VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
A 2K12 (KUB, SA–6) LÉGVÉDELMI RAKÉTARENDSZER HADRENDBEN TARTÁSÁNAK FELTÉTELEI Egy fegyverrendszer hadrendben tartásának feltételeit általában a beszerzés előtt, és az alkalmazás során is vizsgálják. A rendszer léte vagy nem léte, megmaradása vagy kiváltása, megmaradása vagy pótlás nélküli kivonása szorosan összefügg a szervezeti kérdésekkel. Nevezetesen az alkalmazó szervezet, a12. Arrabona Légvédelmi Rakétadandár, a légvédelmi rakéta és tüzér fegyvernem, következésképpen a Légierő és a Honvédség sorsával. A szerző célja, hogy összefoglalja azokat a legfontosabb feltételeket, amelyek között a rendszer a Honvédség hadrendjében tartható. Ezen feltételeket a feladatrendszerrel, magával a fegyverrendszerrel és környezetével, a rendszert alkalmazó állomány felkészültségével, továbbá az infrastruktúra állapotával kapcsolatos kérdések körére tagolja.
ELŐZMÉNYEK Általában véve is érthető, hogy egy fegyverrendszer hadrendben tartásának feltételeit vizsgálják a beszerzés előtt, és az alkalmazás során. A vizsgálat egyre fontosabb a rendszer életciklusának második felében, mivel általában ilyenkor döntenek a fegyverrendszer további sorsáról (kivonás, kiváltás vagy további rendszerben tartás). Természetesen nem véletlen, hogy a téma (a KUB légvédelmi rakétarendszer hadrendben tartásának feltételei) bekerült a Légierő Parancsnokság Tudományos Munkatervébe [1], mint ahogy az sem véletlen, hogy annak kiemelt fejezetében kapott helyet. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a téma fontossága nem ebből, vagy nem elsősorban ebből fakad. Sokkal inkább abból, hogy a rendszer léte vagy nem léte, megmaradása vagy kiváltása illetve pótlás nélküli kivonása szorosan összefügg a szervezeti kérdésekkel. Nevezetesen az alkalmazó szervezet (a légvédelmi rakétadandár), a légvédelmi rakéta és tüzér fegyvernem, következésképpen a Légierő és a honvédség sorsával. A rendszer (egyébként bármilyen más fegyverrendszer) sorsa a mai körülmények között korábban soha nem tapasztalt mértékben lett az elérhető anyagi erőforrások függvénye. Emellett a Tárca Védelmi Tervezési Rendszer (TVTR) 99
HADTUDOMÁNY
― egyébként senki által meg nem kérdőjelezett ― bevezetése megkerülhetetlenné tette az ilyen típusú kérdések megválaszolását. A haderőre fordítható erőforrások végessége okán az átszervezési törekvések egyik alapvető célja a haderő méreteinek csökkentése volt (elég csak a 2000. vagy 2004. évi átszervezésre utalnom). Emellett a katonai vezetők (legyen az a honvédség, a légierő vagy a dandár szintje) feladata minden alkalommal az volt, hogy bizonyítsák: van olyan típusú fenyegetés, amire a haderő (a légierő) csak akkor tud választ adni, ha ― sok minden más mellett ― rendelkezik a KUB rendszer által megjelenített képességgel. Legfrissebb példája ennek a légierő parancsnokának elöljáró szervezetéhez intézett jelentése, ami az alábbiakkal zárul: „Összegezve: a KUB légvédelmi rakétakomplexum rendszerből történő kivonása kizárja a nemzeti felelősségi körbe tartozó légvédelmi feladatok maradéktalan végrehajtását, és nem teszi többé lehetővé egy létező szövetséges képesség-hiány pótlását.” [2] Teljesen érthető, hogy a KUB légvédelmi rakétarendszer hadrendben tartása, kiváltása (más fegyverrendszerrel), vagy pótlás nélküli kivonása a hadrendből, élénk polémiát vált ki a fegyvernemen belül. A vitához csatlakozva magától értetődik, hogy a légvédelmi rakétadandár parancsnokaként tanulmányomban a megtartás melletti érvrendszer valamilyen összerendezésére teszek kísérletet. Elemzésemben a rendszerben-tartás általam ismert és fontosnak tartott feltételeit vizsgálom.
