9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI A SZEMÉLYVÉDELEM RÖVID TÖRTÉNETE A szerzők többsége a személyhez fűződő jogok fogalmának meghatározásakor a „személyiség” – tehát az emberre és csak az egyedi emberre jellemző sajátos, konkrét minőség jogi körülírásával keres kiindulópontot. Sem a polgári jog, sem pedig általában a jog nem képes az emberi személyiség totalitását szabályozni. Az autonóm emberi személyiség megvalósítása kivételes teljesítmény, és ugyanakkor a legszemélyesebb is: még jogilag sem biztosítható, de meg sem határozható, mértéke maga az egyén. A személyiségi jogok funkciója, hatásmechanizmusa szorosan kötődik a mindenkori történeti szituációhoz. 1980-ban pl. az LB mondta ki, hogy „a jogszabályok általános érvényűek, nem egyedi ügyben nem rendelkeznek…így az állampolgárok személyhez fűződő jogait nem sértik és nem is sérthetik. Mára a helyzet változását jelzi, hogy a személyiségi jogoknak az emberi jogokkal és az alkotmányos alapjogokkal való szoros kapcsolatát hangoztató vélemények elszaporodása figyelhető meg. Vannak nézetek, amelyek a személyiségi jogok lényegét az emberi jogok fogalomkörébe utalják. Az emberi jogok valójában az egyre általánosabban helyeselt társadalmi, jogi és erkölcsi meggyőződések kifejezései, amelyek egyre inkább beivódnak a gondolkodásba és a cselekvésbe. Az emberi jogok védelmét garantáló nemzetközi egyezményekben (Európai Egyezmény az Emberi Jogokról, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya) deklarált emberi jogok nyernek konkrét megfogalmazást az Alkotmány alapvető jogokat és kötelezettségeket meghatározó rendelkezéseiben, s ezek realizálását valósítja meg a polgári jog által biztosított személyiségvédelem. Az emberi személyiségnek nem lehetnek külön jogágazati fogalmai. Ha a fentiek alapján mégis fogalmat kellene alkotni a személyhez fűződő jogok lényegét illetően, akkor abból kell kiindulni, hogy a jog és ezen belül a magánjog személyiség-fogalma egy tisztán technikai jellegű absztrakciót alkalmaz. Magánjogi értelemben az emberi személyiség nem tárgya a személyiségi jognak, mert a személyiség kivételes, szubjektív teljesítmény, ami a jog számára megfoghatatlan. A személyiségi jog alanya a személy (és nem a személyiség), s ezen belül mindenekelőtt az ember. A jognak vélelmeznie kell minden ember személyiség mivoltát, nem hivatása az, hogy tartalmilag bármi konkrétat állítson a személyiség belső összetevőit illetően. A személyiségi jogok valódi hivatása, a személyiséggé válás absztrakt lehetőségének, az ehhez szükséges valóságos és imaginárius tér külső határainak biztosítása, az integritás, a háborítatlanság, a beavatkozásmentesség társadalmilag elfogadott mértékének garantálása. (A hangsúly a „társadalmilag elfogadott mértéken” van, ugyanis az általános személyiségi jog generálklauzulaként történt megfogalmazása azt a látszatot kelti, mintha a magánautonómia határit maga a jogosult lenne hivatva meghatározni.) A személyiségi jogok is célhoz kötötten illetik meg a jogalanyokat: érvényes rájuk a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. A szelekciót a társadalom végzi el. A személyiségi jogok tehát nem teljes háborítatlanságot ígérnek a személynek vélelmezett személyisége kibontakozásához, hanem csak annyit, hogy a bárki részéről érkező behatások szükségtelen részét végső soron e jogok segítségével is elháríthatja. A szükséges és a szükségtelen közti határ folyamatosan változhat. Összefoglalóan az mondható el, hogy a személyiségi jogok az embernek és a jogi személyeknek a társadalmi rendeltetésük betöltéséhez szükséges nem vagyoni értelemben vett integritást, háborítatlanságot, beavatkozásmentes mozgásteret hivatott biztosítani, átlagosan, tipizáltan a közfelfogáshoz igazodva a konvenció által szükségtelennek minősített illetéktelen beavatkozások ellen.

EMBERI JOGOK – ALKOTMÁNYOS ALAPJOGOK – SZEMLÉLYISÉGI JOGOK A nemzetközi egyezményekben szabályozott emberi jogok jó része elve nem lehet személyiségi jog, mert tárgyukat tekintve nem a háborítatlan mozgástér külső határainak biztosításáról szólnak, tehát semmilyen kapcsolatban nem állnak a magánjoggal. Az emberi jogok címzettjei a különböző egyezményekben részes államok. A részes állam jogalkotása azonban már nincs megkötve, hogy az adott emberi jog védelmében a büntetőjog területén épít ki garanciákat, a szabálysértési jog területén, netán a polgári jogi személyiségi jogok és a kártérítési jog terhére teszi ezt. Ilyen értelemben az emberi jogok és a polgári jogi személyiségvédelem között fennáll bizonyos tartalmi rokonság, de létüket egymásból levezetni nem lehet. Az emberi jogok és az alkotmányos alapjogok közötti kapcsolat sokkal szorosabb, hiszen az emberi jogok címzettje és az alkotmány kibocsátója egyaránt az állam. Példa: A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya védi a jó hírnévhez való jogot. Az Alkotmány szerint „mindenkit megillet a jó hírnévhez … való jog”. Az Alkotmány többet nem ír elő, elvileg tehát nem lehetne kizárni olyan megoldást sem, hogy a magyar állam a polgárainak jó hírnevét védő alkotmányos alapjogokat kizárólag a büntetőjog, közigazgatási jog stb. területén építené

1

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI ki. A nemzetközi kötelezettség teljesül akkor is, ha nem a polgári jogi személyiségi jogok biztosítják ezt a védelmet. Ilyen értelemben az alkotmányos alapjogok és a magánjogi személyiségi jogok közötti kapcsolat kétségkívül fennáll tartalmilag, azonban egymásból mégsem vezethetők le.

