonai raktárak építését, esetleg a postagalamb-állomásokat, és végül ilyen helyeken legkönnyebb ellenőrizni a gyanús idegeneket. Ilyen módon sikerült már békében leleplezni a németek legfontosabb határmenti kémközpontját, a strassburgit, amely a legtöbb kárt okozta Franciaországnak. Lajoux, a többször említett híres francia titkos ügynök említi, hogy békében az Oroszország ellen irányuló német kémkedés központja Boroszlóban volt; de említi azt is, hogy a nyugati határ mentén egymás után sorakoztak a kerületi kémközpontok, melyek közvetlenül a berlini Nachrichtenbureau alá tartoztak. Ezeken a területeken volt különösebb szerepük az úgynevezett felügyelő vagy utazó kémeknek, akiknek az volt a feladatuk, hogy időnkint utasításokkal lássák el az egy helyben letelepített kémeket, átvegyék jelentéseiket és a tőlük megszerzett okmányokat és kifizessék nekik járandóságaikat. Az ilyen határmenti kémközpontok igen nagy számmal voltak a semleges államokban is. Pierron tábornok a hadviselés módszereiről írt könyvében rendkívül kívánatosnak jelzi az ilyen kémhálózat létesítését és kiemeli, hogy ez a szervezet különösen békeidőben rendkívül fontos. A híres francia titkos ügynökök emlékirataiból tudjuk, hogy például a német hírszolgálat három legfontosabb külföldi központja békében Brüsszel, Genf és Lausanne volt. Lajoux is említi, hogy a német kémszolgálat Belgiumban és Svájcban tudott legsikeresebben működni és 1890-ben a francia vezérkarnak még sejtelme sem volt róla, hogy milyen kitűnően megszervezett kémirodák működnek ezekben az országokban. Éppen Lajouxnak sikerült lelepleznie a brüsszeli német kémirodát, amelyet előbb Richard Cuers vezetett, utána pedig az egyik leghíresebb német kém, Peter Theissen, aki több ízben is börtönbe került Franciaországban. Előbb a Pellissier gyalogos katona ellen indított kémügybe keveredett bele, aztán 1907-ben egy másik kémkedési ügybe, amikor is a belga hatóságok letartóztatták, de furcsa körülmények közt szabadonbocsátották. Személye azonban annyira gyanússá--vált, hogy a háború kitörésekor a franciák letartóztatták és életfogytiglani várfogságra ítélték. Az említett Pellissier vallomásából tudta meg a francia vezérkar, hogy a genfi német kémközpontot bizonyos Kellermann nevű ügynök vezette, és tőle értesült arról is, hogy Milanóban is működik német kémiroda, egy Fainzi nevű kém vezetése alatt. A különleges megbízottak szerepét úgy határozhatjuk meg, hogy ezek egyes különleges feladatokat kapnak a központi vezetőségtől, mert azok a határmenti hivatalos szervek, mint például a vámtisztek és altisztek, akik a legtöbb adatot tudnák gyűjteni, erre a célra éppen azért alkalmatlanok, mert túlságos megfigyelés alatt állnak. A különleges megbízatással kiküldött 96

ügynökök feltűnés nélkül megfigyelhetnek mindent és mindenkit a határmenti állomásokon és jelentéseiket is feltűnés nélkül küldhetik el a központba, esetleg a rendőrhatóság közvetítésével. Az utazó vagy felügyelő ügynökök feladata egy-egy meghatározott terület ellenőrzése és az egy helyben lakó kémek és a központ közt az összeköttetés fenntartása. Az egyhelyben lakó kémek rendszerén épült már 1875 óta az egész német kémhálózat. A szervezésnek ezt a módját már az előbbi fejezetünkben említett Stieber ajánlotta kormányának, azzal a megokolással, hogy ez a módszer feleslegessé teszi állandó katonai személyek alkalmazását az idegen országokban, mert Stieber tapasztalatai szerint az esetről-esetre kiküldött polgári egyének kevesebb kockázattal tudják ellátni ezt a szolgálatot. A letelepedett kémek szolgálata, mint Froment hadnagy mondja, a lehető legegyszerűbb. Letelepednek valamely helyen, lehetőleg erőd, gyár, üzem, szóval stratégiai fontosságú hely közelében, esetleg maguk is üzemet alapítanak, természetesen saját nemzetbeli munkásokkal, s míg egyrészt versenyt támasztanak a francia iparnak, másrészt kényelmesen megfigyelhetnek mindent és továbbíthatják híreiket. Fontos az, hogy az ily módon letelepített kémnek állandó és rendes foglalkozása legyen és anyagilag is függetlenül éljen, hogy feladatát kellőképpen betölthesse. Puttmaker német belügyminiszter már az 1870-71. évi háború után pontosan körvonalazta ennek a rendszernek a feltételeit. Elegendő, ha a letelepített és fizetett kém bármilyen üzlettel, állással, vagy foglalkozással bír, és kellőképpen bele tud illeszkedni az illető város vagy falu társadalmába. Mindegy, hogy milyen üzlete van, lehet ingatlanforgalmi iroda, fűszerüzlet, kávéház, étterem, szálloda, biztosítási iroda. fontos az, hogy bizalmat keltsen maga iránt, polgári módon éljen, kellő helyen és kellő alkalommal gavallérosan viselkedjék, igyekezzék társadalmilag hasznos elemmé válni, vegyen részt az egyletek működésében, teremtsen a maga számára megbecsült helyzetet és igyekezzék mindig azt a látszatot kelteni, hogy polgári jóléte a jó üzletmenetből fakad. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszeres beférkőzés az idegen társadalom bizalmába sokkal könnyebbé teszi a letelepített kém számára a működést, mint amilyen a különleges megbízással kiküldött titkos ügynök helyzete. Magától értetődik, hogy egy jómódú üzletemberre senki sem fog gyanakodni, hiszen könnyen megérthető, hogy a jó üzletmenet lehetővé teszi számára bizonyos mértékig a bőkezűséget, a jótékonykodást, a társadalmi mozgalmakban való részvételt. Éppen ezért szükséges, hogy élénken részt vegyen az egyesületek életében, adja át helyiségeit fűtéssel és világítással együtt díjtalanul a helyi jellegű tornász-, lövész-, énekegyesületeknek, hogy így feltétlen bizalmat keltsen maga iránt. 97

Bizonyos, hogy az ilyen letelepített kém helyzete, különösen eleinte, nem könnyű. Kitűnően kell ismernie a nyelvet és a szokásokat, bizalmat kell keltenie maga iránt és fődolog, hogy feltűnés nélkül megszerezze a katonaság és a tisztikar bizalmát is. Éppen ezért lehetőleg olyan üzletet kell nyitnia, amely könnyen összeköttetésbe kerülhet a katonasággal is. Tájékozódnia kell versenytársainak helyzetéről, esetleg támogatnia is kell őket, tartózkodnia kell minden kemény és rosszindulatú bírálattól, és ha lassankint megkedvelteti magát, esetleg baráti viszonyba kerül a helyőrség valamely tisztjével vagy akár magasabbrangú altisztjével, senkinek sem fog feltűnni, ha az évekig tartó baráti viszony során egyszer-egyszer kérdést intéz hozzájuk, elfogulatlanul és közömbösen, bizonyos katonai alakulatok, erődítések, ágyúk, hadgyakorlatok iránt. Természetes, hogy ha megkapja a kívánt válaszokat, akkor is közömbösen és egykedvűen kell viselkednie, mintha nem érdekelné különösebben a dolog. Így lassankint értékes híranyagot gyűjthet; később, mint jóbarátnak, maguk a tisztek fogják elmondani az új és érdekes katonai híreket; nem egy ilyen letelepített kémnek így hullottak szinte ölébe a legfontosabb értesülések az új ágyúmodellekről, golyószórókról, helyőrségi változásokról és a készülő vagy befejezett hadgyakorlatokról. Ha akad olyan tiszt, aki szereti az italt vagy olyan, aki szeret kártyázni, azzal innia és kártyáznia kell és lehetőleg ügyes formák között elveszítenie a pénzét, vagy úgy nyerni az illetőtől nagyobb összegeket, hogy végül lekötelezettje legyen és már-már tiszti becsülete forogjon kockán. Szóval nehéz és nagy játék: a polgári becsület álarca alatt csalónak és árulónak kell lennie. 1914. februárjában korán reggel egy francia őrszem és egy munkás, akik a trondesi páncélos üteg körül foglalatoskodtak, körülbelül 3 km-nyire Lucey erődítményeitől, arra lettek figyelmesek, hogy egy ismeretlen ember jár-kél az üteg körül, olyan helyen, ahol polgári egyéneknek tilos volt a közlekedés, távcsővel vizsgálgatja a láthatárt, jegyzeteket készít és egyúttal fényképezőgép is van nála. Egy darabig figyelték, hogy mit csinál, aztán észrevétlenül a közelébe lopództak és hirtelen rávetették magukat. Az idegen kétségbeesetten védekezett, de ezek lefogták és bevitték a várba. Részletes kihallgatása után kiderült, hogy Theodor Burghardt a neve és a kis Heillecourt faluban lakik már 15 éve, mindenki ismeri és senki sem tud róla semmi közelebbi adatot. Kiderült, hogy a kis faluban, amelynek mindössze 400 lakosa van, Burghardt mint földműves telepedett le. Nem állítható, hogy a legideálisabb kém volt, mert alig volt benne valami azokból a tulajdonságokból, amelyeket az előbb felsoroltunk: nem volt túlságosan rokonszenves ember, kevés emberrel érintkezett, keveset beszélt. Azt állította, hogy az idegenlégióból jött és valamiféle foglalkozást keresett, főleg a mezőgazdaság terén. Egyelőre azt állította, hogy megtakarított pénzéből él. Némi gyanút 98

