A 2010-es változások a személyi jövedelemadóban

ADÓ T B J ÁRUL É K2010 ÖS S Z E F OGL AL ÓAVÁL T OZ ÁS OKRÓL

gazdál kodás,adózás

RODI NMa na g ementS er v i c eK . www. r odi n. hu

Mi nde nj ogf e nnt a r t v a ! 2009

Bérszámfejtés 2010.

A 2010-es változások a személyi jövedelemadóban A 2009-es évben nem csak évközi változásokat tartalmazó adótörvény került kihirdetésre, hanem a parlamenti képviselők megszavazták már a 2010-ben hatályba lépő változásokat is. A következőkben a 2009. július 8-án kihirdetett 2009.évi LXXVII. törvényben, valamint a 2009. november 16-án kihirdetett 2009.évi CXVI. törvényben meghatározott legfontosabb változásokra kívánom a figyelmet ráirányítani. A 2010-es progresszív adótábla 0 – 5 millió forintig 5 millió forint felett 850 ezer és a feletti rész

17 százalék 32 százaléka.

Az összevont adóalapot érintő változások 2010. január 1-jétől az összevont adóalap része az önálló, nem önálló és az egyéb jövedelem mellett az egyéni vállalkozói és a mezőgazdasági kistermelői bevételből az átalányban megállapított jövedelem, továbbá az adóalapkiegészítés is. Az adóalap-kiegészítő összeg egyenlő az összevont adóalapba tartozó jövedelem – az adóterhet nem viselő járandóság kivételével – a Tbj. szerinti általános mértékkel számított társadalombiztosítási járulékkal (ez 2010-ben 27 százalék), biztosítási kötelezettség hiányában pedig az eho tv. szerinti, az összevont adóalapba tartozó jövedelem után az általános mértékkel (2010-ben 27 százalék) megállapított összeg. Az adóalap-kiegészítés összegét az adóelőlegnél figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül kell figyelembe venni. Itt kell megemlíteni az egyéni vállalkozói kivét-kiegészítés és a személyes közreműködői díj-kiegészítést. E bevezetésre kerülő új intézmények lényege, hogy akkor kerül sor az alkalmazásukra, ha a vállalkozói kivét és a személyes közreműködői díj nem éri el a tevékenységre jellemző kereset éves összegét. A részletes szabályokat az szja-törvény 16. és 25. §-ai tartalmazzák, a tevékenységre jellemző kereset fogalmát a 3. § 86. pontja tartalmazza. A tevékenységre jellemző kereset nagyságának meghatározásához az szja-törvény 3. § 9. pontjában található piaci ár fogalmának újonnan beiktatott e) alpontja nyújt segítséget. Adójóváírás 2010-ben A 2010. január 1-jétől hatályos rendelkezések értelmében az adójóváírás az adóévben megszerzett bér és az arra tekintettel számított adóalap-kiegészítés 17 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 15 100 forint (éves szinten 1

Bérszámfejtés 2010. .

181 200 forint) akkor, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a 3 millió 188 ezer forintot (jogosultsági határ). A jogosultsági hónap fogalma nem változik. Abban az esetben, ha a magánszemély összes jövedelme 3 millió 188 ezer forintot meghaladja, de nem több 4 millió 698 ezer forintnál, akkor a magánszemélyt csökkentett összegben illeti meg az adójóváírás. A csökkentett összegű adójóváírás úgy határozható meg, hogy a magánszemélyt egyébként megillető adójóváírást csökkenteni kell a jogosultsági határt meghaladó jövedelem 12 százalékával. A béren kívüli juttatásokat érintő változások 2010. január 1-jétől gyakorlatilag megszűnik az adómentessége azoknak a béren kívüli juttatásoknak, amelyek a munkáltatói juttatások között a leggyakrabban szerepeltek. Ezek közül a juttatások közül több kedvezőbb adókulccsal adózik majd 2010-ben az adóköteles természetbeni juttatásokra megállapított adókulcsnál. Az szja-törvény 70. §-a nevesíti azokat a béren kívüli juttatásokat, amelyek után a juttatót 25 százalékos mértékű adó terheli. Ezek a juttatások a következők:  az üdülési csekk vagy a saját tulajdonú üdülőben üdülési szolgáltatás formájában juttatott jövedelemből a minimálbért meg nem haladó rész;  a meleg étkeztetés formájában (ideértve az ennek megszerzésére szóló utalványt is) juttatott jövedelemből a havi 18 ezer forintot meg nem haladó rész;  az iskolarendszerű képzés átvállalt költségéből a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó rész; a 2010. évi adókötelezettséget átmeneti szabály jelentősen befolyásolja;  az iskolakezdési támogatás értékéből a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó rész;  a helyi bérlet formájában juttatott bevétel;  az önkéntes nyugdíjpénztárba utalt munkáltatói, foglalkoztatói hozzájárulásból a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó rész;  az önkéntes egészség és/vagy önsegélyező pénztárba a munkáltatói, foglalkoztatói hozzájárulásból együttvéve a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó rész;

