A saluri kórház gyógyszertára
A 14 éves Santosh, leprás szülôk gyermeke, boldogan tekint a jövôbe
Támogatóink
Magyarországi Református Egyház
Magyarországi Evangélikus Egyház
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
LEPRAMISSZIÓ
SNOKA LAMMA
ti Bizottság felügyeli, melynek 6 tagját a Ma-
Snoka Lamma 14 éves. Családjának három tagja is leprás beteg volt: apja, anyja és nagyanyja. Snoka 8 éves volt, amikor róla is kiderült, hogy leprás! Így beszél errôl: „Nagyon kétségbe estem, amikor kiderült a betegségem. Attól féltem, hogy ugyanúgy megnyomorodom, mint édesapám és nagymamám. Négy napig nem tudtam aludni.” Snoka édesapjának a jobb lába, nagyanyjának pedig mindkét keze és lába is deformálódott a leprabetegség miatt.
gyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi
Snoka Lamma az iskolában
A magyar Lepramisszió 1974-ben alakult meg. Alapítója és elsô vezetôje Dobos Károly református lelkész volt. Szervezetünk a Nemzetközi Lepramissziónak 2000 óta tagja. Szolgálatunk ökumenikus. Munkánkat a Nemze-
Evangélikus Egyház, és a Magyarországi Református Egyház vezetôi delegálják egyenlô számban. Jézus parancsának értelmében (Mt 10,8) a világ számos országában – elsôsorban Indiában – élô mintegy 6 millió leprás beteg gyógyítása, rehabilitációja, a gyógyultak és családtagjaik oktatása, szakmára tanítása, számukra munkahelyek
A burmai Nargis ciklon tragédiája és a helyreállítás Május 3-án, szombati napon, hatalmas ciklon söpört végig Myanmar partvidékén. Az Irrawaddy deltavidék területén elpusztított minden életet. A hivatalos jelentések szerint 78 000 ember halt meg, további 56 000 eltûnt. Több, mint 2 millió ember vált otthontalanná. Az elsô napokban, hetekben külön tragédiát jelentett a többezer halott közelsége, az élelmiszerhiány és a fertôzések. Csak sejteni lehet, hogy mindezek még hány további áldozatot szedtek.
teremtése, otthonhoz juttatása a Lepramisszió célja. Ezekre a célokra gyûjtünk és továbbítunk adományokat. A Lepramisszió meghívásra szívesen mutatja be szolgálatát gyülekezeti és más közösségi alkalmon az ország bármely részén!
Elnök Riskóné Fazekas Márta Fôtitkár Rozgonyiné Asztalos Piroska Elérhetôségeink 1151 Budapest, Alagi tér 13. Telefon 06 1 307 6741 Mobil 06 30 638 4736 (Rozgonyiné) 06 30 638 4729 (Riskóné) e-mail
[email protected] [email protected] Adószám 18184747-1-42 Bankszámlaszám 11702036-20705549 Felelôs szerkesztô: Riskóné Fazekas Márta Készült 4 000 példányban a Folium Nyomdában
A kislány senkinek nem beszélt betegségérôl. Titokban tartotta a barátnôi elôtt is. A gyógyítás véget ért. „Újra egészséges vagyok!” – mondja boldogan. Továbbra is Vizianagaramban marad, hiszen ott jár iskolába a Lepramissziónak köszönhetôen. Családjával havonta egyszer találkozik. Édesapja buszvezetô, anyja háztartásbeli. Snoka kedvenc tantárgyai a természettudományos tárgyak és a telugu nyelv (ez az anyanyelve). Ápolónô szeretne lenni, hogy másokon segíthessen. Snoka egész élete megváltozott!