A HADRENDBEN-TARTÁS FELTÉTELEI A KUB légvédelmi rakétarendszer hadrendben tartásának feltételeit három csoportba soroltam. Az első a feladatrendszer, nevezetesen, hogy a rendszer alkalmazható-e a feladatok megoldására szövetségi vagy nemzeti környezetben. A második csoportba sorolom a fegyverrendszerrel kapcsolatos műszaki-technikai problémákat (a fegyverrendszer és környezete). Végül a harmadik csoportba sorolom az állomány felkészültségét. Mindezeken kívül célszerűnek látom a meglévő infrastruktúra a fegyverrendszer hadrendben tartására gyakorolt hatásának vizsgálatát is.
A feladatrendszer A földi telepítésű légvédelmi (GBAD1) rakétarendszerek a világ bármely haderejének (légi- vagy szárazföldi erejének) ― az egyéb alapfegyverzettel és képességekkel (légi vezetés és radar, vadászrepülő) együtt ― helyettesíthetet1
GBAD – Ground Based Air Defence (földi telepítésű légvédelem / légvédelmi)
100
VARGA LÁSZLÓ
len elemei a légtérből származó fenyegetések elleni harcban [3]. A magas szintű politikai találkozók (ld. Balatonőszöd, 2004.), konferenciák oltalmazása mára minimálisan elvárt követelménnyé vált. Emellett nem zárható ki terrorista akció ― sok más mellett ― atomerőművek (ld. Paks), vagy nagy tömegeket mozgató események (pl. sportrendezvények) ellen sem [4]. Ezek a fenyegetések nem korlátozhatóak polgári légi járművek ― sajnos már „kipróbált” ― ilyen célú felhasználására, hasonló szerepkörben más repülőeszközök (pl. pilóta nélküli eszközök) is számításba jöhetnek. Az ilyen típusú fenyegetések elleni védelem tisztán nemzeti felelősség. Véleményem szerint a Magyar Köztársaság számára az ilyen típusú fenyegetés ellen csak a KUB légvédelmi rakétarendszer alkalmazható, illetve az jelent reális lehetőséget. Az ország környezetében a biztonságpolitikai helyzet összességében nyugodt és stabil, annak ellenére, hogy nem minden környező országra vonatkozik ez egyformán. A környező országokban kialakuló krízishelyzeteket teljes bizonyossággal kizárni nem lehet (legyen elegendő az elmúlt időszak szerbiai vagy ukrajnai belpolitikai feszültségeire utalni). Az ilyen helyzetek főleg Magyarország határkörzetére lehetnek elsősorban hatással [5]. Arra, hogy az ilyen típusú krízis jelent-e légi fenyegetést is, megbízható prognózis nehezen adható. Az ilyen típusú válsághelyzetekre való reagálás elsősorban nemzeti felelősség. Úgy gondolom, hogy megoldása a KUB légvédelmi rakétarendszer képességei nélkül nehezen elképzelhető. Ezt igazolja, hogy a KUB légvédelmi rakétarendszer valamennyi ilyen eddigi feladatban kulcsszerepet játszott. A fegyverrendszer rendkívül rövid reakcióideje, az ellentevékenységre várhatóan rendelkezésre álló idő rövidsége, az időjárástól, nap- és évszaktól független alkalmazhatósága lehetővé teszi a repülőeszközök által kezelhetetlen vagy alig kezelhető helyzetek megoldását is. A Magyar Köztársaság légtere a szövetségi légtér része. A szövetségi légtér sérthetetlenségének záloga a tagállamok által közösen létrehozott, és működtetett Integrált Légvédelmi Rendszer. Ezért ― nézetem szerint ― mindezen feladatok megoldása csak ebben a rendszerben lehetséges (még nemzeti felelősségű feladatok esetében is). Mindez megköveteli, hogy a fegyver képességei olyanok legyenek, amelyek ebben az Integrált Légvédelmi Rendszerben való alkalmazását lehetővé teszik. A NATO (vagy EU) műveletekben résztvevő erőknek szintén képesnek kell lenniük a légi fenyegetettséggel való szembenállásra. E célból a szövetségi elveknek megfelelően a feladat jellegétől függően, a rendelkezésre álló fegyverekből többnyire vegyes (összetételű) légvédelmi rakétacsoportosításokat, klasztereket2 (CLUSTER-eket) hoznak létre [6]. A klaszterben a különböző 2
Definíciószerűen a cluster kifejezés egy meghatározott feladat végrehajtása céljából vegyesen telepített és összehangoltan alkalmazott különböző típusú légvédelmi rakéta- és tüzérfegyverek, valamint az azok működését biztosító más elemek csoportját jelöli.