keltett mindjárt elejétől fogva, mert kissé elhanyagoltan öltözködött ugyan, de volt a magatartásában valami letagadhatatlan úri vonás és a beszéde is választékos volt. Miután hosszú ideig hiába keresett munkát, merész lépésre határozta el magát, megkérte az egyik falusi lány kezét. El is vette feleségül és kis kocsmát nyitottak. Az üzlet azonban rosszul ment, mert a kocsmáros meglehetősen goromba ember volt. Most azt a mesét hitette el a falusiakkal, hogy néhány ezer frankot örökölt és ezen a pénzen kis házat vásárolt. Itt élt aztán évekig, minden különösebb foglalkozás nélkül, feleségével és négy gyermekével. Senkisem tudta pontosan, miből él, nem voltak lovai, nem volt kocsija, csak teheneket tartott; földjét nem művelte, legfeljebb a teheneket csapta ki legelni a földre. Gyanakodtak rá, hogy esetleg kém, de ő az ilyen gyanúkat mindig eloszlatta valami magyarázattal. Maga a felesége sem tudott róla semmi közelebbit, de hallgatott, mert mindig volt miből megélniük. Az asszony csak a kihallgatáson mondta el, hogy brutálisan bánt vele és gyermekei jelenlétében is gyakran megverte, továbbá, hogy több ízben eltávozott hazulról és csak napok múlva tért haza. Tizenöt évig így járt-kelt ezen a vidéken, amely tele van erődítményekkel. Mikor házkutatást tartottak nála, négy fényképezőgépet találtak, egy kitűnő távcsövet, valami 60 térképet a megerősített várak vidékéről és az egyikből ki volt vágva egy kis darab. Ezt a darabot megtalálták nála, mikor letartóztatták. A világháború előtt sűrű kémhálózat fonta be Franciaország határmenti vidékét – írják a francia szerzők – viszont a német szerzőktől arról értesülünk, hogy Németország nyugati határvidéke ugyancsak tele volt ilyen letelepített határmenti kémekkel. Az egyik francia szerző azt írja, hogy lassan és rendszeresen valóságos német települések keletkeznek Franciaországban; a kémek mind válogatott tisztességes, szorgalmas, jómódú emberek, akik kemény munkában töltik napjaikat. Valamennyien egy-egy tanya vagy nagyobb birtok tulajdonosai és megegyeznek abban, hogy vasárnaponként és ünnepnapokon, rendszerint egyedül, kirándulásra mennek a hegyekbe. Ilyen alkalomkor nem egyszer látták őket, hogy jegyzeteket készítenek és fényképeznek. Több ízben megtörtént, hogy mikor az ilyen emberek érezték, hogy gyanú kezdi környékezni őket, egyszerűen eltűntek az illető vidékről. Leon Daudet, a francia royalisták vezére, az Action Française című lapban a háború előtti években hangzatos cikksorozatban leplezte le ezt a csöndes, szívós és rendszeres német beszivárgást. Az adatok egész sorát hozta fel annak bizonyítására, hogy itt tervszerű akcióról van szó. Adataiból azt a következtetést vonta le, hogy a német telepesek minden olyan helyet megszálltak már a keleti 99

francia határ erődítményei körül, amely a nemzeti védelem szempontjából háború esetén fontos lehet. Lapokon keresztül sorolta fel a birtokok, majorok és tanyák neveit, amelyek mind német telepesek birtokában vannak. Sőt adatai azt mutatták, hogy egyes német megbízottak üzemeket és gyárakat is alapítottak bizonyos helyeken. Említi, hogy egy nagy német gyárvállalat 200 hektár területet vásárolt Maubeuge erődeinek közelében, hogy ott mozdonygyárat alapítson. Maubeuge egyike a legfontosabb francia határmenti erődítéseknek. Daudet felveti a kérdést, vajon a német hatóságok megengednék-e, hogy egy francia gyárvállalat alapítson ilyen hatalmas üzemet Metz vagy Strassburg közelében? Ezt a rendszert egyébként az előbbi fejezetünkben említett Stieber kezdte már meg a német-francia háború előtt és körülbelül 10 évig sikerült zavartalanul kiépítenie. 1880 táján megállapították a francia hatóságok, hogy a francia vasúttársaság személyzetében rengeteg a gyanús idegen elem, főleg az északi és keleti vasúttársaságoknál. 1884-ben a közmunkaügyi miniszter kénytelen volt rendeletet kiadni, hogy a vasúttársaság minden idegen alkalmazottja köteles azonnal honfiúsítani magát vagy távozni a szolgálatból. Ebben a pillanatban 1641 külföldi alkalmazottja volt a vasútnak, akik közül 182 azonnal otthagyta a szolgálatot és visszatért Németországba. A német beszivárgásra jellemző, hogy Lenoir szerint 1908-ban Franciaországban több mint 15,000 letelepített kém működött. A tengerészeti kémszolgálatot részben letelepített kémek végzik, akik a tengerészeti kikötőkben és arzenálokban működnek, részben pedig megbízott ügynökök, akik béke és háború idején kint dolgoznak a tengeren. Békeidőben egyáltalában nem kelt gyanút egy jacht, amelynek tulajdonosa azonban nyugodtan végezhet mélységméréseket, meggyőződhetik a kikötő kijáratairól, kitanulmányozhatja a tengeralatti aknák elhelyezését és a szárazföldi védőállomással való elektromos összeköttetéseket. Graves, a híres német titkos ügynök mint ausztráliai orvos telepedett le Edinbourghban, azzal az ürüggyel, hogy az egyetemi előadásokat óhajtja hallgatni. Viszont a mozgó kémek csoportjába tartozott Degouy és Delguet-Malavas, a két francia tengerésztiszt, akiknek esetéről már megemlékeztünk. Természetes, hogy kitűnő adatokat szolgáltatnak a kémközpontoknak azok a sajtóközlemények is, amelyek legtöbbször önkéntelenül fontos katonai titkokat árulnak el. Így például a híres német Meyer-féle lexikon megfelelő kötete részletes tervrajzot ad Bremerhaven kikötőjéről, amelyből minden idegen tengerészeti vezérkar pontosan tájékozódhat a kikötő védelmi viszonyairól. A tengerészeti kémkedés szintén dolgozik alkalmi 100

