A 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport
2130/05/HU WP 115
A 29. munkacsoport véleménye 5/2005 a helymeghatározó adatok értéknövelt szolgáltatás nyújtására történő felhasználásáról Elfogadva: 2005. november 25.
Ez a munkacsoport a 95/46/EK irányelv 29. cikke alapján jött létre. Az adatvédelemmel és a magánélet védelmével foglalkozó független európai tanácsadó szervként működik. Feladatait a 95/46/EK irányelv 30. cikke és a 2002/58/EK irányelv 15. cikke határozza meg. Titkársága az Európai Bizottság Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága C igazgatóságán (polgári igazságszolgáltatás, jogok és állampolgárság) található, melynek címe: Directorate C (Civil Justice, Rights and Citizenship) of the European Commission, Justice, Freedom and Security Directorate-General, B-1000 Brussel, Belgium Internetcím: www.europa.eu.int/comm/privacy
A 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport
A SZEMÉLYES ADATOK KEZELÉSE TEKINTETÉBEN AZ EGYÉNEK VÉDELMÉVEL FOGLALKOZÓ MUNKACSOPORT, amelyet az 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hozott létre, tekintettel a fenti irányelv 29. cikkére, 30. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és 30. cikkének (3) bekezdésére, valamint a 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikke (3) bekezdésére, tekintettel eljárási szabályzatára és különösen annak 12. és 14. cikkére, elfogadta a következő véleményt: A munkacsoport megállapítja, hogy jelenleg nagyon időszerű kérdés a helymeghatározó adatok felhasználása. A helymeghatározó adatok a következőképpen határozhatók meg: „egy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználója végberendezésének földrajzi helyzetét jelző, az elektronikus hírközlő hálózatban kezelt minden adat” (az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002/58/EK irányelv 2. cikke). Háttér és cél: A helymeghatározó adatok felhasználása az elmúlt 20 évben látványosan elterjedt, ami két tényezőre vezethető vissza. Az egyik a műholdas helymeghatározó adatok felhasználásának robbanásszerű térnyerése, amelyek ma már rendkívül pontosak, és gyakran nagyon hasznosak, értékes segítséget nyújtva például a bajbajutottnak1. Ezekhez a rendszerekhez azonban csak megfelelő végberendezéssel lehet hozzáférni. A másik tényező pedig az, hogy a mobiltelefon használata is soha nem látott mértékben terjed, tehát a felhasználók rendszeresen hordanak maguknál a hollétük meghatározására alkalmas eszközt. A személyek tartózkodási helye általában sokféleképpen meghatározható, főként az új technológiák használatakor maguk után hagyott „nyomok” segítségével: ilyenek a közlekedésben használt jegykiadó automaták, a GPS, bankkártya, elektronikus pénztárca vagy a szóban forgó esetben a mobiltelefon. A helymeghatározó adatokat kezdetben csak olyan műszaki adatoknak tekintették, amelyekre a mobiltelefon-hívás fogadásához vagy kezdeményezéséhez van szükség, és amelyekhez csak az elektronikus hírközlési üzemeltetők férhetnek hozzá. Ebben az összefüggésben a helymeghatározó adatokra a „forgalmi adat”
1
Műholdas földrajzi helymeghatározást jelenleg csak az Egyesült Államok hadserege által kifejlesztett GPS (Global Positioning System) nyújt, amelynek eredményei hozzáférhetők polgári célokra is, főként tengerhajózási célokra. A helymeghatározó adatokat a rendszer háromszögeléssel számítja ki, és közvetlenül továbbítja a GPS-vevő kezelőjének. Az adatok ezután elektronikus hírközlő hálózaton (GPS/GSM kombináció) továbbíthatók harmadik félnek.