3
A Lepramisszió híradója
Anya kisgyermekével új házuk elôtt
Az áldozatok azonnali megsegítésére szólította fel tagországait a Nemzetközi Lepramisszió. Mi, a magyar Lepramisszió haladéktalanul felhívást tettünk közzé egyházi hetilapokban, melynek eredményeként félmillió Ft adomány gyûlt össze rövid idô alatt. Ezt teljes egészében továbbítottuk a helyszínre. A tragédiában nagy elôny, hogy a Nemzetközi Lepramisszió saját irodával és stábbal rendelkezik
2008. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
Burmában. A befolyt adományok felhasználását a Lepramisszió országkoordinátora irányította. Az ô levelébôl közlünk részleteket: „A Nargis ciklon 2008 májusában hatalmas pusztítást végzett Myanmar partjainál mind emberéletekben, mind pedig építményekben. Az életben maradottak közül a tragédia leginkább a fogyatékkal élôket sújtotta, hiszen ôk testi körülményeik miatt képtelenek önmaguk ellátására, valamint a helyreállításban való részvételre. Így az ô életbenmaradásuk társaik számára inkább tehernek számít, mint örömnek. Velük a hivatalos szervek nem is foglalkoznak. Rokonaik is legszívesebben inkább sorsukra hagynák ôket. A Lepramisszió a katasztrófa után azonnal lépéseket tett az otthonaikat elvesztett életben maradottak megsegítésére. Különösen is szemünk elôtt voltak kezdettôl fogva a fogyatékosok, hiszen munkánk máskor is alapvetôen a fogyatékkal élô leprások között zajlik. Yangoni központtal rohamcsapatot szerveztünk a mielôbbi segítségnyújtásra. ôk Bogale-ba, Patheinbe és Hlaing Thar Yar-ba utaztak, hogy a legalapvetôbb segítséget biztosítsák a mozgássérült áldozatok számára. A csapat készsége és lelkesedése ellenére az ott látottak többeknél mély krízist és depressziót idéztek elô. Voltak, akiket haza kellett küldenünk, mert nem tudták a sokkoló élményeket feldolgozni. Az érintett területen rövid idôn belül több
4
5
A Lepramisszió híradója tucatnyi új házat építettünk fel a rohamcsapattal mozgássérült embertestvéreink számára. A házak nemcsak újak, hanem figyeltünk a majd benne lakók testi nehézségeire is. A számukra lehetô legkényelmesebb megoldásokat kerestük az építés során.
Ez a mozgássérült férfi is új otthont kapott
Ezek a házak a vidéken hagyományos anyagból készültek: nádból, fából, gyékénybôl. Alakjuk és méretük is igazodik a helyi szokásokhoz. Próbál-
tuk könnyen tisztántarthatóvá tenni ôket. 30 házba már beköltöztek lakóik. A többi kis otthon is hamarosan átadásra kerül Yangon környékén és a deltavidéken. A Lepramisszió másik segítô tevékenysége a tönkrement intézmények helyreállítására és kiépítésére vonatkozik. Ezt a burmai Szociális Minisztérium keretén belül végezzük. Ennek a programnak keretében részt veszünk egy mozgássérülteket tanító iskola, mozgássérült gyerekek számára játszótér, valamint számos akadálymentesítés felépítésében. A monszun beállta elôtt rengeteg háztetôt is ki kellett javítani. Az egyik, mozgássérülteket oktató központ teteje is teljesen tönkrement. Száznál is több hallgató kezdhette meg mégis nyugodtan a tanulmányait még a monszunesôk beállta elôtt, mivel sikerült a teljes tetôzetet újjáépítenünk!” Riskóné Fazekas Márta
Ezúton is hálásan megköszönjük mindazok adományát, akik felhívásunkra készséggel és pénzküldeménnyel válaszoltak. „Jobb adni, mint kapni!”, így a hitbôl elôre kiküldött 500 ezer forint hiánytalanul beérkezett missziónkhoz.
MEGHÍVÓ október 20-án, hétfôn délelôtt 10 órára a Budapest IV., Kassai u. 26. szám alatti Baptista Imaházba, a Lepramisszió ôszi csendesnapjára. A szeretetvendégséggel egybekötött alkalomra minden támogatónkat és érdeklôdôt szeretettel várunk. (Megközelítés: a 3-as metró újpesti végállomásától 5 percre gyalog.)