ügynökökkel, különösen nőkkel. Az ilyen nők, mint alkalmi kémek vagy cselédnek szegődnek valamely tengerésztiszt házába, vagy pedig mint könnyű erkölcsű nők, a mulatókban keresnek alkalmazást, hogy így férkőzzenek a tisztek közelébe. A legvakmerőbb és legügyesebb ilyen kémnő volt Eva Hornetter, akit a francia hatóságok Cherbourgban 1914-ben tartóztattak le. Eva Hornetter többnyire Cherbourgban és Calaisban működött. Módszere az volt, hogy tengerésztisztek és hajómesterek barátságát kereste; gyakran megfordult lakásukon és hosszas barátságuk révén sikerült a védelmi művek földrajzi elhelyezéséről pontosan tájékozódnia. De éppen így megtudott mindent a búvárhajókról, a torpedórombolókról és a cirkálókról is, amelyek a második könnyű hajóhadosztályba tartoztak. Különösen érdekelték a tengerészeti jelzések és a partvidéknek azok a pontjai, amelyek nem nyújtanak kellő védelmet ellenséges csapatok kihajózása ellen. Miután Cherbourgban hosszabb ideig sikerült ilyen módon értékes híreket szereznie, kifejezte barátai előtt azt az óhajtását, hogy szeretne Calaisban állást vállalni. Calais volt a francia búvárhajó-flotta egyik fontos támpontja. Ekkor cherbourgi barátai ajánlóleveleket adtak neki calaisi bajtársaikhoz, akik a leányt szívesen fogadták és az egyik tiszt házában, mint szobalány alkalmazást is nyert. Innen kezdve Eva Hornetter minden figyelmét a búvárhajókra fordította, mert a francia tengerészeti vezérkarnak az angolokkal egyetértésben az volt a terve, hogy háború esetére a búvárhajórajt a calaisi csatornában összpontosítja. De a lány ezzel nem elégedett meg. Kitűnően beszélt franciául, németül és angolul és Angliába akart átmenni. Mikor az egyik angol hajóraj látogatást tett a francia kikötőben, sikerült megbarátkoznia az angol tengerésztisztekkel, akik ugyancsak ellátták ajánlólevelekkel, amelyeknek segítségével Doverben mint szobalány helyezkedett el. Természetes, hogy letartóztatásáig rendkívül értékes híranyaggal látta el a német tengerészeti vezérkart. Graves módszerét követte Sven den Berg kém, aki mint rajzoló, felvétette magát a New-Port-News tengerészeti kikötő rajzolói közé és sikerült onnan az egyik új cirkálótípus terveit ellopnia. A francia tengerészeti vezérkar már 1919-ben kénytelen volt tengerészeti kémelhárító szolgálatot szervezni, amelynek hatáskörét az aviatikára is kiterjesztette, hogy megvédje a francia tengeri kikötőket az egyre jobban elharapódzó német kémkedés ellen.

101

A GLOBALIZÁCIÓ EREDMÉNYEZTE INFORMÁCIÓTERJEDÉS NÖVEKEDÉSE

Maul Katalin, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr. Bertalan Péter

1. Titkok, hálózatok A világ történelmének a titkosszolgálata az asszís, amelyet a sumér népek hívtak életre. Ha már az ókori katonák életük részévé vált a megfigyelés, felderítés, nyomolvasás, vajon napjainkig meddig jutottak el a modern technológia által? A titok minden korszaknak a legmélyebb pontja. A gazdaság, politika hálózata komplex rendszerben épül fel. Jellemzői a változatosság, felcserélhetőség, a megújulási képesség, alkalmazkodás. Most vegyünk egy egyszerű példát a környezetünkben. Ha valakivel nap-mint nap kapcsolatban állok, egyetemen, vagy munkahelyen és barátság alakul ki, azt erős kapcsolatnak nevezzük. A gazdaságban általában a hálózatok külsején (csak tranzakció jellegű) laza kapcsolatok alakulnak ki. Akkor működik jól a kapcsolat, ha az erős és gyenge kapcsolatok száma egyensúlyban van, a kapcsolati szint valahol a két véglet között helyezkedik el, nem is erős, nem is gyenge. Viszont van itt egy tényező, amit még az Olasz állam belső működésében is megfigyelhetünk, s ez a rivalizáció, az önpusztító hálózat. A 20. század elején a maffia az állam részévé vált, a belső rendszer felfalta saját magát. Az 1953. júniusi KV ülés nyomán ismét jelentős változás következett be az állambiztonsági szervek szervezetében. Az ÁVH és a BM összevonásával létrejött egységes Belügyminisztérium látta el ezután az államvédelmi, határőrizeti, karhatalmi, rendőri, büntetés végrehajtási, légoltalmi és tűzoltósági feladatokat, a régi BM közigazgatási feladatait pedig a Minisztertanács vette át. 102

Szovjetösztönzésre a minisztertanács 1953. július 17-i ülésén előírta az ÁVH, mint önálló szerv megszüntetését és a BM-mel történő összevonását. A határozat nem került nyilvánosságra, titokban tartása pedig még az államapparátuson belül is félreértéseket okozott. A BM állambiztonsági szervei a következő keretek között működtek: Az ÁVH egységei (1953-1956): Osztály

Feladat

I.

kémelhárítás

II.

hírszerzés

III.

katonai elhárítás

IV.

belső reakció elhárítás

V.

ipari szabotázs elhárítása

VI.

mezőgazdasági elhárítás

VII.

közlekedési és híradás-elhárítás

VIII.

környezettanulmány, figyelés

IX.

operatív technika, rádió elhárítás

X.

operatív nyilvántartás

XI.

államtitkos védelme

XII.

levélellenőrzés

XIII.

kormányőrség

XV.

rejtjelközpont

2. Az információ térhódítása A középkorban a kontinensek között, az információ terjedése nagy részben köszönhető a Török Hódoltságnak. Hiszen ha nem nehezítette volna a keletre irányuló kereskedelmet a 15.-16. században, akkor nem nyílottak volna új kereskedelmi utak. Ebben az időszakban hozták létre a Karavella hajót, egy újfajta hajótípust, amely az elődeihez képest nagyobb rakterű, sokvitorlás, és hosszú utakra képes közlekedési eszköz volt. Ez a remek szállítóeszköz, és az iránytű karöltve nemcsak az árucikkek célba juttatását segítette elő, de a vállalkozó kedvet-kalandvágyat szintén el tudták vinni A pontból B pontba, s ezzel együtt az információ is gyorsabban tovább terjedt. 103

Napjainkban az információ földrajzi korlátok nélkül egyre gyorsabban halad. Az információs eszközök használata (telefon, internet által nyújtott számos lehetőség), illetőleg a mobilitás

(mozgás, közlekedés, költözés, tudáskonvertálás) határtalan lehetősége pozitívan hat a fejlődésre. A technológiai változások felgyorsultak, az innováció határtalan lehetőségei ahhoz vezettek, hogy szinte minden szektorban rendkívüli fejlődés ment végbe az utóbbi évtizedekben. 3. A közéletre kiható gyors fejlődés A felsőoktatás vonatkozásában sem volt ez máshogy. Európában a 11. századra tehető az első egyetemek megalakulása (Párizs, Milánó). Ezek limitált hallgatói létszámmal, kevés szakkal (orvostudomány és szabad művészetek) és azokon belül is kevés szakosodási lehetőséggel voltak elérhetőek. Napjainkban pedig már nagy, integrált intézményeket, több tízezres hallgatói létszámmal képeznek. A 21. században az úgy nevezett E-learning módszerek alkalmazása hódít teret a rugalmas képzési potenciáljával. Fontosnak tartok még itt írni a kereskedelemről, mely az elmúlt 30 évben gyors fejlődésen ment keresztül. Köszönhetően a vele együtt innoválódó logisztikának, s a marketingnek, mely magasabb forgalmi értékeket generál). A ’80-as években még szűk kínálattal, elfekvő készletekkel, lassú rendelési ciklussal s kiszolgálással rendelkeztek. Ugyanakkor az idő előrehaladtával megjelentek az intelligens pénztár terminálok, szoftverek segítségével konstruált hatékony készletgazdálkodás, automatikus újrarendelés és árufeltöltés akár 24 órán belül. Ezen innovációk elősegítették a kereskedelemben az egyre csak növekvő intenzív forgalmat. A kereslet és kínálat egyensúlyának stabilizációját, a gyorsabb kiszolgálás által.

104

Hihetetlen korszakalkotó találmány volt a távbeszélő is, mely a mikrofon segítségével elektronikus jeleket továbbít a másik félnek, ahol is a hangszóró visszaalakítja a jeleket hangokká. Eleinte nem mindenki számára volt elérhető. Csak a központokban lehetett hozzáférni, drága volt, helyhez kötött. A telefonok hirtelen nagy léptékű fejlődése az ezredforduló után kezdődött meg. A XXI. századi ember el sem tudná képzelni az életét mobiltelefon-okostelefon nélkül, amely komplex, egyedileg konfigurálható szolgáltatás számos kommunikációs formára (szöveg, beszéd, kép, videó).

