A 2014/9. SZÁM TARTALMA
LÓ Makra Z., Wirth K., Tóth B.: Lovak húgykövességének diagnosztikája, klinikuma és sebészeti gyógykezelésének lehetőségei. 1. Irodalmi összefoglaló
SZARVASMARHA Szelényi Z., Buják D., Tóth P., Horváth A., S zenci O.: Tapasztalatok a bal
oldali
oltógyomor-helyzetváltozás
álló
helyzetben
végzett
endoszkópos megoldása során, üzemi körülmények között
KECSKE Pajor F., Egerer A., Sramek Á., Weidel W., Polgár J. P., Bárdos L., Póti P.: Tőgybimbó morfológia hatása a kecsketej higiéniai minőségére
KEDVENCÁLLAT Gál J., Pa zár P., Sátorhelyi T., Farkas S z., Mándoki M.: Áttétet képező, jól differenciált osteosarcoma tengerimalacban
GYÓGYSZERTAN Jerzsele
Á.:
A
klórhexidin
alkalmazása
használjuk gyakrabban! Irodalmi összefoglaló
ÉLELMISZER-HIGIÉNIA
az
állatgyógyászatban
–
Fábri Zs. N., Nagy P., Varga L.: A tevetej termelése, általános jellemzői, összetétele és egészségre gyakorolt jótékony hatásai Irodalmi összefoglaló. 2. Tejcukor-, ásványianyag- és vitamintartalom, egészségügyi előnyök
JÁRVÁNYTAN Hóvári M. H., Pálfalvi A., Földi Zs., Szögyényi Zs.: A szarvasmarhagümőkór múltja, jelene és jövője hazánkban
IN MEMORIAM Környei István (1924-2014) (Karass zon D.)
ALMA MATER Az állatorvosképzés nemzetközi értékelése, a budapesti Állatorvostudományi Kar akkreditációja (Sótonyi P., Fodor L.)
AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK Az állatorvos-tudományi kutatások 2013-ban, az akadémiai beszámolók 40. évfordulóján. 3. rész
RENDEZVÉNY A
Magyar
Állatorvosok
Világszervezete
(S zanis zló F., Zombors zky Z.)
HÍREK, TALLÓZÁSOK
Nemzetközi
Konferenciája
Makra
Z.
–
Wirth
DIAGNOSZTIKÁJA,
K.
–
Tóth
KLINIKUMA
B.:
ÉS
LOVAK
HÚGYKÖVESSÉGÉNEK
SEBÉSZETI
GYÓGYKEZELÉSÉNEK
LEHETŐSÉGEI. 1. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A lovak húgykövességét 1840-ben írták le először kórbonctani esetként. E kórkép lovakban ritka annak ellenére, hogy a vizelet tulajdonságai kedveznek a kőképződésnek. Leginkább 10 évnél idősebb, herélt lovakban alakul ki. A kóroktana még nem teljesen tisztázott, de a húgykövek megjelenésének két feltétele van: a kőképződési centrum kialakulása és a kristályok kicsapódása. Az előbbiért a gyulladásos folyamatokat (cystitis, pyelonephritis) és a sejtelhalást tartják leginkább felelősnek, az utóbbit a túltelített, kalciumban gazdag vizelet és az alkalikus pH teszi lehetővé. A köveket túlnyomórészt kalcium-karbonát alkotja, amelynek két megjelenési formája van: egy tüskés felszínű, morzsalékony, ill. egy sima felületű, szilárd típus. A lovak húgykövességének diagnosztikája nem mindig könnyű, mert a tünetek
lehetnek
szegényesek
(testtömeg-,
teljesítménycsökkenés)
vagy specifikusak (gyakori, nehezített vizelés, haematuria). A diagnózis felállításához
számos
kiegészítő
vizsgálatra
van
szükség
(vér-,
vizeletvizsgálat, ultrahang, cystoszkópia). Gyógykezelése csak sebészi beavatkozással lehetséges. A szerzők ismertetik a hagyományos és a legújabb, laparoszkópos műtéti
technikákat.