Változnak a feladatok 1974-ben, 34 évvel ezelôtt kezdte meg a magyarországi Lepramisszió a munkáját. Ebben az idôben elsôsorban kézzel kötött fáslikkal segítettük a Nemzetközi Lepramisszió (TLM) kórházait. A kilencvenes évekig ez volt az egyetlen lehetôségünk. Asszonytestvéreink nagy szorgalommal, odaadással kötögettek, és sok tízezer fáslival tudtuk segíteni az évtizedek alatt a leprakórházakat. Köszönjük Testvéreink áldozatos munkáját és imádságait. Azóta a gyógyító munka sokat változott. A tökéletesebb gyógyszerek lehetôvé tették a betegek idejében, gyorsabban történô gyógyulását, és ma már sokkal kevesebb fekélyes beteg van a leprások között. A rehabilitációs sebészet és kezelés egyre inkább visszaadják a gyógyult betegek munkaképességét. Nôttek a lehetôségek. Ha egyszer egy leprabeteg átlépi a kórház küszöbét, vagy találkozik TLM munkatárssal, nemcsak a betegségével, hanem az egyéb problémáival is foglalkoznak, beleértve a szegénységet, a munkanélküliséget és a kiközösítést is. Igy hangsúlyossá vált a szakképzés kialakítása és fejlesztése, munkahely létesítése a gyógyult betegek és családjaik jövôjének biztosítása érdekében. A TLM segíti a lakásépítést, illetve a leprabetegek házainak felújítását. A tetszetôs otthonok elôsegítik, hogy a közösségek jobban befogadják a leprabetegeket. Önsegélyezô csoportokat alakít és támogat. A leprabetegséggel küszködô országok kormányainak technikai és tanácsadói segítséget nyújt. Feladatának tekinti a leprabetegek érdekei-
2008. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
nek védelmét. Felvilágosító munkát végez a lepra, az AIDS és a TBC betegségek ismertetése, valamint a megbélyegzés elleni küzdelem területén. Anyagi segítséget nyújt a leprabetegek számára, hogy életüket újra kezdhessék, és terveiket megvalósíthassák. Ez a felsorolás is mutatja, hogy a gyógyító munka hogyan vált egy átfogó, az egész emberre, és életének minden területére kiható munkává, támogatássá. A mi feladatunk az, hogy ezt a munkát minél jobban elôsegítsük imádságunkkal, adományainkkal, hiszen ma már minden korlátozás nélkül kiküldhetjük adományainkat is a leprakórházaknak. Sokak számára szomorúságot fog talán okozni az a bejelentésünk, hogy a fáslik kötését megszüntetjük. Ennek közvetlen oka az, hogy a fonal alapanyagát gyártó cég megszûnt. De tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, mindaddig, amíg szükség volt a fáslikra, Isten biztosította számunkra a gyártási lehetôséget is. Ma, amikor már sokkal kisebb az igény a kézzel kötött fáslikra a leprakórházakban, megszüntette a beszerzési forrásunkat. A raktárunkon lévô (több, mint tízezer) és a még meglévô anyagból elkészülô fáslikat természetesen elküldjük azokra a helyekre, ahol igényt tartanak rá, de a továbbiakban nem szervezünk fáslikötést. Adjunk hálát Istennek a leprabetegség eredményes gyógyításáért, a megnövekedett lehetôségekért és feladatokért. A kézimunkázni vágyó testvéreink számára marad a bontott és maradékfonalból való takarókészítés
6
7
A Lepramisszió híradója lehetôsége, mellyel a hazai és a kárpátmedencei missziókat és rászorulókat segítjük, valamint a babaréklik kötése. A babarékliket lehetôség szerint pamut- illetve kevés mûszálat tartalmazó fonalból kössék a kedves Testvérek, hiszen általában Afrikába és Indiába küldjük ezeket. Befejezésül az ez év májusában a tanzániai (Afrika) Taborából érkezett levélbôl idézek, ahova rendszeresen küldünk kilós csomagokat: „Kedves Testvérek! Köszönjük Jézus nagyszerû adományát, hogy Önök fáslikat és babarékliket készítenek. A
kis rékliket a falvakban osztjuk szét a várandós édesanyáknak. A fáslikat rendszeresen a Kij iji cha Amani (Békefalu) betegeinek adjuk. Mindannyiuk nevében hálásan köszönjük. Imádságos szeretettel: Sr. M. Johanna MC.” Kérem a Testvérek megértését, támogassák tovább is missziónkat munkájukkal, imádságaikkal és adományaikkal. Az Úr áldását kérem életükre, szolgálatukra: Rozgonyiné Asztalos Piroska fôtitkár
Az elsô félév eredményei Pénzügyi: az elsô félévben befolyt adományok összege
9 421 042 Ft volt.