kifejezést használjuk. Ezek az adatok az adott technológia használata során keletkeznek, és nem különböznek más, mindennap létrejövő „nyomoktól”. Azonban hamarosan kiderült, hogy a helymeghatározó adatok bevételi forrásként is felhasználhatók, mivel fontos információt nyújtanak a személyekről (tájékoztatnak azok hollétéről). A cégek ezen adatok alapján számos szolgáltatást kifejlesztettek. Az első ilyen szolgáltatásokkal arról tájékoztatták az illető személyt, hogy hol található hozzá legközelebb például gyógyszertár vagy étterem. A helymeghatározó adatok egyszeri felhasználásán alapuló (egy adott pillanatra vonatkozó információkat biztosító) szolgáltatások mellett megjelentek a folyamatos adathasználaton alapuló szolgáltatások is (navigációs segítség). A második szakaszban már olyan szolgáltatásokat fejlesztettek ki, amelyek nem azon alapultak, hogy a szolgáltatással élni kívánó személyek helyét saját kérésükre határozzák meg, hanem azon, hogy egy harmadik fél kérésére állapítják meg a személyek hollétét. Létrejöttek a helymegállapítási és keresőszolgáltatások, amelyekkel a személyek helyét bekapcsolt mobiltelefonjuk segítségével akkor is meg lehet határozni, ha éppen nem használják azt. A helymeghatározó adatokkal kapcsolatban a legfontosabb kérdés ezért ma már nem a tárolás (lényegében: milyen feltételekkel tárolhatják a helymeghatározó adatokat az elektronikus hírközlési üzemeltetők), hanem a felhasználás kérdése (hogyan biztosíthatjuk, hogy az értéknövelt szolgáltatás nyújtása során az adatokat a személyes adatok kezelésére alkalmazandó elvekkel összhangban használják). Jogi keret: Mivel a helymeghatározó adatok mindig egy azonosított vagy azonosítandó természetes személyre vonatkoznak, az 1995. október 24-i 95/46/EK irányelvben a személyes adatok védelméről meghatározott rendelkezések vonatkoznak rájuk. Mivel az ilyen adatok kezelése – főként a szabad és névtelen közlekedés szempontjából – különösen kényes kérdés, az európai törvényhozás az európai adatvédelmi hatóságok felvetéseinek figyelembevételével külön szabályokat fogadott el, amelyek szerint az értéknövelt szolgáltatáshoz szükséges helymeghatározó adatok kezelése előtt meg kell szerezni a felhasználók vagy előfizetők hozzájárulását, és a felhasználókat vagy előfizetőket tájékoztatni kell az ilyen kezelés feltételeiről (a 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelv 9. cikke). A 2002/58/EK irányelv 2. cikke a forgalmi adatot a következőképpen határozza meg: „egy közlésnek az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő továbbítása vagy erre vonatkozó számlázás céljából kezelt minden adat”, a helymeghatározó adatot pedig így: „egy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználója végberendezésének földrajzi helyzetét jelző, az elektronikus hírközlő hálózatban kezelt minden adat”. A fenti irányelvek kielégítően meghatározzák a helymeghatározó adatok kezelésének keretszabályait, a munkacsoport itt egyes rendelkezések alkalmazását kívánja pontosabban körülírni, illetve hangsúlyozottan kíván foglalkozni egyes kínált szolgáltatások bizonyos szempontjaival.
3
Ez a vélemény nem foglalkozik a 95/46/EK irányelv 13. cikke és a 2002/58/EK irányelv 15. cikke alapján a helymeghatározó adatok kezelését szabályozó feltételekkel, amelyek azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a helymeghatározó adatokat az irányelvekben meghatározott elvektől eltérően dolgozzák fel a demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésként a nemzetbiztonság, a nemzetvédelem, a közbiztonság megőrzésére és a bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására, felderítésére és büntetőeljárások folytatásához. A munkacsoport ezzel kapcsolatban a kérdés fontossága miatt már több ízben is véleményt nyilvánított2. 1. A helymeghatározó adatok értéknövelt szolgáltatás nyújtása céljából történő használatát szabályozó általános feltételek A munkacsoport hangsúlyozni kívánja, hogy a helymeghatározó adatok felhasználásán alapuló értéknövelt szolgáltatás nyújtásában érintett különböző feleknek – akár a helymeghatározó adatokat kezelő elektronikus hírközlési üzemeltetők, akár olyan harmadik felek, amelyek az üzemeltetőktől kapott helymeghatározó adatok alapján értéknövelt szolgáltatást nyújtanak – a személyes adatok kezelésekor eleget kell tenniük a személyes adatok védelméről szóló adatvédelmi jogszabályokban előírt kötelezettségeknek. 