101
HADTUDOMÁNY
típusú légvédelmi rakétafegyvereket összehangoltan alkalmazzák azzal a céllal, hogy az védelmet nyújtson a lehetséges légi fenyegetések minél szélesebb spektruma ellen (beleértve az aerodinamikai vagy ballisztikai elven működő repülőtesteket, azok alkalmazásának lehetséges távolsági, magassági és sebességi tartományain belül). A klaszterek alapvető építőeleme ―többnyire az egyes tagállamok által hadrendben tartott ― PATRIOT légvédelmi rakétarendszer, ami a hagyományos repülőgépek mellett, a ballisztikus rakéták elleni tevékenyre is képes. A kis magasságú légi támadó eszközök ellen a közeli hatótávolságú rendszereket (NASAMS, STINGER, MISTRAL, IGLA) alkalmazzák. Ugyanakkor a közeli és közepes hatótávolság közötti jelentős hiány (kis hatótávolság) lefedésére (az elavult HAWK rendszerek kivonása után) nem rendelkeznek alkalmas eszközzel. Kénytelenek a PATRIOT-ot használni ebben a tartományban is, ami mind hadműveletileg, mind gazdaságosságát tekintve kedvezőtlen megoldás. Egyetértek Könczöl Ferenccel, aki tanulmányában azt állítja, hogy: „a szövetségben szinte a KUB maradt az egyedüli olyan rendszer, ami ezt a hiányt képes lefedni”. Nehezen vitatható az, hogy nagy mobilitása növelheti a csoportosítás túlélőképességét, így rendkívül értékes hozzájárulás lehet bármely NATO klaszterhez [7]. Természetesen fel kell tennünk a kérdést, hogy igényli-e a szövetség ezt a képességet. A korábban leírtakból is egyértelműen következik, hogy igen. Még akkor is, ha néhány szakértő esetenként vitatja ezt. Állításom igazának alátámasztására talán a legjobb példa, hogy a Német Légierő (több éve a Magyar Légierő Parancsnokságnál) dolgozó szakértői egyértelmű ajánlásként fogalmazták meg a KUB fegyverrendszer modernizációját, fejlesztését a NATOkompatibilitás elérése céljából. Az ok a HAWK rendszer kivonásával náluk (is) előállt helyzet (képességhiány), a cél a képességhiány pótlása. Ez az oka annak a sok-sok segítségnek, amit a légierő tisztjei, tiszthelyettesei (köztük a fegyvernem katonái is) kaptak a Luftwaffe részéről, a NATO-csatlakozást megelőző időktől kezdve napjainkig. Nem kerülhető meg a kérdés: ajánlja-e a honvédség ezt a képességet a szövetségnek. A jelenlegi helyzet alapján a válasz nem. Az ide vezető folyamat áttekintése egy külön tanulmány tárgya lehetne3. A feladatrendszer szempontjából rögzített gondolatokat összegezve a KUB rendszer hadrendben tartásának első feltétele megítélésem szerint nyilvánvaló. 3
E tekintetben számomra nem teljesen következetes a honvédséget (Magyarországot) képviselők álláspontja (amit természetesen a számukra itthon adott mandátum szab meg). Miért nem állhat a KUB rendszerre is az, ami a védelmi felülvizsgálat során a szövetségben elégtelenként megjelölt képességekre vonatkozik (nevezetesen, hogy Magyarország ilyen hiányzó képességeket szándékozik fejleszteni és felajánlani).
102
VARGA LÁSZLÓ
A Magyar Honvédség (a Magyar Légierő) feladata a fegyverrendszer nélkül nem oldható meg. Ez annak ellenére is igaz, ha a szövetségi feladatvállalás a jelen helyzetben nincs napirenden.