(megjegyzés: A tapasztalatok szerint az adományok döntô többségét az elsô félévben kapjuk a Világnap utáni idôszakban.)
fôbb kiadásaink (a teljesség igénye nélkül): fonalvásárlásra a leprakórházak munkájának támogatására, valamint a burmai ciklon áldozatainak megsegítésére számítógép-park fejlesztésére (pályázatból) a külföldi és hazai csomagok küldésére elköltöttünk Tehát a fôbb kiadások összege: Beérkezett küldemények: Az elsô félévben 7968 fásli, 213 babarékli érkezett missziónkba. Ezen kívül kézimunkák, lepedôk, sapkák, zoknik, bélyegek stb. és nagy számban kézzel kötött takarók illetve összeállításra váró négyzetek érkeztek még.
1 703 710 Ft -ot, 6 162 621 Ft -ot, 500 000 Ft -ot, 411 460 Ft -ot 8 277 791 Ft volt.
Küldeményeink: Összesen 93 külföldi csomagban elküldtünk 1757 db fáslit, 133 babaréklit, 9 lepedôt, 15 pár kötött zoknit, 91 kézimunkát, 4 sapkát, 2,5 kg használt bélyeget. A 82 hazai csomagban összesen 355 kg fáslifonalat küldtünk el a támogató testvéreknek.
A takarókat igyekszünk gyorsan továbbadni a kis raktározási kapacitásunk miatt. Az elsô félévben 55 takarót Nagy János lelkésztestvérünk segítségével Kárpátaljára, Erdélybe és Délvidékre juttattunk el, 67 takarót a Cigánymisszió kapott, 2 takarót pedig a Siketmisszió. Azóta a Siketmissziót még 50 takaróval segítettük, Nagy János segítségével pedig 60 takaró jut Kárpátaljára az árvízká-
rosultaknak és más kárpátaljai, délvidéki rászorulóknak. 44 takarót pedig az Óvárosi Református Egyházközség nyári gyermektábora számára adtunk. 1 takaróval az RMK tanfolyamát segítettük. Ez a kisbabák számára szolgáló pakolóasztalra került Így összesen augusztus végéig 279 takarót tudtunk hasznosítani a bel- és a kárpátmedencei missziókban.
Az átalakuló Nemzetközi Lepramisszió Hatalmas változások elôtt áll a Nemzetközi Lepramisszió, melynek 2000 óta teljes jogú tagszervezeteként végezzük szolgálatunkat Magyarországon is. Az 1874-ben Wellesley Bailey által létrehozott Lepramisszió jelenleg a világ legnagyobb leprával foglalkozó szervezete. Összegszerûen is a legtöbbet költi a lepragyógyításra. Kórházai mind Ázsia, mind Afrika és Dél-Ázsia területén megbecsülésnek örvendenek. A korábbi évtizedekben kétpólusú volt a szervezet. Egyfelôl az adományokat gyûjtô európai és amerikai országok, másrészt az adományokban részesülô ázsiai, délkelet-ázsiai és afrikai támogatott országok alkották a Nemzetközi Lepramisszió tagságát. Az elôbbiek adományaiból mûködtek a kórházak, rendelôk világszerte. Érthetô módon a támogató országok küldték az orvosokat, sôt sok ápolót is.
2008. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
Kb. 20 éve történt az elsô jelentôs fordulat. Akkor már a hatalmas India lepramissziós kórházaiban alig volt fehérbôrû orvos. Ugyanis a helyi és jól képzett orvosokkal egyre inkább be tudták tölteni az állásokat. Nyelvismeretük, helyismeretük miatt szinte könnyebben lehetett munkába állítani ôket, mint a más háttérbôl érkezô, nyelvet megtanulni kénytelen idegent. Ekkortól a Nemzetközi Lepramisszió inkább ellenôrzô-felügyelô szerepet kezdett játszani. A jelszó ez lett: „Együtt szolgálunk!” Ugyanez történt számos más országban is. A beosztottak és középvezetôk egyre inkább a helyi lakosság keresztényeibôl kerülnek ki. Mindezek a Nemzetközi Lepramisszió vezetôiben érlelni kezdték azt a gondolatot, hogy felépítésében, szervezetében is változtatni kell a hatalmas misszión. A „Londonban majd eldöntik” helyett sokkal szélesebb döntéshozatal szükséges. A felülrôl való irányítás helyett a partneri párbeszéd.