1.1 Az alkalmazandó nemzeti jog A munkacsoport megfigyelése szerint egyre fejlődnek az olyan értéknövelt szolgáltatások, amelyek az elektronikus hírközlési szolgáltatók helymeghatározó adatainak kezelésén alapulnak, de szolgáltatójuk nem rendelkezik az érintett személy területén székhellyel (pl. internetes szolgáltatások). A 2002/58/EK irányelv 3. cikke értelmében ezt az irányelvet a Közösségben a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyilvános hírközlő hálózaton történő nyújtásával összefüggő személyes adatok kezelésére kell alkalmazni. A 95/46/EK irányelv 4. cikke értelmében az alkalmazandó nemzeti jog annak a tagállamnak a joga, ahol az adatkezelő székhellyel rendelkezik. Ez utóbbi rendelkezés azt jelenti, hogy a Közösségen belül a helymeghatározó adatok kezelése azon tagállam nemzeti jogának hatálya alá esik, ahol az adatkezelő székhelye található, és nem azon tagállaménak, amelynek állampolgára az érintett. Amennyiben az adatkezelő (az értéknövelt szolgáltatás nyújtója) egyik tagállamban sem rendelkezik székhellyel, a helymeghatározó adatokat csak a 95/46/EK irányelvnek a személyes adatok harmadik országokba irányuló továbbításáról szóló IV. fejezetében meghatározott feltételekkel lehet az elektronikus hírközlési üzemeltetőtől az adatkezelőhöz 2
Lásd a távközlési eszközök lehallgatásával összefüggésben a magánélet tiszteletben tartásáról szóló 2/99 ajánlást; az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó európai bizottsági javaslatról szóló 7/2000 véleményt, 2000. július 12., COM(2000) 385; a számítógépes bűnözésről szóló európa tanácsi egyezménytervezetről szóló 4/2001 véleményt; a terrorizmus elleni küzdelemben a kiegyensúlyozott megközelítés szükségességéről szóló 10/2001 véleményt; a távközlési forgalmi adatok kötelező rendszeres megőrzésével kapcsolatban az európai adatvédelmi biztosoknak a cardiffi nemzetközi konferencián (2002. szeptember 9–11.) kiadott nyilatkozatáról szóló 5/2002 véleményt; a forgalmi adatok számlázási célú tárolásáról szóló 1/2003 véleményt; és a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából kezelt és megőrzött adatoknak vagy a nyilvános hírközlési hálózatokban elérhető adatoknak a bűncselekmények, ezen belül a terrorizmus megakadályozása, nyomozása, felderítése és a büntetőeljárások érdekében való tárolásáról szóló kerethatározat-tervezetről szóló 9/2004 véleményt. [Franciaország, Írország, Svédország és Nagy-Britannia előterjesztése (2004. április 28-i 8958/04 tanácsi dokumentum].
4
továbbítani. E feltételek szerint fontos, hogy az Európai Bizottság megfelelőnek találja a harmadik ország adatvédelmi jogszabályait, vagy a továbbítás egyéb törvényes alapokon nyugodjék – ilyen az érintett hozzájárulása, az érintett érdekében kötött szerződés megléte, felsőbb közérdek fennállása, bírósági kereset benyújtása vagy megvédése, vagy az érintett alapvető érdekei védelmének szükségessége. 1.2 Az érintettek tájékoztatása A munkacsoport kiemeli, hogy a 95/46/EK irányelv (10. cikk) és a 2002/58/EK irányelv (6. és 9. cikk) előírja, hogy helymeghatározó adatok érintettjeit a kezelés előtt tájékoztatni kell az alábbiakról: - az adatkezelő, vagy ha van ilyen, képviselőjének személye; - az adatkezelési művelet céljai; - a kezelt helymeghatározó adatok típusa; - az adatkezelési művelet időtartama; - továbbítják-e az adatokat harmadik félnek értéknövelt szolgáltatás céljából; - az adatokhoz való hozzáférés és az adatok helyesbítésének joga; - a felhasználók joga hozzájárulásuk bármikori visszavonásához vagy az ilyen adatok kezelésének ideiglenes visszautasításához, és e jog gyakorlásának feltételei; - az adattörlés joga. A munkacsoport véleménye szerint ezt az információt annak a félnek kell biztosítania, amelyik a helymeghatározó adatokat kezelés céljából gyűjti, azaz az értéknövelt szolgáltatást nyújtja, vagy amennyiben a szolgáltató nem áll közvetlen kapcsolatban az érintettel, az elektronikus hírközlési üzemeltetőnek. A tájékoztatást az értéknövelt szolgáltatásokra vonatkozó általános szerződési feltételekben vagy a szolgáltatás használatakor minden alkalommal közvetlenül kell megadni. A helymeghatározó adatok kezelésének igen kényes jellegére való tekintettel a munkacsoport fel kívánja hívni a szolgáltatók figyelmét, hogy világos, teljes körű és átfogó tájékoztatást kell adniuk a javasolt szolgáltatás jellegéről. Amennyiben a tájékoztatást a szolgáltatás általános szerződési feltételeiben adják meg, a munkacsoport ajánlja, hogy a szolgáltató az érintett személyeknek adjon lehetőséget, hogy tetszés szerinti időpontban és egyszerű módon újra tájékozódhassanak erről, például internetes oldalon vagy a szolgáltatás használata közben (pl. egy kijelölt szám felhívásával). 1.3 Hozzájárulás A hozzájárulás megszerzése A személyes adatok védelmének bevett gyakorlatával összhangban az európai jog előírja, hogy különleges adatok kezelése esetén, amennyiben a helymeghatározó adatokat nem forgalmi adat céljából kezelik, előzetes hozzájárulást kell szerezni. Ennek megfelelően a munkacsoport meg kívánja határozni a hozzájárulás megszerzésének feltételeit.