4. Vállalatok a világban A hiperglobalisták szerint a gazdaság globálisan integrált és modern információs technológiára épül, melyben a transznacionális nagyvállalatok dominálnak. A transznacionális vállalatok nemzetközi szinten jelen vannak, több országban rendelkeznek leányvállalattal. A leányvállalatok között megosztott az információ, a felelősség, a források és az eszközök. Ehhez nélkülözhetetlen a centralizált döntéshozatali rendszer, és globális stratégia. A nagyvállalatok éves forgalma több mint 100 millió dollár.(28) A nemzetközi munkamegosztás alapjai és a szakosodás célszerű irányai az alábbiak szerint alakulnak: 

természeti különbségek (talaj, éghajlat, természeti kincsek)



egyes termékek előállításában a munkatermelékenység és munka ráfordítások, mint költség közötti abszolút különbségek

ENSZ, 1974. ECOSOC határozat és új szakosított intézmény létrehozása: Comission and Center on Transnational Corporation 28

105



relatív ráfordításköltségek közötti különbségek, az alternatív költségek tekintetében fennálló eltérések



termelési tényezőkkel való relatív ellátottságában mutatkozó különbségek



technológiai színvonal tekintetében fennálló különbségek



megtakarítási lehetőségek, növekvő skálahozadék eltérő lehetőségei



termelésen kívül elérhető különbségek (pozitív és negatív externáliák, környezetvédelmi előírások, kommunikáció, infrastruktúra)

Abszolút előnyről beszélünk, ha két országot és két terméket alapul véve az egyik A ország, olcsóbban tudja előállítani x terméket és B ország ugyanerre képes y termékkel. Vagyis A ország x termékre szakosodik, azt B-nek is előállítja. B ország pedig ugyanezt teszi y termékkel. Ez által mindkét országban mindkét termékből többet fogyaszthatnak és olcsóbban juthatnak hozzá. Az alábbi példával mutatom be a fent említett abszolút előnyt. A ország egy óra alatt x termékből 9 darabot állít elő, B ország pedig csak 1 darabot. A országban y termék egy egységének előállításához szükséges előirányzott munkaidőben mért költsége 20 perc, B-ben 30. Ezt az alábbi táblázat mutatja be: X termék

Y termék

A ország

9

2

B ország

1

3

A munkamegosztásból származó előnyök általában attól függenek, hogy a két ország közötti cserearány mennyiben tér el az ország belső cserearányaitól. Feltételezzük, hogy a nemzetközi együttműködés nagyon szűk körű. Kizárt az előnyös csere akkor, ha egyik ország mindkét termék esetében abszolút előnyt élvez. Komparatív előnyök az alternatív költségek alapján megmutatja, hogy erőforrások tejes kihasználása mellett a maximális termelés két termékre. 106

A-ban: 2/9=0,22. B-ben: 3/1=3. Így A-nak x termékben komparatív előnye van, hisz egységnyi x előállítása kevesebb y-ba kerül. Az idők során pontosabb eredményeket adó modellt találtak fel, például Hekscher–Ohlin : (H-O) modell

Az elméleteinek az alapja a határtermelékenység, és a kiindulásának az alapja két ország, két termék, amit két termelési tényező felhasználásával állítanak elő. Lényege a modellnek, hogy mindkét ország akkor jut előnyhöz a nemzetközi kereskedelemben, ha a termékek relatíve eltérő tényezőigényességét és az ország más országokéhoz viszonyított relatív tényezőellátottságát figyelembe véve a viszonylag bőven rendelkezésre álló termelési tényező intenzívebb felhasználását igénylő termékre szakosodik. Hátrányaira, kritikáira többen figyelmeztetnek. Elsősorban hogy csak 2 termék, ország szerepel a modellben egy időben. Vajon hogy lehetne ezt bővíteni, hogy ne torzuljon a valós gazdasági adat?

107

A BIZTONSÁG

Sántosi Péter, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr. Bertalan Péter

5. A biztonságról általában A biztonság tág fogalomként jelenik meg mindennapi életünkben. Általában akkor beszélünk róla, ha veszélyhelyzet ellen szeretnénk hozzáfűzni valamit a témához. A biztonság mind a nemzet, mind pedig az egyén szintjén komplex rendszert alkot. Általában véve a biztonságnak 6 alapvető területe van: Társadalmi

Katonai

Környezeti

BIZTONSÁG

Politikai

Köz

Gazdasági

Ezeket a tényezőket a későbbiekben természetesen bővebben ki fogom fejteni. De lássuk egy kis magyarázatot, miért is fontos a biztonság alapjában véve. Az egyének szintjén a létbiztonság a legmegfelelőbb kifejezés, összefogó fogalom, amely egybetömöríti a mindennapi élethez szükséges biztonsággal kapcsolatos tényezőket. A biztonság alapvetően segíti az emberek társadalomban elfoglalt helyüket biztosítani. Például egy ember nem lehet vezetői pozícióban akár 108

cégnél, akár politikában, hogyha nincs társadalmi biztonsága, vagyis nem bízik senkiben, nincsenek barátai. Ez az egyik meghatározó tényező a társadalmi biztonság megemlítésénél, a bizalom. Másik példán okulva nem biztos, hogy egy vállalat, vagy nemzet megfelelően és hosszú távon tud működni környezeti biztonság nélkül, vagy politikai biztonság nélkül. Nyilván a politikai biztonság valamilyen szinten összefüggésbe hozható a politikával, hiszen a környezetvédelmi intézkedéseket a politikai biztosok szakemberei dolgozzák ki, amely a későbbiekben biztosítani tudja a környezetvédelmet. 6. A biztonság tényezői 6.1. Gazdasági biztonság A régebbi időkben a gazdaság és a biztonság szó összekapcsolása döntően csak olyan értelemben létezett, hogy a katonai biztonság meglétéhez a gazdaság megfelelő működésére, mint támaszra szükség van. Ebből kiindulva a világháborúk és kisebb háborúk esetében a hadtudományok csak a gazdaság háborús képességére koncentráltak, azaz arra, hogy mennyire képes a gazdaság s erőforrásai kiszolgálni a potenciális háborús szükségleteket. Ezekből kiindulva a gazdaságot és a biztonságot csupán olyan fogalmakkal kapcsolták össze, mint „védelemgazdasági potenciál”, „gazdaság háborús felkészítése, készenléte és túlélőképessége”. Ezek a fogalmak egyenesen a szigorú háborús felfogásra utaltak. Matus János már 2003-ban elkezdett foglalkozni a gazdaság és a biztonság szorosabb összefüggéséről, így szerepeltette már könyvében a gazdasági biztonság fogalmát is: „A gazdasági biztonság megítélésének alapvető eleme a gazdasági függés mértéke. Ezt a nyersanyagokhoz és az energiahordozókhoz való biztosítottságán, az adóssághelyzeten, az ország nyersanyagbázisa,

ipara

valamint

mezőgazdasága

monokultúrás

jellegén,

valutáris

kiszolgáltatottságán, a nemzetközi recesszió átgyűrűzésén, a cserearányok helyzetén, a piacvesztés vagy piacbiztosítás mértékén, valamint az adott állam belső költségvetési, növekedési, inflációs mutatóin, általános gazdasági helyzetén, árviszonyain, a regulációmentes állami befolyásolás fokán stb. mérhetjük le.” Az

előbb

említett

fogalmi

megközelítésből

kirajzolódik,

hogy

nagyfokúan

épít

a

közgazdaságtudománynak az országok fejlettségbeli különbségeit magyarázó modelljeire, valamint a gazdasági függésen keresztül közelíti meg a gazdasági biztonságot. A gazdasági biztonságot, hogy jobban megértsük, az alrendszereit is ismerni kell: 109



Fenntartható fejlődés



Értékesítés-biztonság



Ellátásbiztonság



Fizikai környezet biztonsága



Szociális biztonság



Technológiai biztonság



Állam szerepe a gazdasági biztonságban

Ezek a gondolatok után természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyének gazdasági biztonságát sem, hiszen a nemzeti gazdaság csak akkor lehet biztonságban, ha az ott élő munkavállalók, emberek gazdasági biztonságérzetük megfelelő. Példaként vehetjük a bankokat, akik a munkavállalók pénzét kezelik. Az ember általában akkor érzi a gazdasági biztonságot, ha tudja megvan a félretett pénze, illetve „jó kezekben van”. Ilyen esetben a bankok, pénzintézeteknek nagy szerepe van, hiszen amellett hogy ezek az intézetek gazdaságilag jól profitáljanak, működjenek, meg kell óvni, illetve minimálisan akár gyarapítani az állampolgárok pénzét. Ha ez nem valósul meg, bonyolult gazdasági folyamatokon keresztül a nemzet is kárát láthatja ennek. A másik példa alapján, a nem megfelelő gazdasági környezetben a vállalatok nem szeretnek működni (nincs fizetőképes kereslet, pénzügyi nehézségek). Ezek következménye, hogy a vállalatok elhagyják az adott nemzetet, így adókiesést okozva a nemzet gazdaságában és így egy körforgásban folyamatosan károsítani a gazdasági stabilitást. 6.2. Közbiztonság A közbiztonságot emelem ki talán a legfontosabb biztonsági tényezők közül. Mindennapjainkat befolyásolja az életünk minden terepén szereplő közbiztonság. Már a fogalmi meghatározásából kiderül, hogy ténylegesen az élet minden területére fókuszál nemcsak az egyén, de a társadalom szintjén: „Közbiztonság alatt értünk olyan közállapotot, társadalmi rendet, amelyben mind az állami, társadalmi, gazdasági szervek jó hírnevét, vagyonát, valamint az állampolgárok életét, testi épségét, személyes szabadságát, anyagi javait mindenki tiszteletben tartja és azt az állam – erőszakszervei útján – szavatolja”. Alapjában véve a közbiztonság egy olyan állapot, amelyben a társadalom tagjai ismerik és tudják jogaikat, azokat követik, betartják és bíznak abban, hogy az állam a jogok gyakorlását, 110

érvényesülését akadályozó, gátló tevékenységgel szemben közvetlenül állami kényszerrel is fellép. Ide kapcsolódik, hogy a közrend összességében a jogi rendet jelenti. Az már kiderült a fogalomból, hogy az állam erőszakszerve tartja formában a közbiztonságot, vagyis elsősorban a rendőrség, akikkel akár mindennapi kapcsolatba is kerülhetnek a polgárok. 

