9
TU
VIDÉKFEJLESZTÉS, TERÜLETFEJLESZTÉS, BIRTOKRENDEZÉS ........................................... 1
UT
TU
UT
9.1 9.2 9.2.1 9.2.2 9.2.3 9.3 9.3.1 9.3.2 9.3.3 9.4 9.4.1
A MAGÁRA HAGYOTT ORSZÁG ............................................................................................................. 1 VIDÉK FOGALMA ................................................................................................................................. 2 A meghatározás nehézsége ............................................................................................................. 2 Konkrét meghatározások ................................................................................................................ 3 Elvont megfogalmazások ................................................................................................................ 6 A VIDÉK, FALU ÁLLAPOTA AZ EZREDFORDULÓN .................................................................................. 7 Gazdasági környezethez kapcsolódó gondok, problémák .............................................................. 7 A társadalmi környezethez kapcsolódó konfliktusok. ..................................................................... 8 A fizikai környezethez kapcsolódó konfliktusok. ............................................................................. 9 VIDÉKFEJLESZTÉS FOGALOMKÖRE ....................................................................................................... 9 A mozgató rugók .......................................................................................................................... 10
TU
UT
TU
TU
UT
TU
TU
UT
TU
UT
TU
TU
UT
UT
UT
TU
UT
TU
UT
UT
TU
TU
UT
TU
UT
TU
UT
TU
TU
TU
UT
UT
UT
TU
UT
TU
UT
TU
UT
TU
UT
UT
TU
UT
9.4.1.1 Globalizálódó világgazdaság ............................................................................................................. 10 9.4.1.1.1 A világpénz problematikája .......................................................................................................... 10 9.4.1.1.2 Tőkeáramlások felgyorsulása, multinacionális cégek kialakulása ................................................. 11 9.4.1.1.3 Kulturális dominancia ................................................................................................................... 12 9.4.1.2 WTO tárgyalások ............................................................................................................................... 12 9.4.1.3 A jóléti állam válsága ......................................................................................................................... 14
TU
UT
UT
TU
TU
UT
TU
TU
UT
TU
UT
TU
TU
UT
TU
9.4.2
UT
UT
UT
UT
UT
Út a vidékfejlesztésig .................................................................................................................... 14
UT
TU
UT
9.4.2.1 9.4.2.2
A területfejlesztés és vidékfejlesztés összehasonlítása ........................................................................ 15 A vidékfejlesztés definíciója ................................................................................................................ 15
TU
UT
TU
TU
UT
TU
UT
UT
A VIDÉKFEJLESZTÉS TÁGABB CÉLJAI, FELADATAI .............................................................................. 16 MAGYARORSZÁGI INTÉZKEDÉSEK ..................................................................................................... 18 AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA ............................................................................................... 19 RÖVIDEN A SAPARD-RÓL ................................................................................................................ 20 VIDÉKFEJLESZTÉS AZ ÚJ KÖLTSÉGVETÉSI IDŐSZAKBAN ..................................................................... 21 KÉRDÉSEK ......................................................................................................................................... 22
TU
UT
TU
TU
UT
TU
TU
UT
TU
TU
UT
TU
TU
UT
TU
UT
TU
TU
TU
9.5 9.6 9.7 9.8 9.9 9.10
TU
UT
UT
UT
UT
TU
UT
TU
UT
UT
9 Vidékfejlesztés, területfejlesztés, birtokrendezés A következő néhány fejezetben – leginkább – a vidékfejlesztés hazai megjelenéséről, közösségformáló erejéről, jelenlegi és jövőbeli szerepéről szeretnénk a hallgatók számára egy egységes, érthető – a szerzők által kissé árnyalt – képet felvázolni.
9.1 A magára hagyott ország Nyár, verőfényes napsütés. Budapest, Déli pályaudvar. Úticél a Balaton. A levegő csak úgy vibrál a vonatban a nagy melegtől. A szerelvény lassan, lomhán – méltóságteljes közönnyel, ki tudja hányadszor már – ismét nekilendül, és elindul Kanizsa felé. Ahogy a régi-régi vasutas mondóka szól: „Megy a vonat, megy a vonat Kanizsára ...”. Az alagút mészkő sziklái épp csak annyi időt hagynak, hogy gyorsan letöröljük homlokunkról a patakzó verejtéket. Máris Kelenföldön vagyunk, ahol csak fokozódik a hőség, szemünket vészesen hunyorítjuk az átmeneti sötétség után. Kiérve a Fővárosból a vasúti pályatest mellett fel-felbukkannak Nagytétény szemét- és törmelékhegyei. Tárnoktól szelídül a táj, feltűnnek a Mezőföld gyengéd lankái a távolban ráérősen pöfékelő battai gyárkéményekkel. Néhány röpke perc után már jórészt erdő- és parlagfű sávokkal tagolt megművelt szántók között vezet utunk a Magyar Tenger felé. A vidék egyre egyhangúbb, – mintha csak az Alföldön járnánk – csupán a Meleg-hegy tiszteletet követelő ormai, és a lábánál meghúzódó Velencei-tó csendesen suhogó nádasai, apró, tarkabarka üdülőtelepei visznek némi változatosságot a tájképbe. Néha egy-egy kiegyezés korabeli, félig-meddig düledező bakterházat és állomásépületet hagyunk el: Pettend, Dinnyés, PolgárdiTekerespuszta, Kiscséripuszta stb. A nevek emlékeztetnek, árulkodnak. Letűnt, elfelejtett korszak tanúi ők, amely megannyi szenvedést, fájdalmat, megpróbáltatást; ugyanakkor békét, nyugalmat, biztonságot hozott az azt ott túlélőknek. Sosem látott, sosem halott nevek. Néha úgy tűnik, mintha csak a századelőn, vagy a 60-as évekbeli Magyarországon járnánk. Közép1
Dunántúl, Közép-Magyarország, az ország szíve a XXI. század elején. Magyar vidék, magyar ugar, magyar puszta, melyről a mezőföldi táj nagy szülötte, Illyés Gyula így ír a Hajszálgyökerekben: „Távoli földrészek világáról elég pontos képünk van; arról viszont, hogy Budapesttől ötvenhatvan kilométerre hogyan folyik az élet, alig tudunk valamit. Ez vezetett arra, hogy megpróbáljam feltárni annak a rétegnek az életét, melyet legjobban ismerek, de amelyről se politikában, se irodalomban eddig nem esett szó.” 1 Hogy mire vállalkozik ez a néhány fejezet? Talán arra, hogy bemutassa a vidék, a magyar falu egyszerű emberének helyzetét, problémáit, kilátástalanságát, esetleges kitörési lehetőségeit, jövőképét az Európai Unióhoz történt csatlakozás fényében. TP
PT
9.2 Vidék fogalma 9.2.1 A meghatározás nehézsége Mind a hazai, mind a külföldi vidékfejlesztéssel foglalkozó szakemberek abban az egy kérdésben egyetértenek, hogy a vidék, illetve vidékfejlesztés fogalmát nagyon nehéz konkrétan meghatározni, számadatokkal körülírni, definiálni. A 80-as évek végéig Európa keleti és nyugati részében eltérő, más jellegű politikai, társadalmi és gazdasági fejlődés zajlott le. Nyugaton modern kapitalista társadalmak jöttek létre szociális alapokon építkezve, míg Európa középső és keleti részén ugyanazt a társadalmi célt – „jóléti” államot – egy a központilag a végletekig szabályozott, ellenőrzött egypártrendszer keretei között „valósították” meg. Míg nyugaton a II. világháborút követően az örök dilemmát: egyén és közösség harmonikus összhangját, sikerült megtalálni; addig a volt szocialista országokban az individuum felemésztődött a kollektívum mindent elsöprő uralmában. Leopold Trepper ekképp vélekedik a XX. század eszmei Bábeléről: „Meg akartuk változtatni az embert, de kudarcot vallottunk. […] Az abszolút eszme, amely értelmet adott életünknek, olyan arculatot öltött, amelynek vonásait már nem ismertük fel többé. Kudarcunk megtiltja nekünk, hogy tanácsot adjunk, de mert a történelemnek túl nagy a fantáziája, semhogy ismételje önmagát, még marad lehetőség, hogy reménykedjünk.” 2 Míg Európa erődítményei – némi amerikai segítséggel – ellent tudtak állni az eszmék önpusztító támadásának, addig a vidék, és a vidéki életmód nem volt képes kiheverni a modern világ hozományát: az urbanizáció térhódítását. A második világégés után rohamosan meginduló újjáépítés és nagyhatalmi versengés eredményeképpen létrejönnek az ipar, bányászat, mezőgazdaság modern újkori fellegvárai. A hétköznapi ember előtt addig nem ismert, új távlatok nyílnak, melyeket csak a városi életmód tud megfelelően biztosítani: hatalom, pénz, karrier, kényelem, luxus, szórakozás. A hagyományos, vidéki életmód leértékelődik; a paraszti, ill. vidéki, mint megnevezés, pejoratív értelmet nyer. A paraszthoz, mint fogalomhoz az alábbi jelentéstartalmak kezdenek rögzülni: iskolázatlan, képzetlen, elmaradott, nehéz felfogású, közönséges stb. A zárt, falusi közösségek felbomlanak, a fiatalok jó része a városban keresi megélhetésének zálogát. Az addig, a szülő – gyerek közt fennálló értékközvetítő kapcsolat megszakad, az emberek többsége új viselkedési formákat sajátít el, és közvetít utódainak. A gazdagság, megélhetés, elismertség foka a kétkezi munka helyett mindinkább az egyéni ambíciók, szerzett pozíciók, kiépített kapcsolatok lesznek. A társadalmi változásokon túl a falu gazdasága is átalakul. A mezőgazdasági termelés egyre inkább háttérbe szorul, olyan szolgáltatások jelennek meg, melyek addig csak a TP
PT
1
PÁSZTOR BERTALAN szerkesztette: Illyéstől Illyésről, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. 73.o. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Felvételi Tételek, M.R.O. História, Budapest, 2001., 9.o. TP
PT
2
TP
PT
2
városban voltak megtalálhatók. Nyugaton a XX. század 70-es, míg Magyarországon a 90-es éveiben a népességvándorlás megfordul, főként a nagyvárosok közvetlen közelében található települések lakosságszáma indul rohamos növekedésnek (dezurbanizáció, reurbanizáció), mellyel a helyi infrastruktúra a legtöbb esetben képtelen lépést tartani (lásd a Főváros és agglomerációja példáját). A törzsgyökeres lakosság mellett megjelenik az új, betelepült középosztály, mely egy idő után – néhol hosszas huzavona, konfliktus útján – átveszi a település irányítását. Amint a fentiekből is kitűnik a vidék, vidéki jellegű térség lehatárolása az utóbbi időben történt politikai, gazdasági és társadalmi változások miatt Kelet-Közép-Európában nem is olyan egyszerű, egyértelmű feladat.