5
A 95/46/EK irányelv 2. cikkének h) pontja az alábbiként határozza meg a hozzájárulás fogalmát: „az érintett kívánságának önkéntes, kifejezett és tájékozott kinyilvánítása, amellyel beleegyezését adja az őt érintő személyes adatok kezeléséhez”. Ez a meghatározás kifejezetten kizárja azt, hogy a hozzájárulás a kínált elektronikus hírközlési szolgáltatás általános szerződési feltételeinek elfogadásával történjen. E tekintetben hivatkozni lehet a 29. cikk szerinti munkacsoport közvetlen üzletszerzési célú, nem kívánt kommunikációról szóló 5/2004. véleményében szereplő magyarázatra, amely ebben az összefüggésben is különösen helytálló. Azonban a kínált szolgáltatás típusától függően a hozzájárulás vonatkozhat egy meghatározott műveletre vagy folyamatos helymeghatározásra is. Amennyiben egy szolgáltatás nyújtása egy személy helyének automatikus meghatározását igényli (pl. ha egy bizonyos szám felhívásával a személy tartózkodási helyén lévő időjárási feltételekről lehet tájékoztatást kapni), ez akkor elfogadható, ha a felhasználók előzetesen teljes körű tájékoztatást kapnak a helymeghatározó adataik kezeléséről. Ebben az esetben az érintett szám felhívása jelentené azt, hogy az érintett hozzájárul ahhoz, hogy meghatározzák a tartózkodási helyét. Az érintett hozzájárulásának megszerzésére kötelezett jogalanyok A helymeghatározáson alapuló értéknövelt szolgáltatást nyújthatja közvetlenül az elektronikus hírközlési üzemeltető (az érintett megkeresi az üzemeltetőt, aki a szolgáltatást a saját rendszeréből kapott helymeghatározó adatok alapján nyújtja), vagy harmadik fél (az érintett egy harmadik felet keres meg, aki a szolgáltatást az üzemeltetőtől kapott helymeghatározó adatok alapján nyújtja). A második esetben az érintett hozzájárulását a szolgáltatónak kell megszereznie. Azt az esetet leszámítva, amikor a helymeghatározó adatokat maga a végberendezés hozza létre, ehhez szükséges, hogy az üzemeltetők egy meghatározott személy (az a személy, aki a harmadik felet a szolgáltatás használata céljából megkereste) helymeghatározó adatait rendszeresen küldjék el egy harmadik félnek az utóbbi kérésére. Tekintettel a szolgáltatók egyre nagyobb számára, a munkacsoport megjegyzi, hogy a személyes helymeghatározó adatok kezelése során úgy lehetne magas fokú védelmet megvalósítani, ha az üzemeltetőknek központilag kellene kezelni a helymeghatározó adatokon alapuló értéknövelt szolgáltatások használatára irányuló kérelmeket (a vevők az üzemeltető által kezet számot hívják), majd ezeket a kéréseket oly módon továbbítanák a szolgáltatások nyújtásáért felelős harmadik félnek, hogy a szolgáltató ne tudja azonosítani a vevőt (pl. fedőnév használatával3). E megállapodás szerint a szolgáltató a kívánt szolgáltatást (pl. a legközelebbi étterem nevét) az üzemeltetőn keresztül nyújtja, anélkül, hogy azonosítani tudná a szolgáltatást kérő személyt. A munkacsoport azt is megjegyzi, hogy a végfelhasználói berendezés is magas fokú védelmet nyújthatna saját beépített helymeghatározó kapacitásával. A helymeghatározó adatokat ekkor egy személyazonosság-kezelő rendszer kezelheti, amely álneveket továbbítana a szolgáltatóknak. Egy másik lehetőség az, hogy tekintettel az állandóan növekvő mobil 3
Fedőnéven azokat a műszaki adatokat értjük, amelyek segítségével a szolgáltató anélkül tud a személy tartózkodási helyének megfelelő adatoknak megfelelő szolgáltatást nyújtani, hogy név szerint azonosítani tudná a személyt; csak az üzemeltető tudja összekötni a fedőnevet az érintett személlyel.