A közbiztonság-érzet meghatározó tényezői a következők:



Bűnügyi-közlekedési tényezők (lakóhely és annak közelében használt útvonalak)



Közterületek rendjével kapcsolatos tényezők (lakóhely, közvilágítás, köztisztaság)



Humán kapcsolatokkal és a humán-kommunikációval kapcsolatos tényezők: o egyén és a rendőrök egymáshoz való viszonya o rendőri jelenlét a közterületeken o rendőri reagáló képesség minősége o különböző bűncselekményekkel kapcsolatos rendőrségi és sajtókommunikáció milyensége o polgárőri jelenlét a közterületeken



Igazságszolgáltatással kapcsolatos tényezők

Az alábbi táblázat (1. táblázat) mutatja 10 év vizsgálatát a bűncselekmények és bűnelkövetők számával kapcsolatosan. Év

Bűncselekmények száma

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

413 343 418 883 436 522 425 941 426 914 408 407 394 034 447 186 451 371 472 236 377 829

Bűnelkövetők száma (Fő) Fiatalkorú Felnőtt Összesen 10 473 107 557 118 030 12 325 117 857 130 182 12 197 121 593 133 790 11 287 112 884 124 171 10 909 105 252 116 161 11 438 105 146 116 584 10 029 101 707 111 736 11 235 111 294 122 529 11 031 101 864 112 895 10 054 90 185 100 239 10 202 93 437 103 676 Forrás: ksh.hu

1. táblázat: Bűncselekmények és bűnelkövetők száma (2003-2013)

111

A táblázatból jól látható, hogy a bűncselekmények száma minden évben közel azonos számmal voltak jelen, ám az utolsó vizsgált évben csaknem 100 000-rel kevesebb bűncselekmény volt. A bűnelkövetők számában ennél kiegyensúlyozottabb helyzet figyelhető meg. A bűnelkövetők száma nem, vagy csak kevés számmal csökkent. Persze vannak hullám-völgyek, látható ez 2003-2004 között is, hogy egyik évről a másikra 12000-rel nőtt a bűnelkövetők száma. Még az is megfigyelhető, hogy a bűnelkövetők száma 2012-ben majdnem 100000 alá csökkent és 2013-ban is 100000 környékén maradt, így a tendencia azt mutatja, hogy a következő években 100000 alá is csökkenhet a bűnelkövetők száma. A következő ábrában (1. ábra) trendvonallal is szemléltetni szeretném a vizsgált bűneseteket. Az előbbi kijelentéssel szemben a bűncselekmények számában a trendvonal enyhe emelkedést jelez, de ezt egyértelműen csak későbbi adatokkal tudjuk csak megcáfolni, hiszen a 2012-13 között levő nagy csökkenés következtetni enged csökkenésre. A bűnelkövetők számában, mind a fiatalkorúak, mind a felnőttek számában az idő haladtával enyhe csökkenés tapasztalható. 1. ábra: Bűncselekmények és bűnelkövetők száma (2003-2013) 500 000 450 000 400 000 350 000

Bűncselekmények száma

300 000 250 000

Bűnelkövetők száma Fiatalkorú

200 000 150 000

Bűnelkövetők száma Felnőtt

100 000 50 000

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

0

6.3. Katonai biztonság A katonai biztonság a biztonság tényezői között azt a biztonságot jelenti, amelyben a biztonságot veszélyeztető tényezők elleni fellépéshez többnyire katonai potenciál szükséges, valamint a veszélytényezők többsége is katonai jellegű. A veszély ezen tényező vizsgálatánál a legkomolyabban értelmezhető, nem pusztán elméleti, de gyakorlati síkon is. A múltban a 112

legjelentősebb tényező volt, ám a háborúk befejeztével és a kapitalista globalizáció térhódításával átvette helyét a gazdasági és környezeti biztonság. A katonai biztonságot két oldalról közelíthetjük meg, a nemzeti és nemzetközi oldalakról. Persze legnagyobb szerepet az állam látja el ennek a tényezőnek a tekintetében, hiszen legfőbb irányítója az állam. Sok példán keresztül láthatjuk, hogy ahol az állam nem tudja garantálni a katonai biztonságot, ott úgynevezett „kaotikus” állapotok vannak, lásd afrikai és egyes ázsiai országok. Nemzetközi szinten viszont már megjelennek katonai szervezetek, szövetségek és koalíciók (NATO), amelyek garantálni tudják a nemzetközi biztonságot. Amikor katonai biztonságról beszélünk, mindenkinek egyből a hadsereg jut eszébe, ám nem teljes egészében így van. Rengeteg megállapodás, békeszerződés befolyásolja egyes nemzetek katonai felkészültségét, hadállományát, tartható lőszermennyiségét. A katonai biztonság tekintetében többfajta szereplő, akár más biztonságtényező csoportból érkező fél is lehet szereplő. Egyrészt az állam és az alá tartozó, irányítható katonaság, más nem ellenőrzött gerillaharcosok, törzsi alakulatok, maffia és egyéb fenyegetést jelentő szervezetek is, másrészről pedig például a politikai biztonság tényezőcsoportból érkező felső vezetők, szakértők, akik ugyanúgy befolyásolhatják a katonai helyzeteket. Visszatérve az államra, a szuverenitás ideája alapján katonai erőt alkalmazhat védelme érdekében, a fenyegetettségek elleni fellépés keretében. Ez alapján az államnak joga van katonai képességek kialakítására, amelyeket eszközként használhat fel a biztonság katonai tényezői között. Az állam mind a belső mind a külső fenyegetettségek ellen alkalmazhatja a katonai erőt. A katonai erő az állam részére képességeket is biztosít. Itt megjegyezném, hogy a katonai erő nem minden esetben az ország biztonságának fokozását szolgálja. Egyes esetekben a katonai erő alkalmazása olyan feladatok végrehajtására irányulhat, amelynek nincs vagy csak elenyészően közvetett, esetenként inkább negatív hatása van az ország biztonságára. Másrészről említhetném a diktatórikus kormányzatot is, ahol a katonaságot előszeretettel használják fel a népesség megfélemlítésére, szabályozására, így aztán kevésbé tekinthető biztonsági tényezőnek a haderő. A katonai biztonság megemlítésekor megjelenő fenyegetettségek nem minden esetben katonai eredetűek, de mindenképpen olyan színvonalúak, hogy katonai intézkedés szükséges azok megoldására. Ilyenek lehetnek polgárháborúk (ahol már a rendőrség tehetetlen), felkelések, 113

szélsőséges csoportok által elkövetett támadások csoportok, intézmények ellen. Így hát a béke és közrend érdekében, illetve a katonai biztonság fenntartásához erős, azonnal bevethető, alkalmas hadrend szükséges egy államnak.

6.4. Politikai biztonság A politikai intézményrendszer stabilitása, gyakran használt kifejezéssel a „jó kormányzás”, a fenntartható politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés előfeltétele. A legnagyobb kihívás egy országnak pontosan abból fakad, hogy a politikai intézményrendszere instabil, nem működik megfelelően, amely az állam bukásához is vezethet. Magyarázatként tekinthetünk arra a tényre, hogy a politikai rendszeren belül az intézmények egymásra függéséből állnak össze. Ám ez nem minden, hiszen minden más (köz)intézmény ugyanígy függőségben működik a politikai rendszer intézményeivel. Ezeken túl, ha egy ország politikailag meggyengül, „bebukik” az globális problémává hatványozódik egyéb rendellenességeket keresztül. Ide vehetjük példának Afganisztánt, ahol a terrorista szervezet az Al-Kaida képes volt kiépíteni a központját az ország nem megfelelő irányításának hiánya miatt. Ezek mellett ugye a kölcsönös függőség miatt tönkrement egyéb intézményekben például kórházakban nem megfelelően működő orvoslás miatt beteg, járványokat terjesztő emberek sétálgathatnak az utcán, vagy akár határt átlépve terjeszthetik más országokban, így elindítva egy hatalma járványhullámot. Gazdasági szempontból viszont egy bebukott államból az ott lakó munkanélküliek elmenekülnek egy jobb jövő reményével más országokba, ahol tömegesen hatalmas költségeket idézhetnek az ország pénzügyi helyzetében. Ugyanez a tendencia olvasható le a mostani időkben is, amikor Magyarországon több mint 150 km-es határvédő kerítéshálózatot kénytelenek építeni a menekültekkel szemben. Így belátható milyen fontos szerepet tölt be a politika egy ország életében, hiszen a kormányzó, irányító szerepet tölti be.