A PTK SZEMÉLYISÉGI JOGI GENERÁLKLAUZULÁJA 75. § (1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk idézett szabálya generálklauzula, absztrakt, elvont és magas szinten általánosított jogi norma, amely a személyiség elvileg minden megnyilvánulását a jog védelme alá helyezi, független attól, hogy a Ptk külön nevesített személyiségi jogként elismeri –e vagy sem. A törvény tehát általánosságban védi a személyhez fűződő jogokat, de nem fogalmazza meg a személyhez fűződő jogok fogalmát. Ennek a jogtechnikai megoldásnak számos következménye van:  valamennyi személyiségi jog, a nem nevesítettek is, védelem alatt állnak  „új” személyiségi jogok a jövőben is keletkezni fognak, a törvényhozó kifejezetten feljogosítja a bírót a jogfejlesztésre  a személyiségi jogok szerkezete abszolút szerkezetű jogviszonyt teremt: konkrét a jogosult és végtelen számú ismeretlen kötelezett  kimondatlan vélelmet állít fel a törvény: mások személyiségi jogainak megsértése bárki által jogellenes cselekmény, amelynek ellenkezőjét a sértő félnek kell bizonyítania  általánosítás útján megállapítható: jogállami társadalmunkban a szabadság a főszabály  bármeny személyiségi jog bármilyen megsértése esetén a Ptk által biztosított valamennyi védelmi eszköz igénybe vehető Az általános személyiségi jog olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az AB, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. A személyhez fűződő jogok ugyanúgy alanyi jogok, mint a Ptk-ban szabályozott más – többnyire vagyoni – jogok. Ugyanúgy vonatkozik rá a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, vagyis a személyhez fűződő jogokkal nem szabad visszaélni, csak társadalmi rendeltetésüknek megfelelően gyakorolni. Elvileg minden személyiségi érdek sérelmét okozó, ill. azt veszélyeztető magatartás jogellenes. A törvény kifejezetten nem említi, de nyilván nincs jogellenesség, ha valaki jogos védelmi helyzetben, ill. szükséghelyzetben sérti meg más személyhez fűződő jogait. Kizárt a jogellenesség jogszabályi engedély alapján is, de annak meg kell felelnie az alkotmányossági követelményeknek (célszerűség, arányosság stb.) (3) A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A személyiségi jogi rendelkezés, a személyiségi jogi jogügylet a vagyoni jogi rendelkező cselekményektől gyökeresen különbözik, mivel általában átruházhatatlanok, ill. forgalomképtelenek.

2

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI

A személyhez fűződő jogok is alanyi jogok, s általában alanyi jogaik érvényesítésére senkit sem lehet kötelezni. A Ptk. szűkebb körben megengedi a hozzájárulást a személyiségi jogainak „megsértéséhez”, pontosabban lemondhat e körben személyiségi jogairól. Az ilyen lemondás szerződésben vagy egyoldalú nyilatkozatban történhet, de mindkét esetben csak akkor lesz érvényes, ha a hozzájárulás társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet (közrendi klauzula). A hozzájáruló nyilatkozat joglemondó nyilatkozat is a jogosult részéről, így azt kiterjesztően értelmezni nem lehet. A személyhez fűződő jogokat főszabályként csak személyesen lehet érvényesíteni.

Főszabály szerint minden személyhez fűződő jog sérelmét okozó magatartás jogellenes. Mégis vannak bizonyos körülmények, amelyek fennállása esetén a jogellenesség kizárt. A legfontosabbak a következők: a jogszabályi engedély, a jogos védelem, a szükséghelyzet, a jogosult hozzájárulása.

(2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem – jellegénél fogva – csak a magánszemélyeket illetheti meg. A gyakorlat az alanyok körét még tovább tágította azzal, hogy a személyiségi jogvédelmet kiterjesztette a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra is. A személyiségi jogok alanya természetesen csak jogképes személy lehet. Ebből is következően nincs mód az elhunyt vagy megszűnt személy személyiségi jogainak érvényesítésére. E megállapításnak nem mond ellent a kegyeleti jogra vonatkozó jogosítványok törvényi szabályozása, mivel az - a gyakorlat felfogásában - az elhunyt természetes személy meghatározott személyiségi jogainak sérelmén keresztül megkívánja, magába foglalja a jogérvényesítésre jogosult személyiségi jogainak csorbulását is.

BH2004. 55. II. Az országgyűlési képviselő mentelmi joga nem vonatkozik a polgári jogi felelősségre [Ptk. 75. §, 76. §, 78. §, 84. § (1) bek. c) pont, 339. § (1) bek.]. BH2002. 7. A személyhez fűződő jogok megsértését kizáró hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére kiterjesztően nem lehet értelmezni [Ptk. 75. § (3) bek., 80. § (1)-(2) bek., 84. § (1) bek. a)-e) pont, Pp. 164. § (1) bek.]. BH2001. 522. Az egyik közszereplőnek a másik közszereplő tevékenységét elmarasztaló véleménynyilvánítása, értékítélete önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet [Ptk. 75. § (1) bek., 76. §, 78. § (1) bek., 84. § (1) bek. a)-e) pont.]. BH1997. 525. I. A temetés méltatlan körülmények között történő lebonyolítása sérti a hozzátartozók kegyeleti jogait [Ptk. 75. § (1) bek, 84. § (1) bek., 85. § (3) bek]. BH1979. 204. I. Az ember munkájának, munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, alkalmas lehet a jó hírnév sértésére és az embert munkavállalásában, tehát személyiségi értékeinek a kifejtésében, személyiségének az érvényesítésében akadályozhatja. Ezért az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó szabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, polgári jogi személyiségvédelmi eszközök alkalmazására ad lehetőséget [Ptk. 75. § (1) bek., 78. §].

(2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyre és más jogalanyra is alkalmazni kell, kivéve, ha a védelem – jellegénél fogva – csak az embert illeti meg. (3) Személyhez fűződő jogról rendelkező nyilatkozatot a jogosult csak a szerződési nyilatkozatok érvényességére vonatkozó szabályok korlátai között tehet.

A személyhez fűződő jogokon keresztül a polgári jog az egyén különböző érdekeit kívánja megóvni:

3

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI – az egyén fizikai-biológiai létét (az élethez, az egészséghez és a testi épséghez való jog), – az egyén társadalomban való megjelenését, társadalmi megítélését, helyzetét, (névviseléshez való jog, jóhírnévhez való jog, a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem), – az egyén magánautonómiáját, az egyéni önrendelkezés területét (a magánszféra tiszteletben tartásához való jog, képmáshoz és hangfelvételhez való jog, magántitokhoz való jog, személyes adatok védelméhez való jog), – valamint – speciális természetű jog formájában – az egyén kegyeleti érzéseit, gyászát.

EGYES KÜLÖN IS NEVESÍTETT SZEMÉLYISÉGI JOGOK

1. Példálózó felsorolás 76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A felsorolás exemplifikatív (példálózó), a kimerítő felsorolás lehetetlen.

