9

2011/65 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu V. évfolyam 65. szám

2011. október 6.

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011/9 Tartalom 1 A vállalkozások számának alakulása a Dél-Dunántúlon 7 Az élelmiszerfogyasztás fontosabb dél-dunántúli jellemzői, 2009

A vállalkozások számának alakulása a Dél-Dunántúlon

A Dél-Dunántúlon 2010. év végén 156 958 gazdasági szervezetet tartottak nyilván, meghatározó hányadban (93%-ban) vállalkozásként. A vállalkozások szervezetszámon belüli aránya nem tért el lényegesen az országostól (94%), az ország megyéiben pedig 91–96% között alakult. A régióban bejegyzett 146 350 vállalkozás az országos vállalkozásszámnak közel 9%-át tette ki. Nagyobbik hányaduk, 73%-uk egyéni, 27%-uk társas formában folytatta tevékenységét, előbbi gazdálkodási formában az országos vállalkozásszám mintegy egytizede, utóbbiban 6,6%-a volt a térségben bejegyezve. A fontosabb gazdálkodási formák közül a régió országon belüli részesedése az egyébként mindenütt viszonylag kis számban – de általában jelentősebb tőkeerővel – jelen lévő részvénytársaságok esetében a legalacsonyabb, mindössze 5,1%, és a még kisebb számban nyilvántartott mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a legmagasabb (12%) (az előbbi formában markáns, az utóbbiban elenyésző a fővárosban jegyzett cégek szerepe). Lásd 1. tábla A gazdálkodási formák szerinti összetételben a társas vállalkozások aránya 2010-ben a régió megyéi közül Baranyában volt a legmagasabb (34%) és Somogyban a legalacsonyabb (22%). Ez utóbbi megyében az egyéni vállalkozások főként a Balaton-parti idegenforgalmi szolgáltatások, illetve a mezőgazdasági őstermelők viszonylag nagyszámú regisztrációja következtében meglehetősen gyakoriak. A nyilvántartásokban szereplő vállalkozások számán belül a Somogy megyei 78%-os egyéni hányadot országos viszonylatban is csak két alföldi – Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés – megye arányszáma múlta felül, döntően a regisztrált őstermelők kiugró száma következtében. (Az észak- és a dél-alföldi megyékben egyébként általában gyakoriak a vállalkozások között az egyéni formákat választók, így a dél-dunántúli régióra számított 73%-ot is e két régióban múlta felül a vállalkozások számán belüli egyéni arányszám.) A legutóbbi évtized adatait áttekintve a társas vállalkozások számát folyamatos és viszonylag kismértékben ingadozó növekedés jellemezte, aminek következtében a 2010 végén e működési formákban nyilvántartott vállalkozások száma összességében a Dél-Dunántúlon 33%-kal (országosan 46%-kal) magasabb volt a 2000. évinél. E körben a két legjellemzőbb gazdálkodási forma máig is a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és a betéti társaság (bt.). Közülük az előbbi formában bejegyzett vállalkozások száma az évtized folyamán mindvégig növekedett, s e tendencia az alapításhoz minimálisan előírt jegyzett tőke összegének 2007 őszére datálható leszállítását követően erőteljesebbé vált. Ennek következtében a kft.-k száma a vizsgált időszakban a régióban közel megkétszereződött, s hasonló nagyságrendű (kétszerest meghaladó) volt az országos gyarapodás is. A betéti társaságok száma ezzel szemben az évtized első felében még növekedett (ebben az időszakban az egyéni vállalkozási formát is gyakran cserélték e működési formára), 2006-ban azonban e folyamat megtört, amikor már nagyjából változatlan maradt a számuk, 2007-től pedig szinte minden megyében és régióban csökkenést regisztráltak. A 2000–2010 közötti teljes időszakot tekintve a régióban mintegy 7%-kal csökkent az adminisztratív nyilvántartásokban szereplő betéti társaságok

száma, országosan pedig csekély (egy százaléknyi) gyarapodást mértek. A részvénytársaságok száma az előbbi formákhoz képest mind a régióban mind országosan szerény, gazdasági szerepvállalásuk azonban jelentős, hisz a legnagyobb vállalkozások leginkább e körbe tartoznak. Számuk a Dél-Dunántúlon a 2010. év végén (271) nagyjából a 2000. év véginek felelt meg (268), mint a régiók többségében is. Országosan viszont mintegy egyötödös gyarapodás mérhető, ami leginkább a Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon regisztrált bővülésnek tudható be, de a dél-alföldi 7%-os (szám szerint 25) növekedés is említésre érdemes. A vállalkozásokon belül a nagyobb hányadot képviselő egyéni vállalkozások száma viszonylag nagymértékű mozgást mutatott. Az e formában működő vállalkozások számának – már az évtized elejétől megfigyelhető mérséklődő – növekedése az évtized közepe táján csökkenésbe fordult, majd az őstermelők kötelező adóhatósági regisztrációját előíró rendelkezésekkel összefüggésben 2007 végétől kezdődően 2008-ban nagy lendületet vett bővülésük. Ezen belül azonban az egyéni vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartozók (a vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők, vagy újabb terminológia szerint az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplők) számában már több éven keresztül csökkenést regisztráltak, miközben a tevékenységüket más szabályok alapján folytatók illetve az adószámot igénylő magánszemélyek körében növekedés volt tapasztalható. A korábbi évek tendenciájával ellentétben ugyanakkor 2010-ben az egyéni vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók száma is gyarapodott, amely vélhetően összefügg azzal, hogy a vállalkozói igazolvány igénylése a hatályos rendelkezésekkel összefüggésben már számukra sem kötelező, így esetleg szélesebb körben regisztráltatják magukat ekképpen olyanok is, akik korábban csak adószámot igényeltek. Az összes vállalkozásszámot a teljes időszakra tekintve a Dél-Dunántúlon regisztrált 38%-os növekedés mérsékeltebb volt mind az országosnál (50%) mind pedig a 19 megyére számítottnál (kétharmad). A hét tervezési-statisztikai régió közül csupán Közép-Magyarországon és némileg a Közép-Dunántúlon volt alacsonyabb a dél-dunántúlinál a vállalkozásszám növekedése, amely elsősorban az egyéni vállalkozások számának mérsékeltebb bővülésével függött össze. A régión belül a baranyai változás közelítette meg leginkább a térségre jellemző átlagot, Somogyban kisebb mértékű (egyharmad), Tolnában élénkebb (47%) gyarapodás következett be. A három megye között az egyes működési formákban bejegyzett vállalkozások számának változását illetően a részvénytársaságok esetében mutatható ki a legszámottevőbb különbség, Baranyában ugyanis a tíz esztendő alatt 18%-os (szám szerint 26) csökkenést, miközben a másik két megyében 24–24%-os (szám szerint Somogyban 18, Tolnában 11) növekedést regisztráltak. (Meg kell jegyezni, hogy a baranyai negatív változásban a tényleges cégmegszűnések mellett más megyei székhelyű vállalkozásba történő beolvadások, cégegyesülések is szerepet játszottak, de ez időszakban nem volt ritka a más térségbe – leggyakrabban a központi régiót alkotó fővárosba és Pest megyébe – irányuló székhelyáthelyezés sem.) Lásd 2. tábla A hazai megyék és régiók mérete jelentősen különbözik, ezért a vállalkozások gyakoriságát, sűrűségét az abszolút számuknál jobban kifejezik a fajlagos mutatószámok. Az ország közlekedési infrastruktúrájának Budapest-központúsága és a számos más szempontból is központi szerepkör következtében a vállalkozások ezer lakosra jutó száma a fővárosban messze a legmagasabb minden megyeinél, de a Pest megyét is