6.5. Környezeti biztonság A

környezetbiztonság

fogalma

az

1970-es

években

kerülhetett

előtérbe,

amióta

a

környezetvédelem is megjelent. Fogalmát először is úgy határozták meg, hogy az emberiségnek a környezeti eredetű fenyegetésekkel szembeni biztonságát jelentette, de később ezt kiterjesztették 114

az emberiség által okozott környezeti károkra is. Így összeállt a kép, vagyis környezeti biztonság alatt értjük a környezet által előidézett fenyegetés megoldására való tevékenységet és a társadalom által generált károkozás visszafogása a környezet ellen. Időszakról időszakra változik a környezeti probléma köre. Így mutatja az is, hogy múlt időben például az ózonjuk volt a legnagyobb környezeti probléma. Az elmúlt években viszont megjelent a globális felmelegedés és a klímaváltozás. Ezek előidézőinek saját magunkat tituláltuk, vagyis a társadalom viselkedéséből fakadóan jelentkeztek ezek az anomáliák. Először gyanították, hogy a környezet forrásait kimerítve idézzük a pusztító körülményeket, majd a későbbiekben rájöttek, hogy nem csak a források kimerítésével, hanem különböző tevékenységek során a levegőbe, talajba, vízbe bocsátott anyagoktól is károsul környezetünk. Az ilyenfajta veszélyek elhárítása, esélyének csökkentése érdekében nemzeten belüli, illetve nemzetközi vonatkozásban is cselekvésre van szükség. Így jöttek létre különféle szervezetek, amelyek valami féleképpen úgy éreztetik velünk, hogy az egyértelmű bűnös a társadalom minden egyéne (greenpeace). Gerilla akcióikkal egyrészt megvédik környezetünket, másrészt nagy kellemetlenségeket okozva kilendítenek minket komfortzónánkból, hiszen minden kultúrának, nemzetnek más a szokása. Egyes országokban a tradícionális szokások, felfogások teljesen úgymond „környezetszennyező” tevékenységeket foglalnak magukba. A nyugati modern társadalmakban viszont már az egyén szintjén nagymértékű környezeti károsodást előidéző tevékenységek találhatóak meg. Ezeket egyrészt szövetségek rendeletei, másrészt a nemzetek egyéni környezetvédelmi programjával igyekeznek csökkenteni. Az előbbire példa az Európai Unió környezetvédelmi akcióprogramjai, amelyek az egyének, vállalatok működését rendeletek meghozatalával befolyásolva csökkentik azok környezetszennyező tevékenységét.

6.6. Társadalmi biztonság Ahogy már a bevezető részben is említettem, a társadalmi biztonság legfontosabb tényezője a bizalom. A bizalom, mint emberi érzés megjelenési forma eredendően létezik, és önkéntelenül alakul ki, és gyakran úgy kezelik, mint egy olyan tényező, mely vagy van, vagy nincs, és nehezen változik. Tény, hogy az üzleti életben a személyes kapcsolat olyan erős bizalmat eredményez, melyet 115

egyébként nagyon nehéz elérni. A bizalom megjelenik mindennapi életünkben is, mint például bankoknál, biztosító társaságoknál, kormányzati hivatalokban, ahol a bizalom egy eladható termék. A bizalomnak a társadalom működése, működtetése szempontjából három jól elkülöníthető funkcióját különböztetik meg a különböző szakirodalmak: kognitív, társas és legitimáló funkció. A kognitív funkció arra utal, hogy az egyén általános bizalmi szintje összefügg a gondolkodásával és világlátásával. A társas funkció a kollektív cselekvésekhez kapcsolódik, ugyanis a közösség tagjainak szükségük van a bizalomra, hogy kollektív cselekvések valósulhassanak meg, kompromisszumok és közös döntések születhessenek. A legitimáló funkció, amely az intézményrendszer stabilitásához és a változásokhoz, szükséges visszajelzésekhez kapcsolódik. Az előbbi három funkciót jobban megértve, elhelyezhetjük mindennapjainkban. A kognitív funkció főleg azoknál az embereknél figyelhető meg, akik valamilyen társadalmi csoportban elhivatottak. Példa okáért vehetjük a Neonácizmust követő csoportot. Ezek az emberek – állíthatom teljes biztonsággal, hogy csak – a saját világlátásukkal megegyező emberekben bíznak a legjobban. A társas funkciónál vehetünk egy másik példát is, mint a Greenpeace-t. Ez a csoport közösen összefogva próbálják megállítani a környezetszennyezést. Ez a szervezet bizalom nélkül nem valósulhatott meg, hiszen csoportuk megszerveződése előtt gerilla akciókat is szerveztek, melyek nem biztos hogy a törvényeket tiszteletben tartotta. Ebben a helyzetben szerintem nem kell, hogy magyarázzam a bizalom szerepét. A legitimáló funkció kapcsolható egy vállalathoz is. Mikor a főnök a feladatokat elosztja az alkalmazottai között, természetesen bizalommal teszi, hogy majd az egyén a feladatát időre, kitűnő munkával elvégzi. A példákon keresztül láthattuk, hogy mind a társadalmi élet, mind az üzleti életben fontos szerepe van a bizalomnak. 7. Felhasznált irodalom 1. Deák Péter: Biztonságpolitikai kézikönyv. Budapest, 2007. 2. Gazdag Ferenc: Biztonsági tanulmányok, Budapest, 2007.

116

3. Bíró Gyula: A közbiztonság és közlekedésbiztonság egyes kérdései különös tekintettel, a baleset-megelőzésre. Debrecen, 2011. 4. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet: Nemzetbiztonsági szemle. MMXII. I. évfolyam, I. szám. Budapest, 2013. 5. Gazdaságszociológia előadás. Kaposvári Egyetem, 2012.

117

NEMZETBIZTONSÁG MAGYARORSZÁGON

Tóth Anna, vidékfejlesztési agrármérnök mester szakos hallgató

Közreműködő oktatók: Dr. Bertalan Péter

1. Bevezetés A nemzetbiztonság fogalma 29

A biztonság egy fenyegetettség nélküli állapotot, veszélyeztetettség hiányát valamint azt a

tudatot jelenti, hogy ha veszélyhelyzet áll elő rendelkezésünkre állnak az elhárításhoz szükséges feltételek és eszközrendszerek. 30A kormány meghatározása alapján „a nemzetbiztonság egy adott állam szuverenitásának és alkotmányos rendjének biztonságát jelenti. Komplex kategória, amely nemcsak a katonai, de a politikai, gazdasági társadalmi, emberjogi, környezeti és informatikai biztonságot is magában foglalja, szorosan összefügg az adott államszűkebb és tágabb környezete, valamint szövetségesei biztonságával.” A nemzetbiztonság fogalmának magyarországi megjelenése 31

Az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki a nemzetbiztonság, mint szervezet. Itt a 20. század

első felétől kezdődően a politikatudomány egyik fő ágát képezte a nemzetbiztonsággal kapcsolatos kérdéskörök vizsgálata. A legtöbb szerző a nemzeti érdekek képviseletére vezette vissza a nemzetbiztonság fogalmának a megjelenését. Fontos az olyan külső és belső politika kialakítása, melyek kedvező hatással vannak a nemzeti érdekek védelmére a létező vagy potenciális

29

Várhalmi A. Miklós: Nemzetbiztonsági Kéziköny 2010. p 56.

http://www.kormany.hu/hu/belugyminiszterium/szabalyozasi-es-koordinacioshelyettesallamtitkarsag/felelossegi-teruletek/nemzetbiztonsag 31 Szabó József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Bp., 1995. 144. o. 30

118

ellenfelekkel szemben. Fontos a nemzeti identitás és a gazdasági érdekek megőrzése továbbá a politikai szuverenitás védelme. A nemzetbiztonság minden állam katonai védettségéből, külkapcsolatainak, bel- és gazdaságpolitikájának helyes kialakításából eredő biztonsági helyzete. 32

Az állambiztonsági szervek helyett nemzetbiztonsági szolgálatok elnevezés lépett életbe. Ez

azonban nem csak formális változtatásokat jelentett e kifejezés mögött számos alapvető lábakon áll, mint például külpolitikai, katonai, társadalmi, gazdasági, pénzügyi közbiztonsági, környezetvédelmi emberi jogi stb.. A biztonság kialakítása az egyes állami szervek feladatai közé épült be és képezi feladataik szerves részét. De, ha még konkrétabban szeretnénk a nemzetbiztonsági szervek feladatkörét vizsgálni, akkor azt mondhatnánk, hogy ott és akkor van rájuk szükség, amikor a nemzet biztonságának egyik pillére veszélyeztetett illetve, ha a veszély megelőzésére és elhárítására van szükség. E meghatározás szerint a nemzetbiztonsági tevékenységen különleges jogosítványok és felhatalmazások alapján alkalmazott titkosszolgálati szakemberek, eljárások, eszközök és módszerek – a nemzet biztonsága érdekében történő felhasználását értjük. Persze ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok különleges jogosítványai (például speciális adatkezelési és gazdálkodási szabályok), valamint a kivételes

helyzetekben

alkalmazható

kényszerintézkedések

szélesebb körűek,

mint

a

titkosszolgálati eszközök és módszerek. 2. Nemzetbiztonsági Szolgálatok A nemzetbiztonság feladata Magyarországon 33

Alapvető feladata, hogy Magyarország megtartsa függetlenségét, a nemzetbiztonsági érdekeit

érvényesíteni tudja és törvényes rendjének védelme megfelelően működjön.