Leírják
a
laparocystotomia,
a
perinealis
urethrotomia, a pararectalis cystotomia és a nephrectomia indikációt, kivitelezésének főbb lépéseit. A műtétek közül ki kell választani a kő
mérete, helyeződése, a sebészi képzettség és a felszereltség alapján a leginkább megfelelőt. A szerzők összefoglalják mai ismereteinket a kőtörés
módszereiről,
az
utókezelés
lehetőségeiről,
a
húgykövek
analitikai vizsgálatáról és a húgykövesség megelőzéséről.
Szelényi Z. – Buják D. – Tóth P. – Horváth A. – Szenci O.: TAPASZTALATOK A BAL
OLDALI
OLTÓGYOMOR-HELYZETVÁLTOZÁS
ÁLLÓ
HELYZETBEN
VÉGZETT ENDOSZKÓPOS MEGOLDÁSA SORÁN, ÜZEMI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A
szerzők
egy
helyzetben,
kelet-magyarországi
laparoszkóppal,
bal
tehenészetben
oldali
végeztek
álló
oltógyomor-helyzetváltozá s
korrekciós beavatkozásokat. 2011 januárja és 2012 augusztusa közötti időszakban 62 műtétre került sor. Közvetlenül a műtétek után 8 állat elhullott (12,9%), míg további 27 állatot (43,55%) a műtét utáni elégtelen
tejtermelés
miatt
kellett
selejtezni,
27
állat
(43,55%)
újravemhesült és megellett. Összességében a bal oldali oltógyomorhelyzetváltozás állományszintű előfordulása 2011-ben 4,1%, míg 2012ben 10,5% volt, ami a takarmányozási technológia változtatásának szükségességére hívja fel a figyelmet. Különösen nagy volt a betegsé g előfordulása a második vizsgálati évben az első laktációjukat teljesítő állatok körében. A műtött állatok közül a selejtezettek átlagosan 212,1 (+185) laktációs nap alatt 5109,2 (+4862) kg, az újravemesült és megellett
állatok
443,9
(+78)
nap
alatt
9572,7
(+1845)
kg
tejet
termeltek. Ezt figyelembe véve a gazdaságban az üzemi körülmények
között
végzett
műtéti
beavatkozások
folytatása
egyértelműen
javasolható.
Pajor F. – Egerer A. – Sramek Á. – Weidel W. – Polgár J. P. – Bárdos L. – Póti P.:
TŐGYBIMBÓ
MORFOLÓGIA
HATÁSA
A
KECSKETEJ
HIGIÉNIAI
MINŐSÉGÉRE A szerzők a kecskék tőgybimbó-alakulása és a kecsketej higiéniai tulajdonságai
közötti
összefüggéseket
értékelték.
A
tejmintákat
a
laktáció elején, közepén és végén egy árutermelő telepről származó, alpesi fajtájú kecskéktől vették. Az első méréskor az állományból a z anyakecskéket a tőgybimbó alakja szerint két csoportba osztották: tölcséres,
ill.
hengeres,
ezekből
véletlenszerűen
választották
ki
mintavételre 12–12 anyakecskét. Megállapították, hogy a tőgybimbó típusának (hengeres vagy tölcséres) hatása
volt
a
kecsketej
higiéniai
tulajdonságainak
alakulására,
a
tölcséres tőgybimbójúak 58%-ából, míg a hengeresekéből csak 36%ban lehetett kimutatni ún. minor tőgypatogén fajokat (pl. koaguláznegatív Staphylococcusok, Corynebacterium sp.) (p < 0,05) és csak egy tölcséres tőgybimbójú kecskétől származó mintában volt tőgygyulladást okozó Staphylococcus aureus. A tölcséres tőgybimbójú kecskéktől vett tejminták szomatikus sejtszáma szignifikánsan (p < 0,05) nagyobb (5,79 ± 0,42
log
sejt/ml)
volt
a
hengeres
tőgybimbójú
állatokénál
(5,60 ± 0,42 log sejt/ml). A tölcséres tőgybimbójú állatok kedvező szomatikus sejtszámú (max. 400 ezer sejt/ml) tejmintáiból nagyobb arányban
(38%),
míg
a
hengeres
bimbójúakban
csak
20%-ban
(p < 0,05)
mutathatóak
ki
a
tőgyegészség
szempontjából
káros
baktériumfajok, így ezen állatokban nagyobb eséllyel alakulhatnak ki tőgybetegségek. Megállapították, hogy a tölcséres tőgybimbójú kecskék tejének higiéniai minősége
kedvezőtlenebb,
valamint
fogékonyabbak
lehetnek
a
bakteriális fertőzésekre, mint a hengeres tőgybimbójúak.