BH2003. 108. A vásárló csomagjának az áruház alkalmazottai részéről történő ellenőrzése önmagában nem sért személyhez fűződő jogot [Ptk. 76. §, 78. § (1)–(2) bek., Pp. 206. §, 1998. évi IV. tv. 14. § (1) bek.]. EBH2002. 625. A hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha a szórakozóhely látogatását olyan klubtagsági igazolványhoz kötik, amelyet népcsoporthoz való tartozás szerint biztosítanak az érdeklődőknek. (Ptk. 76. §) BH2002. 223. Önmagában az a tény, hogy az alperes a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsította, és ellene feljelentést tett, személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg, és kártérítő felelősség alapjául attól függetlenül nem szolgálhat, hogy a büntetőeljárás nem vezetett a felperes bűnösségének a megállapításához [Ptk. 76. §, 78. §, 84. § (1) bek. a) pont, 339. § (1) bek., 1973. évi I. tv. 122. § (1) bek.].

Az egyenlő bánásmód követelménye Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ptk. módosításra került, s ezen időponttól kezdődően az egyenlő bánásmód megsértését nevesíti olyanként, mely a személyiségi jogot sérti. (Korábban hátrányos megkülönböztetést tartalmazott a törvény.) Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyekkel vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést eredményez. Kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni (2003. évi CXXV. törvény 1.§) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen: a hátrányos megkülönböztetés (ezen belül a Ptk. korábbi szövegezésében: nem, faj, nemzetiséghez, felekezethez való tartozás), a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.

4

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI Kimondja ugyanakkor a törvény, hogy nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az, az előzőekben felsorolt tulajdonságon alapuló magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés sem, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól. A rendelkezés azonban e törvényi előfeltételek megléte esetén sem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

2:116. § [A hátrányos megkülönböztetés tilalma] A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a személyek hátrányos megkülönböztetése elleni védelemre. A Ptk. a személyhez fűződő jogokat sértő magatartások között említi az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Az egyenlő bánásmód követelménye – a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó korábbi szabályt felváltva – a 2000/43/EK irányelv átültetése során az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénnyel került a Ptk.-ba. Ezzel a polgári jog sajátosságait figyelmen kívül hagyva, a polgári jog eszközeivel reálisan nem védhető követelmény került a törvénybe. Az abszolút szerkezetű polgári jogi jogviszonyokra egyáltalán nem a pozitív természetű elvárások megfogalmazása, hanem – normatív és normán kívüli követelmények érvényre juttatásán keresztül – tartózkodási kötelezettség előírása a jellemző. Ennek a személyhez fűződő jogok esetében a hátrányos megkülönböztetés tilalma felel meg. A Javaslat ezért visszatér a Ptk. eredeti terminológiájához.

A lelkiismereti szabadság sérelme A lelkiismereti szabadság - az Alkotmány 60. § (1)-(2) bekezdésében írtaknak megfelelően - nem csak a személyes meggyőződés, a világnézet szabad megválasztását foglalja magába. Kiterjed a választott vallás szabad gyakorlásában, a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés kinyilvánításában vagy kinyilvánításának mellőzésében megmutatkozó jogosultságra is. Az állam kötelezettsége olyan jogi környezet kialakítása, hogy polgárai semmilyen körülmények között jogszabályi köztelezettségük teljesítése okán ne kerüljenek konfliktusba önmagukkal. A vallás gyakorlása és kinyilvánítása miatt senkit semmilyen hátárny nem érhet és semmiféle előny nem illet meg.

A személyes szabadság jogellenes korlátozása A személyes szabadság körébe vonható magatartások a cselekvések meglehetősen széles csoportját ölelik fel. Így lényegében ide sorolható a tartózkodási hely, lakóhely, a hivatás szabad megválasztásának joga éppúgy, mint a gondolatközlés, bírálat szabadsága, illetve szexuális élet szabad alakításának jogát. E szabadságjogok széles körű törvényi védelem alatt állnak. Szűkebb értelemben e körbe a személy fizikális értelemben vett személyes szabadsága, mozgásszabadsága sorolható. A személyes szabadságot a büntetőjog is kiterjedt szabályozással védi. Így például büntetni rendeli a kényszerítést, a személyes szabadság megsértését stb. Ezért e személyiségi jog garantálása csak valamennyi jogág együttműködése révén érhető el.

A testi épség és egészség védelme Az élethez (bár a Ptk itt nem említi), az egészséghez és a testi épséghez való jog az ember biológiai, fiziológiai létéből fakadó legalapvetőbb jog. Az Alkotmány is kimondja, hogy minden embernek veleszületett joga van az élethez, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. Az emberi életnek az

5


Alkotmányból folyó védelmét mindenekelőtt a büntetőjog hivatott szolgálni. A Ptk. azért nem említi, mert személyhez fűződő jogai csak élő embernek lehetnek. A testi épséghez és az egészséghez fűződő személyiségi jog biztosítja az ember számára fizikai integritásának és szervezete működésének harmadik személyek felőli háborítatlanságát. Ez a jog is csak a jogrend egészének együttműködése révén garantálható. Ehhez a kérdéskörhöz tartoznak az abortusz, az eutanázia és az orvosi műhibák problémái. (A becsület és az emberi méltóság megsértését ld. alább)

2. A névjog 77. § (1) Mindenkinek joga van a névviseléshez. A név arra szolgál, hogy a személy egy adott közösség többi tagjától megkülönböztethető legyen. A névviseléssel a természetes és a nem természetes személy célja is az, hogy magát másoktól elkülönítésre alkalmas módon megjelölje, s ekként biztosítsa, hogy a név alapján őt - és csakis őt - lehessen felismerni. A névviselés joga lényegében tehát azt jelenti, hogy a jogszabály védi a már felvett nevet, egyben jogellenesnek tartja a jogosulatlan névhasználatot, valamint - meghatározott esetekben - az olyan név használatát is, amely más névvel összetéveszthető.

 Az ember neve 1982. évi 17. törvényerejű rendelet az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről 1. § (1) Az anyakönyv hatósági nyilvántartás, amely - az ellenkező bizonyításáig - közhitelűen tanúsítja a benne feljegyzett adatokat, illetőleg azok változását. (2) A születés, a házasságkötés és a haláleset e törvényerejű rendeletben meghatározott adatait, valamint ezek változásait a születési, a házassági és a halotti anyakönyv tartalmazza. 27. § (1) Hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár a születési, illetőleg a házassági anyakönyv szerint őt megillető születési vagy házassági nevet viseli. (2) A név anyakönyvezésénél a magyar helyesírás szabályai az irányadóak. 27/A. § (1) A születési név az a név, amely az érintettet a születési anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A magyar állampolgár születési neve családi és utónévből áll. (2) A családi név egy- vagy kéttagú. A kéttagú családi név tagjait kötőjel köti össze. (3) Anyakönyvezni egy vagy két utónevet lehet. (…) (4) Az anyakönyvi kivonaton két utónevet lehet feltüntetni. 27/B. § (1) A házassági név az a név, amely az érintettet a házassági anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A házasságot kötő személy a Csjt.-ben felsorolt házassági névviselési formák közül választhat házassági nevet. 28. § (1) Magyar állampolgár születési családi és utónevének megváltoztatását - kérelmére - a belügyminiszter engedélyezheti. (2) Kiskorú gyermek születési nevének megváltoztatását törvényes képviselője kérheti.

