osztályok
108
8. c Osztályfőnök: Szilárd Gábor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.
Ács Norbert Bali Zita Bárdi Bálint Csáthy Dorottya Érdi Gábor Farkas Zsuzsanna Gencsi Katalin Gencsi Katalin Halász Anna Heim Ágoston Herceg Dóra Inotay Réka Irmalós Bence Juhász Dorottya Kalmár Dóra Kassai Richárd
17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33.
Kiss-Leizer Márton Lengyel Róbert Ligety Hanna Magyar Ágnes Martin Kovács Ákos Palotás Ákos Schuszter Eszter Sütöri Boglár Szabó Dávid Szentes Zsófia Sziráki Botond Tasnády Kinga Tóbiás Dóra Tóth Hanga Váradi Szonja Váraljai László Vörös Kristóf
A legjobb tanulók: Csáthy Dorottya , Magyar Ágnes , Lengyel Róbert , Ligety Hanna , Palotás Ákos , Váraljai László ,
osztályok
109
A . c osztályról Szalagavató tánc, avagy az osztály rock and roll Az, hogy ez az ötlet honnan jött, már nem emlékszem, de nem volt nehéz megálmodni, mivel ebbe az osztályba sok zene-, tánc- és mozgásmániás gyerek jár, és ezek az emberkék minden osztályprogramban benne vannak. Miután megtudtuk a szalagavató időpontját, rögtön nekiálltunk munkálkodni, először is a stílust kiválasztani, a zenéket megszerezni, ezeket összevágni, a ruhát kitalálni és megcsináltatni, meg az embereket összeszedni, termet keresni, magnót kérni, és egy megfelelő időpontot találni. Mikor ezzel a „kevéske” feladattal végeztünk, jöhettek a próbák, azaz a rendkívül bonyolult koreográfia megtanulása. Mit is mondjak nem volt egyszerű megoldani azt, hogy az osztálytársaim „tanárként” nézzenek, hallgassanak rám, de ezt is sikerült. Ahogy hallottam: senki nem számított valami nagy durranásra, kis nyolcadikosok tanár nélkül, mi lesz itt – gondolták sokan. Bevallom nekem sem volt kis kihívás szembenézni azzal, hogy mi lesz itt, ha nem jön minden úgy össze, ahogy szeretném. És végig tudtuk csinálni, nagyon sok bizalomra volt szükség, igen én bíztam az osztályban, hogy ügyesek lesznek, még akkor is, ha volt egy-két falábú a csapatban. A bizalmamnak volt eredménye, az utolsó próbákon már mindenki teljes erőbedobással táncolt, javította a mozdulatait, és készült a nagy napra. Ezen a bizonyos szalagavatón – ami valójában nem rólunk szólt, mégis kicsit a magunkénak éreztük – adtuk elő a művünket. Azért nem táncnak neveztem, mert ebben annyi minden más is volt (hajkreációk, sminkek, öltözékek), teljesen úgy éreztem, mintha premierre készülnénk a színházban. És ott álltunk a megszámlálhatatlan mennyiségű szülő, tanár és diák előtt. Akkor már nem volt kérdés, hogy valami egészen különlegeset csináltunk. Mindenki élvezettel, mosolyogva adta elő, amit betanult, és jó érzés volt összenézni, figyelni a másikat, bíztatni egy mosollyal. Az óriási tapsviharban szinte megszűnt az osztályon kívül álló világ. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, amikor rontás nélkül táncolta el a koreográfiát és ezzel közösen bebizonyítottuk, hogy bármire képes a mi kis osztályunk! Még egyszer szeretném nekik megköszönni, hogy táncoltak és azt is, hogy fontos volt számukra ez a munka. Nagyon büszke vagyok rájuk. Inotay Réka
Egri „tanulmányi” kirándulás A 8. c osztály Egerbe indult „tanulmányi” kirándulásra Bozóki Gabriella tanárnővel és Mészáros Péter tanár úrral. Összekötöttük a kellemest a hasznossal. Színházlátogatá-