9.2.2 Konkrét meghatározások A következőkben megpróbáljuk nyomon követni a vidék, mint fogalom, ill. elnevezés – időben gyakorta ingadozó – jelentéstartalmának változását. Elméleti fejtegetésünkhöz többek között Dorgai László, egy 1998-ban, Vidékfejlesztési koncepció címmel megjelent tanulmányát használjuk fel. 3 A fogalomelemzésünk megkezdése előtt érdemes feljegyeznünk azt, hogy az Európai Unió egyetlen egy szerve sem írja elő a tagállamok részére azt, hogy mit tekintsen pontosan vidéknek, vidéki térségnek. A rurális (vidéki) térségek meghatározását Brüsszel – mint sok más megoldandó kérdéshez hasonlóan – a tagországok hatáskörébe utalta azzal a kitétellel, hogy a tagállamok a hazai sajátosságaik figyelembe vételével, dolgozzák ki vidékfejlesztési politikájukat, annak földrajzi, ill. gyakorlati alkalmazhatóságát, feltételeit. Vizsgáljuk meg tehát e rövid bevezető után azt, hogy ma mit és hogyan gondolunk vidéknek, vidékinek itt Magyarországon és az Európai Unióban. Hazai meghatározások: a. A köznapi életben, ha a járókelőket találomra az utcán megkérdezzük arról, hogy mit értenek vidéken, a válaszadók legnagyobb része középiskolai földrajz tanulmányaikra visszaemlékezve azt fogja válaszolni, hogy a vidék az, ami nem város. Ezen értelmezés a települések tipikus, leegyszerűsített felosztásán alapul. b. Ha a válasz megadására némi gondolkodási időt is hagyunk, abban az esetben az emberek többsége saját lakóhelyére kezd összpontosítani, majd ahhoz igazodva ad más-más, eltérő feleletet. Egy fővárosi átlagpolgár szemében – pestiesen szólva – minden vidéknek számít, ami nem Budapest. c. Addig egy, a megyeszékhelyen, vagy viszonylag nagyobb városban élő országlakos szemében minden olyan település vidékinek számít, amely az ő városánál, településénél kisebb méretű. d. A konkrétabb meghatározásokat tekintve az 1996. évi XXI. törvény A területfejlesztésről és területrendezésről, 5. § p) pontja alapján a „mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei (rurális térségek): azok a térségek, ahol jelentős a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a foglalkoztatási szerkezetben, illetve a községekben, továbbá a kisvárosokban élő népesség aránya.” Az 1996. évi XXI. tv. tehát pontosan nem definiálja a vidék fogalmát, de a vidékre vonatkozó megállapításaiból kiolvasható az, hogy minden vidék, ami nem a Főváros. e. Az Országos Területfejlesztési Koncepció sem definiálja a vidék fogalmát, bár használja azt. „Magyarország területének 83%-a vidéki, rurális terület (itt él a lakosság 30%-a), … azok a kistérségek tekinthetők (rurális) vidékfejlesztési TP
PT
3
Dorgai László – Hinora Ferenc – Tassy Sándor: Agrárgazdasági tanulmányok, Területfejlesztés – vidékfejlesztés, AKII, Budapest, 1998/9. szám, 31-35. o. TP
PT
3
térségnek, ahol magas az agrárfoglalkoztatottak aránya, alacsony a népsűrűség, gyenge a földminőség és eltartóképesség, valamint tartós az elvándorlás. Ennek alapján 50 kistérség tartozik ebbe a típusba, ahol mintegy 1.6 millió ember él.” f. 50/2001. (VII. 20.) FVM rendelet már konkrét meghatározást ad a vidékfejlesztés szempontjából kedvezményezett településekről: a rendelet 1. számú mellékletében felsorolt azon települések, ahol „az állandó lakosok száma 2000. január 1-jén 120 fő/km 2 , vagy annál kevesebb, vagy az állandó lakosok száma tízezer fő vagy annál kevesebb…” g. A majd egy évtizedes vidékfogalom-fejlődés végére az 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet, „Magyarország SAPARD Terve 2000-2006” kihirdetéséről tett végérvényesen pontot: „a ruralitás komplex mutatója által meghatározott terület megegyezik a 120 fő/km 2 vagy az alatti népsűrűségű települések területével. ... bemutatott alapvetően és jellemzően vidéki térségekből (az ország területének 96,1%-a, a népsűrűség 73,6%-a) a 120 fő/km 2 vagy az alatti népsűrűségű települések kerülnek kiválasztásra. Magyarország SAPARD terve a vidéki területek adaptációját célzó intézkedések tekintetében ezekre a területekre összpontosít. Az így meghatározott vidéki térségek összterülete 77 921 km 2 (az ország területének 83,7%-a). Az ott élő népesség 3 883 212 fő, ami az ország népességének 38,3%-a.” h. A 2002-2003 során kidolgozott Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programja nem határozza meg pontosan a vidék fogalmát, csupán körülírja azt, utal az Európai Unióban használt és elfogadott meghatározásokra: „Az Európai Unióban használt kritériumok szerint Magyarország csaknem egész területe (96%) vidéki térségnek minősül, ahol a népesség közel háromnegyede él. Az alapvetően vidéki, 62%-os részarányú területek, össznépességből való részesedése 33,5%, amely 3,5-ször haladja meg az uniós tagországok átlagát (9,7%). A települések 93%-a falu (község), ahol a népesség 36,4%-a él. A falvak 59%-a 1000 főnél kisebb lélekszámú, amelyekhez a népesség több mint egyötöde tartozik.” i. A 2003-ban elkészült Nemzeti Vidékfejlesztési Terv a SAPARD Terv és az OECD kritériumok (lásd részletesen később) ötvözése útján határolta le Magyarország vidéki térségeit. i. Alapvetően vidéki térség kategóriájába tartozik az a térség, ahol a lakosság több mint 50%-a 120 fő/km 2 alatti népsűrűségű (vidéki) településen él. ii. Jellemzően vidéki térség kategóriájába tartozik az a térség, ahol a lakosság 15 - 50%-a 120 fő/km 2 alatti népsűrűségű (vidéki) településen él. iii. Alapvetően városi térség kategóriájába tartozik az a térség, ahol a lakosság kevesebb mint 15%-a 120 fő/km 2 alatti népsűrűségű településen él. Rurális térségek kritériumai az Unió tagországaiban: Az Európai Unióban szintén több, egymástól eltérő meghatározás él a köztudatban. i. A Vidéki Térségek Európai Kartája vidékinek tekinti „az ország belsejében vagy partvidékén lévő olyan területet – beleértve a kisvárosokat és a falvakat is –, amelynek döntő hányadát: P
P
P
P
P
P
P
P
P
P
P
P
i. mezőgazdaság, erdészet, akvakultúra és halászat;
4
P
P
ii. a vidéki lakosok gazdasági és kulturális tevékenysége (kézművesség, ipar, szolgáltatások, stb.); iii. nem városi üdülő és szabadidő területek (vagy természetvédelmi területek); iv. egyéb célra, mint például a vidéken élők lakóhelye céljára használnak”. j. Az 1961-ben alakult, fejlett országokat tömörítő OECD (Organization for Economic Cooperation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) azon települést tartja vidéki jellegűnek, ahol a népsűrűség kisebb, mint 150 fő/km 2 . A térség, régió jellege az ott élő népesség arányától függően, lehet: i. alapvetően vidéki (a vidéki településeken élők aránya több, mint 50%), P
P
ii. jellemzően vidéki (a vidéki településeken élők aránya 15-50% közötti), iii. alapvetően városi (a vidéki településeken élők aránya kisebb, mint 15%). k. Az Európai Bizottság, az EU végrehajtó szerve (kormánya) – a régiókat véve területi egységként – a vidék meghatározásában az urbanizáció fokát tekinti meghatározónak: i. Sűrűn lakott térségek: szomszédos városok népsűrűsége meghaladja az 500 fő/km 2 -t, az összlakosság pedig több 50 000-nél. P
P
ii. Köztes területek: azon területek, melyek népsűrűsége meghaladja a 100 fő/km 2 -t, az összlakosság pedig eléri az 50 000-et. P
P
iii. Ritkán lakott térségek: azon városok és falvak csoportjai, melyek az első két csoportba nem sorolhatók be. l. Az Európai Unió strukturális politikájában azokat a területeket tekinti vidékinek, ahol a mezőgazdasági tevékenység és zöld felület (erdő, rét-legelő) dominál, alacsony a népsűrűség (<100 fő/km 2 ), a beépítettség alacsony, illetve a lakosság döntő hányada mező-, erdő-, vad- és halgazdaságból él. P
P
A meghatározásokat röviden összegezve arra a következtetésre juthatunk, hogy mind az Európai Unióban, mint hazánkban a definíciók igen változatos képet mutatnak. Az eltérés oka az egyes intézmények különféle célrendszereiben keresendő, mely az elvégzendő feladatokhoz igazodva, az egyes meghatározások tekintetében más-más területi, ill. statisztikai egységet 4 választ kiindulópontul. TP
PT
A magyar meghatározások különösen az NFT AVOP, ill. NVT tekintetében kis bizonytalanságot mutatnak az utóbbi időben, mely a dokumentumokat figyelembe véve, eredhet az Unióban használt kritériumok túlzottan merev, erőltetett átvételéből. Nagy általánosságban, első lépésként talán a SAPARD tervben megfogalmazott kritériumokat lenne célszerű a továbbiakban kiindulópontként elfogadni azzal a megfontolással, hogy 2006 után is hazánk minél nagyobb területe legyen jogosult az uniós vidékfejlesztési támogatások igénybevételére. (2006-ig, az uniós költségvetési időszak 4
NUTS I. – országos-, ill. tartományi- ,NUTS II. – regionális-, NUTS III. – megyei-, NUTS IV. – kistérségi-, NUTS V. – települési-szint (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques [fr.] – Statisztikai Területi Egységek Rendszere)
TP
PT
5
[AGENDA 2000-2006.] végéig, Magyarország egész területével jogosult igénybe venni a strukturális alapok forrásait.)