Csjt. 42. § (1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét

6


viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. (2) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja családi nevét viseli mindaddig, amíg a képzelt apát az anyakönyvbe be nem jegyezték. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során bejelentheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viseli. (3) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg. Csjt. 41. § (1) Ha a gyermek mindkét szülője ismeretlen, születése után nyomban, ha pedig apjának kiléte nem állapítható meg, az anya kérelmére bármikor, egyébként pedig a gyermek harmadik életévének betöltése után hivatalból kell intézkedni az iránt, hogy a születési anyakönyvbe a gyermek szülőiként, illetőleg apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az intézkedésre a gyámhatóság hivatott. (2) Ilyen esetben az apa családi nevéül, ha az anya ismert, az anya legközelebbi ismert anyai ági férfi felmenőjének családi nevét kell megállapítani. Az anya kérelmére azonban a gyámhatóság az apa családi nevéül megállapíthatja a) az anya családi nevét, b) az anya által megjelölt más családi nevet, feltéve, hogy az más jogos érdekét nem sérti. (3) Nem állapítható meg olyan családi név, amely a gyermekre sérelmes. (4) A gyámhatóság az egyéb személyi adatokat - mások jogos érdekeinek sérelme nélkül - belátása szerint állapítja meg. Csjt. 25. § (1) A feleség a házasságkötés után a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy b) a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy c) a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy d) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét. (2) A férj a házasságkötés után a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét. (3) A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét. (4) A házasulóknak az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről meg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét [(1) bekezdés b)-d) pont, (2) bekezdés b) pont], illetve a házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet. (5) A házasulóknak az anyakönyvvezető felhívására a házasságkötés utáni névviselésről nyilatkozniuk kell. Csjt. 26. § (1) A házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után a házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől el kívánnak térni, ezt a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után az anyakönyvvezetőnek bejelenthetik. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a volt feleség a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont], ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.

7


(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b)-c) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. (3) Újabb házasságkötés esetén a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont] nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.

(2) Tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet – mások jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül – felvett névvel is lehet folytatni. A felvett név a jogosult elhatározásával és a felvett név használatával keletkezik, de nem sértheti mások jogait, ill. törvényes érdekeit. Ezért pl. nem lehet halott művészek, híres emberek nevét felvett névként sem használni. (4) A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytató – ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével – az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során. Ilyen esetben az említett tevékenység folytatója a korábban is hasonló tevékenységet folytató személy kérésére (relatív szerkezetű személyiségi jogviszony!) a tevékenység gyakorlása során a saját, egyébként jogszerűen használt nevét is csak megkülönböztető toldattal vagy elhagyással használhatja. A részleges névváltoztatás kötelezettsége természetesen csak azonos szakterületen tevékenykedők között állhat fenn.  A jogi személy neve A jogi személy neve mindenkor szükségképpen felvett név. A versenyszférában – főként gazdasági társaságok esetén – a név egyben ún. kereskedelmi név is, s jelentős üzleti, vagyoni értéket képviselhet. (3) A jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. Ez a névkizárólagosság elve. A névkizárólagosság azonban mindig viszonylagos: csak az azonos működési körre és azonos területre korlátozódik. Az ún. társadalmi szervezetek esetében ezzel szemben a névkizárólagosság működési területtől függetlenül érvényesül mindazokkal a társadalmi szervezetekkel szemben, amelyek az ország területén bárhol, azonos működési körben tevékenykednek, nevük tehát nem lehet azonos vagy összetévesztésig hasonló.

A névkizárólagosság szabályában az azonos helyet földrajzi helyként kell értelmezni. Működési területének azonosságát vagy különbözőségét azonban nem a székhelyének vagy a telephelyének elhelyezkedése határozza meg. A bírói gyakorlat szerint a működési kör fogalma sem azonos a bejegyzett működési körrel.

Névvalódiság: a jogi személy nevében nem szerepelhet olyan kifejezés, megfogalmazás, amely a jogi személy létét vagy működését illetően megtévesztésre alkalmas, a jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot.

8


Névszabatosság: a jogi személy nevének meg kell felelnie a névalkotás nyelvi és társadalmi követelményeinek. Nem használhatók névként vagy annak egyes elemeiként a nyelvünkben meg nem honosodott idegen szavak.

BH2001. 523. A jogi személy névhasználathoz fűződő jogának megsértése miatt indult perben az összetéveszthetőség vizsgálata során általában nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a cégnyilvántartás milyen tevékenységi köröket sorol fel, hanem annak, hogy a felek ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki [Ptk. 77. § (3) bek., 84. § (1) bek. b)–d) pont, 1989. évi 23. tvr. 13/1989. (XII. 16.) IM. r.].

 A névviselési jog sérelme (4) A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. […] A szabály példálózó felsorolást tartalmaz. A névbitorlás megállapításának két feltétele van:  a névazonosság vagy névhasonlóság  valamelyik előbbi név jogosulatlan használata A védelem objektív jellegű, tehát névbitorlás megállapításához a jogellenesség mellett nincs szükség a felróhatóság megállapítására is. A felróhatóságnak csak a jogkövetkezmények alkalmazhatósága, a kártérítési igény érvényesíthetősége szempontjából van jelentősége.

3. A társadalmi elismertséghez fűződő jogok Az emberi méltósághoz való jog Olyan minimális elismertséghez való joga az embernek, hogy ember mivoltát senki ne vonhassa kétségbe, s az ezzel együtt járó kötelező tiszteletet a maga számára mindenkitől megkövetelhesse. Az emberi méltóság nem mérlegelés kérdése. Az AB számos esetben a többi alkotmányos alapjog „anyajogának” minősítette, a polgári jogi ítélkezésben viszonylag ritkán, inkább csak más konkrét személyiségi jog megsértése kapcsán szokás hivatkozni rá.

