1 osztályok 2
84
8. c Osztályfőnök: Kutrovácz László 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
Alaksza Flóra Barborják Péter Baumann Anna Cervenak Márton Cynolter Márton Csatlós Zselyke Csépány Patrícia Farkas Kelemen Farkas Nóra Fendle Minka Frizzi Blanka Gaál Edina Kádár Anna Kalapos Péter Pál Kis-Tóth Zsombor Koncz Lili Kristóf Benjamin
18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Lengyel Dániel Misius Tamás Nagy Lili Anna Németh Katalin Nguyen Nam Son Papp Noémi Póta Krisztián Rácz Emese Ringhoffer Márton Sólymos Petra Soós Lilla Szondi Ádám Szulovszky Péter Tompa Gábor Vass Antónia Zarka Júlia Zelnik Paloma Petra Zólyomi Sára Borbála
A legjobb tanulók: Csatlós Zselyke 5,00 Gaál Edina 5,00 Koncz Lili 5,00 Póta Krisztián 5,00 Sólymos Petra 5,00 Zelnik Paloma 5,00
1 osztályok 2
85
A jelentősebb osztályprogramok verébavatás jótékonysági focinap az Esze Tamás gyermekotthonban lasertag szülő-diák nap korcsolyázás osztálykirándulás (két nap, Kismaros) biciklizés (Szentendre) opera, mozi, billiárd osztálykirándulás (három nap, Csolnok) biciklitúra (öt nap, Balaton)
A második év Egy újabb év telt el. Mindig nehéz egy ilyen összefoglalót írni, hiszen hogyan is férne el néhány oldalra egy egész évnyi program, nevetés és belső poén úgy, hogy mindenki kellőképpen emlékezhessen, s külső szemlélőként is érdekes legyen? Azért megpróbálom. A kötelező szeptember eleji évnyitón legtöbben ünneplőben jelentünk meg, így javítottunk a tavalyi átlagon, hiszen akkor még nem volt mindenkinek egyértelmű, hogy az ünneplő nem sportcipőből, farmerből és fehér pólóból áll. Két új lány is érkezett az osztályba, akiket nagy örömmel fogadtunk, s emiatt pillanatok alatt beilleszkedtek. Az első hónapban máris belelendültünk a tanulásba, de nem hagyhattuk ki Zamárdit sem, ahová már visszatérő vendégként látogattunk. A programok idén is feledhetetlenek voltak: csoki evés késsel-villával (Kalapos Petinek meg se kottyant a fél tábla csoki egyszerre), az indulóírás, a papírhajó verseny a Balaton vizén, valamint a 70 kérdéses játék. Néhány héttel később nagy feladat várt ránk: nekünk kellett megszerveznünk a verébavatást. Nagy lelkesedéssel vetettük magunkat a munkába, de megérte, mert jó hangulatú, bár fárasztó délután volt, mindannyian maradandó élménnyel lettünk gazdagabbak. Az október izgalmasan kezdődött minden trefortos tanuló számára, hiszen iskolánk épülete 125 éves lett, melyhez számtalan program, előadás és természetesen jókedv fűződött. Huszonkettedikén lasertageztünk a Duna Plázánál, mindenki számára nagy élmény volt egymást lövöldözni és kémként rejtőzni. A hónapban történő két megemlékezés után pedig már az őszi szünet következett. Osztályunk néhány tagja az Esze Tamás gyermekotthonba ment egy jótékonysági focira, ahol bár kupát
86
1 osztályok 2
nem szereztünk, de lelkileg mindenképp gazdagodtunk. Az őszi papírgyűjtésen idén sem vallottunk szégyent: 1883 kg papírt hozott össze csapatunk, mellyel az első helyet szereztük meg. Decemberben, a rengeteg tanulás mellett átvettük a hulló hópihés, mézeskalács illatú, korán sötétedős tél és a közelgő karácsony hangulatát, melyet mi is megünnepeltünk. Az idei osztálykarácsony meghittebb volt, mint a tavalyi, ugyanis egy olyan játékot játszottunk, mely tényleg mindenkit jó irányba terelt: a többiek hátán lévő cetlire csak jó dolgokat és szép, közös emlékeket írhattunk fel. Ez a játék pedig tényleg érdekes: alig másfél éve ismertük egymást, mégis felettébb nehéz volt megtalálni azokat a szavakat, melyekkel igazán jellemezhetjük a kapcsolatainkat, annyi emlék tört fel bennünk hirtelen. A filmnézés sem maradt el, a Legyetek jók, ha tudtok! c. filmet láthattuk. A Ki mit tud? nívós volt, komoly produkciókkal készültünk, de a legjobb máig is a fiúk Gangnam Style videója, melyet nem bírtunk ki nevetés nélkül. A karácsonyi ünneplést otthon folytatta mindenki, a téli szünetben. Január elején kipihenten visszatérve az iskolába mi is jöhetne?! Hát persze, hogy a féléves lezárások, melyek témazárókat, feleléseket foglaltak magukba. Félévi osztályátlagunk 4,39 lett. Január vége felé közeledve ismét egy hagyományos iskolai program részesei lehettünk: másodszor léphettünk a táncparkettre a Trefort-bálon. Alig melegedtünk bele a tanulásba, máris következett a síszünet, melyet sokunk kémia házi dolgozat írásával töltött, de azért egy korcsolyázást is megejtettünk az Aréna jégteraszán. Márciusban végre részt vehettünk az 1000 perces kosáron, ami új program volt számunkra, így izgatottan vártuk. A kosarazás és a meccsek megtekintése mellett számos egyéb szórakozási lehetőségünk is volt (osztályunk is szervezett filmklubot).
