A „ К А Т Т Г ' - A K V I T A N I KÉRDÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNETI MEGVILÁGÍTÁSBAN CSEPREGHYNE D R . MEZNERICS IL,ONA Vázlat : I. Néhány jellegzetes Pecten-féle szerepe az alsómiocén szintezésnél. II. A katti—akvitáni, illetve alsómiocén probléma: 1. A sztratotípusok helyzete: a) katti b) akvitáni c) burdigalai 2. A z emelet-fogalom és emelet-tartalom összefüggése: a j a katti és burdigalai emeletnév bevezetéséig b) a katti emeletnév bevezetése idejénl c) a burdigalai emeletnév bevezetése idején! a) a katti és burdigalai emeletnév egyidejű bevezetése következtében elő állott helyzet III. Az emeletfelesleg ténye következtében felvetődő kérdések: a) Melyik emeletnév törlendő? b) Mi a „katti"=akvitáni emelet tartalma? IV. Az oligocén—miocén határkérdés.
I. Néhány jellegzetes Pecten-féle szerepe az alsómiocén szintezésnél Dr. J . R o g e r kezdeményezésére az olígo-miocén h a t á r á n szerepet játszó 3 Pecten-féle: a Chlamys rotundata, Ch. deleta és Pecten arcuatus elterjedését, r é t e g t a n t szerepét vizsgáltam. (A részletes vizsgálati eredményeket az 1 9 6 1 . szeptemberében m e g t a r t o t t Sabadelli Konferencia „ p r a e - t i r a g e " — e l ő n y o m a t a t a r t a l m a z z a . ) E n n e k lényege, h o g y a 3 szóbanforgó faj v a g y közeli rokona, az egri (részben törökbálinti), az adouri medence (Peyrère) és az észak-itáliai „ T o n g r i a n o " (Carcare, Dego, Sassello) lelőhelyeken a „ k a t t i - a k v i t a n i " v i t a t o t t rétegekben t a l á l h a t ó :
Eger Azonos fajok
Ch. miocenicus P. arcuatus —
Közel rokon fajok
Ch. schréteri Ch. n. sp.
Peyrère (Adour)
_
Carcare, Dego, Sassello
P. arcuatus Ch. deleta
Ch. miocenicus P. arcuatus Ch. deleta
Ch. susannae Ch. saccoi Ch. deleta
Ch. oligopercostatus Ch. oligopercostatus Ch. deleta
E z a meglepő faunaegyezés a n n á l figyelemre méltóbb, m i n t h o g y m i n d h á r o m lelő hely fekvője e g y a r á n t rupéli, s m i n d h á r o m lelőhely egyszersmind a M y o g y p s i n á k é s Ivepidocyclinák lelőhelye. E n n é l f i a t a l a b b Pecten-társaság a burdigalai k o r ú Pecten-féléké, melyek alapján a keleti m e d i t e r r á n és az atlantico-mediterrán jól p á r h u z a m o s í t h a t ó . Az a t l a n t i t e r ü l e t e n a z o n b a n a Pecten-félék és egyéb fauna alapján a burdigalai képződmények n e m v á l a s z t h a t ó k el C o s s m a n n - P e y r o t „ a k v i t á n j á t ó l " . E r r e az eredményre j u t o t t a k a legújabb fúrások a l a p j á n a mikrofaunavizsgálatok is ( [ C a r a l p — J u l i u s — V i g n e a u x , i 9 6 0 ] , erre u t a l a girundien-emeletnév). Az akvitáni legújabb s z t r a t o t í p u s á ról i t t csak a n n y i t , h o g y az ebbe közbetelepült m a r i n rétegek faunája sem v á l a s z t h a t ó el a burdigalai k é p z ő d m é n y e k t ő l .
186
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet, 2.
füzet
F a u n a alapján (nemcsak Pe:len-íél€k !) t e h á t a jól elkülöníthető burdigalai emele t e n k í v ü l európaszerte a rupéli és burdigalai k é p z ő d m é n y e k k ö z ö t t m a k r o - és mikroí a u n a szempontjából e g y a r á n t egy, — v a g y k a t t i , v a g y a k v i t á n i , — de m i n d e n ü t t vitatott korú képződmény van. A v i t á s kérdésre a fauna seholsem a d s, m i n t l á t n i fogjuk, n e m is a d h a t felvilágo sítást. E z é r t t u d o m á n y t ö r t é n e t i szempontból k e l l e t t megközelíteni a kérdést. E n n e k k a p c s á n 2 kérdés merül fel: i . Mi a sztratotípusok helyzete? 2. Mí az emeletnév és a f a u n a t a r t a l o m viszonya a k a t t i , a k v i t á n i és burdigalai emeletekbe sorolt képződmények nél? II. A katti—akvitáni, illetve alsómiocén probléma i. A s z t r a t о t í p u s о к
helyzete
a) Katti emelet. Az emelet közismert s z t r a t o t í p u s a Kassel [ F u c h s 1892 — 9 4 ] . A s z t r a t o t í p u s t azonban egyelőre ki kell kapcsolni, m e r t m i n t p r o b l é m a csak a keleti és a t l a n t i c o - m e d i t e r r a n képződmények ú n . „ k a t t i " kifejlődésénél jelentkezik. A „ k a t t i " korú faunák kérdésében (Bajor molassz, Sotzka-rétegek) a külföldi i r o d a l o m t ö b b e t hivatkozik Törökbálintra, m i n t a sztratotípusra, a , , k a t t i " - a k v i t á n i p r o b l é m á v a l k a p c s o l a t b a n pedig Eger került előtérbe, m i n t h o g y ez kevésbé k a t t i , m i n t a t ö r ö k b á l i n t i k a t t i , s még kevésbé k a t t i m i n t a kasseli k a t t i ! A k a t t i - a k v i t á n i kérdésben legújabban a csehszlovákok h a t á r o z o t t álláspontot foglaltak el, szerintük a K á r p á t - m e d e n c é b e n a rupéli és burdigalai képződmények között csak egy emelet m u t a t h a t ó ki m a k r o - és mikrofauna szempontjából egyaránt, s ez Vagy a k v i t á n i ( S e n e S , В u d a y. C i с h a), v a g y k a t t i ( C e c h o v i c). A Bécsi-medencében a „ k a t t i " képződmények csak mikrofaunából ismertek. A bajor molasszoknál a h a t á r m e g v o n á s még n e m j u t o t t n y u g v ó p o n t r a . A Szovjetunió déli részében a k h a r k o v i (Poltava) és a Majkop-szeria „ k a t t i " és a k v i t á n i elválasztása még v i t a t o t t . É s z a k - I t á l i á b a n a helyzet speciális, az i t t e n i „ k a t t i " kérdés n e m az „Aquitaniano"-hoz, h a n e m a „ T o n g r i a n o " emelet felső szintjéhez kapcsolódik. Az a t l a n t i t e r ü l e t e n az adouri Peyrère faunája D o u v i l l é [1899] szerint akvitáni, D o l l f u s [ 1 9 2 7 ] és P e y r o t [1933] szerint „ k a t t i " . Hasonló a helyzet az azonos faunájú St. Géour esetében is. A „ k a t t i " sztratotípus helyzete jelenleg t e h á t : létezik, de sehol sincs olyan kifejlődés, a m i m e g n y u g t a t ó a n p á r h u z a m o s í t h a t ó lenne vele. b) Akvitáni emelet. A s z t r a t o t í p u s helyzete i t t m á s és még b o n y o l u l t a b b . Az akvi t á n i emelet bevezetésekor M a y e r - E y m a r sem 1853-ban, sem 1 8 5 7 - b e n n e m jelölt k i s z t r a t o t í p u s t . K é s ő b b i kijelölés Bazas és Merignac, m a j d csupán a „bazasi f a l u n " - r e k o r l á t o z ó d o t t [Do l l f u s , M u n i e r - C h a l m a s , ^ a p p a r e n t ] . Fel m e r ü l t az északsvejci J u r a területén Anjoie faunájának kijelölése is [ D u r h a m 1944, D e h r n 1 9 4 9 ] sztratotípusként, melyet azonban R u t s c h [ 1 9 5 1 ] a prioritási elvnek ilyen mechanisztikus alkalmazása m i a t t joggal elvetett. Legújabban D r o o g e r — K a s s c h i c h t e r — K e y [ 1 9 5 5 ] mikrofaunisztikai meggondolások alapján T o u r n o u e r [1862], D o l l f u s [1909] és D u t e r r e [1920] a d a t a i felhasználásával új s z t r a t o t í p u s kijelölését a j á n l o t t á k : Saucats ( M de l'Église) és l a Brède (M™ Bernachon) szelvényeiben, a b u r d i g a l a i képződmények fekvőjében. E z t az Aix-en-Provence-ben (1958) és Bécsben (1959) ülésező neogén konferencia elfogadta és a Neogén Comité (i960) megerősítette. m
N y o m ó s érvek szólnak azonban az ellen is, hogy ez a sztratotípus kielégítené a köve telményeket. E n n e k a d kifejezést C e c h o v i c, amikor az akvitáni emelet törlését
С s.