A Javaslat nem említi külön is nevesített személyiségi jogként az emberi méltósághoz való jogot. Ennek az az oka, hogy az emberi méltóság valójában valamennyi más nevesített és nem nevesített magánjogi személyiségi jog mögöttes forrása, „anyajoga”, s mint ilyen a 2:112. § (1) bekezdésben megfogalmazott generálklauzula mellett külön is deklarálva felesleges megkettőződést eredményezne. Ennek oka a Ptk. személyiségi generálklauzulájának létében keresendő, amely egy konkrét nevesített személyiségi joggá „fokozná le” az emberi méltósághoz való jogosultságot.

Az emberi becsület A becsület a személy társadalmi megítélését kifejező értékítéletek összessége. A becsület tehát nem más, mint a személy társadalmi megítélése. Ennek mikénti alakulásában - egyebek mellett - jelentős szerepe van az egyes polgárok egyénről alkotott véleményének. Ez kifejezésre juthat szóbeli, írásbeli formában és 9


bármilyen más értékelést hordozó magatartásban. Olyankor, amikor ezek a megnyilvánulások nem valósak, torzak vagy következetlenek, illetve kifejezésmódjukban alkalmasak arra, hogy az egyén társadalmi elismertsége kedvezőtlenül megváltozzék, sértik a személy becsületét is. Így: - a valóságtartalmától függetlenül sértheti a becsületet, valamely közlés vagy más magatartás, a kinyilvánításának módja miatt. - A becsületsértés gyakorta olyan bírálatban, véleménynyilvánításban ölt testet, amely nem felel meg a személy valós társadalmi értékelésének. A véleménynyilvánítás alkotmányban is rögzített szabadsága folytán az értékítélet, a bírálat önmagában nem jogsértő. E megállapítás helytálló akkor is, ha a vélemény az érintettre nézve sérelmes, illetve ha azzal nem mindenki ért egyet. Jogellenessé akkor válik csak, ha a bíráló túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait. E határokat a Ptk. 5. § (2) bekezdésében és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében rögzített elvárások jelölik ki. Nem elégíti ki ezeket az elvárásokat a személyre vonatkozó értékítélet - s ekként túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait -, ha az önkényes, nem felel meg az emberi gondolkodás, ítéletalkotás elemi szabályainak. - természetesen a becsület sérelmével jár a valótlan, vagy a valóságot hamis színben feltüntető tények, illetve az ilyen tényt kifejező értékítélet közlése is. Ezek azonban egyben a jó hírnév sérelmét is eredményezik. Az emberi méltóság az egyedi értékektől függetlenül minden embert megillet. Tilos e törvényhely alapján is minden olyan magatartás, amely ennek sérelmével jár. A törvény a becsület védelmét csak a magánszemélyek vonatkozásában ismeri el, jogi személyek esetén jó hírnév sérelméről beszélhetünk.

A jó hírnév védelme 78. § (1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. (2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A jóhírnév védelme a természetes és nem természetes személyekre egyaránt kiterjed. Megsértése - eltérő rendelkezés hiányában - felróhatóságtól, jó- vagy rosszhiszeműségtől függetlenül megállapítható. A jóhírnévhez fűződő jogot számtalan magatartás sértheti. A § (2) bekezdése értelmében - egyebek mellett - ez különösen akkor áll fenn, ha valaki 1. valamilyen személyt érintő közlést tesz 2. amely tényállítást fejez ki, 3. amennyiben az objektíve valótlan 4. és ezáltal alkalmas az érintett értékelésének hátrányos befolyásolására. 1. E törvényhely alkalmazásában a szóbeli megnyilatkozáson túl a valamilyen gondolat továbbításra alkalmas minden kifejezésmódot közlésnek kell tekinteni (szóbeli és írásbeli forma, ábra, illetve kép, egy mozdulat stb). A hírnévrontás mástól szerzett ismeretek továbbadásával is megvalósulhat. A híresztelés megállapításának nem feltétele, hogy az értesülés széleskörű terjesztésére kerüljön sor, mint ahogy az ismételt vagy folyamatos továbbadás sem.

2. A hírnévrontás megállapítására a közlés tartalma ad alapot. Ekként csak az olyan - valótlan és a személy hátrányos megítélésére alkalmas - közlés lehet hírnévrontó, amely valamilyen tényt állít, illetve valamilyen tényt fejez ki, nyíltan vagy burkoltan. A hírnévrontás sajátos esetben hallgatással is bekövetkezhet, pontosabban elhallgatás útján, amennyiben ez a magatartás alkalmas a valóság meghamisítására. Olyankor áll ez fenn, amikor valakiről (vagy valamivel kapcsolatban) nem közlik a teljes valóság

10

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI megismeréséhez szükséges igaz tényeket, csupán azoknak egy részét és emiatt az érintettről alkotott értékítélet tévessé válik. Ennek klasszikus példája, ha tudatják, hogy egy személy ellen büntető eljárás indult, de azt már nem, hogy az számára kedvezően (felmentéssel) zárult.

3. A hírnévrontást csak az objektív valóságnak meg nem felelő közlés valósíthatja meg. Ennek megítélésében - a már rögzítetteknek megfelelően - az érintett felróhatóságának, jó vagy rosszhiszeműségének jelentősége nincs. A jogsértés megállapításához szükséges e követelmény a valótlan tények továbbításán túl adott esetben bekövetkezhet a való tények közlésével is. Így akkor, amikor a valóságot a tények megtévesztő csoportosítása, az egyes tényálláselemek elhallgatása útján, vagy rejtett utalásokkal, félreérthető megfogalmazással stb. hamis színben tüntetik fel. Elképzelhető az is, hogy a szóbeli közléskor használt hangsúlyozás vezet a jogsértéshez. Az értékítélet - azaz a való tényekből levont következtetés - nem vezethet a jóhírnév sérelméhez még akkor sem, ha mások nézeteivel ellentétes tartalmat hordoz. Amennyiben azonban az önkényes és nem felel meg az ésszerű gondolkodásnak, a gyakorlati tapasztalatoknak és a logika szabályainak, adott esetben értékelhető úgy, hogy a valóságot hamis színben tünteti fel és ezzel a személyéhez fűződő jogsérelem kimondására alapot adhat.

4. A személyre vonatkozó, objektíve valótlan tényállítást kifejező közlés csak akkor eredményez jogsértést, ha alkalmas arra, hogy az érintett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Ennek megállapíthatósága ugyanakkor elegendő is a jóhírnév sérelmének kimondásához. Nincs tehát szükség például arra, hogy a hátrányos eredmény bekövetkezzék. Nincs jelentősége annak sem, hogy a közlés az egyén hírnevének milyen súlyú lerombolására volt alkalmas. Sajátos esete a hírnévrontó delictumoknak az ún. üzleti hírnévrontás, amely a versenytársak jó hírnevét vagy hitelképességét sérti, veszélyezteti.