A fegyverrendszer és környezete A légvédelmi rakétafegyverek klaszterben való alkalmazása esetén a kulcskérdés a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerében való alkalmazhatóság. A korszerűsítések következtében a KUB légvédelmi rakétarendszer rendelkezik ilyen képességgel. Az elvégzett felújítás és modernizáció [8] eredményeként a rendszer önmagában a kor színvonalán álló eszköz [9]. Az összességében ― az idegenbarát felismerő berendezések költsége nélkül ― mintegy 3,4 Mrd Ft [10] értékű felújítás és modernizáció (amelyen kb. kétharmad-egyharmad arányban osztozott a lengyel és a magyar fél) jó befektetés volt, a szándékolt eredményt hozta. Megjegyzem, hogy a modernizáció járulékos további eredménye volt az üzemeltetési költségek csökkenése is. Bár maga a fogalom (üzemeltetési költségek) nehezen definiálható, még kevésbé határozható meg egyértelműen, a honvédség mai gazdálkodási rendjében, de mértékadó forrás szerint az a korábbi éves 25-28 M Ft-ról kb. 5 M Ft-ra csökkent [11]. A csoportosítás harcának vezetésére a kor színvonalán álló vezetési rendszer szükséges. A 12. Arrabona Légvédelmi Rakétadandár rendelkezik ilyen, a szövetség szabványainak megfelelő eszközzel (ICC4), mi több, annak nem csak stacioner, hanem telepíthető változatával is. A beszerzés és rendszeresítés szövetségi és hazai források terhére valósult meg, továbbá a rendszeresített eszközt a szövetségi illetve a nemzeti hatóságok is akkreditálták. Az eszköz „kifelé” szabványos csatlakozást (felületet) biztosít az elöljáró Légi Hadműveleti Központhoz (Légi Irányító Központhoz). A fejlesztés költségei közel 100 M Ft-ot tettek ki. A KUB légvédelmi rakétarendszer (vagy az azokból álló légvédelmi rakétacsoportosítás) NATO Integrált Légvédelmi Rendszerébe történő teljes integrációja a hazai fejlesztésű K–1P tűzirányító rendszer harcrendbe állításával folytatódott, és vált lehetővé. Kifejlesztésének alapvető indoka a KUB légvédelmi rakétarendszer szükséglete volt, mivel a korábban erre a célra alkalmazott KRAB típusú rendszer elavult, illetve illeszthetetlen volt ― a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerében ― az elöljárói szinthez. Ezzel szemben a K– 1P képes az Azonosított Légi Helyzetkép fogadására (bármilyen NATO-szabványos kimenettel rendelkező rendszerből), négy különböző típusú radar ada4
Integrated (Interim) Command and Control – Integrált (átmeneti) harcvezetési és tűzirányítási képesség
103
HADTUDOMÁNY
tainak felhasználásával Helyi (Lokális) Légi Helyzetkép előállítására, valamint továbbítására (alapvetően az elöljárói szintnek) a szabványos csatlakozási felület révén. A rendszer végpontjai a tűzalegységeknél találhatóak (egészen pontosan a felderítő és rávezető állomásokban). Ezek az érintőképernyős (tehát 20. század végi technológiát képviselő) eszközök az Azonosított Légi Helyzetkép tűzalegység szintjére juttatása mellett, a NATO jelentési rendszerében alkalmazott (formalizált) parancsok és jelentések továbbítására szolgálnak. Összességében tehát a rendszer szabványos, valós idejű kommunikációt biztosít a tűzalegységek, a csoportosítás vezetési pontja és az elöljáró között. Kitérőként érdemes megjegyezni, hogy ennek a fejlesztésnek köszönhetően kapott a MISTRAL légvédelmi rakétarendszer is olyan tűzirányítási eszközt, ami az első lépést jelentette a NATO Integrált Légvédelmi Rendszeréhez való illesztési folyamatban5. A K–1P rendszer (darabonként mintegy 80 M Ft-ba kerülő [12]) eszközeinek rendszeresítése szorosan összefüggött az alkalmazott radarok modernizációjával. Az Arzenál Zrt. által a P–18 (SPOON REST) és az SZT–68U (TIN SHIELD) típusú lokátorokon elvégzett teljes körű felújítás és modernizáció költségei mindösszesen megközelítik az 1,2 Mrd Ft-ot [13]. A digitális jelfeldolgozási képesség (a felújítás más, nem kevésbé fontos elemei mellett) elengedhetetlen feltétele volt a K–1P rendszerhez való illesztésüknek. A vezetési rendszer ICC és tűzalegységek között ma még hiányzó láncszemének fejlesztése (K–2PC kódnéven) jelenleg folyik. Az elöljárók a 2003. évi védelmi felülvizsgálat során kidolgozott hadműveleti követelményekből eredő szándéka szerint (a 12. Légvédelmi Rakétadandár 2004. évi átszervezése erre épült) az eszközök azon mennyisége, amely a felajánlott alegységek szükségletére szolgál, rendelkezésre fog állni. Az előző fejezetben említett LINK11B szabványos adatátviteli protokoll fejlesztésének ügye szorosan kapcsolódik a harcvezetési és tűzirányítási rendszerekhez. A légi vezetési és tűzirányítási képesség megteremtése érdekében olyan eszközökkel kell rendelkezni, amelyek lehetővé teszik a NATO légi vezetési rendszerébe való kapcsolódást. Ezek az eszközök azok, amelyek a szövetségben elfogadott (LINK11B) szabványú protokollban történő kommunikációs (adatátviteli) képességet biztosítanak. Ezen képesség fejlesztése hazai bázison megtörtént, tesztelése (a már említett német-magyar együttműködés keretében), és a szövetségi hatóságok általi akkreditációja folyamatban van, 5
Az egy külön dolgozat témája lehetne, hogy a MISTRAL ezen az integrációs úton miért van leszakadva a KUB-tól. És itt nemcsak a MISTRAL-nál máig hiányzó (nem megoldott) idegenbarát felismerő képességre gondolok, hanem arra is, hogy a francia-magyar szerződés korlátai miatt az említett eszközök képességei a MISTRAL-nál messze nem használhatók ki olyan mértékben, mint az a KUB esetében már megvalósult.
