9. témakör: TÁRSADALMI FELELŐSSÉG Pálinkás László és Pálinkásné Orsi: A politikának is egy keskeny és egy tágabb értelemben vett meghatározása van, és a meghatározások nagyban befolyásolják a Jézussal kapcsolatos látásunk. A keskeny meghatározás összekapcsolja, társítja a politikát a "kormányzással": politikusnak lenni annyit jelent, mint befolyásolni a politikai kormányzást, vagy a kormányzási hatalomban helyet kapni, vagy a kormányzás megdöntésére törekedni. Ha a politikát a keskenyebb értelemben használjuk, akkor bizonyosra vehetjük, hogy Jézus politikamentes volt. Világosan látszik, hogy Jézus nem akart a kormányzásban részt venni, azt megreformálni. A tágabb meghatározása a politikának kapcsolatban van a görög szógyökkel: polis. Polis = város!, és így a politika a város arculatával és annak alakításával foglalkozik. Szélesebb értelemben pedig a társadalom életével és annak alakításával foglalkozik – amivel nekünk is kellene. Mi tehát most nem a mindenkori politikai kormányzást értékelő értelemben vett társadalmi felelősségünket próbáljuk körüljárni Ének. Van nekem egy barátom…vagy a sírni láttam két szemet , Koncz Zsuzsa: Kis herceg (mindegyiket megemlítettük, egyiket sem sikerült közösen elénekelnünk) Mivel vasárnap reggel van, kezdődjön úgy az együttlétünk, mint ahogy a misék kezdődnek: Keresztvetés… a Szeretet Isten nevében…hogy legyen egy közös nevezőnk, egy igazodási pontunk Új nap, új munkaév, új lehetőségek – Isten megadja nekünk a tiszta lapot… tegyük mérlegre önmagunkat, hogy megadhassuk magunknak is a tiszta lapot – hogy majd úgy szerethessünk másokat is – megadva nekik az újrakezdést Lelkiismeretvizsgálat Tádé stílusában, mint a BIZS-en is hallhattátok: 1. Milyen lelki hozzáállással készültem erre a hétvégére? Ha nyűgnek éltem meg ezer dolgom közt, bocsánat érte és hálát adok, hogy eztán majd többet és tisztábbat adhatok – tovább. 2. Mennyire hatja át hétköznapjaimat – a találkozók nélküli napjaimat – az enyémekért való aggódás, felelősség – családomért, csoporttagjaimért, barátaimért, Bokrunkért…hazánkért… 3. Volt-e és mi volt a plusz jócselekedet az elmúlt 3 napomban, ami terveimen és szokásaimon kívül közel vitt Istenhez egy embertársamban? Szent Vince az 1600-as évek elején felismerve a nép lelki és anyagi nyomorát, gondoskodásra való rászorultságát cselekvésbe lendült, másokat is erre buzdított, csoportot hozott létre a mi szavainkkal élve, és elindult útjára a karitász-munka. A kérdés: veled vagy nélküled? Imájuk, hogy célt ne tévesszenek: (sokszor ismételt sorok, mint Robi tegnapi idézet ismétlése azért – hogy úton tartsanak: Könyörgés: Uram, add, hogy minden ember jó barátjának tekintsen, add hogy bizalmamat odaajándékozhassam a szenvedőknek és siránkozóknak, azoknak, akik messze vannak tüled, és a fényt keresik, azoknak, akik nem képesek az első lépés megtételére, azoknak, akik önbizalomhiánnyal küzdenek. Uram, segíts, hogy senki mellett ne menjek el közömbösen, megkeményített szívvel és gyorsított léptekkel. Uram, add, hogy azonnal tudatosítsam, ki áll mellettem, ki a bánatos és tanácstalan, ki a fájdalmát palástoló szenvedő, ki az elhagyott. Uram, ajándékozz meg szíveket megnyitó gyengédséggel, szabadíts meg az önteltségtől, hogy szolgálhassak neked, hogy szerethesselek, hogy hallgathassalak mindenkiben, akivel neked köszönhetően találkozom. Ámen (Vincések (lazaristák) imája) Ének: Testvérem, gyere velem…