Meznerics
I. : A katti-akvitáni
kérdés
187
a j á n l o t t a [1959]. Valóban csökkentsós és édesvízi képződmény n e m l e h e t m a r i n képződ m é n y e k n é l összehasonlítási alap, a n n á l kevésbé, minthogy a közbetelepült m a r i n fauna is — a fedőben levő képződménnyel megegyezően — burdigalai k o r ú . c) Burdigalai emelet. A sztratotípus helyzete i t t világos: D e p é r e t [1892]. S a u c a t s és Léognan-ban jelölte meg, a neogén bizottság: Léognan, Coquillat szelvény b e n precizírozta [ i 9 6 0 ] . A sztratotípussal a keleti és n y u g a t i m e d i t e r r á n kifejlődések jól p á r h u z a m o s í t h a t o k nemcsak a Pecten-félék, h a n e m az egyéb m a k r o - és mirofauna a l a p j á n is. 2. A z e m e l e t - f o g a l o m
és e m e l e t - t a r t a l o m
összefüggése
a) A katti és burdigalai emeletnév bevezetéséig fennálló heflyzet. Az európai miocén első tagolása M a y e r - E y m a r a k v i t á n i emeletének bevezetésével kezdődött. Az akvi t á n i emeletnév ekkor azonban csak az idősebb és fiatalabb miocén elhatárolását jelen tette. Pillanatnyilag ezért n e m érdekes, hogy M a y e r - E y m a r jelölt-e ki s z t r a t o t í p u s t , vagy sem? Lényeges azonban k é t t é n y : 1. hogy M a y e r - E y m a r az a k v i t á n i e m e l e t b e : Bazas, Merignac, Kassel, Doberg, Sternberg kifejlődéseket helyezte, 2. hogy a keleti és n y u g a t i m e d i t e r r á n b a n ekkor m e r ü l t fel a probléma, hogy vajon — az Aqui t a i n e m i n t á j á r a — lehet-e tagolni a miocént, vagyis I. és I I . m e d i t e r r á n r a szétválasztani (közelebbről, hogy a horni kifejlődést el lehet-e választani O t t n a n g t ó l , Grundtól, sőt a lajtamészkőtől !)? A miocén tagolásának lehetőségét T i e t z e még a Bordeauxi-medencére nézve is t a g a d t a . R o l l e á l l a p í t o t t a meg először, hogy a horni rétegek idősebbek, m i n t Grund, a lajtamészkő és faciesei. Részletesen F u c h s 1878-ban, m a j d 1885-Ъеп foglalkozott az I. és I I . medi t e r r á n elválaszthatóságával, illetve a m e d i t e r r á n és az a t l a n t i t e r ü l e t akvitánja p á r h u z a m o s í t á s á n a k kérdésével. Látszólag F u c h s m u n k á i n a k m a m á r csak t u d o m á n y t ö r t é n e t i jelentőségük van, azonban o l y a n lényeges megállapításokat t a r t a l m a z n a k , m e l y e k a későbbi korrelációnál z a v a r t okoztak. F u c h s szerint az itáliai Montferrat-, Horn-, Schio-, budafoki-rétegek egykorúak, az I. m e d i t e r r á n b a t a r t o z n a k ; az I. m e d i t e r r á n valódi reprezentánsa: Saucats, Léognan falunje, a t u r i n i serpentinhomok és a horni rétegek. Megállapításának az a része m a is h e l y t á l l ó , ti. hogy ezek egykorúak. A hangsúly azonban azon van, a m i a későbbi z a v a r f o r r á s a : hogy F u c h s szerint az I . m e d i t e r r á n = a k v i t a n i e n és m i n t ilyen miocén ! Valóban M a y e r - E y m a r 1 8 5 3 - b a n a miocénbe t e t t e az a k v i t á n i emeletet, d e 1 8 5 7 - b e n m á r az oligocénbe, m e r t időközben [1894] В e y r i с h bevezette az oligocén fogalmat ! E z i d ő b e n az a k v i t á n i emelet t a r t a l m a : Bazas, Merignac, Kassel, Doberg ( M a y e r - E y m a r ) , ezenkívül a Pectunculusos homok ( H o f m a n n ) , a horni r é t e g e k (H о f m a n n, F u c h s ) és Budafok, Korod, Montferrat, Saucats, Léognan (Fuchs). E z azt jelenti, hogy az a k v i t á n i emelet ebben az időszakban k é t különböző jellegű f a u n á t egyesített: egyrészt a Pectunculusos homok, Kassel, Doberg faunáját, másrészt a Horni-medence, Budafok, Korod, Montferrat, Bazas és Merignac képződményeit, F u c h s szerint L é o g n a n és S a u c a t s faunáját is. F u c h s 1885-Ъеп több-kevesebb h a t á r o z o t t s á g g a l az I. m e d i t e r r á n b a helyezte az o t t n a n g i típusú slírt is, hangsúlyozva a z o n b a n , hogy ez fiatalabb, m i n t a horni-rétegek. A slír kérdést t e h á t a t o v á b b i a k b a n ki l e h e t kapcsolni, m i n t h o g y az o t t n a n g i t í p u s ú slír k o r a m a m á r v i t á n felül helvéti.