2

Statisztikai tükör 2011/65

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011/9

magában foglaló közép-magyarországi régió is élen áll a hét tervezési-statisztikai régió között. Az első helyen állókat alföldi megyék és régiók követik. Eltérő azonban a kép a különböző vállalkozási formákat tekintve. A társas vállalkozások esetében – amelyek körében jellemzőbb a magasabb tőkeerő, mint az egyénieknél – kiemelkedő a központi régió térségeinek vonzása. A nem ritkán külföldi befektető részvételével és kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatokkal létrehozott nagyvállalkozások gyakran fontosnak ítélik, hogy a főváros környezetében indítsák el vállalkozásukat (még ha a későbbiekben terjeszkednek is más térségekben). Ez tükröződik a 2010. évi fajlagos mutatószámokban is, az ezer lakosra jutó társas vállalkozások száma ugyanis csupán a fővárosban és Pest megyében haladta meg az országos átlagot, és lényegesen magasabb volt minden további megye és régió átlagánál. A két említett élen álló térséget e vonatkozásban általában az ország nagyobb gazdasági fejlettségű megyéi követték (pl. KomáromEsztergom, Győr-Moson-Sopron, Fejér, de köztük szerepel Baranya is, amely azonban a társas vállalkozások viszonylag nagy sűrűsége ellenére sem tartozik a fejlettebb hazai megyék közé). Az egyéni vállalkozásoknál már kevésbé tűnnek fontosnak a központi szerepkörrel együtt járó előnyök, azok erősebben kötődnek a lakókörnyezethez vagy azokhoz a térségekhez, amelyekhez a tevékenységük kapcsolódik (pl. az őstermelő vagy a vendéglátó-, szálláshely-szolgáltatást folytató, az ingatlant bérbe adó tevékenysége nagyrészt elválaszthatatlan a termőföld és az ingatlan helyétől). Az egyéni vállalkozások népességarányos mutatószáma alapján így a megyék között 2010-ben főként alföldi és Balaton-parti megyék álltak az élen (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Somogy), a végén pedig a sort Borsod-Abaúj-Zemplén mellett Pest, KomáromEsztergom megye és Budapest zárta. A régiók közül e körben a két alföldi adta a felső, a központi régió az alsó szélső értékeket. 1. ábra A regisztrált vállalkozások ezer lakosra jutó száma* 2010. december 31. Budapest Pest Komárom-Esztergom Barany a Gy őr-Moson-Sopron Fejér Zala Bács-Kiskun Csongrád Hajdú-Bihar Veszprém Vas Hev es Somogy Tolna Borsod-Abaúj-Zemplén Jász-Nagy kun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-B. Nógrád Békés Közép-Magy arország Közép-Dunántúl Ny ugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Magy arország Észak-Alföld Ország összesen Ország főv áros nélkül

138,9 36,0 67,4 34,8 39,0 50,4 38,5 38,5 50,2 39,6 57,9 49,0 47,4 58,0 46,2 38,6 49,1 43,9 45,8 80,0 43,2 40,3 96,9 42,0 43,6 96,4 41,0 37,2 88,7 40,1 48,0 56,3 39,7 45,4 61,7 37,8 40,6 73,9 36,9 42,4 91,6 35,8 42,5 69,6 34,7 30,2 43,4 30,7 34,5 64,8 30,5 37,9 126,8 28,0 34,8 50,1 26,8 38,0 115,6

47,6

109,1 35,5 44,1 45,4 41,7 48,4 45,1 46,5 65,3 42,2 41,3 72,1 38,3 40,7 101,9 34,4 33,6 52,4 34,3 36,8 96,7 60,2 38,5 43,6 39,0

66,1 69,5

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 Társas v állalkozás Egy éni v állalkozás v állalkozói igazolv ánny al Egy éni v állalkozás egy éb a) * A térségek a társas vállalkozások fajlagos mutatóértékének csökkenő sorrendjében szerepelnek. a) Az egyéb engedély alapján vállalkozó és az adószámmal rendelkező magánszemély.

