8. szám. Karcpoétika. Vágyódások, álmok palettán kikevert színei (Mûvészetterápiás alkotások a GAG Galériában)

2005/8. szám

Vágyódások, álmok palettán kikevert színei (Mûvészetterápiás alkotások a GAG Galériában) 6. oldal

Jelentõsen emelkedett a múzeumba járók száma 10-11. oldal

Ég, szín, kék 12-13. oldal

Für Emil grafikái a KirályErdei-Mûhelyben és festményei a Dunatükörben 14. oldal

Sikeres évadot zártak a magyar kulturális intézetek 18-19. oldal

Karcpoétika

„Az élet tüneményes délibábja elhalványult a nyomtatott soroktól. Bûn, szenvedés, rettenet minden szó, amit új könyvekbõl, újságokból olvasunk.“ (Részlet Krúdy Gyula: Elõszó egy könyvhöz címû írásából)

Nálunk

Kedves Mûvészek! Az Önök számára is lehetõséget szeretnénk biztosítani, hogy honlapunkon közzétegyék az Önökkel kapcsolatos aktuális híreket, információkat, programokat, eseményeket, kiállítási helyszíneket és idõpontokat. A honlapunkra való felkerülés ingyenes! Jelentkezésüket várjuk e-mailben: [email protected] Levélben, személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em. 204. Faxon: 06-1-473-1613 Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány havilapja Megjelenik: 10 000 példányban Kiadja: a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Felelõs kiadó: Dr. Nagy István, a kuratórium elnöke Fõszerkesztõ: Gazdik István Szerkesztõ: Nemes Attila Szerkesztõségi titkár: Gömöri Bea Szerkesztõség: 1055 Budapest, Báthori u.10. Telefon: 06-1/428-5001 Fax: 06-1/473-1613 E-mail: [email protected] Tördelés, nyomdai elõkészítés: Octopus Bt., Illés Zoltán ISSN: 1786-7525 A MAKtár digitális változata megtalálható a www.alkotom.hu címen.

Címlapon: H. J.: Mindenkivel egy (részlet) Írásunk a 6. odalon. 2

2005/8.

Új elérhetõségek a MAK-nál Asztalosné Zupcsán Erika Bányai Annamária Nemes Attila Gömöri Beáta Molnár Judit Juhászné Dr. Baráth Márta Szabó Krisztina Szántai Erzsébet Kocsis Gáborné Gazdik István Dr. Boross László Romhányi Gáborné Bankó Sándor Gyökér György Csábi Kálmánné Binda Piroska Bácsai Erzsébet Titkárság Szerkesztõség Alkotóház, Zsennye Alkotóház, Hódmezõvásárhely Alkotóház, Szigliget Alkotóház, Galyatetõ Alkotóház, Balatonföldvár

igazgató titkárságvezetõ kuratóriumi titkár titkársági asszisztens mûtárgyraktáros és humánreferens mb. osztályvezetõ igazgatási ügyintézõ személyzeti referens nyugdíjsegélyezési csoportvezetõ MAKtár fõszerkesztõ jogi képviselõ mûszaki osztályvezetõ ügyintézõ ügyintézõ könyvelõ könyvelõ pénztáros

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány galériái az Interneten

Tisztelt Mûvészek, Mûvészeti Szervezetek! Mindenek elõtt köszönjük Önöknek, hogy korábbi felhívásunkra sokan küldték el meghívóikat, programjaikat. Internetes portálunkon, valamint a MAKtár hasábjain folyamatosan közzétesszük azokat. Természetesen a jövõben is várjuk az ezzel kapcsolatos anyagaikat. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány megújuló honlapján szeptembertõl lehetõséget biztosítunk a kortárs alkotómûvészek számára, hogy alkotásaikat az Internet segítségével is megismertethessék az érdeklõdõkkel, egymással, valamint a potenciális vásárlókkal. Ennek érdekében két ún. on-line galériát szeretnénk beindítani (KÉPtár, ARTRIUM). Alkotónkként mindkét galériánkban maximálisan 50, minimálisan 10 alkotást tudunk bemutatni. A galériák ingyenesen állnak az Önök rendelkezésére (eladások esetében - ARTRIUM - a mû eladási árától függetlenül vásárlónként 1500 forintot számítunk fel utólagosan). Keresõprogram és leírások segítik a tájékozódást. Ön választhat a galériák között a szerint is, hogy mely alkotásait szánja eladásra és melyik az, amelyet csak bemutatásra, így egy mûvész mindkét galériában megjelenhet. A letöltés elleni védelem biztosított. Kérjük Önöket, hogy a „galérianyitásig“ digitalizálják alkotásaikat (igény esetén a digitalizálásban is tudunk segítséget nyújtani) amelyeket - tekintettel a nyári szezonra - augusztustól várunk. A részletes feltételekrõl a honlapunkon (www.alkotom.hu; www.maktar.hu), a MAKtárból, valamint a MAK munkatársaitól kaphatnak felvilágosítást az alábbi elérhetõségeken: Személyesen vagy levélben: 1054 Budapest, Báthori u. 10. Telefonon: 06-1/428-5001 Faxon: 06-1/473-1613 E-mailen: [email protected] A digitalizált alkotásokat jpg, illetve tif kiterjesztésben (minimum 1024x768) 300dpi-s felbontásban várjuk. Örömmel várjuk a mûvészeti szervezetek, mûvészek megkeresését. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány

Szaktárca

Új intézményvezetõket nevezett ki a miniszter Bozóki András kulturális miniszter a Mûcsarnok, az Uránia Filmszínház és a Honvéd Együttes élére nevezett ki régi - új vezetõket. Így a Mûcsarnok új igazgatója Petrányi Zsolt lesz, a Honvéd Együttest továbbra is Aranyos Károly igazgatja, az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója pedig július 1. óta Bakos Edit. A Mûcsarnok fõigazgatói pályázatára négyen jelentkeztek. A kinevezés 2005. szeptember 1-jétõl 5 évre szól. Petrányi Zsolt szakmai önéletrajza: 1987. Budapesti Tanítóképzõ fõiskola, tanítói diploma 1993. ELTE mûvészettörténész diploma 2001. P.H.D. fokozat megszerzése mûvészettörténetbõl 1988. A Magyar Nemzeti Galéria munkatársa 1995. A Mûcsarnok kurátora 1999–2001. A Mûcsarnok Kiállítási Osztályának vezetõje 2001. A Dunaújvárosi Kortárs Mûvészeti Intézet igazgatója Ösztöndíjak: 1998 CCA–Center for Contemporary Art, Japan – Eötvös Ösztöndíj 1996–1999 Kállai Ösztöndíj 1994 Tsukuba University, Japán, Japán Alapítvány Ösztöndíja Oktatás: 2001 – Iparmûvészeti Fõiskola, Manager képzõ, elõadássorozat kiállítás rendezésrõl 2000 – KREA posztgraduális iskola, XX. századi mûvészet, elõadássorozat 1998 – Iparmûvészeti Fõiskola, Manager képzõ – kortárs mûvészetrõl szóló elõadások Iparmûvészeti Fõiskola, alapképzõ – kortárs mûvészetrõl szóló elõadások Jelentõsebb kiállításrendezések: 2005 „Káosz“ Kortárs Mûvészeti Intézet, Dunaújváros „Gerber Pál“ Kortárs Mûvészeti Intézet, Dunaújváros 2004 „Lost & Found“, CBK, Dordrecht (Hollandia) „Dokumentum 6“: „Távolság“, Kortárs Mûvészeti Intézet, Dunaújváros „A mindennapok színeváltozása“ – Mai Manó Ház, A Honvéd Együttes igazgatói posztjára ketten pályáztak. A kinevezés 2005. július 16–tól öt évre szól. Aranyos Károly szakmai önéletrajza: 1973–1977. Zalka Máté Katonai Mûszaki Fõiskola, pénzügyi üzemgazdász 1979–1981. Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola, népmûvelés szak 1985–1988. ELTE BTK, népmûvelés szak 1977–1983. kulturális szervezõ a Magyar Néphadsereg különbözõ alakulatainál 1983–1986. Magyar Néphadsereg Módszertani Központ közmûvelõdési és könyvtármódszertani alosztályvezetõ 1986–1992. A Honvédelmi

Minisztérium Kulturális Osztályának munkatársa 1992–1996. A Honvéd Együttes igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója 1996–2005. A Honvéd Együttes igazgatója Társadalmi megbízatások: Honvéd Kulturális Egyesület, választmányi tag Független Magyar Mûvészeti Alapítvány, kuratóriumi tag Magyar Mûvészetért Alapítvány Mûvészeti Kollégiumának tagja Hungária Jazz Alapítvány, kuratóriumi elnök Az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatói pályázatát 13 pályázó közül Bakos Istvánné Nagy Edit nyerte. Az igazgatói kinevezés 2005. július 1–jétõl három évre szól. Bakos Edit szakmai önéletrajza: 1974. ELTE BTK magyar nyelv– és irodalom tanári és népmûvelési elõadói diploma 1974–1975. Népmûvelési Intézet, Kutatási Osztály 1977–1993. Magyar Film– és TV–mûvészek Szövetségének elõadója, majd ügyvezetõ titkár 1991–1993. Részt vett a Magyar Mozgókép Alapítvány létrehozásában, mûködésének, pályázati rendszerének kialakításában. Késõbb az MMA kuratóriumi titkára. 1993–2000. Duna Televízió – fõigazgatói irodavezetõ, majd mûsorigazgató, mûvészeti alelnök, végül a programot felügyelõ alelnök 2001. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából részt vesz az Uránia Nemzeti Filmszínház jövõjét tervezõ munkálatokban, majd megnyitásának elõkészítésében. 2002. május Az Uránia Filmszínház programigazgatója és az ügyvezetõ általános helyettese 2005. február Miniszteri kinevezéssel a Nemzeti Filmszínház Kht. ügyvezetõje. 2004. június A Nemzeti Filmiroda megalakulásától közremûködik a Filmszakmai Bizottságban, amely a filmalkotások „art“ minõsítésérõl dönt 2005. március A Mozisok Országos Szövetsége Választmányának tagjává választják. NKÖM-információ

Még hét város van versenyben

Európa Kulturális Fõvárosa Mint lapunkban is beszámoltunk róla, az Európa Kulturális Fõvárosa cím elnyeréséért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kétfordulós pályázatot hirdetett. Az elsõ, minõsítõ elõpályázatot a tárca 2004. október 7-én írta ki, melynek beadási határideje 2004. december 31. volt. Összesen 11 város nyújtott be pályázatot, Budapest, Debrecen, Eger, Gyõr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Székesfehérvár és Veszprém, közülük választotta ki a magyar államigazgatási és kulturális szakemberekbõl álló 7 fõs a bizottság a 7 továbbjutót, 3 város - Eger, Miskolc, Pécs - pályázatát egyhangúlag, 4 városét Budapest, Debrecen, Gyõr, Sopron - pedig egyszerû szótöbbséggel találta továbbjutásra érdemesnek. A kulturális miniszter elfogadta a bizottság javaslatát. Az elõminõsítõ pályázat eredményeképpen a második fordulóba jutott 7 várost a kulturális miniszter meghívta a második pályázati szakaszban való részvételre, ennek leadási határideje augusztus 17. A pályázatokat 15 fõs bírálóbizottság értékeli, s tesz javaslatot a nyertesre. A döntés október közepén várható. 2005/8.

3

Ott voltunk

Japán lakkmûvészet

Kiállítás a Stefániában

A Stefánia Kulturális Központ valamint a Honvéd Kulturális Egyesület tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait augusztus 18–án (csütörtök) 15.00 órára a Stefánia Galériába (1143 Budapest, Stefánia út 34.) Tatár Antal kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja: Oláh László alezredes, a Magyar Kultúra Lovagja, a Honvéd Kulturális Egyesület titkára.

Magyarok Hágában

„Magyarország a dûnéken“ címmel négy magyar festõmûvész rendezett nagysikerû kiállítást Hága legszebb galériájában, a Pulchri Stúdióban június 25. és július 17. között. Ganczaugh Miklós, Kováts Albert, Mózes Katalin és Turcsányi Antal tárlatát Hollandia fõvárosában Szentiványi Gábor, hazánk hollandiai nagykövete nyitotta meg, a szakmai méltatást Hunyadi Szilvia mûvészettörténész tartotta. A bemutatott mintegy negyven mû karakteres metszetét adja a négy mûvész munkásságának. A XIX. századi japán lakkmûvészetet bemutató kiállítás nyílt a Hopp Ferenc Kelet–Ázsiai Mûvészeti Múzeumban. A japán lakkmûvesség méltán világhírû, már a VII. század óta készülnek Japánban kifinomult, aprólékos technikákkal lakktárgyak. A tárlat a múzeum több mint 7000 tárgyból álló japán gyûjteményének legkiemelkedõbb kvalitású tárgycsoportjának, a 900 darabra tehetõ lakkgyûjteménynek legjobb darabjait vonultatja fel. A 2005–ös év Japán és az Európai Unió kapcsolatának az EU által támogatott emlékéve; a kiállítás része az év hivatalos eseménysorozatának. A kiállított mintegy 250 eddig nem publikált, frissen restaurált tárgy egy része a korábbi, még feudális Japánt idézi, aranyporral díszített, gazdag

háztartási készletek, kozmetikai eszközök mellett a lakk egyéb felhasználási lehetõségeit fegyverekkel, s egy szamuráj páncéllal is illusztrálva. A japán lakk sokoldalúságát jellemzi, hogy finom, nõies, apró tárgyak díszítésére csakúgy alkalmas, mint a japán kultúra férfias oldalait megtestesítõ, méltán híres fegyverek készítéséhez. A XIX. század második felét aranypor–felszórásos (maki–e), gyöngyházberakásos tárgyakkal mutatjuk be, leginkább olyan apró, gazdagon díszített dobozkákkal, melyek ritkaság értékükön túl technikai gazdagságukkal és tökélyükkel is lenyûgözik a szemlélõt. 2005. május 27. – 2006. október 15. Hopp Ferenc Kelet–Ázsiai Mûvészeti Múzeum 1062 Budapest, Andrássy út 103.

Változatok József Attila verssoraira A József Attila emlékévhez kapcsolódva két idõszakos kiállítás nyílt a miskolci Feledy–házban. Az emlékkiállítás a budapesti Petõfi Irodalmi Múzeum anyagából mutat be írásos és képi dokumentumokat, amelyeket a Miskolci Városi Könyvtár munkatársai válogattak össze. A „Változatok József Attila verssoraira“ címû tárlat Feledy Gyula azon alkotásait vonultatja fel, melyeket a költõ versei ihlettek. A két idõszakos kiállítás mellett a házban tekinthetõ meg Feledy Gyula, Miskolcon élõ Kossuth–díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett mûvész gyûjteményes kiállítása is. A 76 éves mûvész munkáiból „Régi rajzok, vázlatok“ címmel átrendezett kiállítás látható. A kiállítás helyszíne: Feledy–ház, 3525 Miskolc, Deák tér 3. A kiállítás megtekinthetõ: augusztus 31–ig. 4

2005/8.

Feledy Gyula: Kis Ikon, 1986

Húszéves galéria A Kass Galéria 1985–ben nyílt meg Szegeden a Vár utcában. A galéria Kass János szegedi születésû, kétszeres Munkácsy–díjas, Érdemes Mûvész és Kiváló Mûvész munkásságát mutatja be. Kass János 1946–ban végezte el az iparmûvészeti iskolát és keramikus mesterlevelet kapott. 1946–49 között az Iparmûvészeti, 1949–51 között a Képzõmûvészeti Fõiskola hallgatója. 1951–ben szerzett grafikusi diplomát. 1967–tõl tanított az Iparmûvészeti Fõiskola Grafikai tanszékén. A Brüsszeli Világkiállításon 1958–ban ezüstérmet nyert, Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paolóban, s a német és magyar „Szép könyv versenyen“ kapott díjakat. 1966–ban, Lipcsében a könyvmûvészeti kiállításon „A világ legjobb könyve“ díjat és aranyérmet nyert. A Kass Galériában Kass János munkásságának olyan jelentõs sorozatai kerülnek bemutatásra, mint a Kékszakáll, Az ember tragédiája, a Biblia, a Hamlet, s válogatott mûvek a Fejek sorozatból. A fenti alkotások mellett egyéni grafikái is helyt kaptak a kiállítótérben. 1991–ben a galéria alapterületének kibõvítését követõen nyílt lehetõség arra, hogy idõszaki kiállításokat is be lehessen mutatni. A Kass Galéria Szeged város tulajdonában és a Móra Ferenc Múzeum üzemeltetésében mûködik. A kiállítás helyszíne: 6720 Szeged Vár u. 7. A kiállítás megtekinthetõ: szeptember 11–ig. forrás: artnet.hu