Olv. Ez 33,7-9 Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik. Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! -- de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet. Szentlecke – a Bástya újságból „A szolidáris lelkületű, becsületesen adózó állampolgárok összeadják a pénzt, hogy létezzen egy intézményrendszer, legyenek fizetett állami alkalmazottak, akik helyettesítik a szerető családot, óvják, nevelik, igazgatják az útját a magatehetetlen apróságoknak. (…) n Az ember: lélek. Ha e tézist igaznak fogaduk el, akkor nem bújhatunk alig-alig vegetáló intézetek, lakásotthonok mögé, nem háríthatjuk át a felelőséget egy személytelen állami gépezetre, nem elégedhetünk meg karácsony táján némi adománnyal, mert mindez nem sokban különbözik a spártai magatartástól. (…) Ezt a problémát nem lehet csupán több pénzel megoldani. Az igazi társadalmi evolúció az, hogy felismerjük: csak közösen tudunk boldogulni, csak a szükségben lévők együttes felkarolása, valódi, testi-lelki támogatása szünteti meg azt a minden gondolkodó lény számára elfogadhatatlan különbséget, ami pusztán valaki rossz családba születésénél fogva keletkezik közöttünk. Szabadidőnkből, energiánkból adakozhatunk: személyes kapcsolatot teremthetünk, (…) közösséget alakíthatunk ki számukra, hogy valahova tartozóknak érezzék magukat.” (Bástya folyóirat 2003. december) Evangélium szent Máté könyvéből: „Jöjjetek Atyám áldottai!… Éheztem ugyanis és ennem adtatok, – szomjaztam és innom adtatok, – vándor voltam és befogadtatok, – beteg voltam és meglátogattatok, – börtönben voltam és fölkerestetek.” Nyilván kérdezzük majd: Mikor tettük mindezt Veled? “Amit e legkisebb testvéreimmel tettetek, velem tettétek.” Félreérthetetlen a jézusi tanítás, nem csak beszélni, tenni kell. Jézus azonosítja magát minden emberrel. “A MÁSIK” Ő! Szolidaritást vállal minden emberrel, amint Atyja felkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt. Ő a másik és elsősorban irgalmat kér. “Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Ha belegondolunk, valljuk be őszintén, ez a mi mércénkkel, szinte “őrület.”Minden embert tisztelni és szeretni – szóban és messziről könnyű! Az meg jólesik, hogy saját magunkat szeressük. De, aki velem szemben jön az utcán koszosan kéregetve, egy helyen dolgozunk és visszataszítóan fölényes és meleg, családtagok vagyunk csak nincs közös nevezőnk, netán pont az ellenségem, akkor …. Miként vélekedünk a “másikról”? A kommunizmus névtelenségbe akart beolvasztani minden embert. A fogyasztó társadalomban arctalanná lesz a másik, hiszen csak annyit ér, amennyi pénzt költ s fogyaszt. A hivataloknak csak szám. Szinte neve sincs, csak szám. Mennyire van ránk befolyással ez a világ, Jézus nem akar bennünket kivenni ebből a világból – ebből az egyre embertelenebb világból. Ebből a mindenkit letaposni akaró közömbös világból. Azt kéri, tegyük tanítványává, szeretővé ezeket az embereket. És már az ószövetség könyörtelenül figyelmeztet, hogy felelősségünk a szólás és figyelmeztetés. Egyszerűen nem csukhatjuk be a szemünket. "A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bizonyos jóra való restség, melyről a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, és aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot, és szótlanul odábbmegy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól." A jóra való restségről (Márai: Füveskönyv 15) Jézus azt mondja arról ismerjenek meg bennünket, hogy szeretjük egymást. Mi azt mondjuk ez a jézusi szeretet egy 3-as eszmény: adás, szolgálat, szelídség…