2


 a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe utalt hozzájárulásból a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó rész;  a magánnyugdíjpénztári tagdíjkiegészítés a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján. A juttatási feltételek csaknem megegyeznek a 2009-ben hatályos szja-törvény szerinti feltételekkel. A feltételeknek megfelelő, az előzőekben nevesített juttatások után a kifizetőt 25 százalékos mértékű személyi jövedelemadó terheli. Amennyiben a juttatás nem felel meg a törvényben meghatározott feltételeknek, akkor annak adókötelezettségét az szja-törvény 69. §-a alapján kell meghatározni, ha pedig a juttatás az értékhatárt meghaladja, akkor az értékhatárt meghaladó rész adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. Ez utóbbi esetben az szja-törvény 69. § (1) bekezdés d) és e) pontját nem kell alkalmazni. Jelentős változás, hogy a munkáltatói hozzájárulásokon, a tagdíjkiegészítésen kívüli juttatások esetén juttatatásban részesülhet 25 százalékos adókulcs mellett a személyesen közreműködő tag is. Azok a természetbeni juttatások, amelyek 2009-ben adómentesek voltak és nem kerültek be a kedvező adómértékkel adózó juttatások közé (csekély értékű ajándék a minimálbér 10 százalékáig, az azonnal fogyasztható étel vásárlására jogosító utalvány havi 6 ezer forintig, a művelődési intézményi szolgáltatás éves szinten a minimálbért meg nem haladóan) adóköteles természetbeni juttatásnak minősülnek –függetlenül a 69.§ (1) bekezdés d) és e) pontjában foglaltaktól – 2010. január 1-jétől. Amennyiben a juttatás nem felel meg a feltételeknek vagy az értékhatárt meghaladja, akkor adóköteles természetbeni juttatásról csak abban az esetben lehet szó, ha a juttatás az szja-törvény 69. § (1) bekezdés d) vagy e) pontjában foglaltaknak megfelel. Egyéb változások  Változnak az üzemanyag-megtakarításra vonatkozó rendelkezések (a havonta adható összeg legfeljebb 100 ezer forint lehet);  2010. január 1-jétől bővül az adóterhet nem viselő járandóságok köre; ide tartozik a vissza nem térítendő lakáscélú támogatás, a szépkorúak jubileumi juttatása és a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatójának illetménye és egyéb pénzbeli juttatása;  Megszűnik a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel fizetett összeg 30 százalékkal, legfeljebb az erről szóló kormányrendeletben 3


 





meghatározott összeggel történő csökkentési lehetősége – ide nem értve a nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatottakat; Adókötelessé válik teljes egészében a belföldi kiküldetésre adott napidíj; Jelentősen átalakulnak az adóelőleg megállapítására és levonására vonatkozó szabályok (megszűnik a költség-nyilatkozat esetén alkalmazandó azon szabály, hogy a kifizetőnek legalább a bevétel 50 százaléka után kell az adóelőleget megállapítania, az adószámos magánszemélynek számla alapján történő kifizetés esetén az adóelőleg levonásának kötelezettsége csak a magánszemély erre vonatkozó írásbeli nyilatkozata alapján terheli a kifizetőt; A kamatkedvezmény utáni adómérték 54 százalékra változik, megszűnik az a szabály, hogy az önálló tevékenységre vagy az annak alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel kapott kamatkedvezmény nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül; átmeneti szabály vonatkozik a 2009. november 30-ig megkötött szerződések alapján a nem önálló tevékenységgel összefüggésben kapott kamatkedvezményből származó jövedelemre; Megszűnnek egyes adókedvezmények, a családi kedvezmény, a súlyosan fogyatékos magánszemélyeket és az őstermelőket megillető kedvezmény továbbra is érvényesíthető lesz;

 Adómentes a reprezentáció és az üzleti ajándék alapján meghatározott bevétel, ha azt a kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni;  Megszűnik az az adómentességi szabály, amely szerint adómentes az 1993-at megelőzően külföldi pénzeszközből alapított alapítványi juttatás, az olyan vállalkozási tevékenységet nem folytató (köz)alapítványtól, egyesülettől kapott juttatás, amelynél az volt a feltétel, hogy akkor adómentes a juttatás, ha az alapítvány nem bocsát ki adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást.

4


Ellenőrzött tőkepiaci ügyletek A 2010. évre vonatkozó módosítással ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem lesz a tőzsdén kívüli ellenőrzött piaci ügyletekből származó jövedelem is. A kedvező szabályozással érintett ügylet tárgya az értékpapírokon túl kiterjed más pénzügyi eszközökre, valamint a devizára is. Újdonság az is, ha egy, az szja-törvény 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontja alá tartozó ügylet (pl. állampapír-átruházás) egyébként megfelel az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalmának, a magánszemély választhatja, hogy az ügyleti eredményt (nyereséget vagy veszteséget) az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó rendelkezések szerint vallja be, feltéve, hogy a 67/A. §-ban foglalt egyéb feltételek is fennállnak.

Tartós befektetésből származó jövedelem A törvényben meghatározott feltételek betartásával kötött szerződések alapján elért hozam kedvező adózás alá eshet. A kedvező szabályok feltétele, hogy a magánszemély a befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel legalább 25 ezer forint befizetése mellett tartós befektetési szerződést kössön. Egy éven belül egy befektetési szolgáltatóval legfeljebb két szerződés köthető. A befektetés történhet kamatozó bankbetét formájában vagy ellenőrzött tőkepiaci ügyletben forintban denominált pénzügyi eszköz vagy olyan befektetési formára, amelynek a hozama kamatjövedelemnek minősülne. Amennyiben a lekötési időszakot a magánszemély a három évet követően nem hosszabbítja meg, akkor az elért jövedelem után az adó mértéke 10 százalék. Amennyiben a három éves lekötési időszakot annak lejártát követően a magánszemély meghosszabbítja, akkor a két év lejártát követően megszerzett jövedelem után az adó mértéke 0 százalék, vagyis gyakorlatilag a jövedelem adómentes. Abban az esetben, ha a lekötést a magánszemély a három év lejártát megelőzően szakítja meg, akkor az adó mértéke 20 százalék. Az előzőekben olvasható összeállítást figyelemfelhívónak szántam, így értelemszerűen nem tartalmazza az összes módosítást. Dr. Andrási Jánosné

5


2009. évi XXXV. törvény A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása A Tbj. 11. §-a a következő c) ponttal egészül ki: [A biztosítás nem terjed ki:] c) az európai parlamenti képviselőre. Annak a képviselőnek a társadalombiztosítási jogaira és kötelezettségeire, aki az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 6. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerinti nyilatkozatot tesz, a képviselői tevékenység teljes időtartamára a Tbj. biztosítottakra vonatkozó rendelkezései irányadók. Ebben az esetben a tiszteletdíja után nyugdíjjárulékot fizető képviselő a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségét közvetlenül a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a tagdíjat a magánnyugdíjpénztárnak teljesíti. A Tbj.) 19. §-ának (1) bekezdésének új tartalma: A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke: a) a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 26 százalék, ebből - a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, - az egészségbiztosítási járulék 2 százalék, amelyből - a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, - a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, b) a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 29 százalék, ebből - a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, - az egészségbiztosítási járulék 5 százalék, amelyből - a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4,5 - százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék. A Tbj 19. § (1) bekezdését a 2009. július 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni, azzal, hogy a 2009. július 10-éig megszerzett jövedelmekre a 2009. június 30-án hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A Tbj. 39. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