Meghívó

Reigl Judit alkotásainak kiállítására készül a Mûcsarnok

Reigl Juditról szülõhazájában – a szakmai köröket is beleértve – mindmáig kevesen hallottak, noha neve a 20. sz. meghatározó irányzatait taglaló lexikonokban, kiadványokban szerepel. A magyar közönség eddig csak két csoportos kiállításon találkozhatott munkáival: 1982–ben, a Tisztelet a szülõföldnek tárlatán mint külföldre szakadt magyar festõ, 1992 tavaszán pedig, a Francia közelmúlt címmel rendezett kiállításon, Christian Boltanski, Louis Cane, Jochen Gerz, Raymond Hains, Alain Jacquet, Jean Le Gac, Anette Messager, Francois Morellet, Mimmo Rotella, Daniel Spoerri, Sarkis és Takis társaságában, mint a kortárs francia képzõmûvészet képviselõje szerepelt. A rendszerváltás után több mint tizenöt esztendõnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyéni kiállítás keretében betekintést nyerhessünk munkásságába. A Mûcsarnokban megrendezett

kiállítás mind a mûvész, mind a közönség szempontjából igen fontos esemény. Igaz, hogy a bemutatott válogatás – a korlátozott lehetõségek miatt – csak néhány állomását villantja fel a gazdag mûvészi pályának, azonban a kiállítás alkalmából megjelenõ katalógus alkalmat ad arra, hogy lépésrõl–lépésre végigkísérjük Reigl Judit pályafutását. Ez annál is inkább fontos, mivel Reigl Judit korszakait mindig sorozatok határozzák meg, amelyek közt szoros összefüggés van, egyik a másikból születik. „Ciklusokban dolgozom, mint kiemelkedõ példaképeim, J. S. Bach a zenében és James Joyce az irodalomban. Mint egy spirál, állandóan visszatérek a kezdethez, de egy emelettel feljebb.“ A kiállítás rendezõi arra törekedtek, hogy Reigl Judit munkásságának ez az alapvetõ jellemzõje kifejezésre jusson, ezért bizonyos esetekben eltértek az idõrendi sorrendtõl, és párhuzamba állítottak olyan mûveket, amelyek közt – annak ellenére, hogy keletkezésüket több évtized választja el – valamilyen közös gondolati és/vagy formai kapcsolat van. Reigl klasszikus festészeti mûfajokat példázó korai mûveit erõteljes, tónusos festésmód jellemzi. Reigl Judit 1950–ben kalandos

körülmények között szökik Nyugatra. Párizsi letelepedését követõen fantasztikus lényekkel teli, szürreális, figuratív kompozíciókon dolgozik (Ils ont soif insatiable de l'infini, 1950). 1951–1954 között készült nagyméretû mûvei a szürrealista automatikus írás (écriture automatique) módszerét használják. 1954–ben elsõ párizsi kiállítását André Breton nyitotta meg. Az 50–es évek második

felében festette fehér alapú, vastag festékfoltokból álló hatalmas gesztussorozatait (Eclatements, 1955–1958) és körkörös mozdulatokból építkezõ vásznait (Centre de dominances, 1958–1959). Az Ecriture en masse–sorozat (1959–1965) vásznai a festett, sötét felületek és a foltokban megjelenõ fehér alap közötti feszültségre, az Expérience d'apensanteur (1965–1966) pedig a fekete és az egyszínû foltok, felületek kontrasztjára épül. Az 1959 és 1965 között készült Guano–sorozatot nagy, gazdag faktúrájú színfelületekbõl álló képstruktúrák, absztrakt gesztusfestmények alkotják. Reigl következõ, a figuráció és absztrakció kifejezésmódja között egyensúlyozó sorozatának (Homme, 1966–1972) fõ motívuma a színes felületre mint háttérre komponált, azzal kontrasztos álló–lebegõ emberalak. A 70–es évek végétõl érdeklõdésének középpontjában ismét a képfelület virtuális szétválasztása, a szín, a felület, a faktúra és az olykor rövidülésben vagy torzóként megjelenõ figuraegyüttes, képen belüli viszonya áll (Décodage sur drap, 1973; Déroulement, 1973–1980; Déroulements, 1980–1985; L'art de la Fugue, 1980–1982). A 80–as évek második felétõl festészetében a finom és a monumentális viszonya válik dominánssá (Face a ..., 1988–1990; Un corps au pluriel, 1990–1992). A ma is aktív mûvész budapesti bemutatója egyedülálló alkalom az életmû retrospektív igényû áttekintésére – írja Cserba Júlia a kiállítás szaktanácsadója. A 2005. szeptember 29–én nyíló kiállítás 2005. november 13–ig tekinthetõ meg a Mûcsarnokban.

A Szellemkép szabadiskola retrospektív kiállítása Miskolcon A Szellemkép nyitott formájú mûvészeti szabadiskola, ahol 1994 óta folyik kétszakos rövidfilmes– és fotográfusképzés. Az iskola rendszeres mûhelymunkára épülõ tematikája elsõsorban a kis költségvetésû és önállóan elkészíthetõ filmekhez, illetve az önálló, igényes fotográfiai tevékenységhez nyújt stratégiát. „Ami megtörténik ma a képeken, az a jelenségek elmozdulása a szubjektív fény irányába, hajdan és majd. Fotográfiák. A képek mégis konkrétabbak, mint a szó. Olyannak látjuk, ahogy már valaki látta õket. Ha elolvashatnánk a képeket jól hangsúlyozva, értve és ismerve, mint régi ismerõst, csak úgy – mégis a fél szavakból, rezdüléseibõl, levegõvételébõl, félbemaradt kézmozdulatából, ahogy megrebben a tekintete, amikor félrekapja a fejét, tudhatnánk meg a lényegét. Ezekbõl tudjuk, mit akarsz akkor és már nem is értjük, miért álltak össze a szavak. Így tudjuk meg, mit szeretnél. Ezért nem olvassuk a képeket. Elõvesszük újra és újra, nézzük és mindannyiszor valahogy mások, ahogy mi meg az idõ. Mert ez fotográfia.“ – írja Fuchs Lehel mûvészeti vezetõ. A kiállítás helyszíne: Miskolci Galéria, Rákóczi–ház, Miskolc, Rákóczi u. 2. A kiállítás megtekinthetõ: szeptember 8–ig. forrás: artnet.hu

2005/8.

5

Ott voltunk Mûvészetterápiás alkotások a GAG Galériában

Vágyódások, álmok palettán kikevert színei Valóssággá vált Álmok, Mûvészetterápiás alkotások címmel, az Andrássy úti Gag Galériában pszichiátriai betegek hetvennél több alkotását tekinthették meg az érdeklõdõk július 8 - július 30. között. A Szigetkeresõk Psychiatriai Betegek Érdekvédelmi Közhasznú Egyesülete évente 15-25 résztvevõvel szervez mûvészetterápiás táborokat a Nyírõ Gyula Kórházban. A tárlat anyagát a 2002 és 2005 között megrendezett táborok alkotásai közül válogatták a szervezõk. de nem feltétlenül rontja az alkotómunkát. A kreatív tehetség és a pszichiátriai betegség nem egymást kizáró tényezõ. A pszichiátriai betegek között is ugyanannyi - ha nem több - tehetséges ember van, mint az átlagnépességben. Nekik sokkal nehezebb kivívni az elismerést, mert sokkal kevésbé tudják képviselni érdekeiket. Ebben szeretnénk segíteni õket - hangzott el Németh Attila pszichiáter szakorvos, a Nyírõ Gyula Kórház II. pszichiátriai osztályának vezetõje köszöntõjében, illetve a kiállítás katalógusába írt elõszavában. A kiállítás megnyitójában Dr. Hárdi István pszichiáter, pszichológus, egyetemi tanár a mûvészetterápia történetérõl, eredményeirõl beszélt, bevezetõt Dr. Németh Attila pszichiáter, osztályvezetõ fõorvos és Bender Márta szociotherapeuta, a Szigetkeresõk Egyesületének elnöke mondott. Mi teszi a mûvészt mûvésszé? A legfontosabb ismérvek talán a tehetség, kreativitás és az iskolázottság, ám utóbbit akár figyelmen kívül is hagyhatjuk, hiszen a legnagyobbak közül sokan nem rendelkeztek, rendelkeznek mûvészeti iskolázottsággal. A tehetséghez valamiféle túlérzékenység és az ugyanazt másképp látni képessége kötõdik. A világot túlérzékenységgel szemlélni, másképp látni - hát nem ilyen a pszichiátriai beteg is? Evidenciának tekintjük, hogy az alkotás tükrözi az alkotó személyiségét. Ismert, hogy számos alkotómûvész szenvedett pszichés betegségben. Errõl általában nem illik beszélni, illetve igyekszünk élesen elhatárolni a pszichiátriai betegséget a mûalkotásoktól, mintha ez egy szégyenfolt lenne a mûvészre nézve. Csodáljuk Picasso kék és rózsaszín korszakában alkotott mûveit, de jobban megérthetjük, ha tudunk a háttérben lévõ hangulatzavarról. Cezanne és Miro képein is nyomott hagyott nem negatív értelemben - a visszatérõ depresszió. Edward Munch legjobb képeit alkoholizmusának legsúlyosabb periódusában festette, gyógyulását követõen mûvészetének színvonala egyértelmûen csökkent. A pszichiátriai betegség tehát befolyásolja,

Sz. Z.: Áthajlás egy másik világba 6

2005/8.

A Nyírõ Gyula Kórház II. Pszichiátriai Osztályán 2002 óta rendeznek mûvészetterápiás táborokat. A tíz napos, bentlakásos eseményen alkalmanként 10-15, pszichiátriai problémával küzdõ alkotó vesz részt. A foglalkozásokat szociotherapeuta szakember vezeti, a terápiás team orvossal, pszichológussal is kiegészül. Az alkotás a pszichiátriai betegeknek éppúgy teret ad az önmegvalósításra és önkifejezésre, mint bárki másnak, emellett azonban kedvezõ terápiás hatása is ismert. A gondolatok képi kifejezése bizonyítottan segít a szorongások, félelmek feloldásában, a szakemberek számára pedig eszközként szolgálhat a

T. F.: cím nélkül páciensek állapotának felméréséhez, támpontot jelenthet a kezelés során. A laikus szemlélõk számára a magas színvonalú alkotások nemcsak mûvészi értékük, hanem az általuk hordozott üzenetek révén is sokat adhatnak. Betekintést engednek egy elzárt világba, segítenek megérteni a pszichiátriai betegek lelki vívódásait, életérzését, gondolatait. "Minden alkotás, minden keretbe zárt kép kiszól a keretbõl. Talán hozzád, hozzánk. Megérint így vagy úgy, elmond valamit abból a világból, ahonnan jött, vagy van, s amiben lenni szeretne. Benyithatunk szimbolikus világukba, színeiken keresztül hosszú utazásra visznek minket, ahol az õ igazuk, az õ álmaik és vágyaik, szeretetük él. Az elmondhatatlant ráfestik egy vászonra, egy farostlemezre, vagy éppen rajzolnak egy papírdarabra. Mi ez ha nem közlési vágy, a képi megfogalmazás morzejelei, a segítségre várók utolsó kiáltásai, vagy az örömnek az esõerdõn áttetszõ

M. P.: A füst meg én fénysugarai? Vágyódások, álmok palettán kikevert színei, egy arc pillanatba dermedt részei, a tájkép szabadságtól hangos mérföldjei. Mind-mind jelek, üzenetek, amik kétség nélkül érezhetõk, olvashatók, átélhetõk, és mindenek felett befogadásra vágyók" ajánlotta a kiállítást Bender Márta szociotherapeuta, a mûvészetterápiás program és táborok vezetõje, a közelmúltban megalapított Szigetkeresõk Psychiátriai Betegek Érdekvédelmi Közhasznú Egyesület elnöke. Az egyesület alapvetõ célkitûzése, hogy támogassa és koordinálja a pszichiátriai betegek rehabilitációját, képzõmûvészeti képességük fejlesztését és mûveik megismertetése révén elõsegítse beilleszkedésüket a társadalomba. A pszichiátriai betegségek által érintett embereket a társadalmi elõítéletek, anyagi, szociális problémák súlyos egzisztenciális és magánéleti válságba taszítják. A gyakran létminimum alatt tengõdõ, elszigetelõdõ betegek között komoly tehetségek rejtõznek, akik számára az alkotáshoz szükséges feltételek és eszközök csakis külsõ támogatással biztosíthatóak. Az egyesület amellett, hogy mûvészetterápiás foglalkozásokat, rehabilitációs programokat szervez, anyagilag is fel kívánja karolni a rászoruló, pszichiátriai betegségben szenvedõ mûvészeket oly módon, hogy a képek értékesítésébõl befolyó összeg jelentõs részét átadja számukra, a fennmaradó összeget pedig továbbra is a segítségre várók támogatására fordítja.

M. P. M.: A pálfai pipás

Ott voltunk

Máger Ágnes és Végvári Zsófia színházi tervei Miskolcon

Freund Antal kiállítása a Nemzeti Táncszínházban

A Bartók+... Miskolci Nemzetközi Operafesztiválhoz kötõdõen a miskolci képzõmûvész Máger Ágnes és leánya, Végvári Zsófia díszlet–jelmeztervezõ mûvész zenés színházi produkciókhoz készített terveiket mutatják be a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban szeptember elejéig. A miskolci színjátszás története címû állandó kiállítás továbbra is megtekinthetõ a múzeumban. A kiállítás helyszíne: Színháztörténeti– és Színészmúzeum, Miskolc, Déryné u. 3. A kiállítás megtekinthetõ: szeptember 03–ig. forrás: artnet.hu

Az Évszak Mûtárgya a Szépmûvészeti Múzeumban

Házaspár sírköve Palmyrából

Egy 3. századi palmyrai sírkõ látható a Szépmûvészeti Múzeumban az Évszak Mûtárgyként. A dombormûre vésett arameus nyelvû felirat a férfit és a nõt név szerint említi. Tanúsága szerint a kõ házaspár sírköve volt, valószínûleg a Kr.u. 3. sz. elején készülhetett. A mûtárgy a múzeum új szerzeménye, augusztus végéig tekinthetõ meg. Az Évszak Mûtárgya sorozat fõ célja, hogy rendszeres ritmusban a közönség elé tárja az Antik Gyûjteményben folyó munka eredményeit: egy–egy újonnan megszerzett, illetve restaurált mûvet, vagy olyanokat, amelyekrõl új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek. A budapesti dombormûvön látható, szerettei körében lakomázó halott képe a férfihoz méltó élet emblématikus megjelenítésének népeket és évszázadokat átívelõ kifejezési formája volt az ókorban – Hellasban és Italiában éppúgy mint Mezopotámiában egyaránt kínálhatott érvényes mondanivalót.

A kompozíció fõ alakja díszes kereveten heverõ, ivócsészét tartó férfi. Lábánál nõalak ül. Kettejük közt ifjú, aki bal kezét összetartozásuk kifejezéseként a férfi vállára teszi. A dombormûre vésett arameus nyelvû felirat a férfit és a nõt név szerint említi. Tanúsága szerint a kõ házaspár sírköve volt, valószínûleg a Kr.u. 3. sz. elején készülhetett. A budapesti dombormû a palmyrai sírszobrászat jellegzetes képviselõje, jól példázza a palmyrai mûvészet kultúrák–közötti, kevert jellegét. Palmyra a szíriai sivatag legnagyobb oázisa. Ékírásos szövegek már a Kr.e. 2. évezred elején említik. A görög–latin Palmyra név a datolyapálmára utal. A hellénisztikus kortól (Kr.e. 3–1. sz.) az Euphratésig vezetõ karavánutak legfontosabb állomásává, az ókori interkontinentális kapcsolatok egyik fõ elágazóhelyévé vált. Innét szárazföldön (a Selyemúton) és tengeren (a Perzsa öblön át) is vezetett út Indiába és Kínába. A hellénisztikus kor végén a római birodalom bekebelezte a várost, amely a Kr.u. 2. század közepén érte el hatalma zenitjét. A 230–as évektõl Palmyra a két óriás–birodalom, Róma és Irán háborújának egyik fontos szereplõje, amíg végül Róma el nem foglalta és ki nem fosztotta az ellene szegülõ várost. Az antik Palmyra történetének az arab hódítás vetett véget (634). Romjai lenyûgözték Európát: újrafelfedezésére a 17. századtól került sor. Vonzerejének titka abban is rejlett, hogy a feltáruló kultúra egyszerre volt ismerõs és idegen. Palmyra ugyanis két világ: a Mediterraneum és a Kelet metszéspontján jött létre. Kevert volt lakossága, vallása és nyelve is. A kultúráját meghatározó görög–római elemek nem a klasszikus mûveltség mindent lebíró erejét tanúsítják, hanem sokkal inkább azt a képességét, hogy formákat tudott adni más kultúrák sajátos mondanivalóinak kifejezésére. Mint annyiszor az ókori kultúrák találkozásánál, a palmyraiak is csak azt használták fel a Nyugatról beözönlõ kínálatból, amit a maguk számára érvényesnek találtak. Az évszak mûtárgya sorozat hetedik kiállítását Jerger Krisztina rendezte, a kiállított tárgyakról szóló ismertetõt Nagy Árpád Miklós írta. A kiállítássorozat kurátora Dági Marianna.

A gyökerekhez való visszatérés motívuma akkor erõsödik igazán meg bennünk, ha végignézzük Freund Antal alkotásait. Munkái anyagának többsége terrakotta, alapanyaga az agyag. Mint az egyik õselemnek, a Földnek része, speciális alapanyag az agyag, a másik õselemnek, a tûznek a segítségével kerül abba az állapotba, hogy mûtárgy válhasson belõle. A szemlélõdõ már az elsõ körben észlelheti, hogy a kiállított munkák témája nagyrészt az ókori mitológiákban is fellelhetõ. Ha a régi mitológiákat úgy fogjuk fel, mint kultúránk gyökereit, akkor még inkább nyilvánvaló a gyökerekhez való visszatérés motívuma. Joggal kérdezhetjük tehát, miért fontos Freund Antalnak, hogy gyökereihez nyúljon vissza? A növények számára a gyökér az a megtartó erõ, biztos megkapaszkodás, vagy szilárd támasz, amelyen keresztül létük, növekedésük, fejlõdésük és átörökíthetõségük biztosítható. Az embernél ez ugyanígy van. Fontos az õsök, a család, az iskola a lakókörnyezet, mint gyökér– funkciókkal ellátó rendszerek ismerete és tisztelete. Ha támaszt kíván az ember, bizonyossággal csak ezekre támaszkodhat. Ha figuráit szemléljük, feltétlenül észre kell vennünk karcsú, sokszor légies, magasba nyúló alakjukat. Ebben az a vágy fejezõdhet ki, amelyben a József Attila–i gondolat szerint születtem, elvegyültem, kiváltam triumvirátusa fogalmazódik meg. A magasba törés, a kiemelkedni vágyás, a földhöz ragadt életfelfogástól elszakadás vágya az, ami hajtóerõt adhat minden alkotó embernek. Az agyaggal dolgozó mûvész számára a plasztikai megjelenítésben a festõi megoldásoktól eltérõ lehetõségek rejtõznek. Az anyagszerûség érzékeltetése, a formák íve, alakja, mérete, elhelyezkedése, a hangsúlyok megtalálása és kiemelése, az arányok beállítása, a harmonikus és diszharmonikus megoldások ötvözése hordozza magában a mûvészi gondolkodás és kifejezés lehetõségeit – írja Lönhárd Ferenc a kiállítás ajánlójában. Freund Antal kiállítása a Nemzeti Táncszínház Galériájában tekinthetõ meg.