9.2.3 Elvont megfogalmazások Minden tudomány, mely az emberrel, mint személlyel, annak kapcsolataival, együttélési-, viselkedési mintáival foglalkozik, a tételes definíciókon túl elvont, olykor filozofikus érvekkel is megpróbálja legitimációját alátámasztani (egy tipikus példa erre a jog). A vidékkel, ill. annak fejlesztésével foglalkozó kutatók nagy része szintén kidolgozott néhány olyan, a vidékkel kapcsolatos megfogalmazást, mely a tudományterület, problémakör fontosságát ideológiai oldalról kívánja hangsúlyozni. A teljesség igénye nélkül három, igen kifejező, hatásos, ugyanakkor elgondolkodtató meghatározást közlünk, melyeket a felsorolás után néhány mondattal meg is magyarázunk. m. „A vidék nem más, mint egy sajátos életforma, az emberiség gyökere.” n. „A vidék az a hely, ahol az ember és a természet még képes harmonikusan együtt élni.” o. „A vidéken ötvöződik a hagyomány és a modernség, a természetes és a mesterséges, az emberi és az embertelen. Határterület múltunk és jövőnk között.” m. Az ember, tudásával, gondolkodásával kiemelkedve az állatvilágból hamar rájött arra, hogy túlélésének záloga elsősorban az lehet, ha nem csupán a saját érdekeit, sajátos ösztöneit igyekszik minél erőteljesebben kielégíteni, hanem társaival együtt összefog, és vállvetve birkózik meg a természet mostoha erőivel szemben. Karl Rahner, a XX. századi német filozófia jeles alakja így fogalmazta meg ezen örök igazságot: „Az önmagába zárkózó végesség a pokolbeli magány síri csöndje”. Az ember társas lény, mely kezdetektől fogva élete értelmét a másikban, másokban találta meg, miként életterét, környezetét is ennek alárendelten alakította ki. Mára, az emberi együttélés nagy kísérleti laboratóriumai a világvárosok lettek a maguk sajátságos problémáival, hangulatával együtt. A világ metropoliszai közül bármelyik történetét vesszük is górcső alá, mindegyik kicsiny faluként, egyszerű, jelentéktelen településként kezdte pályafutását (Budapest – Aquincum, Isztambul – Büzantion, Mexikóváros – Tenochtitlán stb.). n. Az ipari forradalommal az ember egyre inkább átalakította természeti környezetét, életterét. A céheket felváltották a gazdaságosabban működő manufaktúrák, melyek tömegtermékeikkel kiszorították a piacról a drágábban, de ugyanakkor minőségi árut előállító kisiparosokat, mesterembereket. Elindult a tömegek városokba áramlása, az urbanizáció. (Angliában a szántóföldeket bekerítették, a parasztokat elkergették földjeikről, városba kényszerítették őket, legelőket hoztak létre a gyapjút adó juhoknak, hiszen a fellendülő textiliparnak szüksége volt a töménytelen nyersanyagra.) Az újkori város eleinte nem volt képes kezelni az iparosodással fellépő eddig ismeretlen problémákat. Az infrastruktúra fejlődése nem tudott lépést tartani az újonnan felmerülő igényekkel. A bevándorlóknak otthonra, fedélre volt szükségük a letelepedéshez. Ezt a városvezetés a levegőtlen, rideg, egészségtelen lakónegyedek építésének elősegítésével érte el. A lakosság felduzzadt, a zöldterületek, parkok helyébe beton- és aszfaltrengetegek léptek. Az ember és a természet harmonikus kapcsolata megbomlott, az ember elidegenedése megkezdődött. Az emberiség utolsó mentsvára a jórészt még érintetlen, városon kívüli terület, a vidék maradt. o. Kifakult képeslapok, megbarnult fényképek, élettel teli majorok és puszták, gyerekzsivajtól zengő cselédszállások, feltűrt ingujjú parasztok, harcsabajszú kérges kezű kubikusok, népviseletbe öltözött megtermett asszonyságok mind-mind egy eltűnt 6
társadalom, egy felbomlott közösség, a vidéki életmód hírmondói. Hogy milyen volt nagyszüleink élete? Nehéz, ugyanakkor tartalmas. A XX. század, modern tyranoszainak áldozatai, a folytonos küzdelem és újrakezdés, a túlélés művészei ők. Az egymást megdöntő rendszerek nem hagytak számukra egy szabad pillanatot sem a meditálásra: trónfosztás, román megszállás, fehér és vörös terror, öldöklés és pusztulás, a szabadság mámorító ígérete, beszolgáltatás, megtorlás, kollektivizálás, MGTSZ, rendszerváltás, kárpótlás, EU. Nem sok ez egy ember életében? Sok, de nem volt idő tétovázásra: a gyerekeket fel kellett nevelni (akár 10-15-t), a magot el kellett vetni, a termést le kellett aratni, az állatokat el kellett látni, mindemellett az emberi kapcsolatokat is ápolni kellett. Boldogok vagy boldogtalanok voltak? Nem tudni. Az biztos, hogy a falusi közösségben soha senki nem halt éhen, még a háborúk idején sem. Az öregeket, ha már tehetetlenek, magukat ellátni képtelenek voltak, a falu asszonysága, vagy a „szomszédasszony” látta el. Talán csak az érzelmek, a párválasztás terén voltak úgymond „sajátos” megoldásaik. Hány és hány történet kering még ma is a kisebb falukban szerelemféltésből elkövetett késelésekről, a teherbe esett öngyilkos cselédlányokról, az egymást csak nehezen eltűrő házastársakról (Németh László: Iszony), a szerelmi bájitalt, ill. mérget keverő öregasszonyokról (tiszazugi bába). Emberiesség és embertelenség egyaránt jelen volt az egykori magyar faluban, melynek lakói megtanulták tisztelni a természetet, összhangban, egyetértésben élni tágabb környezetükkel.
9.3 A vidék, falu állapota az ezredfordulón A következő néhány bekezdésben a falu mai állapotát, gazdasági-, társadalmi-, fizikai környezethez kapcsolódó konfliktusait szeretnénk, a vidéki életmód iránt érdeklődő hallgatók számára bemutatni. Ahogy a felsorolásból egyértelműen ki fog derülni, a mai magyar vidék állapota sem irigylésre méltó, melyre gyógyírt talán egy erőteljesebb, határozott vidékfejlesztési politika jelenthetne. Elemzésünkhöz többek között G. Fekete Éva egy 1997ben megjelent tanulmányát használjuk fel. 5 TP
9.3.1
PT
Gazdasági környezethez kapcsolódó gondok, problémák i. A jó gazda hiánya. A kárpótlás és vagyonnevesítés után sokan azok közül, akik mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgoztak munka és föld nélkül maradtak; a termőföld jó része a valamikori tulajdonosok utódjainak kezébe került, akik sokszor csak spekulációs célból, gyors meggazdagodás céljából kérték vissza egykori őseik földjét. Ennek az lett a hatása, hogy erdők tűntek el, szántóföldek mentek tönkre, maradtak parlagon. A tulajdonviszonyok bonyolultabbakká váltak, a parcellák elaprózódtak. ii. Kimenekített vagyonok. A kiutat nem látó tsz-ek a válságos időszakban ingóságaik nagy részét pénzzé tették, melynek egyenes következménye lett a termelés abbamaradása, a szövetkezet felszámolása, a faluban egyre nagyobb százalékot elérő munkanélküliek száma. iii. A piacról kiszorító atomizáltság. A családi gazdaságokban történő termelés nem tud lépést tartani a fennmaradt szövetkezetekkel, és sokszor a gépesítés hiánya miatt a minőséggel (túlhizlalt sertések, gyengébb minőségű tej) is problémák adódnak. Profitorientáltak, de az értékesítési struktúrába nehezen illeszkednek be.
5
Pócs Gyula szerk.: Vidékfejlesztés, vidékpolitika: G. Fekete Éva: Konfliktusok a 90-es évek második felének magyar falvaiban, Agroinform Kiadóház, Budapest, 1999, 101-110. o.