6
sávszélességre és tárolókapacitásokra, a végfelhasználó berendezés például letölthetné egy város összes éttermének felsorolását, és ebben a felsorolásban helyben kereshetne, felhasználva nemcsak a helymeghatározó adatokat, hanem a felhasználó preferenciáit is (francia konyha, vegetáriánus étlap stb.). E példákkal a munkacsoport azt kívánja hangsúlyozni, hogy meg kell fontolni a magánélet tiszteletben tartását fokozó technológiák használatát, amelyek hatékony kiegészítők lehetnek a földrajzi helymeghatározó szolgáltatások felhasználóinak magas fokú és megfelelő védelmében. Mindenesetre a munkacsoport fel kívánja hívni az üzemeltetők figyelmét arra, hogy hatékony intézkedéseket kell bevezetni az értéknövelt szolgáltatást nyújtó harmadik féltől érkező, helymeghatározó adatokra vonatkozó kérések ellenőrzésére és hitelesítésére. Intézkedések a hozzájárulás érvényességének biztosítására A munkacsoport véleménye szerint az értéknövelt szolgáltatások nyújtóinak a hozzájárulás megszerzésekor megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy az a személy, akire a helymeghatározó adatok vonatkoznak, azonos azzal, aki a hozzájárulást adta. Amennyiben a helymeghatározó adatok kezelése folyamatos (pl. a társkeresők esetén), a szolgáltató kötelességei a következők: - a hozzájárulás kézhezvételét követően a felhasználó végberendezésére küldött üzenetben vissza kell igazolnia a szolgáltatás előfizetését, és - szükség esetén kérnie kell az előfizetés megerősítését. Ennek célja a csalással, a személy tudta nélkül történő előfizetések elkerülése (amikor valaki ideiglenesen egy másik személy végberendezését birtokba véve előfizet egy szolgáltatásra). Az a személy, akinek a hozzájárulása szükséges A 2002/58/EK irányelv 6. és 9. cikke a felhasználók vagy előfizetők hozzájárulására vonatkozik. A munkacsoport véleménye szerint amennyiben egy szolgáltatást magánszemélyeknek kínálnak, meg kell szerezni annak a személynek a hozzájárulását, akire az adatok vonatkoznak, azaz a végberendezés felhasználójának. 1.4 A visszavonási jog gyakorlása A 2002/58/EK irányelv 9. cikke alapján azok a személyek, akik hozzájárulásukat adták a forgalmi adatokon kívüli helymeghatározó adatok kezeléséhez, bármikor visszavonhatják azt, és egyszerű és ingyenes lehetőséget kell teremteni arra, hogy ideiglenesen megtiltsák az ilyen adatok kezelését. A munkacsoport a helymeghatározó adatok kényes jellege miatt alapvetőnek tekinti ezeket a jogokat, amelyek értelmezhetők a helymeghatározó adatok kezelése elleni tiltakozási jogként is. A munkacsoport szerint e jogok gyakorlásának az az előfeltétele, hogy a személyeket ne csak a szolgáltatás előfizetésekor, hanem a használatakor is tájékoztassák. Amennyiben egy szolgáltatáshoz a helymeghatározó adatok folyamatos kezelésére van szükség, a munkacsoport véleménye szerint a szolgáltatónak rendszeresen figyelmeztetnie kell az érintett személyt arról, hogy a végberendezésének helyét meghatározzák, meghatározták, vagy
7
meghatározhatják. Így a személy – ha kívánja – gyakorolhatja visszavonási jogát a 2002/58/EK irányelv 9. cikke értelmében. 1.5 Az adattárolás ideje A helymeghatározó adatokat csak „olyan ... időtartamig” szabad kezelni, „amely az értéknövelt szolgáltatás nyújtásához szükséges” (a 2002/58/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése). Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatás nyújtása után a szolgáltató elvileg csak akkor tárolhatja személyek helymeghatározó adatait, ha azok számlázási és kapcsolási díjfizetési célokra szükségesek4. Amennyiben a szolgáltató nyilván kívánja tartani a szolgáltatás felhasználóinak tartózkodási helyét, előbb anonimizálnia kell az adatokat. 