6


Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség további feltétele, hogy a természetes személy a bejelentkezését megelőzően megszakítás nélkül legalább egy éve a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik a Magyar Köztársaság területén. Az egyéves időtartamba beszámít az a legfeljebb kilencven napos időszak is, amely alatt a belföldi személy nem rendelkezett a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakóhellyel. Ha az állami adóhatóság az egy éves időtartamra vonatkozóan a saját nyilvántartásában nem rendelkezik adattal, a járulékfizetési kötelezettség elbírálása céljából megkeresi a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervet, a lakcímre vonatkozó adatok közlése érdekében.” A vázoltak szerint az a Tbj. szerint belföldinek minősülő személy, aki nem rendelkezik legalább egy éve belföldi lakcímmel, biztosítási kötelezettség vagy egyéb jogcímen fennálló jogosultság hiányában nem rendezheti az egészségügyi szolgáltatásra jogosultságát egészségügyi szolgáltatási járulékfizetéssel. Lásd következő bekezdést! A Tbj. 34. §-ának (10) és (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: (10) A Tbj. szerint nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult természetes személy megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására. (11) Az előző bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege: a) nagykorú állampolgár esetén a minimálbér 50 százaléka, b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a minimálbér 30 százaléka. Az a magánszemély, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére nem kötelezett (pl. nincs 1 éve bejelentett lakóhelye a Magyar Köztársaság területén) az egészségbiztosítási szervvel megállapodást köthet egészségügyi szolgáltatások fizetésére.

7


Átmeneti rendelkezések A Tbj.-t módosító rendelkezéseket - a 19. § (1) bekezdésére vonatkozó kivétellel - a törvény hatálybalépésének napjától megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása Az Flt. 40. § helyébe a következő rendelkezés lép: A munkaadó a munkavállaló után a társadalombiztosítási járulékalap alapulvételével - a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 1 százalék, - a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni. Az Flt. 46/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: Az egyéni és a társas vállalkozó az egészségbiztosítási járulékalap után - a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 2,5 százalék, - a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 4 százalék vállalkozói járulékot fizet. A rendelkezés nem vonatkozik arra a személyre, aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy arra jogosulttá vált. Nem kell vállalkozói járulékot fizetnie annak az egyéni és társas vállalkozónak, aki a vállalkozói tevékenysége folytatásával egyidejűleg munkaviszonyban is áll, vagy oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat. Átmeneti rendelkezések Az Flt. 40. §-át és 46/B. §-ának (1) bekezdését a 2009. július 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni, azzal, hogy a 2009. július 10-éig megszerzett jövedelmekre a 2009. június 30-án hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

8


A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosítása A Pftv. 4/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [4/A. § (1) Pályakezdő fiatal foglalkoztatása után a munkaadót járulékkedvezmény illeti meg a következők szerint:] b) a munkaadói járulék és a társadalombiztosítás ellátásaira és a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett - a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér 10 százalékának, - második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség. A Pftv. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [5. § (1) Az érvényes START PLUSZ kártyával rendelkező személy foglalkoztatása után a munkaadót - a 6. §-ban meghatározott kivétellel - a járulékkedvezmény a következők szerint illeti meg:] b) a munkaadói járulék és a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett - a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér 10 százalékának, - második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség terheli. A Pftv. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [7. § (1) Az érvényes START EXTRA kártyával rendelkező személy foglalkoztatása esetén - amennyiben a 8. §-ban meghatározott feltételek nem állnak fenn - a munkaadót a következők szerint illeti meg járulékkedvezmény:] b) A foglalkoztatás első évében a munkaadó mentesül a munkaadói járulék, valamint a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék megfizetése alól. A munkaadót a START EXTRA kártya tulajdonosa foglalkoztatásának második évében a munkaadói járulék, valamint a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a bruttó munkabér tíz százalékának megfelelő járulékfizetési kötelezettség terheli.

9


Átmeneti rendelkezések A Pftv. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit a törvény hatálybalépésének napját megelőzően kiváltott START, START PLUSZ vagy START EXTRA kártyával rendelkező személy foglalkoztatása esetén is alkalmazni kell a foglalkoztatásnak a törvény hatálybalépését követő időtartamára.

Jogszabályváltozás 2010. január 1-jétől 2009. évi LXXVII. törvény A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása A Tbj. 4. §-a a) pontjának 6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: Foglalkoztató: 6. a kincstár számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltatók esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő, az e törvényben és az Art.-ben előírt kötelezettségek tekintetében a kincstár, A szöveg az Art. vonatkozó rendelkezéseinek beemelésével pontosításra került. A Tbj. 4. §-ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: h) Megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik. Az új rendelkezés lényegesen kibővíti a biztosítási kötelezettség hatálya alá tartozó személyek körét. A Tbj. 4. §-a a következő q) ponttal egészül ki: 10


q) Tevékenység piaci értéke: a természetes személy főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás. A piaci érték meghatározása várható. A Tbj. a 18. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki: „Járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok” A Tbj. 18. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze és a)-b) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére a) a biztosított - természetbeni egészségbiztosítási járulékot, - pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és - munkaerő-piaci járulékot, a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíjjárulékot, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó nyugdíjjárulékot, b) a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíjbiztosítási járulékot, a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulékot fizet. A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 27 százalék, ebből - a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, - az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül - a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, - a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, - a munkaerő-piaci járulék 1 százalék. 2010. január 1-jétől a minimálbér kétszeresén felüli jövedelemre is a 27 százalékos járulékmérték az irányadó. A Tbj. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 7,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül - a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, - a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, - a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.