110
osztályok
son vettünk részt, amelyen Csizmadia Tibor az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója vezetett minket a kulisszák mögé. Este a Nagyratörő című előadást néztük meg, majd ezek után a mű szerzőjével, Márton Lászlóval beszélgettünk az élményeinkről. Azt is megtudtuk, hogy ez a történet egy trilógia egyik darabja, társalogtunk a mű történelmi hátteréről. A helyi újság érdekesnek találta, hogy egy egész osztály színházlátogatásra megy Egerbe, ezért riportot készítettek Bozóki tanárnővel. Természetesen nem csupán hasznos, hanem kellemes dolgokat is csináltunk, sokat játszottunk, beszélgettünk. Ezek közé tartozik az ereklyézés is, ami meghatározta egész kirándulásunkat. Persze megnéztük Eger nevezetességeit is, nehogy műveletlenek maradjunk. Azt hiszem ez a kis kiruccanás is jól sikerült. Irmalós Bence
Szuperbuli Csatári Bence tanár úr, korábbi osztályfőnökünk váratlan távozását követően, osztályfőnöki-team alakult, Szilárd Gábor tanár úr vezetésével, aki a „hivatalos” osztályfőnökünk lett. A tanórákon kívüli programjainkat Bozóki Gabriella tanárnő szervezte. Az osztályfőnök-helyettesi posztot Kovács Lehel tanár úr és Szörényi Zoltán igazgató úr vállalta el. Az osztályfőnöki órák során tartalmas beszélgetésekben volt részünk, amelyeken előadás vagy felszólalás formájában mindig elmondhattuk véleményünket az adott témáról. (Beszélgettünk többek között a rasszizmusról is.) A tanár úr gondosan követte, jegyzetelte osztályprogramjainkat és azon emberek nevét, akik valamilyen többletfeladatot „csináltak” az osztályközösség részére. (Például tablókat, osztálytáncot, egyéb műsorokat, előadásokat…) A tanár úrral együtt szervezett karácsonyunkon, aki tudta, bemutatta iskolán kívüli tudását (tánc, ének, hangszer, vers…), és a lányok sütit sütöttek. Ez a programunk is jól sikerült. Egyik elmaradt óránkon belépett az osztálytermünkbe, és egy mosoly közepette felszólított minket, hogy menjünk le a Kodály Zoltán terembe. Bütykölt valamit a kivetítővel, majd megjelent Lagzi Lajcsi a képernyőn. Őt egymást után követték a „sztárok”. Bunyós Pityu, Baby Gabi, Flipper Öcsi, Matyi és a hegedűs, és még sokan mások… Csodálkozásunkból hamar vidám hangulat lett és együtt énekeltünk a matektanárunkkal. Közkívánatra a tanév folyamán még további két alkalommal is szuperbiliztunk. A tanár urat így egy új oldaláról ismertük meg, ugyanúgy, mint az osztályfőnöki órákon. Az osztály nevében ezúttal is szeretném megköszönni Szilárd tanár úr előző évi munkáját. Bali Zita
osztályok
111
Szeged Május 31-én reggel indultunk a Keleti-pályaudvarról Szegedre. Idén nem hagytunk el senkit, sőt még a bőröndjeink is végigkísérték az utunkat. A táborba Bozóki tanárnővel és Mészáros tanár úrral mentünk. A vonaton szokás szerint körbejárt az a híres papíros, amelyet Mészáros tanár úr szokott írni a közös együttlétről, a tábor szabályairól… Pár óra múlva véget ért az út és leszállhattunk a forró, komfort nélküli vonatról… Végre megérkeztünk! A szálláson ledobáltuk a cuccokat és elindultunk várost nézni. (Bár előtte megismerkedtünk a portás 4 éves kisfiával, akiből leginkább azt tudtuk kihúzni, hogy: „12 éves vagyok!” ) A városban először szereztünk néhány vízzel töltött lufit, aztán megtaláltuk a szökőkutat. (Ezt talán nem kellett volna.) A kis pancsolásunk után a tanárnő megmutatta, hogy hova járt egyetemre, majd megtekintettük a szegedi Dómot. Végül megtámadtunk egy Gödör nevű éttermet. A délutánt a csúszdás–hideg-meleg vizes–vízforgatós–szaunás strandon töltöttük. Este vacsit csináltunk, aztán csobbantunk a camping medencéjében. A pancsolás igazán hangulatosra sikerült, köszönhetően a gyertyának, gitárnak és persze Mészáros tanár úrnak, akivel közösen énekeltük a Nyál-kánont. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a csak számunkra fellőtt tűzijátékról sem, amelyből kettő is volt. Másnap reggel (akadtak, akik örültek ennek, voltak, akik nem) Szonja, Hanga vezénylésével felhangzott a reggeli ébresztés! Aztán következett a reggeli, majd mikor indultunk a strandra kiderült, hogy már órák óta el kellett volna hagyni a szállást. Ennek következtében átköltöztünk a strandra… Egész nap lubickoltunk, majd délután kénytelenek voltunk elindulni a szegedi pályaudvar felé. Este értünk a Keletibe, ahol mindenki szomorúan gondolt a másnapi hat órára… Tasnády Kinga
Várbükkön a 8. c Az osztályunknak, kis zűrzavar után (ami az egészségtan modul idejének meghatározása miatt volt) sikerült elindulnia 2008. június 11-én, korán reggel. A buszt Dorci majdnem lekéste, de a sofőr kedvessége miatt megvártuk. A buszos utazás nem volt hosszú, mert jól elszórakoztunk, Mészáros tanár úr tökéletesen megfogalmazott hűségnyilatkozatát most is aláírtuk, de a gyaloglás, ami a szállásig vezetett a nagy hőségben, hát kicsit sem volt kellemes… Megérkeztünk, ledobtuk batyuinkat és magunkat is az ágyra, és kis pihenés után izgalmas meglepetések vártak ránk, amit Bozóki tanárnő és Mészáros tanár úr agyafúrt
112
osztályok
észjárásukkal találtak ki. Az osztályt négy lovagrendbe osztották, és ez képezte a tábor alapját. Minden nap a hét lovagi erény (bátorság, erkölcsösség, állhatatosság, stb…) közül ismertünk meg egyet-kettőt, érdekes feladatok formájában. Volt dalszövegírás, színielőadás, zenés-gitáros művek tömkelegének alkotása, ez főként Marci jóvoltából. A sportot sem hagyhattuk ki: reggel tornáztunk, ereklyéztünk, kirándulni próbáltunk, ami nem teljesen jött be, mert elindulásunk után 20 perccel elkezdett esni, szakadni az eső. Rohantunk vissza a szálláshelyünkre, miközben a cipőnkben a víz, mint egy folyó hömpölygött. A csuromvizes ruhánkat kiterítettünk, de ez ekkor már a hűvös időjárás miatt kevéssé száradt meg. Másnap a picit még vizes fadarabokból tüzet rakott a gondnok néni, (aki egyébként nem volt valami szimpatikus), nekünk ugyanis nem engedte a tűzrakást, mert a pesti „panelgyerekek” nem tudják megcsinálni. A lobogó tűznél jókat énekeltünk, közöttük az énekórán tanultakat és a Dávid születésnapjára írt dalt is. Ezen az estén bátorságpróba is volt, melynél a fiúk próbálták ijesztgetni a bátrakat, kisebb-nagyobb sikerrel. Másnap még sokat játszottunk, és 14-én délután hazatértünk, megint igen csak hosszú gyalogút után. Az esti beszélgetések, játékok, fekvőzések a csúnyabeszéd miatt, még sokáig meg fognak maradni az emlékezetünkben. A sok nevetés, melyből a tanárok is kivették a részüket, nagyon felvidította az osztályt, egy egész éves munka után. Úgy gondolom, aki ott volt, az maximálisan jól érezhette magát. Tóbiás Dóra