A Dél-Dunántúl ezer lakosára 2010. év végén 156 vállalkozás jutott, amely az országos átlagot (165) nem érte el, de az ország 19 megyéjének átlagát (152) meghaladta. A gazdálkodási formákat illetően az ezer lakosra jutó 42 társas vállalkozás az országos átlagtól viszonylag jelentősen elmaradt és az ország megyéinek átlagát sem érte el, az egyéni vállalkozások viszont nagyobb gyakoriságot mutattak. A régió megyéi közül a somogyi vállalkozás-sűrűség volt a legmagasabb (171), a baranyai és a tolnai 148-as érték régiós és országos átlag alatt maradt. A vállalkozási formák közül a társas formák népességarányos mutatóértékei Baranyában alakultak (összességében és azon belül a legjellemzőbb formák, a kft.-k és a bt.-k körében is) régiós átlag fölött, míg Tolnában és Somogyban elmaradtak attól. Az egyéni vállalkozások fajlagos gyakorisága viszont Somogy megyében volt a legmagasabb (elsősorban az adószámmal rendelkező szolgáltatók és őstermelők elterjedtsége következtében), de összességében Tolnában is átlag körül alakult a mutató értéke. A térségen belül az egyéni vállalkozási forma legkevésbé Baranyában preferált. Dél-Dunántúlon 2010 végén az adminisztratív nyilvántartásokban szereplő vállalkozásoknak négytizede Baranyát, 37%-a Somogyot, 23%-a Tolnát jelölte meg székhelyül. Az összes vállalkozáson belül a társas formákban bejegyzetteknek (legjellemzőbben a kft.-knek és a bt.-knek) a fele volt baranyai székhelyű, majd háromtized és egyötödnyi hányaddal következett Somogy és Tolna megye. A régióban bejegyzett összes egyéni vállalkozásból pedig 36% volt Baranya részaránya, négytizedes somogyi és közel egynegyedes tolnai részesedéssel párhuzamosan. Kistérségenként abszolút értékben nézve mindhárom megyében a megyeszékhelyek környékén telepedett le a legtöbb vállalkozás, de közülük is a baranyai székhelytelepülés – másik kettőnél jelentősebb – méretéből fakadóan összességében és a legtöbb gazdálkodási formában is a Pécsi kistérség részaránya volt a legmagasabb. Reálisabb képet kapunk az egyes kistérségekben bejelentkezett vállalkozások sűrűségéről a népességszámra vetített mutatók alapján, sőt még árnyaltabban lehet érzékelni a térségek közötti különbséget, ha bizonyos gazdálkodási formákat külön is kiemelünk, az egyes kistérségek jellegéből fakadóan ugyanis sokszor más-más típusú, és egyben más gazdasági szerepet betöltő szervezeti formák a népszerűbbek. 2. ábra A regisztrált vállalkozások ezer lakosra jutó száma a Dél-Dunántúl kistérségeiben*, 2010. december 31. Pécsi Siófoki Fony ódi Kaposv ári Balatonföldv ári Szekszárdi Komlói Paksi Mohácsi Siklósi Pécsv áradi Bony hádi Szigetv ári Dombóv ári Sásdi Kadarkúti Tamási Nagy atádi Szentlőrinci Marcali Barcsi Csurgói Tabi Lengy eltóti Selly ei

70,5 44,5 50,9 53,4 52,8 84,4 48,4 55,3 185,4 47,0 46,9 66,3 45,9 52,9 132,9 45,2 44,1 67,9 36,4 36,7 34,1 35,4 41,8 75,7 33,5 37,7 71,3 33,4 37,2 85,1 32,2 40,3 54,0 31,3 43,3 62,5 30,4 32,1 67,9 28,0 46,3 63,1 27,7 30,4 51,4 27,2 34,3 77,0 26,1 36,2 76,3 25,6 32,4 75,4 25,3 32,3 54,1 23,9 40,8 104,8 21,7 32,0 75,6 20,4 28,8 148,9 20,0 31,0 73,5 19,7 28,3 100,4 95,5 19,0 24,6

0 50 100 150 Társas v állalkozás Egy éni v állalkozás v állalkozói igazolv ánny al Egy éni v állalkozás egy éb a)

200

250

300

* A térségek a társas vállalkozások fajlagos mutatóértékének csökkenő sorrendjében szerepelnek. a) Az egyéb engedély alapján vállalkozó és az adószámmal rendelkező magánszemély.



Baranya

Társas Egy éni Összes

Somogy


Tolna

határozása az adott évre vonatkozó tényleges statisztikai és adóadatok alapján utólag történik, ezért a jelenleg rendelkezésre álló adatok e téren 2009. éviek. 3. ábra A regisztrált vállalkozások számának megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint, 2010. december 31.


Ország Dél-Dunántúl

A régióra számított népességarányos vállalkozásszámot jelentősen a Fonyódi és a Balatonföldvári, majd a Csurgói és a Siófoki kistérségé múlta felül, s még további öt (a marcali, a pécsi, a kaposvári, a szekszárdi és a siklósi) körzeté elérte vagy kisebb, 10% alatti mértékben meghaladta azt. Az összes vállalkozást számbavéve legalacsonyabb ezer lakosra vetített mutatószám Komló, Sásd, Szentlőrinc és Tab térségében mutatkozott. Az előbbi térségek közül a megyeszékhelyeket magukban foglaló kistérségekben a társas vállalkozások átlagot meghaladó gyakorisága áll a magasabb fajlagos értékek mögött, köszönhetően többek között a fejlettebb intézményi és infrastrukturális ellátottságnak, valamint a nagyobb munkaerő-kínálatnak. A Somogy megyei idegenforgalmi körzetekben, nevezetesen Siófok, Fonyód és Balatonföldvár környékén mind a társas, mind az egyéni működési formákban átlag feletti vállalkozássűrűség alakult ki. A Siklósi, a Csurgói, a Marcali kistérségekben ugyanakkor az egyéni formákban bejelentkezettek javították inkább a fajlagos mutatószámot. A régió átlagát meghaladó volt a nyilvántartott egyéni vállalkozások népességarányos mutatószáma továbbá az említetteken kívül Paks körzetében és a korábban (a társas formákat tekintve jelenleg is) leginkább vállalkozás-szegény Sellyei és Lengyeltóti kistérségekben, elsősorban a nagy számban regisztrált őstermelőknek köszönhetően. A legalacsonyabb vállalkozásszám a társas formákban ez utóbbi két kistérségen kívül a Tabiban és a Csurgóiban alakult ki (amelyek egyébként az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők mutatószáma alapján is a sor végére szorultak), az egyéni formákban viszont Komló, Sásd, Szentlőrinc, Pécsvárad és Pécs zárta a sort, az adószámot igénylő magánszemélyek ritkább előfordulása következtében. A vállalkozások nemzetgazdaság szerinti eloszlásában nagy különbség mutatkozik a társas és az egyéni vállalkozások vonatkozásában. A DélDunántúlon 2010. év végén a társas vállalkozásoknak 5–5% körüli hányada tartozott fő tevékenysége alapján a mezőgazdaságba illetve a szálláshelyszolgáltatás területéhez, egytized-egytized körüli hányada az iparba és az építőiparba, egyötöde a kereskedelembe, 14% foglalkozott ingatlanügyletekkel, míg 35%-ot tett ki a többi nemzetgazdasági ágba tartozók aránya. Ezzel szemben az egyéni vállalkozások 37%-a a mezőgazdaságot, bő egytizede a szálláshely-szolgáltatást jelölte meg főtevékenységnek, az ingatlanügyletekkel foglalkozók aránya ez esetben is 14% körüli volt, míg az iparhoz, az építőiparhoz és a kereskedelemhez (e sorrendben) mintegy 2–4–7%-nyi részük tartozott, s egynegyednyi hányad kötődött az összes többi nemzetgazdasági ághoz. Az országoshoz képest kiugró eltérés nem látható a szervezetszám szerinti gazdasági szerkezetben, a leginkább említésre érdemes különbség, hogy valamelyest magasabb arányban tartoztak a társas vállalkozások a mezőgazdasághoz, illetve az egyéni vállalkozások a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátáshoz. Az ágazati szerkezetben a régió három megyéje között is csak néhány ponton érzékelhető számottevőbb különbség. A gazdasági ágak közül Baranyában a mezőgazdaságnak volt lényegesen alacsonyabb, az ingatlanügyleteknek és a szakmai, tudományos, műszaki tevékenységnek magasabb súlyaránya a régió egészében illetve a másik két megyében jellemzőnél. Emellett a további szolgáltató ágak között is található néhány, amelyekbe némileg nagyobb arányban tartoznak vállalkozások, mint a régiós társmegyékben. Somogyban a mezőgazdaság és a szálláshely-szolgáltatás, Tolnában a mezőgazdaság, az ipar és az építőipar súlya magasabb kisebbnagyobb mértékben, mint a régióban átlagosan, de ez utóbbi megyében a mezőgazdaság részesedése főként az egyéni vállalkozások körében kiemelkedő. Végül röviden kitérünk a működő vállalkozások számának alakulására is, amelyek meghatározása a KSH-ban az Eurostat által kidolgozott egységes módszertan alapján készített vállalkozásdemográfiai felmérés alapján történik. Egy adott évben működő vállalkozásnak tekintünk egy vállalkozást, ha az év folyamán volt árbevétele vagy foglalkoztatottja. A vállalkozásdemográfia a piacorientált gazdasági szervezetek adataival foglalkozik, a KSH a társas vállalkozásokat, illetve a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozásokat vonta be a megfigyelési körbe. A felmérés nem terjed ki a nyilvántartott (regisztrált) egyéni vállalkozások között egyébként szereplő adószámmal rendelkező magánszemélyekre. A működő vállalkozások meg-