11


A Tbj. 24. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép: „Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, valamint a nyugdíjjárulék” A Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A foglalkoztatott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj), valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja azonos a 20. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával. A foglalkoztatott nem fizet a) nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a járulékalapot képező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege után, b) egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot - a jubileumi jutalom, - a végkielégítés, - az újrakezdési támogatás, - a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, - a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti - prémiumévek program, illetőleg - a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után. 2010. január 1-jétől a munkaadói és a munkavállalói járulék beépül a társadalombiztosítási járulékrendszerbe. A Tbj. a 25. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki: „Járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok” A Tbj. a 25. §-t követően a következő 25/A. §-sal egészül ki: Nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott mértékű munkaerő-piaci járulékot a) az 5. § (1) bekezdésének b)-d), g)-i) pontjaiban és (2) bekezdésében meghatározott személy - ide nem értve az iskolaszövetkezetnek nem minősülő szövetkezet tevékenységében munkaviszony keretében közreműködő szövetkezeti tagot -, (Azaz nem fizet munkaerő-piaci járulékot vállalkozási jogviszonyban tevékenységet végző szövetkezeti tag, az iskolaszövetkezet nappali rendszerű 12


oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló- hallgató tagja, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, az álláskeresési támogatásban részesülő személy, a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban tevékenységet végző személy, az egyházi személy, szerzetesrendi tag, a mezőgazdasági őstermelő, valamint a választott tisztségviselő.) b) az az egyéni és társas vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik, c) az a foglalkoztatott, egyéni és társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Az Flt. mentesítő szabályai átkerülnek a Tbj.-be. A Tbj. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységének piaci értéke után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenység piaci értékét, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni. A Tbj. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A tevékenység piaci értéke utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra a társas vállalkozásra, amely a társas vállalkozó utáni járulékfizetési kötelezettséget külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti. E tekintetben külön törvény az egyszerűsített közteherviselésről szóló törvény. A Tbj. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a tevékenység piaci értéke után fizeti meg. Átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább a tevékenység piaci értéke után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Ha a vállalkozói kivét, illetve az átalányban megállapított jövedelem nem éri el a tevékenység piaci értékét, az egyéni vállalkozó az Art. 13


31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A tevékenység piaci értéke utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, aki a járulékfizetési kötelezettségét külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti. E tekintetben külön törvény az egyszerűsített közteherviselésről szóló törvény. A Tbj. 29/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó (a továbbiakban: eva adózó) biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott járulékokat (tagdíjat) a tevékenység piaci értéke után fizeti meg. Az eva adózó egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban a tényleges jövedelmének feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a járulékot (tagdíjat) a tényleges jövedelme, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. A vállalkozói körben új járulékalapként jelenik meg a tevékenység piaci értéke és megszűnik az éves göngyölítés rendszere. A Tbj. 31. §-a (3)-(4) bekezdésének alkalmazásánál heti 36 órás foglalkoztatásnak kell tekinteni azt a munkaviszonyt is, amelyben a munkáltató a válság megoldására indított program keretében, munkaidő-szervezési intézkedéssel csökkentett munkaidőben - átlagosan legalább heti 20 órában foglalkoztatott munkavállalóra tekintettel munkahelymegőrző támogatásban részesül. A Tbj. az 53. §-t követően a következő 53/A. §-sal egészül ki: (1) A befizetett egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékból az állami adóhatóság 76,19 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 23,81 százalékot a Munkaerőpiaci Alapnak utal át. (2) A Munkaerőpiaci Alapot megillető járulékot naponta kell átutalni a Munkaerőpiaci Alap számlájára. A Tbj. az 56/A. §-t követően a következő 56/B. §-sal egészül ki: A kincstár számfejtési körébe tartozó központi költségvetési szervek képviselőjeként a kincstár teljesíti a járulék megállapításával, bevallásával,

14


megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő, e törvényben és az Art.-ben előírt kötelezettségeket.” Az önálló költségvetési szervek központosított számfejtését végző Kincstár ténylegesen képviselőként jelenik meg a rendszerben. Hatályát veszti a Tbj. a) 4. §-a a) pontjának 8. alpontja, helyébe az 56/B. § lép (a központi költségvetési szervek vonatkozásában nem foglalkoztató, hanem képviselő a Kincstár), b) 4. §-a k) pontjának 1. alpontjában „a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban: borravaló),” szövegrész, c) 21. §-ának b) pontja (az önkéntes-, kölcsönös biztosító pénztárakba a tag javára befizetett tagdíjakkal kapcsolatos járulékkedvezmény az Szja tv. módosításával egyidejűleg megszűnik), d) 26. §-ának (7) bekezdése (a felszolgálási díj utáni járulékfizetés, illetve borravaló utáni mentessége vagy önkéntes bevallása). Átmeneti rendelkezés A Tbj.-t módosító rendelkezéseket - a következő bekezdésben foglalt kivétellel a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni. A Tbj. 19. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni, azzal, hogy a 2010. január 10-éig megszerzett jövedelmekre a 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása Az Mpt. 23. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki: (A pénztártag tagsági jogviszonya) j) e törvény 123. §-ának (15) bekezdése szerinti visszalépéssel, a visszalépés napjával (szűnik meg.) Az Mpt. 123. §-a a következő (15)-(16) bekezdéssel egészül ki: (15) A társadalombiztosítási nyugellátásban nem részesülő pénztártag 2009. december 31-éig visszaléphet a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, amennyiben 15