1.6 Biztonsági intézkedések és harmadik feleknek való továbbítás A munkacsoport felhívja az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak és a helymeghatározó adatok kezelésén alapuló értéknövelt szolgáltatások nyújtóinak figyelmét arra, hogy a kezelt helymeghatározó adatok titkosságának és sérthetetlenségének biztosítására biztonsági intézkedéseket kell hozniuk. A 2002/58/EK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében az értéknövelt szolgáltatás céljából kezelendő helymeghatározó adatokat csak az értéknövelt szolgáltatást nyújtó harmadik feleknek szabad továbbítani. Az adatokat csak az értéknövelt szolgáltatást nyújtó harmadik felek megbízásából cselekvő személyek dolgozhatják fel, a szolgáltatás nyújtásához szükséges mértékig és időtartamra. A helymeghatározó adatokhoz való hozzáférést ilyen személyek esetében is fel kell jegyezni. 2. Bizonyos helymeghatározó szolgáltatások végrehajtásának feltételei céljuk tükrében A helymeghatározó szolgáltatásoknak a 2002/58/EK irányelv előírásain kívül – mivel személyes adatokat használnak fel – meg kell felelniük a 95/46/EK irányelv 6. cikke követelményeinek is, amely kimondja, hogy a személyes adatokat csak „meghatározott, egyértelmű és törvényes célból” lehet felhasználni. A munkacsoport ezért az egyes célokra való figyelemmel meg kívánja vizsgálni, hogy bizonyos helymeghatározó szolgáltatásokat milyen körülmények között lehet végrehajtani. 2.1
Kiskorúak helymeghatározása
A munkacsoport úgy tapasztalja, hogy egyre fejlődik a szülőknek kifejlesztett helymeghatározó szolgáltatások köre, amelyek révén például a szülők egy internetes oldalra kapcsolódva bizonyosodhatnak meg mobiltelefonnal rendelkező gyermekük hollétéről. Ez a fajta szolgáltatás számos problémát felvet, mivel egyensúlyt kell teremteni a szóban forgó különböző érdekek és jogok között. 4
Ezzel kapcsolatban a munkacsoport hivatkozik a forgalmi adatok számlázási célú tárolásáról szóló ajánlásaira (2003. január 29-i 1/2003. vélemény).
8
Egyes szülők igényeinek bizonyára kiválóan megfelel a gyermekek helyét mobiltelefon segítségével meghatározó szolgáltatás. A médiában gyakran hallhatunk a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekről, bizonyos betegségekben szenvedő gyermeket folyamatosan ellenőrizni kell, vagy a gyermekek egyre „nomádabb” életformát vesznek fel, ezért egyes szülőket megnyugtathat az a lehetőség, hogy bármikor megállapíthatják gyermekeik tartózkodási helyét anélkül, hogy közvetlenül fel kellene őket hívni. A mobiltelefon ezen új felhasználása a szülők érdekében és költségére egyfajta családi „szerződésnek” is tekinthető: a gyermek nagyobb kommunikációs függetlenséget kap, míg a szülő megállapíthatja tartózkodási helyét. E tekintetben az ilyen szolgáltatások meghatározott modern „szükségletet” elégíthetnek ki, és kifejezik azt is, hogy a szolgáltatók helyet akarnak szerezni a várhatóan növekedő piacon, amelyik új példával szolgál arra, hogy hogyan lehet értékesíteni a helymeghatározó adatokban rejlő lehetőségeket. Azonban a szolgáltatást a másik oldalról is meg kell vizsgálni: nem a szülő – bármennyire érthető is – szemszögéből, hanem a gyermekéből. A munkacsoport emlékeztet a nemzetközi gyermekjogi egyezmény 3. és 18. cikkére, amely kimondja, hogy a gyermekeket érintő minden döntésben „a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie”. A szóban forgó kérdésben meg kell fontolni az egyezmény 16. cikkét is, amely arról rendelkezik, hogy „a gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak”. Ez kérdéseket vet fel az ilyen szolgáltatás használatával kapcsolatban, hiszen