Tehát fel kell, hogy ismerjen a világ arról, hogy adakozunk. Fel kell ismerje a világ az ezt hangoztató Bokrot arról, hogy ad és szolgál azoknak is, akik fizetni nem tudnak érte. Felismeri? A titkos fehér borítékról nem biztos. 1. feladat: Gyűjtsük össze közös erővel, hogy szerintetek miről ismer fel bennünket a világ, miről ismerik fel a Bokrot, mi jut az emberek eszébe a Bokorról! – nagy kartonlapra írtuk az egyénileg megfogalmazott 3-3 jellemzőt - jóra törekvés - vágy - testvéri közösség – pont ez a kérdés, hogy miről ismerhető fel - jézusi evangéliumi magatartás – pont ez a kérdés, hogy miről ismerhető fel - adás, szolgálat, erőszakmentesség – hát ez lenne a cél, de még nem tartunk itt - karitász munka (szoc. munka) – no de mi - nyugalom - vágy - békére törekvés - vágy - erős erkölcs ??? - toleráns, mindenkivel szemben – kivéve az egyházat, és talán gond is a mindenki által képviselt minden - határozott nagy közösség – hát nem egy nagy - oktatás – eszemeiség - nagy család , fél tucat gyerek - újító gondolatok - nős papok – már írója is mondta, hogy negítív jelzőként használják; de akkor is valós jelzőnk, ha vannak bőven nős papok más lelkiségből is - hívek és papok közelítése - ételosztás – ez az, ami látszik, legalább a hajléktalanok körében ismert - BNT és építő táborok – hozzászólás, hogy a BNT-t nem ismerik, építőtábort csak az érintettek - egyházzal, hierarchiával való szembenállás – létező negatív ismérv - akinek a templomában nem szólnak a Bokor ellen, az nem is tud róla, hogy van - semmiről A felsorolás elég széles skálát mutat. Hajlunk rá, hogy eszményeinket már jellemzőnkként fogalmazzuk meg és egy konkrét kérdésre sablonokkal válaszoljunk. Pozitívum, hogy a megfogalmazott jellemzők, amik ugyan nem jellemzőek, de egy konkrét vágyat tükröznek, hogy milyennek is szeretnénk látni magunkat. Vannak szlogenek, amikről azt gondoljuk, bár dehogy… A Bokorról már valamit hallott emberek információi inkább negatívak, de sajnos ezen a szinten nehezen vitathatók. Vannak már 20 év körül is pesszimisták, akik szerint nem is vagyunk felismerhetőek. Jellemzőnkül említődött igen sokaktól az ételosztás – aminek sajnos vége, de ez az említés és azonosulás vagy vágy is elgondolkodtató. Hajdan a hittanon úgy tanultuk, vannak jócselekedetek, amit önnön magáért, családjáért, csoportjáért megtesz az ember – de megtesz az állat is, a farizeus is. Eteti, védelmezi, tisztítja, tanítja, játszik vele, és önnön csoportját, fajtáját fenntartja – ez a tisztességes ember szintje. 7 fajta farizeusi magatartás van: a törvényszegés megtorlója, a fölfelé görnyedő-lefelé taposó, a közömbös, az erkölcscsősz-álszemérmes, a félelem vezérelte parancs-végrahajtó, a feltünősködő és a jutaloméhes. Aki máson segít, megesik a szíve, pénzt utal az éhezőknek, ruhát visz a Vöröskeresztbe, jótékonysági vásárt szervez, énekel az öregotthonban….az humanista. Aki eltolja a kukát a Rákóczi úton… (Laci története) Jézus ennél egy kicsit többet akart – jelszerepet, kontraszttársadalmat – a mi mércénkkel mérve őrültséget. Tudunk kontraszt lenni? Miben kéne kontraszt lennünk? 2. feladat: Szlogengyűjtés, hogy miben, mi ellen kellene felmutatni tudnunk valamit. Ez van, ez uralkodik: -„mert megérdemlem” -„ne szólj szám..” -„feltúrtuk” -„élj a mának” -„minél többet vásárolsz, annál többet spórolsz” -„valósitsd meg önmagad” -„Nyiss a boldogság felé!” -„just do it” -„vásárolj bio ételeket”
-„a fukar mindenit” -„törödj magaddal” Ebben kéne kontrasztot, mást, vonzót, lehetőséget felmutatnunk: - pazarlás - sok kirekesztett ember - fogyasztói társadalom - állandó rohanás - morális válság - magasadó igények - társadalmi külömbségek növekedése -nemzeti kultúránk hanyatlása - függöségek (TV; számítógép ; alkohol;cigaretta…) - munkanélküliség és az attól való félelem - éhezés - kissebségek kitaszítása „sötét zöldség” Sokkal-sokkal több idő kellett volna, hogy ezekről valójában beszélgetni tudjunk! Ő gyógyított szombaton is, leprásokkal, bűnös nőkkel, vámosokkal, szamáriaiakkal