a) önkéntes döntése alapján vált a pénztár tagjává, és b) 2009. január 1-jét megelőzően az 52. életévét betöltötte. (16) A (15) bekezdésben meghatározott pénztártagot a Felügyelet legkésőbb 2009. szeptember 30-áig tértivevénnyel ellátott - a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszterrel egyeztetett tartalmú - levélben értesíti a visszalépés lehetőségéről, amelyben tájékoztatja őt a magán-nyugdíjpénztári tagság várható előnyeiről, illetve kockázatairól. Az Mpt. 24. §-a a következő (10)-(11) bekezdéssel egészül ki: (10) A 23. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott esetben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépési szándékát a pénztártagnak annak a magánnyugdíjpénztárnak kell bejelentenie, amelyikben tagsági jogviszonnyal rendelkezik. A kérelem elbírálása során a 123. § (15) bekezdésében meghatározott visszalépés feltételeit kell vizsgálni. A tagokkal való elszámolás során az átlépés szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a visszalépő tagok tagdíj-kiegészítéssel csökkentett - a tagsági jogviszony megszűnésének napjára vonatkozó piaci értékelés szerint számított követelésének értékét a pénztár a (11) bekezdésben foglaltak szerint átadja a Magyar Államnak. (11) A pénztár a (10) bekezdésben meghatározott követelés értékét a Magyar Állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban (a továbbiakban: állampapír) és pénzben teljesíti. A követelésnek legalább a visszalépő tag portfolióján belüli állampapír-aránynak megfelelő részét állampapírban kell teljesíteni az Államadósság Kezelő Központ Zrt. értékpapírszámlájára. Az átadott állampapírok az értékpapírszámlán történő jóváírás napján a Magyar Állam tulajdonába kerülnek.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása Az Eho. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (1) A kifizető, kifizető hiányában a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, ab) a vállalkozói kivét és a kivét-kiegészítés együttes összegének, illetve a személyes közreműködői díj és a személyes közreműködőidíj-kiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó, Tbj.-ben meghatározott 16


tevékenység piaci értéke tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott társadalombiztosítási járulék alapját meghaladó része, b) külön adózó jövedelmek közül ba) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem, bc) az egyösszegű járadékmegváltások, bd) a kisösszegű kifizetések után. A 11 százalékos mértéket a 27 százalékos kulcs váltja fel. Az összevont adóalap bővül, hiszen az önálló, nem önálló tevékenységből származó valamint az egyéb jövedelem mellett ide tartozik majd átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói, mezőgazdasági kistermelői bevételből az átalányban megállapított jövedelem, valamint az adóalap növelő összeg. Adóalap növelő összeg a Tbj. szerinti társadalombiztosítási járulék mértékével megállapított összeg, illetve biztosítási kötelezettség hiányában az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő egészségügyi hozzájárulás mértékével megállapított összeg, amit az Szja tv. összevontan adóalap-kiegészítésnek nevez. Az adóalap kiegészítés nem jövedelme a magánszemélynek, ily módon a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulásnak sem alapja. Új elemként jelenik meg az Szja tv-ben a kivét kiegészítés és a személyes közreműködői díj-kiegészítés fogalma. A vállalkozói jövedelemadózás szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében továbbra is önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét. Amennyiben a vállalkozói kivét nulla, vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemző kereset éves összegét, önálló tevékenységnek minősül a fejlesztési tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivétkiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemző keresetet. Az egyéni vállalkozó a kivét- kiegészítést – a jövedelemszerzés időpontjának az adóév utolsó napját tekintve – adóbevallásában állapítja meg és annak adóalapja utáni adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg. Az Szja tv. rendelkezése szerint nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által 17


személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj). Az egyéni és társas vállalkozói kör esetében is érvényesül az a főszabály, hogy amely jövedelmek után társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség van, azt az egészségügyi hozzájárulás alapjaként nem kell számba venni. (2) Több társas vállalkozásban is személyesen közreműködő tag esetén az (1) bekezdés ab) alpontja alkalmazásakor járulékalapként annál a társas vállalkozásnál bevallott járulékalapot kell figyelembe venni, amelynél a személyes közreműködői díj-kiegészítést meg kell állapítani. Az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem után az egészségügyi hozzájárulást nem pénzbeli juttatás esetén is meg kell fizetni. Az Eho. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: (4) Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá nem tartozó, a Tbj. szerinti társas vállalkozás 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a számvitelről szóló törvény szerinti beszámolójában kimutatott mérleg szerinti eredménynek a tevékenységében személyesen közreműködő tag részesedésére jutó azon része után, amelyet a számviteli törvény előírásai alapján osztalékként, részesedésként meg lehetett volna állapítani, de legfeljebb a Tbj.-ben meghatározott tevékenység piaci értékének azon része után, amely meghaladja a vállalkozói jogviszonyra tekintettel bevallott társadalombiztosítási járulékalap és az (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott egészségügyi hozzájárulásalap együttes összegét. Ezt a rendelkezést a vállalkozás 2010. évi üzleti év mérleg szerinti eredménye alapján kell alkalmazni, a fizetési és bevallási kötelezettséget a beszámoló közzétételére előírt határidőt követő hónap 12-éig kell teljesíteni. E bekezdés szövegében további módosítás várható. Az Eho. 3. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: Mentesül az (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott kötelezettség alól a személyes közreműködői díj-kiegészítés azon része, amelynek megfelelő összeg után a megelőző adóév(ek)ben a (4) bekezdés szerint egészségügyi hozzájárulásfizetés történt. (1) Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:)

18


d) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány, Az Eho. 5. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki: (Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:) e) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 51/C. §-ában meghatározott szolgáltatás, után. Ezek a jövedelmek a 2009. december 31-éig hatályos rendelkezések szerint is mentesek voltak a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alól. Az Eho. 5. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki: A kifizetőt és a bérbeadó természetes személyt nem terheli a 3. § (1) bekezdésében meghatározott egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után, ha a bérbeadó bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó szabályokat alkalmazza. Hatályát veszti az Eho. 4. § (5) bekezdése (ha a figyelembe vett és az igazolt költség közötti differencia meghaladja az adóelőleg számításánál figyelembe vett költség 5 %-át, 11 százalék eho-t kell fizetni). 2010. január 1-jétől megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. A 2009. december havi tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére és bevallására a 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Átmeneti rendelkezés: Az Eho.-t módosító rendelkezéseket a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett hozzájárulásfizetési-kötelezettségre kell alkalmazni. Az elmúlt évi jogszabály módosításnál kihirdetett módosítások 2010. január 1jétől Hatályát veszti az Eho. 3 §-a (3) bekezdésének felvezető szövegében a „ , bevallási kötelezettség alá tartozó” szövegrész. A 2009. december 31-éig hatályos rendelkezések szerint a magánszemélyt az adóévben megszerzett vállalkozásból kivont jövedelme, értékpapír-kölcsönzésből megszerzett jövedelme, osztalékjövedelme, árfolyamnyereségből származó jövedelme és ingatlan bérbeadásból származó jövedelmével – a törvényben előírt egyéb feltételek teljesülése esetében – akkor

19

Bérszámfejtés 2010. . terheli 14 százalék egészségügyi hozzájárulás, ha az említett jövedelmekkel összefüggésben bevallási kötelezettség is felmerül.