2005/8.

7

Felirat

Poszthumusz mini–mítoszok

Kalász László: A világ dallama

Hat esztendeje immár, hogy elhunyt Kalász László, az észak–magyarországi Bódva–völgy költõje, aki egy kis borsodi faluban, Szalonnán élte le szinte egész felnõttkorát, s lett egy nemzedék csaknem feledésbe merült legendája. Nemzedéktársai és Hetek–beli költõtársai közül már többen és méltán Kossuth–díjasok: Ágh István, Bella István, Buda Ferenc… Halála elõtt egy évvel, 1998–ban jelent meg tizedik kötete, a Nagy jövõ mögöttünk, s most 2005–ben, a miskolci Bíbor Kiadó jóvoltából látott napvilágot – a költõ leányának a szerkesztésében és Jánosi Zoltán irodalomtörténész lektorálásával és értõ, lényeglátóan tartalmas utószavával – hátrahagyott verseinek poszthumusz kötete: A világ dallama. Nem változtat a már ismert és az évtizedek alatt sokat méltatott Kalász László–képen ez a verseskönyv, legföljebb még árnyaltabbá teszi azt a képet, amelyet róla eddigi kialakított a korábban a (még)versolvasó közönség és az egyre gyérülõ kritikusok kis csapata. Kalász László a Kalevala költõje, balladás magyar lélek, amely már azóta kiveszett nemcsak a lírából, de a közgondolkodásból is. Anakronisztikus: Inkább mitikus, amennyiben elfogadjuk Cassirer egyik definícióját a mítoszteremtõ elmérõl: „Sohasem passzív módon észlel, tevékenysége nem merül ki a dolgok puszta szemlélésében. Minden megfigyelése az érzelem és az akarat aktusaiból származik.“ Kalász törzsi költõ volt, amennyiben a törzsi szervezet (nemzetségi, nép, nemzet stb.) még hordozza a hagyományokat, a nemzeti sajátosságokat. Vagyis nem divatos, nem européer. Internacionalizmusa legföljebb megyehatárokat lépett át, a mára elerdõtlenedõ Cserehát „magaslatairól“ nem volt tovább érdemes néznie. Ezek az ellenvélemények, ha még valaki szóba hozza a költõt és mûvészetét. Mintha a magyar kultúra panteonja kicsinyt olyan kalitkára hasonlítana, amelyben a papagájok egyfolytában ismételgetik, hogy „szeretem a hazát“. Kalász bölcs bohóc volt. Képtelen volt függetleníteni magát életstílusának anarchikus ritmusától. Több mint negyven évig lényegében mindig ugyanarról szólt: a bartóki líramodell és a folklórba ágyazott szellemi érdeklõdés összhangjának lehetõségérõl. S aztán megjött a nagy kísértés, a Törvényt beteljesítõ Halál is ott motoz utolsó verseinek java részében: „Azt hogy // Meddig élek / nem tudom / nem tudom hogy végsõ percem miként lesz / fetrengõ kínban / sár–ravatalon / mocskom harapva / A öngyilkos kezem / Vagy ránc–simultan / Bomlássá nyugodva“. (Azt hogy.) Ötvenévesen lett nagybeteg, vigasztalannak tûnt számára a jövõ, de még 16 esztendõt kapott kegyelmi ajándékként, hogy kiteljesíthesse költészetét. Utolsó éveiben gyakran volt kórtermek lakója. Rusztikus, fanyar humora csak néha hagyta cserben, amikor idegei nem engedelmeskedtek az elmének. Aki ismeri Hrabal utolsó esztendõinek krónikáját, sok rokonítható analógiát vélhet felfedezni Kalász László és a cseh íróóriás sorsa között. (Lehet, hogy az sem véletlen, hogy a cseh próza mesterének kedvenc lírikusa a Kalászhoz is olyan közel álló orosz Jeszenyin, „a falu utolsó költõje“ volt.) A poszthumusz kötetre leginkább jellemzõek Jánosi Zoltán megállapításai: „ a kelevalázó félhosszú vers a Kalász–esztétikában egyszerre jelent stílusimitációt, önstilizációt, intertextuális kapcsolatlétesítést, új poétikai érték– és formakeresését“, s nem véletlen, hogy a líra folklórelemeit kutató irodalomtudós foglalkozik behatóan eme költészet motívum–gyökereivel is. Cs. Varga István pedig, az eddigi legalaposabb Kalász–monográfus, gyakorlatilag összefoglalta – Költõ a Bódva–völgyben címmel – az eddigi Kalász–életmûvet. Az évek során, Kalász elsõ kötetének (Szánj meg idõ, 1967) megjelenése óta szinte minden fontosat leírtak már róla. Kalász Lászlót a régi hatalom is kedvelte, mert hiányzott belõle az anarchista minden formája. Inkább félreállt, „letörölte“. Vagy viccet csinált mindenbõl, a patetikum, álhumánum által szentnek tartott „érzeményekbõl“ is. Tehette, õ valóban jóságos és szelíd, csupa szív ember volt, és hitt abban – a sorsa bizonyította: „Itt élned s halnod kell“. Most lenne 72 éves, még köztünk élhetne és alkothatna. Mûve így is egységes egész. A legjobbak mindig ugyanazt írják. Tematikában Kalász poszthumusz kötetét ismerve sem tudunk újat mondani: szerelem, halál, élet, az emberi szerep – mint minden alkotásban évezredek óta – egyéni, a folklórban gyökerezõ, a már ismert formákat felelevenítõ és megújító kifejezése. Nos, a Kalász–oeuvre–je ennyi! A legenda – ha szûkebb körben is –, de tovább él, bár töri az idõ. Az emlékezetben úgy marad meg Kalász László mindenkinek, aki ismerte, mint saját szabadságát soha el nem vesztõ, az életet derûs szkepticizmussal szemlélõ, idõtlen és kortalan alkotó. Egy–egy sora, „beszólásai“, játékos nyelvi szófacsarásai máig közszájon forognak. Poszthumusz mini–mítoszait, utolsó, post mortem üzeneteit ennek fényében olvashatjuk. Kaló Béla

8

2005/8.

Magyarországra kerül a Gara–hagyaték Rövidesen Magyarországra, az Illyés Alapítvány archívumába kerül a Párizsban élt mûfordító–író Gara László irodalmi hagyatéka. A francia– magyar irodalmi és mûvészeti kapcsolatok szempontjából igen nagy értékkel bíró dokumentumok a párizsi Egyetemközi Magyarságkutató Központ, a Párizsi Magyar Intézet és az Illyés Alapítvány együttmûködésének köszönhetõen kerülnek Gara László szülõföldjére. Gara László /1904–1966/ mûfordító, író és publicista 1924–ben érkezett Párizsba. Újságíróként dolgozott, valamint – a magyar irodalom iránti szenvedélyes elkötelezettségének elsõ megnyilvánulásaként – francia nyelvû magyar költészeti antológiát szerkesztett 1927–ben, amelynek történetét Antológia születik c. írásában /in. Az ismeretlen Illyés, Occidental Press, Washingon, 1965/ örökítette meg. 1945–tõl 1952–ig az MTI párizsi tudósítója volt, azonban visszahívták, s utána nem engedték viszsza: francia családját csak 1956–ban láthatta újra. Haláláig az Irodalmi Újság munkatársa volt. A magyar irodalom XX. századi számos remekmûve Gara Lászlónak köszönhetõen olvasható francia nyelven. A magyar költészet antológiája c. élete legnagyobb vállalkozásaként számon tartott kötet 1962–ben Cs. Szabó László tanulmányával jelent meg. Az antológiában megjelent mûveket a legkiválóbb francia költõk fordításában közölte. Gara László életét a magyar irodalom franciaországi terjesztésének, ismertségének és elismertségének szentelte, barátai közé tartozott a magyar és francia irodalmi élet legjava. Hagyatéka ezáltal igen értékes információkkal és ritkaságokkal szolgálhat a magyar–francia kulturális kapcsolatok kutatóinak. Az Illyés Alapítvány és a Párizsi Magyar Intézet megállapodtak a hagyaték kezelõjével, a párizsi Egyetemközi Magyarságkutató Központ /Université Paris III – La Nouvelle Sorbonne – CIEH/ vezetõjével, hogy ezt a XX. századi magyar–francia irodalmi kapcsolatok szempontjából rendkívül fontos és értékes anyagot átadják az Illyés Alapítványnak. A hagyaték Magyarországra kerülése igen fontos, eddig hozzáférhetetlen adalékokkal egészítheti ki az irodalmi kutatásokat. A Párizsi Magyar Intézet közremûködésével korábban 2004–ben a ritka értékeket tartalmazó André Kosztolányi–könyvtár került Magyarországra, melynek egy része azóta az Országos Széchenyi Könyvtár, oktatásban jól felhasználható része pedig a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem könyvtárát gazdagítja.

Meghívó

VII. Nagycenki Mûvészeti Napok XIV. Zempléni A „Fiatal nemzedék a történelmi emlékhelyen“ alcímet viselõ programsorozat idén augusztus 5–14. között számos hangversenyt kínál fiatal muzsikusok és neves mûvészek közremûködésével a festõi szépségû nagycenki kastély területén.

Az ifjú zenei tehetségeket is felkaroló mûvészeti rendezvénysorozat 2005–tõl nemzetközi szereplõkkel és ifjúsági alkotótáborral bõvül. A kamarazenei programokra Csehországból és Szlovéniából, a népzenei–, néptánc programra Szlovákiából, az ifjúsági alkotótáborba Ausztriából érkeznek vendégmûvészek. Mind a zenei, mind a képzõmûvészeti programok elõadásokkal egészülnek ki, melyeknek céljai az európai kulturális együttmûködések lehetõségeinek áttekintése, a zene és a képzõmûvészet örök érvényû kapcsolatának elemzése, valamint a mûvészetek hatásainak elemzése a személyiségfejlõdésre. A VII. Nagycenki Mûvészeti Napok rendezvénysorozata az idei évtõl ifjúsági képzõmûvészeti tagozattal bõvül. Alapfeladatának tekinti a zene

és képzõmûvészet örök érvényû kapcsolatának elemzését, megnyilvánulási lehetõségeinek feltérképezését és az alkotók egymáshoz való viszonyát. A tábor vezetõje Horváthné Török Bernadett lesz. A kurzus programjai és vezetõi: rajzolás, festés – akvarell, batikolás, stilizációk, tanulmányrajzok, formaátírások készítése; érzelmek a zenében, ezek megfogalmazási lehetõségei, kifejezõdésük és megjelenítésük vizuális nyelven; különbözõ hangszerek tanulmányozása (vezeti: Eva Triller, Gráz); kézmûves foglalkozások, egyszerû hangszerek elkészítése (vezeti: Kovács Alajos); a tehetség kibontakoztatását és az önismeretet elõsegítõ foglalkozások (vezeti: Kenessei Károly). Augusztus 10–én, délután 15 órától „Az integrációs célú, határokon átívelõ civil szervezõdésektõl a közös európai kulturális fejlõdésig“ címmel a Mûvészeti Napokon résztvevõ külföldi és hazai közremûködõk elõadásokat hallgatnak meg a kulturális csereprogramok, a közös rendezvények és a továbbképzések lehetõségeirõl, a transznacionális, határokon átnyúló és interregionális együttmûködés tervezhetõségérõl, valamint Európa kiegyensúlyozott kulturális fejlõdésének jelentõségérõl. forrás: fidelio.hu

Fesztivál

Augusztus 12. és 19. között huszonhét zempléni településen több mint ötven elõadást hallgathat a közönség a 14. alkalommal megrendezendõ zenei fesztivál keretében. A Interkultur Hungária Kht. által rendezett kulturális hét Bartók Concertójával és Farkas Ferenc Psaumes de fete címû oratóriumával, valamint Vajda János „Szent Péter meg a zsoldosok“ címû darabjával nyit. A hangversenyt a sárospataki Rákóczi–vár udvarán tartják majd. A záró koncerten, 19–én a sárospataki református templomban a Liszt Ferenc Kamarazenekar lép fel, s a vendégmûvész ezúttal a tizenhárom éves Eredics Salamon lesz. A nyolc nap alatt a közönség meghallgathatja többek között a Danubia Szimfonikus Zenekart, Marczi Mariannt, Massányi Viktort, Megyesi Schwartz Lúciát és Pege Aladárt. De fellép Patrik Ringborg és Stephen Gunzenhauser karmester, Bojidar Nikolov tenorista és Sergei Forostyani zongoramûvész is. A határon túli zenemûvészetet képviseli majd a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, amely Bartók: A kékszakállú herceg vára címû operáját adja elõ. Az afrikai és mediterrán népzenei programok mellett csemegének ígérkezik Izrael vezetõ kórusának, az Israel Philharmonia Singersnek a koncertje, de különleges produkció lesz Derek Lee Ragin kontratenor fellépése, valamint a svéd vokális jazz együttes, a Vocal Six elõadása is. A fesztivált hagyományosan kirándulókoncertek, barokk és vadász lakomák, kávéuzsonák és zenés teadélutánok fûszerezik. A kirándulókoncertek ezen a nyáron Füzérre, Hollóházára, Kisrozvágyba és Karcsára viszik el a résztvevõket. Zenés barokk lakomát és kávéuzsonnát Sátoraljaújhelyen szolgálnak fel a vendégeknek, Füzérradványban koncerttel „színesített“ teadélután várja az érdeklõdõket, és vadász lakomán vehet részt, aki ellátogat a kõkapui Károly–kastélyba. A hagyományok szerint a fesztivál négy központi helyszíne Sárospatak, Tokaj, Sátoraljaújhely és Szerencs lesz, de számos kistelepülés – többek között Taktabáj, Erdõbénye, Tállya vagy Mád – is várja a vendégeket.

Pannonhalmi Mûvészeti Fesztivál Fõdíjas magyar kórusok Két magyar énekkart is elsõ díjjal tüntették ki a walesi Llangolenben zajlott négynapos rangos nemzetközi kórusversenyen. A fennállásának 15. évfordulóját idén ünneplõ budapesti Magnificat Gyermekkar elsõ díjat kapott az immáron 59. alkalommal megrendezett llangoleni kórusvilágversenyen. Ugyanezen a versenyen egy másik kategóriában elsõ díjra érdemesítették a Durányik László vezette kecskeméti Aurin leánykart.

A nyárvége (augusztus 26–28.) nagy eseménye a Pannonhalmi Mûvészeti Fesztivál, amelyet tavaly „arcus temporum“ (idõívek) néven indított útjára a Pannonhalmi Fõapátság. A fesztivál magját a zenei programok adják. Idén négy nagy koncert keretében két zeneszerzõ, Joseph Haydn és az orosz–tatár származású Szofja Gubajdulina mûvei szólalnak meg. Gubajdulina 1992. óta Németországban él, mûvei sokáig ismeretlenek voltak a nagyközönség számára. zenéjét azonban ma már szinte az egész világon óriási sikerrel játsszák. Az idei pannonhalmi fesztivál figyelemreméltó ízelítõt ad ebbõl megrázó és mélyen misztikus életmûbõl. A fesztiválon maga a zeneszerzõnõ is részt vesz. Az elõadók között pedig – a hazai zenei élet sok kiválósága mellett – szerepel Gubajdulina két avatott külföldi elõadója: Elsbeth Moser (harmonika) és Vlagyimir Tonkha (cselló) is. A fesztivál zenei programjának másik rétege a népzene lesz. Két koncerten is hallhatjuk a Muzsikás együttest. Elõször határon túli vendégekkel (kalotaszegi táncosokkal, a Bene házaspárral és a moldvai Petrás Máriával) lép fel a zenekar. Vasárnap délelõtt pedig a Boldogasszony–kápolnában egy igazi ritkaságnak számító koncertet adnak, amely a zsoltár és a népzene témája köré szervezõdik. Számos különleges és ritkán hallható mû szerepel ezen – az ószövetségi, héber szövegû, Magyarországon elõkerült zsoltártól a Moldvában megõrzött, énekelt katolikus misetételeken keresztül református zsoltárokig. A fesztivál harmadik napja azonban már nem annyira a zenérõl, hanem sokkal inkább a színházról szól. Nyolc magyar színtársulat kapott felkérést, hogy Dante Isteni színjátékának inspirációjára készítsen a Fõapátság arborétumában egy tízperces elõadást. A nézõk pedig – mint Dante Vergiliussal – helyszínrõl helyszínre sétálva láthatják a produkciókat. 2005/8.

9

Helyzetkép Jelentõsen emelkedett a múzeumba járók száma

Sikertörténetté vált az Alfa Program

Az Alfa Program lefedi a teljes magyar múzeumi hálózat közel 840 intézményét, melyek látogatószáma a korábbi években 9–10 millió fõ volt. (2004–ben 11 millió 450 ezer fõ volt a teljes látogatószám.) Ez a lépték az Alfa Program 2004. évi eredményei nyomán – 2,26 millió fõvel, 19 százalékkal – megemelkedett és más szinteken is alapvetõen megváltozott a múzeumokhoz való hozzáállás. – A legnépszerûbb kiállítások és rendezvények esetében új múzeumlátogatói rétegek is megjelentek. – A vidéki múzeumfejlesztés további lendületet adott azoknak a civil erõknek, elsõsorban a kis–és középvárosokban, amelyek már jelentõs anyagi áldozatokat is vállalnak a múzeumért. – A civil szerepvállaláson túl erõsödött az önkormányzati fenntartói tudatosság is. – Sikerült javítani a szakterület érdekérvényesítõ képességét és az egyéni, partikuláris érdekekrõl a hangsúly a megfogalmazott célfeladatok teljesítésére tevõdött át. – A múzeumok társadalmi presztízsét és felelõsségérzetét növelte az a tény, hogy az Alfa Program a kormányprogram részévé válhatott.