Társas Egy éni Összes Társas Egy éni Összes 0

10

20

30

40

50

60

A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat B,C,D,E Ipar F Építőipar G Kereskedelem, gépjárműjav ítás I Szálláshely -szolgáltatás, v endéglátás L Ingatlanügy letek Többi, fel nem sorolt nemzetgazdasági ág egy ütt

70

80

90 100 %

A Dél-Dunántúlon 2009-ben 58 644 volt az említett módszertan szerint meghatározott működő vállalkozások száma, az országos (688 969) 8,5%a. Számuk a hasonló gazdálkodói körben nyilvántartott (piacorientáltnak tekinthető) vállalkozásszámnak bő háromnegyedét (77%-át) tette ki, valamivel nagyobb hányadát, mint országosan (72%). A gazdálkodási formákat tekintve a szövetkezetek és a betéti társaságok az átlagosnál kisebb, a kft.-k és a részvénytársaságok, valamint a vállalkozói igazolvány birtokában tevékenykedő egyéni vállalkozások nagyobb arányban minősültek működőnek. A régió megyéi között e téren nem volt lényeges különbség, a Baranyában és a Somogyban bejegyzett vállalkozások 76–76%-ának, a tolnai székhelyűek 78%-ának volt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására utaló adatszolgáltatása. Lásd 3. tábla Az ezer lakosra jutó működő vállalkozás 2009-ben közel 62 volt (amelyből 28-at a társas, 34-et az egyéni formában működők tettek ki), kevesebb az országos átlagnál (69) de valamelyest meghaladta az ország 19 megyéjének átlagát (60). A régió megyéi közül a baranyai fajlagos mutatószám volt magasabb (65), a somogyi és a tolnai hasonló szinten alakult (59), amelyen belül a társas formában működők az előbbi megyében, az egyéni vállalkozások az utóbbi kettőben mutattak régiós átlagot meghaladó értéket. Működő vállalkozásokat is a Balaton-parti és a megyeszékhelyeket is magukban foglaló kistérségekben találhattunk legsűrűbben, és Sellye, Lengyeltóti, Tab, Csurgó és Barcs körzetében a legritkábban. Döntően e térségek álltak élen és a sor végén a társas vállalkozások fajlagos mutatójának sorrendje alapján is, de az egyéni vállalkozások esetében is a többség a felsoroltak közül került ki. A régiós átlagtól általában (különösen a pécsi és a lemaradó térségek esetében) nagyobb eltérés mutatkozott a társas formáknál, mint az egyénieknél.

3

4



4. ábra A működő vállalkozások ezer lakosra jutó száma a Dél-Dunántúl kistérségeiben a régió átlagának százalékában, 2009 Összes vállalkozás Pécsi Siófoki Balatonföldv ári Fony ódi Szekszárdi Kaposv ári Bony hádi Paksi Dombóv ári Pécsv áradi Mohácsi Siklósi Komlói Marcali Kadarkúti Sásdi Szigetv ári Nagy atádi Tamási Szentlőrinci Barcsi Csurgói Tabi Lengy eltóti Selly ei

93,5 93,0 91,0 88,5 88,1 82,5 79,7 77,0 75,4 72,8 71,9 70,8 70,5 67,4 66,3 61,2 61,1 58,3 48,8 25

50

75

Társas, illetve egyéni vállalkozás 137,1 130,9 128,8 124,7 111,6 110,7

100

125

150 %

A 2000–2009. éveket áttekintve a működő vállalkozások számának változásában is fellelhetők hasonló tendenciák, mint a regisztráltaknál. Az évtized elején még évről évre növekedés volt megfigyelhető (a társas és az egyéniek körében egyaránt). Azt követően azonban az összes vállalkozásszámot stagnálás vagy némi mérséklődés jellemezte, aminek hátterében az egyéni vállalkozások számának csökkenése állt. A társas vállalkozások száma ugyanis a korlátolt felelősségű társaságok számának folyamatos, sőt 2008-ban élénkülő bővülése hatására – a bt.-k számának stagnálása illetve csökkenése ellenére – továbbra is kisebb-nagyobb mértékben növekedni tudott. Az előbbiekkel összefüggésben Dél-Dunántúlon a működő vállalkozások száma 2009-ben nem egészen 5%-kal volt magasabb a 2000. évinél, s e növekedés kisebb mértékű volt, mint országosan, vagy az ország 19 megyéjében átlagosan (10–11%). Közülük is a társas vállalkozások száma 33%kal nőtt, köszönhetően a kft.-k számában bekövetkezett 83%-os gyarapo-