32

Dezső Lajos - Hajas Gábor: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. HVG-ORAC,

Bp.,1998. 12. o

33

http://www.kormany.hu/hu/mo/rendvedelem/nemzetbiztonsagi-szolgalatok

119

Az irányításért felelős személyek A kormány a belügyminiszteren, a külügyminiszteren és a honvédelmi miniszteren keresztül irányítja a nemzetbiztonsági szolgálatokat. A belügyminiszter az Alkotmányvédelmi Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatokat, a külügyminiszter az Információs Hivatalt, a honvédelmi miniszter pedig a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot irányítja. Rendeletekben és utasításokban határozzák meg a szolgálatok minél hatékonyabb működését és feladatkörét. A nemzetbiztonsági szolgálatokat kiemelt figyelemmel kíséri a Magyar Országgyűlés a Honvédelmi és rendészeti bizottság, illetve a Nemzetbiztonsági bizottság speciális feladatköréből adódóan. A szolgálatok demokratikus és alkotmányos működésének további garanciája, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindig az aktuális parlamenti ellenzékből kerül ki. Jelenleg Dr. Molnár Zsolt tölti be e tisztséget az Mszp soraiból. A nemzetbiztonsági szolgáltok felépülése és feladatai Alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk a polgári és a katonai szolgálatokra. Az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok tartoznak a polgári nemzetbiztonsági Szolgálathoz. A katonai szolgálatokhoz pedig a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat tartozik. A szervezetirányításért felelős miniszterek döntenek a hivatalokat és szakszolgálatokat vezető főigazgatók kinevezéséről illetve leváltásáról. A nemzetbiztonsági szolgálatok helyi és területi szervekre tagozódnak. Az Információs Hivatal fő feladata a nemzetközi és a hazánkat fenyegető terrorizmus illetve a kábítószer-kereskedelem. Kiemelkedő szerepet tölt be Magyarország diplomáciai, külgazdasági és tudományos kapcsolataiban és a valutaspekuláció elleni harcban. Az Alkotmányvédelmi Hivatal elsődleges feladata, hogy felfedje és kivédje hazánk függetlenségét, demokratikus berendezkedését, politikai és gazdasági érdekeit sértő cselekményeket és területi egységét. A magyar állam belső rendjének védelméért a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok felelnek, szigorú keretek között gyűjtenek információkat, ezek a kutatások nyíltan illetve titkos módon is történhetnek. Mindezeket az erre felhatalmazott szervek kérésére történnek. 120

Végül a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat fő feladata a hírszerzés, elhárítás, védelmi és ellenőrzési feladatok. Elősegíti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, azáltal, hogy nyílt és titkos információgyűjtést részesíti előnyben. Ennek köszönhetően közreműködik hazánk függetlenségének és törvényes rendjének védelmében. A kémek kettős élete 34

A kémeket a közvélemény leginkább a mozifilmekből ismeri, az emberek többségének a

kémekről általában James Bond ugrik be. A valóság persze más, mint amit a filmeken látunk, és nemcsak azért, mert vannak kifejezetten ronda, buta és kétbalkezes kémek, hanem azért is, mert a munkájukat a bürokrácia is alaposan megnehezíti, lévén, végül is állami „hivatalnokokról” van szó. De az is igaz, hogy bizonyos elemeiben ez a világ valóban filmszerű. Vegyük például az orosz titkosszolgálat munkáját, akik kifejezetten profin csinálják munkájukat. Az orosz kémek közül sokan diplomata fedésben dolgoznak egy külföldi követségen természetesen legális fedésben. Őket legális hírszerzőnek szokták nevezni. Például egy orosz kulturális attasé a munkája közben újságírókkal, üzletemberekkel és politikusokkal találkozhat, és teljesen legális eszközökkel, módszerekkel férkőzhet közel hozzájuk. De óvatosnak kell lennie, mert a kémelhárítás szemmel tarthatja, így a „piszkos munkát” gyakran már nem ő végzi. A francia kémelhárítás becslése szerint nagyjából ötven olyan kém dolgozik Franciaország különböző városaiban orosz követségen és konzulátusokon, akiknek diplomata státuszuk van, de valójában hírszerzők. A legális hírszerzővel ellentétben az illegális hírszerző nem diplomata, és lehetőleg olyan fedőfoglalkozása van, ami nem szúr szemet a külföldi hatóságoknak, jó esetben nem figyeli a kémelhárítás, az operatív akciókban éppen ezért könnyebb hadra fogni. És lebuktatni is nehezebb, mint egy legális hírszerzőt. Viszont ha egy illegális hírszerző lebukik, akkor a diplomatával ellentétben nem élvez mentességet, azaz rendszerint börtönbe kerül.

34

index.hu

121

Bővebben a titkos információgyűjtésről Az információgyűjtés a nemzetbiztonsági szolgálatok részéről kétféleképpen történhet: külső engedéllyel és külső engedély nélkül. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés alatt értendő az, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok átkutathatják a megfigyelt személyek lakását, küldeményeit és lehallgathatják telefonját. Itt felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ez a célszemély tudtával, avagy tudta nélkül, illetve otthon tartózkodásakor vagy akkor, amikor senki nem található a lakásban? Kicsit utána olvastam, ezekre a kérdésekre jogszabályt nem találtam, de végül azt sikerült megtudnom, hogy ezek a szolgálat számára nem biztos, hogy lényegi kérdések lennének, hiszen altatógáz van, amivel meg nem történté lehet tenni akár egy egész család számára az eseményeket. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést a Fővárosi Bíróság engedélyezhet. Ezt azonban nagyon indokolt és törvényileg szabályozott esetekben fogadják el. Ez alatt a nemzetbiztonsági szolgálatok ügynököket szervezhetnek be, megfigyelhetnek személyeket és fedőintézményeket hozhatnak létre. Titkosszolgálati módszerek és eszközök Kutatásaim során nem találtam konkrét esetre használandó módszereket, eszközöket. Nem hiába titkos talán jobb is, ha nem tudjuk, éppen mikor hallgatnak le, avagy milyen módszerekkel tudnak meg rólunk bármiféle általuk fontosnak vélt információt. Azonban ennek ellenére vagy pontosan ezért számomra nagyon érdekes a szolgálatok belső működése az ügynökök munkája, a hírszerzés módja és menete. Találtam sok cikket, de nem hinném, hogy bármelyik is hiteles képet adna arról, hogy mi zajlik pontosan a tudtunk nélkül. Milyen folyamatokat indítanak el bennünk, milyen célból és milyen eszközökkel érik el mindezt? Azt gondolnánk szabadok vagyunk és bármit megtehetünk, igen a bármi az a bizonyos kereteken belül van, amikor még nem tűnik fel senkinek, amit csinálunk. Kezd egyre fokozódni a gyanú, hogy ez a szabad lét és döntési, választási lehetőség csak látszat. Úgy érezzük nekünk milyen jó, így nem gondolkozunk, semmin leülünk, esténként megnézzük a butítóbbnál butítóbb tévéműsorokat isszuk az energiaitalt és a chipset és közben, ha véletlen elmélyülnénk gondolatainkban, akkor csak oda lyukadnánk ki, hogy nekünk milyen jó. Molnár F. Árpád tényfeltáró cikkéből idézve „A nép lebarmosítását világhatalmi, világkormányi központi utasításra végzik.” Ez számunkra nézve nem túl pozitív kilátásokat mutat a jövővel kapcsolatban, azonban, ha a másik oldalról szemléljük a történteket, akkor ez egy nagyon jó dolog, hisz a buta nem gondolkozó emberrel bármit meglehet csinálni, mint a sakktáblán a bábukkal. 122