TP
PT
7
iv. Valós vállalkozói lehetőségek hiánya. A vidékfejlesztési törekvések kezdeményezések sikerét, elindíthatóságát is veszélyezteti a minimálisan rendelkezésre álló tőke hiánya. Másrészről a mezőgazdasági tevékenység alacsony jövedelmezősége azt az érzést kelti, hogy vidéken nem érdemes befektetni. v. Gyanú és félelem a vállalkozókkal szemben. A gyors haszonszerzés, erőszakos fellépés, embertelen bánásmód sokszor visszatetszést, irigységet kelt a vállalkozókkal szemben. A szocialista éra fennen hangoztatott egyenlőségének utópiáját csak lassan váltja fel az egyéni tehetségbe, ambícióba vetett hit. vi. Nem piaci erőforrások ellentmondásos értékelése. A hagyományos falusi értékrendben megtalálhatók a nem piaci jellegű erőforrások: családi munka, gyermekmunka, kaláka, pénzforgalom kikerülésére törekvő tranzakciók. Ezeket a pénzügyi szektorban, ill. a kormányzati fejlesztésekben nem lehet érvényesíteni. vii. Az önkormányzati forráshiány csapdája. Az önkormányzatok többsége a nagyobb támogatások érdekében lemondanak az önként vállalható fejlesztéseikről, korszerűsítéseikről, ezáltal szolgáltatásaik színvonala tovább csökken, meglévő ingatlanvagyonukat lassan felélik. viii. Kényszerűen drága közigazgatás. Az aprófalvak közigazgatását aránytalanul magas bérköltségek terhelik. Az önkormányzatoknál nem ritka a túlfoglalkoztatás, ill. a viszonylag nagy járandóságért ténykedő polgármester, aki így a munkanélküliség elől is menekül, mint magánember.
9.3.2 A társadalmi környezethez kapcsolódó konfliktusok. i. Már nem szégyen, hanem életforma a szociális segélyből való megélhetés. Az emberek nagy része az igazságtalan elosztásból eredeztetően jogosnak érzik erkölcsileg is a segélyek felvételét Az így kézhez kapott segélyek, nem ösztönzik a lakosokat munkába állásra, hiszen mi értelme volna dolgozni, ha a munkáért kapott fizetés sem sokkal több a segélynél. ii. Zsákutcába torkolló egyéni menekülési stratégiák. Ahol válság van, ott óhatatlanul megjelenik a deviáns viselkedés: alkoholizmus, lazuló erkölcsök, válás, bűnözés, öngyilkosság. A rendszerváltozás sajátos menekülési stratégiái közül sokan előszeretettel a rokkant nyugdíjazást, míg a legritkábban a tanulást, átképzést választották. iii. A tulajdon védelmének megoldatlansága és a közösségek erősödő önvédelmi reakciói. A rendfenntartás gyengesége következtében sokan az önkényes igazságérvényesítés formáihoz nyúlnak, pedig egy jogállamban az ítélkezés és a büntetés nem az állampolgár, hanem az állam feladata. iv. Erősödő népességmozgások. Főleg a Dunántúl rohamosan fejlődő nagyvárosai mellett fekvő kisebb településeken jelentkeznek új keletű migrációs jelenségek. Az ország keleti részéről induló népességmozgás egyre nagyobb méreteket ölt, míg a megüresedett keleti területekre román, rutén szerb munkaerő kezd betelepülni. v. A vezetők szubjektumának felértékelődése. Helyi egyéniségek, ambiciózus emberek, polgármesterek fellépése mindig feszültségeket okoz. Nehezen viselik el, ha egy közülük való uralkodni kíván felettük. 8
vi. Leépülő oktatási rendszer. Az egyre csökkenő gyermeklétszám azt a hatást váltja ki, hogy a kisebb települések elvesztik oktatási függetlenségüket: a volt tanári értelmiségi réteg elköltözik, az iskolákat összevonják, a diákokat napi utazásra kényszerítik, a helyi oktatási intézményeket bezárják. vii. Megingó hagyományok és szokások. A népességmozgások következtében a helyi közösségek, mégha voltak is valamikor, felbomlanak. Az úgymond bevándorlók nehezen illeszkednek be, sokszor teljesen elszigetelődnek, máskor pedig erőszakosan lépnek fel a helyiekkel szemben. A hagyományokat, a szokásokat a valamikori törzsgyökeres lakosok magukkal viszik a sírba. viii. Irigység. Ezen tulajdonság tipikus magyar vonás. Nem tudunk mások sikereinek örülni; féltékenyek, irigyek vagyunk. Tipikus kérdések: honnan szerezte, hogyan szerezte. A vidéki átlagból kiemelkedők sajnos sokszor alapot is szolgáltatnak az irigységre, elítélő véleményekre, mivel elfelejtik honnan indultak, kik voltak, gőgösökké válnak, lenézik egykori társaikat. ix. A cigány kisebbség szegregálódása. Sajátos hagyományaikkal, életmódjukkal nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak, nem akarnak beilleszkedni a többségi társadalomba. Az elkövetkezendő néhány évtized kormányainak lesz a feladata, hogy helyzetükre megnyugtató megoldást találjon.
9.3.3 A fizikai környezethez kapcsolódó konfliktusok. i. Megfizethetetlen komfort. A 80-as évek közepétől, a 90-es évek elejéig megjelenő infrastrukturális fejlesztések nagy változásokat okoztak a vidéki emberek életében. Sokan bekötötték a vizet, a gázt, a telefont, viszont a gazdasági nehézségek jelentkezésekor sokan képtelenné váltak fizetni a közüzemi díjakat, eladósodtak. A nyugati típusú élelmiszerek, műszaki cikkek el nem érhetősége is nagy demoralizálódó hatást váltott ki az egyszerű emberek hangulatában. ii. Vezetékes víz, csatornázás nélkül. A csatornázás elmaradása környezeti katasztrófához vezethet. iii. Mindent ellepő szeméthegyek. A régen elégetett, fűtésre használt háztartási hulladék sok helyen az árkok, vízfolyások mentén landol feleslegessé válása után. Ezen gondokon sokat segített az utóbbi időben a kötelezővé tett szemétszállítás bevezetése. iv. Elhagyott, felhagyott létesítmények kihasználatlansága. Az országban elvétve lehet olyan települést találni, ahol ne lenne felhagyott bányaüzem, elhagyott katonai létesítmény vagy csődbe ment, megszűnt egykori állami vállalat gondozatlan telephelye. Ezen objektumok rekultivációja, hasznosítása nehezen képzelhető el magántőke, vagy állami beavatkozás nélkül.
9.4 Vidékfejlesztés fogalomköre A vidék fogalmának meghatározása, ill. állapotának megvilágítása után ideje megkezdenünk a főcímben foglalt témakör – a vidékfejlesztés – megtárgyalását is. Azzal, hogy mi a vidék, a 9.2 fejezet elolvasása után, többnyire már tisztában lehetünk, de hogy miért is kell vele foglalkozni, miért kell azt fejleszteni, afelől még lehetnek kétségeink. A 9.3 fejezetben említett anomáliák nagy része a városokban is megfigyelhető, elég csak a 9
hajléktalanokra, az elhagyott, romos üzemépületekre, az omladozó bérházakra vetni figyelmünket, így tehát konkrétan semmi sem támasztja alá azt, hogy miért kell kiemelten foglalkozni a vidék emberével, annak megélhetésével. Kérdésünkre látszólag egyértelmű a válasz: egy város sokkal nagyobb gazdasági potenciállal, ill. intézkedési eszközkészlettel rendelkezik a társadalmi problémák megoldására, mint egy néhány lelkes település, falu. Másrészről egyetlen felelős városi vezető sem kívánhatja azt, hogy a fent említett, vidéken, együttesen megjelenő konfliktusforrások az általa irányított településen is megjelenjenek. Miből erednek ezek az anomáliák? Mi késztette arra az Európai Unió vezető politikusait, hogy a kérdéskörrel mégis behatóbban foglalkozzanak? Miért vált a közösségi agrárpolitika egyik alappillérévé a vidékfejlesztés? A jogosan feltett kérdésekre a következő alfejezetekben adjuk meg a lehetséges válaszokat.