Ez az előírás az Szja tv. rendelkezéseivel nem minden esetben van összhangban. Az Szja tv. 11. § (3) bekezdése szerint a magánszemély nem köteles bevallani: a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, b) az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik, c) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot, d) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet, a vállalkozásból kivont jövedelmet, valamint - az osztalékra vonatkozó szabályok szerinti adókötelezettség esetén - az életjáradékból származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 100 ezer forintot és az adót a kifizető levonta, e) a b)-d) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta, f) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható (ide nem értve a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelmet), g) azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani. Ezekben az esetekben a magánszemély bevallási kötelezettség hiányában egészségügyi hozzájárulás fizetésére sem kötelezett. A hatályon kívül helyezett szövegrész eredményeként megszűnik ez az ellentmondás. Ennek a szabálynak a módosításával függ össze az Eho tv. 11/A. § (4) bekezdésének módosítása is. Az Eho. 11/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Ha a magánszemély a 3. § (3) bekezdésében foglaltak szerint egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett, vagy a (3) bekezdés szerint visszaigénylési jogosultságát gyakorolja, az adóévről köteles bevallást benyújtani. Nem kell az egészségügyi hozzájárulást a magánszemélynek bevallania, ha a kifizető az egészségügyi hozzájárulást levonta, és a magánszemély az Szja tv. vagy az Art. alapján nem köteles bevallás benyújtására.” Összeállította: Walchné Kremlicska Katalin

20


A kötelező egészségbiztosítás ellátásait és a gyermekgondozási támogatásokat érintő változásokról

Betegszabadságra vonatkozó jogszabály módosítása: Eddig is és a jövőben is a Munkatörvénykönyve szabályozza a betegszabadság időtartamát, illetve a betegszabadság idejére fizetendő távolléti díj mértékét. A betegszabadság időtartama nem változik, továbbra is 15 munkanap, a módosított jogszabály szerint azonban a 2009. július 31-ét követően keresőképtelenné vált biztosítottak esetén a betegszabadság időtartamára fizetett távolléti díj mértéke 80 százalékról 70 százalékra csökken. Táppénz jogszabály módosítása 2009. május 11-én az Országgyűlés többek között az adó, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló és a nyugdíjtörvény módosításáról döntött. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény szerint a kötelező egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira vonatkozóan a változások a következők: Táppénz folyósításának időtartama: Táppénz továbbra is a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban  a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át,  2009. július 31-ét követő keresőképtelenség esetén a biztosítási jogviszony megszűnését követően 30 napon át. A módosítást követően tehát az un. „passzív” táppénz folyósításának időtartama a 45 naptári napról 30 naptári napra csökken. Táppénz mértéke: A táppénz összegének kiszámítására vonatkozó szabály nem módosul, mértéke azonban igen. 2009. július 31-ét követő keresőképtelenségek esetén a táppénz mértéke folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka, amennyiben ennél rövidebb a biztosítási idő vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 400 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét. A módosult jogszabálynak megfelelően a biztosítási jogviszony fennállása alatt folyósított táppénz naptári napi bruttó összege 9 533,33 forintot nem haladhatja 21


meg. A biztosítási jogviszony megszűnését követő időre folyósított ellátás bruttó naptári napi összege is maximálva lett, azaz 3 575 forintot nem haladhatja meg. Méltányossági ellátások Az egészségbiztosítási szerv - az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között - méltányosságból csak akkor engedélyezheti a terhességigyermekágyi segélynek, a gyermekgondozási díjnak és a táppénznek a biztosított részére történő folyósítását, ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik. A biztosítási jogviszony megszűnése után folyósított táppénz lejártát követően – összhangban a „passzív” táppénz folyósításának időtartamával – az egészségbiztosítási szerv méltányosságból legfeljebb 30 napra állapíthat meg táppénzt. A méltányosságból megállapítható pénzbeli ellátások folyósításának idejét és összegét az egészségbiztosítási szerv a méltányossági kérelem elbírálása során a pénzellátások megállapítására vonatkozó szabályoktól, azaz a törvényben foglaltaktól eltérően határozhatja meg, azzal, hogy összege nem haladhatja meg  terhességi-gyermekágyi segély esetén a 42.§ (3) bekezdés szerinti összeget, azaz az ellátást legfeljebb a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével lehet megállapítani. Amennyiben a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, úgy a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni,  gyermekgondozási díj esetén a 42/D. (3) bekezdése szerinti összeget, azaz az ellátást, legfeljebb a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével lehet megállapítani. Ha azonban a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni,  a biztosítási idő tartama alatt engedélyezett táppénz folyósítása esetén – a biztosítási idő figyelembevételével – a 48.§ (8) bekezdés szerinti összeget, tehát az engedélyezetett naptári napi táppénz összege a 9 533,33 forintnál magasabb nem lehet,  a biztosítási jogviszony megszűnését követő időre engedélyezett méltányossági táppénz esetén a folyósított táppénz összege a 3 575 forint lehet. Nem változott az eseti segélyezésre vonatkozó szabály, mely szerint az egészségbiztosító méltányosságból a biztosítottat indokolt esetben segélyben részesítheti.