188
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet, г.
füzet
b) A katti emelet bevezetésével előállott helyzet. F u c h s [1892 — 94] a k a t t i emeletet a törökbálinti és a szerinte a k v i t á n i (I. mediterrán) budafoki fauna k ö z ö t t kétségtelenül fennálló faunakülönbség m i a t t v e z e t t e be. I t t vissza kell k a n y a r o d n u n k 1 8 7 1 - b e , amikor H о f m a n n publikációja meg jelent a „ P e c t u n c u l u s o b o v a t u s o s h o m o k r ó l " , melyet így vezet b e az irodalomba: „Felsőoligocén rétegek (K. M a y e r a k v i t a n i emelete.)". T e h á t H o f m a n n és F u c h s különböző t a r t a l o m m a l t ö l t ö t t é k ki az akvitáni emeletet: H o f m a n n a t ö r ö k b á l i n t i , F u c h s a budafoki faunával. De különböző képpen is értelmezték az a k v i t á n i emelet k o r á t : H o f m a n n felsőoligocénnek, F u c h s alsómiocénnek ! E b b e n rejlik a k a t t i - a k v i t á n i és egyben az oligo-miocén fogalmak z ű r z a v a r á n a k gyökere, ez az a pont, ahol a k a t t i és a k v i t á n i fogalom k e t t é á g a z o t t , megkezdte különkülön ú t j á t és m á i g sem t a l á l k o z o t t . Az a k v i t á n i fogalmat illetően t e h á t 3 felfogás, M a y e r - E y m a r , H o f m a n n és F u c h s felfogásbeli ellentétét kell tisztázni. H o f m a n n felfogása azonos M a y e r - E y m a r 1857-es felfogásával: akvit á n = felsőoligocén ( t a r t a l m a Kassel, Doberg, Törökbálint, Bazas stb.). F u c h s felfogása részben egyezik M a y e r - E y m a r éval: m e r t F u c h s is Kassel, Doberg, Sternberg faunáját é r t e t t e felsőoligocén a l a t t . D e F u c h s n e m v e t t e figyelembe, hogy M a y e r - E y m a r u g y a n a z t a f a u n á t t e t t e a felsőoligocénbe [ 1 8 5 7 ] , amit az oligocén időszakfogalom bevezetése előtt [1894] még miocénnek nevezett [1853] I Mayer-Eymar ugyanis az a k v i t á n i emeletet azonosította В e y r i с h felsőoligocénjével ! Azonban H o f m a n n és F u c h s között az ellentmondás m á r lényeges: a pectunculuszos h o m o k H o f m a n n szerint oligocén, m e r t akvitáni, F u c h s szerint n e m lehet akvitáni, m e r t oligocén ! E z é r t kellett F u c h s n a k a felsőoligocénre egy név; s ez l e t t a k a t t i . T e h á t függetlenül az a k v i t á n i emelet t a r t a l m á t ó l : В e y r i с h u a . felsőoligocénje az, a m i H o f m a n n szerint ( M a y e r - E y m a r értelmezésében !) akvitáni és ame lyet F u c h s k a t t i n a k nevezett el ! A k a t t i emelet bevezetése előtti helyzet B u d a p e s t k ö r n y é k é n t e h á t : pectunculuszos homok = akvitáni = felsőoligocén („a budafoki m e d i t e r r á n fekvőjében" [ H o f m a n n , 1871]). Budafoki rétegek = a k v i t á n = I. m e d i t e r r á n és miocén („a Pectunculus obovatuszos rétegek fedőjében", [ F u c h s , 1885]). A k a t t i emelet bevezetése u t á n pedig a helyzet: Pectunculuszos h o m o k = a k v i t á n i = felsőoligocén [ H o f m a n n , 1 8 7 1 ] . Pectunculuszos h o m o k = k a t t i = felsőoligocén [ F u c h s , 1 8 8 5 ] . T e h á t u g y a n a r r a a faunára (pectunculuszos h o m o k r a !) k é t emeletnév v a n : k a t t i és akvitáni ! í g y l e t t a pectunculuszos h o m o k a külföldi szemében a k v i t a n i és k a t t i , de egyszer smind oligocén és miocén is ! (Ugyanez v o n a t k o z i k természetesen a kasseli faunára is, minthogy az eredetileg akvitáni k o r ú kasseli fauna Törökbálint m i a t t l e t t k a t t i !). F u c h s 1892 —94-es m u n k á j á n a k egyébként még k é t lényeges m o n d a t a van, a m i sok b o n y o d a l m a t okozott. F u c h s szerint ,,az a k v i t á n i nevet a prioritás értelmében a legmélyebb miocénre, vagyis Mold, Loibersdorf, Korod, K a l t e n b a c h g r a b e n és a Bordea u x ! medencére kell a l k a l m a z n i " és hogy „ a valódi akvitáni nívó azonos a horni medence legmélyebb részével". N á l u n k ezt egyesek még m a is tévesen értelmezik, hogy ti. F u с h s szerint csak Mold és Loibersdorf lenne akvitáni, s hogy a felsőbb szintek (mint pl. Gauderndorf, vagy Eggenburg) fiatalabb, burdigalai korúak. Téves ez m e r t : 1. F u с h s Gaudern-
С s.
Meznerics
I. : A katti-akvitáni
kérdés
189
dorfot és E g g e n b u r g o t m é g nem ismerhette, 2. és főleg, hogy F u с h s a burdigalai emeletfogalmat n e m i s m e r h e t t e , 3. m e r t F u c h s a felsőbb szinten G r u n d o t és a slirt é r t e t t e . Valójában egyébként éppen F u c h s volt az, aki k i m u t a t t a , hogy Saucats, Léog n a n (sőt Bazas és Merignac is !) a Horni-medence, Korod, Budafok faunája egykorú, — a n n a k ellenére, hogy az a k v i t á n i emeletbe helyezte ezeket — de ekkor még burdigalai emeletnév n e m volt. c) A burdigalai emeletnév bevezetésének idején a helyzet. A z emeletfogalmat D e p é r e t 1892 [i893]-ban vezette be. T a r t a l m á t Saucats és L é o g n a n szelvényében jelölte meg. A burdigalai emeletnév t e h á t 1892 [1893], a k a t t i pedig 1892 —94, évi keletű. ( F u c h s 1892-ben készült k é z i r a t á t P e t h ő 1893 szeptemberében fordította m a g y a r ra, a p u b l i k á c i ó d á t u m a 1893 december.) F u c h s és D e p é r e t t e h á t egyidőben vezették b e a k a t t i és a burdigalai emeletnevet, anélkül, hogy egymás közleményéről, helyesebben a n n a k t a r t a l m á r ó l köl csönösen t u d o m á s u k l e h e t e t t volna. E t t ő l kezdődőleg a miocén időszaki burdigalai emelet t a r t a l m a Saucats és Léognan l e t t . A felsőoligocén időszaki a k v i t á n i emeletben m a r a d t o v á b b r a is Kassel, Doberg, Bazas, Merignac, Törökbálint — a M a y e r - E y m a r és H o f m a n n féle értel mezésben. D e az a k v i t á n i emeletben — t e h á t n y u g a t i értelemben felsőoligocénben ! — m a r a d t t o v á b b r a is a horni, budafoki, korodi, északitáliai (Aqui, Montferrat, Vignale, Rossignano stb.) kifejlődés, — h o l o t t t a r t a l m i l a g ezek azonosak — F u c h s szerint is ! — S a u c a t s és Léognan faunájával, vagyis a burdigalai sztratotípusával. Meg kell i t t m é g jegyezni, hogy az északitáliai lelőhelyekkel (Aqui, Vignale, Rossignano) k a p c s o l a t b a n felmerülő langhiano emeletnév problémája a jelen fejtegetés ből — m i k é n t a slír-kérdés — szintén kikapcsolható. A langhiano emeletnevet egyébként is T r a b u c c o [1895] és A l e s s a n d r i [1897] felfogása értelmében legcélszerűbb a burdigalai emeletnév szinonimájaként alkalmazni, még akkor is, h a a legújabb iro d a l o m [S e 11 i 1945 — 55, R i g о—M a n u e 1—В a r b i e r i 1959] a langhiano emelete k e t részesítik előnyben. d) Az egyidőben bevezetett katti és burdigalai emeletnév tényének következményei. Míg 1892—94-ig az alsómiocénben emelethiány volt, — az a k v i t á n i emeletbe t a r t o z o t t : Kassel, Doberg, Törökbálint, Horn, Montferrat, Korod, Budafok, Bazas, Merignac, S a u c a t s , Léognan s t b . 1894 u t á n a k é t emelet — k a t t i és burdigalai — egyidejű bevezetésével emelet felesleg állott elő. K é t faunatartalom, egyrészt: Kassel, Doberg, Törökbálint, másrészt: H o r n , Montferrat, Saucats, Léognan (Bazas és Merignac), Budafok, Korod, formailag 3 emeletnév k ö z ö t t oszlott meg: a k a t t i , az a k v i t á n i és a burdigalai emeletnevek között. Minthogy a z o n b a n t a r t a l m i l a g Budafok, Horn, Korod, az északitáliai lelőhelyek k o r a azonos S a u c a t s és Léognan faunájával ( F u c h s szerint helyesen Bazas és Merignac is !), — így Kassel, Doberg, T ö r ö k b á l i n t faunájára 2 emeletnév m a r a d t : a k a t t i és az akvitáni ! Az emeletfelesleg ténye mellett még zavaró körülmény az is, hogy D e p é r e t á t v e t t e F u c h s 1885-ös beosztását és a horni kifejlődést az akvitáni emeletben hagyta, h o l o t t F u c h s a t a r t a l o m szerint Saucats és Léognan faunájával, t e h á t a burdigalai s z t r a t o t í p u s á v á l e t t f a u n á k k a l p á r h u z a m o s í t o t t a azokat. Mindez a z t jelenti, hogy D e p é r e t közleményének megjelenésétől kezdve a Horni-medence, Budafok, K o r o d és az északitáliai lelőhelyek k é t l a k i a k k á v á l t a k : elnevezésük szerint a k v i t á n i , t a r t a l m u k szerint burdigalai képződményekké. S c h a f f e r [1898] h i á b a fejti k i igen részletesen, hogy a D e p é r e t féle (valójában F u с h s-f éle) szintezés csábító, de téves, m e r t a horni és északitáliai képződ-
190
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet, 2.