érintkezet; egy asztalhoz ült, szembeszállt a szokásokkal. Fordítsuk le mai nyelvre: AIDS-esekkel, TBC-sekkel, rohadó lábú koldusokkal, bűzös részegekkel, kurvákkal, csalókkal, a másik kisebbséggel, tehát romákkal is érintkezett – mi érintkezünk? Akkor is, ha ez nem tanácsos sem egészségügyileg, sem nem nézi jó szemmel környezetünk? Mindenki jólétre, pontosabban jóllétre vágyik. Eleinte lakásra, ruhára, élelemre, házastársra – azután túlnőnek rajtunk a vágyak. Vagy túlgerjesztődnek? Ne felejtsük Isten Országa nem evilágból való! És itt a felelősségünk egyénileg és csoportilag. Csoporté az, ami az egyéneké külön-külön is, de az egyént egyértelműen inspirálja, vagy visszahúzza, ha a csoport már nem tartja a mércét. Váci Mihály: Leg verse – kiosztottuk a végén az összes többi idézettel együtt, de időhiány miatt nem olvastuk fel. Innen már inkább szabadon beszéltünk, a legfontosabbakra koncentrálva, hogy ami nagyon fontos, legalább az beleférjen! Megélési lehetőségek, területek: Közös gyűjtés – mik a minket körülvevő világ problémái, becsapós megoldás kínálata Miért vagyunk mi felelősek? Nem azért, mert mi okoztuk, hanem azért, hogy lépünk-e? Az egy dolog, hogy mit érzek a bérkoldus vagy a munkahelyi csaló, a vérző alkoholista vagy a félkarú vagy kábítószerfüggő könyörgésekor. Lehet sírni az éhező indiai gyerek fotója felett, lehet undorodni a fekélyes sebtől vagy csótányos lakástól, lehet magunkat teológiailag, szociológiailag művelni, de hogy mit teszünk, az már a mi szabad akaratunk lehetősége, felelősségünk kezdete Mi-tudat és a közös munka – árvízmentés, erdélyi táborok, Nagyoroszi, évközben vásár, Föld-napja, közös együttdolgozás Ruhacsomagolás, levelek Adjátok meg a császárnak, ami a császáré – Szabaddá tesz minket arra, hogy jó állampolgárként megfizessük az adót, de arra tanít, hogy minden ügyünket annak az alapvető, teljes odaadásnak égboltja alatt rendezzük el, amellyel neki – Teremtő Atyánknak – tartozunk, prédikálta Jelenits. Fizessük meg az adót, de a betegről, vakról….nyugdíjtalan szűz Mária, ellátásáról, a családunkról nekünk kell gondoskodnunk. Nem tarthatjuk lelkiismeretünket másnak a zsebében hallottuk Gyurka bácsitól elégszer, de nem csak Erdő Péterében nem tarthatjuk, hanem a szent Erzsébet Karitászéban, a Máltaiakéban a Vöröskeresztében, az ipolytölgyesi fogyatékos otthonéban, de Prakashéban sem. A szeretet mértéke Jézusnál a tett. Ha tehát bármikor is ellenőrizni akarom magam, hogy helyesen éltem-e, azt kell megvizsgálnom, tettem-e valamit? Jézus is azt kéri majd számon, hogy mit tettem. Bokros tudatunkkal fogalmazva azt, hogy ennek továbbadásáért és szavam hiteléért is tettem-e?
3. feladat: Mi-tudat szellemében válasz a levélre – hisz a Bokor Hazai Rászorulók Alapítvány mögött mi vagyunk a Bokor – levél gépelve kiosztva, válaszolni a Bokor nevében kettesével párban kellett. A megválaszolandó levél: „Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem tudtam írni, de több településen osztom a nyári étkeztetés keretében a konzerveket. A csomagokat megkaptam, az előző kettőt már kiosztottam. Nagyon szépen köszönik a családok, nagyon nagy örömöt tudtatok szerezni még idős bácsinak, ill. apáknak. Egy apa nagyon örült a horgásznadrágnak. A héten érkezett csomagot hétfőn osztom ki a családoknak, már várják. Ha van egy kis időd, írjál légy szíves a szövetségetekről is, ha lehet. Szeretném megkérdezni tőled, hogy nincs-e kapcsolatotok a Máltai Szeret Szolgálattal? Egy t.mogyorósi családnak szeretnék segítséget kérni. Már írtam róla neked is, ruhaadományt már vittem a 3 gyereknek, ill. a szülőknek is. Háznak nem nevezhető épületben élnek. Amikor