9.4.1 A mozgató rugók 9.4.1.1 Globalizálódó világgazdaság Az ezredforduló emberének olyan új kihívásokkal, új folyamatokkal kell szembesülnie, mely addig egyáltalán nem, csak áttételesen, vagy jórészt tompítva jelent meg életének mindennapjaiban: világgazdasági konjunktúra, olajárrobbanás, munkanélküliség, új eszmeáramlatok, üvegházhatás, türelmetlenség, rohanó élet, haszonelvűség, információs társadalom, világméretű terrorizmus, környezetszennyezés, ózonlyuk. Ez mind-mind egy, a gazdaság és kultúra terén bekövetkező új tendenciának, új folyamatnak: a globalizációnak a negatív hozadéka. Mint minden más politikai és gazdasági jelenségnek, ugyanígy a globalizációnak is megtalálhatjuk sajátos előzményeit az emberiség történetében. Becsvágyó hadvezérek, elhivatott uralkodók, megszállott őrültek, paranojás pártvezérek alakja szövi át meg át az elmúlt, közel háromezer év történelmét. Céljuk közös volt: meghódítani a világot, elterjeszteni az általuk képviselt abszolút eszmerendszert, értékrendet, kultúrát. Ami annak idején nem sikerülhetett Nagy Sándornak, Iulius Caesarnak, Nagy Károlynak, Napóleonnak, vagy Sztálinnak, az a múlt században sikerült a Rockefellereknek, a Rothschildoknak, ill. Soros Györgynek. Az eleinte csak politikai téren megfogalmazott globális együttgondolkodás újra és újra hajótörést szenvedett az eltérő nemzeti igények, érdekek zátonyán, míg ugyanezen a téren, a gazdaság és kultúra szintjén soha nem látott egységesedés zajlott, és zajlik le az utóbbi néhány évtizedben a világ valamennyi országában. Öreg kontinensünkre vetítve ez azt jelenti, hogy a Jacob Viner által felvázolt hetedik integrációs „állapotnak”, az egyesült, szupranacionális politikai egységgé kovácsolt Európa víziójának a megvalósulására, létrejöttére napjainkban vajmi kevés esély van. 6 A világgazdaság globalizálódásához három, egymással is szervesen összefüggő folyamat vezetett. TP
PT
9.4.1.1.1 A világpénz problematikája A csereviszonyok fejlődése szükségessé tette egy olyan elszámolási eszköz létrejöttét, mely bármilyen körülmények között garantálta az áruk vagy szolgáltatás egyenértékének megőrzését, megtartását. Ez a közös elszámolási egység egészen az I. világháború végéig az arany volt. Az aranystandard rendszert először, 1821-ben Angliában, majd a XIX. század végéig a világ valamennyi gazdaságilag jelentősebb országában bevezették. A nemzeti pénzek 6
Az európai integráció hét szakasza: 1. Preferenciális övezet; 2. Szabadkereskedelmi övezet; 3. Vámunió; 4. Közös piac; 5. Egységes belső piac; 6. Gazdasági és monetáris unió; 7. Politikai unió, Dr. Kőrösi Istvánnak a PPKE JÁK levelező tagozatán tartott előadásai alapján, Budapest, 2002. TP
PT
10
és az arany között teljes átjárhatóság állt fenn, mely azt jelentette, hogy a pénzjegyeket a névértékük alapján a jegybankok minden további nélkül aranyra váltották. A világgazdaság rohamos fejlődése, az aranytermelés csökkenése, az I. világháborúban résztvevő országok pénzügyi rendszerének összeomlása és az 1929-33-ban kirobbant gazdasági világválság együttesen pecsételte meg az aranynak, mint világpénznek a sorsát. A válságok sorozatát két ország nemzeti valutája élte túl: az angol font sterling és az amerikai dollár, mely továbbra is az aranyhoz viszonyítottan adta meg saját vásárlóerejét. A II. világháborút követően az arany szerepe a nemzetközi pénzforgalomban mindinkább háttérbe szorult. Az első valutarendszer, mely a modern hitelpénzek világméretű felhasználásán alapult: a Bretton Woods-i rendszer volt. Az ENSZ égisze alatt, 1944-ben Bretton Woods-ban rendezett nemzetközi pénzügyi konferencián a világ meghatározó tőkés országai már a háború utáni új pénzügyi gazdasági rendet készítették elő. A világpénz, kulcsvaluta szerepét az amerikai dollárra bízták, melynek értékét a továbbiakban is aranyban mérték, fejezték ki (35 $ = 1 uncia arany). Az új „pénzügyi világrend” koordinálására és megbízhatóságának garantálása végett két új nemzetközi intézményt hoztak létre: a Nemzetközi Valutaalapot (International Monetary Fund, IMF), és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD). Az igen nagy körültekintéssel létrehozott rendszer alig élte túl huszadik születésnapját, és máris széthullott. Hogy mi okozta a dollárra épülő pénzügyi rendszer csődjét? Maga a dollár, melyet egészen 1971-ig szabadon aranyra lehetett váltani. A Francia Nemzeti Bank többek között, fokozott politikai nyomásra (De Gaulle) egyre többször alkalmazott un. aranykonverziót, mely által az USA aranytartalékai vészesen megfogytak, az egykor 24 milliárd dollárra becsült Fort Nox-i aranytartalék röpke 20 év alatt 10 milliárdra csökkent. Nixon elnököt az USA nemzeti tartaléka jobban érdekelte, mint a világgazdaság helyzete. A dollár tehát nem bírta el a rá nehezedő nyomást, nem tudott megbirkózni a világpénz szerepével: kiütközött, hogy a világpénz egy nemzet valutája. 1969ben az IMF bevezette nemzetközi tartalékeszközként az SDR-t (Special Drawing Rights – különleges lehívási jogok), melynek árfolyamát valutakosár-módszerrel határozták meg. A fix árfolyamok helyébe lebegő árfolyamok léptek, melyek a piac szeszélyétől, a gazdasági eredményességtől függtek. Az addigi viszonylagos biztonságérzetet felváltotta a bizonytalanság, melyet csak fokozott az olajárrobbanás inflációgerjesztő hatása. A pénzügyi szakemberek szájából a 80-as évek elején lehetett először hallani a bűvös szót: GLOBALIZÁCIÓ, melyet a világpiaci szereplők törékeny viszonyára, egymástól való függésére, a világméretekben megjelenő problémák megjelölésére kezdtek egyre gyakrabban használni. 9.4.1.1.2 Tőkeáramlások felgyorsulása, multinacionális cégek kialakulása A XX. század végén a termelési tényezők tulajdonlásában és irányításában bekövetkezett drasztikus változásokat az idézte elő, hogy a nemzetközi tőkemozgások volumene és üteme jelentősen megnőtt, ill. felgyorsult. Köszönhető ez annak, hogy a 60-as évek derekán az Egyesült Államokban a szigorú banki szabályozás miatt felhasználatlan tőke halmozódik fel, mely a későbbiekben „eurodollár” néven átvándorol Európába fellendítve ezáltal az EGK tagországainak gazdaságát. A 80-as évek végén kezdődő kelet-európai politikai nyitás, ill. rohamos telekommunikációs-, és információtechnológiai fejlődés eredményeképpen az európai gazdaságba befektetett tőke megsokszorozódva tette át székhelyét a délkelet-ázsiai és latin-amerikai térség országaiba. Nemzetközi nagyvállalatok, multinacionális cégek jönnek létre, melyek legfőbb célja a profitmaximalizálás. A világgazdaság meghatározó szereplőinek száma egyre csak csökken, egy-egy vállalatbirodalomba olvad be, mely országhatárokon, többszörösen átívelve fogja át érdekeltségeinek szövevényes hálózatát. Az így kialakuló világméretű monopóliumok könnyedén kényszerítik rá akaratukat a világgazdaság bármely országára, játszanak befolyásos szerepet a nemzeti gazdaságpolitika 11
alakításában. A termelési egységek tulajdonosai mindinkább a fejlett országok – USA, Japán, Európai Unió – polgárai, vagy gazdasági társaságai közül kerülnek ki, ezzel óriási befolyást szerezve egy adott ország iparában, mezőgazdaságában. Ebből következik az is, hogy egy országon belül a megtermelt új értékek több mint felét már nem hazai, hanem külföldi irányítás alatt álló nagyvállalatok állítják elő. A fejlett gazdasági országoknak, multinacionális cégeknek ahhoz, hogy versenyben tudjanak maradni a vetélytársaikkal szemben olcsó munkaerőre, „mérsékelt” államra, kedvező befektetési környezetre, fizetőképes keresletre van szükségük. A világméretű sakktáblán minden ország egy sakkfigurának felel meg, melyet a világgazdaság óriásai mozgatnak. Ezek után érthető meg csak igazán a republikánusok vagy demokraták győzelme, egyes kormányok bukása, rendszerváltó pártok kudarca, orosz államcsőd, dél-kelet ázsiai pénzügyi válság, latinamerikai katonai puccsok, 2001. szeptember 11., iraki háború. Mára a gazdasági és politikai élet szereplői olyannyira kölcsönös függésbe kerültek egymástól, hogy akár egy, a világ bármely pontján kipattanó pénzügyi válság vagy katonai konfliktus futótűzként terjedhet szét a földkerekség összes államán (lásd a közelmúlt eseményeit). A világ a globális együttgondolkodás útjára lépett, az egykori albán, vagy kínai modellnek az alkalmazhatósága végleg megkérdőjeleződött. 9.4.1.1.3 Kulturális dominancia A világpénz problematikája és a termelési tényezők tulajdonlásának gyökeres átrendeződése mellett a harmadik figyelemre méltó folyamat a globalizáció folyamatában az ideológiák és kultúrák terén megfigyelhető egyoldalú koncentráció. A világ egyes régióiban az „elfogyasztott” kultúrtermékek több mint a fele már ma az Egyesült Államokból, vagy az USA-ban bejegyzett társaságok ellenőrzése alatt álló vállalkozásoktól, cégektől származik. Hollywood-i filmek, Walt Disney-rajzfilmek sokasága, szoftvertermékek 90%-a, zenei videoklippek, -CD-k tömege, új vallások tucatja tanúskodik a „modern” kultúra térhódításáról. Nukleáris-, információ- és géntechnológia, Mars-kutatás, orvostudomány eredményei jelzik, hogy a tengerentúl egyre jobban elhúz mind tőkeerő, mint technológiai fejlettség szintjén a világ többi gazdasági régióitól. Jelenleg úgy tűnik, hogy a világban egyedül Kína lehet az egyetlen olyan gazdasági és politikai tényező, mely 10 vagy 20 év múltán felveheti a versenyt az Egyesült Államok globális dominanciájával szemben, ha addig sikerül belső társadalmi gondjain túltennie magát. A modern hang- és képrögzítés –továbbítás tömeges elterjedése, ill. alkalmazása azt a veszélyt hordozza magában, hogy főleg a világ lakosságának közel 2/3-át kitevő írástudatlan tömegek könnyen elérhetőkké és manipulálhatókká válhatnak, teljesen kiszolgáltatva így egyes politikai, ill. gazdasági elitek pillanatnyi akaratának. A manipulátorok szemében az emberi személy csupán egy ártatlan, tudatlan kismadár (fogyasztó), akit be kell fogni, a kérdés már csak az, melyik eladó hálójában akad fenn először. (Ha a napjainkban zajló amerikai elnökválasztást tekintjük „állatorvosi lónak”, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a küzdelem a felek között jórészt a médián keresztül dől el. A siker záloga a megfelelő marketing, melyen keresztül az ellenfelek minél hathatósabban próbálják eladni saját magukat, vele együtt ideológiájukat. A vevőnek, a választónak csupán egyetlen feladata van: a polcról leemelni azt a politikai „blődségeket” tartalmazó kazettát, melyet képes közel öt évig nézni, elviselni.) 9.4.1.2 WTO tárgyalások Amint az előzőekben láttuk, a világ egyetlen országa sem tud hathatósan ellenállni a globalizáció mind jobban érzékelhető negatív, ill. pozitív tendenciáinak.