Pécsi Siófoki Balatonföldv ári Szekszárdi Fony ódi Kaposv ári Paksi Mohácsi Pécsv áradi Bony hádi Siklósi Komlói Sásdi Dombóv ári Szigetv ári Kadarkúti Nagy atádi Szentlőrinci Tamási Marcali Csurgói Barcsi Lengy eltóti Tabi Selly ei

Társas Egy éni

25

50

75

100

125

150

175 %

dásnak (a betéti társaságok köre ugyanis még e hosszabb időszak távlatában is alig változott), az egyéni vállalkozások száma pedig 11%-kal elmaradt a bázisévitől. A régió megyéi közül Baranyában 9, Somogyban bő 2, Tolnában pedig csupán egy százalékkal bővült a működő vállalkozások száma a kilenc esztendő alatt, ezen belül is a társas vállalkozásoké a megyék előbbi sorrendjében 34, 33 és 29%-kal gyarapodott, az egyéni vállalkozásoké pedig 9, 12, illetve 13%-kal csökkent. A két vállalkozói kört illetően a Dél-Dunántúl egyes kistérségeiben is hasonló volt a változás iránya, a társas vállalkozások körében egységesen – de mértékében jelentősen különböző – növekedés, az egyéni vállalkozások esetében pedig minden térségben csökkenés mutatkozott. Részletes táblázatok Módszertan



5

TÁBLÁZATOK (1–3) 1. tábla 2. tábla A regisztrált vállalkozások számának főbb mutatói gazdálkodási A regisztrált vállalkozások számának indexe az év végén, % (előző év vége = 100,0%) formák szerint 2010. december 31.

Megnevezés

Baranya

Somogy

Tolna

DélDunántúl

Ország összesen

Év

Baranya

Somogy

2001

102,5

104,5

104,2

103,4

főváros nélkül

Szám szerint

Tolna

DélDunántúl

Ország összesen

főváros nélkül

Társas vállalkozás 103,7

105,0

Társas vállalkozás

19 648

11 740

8 286

39 674

600 726

359 672

2002

103,4

102,7

103,7

103,2

104,0

105,1

Ezen belül: kft.

10 480

6 510

4 355

21 345

350 245

205 222

2003

101,4

102,8

102,7

102,1

103,7

104,7

rt.

121

94

56

271

5 269

2 271

2004

103,9

103,2

102,7

103,4

104,6

104,7

bt.

6 627

3 647

2 884

13 158

190 750

119 498

2005

102,7

101,7

102,7

102,4

103,5

103,3

38 154

42 608

25 914

106 676

1 043 758

895 053

2006

102,5

102,1

102,9

102,5

103,2

103,5

2007

102,5

101,7

102,6

102,3

103,4

103,7

2008

104,2

105,0

105,3

104,7

105,7

105,9

Egyéni vállalkozás Ezen belül: vállalkozói igazolvánnyal

15 500

13 480

9 835

38 815

384 129

321 691

2009

102,9

103,0

101,6

102,6

103,3

103,1

egyéb formában

22 654

29 128

16 079

67 861

659 629

573 362

2010

102,4

102,7

101,2

102,2

103,6

103,5

9 899

14 700

9 498

34 097

355 382

351 408

57 802

54 348

34 200

146 350

1 644 484

1 254 725

őstermelő Összes vállalkozás

Megoszlás, %

Egyéni vállalkozás 2001

102,4

101,9

100,6

101,8

102,2

102,9

2002

102,1

100,6

102,1

101,5

101,5

102,6

2003

100,4

101,0

101,3

100,9

101,2

101,8

Társas vállalkozás

34,0

21,6

24,2

27,1

36,5

28,7

2004

101,1

95,1

99,2

98,2

100,1

100,5

Ezen belül: kft.

18,1

12,0

12,7

14,6

21,3

16,4

2005

98,1

93,7

98,7

96,5

99,1

100,2

rt.

0,2

0,2

0,2

0,2

0,3

0,2

2006

93,9

93,8

93,0

93,7

94,3

94,4

bt.

11,5

6,7

8,4

9,0

11,6

9,5

2007

104,3

101,2

103,4

102,9

104,8

106,1

66,0

78,4

75,8

72,9

63,5

71,3

2008

126,8

145,0

149,0

138,9

142,3

153,0

93,2

95,7

96,4

94,9

94,0

94,3

102,3

102,3

102,4

102,3

101,3

101,8

95,2

91,4

95,7

93,9

93,1

94,3

2010

105,2

102,9

101,5

103,3

103,1

103,0

2010a)

105,9

103,5

104,2

104,7

103,0

103,5

Egyéni vállalkozás Ezen belül:

2009

vállalkozói igazolvánnyal

26,8

24,8

28,8

26,5

23,4

25,6

egyéb formában

39,2

53,6

47,0

46,4

40,1

45,7

őstermelő

17,1

27,0

27,8

23,3

21,6

28,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Összes vállalkozás

Országon belüli arány, % Társas vállalkozás

3,3

2,0

1,4

6,6

100,0

59,9

Ezen belül: kft.

3,0

1,9

1,2

6,1

100,0

58,6

rt.

2,3

1,8

1,1

5,1

100,0

43,1

bt.