jön a tél, előre félek, hogy mikor fagynak meg. Egész télen betegek a gyerekek, így a két iskolásnak osztályozó vizsgát kell tenni, mivel a (250 órát) meghaladta az igazolt hiányzás. Az anya vak, az apa középsúlyos értelmi fogyatékos. Mindenki átveri őket, ezért nem tudnak hitelt felvenni (BÁR) listás az apa. Jövedelmük van, de a testvérek is lehúzzák őket, ill. nem tudják beosztani a pénzüket. Elnézést kérek, ha untattalak…” A válaszokat csak később, itthon olvastuk. Tanulságosak, azt hisszük, elsősorban nekünk, nem is a gyerekeink korosztályának. A válaszokat nem szeretnénk közzétenni, de biztatunk mindenkit, tegye meg, és próbáljon maga válaszolni a Bokor nevében…. Néhány adalék: - nehéz azonosulni a gondolattal, ha én is a Bokor tagja vagyok, nekem is bokortagként kellene tudnom válaszolni – nincs felettes szerv, akinek zsebében tarthatom a lelkiismeretem; - aki menni tud vagy nem akar, az is én vagyok személyesen; - aki éhezik és fázik, az nem kíváncsi rá, hogy mit írnak magukról szervezetek az interneten, az nem arra kíváncsi, hogy mit mondunk, hanem, hogy mit teszünk… Az itt következők nagyrészt csak terveink voltak, mert nem jutott rá idő. De a jelenlévő fiatalok többsége nemcsak hírből ismert minket, tehát csak felsorolni nem érdemes beszélgetés nélkül. Használható, Újraosztás, osztozás Mi a szegénység? Az adott társdalom legrosszabb helyzetben lévő tagjai, anyagilag, erkölcs és emberek nélkül, tehát a testvértelen, árva, intézeti, szingli, elvált……Hogy ez nem a mi dolgunk? Hát ki a bánaté? Nem gyerekőrző, hanem örömforrás kéne legyen rendezvényeinken a gyereksereg közösségépítés a gyerekeken keresztül Vetélkedők, bulik, Ferencnapi, Autómentes, értékteremtés, nem anyagpazarlás a kézműves Gyerekcsoportokban, kisgyerekes családokban ez mikortól indul? A kezdetektől, amikortól felismerem a másikat. A gyerek is világosan érzékeli, hogy a letört virág elszárad, az eltaposott bogár nem megy tovább… csak a betonbavert rajzfilmfigura szalad tovább újabb csínyekre. Tehát nem kicsi a gyerek koldusnak ételt osztani, papírozni, szemetet szedni….. Pacsniosztás, piaci selejt, élelmiszerbank - gyűjtés Az emberiség sorsában nem állhat be általános javulás, míg gondolkodásában nem állt be gyökeres javulás (Flow – Tegyetek tanítványommá minden népet) Jövőért való felelősségünk arca a környezetvédelem – van nálunk elhivatottabbja, szakemberebbje, de hangsúlyos, hogy felelősek vagyunk. A kontraszt kikerülhetetlen és hatalmas tanuságtévő erő. Istenhit lelki közössége egy bérházban - Az ember test és lélek Pincemisék, utolsó vacsora, keresztút, advent, gyertyagyújtás – közös mise és szentségi ünnepek Közösséghez tartozom érzés Gyereknevelési, házasságéltető Házas-hétvégés csoport Ezekről, mint kevésbé ismert és fontos dolgokról beszéltünk, megosztottuk saját, főképpen jó tapasztalatunkat
4. feladat lett volna zárásként – házi feladatnak adtuk lelkiismereti számonkéréssel: Írjanak a csoportjainknak egy lelkesítő levelet az itt hallottakról. Ez egy próba, mi sem szoktunk. De talán nem olyan hiábavaló. Pálnak is sikerült összelevelezniösszekövácsolni egy egyházat. Példaként, személyes megosztásra írtunk mi is a mieinknek – ezek valósak – de ott nekik, a fiataloknak olvastuk, és nem mindenkihez szólnak, hanem csak személytől-személyig. Folytatási, továbbbeszélgetési lehetőségként mindenkinek adtunk egy kérdéssort (Tádé után szabadon), hogy egyénileg vagy csoportjával nézzen abba a tükörbe, ami ha homályosan is de segít meglátnunk az Istent. Ui. a dőlt betűs részek utólagos magyarázataink, ottani szabad beszédű közbevetéseink, illetve magyarázatunk az előadás/beszélgetés írásban való technikai megértéséhez Kérdések egyéni és csoportos lelkiismeretvizsgálathoz, a kérdések ébrentartásához, a továbblépéshez, a beszélgetéshez, vitaindításhoz, közös nevező teremtéséhez, a léc emeléséhez és szinten tartásához – azért, hogy ne felejtsem a közösségi kérést: „…Szembesíts magammal, légy felelős értem! A kérdések szabadon folytathatók, válogathatók – a válaszokkal magunknak tartozunk ..