Gál J. – Pazár P. – Sátorhelyi T. – Farkas Sz. – Mándoki M.: ÁTTÉTET KÉPEZŐ, JÓL DIFFERENCIÁLT OSTEOSARCOMA TENGERIMALACBAN A szerzők egy 9 éves hím tengerimalac bal oldali ülőcsontjában kialakuló, a lépbe, a vesébe és a tüdőbe áttéteket adó, jól differenciált osteosarcomát írtak le. A daganatban, annak ellenére, hogy áttéteket képezett, csak elvétve találtak Ki67 immunhisztokémiai reakcióval pozitív
sejtmagot.
A
tumor
α-SMA-val
nem,
vimentinnel
viszont
jellegzetes, pozitív reakciót adott.
Jerzsele Á.: A KLÓRHEXIDIN ALKALMAZÁSA AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATBAN – HASZNÁLJUK GYAKRABBAN! IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A szerző irodalmi összefoglalójában a klórhexidinnek, egy kationos biguanidnak az állatorvosi felhasználását tárgyalja. Célja a klórhexidin bemutatása,
kitérve
a
hatásmechanizmusra,
a
mikrobaellenes
spektrumra, a mellékhatásokra és farmakokinetikára, valamint különös tekintettel
az
állatorvosi
gyakorlatban
történő
felhasználásra.
A
hatóanyag az egyik leggyakrabban alkalmazott antiszeptikum a humánés állatgyógyászatban egyaránt, a W HO (W orld Health Organization)
ún. létfontosságú gyógyszereinek listáján is szerepel. Mikrobaellenes spektruma széles, toxicitása minimális, és ritkán alakul ki ellene rezisztencia. Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia terjedésével megnő az olyan hatóanyagok iránti igény, amelyekkel szemben a kórokozók csak lassan képesek ellenállóvá válni. A klórhexidint ugyanis 1950
óta,
használják,
vízoldható és
nem
sóját, alakult
a ki
klórhexidin-glükonátot nagymérvű
rezisztencia
1957 ellene
óta a
mikrobákban. A klórhexidin helyi alkalmazása az antibiotikumok helyett ezért számos bőrbetegségben kívánatos lehet.
Fábri Zs. N. – Nagy P. – Varga L.: A TEVETEJ TERMELÉSE, ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI, ÖSSZETÉTELE ÉS EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT JÓTÉKONY HATÁSAI.
IRODALMI
ÁSV ÁNYI ANY AG-
ÉS
ÖSSZEFOGLALÓ. VITAMINTARTALOM,
2.
TEJCUKOR-, EGÉSZSÉGÜGYI
ELŐNYÖK A szerzők kétrészes közleményük második részében jellemzik a tevetej beltartalmi összetételét a laktóz, az ásványi anyagok, valamint a vitaminok vonatkozásában, majd összehasonlítják a teve-, a tehén-, a juh-, a kecske- és az anyatej fiziko-kémiai tulajdonságait, végül kitérnek a tevetej egészségre gyakorolt jótékony hatásaira. A tevetej nátriumban és klórban gazdagabb, mint az egyéb állatfajoktól származó tejek, Cvitaminból pedig akár tízszer annyit is tartalmazhat, mint a tehéntej. A friss és a fermentált tevetej vérnyomás- és koleszterinszint-csökkentő hatású, valamint vírusellenes tulajdonságú, egyes közlemények szerint alkalmas lehet a
tuberkulózis, ill.
a gyomor-bélrendszer bizonyos
krónikus
megbetegedéseinek
kezelésére
is.
A
tevetej
rendszeres
fogyasztása mérsékli a cukorbetegség tüneteit, és javulást eredményez az autizmusban szenvedő betegek állapotában.