12
A világ országai eltérő természeti adottságaik révén függésben voltak és vannak egymással az Ókor kezdete óta. Már a Római Birodalmat is keresztül kasul hálózták be a különböző kereskedelmi utak, melyeket a rómaiak próbáltak fenntartani, időt állóvá tenni. A kontinens északi és déli részét a híres Borostyán út, míg nyugati és keleti részét a Selyemút kötötte össze. A végtelennek tűnő sivatagon keresztül karavánutak kapcsolták össze a világ meghatározó birodalmait (Róma, Kína, India). A középkor hajnalán a Levantei- és HamzaSzövetség szorgos kereskedőinek flottái biztosították az európai cserekereskedelem zavartalanságának fenntartását a távoli világrészek között. Az így kifejlődött külkereskedelmi kapcsolatok ugyan fontos szerepet játszottak az uralkodó osztály luxusigényeinek kielégítésében, de a nemzetgazdasági termelést csak kis mértékben befolyásolták. A lassan fejlődő kereskedelmi kapcsolatok terén a döntő változást az Új Világ felfedezése és a vele együtt rohamos ütemben kibontakozó gyarmatosítás jelentette. 1599-ben, Londonban megalakítják a Kelet-Indiai Társaságot, 1621-ben Németalföldön létrejön a Nyugat-Indiai Társaság, melyek hatalmas monopóliumaik révén könnyedén maguk mellé állítják a gyarmati közigazgatás „erőszakszerveit”. Az „anyaállam” és a gyarmat között létrejön egy sajátos munkamegosztás, melynek révén a gyarmaton kitermelt nyersanyag feldolgozva, többletértéket tartalmazva kerül vissza a kiinduló országba. Ez, a XIX. századi modern nemzetállamok kialakulásáig csupán távolsági kereskedelem volt a gyarmattartó és a gyarmati állam között. A világgazdaság szereplőiben a külkereskedelem által elnyerhető előnyök fontossága csak a XX. század elején tudatosul. Az első majd második világégés csupán késleltetni tudta a világkereskedelem intézményrendszerének kiépítését, melyet a II. világháború után a világ országai amerikai vezetéssel létre is hoztak. A WTO (World Trade Organisation – Világkereskedelmi Szervezet) elődjét a GATT-ot (General Agreement on Tariffs and Trade – Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) USA kezdeményezésre 23 ország részvételével 1947-ben hozták létre. A GATT a nemzetközi kereskedelem liberalizálását és diszkriminációmentességét tűzte ki fő céljául. A nemzetközi kereskedelem értelmezése, alkalmazása terén két meghatározó irányzat küzd egymással már évszázadok óta: a szabadkereskedelem és a protekcionizmus. Míg a szabadkereskedelem a piac törvényei szerint, a nemzetállamok teljes kirekesztésével képzeli el a nemzetközi munkamegosztás szabályozását, addig a protekcionista irányzat hívei az állami beavatkozás, a nemzeti piacok és termelés védelmét tartják elsőrendű feladatuknak. A nemzetállamok „önvédelmi reakciói” a túlzott külkereskedelmi nyomás ellen a következők lehetnek: 7 • vámok, • mennyiségi korlátozások, kvóták, • és paratarifális eszközök. A vám, mint egy speciális adónem egyrészt igen jelentős bevételt jelent az állami költségvetés számára, másrészt beépül az importált termékek árába, így drágítva meg azokat a kereskedelmi forgalomban. A mennyiségi korlátozással, kvótákkal a bejövő áruk fizikai mennyiségét próbálják befolyásolni azáltal, hogy előre meghatározott nagyságrendben engedélyezik a termékek behozatalát. A paratarifális eszközök alkalmazásával az állam bürokratikus engedélyezési rendszer útján próbálja kedvét szegni az importőr cégeknek. Ezek lehetnek pl.: egészségügyi, balesetvédelmi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi előírások, szabványok stb. A GATT-nak, ill. utódjának a WTO-nak a fenti eszközök hatásának tompítása, gyengítése, megszüntetése a fő feladata. Rávenni a tagállamokat arra, hogy nemzetgazdaságukat TP
7 TP
PT
PT
Botos Katalin – Kőrösi István: A világgazdaság az ezredfordulón, Osiris Kft., Budapest, 1999, 7-24.o.
13
amennyire csak lehet, nyissák meg potenciális partnereik előtt (viszonosság elve), vám- és kereskedelmi politikájukat tegyék világossá, kiszámíthatóvá (transzparencia elve). A GATT legutolsó, legfontosabb, leghosszabb, lezárt multilaterális (többoldalú) tárgyalási fordulóját Uruguay-ban tartották 1986-1993 között, melyen megállapodtak az agrárprotekcionizmus fokozatos leépítéséről, a nem paratarifális eszközök vámosításáról és a mezőgazdasági termékek piacának fokozatos megnyitásáról. A Marrakeshi Egyezmény értelmében a GATT helyébe jogfolytonosan a WTO lépett. Az 1999. decemberében Seattle-ben megkezdődő újabb WTO forduló a mezőgazdaság tekintetében a következő témákat javasolta megvitatásra: GATT-kvóta szabályozás szigorítása, vámtarifák további lassú redukciója, az exportszubvenció csökkentése, az állami vállalatok piactorzító szerepének átgondolása, élelmiszerbiztonság, élelmezésbiztonság, vidékfejlesztés. 8 TP
PT
INNEN MÁR CSAK VÁZLATOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 9.4.1.3 A jóléti állam válsága Kialakulása: 1945 után Kialakulásának tényezői: − társadalombiztosítási rendszer kiépítése, − meghosszabbodott élettartam, − demográfiai, népesedési hullám, − javuló egészségügyi ellátás − New Deal, Marshall-segély, − Keynes-i gazdaságpolitika: a foglalkoztatás állami beruházások elindításával, a belső kereslet növelésével indítható be, mely maga után vonja a költségvetés költekezését. A válság okai: − túlzottan nagy szociális integráció, − a szociális támogatások folyósítására kialakult túlzottan nagy bürokrácia, − „munkaundor”: a munkanélküli és egyéb segélyekből viszonylag magas életszínvonalon lehet élni, − a fentiek miatt kialakult túlzottan magas költségvetési hiány miatt a gazdasági versenyképesség, alkalmazkodóképesség csökken, − mesterséges, nyomott árak, − olaj- és energiaválság, mely begyűrűdzik az árakba, és inflációt gerjeszt.
9.4.2 Út a vidékfejlesztésig A nagy földrajzi felfedezésekkel új piacok jöttek létre az árutermelés számára. Európának nem csak saját magát kellett most már eltartania, hanem a gyarmatait is. A céhes ipar, a kezdetleges kézművesség nem volt képes a hatalmas új keresletet kielégíteni, szerkezetváltásra volt szükség az árutermelésben. A megoldást az ipari forradalom és a manufaktúra ipar létrejötte jelentette. Az ipari forradalommal az ember kezdte minél jobban átalakítani természeti környezetét, életterét. A céheket felváltották a gazdaságosabban működő manufaktúrák, melyek tömegtermékeikkel kiszorították a piacról a drágábban, de ugyanakkor minőségi árut előállító kisiparosokat, mesterembereket. Elindult a tömegek városokba áramlása, az urbanizáció. Angliában a szántóföldeket bekerítették, a parasztokat elkergették földjeikről, városba kényszerítették őket, legelőket hoztak létre a gyapjút adó juhoknak, hiszen a fellendülő textiliparnak szüksége volt a töménytelen nyersanyagra. A 8 TP
PT
Európai Agrárpolitika, Európai Agrárpolitika Kft., Budapest, VIII. évfolyam 12. szám, 2002, 7.o.