Háromszázezren voltak kíváncsiak a Mûcsarnok tárlatára

Múzeumi ingyenesség Az Eur,ópa Terv részeként 24 állami múzeum állandó kiállításai – a szükséges forráskompenzáció biztosításával – 2004. május 1–tõl ingyenessé váltak. A 11 NKÖM intézményben a kompenzáció teljes körûen megtörtént. A tárca fenntartásában lévõ múzeumok kompenzációja 2004–ben 279 m Ft–ot, 2005–ben (az intézményi bázisba épített hányad figyelembe vételével) összesen 455 m Ft–ot tett ki. Az intézkedés hatására az érintett múzeumok látogatóinak száma összességében – az elõzetes várakozásokat felülmúlva – mintegy 25 százalékkal emelkedett.

Nemzetközi nagy kiállítások hazai és külföldi bemutatása A program a gyûjtemények mobilitását illetve a múzeumok közötti együttmûködést elõsegítendõ, nagy jelentõségû külföldi kulturális értékek hazai bemutatását szolgálja, és egyúttal lehetõséget nyújt a hazai múzeumok nemzetközi bemutatkozására, közös projektek kidolgozására is. A feladat teljesítésére 2004–ben és 2005–ben egyaránt 400 – 400 m Ft–os keret szolgált. Az elmúlt idõszak kiemelkedõ sikerei igazolják, hogy rendkívüli közönségigény van az ilyen tárlatok bemutatására. A megvalósult 15 kiállítás közel 1,5 millió látogatóhoz ért el. A kiállítás megnevezése 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

10

Monet és barátai Giacometti Joan Miró Klimt, Schiele, Kokoschka – Az áttörés kora Klimt, Schiele, Kokoschka – Az áttörés kora Modernizmusok – Európai grafika 1900–1930 Mednyánszky László Tollas dinoszauruszok Káprázatos kövek A fáraók után – A kopt mûvészet kincsei Munkácsy a nagyvilágban Bronzba zárt imák – Orosz fémikonok A modernség talánya – Válogatás a párizsi Pompidou Központ anyagából Mariazell és Magyarország Fény és árnyék

2005/8.

Elõkészítés alatt A kiállítás megnevezése

Helye

Magyarországi Habsburg Budapesti Történeti Mária királyné és udvara Múzeum

Megvalósítás ideje 2005.09.30. – 2006.01.09.

Mûvészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában

Szépmûvészeti Múzeum 2006.03.17. – 2006.06.18. luxemburgi Szépmûvészeti Múzeum 2006.07.13. – 2006.10.15.

Van Gogh kiállítás

Szépmûvészeti Múzeum 2006.12.01. – 2006.03.01.

A spanyol festészet öt évszázada

Szépmûvészeti Múzeum 2006.01.26. – 2006.04.30.

A múmiák titokzatos világa

Magyar Term.tud. Múzeum

Matisse és a magyar vadak.

Magyar Nemzeti Galéria 2006.03. Dijon, Franciao.

A 19. századi magyar festészet

Magyar Nemzeti Galéria 2006.09.23. – 2007.01.02. Hamilton Galery, Kanada

2006.04.

Helye

Megvalósítás ideje

Szépmûvészeti Múzeum Szépmûvészeti Múzeum Szépmûvészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria Budapesti Történeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria Magyar Nemzeti Galéria Magyar Term.tud. Múzeum Magyar Term.tud. Múzeum Szépmûvészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria Iparmûvészeti Múzeum Ludwig Múzeum Budapesti Történeti Múzeum Mûcsarnok

2003.12.01. – 2004.03.15. 2004.03.22. – 2004.06.15. 2004.06.07. – 2004. 09.30. 2004.03.19. – 2004.05.17. 2004.03.19. – 2004.09.06. 2004.06.18. – 2004.09.12. 2003.10.14. – 2004.02.10. 2004.09.10. – 2004.12.06. 2005.03.17. – 2005.07.03. 2005.03.18. – 2005.05.18. 2005.03.24. – 2005.07.31. 2005.04.25. – 2005.07.10. 2005.03.15. – 2005.05.15. 2004.05.28. – 2004.09.12. 2004.12.16. – 2005.02.27.

Látógatók száma 256 000 49 801 80 061 66 549 72 521 47 409 176 500 173 223 57 182 85 000 (eddig) 250 000 (eddig) 11 259 10 872 8 035 300 000

Helyzetkép (2003: 42 m Ft, 2004: 80 m Ft, 2005: 80 m Ft). A program anyagi lehetõségeit kiegészítik az NKA pályázati forrásai, melyek a restaurálást preferálják.

A vidéki múzeumok modernizációja A BM közremûködésével mûködtetett pályázat 2004–ben (320 m Ft–tal) 13, 2005–ben (330 m Ft–tal) 19 önkormányzati múzeum minta értékû projektjét támogatta. A program segítségével alkotó szellemi energiák szabadultak fel és évtizedek óta elavult, korszerûtlen kiállítások megújítása kezdõdött meg az ország legkülönbözõbb helyszínein.

Állományvédelmi alprogram A teljes körû preventív védelem, amely a mûtárgyak költség–hatékony megelõzõ védelmét segíti elõ, a raktározási és kiállítási körülmények

„Múzeumok–Mindenkinek“

Negyedmilliónál is többen látták a Monet és barátai címû kiállítást javítását célozza, oly módon, hogy mûtárgyvédelmi eszköz–, és raktári infrastruktúra–fejlesztéshez, valamint továbbképzéshez és adatbázis kiépítéséhez nyújt támogatást.

Kétszázötvenezredik látogató a Munkácsy–kiállításon Schifferer Edina kaposvári pedagógust, a Munkácsy–kiállítás kétszázötvenezredik látogatóját köszöntötte a kulturális miniszter a Magyar Nemzeti Gálériában. „A kiállítás bebizonyította azt, hogy nemcsak a külföldi nagy nevek vonzzák a magyar közönséget, hanem a legkiválóbb magyar festõk is“ – mondta Bozóki András. A miniszter a Munkácsy a nagyvilágban címû, március 24–tõl látható bemutatót az utóbbi húsz év legnagyobb sikerének nevezte, hangsúlyozva: magyar festõ mûvei ennyi látogatót még sosem vonzottak. Bozóki András kiemelte, hogy a minisztérium által 2004 elején indított Alfa–program „sikerprogram“; annak keretében összesen 1,5 millióan tekintettek meg tizenöt nagy kiállítást. (A rekordot eddig a Mûcsarnok Fény és árnyék címû kiállítása és a Szépmûvészeti Múzeum tavalyi Monet–bemutatója tartja; elõbbire 300 ezren, utóbbira 256 ezren voltak kíváncsiak.) A Magyar Nemzeti Galéria a jövõ évre két kiállítást tervez: a „Matisse és a magyar vadak“ várhatóan márciustól, „A 19. századi magyar festészet“ szeptember végétõl látható. A Szépmûvészeti Múzeum három eseményre készül: a Mûvészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában címû tárlatra, egy Van Gogh–kiállításra, valamint A spanyol festészet öt évszázada címû bemutatóra.

A „nyitott, látogatóbarát“ múzeumi szemlélet érvényesítése jegyében kialakított alprogram az új múzeumpedagógiai, közmûvelõdési fejlesztések támogatását, ösztönzését és koordinálását célozza. Az alprogram forrásháttere 2003–ban (10/2/30–“Közgyûjtemények modernizáció“ elõirányzatból) 17 m Ft, 2004–ben (10/2/30–“Közgyûjtemények modernizáció“ elõirányzatból) 20 m Ft, 2005–ben (10/32/1/5–“Múzeumok Mindenkinek Alprogram“ elõirányzatból) 30 m Ft volt. Az elkészült kiadványok, eredményes pályázatok, konferenciák, egyéb rendezvények (pl. múzeumpedagógiai évnyitók) sikerei, pozitív fogadtatása igazolják a kezdeményezések helyességét.

A kopt mûvészet kincsei nyolcvanötezer látogatót vonzottak

Múzeumok fókuszban A nagyszabású – immár országos jelentõségû, és évrõl évre több érdeklõdõt vonzó múzeum – népszerûsítõ rendezvények, a Múzeumi Majális és a Múzeumok Éjszakája. Az események legfontosabb célja, – akárcsak az európai nagyvárosokban – az, hogy a múzeumok, a kávéházakhoz hasonlóan, a közösségi lét, a találkozás fórumai legyenek. A Múzeumok Éjszakája 2005–tõl a budapesti múzeumokon kívül, igen nagy sikerrel, 15 vidéki helyszínen is megrendezésre került.

Múzeumok és a mûszaki innováció A mûszaki múzeumi hálózat megújítása

Bozóki András átadja az NKÖM ajándékát Schifferer Edina kaposvári matematika–fizika–informatika szakos általános iskolai tanárnak (mellette Bereczky Lóránd fõigazgató)

Ezek a gyûjtemények a rendszerváltás után váratlanul bizonytalan, esetenként válságos helyzetbe kerültek. Támogatásuk a kulturális tárcánál, elkülönített fejezeti kezelésû elõirányzati soron szerepel. Az összeg egy része – 2005–ben 145 m Ft – mûködési célú támogatásként segíti a leginkább veszélyeztetett intézményeket (ez egészült ki a Miniszterelnöki Hivatal, valamint a Bánya– és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete és a Villamosenergia–ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége által aláírt megállapodás nyomán további 35 m Ft–tal); másik, 23 m Ft–os része szakmai tevékenységüket támogatja pályázati úton. Az Alfa Program keretében egy hosszabb távú megoldás kidolgozását kezdõdött meg, a szóban forgó, értékes közgyûjtemények konszolidálására. NKÖM–információ 2005/8.

11

Karosszékben

Ég, szín, kék Számítógépem kék halált halt, a képernyõn a nagy kékség feszít, középkék, árnyalatmentes, egyenszín. Fekete humor, mondanám, ha nem lennék iszonyat dühös, van érzékük a groteszkhez ezeknek a számítástechnikai guruknak, miért nem fekete vagy akármilyen színû a rendszer totális csõdjének színe? Éppen kék? A megfoghatatlan, a végtelen égbolt színe, a transzcendencia, az intellektus, az elmélkedés jelképe? A kékszakállú kergesse meg, aki kitalálta!

Hyeronimus Bosch: Látomások a túlvilágról, Mennybemenetel Vagy értsem úgy, ahogy az ókori britek, akik csata elõtt az égi istenek színére, kékre mázolták magukat, hogy félelmetesebbnek tûnjenek? Julius Caesar ír errõl a Gall háborúról szólva (V. fejezet 14.) Ha harc, hát legyen harc, gyerek gépét kobzom el ideiglenesen, elõkeresem a telepítõlemezeket, újra életet fogok lehelni az én masinámba, hajrá, a gép forog, kerreg, surrog, az alkotó addig a balján található könyvkupacban matat, színes albumokat lapoz. Kép tárul elé, a macedóniai Ahrida, más nevén Ohrid város Szent Kelemen templomában található ábrázolat, a repedések lefutásából ítélve freskó talán; vászonra a középkorban nemigen festettek, a fa meg nem így reped. Szívesen megnézném élõben, gyors keresés az Interneten, vízum kell Macedóniába,

12

2005/8.

negyven dollár, plusz egyéb macerák, nem a magamfajta csóró bölcsészeknek találták ki az országot, lapozzunk, marad a szokásos szellemi utazás. Szóval a kép: Isten keze a világegyetem sugárkoszorújában. Gyönyörû. Csupa kék. Sötét, világos, sötét, ritmusa van, mintha színörvény húzná a tekintetet a közepére, ahol, mintha filmbeli „csillagkapun“ lépne ki vagy be furcsa tartásban látható az egyetlen, ami nem kék. Valószínûleg hamis ultramarinnal festették, vagyis agyagot eresztettek át egy kevés bagdadi indigóval (Cennino receptje szerint) vagy az Európában õshonos festõcsüllenggel, abból a festék, a költséghatékonyság jegyében. Régi képeken a kék ruhásokat kell figyelni, tudom, külön felhívta rá a figyelmünket általános iskolai rajztanárom, órán, egyszerre adva le a középkor és a reneszánsz mûvészetét, hogy ne kelljen annyiszor elõvenni a diavetítõt. És tényleg, a kék ruhások voltak a fontosak. Szûz Mária, Krisztus, szentek és királyok. Utóbbiak hatalmuk istentõl való eredetét jelezték ezzel a színnel. Szép, szép az elvonatkoztatottság, de mintha úgy tanultam volna, hogy az ég színén kívül a természetben igen kevés a kék, ezért használják a tévések az úgynevezett blue box technikát, így, a kéket mesterségesen kiiktatva a felvett képbõl, mindenféle trükköket képesek varázsolni. Szóval az égi és földi hatalmasságok kék köntösének prózaibb oka is kell legyen, gondoltam, és tényleg: méregdrága volt a kék festék ugyanis. Még barokk mesterek is megtépték volna a szakállukat, ha gyermekeik ugyanazt tették volna, amit az én fiam úgy háromévesen: pracliját egy vödör kék pigmentbe mártogatva barlangrajz–szerû tenyér–mintázattal nyomott tele egy A2–es ív papírt. Tõle kedvet kaptam én is, aztán meg fülig kéken ücsörögtünk a verandán, vigyorogva. Régi korok gyermekei persze még nem tapicskolhattak szintetikus temperában. Atyjuknak sem lett volna otthon egy vödörnyi kékjük, mert nem kisebb, hanem egy nagyobb vagyon lett volna az. Ezt két könyvbõl is tudom, a kék fedelû, Wehlte–féle „A festészet nyersanyagai és technikái“ címû kötetbõl, amit minden képzett képzõmûvész kötelezõen olvasott, lévén az egyetemen vizsgaanyag. És egy sokkal élvezetesebb könyvbõl is, dicsõség a kiadónak (HVG), hogy magyarul is olvasható Victoria Finlay: „Színek – utazás a festékesdobozban“ címû kötete (fordította Tábori Zoltán). Ez a Victoria Finlay belevaló nõ, igen élvezetesen utazik, és tényleg a festékesdoboz körül. Kék ügyben például Afganisztánba is elment, ahonnan a 16. század elõtti táblakép–kékek, az ultramarin nagy része származott. Lapis lazulit, lazúrkövet õröltek finomra, ezt a port gyantával, viasszal, mézgával és lenolajjal pogácsává kell gyúrni, ami nagyjából háromnapos munka. Aztán ezt a masszát hamulúggal vagy vízzel telt tálba teszik, és fával nyomkodják, amíg a folyadék kék színû nem lesz. Ennek a mûveletnek az a célja, hogy a szennyezõ anyagok, mint az ásványnak csillogó színt adó pirit, ne kerüljenek a festékbe. Legdrágább az elsõ, azaz szûz sajtolás, a Szûz köntöséhez méltó. Nem mérgezõ és színtartós az örökkévalóságig. A kékfedeles tankönyv szerint van még mesterséges ultramarinkék (kénbõl, szódából, kaolinból vagy kaolinból és nátrium–szulfátos kvarcból), hegyikék (a réz–szulfid mállási terméke), egyiptomi

kék (homokból, szódából, mészbõl, rézoxidból üvegzománccá olvasztva, aprítva), brémai kék, ásványkék, mangánkék, kobaltkék, coelinkék, szászkék, párizsi kék, indigókék, heliogénkék. Az Ostwald–féle színkorongon a 15–ös és a 18–as érték közé esik. De ez csak

Csiszár Elek: Apám emlékére a fizikai része a dolognak, világi leírása a természetfelettit jelképezõ színnek, ez csak a látható anyag, a lényeg pedig láthatatlan. Hûvös borzongás fut a hátamon végig, tarkótájon halványodik el, a fene a kékhalálos gépbe, észre sem vettem, hogy már régen követeli a másik telepítõlemezt; hátranyúlok a könyvespolcra, kék képeket keresek, mostan kékes pigmentekkel álmodom, és találok, a látomásos Hyeronimus Bosch–tól a Mennybemenetelt, a kép felsõ harmadát, a Szent Klement templombeli kép mellé állítva érdekes, felettébb érdekes. Borzongás vége. Hagyjuk a trenszcendentálist másra, nézem tovább, van Chagall, Picasso, El Greco és egy helyi kiadványból Csiszár Elek, gyönyörû kékek, hihetetlenül szép, aki a kékkel bánni tud, az hétszentség, hogy pokolra ment a festeni tudásért. What is your favourite colour? – gyakoroltam a gyerekkel az angolt a múltkor, és azt mondta rá, hogy micsoda hülye kérdés, olyan, hogy kedvenc szín az nincsen. Igaza lehet. De mégis, kommunikációs szempontból fontos, hogy rávágjon valamit azonnal, mondja, hogy zöld, kék, piros vagy miegyéb, pszichológusok csámcsognak spontán válaszokon, meg ilyesmi. Szóval, ha engem kérdez, mondom, én azt mondom, hogy a kék. Gyerek kamasz, vigyorog, hogy a filmekben is szeretem–e a kéket, én meg nem értem. Még jobban vigyorog. Ja, hogy pornófilmek azok,

Van Gogh: Csillagos éjszaka merthogy a kínai bordélyházakat szokták kékre festeni, innen a jelentésátvitel. Hm. Nevelési célzattal elõ a szótár, nézzük csak, mi minden kék az ánglusoknál. Cambridge blue a világoskék. Oxford blue a sötétkék. You are all in the blue – halvány fogalmad sincs róla. Blue másképpen: hûséges, állhatatos,