104
VARGA LÁSZLÓ
befejezéshez közeledik. Ezzel megteremtődik a fegyverrendszer „technikai” kompatibilitásának utolsó feltétele is. Összegezve a fegyverrendszerről és a környezetéről eddig leírtakat, azt a következtetést lehet levonni, hogy a fegyverrendszerre és környezetére (a csatlakozó rendszerekre) fordított erőforrások (összességében a rendelkezésemre álló adatok alapján a folyamatban lévő LINK11B fejlesztés költségei nélkül ― a híradás fejlesztésére fordított összegeket is beleértve ― megközelítik a 7 Mrd Ft-ot) eredményeként a KUB légvédelmi rakéta fegyverrendszer a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerében alkalmazható, a kor színvonalán álló fegyverrendszer. A KUB rendszer alkalmazását tekintve vizsgálandó a rakéták üzemideje. Kétségtelen tény, hogy a gyártó fél (a valamikori Szovjetunió) a légvédelmi rakéták üzemidejét általában 25-30 évben határozta meg, előírva emellett az időszakos hosszabbítási procedúrákat. Eltekintve attól, hogy már akkor is voltak „üzleti” megfontolások (nevezetesen, hogy a vevő ez idő alatt vagy használja fel készleteit kiképzésre, éleslövészetre, vagy pótolja, cserélje azokat illő fizetség fejében ugyanattól a gyártótól), ebben a műszaki szempontok voltak a meghatározóak. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy a volt Szovjetunió hadereje ezeket az eszközöket szélsőséges klimatikus viszonyok között üzemeltette (a sarkkörtől a sivatagig), és értelemszerűen a rakétákat is hasonló körülmények között tárolta. A KUB rendszer rakétái Magyarországon sokkal jobb körülmények között (nem szélsőséges viszonyok, fűthető tárolók, tartós tárolási helyzet) töltötték az eddig eltelt üzemidőt6. E tekintetben a hadműveleti készlet sorsa a meghatározó. A 3M9M3 típusú rakéták 1983-as és 1986-os gyártásúak, ugyanezen elvek mellett üzemidejük 30 év (a technikai dokumentáció szerint). Ha semmi különösebbet nem teszünk, a készlet egy része 2013-ig, nagyobb hányada pedig 2016-ig alkalmazható. A fegyverrendszer bírálóinak érthető álláspontja szerint ― mivel ilyen rakétát már nem gyártanak ― a rakétarendszer hadrendben tartásának időhatárát a rakétakészlet rendelkezésre állása határozza meg. Ez esetünkben 2013., 6
A rendszer képességeit bírálók egyik érve, hogy a 3M9ME típusú (1978-1979-ben gyártott) rakéták üzemideje 2003-ban lejárt. A rakétákat az arra jogosult elöljáró kiképzési készletbe („csak kiképzési célra, éleslövészetre tervezhető”) sorolta át. Paradoxonnak tűnik, ha egy alapvetően működési (mármint hogy a rakéta működjön és megsemmisítsen) és biztonsági (hogy mindezt a környezetére, beleértve a kezelőállományt, veszélytelen módon tegye) követelményeknek nem megfelelő rakétát éleslövészetre alkalmazhatónak minősítünk, mivel ott ugyanezeket a követelményeket kell kielégítenie egy rakétának. Megjegyzem, hogy 1997 és 2002 között is, majd 2003-ban és 2005-ben is ilyen rakétákkal teljesítette éleslövészeteit a 12. légvédelmi rakétadandár. Az eredmények önmagukért beszélnek. A rakéták éleslövészetre való felkészítése során azokat a harci alkalmazáshoz történő előkészítés menetébe tartozó műszeres bevizsgáláson túl a lövészet előtt az alkalmazók semmiféle egyéb procedúrának nem vetették alá.