14
középkori város eleinte nem volt képes kezelni az iparosodással fellépő új problémáit. Az infrastruktúra fejlődése nem tudott lépést tartani az érkező bevándorlók tömegeivel. Létrejöttek a füstös, egészségtelen munkásnegyedek, kialakultak az első nyomortanyák. Még ma is megfigyelhetők ezen problémák a fejlődő országok nagyvárosaiban, ill. a világ legfejlettebb államának, az USA-nak metropoliszaiban. Az úgymond vidék sem maradt mentes a kor, a fejlődés „áldásaitól”, ill. „ártalmaitól”. Teljes egészében a város, a nagyipar kiszolgálója lett, az Elbától keletre megjelent a XVII. században a második jobbágyság intézménye. Feladata csupán a mezőgazdasági termékek, az ipar számára elengedhetetlen nyersanyagok megteremtésében merült ki. Bányák, hatalmas ültetvények jöttek létre a városi iparágak támogatására. Az ember egyre jobban hatalma alá kényszerítette a természetet (kipusztította az őshonos állatvilágot, növényzetet, kirabolta a Föld ásványkincseit, megváltoztatta a légkör összetételét), viszont amikor azt hitte, hogy győzött, mélységesen csalódnia kellett. Ténykedése visszahatott saját civilizációjára: egyre több allergiás beteg és asztmás, légkör felmelegedése, kiszámíthatatlan és egyre szélsőségesebb időjárás, savas esők, megváltozott éghajlati viszonyok, kimerülő energiahordozók, környezetszennyezések stb. A felelősen gondolkodók nagy része már a XX. század 60-as éveiben rádöbbent arra, hogy ahogy, ha megiszunk egy pohár vizet, akkor ismét töltenünk kell bele elv szerint, nem lehet végtelenségig terhelni természeti környezetünket, azt pótolnunk, helyettesítenünk kell valamivel. Meg kell találni az emberi civilizáció haladásának új útjait, melyek nem terhelik többé tágabb életterünket, viszont biztosítják a fenntartható fejlődést. Meg kell lelnünk régi, szétvágott kötelékeinket a természettel, a természetessel. Ha figyelmesen körülnézünk, nem is kell sokáig keresnünk a kapcsolódó pontokat, hiszen itt van előttünk, benne élünk és vagyunk: a falu és a vidék. Figyelmünket az iparosodás közben elfelejtett vidéki emberekre, kisközösségekre kell irányítanunk. Segíteni kell megtalálni számukra az új alternatívákat, lakhatóvá, csábítóvá kell tenni ismét a magyar falut. Erkölcsi és gazdasági támogatást kell nyújtani a vidék embere tehetségének kibontakoztatásához. A külső segítséggel, beavatkozással azonban különösen vigyázni kell, hogy ne részenként, hanem szerves egészként, ne csak országos irányelvekkel, hanem empátiával, helyileg kezeljük a vidék problémáját. A fentieket figyelembe véve a vidékfejlesztés nem azonosítható csupán a területfejlesztéssel, mely az állami kezdeményezésű gondoskodás színtere, és nem azonosítható az agrár szerkezetvállalással, mely csak egy szektor szemszögéből vizsgálja a kérdést. A vidékfejlesztés helyi, sajátságos és komplex feladat. 9.4.2.1 A területfejlesztés és vidékfejlesztés összehasonlítása Területfejlesztés Vidékfejlesztés Országos, vagy regionális irányítású helyben koordinált Országos hatáskörű szervektől kezdeményezett alulról, lakosságtól induló kezdeményezések Országos, regionális célokat szolgál sajátos, helyi érdekeket elégít ki Nagy erőforrás igényű kisebb ráfordítású Önrészt a Kormány állja az önrészt a kezdeményezők állják Kormányzat garantálj a megvalósulást a kezdeményezőnek kell garanciavállalót keresnie A pályázó többnyire az állam, vagy annak egy szerve a pályázó személye úgymond „bárki” lehet
9.4.2.2 A vidékfejlesztés definíciója A VIDÉKFEJLESZTÉS alatt olyan komplex tevékenységet értünk, melynek célja, hogy a vidéki térségek – elsődlegesen társadalmi érdekből – a társadalomban betöltött funkciók ellátására tartósan képesek legyenek. 15
9.5 A vidékfejlesztés tágabb céljai, feladatai Szellemi és pénzügyi erőforrások biztosítása a vidéknek ahhoz, hogy rendezze sorait; olyan életkörülményeket biztosítson lakói számára, melyekért érdemes legyen vidéken, falun élni. 1. A természeti erőforrások ésszerű hasznosítása. (KOMPLEX TERÜLETRENDEZÉS, KÜLTERÜLETI RENDEZÉSI TERVEK) i. Olyan térhasználati módok kialakítása, melyek garantálják a természeti erőforrások (víz, föld, levegő) sértetlenségét, fennmaradását. ii. A természeti és kultúrtáj egységének fenntartása a helyi gazdasági és civil szervezetek segítségével. iii. A talaj, mint megújuló erőforrás termékenységének és minőségének fenntartása. Környezetkímélő, környezetbarát, energiatakarékos agrotechnika megválasztása. iv.
Bánya- és ipartelepek rekultivációja.
v.Felszíni és felszín alatti vízkészletek megóvása, ésszerű felhasználása. vi. Az eredeti flóra és fauna megőrzése valamint a növénytermelés, az állattenyésztés és az erdészet biológiai alapjainak fejlesztése. 2. A humán erőforrások ésszerű hasznosítása és fejlesztése. Az oktatás, iskoláztatás terén az esélyegyenlőség megteremtése. i. Megteremteni a települések saját intézményalkotási és fenntartási jogát, lehetőségeit. ii. A vidéken élő eltérő rétegek oktatásának és képzésének megfelelő kialakítása, megteremtése. iii. Erősíteni a vidéki lakosság felsőoktatási lehetőségeit (népfőiskolai, távoktatási). iv. A közép- és felsőoktatásban részt vevő falusi diákok kollégiumi elhelyezésének és finanszírozásának biztosítása. v.A közlekedési kapcsolatok fejlesztése a bejáró diákok számára. vi. A kistérségi önkormányzatok támogatni tudják a majdan hozzájuk visszatérő diákjaik tanulmányait. 3. Gazdaságfejlesztés a fenntartható fejlődés elve szerint i. A termelési technológiákban a biológiai törvényszerűségek szélesebb körű használata, a környezetterhelés csökkentése. ii.
Új növény- és állatfajták nemesítése.
iii. A földterületek nem élelmiszeripari célú növényekkel történő hasznosítása, „ipari” nyersanyagok előállítása. iv. Az állat- és növénytermesztés ésszerű egyensúlyának, megfelelő arányának kialakítása (természeti adottságok, gazdaságosság). v.Megfelelő táblaés BIRTOKRENDEZÉS.
üzemméretek
kialakítása,
esetleges
vi. Az agrárgazdaságot támogató politikai és társadalmi akaratra van szükség. 16
vii. Agrártermelők alkalmazkodóképességének növelése. viii. Hazai, magyar termékek favorizálása a közéletben, reklámokban. 4. A vidéki foglalkoztatási és kereseti viszonyok javítása. i. Újra kell szervezni a termelés és feldolgozás rendszereit, növelni kell a magas feldolgozottságú termékek arányát. ii. Erősíteni kell az élőmunka felhasználást igénylő szakterületek szerepét: bőr-, faipari, textilipari, falusi-tanyasi, kulturális, kulturális, ökológiai tevékenységek, sport, vadászturizmus, borutak, horgászat, tájjellegű nemzetiségi turizmus. iii. Az önerőből megújulni képtelen térségekben javasolni kell a nyaralófalvak, üdülőfalvak kialakítását. iv.
Támogatni kell a munkanélküliek vállalkozáshajlandóságát.
v.Módosítani kell a munkerő-piaci szervezetek munkamegosztását (kormányzat, munkaügyi központok, önkormányzatok). vi. A környezet- és természetvédelem, ill. a tájrendezés érdekében közmunkák szervezése. 5. Vidéki életkörülmények javítása. i. Elősegíteni az otthonteremtést, a lakáshoz jutást, a lakásállomány korszerűsítését. ii.
Javítani a vidéki infrastruktúrát.
iii. Ki kell építeni a lakosság és az önkormányzatok közötti termékeny párbeszédet. Erősíteni kell a hitéletet, javítani a közbiztonságot, támogatni kell a lokálpatriotizmust, a hagyományápolást. 6. Közösségi és kulturális értékek megőrzése és védelme. i. Támogatni kell a meglévő, vagy most szerveződő agrárszervezeteket, közösségeket: a) földtulajdonhoz, földhasználathoz kapcsolódókat: mgsz, hegyközség, vízgazdálkodási társulat, gépkör, legeltetési társulat b) a termeléshez fűződőket: magtermelők, lovassport, erdei melléktermék termelők, gyümölcstermelők, méhészet, faiskolák c) érdekképviseleti és társadalmi szervezeteket: kamarák, agrárszakmai szövetségek, gazdakörök ii. Ajánlani kell a települések, önkormányzatok közösségi szervezeteinek létrejöttét: faluszövetségek, kistérségi társulások, települési önkormányzati szövetségek. iii. Kulturális és sportszerveződések kialakítása: táncegyüttesek, kórusok, zenekarok, sportkörök. Vallási és civil szerveződések támogatása. iv. Támogatni kell a műemlékeket, magángyűjteményeket, tájházakat, helyi múzeumokat, könyvtárakat, népművészeti értékeket (fazekasság, fafaragás, hímzés).
17
v.Elő kell segíteni a helyi hagyományok megőrzését, fel kell fedezni újra a feledésbe merült, a településhez kötődő népszokásokat, híres személyeket, régi ünnepeket 7. A falvak és a tanyák megújítása, arculatuk javítása. i. Meg kell változtatni a korábban a faluról kialakult negatív képet, vissza kell adni a falu súlyát, tekintélyét. ii. Ki kell alakítani településpolitikáját.
a
település
saját
fejlődési
modelljét,
iii. Településrendezés, tájrendezés, birtokrendezés megvalósítása. Új településszerkezet kialakítása az agrár és lakóhelyi igényeknek megfelelően. iv. Épületek, építmények létrehozásánál előnyben részesíteni a természetes technológiákat, alternatív energiaforrások alkalmazása. v.Létrehozni azokat az intézményeket, melyek képesek a vidékfejlesztési programokat működtetni, menedzselni. 8. A fiatalok és vállalkozók vidéki kötődésének erősítése. A vidék gazdaságának fellendítéséhez elengedhetetlenül szükséges a vállalkozások helybentartása, ill. fiatal, képzett munkaerő biztosítása. 9. Infrastruktúra fejlesztése. A rendszerváltozás után a vidéki települések infrastruktúrájában jelentős javulás történt: víz- és gázszolgáltatás, telekommunikáció és hírközlés. Viszont néhány más jellegű infrastrukturális területen komoly elmaradások tapasztalhatók: pénzügyi szolgáltatások, egészségügy, közlekedési feltételek.