8
9
A Lepramisszió híradója
A bélyeggyûjtésrôl Kedves Testvérek! Nagy örömmel és köszönettel vettük a hozzánk küldött használt bélyegeket. Ezeket leáztatás és csomagolás után – amikor 1 kg-os csomagra való összegyûlik – a Nemzetközi Lepramisszió (TLM) angliai vállalkozásához juttatjuk el. Ez a vállalkozás értékesíti és hasznosítja a bélyegeket, és a befolyó összeget a TLM-nek juttatja el, segítve ezzel is a lepra elleni programok és a különbözô projektek megvalósulását. Kérjük, hogy a továbbiakban is gyûjtsék és küldjék el nekünk a használt bélyegeket. A legkönnyebben akkor tudjuk leáztatni azokat, ha legalább 0,5–1 cm-es szélekkel vágják körül. Az esetleges postatiszta és használt bélyegeket célszerû külön-külön borítékba helyezni. A bé-
lyeggyûjteményeket általában szétszedés nélkül küldjük tovább. Ízelítôül idézünk a TLM Bélyeg- és Egyéb Gyûjthetô Tárgyakkal Foglalkozó Részlegének a 2008. májusban érkezett éves híradójából: „2007-ben elértük a 63225 fontos bevételt (1984-tôl). …Ôszinte köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik érdeklôdést mutattak vagy támogatták a Lepramissziót 2007-ben. Bélyegek, érmék, képeslapok ezrei érkeztek hozzánk folyamatosan s ezzel több szempontból is rekord-bevétel született 2007-ben.” (Phil Jaman) Várjuk továbbra is a Testvérek küldeményeit! Tamási Judit
Szudáni gyermekek vizsgálatra várnak
A jövô jelszava és a szerkezeti átalakítás alapja 2009-tôl a „Globális partnerség” lesz. Ezen dolgozik egy éve a nemzetközi elnökség, és errôl szólt júniusban a Skóciában tartott fórum is. A jövôben sokkal nagyobb számban és súllyal vesznek részt a támogatott országok kórházainak vezetôi a döntések meghozatalában, mint eddig. Nem passzív elfogadó szerepben, hanem felnôtt felelôsséggel lesznek partnerek. Ugyanakkor az adománygyûjtô országok missziói is új helyzetbe kerülnek. Sokkal több kreativitást, önálló felelôsséget várnak el tôlük, mint eddig. Kevesebb lesz a központi adminisztráció és iránymutatás, több az egyéni gondolat.
Természetesen a kórházakban folyó munka semmit nem változik. Ott ugyanúgy továbbra is a leprabetegek gyógyítása, rehabilitációja és életesélyének biztosítása lesz a cél, mint eddig. A lelki munka kiszélesedik lelkigondozók és lelkipásztorok munkába állításával. A nagy szerkezeti átalakítás a takarékoskodást, a még erôsebb missziót, a még több adományt, a még több beteg gyógyulását célozza. Imádkozzunk azért, hogy a Nemzetközi Lepramisszió és benne mi, magyarok is megújult szívvel és erôvel végezzük a jövôben is szolgálatunkat a világ leprabetegeinek javára! Riskóné Fazekas Márta elnök
Örömteli levél Bangladeshbôl Április 1-én Bangladeshbôl, Elvin Sahatól érkezett az alábbi levél:
„Remélem, jól vagytok az Úr kegyelmébôl! Szeretném egyházunk Plántáló Programjának örömteli tapasztalatait megosztani veletek. Munkatársaink és önkénteseink azon fáradoznak, hogy az április 16–18-ig tartó nagygyûlésünk jól sikerüljön. Ez Észak-Bengálban lesz. Témája: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népeket!” (Máté 28,19–20) Kb. 5000 fôt várunk. Reménység szerint ezernél több személyt keresztelünk majd meg. Azonban sok nehézséggel is szembe kell néznünk. Az egyház nô, túl gyorsan nô. Nem vagyunk még szervezetileg felkészülve erre. Kérjük, imádkozzatok értünk! 9 lelkészt és 4 új templomépületet is szentelünk majd, mely közül 2 a Norvég Egyház hosszútávú segítségével épült. Imádságaitokat kérve, testvéri szeretettel köszönt: Elvin Saha”
2008. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
10
11
A Lepramisszió híradója
Mister Lepra Így nevezte el életrajzírója, majd ezzel a névvel illeti a lepravilág is a 100 évvel ezelôtt született Dr. Stanley George Browne-t. A tiszteletet, elismerést jelentô jelzô az ô hatalmas életmûvét kívánja minôsíteni.