BH2001. 469. Az a tényállítás, amelynek az érintett személyre vonatkozóan nincs sértő tartalma, a jó hírnevet akkor sem sérti, ha valótlan [Ptk. 76. §, 78. § (2) bek.]. BH1979. 411. II. A művészegyüttesből kivált tag számára az okozhat sérelmet, ha az együttes személyi összetételének megváltozása olyan művészi karakter- és szinvonalváltozással járna, amely a kivált tagnak – mint az együttes korábbi tagjának – művészi hírnevét veszélyeztetné [Ptk. 78. §].

A sajtó-helyreigazítás 1986. évi II. törvény a sajtóról Tv. 2. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. (3) A sajtó segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését. Tv. 3. § (1) A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.

79. § (1) Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül – követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).

11


A sajtó-helyreigazítás a közlés módjához, a megjelenés formájához kötődik, tehát műfajra tekintet nélkül igénybe vehető. A sajtó-helyreigazítás objektív jellegű, tehát felróhatóságtól, vétkességtől független. A tényállásnak nem kell sértőnek lennie az érintettre: a nem sértő tényállás is helyreigazítás alapja lehet. Sajtó helyreigazítás alapja leggyakrabban valótlan tényközlés, de más módokon is megvaósulhat: BH1989. 352. Sajtóhelyreigazítás alapjául szolgáló jogsértés megvalósul a mástól szerzett értesülés továbbadásával, híreszteléssel is. Ezért nem mentesíti a sajtót a helyreigazítási kötelezettség alól az, hogy a tudósító írásbeli bejelentésekre, szóbeszédre hivatkozással és nem saját állításaként tudósit vesztegetésről és visszaélésről [Ptk. 79. § (1) bek., PK. 12. és 14. sz.]. [valamely tény elhallgatása] BH1988. 98. Sajtó-helyreigazításra ad alapot az olyan tartalmú sajtóközlemény, amely az elitélt, de rehabilitált személynek csupán az elítéltetéséről ad hírt. [Ptk. 79. § (1) bek., Btk. 100. § (2) bek.] BH1983. 152. Sajtó-helyreigazításnak van helye, ha a sajtó valamely nyilatkozat lényeges értelmének megváltoztatásával, a nyilatkozat egyes érveinek kihagyásával vagy átcsoportosításával tünteti fel hamis színben a valóságot [Ptk. 79. § (1) bek.].

PK 12. szám I. A sajtó-helyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor. II. A sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. III. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. 1952. évi IV. törvény a polgári perrendtartásról 342. § (1) Sajtóhelyreigazítást (1959. évi IV. törvény 79. §-a) a közlemény megjelenésétől, illetőleg a közvetítéstől számított harminc napon belül lehet írásban kérni a sajtótól. A helyreigazítást az érintett személyen kívül az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) is kérheti, ha a valótlan tartalmú közlemény a közérdeket sérti. (2) A határidőben kért helyreigazítás közlését csak akkor lehet megtagadni, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható. 343. § (1) Ha a sajtó a helyreigazítási kötelezettségét határidőben nem teljesíti, a helyreigazítást igénylő fél az időszaki lap szerkesztősége, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató, illetőleg a Magyar Távirati Iroda ellen keresetet indíthat. (2) Az I-XIV. fejezet rendelkezéseit a sajtóhelyreigazítási perekben az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A sajtóhelyreigazításra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet. (3) A keresetet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt nap alatt kell megindítani. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak (106-110. §) van helye. Az (1) bekezdésben megjelölt szerv félként jár el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége (48. §). (4) A keresetlevélben határozottan meg kell jelölni az igényelt helyreigazító nyilatkozat tartalmát, igazolni kell, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte, és a napilap, folyóirat (időszaki lap) esetében - amennyiben az rendelkezésre áll -, csatolni kell a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt.

12

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI 344. § (1) A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén az időszaki lap szerkesztősége, a hírügynökség vagy a rádió-, illetve a televíziótársaság székhelye található. A bíróság illetékességét a rádió- vagy televíziótársaság helyi stúdiójának székhelye is megalapítja. (2) A bíróság a sajtó-helyreigazítási perben soron kívül jár el. Az elnök legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított nyolcadik napra tárgyalást tűz ki, kivéve, ha a keresetlevél benyújtása elkésett, ez utóbbi esetben az elnök a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. (3) A perben igazolásnak, viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye. 345. § (1) Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelenik meg. Ha azonban egyik fél sem jelenik meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni. Sajtóhelyreigazítási perben bírósági meghagyást nem lehet kibocsátani. (2) Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állanak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Bizonyítás felvételének helye lehet a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást - legfeljebb nyolc napra - csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik. (3) Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében az alperest határidő kitűzésével a bíróság által megállapított szövegű helyreigazítás közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi. 346. § (1) A másodfokú bíróság a fellebbezést legkésőbb az iratok beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles tárgyalni. (2) A sajtóhelyreigazítási perben hozott ítélet ellen perújításnak nincs helye.

PK 13. szám I. Sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. II. Sajtóhelyreigazítás elrendelése iránt csak akkor lehet pert indítani, ha a helyreigazítást kérő irat az előírt harmincnapos határidőn belül megérkezik a sajtószervhez. E határidő elmulasztása esetén nincs lehetőség igazolásra. A perben csak az írásban közölt kérelemben megjelölt tényállítások helyreigazítását lehet kérni. (2) A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat, illetőleg filmhíradó esetében a legközelebbi számban azonos módon, rádió, illetőleg televízió esetében pedig – ugyancsak nyolc napon belül – a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni.1 PK 15 szám I. Helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevele közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül a bíróságtól keresettel kérheti helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, határozatában - a kérelem és az ellenkérelem korlátai között - belátása szerint állapítja meg a helyreigazítás szövegét és ennek közlésére az alperest határidő tűzésével kötelezi. II. A helyreigazító közleményből - a maga egészét, összefüggéseit is tekintve - ki kell tűnnie annak, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények. A közlemény szövege nem alakítható úgy, hogy ezáltal a tartalma elveszítse helyreigazító jellegét.

1

Lásd a sajtóról szóló 1986. évi II. törvényt, illetve annak végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22.) MT rendeletet, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt.