105
HADTUDOMÁNY
de inkább 2016. Csupán annyiban vitatkozom velük, hogy ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy be sem szerezhető fiatalabb évjáratú készlet. Legyen elég csak a honvédség által elvégzett piackutatásra utalnom, amely szerint a szovjet utódállamok egyikének készletében található 1986-ban illetve 1989-ben gyártott 3M9M3 típus7. A fegyverrendszer és környezete ügyében tehát az a következtetés adódik, hogy a rendszer 2013-ig mindenképpen, de sokkal inkább 2016-ig akár a jelenlegi rakétakészletekkel is rendszerben tartható, mert az eszközök műszaki állapota azt nem korlátozza. Természetesen a további rendszerben-tartás sem zárható ki8. Fontosnak tartom még kihangsúlyozni, hogy a leírt környezet (harcvezetés, tűzirányítás, kommunikáció, és a későbbiekben tárgyalandó humán faktor valamint egyéb infrastruktúra) fejlesztését ez a fegyverrendszer indukálta. A rendszer esetleges kivonása esetén ezek a fejlesztések okafogyottá válnak. Azok lesznek még akkor is, ha eredményeik a többi fegyverrendszer (elsősorban a MISTRAL) számára is hasznosíthatóak, bár tagadhatatlanul sokkal kisebb mértékben.
Az alkalmazói állomány és annak felkészültsége A fegyvernem főtiszti, tiszti, zászlósi, tiszthelyettesi és legénységi állományának képzése a honvédség általános képzési rendjében valósul meg. Következésképpen fegyver-specifikus (KUB) képzés nincs, pontosabban az a fegyvernemi képzés általános rendjében kapott helyet. A főtisztek számára (és a KUB rendszerrel kapcsolatos beosztásokban szolgáló főtisztek ilyenek) a magiszteri képzés a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (elsősorban annak Kossuth Lajos Hadtudományi Karán, de nem kizárva a Bolyai János Katonai Műszaki Kart sem) elérhető, és a leggyakoribb. Emellett a rendszer javítómérnökei a volt Szovjetunió katonai tanintézeteiben vagy a magyarországi (műszaki) egyetemeken szerezték (szerezhetik meg) képesítésüket. A Nemzetvédelmi Egyetemen a képzés fő műhelye a Légierő Műveleti Tanszék. 7
Nem beszélve arról, hogy érdemes lenne megvizsgálni a műszaki lehetőségét annak, hogy a BUK–M1 rendszerhez gyártott (alkalmazott) 3M9M4 típusú rakéta alkalmazható-e a magyar SA–6 fegyverrendszereknél. 8 A felülvizsgálatok (ami egy műszaki kérdés, nevezetesen, hogy a halmaz bizonyos elemeinek vizsgálatával következtetünk a teljes halmaz állapotára, és bizonyos prognózist készítünk) remélhetően megtörténnek. Nincs ok kijelenteni, hogy ezek a készlet üzemidejének végét jelentik. Sőt, mi több, a tárolási körülmények és a 3M9ME típus éleslövészeteken való viselkedése alapján remélem, hogy nagyon is gazdaságos eredménnyel járnak (miszerint a rakéták rendszerben tarthatók).