A nagy tudós és nagyszerû keresztyén férfi életében számos rendkívüli momentum van. Például ô maga 1986-ban a Leprások Világnapján halt meg, felesége, Mali Browne pedig 20 évvel késôbb, szintén a Leprások Világnapján! Életük és haláluk a leprások iránti szeretetre, olthatatlan áldozathozatalra mutat.
Stanley Browne ötéves korától orvos szeretett volna lenni. A londoni egyetemen szerzett diplomát, majd a Baptista Missziós Társaság kiküldöttjeként Belga-Kongóban (ma Kongói Demokratikus Köztársaság), Yalisombo-ban lett orvosmisszionárius. A trópusi betegségek szakértôje lett 1936-ban. Kongói szolgálatának 23 éve alatt hatalmas eredményeket mutatott fel számos területen. A moszkitólárvák miatti folyóparti vakságot – ahogy a helyiek nevezték – a víz DDT porral való kezelésével szüntette meg. Odaérkezésekor a Kombe területen 50%-os volt a lepra elôfordulási aránya! Azonnal menedékhelyet kezdett építeni a rengeteg beteg számára. Néhány év múlva, látva Browne hihetetlen eltökéltségét, a belga kormány lehetôvé tette, hogy a belgiuminak megfelelô szintû képzést kapják a helyi nôvériskola hallgatói. Cserébe a leprakórháznak vállalnia kellett, hogy 10 000 négyzetmérföldnyi területen elvégez minden orvosi feladatot! Browne hamarosan 18 rendelôt és 36 kezelôt létesített e hatalmas területen. A WHO számára is mintául szolgált mindez. Ekkor még a Dapson elôtti idôkben járunk, tehát a leprabetegek számára csak az elkülönítést ismerték, mint gyógymódot. A harmincas évek végén ismerték fel, hogy a csalmogra fa váladékából készült injekció hatásos a lepra ellen. Browne hatalas csalmogra ültetvényt telepített és így nyerte az olajat. 1946-tól kezdve Browne Amerikából kapott Dapson mintákat. De kin próbálja ki a csoda-
gyógyszert? Egy hûséges munkatársa vállalkozott a kísérleti nyúl szerepére, akinek lepromatous leprája miatt nem sok veszteni valója volt. Hamarosan tünetei enyhültek, leletei javultak. Ettôl kezdve Browne bátran adta a Dapsont, a betegek pedig özönlöttek Yalisombo-ba. Gyakran 2000 bentfekvô beteget is elláttak naponta! Browne bevezette az Irgalmas samaritánus igazolványt, mellyel a gyógyult betegeket látták el, igazolva, hogy nem fertôznek. 1958-ban Fred Zinneman filmet forgatott Yalisombo-ban. A sztárok: Audrey Hepburn, Peggy Ashcroft és Peter Finch késôbb Browne jótékonysági munkatársai lettek! Sôt, Audrey Hepburn, aki az UNICEF jószolgálati nagykövete lett haláláig, soha nem tagadta, hogy a Yalisombo-ban látottak indították ôt erre! 1959 és 1966 között Browne a nigériai Leprakutató Intézet igazgatója lett. Kutatásainak eredménye a B663, vagyis a Clofazimine, melyet ekkoriban 6 betegen kísérletezett. Késôbb sikerült meggyôznie a svájci Ciba Geigy gyógyszergyárat a gyártásról. A kutatás és gyógyítás mellett számos szervezet alapítója is, illetve vezetôségi tagja. A Nemzetközi Lepramisszió orvosigazgatója, a LEPRA nevû szervezet fôtitkára, az ILA fôtitkára, több szervezet tanácsadója. Kitüntetéseinek se szeri, se száma. Az angol és az indiai Trópusi Betegségek Intézetének kitüntetettje, a Brit Birodalom Lovagja, a Trópusi Betegségek Királyi Társasága elnöke. Carter elnök személyes laudációjával kapta meg 1979-ben a Damien Dutton díjat. 1984-ben a Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend lovagja lett. Elsô
2008. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
ízben nem-japánként kapta a legmagasabb japán kitüntetést, a Nihon Kensho-Kai-t. A Baptista Világszövetségnek elnöke, a Keresztyén orvosok Világszövetségének elnöke, evangélizátor, igehirdetô, bizonyságtevô. Audiencián
fogadta ôt XXIII. János pápa és VI. Pál pápa. Négy lepravilágkongresszust szervezett életében. Az utolsón, melyet Új-Delhiben tartottak, Indira Gandhi miniszterelnök elnökölt és Kalkuttai Teréz anya volt a díszvendég. Dr. Stanley Browne 1986. január 29-én, a Leprások Világnapján hunyt el rövid betegség után. Életérôl Phyllis Thompson írt regényt Mister Lepra címmel, Nancy Martin pedig életrajzi könyvet Harc a lepra ellen címmel. Hatalmas öröksége beleépült a leprabetegség elleni harc történetébe. Emléke fényesen ragyog az utókor számára. Riskóné Fazekas Márta
12
13
A Lepramisszió híradója
Beszámoló a május 19-i csendesnapról (A számszaki adatok megtalálhatók az újságunk elôzô számában, az erre vonatkozó közgyûlési jegyzôkönyv pedig irodánkban megtekinthetô.)