3,5

1,9

1,5

6,9

100,0

62,6

3,7

4,1

2,5

10,2

100,0

85,8

Egyéni vállalkozás Ezen belül: vállalkozói igazolvánnyal

4,0

3,5

2,6

10,1

100,0

83,7

egyéb formában

3,4

4,4

2,4

10,3

100,0

86,9

őstermelő

2,8

4,1

2,7

9,6

100,0

98,9

3,5

3,3

2,1

8,9

100,0

76,3

Összes vállalkozás

2008a) 2009a)

Összes vállalkozás 2001

102,5

102,4

101,5

102,2

102,8

103,6

2002

102,5

101,0

102,5

102,0

102,4

103,4

2003

100,7

101,4

101,7

101,2

102,1

102,7

2004

102,1

96,9

100,2

99,7

101,8

101,9

2005

99,7

95,6

99,9

98,3

100,8

101,2

2006

97,1

95,9

95,9

96,4

97,9

97,6

2007

103,6

101,3

103,1

102,7

104,2

105,2

2008

118,0

134,0

135,3

127,5

126,6

135,9

2009

102,5

102,4

102,2

102,4

102,0

102,2

103,0

103,3

103,2

2010

104,2

102,8

101,4

a) Vállalkozói igazolvánnyal rendelkező (egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő) egyéni vállalkozások.

6



3. tábla A működő vállalkozások számának főbb mutatói gazdálkodási formák szerint, 2009

Megnevezés

Baranya

Somogy

Tolna

DélDunántúl

Ország összesen

főváros nélkül

Szám szerint Társas vállalkozás

13 218

7 766

5 732

26 716

375 109

236 938

Ebbőll: kft.

7 361

4 457

3 103

14 921

222 289

137 503

rt.

107

85

42

234

3 817

1 761

bt.

5 373

2 882

2 358

10 613

137 136

90 801

12 603

11 188

8 137

31 928

313 887

264 975

25 821

18 954

13 869

58 644

688 996

501 913

Egyéni vállalkozása) Összes vállalkozás

Megoszlás, % Társas vállalkozás

51,2

41,0

41,3

45,6

54,4

47,2

Ebbőll: kft.

28,5

23,5

22,4

25,4

32,3

27,4

rt.

0,4

0,4

0,3

0,4

0,6

0,4

bt.

20,8

15,2

17,0

18,1

19,9

18,1

48,8

59,0

58,7

54,4

45,6

52,8

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0


Regisztrált vállalkozásszámon belüli arányb), % Társas vállalkozás

69,9

68,9

70,5

69,7

65,7

68,2

Ebbőll: kft.

80,5

79,1

78,9

79,8

72,6

73,8

rt.

89,2

85,9

80,8

86,3

77,5

79,6

bt.

73,5

71,3

74,5

73,1

66,2

71,4

84,0

82,1

84,3

83,4

81,2

85,3

76,1

76,1

78,0

76,6

72,0

76,3


a) Vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők. b) A regisztrált vállalkozásokat is a működők tartalmának megfelelően (társas és vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni) figyelembe véve.



Az élelmiszerfogyasztás fontosabb dél-dunántúli jellemzői, 2009 Régiónkban – csakúgy, mint országosan – a háztartások élelmiszerfogyasztását leginkább a lakosság anyagi lehetőségei határozzák meg, emellett szerep jut még olyan tényezőknek is, mint pl. az egészségügyi megfontolások (pl. biotermékek megjelenése), illetve a divat diktálta új fogyasztási szokások (pl. a gyorsétkezdék elterjedése, a félkész- és készételek fogyasztása). A Központi Statisztikai Hivatal az élelmiszerek fogyasztásáról és az erre szánt kiadások nagyságáról – a többi fogyasztási cikkével és szolgáltatáséval együtt – a Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvétel (HKÉF) keretében évente készít felmérést. Ezen – a háztartások egészen kis hányadára kiterjedő – felvétel a bevételekre és a kiadásokra vonatkozóan havi naplóvezetésből és év végi interjúból áll, majd végül az adatok – egy háztartásra, sőt egy főre vetítve – teljeskörűsítésre kerülnek1. A továbbiakban a dél-dunántúli élelmiszerfogyasztás fő jellemzőit az elmúlt években végrehajtott HKÉF-ek adatai alapján mutatjuk be. Régiónkra vonatkozóan a 2009. évi HKÉF adatai alapján mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy bár az adott évben a háztartások fogyasztási kiadásain belül arányában kétségtelenül az élelmiszerekre fordított összegek képviselték a legjelentősebb súlyt – ez a hányad meghaladta az országosat is – azonban ezzel együtt más, ugyancsak fontos tételeknél (pl. lakásfenntartás és háztartási energia; kultúra és szórakozás; vendéglátás és szálláshely szolgáltatás, stb.) az átlagosnál kisebb volt a kiadás. 4. tábla Az egy főre jutó évi kiadás főbb csoportonkénti (COICOP) megoszlása, 2009, % Kiadási csoport

Dél-Dunántúl

Ország összesen

24,8

23,1

Szeszes italok és dohányáruk

3,4

3,4

Ruházat és lábbeli

3,5

3,9

22,6

23,6

3,8

4,0

Élelmiszerek és alkoholmentes italok

Lakásfenntartás és háztartási energia Lakberendezés és háztartásvitel Egészségügy Közlekedés

4,9

4,7

12,7

11,8

Hírközlés

6,0

6,2

Kultúra, szórakozás

6,9

7,8

Oktatás

0,8

0,8

Vendéglátás és szálláshely szolgáltatás

3,2

3,7

Egyéb termékek és szolgáltatások

7,4

7,2

100,0

100,0

Háztartások egyéni fogyasztási kiadásai összesen

A fontosabb élelmiszereket tekintve 2009-ben a dél-dunántúli háztartásokban az egy főre jutó fogyasztás – természetes mértékegységben mért – mennyisége majdnem minden vonatkozásban meghaladta az országost. A húsfogyasztás mértéke ugyan a régióban 1,1%-kal alatta maradt a hazai átlagnak, azonban a többi élelmiszerből általában az átlagosnál több került az asztalokra. Így mennyiségét tekintve a cereáliáknál 13,1, a tojásnál 7,1, a sajt, túró, tejkonzerv, tejpor és egyéb tejtermékeknél 5,5, a zöldségnél és a burgonyánál 5,1, a tejnél 4,5, a gyümölcsnél 4,0%-kal fogyott több mint országosan. Dél-Dunántúl a régiók rangsorában az egy főre jutó fogyasztás alapján a cereáliáknál és a bornál az első; a hal, halkonzervnél, a zöldségnél és a burgonyánál, valamint a gyümölcsnél a második; a húsféléknél, a zsiradéknál és a cukornál pedig a negyedik helyen szerepelt. Érdemes itt megvizsgálni a szélsőértékeket is: az első helyen a húsfélék, a tojás, a zöldség és

burgonya, valamint a gyümölcs vonatkozásában a Dél-Alföld; a hal, halkonzervnél, valamint a tejtermékeknél Közép-Magyarország; a tejnél KözépDunántúl; a zsiradékoknál az Észak-Alföld; a cukornál pedig ÉszakMagyarország állt. Az utolsó helyen ugyanakkor a cereáliáknál, a húsféléknél, a zsiradékoknál és a tojásnál Közép-Magyarország szerepelt; míg a tejnél, tejtermékeknél az Észak-Alföld; a halnál, halkonzervnél ÉszakMagyarország; a bornál a Dél-Alföld; a gyümölcsnél, a zöldségnél és burgonyánál pedig a Nyugat-Dunántúl számított sereghajtónak. A háztartásban fogyasztott élelmiszerek egy főre jutó éves mennyisége, 2009 Élelmiszer