füzet
m e n y e k n e m p á r h u z a m o s í t h a t o k M a y e r - E y m a r a k v i t á n i emeletével, n ú n t h o g y az felsőoligocén ! Munkája n e m t a l á l t kellő visszhangra, sőt t á b l á z a t á t , — mely éppen a D e p é r e t beosztás helytelenségét kívánja kifejezésre j u t t a t n i — a t o v á b b i szintezé sek v á l t o z a t l a n u l felhasználták. De n e m t a l á l t kellő visszhangra t a l á n azért sem, m e r t a horni és északitáliai lelőhelyeket S c h a f f e t n e m p á r h u z a m o s í t o t t a az i m m á r ismert burdigalai faunával, Saucats és Léognan lelőhelyével. E z t az osztrák és olasz geológusok csak később v a l ó s í t o t t á k meg. A k a t t i és burdigalai emeletnév egyidejű bevezetésének következménye, hogy a keleti és n y u g a t i m e d i t e r r á n b a n a k a t t i és akvitáni fogalom, t o v á b b á az a k v i t á n i és burdigalai t a r t a l o m fedésbe került. Az a t l a n t i t e r ü l e t e n — az a k v i t á n i és burdigalai emelet t a r t a l m a ettől függetlenül került fedésbe. (Ez azonban m á r az a k v i t á n i s z t r a t o t í p u s kérdését érinti, amiről később lesz szó.) Az eddigi fejtegetések t é n y e k e n alapszanak, melyekkel számolni kell, vagyis az emeletfelesleg ténye t ü k r é b e n kell megvizsgálni m i n d e n eddigi k a t t i — a k v i t á n i p r o b lémát. A t o v á b b i a k b a n foglaltak a megoldás keresésére v o n a t k o z n a k s e n n e k érdekében javaslatokat tartalmaznak.
III. A felesleges emeletnév kiiktatásának szükségessége következtében előálló helyzet A , , k a t t i " s z t r a t o t í p u s t még mindig kerülve, a keleti és atlantico-mediterrán t e r ü l e t e n a kérdés m o s t m á r így jelentkezik: a) Melyik emeletnév törlendő? b) Mi az egyelőre „ k a t t i " = a k v i t á n i n a k jelzett emelet t a r t a l m a ? a) Melyik emeletnév törlendő, a k a t t i , az akvitáni, v a g y a burdigalai? H á r o m a l t e r n a t í v lehetőség adódik:
I.
2.
3-
Hel véti a Burdigalai
a Akvitani
a Burdigalai
b Akvitani
b Katti
b Katti
Rupéli
A különböző beosztások mellett és ellen szóló érvek az a l á b b i a k : ad. i. a) A burdigalai név megfelel annak, amire D e p é r e t az emeletnevet a l k a l m a z t a , n y u g a t o n és keleten e g y a r á n t . ad. I . b) Az a k v i t á n i emeletnév m e g t a r t á s a mellett szól az, hogy — a s z t r a t o t í p u s t ó l e l t e k i n t v e — o l y a n f a u n á t é r t ü n k a l a t t a a keleti m e d i t e r r á n b a n , a m i egységesen a k v i t á n i (Eger, Kovacev, Törökbálint) s ami a kasseli faunától csak faciesben t é r el. M i n t h o g y a kasseli f a u n á t M a y e r - E y m a r is a k v i t á n i n a k nevezte, a prioritás is érvényesül a k a t t i m e g t a r t á s á v a l szemben. E g y e t l e n gyenge ellenérv az, hogy a „ k a t t i " emeletnevet, m e l y a l e g g y a k r a b b a n használt név, el kellene ejteni. (Ez legfeljebb m i n t faciesnév lenne m e g t a r t h a t ó az északi kifejlődésű akvitáni képződményekre). ad. 2 . a) E b b e n az esetben az a k v i t á n i fogalmat oly képződményekre is alkal m a z n i kellene, a m i a burdigalai emelet s z t r a t o t í p u s a : így Saucats és Iyéognan faunájára is. A s z t r a t o t í p u s azonban éppen ebben az esetben n e m k í v á n és n e m is t ű r korrekciót. D e ez esetben a k v i t á n i n a k kellene minősíteni a burdigalai sztratotípussal jól egyező
С s. Mezneyics
I. : A katti-akvitáni
kérdés
191
észak-itáliai, K ü l s ő Alpi Bécsi-medencei, magyarországi, erdélyi, csehszlovákiai, bajor országi képződményeket ! E z teljes konfúzióhoz vezetne. ad. 2. b) A „ k a t t i " n é v m e g t a r t á s á t n e m indokolja a s z t r a t o t í p u s t a r t a l m a (tehát Kassel), m e r t ez a fauna M a y e r - E y m a r szerint akvitáni, — s ez kizárólag csak Törökbálint, illetve Buafok m i a t t lett k a t t i ! T e h á t nemcsak az elnevezés, h a n e m a t a r t a l o m szempontjából is a prioritás értelmében az a k v i t á n i előzi a k a t t i névhaszná latot. ad. 3 . a) és b) elleni érvek különösebb m a g y a r á z a t r a n e m szorulnak s a v o n a t kozó indokolásban bennfoglaltatnak. A 3 lehetőség közül a legmegnyugtatóbb és legkevesebb z a v a r t okoz az 1 . formula, vagyis az akvitáni és burdigalai emeletnevek m e g t a r t á s a mellett a k a t t i n é v törlése. E n n e k eldöntésére természetesen csak nemzetközi rétegtani bizottság h i v a t o t t . A t o v á b b i a k b a n ezért a k a t t i = akvitáni kifejezést használom az emeletfelesleg érzékeltetésére. A fenti 3 alternatív lehetőségen kívül felmerült az a javaslat is, hogy mind a k a t t i , m i n d pedig az akvitáni emeletfogalom elhagyásával a felsőoligocén megjelölés lépjen általánosan használatba. E z a V a d á s z E . által képviselt álláspont kétségtelenül kézenfekvő és à legkevesebb z a v a r t okozó megoldás lenne, hiszen a В e y r i с h-féle felsőoligocén volt az, amire M a y e r - E y m a r az akvitáni s F u c h s a k a t t i n e v e t alkalmazta. A „felsőoligocén" névhasználati m ó d ellen egyedül az szólna, hogy az akvi t á n i n e v e t is végleg k i kellene i k t a t n i , holott prioritás szempontjából az akvitáni n é v nemcsak a k a t t i elnevezést előzi, h a n e m m a g á t a felsőoligocén megjelölést is. A sabadelli konferencia konklúziójában (1961) foglalt javaslat, t i . a girundienemeletnév használata abban az esetben, h a az akvitáni és burdigalai képződmények n e m v á l a s z t h a t ó k el egymástól, igen nagy