Mûtét után: vidám társasjáték a puruliai kórházban
A legutóbbi szám a Lepramisszió csendesnapjára és közgyûlésére hívogatott bennünket. Azok, akik el tudtak erre az alkalomra jönni, nemcsak a leprások segítésének módozatairól, a Lepramisszió pénzforgalmi beszámolójáról kaptak jól áttekinthetô képet, hanem lelkileg is felfrissülve, igével és imádsággal megerôsödve térhettek haza. Jó volt együtt lenni azokkal, akik évtizedek óta vállalnak felelôsséget beteg embertársaikért, de azokkal is, akik most kapcsolódnak be a szeretetszolgálatba. Jó volt összeszámolni, hogy milyen sokféle gyülekezet, felekezet képviseltette magát, hogy a kötögetô asszonyok mellé sorakoznak azok, akik pénzbeli támogatásukkal biztosítják a folyamatosságot. Ennek
fontosságáról és a fáslikötés csökkenésérôl is érthetô magyarázatot hallottunk. Istennek legyen hála, hogy az a cél, melyet ôseink kitûztek maguk elé, megvalósulni látszik, legalábbis a lepra fekélyek kialakulása területén, mert bár a fertôzés veszélye fennáll, a védôoltást még nem fedezték fel, a korai felismerés teljes gyógyulást hozhat, s így nem kötözôanyagra, hanem gyógyszerre, kórházi felszerelésre, sôt a gyógyultak taníttatására, munkára nevelésére van szükség. Itthoni közösségeink is szívesen hívják a lepramunka ismertetésére munkatársainkat, s más missziói ágak is tanulhatnak az évszázados múlttal rendelkezô, megújulni képes, az új feladatokra is vállalkozó nemzetközi szervezet módszereibôl. Ennek érdekes példája az a látogatás, melyet a Baranya megyei cigányvezetôk összejövetelén tett fôtitkárunk. Ezek a jóra törekvô veÖnsegítô csoport Nigerben
zetôk megértették, hogy milyen nagy dolog, hogy a gyógyult leprások munkába állhatnak, hogy tanítást, szakmát, kölcsönt, induló tôkét kaphatnak ahhoz, hogy önálló életre képesek legyenek. Jó példa az itthoni cigány – roma közös-
ségeink elôtt, hogy a munkával még az ilyen beteg emberek méltóságát is ki lehet vívni, megbecsülést szerez számukra a jól elvégzett, hasznos tevékenység. Bencze Imréné
Megkésett bocsánatkérés A Hawaii Állam megkésett bocsánatkérése hangzott el augusztus 13-án a még élô korábbi leprabetegek felé mindazokért a szenvedésekért, melyeket át kellett élniük a Molokai szigetén lévô Kalaupapán. „Bocsánatot kérünk. Bocsánatot kérünk a bánásmódért. Bocsánatot kérünk mindazokért a szenvedésekért, melyeken átestetek.”– mondotta Sen úr. J. Kalani English beszámolt arról, hogy számos korábbi beteg gyûlt össze az engesztelésre. „Az egész államot képviselem elôttetek.” – mondotta English. A Kalaupapa félszigetre számûzött leprabetegeket elszakították családjuktól, kiemelték ôket a társadalomból. A Hawaii Királyság, késôbb Köztársaság 1866 óta közel egy évszázadon át Kalaupapára különítette el a Hansen betegségben (lepra) szenvedôket. Így akarták a betegséget megállítani, a betegeket ellátni. A 40-es évektôl már gyógyszeres kezelést is adtak a pácienseknek. Noha 1969-ben „felszabadították” Kalaupapát, és a betegek elhagyhatták a félszigetet, számos korábbi beteg mégis maradt. Közben szenvedéseik helyszíne az otthonukká vált…
2008. I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