9.6 Magyarországi intézkedések a. A SAPARD támogatás elnyerése érdekében elkészült az Agrárstruktúra és vidékfejlesztési nemzeti terv (Országos szintű terv, mely 7 évre meghatározza a követendő prioritásokat), melyet az FVM 1999. december 29-én benyújtott az Európai Bizottsághoz. Ennek keretében a magyar agrárium és vidékfejlesztés évi 9.5 milliárd forinthoz (38 milliárd euro-hoz) jut, amelyet a társfinanszírozás szabályai értelmében hazai forrásokból is ki kell egészíteni. b. Megyei és regionális szinten az FVM pénzügyi támogatásával elkészült 19 megye és 7 régió agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai programja. c. Kistérségi szint: Elkészültek (?) a kistérségi integrált agrárstruktúra és vidékfejlesztési programok, melyek szintén 7 évre kiterjedően foglalják össze a SAPARD támogatásra érdemes helyi projekteket. d. 2001-ben kiírásra kerültek a vidékfejlesztési célelőirányzatból finanszírozható programok témakörei. A pályázatok benyújtási határideje 2002. szeptember 15. volt. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a nyár derekán a pályázatok befogadását felfüggesztette a pénzügyi alap kimerülése miatt. e. 2002-2003-ban kidolgozásra került Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve és Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programja. f. 2003. 07. 01-én létrejött a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). A hivatal feladata az EMOGA és a HOPE alapokból hozzánk érkező agrárgazdasági és vidékfejlesztési 18
források kezelése. Az MVH működteti a csatlakozást követően az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszert (IIER).
9.7 Az EU vidékfejlesztési politikája A vidékfejlesztés az Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) második alappillérévé vált a 90-es évek közepétől. Míg az agrárpolitika szektoriális jellegű, addig a vidékfejlesztési politika komplex, az egész térség fejlesztésére irányul. A közös feladat az, hogy a vidéki jellegű térségek versenyképessége nőjön, gazdaságuk életképessége fennmaradjon, az ott élő népesség megfelelő életkörülmények között élhessen. Mérföldkövek: a. A piacszabályozás közösségi rendszere nem volt képes a gazdálkodókat megfelelő, állandó jövedelemhez juttatni. Piacszabályozás zavarai: túltermelési válságok. 1968. december: „Memorandum a mezőgazdaság reformjáról”. Cél: farmméretek 80-120 ha, állattenyésztés 40-60 db szarvasmarha létszám. 5 millió főnek el kellett volna hagyni a mezőgazdaságot, 5 millió ha-ral csökkennie kellett volna a megművelt területnek, tehenek száma maximum 3 millió lett volna. Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alap létrehozása (EMOGA): 1962. b. 1972. április 17. Az alábbi irányelvek kerülnek megfogalmazásra: idős gazdákat a gazdálkodás felhagyására kell ösztönözni, gazdaságokat modernizálni kell, képzések elindítása. c. 1985. júliusa. Zöld Könyv kiadása: „A közös mezőgazdasági politika perspektívái”. Mezőgazdasági régiókban új munkahelyeket kell létrehozni – nem kimondottan mezőgazdasági tevékenységhez kötődő iparágak telepítése – a vidéki lakosság fennmaradásához. d. 1996. november 7-9. „Cork-i Deklaráció”: A vidékfejlesztésnek a Közös Agrárpolitika meghatározó részévé kell válnia. e. 1997. Agenda 2000. Megfogalmazza a vidékfejlesztés irányelveit, és hangsúlyozza szükségességét. f. 1999. március 24-25. Berlin. Első Vidékfejlesztési Rendelet kiadása. Dilemma: Tovább csökkentsük-e a vidéken élő lakosság mezőgazdaságtól való függését, mely együtt jár a táj, a környezet pusztulásával, hagyományos falusi tevékenységek felhagyásával; vagy próbáljunk az embereknek olyan elfoglaltságot nyújtani, mely megőrzi a hagyományos vidéki értékeket és megélhetést nyújt az ottélőknek. Célok: 2. A vidéki térségek versenyképességének növelése. 3. Lehetőséget adni a vidéken élőknek, hogy az Uniós átlagnak megfelelő életszínvonalat érhessenek el. 4. A természeti környezet megóvása és fejlesztése. 5. A vidéki lakosság helyben tartása, az elvándorlás visszaszorítása. 6. A gazdák jövedelmének növelése. 7. A foglalkoztatási lehetőségek skálájának növelése. 8. A táj, a környezet és a hagyományos kulturális környezet megóvása. Vidékfejlesztési intézkedések: 19
Az agrárpolitika terén olyan intézkedéseket hoztak, melyek elősegítik a vidékfejlesztési célok megvalósítását: a. A tagországoknak támogatás-csökkentéssel vagy akár támogatás megvonással kell büntetniük azokat a termelőket, akik figyelmen kívül hagyják a környezetvédelmi előírásokat (keresztmegfeleltetés). b. A tagországok csökkenthetik azon termelők támogatását, akik egy bizonyos jövedelem-, bevételhatárt túlléptek (moduláció). c. A közvetlen (kompenzációs) kifizetések egy részét a tagállamok saját hatáskörükben oszthatják szét azon termelőknek, akik meglátásuk szerint arra a legjobban rászorulnak (nemzeti borítékok). Tényleges intézkedések: a. Agrárgazdasági beruházások támogatása: termelési költségek csökkentése, termelékenység növelése, minőség javítása, környezetvédelmi és higiéniai állapotok javítása. b. Fiatal gazdálkodók (induló) támogatása: kezdő, szakismeretekkel rendelkezik, 40 évnél fiatalabb. Feltétel: a tevékenység életképes legyen, környezetvédelmi, higiéniai állapotok betartása, a gazdálkodó a gazdaság vezetője legyen. c. Képzés: Mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet végzők átképzése: új technológiák és előírások bemutatása. d. Előnyugdíjazás: A gazdálkodó kivonása a termelésből, fiatal szakemberek fellépése, gazdaságtalan területek eltérő hasznosítása, felhagyása. e. Kedvezőtlen adottságú és környezeti hátrányok által sújtott területek: a gazdálkodók jövedelempótló támogatást kapnak (hegyvidéki, vizenyős, szárazság által sújtott területek, kedvezőtlen talajviszonyok. f. Agrár-környezetvédelem: Cél a környezet védelme, tájjelleg, a talaj, a természeti erőforrások, történelmi jellegzetességek és a genetikai sokféleség fenntartása. g. Mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása. Erdészet: Fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítása, erdészeti erőforrások megóvása, erdősített területek növelése.
9.8 Röviden a SAPARD-ról − SAPARD = Special Accession Program for Agriculture and Rural Development. = speciális intézkedési program a mezőgazdaság és vidék fejlesztésére. − Magyarország 2000-2006 között éves szinten 38 054 000 ECU-t használhat fel (9.5 mrd Ft). Ehhez, a Kormány köteles +3 milliárd Ft-ot minden évben hozzátenni, kiegészíteni. A SAPARD programban keretében így 12.5 milliárd Ft áll rendelkezésre évente. A pénz az alábbi célokra használható fel: −
Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása (kiírásra került)
− Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése (kiírásra került). −
Szakképzés.
20
− Agrár-környezetvédelmet elterjesztése. −
és
tájfenntartást
szolgáló
termelési
módszerek
Termelői csoportok felállítása, működtetése.
− Falufejlesztés és –felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése. − A tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése. −
A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása (kiírásra került)
A támogatás mértéke az intézkedésektől függően változó: 30-75%. Pályázatok befogadása folyamatos 2002. december 1-ig. Új kiírások és döntés negyedévente (?).
9.9 Vidékfejlesztés az új költségvetési időszakban −
Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) létrehozása.
−
Minden országnak el kell készítenie Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Stratégiáját.
− 1698/2005/EK (2005. IX. 5.) tanácsi rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról − Új költségvetési időszak (2007. január 1-től 2013. december 31-ig) a vidékfejlesztés szolgálatában? −
Az EMVA %-os hozzájárulásai a kitűzött célokhoz:
−
75-50-80-55, min. 20, max. 100% (csak Bizottsági
−
hozzájárulás esetén) Célok
Gazdasági célok: –
Az innováció és K+F-hez való hozzáférés megkönnyítése
–
Az integráció javítása az élelmiszeripari láncolatban
–
Információs és kommunikációs technológiák elterjesztése
–
Dinamikus vállalkozói szellem növelése
–
Új felvevőpiacok keresése, alternatív energiaforrások (bioüzemanyagok, energiaerdők, biomassza)
–
Környezetvédelmi teljesítmények javítása
–
Mezőgazdasági szektor szerkezetátalakítása (csatlakozott tagállamokban: birtokpolitika, birtokrendezés, képzés, átképzés)
Természeti környezet: •
Környezetvédelmi szolgáltatások és állatbarát gazdálkodási gyakorlat
•
Megművelt táj megóvása
•
Éghajlatváltozás elleni küzdelem
•
Biogazdálkodás erősítése 21
•
Előnyös környezeti, gazdálkodási ötletek támogatása
•
Területi egyensúly előmozdítása (fejlettségi különbségek csökkentése)
Életminőség javítása: •
Gazdasági aktivitás és foglalkoztatottság növelése
•
Nők munkaerőpiacra történő belépésének ösztönzése
•
Mikrovállalkozások, kézműipari vállalkozások fejlesztése
•
Fiatalok képzése hagyományos vidéki ismeretekre
•
Információs és kommunikációs technológiák ösztönzése
•
Megújuló energiaforrások alkalmazásának ösztönzése
•
Turizmus kifejlesztésének támogatása
•
Helyi infrastruktúra modernizálása az új tagállamokban
LEADER: •
Helyi partnerségi kapacitásépítés
•
Köz- és magánszféra partnerségének előmozdítása
•
Kooperáció és innováció előmozdítása
•
Helyi irányítás javítása
9.10 Kérdések 1. Milyen vidékfejlesztési célokat szeretne az EU megvalósítani, elősegíteni a következő költségvetési időszakban? 2. Mutassa be néhány szóval az EU vidékfejlesztési politikáját! 3. Határozza meg, mit értünk vidék alatt! 4. Határozza meg, mit értünk vidékfejlesztés alatt! 5. Melyek a vidékfejlesztés feladatai? 6. Jellemezze néhány mondattal a vidék állapotát! 7. Milyen mozgatórugói voltak a vidékfejlesztés kialakulásának? 8. Jellemezze az új költségvetési időszakra kidolgozott Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Stratégiát!
22