rétegtani zűrzavar t o v á b b i forrása lenne. E z u i . azt jelenti, hogy éppen az a k v i t á n i és burdigalai sztratotípus n e m v á l a s z t h a t ó e l egymástól ! E g y é b k é n t az akvitáni (illetve k a t t i = akvitáni) és burdigalai faunák elválaszt h a t a t l a n s á g a sehol m á s u t t n e m merül fel, csak a sztratotípusok klasszikus kifejlődési helyén (Aquitaine). Nehézség t e h á t csak a k a t t i - a k v i t á n i t a r t a l o m elválasztásánál jelentkezik. E z é r t a k é t emelet egyesítésének szükségességére m á r számos hazai k u t a t ó [ K o c h , S c h a f a r z i k , B ö c k h , G a á l , S c h r é t e r , S z ő t s ] utalt, m i n t h o g y k é t emelet kitöltésére sehol nincs elegendő rétegsor. D e a külföldi k u t a t ó k közül is m á r t ö b b e n foglaltak állást az egyik vagy másik emeletnév törlése érdekében. E z t a felfogást t ü k r ö z i k a legújabb csehszlovák k u t a t á s o k , melyek szerint a K á r p á t - m e d e n c é b e n vagy c s a k a k v i t á n i ( S e n e s , В u d a y, С i с h a), vagy csak k a t t i ( C e c h o v i c) képződményekről beszélhetünk. D e n i z о t szerint [ 1 9 5 2 ] a k a t t i az a k v i t á n i ekvivalense, E a m e s [ 1 9 5 3 ] véleménye, hogy a k a t t i - a k v i t á n i együttes n e m más, m i n t az akvitáni emelet. A v i a s [ 1 9 5 8 ] a k a t t i képződményeket az a k v i t á n i emelet speciális faciesének tekinti. I l y e n értelemben h a t á r o z o t t az Aix-en-Provence-ben t a r t o t t neogén kongresszus is [ 1 9 5 8 ] , a h a t á r o z a t o t azonban a bécsi neogén konferencia [ 1 9 5 9 ] m i n d k é t emelet m e g t a r t á s a értelmében módosította. A k a t t i - a k v i t á n i nehézségek o k á t keresve eddig csak С e с h о v i cnál [ 1 9 5 9 ] jelentkezik implicite az emeletfelesleg ténye. 6 hangsúlyozta először, hogy az a k v i t á n i s z t r a t o t í p u s n e m felelhet m e g a követelményeknek, illetve hogy ez tartalmilag azonos a burdigalaival s ezért ez u t ó b b i emeletnév törlését ajánlja. E z t az áláspontot t á b l á z a t u n k b a n a 2 . formula jelenti, — ellene szól a burdigalai emeletnév törlése következtében előálló, m á r fent vázolt konfúzió veszélye. Az emeletfelesleg ténye ui. n e m abból adódik, hogy az akvitáni sztratotípus n e m felel m e g a követelményeknek. Hiszen az a k v i t á n i emeletnek M a y e r - E y m a r m e g a d t a a t a r t á l m á t (Kassel, Doberg, Sternberg, Török b á l i n t stb.) s ez lényegesen m á s , m i n t D e p é r e t burdigalai emeletének t a r t a l m a .
192
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet, 2.
füzet
Az a t é n y , hogy Bazas, vagy a később kijelölt a k v i t á n i sztratotípusok n e m kielégitőek, függetlenek az emeletfelesleg tényétől. Az emeletfelesleg — m i n t m á r l á t t u k — onnét adódik, hogy u g y a n a z t a felsőoligocént nevezte el F u c h s k a t t i emeletnek, aminek Ж a y e r - E y m a r az a k v i t á n i n e v e t a d t a . b) A katti = akvitáni emelet faunatartalma. Túlozva a helyzetet, hogyha pl. B u d a pest környékén, a „ k a t t i " emeletnév szülőhelyén a törökbálinti és budafoki fauna k ö z ö t t mégis jelentkeznék egy emeletet képviselő fauna — ennek új nevet kellene adni, m e r t a „ k a t t i " — ez előzőkben kifejtettek alapján — t a r t a l m i l a g u g y a n a z t jelenti, m i n t az a k v i t á n i . A k a t t i = a k v i t á n i emelet t a r t a l m a i t t ui. a törökbálinti, a burdigalai emeleté pedig a budafoki kifejlődés. K a t t i = a k v i t á n i k o r ú az egri kifejlődés is, mely a törökbálinti faunától csak faciesben t é r el. — Természetesen módosítanom kell azt az álláspontomat, amikor a magyarországi Cyrenás-rétegeket a k a t t i emeletbe sorolandónak véltem [1956]. E z é r t h e t ő volt, amikor a „ k a t t i " emeletet is ki kellett tölteni faunatartalommal, n e m csak az a k v i t á n i t . Csehszlovákiában a legújabb k u t a t á s o k alapján m á r megállapítást nyert, hogy a rupéli és burdigalai képződmények k ö z ö t t v a g y k a t t i , v a g y a k v i t á n i képződmények v a n n a k . Mákrofaunával képviselt k a t t i = a k v i t á n i a kovacevi fauna is f S e n e s , 1958]. A felesleges emeletnév k i i k t a t á s a valószínűleg megoldást hoz a Schio és Sotzka rétegek s o k a t v i t a t o t t k a t t i — a k v i t á n i kérdésénél is. E kérdés k ö r ü l forog egyébként a romániai szintezési p r o b l é m a [ M u r g e a n u , 1956]. A k a t t i = akvitáni t é n y e meg o l d á s t h o z h a t a Szovjetunió déli részében a charkovi (Poltava) rétegek és a Majkop-szeria akvitáni—felsőoligocén szintezési nehézségei kérdésében ( M e r k l i n szóbeli közlése 1957)' [Stratigraphie Dictionary of t h e U S S R 1956, M. I. К 1 j u s i n к о v, 1958] is. A k a t t i = a k v i t á n i t é n y e a z o n b a n n e m c s a k a P a r a t e t h y s területére vonatkozik, h a n e m a n y u g a t i m e d i t e r r á n és az a t l a n t i területen is számolni kell vele. A n y u g a t i m e d i t e r r á n b a n , közelebbről É s z a k - I t á l i á b a n a „ k a t t i " emeletfogalom viszonylag kevés szerepet játszik [ V e n z o 1937, 1938]. A k a t t i = a k v i t á n i kérdés i t t nagyrészt „Tongr i a n o " emelethez kapcsolódik (Carcare, Dego, Sassello), m i k é n t erre E l t e r [1956] is u t a l . Burdigalainál idősebb, de rupélinél fiatalabb fauna ez is, mely egyébként eredetileg szintén alsómiocén ( M i c h e l o t t i ) volt s csak az „ A q u i t a n i á n o n a k " minősített (de