Gloria Marks, egy volt leprabeteg köszönte meg az engesztelô szavakat. „Köszönjük, hogy eljöttetek és elmondtátok a bocsánatkérést!” Hozzátette, hogy sok beteg ezt már nem hallhatta meg. Így például az ô sógora sem, aki ezév januárjában hunyt el és egyik fô harcosa volt az állami bocsánatkérés kieszközlésének. A beszédek elhangzása után Makia Malo, szintén korábbi leprabeteg, öccsének, az 1968-ban 35 éves korában elhunyt Earl D.K. Malo-nak sírját kereste fel Kalaupapában. A vak Malo bambuszbotját a sírra fektetve hallgatta végig a sírkertben is felolvasott bocsánatkérést. „Tudom, hogy mindnyájan, akik itt nyugszanak, hallották. Mindnyájan örülnek most. Mindnyájan azt mondják: Végre!” A nyolcvanéves Edwin „Palacsinta” Lelepali elmondta, hogy bocsánatkérés leginkább Kalaupapa régebbi lakóit illetné, akiknek nagy nyomorúságokat kellett elszenvedniük és még gyógyítani sem tudták ôket. Amikor ô 14 évesen 1941-ben a félszigetre került, már osztottak nekik ételt és gondozták ôket. „De ôk, akik már odafent vannak, valóban nagyon sokat szenvedtek!” – mondta Lelepali. (Honolulu Advertiser, Audrey McAvoy írása. Fordította: RFM)
14
Rendezvényeink 2008. áprilistól augusztus végéig Április 3-án fôtitkárunk a Cigánymisszió munkatársával, Orián Gézával Siklósnagyfaluban tartott a Lepramisszióról és a leprabetegekrôl szóló elôadást a siklósnagyfalui és a beremendi cigányvezetôk elôtt. Az elôadásnak nagyon jó visszhangja volt. A vezetôk ráéreztek a leprások példáján arra, hogy milyen irányba kell vezetni a falu lakosságát. (Ezeknek a falvaknak a lakossága 80%-ban roma.)
Június 6-án Inotára látogatott el a fôtitkárunk az Idôsek Klubjába. Az elôadást nagy érdeklôdés kísérte. Ott volt a helyi református lelkész is. Szép adománnyal térhetett haza a fôtitkár. (Még azok is küldtek adományt, akik valamilyen okból az alkalmon nem vehettek részt.) Június 21-én a REND (Református Egyházi Napok Dunántúl) Komáromban, a Monostori Erôdben tartott rendezvényen vettünk részt az RMK (Református Missziói Központ) segítségével és szervezésével. Az egész napos alkalmon vetítettképes elôadást tartottunk, és sok érdeklôdô látogatott el a sátrunkhoz. Adja az Úr, hogy minél több fiatal is bekapcsolódjék a misszió munkájába.
Szemmûtétre várva A lepra gyógyítható! Az új otthon elôtt
Kis betegek a nepáli Anandaban kórházban
Nekik Bankurában a kosárfonás jelenti a megélhetést
Április 21-én Csákváron a nyugdíjas klubban tartott a Lepramisszióról elôadást a fôtitkár. Sokan érdeklôdtek, és többen kívántak bekapcsolódni a misszió munkájába, elsôsorban a takarókészítés érdekelte az idôs asszonyokat. Küldtünk leírást, mintát és hozzá való pamutot is. Reménységünk szerint imádságos szívvel készítik a takarókat. Május 18–án elnökünk Szabadszálláson a református gyülekezetben szolgált a vasárnap délelôtti istentiszteleten igehirdetéssel és vetítettképes elôadással.
Kérem, küldjenek címemre Név:
db csekket!
...............................................................................
Lakcím:
.............................................................................
Telefonszám:
.......................
e-mail cím:
...................................