13


4. A képmás és hangfelvétel oltalma 80. § (1) A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.

A „visszaélés” kifejezés nem szerencsés megfogalmazás, mert a tényállás teljes egészben objektív jellegű, nem függ a beavatkozó aktuális tudatállapotáról.

(2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. A képmással vagy hangfelvétellel kapcsolatos személyiségi jogok csak az embert illethetik meg. A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.A nyilvánosságra hozatal fogalmát e körben kiterjesztően kell értelmezni (sokszorosítás, forgalmazás, kiállítás, sugárzás, stb.) A jogszerűen elkészített felvételt is lehet jogszerűtlenül felhasználni. hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független jog. Önmagában tehát a film, fotó vagy hangszalag stb. készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is. Ez alól azonban számos kivétel akad, mikor is a felvétel készítésére vonatkozó engedély a nyilvánosságra hozatalra is kiterjed. Annak megítélésében, hogy az adott esetben a fő szabály vagy a kivétel érvényesül-e, a felvétel készítés céljának, a társadalom életében kialakult gyakorlatnak, szokásoknak valamint a készítő vagy készíttető és az ábrázolt személy között lévő kapcsolatnak van döntő jelentősége. A felhasználáshoz adott engedély - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem értelmezhető. (3) Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni. Ptkné. 2. § Az eltűnt, illetőleg a büntető eljárás alatt álló személyről készült képmás vagy hangfelvétel felhasználását az eltűnt személy felkutatását vagy körözését elrendelő, illetőleg az a hatóság engedélyezheti, amely előtt a büntető eljárás folyik.

A képmás vagy hangfelvétel - a felvételkészítés körülményeitől függetlenül - jogszabály rendelkezése folytán, kivételesen hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható. Erre  büntetőeljárás alá vont személy esetében van mód, de csak akkor, ha ezt nyomós közérdek vagy méltányolható magánérdek indokolja; az eljárás súlyos bűncselekmény miatt indult; és a felhasználásra vonatkozó engedélyt az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 2. §-ában foglaltaknak megfelelően az arra jogosult hatóság megadta. Ezen együttes feltételek bármelyikének hiánya a jogszerű közzétételt kizárja.  lehetőség van akkor is, ha ismeretlen helyen tartózkodó - tehát nem feltétlenül bűnelkövető - személy képmásának, illetve a vele készített hangfelvételnek közzététele nyomós közérdekből vagy méltányolható magánérdekre figyelemmel indokolt és a hatósági engedély is rendelkezésre áll (1978. évi 2. törvényerejű rendelet 2. §).  nyilvános közszereplés kapcsán is sor kerülhet.

Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely

14


nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.). A többségi felfogás az ilyen tömegfelvételek megítélésekor azt tartja szem előtt, hogy az érintett valamely közfeladat ellátása érdekében van-e jelen vagy sem. Amennyiben a részvétel célja az, hogy nyilvános tevékenységgel valamilyen értéket továbbítson mások számára, a nyilvános közszereplés feltételei fennállnak, ellenkező esetben azonban nem. Nyilvános eseményről szóló vagy nyilvános helyen készült tudósítás kapcsán sincs lehetőség arra, hogy a felvétel - megfelelő hozzájárulás nélkül - a tömegből egy-egy résztvevőt külön is kiemelve (egyéniesítve) mutasson be. Az egyéniesített ábrázolási módnak sincs akadálya, ha a felvétel olyan nyilvános közéleti eseményről készült, amelyen szokásos a film, illetve hangfelvétel készítés, mellyel tehát minden résztvevő alappal számolhatott. A büntető- és polgári eljárásokban a bírósági tárgyalások főszabály szerint nyilvánosak. A nyilvánosság nem jelenti azt, hogy kép- ill. hangfelvételek korlátozás nélkül készülhetnének a tárgyalóteremben: be kell szerezni az eljáró bíró és a jelen lévő érintettek hozzájárulását is. Az érintett tudta nélkül készített felvételek felhasználása bizonyítékként vitatott.

EBH2000. 296. A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható; polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait [Be. 5. § (3) bek., 60. § (3) bek., 61. §, Ptk. 80. §]. BH2000. 485. A birtokháborító magatartásról készült videofelvétel bizonyítékként való felhasználása nem minősül visszaélésnek, és nem sérti a személyhez fűződő jogokat [Ptk. 80. § (1)-(2) bek.].

Ennek alapján a bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmás, illetve hangfelvétel az érintett hozzájárulása nélküli felhasználására, nyilvánosságra hozatalára csak akkor kerülhet sor, ha a felhasználás célja és terjedelme kizárólag a büntetőeljárás sikeres befejezése. Maga a tény, hogy valaki büntetőeljárás alatt áll, nem ad okot arra, hogy képmását vagy hangfelvételét korlátlanul felhasználják. Büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmás illetve hangfelvétel felhasználása esetén azonban továbbra is szükség van a hatóság engedélyére.

5. A közszereplő személyiségi jogai A hazai jogrendben normatív megkülönböztetés jelenleg nincs a közszereplők, ill. az ilyen szerepet nem vállaló magánszemélyek személyiségi jogainak terjedelmét illetően. 36/1994. AB határozat A Bíróság álláspontja szerint azonban a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat, a közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében. [Ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadsága] nem terjed ki a becsületsértésre objektíve alkalmas tényekre, mégha azok meg is felelnek a valóságnak; a hatóság vagy a hivatalos személy becsületének csorbítására alkalmas igaz tények közlése is tilalmazott büntetőjogilag. Ilyen tényközlés esetén a bűncselekmény megvalósul függetlenül attól, hogy az elkövetőt milyen cél és motívum vezette.

15


6. A titokvédelem 81. § (1) Személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél.

Titoknak minősülnek azok a tények, adatok, következtetések stb., amelyek elleplezéséhez valamilyen érdek fűződik. Ez az érdek bizonyos körben társadalmilag elismert védelem alatt áll, érvényesülését jogszabály biztosítja. A titoksértés számtalan módon bekövetkezhet, ezért a törvény a taxatíve meghatározott titok-körben annak bármilyen magatartással megvalósuló megsértését szankcionálja: a titkok jogosulatlan megszerzésétől, az illetéktelen nyilvánosságra hozatalig egyaránt. A számtalan titokfajta közül (állami, szolgálati, hivatásbeli [ügyvédi, orvosi, gyónási titok] stb.) - az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével összhangban - a Ptk. a személyhez fűződő jogok között a levéltitok, a magántitok és üzleti titok megőrzését részesíti védelemben. (2) Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. (3) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz – így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a knowhow-ra vonatkozó adatokhoz – való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét. (4) Az, aki az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, illetve üzleti kapcsolatot létesít, kérésre köteles a jogviszonnyal összefüggő és a (3) bekezdés alapján közérdekből nyilvános adatokra vonatkozóan tájékoztatást adni. A felvilágosítás oly módon is történhet, hogy az adatokat a honlapon vagy a hirdetményi lapban teszik közzé. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.