és talán a közösségnek is Csoportunkban adásra inspiráló a közhangulat? Miben motivált, és miben motivál ez engem? (konkrétumok) Adom-e jólétemből azt a kétségesnek ítélt tizedet? Adok-e többet? Személyesen, szemekbe nézve adok-e, vagy csak szemérmesen? Mit értek a hegyre épült városon a tartóra tett lámpáson és azon, hogy egyik kezem ne tudja, mit tesz a másik? Járok-e szavazni, és miért? Tájékozottnak érzem-e magam, és mit teszek ezért? Mennyi időt áldozok arra, hogy - úgymond - tájékozódjam? Mennyi időt szánok világbeli, politikai tájékozódásomra, és mennyit Bokorügyekben való tájékozódásomra? (pl. tudom-e bokorliget gondjait, Óbudavár időpontjait, a Bokron belüli kétkezi feladatokat) Élek-e felelős mivoltommal – ha szavazó vagyok, felkerestem-e már valaha a képviselőt? Mire való szerintem (nem a többség véleménye szerint) a régiós képviselő? Volt-e már vele valaha, valamilyen „ügyem” vele? Miért, milyen lelkülettel vállalok régiós vagy csoport-képviseletet? Ha nem vállalok, milyen okaim vannak rá – úgy őszintém magamnak –, a lustaságon és a közömbösségen kívül? Van-e pénzelszámolásom? Milyen arányban állnak benne az úgy szeressem felebarátom, mint önmagam kategóriák? Milyen szolgálatokat végeztem az elmúlt hónapokban, a baráti körömmel való sport és kulturális programok szervezésein túl? Családi összetartásunk testvéreimmel, szüleimmel példaadó lehet? Mennyire összetartó családot szeretnék? Azt várnám el, amit magam is most megteszek? Szóhasználatom, vicceim, filmnézéseim kontrasztot jelentenek-e a mai szabaderkölcsű világban? Vannak-e személyes kapcsolataim, barátaim a sérültek között? Hol voltunk a csoporttal együtt dolgozni legutóbb? Szoktam beteget látogatni? Miért igen, miért nem? Kit igen, kit nem? Honnan és mennyiből öltözködöm? Mik azok, amiket nem a szemétbe teszek, ha már nincs rá szükségem? Osztottam-e már ennivalót bármilyen szervezésben? Mit érzek egy kéregető láttán? És mit teszek? Szót emelek-e azért, mert valami nagyon drága, ha nekem nem is okoz gondot? Szót emelek-e, merek-e egyáltalán, ha valami környezetkárosító és könnyen mellőzhető lenne? Vannak-e gyakorlati kérdéseim a hétköznapokban megélhető adással, szolgálattal kapcsolatban? Fel szoktam-e tenni csoporton? Mennyire izgat más kérdése, mennyire keresem a választ? Munkahelyemen, iskolámban és lakókörnyezetemben felismerhető a hitem? Büszkén vallom, hogy bokorközösségbe járok? Kiknek hirdetem a jézusi eszményeket? Van-e, amit csak azért teszek, mert bokros elvárás?
Van-e olyan, amit csinálok, bár nem illik bele a hármas eszménybe? Miért? Segít-e a csoportelvárás abban, hogy közelítsek a jézusi eszményhez? Konkrétan miben érzem ezt? Mire-kikre gondolok a „Megkötöm magamat…” éneklésekor? Szóltam-e valaha, valakinek, azért, mert megkért, és én felelősnek éreztem magam? Miért? Szólt-e nekem valaki, hogy oldom a köteléket? Hogy fogadtam, fogadnám? Cselekedeteimet mennyire befolyásolja, hogy mit gondolnak róla? Másképp teszek-e, ha tudom, hogy látnak (csoport, család, bárki)? Miben? Másképp cselekszem-e, ha biztosra veszem, hogy – Istenen kívül – nem lát senki? Miben? Ha szokásaimon túlmutató cselekvésre kéne szánnom magam, ha még nehezemre esik; nem szoktam-e a „nem akarok képmutató lenni” érvvel kibújni?