Karosszékben

El Greco: Toledo látképe konzervatív. Blue law: a vasárnapi szórakozást megtiltó puritán törvények. Look blue – szomorúnak látszik. Blue joke – disznó vicc. Blue Monday–kor az ember csak lustálkodik, Laci szokott a nyakán ülni ilyenkor. Blue moon az sohanapja. A blues meg jó zene. Gyerek szája konyul, mégsem olyan könnyû az angol. Én vigyorgok, és mondom, hogy kedvenc színem a kék, meg a kék farmer, blue jeans, indigóval festik, és olvastam ennél a Victoria Fineley–nél, mekkora csatározások folytak e növényért annak idején. Talán akkorák, mint nálunk a hatvanas években az amerikai ruhadarabért. Elsõ darabom eresztette a színét. Anyám nem engedte a többi ruhával együtt mosni, s milyen jól tette! Kézzel gyömöszköltem a kemény lenvásznat, sokáig, és jól megfogta a bõrömet, azaz kék lett tõle a tenyerem, mintha festéket markolásztam volna. „Hû, te, ez akkor eredeti!“ irigykedtek osztálytársaim, és nem tudom, hogy igazuk volt–e, ahogy azt sem, honnan vették, hogy a szintetikus farmer–festékek nem eresztik a színüket. Az a nadrág sajnos a világegyetem és középkorúvá fejlõdött testem szinkron tágulásának objektív igazsága miatt már biztosan nem jönne rám. Viszont van egy szép kék lenvászon ingem, konszolidált hippis darab, virágok vannak rá hímezve, de nem tiritarka, hanem fehér fonallal. Szeretem. Sokszor viselem, jól áll. A gyerek egyszer megjegyezte a strandon, hogy alig vett észre, mert ez a szín beleolvadt a víz meg az ég színébe. Natúr blue–box, mondtam, és vigyorogtunk. Jut eszembe, a kék farmer nem véletlenül lehetett hippi–ruhadarab. Az indigó Indiáról kapta a nevét, eredetileg ott használták kékítésre. A kék többnyire szerencsés szín, szent szín, a világot táncolva–szeretkezve bejáró Krisna jelképe. Kék

táncból csak a tangó jut eszembe, Krisnának ajánlom, ha legközelebb alkalmam nyílik rá. Apropó, szép kék szemekrõl is írnék, de pillanatnyilag nincs elõttem egy sem, lám a sötétkék szemû szeretõim is múlt idõben vannak, sokáig amúgy sem tudok kék íriszekre bámulni, valahogy mindig elég hamar behunyom a szemem. Csendes, szép szín a kék, a nyugalom tengere maga, érdekes, jut eszembe, az uszodában, ahova jártam, apró kék mozaikcsempével volt kirakva a medence oldala, és a mennyezet is kékre volt festve. Vízi hullát szoktam játszani, vagyis az újonc úszómester bosszúságára kifekszem a víz tetejére és lebegek, nézem a plafont. Fénycsillámok szikráznak a mennyezeten, csupa kék tükrözõdés, ámulva bámulom a szín számtalan árnyalatát. Ugyanezt teszem a Balatonon is, úszómester nélkül, csak ott az eget látom, természetesen. Miért kék az ég? Azért, mert a légkör oxigén– és hidrogénmolekulái szétszórják a Nap legrövidebb hullámhosszú fénytartományát, mint Einstein is megállapította, de ez a szikár tudományos tény a színélvezetben nem zavar. Kék, kék, kék volt a Szent Mihály templom egyik üvegablaka Kolozsváron. Oda tanulni jártunk vizsgaidõszakban, meleg napokon, nem volt légkondicionálás a kollégiumban ugyanis, az évszázados falak közt pedig jó hûvös vala, a sekrestyés pedig elnézte vala nekünk a léha hûsölést. Általában az ablakok közelébe ültünk, hogy szûrõdjön be némi fény, törzshelyem a ló seggére (a Mátyás–szoborra) nézõ második üvegmozaik alatt volt. Kék fény vetült kék tintával írt dialektológia, általános– és indoeurópai nyelvészet jegyzeteimre. Csodáltam. Az ég kékje csillogott át rajta, szép volt, mint a vágy, félnapokat ültem alatta, könyv, jegyzet, kézirat olvasatlan. Most már

tudom, hogy a gótikus katedrálisok üvegablakainak tiszta kékjét úgy készítették, hogy az üvegmasszába kobalt–oxidot kevertek. Ha jól emlékszem, Szûz Mária kép nézett Kolozsváron le rám, de biztosan nem tudom már, tíz éve nem jártam ott, most már illenék. Szûz Máriát legutóbb férfikarra tetoválva láttam, kék kontúrosan. Miért kékkel? Fogalmam sem volt, míg a Finley–könyvet nem olvastam el, hogy tudniillik a tetováláshoz használt egyik, kék színt adó növényi festék erõs fájdalomcsillapító. Ilyenképpen a magukat festõcsüllenggel kékre festõ õslakó britek nem elsõsorban az ellenséget akarták sokkolni, hanem vérzéscsillapító gyógyszerként, megelõzésként kenték bõrükre az egyébként sárga, csak a levegõn megkékülõ fõzetet. Kedvenc kékem a muszlinkék, mecsetek, kupolájának nagy kéksége. Kobalttal készül, mély, ibolyába hajló gyönyörû szín, igen szép az ég világossága elõtt. Van egy kis selyemszõnyegem, az is kék, növényi festékkel készült, nem tudom mivel, a szõnyegszövõ asszonyok mondták ugyan, hogy mi az, de perzsául nem tudok annyira, hogy megértettem volna, s mire szótárhoz jutottam, sajnos elfelejtettem azt a szót. Lehet, hogy éppen indigó. Nain a szõnyeg, a kék és a drapp árnyalataiból, fehér selyemkontúrokkal ábrázolja az ábrát. A Paradicsomot jelképezi, mint a legtöbb keleti szõnyeg, fallal körülvett kert, benne kéknél kékebb apró, stilizált virágok, buja növényi világ. Ablakom elõtt van, így nyáridõn, reggel rásüt a Nap. Óvnom kéne tulajdonképpen, nem tudom, hogy áll színtartósságilag, biztosan fakul valamennyit, ha sok világosság éri, de én hedonista vagyok, nem tudok a látványnak ellenállni, a nagy ragyogásban tûnnek elõ a legjobban a gyapjú és selyem legszebb árnyalatai. Gépem feltámadt a kék halálból. Leteszem Fineley könyvét, összepakolom az albumokat, munka van, fordítok dosztig, míg bele nem kékülök. Elõtte még az ablakhoz megyek, kiszellõztetem a fejem a nagy bosszúságra, kihûlt kávémat iszom, nagy levegõ, aztán ülök az asztalhoz vissza. A párkányon kék mázas, olcsó kínai bögre koppan. Az ég kékjét tükrözõ ablaküvegben nézem magam, úgy nézek ki, mint valami kobold, tíz ujjal megfésülködöm. Félhosszú hajam lebben a légben, kékítõt nem old az ég vizében. Bozai Ágota

Picasso: Az öreg gitáros 2005/8.

13

Für Emil grafikái a Király–Erdei–Mûhelyben és festményei a Dunatükörben „Ritkán fordul elõ, hogy egy galéria rajzkiállítást rendez. A rajzok megítélésében él az a hagyomány, ami szerint a rajz a komolyabb, olaj–vászon mûvekhez készült elõtanulmány, vázlat, és nem önálló alkotás... Bár vásznain sem bánik kesztyûs kézzel a világgal, rajzain brutális õszinteséggel vizsgálja kedvenc témáit, a világ és az emberi természet mozgatórugóit... Für iróniája kegyetlen és húsbavágó képet rajzol korunkról, melynek hajtóereje a bûn lelke és a lélektelen bûn“ – mondta Üveges Krisztina mûvészettörténész Für Emil festõmûvész kiállításának megnyitóján Csepelen, a Kondor utcában lévõ magángalériában, annak a komplex kulturális rendezvénynek a keretében, amelyet a Király–Erdei–Mûhely és P. Papp Zoltán költõ, a Dunatükör irodalmi, mûvészeti és kulturális folyóirat alapító fõszerkesztõje közösen szerveztek, és a lap jelen lévõ számos szerzõjével együtt bemutatták a frissen megjelent lapszámot, amelynek egyik szerzõje Für Emil. A galéria falain Für Emil grafikákat, a Dunatükörben a Für festményekbõl láthattak néhányat a látogatók. A lap hasábjain Vass Tibor érdekes, szellemes írása hozta közelebb az olvasóhoz az alkotót Sokan gyûltek össze a júliusi vasárnapon képzõmûvészek, irodalmárok Für Emil kiállítására, a mûvészpartira, amelyet Czigány György – szintén szerzõje a Dunatükörnek – beharangozott a Bartók Rádió Muzsikáló reggel címû mûsorában… Itt volt többek között Molnár Imre iparmûvész, a bõrbõl készült tárgyak mestere, Csermák György, Koppány Zsolt író, a C.E.T. folyóirat szerkesztõje. Tamás Amaryllis prózai írásaira, a filmesek világában készült izgalmas riportjaira hívta fel a figyelmet Sédli Helga, bájos ifjú elõadómûvész klezmer zenéje, hegedûjátéka és éneke, Kvasznay Péter zongorajátéka tette élvezetesebbé az együttlétet. Filip Tamás szavaival szólva csehovi helyszín hangulatát keltette a vendégekkel teli nappali, ebédlõ, könyvtárszoba és a kert. Jólesett ücsörögni a zöldben, zenérõl, festészetrõl beszélgetni, elemezni a kiállított grafikákat, ismerkedni az alkotóval, Für Emillel, akinek a szokatlan ám érdekes külsõ megjelenése is figyelmet érdemelt. „Emilember – írja róla egyebek között Vass Tibor – Emilnek saját körfolyosója van, na jó, két–vagy háromágú terasz ez, de mintha körbe lehetne járni... Maga burkolta le, a két– vagy háromágú teraszról beszélek, azt mondja most már nyugodt, mert tudja, hogy fel tudna építeni bárhol bármit, egy lakatlan szigeten sem esne kétségbe ...“ Für Emil már semmi miatt sem esik kétségbe. Fiatal kora ellenére bölcs nyugalommal elemzi a világot, megismeréseit kendõzetlen õszinteséggel veti elénk rajzaiban. Emil tudja, hogy a világ ilyen, az ember ilyen; a jó és rossz kevercse, hogy a világ a fekete fehér, a fény és árnyék kiegyenlítõdésének õsi törvényén alapszik.. Emil látja és láttatja, hogy az emberek közt angyalok és ördögök nyüzsögnek. Utóbbiakkal sokszor összekacsint, mert tudja, hogy a csipetnyi sót az élethez õk adják, sõt elõrelendítenek. „Angyalok oltalma alatt gyertyát gyújt a kerékpározó zenekar fölötte Isten sálja a tora ördögök hegedülnek és a bárány milyen gyönyörû“ – írta a Király–Erdei–Mûhely vendégkönyvébe Debreczeni György Für Emilnek. Erdei Éva

14

2005/8.

Ott voltunk

Festmények és videoinstallációk a Budapest Galériában

A Budapest Galériában Lux Antal képzõmûvész Sign címû kiállításán, a mûvész legújabb festményei és két videóinstallációja tekinthetõ meg. „Budapesten születtem 1935–ben. 1956–ban Németországba emigráltam, ahol tanulmányaimat a Stuttgarti Képzõmûvészeti Akadémia festõ és grafika szakán folytattam. 1965–ben államvizsgáztam. Tanulmányaim

alatt – 5 évig – amerikai ösztöndíjban (Garantiefonds) részesültem. Pedagógiai tevékenységem után, 1970–tõl szabadfoglalkozású festõ és grafikusként állítottam ki a világ különbözõ városaiban és kaptam számos díjat. 1980–tól – párhuzamosan a képzõmûvészettel – kísérleti médiamûvészettel foglalkozom (videó, installáció, elektrografika). Felfedeztem magamnak egy új dimenziót, a mozgást. A 20–as évek dadaistái jutottak eszembe (Hans Richter és Viking Egerling). 1980–ban elkészítettem az elsõ S–8–as filmemet (Sequencia). Kísérleti filmjeim után a videó lehetõségeivel kísérleteztem. Megpróbáltam a filmes narrativitást az egyszerû formai kifejezéssel párosítani, mindig arra törekedve, hogy általános érvényességnek adjak jelet. E vizuális kísérleti mûvek a világ minden táján bemutatásra kerülnek.“ A kiállítás a Budapest Kiállítóteremben, augusztus 21–ig tekinthetõ meg. forrás: artnet.hu

Képzõmûvészet, reklám és zene szimbiózisa

A Loud & Clear címû nemzetközi projektben tizenegy, képzõmûvészekbõl, zeneszerzõkbõl és reklámgrafikusokból álló trió közösen hozott létre rövidfilmeket. A hollandiai Bifrons Alapítvány és a kölni Ludwig Múzeum kiállítása egyedülálló abban, hogy átlépi a „magas mûvészet“ kereteit, és összekapcsolja a vizuális kultúra távoli területeinek eltérõ képi nyelvezetét. A filmek egy része az erre a célra készített, kültéri helyszínen elhelyezett monitorokon lesz látható, illetve az épület közlekedõtereiben. Az utcai Komoróczky Tamás: DVD / részlet / 2005 reklámhordozókra hasonlító monitorok a reklámok helyett olyan filmeket mutatnak be, melyek valamilyen módon konfrontálódnak a megszokott köztéri hirdetésekkel. A zene – mint a reklámokban általában – fontos Résztvevõk: szerepet játszik az alkotáPipilotti Rist + Caroline Berkenbosch + S,C,P,F sokban. A képzõmûvészek Viktor&Wolf + Toek Numan + Saatchi & Saatchi a reklámgrafikusokkal konMarlene Dumas + Ryuichi Sakamoto + KesselsKramer zultálva készítették el filmJohn M. Armleder + Hans van Manen + Fastland/Ground jüket, ehhez a zeneszerzõk Pierre Bismuth + Theo Loevendie + Strawberry Frog új mûveket komponáltak. Pierre Huyge + Steamboat Switzerland + KesselsKramer Mindegyik rövidfilm önálló Yayoi Kusama + Haukur Tomasson + Jung von Matt alkotás, mely a képzõmûAernout Mik + Gudni Franszon + Wieden & Kennedy vészet, a zene és a reklám Gillian Wearing + Yello + NEW® szimbiózisából született. Komoróczky Tamás + Thor Eldon + Guido Heffels A Lound & Clear projekt L. A. Raeven + Pupilla + Chris Rehberger alkotásai augusztus 18–ig láthatók a Ludwig Múzeumban.

Street art a Millenáris Parkban A street art összefoglaló neve azoknak a kreatív mûvészeti jelenségeknek, amik az utóbbi évtizedekben, a fejlett urbanizációjú régiókban alakultak ki és terjedtek el. A városi köztereken, az épített városi környezetben megjelenõ látványvilág, a tömegmédia vizuális termékei mellett legfontosabb meghatározója a világról alkotott képi ítéleteinknek, része mindennapi életünknek. Városlakóként elkerülhetetlenül befolyásolja közérzetünket, identitásunkat, társadalomismeretünket, turistaként pedig alapvetõen meghatározza egy városról, a benne élõk kultúrájáról, életminõségérõl kialakított képünket. A nagyvárosok látványvilága számtalan, egymással sokszor ellentétes közösségi és egyéni akarat, vágy, elképzelés megvalósulásának összességeként, ezernyi szálból összeszövõdõ kaotikus textúra. Szándékos és akaratlan, indokolt és indokolatlan, üzleti és üzletileg értelmezhetetlen, legális és illegális, értékes és értéktelen vizuális elemek egymásra rakódó és egymással kommunikációba lépõ, élõ és folyamatosan változó szövete. A street art összefoglaló neve azoknak a kreatív, mûvészeti jelenségeknek, amik az utóbbi évtizedekben, a fejlett urbanizációjú régiókban alakultak ki és terjedtek el, szorosan kapcsolódva különbözõ zenei, sport, mûvészeti stb. szubkultúrákhoz, politikai aktivizmushoz. Alapvetõ jellemzõjük, hogy a közterület, a nyilvánosan látható tér a tevékenységük terepe, ahol a legkisebb befektetéssel a legnagyobb közönséget érhetik el vizuális üzeneteikkel. A tömör, figyelemfelkeltõ formai megoldásokkal kialakított jelek a különbözõ technikák sajátosságait és a megvalósítás, elhelyezés – legtöbbször illegális – körülményeit viselik magukon. A különbözõ eljárások, mûfajok, tematikák természetesen más és más szándékot, motivációt és kulturális hátteret képviselnek. A grafittik, a spray–vel vagy filccel firkált feliratok, a stencillel falra tett emblematikus képek, a matricák, a ragasztások, az átfirkált, manipulált plakátok vagy reklámok, mind egy olyan, a legális és az illegális határán egyensúlyozó, de kirobbanó kreatív energiákkal teli világról tudósítanak, amely a nagyközönség számára csak kevéssé ismert belsõ törvényszerûségek szerint mûködik és hierarchizálódik, s amelynek tagadhatatlan értékeit a közvélemény eddig nem igazán volt hajlandó elfogadni és tolerálni. A kiállítás legfontosabb célja, hogy a mindannyiunk által ismert, és sokszor, sokak negatív ítéleteit, olykor retorziókat is kiváltó jelenséghalmazt úgy tárja a nagyközönség elé, hogy érthetõvé váljanak a résztvevõk kulturális és mûvészi motivációi, a mûvek szociológiai és esztétikai összefüggései, a jelenség történeti és mûvészettörténeti háttere – írja Bencsik Barnabás mûvészettörténész, a kiállítás kurátora. A kiállítás a Millenáris Parkban tekinthetõ meg, szeptember 1–jéig. Résztvevõk: Jamie Reid (UK), Peter Kennard (UK), Cat Picton Phillipps (UK), Antony Micallef (UK) Gerilla propaganda, Huszár Kata, OBIE, SINE, INF, BORG, THE RANDOMROUTINES, 1000%, INDIVISUAL, SWATCH THIS, INCONU, Bernáth Zsiga, DTM, m–city.org | vlepvnet.bzzz.net (Pl), MINDBOMB(Ro), 2020 Romanian Stencil Archive (Ro), Žiga Aljaž (Slo) és más szlovén, német, román, lengyel ill. magyar street artosok. 2005/8.

15

Meghívó

Fotópályázat A Magyar Fotómûvészek Szövetsége és a Magyar Fotóriporterek Társasága közös digitális fotópályázatot hirdet. A Lumix Digitális Fotópályázat és Kiállítás támogatója a Panasonic Magyarország Kft.