valójában burdigalai) Aqui, Rossignano, Vignale faunája m i a t t l e t t idősebb (S а с с о szerint „ T o n g r i a n o " ) . A k a t t i és burdigalai emelet egyidejű bevezetése az a t l a n t i területen sok z a v a r t okozott, melynek lényegére A v i a s [1958] u t a l a legtalálóbban: „1893-ban F u c h s a k a t t i elnevezést k r e á l t a a m a g y a r képződményekre — különböző szerzők ugyanezt m e g akarják t a l á l n i az atlantico-mediterrán területen i s " . A k a t t i = a k v i t á n i t é n y e elősegíti az „agenaisi trilógia" kérdésének tisztázását is. Az a t l a n t i t e r ü l e t e n a z o n b a n n e m jelentheti a k a t t i = a k v i t á n i emelet t a r t a l m á t s e m Bazas, sem a későbbi kijelölt sztratotípusok, m e r t — m i n t m á r erről az előbbiekben szó volt — az a k v i t á n i s z t r a t o t í p u s a i n a k t a r t a l m a bennfoglaltatik a burdigalai sztratot í p u s b a n (1. girundien-elméletnév). A k a t t i = a k v i t á n i ( = felsőoligocén) t é n y e t e h á t neosztratotípus felállítását teszi szükségessé. Minthogy azonban borealis és m e d i t e r r á n faunákra kijelölt közös s z t r a t o t í p u s sohasem lesz kielégítő, — a legkevesebb z a v a r t okozna egy borealis (kasseli fauna) és egy m e d i t e r r á n s z t r a t o t í p u s felállítása. E z u t ó b b i r a az adouri medence Peyrère faun á j a látszik legalkalmasabbnak, a n n á l is i n k á b b , minthogy ez esetben a k a t t i = a k v i t á n i s z t r a t o t í p u s a t o v á b b r a is az Aquitaine területére esnék. De felállítható lenne a neos z t r a t o t í p u s az egri fauna alapján is, m i k é n t ezt a javaslatot J . R o g e r magyarországi t a r t ó z k o d á s a a l k a l m á v a l felvetette. A bevezetőben m o n d o t t faunahasonlóság alapján u i . n e m l e h e t vitás, hogy az eredetileg ( D o u v i l l é ) akvitáninak nevezett adouri meden-
С s.
Meznerics
I. : A katti-akvitáni
kérdés
193
cei f a u n a — a m i később ( D o l l f u s , P e y r o t ) „ k a t t i " lett, — a keleti m e d i t e r r á n k a t t i = a k v i t á n i képződményeinek ekvivalense. A z elemetnév csökkenés következtében a bajor-molassz kifejlődésében is k ö n n y e b b lesz a h a t á r m e g v o n á s , m e r t a rupéli és burdigalai képződmények között i t t is csak egy szedimentációs ciklus lehet. A legnagyobb nehézség éppen abból adódik i t t , hogy a cyrenás rétegeken belül kell megvonni a h a t á r t a „ k a t t i " és a k v i t á n i képződmények között ( Z ö b e l e i n , H a g n, H ö 1 z 1), mely h a t á r m e g v o n á s elsősorban a törökbálinti és egri f a u n á k kora kérdésének függvényeként jelentkezik. Minthogy ez u t ó b b i k é t fauna egyidejű képződmény, a v i t a - a l a p a molasszok esetében is egyszerűsödik. Látszólag a legnagyobb p r o b l é m a a kasseli u n . s z t r a t o t í p u s n á l adódik, mely azon b a n csak formai. A kasseli fauna F u c h s szerint is — a t ö r ö k b á l i n t i faunával egyidejű k é p z ő d m é n y . Minthogy éppen a törökbálinti fauna kapcsán keletkezett a felesleges „ k a t t i " emeletnév, t e h á t a k a t t i = akvitáni t é n y e a sztratotípusra is vonatkozik. Lénye génél fogva a kasseli fauna t k . csak a borealis k a t t i = akvitáni s z t r a t o t í p u s t képviseli, m e r t m e d i t e r r á n jellegű k a t t i = akvitáni faunákat teljesen azonosítani evvel sohasem lehetne.
IV. Az oligo-miocén határkérdés
A z emeletfelesleg kiküszöbölése egyszerűsíti az oligo-miocén h a t á r k é r d é s t is. A k a t t i = akvitáni t é n y e következtében m á r n e m merülhet fel a probléma, hogy a „ k a t t i ' emeleten kívül m é g az a k v i t á n i is oligocén-, v a g y pedig m á r a miocénbe sorolandó? A k é r d é s m o s t m á r csak arra korlátozódik, hogy a k a t t i = akvitáni emelet az oligocén időszak zárótagja-e, v a g y pedig a miocén időszak kezdetét jelenti-e? H o l célszerűbb a h a t á r t megvonni a rupéli és k a t t i = akvitáni, vagy a k a t t i = akvitáni és burdigalai eme letek k ö z ö t t ? T e k i n t e t t e l arra, hogy В e y r i с h fölállította az oligocén időszakot, mely jeleneg elfogadott időegység, t o v á b b á hogy éppen В e y r i с h felső-oligocénje az a szint, amire M a y e r - E y m a r (és H о f m a n n is) az akvitáni és F u c h s a k a t t i emeletfogalmat a l k a l m a z t a , — t e h á t a k a t t i = akvitáni oligocénbe helyezése formailag a leglogikusabb. De a t a r t a l o m sem m o n d ennek ellent, m e r t ez — az a k v i t á n i sztratotípustól eltekintve — M a y e r - E y m a r , H o f m a n n és F u c h s szerint is : Kassel, Doberg, Sternberg, T ö r ö k b á l i n t s t b . Az a t é n y t o v á b b á , hogy a k a t t i = a k v i t á n i emelet még sok középsőoligocén (rupéli) elemet is t a r t a l m a z , s hogy a burdigalai fauna egy új keleti i r á n y ú transzgresszió terméke, szintén nyomós érv arra, h o g y a „ k a t t i " = akvitáni emeletet az oligocén zárótagjának tekintsük. Célszerűbbnek látszik t e h á t a miocén időszakot a burdigalai emelettel kezdeni — a francia sztratigrafusok m á r régen alkalmazott ( R o g e r , G i g n о u x stb.) g y a k o r l a t a n y o m á n , melyhez ú j a b b a n az osztrák irodalom (P a p p , T h e n i u s) is csatlakozik. A „ k a t t i " = akvitáni tényének ismeretében most m á r m a g a m sem r a g a s z k o d o m az akvitáni (helyesebben „ k a t t i " = akvitáni) emelet miocénbe sorolásához, m e l y felfogást a legutóbbi neogén konferencia ülésén (Bécs 1959) még védelmeztem.