az felboríthatja a szülők és gyermekek közti kölcsönös bizalmi viszonyt, és megakadályozhatja azt, hogy a gyermek önállósodása során a szükséges távolságot tarthassa a szüleivel. Továbbá egy ilyen rendszer nem vezethet-e fonák módon oda, hogy egyes szülők elhanyagolják a kötelességüket, miközben azzal áltatják magukat, hogy ellenőrzik – vagy legalábbis nyomon követik – a gyermekük tevékenységét? Társadalmi szempontból nem járulna-e hozzá az ilyen szolgáltatás kifejlesztése ahhoz is, hogy a személyek nagyon fiatal koruktól hozzászokjanak, hogy félig-meddig állandóan ellenőrzés alatt állnak, amelyet már nem is éreznek tolakodónak? Végül fennáll az a veszély, hogy a szülők összetévesztik azt, hogy tudják, hol van gyermekük mobiltelefonja, és azt, hogy valójában mit csinál a gyermek. A munkacsoport ezért legalábbis óvatosságra int az ilyen szolgáltatás használatával kapcsolatban, és rámutat, hogy azt a helymeghatározó adatok kezelésének szabályaival összhangban és az érintett kiskorúak korára való tekintettel a konkrét nemzeti jogszabályokkal összhangban kell végrehajtani. A szolgáltatóknak ezért megfelelő eljárásokat kell bevezetniük a szülőként bejelentkező személyek azonosságának meghatározására, és annak biztosítására, hogy a szolgáltatást csak ezekre a személyekre korlátozzák. Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy a helymeghatározási kérés alanyaként szereplő kiskorú hozzájárul-e a helymeghatározáshoz.
9
Ezzel kapcsolatban a munkacsoport megjegyzi, hogy a helymeghatározás kérésekor lehetetlen ellenőrizni, hogy a telefon használója az érintett kiskorú és nem valaki más, esetleg egy olyan felnőtt, akire a szolgáltatás előfizetője a szóban forgó telefont bízta. Ezért a munkacsoport ajánlja, hogy legalább akkor kérjék a telefon használójának hozzájárulását, amikor a szolgáltatásra előfizetnek. Annak érdekében, hogy megelőzzék a csalási szándékú telefonregisztrációkat, a szolgáltatók például üzeneteket küldhetnek az adott telefonra, közölve, hogy helyének meghatározását kérték, így a telefon használója a 2002/58/EK irányelv 9. cikke értelmében gyakorolhatja a visszavonás jogát. 2.2
Alkalmazottak helymeghatározása
A munkacsoport már foglalkozott a foglalkoztatással összefüggésben a személyes adatok kezelésének kérdésével5. Kiemelte, hogy a munkavállalók felügyeletét a lehető legkevésbé tolakodó módon kell elvégezni. Amennyiben az adatkezelés révén a munkaadó akár közvetlenül, akár közvetve (maga a munkavállaló helye, illetve az általa használt jármű helye vagy a rábízott termék vagy eszköz helye révén) adatokat gyűjthet a munkavállaló hollétéről, az személyes adathasználatnak számít, és a 95/46/EK irányelv rendelkezései vonatkoznak rá. A munkacsoport tapasztalata szerint egyre fejlődnek azok a rendszerek, amelyekkel a vállalatok a dolgozóik birtokában vagy használatában levő tárgyak (szolgálati jelvény, mobiltelefon stb., illetve járművek) helyének meghatározásával egy adott pillanatban vagy folyamatosan meghatározhatják a dolgozóik földrajzi helyzetét. Ez az információ alapulhat műholdakról (GPS), elektronikus kommunikációs hálózatból (mobiltelefon, wifi hálózat) vagy bármely más eszközből (például leolvasóval meghatározott rádiófrekvenciás azonosító címke) származó adatok kezelésén. Emellett egyre gyakrabban jelennek meg a különböző érzékelők adatai, amelyek a szigorúan vett helymeghatározó adatokon túlmenően például egy jármű használatának időtartamára, a megtett kilométerekre vagy a jármű sebességére vonatkozó adatok is lehetnek. Az ilyen adatkezelés két problémát vet fel: hol húzódik a határ a munka és a magánélet között, és milyen mértékben