A legáltalánosabb titkosszolgálati módszerek a telefonunk lehallgatása és az internetezésünk megfigyelése, de volt már példa besúgó rendszerre is a Rákosi rendszerben (akkori Államvédelmi Hatóság). A FinFisher kémprogramról röviden 35

Ahhoz, hogy képesek legyenek a titkosszolgálatok interneten keresztül kémkedni a lakosságról

különböző programokat kell megvásárolniuk. Legutóbb egy FinFisher nevezetű programról derült ki, hogy a magyar titkosszolgálat is megvásárolta. A Finfisher egy kémprogram, melyet a vírusirtó programok nem képesek kimutatni, tehát észrevétlenül jelen tudnak lenni számítógépeinken beleértve az e-maileket, fájlokat IP-alapú telefonhívásokat is. Gyártója a Gamma International, amely a fejlett elektronikus lehallgató-technológiákra specializálódott. A cég sokféle kémtechnológiát és ezekkel kapcsolatos tanácsadást kínál kormányzati hírszerző szerveknek, elsősorban titkosszolgálati és bűnüldöző hatóságok számára. A program megvásárlása elég sokba került a kikerült adatok alapján. A program és a linszenszek (ez idáig 5) megvásárlása eddig körülbelül 123millió Forintba került a magyar államnak. Azonban a kiszivárogtatott árlista szerint a Finspy „támogatja” a mobil operációs rendszereket is. Szinte minden mobil applikációs rendszert sikeresen meg lehet figyelni, viszont ez még nem teljesen hatékony, hiszen sok felugró ablakot kell/ene a felhasználónak engedélyezni, hogy az eszköze lehallgatható legyen. Magyarország nemzetbiztonsági érdekei 36

1. az ország szuverenitásának, területi épségének alkotmányos rendjének alapvető

szabadságjogainak megőrzése 2. az ország stabilitása, 3. a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, az ENSZ alapokmányával összhangban

35

http://hvg.hu/tudomany/20140811_igy_kemkedik_szamitogepen_a_magyar_nbsz; http://atlatszo.hu/2014/08/11/anemzetbiztonsagi-szakszolgalat-is-hasznalja-a-finfisher-kormanyzati-kemprogramot/ 36

2073/2004. (IV.15.) Korm. hat. MK nemzeti biztonsági stratégiájáról

123

4. az Európai Uniós integráció kiterjesztése és elmélyítése, Magyarországnak az EU intézményi struktúrájába történő integrációja és érdekérvényesítési lehetőségek erősítése 5. a NATO euro-atlanti biztonsági rendszerben betöltött központi szerepének tartós fennmaradása 6. a demokratikus értékek általános érvényesülése, 7. különösen a Magyarországgal szomszédos országok demokratikus értékrenden alapuló tartós stabilitása és euro-atlanti integrációja, a határon túli magyarság jogainak minél szélesebb körű érvényesítése 8. a kelet-európai országok stabilitása és euro-atlanti integrációs szervezetekhez közeledése 9. az euro-atlanti térség tartós stabilitása 10. a nemzetközi rendszer összes szereplőjének konstruktív együttműködése 3. Az öt nemzetbiztonsági szolgálat Az 1995. évi CXXV. törvény öt nemzetbiztonsági szolgálatot hozott létre, melyek közül három polgári, kettő katonai. Az alábbiakban részletesebben kerülnek bemutatásra az egyes szolgálatok. Információs Hivatal (IH) 37

A Magyar Köztársaság polgári hírszerző szolgálataként az Információs Hivatal (IH) alapvető

feladata, hogy megszerzett információi révén támogassa a kormányzat kül- és biztonságpolitikai, gazdaságpolitikai, valamint egyéb ágazati politikai céljainak megvalósulását. Ennek érdekében az IH műveleti tevékenységet folytat, információit nyílt és titkos forrásokon keresztül szerzi be. Ezek során titkos kapcsolatokat létesít, valamint technikai információszerzést is folytat. Feladata többek között a Magyarország ellen irányuló külföldi titkosszolgálati tevékenységek felderítése, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem támogatása. Mindemellett fontos

37

Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda. Információs Hivatal

124

megemlíteni, hogy az Információs Hivatal felelős a külföldi magyar képviseletek biztonsági védelméért is. Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) 38

A Nemzetbiztonsági Hivatal polgári nemzetbiztonsági szolgálat, amelynek feladatköre

alapvetően az elhárításra koncentrálódik. Legfőbb feladata az ország és az állampolgárok biztonságát érintő veszélyek, kockázatok felderítése, megelőzése. Az IH-hoz hasonlóan nyílt és titkos forrásokat is igénybe vesz, melyeken keresztül információkat gyűjt egyebek mellett az alkotmányos berendezkedést veszélyeztető tényezőkről, a szervezett bűnözői csoportok Magyarországot érintő tevékenységéről, idegen titkosszolgálatok magyarországi törekvéseiről, működéséről. Gondoskodik a kiemelt fontosságú állami intézmények, létesítmények védelméről, valamint szintén információival segíti a terrorizmus elleni küzdelmet, a tömegpusztító fegyverek terjedése, kábítószer- és fegyvercsempészet elleni fellépést. Fontos szerepet tölt be a gazdaságbiztonság megőrzésében is. Tevékenysége során szorosan együttműködik a rendvédelmi szervekkel, valamint a többi nemzetbiztonsági szolgálattal. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) 39

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egy szolgáltató szerv, egyben a harmadik polgári

nemzetbiztonsági szolgálat. Alapvető feladata, hogy írásos kérésre a technikai hírszerzés eszközeivel szerzett információkkal segítse a társszervek munkáját. Speciális kommunikációs csatornákat létesít, ellátja a biztonsági okmányok védelmének hatósági felügyeletét, valamint szakértői tevékenységet is folytat Katonai Felderítő Hivatal (KFH) 40

A Katonai Felderítő Hivatal a Magyar Köztársaság két katonai nemzetbiztonsági szolgálatának

egyike, tevékenysége alapvetően külföldre irányul. Hírszerzést folytat, ugyanakkor az Információs Hivatallal (amely polgári) ellentétben katonai vonatkozású információk megszerzésével,

Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda. Nemzetbiztonsági Hivatal Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat 40 A KFH rendeltetése és feladatai (kfh.hu) 38 39

125

elemzésével és továbbításával foglalkozik. Fontos feladata, hogy felderítse az idegen országok támadási szándékait, külföldi katonai titkosszolgálatok Magyarországot érintő ellenséges törekvéseit. Feladatkörébe tartozik még a terrorizmus elleni küzdelem támogatása, az illegális fegyverkereskedelem, a tömegpusztító fegyverek és nemzetközileg ellenőrzött technológiák terjedésének megelőzése. A hadászati-hadműveleti tervezés kapcsán információkkal látja el a Honvéd Vezérkart, valamint gondoskodik a külföldön lévő magyar katonai létesítmények biztonsági védelméről is. Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) 41

A Katonai Biztonsági Hivatal feladata elhárító jellegű, a KFH mellett a KBH a Magyar

Köztársaság másik katonai nemzetbiztonsági szolgálata. Tájékoztatja a honvédelmi minisztert és a Vezérkar főnökét az aktuális biztonsági helyzetről. Kémelhárító tevékenységet végez, valamint kiemelt feladata a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség létesítményei, alakulatai mellett kifejtett bűnmegelőző és felderítő tevékenység is. 4. Összefoglalás Mint minden demokratikus jogállamban, a nemzetbiztonsági szolgálatok Magyarországon is kiemelt szerepet töltenek be az ország és az állampolgárok biztonságának garantálásában. Emiatt rendkívül fontos átlátni és megérteni, milyen tevékenységet látnak el a szolgálatok, és egyúttal miért van szükség ezek fenntartására. A szocialista rendszerben betöltött szerepük miatt nyilvánvaló, hogy a titkosszolgálatokkal kapcsolatban a magyar társadalom jelentős részében negatív kép él, fontos azonban felismerni, hogy ezek mindenhol nélkülözhetetlenek a demokratikus államrend és a társadalom biztonságos működésének garantálása érdekében. Munkájukat csendben a háttérbe húzódva végzik, ezért a mindennapi emberek nem is nagyon tudják, hogy mi is konkrétan a feladatkörük és mindez hogyan épül fel. Ezért szerettem volna egy kis betekintést nyerni igaz csak felületesen, de talán sikerült a megfelelő képet mutatnom a nemzetbiztonság felépítéséről és a nemzetbiztonsági szakszolgálatokról.

41

A KBH feladatai (kfh.hu)

126

127