106
VARGA LÁSZLÓ
A tiszti alapképzés a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karán folyik. A fegyvernemi specializációra (aminek része a KUB fegyverrendszerrel kapcsolatos ismeretek oktatása) a képzés második felében kerül sor. A zászlós- és a tiszthelyettes-képzés a Kinizsi Pál Tiszthelyettes Képző Iskolán történik (nappali és levelező formában). A mai szabályoknak megfelelően a tiszthelyettes-képzés a várakozási idejét letöltött, és megfelelő értékelést kapott legénységi állományúakból történik. A legénységi állomány felkészítése a honvédség általános kiképzési rendjében történik. Az alapképzés színhelye a Szentendrei Kiképző Központ. Az ottani három hónap alapkiképzés után a szakkiképzés minden további feladata és kötelezettsége értelemszerűen a fegyverrendszert alkalmazó szervezetet terheli. Általában véve a tiszti és tiszthelyettesi valamint a legénységi állomány felkészítését a képzési rendszer mellett a különböző szaktanfolyamok (hazai és külföldi szervezeteknél, szövetségi illetve más rendszerben), az előmeneteli rendszerhez kapcsolódó tanfolyamok, a polgári szférában megvásárolt képzési lehetőségek (nyelvképzés, OKJ9-s képesítést adó tanfolyamok, középiskolai képzés) jelentik. A képzés, felkészítés és kiképzés rendszere, folyamata mindig a csapattal zárul. A képzési, kiképzési rendszer megannyi problémája ellenére is működőképes, hiszen az egyéb (elsősorban személyzeti) alrendszerekkel együtt biztosítja azt a képzett állományt, aki a rendszer alkalmazásához szükséges. A KUB légvédelmi rakétarendszert alkalmazó állomány a légvédelmi rakétadandárnál rendelkezésre áll (a szervezeti elemek feltöltöttsége 90 % feletti), kiképzett, éleslövészeti tapasztalatokkal rendelkezik. Szövetségi környezetben való alkalmazhatóságának bizonyítékai a szövetségi elvek szerint végzett Műveleti Készenlét Ellenőrzések (ORE10) továbbá Képesség Felmérések (Ellenőrzések11) eredményei.
Az egyéb infrastruktúra A KUB légvédelmi rakétarendszer hadrendben tartásának feltételei közül célszerű arról az infrastruktúráról is szólni, amelyben a 12. Légvédelmi Rakétadandár (mint fegyverrendszert működtető szervezet) feladataira készül. A dandár helyőrsége egy megyei jogú város (Győr), ami a 2003-2004. évi védelmi felülvizsgálat során alapelvnek tekintett erőkoncentráció (a fegyvernem összes képességének egy szervezetbe integrálása) céljából az összes lehetséges szempont elemzése után került kiválasztásra. A helyőrség egy jelentős gazdasági erővel rendelkező illetve fejlődő nagyvárost jelent, ami minden feltételt biztosít 9
Országos Képesítési Jegyzék Operational Readiness Evaluation 11 Capability Assessment (Evaluation) 10
107
HADTUDOMÁNY
az állomány és családjaik szükségleteihez. Egyetemmel, fejlett felső-, középés alsófokú oktatási intézményhálózattal, minden egyéb (különösen a kulturális területen) szükséges infrastruktúrával rendelkezik. A családtagok illetve az állományból kiválók elhelyezkedési lehetőségei (munkahely) az országos átlagnál, de még a megyei jogú városok átlagánál is jobbak. A helyőrségi honvédségi rendelkezésű ― az elmúlt években beszerzett közel 0,5 Mrd Ft értékű ingatlannal bővült ― lakásállomány, szállóférőhely kapacitás, a rendelkezésre álló lakás- és albérletkínálat (és árszínvonal) biztosítja az állomány számára a kor színvonalán álló (és az utasításokban előírt) lakhatási feltételeket. Maga a laktanya 1976-ban épült (ennél fogva a honvédség legújabb laktanyája). A laktanyához csatlakozik egy gyakorlótér (felújított gyalogsági lőtérrel, vezetési pályákkal, robbantási gyakorló pályával, és ami a legfontosabb, a KUB számára alkalmas légvédelmi gyakorlóterekkel). A központi forrásból finanszírozott laktanya rekonstrukciós program (2001-2006) mintegy 2,7 Mrd Ft értéket jelentett. Csak felsorolásszerűen ez a program a konyha-étkezde, a három legénységi épület, a három Honvédszálló, az egyesített javítóműhely, az üzemanyagtöltő állomás és a tantermi épület rekonstrukcióját jelentette (értelemszerűen a műhely- és konyhatechnológia, a szimulátorok és gyakoroltató berendezések beépítésével és a bútorzat teljes cseréjével). Továbbá stacioner és mobil harcvezetési rendszer, digitális kapcsolóközpont illetve strukturált hálózat, valamint mikrohullámú végpont létesült. Mindezt a laktanyai infrastruktúrát több különböző rendeltetésű ― de egységes rendszerbe integrált ― riasztórendszer egészíti ki. Emellett nincs a laktanyának olyan épülete, aminek állagán a dandár ne javított volna (vagy teljes körű felújítással vagy karbantartással). Ez utóbbi munkák elvégzését az évente rendelkezésre álló vezetői keret, továbbá az elöljárók segítségével megszerezhető források (öt év alatt közel 300 M Ft) tették lehetővé. A gyakorlóterek rendezése után rendelkezésre áll egy laktanyán kívüli (egy légvédelmi rakétacsoportosítás gyakoroltatásához elégséges méretű) gyakorlótér. Van egy laktanyához közvetlenül csatlakozó kisebb gyakorlótér, ami kiválóan alkalmas objektumoltalmazási feladatok gyakorlására. Végezetül a laktanyán belüli gyakorlótér a kiképzési szükségletek kielégítésén túl az eszközök technikai kiszolgálási feladatait is lehetővé és (kiépített hálózati áramellátási lehetőségeivel) gazdaságossá teszi. Mindezek eredményeként ez a bázis a kor színvonalán álló feltételeket biztosít a dandár állományának szolgálatához.