Az a tény, hogy a pályázat már negyedik alkalommal kerül kiírásra, jelzi, hogy a digitális fotózás egyre népszerûbb és egyre nagyobb figyelmet kap a szakma részérõl. A mára már hagyománnyá váló rangos rendezvényen az elmúlt évben közel 3600 pályázó vett részt és mintegy 10 000 alkotásból kellett a zsûrinek kiválasztani a nyertes képeket. A zsûri által kiválasztott 50 legjobb kép kiállításra került a Néprajzi Múzeumban, amit kb. 40 000–en tekintettek meg. A pályázat komolyságára a fõdíj is utal: a szakmai zsûri által legjobbnak ítélt pályamû alkotója 500 000 Ft–os szabadon felhasználható ösztöndíjban részesül. Ezen kívül az egyes témakörök gyõztesei 1–1db Panasonic Lumix DMC–FZ20–as digitális fényképezõgépet nyernek. A legjobb pályamûvek megtekinthetõek lesznek a IV. Lumix Digitális Fotókiállítás keretében, a Néprajzi Múzeumban 2005. október 17. és november 13. között. A pályázatra kizárólag digitális fényképezõgéppel készített fotóval lehet jelentkezni szeptember 15–ig, a kép feltöltésével a Panasonic Magyarország Kft. honlapjára, a www.panasonic.hu/fotopalyazat címen. Minden további információ (a zsûri összeállításától kezdve a témakörökig) ezen a honlapon érhetõ el. Szigeti Tamás, a Magyar fotóriporterek Társaságának elnöke Szamódy Zsolt, a Magyar Fotómûvészek Szövetségének elnöke

Bäck Manci, az elfeledett fotográfusnõ Bäck Manci a két világháború közötti szegedi fényképezés kiemelkedõ személyisége volt. A Móra Ferenc Múzeum az év elején fordult a közvéleményhez, hogy akinek családi archívumában esetleg van Bäck Manci által készített kép, a kiállítás idõtartamára bocsássa azt a szervezõk rendelkezésére. Az már önmagában is érdekes jelenségnek számít, hogy a XX. század elsõ felében egy nõi alkotó ilyen magasságokba emelkedhetett. Tevékenységén túlmenõen Bäck Manci életútja is érdekes. Zsidó származásúként túlélte a vészkorszakot, majd a formálódó kommunista diktatúra miatt – mert nem akarta szövetkezeti keretek között folytatni tevékenységét – abbahagyta a fényképezést. Többet nem foglalkozott fotózással. Élete utolsó évtizedét magatehetetlenül, ágyban fekve töltötte. 98 évesen hunyt el 1989–ben. A kiállítás szeptember 30–ig látogatható, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. forrás: artnet.hu

Kallus György képei a Raiffeisen Galériában

IV. LUMIX Digitális Fotópályázat és Kiállítás kiírása A Magyar Fotómûvészek Szövetsége és a Magyar Fotóriporterek Társasága kiállítással egybekötött, nyílt digitális fotópályázatot hirdet. Témakörök: Az ember, Lendületben, Természet, Úton. A pályázók összesen 32 képet küldhetnek be, de kategóriánként maximum 8–at. Sorozat esetében a sorozatban szereplõ képek mindegyike külön képnek számolandó. Pályázati és részvételi feltételek: A pályázaton csak digitális fényképezõgéppel készült minimum 800 x 600 pixel terjedelmû fényképekkel lehet részt venni. A pályázaton csak olyan fotók vehetnek részt, amelyek a pályázat benyújtásának idõpontját megelõzõen más fotóversenyen nem értek el eredményt. A pályázaton való részvétel módja: A Panasonic Magyarország Kft. honlapjára, a www.panasonic.hu/fotopalyazat címre, a fenti feltételeknek megfelelõ fénykép feltöltése. A pályázati oldal 2005. július 1–tõl aktív, azaz ettõl az idõponttól kezdõdõen 2005. szeptember 15–ig lehet a felvételeket feltölteni. A pályázaton való részvétel elõfeltétele, hogy a pályázó elfogadja a nevezési feltételeket és regisztrálja magát a www.panasonic.hu/fotopalyazat oldalon, majd ezután tudja elküldeni fotóit a kiválasztott témakör megjelölésével. 2005. szeptember 29–tõl 30–ig a zsûri a legjobbnak tartott fotók közül témakörönként listát állít össze, amelyek 2005. október 17. és november 13. között megtekinthetõek lesznek a IV. LUMIX Digitális Fotókiállítás – 2005 keretében, a kiállításnak otthont adó Néprajzi Múzeum középsõ galériáján (Budapest, Kossuth tér 12.). Szerzõi és szomszédos jogok: Tekintettel arra, hogy a pályázaton a kiírás feltételei alapján csak elsõ felhasználásúnak minõsülõ fotók vehetnek részt, a pályázók tudomásul veszik, hogy szerzõi jogdíj õket a pályázaton résztvevõ fotókkal kapcsolatban nem illeti meg. A pályázó kijelenti, hogy rendelkezik a fotókon ábrázolt személyek nyilvános megjelentetéshez való hozzájárulásával. A pályázó tudomásul veszi továbbá, hogy amennyiben személyiségi vagy szerzõi jogok vonatkozásában harmadik személynek a képekkel kapcsolatban bármilyen kifogása felmerülne, az ezzel kapcsolatos felelõsséget teljes egészében vállalja A nyertes pályázók hozzájárulnak, hogy a díjazott pályamûvek a www.panasonic.hu honlapon és a sajtóban ellenszolgáltatás nélkül megjelenjenek. A pályázónak a zsûri esetleges kérésére az eredeti file–t be kell mutatnia. A szakmai zsûri tagjai, hozzátartozóik és a Panasonic Magyarország Kft. alkalmazottai valamint hozzátartozóik nem nyújthatnak be pályázatot.

16

2005/8.

Kallus György, Pushkar, 2000 Finomrajzú tájképei, indiai életképei szinte zenélnek. Kallus György fotómûvész képeibõl nyílt kiállítás a Raiffeisen Galériában, Budapesten. Megtekinthetõ: augusztus 21–ig. Kallus György világa humanista világ. Szóljon a dzsessz, vagy barangoljunk távoli tájakon, mindenütt ott van az ember. Az ember, aki benépesíti az egzotikus világot, akinek kezében megszólal a hangszer. Vissza–visszajár a távoli országokba, Indiába, Nepálba. Ugyanilyen vándor a koncerttermekben. Szótlanul figyel, gondolkodik és néz. Idõnként képpé formálja gondolatait. Õ maga sérülékeny. Sérülékenysége teszi érzõvé mások iránt. Tökéletes színharmóniában és kompozícióban alkot. De mindezeket az adottságait alárendeli az embernek, akit meg akar örökíteni. Hosszú utat járt be a fotográfia világában. Messzirõl jött, de megérkezett. Itt van velünk finomrajzú tájképeivel, indiai templomaival és az ezeket benépesítõ emberekkel. Szól a zene a képein. A feketébõl elõbukó fekete mûvészek, egy kéz, egy hangszer, egy fuvolaszó. Két különbözõ téma, két különbözõ világ. Mégis egy. Eggyé alkotja a fotográfus. Az a mûvész, aki el szeretné mondani érzéseit, élményeit. Azt hiszem, aki megtekinti ezt a kiállítást, megérti Kallus György világát – írja bevezetõjében Keleti Éva. forrás: kultport.hu

Meghívó

Balogh László festõmûvész Udvardi Erzsébet Új mûvek életmû–kiállítása címû kiállítása Badacsonyban

Balogh László idén ünnepelte 75. születésnapját. Az ízig–vérig szentendrei mûvész Barcsay Jenõ tanítványa, Szentendre város díszpolgára, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje. A kiállítás augusztus 31–ig tekinthetõ meg Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériájában. forrás: artnet.hu

Morschhauser Miklós akvarellkiállítása Keszthelyen

A badacsonyi Egry József Emlékmúzeumban látható Udvardi Erzsébet Kossuth díjas, Magyar Örökség díjjal kitüntetett, Érdemes és Kiváló mûvész Új mûvek címû kiállítása. A festõmûvésznõ alkotásait Petrovics Emil ajánlotta a megnyitón a közönség figyelmébe.

A Képzõ– és Iparmûvészeti Gimnáziumban, festõ szakon érettségiztem Budapesten, l954–ben. Akvarellezni az ebben virtuóz Csebi Pogány Istvántól tanultam. Az élet úgy hozta, hogy mégis más, prózaibb fõhivatás ûzésével töltöttem 36 esztendõt. A mûvészvilág szelleme, humanizmusa, a festészet iránti vonzódás azonban végérvénnyel rögzült bennem. 1990 óta szinte minden idõmet a festészetnek szentelem. Évente több önálló kiállítással lépek közönség elé, úgy érzem, rengeteg a pótolnivalóm. Témáim a „natúr“ táj, a tanyák, falusi utcák még fellelhetõ s megörökítésért esedezõ „romantika–morzsái“ és a virágok. Sokat festek a szabadban, a téma helyszínén. A „plein air“ közvetlen látványa és hangulata számomra alig nélkülözhetõk. Keveset komponálok, inkább felkutatom a természet által produkált kompozíciót és a látványt csak néha – alig változtatva, de mégis a magam látásmódján próbálom megörökíteni. Technikai trükkjeim nincsenek. Az akvarell hagyományos, egyszerû, friss és vidító, ezért talán sokakhoz szóló elõadásmódjával egy kicsit tiltakozni is szeretnék a képzõmûvészet abszurditásba fordulása ellen. Meghökkentés és megdöbbenés helyett rádöbbenteni szándékozom embertársaimat a természet, a világ, egymás „újraszeretésére“. Megkísérlem oldani zaklatott életünk feszültségeit, s túlontúl mesterséges dolgokkal körülbástyázott világunkba megpróbálom visszalopni a természet egy–egy képi mozaikját – írja magáról a mûvész. Morschhauser Miklós akvarelljeinek kiállítása augusztus 28–ig tekinthetõ a keszthelyi Balaton Múzeumban. forrás: artnet.hu

Összetartozás

Szeretettel hívjuk, várjuk kedves vendégeinket Orient Enikõ textilmûvész Összetartozás címû zászlókiállítására 2005. augusztus 14-én 18 órára, a Király-Erdei-Mûhelybe (Budapest, XXI. Kondor utca 29.). A vendégeket köszönti Erdei Éva festõmûvész, a kiállítást megnyitja Szakolczay Lajos irodalom- és mûvészetkritikus.

„A szál az alapja annak a textúrának, mely Orient Enikõ munkásságában új jelentéstartalmat kap. Megjelenítve gondolatokat, tájrészleteket, századokon átívelõ évgyûrûket, azonosságot felmutató zászlókat, keresztény szimbólumvilágot, liturgiához kapcsolódó alkotásokat, eseményeket, tragédiákat.“ Dr. Koós Judit mûvészettörténész „Háromszínû lobogó, ha a költõ rátekint, hazájára gondol: Nemzete múltjára jelenére és jövõjére“ Kuklay Antal mûvészettörténész

„A mûvész mûtermébe a nyitott kiskapun haladunk át, a kaput övezõ, íves, befelé hívogató, kövirózsáknak lakhelyül szolgáló kõkerítés ölelésének engedve, elhaladunk a zöld libbenõ bambusznád–függöny, babérmeggy bokrok mellett, amelyek alatt verbénák és apró virágok, „bentrõl“ kiköltözött növények bújnak meg. A mûterem egyszerre mûhely, laboratórium, és – ha az alkotó is úgy akarja – rögtönzött kiállítás, galéria, társasági lét színhelye. De legfõképpen és elsõsorban munkahely, a magány legelzártabb tere, amely egyszerre ad otthont a mindennapi munkának, a festõ munkaeszközeinek, az összegyûjtött kellékeknek, fényképek közt a holdviolának és a csodának. Itt ezek a konkrét tárgyak kapcsolatba lépnek a képzelet, álom vagy teremtett látomásokkal, és minden festõi motívummá alakul. Ugyanígy meghitt légkörû a kert is, a táj mikrokozmosza, ahol érezni a nagy víz illatát, és a tiszafák árnyékában a befelé fordulásé, a belsõ békébõl való szemlélõdésé az idõ. Ennek a kiállításnak a képei a nem nyilvánosságra szánt terekbe engednek bepillantást.“ – írja Gopcsa Katalin mûvészettörténész, a kiállítás rendezõje. A kiállítás Badacsonyban (Egry sétány 12.) tekinthetõ meg augusztus 30–ig. forrás: artnet.hu 2005/8.

17

Helyzetkép Sikeres évadot zártak a magyar kulturális intézetek

Tanácskozás a Mûvészetek Palotájában Július elején, a Mûvészetek Palotájában tartotta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a magyar kulturális intézetek vezetõinek éves értekezletét. 18 kulturális intézet, 1972 program, 1266 kiutazó mûvész és tudós, több százezer kultúránk iránt érdeklõdõ külföldi – ez a 2004/2005–ös akadémiai évad számokban, amely kiegészül még a nagy–britanniai és az oroszországi magyar évadok sikerével is. Az alábbiakban egy minisztériumi összefoglaló alapján adunk képet a külföldi magyar intézetek 2004/2005–ös évadjáról. Berlin Az intézet meghatározó szereplõje lett az Európa Kulturális Fõvárosa program német–magyar eseménysorozatának, folytatta az Európai Kulturális Intézetek Közösségében végzett munkáját az õszi európai Roma és Szinti Fesztivállal és tudományos szimpóziummal. Ebben az évben a II. világháború lesz a rendezvény témája. Az intézet jelentõs programsorozattal járult hozzá a 2005–ös József Attila–évhez, a korábbi Balassi–évhez, valamint folytatta a nagyobb németországi fesztiválokon való aktív megjelenést. Az évad során mintegy 55 nagyobb eseményen/programban vett részt a CH szervezõként vagy közremûködõként pl.: Lipcsei Könyvvásár, modern klasszikusok kiállítás–sorozat (Gyarmathy életmû–kiállítás, vagy a „Holokauszt a magya mûvészetben“ címû tárlat), Kurtág–koncert, „Visegrádi–koncert“, Sorstalanság–bemutató. A következõ évadban folytatódik az Európa Kulturális Fõvárosa 2010 címhez kapcsolódó német–magyar programok elõsegítése és szervezése. Tovább zajlik a Németországi Magyar Évad elõkészítése, s amennyiben a tervezési és hatósági engedélyezési eljárás lebonyolítása lehetõvé teszi, 2006 elején megkezdõdhetnek az új intézet építési munkálatai. Bécs Az immár 80 éves Bécsi Collegium Hungaricum az egyik legelismertebb és legaktívabb külföldi kulturális intézetnek számít az osztrák fõvárosban. A 2004–2005–ös akadémiai év alatt 143 nagyobb eseményen vagy programban vettek részt szervezõként. Így például a 2004 júliusában zajlott Salzburgi Magyar Kulturális Napok során több mûfajon keresztül mutatták be a magyar kultúra értékeit. „Charme und Paprika“ címmel az ORF közszolgálati rádióval közösen magyar jazzgálát szerveztek a rádió hangversenytermében 2004 októberében. Az UngArt Galéria tárlatai közül a legsikeresebb a Mednyánszky László grafikáit bemutató kiállítás volt, amellyel a CH részt vett a bécsi „Múzeumok hosszú éjszakáján“, valamint a „Kettõs utazás“ címû fotókiállítás, amelyet a Nemzetközi Fotóhónap keretében mutattak be. Több mûfajt felölelõ rendezvénysorozatot valósítottak meg 2005 május–júniusában a Pécs–Baranya Kulturális Hetekkel, amely Dél–Dunántúl kulturális örökségét, mûvészeti és turisztikai értékeit mutatta be a bécsi közönségnek. A következõ évadban ismét részt vesznek a „Múzeumok hosszú éjszakáján“, ezúttal az „Eredeti –másolat–hamisítvány“ címû kiállításukra épülõ kiegészítõ programokkal. A Borsos Miklós és a József Attila tárlaton túl bemutatnak majd az UngArt Galériában a múlt század eleji magyar grafikákat és hazai világörökségi helyszíneket is. A CH lesz az egyik fõszervezõje még többek között a „Step Across the Border – Hungary“ Jazzfesztiválnak, amely a mûfaj legjobb hazai elõadóit és nemzetközi sztárokat felvonultató kulturális csemegének ígérkezik.

18

2005/8.