Cereáliák összesen, kg Húsfélék összesen, kg Hal, halkonzerv összesen, kg Sajt, túró, tejkonzerv, tejpor, egyéb tejtermék, kg Zsiradék összesen, kg Gyümölcs összesen, kg Zöldség és burgonya összesen, kg Cukor, kg Tojás, db Tej, liter Joghurt, kefir, tejföl, liter Ásványvíz, liter Szénsavas üdítőitalok, liter Gyümölcslevek, liter Bor, must, liter

Dél-Dunántúl

5.

tábla

Ország összesen

93,9

83,0

52,6

53,2

1,8

1,6

5,8

5,5

17,4

17,1

43,9

42,2

85,8

81,6

14,2

13,9

158

148

55,9

53,5

11,0

12,3

70,7

59,0

36,1

28,6

11,1

12,6

9,5

5,6

A 2009-es adatok alapján ugyan a dél-dunántúli élelmiszerfogyasztás a többi régióhoz képest viszonylag magasnak volt mondható, hosszabb távra visszatekintve azonban már nem ítélhető meg ilyen kedvezőnek a helyzet. Egyrészt 2005-2009 között a térségben – egyébként az országos tendenciákhoz hasonlóan – több fontosabb élelmiszer egy főre jutó fogyasztása szinte évről évre folyamatosan csökkent. Kivételt ez alól csak a marha- és borjúhús, a sajt és egyéb tejtermékek, valamint a gyümölcsfélék jelentettek. Tény, azonban, hogy a régióban az adott időszakban a fontosabb élelmiszerek fogyasztásának mérséklődése általában kisebb mértékű volt, mint országosan. Másrészt ki kell emelni azt is, hogy a 2005-2009 évek átlagában a DélDunántúlon a fontosabb élelmiszerek többségénél a fogyasztott mennyiség – a tejet, a tojást, valamint a halat, halkonzervet leszámítva – alatta maradt valamivel az országos átlagnak. Ezen ténynek a 2009-es helyzettel való összevetéséből származó anomáliát az magyarázza, hogy – mint arra majd külön kitérünk – a dél-dunántúli fogyasztók demográfiai összetétele piaci szempontból az országosnál kedvezőtlenebbnek mondható, és ebből adódóan a háztartások 2009-ben az átlagosnál rugalmasabban reagáltak az élelmiszeráraknak a korábbi évekénél kedvezőbb alakulására. (2008-ról 2009-re az élelmiszerárak „csak” 4,4%-kal nőttek, míg 2008-ban ennek mértéke az előző év bázisán 10,2, 2007-ben 11,5, 2006-ban pedig 7,7% volt.2)

1 Ez az adatfelvétel 2000-től az Európai Unióban alkalmazott COICOP – a fogyasztás rendeltetés szerinti csoportosítása – alapján történik. 2009-től pedig az adatokból kétféle feldolgozás készül, külön a fogyasztásra, és külön a jövedelmekre. 2 A fogyasztói árindex-számítás keretében számított értékek.

7


Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011/9 6. tábla Az egy főre jutó éves élelmiszerfogyasztás alakulása a régióban, kg/ha 2005 Megnevezés

2005–2009. évek átlaga

2009

DélDunántúl

Ország

DélDunántúl

Ország

DélDunántúl

Ország

Húsféle

56,6

58,5

52,6

53,2

54,4

56,4

Ebből: sertéshús

17,2

17,0

17,1

16,1

16,4

16,5

marhahúsa)

0,6

1,1

0,9

1,0

0,8

1,1

baromfihús

17,9

19,0

16,4

16,7

17,5

17,8

Hal, halkonzerv

2,1

1,8

1,8

1,6

1,9

1,7

Tojásb)

187

175

158

148

174

160

Tejc)

62,1

60,5

55,9

53,5

60,2

56,7

Sajt és egyéb tejtermékd) Zsiradék Kenyér, péksüteménye) Cukor Zöldség és burgonya Gyümölcs

5,2

5,7

5,8

5,5

5,6

5,7

19,6

18,2

17,4

17,1

17,6

17,6

..

92,4

93,9

83

..

88,0

14,7

14,5

14,2

13,9

14,6

13,9

..

94,8

85,8

81,6

..

86,4

42,9

45,1

43,9

42,2

44,7

43,8

a) Borjúhússal együtt. – b) Darab. – c) Liter. – d) Tejkonzervvel, tejporral együtt. – e) Egyéb cereáliákkal együtt.

Az éves szintű – HKÉF adatok alapján becsült – nettó jövedelem, mint az élelmiszerfogyasztást leginkább meghatározó tényező tekintetében azt mondhatjuk, hogy ennek az egy főre jutó összege a régióban 2005-2008 között nominálisan folyamatosan nőtt, majd 2009-ben csökkenés következett be. Országosan nagyjából hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a fordulópontot itt 2008 jelentette. Összességében azonban a 20052009 közötti időszakban az egy főre jutó nettó jövedelem a régió háztartásaiban nominálértékben 11,5, országos szinten pedig 7,9%-kal nőtt. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a dél-dunántúli jövedelem az egyes években mindig alatta maradt az országosnak. A jövedelmek reálértékét tekintve ennél kedvezőtlenebb volt a helyzet: az egyes évek adatát 2005. évi bázison inflációval korrigálva az tűnik ki, hogy az adott időszakban – eltekintve a 2006-ban bekövetkezett növekedéstől – a háztartások egy főre jutó nettó jövedelme mind régiós, mind országos