IRODALOM -
BIBLIOGRAPHIE
i . A l e s s a n d r i , G. : La pietra da Cantoni de Rossignano e di Viglale. Mem. di Mus. Civ. di stor. nat. VI. i. Milano. 1897. — 2. A n d e r s o n , H . J . : Entwicklung und Alterstellung des jüngeren Tertiärs im Nordseebecken. Verhandl. d. Comité Néogène Méditerranéen. 1. Tagung in Wien 1959. p. 19 —26. Wien. i960. — 3. A V i a s, M. J.: La limite inférieur du Miocène. Compt. rend .du Congr. des Soc. Savants. Colloque sur le Miocène, p. 335 — 350. Paris. 1958. — 4. B u d a y , T. —С i с h a, I . - S e n e s , J.: Les re lations d u Miocène inférieur de l a Molasse de l'Autriche et de la Bavière, des Carpathes occidentales et du bassin intracarpathique. Comp. rend. Congr. d. Soc. Sav. Colloque sur le Miocène, p. 65 — 75. Paris, 1958.
5 l'öldtan
;
Közlöny
194
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet,
2.
füzet
— 5. В u d a y, T.: Die Entwicklung des Neogens der tschechoslovakischen Karpaten. Verhandl. d. Comité Néogène Méditerranéen, 1. Tagung in Wien 1959. p. 27 — 47. Wien. i960. — 6. С a r a 1 p, M. — J u 1 i u s, Ch.—V i g n e a u x, M.: Considérations sur le Miocène inférieur aquitain. Verhandl. der Comité du Néogène Méditerranéen. 1. Tagung in Wien 1959. p. 49 — 66. Wien. i960. — 7. С e с h о v i б, V.: Zur Frage einer einheitlichen Stratigraphie des Neogens. Geologické Práce 10. p. 63. Bratislava 1957. — 8. С e с h о v i б, V.: Quelques remarques sur la valeur stratigraphique de l'Aquitanien. Extrait du C. R. Sommaire des séances de la Soc. Géologique de France, N0. 6. p. 143. Paris 1959. — 9. С i с h a, I.: Neue stratigraphische Auswertung der Mikrofauna aus den sog. kattischen Schichten der Südslovalbi in Beziehung zu. den Ablagerungen der Paratethys. Geologické Práce, 57. p. 159 — 216. Bratislava, i960. — 10. C s é p r e g h y - M e z n e r i c s , I.: Stratigraphische Gliederung des Ungarischen Miozäns im Lichte der neuen. Faunauntersuchungen. Acta Geologica, IV. 2. p. 183—206. Budapest. 1956. — 1 1 . C s e p r e g h y — M e z n e r i c s I.: L'évolution de certains Pectinides neogènes, la question du „Chattien" et la limite Oligo-Miocène. Prae-tirage au Congrès de Sabadell 1961, p. 1—42. — 12. С s e p r e g h y—M e z n e r i c s , I. - S e n e 5, J. : Neue Ergebnisse der stratigraphischen Untersuchungen miozäner Schichten in der Südslovakei und Nordungarn. Neues Jb. Geol. Paläont. Mh., p. 1 —13. Stuttgart, 1957. — 13. D e h m , E.r Zur Oligozän —Miozän Grenze. Neues Jahrb. f. Min. etc. B. 4 — 6. p. 141 —146. Stuttgart, 1949. — 14. D e n i z о t, M. G. : L'étage Aquitanien et la limite Oligocène—Miocène. Compt. rend. Congr. d. Soc. Sav. Colloque sur le Miocène, p. 143 — 152. Paris, 1958. — 15. D e p é r e t , Ch.: Note sur la classification et le parallelisme du système Miocène. C. R. Somm. Séance Soc. Géol. France, N0 13. C X L V - C X L V I I I . , Paris, 1892. — 16. D e p é r e t, Ch.: Note sur la classification et le parallelisme du système Miocène. Bull. Soc. Géol. France, III. Sér. Tome X X I . p. 170. Paris. 1893. - 17. D o l l f u s , G. F.: Essai sur l'étage Aquitanien. Bull. Serv. Carte Géol. de la France, 19. p. 1 —116. Paris, 1909. — 18. D o i l f u s,; G. F.: L'Oligocène supérieur marin dans le Bassin del'Adour. C. R. Sommaire et Bull, de la Soc. Géol. de France, Tome 17,. Série 4. p. 82 — 102. 1917, Paris, 1918 —1919. — 19. D o u v i l l é , M. H. : Sur les couches à Orbitoides du Bassin de l'Adour. Bull, de la Soc. Géol. de France, X X V I I . p. 497 — 498. Paris. 1899. — 20. D о u v i 11 é, M. H.: Observations sur les faunes à Foraminifères du sommet du Numulitique italien. Bull. Soc. Géol. France, Sér. 4,8. p. 8 8 - 9 5 . Paris, 1908. - 21. D r o o g e r , C. W.: The Oligocène-MiocèneBoûndary on both sides of the Atlantic. Geological Magazine XCI. N o 6. 1954. - 22. D r o o g e r , C. W.: Die biostratigraphische Grundlagen der Gliederung des marinen Neogens an den Typlokalitäten. Verhandl. des Comité du Néogène Méditerranéen, 1. Tagung in Wien 1959. p. 105-114. Wien, 1960. - 23. D r o o g e r , C. W.: К a s s с h i e t e r. J. P. H . - K e y, A. J.: The Mikrofauna of the Aquitanian-Burdigalien of the Southwestern France. Verhandelingen der Koniklijke nederlandee àkademie van Wetenshappen. Afd. Natuurkunde, Erste Reeks, Deel No 2. Ser. 1. 21. p. 1-136. Amsterdam 1955. - 24. D u r h a m , J. W.: The type section of the Aquitanian. Amer. Jour. Sei. CCXLII. p. 246-250. 1944. - 25. E a r n e s , F. E . : The Miocène-Oligocène Boundary and the Use of the Term Aquitanien. Geological Magazine XC. No 6. p. 388-392. London, 1953. - 26. E l t e r , G.: Osservazioni sulla tettonica del Monferrato orientate. Publ. ed. sotto gli auspici del consiglio nazionale delle ricerche. Padova, 1956. — 27. F u с h s, Th. : Studien über die Gliederung der jüngeren Tertiärbildungen Oberitaliens. Sitzungsber. d. K. Akad. d. Wiss., I. Abth. Bd. L X X V I I . Wien, 1878. — 28. F u c h s , Th.: Der Versuch einer Gliederung des unteren Neogens im Gebiete des Mittelmeeres. Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. Jhg. 1885. p. 142. — 29. P u c h s , Th.: Harmad kori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú miocén-képződményeiből és az úgynevezett „aquitániai emelet" geológiai helyzetéről. Földt. Int. Evk. 10, 5. fasc. p. 143 — 158, Budapest. 1892 — 94— 30. F u с h s, Th. : Tertiärfossilien aus den kohlenführenden Miozänablagerungen der Umgebung von Krapina und Radoboj und über die Stellung der sogenannten „Aquitanischen Stufe". Jahrb. d. Ung. Geol. Anstalt 10. 5. fasc. p. 161 —176. Budapest, 1892 — 94. — 31. G a á l , I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassagyarmaton és az oligocén-kérdés. Ann. Mus. Nat. Hung. 31. p. 1 — 87. Budapest, 1937 —1938. — 32. G i g n o u x , M.: Géologie stratigraphique. Masson & C Edit., Paris. 1950. — 33H a g n , H.: Die Gliederung der bayrischen Miozän-Molasse mit Hilfe von Kleinforaminiferen. Ver handl. d. Comité Néogène Méditerranéen 1. Tagung in Wien 1959. p. 133-141. Wien, 1960. - 34. H a g n , . H . — H ö l z l , O.: Zur Grenzziehung Katt/Akvitan in der bayerischen Molasse. Jahrb. f. Geol. u. Paläont. I . p. i —40. Stuttgart. 