Brüsszel Az épület kiváló elhelyezkedése, remek adottságai és a gazdag programválaszték miatt villámgyorsan terjedt el az intézet megnyitásának híre szerte Brüsszelben. A megbízott igazgató februári érkezése óta 48 jelentõsebb kulturális programot valósított meg az intézet. Bemutatták Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi „Rákóczi fantázia“ címû világzenei mûsorát, koncertet adott többek között Érdi Tamás, Szakcsi Lakatos Béla, Jamie Winchester és Hrutka Róbert, és hatalmas sikert aratott a Kispál és a Borz is. Havi rendszerességgel váltják egymást a nívós, nagy értékû kiállítások (André Kertész, Kása Béla, Würtz Ádám…), és állandóan népes közönség vesz részt a csütörtöki filmklubokon is. A következõ évad elsõ nagyobb eseménye a több nemzetközi kulturális intézettel közös szervezésû Nemzetközi Zsidó Fesztivál lesz szeptemberben, amellyel párhuzamosan Magyar–Cseh Kulturális Napokat is rendeznek. A sok koncert, irodalmi est és kiállítás között kuriózumnak ígérkezik Bartók–év keretében zajló „Bartók reggel 11–tõl este 11–ig“ program Antwerpenben 2006 februárjában, avagy áprilisban a Magyar Jazz kiállítás és zenepavilon. Bukarest A magyar–román kulturális kapcsolatok látványosan javultak az elmúlt évad során, s a román kulturális elit részérõl fokozott együttmûködési szándék és érdeklõdés tapasztalható. Az intézet célja továbbra is az, hogy minél több mûfajra kiterjedõ, minél átfogóbb képet nyújtson az összmagyar kultúra értékeirõl a román és a romániai magyar közönségnek. Az intézet az elmúlt évadban mintegy 125 programot valósított meg, amelyek közül a legjelentõsebbek a Magyar Rádió kórusának és a kolozsvári Magyar Állami Opera zenekarának koncertkörútja, a „Film.doc“ címû II. Magyar–román dokumentumfilm–fesztivál, a Magyar Zene Fesztiválja és a József Attila–év alkalmából kiadott kétnyelvû illusztrált kötet megjelentetése volt. A következõ akadémiai évadban az intézet egyik legjelentõsebb programsorozata az októberben megrendezendõ Magyar Kulturális Hónap lesz, illetve késõbb a harmadik Magyar Zene Fesztiválja, az újabb „Film.doc“ fesztivál, valamint az aktív részvétel a Noi in Europa (Mi/újak Európában) címû EU–szeminárium–sorozatban a visegrádi országok bukaresti kulturális intézeteinek együttmûködésével. Delhi Több mint kétszáz program valósult meg az elmúlt évadban a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ és indiai partnereik szervezésében. Ezek közül a legjelentõsebb a 2005 õszi Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata volt, amelyen az intézet elismert mûvészek közremûködésével adott ízelítõt a kortárs magyar képzõmûvészetbõl és egy filmfesztiválon bemutatta az elmúlt évek magyar filmtermésének legjavát. Az intézetben különösen fontosnak tartják többek között az indiai ifjúság folyamatos tájékoztatását Magyarországról és kultúrájáról. A rendszeres „Nyitott napon“ havonta más iskolát hívnak meg a DMTKK–ba, ahol filmvetítés, elõadás és tárlatvezetés keretében alapinformációkat adnak hazánkról. A gyermekrendezvényeken összesen 22 iskolát láttak vendégül az évad folyamán. Helsinki „A nõnek teremtett teremtõ nõ“ elnevezésû éves téma köré szervezõdött az programok legjava a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban. Ennek keretében mutatták be a közönségnek többek között Szilágyi Lenke

fotóit és Péreli Zsuzsa gobelinjeit. Az intézet csatlakozott az Illumination és a Szerelem és Anarchia címû filmes fesztiválokhoz, és tervezett programjaikon felül elsõként mutathatták be Kai Chydenius finn zeneszerzõ József Attila verseire komponált dalait a Sebõ Együttes vendégszereplésével. A Magyar Témahét címû programsorozaton az intézet hathatós közremûködésével finn diákok százai kerülhettek kapcsolatba Magyarországgal, míg az idén Kajaani városban tartott Magyar Kultúra Hetén a finn elnökasszonyt és a kulturális, társadalmi és politikai élet magas szintû képviselõit, valamint számos ország diplomatáit is sikerült meghódítani. A következõ évad programjaiból már most igen sikeresnek ígérkezik a Kortárs magyar nõmûvészet címû tárlat augusztusban, avagy októberben a Kaustinen Folk Festival, amelynek idei kiemelt témája Magyarország lesz. Kairó Kairói Kulturális Tanácsosi Hivatal a fogadó ország sajátosságait is figyelembe véve arra törekszik, hogy az egyiptomi értelmiség hazánkról, kultúránkról, történelmünkrõl hiteles képet kapjon, s hogy szerezzen tudomást Magyarország EU–tagságáról. A magyar–egyiptomi kulturális kapcsolatok legfõbb eseménye 2004/2005–ben a budapesti Szépmûvészeti Múzeum kopt–kiállítása volt. Az évad során 18 magyar ösztöndíjas járt Egyiptomban a két ország közötti csereprogramnak köszönhetõen, valamint az intézet közremûködésével újabb egyetemi partnerkapcsolatok alakultak ki és öt magyar régészeti expedíció végezhetett terepmunkát. London A Magyar Magic, az intézet által szervezett, és javarészt 2004–folyamán lebonyolított kulturális év meghatározó volt a közszolgálati diplomáciában. A 2000 mûvészt felvonultató és 14 városban összesen több mint 500 helyen zajló rendezvénysorozat kiemelkedõ sikere és az arra épült erõteljes kommunikáció következtében Magyarország presztizse nagyot nõtt Nagy Britanniában. A Magyar Magic–re több mint egymillión voltak kíváncsiak, és bizton állítható az EU–hoz újonnan csatlakozó országok közül hazánk jelenléte volt a legerõsebb a szigetországban. Természetesen az intézetben a magyar évadot követõen is folytatódtak intézethez kötõdõ programsorozatok (Jazz–péntek, Hétfõ esti zeneszalon, Leighton House–koncertek), együttmûködtek számos fesztivállal, közremûködtek Presser Gábor A padlás címû darabjának angol showcase elõadásaiban, a Freud Múzeumban bemutatták a Lost childhood – Elveszett gyermekkor címû könyvet és a zsidó munkatáborok magyar áldozatainak emléket állító kiállítást szerveztek a londoni Zsidó Kulturális Központtal együttmûködve. Moszkva A Magyar Kulturális Évad és elõfesztivál során sikerült megalapozni Magyarország hosszú távú kulturális jelenlétét Oroszországban, a közeljövõben pedig döntõ esemény várható a restitúciós folyamatban: a sárospataki könyvgyûjtemény visszaszármaztatása a magyarországi tulajdonos Református Kollégiumnak, amelyet immár az orosz duma alsóháza is megszavazott. A Moszkvai Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ kapcsolatrendszere révén három területen is kimagasló eredményeket ért el: fordítási, könyv– és tudományos programjai lévén sikerült megtalálni a magyar kultúra „orosz hangjait“, speciális alternatív és filmprogramjaival elérte a fiatalokat, regionális projektjeivel pedig afféle „kulturális hídfõállást“ épített ki a tíz legfontosabb orosz körzetben.

Helyzetkép New York A New York–i intézet számára új jogi környezetet teremtett a NKÖM a Külügyminisztériummal szorosan együttmûködve, amely így a jövõben MGO (miscellaneous goverment office) formában, új székházban folytatja mûködését. Az új székház megszerzésére irányuló amerikai és magyar törvényeknek megfelelõ közbeszerzési eljárások jelenleg is zajlanak. A következõ évad egyik leghangsúlyosabb és New Yorkban különösen jelentõs eseménye Bartók Béla halálának, illetve 2006–ban születésének évfordulója. Ehhez kapcsolódóan az intézetben számos tudományos és mûvészeti eseményt terveznek, többek között egy Budapesten és New Yorkban párhuzamosan zajló multimédiás koncertet. Párizs A PMI tevékenysége a párizsi külföldi intézetek körében is elismert, és az intézet egyre keresettebb partner. Kialakult kapcsolatrendszere, infrastrukturális, szervezeti és szervezõi kapacitása is garantálja, hogy az intézeten belül és kívül is folyamatos legyen a magyar jelenlét. Igen magas – immár 140–re emelkedett –a programok száma a PMI belül, s mindenfelõl nagy az igény az ott való bemutatkozásra. A legsikeresebb események az elmúlt évadban: a Külföldi Kultúrák Hete, André Kertész–kiállítás, Munkácsy–kiállítás, József Attila–megemlékezés, a Zene Ünnepe. A PMI–n kívül 266 rendezvény szervezõdött az intézet aktív közremûködésével (pl. Lisztomania, Jazzy Colors, Salon du Livre). A következõ évad programjai között is több kiemelkedõ lesz. Így például a szeptemberi Bibracte–i Fesztivál (Burgundia), amely Európa legnagyobb kelta történeti központjában, a kelták õsi fõvárosa mellett szervezõdõ új összmûvészeti fesztivál, s amely elsõ díszvendégének Magyarországot hívták meg. Izgalmas lesz az októberi Kozma–hét (a magyar származású, világhírû francia zeneszerzõ, Kozma József, alias Joseph Cosma születésének 100. évfordulója emlékére), és a francia–portugál–magyar irodalmi–zenei fesztivál, a A scene ouverte – 'Nyílt színre' a Comédie de Reims–ben. Pozsony Az intézeti évad legkiemelkedõbb eseménye a magyar és a szlovák kultuszminiszter védnöksége alatt zajló A magyar kultúra napjai Pozsonyban címû rendezvénysorozat volt. Az öt napig tartó magyar napok alatt 15 rendezvény valósult meg, míg az egész évad során összesen több mint 200. Így például Zilahy Péter és Lackfi János képviselte hazánkat az Ars Poetica Festivalon 2004 õsszén, József Attila megzenésített verseit telt ház elõtt adta elõ Földes László Hobó egy jótékonysági koncerten, három társulat is bemutatkozott a 14. Besztercebányai Nemzetközi Bábfesztiválon, míg a JövõKép címû tárlaton 12 kortárs magyar festõ tárta elénk a jövõrõl alkotott vízióit. A következõ akadémiai év legfontosabb eseményei közé tartoznak az õszi magyar kulturális napok Kassán és Pozsonyban, valamint meghatározó a magyar mûvészek részvétele a rangos fesztiválokon (Fotóhónap, Poprádi Nyári Fotóiskola, ArtFilm Nemzetközi Filmfesztivál, Kassai Zenei Fesztivál, Nyitrai Nemzetközi Színházfesztivál, XIV. Közép–európai Zenemûvészeti Fesztivál, stb.). Prága Az intézet megújult: kitûnõen felszerelt mozitermet, új pincegalériát kapott, amely kiváló lehetõséget biztosít a magyar kultúra bemutatására. Ezen kívül reprezentatív és többfunkciós földszinti helyiséget szerzett vissza és alakított át saját céljára. Az elmúlt évad során az intézet több mint 100 program megvalósulásában mûködött közre, valamint megjelentetett egy az intézet történetét bemutató cseh–magyar kiadványt, elindított egy cseh–magyar–angol nyelvû internetes irodalmi lapot (www.soumar.cz)

A 2005/2006–os évadban érdekes esemény lesz többek között a Költészet határok nélkül címû fesztivál, amelyen magyar költõk is részt vesznek, vagy a Közép–Európa Színházai nevû rendezvény. Róma A Római Magyar Akadémia 84 rendezvénye közül kétségkívül az egyik legjelentõsebb a januári „Megfestett álmok“ címû kiállítás volt, amelyet az Ernst Múzeummal közösen hoztak létre. Kiemelkedõ volt még a „Nyomok az ezredvégbõl“ címû tárlat is, amely erdélyi grafikusok mûveibõl adott gazdag válogatást,

Szófia A Szófiai Magyar Kulturális elmúlt évadbeli 132 rendezvénye igen népszerû volt. A Száztagú Cigányzenekar koncertjére például több mint ezren voltak kíváncsiak, és hasonlóan sikeres volt Sebestyén Márta és Sebõ Ferenc koncertje, az Ethnosyntesis–formáció és a Frenák Pál Társulat fellépése is. Az irodalmi és történelmi programok olyan nagy létszámú szakmai közönséget vonzottak, hogy a 80 fõs konferenciaterem rendszerint szûkösnek bizonyult. A következõ évadban immár huszadszor rendezik majd meg az országos sumeni szavalóversenyt, zenei területen a Bartók–évfordulóra összpontosítanak (konferenciák, dalversenyek, rádiósorozat), de terveznek többek között sámánkiállítást, illetve Szerb Antal, József Attila és Csáth Géza köteteinek bolgár nyelvû kiadását. Tallin A Tallini Magyar Intézet számára az elmúlt akadémiai év legfontosabb rendezvénysorozata egy fontos nemzetközi eseményhez, a Finnugor Népek IV. Világtalálkozójához kapcsolódott. A tavaly augusztusi rendezvények 7 országból 600 küldött vett részt, köztük negyven magyar. A Világkongresszus kulturális programja részeként a TMI 15 programot szervezett, amely egyszerre mutatta be a magyar kultúra õsi gyökereit és kötõdését az európai hagyományokhoz. Az intézet regionális tevékenységének súlypontja ezúttal a dél–észtországi, Báthory A külföldi magyar intézetek vezetõi a Mûvészetek Palotájában István lengyel király által alapított Valga megtartott tanácskozáson megyében volt, ahol márciusban Magyar Napokat tartottak. valamint a „Holocaust a magyar képzõmûvészetben“ A TMI új épületének 2004 év eleji átadása óta kiállítácímû kiállítás is. Nagy esemény lesz Szabó István legújabb sokkal, irodalmi rendezvénysorozattal, koncertekkel sikefilmjének olaszországi bemutatója, amelynek sajtóbeszél- rült az intézet jelenlétét tudatosítani a talliniakban. A rengetését június 6–án tartják az RMÁ–n. Az akadémia idén dezvények száma az elmúlt évadban meghaladta a százat. alapot teremtett egy új, a magyar irodalom olasz 2005 õszén az Észt Iparmûvészeti Múzeumban a mûfordításait közlõ könyvsorozat indításához, amely Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió gyûjteményébõl Podium Pannonicum nevet kapta. származó tárlat, tavasszal pedig a Tallini Mûcsarnokban a A szeptemberben az RMA részt vesz a Notte Biancán – budapesti Mûcsarnok fiatal mûvészeket bemutató kiállítás a kulturális intézmények nyitott éjszakáján, amikor lesz megtekinthetõ. Kalmár János szobrászmûvész fémbõl készült szoborSzintén tavasszal két hetes Bartók–fesztivált tervez az erdejét állítják fel az intézet díszudvarán, amelyet külön- intézet, amelyre magyar rendezõt, koreográfust, táncoleges fények világítanak majd meg. A következõ évadban sokat és zenetudósokat is meghívnak majd a zenészek, rendezik meg többek között januárban a „Nõk a zenekarok és kórusok mellett. Varsó világháborúban“ címû tárlatot, s ekkor mutatják be Polcz Alaine „Egy asszony a fronton“ címû kötetét olasz nyel- Az idén õsszel 70 éves Varsó Magyar Kulturális Intézet az elmúlt évadban tovább erõsítette Lengyelország kulturális ven. Fontos esemény az intézet számára, hogy immáron életében elfoglalt helyét. Immár rendszeresnek mondható befejezéséhez közeledik a tetõ– és homlokzatfelújítási az intézet közremûködése a legfontosabb lengyel mûvészeti fesztiválokkal, nemzetközi nagyrenmunkálatok elsõ szakasza. dezvényekkel, elsõsorban a zene–, a film– és a színStuttgart Az egyre elismertebbé váló Stuttgarti Magyar Kulturális házmûvészetet, illetve a mai magyar drámákat tekintve. Intézet a 2004 õszi Magyar nõírók sorozattal A Lengyel Nemzeti Filharmónia három nagy bemumegerõsítette helyét a magyar irodalom népszerû- tatkozási lehetõséget adott hazánknak. Folytatódott a sítésében. A „Magyar régiók“ sorozatban Debrecen, kortárs magyar irodalom bemutatása is: Kertész Imrének Hortobágy és Hajdúszoboszló mutatkozhatott be több csaknem minden mûve megjelent már lengyelül, napon át a régióban. A meglévõ 42 egyetemi és fõisko- Márainak az ötödik, Bodor Ádámnak a harmadik kötetét lai kapcsolat mellé az évad során sikerült két újabbat adták ki, és olvasható már lengyelül Békés Pál és Szécsi szerezni. Noémi mûve is. A Magyar Tudomány Napján sikerült tudatosítani a Az intézetnek sikerült egy új régiót is meghódítania világ autóiparában a tíz legnagyobb feltaláló között Lengyelország észak–keleti részén a szcsecini Magyar számon tartott Barényi Béla magyar voltát. A magyar Napok gazdag rendezvénysorozatával. Az elmúlt évad 176 gasztronómia és borászat kiemelkedõ eseményei rendezvénye közül mindenképpen megemlítendõ, hogy voltak a Hajdú–Bihar megyét bemutató, a burgenlan- Balassi – és a József Attila emlékévek alkalmából szervezett di és Sopron vidéki borászatot népszerûsítõ, majd a rendezvények kiemelkedõ visszhangot váltottak ki. A következõ évadban többek között a szerzõ jelenBodensee és Balaton „borpárbaját“ bemutató renlétében mutatják be a lengyel olvasóknak Bartis Attila dezvények. A következõ akadémiai évre többek között a hét Nyugalom címû kötetét, kiállítják a magyar fotómûvészek hónapos „Bartók–évad“ rendezvénysorozattal és az legjobb képeit, illetve a varsói Stúdió Mûvészeti azt kísérõ „Magyar festészet baden–württembergi Központban bemutatják Kárpáti Péter Méhednek magángyûjteményekben“ címû kiállítással készül az gyümölcse címû drámáját Novák Eszter rendezésében. NKÖM-információ intézet. 2005/8.