Az új Ptk-tervezetben az utóbbi szakaszok már nem szerepelnek, csak az üzleti titok megsértésének feltételeit rögzíti.

7. A magánlakáshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez való jog 82. § A törvény védi a magánlakáshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jogot. Különösen fontos a gyakorlat számára annak meghatározása, hogy a személyhez fűződő jogvédelem körében és annak céljával összhangban mi tekinthető magánlakásnak, illetve a jogi személy helyiségének. Magánlakás körébe sorolható minden helyiség, amely a magánszemély életvitelt biztosító tartózkodási helyéül szolgál. 16


A jogi személy céljára szolgáló helyiségnek - az előbbi felfogást megfelelően követve - az minősül, amely a tevékenységének megvalósítására szolgál. A fenti törvényhely a védelmet igénylő magatartást még példálózó felsorolással sem határozza meg. Ekként tehát tilt minden olyan magatartást és védelmet biztosít minden olyan eljárással szemben, amely a magánszemélyt a lakásban folytatott és belátása szerint alakított életvitelében, a jogi személyt a helyiségeiben végzett tevékenységben zavar vagy akadályoz.

2:118. § [A magánszféra tiszteletben tartásához való jog] (1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a magánszféra védelmére. (2) A magánszféra megsértését jelenti a személyek magánéletével és családjával kapcsolatos jogellenes beavatkozás.

8. A személyes adatok védelme 83. § (1) A számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés és adatfeldolgozás a személyhez fűződő jogokat nem sértheti. (2) A nyilvántartott adatokról tájékoztatást – az érintett személyen kívül – csak az arra jogosult szervnek vagy személynek lehet adni. (3) Ha a nyilvántartásban szereplő valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak, az érintett személy a valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban meghatározott módon követelheti. A személyes adatok védelméhez való jogot az Alkotmány 59. § (1) bekezdése alapvető emberi jogként deklarálja. E jogosultság tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Ekként  személyes adatot felvinni és felhasználni általában csakis az érintett beleegyezésével szabad,  mindenki számára követhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni: ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát.  Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását és előírhatja a felhasználás módját is. A célhoz kötöttség azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. 1992. évi LXIII. törvény személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 2. § E törvény alkalmazása során: 1. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt - közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet; 2. különleges adat: a) a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, b) az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat, valamint a bűnügyi személyes adat; 3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha

17

A/9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. (2) Különleges adat akkor kezelhető, ha a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy b) a 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében, az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli; c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli. 4. § A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik. 5. § (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. (2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. [„készletre való adatgyűjtés” tilalmának elve] (3) Kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatkezelést közérdekből lehet elrendelni. 8. § (1) A személyes adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek. 11. § (1) Az érintett a) tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről (12. és 13. §), valamint b) kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve - a jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével - törlését (14-16. §). 18. § (1) Az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni. Az érintettel szemben az adatkezelő felel az adatfeldolgozó által okozott kárért is. Az adatkezelő mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az adatkezelés körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Az egyén személyes adatainak gépi feldolgozása során elvárt védelméről a fentiekkel összhangban gondoskodik az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1998. évi VI. törvény is. Az Egyezmény előírásával azonosan kialakult gyakorlat szerint személyes adatnak minősül bármely információ, amely egy azonosított vagy azonosítható egyénre vonatkozik. A Ptk. - az Alkotmány és az Egyezmény szabályozásának megfelelően - az adatkezelést és feldolgozást (annak leggyakoribb módját a számítógép útján történő adatkezelést külön is kiemelve) személyhez fűződő jogként védelemben részesíti.

9. A kegyeleti jog és a megszűnt jogi személy jó hírnevének védelme 85.§ (3) Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult. A kegyeleti jog a túlélők saját személyiségi joga, amely halottjuk emlékének megőrzéséhez fűződik.

A Javaslat bővíti a kegyeleti jog megsértése esetén való jogérvényesítésre jogosultak körét. Az új rendelkezés szerint a meghalt személy emlékének megsértése esetén az ügyész is felléphet, amennyiben pedig a meghalt személy emlékét sértő magatartás egyben a közérdeket is sérti, úgy külön törvényben meghatározott más szervezetek számára is lehetővé válik a Javaslatban nevesített polgári jogi igények érvényesítése.

18


A SZEMÉLYISÉGI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYEI A szóban forgó szankciók vegyes jellegűek, vannak közöttük alapvetően erkölcsi jellegűek (pl. megfelelő elégtétel adása). A szankciórendszer tartalmaz objektív és szubjektív jogkövetkezményeket. Objektív szankció esetén az alkalmazhatóságot a jogsértés puszta ténye megalapozza a jogsértővel szemben, s nincs szükség a felróhatóság (vétkesség) meglétére a jogsértő oldalán. A szubjektív szankciók alkalmazása mindenkor a jogsértő magatartás felróhatóságának meglététől függ, tehát csak a vétkesség kimentésének sikertelensége esetén szabható ki. A szankciók közül egyszerre többet vagy valamennyit is alkalmazni lehet, s mindez kiegészülhet más jogágak szankcióival. Objektív jogkövetkezmények: 84. § (1) Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; [prevenciós és reparációs célok] b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; Szubjektív jogkövetkezmények: e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. (2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. (3) E szabályok irányadók akkor is, ha a jogsértés tilos reklám közzétételével történt. 85. § (1) A személyhez fűződő jogokat – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet. (2) A cselekvőképtelen személyhez fűződő jogok védelmében törvényes képviselője, az ismeretlen helyen távollevő személyhez fűződő jogok védelmében pedig hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel. (4) Ha a jogsértést valószínűsítették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság ideiglenes intézkedést tehet; ennek során elrendelheti a jogsértés eszközének bírósági zár alá vételét is.

A szankciók köréből kimarad a „közérdekű bírság” jogintézménye, ugyanakkor új polgári jogi igényként érvényesíthető lesz a sérelemdíj. A közérdekű bírság közhatalmi jellegű szankció, nem egyeztethető össze a magánjog szellemével, s a bíró gyakorlat nagyon ritkán alkalmazza

19

9 A JELENTŐSEBB SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS VÉDELMÜK POLGÁRI JOGI ESZKÖZEI

Recommend Documents