22


Üzemi balesetet fogalma: Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. Úti baleseti táppénz mértékének megállapítása: A módosítás az úti baleseti táppénz mértékét érinti. E szerint – a 2009. december 31-ét követően bekövetkezet balesetek esetén – a baleseti táppénz összege azonos a baleseti táppénzre való jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári hónapban végzett munkáért, tevékenységért kifizetett (elszámolt), a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelme naptári napi összegével, úti baleset esetén annak kilencven százalékával. Amennyiben a biztosított a baleseti táppénzre való jogosultságot megelőző hónapban nem volt pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, a baleseti táppénz összege a balesetet megelőzően elért tényleges, annak hiányában a szerződés szerinti jövedelméből számított, úti baleset esetén annak kilencven százaléka. Az egyéni és a társas vállalkozó baleseti táppénzének alapját a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. A baleseti táppénz mértéke az alapját képező jövedelem 100 százaléka, úti baleset esetén annak kilencven százaléka. Ha a biztosított a baleseti táppénz számítására meghatározott időtartam alatt jövedelem hiányában - pénzbeli egészségbiztosítási járulékot nem fizetett, a baleseti táppénz összege azonos a szerződés szerinti jövedelme naptári napi összegével, úti baleset esetén annak kilencven százalékával. Terhességi-gyermekágyi segély Szigorodnak a terhességi gyermekágyi segélyre jogosultság feltételei. 2010. április 30-át követően bekövetkezett szülések esetén a jogosultság szabályai a következők: Terhességi gyermekágyi segély annak jár,  aki a szülést megelőző (örökbefogadó nő esetén az örökbefogadást megelőző) két éven belül 365 naptári napon át biztosított volt, és  a biztosítás  tartama alatt, vagy az annak megszűnését követő negyvenkét napon 23


belül szül, vagy  megszűnését követő negyvenkét napon túl, a táppénz vagy a baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt, vagy a folyósítás megszűnését követő 28 napon belül szül. A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 365 naptári napi időbe – a biztosítási időkön túl – be kell számítani a passzív jogon folyósított táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj folyósításának az időtartamát, valamint a rehabilitációs járadék folyósításának idejét, továbbá a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 naptári napot. Fontos azonban tudni, hogy nem változott a terhességi –gyermekágyi segély mértéke – az továbbra is 70 százalék –, illetve összegének kiszámítása. A táppénz szabályoknál ismertetett maximum ellátási összeg a terhességigyermekágyi segélyre nem vonatkozik, annak összege nem került korlátozásra. Gyermekgondozási díj Szintén – a terhességi-gyermekágyi segélyhez hasonlóan – szigorodik a gyermekgondozási díjra jogosultság. 2010. április 30-át követő szülések esetén gyermekgondozási díjra jogosult  a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díjigénylését – a gyermeket szülő anya esetében a szülést – megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt;  a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett, és a szülést megelőző két éven belül 365napon át biztosított volt, és a gyermeket a saját háztartásában neveli. A jogszabály alkalmazásánál továbbra is szülőnek kell tekinteni  a vér szerinti és az örökbefogadó szülőt;  a szülővel együtt élő házastársat;  azt a személyt, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van;  a gyámot. A gyermekgondozási díjra jogosultsághoz szükséges 365 naptári napi időbe – 24


a biztosítási időkön túl – be kell számítani a biztosítás megszűnését követő időre passzív jogon folyósított táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély folyósításának az időtartamát, valamint a rehabilitációs járadék folyósításának idejét, továbbá a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 naptári napot. Mint látjuk a hosszabb biztosítási idő megszerzéséhez, az új feltételekhez való alkalmazkodásra megfelelő felkészülési idő áll rendelkezésre, hiszen a jogszabály csak azokra vonatkozik, akik a törvény kihirdetése után fogantak meg, azaz szüleik az új feltételeket ismerhették. A tanulók kedvezménye – bár szigorodott – továbbra is megmaradt, így esetükben is jobban érvényesül a biztosítási elv. A gyermekgondozási díj mértéke nem változik a maximálisan megállapítható összege a jövőben is igazodik a mindenkori minimálbérhez, az ellátás legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka lehet. Ennek megfelelően a gyermekgondozási díj 2009. évi felső határa havi bruttó 100.100 forint. Változik azonban a gyermekgondozási díjra jogosultság időtartama. A gyermekgondozási díj legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg annak megfelelő időtartam lejártát követő naptól a gyermeket szülő anya esetében a szülést, egyéb esetben a jogosultságot megelőző két éven belül megszerzett biztosításban töltött napoknak megfelelő időtartamra, de legfeljebb a gyermek második életévének betöltéséig jár. Például:  amennyiben az igénylő rendelkezik két éven belül 300 nap biztosítási idővel sem terhességi-gyermekágyi segélyre, sem gyermekgondozási díjra nem lesz jogosult, gyermeke két éves koráig gyermekgondozási segélyt vehet igénybe.  amennyiben az igénylő két éven belül 365 nap biztosítási idővel rendelkezik, jogosult lesz terhességi-gyermekágyi segélyre és a szülési szabadság lejártát követően 365 napig gyermekgondozási díjra.  amennyiben az igénylő két éven belül 500 nap biztosítási idővel rendelkezik, jogosult lesz terhességi-gyermekágyi segélyre és a szülési szabadság lejártát követően 500 napig gyermekgondozási díjra.  amennyiben az igénylő két éven belül 600 nap biztosítási idővel rendelkezik, jogosult lesz terhességi-gyermekágyi segélyre és a szülési szabadság lejártát követően gyermeke két éves koráig gyermekgondozási díjra.