1 osztályok 2
87
Az iskolában alvást is megtapasztaltuk: s ezzel együtt azt is, hogy hogyan lehet kijátszani a kötelező alvást. Minden módszert bevetve végül néhányan az egész alvásidőt átéjszakáztuk, aminek persze nem volt jó vége, hiszen másnap zombi stílusban próbáltunk (túl)élni. Szerencsére a tavaszi szünet megmentett minket, úgyhogy kipihenhettük magunkat. Április 17-én újabb sportos esemény következett: a sportnap. A tavalyi „kicsi a bors, de erős!” taktikánkat elevenítettük fel ez évben is, ami egész jól bevált. Kitartóan küzdöttünk a km-ekkel, dobtuk a kislabdát (már ha valaki 16 métert dobásnak nevez), ugrottunk helyből és távolból, ugróköteleztünk. Április végén a Föld hetén részt vettünk az iskola szervezésében a programokon, vetélkedőn. A tavaszi papírgyűjtés következett, s újabb mázsákat összegyűjtve, 3265 kg-mal újra nyertesek lehettünk. Május 4-én útnak indultunk Kismarosra: mely ugyanolyan hagyomány kezd lenni, mint Zamárdi. Első napon az egészségtan modul keretében kiselőadásokat tartottunk, így ez kicsit rendhagyó volt, de a másik két nap sokat játszottunk. Hatodikán hazaérkeztünk, de az érettségi szünet korántsem láblóbálásból állt: másnap eltekertünk Szentendrére, a skanzenbe, ahol a lányok mézeskalácsot sütögettek és díszítettek, a fiúk pedig vályogtéglát vetettek. Az érettségi szünet utáni első tanítási napon a szerencsések közé tartoztunk: tanítás helyett az Erkel Színházba mehettünk, ahol a Hunyadi László operát láthattuk. Június 12-én biliárdoztunk és dartsoztunk itt, Budapesten. A következő, és egyben iskolai keretek között megrendezett utolsó esemény másnap, 13-án kezdődött. Edina segítségével egy olyan erdei iskolába mehettünk, melynek minősége nem a megszokott táborokhoz hasonlított, hiszen egy kisebb hotelben szálltunk meg, Csolnokon. Mindenki megtalálta a szívéhez közelálló programot: a játékszobában biliárdoztunk vagy léghokiztunk, dartsoztunk, a zenegépen különböző kedvelt számokat hallgattunk (egészen addig, míg meg nem untuk). Az óriás trambulinon kedvünkre ugrálhattunk, a nyugisabbak pedig filmezhettek a moziteremben. Pár nappal később, az évzáró előtti napon néhányan moziztunk egyet, a Szemfényvesztők-et tekintettük meg. Másnap, június 19-én pedig elérkezett az a pillanat, amit szeptember 1-je óta vártunk: az évzáró. Izgalommal vártuk a sportnap eredményének kihirdetését, de nem volt miért aggódnunk: majdnem 100 pontos előnnyel újra első helyen végeztünk! De hogy is lehetett volna másként, hiszen megvan a teremben a kupa helye! Az évzárón egy valamit
88
1 osztályok 2
hiányoltunk: nem hangzott el a mondat, az a mondat, melyre minden gyerek 10 hónapon keresztül vár… így az éljenzés (sajnos) elmaradt. De ugyan miért szomorkodtunk volna, hiszen ezen is túl vagyunk! Két év a Trefortban, mintha csak egy pillanat lett volna. Második évünket pedig 4,46-os átlaggal zártuk. A világ azonban nem állt meg számunkra a tanévzáróval: jött a Tour de Balcsi. Sajnos végig rossz időnk volt, így csak az első nap próbáltunk meg fürödni a vihartól hullámzó Balatonban, máskor alig-alig volt esélyünk. A rossz idő azonban nem vette el a jókedvünket, csupa jó élménnyel zártuk ezt a biciklitúrát is. A legemlékezetesebb pillanatot idén Barbi szerezte nekünk, aki azt hitte, hogy egy nappal később indulunk… lehet, hogy az utóbbi időben túl sokat volt Kelemennel? Örök rejtély. Úgy gondolom, hogy ez az év is nagyon tartalmasan és feledhetetlenül telt, talán kijelenthetem, hogy még jobban, mint a tavalyi. Az osztályunk is jobban összekovácsolódott, egyre több igazi barátság alakult ki. Poénokban idén sem szűkölködtünk, csupa jókedv jellemzett minket (néha talán túl jó is volt a kedvünk). Az év folyamán sokat moziztunk együtt, láttuk a Hobbitot, a Nyomorultakat, az Elysiumot és a Hotel Transylvaniát. Minden évzárón jó belegondolni, hogy vége a tanévnek, de utólag, minél több időt töltünk együtt, annál jobban szeretnénk, hogy tovább tartson. Így van ez most is: kívánom, hogy minél lassabban teljen a következő év, hogy minden kis pillanatát kiélvezhessük! Koncz Lili