19

Kínálat

Könyvajánlat szentimentális költészetrõl írott nagy elméleti tanulmányában a költészet két alaptípusává általánosította. Goethe a naiv költõ (természetesen nem a szó köznapi értelmében), akibõl maga a természet beszél, aki harmóniában van a világgal, mint az antik világ szülöttei, Schiller a szentimentális, a diszharmonikus modern civilizáció szülötte, aki a torz világ fölébe emelkedve, az eszményekben lelheti csak föl az összhangot, aki tehát szükségképpen idealista, szemben a naiv költõvel, aki realista. Goethének hosszú, termékeny élet adatott, Schiller nehéz körülmények között, a betegséggel és a szegénységgel harcolva mindössze negyvenhat évet élt. Schiller verseiben az ideák tündökölnek, Goethe költészetében az élet teljessége. Válogatta és a jegyzeteket Lator László írta. Umberto Eco: A Szépség története Fordította: Sajó Tamás Európa Kiadó Noha minden idõk remekmûveinek százai

Kerényi Ferenc szerk. A magyar dráma antológiája I–II. Osiris klasszikusok Osiris Kiadó A magyar költészet és novellisztika után elkészült drámairodalmunk áttekintõ válogatása is. Harmincnégy dráma szövege olvasható a két kötetben: több mint négy évszázad legjava a mûfajban, Bornemissza Pétertõl és Balassi Bálinttól Weöres Sándorig és Örkény Istvánig, egyfelvonásostól a drámai költeményig, világsikerektõl a méltatlanul elfeledett értékekig. Nem titkoltan azzal a szándékkal adja most közre õket az Osiris Kiadó, hogy megcáfoljuk a mûfaj hazai szegényességérõl szóló vélekedéseket, bõvítsük az olvasói drámakínálatot, és gazdagítsuk az – úgymond – biztonsági mûsorpolitikára alapozó színházi mûsort. Ezek a szövegek szerves, elidegeníthetetlen részét alkotják kulturális örökségünknek, hiszen amint azt utószavában a kötetek válogatója és sajtó alá rendezõje, Kerényi Ferenc írja: „A magyar dráma fejlõdéstörténete – eredményeivel, problémáival egyetemben – pontos és méltó tükörképe nemzeti önismeretünknek és a világban elfoglalt helyünknek.“ Goethe, Johann Wolfgang – Schiller, Friedrich: Válogatott versek Európa Diákkönyvtár Európa Könyvkiadó Fordította: Babits Mihály, Csorba Gyõzõ, Devecseri Gábor, Jékely Zoltán, Kardos László, Kálnoky László, Képes Géza, Kosztolányi Dezsõ, Lakatos István, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Rónay György, Somlyó György. Két zseni találkozása és tizenegy évig tartó barátsága vetette meg az alapját a német irodalmi klasszicizmus felvirágzásának. Két ellentétes alkat, de talán éppen ezért kölcsönös inspiráció forrásai egymás számára. Kettejük különbségét Schiller a naiv és a 20

2005/8.

lagok, a matematikai viszonyok, a fény, a drágakövek, a ruhák, Isten és az Ördög szépségét. Bár csak a filozófusok, írók, tudósok, misztikusok vagy teológusok írásai s a mûvészek tanúságtételei maradtak ránk, e dokumentumok segítségével azt is rekonstruálhatjuk, milyennek érezhették a Szépséget az egyszerû emberek, a társadalom számkivetettjei, az utca emberei. Láthatjuk, hogy nem csupán más–más korokban, de egyazon kultúrán belül is feszültség lehetett a Szépség különféle formái között. Az olvasóra bízzuk, hogy e könyv átlapozása után maga döntse el, vajon a Szépség e különféle megjelenési formáiban fellelhetõek–e közös és állandó vonások. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen lenyûgözõ szellemi és érzelmi kalandra invitálnak bennünket.

illusztrálják, mégsem mûvészettörténeti könyv ez. A képek, akárcsak a Püthagorasz szövegeitõl a legmaibb írásokig terjedõ hatalmas szemelvénygyûjtemény, azt kívánják rekonstruálni, hogy a görög ókortól máig miféle elképzeléseket alkottak maguknak, hogyan gondolkodtak és hogyan vitatkoztak az emberek a Szépségrõl. Ez a könyv bemutatja, mennyire sokféle módon fogták fel a természet, a virágok, az állatok, az emberi test, a csil-

Könyvbemutató Batár Attila Láthatatlan építészet c. kötetét Kerékgyártó Béla mutatja be, a szerzõvel Nádas Péter író beszélget szeptember 22–én, 16 órakor az Írók Boltjában.

Linde Salber: A mûvészet én vagyok! Salvador Dalí Háttér kismonográfiák sorozat Háttér kiadó Népszerû és örök társalgási téma, hogy Salvador Dalí õrült volt vagy zseni. Már a kérdés is szertefoszlik, ahogy a könyv lapjain peregnek elõttünk a katalán mûvész életének eseményei és alkotásai. Nem lehet õrült, aki ilyen fokú céltudatossággal, éles elméjûséggel játszik egész életében. Ki volt ez a spanyol mûvész valójában? Vajon választ kapunk a kérdésre, ha összeillesztjük élete mozaikdarabkáit? Számos életrajzírója tett rá kísérletet, de nem értek el az alkotásokig, tanácstalanul álltak a meredély szélén – mert itt kezdõdik a zsenialitás. Hiába hordjuk össze életének morzsáit halomba, hiába vesszük szemügyre az alkotásokat, szükségünk van a közbülsõ láncszemre: az irracionális mozzanatra. Nem csoda, hogy kevesen merészkednek a lélektan e mélységeibe, mert lehet, hogy nem lesz visszaút. A könyv végére lassanként ráébredünk, hogy Salvador Dalí egész életében csupán egyetlen alkotásán dolgozott…

Felemás

Német dizájndíj a magyar üvegbetonnak Losonczi Áron építész, a fényáteresztõ beton feltalálója a közelmúltban vette át a világ egyik legismertebb dizájndíját. Az Észak–Rajna–Vesztfália–i Design Központ „Red Dot: Best of the best“–díjjal jutalmazta a magyar fejlesztésû LiTraCon fényáteresztõ betont, mint új építõanyagot. A fennállásának ötvenedik évfordulóját idén ünneplõ német díj a világ legelismertebb dizájndíjai közé tartozik. Az idei megmérettetésre több mint negyven országból négyezer pályamû érkezett. Ezek közül csak 33 nyerte el a legrangosabb fokozatot: a „Best of the best“–et, avagy a „legjobbak legjobbjának“ járó trófeát – köztük a magyar üvegbeton. A verseny színvonalát jelzi, hogy a neves dizájnerekbõl álló 24 tagú nemzetközi zsûri a LiTraCon mellett olyan termékeknek adta az elismerést, mint az új Porsche Carrera 911 sportkocsi, a világhírû francia Philippe Strack designer által tervezett csaptelep vagy a BMW új sportmotorja. Prof. Dr. Peter Zec, a Design Center igazgatója és a díj alapítója a 2004–es díjátadó gálán jelentette be, hogy a központ partnerkapcsolatot ajánl fel 2005–re Magyarországnak és a Magyar Formatervezési Tanácsnak. A kapcsolat lehetõséget biztosított arra, hogy a hazai tervezõk és gyártók megismerjék a díjat, és ebben az évben kedvezményes feltételekkel nevezzenek rá. Az új építõanyag feltalálója, Losonczi Áron építész július 4–én Essenben vehette át a díjat. Magyar termék legutóbb 2000–ben részesült a „piros pontban“, Best of the best elismerést azonban hazai pályázó eddig még nem kapott. A Red Dot–díj mellett egy

Fotó: Gordon Eszter

A májusban Komáromban felállított üvegszálas betontechnikával készült Európa Kapu másik német szervezet, a Német Formatervezési Tanács a 2006–os Német Állami Dizájndíjra is jelölte a LiTraCont. forrás: index.hu

Bioépítészeti napok Szegeden A Magyar Bioépítészeti Egyesület és a Bálint Sándor Mûvelõdési Ház szervezésében immár nyolcadik alkalommal rendezik meg a bioépítészeti napokat. A rendezvény keretein belül okt. 4–én, 5–én és 6–án konferenciákra, bemutatókra kerül sor. A témával kapcsolatos kiállítás okt. 4–tõl 31–ig tart Szegeden, a Bálint Sándor Mûvelõdési Házban. A rendezvény programjában szerepelnek a, környezetbarát építõanyagokkal, építési technológiákkal, bio–, bio–szolár, ökologikus épületekkel, az ilyen épületek építési, üzemeltetési tapasztalataival kapcsolatos elõadások, tapasztalatcsere, az épületek és környezetük kapcsolatát ökológiai szempontból tárgyaló elõadások, a megvalósult épületek hatósági engedélyezésének tapasztalatai, az üzemeltetésbõl fakadó káros környezetterhelések csökkentésének alternatív megoldásai, az ökologikusan tervezett illetve szervezett települések kialakításával, mûködésével kapcsolatos tapasztalatok is. Az elõadások és a kiállítás anyaga bemutatja az alkalmazott anyagokat, szerkezeteket, épületeket és épületterveket, mûszaki megoldásokat, az építészeti megformálás lehetõségeit, különös tekintettel a megépült, megvalósult példákra. A szervezõk fel szeretnék hívni a figyelmet az öko–város alapelvekre, a településszintû ökológiai kérdésekre, a fenntartható építészet kérdéseire is.

Európa Nostra–díj a gyügyei református templom helyreállításáért A gyügyei református templom helyreállításáért Europa Nostra–díjat nyert az Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ. A díjat a központ képviseletében M. Kaló Judit építészmérnök és Radovics Krisztina faszobrász restaurátor már korábban átvette a norvégiai Bergenben. Július 10–én Dr. Andrea H. Schuler, az Europa Nostra ügyvezetõ igazgatója a gyügyei református templom falán helyezett el emléktáblát, az ünnepséget követõ hálaadó istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv püspök hirdetett igét. A valamivel több mint kétszáz lakosú Gyügye templomának helyreállítása 1997–ben a feltárással kezdõdött, a felújítás hat évig tartott. Szabolcs–Szatmár–Bereg megye egyik legrégibb temploma a XIII. század végén épült. A református imaházat a középkori eredetinek megfelelõen állították helyre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával.

A mintegy 50 millió forintos költségû munka során teljesen megszépült a román stílusban épült, gótikus elemekkel díszített templom, amely új tetõszerkezetet is kapott. A festett mennyezet fakazettáit az Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központban újították fel. A szimbolikus népi motívumokkal díszített 67 kazetta más és más rajzolatú, bibliai történéseket éppúgy megörökít, mint a szatmári emberek hitvilágának jellegzetességeit. Az 1963–ban alapított Europa Nostra több mint kétszáz örökségvédõ civil szervezet szövetsége. Mûködését 35 ország száznál is több helyi és regionális hatósága és ezres nagyságrendû tagsága támogatja. A példaértékû és magas színvonalú mûemlék–helyreállításokat 1978–tól évente jutalmazzák Europa Nostra–díjjal, amely a szakma legrangosabb elismerése. A díj 2002 óta egyben az Európai Unió hivatalos örökségvédelmi kitüntetése.

A gyügyei templom

2005/8.

21

Kínálat

Egyetemisták pályamûveit várják 56–ról A Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány pályázatot hirdet az 1956–os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére egyetemi hallgatók számára. A pályázat a hazai egyetemi hallgatókban kívánja felkelteni, ébren tartani és elmélyíteni az 1956–os nemzeti forradalom és szabadságharc története és szellemisége iránti érdeklõdést, megismerni akarást és tudást. Az alapítvány ezzel a pályázatával is elõ kívánja segíteni, hogy 1956 történeti szerepének ismerete és megítélése méltó helyet foglaljon el az utókor emlékezetében. A pályázók köre: egyetemi hallgatók A pályázat témája: az 1956. október és 1957. március közötti idõszak eseményei A pályázat mûfaja: interjú vagy elbeszélés A pályázat lebonyolítása: A pályamû terjedelme lehetõleg ne haladja meg az 50 gépelt oldalt. Egy pályázó több pályamûvet is beadhat. Kérjük, csatoljon az egyetemétõl igazolást hallgatói jogviszonyáról. A beadási határidõ napján 24 óráig postázott pályázatokat tekintjük érvényesnek. A pályázatok elbírálására az alapítvány a témakör szaktekintélyeibõl álló bíráló bizottságot kér fel. Mind a két mûfajban az elsõ, második és harmadik helyezett pénzdíjban részesül. A zsûri által javasolt pályamûveket az alapítvány kiadványban jelenteti meg. Az eredményrõl és a díjátadás helyérõl és idejérõl minden pályázót írásban értesítünk. Beadási határidõ: 2005. szeptember 30. Eredményhirdetés: 2005. október 22. Pályadíjak: I. díj 150 ezer Ft; II. díj 100 ezer Ft; III. díj 50 ezer Ft. (Részletes információ: honlap: www.1956muzeum.hu) A Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány

Fotópályázat és emlékkiállítás

Kolozsvártól Kassáig Bocskai István nyomában A Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelõdési Intézet (Debrecen), valamint a Hajdú–Bihar Megyei és Debreceni Fotóklub nyilvános, nemzetközi fotópályázatot hirdet. Az alkotók olyan mûvekkel pályázhatnak, amelyeket Bocskai István életútja ihletett. A beküldött és a zsûri által válogatott alkotásokat az Álmosdi – Diószegi csata évfordulóján, 2005. október 15–én állítják ki Bocskai István Nagykerekiben álló várkastélyában. A pályázók a fotográfia eszközeivel mutassák be azokat a történelmi helyszíneket, emlékeket és emlékhelyeket, valamint az építészeti örökség azon részeit, amelyek Bocskai István életútjához kötõdnek. A pályázat kiírói nem csupán olyan mûveket várnak, amelyek dokumentálás céljából készültek, hanem elsõsorban olyanokat, amelyek bármely formában emléket kívánnak állítani Bocskai István életének. A pályázatra bármely fotómûfajban, bármilyen fotótechnikát (digitális is) és fotó– technológiát alkalmazva készülhetnek a pályamûvek. Fotómontázsok, táj– és városképek, fotografikák stb. egyaránt szerepelhetnek a kollekcióban. A fotópályázat nyitott, azon életkortól, foglalkozástól és lakóhelytõl függetlenül bárki részt vehet, de kiemelten várunk pályamunkákat Magyarországról, Szlovákiából és Romániából. Egy alkotó legfeljebb 10 db, maximum 30x40 cm mûvel pályázhat, amelyek között csak két sorozat lehet. (Egy sorozat legfeljebb 5 db képbõl állhat, mely egy képnek számít.) A fotók hátoldalán a szerzõ nevét és postacímét fel kell tüntetni. A beérkezõ pályamûveket nemzetközi zsûri fogja értékelni. Díjazás: I. díj bruttó 100 000 Ft; II. díj bruttó 50 000 Ft; III. díj bruttó 25 000 Ft. Nevezési lap és további információ kérhetõ a Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelõdési Intézetbõl (4026 Debrecen, Kálvin tér 2/a.), Angyal Lászlótól, valamint www.kolcseymki.hu. Beadási határidõ: 2005. szeptember 15.

Fenti árak egy megjelenésre vonatkoznak. Kedvezmény 6 megjelenés esetén: 20% Kedvezmény 12 megjelenlés esetén: 40% Teljes oldal Fél oldal Harmad oldal Negyed oldal Nyolcad oldal

205 187 187 90 187 60 90 187 90

x297 mm (kifutós) x279 mm 110.000 Ft x128 mm x261 mm 60.000 Ft x 81 mm x261 mm 50.000 Ft x128 mm x 62 mm 40.000 Ft x 62 mm 30.000 Ft

Az árak az Áfát nem tartalmazzák!

22

2005/6–7.

Érdeklõdni lehet a MAKtár szerkesztõségében

Kínálat

A legfrissebb szám tartalmából Kiss Benedek, Maurits Ferenc, Szabó T. Anna versei Tandori Dezsõ: Az én Gergely–naptáram Mai magyarok – mai magyarokról: Fried István, Márkus Béla, Bombitz Attila tanulmánya Baráthi Ottó: A szegénység

Nádas Péter verse Joachim Sartorius versei Gállos Orsolya: Barokk Szlovéniából (Drago Janèar regénye elé) Drago Janèar: Katarina, a páva és a jezsuita (részletek) Vörös István verse

Györe Balázs versei, Aczél Géza verse Schein Gábor versei, Déri Balázs versei Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve (Anekdota) Kiss Ottó: Csúszda a jövõbe (novella) Lázár Balázs verse, Pallag Tibor verse Gellén–Miklós Gábor verse Konrád György: Író a könyvtárban (esszé) * Tüskés Tibor hetvenöt éves Tüskés Tibor: Idõjáték (Fodor András hozzám írt elsõ és utolsó levele) Ágoston Zoltán: „Méltósággal lépsz le…“ (Volt idõ. Mészöly Miklós és Tüskés Tibor levelezése) * Bacsó Béla: A saját élet (Nádas Péter: Saját halál) Visky András: A különbözõség vidékén (Nádas Péter: Saját halál) Radnóti Sándor: Egy magyar kérdés (Závada Pál A fényképész utókora címû regényérõl) Gyõri Orsolya: Hátrahagyott tekintetek, avagy a tolerancia nyelvtana (Závada Pál: A fényképész utókora) Bánki Éva: Személyes földrajz (Déri Balázs: Kézírás)

Hódmezővásárhelyi alkotóház A város központjában elhelyezkedő épület öt szobájában várja az alkotni vágyó képző- és iparművészeket. Martély – alkotóház Hódmezővásárhelytől mintegy 10 km–re, a Tisza holt ága mellett – festői környezetben – elhelyezkedő épület 5 db vendégszobával várja a kortárs alkotni vágyó képző- és iparművészeket.

M. Nagy Miklós: Egyetlenegy szó… (Gustaw Herling–Grudziñski: Más világ; A sivatag forró lehelete) Nánay Katalin: Danzigtól Gdañskig (Stefan Chwin: Hanemann) * Ormos Mária: Állva maradtam (Sz. Koncz István beszélgetése)

Nyolcvan éve született Nagy László – Alföldy Jenõ, Jánosi Zoltán tanulmányai Szemelvények a mai svájci olasz irodalomból Kalász Márton, kerék Imre versei Gyurkovics Tibor, Horváth (EÖ) Tamás, Ircsik Vilmos prózái, Albert Gábor, Jávorszky Béla, Szakály Sándor kritikái Fodor Miklós a táncházmozgalomról Vörös László köszönti a hetvenéves Szekér Endrét

Galyatető alkotóház A Mátra hegységben található fenyvessel körülvett épület a zenészek kedvelt pihenő és munkahelye.

Zsennyei Bezerédj kastély Képző és Iparművészek Alkotóháza A szombathely mellett található, a középkori templomos lovagok kolostorának romjain épült többször átépített XVII. századi romantikus kastély, melyet 18 hektáros park veszi körül. Vendégszobái korhű bútorokkal berendezettek. Az alkotómunkát a vendégszobák mellett műhelyház is biztosítja. Szigligeti Eszterházy Kastély Írók alkotóháza A tapolcai medence egyik legszebb részén, Szigligeten található klasszicista stílusú kastélyt 9 hektár nagyságú kastélypark vesz körül. 30 db szobájával, az írók egész évben működő, kedvelt alkotóháza. Balatonföldvár A Balaton déli partján kellemes környezetben elhelyezkedő Alkotóház a zenészek kedvelt munka és pihenőhelye.

2005/6– 7.

23