viszonylatban szinte évről évre mérséklődött. Az időszak egészének vonatkozásában pedig a nettó reáljövedelem adott körre becsült nagysága a DélDunántúlon 10, míg országosan 13%-kal csökkent. Ezzel együtt az egyes években az országos jövedelmek átlagosan mintegy 6%-kal meghaladták a dél-dunántúliakat. A reáljövedelem-csökkenés abban is megnyilvánult, hogy az elmúlt években a nettó jövedelmekhez viszonyítva arányában – régiósan és országosan – folyamatosan emelkedett az élelmiszerekre fordított kiadások hányada. Az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan ugyanis egyre inkább szükségessé vált, hogy a fogyasztók kiadásaik során fokozott mértékben előtérbe helyezzék a létfenntartásukhoz elengedhetetlenül szükséges legfontosabb tételeket, így mindenekelőtt az élelmiszereket. Meg kell jegyezni, hogy az egyes években ez a hányad a dél-dunántúli háztartásokban szinte mindig magasabb volt, mint országosan. A régióban ugyanakkor 2005–2009 között az élelmiszerre fordított kiadások egy főre jutó nagysága nominálisan 25%-kal emelkedett, országosan pedig 19%-os növekedést regisztráltak. Fontos itt megemlíteni azt is, hogy az élelmiszerárak a 2005–2009 közötti időszakban országosan – az elmúlt évek fogyasztói árindexeinek alakulására vonatkozó számítások alapján – átlagosan 38,2%-kal nőttek. 7. tábla Élelmiszerre fordított kiadás Év

Dél-Dunántúl

Ország összesen

2005

125 547

132 745

2006

136 719

141 235

2007

147 467

152 792

2008

153 733

162 073

2009

156 848

158 266

Élelmiszerre fordított kiadás, Ft/fő

Élelmiszerre fordított kiadás nettó jövedelmen belüli hányada, % 2005

17,1

16,5

2006

17,1

16,8

2007

18,0

17,4

2008

18,4

18,5

2009

19,1

18,2

Az átlagosnál alacsonyabb reáljövedelem és fogyasztás sok tekintetben összefügg a régió kedvezőtlen demográfiai jellemzőivel. Itt egyrészt azt kell kiemelni, hogy a Dél-Dunántúlon az országosnál alacsonyabb népsűrűség a községekben lakók magasabb arányával jár együtt. Ez az elmúlt években 5. ábra

A nettó jövedelmek alakulása, Ft/fő

600 000

400 000

400 000

200 000

200 000

0

0 2006 Dél-Dunántúl

2007

2008

Ország összesen

2009

2005

2006 Dél-Dunántúl

2007

2008

Ország összesen

699 401

660 782

734 526

701 157

780 519

731 505

809 326

769 628

800 000

804 104

1 000 000

600 000

2005

Reálértékben, 2005. évi árszínvonalon

Ft/fő 735 280

867 658

819 748

874 504

834 776

820 836

800 000

799 643 840 890

1 000 000

875 836

Nominálértékben Ft/fő 735 280 804 104

8

2009


Statisztikai tükör 2011/65 azt vonta maga után, hogy a régióban valamivel nagyobb volt a középkorúak és az idősek – a 60 év felettiek – hányada, mint az ország egészében, míg a fiatalabb korosztályoké annál némileg alacsonyabb volt. Másrészt élelmiszerfogyasztás szempontjából kedvezőtlen volt az is, hogy a térségben a foglalkoztatottsági arány az átlagosnál alacsonyabb, a munkanélküliségi ráta pedig annál magasabb volt. Mindennél is súlyosabb problémát jelentett azonban az, hogy a háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételeken alapuló becslések szerint a háztartások – mint fogyasztási egységek – száma 2005–2009 között régiósan és országosan is fokozatosan mérséklődött. Az adott időszakban a Dél-Dunántúlon a csökkenés mértéke 2,3% volt, ami az országost valamivel meghaladta. A háztartások átlagos taglétszáma ugyanakkor régiósan és országosan is már évek óta beállt a 2,6 fős szintre.

Végül – bár a 2010. júniusi Általános Mezőgazdasági Összeírás régiósoros adatai még nem állnak rendelkezésre, azonban – a korábbi gazdaságszerkezeti felmérések adataiból az látszik, hogy az elmúlt években térségünkben is jelentősen megcsappant a háztartások hajlandósága a saját fogyasztásra való termelésre, ami szintén kedvezőtlenül befolyásolja a térség lakóinak élelmiszerfogyasztását. A 2007. évi gazdaságszerkezeti összeírás során így a Dél-Dunántúlon már csak mintegy 42 ezer kizárólag saját fogyasztásra termelő egyéni gazdaságot találtak, ami a 86%-át tette ki a 2005. évinek – és valamivel több, mint felét a 2000. évinek. Kedvezőtlen továbbá az is, hogy a csökkenő tendencia nálunk erőteljesebben jelentkezett, mint országosan. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy miközben az elmúlt időszakban mérséklődött az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás, – a piaci elemek erősödésével – végbement a beszerzési források jelentős mértékű átstrukturálódása.

8. tábla Az élelmiszerfogyasztást és keresletet meghatározó tényezők Megnevezés

Dél-Dunántúl

Ország összesen

Főbb demográfai mutatók, 2009. XII.31. Népsűrűség, fő/km2

67

108

városokban lakók

58,8

69,5

községekben lakók

41,2

30,5

14,2

14,7

34,2

35,5

40–59 évesek

28,5

27,2

60 évesek és idősebbek

23,1

22,5

Foglalkoztatási arány, %a)b)

46,1

49,2

Lakónépességen belül:

0–14 évesek 15–39 évesek

aránya, %

Munkanélküliségi ráta,%

12,1 11,2 A háztartások számaa)c)

2005

362 606

2006

361 406

3 811 357

2007

362 474

3 809 947

2008

360 112

3 809 431

2009

354 129

3 792 024

3 837 087

a) Az adott évre vonatkozó adat. – b) A foglalkoztatottaknak a 15–74 éves népességen belüli aránya. – c) Becsült adatok.

További információk, adatok (linkek): A Dél-dunántúli statisztikai tükör eddig megjelent számai

Elérhetõségek:

[email protected] Telefon: (+36-72) 533-319 Információszolgálat Telefon: (+36-1) 345-6789 www.ksh.hu

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2011 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!

9

9

Recommend Documents