a 16 -os számú szoba SOMOGYY SANDOR
A FALROL szóltunk a falról sík vonalon mondtuk halál mint a Z. élete műanyagmajd a sarkon barátod s újból beszélni a síkról halmazok a 16-os egy is beszélve magaddal hogy minden hogy minden hangot
1291
már metszeteir ől és száguldó élet mondtuk mondtuk a mint zöld főterének mondom 1;LETE virágot
rád
vastag a pont az egyenes időről fekete zöld harlequin járdáin akitől szünetében szünetében vásárolsz
a
talál elfeledtetek falról
egyenesekr ől törvényei szoba szó de
pontokról alatt felé mentél nélkül buzgón
nem rendben beszédnek
bizonyos van veszel
észre sem a saroktól új tér ruhákat de gyakori eladod nekem aki mögött újabb felfelé a zöldnek a
viszed a falat észre sarokig a sarok e járdáin vásárolsz ÉLETED műa bújik mint zöld terheket a zöld felé hívnak zöld ÉN
sem veszed utca mögött zöld ahol apró szüneteiben virágaidat szavak meg a zöld gyászhuszár gördítve zöld dombon nap amikor bőröm és meztelen
vagyok
szeretném ha legalább a
síkoknak lenne
egyike hegy gömb
kicsücsörödése
di
a fal egyformán vastag mindenki verseiben mély visszhangzás
a a épülő te kegyetlen vízszintes forogva a Por (nincs „semmi) a még elmosódott
síkról (fal) falról (sík) romokból csak lépcsőkön csak irányban végtelen fogódzkodik itt sem már még képek
már az égről a szemedben amíg mész örökké örökké körül a jövőre már semmi" a mindig a
1292
szivárványtehát a 16-os mintha más mondjuk voxtyoárul magái ú kszivár s a vízen között el-
a kiisten mint gondolom szétmondatai mondom
uoPeKlЈVЧ szoba nem nyelven rá MAGYARUL tűit la-tori bund hab mintha feledtünk térről szakítottam mint az ars tésoszavakból s az ég párhuzamos
e padlód merőlegesek ismered
a a földszinten első bej árat semmiség hallgatod
a kényszerhogyan
sík és a falak egymásra az börtönét 16-os
tavak (a tengerr ől
az égbe az semmiről oszlopban millió testeddel tarisznyádban
1293
beszélni melyből most ŐT a szétszakított egyöntetusége utolsó poetica pett rai egész ha két mennyezeted már úr szoba
a térbe amíg ezt
szorított mind
csönd (térzene leszállás zúgnak
zenéjét és nélkül)
a rombolóinak
felé tudnánk beszélni csak vagy rima vi víz köd
fal
csákányai ingovány nem lépteikkel kapaszkodnak mondom hallgatod előadást mondjuk a éve zöld találkozol ön-
vizein álmodva)
a rá négy szavak halott bőrmagaddal
mondod szökdécselve mezőségeidre nélkül között várod megmár
ЕLET szeleket legelő a a hogy lásd хЈЈ
rikoltva a fénybe híva zöld zöld kerítések marhák hajnalba tükröt magad fal
már
ÚJ LETBEN de
ez vesztés sötétben között lelejezik
pedig és lélekértelmetlen letérdelt az
a között
a színében s a zöld
hab ég és fal (fal benne és négy
poharak
megöltek forgácsból deszkát
átkozottan látod az éj sebeit mielőtt tömörítesz:
hangszíntörése viszonyok ősz avarban vízen köd között négy zöld vagy a
rokon szavak) szavak
tűvel még testöltés
előtt
A TENGERRŐL
szóltunk a tengerr ől a tengernek a
alakú mocsarak templom az élet sebek újból
már az vér száradásban szent mennyezetek át fátyolán között ég új
embernek kép szint halála résein dagadt újból között hang
1294
ismert unalmas
játékban
történt
átfúrtuk a falat
hosszú széles kockákat (zöld órákig sárga füvek n.-edik hogy a falatátfúrnikéseiben esel előtted ingovány melyek hullámok felszínén óriás ím e esésa 1ezúzódhatatlan kő és a tenger millió jár zenevillám tenger reggel unalom a falon a föld ledől a izzásba
1295
és és gördítünk terheket) napokig között a zöld örök kaszálás történt végre e hogyantudomány megbotlasz s új sík tavak egyetlen az út között síkban mondom vége végtelen vajon e és szikrán át-
mély magas előre évekig és kék léte után jutott születés kellhátadra már végtelen tenger egybekelnek hona gyalogos a gömb reggel születésnek vajon a föl át fúrtuk a falat
falon
túl :
ősz titkos
körtáncot
tenger nincs a tenger a régi túl magmájában minden szoba emeli
szóra es ő éj az új szóból úszva fal hangját kín
és röhej rázza
a mélу ben a sehol gémbics
szét szét szét madarak és halak a senki véreb után ugrál
ti zöld a magasban a sehol repülünk-
e
vagy úszunk
emelem fejemet
vagy egy helyben viharból
én életem
mondom zöld É LETEM
életed hordágyon írott jelekkel előzni nem acél hab helyén csak torzíthatatlan
reggele zöld sírom tilos adom színekben halála szirmaid köd ég között a tenger fény való zöld ki
1 6-os a karsztos vérben
útra de nem fát ültetni
álunk-e
ember életek szünete zöld testemen a véletlent a bűnt senkinek éj között között és fal félig születő remény minden szobából vakon
1296