25


Abban az esetben, ha a gyermekgondozási díjra ismételten jogosult személy a jogosultság megszerzésekor, vagy az azt megelőző két éven belül jogosult volt gyermekgondozási díjra, a következő gyermek után járó gyermekgondozási díj időtartama nem lehet rövidebb a korábbi gyermekgondozási díj időtartamánál. Az újabb gyermek után járó gyermekgondozási díjidőtartama nem hosszabbodik meg a korábbi terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély jogosultsági idejével. Például:  Az igénylő két éven belül 500 nap biztosítási idővel rendelkezett és a gyermekgondozási díj folyósításának 412. napján, biztosítottként ismét szül. Jogosult lesz terhességi-gyermekágyi segélyre és a szülési szabadság lejártát követően 500 napig gyermekgondozási díjra. Ha a gyermeket szülő nő – ideértve a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nőt is – meghal, vagy a gyermek nem az ő háztartásában nevelkedik, úgy a gyermekgondozási díj az arra jogosult személynek a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító időtartamra, illetőleg annak fennmaradó részére is jár, természetesen a jogosultság időtartamára vonatkozó szabály szem előtt tartásával. A gyermekgondozási díj összegének a kiszámítása a következők szerint alakul: A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka. A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (2)(5) bekezdése szerint kell megállapítani, azaz  elsősorban az irányadó időszakra járó tényleges legalább 180 naptári napi rendszeres és az irányadó időszakban kifizetett nem rendszeres jövedelem alapján kell az ellátást megállapítani, (T.48.§-a (2)-(3) bekezdés)  ha az irányadó időszakban nincs figyelembe vehető, legalább 180 naptári napi jövedelem, akkor a minimálbér alapulvételével lehet a gyermekgondozási díj összegét kiszámítani, (T.48.§-a (4) bekezdés)  a gyermekgondozási díj összegének a megállapításánál alkalmazni kell a jövőben a kedvezményszabályt, azaz, ha azért nincs az igénylőnek 180 naptári napi tényleges keresete, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült, akkor az előző ellátás alapját képező jövedelem alapján kell az újabb ellátás összegét megállapítani, (T.48.§-a (5) bekezdése), természetesen a maximumra vonatkozó szabályt szem előtt tartva. A 48.§ (2)-(3) bekezdése alapján maximális összegben megállapított gyermekgondozási díj összegét minden év január 15-éig - hivatalból felül kell 26


vizsgálni, és a tárgyévre érvényes összeghatár figyelembevételével január 1-jei időponttól újra meg kell állapítani. A módosított szabály szerint, a jövőben felül vizsgálni és az emelkedő minimálbérnek megfelelően átszámítani csak azokat a díjakat lehet, amelyek tényleges 180 naptári napi kereset alapján kerültek megállapításra. Ha a gyermekgondozási díjat ugyanazon gyermek után és ugyanazon személy számára ismételten állapítják meg, úgy a díj összege azonos lesz az első ízben megállapított, de a mindenkori minimálbér szerint korrigált díj összegével. Ha a biztosított egyidejűleg fennálló több jogviszony alapján jogosult gyermekgondozási díjra, a jogviszonyonként megállapított díjak összegét egybe kell számítani, az ellátás összege egybeszámítás esetén sem haladhatja meg az a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százalékát. Családi pótlék 2009. szeptember 1-étől a gyermekek védelembe vételéhez kapcsolódóan a védelembe vételről döntő jegyző számára biztosításra kerül az a jogkör, hogy a családi pótlék részbeni természetben való nyújtását elrendelje. A természetben nyújtott arány legfeljebb a védelembe vett gyermek után nyújtott családi pótlék 50 %-a lehet. A családi pótlék feletti rendelkezési jog ilyen jellegű felfüggesztése határozott időre, egy évre szólhat, indokolt esetben azonban ismételten elrendelhető. A családi pótlék részben természetbeni formában nyújtása esetén a kincstár az ellátásnak a jegyzői határozatban meghatározott részét a korlátozást elrendelő önkormányzat részére nyitott családtámogatási számlára utalja át. A közoktatási intézményben tanulmányokat folytatók tanulói jogviszonyának fennállásáról az oktatási hivatal fog adatot szolgáltatni a Kincstár részére. Amennyiben a gyermek tanulói jogviszonyának fennállása nem lesz igazolt, a Kincstár az igénylő figyelmét hívja fel a tanulói jogviszony igazolására. Ha az iskola látogatása ilyen módon sem igazolható a családi pótlék folyósítása megszüntetésre kerül. A következők szerint változik az anyasági támogatásra jogosultság feltétele: Anyasági támogatásra jogosult a szülést követően  az a nő, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson vett részt;  az örökbe fogadó szülő, ha a szülést követő hat hónapon belül az örökbefogadást jogerősen engedélyezték;  a gyám, ha a gyermek a születését követően hat hónapon belül - jogerős határozat alapján - a gondozásába kerül. 27


A KET jövőbeni szabályaival összhangban módosításra került a jogalap nélkül kifizetett ellátásokra vonatkozó törvény. E szerint az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 22 munkanapon belül határozatban kötelezték. A nagyobb társadalmi igazságosság érdekében a kétkeresős családokban a szülők fele-fele arányban vallják majd be a családi pótlékot, vagyis nem éri majd meg a kisebb keresetű szülő nevére átíratni azt. Az „egykeresős” családokban pedig a családi pótlék felét kell az adóalapba beszámítani. A vonatkozó törvény így szól: A családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult és az adóévben ilyen bevételt szerzett magánszemély, a vele együtt élő házastársa, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársa az adóbevallásában feltünteti házastársa, illetve élettársa nevét, adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét). E rendelkezést munkáltatói adómegállapítás esetében is alkalmazni kell. Családi pótlék címén az adóévben megszerzett bevételből egyéb jövedelem  a családok támogatásáról szóló törvény szerint jogosult magánszemélynél, a vele együtt élő házastársánál, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,  a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként jogosult magánszemélynél - fentiektől eltérően - 50 százalék. A családi pótlék címén megszerzett bevételből nem kell jövedelmet megállapítani, ha az a családok támogatásáról szóló törvény szerint  saját jogon jogosultként kapott támogatás;  tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után magasabb összegű családi pótlék;  vagyonkezelői joggal felruházott gyámként, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnokként a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás, nevelőszülőként, hivatásos nevelőszülőként kapott támogatás;  gyámként kirendelt hozzátartozóként vagy más személyként a gyámsága alatt álló, gondozásában élő gyermekre tekintettel kapott támogatás;  szociális intézmény vezetőjeként az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás. Összeállította: Tóth Liboriuszné

28

A 2010-es változások a személyi jövedelemadóban

Recommend Documents