1954,- — 35- H о f m a n n, K. : Die geologischen Verhältnisse des Ofen-Kovácsier Ge birges. M. к. Földt. Int. e v k ö n y v e I. fasc. 2. p. 149—235. Budapest, 1871. — 36. H ü r z e 1 e r, J.: Säuge tierpaläontologische Bemerkungen zur Abgrenzung und Unterteilung der Aquitanien. Eclog. Geol. Helv. 38. N0 2., Basel. 1946. — 37. К л ю ш н и к о в, М. Н. : Стратиграфия и фауна нижнетретичных отложений Украины. Академия наук украинской ССР. труды института геол. наук серия стратигр. и палеонт. 13. Киев 1958. — 38. К о с h, А. : Die Tertiärbildungen des Beckens der Siebenbürgischen Landestheile.I.Paleogen. Jahrb.d.k. Geol.Anst. X., Budapest. 1894. II. Neogen.Herausgeg. d. Ung. Geol.Budapest. 1900. — 39. L У s, M.: Étude micropaléontologique. (In: V a t a n, A. —L y s, M.—J u 1 i a n , R.: Études dans le Neogene du Bas-Rhöne. Atti VII. Conv. nazion. Metano-Petrol. Ser. I. 1 —12.) Palermo, 1952. — 40. M a y e r - E y m a r , Ch.: Versuch einer neuen Klassification der Tertiärgebilde Europas. Verhandl. d. allg. Schweiz. Ges. f. d. ges. Naturwiss., Trogen. 1857. — 41. M a y e r, Ch.: Zur Geologie des Mittleren. Ligurien etc. Vierteljahrschr. d. zürichschen nat. forsch. Ges. X X I I I . Zürich, 1878. — 42. M u n i er— С h a 1 m a s, de L a p p a r e n t : Note sur la Nomenclature des terrains sédimentaires. Bull. Soc. Géol. France. 3.S ér. Tom. X X I . Paris. 1893. 43. M u r g e a n u, G.: Situation actuelle des problèmes de stratigraphie du tertiaire dans la République populaire Roumaine. Revue de Géologie et de Géographie, Tom IV. N o i . Edit, de l'Acad de la Républ. P o p . Ruom. i960. — 44. N о s z k y, J. sen.: Die Molluskenfauna des oberen Chattien von Eger in Ungarn. Ann. Mus. Nat. Hung. 30. p. 53 — 115. 1936. — 45. N о s z k y, J. sen.: Probleme der Stratigraphie des ungarischen Oberoligozäns. Földtani Közlöny 73. Budapest, 1943. — 46. P a p p, A.: Die biostratigraphischen Grundlagen der Gliederung des Neogens in Österreich. Verhandl. d. Comité Néogène Med. Wien. Г960. — 47. P a p p , A . — T h e n i u s , E . : Handbuch der stratigraphischen Geologie. Tertiär. I. P a p p , A.: Grundzüge regionaler Stratigraphie. II. T h e n i u s : Wirbeltierfaunen. Stuttgart, 1959- — 48. P e y r о t, A.: Conchologie néogénique de l'Aquitaine. ConclusionA c t e d e l a S o c . Linn, de Bordeaux, 85. 1933. — 49. R i g o — M a n u e 1—В a r b i e r i : Stratigraphia pratica applicata in Sicilia. Boll. delServizio Geol. d'Italia. 80. fasc. 2—3. p. 351 — 385. 1959. — 50. R u t s c h , R. E . : Das Typusprofil der Aquitanien. Eclog. Geol. Helv. XLIV. p. 352 — 355. Basel, I 9 5 le
1
— 51. S с h a f f e r, F. X . : Beiträge zur Parallelisierung der Miozänbildungen des piemontinischen Ter tiäre mit denen des Wiener Beckens. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst., XLVIII. Wien, 1898. — 52. S с h r é t e r, Z.: A magyar alsómiocén elhatárolása és taglalása. Beszámoló a Földtani Intézet Vitaülésének munkálatairól. 1939. évi Jelentés Függeléke. Budapest, 1941. — 53. S e n e ä , J.: Pectunculus-Sande und Egerer Faunentypus im Tertiär bei Kovacov im Karpatenbecken. Geol. Práce, Monogr., Ser. 1. Bratislava. 1958. — 54. S e n e s, J.: Kritische Bemerkungen zu den Stratotypen des Oligozäns und Pliozäns und z u r Frage der Neostratotypen. Geologicky Sbornik, RoÊnik I X . Cislo I., Bratislava, 1958. — 55. S e n e s , . J. : Considération sur la nécessité de créer de stratotypes nouveaux du Tertiaire de l'Europe. Extrait du
С s.
Meuneries
'I. : A katti-akvitáni
kérdés
195
С. R. Sommaire des Séances de l a Société Géologique de France, N o 9. Paris, 1958. — 56. S e n e s, J.: Sucasné znalosti о paléogeografii centéinej paratetydy. Geologické Práce, 55. Bratislava, 1959. — 57. S o c i n , С : Microfaune terziarie del Monferrato. Pubbl. 1st. Geol. Univ. Torino III. (3). 1954. — 58. S о с i n , С : I
Вопрос „хаттсоко"-аквитанского ярусов в свете истории науки Д-р. И. Чепреги— Мезнерич
Хаттско-аквитанскую проблему пришлось освещать с точки зрения истории науки, то есть нужно было вернуться к началу подразделения миоцена на ярусы. При изучении настоящего положения стратотипов, а также при изучении взаимосвязи между понятием и содержанием яруса, выполненном в связи с дистанционными корреляциями после внед рения отдельных ярусов, выяснилось, что источником путанницы, возникшей в области более дробного расчленения миоцена, является. одновременное внедрение понятий х а т т с к о г о и б у р д и г а л ь с к о г о ( ! ) ярусов. Ибо от 1892 до 1894 гг. ярусы недоставали, в то время к а к после этого появился излишек ярусов. В выяснении вопроса решающую роль играет тёрёкбалинтская фауна, так как наименование «хаттский» ярус было создано в связи с ней, независимо от того, что стратотип яруса находится в Кассельском бассейне. Ввиду факта излишка ярусов возникает вопрос, какое наименование следует вычеркнуть — хаттский или бурдигальский?
Le problème „chattien" — aquitanien dans la lumière de l'histoire de la science
par Dr. I. CSEPREGHY—MEZNERICS
Le problème chattien-aquitanien a d û être élucidé du point de v u e de l'histoire de la science géologique, c'est à dire, il a fallu de remonter a u d é b u t de la division d u Miocène en étages. A u cours de l ' é t u d e de la situation actuelle des s t r a t o t y p e s , ainsi que d a n s le procès de l'examen d u r a p p o r t entre la notion de l'étage e t le contenu d e celui-là, exécuté en liaison avec les telécorrélations faites à la suite de l'établissement de chaque étage particulier, il fut constaté que la confusion se manifestant dans la division s t r a t i g r a p h i q u e fine d u Miocène est d u e a u fait q u e les notions des étages c h a t t i e n e t b u r d i g a l i e n (!) furent introduites simultanément. E n effet, p e n d a n t la période de 1892—1894 se manifesta u n e déficience en étages, t a n d i s q u e dans la suite se produisit u n superflu d'étages. L a faune de Törökbálint joue u n rôle décisif dans l'éclaircissement d u problème, é t a n t d o n n é q u e la dénomination «Chattien» p r i t sa naissance en connexion avec cette faune, malgré a u fait q u e le s t r a t o t y p e se t r o u v e d a n s le bassin de Kassel. L e fait d ' u n superflu d'étages Suggère la question: Quelle dénomination devrait être supprimée, le Chattien, l'Aquitanien ou bien le Burdigalien?
5*