tehető ki egy alkalmazott ellenőrzésnek és állandó felügyeletnek. A munkacsoport adatvédelmi szempontból emlékeztetni kíván arra, hogy az ilyen kezelési műveletek törvényessége nem alapulhat kizárólag az alkalmazott hozzájárulásán, amelyet az irányelv szerint “szabadon kell megadni”. Ahogy a munkacsoport már rámutatott az adatvédelem munkahelyi összefüggéseiről szóló munkadokumentumában, a hozzájárulás kérdését szélesebb körben kell vizsgálni; az összes érintett érdekelt kollektív szerződés révén történő bevonása (ahogy számos tagállam jogalkotásában tervezik) megfelelő mód lehet ilyen körülmények között a hozzájárulási nyilatkozatok gyűjtésének szabályozására. Mivel az adatokat csak meghatározott célokra szabad gyűjteni, a munkacsoport véleménye szerint az alkalmazottak helymeghatározó adatait csak akkor szabad kezelni, ha a vállalat tevékenységéhez kapcsolódóan arra kifejezetten szükség van. A helymeghatározó adatok kezelése indokolt lehet, amennyiben emberek vagy áruk szállítása ellenőrzésének vagy az 5
2001. szeptember 13-i 8/2001 vélemény a személyes adatok foglalkoztatással kapcsolatos kezeléséről.
10
elszórt helyeken nyújtott szolgáltatásoknál a források elosztása javításának részeként történik (pl. valós idejű tervezési műveletek), vagy amikor az alkalmazottal magával, a rábízott áruval vagy járművekkel kapcsolatos biztonsági célkitűzésről van szó. Azonban a munkacsoport túlzottnak tartja az adatkezelést, amennyiben az alkalmazott az utazásait szabadon szervezheti meg, vagy amennyiben az adatkezelés célja csak a munkavállaló munkájának ellenőrzése, holott az más módon is elvégezhető. E két esetben, a gyűjtött adatok típusát tekintve, a cél nem indokolja a tagadhatatlanul tolakodó adatkezelést. Ezenkívül a nemzeti jogszabályok is kifejezetten tiltják az alkalmazottak távfelügyeletét a teljesítményük értékelése céljából. Mindenesetre a célra vonatkozó követelmény azt jelenti, hogy egy munkaadónak a munkaidőn kívül nem szabad helymeghatározó adatokat gyűjtenie az alkalmazottról. A munkacsoport ezért azt ajánlja, hogy az alkalmazottaknak biztosított, magáncélra is használható eszközöket – különösen a járműveket – szereljék fel olyan rendszerrel, amelyben az alkalmazottak kikapcsolhatják a helymeghatározó funkciót. Az alkalmazottra vonatkozó helymeghatározó adatokat az ilyen adatkezelés alátámasztásaként megnevezett célnak megfelelő ideig kell megőrizni. A helymeghatározó adatok kezelésének lehetséges indokait figyelembe véve a kezelés alapvetően valós időben történik. Mindenesetre a munkacsoport azt ajánlja, hogy a helymeghatározó adatokat ésszerű ideig, azaz legfeljebb két hónapig őrizzék meg. Amennyiben egy munkaadó két hónapnál hosszabb ideig kíván helymeghatározó adatokat kezelni (például egy utazás történeti feljegyzéseinek rögzítéséhez a szolgálati körutak optimalizálása érdekében), a munkacsoport az adatok előzetes anonimizálását ajánlja. A helymeghatározó adatokhoz való hozzáférést csak azon személyeknek szabad biztosítani, akik kötelességük gyakorlása során céljaikra jogosan megismerhetik azokat. A munkaadóknak ezért minden szükséges elővigyázatosságot meg kell tenniük – különösen ellenőrzések és azonosító intézkedések bevezetésével – annak érdekében, hogy az ilyen adatokat biztonságban tartsák, és megakadályozzák a jogosulatlan hozzáférést. Végül a munkacsoport kiemeli az érintett alkalmazottak tájékoztatásának kötelezettségét, és felhívja a vállalatok figyelmét arra, hogy a helymeghatározó rendszereket úgy kell bevezetni, hogy a dolgozók tudjanak létezéséről. Kelt Brüsszelben, 2005. november 25-án. a munkacsoport részéről az elnök Peter Schaar
11