108
VARGA LÁSZLÓ
KÖVETKEZTETÉSEK A tanulmány megírásakor azt a célt tűztem ki, hogy az írásmű jól szolgálja annak igazolását, hogy a KUB légvédelmi rakétarendszer még sokáig szolgálhatja az ország légterének védelmét. Ezt bizonyítja, hogy a KUB légvédelmi rakétarendszer hadrendben tartásának minden feltétele (a feladatrendszer, maga a fegyverrendszer és a csatlakozó C212 elemek, a felkészített alkalmazói állomány és a szükséges infrastruktúra okán) biztosított, sőt a Magyar Honvédség (a Magyar Légierő) jelenlegi feladatrendszere megoldhatatlan a fegyverrendszer hadrendben tartása nélkül. Emellett a rendszer jelen állapotában megfelel a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerében alkalmazható fegyverrendszerekkel szemben támasztott követelményeknek, következésképpen az ebben a rendszerben való alkalmazhatósága is fontos érv a hadrendben való megtartása mellett. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. A Légierő Parancsnokság Tudományos Munkaterve 2006. (Nyt. szám: 166/6/2006./LEP) 2. SÁGI János: Jelentés a KUB (SA–6) légvédelmi rakétakomplexum rendszerben tartásáról. (Ügyintéző: Hajdu László) Veszprém 2006. (Nyt. szám: 387/27/2006./LEP) – p. 3. 3. SÁGI, ref. 2. – p. 1. 4. SÁGI, ref. 2. – p. 1. 5. SÁGI, ref. 2. – p. 1. 6. RUTTAI László, KRAJNC Zoltán, KOÓS Gábor, BUNKÓCZI Sándor, PAPP Tamás: A földi telepítésű légvédelem p. – 57. In. A légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok alkalmazásának alapjai (Egyetemi jegyzet) ZMNE, Budapest 2004. 7. KÖNCZÖL Ferenc: A KUB-PATRIOT légvédelmi rakéta együttműködés racionalitása nemzeti és nemzetközi környezetben. (Tanulmány) Győr 2006. 8. VARGA László: Modernizáció és éleslövészet. Katonai Logisztika 2002/4. szám 9. JUHÁSZ István: Jelentés a Magyar Honvédség légvédelmi és tüzér csapatai feladatainak végrehajtásához rendelkezésre álló erőforrások változásairól, valamint a légvédelmi eszközök technikai állapotáról és a fejlesztési elképzelésekről. Budapest 2005. (Nyt. szám: 68/57/2005./HVK KTFCSF) – p. 3. 10. KAPCSÁNDI István: A légvédelmi rakéta fegyvernem helyzete. Budapest 2004. (Nyt. szám: 142/54/2004./HVK KTFCSF) – p. 5. 11. KAPCSÁNDI István: A légvédelmi rakétafegyvernemnél alkalmazott fegyverzettechnikai eszközök típusai és azok állapota. Budapest 2006. (Nyt. szám: 105/555/2006./HVK KTFCSF) – p. 2. 12. KAPCSÁNDI, ref. 11. – p. 4. 13. KAPCSÁNDI, ref. 11. – p. 4.
12
Command and Control – harcvezetés és tűzirányítás (képessége)
109
